Előszó

Százötven évvel ezelőtt szentelték fel a földeáki Szent László templomot. Ez al-

kalom arra, hogy a templom múltjára visszaemlékezzünk. A templom az a hely, ahol

az emberek Jézus segítségével a tanítás és a szentségek által Istennel együttműködve

fölkészülnek az örök életre. Minden földeáki ember a keresztség, a gyónás-áldozás,

a bérmálás vagy a házasság szentségének felvételével kötődik ehhez a templomhoz.

Amíg ezeket a szentségeket az emberek nagy százaléka fölvette, addig más beál-

lítottságúak voltak. Öregeket, betegeket tisztelő, munkát becsületesen végző, Isten-

félő emberekké váltak. Ezzel azt akarom kiemelni, hogy a templom nem csak a

túlvilági életre, de a becsületes földi életre is fölkészíti az embert, ha megfelelő

lelkülettel jár oda. Mindszenty József bíboros úr ezt 1948 májusában a Maros-menti

Mária-napokon harmincezer ember jelenlétében így fogalmazta meg: „Amint szű-

külnek az egyház előtt az iskolába való bejárás kapui, amint kevesebben lépik át a

templom küszöbét az emberek, ugyan olyan arányban bővülnek, mert bővíteni kell a

börtönöket, kocsmákat, fegyházakat az emberek számára, mert arra lesz igény.” Ezt

beszédet akkor nem lehetett közzé tenni, de Csepregi Imre prelátus úr lejegyezte, és

ennek alapján A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének folyóiratában, a JEL

1990. 1. számában közzé tettük. Csanád Béla professzor úr pedig a cikk megjelené-

sekor megjegyezte: „Sajnos beteljesedtek a bíboros úr jövőt felvázoló szavai.”

Mind ezt a füldeáki templomépítés története és felújítása előtt azért írom le,

hogy belássuk, mennyire fontos volt az Ófaluból ide költöző népnek, hogy legyen

temploma. Legyen olyan hely, ahol Istennel találkozhat, bűneitől megtisztulhat,

erkölcseiben megerősödhet a természeti csapásoktól meggyötört ember.

Örülök, hogy az óta is gondozzák, szépítik és látogatják is e templomot a földe-

áki emberek. A szépítésről tanúskodnak azok a képek, amelyek bele kerültek a

könyvbe. De ezek arról is tanúskodnak, hogy a tanítást is fontosnak tartják, mert

ezek a képek nem csak gyönyörködtetnek, de tanítanak is.

Katona Pál

plébános

4

TÓTH FERENC

Templomépítés

A mai Óföldeákot 1845. május 28-án a Maros, május 3-án a Tisza árja öntötte el.

148 ház dőlt össze, víz alá került a bevetett föld és a legelő nagy része. A falu okos

gyülekezete előtt – Rakonczai Mihály bíróval az élen – egyértelmű lett, hogy a falut

biztonságosabb helyen kell fölépíteni. Návay Károly közbirtokos és Návay Tamás

bérlő a helység régi területéért hajlandó volt a magasabb fekvésű karabukai major-

sági földjét átengedni. 1846. Bőjtelő hava [február] 7-én kötött egyező levélben a

község pedig nem kevesebbet vállalt, mint a templom, a lelkész- és jegyzőlak, vala-

mint az iskola és faluház fölépítését. Megállapodtak abban is, hogy Halesz és a

kenderföldek helyett a karabukai lucernásból ugyanannyi térséget egy testben kihasí-

tanak, és ennek jövedelmét a közös épületek fölállítására fordítják.

A község 150 holdnyi területen épült föl négy utcával. Mátéffy Pál (1811–1875)

Csanád vármegyei főmérnök templom és piac részére a falu közepén tízholdnyi

területet mért ki. Az új honfoglalás óriási terhet jelentett a lakosságnak. A főszolga-

bíróság előírta, hogy az új házak alapjait és kéményeit téglából kell építeni. A lakó-

házak 1847-re elkészültek.

Az óföldeáki templomot püspöki engedéllyel magtár céljára átadták Návay Ká-

rolynak, aki kétszázezer téglát biztosított a templom építésére. Áttelepítéskor a

templom céljára ideiglenesen a nagy urasági ököristállót alakítottak át, amelyben

nemcsak imatermet, iskolát, de papi, harangozói és tanítói lakást is kialakítottak.

A középületek létrehozására a lelkész elnöklete alatt községi építő bizottmány

alakult. A templom helyének beszentelése 1854. április 24-én meg is történt. Az

építészeti tervét a püspökség Bécsből szerezte be, kivitelezését Eckeret Alajos aradi

építőmester végezte. A tervrajz nincs meg, sőt már 1859-ben nem sikerült nyomára

akadni, az építőmester pallérai keze közt „eltévedt”. A templom hossza 35,10; szé-

lessége 16,18 méter. A munkálatokat Bittner Lajos kerületi mérnök ellenőrizte,

mindent rendben talált.

Alapkövét Csajághy Sándor püspök 1855. november 18-án tette le és áldotta

meg. Miután a falakból három ölnyi elkészült, pénz hiányában nem tudták folytatni.

A templomépítés alapjául kihasított 142 hold lucernás föld olyan keveset jövedel-

mezett, hogy Csajághy Sándor püspök 1854. november 30-án elrendelte a földeknek

közárverés útján való kiadását.

A község az építkezés folytatásához a püspökség közbenjárásával a kultuszmi-

nisztérium vallástárból kívánt 12 ezer pengőforintnyi kamatmentes kölcsön kérni.

Mivel ez az út nem volt járható, kénytelenek voltak 6% kamatra a csanádi káptalan-

tól 4000, a makói árvabizottmánytól 5200 forint kölcsönt fölvenni. Mivel a kamatra

vett kölcsönöket a község jogi testületként nem nyerhette meg, egyes lakosoknak

kellett – a községi biztosítás kimondásával – a kölcsönöket aláírni, ami azt jelentette,

hogy az adott összeget rátáblázták vagyonukra.

1856. május 11-én, pünkösd ünnepén tartották meg a zöldág-ünnepséget. A to-

ronykeresztet 1857. július 27-én szintén Csajághy Sándor püspök áldotta meg, utána

helyezték a torony tetejére. A hatmázsás új harangot október 18-án szintén a főpász-

tor áldotta meg. Az új templomot püspöki fölhatalmazással 1857. november 1-jén

5

Oltványi Pál szentelte föl. A fölszentelés után az istállóból átalakított imaházból

ünnepélyes körmenetben vitték át az oltáriszentséget. Mivel az új templom az

óföldeáki templom jogutódának számított, természetes volt, hogy védőszentje Szent

László legyen. Az új templomot a püspök 1858. június 27-én tekintette meg, ezen a

búcsúnapon ő misézett. A keresztúti képeket (1858. február 19.) és a Nepomuki

Szent János szobrát (május 16.) Oltványi Pál áldotta meg.

A park közepén, szabadon álló romantikus stílusú templom architektúrájában

uralkodó a korai gótika, ami ókeresztény és bizánci elemekkel keveredett. A lépcsős

oromzatú főhomlokzat a háromhajós szerkezetből adódóan igen széles. Sarkait

gótikus támpillérek zárják. A közbülső féloszlopok a koronázó párkány fölé maga-

sodnak. A bemélyített falfelületbe helyezett ablakok a földszinten háromszögű, fönt

csúcsíves záródásúak. A kapu is csúcsíves, fölötte vak-rózsaablakkal. A hatszögű

tornyot hat csúcsíves ablak és hat támpillér tagolja. A tornyot igen karcsú, bádoggal

födött, szintén hatszögű sisak födi. Az oldalhomlokzat meghatározó elemei a támpil-

lérek, közöttük csúcsíves ablakokkal, mindkét felén oldalajtóval.

A templombelsőt 4–4 nyolcszögű pillér három hajóra osztja. A hajó háromsza-

kaszos, amit gótikus keresztboltozat zár le. A csúcsíves megjelenésű belső térhez

csúcsíves nyílásokkal ellátott kórus csatlakozik, de a diadalívvel összekötött szen-

télynél és apszisnál már a félkörű az uralkodó. Az egyszínűre festett templombelső

illik a gótikához; a pillérek és a hajókat elválasztó hevederek csíkozottak, ami bizán-

ci stílushatást kelt.

Csajághy Sándor püspök

6

Az új templomban egy ideig az óföldeáki templom fölszerelését és berendezését

használták, de ahogy erősödött az egyházközség, úgy modernizálták azokat. A temp-

lomi építőbizottmány 1859. október 20-i közgyűlésén a templomot a belső felszere-

lésével is fényessé kívánta tenni. Ez is tetemős összeget igényelt.

1. A főoltári felszerelés (az oltárkép megvan) 1600 ft

2. Két mellékoltár oltárképei 1600 ft

3. Az Úr koporsója oltára és a koporsó felszerelés 800 ft

4. Egy új orgona 2000 ft

5. Egy toronyóra 800 ft

6. Hiányzó egyházi készletek 380 ft

7. A templom fenyőfapadjainak befestése olajjal 100 ft

7280 ft

„A templomot – írta Oltványi Pál – nagyszerűség és kül- úgy belcsinjára nézve a

csanádi megyében egyedül az új verseci múlja fel, a falut pedig csinos fekvése és

beosztása miatt egyetlen egy sem. Ez egyéb iránt nem az enyém, hanem a közönség

közvéleménye, melyet az itt megfordult számos utasok mind aláírtak.”

A templomnak kegyura nem volt, ezért minden segély nélkül a nagyszerű épít-

kezést önerejéből hozták létre. Az építés költsége – nem számítva a fölajánlott fuvar

és kézi munkák értékét – megközelítette a 40 ezer forintot. Ez az áldozatvállalás az

egyházi hatóság figyelmét sem kerülhette el. Bonnaz Sándor püspök 1863. január 8-

án Földeák községet a szószékből felolvastatni rendelt levelében méltó dicséretben

részesítette, többek közt ezt írta

„Leírhatatlan e fölötti lelki örömöm, s jól esik kimondanom, hogy ily nagylelkű

önmegtagadással párosult áldozatkészségre nézve széles egyházi megyénkben Föl-

deák első helyen áll.”

7

TÓTH FERENC

Oltványi Pál, Földeák jótevője

A szegedi Oltványi családban többen választották élethivatásul a papi pályát. Oltvá-

nyi István (1787–1869) – Oltványi Pál nagybátyja – 1815-től a csanád-

egyházmegyei papneveldében az egyháztörténet és az egyházjog tanára, 1852-től

nagyprépost és püspöki helynök. Alapítványt hozott létre a szegény, de jó magavise-

letű tanulók továbbtanulására; támogatta a misszionáriusokat, vakokat és siketnémá-

kat. 1860-ban Szeged díszpolgára oklevéllel tüntették ki. Hagyatékából apácaiskola

épült. Az alsóvárosi Oltványi utca az ő nevét viseli. Oltványi Pál öccse, Oltványi

Gáspár különböző helyeken szolgált. 1871-től 1882-ig földeáki egyház adminisztrá-

tora volt.

Oltványi Pál rendkívül tehetséges, sokoldalúan képzett, európai műveltségű,

nagy dimenziókban gondolkodó személyiség volt. Napi döntéseit stratégiailag is

megalapozottan hozta. Elgondolásait mély vallásosság és a humanista szemlélet

hatotta át. Széles szellemi horizont, szónoki képesség, lehengerlő vitakészség, éles

meglátás jellemezte.

A 150 éves templom

8

A hazafi

Szegedi paraszti családból 1823. augusztus 1-jén született. Apjának, Oltványi

Ferencnek Puskás Apollóniával kötött házasságából öt gyermeke született: Ferenc,

István, Pál, Antal és Vera; második házasságából Gáspár. Oltványi Pál gimnáziumi

tanulmányait Szegeden kezdte, az V. és VI. osztályt Temesvárt, a VII., VIII. osztályt

szintén Szegeden végezte. Érettségi után felvették a temesvári papneveldébe, de

egyházi elöljárói – tehetségére fölfigyelve – már a tanév elején teológiai tanulmá-

nyainak végzésére Bécsbe, a Pázmáneumba küldték, ahol 1841–45-ig tanult. 1846.

március 10-én a szegedi Havi Boldogasszony templomban mutatta be első szentmi-

séjét. Három hónapig Újbesnyőn segédlelkészként szolgált, majd a püspökségen

levéltárnok, szentszéki aljegyző. Közben rövid ideig adminisztrátor Kisteleken. A

szabadságharc idején irodaigazgató és titkár. A reformkor és az 1848-as forradalom

célkitűzéseit magáévá tette, lelkét a nemzeti szellem hatotta át. Már Lonovics József

püspöksége idején irodaigazgató lett.

V. Ferdinánd 1848-ban Lonovics József főpásztort egri érseknek, Horváth Mi-

hályt csanádi püspöknek nevezte ki, de Róma ezeket a forradalmi események miatt

már nem szentesítette. A püspökség irányítása Róka József helynökre hárult, aki

korábban hosszabb ideig Makón szolgált. A temesvári várparancsnok, az osztrák

Rakovina 1848. október 31-i levelében a püspökséget teljes behódolásra utasította.

Róka József a temesvári parancsnokkal írásban közölte, hogy a szentszék a magyar

kormány és a magyar törvényeken kívül semmi más parancsnak nem fog engedel-

meskedni. A helynök megtorlástól tartva 1848. október 30-án a püspöki hivatalt

színmagyar területre, Makóra tette át. A szentszéki jegyzőkönyveket és más iratokat

egy kofa szekerére pakolták, működését a mai Csanád vezér téri ún. püspöki rezi-

denciában kezdte meg. A papneveldét is áthelyezték Makóra. Ezzel gyakorlatilag

kettészakadt a püspökség: egy „osztrák” és egy „magyar” területre. Az előbbit Fábri

József helyettes püspök, a másikat Róka József vezette. Ekkor Oltványi Pál is Makó-

ra költözött, és irodavezetői titkárként részt vett – a szegedi, csanádpalotai, makói

plébánosok valamint a teológiai tanárok közreműködésével – a szentszék újjászerve-

zésében. Horváth Mihály püspök 1848 karácsonyig szintén Makón, a püspöki rezi-

denciában tartózkodott, és irányította az egyházmegye magyar területének munkáját.

Amikor Haynau bevonult Temesvárra, a csanádi káptalanhoz fordult: „Hol van

Róka kanonok? Fel fogom akasztatni. Kiadtam már elfogatására a rendelkezést.”

Az önkényuralom elsőnek a vicarius generalisra sújtott le. A szabadságharc bu-

kása után Róka Józsefet halálra ítélték. Miután kegyelmet kapott, a mária-radnai

ferences kolostorba internálták.

Oltványi Pál irodavezető lelkében a forradalom eseményei életre szóló nyomot

hagytak. Mindez megacélozta függetlenségi és nemzeti érzését. A Bach-korszak első

éveiben Csajághy Sándor püspök mellett az egyházmegye és a papság jogait az

idegen kormányszékek ellenében erélyesen védelmezte. Az új területi beosztással

Bánság a temesvári helytartótanács befolyása alá került, melynek vezetői igyekeztek

lehetetlenné tenni Oltványi további pályafutását, ugyanis benne látták a megyei

klérus védelmére átküldött védirat szerzőjét. Csajághy Sándor püspök, látva üldözte-

tését, a nagyváradi helytartóság alá tartozó földeáki parókiára helyezte, amely a

lelkész elhalálozása folytán megüresedett. Oltványi Pálban a hazafias szellem to-

vább is mélyen élt, ettől vezérelve több külföldi utazást is tett. 1857-ben a nemzeti

9

tüntetés alkalmából a Scitovszky János hercegprímás vezetése alatti máriacelli za-

rándokok zászlóvivője volt.

1854. december 23-án foglalta el a földeáki parókiát, december 26-án iktatták

be. Ilyen előzmények után kezdte meg érdemekben gazdag lelkipásztori életét,

amely alkotásokban, jótettekben virágzott ki. Mindenek előtt a község templomának

építőjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ezen túlmenően Földeák iskolafej-

lesztésének lett az apostola.

Földeákon töltött első évek mostoha körülményei – a nyirkos, dohos, huzatos

imaterem – nagyon megviselte egészségét. „Mivel 1855-től 1857. évig – írta vég-

rendeletében – ideiglenes templomban szolgálván roppant nagy betegséget vont ez

rám, melytől csak 1873–1876. években szabadultam meg véglegesen a tiszafüredi

fürdő használata által, melyet a Szegeden használt gőzfürdő csak enyhíteni, de eltá-

volítani nem tudott.” Mivel a tiszafüredi fürdő gyógyvizének köszönhetően vissza-

nyerte egészségét, ott hálából keresztet állíttatott. Fönntartási alaptőkéjét a

nagyszalóki plébániahivatalban helyezte le. A Magyarországi Kárpát Egyesület a

tiszafüredi Csodafa szomszédságában forrást nevezett el Oltványiról, aki 1885-ben

medencével és szép emlékoszloppal, hazánk védasszonyának, Máriának szobrával

látta el. A fürdővendégeknek ott tartózkodása alkalmával szentmisét mutatott be.

A községfejlesztő

A templom megvalósulása után az iskola, a tanoda építését szorgalmazta a plé-

bános. Földeákon 1858-ban tanköteles fiú 190, leány 210 volt, ebből 230 járt iskolá-

ba. Az oktatás egyetlen tanteremben folyt. A plébános hiába sürgette második tante-

rem építését és újabb tanítói állás szervezését, a község szegénységére hivatkozva

évekig nem tudott vele foglalkozni. Végül 1858. november 9-én az alábbi indoklás-

10

sal szavazták meg az épület bővítését: „Miután itt, Földeákon az iskolai tanonczok

száma már olly annyira megszaporodott, hogy azok egy iskola teremben el nem

férnek, Földeák községe a népnevelés sz[ent] ügyét előmozdítani óhajtván elhatároz-

ta, hogy egy második tanterem is alkalmaztassék, és egy altanító is rendszeresítes-

sék, mihelyt a körülmények megengedik. A tanteremnek rendszeresítése és alkalma-

zása az építési alapból fogván fedeztetni.”

Másnap leégett az iskola, de az új fölépítése három évig váratott magára. Alap-

kövét 1861. április 18-án tették le, Oltványi Pál 1861. november 1-jén szentelte fel.

Az új épület két tantermes, két tanítólakásos, kéttornyú iskola lett. A plébános előtt

sokan kifogásolták, minek ez a nagy iskola; a lelkész válasza: rövidesen ez is ki-

csinynek bizonyul.

Az iskola és tanító-lak költségéhez Oltványi 300 forinttal járult hozzá. A sze-

gény sorsú tanulók részére téli ruha és tanszerek beszerzésére előbb 1855-ben tett

alapítványt, 1869-ben 1000 forintra emelte, ez Bonnaz-alapítvány címen szolgált.

Az iskolások jutalmazására 1881. augusztus 17-én 400 forint alapítványt tett Iskolai

ösztöndíj-alapítvány címen. Az óvoda létesítését is szívügyének tekintette. Kisded-

óvó-intézet megnyitására 1888. augusztus 5-én 1000 forintot felajánlott föl.

A temetőre is nagy gondot fordított. A kálváriát a temetőben alakították ki,

Krisztus és a latrok keresztjét 1860. június 27-én áldotta meg.

A temetőkápolnát a Szenvedő Krisztus tiszteletére 2000 forintos költséggel épít-

tette meg, fönntartására 100 forint alapítványt tett. Az új kápolnát 1864. június 7-én

áldotta meg, beszédet dr. Kreminger Antal prépost mondott.

A kápolna építőművészeti előképe a földeáki római katolikus templom; ismétlő-

dik a két támpillér, a csúcsíves kapu melletti függőleges falsáv és a lépcsőzetes

oromfal. A pilléren Szent Péter és Pál apostol szobrát helyezték el.

A kápolna alá papok és apácák nyugvóhelyéül 1888-ban kriptaépítést kezdemé-

nyezett. A kripta a prépost költségén 1890. novemberében készült el, 600 forintba

került. A következő év tavasszal festették ki, és a jótevő új oltárképről is gondosko-

dott. A továbbiakban a község tartozott jó karban tartani.

Temetőkápolna

11

A kriptában nyugszik Major János volt földeáki plébános. Oltványi Pál által

gondviselt három árva gyerek is ott lett eltemetve. Azok lelkéért minden év május 1-

jén mondandó angyali kismisére 100 forint alapítványt tett. (1856 májusában vette

magához nevelésre Gilinger Viktória árván maradt kisleányt – született 1853. szept-

ember 4-én –, akinek szülei meghaltak, árvaságra jutásakor nyolc testvére volt.) A

torony alatti rész az I. világháború előtt húsz – járványban elhunyt – személynek lett

a nyughelye.

Az 1863. évi nagy aszály idején Oltványi Pál Levesosztó intézetet létesített.

Ugyanekkor mozgalmat indított Községi takarékmagtár létesítésre. Közbenjárására

a község 1866-ban postaállomást kapott. Ugyanekkor a község részére a helytartó-

széknél kijárta az engedélyt évi négy vásár és két hetivásár tartására helypénzszedési

joggal.

A hitélet ápolásával is sokat törődött. Az 1859. évi kánoni jelentés a lakosságot

így jellemezte: Isten és egyház törvényeit pontosan megtartják. A szentbeszédeken,

a délelőtti és délutáni istentiszteleteken jelen vannak. A templomban nemcsak az

asszonyok, de a férfiak is énekelnek.

Beteghez induláskor a nagyharanggal jelt adtak, hogy a hívek is kísérhessék az

Oltáriszentséget. A húsvéti gyónást nagyböjt harmadik vasárnapja utáni héten vé-

gezték a következő beosztásban: hétfőn férfiak 1–40. házszámig, kedden az asszo-

nyok; szerdán férfiak 40–80. házszámig, csütörtökön az asszonyok; pénteken férfiak

Oltványi Pál Bécsben vásárolt miseruhában mondta 1880-ban préposti miséjét

12

80–120. házszámig, szombaton az asszonyok. A legények szerdán délután, a nagy-

lányok csütörtök délután gyóntak. Reggel 6 órakor a nagyharanggal jelt adtak, hogy

az arra a napra kijelöltek jöjjenek gyónni, este újra volt emlékeztető harangozás az

aznapi áldozók részére hálaadásra; a vasárnapi gyónóknak pedig az előkészületre.

Gyónáskor minden gyónó kapott egy gyónócédulát, amit a plébános húsvét után

házról házra járva összeszedett. Így szerzett tudomást az elmaradottakról.

1858-ban megalakította a Szeplőtelen Szív tisztelőinek társulatát. Tagjainak

minden hónap első szombatján énekes miséjük volt, mely alatt hat tag égő fáklyával

a kezében az oltár mellett állott. A társulat elhunyt tagjaiért november 5-én volt

gyászmise. Ugyancsak 1858-ban alakult meg a Rózsafüzér Társulat, melynek 1891-

ben 450 tagja volt. Ezek a társulatok gondoskodtak a szentsír előtt minden pénteken,

valamint nagypénteken és nagyszombaton egész nap égő örökmécsesről és a Mária

ünnepeken és minden szombaton a Mária-oltár előtt egész nap égő örökmécsesről.

Oltványi Pál a püspökségnek 1871-ben kérelmet nyújtott be, hogy Szegedre köl-

tözhessen, ugyanis nagybátyjának, Oltányi István nagyprépostnak a hagyatékát

kívánta kezelni. Bonnaz Sándor püspök az egyházjoggal ellenes kérelmet elutasítot-

ta. Majd meggyengült egészségére tekintettel két év szabadságra engedte. 1871.

november 1-től Szegedre költözött, ahol az alsóvárosi zárda ügyeit intézte, melynek

igazgatója is lett. A földeáki plébániára való jogát fönntartotta, ahová helyettesének,

adminisztrátornak öccsét, Oltványi Gábort nevezték ki.

Távozásakor újabb alapítványt tett Rózsaünnep címen, melynek összege 1000

forint volt, amelyet később 500 és 100 forinttal megemelt. Nagyobb ünnepeken

továbbra is visszajárt, és töretlenül munkálkodott iskolafejlesztési tervein.

Az újjátelepült falu közben rohamos fejlődésnek indult. A lakosok száma 1880-

ban 3614 főre emelkedett. A vármegyei tanfelügyelőség 1875-ben ismételten fölszó-

lította a községet új leányiskola építésére. Oltványi Pál a Miasszonyunkról elnevezett

Szegény Iskolanővéreket szerette volna Földeákon letelepíteni. Bonnaz Sándor püs-

pök nagy támogatója volt a rendnek, Temesvárt rendházat, majd rendtartományi

székházat építtetett részükre. Oltványi először 1877. december 31-én kért engedélyt

a letelepítésükre. Nővérhiány miatt elutasító volt a főpap válasza, ekkor a községet

rávette, hogy az iskolaépítésére a tanfelügyelőségtől néhány év haladékot kérjen.

Oltványi újabb kérelmére megkapta a püspöktől az engedélyt, hogy a községi elöljá-

rósággal a tárgyalásokat megkezdhesse. A képviselő-testület 1878. szeptember 9-i

ülésén sokan aggódtak ugyan az építési költség és az apácák fizetése miatt, de Olt-

ványi Pál 2000 forintos hozzájárulást ajánlott föl, így elfogadták a zárda építését, és

a rend letelepítését. 1880. pünkösd napján püspöki fölhatalmazással Oltványi az

építendő emeletes leányiskola alapkövét letette és megáldotta.

A püspök leiratában a plébánost bízta meg az új leánytanoda felszentelésére.

„Úgy vagyok meggyőződve – írta –, hogy legmegfelelőbb, miszerint főtisztelendő

uraságod nyissa meg az új intézetet, melynek létesítése körül tetemes áldozat mellett

annyit fáradozott… Végül abbéli reményemnek is kívánok kifejezést adni, hogy

főtisztelendő uraságod ezen új iskolát ezentúl is befolyásos pártfogásában

részesítendi.”

1881. október 1-jén a déli órákban érkezett meg Oltványi a nővérekkel. Velük

volt a temesvári anyaház másodfőnöke, a szegedi ház főnöknője. Egyenesen a temp-

lomba mentek, ahol a lelkész szentségi áldásban részesítette őket, azután zárdájukba

13

vonultak. Másnap hajnali harangozás előtt elsütött mozsárágyúk dörgésére ébredt a

falu. A zuhogó esőben a makói, apátfalvi, kiszombori, hódmezővásárhelyi hívek

körmenete nem tudott elindulni, csak a csanádpalotaiak érkeztek meg. Lonovics

József főispán vezetésével a megyei küldöttség a szentmisére megérkezett. Termé-

szetesen jelen voltak a Návay család tagjai is.

A nővéreket a zárdából a templomba a Návay család nőtagjai kisérték el, és a

padokban mellettük foglaltak helyet. A misét Oltványi Pál mondotta, ugyancsak ő

mondta az ünnepi beszédet is, amit Szegeden kinyomtatott, és minden földeáki

családnak adott belőle példányt. A mise után Návay-díszfogattal vitték vissza a

nővéreket a zárdába. A hívek a vendégekkel együtt szakadó esőben körmenetileg

vonultak az iskola és a zárda avatására, fölszentelésére. A Te Deum hangja mellett a

körmenet visszament a templomba, az ünnepség szentségi áldással fejeződött be. A

zárdára 2400 forint örök alapítványt tett, melynek hat százalékos kamata a földeáki

iskolanővérek fizetésének javítására szolgált. Az évi kamat 144 forintot tett ki.

Kemény Mihály megyei tanfelügyelő verset írt az ünnepély évszámainak és Olt-

ványi nevének megörökítésére.

Choronosticon a földeáki új leányiskola megnyitására

1881. évi október 2-án HItben Istent féLnI, DIcsőÍtenI = 656

EMbertársaIt szeretnI, segéLnI = 1053 ÉlnI kegyesen, hÍVen tettekben = 57

S bÍznI erősen egy szebb JöVőben = 8 Jer ezt eLtanVLnI. = 107 1881

Éljen Oltványi Pá l Legyen e szózat most kürtszózatt á Jelezve szóban, hogy a mai na P

Emléke szűnkben nem vész soha k i. Nem szól a tett, de örök fé ny.

Ott él a jók s hűk kebelén hov á Lopva sem juthat gonosz, csalfa szí v. Tettre ösztönzi s áldozatra hi t, Véges pályáján végtelen remé l,

Áldoz szerényen, tartva sum hom O, Nyújt szeretettel, nyújt mindig bőve n, Ismeri őt megyénk ifja, vén e, Példánk lett ő, legyen övé a dí j, Áldásunk az, mely héberül így szó l LáP inyávtlO nejl É

14

Meggyőződésének rabja

Végrendeletében magát a meggyőződés emberének, sőt rabjának nevezte. El-

képzeléseit tűzön, vízen keresztül is megvalósította. Vitázott egyházi főhatóságaival

és állami szervekkel egyaránt. Gilicze János kutatásaiból tudjuk, 1872-ben Bonnaz

Sándor püspök a Rózsalakodalom alapítványát „világinak” minősítette. A plébános

nem hagyta annyiban, válaszában leszögezte, hogy ő azt egyházinak tartja, és min-

denki által „ilyennek tekinteni várom”. Még azzal is megrótta a főpapot, hogy aki

„Szent Gellért székében Nagyméltóságodnak halála után a megyét kormányozni

fogja, más véleménnyel fog ez alapítvány iránt lenni”. A szelídlelkű püspök ezt a

lelkész „fájdalmaként” fogta föl, és kész volt az alapítványt egyházinak elismerni.

A falu szegényebb rétege és a plébános közötti viszony a házaspárokra kivetett

párbér miatt hamar megromlott. Néhány hónappal Földeákra kerülése utáni kánoni

látogatási jegyzőkönyv rögzítette ugyanis a lelkésznek járó juttatásokat. Ezek szerint

a lelkészt egy jobbágyteknyi (sessio) szántón, a hozzátartozó legelőn és

kenderföldön valamint a stólán kívül megilleti:

A községtől deputáció fejében őrlési pénz fejében 9 pengőforint, egy jól hízott

sertés, ötven font marhahús, négy akó óhegyi bor, tizenöt icce vaj, hat öl keménytű-

zifa, egy mázsa konyhasó tizenöt font faggyú.1

A egyes lakosoktól, minden házaspártól 30 krajcár készpénzben, egy pozsonyi

mérő búza, fél pozsonyi mérő árpa és tíz kéve nád.

Ennek teljesítésétől ódzkodott a népesség nagy része, ezért a következő eszten-

dőben újabb szerződésben rögzítették a járandóságot, a lakosokra háruló nehezmé-

nyezett párbért eltörölték. A község magára vállalta a lelkészi járandóságok teljesíté-

sét. Az új lelkészi illeték: készpénzben 639 pengőforint, egy jól hízott sertés, marha-

hús ötven font, óhegyi bor tíz akó, vaj tizenöt icce, kemény tűzifa 8, puhafa két öl,

egy mázsa konyhasó, faggyú tizenöt font, kilencven köböl rostált búza, negyvenöt

köböl rostált árpa.

Bár a párbért sikerült eltöröltetni, a lelkész és a falu kapcsolata tovább sem volt

felhőtlen. Ezt mutatta a lelkész megorodicsolása. Az aprószentek ünnepén Földeá-

kon is szokásban volt az orodicsolás. Sipos Erzsébet leírása szerint a gyerekek

hosszú pálcákkal járták a házakat, a vesszőkkel megvirgácsolták a lányokat, fiatal-

asszonyokat, közben kérdezték:

Orodics, Dávics! Hányan vannak az aprószentek?

Erre a megvesszőzött mondta:

Száznegyvennégyen, vagy még annál is többen.

1 Font = 0,56 kg, akó = 54,3 liter, icce = 0,8484 liter, pozsonyi mérő = 62 liter, köböl = 92 liter, öl fa

= 2 m hosszú, 2 m széles, 1 m mély farakás.

15

Nagybőjti miseruha

Diakonusz öltözéke

1865. december 28-án Bugyi Mátyás

fogadást kötött Rácz Mátyással, hogy

megorodicsolja Oltványi Pált. „Odamen-

vén a lelkészúrhoz, azt egy nyírfavessző-

ből font virgáccsal háromszor megütötte,

kérdezvén tőle: Hányan vannak az apró-

szentek? A lelkészúr könnyezve nézte a

verőt, és megkorholta őt a verésért, és

távozást parancsolt neki.” Fölnőtt férfi az

országban sehol sem járt orodicsolni, itt

a község bizonyos csoportjának a lelkész

elleni jelképes szembenállását fejezte ki.

A plébános igényes volt a lelkészi já-

randóságnak szerződésben rögzített

tételei tekintetében. 1866-ban szilfa

helyett tölgyet szállítottak, a puhafa

pedig korhadt hulladék volt, a lelkész

nem fogadta el.

Oltványi Pált bántotta, hogy az 1866.

évi kolerajárványban a község lakóinak

öt és fél százaléka esett áldozatául. A

főispáni helytartónál bevádolta Meskó

János megyei főorvost, a faluba kirendelt

Pintér Mihály sebészt és természetesen a

község vezetőit. A községi elöljáróság

hatoldalas nyilatkozatban tételesen fölsorolta, hogy a plébános vádjai „nem állnak”.

Sőt ők is tettek bíráló megjegyzést: „Az ideig a főtisztelendő Plébános Úr is kevés

beteget látogatott meg, mert arra leginkább a segédlelkész volt hivatva”.

Más alkalommal ellenfelei között akadtak durva rágalmazók is. 1867 januárjá-

ban azzal gyanúsították, hogy az egyházi

pénzalapban hiány mutatkozik. Termé-

szetesen nem volt igaz, néhány nappal

korábban két esküdt részvételével ellen-

őrizték a pénzalapot. Ennek ellenére a

húsvéti ünnepek alkalmából a falu elöljá-

rói közül nyolcan távolmaradásukkal

tiltakoztak a plébános ellen. Nádasi Mi-

hály esküdtbíró március 4-én csak több-

szöri csengetése volt hajlandó az oltári-

szentség előtt a kalapját megemelni.

1876-ban Oltványi és Németh Sándor

lelkész ellen tizennégy vádoló – Oltványi

már Szegeden él – újabb durva támadást indított. A püspöki hatóság és a kultuszmi-

nisztérium leplezte le az alaptalan vádaskodókat.

Kétségtelen, hogy a plébános öntör-

vényű személyiség volt. Meglátásait,

16

észrevételeit, kijelentéseit, bírálatait körömszakadtáig megvédte. A szóbeli és írásos

pengeváltásokban hol a püspök, hol a községi jegyző hátrált meg. A község vezetői-

nek lelkében igencsak ott maradt a szálka. Ezt érezte a plébános is, hiszen 17 évi

lelkipásztori működése után, 1871-ben „fájdalommal teli szívvel” búcsúzott el hívei-

től.

Szegeden halt meg 1909. január 16-án. Jelentős vagyonról végrendelkezett.

A tiszta hagyaték 432 066 korona 18 fillér volt. (Ennek nagysága azzal érzékel-

hető, hogy szegedi háza a teljes hagyaték mintegy század részét, 4862 koronát

tett ki.) Végrendeletében Földeákról sem feledkezett meg.

Irodalmi munkássága sokrétű. Teológiai, egyháztörténeti, tanügyi dolgozata-

in túlmenően tanulmányt írt a jövedelemadó-bevallásáról, alapítványi pénztárak

által fizetendő állami adókról, a polgári és büntetőjogról stb. Közgazdasági

szemlélete átszőtte életét. Jó példa erre, hogy 1866-ban országos vásártartási

jogot szerzett a községnek, de kikötötte, hogy a vásári bevételek az egyházat

illessék, és az épületek felújítási alapjánál könyveljék el. Ezzel az elgondolásá-

val az akkori községi tanács egyetértett, de évek multával már méltánytalannak

tartották, hogy a vásártartás jövedelme nem a község pénztárába folyik be.

Sajátos közgazdasági szemlélete mecénás tulajdonságával párosult. Jószol-

gálati tevékenységéhez pénzre volt szüksége. A falubeliek bevádolták a püspök-

ségen a plébánost, hogy magas stólapénzt követel, drágán esket és temet, sőt a

legköltségesebb szertartásokra kényszeríti őket. Ezt könnyen kivédte, hiszen

ínséges években viszont nem szedte be a teljes járandóságot, a földeákiaknak

211 köböl búza, 187 köböl árpa és 1226 forintos adóssága halmozódott föl.

Az egyházi és tanügyi téren szerzett érdemeiért IX. Pius pápa 1863 -ban tit-

kos kamarásnak nevezte ki. 1877-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta

meg. 1880-ban a csúthi prépost címet nyerte el. December 25-én a bécsi

Zarnbach gyárban vásárolt díszes miseruhában földeáki hívei között mondta el

első préposti miséjét. 1882-ben a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend középke-

resztjét kapta. 1898-ban a Vaskorona Rend III. osztályának lovagja lett. 1887-

ben felmerült a neve a veszprémi püspöki szék betöltésekor.

A község jótevőjének emlékére 1889. június 29-én ünnepi képviselő-

testületi ülésen leplezték le Oltványi Pál mellképét; az olajfestmény költségeit a

prépost fedezte. 1891-ben egészsége megrokkant, nyugállományba ment, ezzel a

földeáki plébániához való joga is megszűnt. 1896-ban a község díszpolgárává

választotta. Célkitűzéseinek folyamatos működtetését az alapítvány kamataival

biztosította. * Fiúiskola építése 300 Ft

* Téli ruha, tanszervásárlás (Alapítvány) 1000 Ft

* Óvoda céljára 1000 Ft * Temetőkápolna építése 2000 Ft

* A temetőkápolna fönntartására (Alapítvány) 100 Ft

* Kriptaépítés 600 Ft * A kriptában nyugvók miséjére (Alapítvány) 100 Ft

* Rózsaünnep (1000+500+100) (Alapítvány) 1600 Ft

* Zárda építése 2000 Ft * Zárda-alapítvány 2400 Ft

17

* Halála emlékére koporsós szentmisére (Alapítvány) 300 Ft2

Oltványi Pál Földeák minden idők legnagyobb jótevője. Lankadatlanul szorgal-

mazta és részt vett a templom, a fiúiskola, a zárda építésénél; fönntartásukhoz ala-

pítványokat hozott létre; saját költségére temetőkápolnát és alája kriptát építtetett.

Nélküle az újjátelepült község kulturális, szellemi és lelki újjászületése nem vagy

sokkal szerényebb formában valósult volna meg.

Források

Köszönöm Gilitze János levéltárosnak, hogy Oltványi Pálról készült adatgyűj-

tését rendelkezésemre bocsátotta.

Historia Domus. Földeák

Kiss József plébános kéziratos följegyzései

Maros 1881. okt. 2., okt. 9.

Irodalom

Oltványi Pál: A földeáki parókia rövid története. Magyar Sion. 1866. 110–122.

Oltványi Pál (1823–1909) Nekrológ. Turisták Lapja. 1909. 21 (5): 180–1.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Oltványi Gáspár és Oltványi Pál

címszavak.

Komoly Pál: Oltványi Pál. Szeged, 1988.

Ádók István: Oltványi Pál. 1854–1891. Földeák, [1997]

Takó Edit: A könytárgyarapító prépost. In memoriam Oltványi Pál. Szeged.

1999/1. 33–35.

2 Az akkori pénz vásárlóértékére összehasonlító adat: Makón 1854-ben egy gazdaház forgalmi értéke

500 Ft volt.

18

SZILÁRDFY ZOLTÁN

A templom berendezési- és megőrzendő kegytárgyairól

A monumentális templom szentélyében áll a főoltár Jézus Szentséges Szívének

szobrával, amely a templom többi oltárának megfelelően tiroli stílusú festett faszo-

bor a 19. század végéről. A Historia Domus feljegyzése szerint, maga a nagyoltár

Münchenben 1886-ban készült remek munka, amely összesen 1100 Ft-ba került, a

Jézus Szíve szobor 221 Ft, a két angyal szobor pedig 125 forintot tett ki. A Szent

László ábrázoló nagyméretű vászonra festett oltárképen a lovagkirály, mint bátor

harcos az ország védelmére jobbjában kardot tart, bal kezében pedig hatalmas zász-

lót a Magyarok Nagyasszonya képével. A Patrona Hungariae régi magyar pénzekről

és történelmi zászlókról ismert alakja dominál a főoltárképen, amely a templom

legértékesebb műalkotása. Véleményem szerint azonos azzal a festménnyel, amit a

Historia Domus úgy említ, mint Oltványi Pál nyilván az 1875-ös jubileumi szent év

alkalmából, esetleg Szent László trónra lépésének 800. évfordulójára is gondolva

hozott magával Rómából Szoldatits Ferenc elismert magyar festőművész műtermé-

ből, amit a neves plébános 1877 karácsonyán áldott meg. A Patrónus fölött a Bol-

dogasszony a gyermek Jézussal a liturgia szellemében krisztocentrikussá avatja az

oltárképet. Mellette a két színes üvegablak Szent István király és Szent Imre herceg

alakjával a hazánkban már a középkortól kezdve szokásos három szent magyar

király együttes kultuszát jeleníti meg.

A baloldali mellékoltáron a Lourdesi Szűz Mária festett faszobra látható a szá-

zadforduló idejéről, amint a bejárat baloldali kápolnájában is. Feltehetőleg az egyi-

ket Lourdesből szállították, mint az ország számos templomába. A jobboldali mel-

lékoltáron ugyancsak gótizáló stílusban Nepomuki Szent János festett fafaragású

szobrát Páduai Szent Antal és Szent Domonkos nagyméretű tiroli típusú festett

Mária oltár

19

szobra veszi közre. Szent Domonkos, mivel az Olvasó Társulatok oltalmazója,

bizonyára itt is a helyi Rózsafüzér Társulat magáénak érezhette. A Historia Domus

szerint ez az oltár 500 Ft-ba került, s 1890. március 23-án lett felavatva. Nepomuki

Szent Jánosnak, a gyónási titoktartás vértanújának s a jó hír és becsület védel-

mezőjének ünnepe kapcsán a régi földeákiak nyolc napos ájtatosságot tartottak

oltáránál.

A templomban található további tiroli festett faszobrok Szűz Mária mellett édes-

anyja Szent Anna, valamint a názáreti Szent József. Lehet, hogy erre vonatkozik a

Historia Domus adata, ugyanis a Boldogságos Szűz 500 Ft-ba került új oltárát 1887.

december 24-én szentelték föl.

A bejáratnál jobbra 18. századi fafaragású feszület, alatta vastáblán az adomá-

nyozó felirata. A körmeneti kereszt a 19. sz. első feléből származik szintén festett fa

korpusszal. A raktárban egy értékes vörösréz medencét a vízszenteléseknél Vízke-

resztkor és Húsvétkor használhatták, majd szenteltvizet tartottak benne. A templom

betleheme nagyméretű festett faszobraival különleges értéket képviselnek. A beszer-

zés dátuma 1881, ára pedig 220 Ft volt.

A neogótikus szószék üveg alatti képeivel belesimul a templombelső művészi

környezetébe.

A főoltár hat sárgaréz gyertyatartója Krisztus Urunk és az Apostolok arcának

domborműveivel, egyidős lehet az oltárral.

A jobboldali sekrestyében XVI. korabeli copfstílusú, aranyozott ezüst és réz

ereklyetartóban a Szent Kereszt hegyikristályba foglalt szálkája pecséttel hitelesítve.

A sekrestyében még arany-brokát és valódi selyem-brokát dalmatikák az 1830-

as évekből valók, igen jó állapotban vannak. Az elegáns, zöld bársony miseruha is

Nepomuki Szent János oltár

20

figyelemre méltó. Itt még egy érdekes festmény is függ a falon. Tematikájában ritka

18. századi provinciális magyar barokk munka. Ikonográfiája a szeged-alsóvárosi

Szent Vér, más néven Purgatórium-oltárát idézi. A földeáki képen a tűzlángokban

szenvedő férfiak, nők és gyermekek fölött egy angyal tartja az Oltáriszentség kely-

hét, melyből Krisztus drága vére csurog rájuk enyhítve másvilági szenvedésüket és

érzékeltetve a szentmiseáldozat lelkeket kiváltó hatását.

A baloldali sekrestyében igen jelentős az Immaculata-s miseruha, melyet 1854-

es hittétellé nyilvánítás után csináltathattak. A Szeplőtelen Szűz két kezét kitárva a

Csodásérem Máriáját idézi, festett, dombormű kézimunka. Nagyon rossz állapotban

van, de kultusztörténeti jelentősége miatt, megőrzendő. A másik jelentős miseruhán

Krisztus kínszenvedésének minden eszköze, a nagypénteki passió szimbólumai kézi

kivarrással szerepelnek. Ez is a 19. századból való.

Lourdeszi barlang

21

TÖRÖK JÓZSEF

A három szentkirály

Földeák templomának Szent László a védőszentje, de a hívők buzgósága Szent

Istvánnak és Szent Imrének is emléket állított.

S z e n t L á s z l ó u r a l k o d á s a

Szent István nagy műve, vagyis az állam, amit alapított, és az egyház, amit szer-

vezett, a halálát követő nehéz évtizedek alatt kellő ellenállásról tett tanúságot. Mégis,

a XI. század utolsó negyedében szükség volt egy olyan uralkodóra, aki egyszerre

válhatott a hit és a haza bajnokává, s újra egybefogta, megerősítette mindazt, amit az

első király alkotott.

I. Géza király elhunytakor (1077. április 25.) a két fia, Kálmán és Álmos még

kiskorúak voltak, alkalmatlanok az uralkodásra, kiváltképp az adott helyzetben, ami-

kor is Salamon a német uralkodóra támaszkodva próbálta visszaszerezni a hatalmat.

Annál inkább alkalmas volt Géza öccse, László, aki a dukátus élén számtalanszor

bizonyította rátermettségét, akár hadakozásról, akár irányításról volt szó. Nála tehát az

idoneitas elve ugyancsak érvényesülhetett, s ha az ősi, hagyományos hatalom-

átörökítés felől közelítették meg a kortársak az utódlás kérdését, László a senioratus

elvének – lévén a család legidősebb tagja az elhunyt után – szintén megfelelt. A köz-

akarat érvényesült, mert „Hungária nemeseinek teljes sokasága … általános egyetér-

tésben, egyhangúlag és közös akarattal megválasztotta őt az ország kormányzására.”

Békés belpolitika

Vajon a fegyverforgatásban fiatalon híressé vált László tényleg kiérdemelte, vagy

inkább csak kikényszerítette királlyá választását? László a harcot és a küzdelmet nem

öncélúan, kalandvágyból kedvelte, hiszen már bihari dukátussága alatt elsősorban az

ország védelmében fogott fegyvert, és Salamon ellen kényszerből támadt. Ezt igazolja

a Nyitrán töltött idő is, amikor László Pozsony várát ellenőrizte és katonailag semle-

gesítve Salamont, Géza uralkodásához békét teremtett. A koronás, bár méltatlan

királyt nem ellenségnek, hanem lovagi ellenfélnek tekintette, és még Géza életében az

is megtörtént, hogy az egymással szembenállók, Salamon és László lovagi tornát

vívtak, ami minden vetélkedés ellenére egymás kölcsönös becsülését jelentette.

Az új királynak, Lászlónak már a külseje is azt sugallta, hogy uralkodásra termett.

A XII. század végén írt életrajza így örökítette meg: „Természeti adottságaiban pedig

az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi

értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlán-

nak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így

árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a

királyi koronára.” A legenda másik változata szerint a hős király a mondabeli Trója

utolsó királyához, Priamoszhoz hasonlított. Ez a leírás nem üres szépen szólás a kö-

zépkori szerzőnél, hanem azt – minden irodalmi párhuzam ellenére – László megnye-

rő, tiszteletet gerjesztő, uralkodói termete, nemes arckifejezése ihlette. A franciaföldi

Saint Gilles-monostor 1091-ben hazánkba jött szerzetese joggal nyilatkozhatott Lász-

lóról úgy, hogy ő az elegantissimus rex.

22

VII. Gergely pápa Nehemiás esztergomi érsektől értesült az új királyról, akit elfo-

gadott és válaszlevelében választott királynak nevezett. Két évvel később írt levelében

már elhagyta a „választott” (electus) jelzőt, és Lászlónak mint „a magarok királyának

üdvözletet és apostoli áldást” küldött. A magyar király VII. Gergelyt támogatta IV.

Henrik elleni harcában, ezért is kérhette 1079-ben VII. Gergely tőle, hogy a császár

menekülni kényszerülő ellenfeleit fogadja be, vagy legalábbis segítse. Az egyházi

reformokat is megértéssel fogadta, legföljebb azokat az általa helyesnek tartott módon

a körülményekhez alkalmazta.

Királyként Salamonnal szemben folytatta a megbékélés politikáját. Kivárta a ked-

vező pillanatot, amikor ellenfele 1080-ban Pozsony várát önként feladta, a hatalmon

viszont az országért érzett felelőssége tudatában nem volt hajlandó vele osztozni.

Salamon egy év múltán föllázadt a türelmes László ellen, aki jogosan záratta őt a

visegrádi várba. Azonban megbocsátott és megfogadta a bökénysomlyói apáca, Kari-

tász tanácsát: 1083-ban István király szentté avatásakor szabadon engedte Salamont.

László ekkorra már oly mértékben megszilárdította az ország helyzetét, hogy nem

kellett félnie az idegenbe, előbb a németekhez, majd a moldvai besenyőkhöz távozott

Salamontól.

Ez a szilárd kezű, magabiztos, bölcs kormányzás az első pillanattól kezdve nagy

körültekintésben mutatkozott meg, s erre legjobb példa a koronához fűződő kapcsola-

ta. A föntebb idézett legenda szerint: „Mikor ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi

méltóságot isteni végzésből magának tulajdonítsa, nem igyekezett sem felkenetni,

sem királlyá koronáztatni magát: a királyi jelvényeket tisztelettel maga előtt vitetve

nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy az első legyen, hanem hogy

hasznos legyen.”

„Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem

lehet kifejteni, mennyire, s miképpen látta el.” A „méltó módon vállalás” a későbbi

megkoronázására vonatkozik, ami föltehetőleg azután történt, hogy 1078-1079 táján

feleségül vette Rudolf sváb herceg, IV. Henrik vetélytársának a lányát, Adelhaidot.

A kormányzás elsőnek a törvényesség helyreállítását szolgálta, és a királyi hata-

lom átvétele után rögtön intézkedett a tulajdont védő törvények kibocsátásáról. Ez az

ún. III. törvénykönyv 29 cikkelyből áll és rögtön, László trónra lépése után született.

Emiatt létezik olyan vélemény, hogy talán már korábban, Géza uralkodása alatt kelet-

kezett. A hatalmi harcoktól terhelt áldatlan évtizedek alatt a Szent István-i törvények

betartása sok kívánnivalót hagyott maga után, s érthető, hogy a tulajdon (egyházi,

királyi, magán-) jogi védelmének szigorításával az egyházi és világi társadalom alap-

jainak megszilárdítása történt. Ezt követte egy másik törvénygyűjtemény. A törvé-

nyek szigorának okát az anarchia felé haladó közállapotokban, s nem a király valami-

féle despotikus hajlandóságában lehet és kell keresni.

Az ország védelme

Királyként három alkalommal szállt hadba Szent László az ország védelmében.

Először az 1085-ös esztendő során, amikor a Felső-Tisza vidékére moldvai besenyő

sereg rontott, Salamon bíztatására. (Késői, nehezen bizonyítható hagyomány szerint

Salamon az isztriai Pólában remetéskedett, és ott halt meg szentség hírében.) László

maga vezette seregeit, és a rabló hordát kemény küzdelem után megfutamították. A

győzelem emlékére a döntő csata színhelyén hamarosan templom emelkedett, s hir-

23

dette, kinek tulajdonítja László a győzelmet. A besenyők-kunok következő betörése

1091-ben szinte a fél országot felperzselte. Az Al-Duna vidékén tanyázó nomád

lovasnép harcosai Kapolcs vezérükkel a törcsvári szoroson át Erdélyt rohanták le,

majd a meszesi kapun át a Lászlónak ifjúkora óta kedves bihari tájakat pusztították,

onnan távoztukban a Tisza sem állította meg őket, mert azon átkelve, déli irányba

haladva feldúlták a Duna-Tisza közét. A Képes Krónika így őrizte meg az eseménye-

ket. „László király pedig (ekkor) embereivel Sclavoniában (vagyis Horvátországban)

volt. Amikor visszatérésekor mindezt hírül vitték neki, amilyen gyorsan csak tudott,

hazatért és vitézeivel sebesen utánuk lovagolt. A Temes folyó környékén talált rájuk.

Azok azt hitték, hogy már teljesen megszabadultak, és szívesebben vadászgattak,

mintsem háborúztak.

László király pedig ezt mondta vitézeinek: „Jobb nekem veletek mehalni, mint fe-

leségeteket és fiaitokat fogságban látni.” Így szólván könnyekre fakadt és vörös zász-

lója alatt elsőnek támadt a kunok táborára. Az Úr felmorzsolta a kunokat a magyarok

színe előtt. László király így kiáltott vitézeihez: „ne öljük meg ezeket az embereket,

fogjuk el őket, és ha megtérnek, maradjanak életben.” Kapolcs és a főemberek meg-

haltak, a többiek legnagyobbrészt fogságba estek.” A kunokat az ország belsejében

telepítette le, ugyanakkor van olyan vélemény, hogy a székelyeket ő költöztette Er-

délybe a határok védelme miatt.

A következő évben orosz földre kellett hadat vezetnie, hogy a kunok támadásának

elejét vegye.

Az ország békéjének megőrzése mellett Szent Lászlónak gondja volt annak gya-

rapítására. Nővére, Ilona ugyanis Zvonimir horvát király felesége volt, és a királyné

férje halála után a magyar király segítségét kérte a pártharcok megszüntetéséhez.

Álmos herceget ott hagyta horvát királynak, és visszasietett a kunok kiűzésére.

II. Orbán és László

Az akkori pápa, II. Orbán (1088–1099) ezt nem vette jó néven, mert Zvonimir az

országát még VII. Gergelynek hűbéri formában elkötelezte, s a későbbi keresztes

hadjáratot meghirdető, elindító Orbán pápa nem akarta meglazítani a Szentszék és a

Horvátország közötti kötelékeket. A pápai követ Magyarországra küldésének volt

előzménye magyar részről, mert 1091-ben László Montecassino apátjához,

Oderisiushoz levelet küldött, amelyben egy „lelki” bevezető („Jóllehet bűnös va-

gyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nél-

kül…”) után beszámolt a provence-i Saint Gilles-apátsággal teremtett kapcsolatról, a

pápához küldött követeiről és végül Szent Benedek ereklyéi közül kért „valamit”.

Biztatásként pedig hozzáfűzte: „Szomszédként tudsz már ugyanis eljárni, mert már

csaknem az egész Szlavóniát (Horvátországot) megszereztem.” A pápa követe,

Teuzo bíboros 1091 őszén Somogyvárra érkezett, a Saint Gilles-monostor segítségé-

vel Szent Egyed tiszteletére emelendő apátság alapításához. László azonban, meg a

horvát királlyá lett Álmos nem fogadták el a követ által képviselt pápai álláspontot

Horvátország hűbér-jellegének átöröklődésével kapcsolatban és nem tettek vazallusi

esküt. A követ dolgavégezetlenül tért vissza. László ekkor különbséget téve a pápa

lelki és evilági hatalma között, az előbbit tiszteletben tartva, az utóbbival szembe-

szegült. Valójában László dinamikus külpolitikájának fordulatai az állásfoglalásai,

hiszen az 1087-es speyeri birodalmi gyűlésre küldött követei uruk nevében a törvé-

24

nyes, III. Viktor pápát (1086–1087) támogatták a császár ellenpápájával, III. Kele-

mennel (1080–1100) szemben. Később az akkor ravennai székhelyű, IV. Henrik

császártól támogatott III. Kelemen ellenpápa oldalára állt. Inkább jelképes tett volt

ez, álláspontját aláhúzandó, mintsem a péteri folytonosságot megtestesítő pápa sem-

mibevétele, hiszen kiváló egyháziak segítettek Lászlónak, hogy eligazodjon az ilyes-

fajta kérdésekben. László, hogy a horvát területeket minél szorosabb kötelékkel

fűzze a Magyar Királysághoz, 1092-ben (vagy talán csak 1094-ben) Zágrábban

püspökséget alapított Szent István király patrónussága mellett.

Szent László rendelkezett a bihari püspökség központjáról is, mert Váradon mo-

nostort állítva a Boldogságos Szűz tiszteletére, valójában a váradi székesegyház alap-

jait vetette meg. A bihari püspök Váradra költözött, s a bihari egyházi központ ezzel

megszűnt. László az óbudai Szent Péter káptalannak évente 360 penzányi adományt

juttatott, és ezzel megszilárdította annak anyagi alapjait. A nyitrai társaskáptalant

gazdagon ellátta adományokkal, s nem lehetetlen, hogy ő maga akarta püspökséggé

szervezni a nyitrai részt, amit később az utóda, Kálmán király 1113 táján meg is tett.

A mainzi érsekség alá tartozó prágai püspökség ugyanis szerette volna erre a vidékre

kiterjeszteni joghatóságát és Szent László adományával, az egyháziak munkájának

támogatásával ezt akarta megelőzni.

Szembenállása a Szentszékkel nem olyan mértékű és jellegű volt, hogy károsította

volna az Egyházhoz fűződő kapcsolatát. Őszinte vallásosságának számtalan tanújelét

adta. „Mert ámbár a világ virágjában ragyogott rá, mégis elhervadt az ő szívében;

csak az a vágy vonta kínpadra: bár ő maga is Isten gyermekei közé jutna. Ennek

okáért halandó testében már nem is ő maga élt, hanem benne a helyes, igazi, katolikus

hit.” A magyar középkor királyai közül rajta kívül csupán Szent Istvánról állítanak

ilyet a hitelt érdemlő források, jóllehet pillanatnyi érdekek szinte mindegyik királyról

hasonló állításokat sugallhattak volna. Mégis, csak Szent Lászlóról jegyezték föl,

hogy: „bőkezű volt az ínségben, nagytürelmű a tűrésben, … meggyötörtek vigasza,

elnyomottak támasza, árvák megkönyörülője, gyöngék gyöngéd gyámszülője”.

Őszinte bűnbánat jellemezte. „Ha pedig úgy esett, hogy éjszaka virrasztással és

hosszas imádkozással kifárasztotta magát, nem kívánt puha párnát, hanem a templo-

mok csarnokában pihent meg egy órácskát.”

Az egyházszervezés Szent István által megkezdett munkáját László tovább foly-

tatta.

László és a szerzetesek

A XI. század második legkiemelkedőbb királya, László a szerzetesek pártolása,

monostorok alapítása terén is méltó párja Szent Istvánnak. Igaz, hogy száz évvel

később a himnuszt, amely a haza bajnokának (athleta patriae) nvezi Szent Lászlót,

nem szerzetes, hanem világi pap írta, aki föltehetően a váradi székesegyház klerikusai

közé tartozott; de a szerzetesek is joggal magasztalhatták emlékét. A Szűz Mária

tiszteletét hirdető, Nyitra megyei Kolos alapítása (1077) csak feltételesen köthető

Lászlóhoz, mert késői és hamis oklevél tartalmazza ezt az adatot. A Szent Mihály

arkangyal pártfogását élvező Báta monostora (1093) Tolnában cáfolhatatlanul az ő

alapítása. Ez utóbbi helyen később a középkor folyamán olyannyira kedvelt Szent

Vér-ereklyét őriztek, s emiatt igencsak látogatott zarándokhelynek számított. Azonban

ennél is fontosabb, sőt országos jelentőségű szenthely, nemzeti szentély lett a váradi

25

egyházmgye legnevezetesebb apátsága, a Szűz Mária tiszteletére szentelt szentjobbi

apátság.

Erdélyben Szent Benedek fiainak csak két monostoruk létesült, s mindkettő, ha

távolabbról is, de kötődik Szent László személyéhez. A hagyomány szerint a meszesi

apátságot Antiochiai Szent Margit tiszteletére II. Béla király atyja, Álmos herceg

alapította még Szent László életében, vagy 1096-1106 között. Amennyiben ez a ha-

gyomány a valóságot adta tovább az utókornak, úgy ahhoz sem férhet kétség, hogy itt

is Szent Benedek reguláját követték, jóllehet a források az itt élő szerzetesi közösség

rendi hovatartozásáról nem szólnak. A szentjobbi apátsághoz hasonlóan később ez is

hiteles helyként működött, a tatárjárás pusztítását túlélte, utolsó okleveles említése

1361-ből való.

A meszesi monostornál lényegesen fontosabb a Szűz Máriáról nevezett kolozs-

monostori apátság, amelyet egy 1370 után 1268-i kelettel hamisított oklevél I. Béla

(1060-1063) alapításának tart. Mivel a királyi alapítású monostorok szinte kivétel

nélkül a XI. században keletkeztek, igen nagy a valószínűsége annak, hogy Kolozs-

monostort tényleg a XI. században, sőt I. Béla idejében alapították. Egy 1341-es

oklevél Szent László király alapításának tünteti föl, talán azért, mert ő tovább gazda-

gította birtokadományokkal. A korai alapításra utal az is, hogy az erdélyi püspök, az

illetékes főpásztor nem avatkozhatott be a közösség életébe, például apátválasztáskor.

A somogyvári Szent Egyed-monostor alapítása – amelyről a Magyar Királyság és

a Szentszék közötti, Horvátországgal kapcsolatos vita miatt, föntebb már szó esett –

azért emelkedik ki a királyi alapítások sorából is, mert szerzetesei Franciaországból,

Provence híres Saint Gilles-apátságából érkeztek. Saint Gilles féltékenyen őrködött

függetlenségén, mégis elfogadta a Cluny híres apátja, Szent Hugó (1049-1109) által

javasolt reformokat.

Szent László király 1091 nyarán Montecassino apátjához – már idézett – levelet

intézett: „Tudd meg, hogy én Szent Egyed apátjának Magyarország földjén sok java-

dalmat adtam, ez legyen előtted példaképe eljövendő javadalmaknak, ha egyszer

engem követeid által megkeresnél…”. A levél idézett sorai a somogyvári apátság

alapítására vonatkoznak. A király ugyanis a somogyi földvárat és megfelelő birtokot

ajánlott föl a provence-i Saint Gilles-monostornak. Maga az apát, Odilo jött el az

alapításra. Teuzo pápai legátus is jelen volt. Mivel a Saint Gilles-i apátságot szoros

szálak fűzték Szent Péter székéhez, a somogyvári apátság Szent Péter, Szent Pál és

Szent Egyed tulajdona lett. A középkor általános fölfogása szerint egy monostor,

templom igazi tulajdonosának nem a közösség számított, hanem maga a szent, a

patrónus. A Szent Péternek fölajánlott apátságokat, így elsősorban Clunyt szoros

szálak fűzték Szent Péter mindenkori utódához, a római pápához. Az apostolfejedel-

mek, Péter és Pál patrónussága, védnöksége, valamint a pápai legátus jelenléte arról

tanúskodnak, hogy Somogyvár az alapítástól kezdve nem csupán az alapító Saint

Gilles-apátságon keresztül, hanem közvetlenül is kötődött Rómához. Az alapításkor

kibocsátott oklevél nem maradt fönn, de Szent László határozott egyházpolitikája

kiművelte azt a kellő egyensúlyt, ami az apátság királyi alapításának tényét és a kül-

földi kapcsolatokat egyaránt tartalmazta. E kapcsolatoknak is tulajdonítható, hogy

Szent Egyed ereklyéje, valamint Szent László időleges itt nyugvása és az erre emlé-

keztető, véglegesen itt maradt valamely ereklyéje miatt nemzetközileg is ismert,

számon tartott zarándokhelynek számított a hazai viszonylatban nagyméretű, 60 méter

26

hosszú templom. A királyi egyházpolitika virágzó jövőt biztosított az új, főként fran-

cia származású szerzetesekből álló közösségnek, a közösség pedig hosszú időn ke-

resztül hatékonyan segítette a francia-magyar kapcsolatokat. Emellett Szent László

„szemrebbenés nélkül” visszautasította a II. Orbán pápa által elvárt hűbéri esküt.

A korábban idézett levél a montecassinói apátsággal részben diplomáciai okok

miatt igyekezett kiépíteni jó kapcsolatot, ám a király szándékaiba beleférhetett egy

esetleges Montecassino általi alapítás is. Különösen, ha tudott arról, hogy már Szent

István szeretett volna szerzeteseket hívni a Szent Benedek tekintélye miatt kiváltságos

apátságból.

A szabolcsi zsinat

Szabolcs földvárában 1092. május 20-án László Szent István király példáját kö-

vetve „országa valamennyi főpapjával, apáturával és minden előkelőivel, mind az

egész papság és a nép jelenlétében zsinatot tartott és kánonok szerinti törvényeket

hozott.” Ez az időben harmadik törvénykönyv viseli az I. számot. Negyvenkét tör-

vénycikkelyt tartalmaz, amelyből negyven az egyházi élettel kapcsolatos, mindössze

az utolsó kettő világi tartalmú, rendelkezvén a királyi bíráskodásról.

A papok, illetve püspökök házasságával foglalkoznak az első törvények (1–4.), s

ebből fakad a szokványos következtetés, hogy csak VII. Gergely vezette volna be a

latin egyházban a papi nőtlenséget, de a magyar egyháziak még a pápa kívánságának

is sokáig ellenálltak. Ez a sommás megállapítás téves, mert a papi nőtlenség apostoli

hagyományra megy vissza és a IV. század elejétől mindenütt bizonyítható. A keleti

egyházban a VII. századtól kezdve ezen változtattak és a papságra jelöltek még nő-

sülhettek, de csakis pappá szentelésük előtt. A püspöknek a keleti egyházjog szerint is

nőtlennek kellett lennie. Valójában László király sem volt elutasító a papi nőtlenséget

sürgető egyházi reformmal szemben, hanem a papoknak adott engedménnyel (már-

mint első és törvényes házasságuk ideiglenes megtartásával) kapcsolatban a pápára

hagyatkozott, „amíg nekünk ebben az ügyben az apostoli szentatya tanácsot fog adni”

– íratta a király. Ugyancsak négy cikkely (5., 6., 23., 24.) az egyházi vagyont védel-

mezi. Rendelkezni kellett a lerombolt vagy elpusztított templomok újjáépítéséről (7.,

8.): „A lázadás (ti. 1061-es) miatt elpusztult vagy felégetett templomokat, a király

parancsára, az illető egyház papjai állítsák vissza. Kelyheket és ruhákat a király költ-

ségén adjanak, könyvekről a püspök gondoskodjék. A régiség miatt elpusztult egyhá-

zakat a püspök építse újjá.” Lászlónak gondja volt arra, hogy az izmaelitának, magya-

rul böszörménynek nevezett török etnikumú, iszlám vallású, főként kereskedéssel

foglalkozó alattvalók, ha egyszer fölvették a keresztséget, többé vissza ne térjenek

Mohamed vallására. A zsidók nem vehettek feleségül keresztény nőt, nem tarthattak

keresztény szolgát (10.). Kilenc cikkely foglalkozik a hitélettel (11–12., 14–16., 25–

26., 31., 37–38.), vagyis előírja az ünnepek, böjtök megtartását, a vasárnapi misén

történő részvételt, a templom mellé temetkezést. Kiemelkedően fontos az új magyar

szentek ünnepeinek méltó módon történő megülése: „Ezen a szent zsinaton a tisztelet-

re méltó László király elrendelte, s az összes jelenlevők helyeselték és szentesítették,

hogy meg kell ünnepelni: Boldog István király előestéjét és Gellért vértanúét, ame-

lyen szenvedett és három napot Szent Márton ünnepe alkalmával.” A zsinat büntette a

házasságtörést (13., 20.), a nemi erőszakot (32.), az erkölcstelenséget és a kuruzslást

(34.), a pogány áldozatokat (22.), szabályozta a tizedszedést, intézkedett, hogy a hívek

27

ne vándoroljanak templomtalan vidékekre (19.), s egyházi személyekkel kapcsolatban

számos rendelkezést (17–18., 21., 28–29., 35–36., 39.) fogalmazott meg, köztük tanúk

alkalmazását az istenítéletkor, lett légyen az „akár vízzel, akár vassal”.

Szent László halála

László, ha azt helyénvalónak tartotta, szembeszegült IV. Henrik császárral, ami

egyúttal a törvényes pápa, II. Orbán melletti fölzárkózásnak számított. Ez történt

1094-ben, amikor Henrik elűzött felesége, az orosz Praxedis számára menedéket

nyújtott, majd továbbengedte Kijevbe. Ebben a vezető nagyhatalommal történt külpo-

litikai összeütközésben is úgy jelent meg, mint a lovagi eszménykép tökéletes megtes-

tesülése. Amikor 1095 nyarán cseh hadjáratra indult, az 1192 táján írt életrajza szerint

útközben „váratlan betegség döntötte le lábáról, testi ereje már-már elhagyta: össze-

hívta az ország főembereit, s bejelentette, hogy testi feloszlása közeleg. Ezt hallván,

az oly kegyes király halálán jajveszékelő tömeg sírása az egekig hatolt. De a király

magához vette az oltáriszentséget, amelyben híven hitt, amelyet egész szívével szere-

tett, s amelyet az erények teljességével keresett, boldogan tért meg az Úrhoz.”

Szent László a váradi székesegyházat temetési templomának szánta. Mégis, elő-

ször a somogyvári apátságban temették el, majd innen tetemét 1113 után – akaratához

híven – átvitték Váradra, véglegesnek szánt s azzá lett nyugvóhelyére.

S z e n t I s t v á n, a k e r e s z t é n y k i r á l y

Amikor István megörökölte a nagyfejedelmi hatalmat, attól az úttól kezdve, amely

őt Nyitráról az Esztergommal szemközti bényi erődbe vitte, majd onnan harcosai –

magyarok és németek – élén Veszprém felé, nagyfokú határozottság jellemezte a

fiatal uralkodót. A hatalomgyakorlás különböző megnyilvánulásainak olyan egybe-

függő rendszere bontakozott ki, amely az évtizedek során életműbe testesült. Amint

az aranyból vert érem két oldala bár két képet mutat, mégis egészet alkot, úgy tarto-

zott egybe nála az államalapítás és az egyházszervezés, még akkor is, ha mindkettő

komoly előzményekre támaszkodhatott. A nomádállamból, melyet apjától örökölt,

három év alatt keresztény királyságot formált, ami nem tizenéves, tanácsosainak,

főurainak, harcosainak óhatatlanul is kiszolgáltatott ifjúnak tulajdonítható; hanem

érett, uralkodásra felnőtt, karizmatikus személyiségnek, aki már pajzsra emeltetése –

tehát szűk vagy bő évtized – óta tudatosan készült bevégzendő feladatára.

A keresztényként nevelkedett ifjú nagyfejedelem még beszélte a sztyeppék nyel-

vét, és aki csak ezen értett, ő e nyelven szólt hozzá. A döntő csatában életét veszített

Koppány holttestét a sztyeppékről hozott bolgár-török szokás szerint a harcosok

felnégyelték, s a győztes parancsára az országba szétvitték, négy vár (Veszprém,

Győr, Székesfehérvár, Gyulafehérvár) kapujára kiszögezték. Ez a keresztény szem-

pontból halottgyalázásnak tűnő tett a bolgár-török íratlan-írott törvénykezés bevett

megoldása volt égbekiáltó bűnök esetén, s megoktatta az értetlenkedőket. Ennek

köszönhetően István hosszú uralkodása (997-1038) során mindössze még két alka-

lommal kényszerült fegyveres fellépésre az országon belül, magyarok ellen. Az erdé-

lyi Gyula, anyai nagybátyja Gyulafehérvár, Ajtony pedig Marosvár központtal olyan

tartományuraságot hozott létre, ami az államszervezéshez nélkülözhetetlen hatalmi

központosítást veszélyeztette. Amikor 1003-ban hadba vonult Gyula ellen, sikerült a

28

vérontást elkerülni, s az erdélyi részek István haderejének fölvonultakor meghódoltak.

Ajtony vezér viszont a délkeleti végeken 1028-ban (vagy talán már 1008-ban) fegyve-

res ellenállást tanúsított és „fegyver által veszett el”. Ajtonyt István vezére, Csanád

győzte le. Az a tény, hogy a két tartományúr bizánci rítusú keresztségben részesült,

nem játszott szerepet, hiszen a kereszténység ekkor még egynek tudta magát.

Esztergomi koronázás

Szent Adalbert mellett Magdeburgban, Rómában, Prágában, Mainzban ott volt az

a szerzetes, aki apátként működött, majd kalocsai, végül esztergomi főpap lett és a

forrásokban hol Asztrik, hol meg Anasztáz néven szerepel. Neki jutott az a föladat,

hogy világlátottságát István kérésére kamatoztassa a magyarság javára. Mesterétől,

Szent Adalberttől abban különbözött, hogy ő nem lelkipásztori helyét hagyta el királyi

akaratból, hanem szerzetesi közösségét, és a monasztikus életet cserélte föl a főpapi

királyi tanácsnok klerikusi életére.

Asztrikot mint szerzetest azért is érdemes részletekbe menően megismerni, mert

rajta és munkásságán keresztül megelevenednek a magyar egyház születésének kö-

rülményei. A Szent István életrajzát tartalmazó és 1077 táján írt Nagy Legenda a

kettős nevű szerzetest a következőképpen mutatja be. „Asztrik apát társaival együtt

tisztes fogadtatásban részesült. A Vasas (Mecsek) hegy tövében cönobiumot épített

Szent Benedek atya tiszteletére. Gyülekezete mai napiglan ott virágzik szerzetesi

fegyelemben. Világi jószág bőven adja élésüket, semmiben sem látnak fogyatkozást –

csakhogy alázatban kövessék az evangélium tanítását és követtessék másokkal is.” Ez

a megállapítás nem a hamis pécsváradi oklevél alapján 1015-re tett eseményről tudó-

sít, hanem a 997-ben vagy 998-ban történtekről. Szent Istvánnak a környező orszá-

gokba szétküldött hívására érkezett Asztrik és kísérete hazánkba, s monostor-alapítás

feladatával költözött a pécsváradi királyi udvarházba. Asztrik rövid ideig az ország

délvidékén térített, és távollétében került a helyébe apátként Querfurti Brúnó, aki a

maga során ezt a megkezdett térítést délen, esetleg délkeleten, a „fekete magyarok”

között folytatta. Asztrik ezt a köznép körében végzett munkát félbeszakítva kapta

Szent Istvántól az igazi, nagy küldetést: menne Itáliába és kérne felségjelvényeket a

római pápától a magyar fejedelem számára. Asztrik kevéssel az 1000. év karácsonya

előtt II. Szilveszter pápától (999-1003) koronát és zászlós lándzsát, vagyis felségjel-

vényeket hozott Magyarországra. (Létezik olyan nézet Ademarus Cabannensis kortárs

krónikás értesülésére támaszkodva, ami szerint III. Ottó császár Gizella és István

házasságkötésekor Gézának ajándékozott zászlós lándzsát.) A koronázást az ismeret-

len eredetű Domonkos püspök több püspöktársa segédletével végezte az 1000. év

karácsonyán Esztergomban, a protomártír tiszteletére épített egyházban. Azzal, hogy

Szent István kérését a pápa teljesítette, az egész keresztény Nyugat tudomására hozta:

az új állam és uralkodója önállóságát, mint Szent Péter apostol utóda és a lelki hata-

lom letéteményese elismeri, jóváhagyja. Már csak a koronahozás miatt is fontos, hogy

Asztrik előzőleg a Rómában hosszabb ideig élt Adalbert köréhez tartozott.

Az államalapítás meg az egyházszervezés szorosan egybefonódott, s a kettős fo-

lyamat munkásai nem tudták és nem akarták a teendőket elkülöníteni. István király,

valamint segítői számba vették az egyre inkább helyhez kötődő, de még igencsak

változatos népesség területi elhelyezkedését, és megszülettek a döntések a püspöki és

a várispáni székhelyeket illetően. A király bajor mintát követve hamarosan kibocsá-

29

totta az első pénzeket. Közöttük figyelmet érdemel az a dénár, amelynek veretképén a

Lancea regis (király lándzsája) köriratban felhőből kinyúló manus Dei (Isten karja)

zászlós lándzsát tart. A Regia civitas (királyi város) köriratú pénzérme Esztergomra

utalhat, ahol az első pénzverde működött. Ekkortájt fogalmazódott meg az I. törvény-

könyv, karoling minták alapján. A törvénycikkelyek meghatározták a püspökök és az

egyházi személyek feladatait, munkaterületeit, bíráskodás terén élvezett kiváltságukat.

Az egyházi vagyon királyi védelmet érdemelt, a magán- és a királyi tulajdon sérthetet-

lenségnek örvendett. A keresztény hit életre váltása szintén megfogalmazódott a

vasárnapok és ünnepek, böjtök megtartásával, a szentségek vételének előírásával. A

törvények tiltották a tízparancsolatba ütköző cselekedeteket (gyilkosság, hitszegés,

leányrablás, házasságon kívüli kapcsolat, gyújtogatás, varázslás, kuruzslás); ugyanak-

kor tételesen meghatározva óvták a különféle szabadságjogokat.

A keresztény koronázott király a hatalom adta kereteket új és európai tartalommal

töltötte meg; törvényei és egyéb intézkedései révén a nomád társadalom eresztékei

szétestek, s önpusztító belharcok nélkül megteremtődött a korszerű keresztény társa-

dalom a Kárpát-medencében, s vele a latin rítust követő keresztény Magyar Királyság.

Szent István halála és temetése

Szent István halálát és temetését a Kis Legenda a következőképpen tartalmazza:

„Az Úr megtestesülésének 1038. évében, a VI. évközben, Henrik római császár idejé-

ben, a maga uralkodásának pedig 38. esztendejében elhunyt, és Szűz Mária baziliká-

jában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá.” Hartvik püspök leírása

ezzel összhangban áll, csak lényegesen hosszabban, drámai részletekben gazdagon

tárul az olvasó elé előbb az ország fölajánlása tanúk jelenlétében Szűz Máriának,

majd a király ünnepélyes, nagy nyilvánosság előtt végbement halála, s végezetül

temetése.

Szent István király „karját és tekintetét a csillagok felé emelte, és így kiáltott fel:

„Mennyországnak királynéja, dicső megújítója a világnak, ez utolsó könyörgésemben

a te oltalmadra bízom a szentegyházat püspökeivel és papjaival, az országot főembe-

reivel és népével együtt, s tőlük végső búcsút véve lelkem a te kezedbe ajánlom.”

Jeles ünnep közeledett akkor éppen, ugyanazon mindenkor szűz Mária mennybevétel-

ének angyalok és emberek által egyaránt megült napja, s mivel úgy sejtette, hogy

nagyobb irgalmat remélhet, ha ennek örömében távozik testéből, külön fohászokkal

könyörgött érte, sóhajok és könnyek között próbálta kieszközölni. Beköszöntött hát ez

a boldog nap, mely az ő halála révén majdan még boldogabbá lesz. Ott állott körben a

papság meg a püspök atyák, s szolgák hada mellett az ispánok vezérkara, ahol az

Istennek oly kedves király feküdt középen. Miután a lelki kenet szentségét felvette,

szent lelkét a mi Urunk, Jézus Krisztus testéből és véréből vett útravalóval frissítette

fel, s azt az Úr megtestesülésének 1038. esztendejében a mindenkor szűz és a szent

angyalok kezébe átadta, hogy az örök, mennyei boldogság nyugalmába kísérjék.

Rokonainak körében hangos siránkozás, az angyalok közt nagy öröm támadt, de az a

siránkozás később örökös vigasságra fordult a majdan születendő és az akkor élő

emberek számára egyaránt. Temetési szertartására seregestül érkeztek Pannónia va-

lamennyi vidékéről. Testét a királyi székhelyre, vagyis Fehérvárra vitték, s mivel a

Boldogságos Szűz tiszteletére általa emelt templomot még nem szentelték fel, a fő-

papok tanácsot tartván úgy határoztak, hogy előbb szenteljék fel a bazilikát, s csak

30

azután bízzák testét a földre. A szentelés ünnepi szertartásának végeztével a szent

testet az épület közepén álló, hófehér márvány szarkofágba helyezték, ahol az Úr sok

éven át részesítette az ő érdemeire tekintve számtalan jótéteményben a sok szerencsét-

lenség sújtotta, hideglelős, búját-baját kikiáltó vagy ítélet terhét hordozó embert.” Az

a fehér márvány koporsó, amely római-kori szarkofágból lett átfaragva és csodával

határos módon épségben megmaradt, ott állt Hartvik szeme előtt és befolyásolta a

leírást. Nem szabad elfelejteni, hogy a győri püspök az 1083-as szentté avatás után

írta meg Szent István legterjedelmesebb életrajzát. Szent István sírja körül csodálatos

gyógyulások sorozata kezdődött, s mialatt az utána következő évtizedekben az orszá-

got nyomorúságok egész sorozata sújtotta, a köznép emlékezete ébren tartotta az első

koronás király alakját, tetteit. Nem felejtették el, miként rángatta meg az alamizsnát

követelő koldus az álruhás király szakállát, miként kísérték természetfölötti jelensé-

gek magányos imádságát.

Kései krónikák szerint Szent István halálát égi jelek kísérték, tűzvészek, földindu-

lások, az emberek két Napot is láttak az égen. Ezek az állítások inkább a kortársak és

utódok megrendültségét fejezik ki, mintsem a történteket.

A bazilika régészeti föltárása ugyan nem adott eddig feleletet arra, hogy hol állha-

tott benne az a kimagasló, minden bizonnyal márványból faragott ülő alkalmatosság,

ahol a király kiemelkedő fontosságú alkalmakkor helyet foglalt; ám föltehetően Szent

István kifejezett akaratából készült aacheni minta alapján a királyság első széke (regni

sedes principalis). Aachenben Nagy Károly sírja fölött trónszék állott, s Nagy Ottó

931-es beiktatásakor erre kifejezetten hivatkoztak, a hatalom folytonosságát, jogossá-

gát hangsúlyozandó. Szent István a trónörökös Imréhez írt Intelmekben fia lelkére

kötötte a mos maiorum tiszteletben tartását, és ezt hangsúlyozta a sírjához közel, a

főhajó közepén álló márványtrónus, ami Fehérvárnak megadta a „székes” jelleget. A

regni sedes principalis magasából országló, törvényt alkotó, fölkent és megkoronázott

király annak szellemében és örököseként volt köteles uralkodni, aki ott nyugodott a

fehérmárvány szarkofágban, aki a temetkezési bazilikát az ország szakrális közép-

pontjának szánta, s következésképpen azt akarta, hogy a királyi hatalomban utódok

koronázása is itt történjék.

S z e n t I m r e t r ó n ö r ö k ö s

Szent Istvánnak több gyermeke volt. Igaz, hogy az elsőszülött fiú neve, Ottó, csak

későbbi forrásból ismeretes, mégis, a korabeli névadási szokások alapján biztosnak

vehető, hogy létezett. A trónörökös Ottó serdülő korában halhatott meg, és ekkor

öccse, az 1007 táján született, Henriknek keresztelt Imre örökölte a nagy feladatot,

vagyis a felkészülést az uralkodásra. Szent István az országalapítás és egyházszerve-

zés, a védelmi hadakozás és Európára nyitott külpolitika mellett az először egyházi

pályára szánt, majd bátyja halála után trónörökössé lett Imrét segíteni akarta a fölké-

szülésben és megíratta számára az Intelmeket. Az egyik liturgikus ének Szent Istvánt

műveltsége miatt mint doctort említi. (A középkorban a művészi alkotásoknál gyak-

ran megtalálni az ideator-artifex párost. Az első kigondolja a művet, az ötleteket adja,

a másik kivitelezi. Egyáltalán nem erőltetett ennek alkalmazása Szent Istvánra az

Intelmek esetében.) Az Intelmek soraiból atyai gyengédség és szigor, szeretet és

31

felelősségérzet árad, melyet István egyaránt érzett vér szerinti leszármazottja és népe

iránt.

Nem tudni pontosan, 1018-1031 között mely esztendőben véglegesült a pontos

címén Erkölcstanító könyvecske (Libellus de institutione morum), de az biztos, hogy

éveken át töprengett rajta István és névtelen munkatársa. Ez utóbbi olyan világi pap

vagy szerzetes, tehát minden bizonnyal egyházi férfiú volt, aki komoly filozófiai,

teológiai, állam- és társadalomelméleti jártassággal rendelkezett, valamint a latin

nyelvet mesteri szinten bírta. A személyes hangvételű bevezető után a király – a

szerzőn keresztül – maga sorolja föl a tíz kifejtendő témát, melyek a következők: a

katolikus hit megőrzésének fontossága, az Egyház helyzetének megszilárdítása, a

főpapok tisztelete, főemberek, katonák megbecsülése, a kíméletesség és az elfogulat-

lan ítélkezés megőrzése, a vendégek marasztalása és ellátása, a tanács fontossága, a

gyermekek engedelmessége, a rendszeres imádság, a jóság és irgalmasság, valamint a

többi erény. Az államelméleti mű utolsó mondata méltó zárása, egybefoglalása a

királyi intelmeknek: „Mindaz, amit föntebb vázoltunk, együttesen alkotja a királyi

koronát, s ezek nélkül sem itt nem uralkodhat senki, és az örök királyságba sem jut-

hat.”

István király a trónörökös Imrének – aki a bihari dukátusban tanulta az önállósá-

got mint dux ruizorum (oroszok vezére), vagyis a varég-orosz zsoldos katonák pa-

rancsnoka – Bizáncból hozatott menyasszonyt, akit, gyermek lévén, a veszprémvölgyi

monostorba telepített görög apácák gondjaira bíztak. Létezik olyan föltevés, ami

szerint már István anyja, a keleti rítusban megkeresztelt Sarolt telepítette oda a bizán-

ci szerzetesnőket, ám nagyobb a valószínűsége – és a veszprémvölgyi apácamonostor

görög nyelven írott, keltezetlen alapítólevele is azt látszik megerősíteni –, hogy a

hercegi ara kedvéért létesült a görög nyelvű közösség. „Az Atyának, a Fiúnak és a

Szentléleknek nevében – kezdődik az alapítólevél. – Én, István, keresztény s egész

Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Isten-

anya veszprémi, érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét a magam,

nőm és gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így rendelkezem.” Ezt

követi az adományok – falvak, birtokok, szolgálónépek – részletes fölsorolása s vége-

zetül anathema a királyi akaratot megszegőkre. A monostor érseki jelzője az eszter-

gomi érseknek – és nem a közeli, terület szerint illetékes veszprémi püspöknek – való

alávetettséget jelenti, hiszen a királyi család papja az esztergomi érsek. A király gon-

doskodott a közösségről, a közösség imádkozott a királyi családért. Imre Veszprém-

ben kötődött ahhoz a Szent György-körtemplomhoz, amelyben még egyházi pályára

készülve tisztasági fogadalmat tett. Az apácák között nevelkedő bizánci jegyes jelen-

léte nem jelentette feltétlenül az előzetes fogadalom feladását. Miként oldhatta fel

Imre mint trónörökös azt a belső vívódást, hogy megköttetendő, majdani házasságából

nem hagy maga után vér szerinti utódot? Apjának hozzá intézett Intelmei mutatják azt

az irányt, amerre keresni kell a választ. István nevelési elvei mögött ott volt a szán-

dék, hogy Imrének alkalmassá kellett válnia az uralkodásra. Ez elsősorban nem böl-

csességet, politikai jártasságot jelentett (bár ezekre is szükség volt), hanem azt, hogy a

király személyes kiválósága, alkalmassága (idoneitas) miatt egyben Isten választotta

legyen. Ebben a korabeli Nyugaton elterjedt uralkodói eszmény ismerhető fel. István

király az Imre herceget 1031-ben – föltehetőleg a bihari Igfon erdőben – ért vadász-

32

baleset előtt nem gondolt arra, hogy neki kell majd igénybe venni az idoneitas elvét

utódja kijelölésekor.

A király számára nagy próbatétel volt elsőszülött fia, Ottó elveszítése. Ennél még

súlyosabb csapás várt rá és az országra akkor, amikor a második trónörökös, Imre

1031-ben egy vadászaton halálát lelte. Unokaöccsét, Vazult életmódja miatt nem

tartotta alkalmas utódnak, ezért az elűzött velencei dózse és Szent István nővére fiát,

Orseolo Pétert jelölte utódjául és 1032-ben udvarába hívta, hogy a helyszínen, vagyis

a magyar királyi udvarban készüljön fel az uralkodásra. A mellőzött Vazul merényle-

tet kísérelt meg az idős, beteg király ellen. A sikertelen merényletre adott válaszában

István ismét megmutatta nagyságát, mert nem a legsúlyosabb büntetést szabták ki a

vétkesre: Vazult megvakították; fiai, András, Béla és Levente az országot elhagyhat-

ták. Mintha Szent István előre látta volna, hogy Vazul unokájában, Szent Lászlóban

majd méltó utóda terem, aki félszázad múltán befejezi a nagy művet. Az utókor rá-

galma, miszerint Vazul fülébe ólmot öntöttek, minden alapot nélkülöz.

A szent király bizalmára, amelyben Orseolo Pétert részesítette, a történelem saj-

nos rácáfolt. Az a bizalom viszont, amellyel Szent István Krisztus Anyja, a Boldogsá-

gos Szűz Mária iránt viseltetett, a későbbiekben bőségesen kamatozott.

33

BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON

Eötvös József és Oltványi Pál

„Az olvasók felfogásától függ a könyvek sorsa.”

A kultúratudomány (cultural studies), a művelődés- és oktatástörténet, az egy-

ház- és helytörténet, valamint a kulturális és hitéleti mentalitástörténet szempontjait

alkalmaztam, az Eötvös-féle népiskolai törvény3 hatástörténetét kutattam. A szegedi

Somogyi-Könyvtár Oltványi Pál műveit tartalmazó gyűjteményéből két, forrásértékét

tekintve rendkívül értékes monográfiát tanulmányoztam.4 Oltványi Pál A catolica

egyház és a parlament Magyarhonban (Szeged, 1871) és A népoktatási ügy Ma-

gyarországban, a múlt s jelen időben (Szeged, 1884) című könyveiből azokat a

szövegrészleteket emelem ki, amelyek közvetetten vagy közvetlenül kapcsolatosak

Eötvös és Oltványi földeáki találkozásával és Oltványi Pál népiskolai törvényre

vonatkozó felfogását is érzékeltetik. Az idézeteknél az egykorú helyesírást megtar-

tom, Oltványi szövegét betűhíven közlöm.

Oltványi Pál ebben a két könyvében sokszor a vitairatokra jellemző stílusban fo-

galmazott. A pozitivizmus korának tudományos eszménye szerint, érvelését történeti

visszatekintésekkel támasztotta alá, a népiskolai törvény hatástörténetét az egykorú

sajtó tükrében is nyomon követte és statisztikai adatok, táblázatok közlésével kvanti-

tatív értelmezésre is törekedett. Könyvészeti, kutatástörténeti érdekességként jegy-

zem meg, hogy a szegedi Somogyi-Könyvtár A catolica egyház és a parlament

Magyarhonban című könyv két példányával rendelkezik. Az Oltványi Pál földeáki

évei idején keletkezett és 1871-ben kiadott, A catholica egyház és a parlament Ma-

gyarhonban című könyv Somogyi-Könyvtárban található B. c. 798 jelzetű példá-

nyának összes lapja olvasatlan volt. A százharminchat éven keresztül érintetlenül

hagyott könyvlapokat 2007. augusztusának végén, a könyvtár egyik munkatársával

vágattattam fel. Ugyanezen könyv B 34.724 jelzetű, eredetileg az 1930-as évek

egyik teológiai szakkönyvtárából származó, jelenleg a Somogyi-Könyvtárban talál-

ható kötött példányban olvasói ceruzajegyzetek, lapszéli, töredékes szösszenetek is

előfordulnak.5 Mauris Terentianus, 3. századi római szerző írta le az ismert herme-

neutikai tapasztalatot:„Pro captu lectoris habent sua fata libelli.” Magyarul: „Az

olvasók felfogásától függ a könyvek sorsa.”

Forrásszövegek az Eötvös-féle népiskolai törvény hatástörténetéhez

A catholica egyház és a parlament Magyarhonban című könyvéhez az előszót

Oltványi Pál, a pápa őszentsége kamarása, földeáki lelkész, csanádi szentszéki ülnök

Földeákon, 1870. karácsony napján írta. A catolica egyház és a parlament Magyar-

3 1868: XXXVIII. törvényczikk a népiskolai közoktatás tárgyában. Ministeri utasítások a megyei

tanfelügyelők, a tankerületi iskola-tanácsok, a községek, a községi iskolaszékek és a Budapesti

iskolatanács számára. Tantervek a nép- és polgári iskolák számára. A Tanító-képezde szervezete. Hivatalos kiadás. Pest, 1869. Kiadja RÁTH Mór.

4 OLTVÁNYI Pál: A catolica egyház és a parlament Magyarhonban. Szeged, 1871.; OLTVÁNYI

Pál: A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s jelen időben. Szeged, 1884. 5 Oltványi Pál könyveinek nagy részét végrendeletében a szegedi Somogyi-Könyvtárra hagyta, vö.

TAKÓ Edit: A könyvtárgyarapító prépost. In memoriam Oltványi Pál. Szeged, 1999. 33–35.

34

honban című, a dualizmus korában keletkezett könyv Földeák kulturális örökségé-

hez tartozik, a régi földeáki szellemi-társadalmi-egyházi élet becses dokumentuma.

Oltványi Pál a Földeákon írt, 1871-ben Szegeden megjelentetett könyvének második

fejezetében külön foglalkozik a népiskolai közoktatási törvénnyel. Ez az Oltványi

Pál földeáki tartózkodásának utolsó előtti évében befejezett könyv kapható volt a

földeáki plébánián, Pesten az Európa-szerte ismert Hartleben és Társa Könyvkeres-

kedésben („C.A. Hartlebens Verlags-Expedition in Pesth, Wien u.Leipzig” ), a Váczi

utca 17. sz. alatt, Szegeden pedig Bába Imre nyomdájában. A szerző a könyv eladá-

sából származó jövedelmet Péter-fillérként a Szentatya számára ajánlotta fel.

A catolica egyház és a parlament Magyarhonban című könyv megjelenése után

tizenhárom év telt el és egy nagy ívű koncepció mentén, újabb Oltványi-mű került

az olvasók asztalára. A népoktatás körüli parlamenti vitát és a katolikus álláspontot

ismertető első monográfia anyagát a szerző kibővítette, továbbfejlesztette. Az Eöt-

vös-féle népiskolai törvény előzményeit és hatástörténetét is feltáró és dokumentáló

A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s jelen időben című, 1884-ben kiadott

könyvének célkitűzéséről Oltványi így tájékoztat: „…ama új törvény árnyoldalait, s

veszélyes eredményeit egész őszinteséggel feltárja, ugyanakkor némi vigasztalásul

részrehajlatlanul elősorolja a tanügy terén ama előnyöket, ama nyereményeket is,

melyeket az eme törvény által kényszeritett, vagy önkényt előlépett verseny eme 15

év alatt hazánkban elő varázsolt nem csak az iskolák, hanem ezek tanonczai számá-

nak növekedésében is. (…)” 6

A népiskolai törvény körüli vitákról

A népiskolai törvény elfogadtatása körüli parlamenti vitában elhangzott katoli-

kus ellenérvek szószólóiról is megemlékezett Oltványi: „Az oktatásügyi ministernek

népiskolai törvényjavaslata 1868. decz. 1. és 2-án tárgyaltatott az országgyűlés

felsőtáblájánál; historiai emlékül feljegyezzük azt, hogy ennek világi tagjai közül

gróf Cziráki János, gróf Zichy Henrik, gróf Szapáry István s báró Wenckheim László

szavukat felemelték az ellen; ez utóbbi, noha a minister tárczáját köté e javaslathoz,

és elfogadását bizalmi szavazat gyanánt kérte, ellene szavazott, sőt a harmadik

helyen emlitett szónok a kormány azon eljárása ellen is keményen kikelt, hogy most

az országgyűlés végnapjaiban, midőn érett megfontolásra többé sem ideje, sem

alkalma nincs a felsőtáblának, akarna a kormány egy oly horderejü uj eszmét be-

csempészni, minő a községi iskola. (…) A kalocsai érsek megható szavakban rajzol-

ta a törvényjavaslat hiányait, s azon nyilait, melyeket ez a vallás erkölcsi nevelés

ellen lövel azt majdnem végkép megölvén, a közös iskolákat kárhoztatta és igen

sajnálta, hogy ezek a magyar haza népnevelési rendszerébe is felvétettek. (…) A

pannonhalmi főapát hosszú s jeles beszédében kimutatván a javaslatnak az egyházi s

vallás erkölcsi érdekekre vonatkozó veszélyes pontjait, szinte ellene szavazott s

tárgyalásra sem tartja azt méltónak. (…)” 7 Eötvös József Charles de Montalembert

6 OLTVÁNYI Pál: A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s jelen időben. Szerző előszava.

Szeged, 1884. V–VI. 7 OLTVÁNYI P.: i. m. 1884. 73–74.; Vö. Simor János Magyarország hercegprímása beszéde a

népiskolai törvényjavaslat ügyében a főrendiház dec. 1-i ülésén. Idők Tanuja, 1868. dec. 3. (csüt.)

1.; Az Eötvös József által előterjesztett népiskolai törvényjavaslat mellett szónokolt: gr. Szapáry

35

grófnak 1868. december 15-én német nyelven írt levelet. Ebben a levélben a tör-

vényerőre emelkedett iskolatörvényről és a többi törvényhozási eredményről, az

autonómiai kérdéséről, a keresztény egyházakra vonatkozó javaslatokról és a „Sza-

bad egyház szabad államban”-elv Eötvös által a törvényhozás gyakorlatában történt

érvényesítéséről olvashatunk.8

A népiskolai közoktatási törvényről szóló véleményét Oltványi Pál tömören fo-

galmazta meg: „1868. évben alkották, s 1876. évben bőviték meg honatyáink a nép-

oktatási törvényt, mely által a modern liberalismus kiragadta a clerus kezéből a

népiskolák igazgatását, és megbénitá annak az ezekben oktatást nyerő tanonczok

vallásos nevelésére nézve több századon át kedvező eredménynyel gyakorlott hatal-

mát s befolyását.” 9 Konzervatív katolikus részről Oltványi a népoktatási törvény

egyházi kritikusának és a tanügy szakértőjének számított.10 A népoktatási ügy Ma-

gyarországban, a múlt s jelen időben című könyvének zárófejezetében írta: „I. (…)

Az előtt, ki e kis müvet figyelemmel átolvasta, nem lesz már többé titok, hogy annak

irója a hitfelekezeti iskolák pártolója, az indokok sem lesznek előtte már ismeretle-

nek, hogy miért ezeknek, s nem a közös iskoláknak barátja; azonban ünnepélyesen ki

kell jelentenie azt is, hogy sem előszeretete az előbbiek iránt, sem az utóbbiaktóli

idegenkedése nem fokozódott még annyira, hogy a hitfelekezeti, vagy közös iskolát

egyedül csak a nevéért már jónak vagy rosznak nevezze. Hatvan évet tulhaladó

életpályáján,– melynek felénél jóval többet tanügy terén iskolák gondozása, szerve-

zése és igazgatásában töltött el, – szerzett tapasztalatok nyomán a történeti igazság

érdekében tanubizonyságot tehet arról e füzet írója, hogy a tanügy eredményére

vonatkozólag volt elég alkalma jó s gyenge iskolákat láthatni… (…) Szerző vélemé-

nye e tárgyra nézve következő: – hogy a hitfelekezeti iskoláknál – amint azok a

magyarországi főpásztorok által kiadott szabályok értelmében vannak most beren-

dezve – a valláserkölcsös neveléssel egybekötött oktatás eredménye biztosan elérhe-

tő; ellenben az a közös iskoláknál – amint ezek a népoktatási törvény által vannak

jelenleg szabályozva – csak ritkán, és akkor is csak oly kedvező körülmények közt

érhető el, ha az ezen iskolákban működő tanitók, és az ezen iskolákra felügyelő

Gyula, br. Vay Miklós, br. Eötvös Dénes, br. Lippay Béla, Szögyényi László főispán, Tisza Lajos

főispán és gr. Vay László. Vö. még: CIEGER András: A hatalomra jutott liberalizmus és az állam

a dualizmus első felének magyar politikai gondolkodásában. Századvég, 20. 2001. Tavasz, 95–

118. 8 EÖTVÖS József: Levelek. Szerk., az előszót és a jegyz. írta, az idegen nyelvű leveleket ford.:

OLTVÁNYI Ambrus. Bp., 1976. 573–574. 9 OLTVÁNYI P.: i. m. Szerző előszava. 1884. V.; Vö. SARNYAI Csaba Máté: A katolikus autonó-

mia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig. Századvég, 2001.

Nyár. 21. sz.; Vö. még: KÓSA László: Katolikus és protestáns magatartásformák az abszolutizmus

korában. In: KÓSA L.: Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993. 125–134. ; A korabeli

katolikus közvéleményt érzékeltetik a katolikus lapok (Idők Tanuja, Religio, Pesti Hírnök, Magyar

Állam, Katholikus Néplap) cikkei, vö. A kath. autonómia és hozzá kapcsolt reményeink.

Katholikus Néplap, 1870. nov. 17. 1.; Vö. még: dr. GÜNTHER Antal (szerk.): A magyarországi

latin és görög szertartású katholikus egyház önkormányzatát szervező gyűlés naplója, jegyzőköny-vei és irományai. I-II., Pest, 1871.

10 Oltványi Pál számára perdöntő jelentőségű volt a népiskolai törvény létrehozásában Eötvös közvet-

len munkatársaként, államtitkáraként tevékenykedő Molnár Aladár 1873-ban megjelent vélemény-

alkotása, vö. MOLNÁR Aladár: A népiskolai törvény revíziója. I. Pesti Napló, 1873. febr. 9. Reg-

geli kiadás. 1., Uő: i.m. II. Pesti Napló, 1873. febr. 11. Reggeli kiadás, 1.

36

közegek a népoktatási törvény rideg szellemén, s hideg betüjén tultéve magukat,

szivükön hordozzák a tanonczok üdvét, boldogságát, és igy nagyrabecsült jóakaratot

tanusitó ügybuzgalmukkal töltik be ama ürt, és pótolják ama hiányt, melyet az 1868.

és 1876. évi népoktatási törvényt alkotó honatyák eme törvény §§-nál fenhagytak. II.

De mindamellett is, hogy eme most idézett törvény iránt eme gyarlóságai miatt

rajongó előszeretettel nem viselteték e füzet irója, azonban őszintén bevallja azt is,

hogy eme népoktatási törvény alkotásáért mégis nagy hálával tartozunk honatyáink-

nak, mely a tanügy terén kiszámíthatatlan jó eredményeket varázsolt elő, és igy a

jelen esetben is bevalósult ama régi axióma, hogy nincs oly rosz, mely jó eredmé-

nyeket ne vonna maga után. Mert eme törvény sanctionálása után az iskoláikat a

közösitéstől féltő hitfelekezetek nagy buzgalom mellett igyekeztek azonnal iskoláikat

jól berendezni, és azokat a törvény által megkivánt kellékekkel felszerelni, készséges

örömmel áldoztak most e czélra, uj iskolákat épitettek, vagy a régieket kijaviták,

berendezték s felszerelték, melyek talán – ha a törvény által kijelölt Damocles kardja

fényétől, élétől, sulyától s erejétől nem félemlittetnek meg – régi elhagyatott szomoru

állapotukban ezután is meghagyattak s megmaradtak volna. Azt hisszük, honunkban

nagyon sok nem csak községi, hanem felekezeti iskolának homlokzatára is fel lehetne

irni azt, hogy az 1868. évi törvény folytán született. (…)” 11

Eötvös József földeáki iskolalátogatása, találkozása Oltványi Pállal

Eötvös József egyik földeáki látogatása alkalmával, a miniszter Oltványi Pállal

történt találkozásakor, a beszélgetés során szóba kerültek a népiskolai tanügy árny-

oldalai is, erről tanúskodik Oltványi dokumentum-értékű lábjegyzete: „Br. Eötvös

József Földeákon lakó leányát s vejét gyakrabban meglátogatván, tőle hallotta e

füzet szerkesztője azt, hogy honunkban több oly különben elég jómódú kath. község

találkozott, különösen a felvidéken, melyben iskolaépület nem is volt, és ha létezett

is, csak téli hónapok alatt látott egy pár tanonczot, az év más szakában soha; a

tanterem a tanitó által – ki a jegyzői s kántori hivatal teendőit is végezte – burgonya,

gabona, magtárul s éléskamrául használtatott; papot is csak egy évben – de akkor

kettős számban – látott az iskola, midőn a kerületi esperes eljött az iskolát egyszer

egy évben látogatni, hová a helybeli lelkész mint igazgató az elkiséré, s az ezen

alkalomra az elöljáróság által megbizott kisbiró pálczájával beterelt néhány

tanonczot annak bemutatá. Ha e – mint a minister úr állitá – hivatalos jelentések

által beigazolt s t a t u s q u o csak kis vidékre terjedt volna is ki, s eddig bármi

oknál fogva is eltüretett, épen ezen körülmény is eléggé indokolja azt, hogy az or-

szággyűlés kezébe vette a népiskolai oktatás ügyének rendezését, melyet azonban tán

máskép is lehetett volna orvosolni.…” 12

A népiskolai törvény parlamenti elfogadása utáni időszakban, 1869 és 1871 kö-

zött a népiskolai oktatást illetően Földeákon is vitahelyzet volt. Oltványi Pál első

(1871) és második (1884) monográfiájában is érzékelteti, dokumentálja a népiskolai

törvény elfogadása után közvetlenül kialakult helyi viszonyokat:„Ha itt ott még

megmenthettük iskoláinkat, a helyi kedvező körülmények mellett a tanfelügyelőknek

is köszönhetjük, vannak ezek közt is értelmes s jóakaratú emberek, kik nem mindnyá-

11

OLTVÁNYI P.: i. m. 1884. 212–214. 12

OLTVÁNYI P. i. m. 1884. 214.

37

jan abban keresik a tanügy kérdéseinek megoldását, hogy mennél több közös-iskola

legyen, hanem inkább abban, hogy a meglévők jól szereltessenek fel, és rendelteté-

süknek megfeleljenek, ezek ugy hiszük nagyobb s hasznosabb szolgálatot tesznek a

közügynek, mint azok, kik a közösitésben lelik örömüket, de a tanügygyel egyébiránt

keveset gondolnak.” 13

„ A csanádi püspöki megyei egyik szerény kis cath. községben a két osztályú

elemi tanodának eddigi jó hirnevét növelé az is, hogy az oktatásügyi minister 1869.

év elején azt meglátogatván, ez alkalommal a tanonczoknak másfél órai kihallgatása

után azon kivánalmának kifejezése mellett hagyta el az általa minta iskolának neve-

zett tanodát, hogy bár az ország minden községe hason tanodával dicsekedhetnék,

mindezen dicséret daczára a balpárt feje, kit annak idejében majdnem erőszakkal

kellett gyermekének iskoláztatására kényszeriteni, az iskolát közösiteni, s a lelkész

igazgatása alul elvonatni inditványozá a községi gyülésen, de minthogy a lelkész

1000 frt. alapitványt tett a hitfelekezeti iskola javára, társai által az lőn neki vála-

szolva, hogy tegye le először ezen alapitványi tőkét ő maga zsebéből és azután majd

tárgyalni fogják inditványát, természetesen elhallgatott. (…)” 14

Oltványi Pál A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s a jelen időben című

könyvében Eötvös József földeáki iskolalátogatásáról még az előbbinél is bővebb

tudósítás található.15 Ebben a kétszázhuszonnyolc oldalas, Szegeden, 1884-ben

megjelent könyvében írja Oltványi Pál: „E füzet irója a fölötti örömének – hogy

fáradhatlan buzgalmu tanitói s tanonczai ily dicsőséget szereztek iskolájának –

azáltal akart maradandó emléket szerezni, hogy 1000 frtot tett le alapitványul,

melynek kamataiból a szegény tanonczok tankönyvek s téli ruhanemüekkel segélyez-

tetnek, azonban ezen alapitványának élvezetét a földeáki népiskola hitfelekezeti

jellegéhez köté.

Néhány nap mulva tisztujitás volt a községházánál, és az ugynevezett balpártiak

lettek a győztesek, ezeknek egyik vezére – ki a N é p z á s z l ó s más ily szellemű, a

papok uralma ellen lármázó ujságok szorgalmas olvasója vala – minden ékesszólá-

sát felhasználta arra, hogy a minister által is minta iskolának nevezett földeáki r.k.

népiskola k ö z s é g i v é jelentessék ki, és annak kormányzata a községre szálljon

át, azonban ama alapitvány föltétele miatt nem birta az illető czélját elérni, mert az

lőn neki mondva, hogy előbb tegye le ama 1000 frt alapitványi tőkét, melytől az

inditvány elfogadtatása esetében a község elesnék, és csak ennek megtörténte után

fognak annak tárgyalásához fogni, mire azonban az illető nem vállalkozott, s igy az

iskola sem fosztatott meg jellegétől. Ki tudja e védbástya hiányában az akkori moz-

galmas időben nem jutott volna-e győzelemre eme nem a népiskola érdekében, mint

inkább az igazgató boszantását czélzó inditvány, mely különösen azon érvvel is

13

OLTVÁNYI P. i. m. 1871. 58. 14

OLTVÁNYI P. i. m. 1871. 58. Eötvös lányához, Ilonához és családjához jött látogatóba Földeákra,

(1869. jan. 4.). 15

Oltványi Pál 1869. jan. 5-én levélben tájékoztatta Návay Tamást, Csanád vármegye főispánját

Eötvös József földeáki iskolalátogatásáról. Oltványi az Eötvös által neki írt levélre is utal és a nép-

oktatás ügye iránt elkötelezett miniszter szellemiségét dicsérő, nagyra becsülő kijelentéseket tesz.

Gilicze Jánosnak köszönöm, hogy Oltványi Pál Návay Tamáshoz írt levelét a Návay-Levéltár

anyagából rendelkezésemre bocsátotta.

38

támogattatott, hogy a szomszéd magyar r. k. községek is már közösiték iskoláikat,

tehát a földeáki sem maradhat el azoktól. (…).” 16

Az Eötvös József munkásságával foglalkozó szakirodalomból mind ez ideig

hiányzik annak a népiskolai törvényt bíráló, két monográfiát kitevő reflexiónak az

értelmezése, amelyet méltánytalanul elfeledett könyveiben az értékőrző katolicizmus

képviselője, a katolikus hitfelekezeti iskolák pártolója, Oltványi Pál alkotott meg. Az

itt bemutatott forrásszövegek feltárása közben megérett bennem a felismerés: az

Eötvös-féle népiskolai közoktatási törvény befogadástörténeti, hatástörténeti elem-

zésébe mindenképpen be kell vonnom Oltványi Pál magyar népoktatással foglalkozó

két könyvét is. Az egymást feltételező vallási és kulturális kánonok vizsgálata,

értelmezése nem maradhat el. A különböző kulturális kánonok érintkezési pontjait

feltáró forrásszövegek kutatása közben a konzervatív-katolikus szellemiségű Oltvá-

nyi Pálról és művéről érdemes szólnunk. A liberális-katolikus Eötvös József gondo-

latvilágát és munkásságát már viszonylag jól feltárta a szaktudomány.17

„Magyarország jövőjének kérdése kultúra-kérdés.”

„A szabadság biztosítéka műveltség. Magyarország jövőjének kérdése kultúra-

kérdés.”18 Eötvös József egykori kijelentésének igazságértéke az utókor számára

felértékelődött. Eötvös József és Oltványi Pál egyaránt tisztában voltak az iskola, az

oktatás, a művelődés egyéni és társadalmi szerepével, távlatos jelentőségével. Saját

világfelfogásuk értelme és hite szerint különbözően értelmezték a népiskolai törvény

szellemét és gyakorlatát. Az iskola feladatát, a katolikus egyház oktatásra vonatkozó

kérdéseit, a népiskola szerepkörét mindketten behatóan átgondolták. A történelmi

változásfolyamatok közepette a katolikus hit és életpraxis állandóságának lényegét

mindketten felismerték. A keresztény hit jegyében érvényes életgyakorlat keresése

és megvalósítása mindkettőjük pályáját jellemezte. Tanügyi elképzeléseiket a gya-

korlatban is megvalósították.19 Felfogásuk eltért egymástól. A katolikus Eötvös

Józsefet 20szinte egész életén keresztül foglalkoztatta egy olyan könyv megírása,

amely a római katolikus egyház civilizációnk fejlődésére gyakorolt hatásával fogla-

kozik. Ez a műve nem készült el, e témában csak kéziratos, vázlatos szövegezései

maradtak fenn.

A széleskörű kulturális tevékenységet kifejtő tudósok értelmező, szellemi

magatartása az oktatás, a tanulás, az iskola intézményére vonatkozóan korszakokon

átmutató körültekintő belátásból fakad.21 Kortársunk, Joseph Ratzinger külön kieme-

16

OLTVÁNYI P.: i. m. 1884. 81–83.; A megemlített újság címe helyesen: Nép Zászlója. 17

FELKAI László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége. Bp., 1979.; BŐDY Pál: Eötvös József.

Bp., 2004.; GÁNGÓ Gábor: Eötvös József uralkodó eszméi. Kontextus és kritika. Bp., 2006. 18

EÖTVÖS József: Aforizmák. Vál., a bev. írta: SŐTÉR István. Bp., 1988. 81–82. 19

MOLNÁR Aladár: Eötvös József közoktatási minisztersége 1867–-1870. Havi Szemle, II. 1879.

182–190., III. 233–256., IV. 1–21.; FELKAI L. i.m. 1979.; KOMOLY Pál: Oltványi Pál életének és munkásságának története. Kézirat. Szeged, 1998.; LOTZ Antal: Történetíró papok Csanád egy-

házmegyében. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Szerk.: ZOMBORI István. Bp., 1992. 259–280. 20

Vö. BARTUSZ-DOBOSI László: A katolikus Eötvös. Távlatok, 2004.1. 21

Vö. GADAMER, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Ford.

BONYHAI Gábor, Bp., 1984. 250–253.

39

li a hit formálta életgyakorlat fontosságát.22 Az 1767-ben született Wilhelm von

Humboldt híres mondata pedig így szól: „Ne higgye a tudós, hogy ő fordítja a világ

útjára a tudás erőit. Ő a küllő és a kerékagy, - a kerék azonban az iskola.” 23 Az

iskola hatásában él, akár a hagyomány. A kultúra nyomot hagy. A kultúra mindig

számot tart a közvetítésre. A kulturális örökség pedig sokoldalú hatástörténeti, ér-

telmezéstörténeti elemzést igényel. Richard Taruskin írja: ”A dokumentumok önma-

gukban nem alkotnak hagyományt, mert a hagyomány közvetítést igényel, s a doku-

mentumok nem szólítják meg egymást.” 24 A templom és iskola, az egyház és okta-

tás, a kultúra- és mentalitástörténet írásos emlékeit megbecsülő és újraértelmező

utókor számára a dualizmuskori helyi elit dokumentumai fontosak. Eötvös József és

Oltványi Pál földeáki találkozásának bemutatása, Oltványi magyar népoktatást

vizsgáló könyveinek újrafelfedezése és feltárása a 19. század második felének kultu-

rális örökségére vonatkozó kultúratudományi ismereteinket bővíti, gazdagítja.

22

RATZINGER, Joseph: Egyházi tanítóhivatal – Hit – Erkölcs. In: SCHÜRMANN, Heinz–

RATZINGER, Joseph – BALTHASAR, Hans Urs von : A keresztény erkölcs alapelvei. Bp., 2002. 74.

23 Idézi NÉMETH G. Béla: Küllő és kerék. Tanulmányok. 1981. 9.

24 TARUSKIN, Richard: Text and Act. Essays on Music and Performance. New-York and Oxford,

Oxford University Press, 1995. 20. Idézi: SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Az értelmezés történeti-

sége. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2006. 10.

40

GILICZE JÁNOS

A földeáki templom megmentése (1941–1942)

Földeákon az 1930-as években egymást követték a csapadékos „vizes” esztendők.

A természeti csapások okozta károk elhárítása érdekében, a község képviselőtestülete

egymás után hozta meg intézkedéseit. Ezek alapján hozzákezdtek a település belterü-

letének csatornázásához és az átereszek építéséhez. A munkálatokban általában egy-

idejűleg negyven ember dolgozott, tíznaponkénti váltásban. A folyamatos erőfeszíté-

sek ellenére majdnem megismétlődött a közel száz évvel korábbi tragédia, mert az

1941-es év különösen szeszélyes, esős volt. Virág Sándor földeáki plébános az év

elején a következő sorokat jegyezte föl a Historia Domus lapjaira: „A tavaszi áradás

elöntött a plébánosi javadalmi földön 30 kisholdnyi területet és a tanyaépület össze-

dőlt. A kántori javadalmi földön már második éve víz áll. Az iskola és óvoda épületén

is sok rombolást vitt véghez a talajvíz. Május hónapban a templomon is mutatkoztak a

süllyedés jelei.”25 A plébános jelentette a károkat Csepregi Imre makói esperesnek, aki

tájékoztatta Glattfelder Gyula csanádi püspököt. A főpásztor felkérte a makói állam-

építészeti hivatalt a templom állapotának megvizsgálására. A hivatal szakvélemény-

ében megállapította: „A templom toronyrészén valóban ülepedés mutatkozik, és külö-

nösképpen tapasztalható ez a toronynak parókia felüli sarka alatt lévő földszinti

pillérzeténél. Az ülepedés következtében a különböző rendszerrel megépített téglabol-

tozatos födémeken repedések mutatkoznak, melyek az egyenetlen ülepedésnek tudhatók

be. Az ülepedés oka azzal magyarázható, hogy az egyébként magas fekvésű községben

is az idei nedves esztendőben oly nagymérvű talajnedv felszívódás van, hogy az, az

altalajt feláztatta és kevésbé teherbíróvá tette. A vizsgálat során megállapítást nyert

ugyan, hogy a torony melletti és azzal szerkezetileg összeépített boltozati részeken már

régebben is voltak repedések, amelyek szintén azzal magyarázhatók, hogy a torony

nagyobb terhelése következtében ez a rész nagyobb mértékben ülepedett. Most azon-

ban kifejezetten új repedések is mutatkoznak és a régebbi repedések annyira megerő-

södtek, hogy a csatlakozó mellékhajó boltozatainál esetleges beomlástól is lehet tarta-

ni.” Végezetül a hivatal javasolta, hogy a torony és a jelzett pillér alapját a további

ülepedés meggátlása érdekében erősítsék meg. A munkálatok elvégzését sürgősnek

ítélték, különösen a torony állapotát találták veszélyesnek. Az esetleges balesetek

elkerülése érdekében a hivatal kiküldöttje a helyszíni vizsgálat során elrendelte a to-

rony felöli boltozatok alatti részek használaton kívüli helyezését.26

Az államépítészeti hivatal szakvéleményét másolatban megküldte a földeáki római

katolikus egyházközségnek. Az egyházközség képviselőtestülete június 25-én ülést

tartott. Ekkor csak a lányiskola javítását határozták meg, a templommal kapcsolatos

megállapításokat pedig tudomásul vették.

Kit terhel a templom kijavításának költsége?

A földeáki római katolikus egyházközség képviselőtestülete 1941. június 30-án

Virág Sándor plébános, egyházközségi elnök elnökletével rendkívüli közgyűlést

25

Földeáki plébánia iratai. (továbbiakban Fpi.) História Domus. (a továbbiakban: HD.) 1941. évi

bejegyzés. 26

Fpi. 493/1941.

41

tartott. Sípos István gondnok beszámolt arról, hogy a Földeáki Takarék és Hitelszö-

vetkezet az egyház tulajdonában levő tizenhét és fél kishold földnek első helyen

leendő jelzálog bekebelezés mellett, és abban az esetben, ha a váltót a képviselőtes-

tület valamennyi tagja aláírja, hajlandó a templom javítására kölcsönkért és felvenni

szándékozott 10-12 000 pengőt folyósítani. Dr. Antal Mihály ügyész hozzászólásá-

ban kifejtette, hogy az alapítványi föld adóssággal nem terhelhető, mert az meghatá-

rozott rendeltetéssel adódott az egyháznak, valamint megjegyezte, sőt a föld évi

jövedelme alig fedezné a kamatokat, abból törlesztésre alig jutna, így a felelősség

elvállalására a képviselőtestület tagjait nem lehet kötelezni. A továbbiakban arra

hivatkozott, hogy az egész község katolikus lakosainak érezni kell, hogy a templom

a közösségé. Végezetül előadta, hogy a régi iratok tartalma szerint a templom kar-

bantartását Földeák község magára vállalta. Kijelentette, hogy a szokásjog a karban-

tartást amúgy is a községnek kötelezővé teszi, ezért indítványozta, hogy ez ügyben a

képviselőtestület határozatban keresse meg Földeák községet a templom javítása és

a helyreállításhoz szükséges – később bemutatandó mérnöki költségvetésben megha-

tározott – összeg folyósítása ügyében a szükséges lépéseket soron kívül tegye meg.

A testület az ügyész indítványát elfogadta. Elhatározták, hogy az ülés jegyzőkönyv-

ét, valamint három régi jegyzőkönyv kivonatos másolatát (1858. november 9., 1859.

június 16-i valamint 1863. január 3.), a Canonica Visitatiot, megküldik azzal, hogy a

község képviselő-testülete – mint templomfenntartó – a javításhoz szükséges pénzt

folyósítsa az egyházközségnek úgy, hogy a munkálatokat lehetőleg 1941. szeptem-

ber hónapban be tudják fejezni. Attól nem zárkóztak el, hogy a politikai községgel

karöltve esetlegesen államsegélyért folyamodjanak.27

Földeák község elöljárósága az egyházközségtől megkapott átiratot július 31-én

megküldte a központi járás főszolgabírójának azzal a kéréssel, hogy azt sürgősen –

mert a templom a szakértők véleménye szerint még mindig süllyed – tegye át a

vármegyei tiszti főügyészhez. Arra kértek választ, hogy a csatolt dokumentumok

alapján vajon kötelezhető e a politikai község a templom javítás terheit vállalni?28

A vármegyei tiszti főügyész 1941. augusztus 7-én a következők szerint válaszolt

a megkeresésre: „Földeák község választmányi tanácsa 1858. november 9-én azt

határozta, hogy 20 kishold földet enged át a földeáki róm. kat. egyháznak oly célból,

hogy ennek kamataiból, vagy jövedelméből a templom szükségletei fedeztessenek. Az

1859. június 16-án megtartott kánoni látogatás ülésén a csanádi püspök úr az egy-

házközség azon ajándékát, mely szerint Földeák község 20 kishold földet ajánlott fel

a templom fenntartására, elfogadta. Majd 1863. év június 3-án a községi és egyházi

bizottmányi tanács a 20 kishold réti földet pénzbeli fenntartási alappal kívánta

felcserélni, ezért kijelentette, hogy ha valami előre nem látott szerencsétlenség érné

az egyházi épületeket, az esetben a kegyúri terheket viselő község fog az építkezés új

költségeiről gondoskodni. A beterjesztett iratok közt nincs nyoma, hogy a ’bizottmá-

nyi tanács’ ezen határozatát Földeák község magáévá tette és a csanádi püspök úr

elfogadta volna. A fentieket egybevetve nem állapítható meg, hogy Földeák község

27

Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára (továbbiakban CSML.ML.) Földeák község iratai.

V.257.b. Közigazgatási iratok. (továbbiakban F.257.b.) 3667/1942. sz. iratcsomó /3027/1941./. 28

Uo.

42

az egyháznak juttatott 20 kishold földön felül még a templom karbantartását, hely-

reállítását, kijavítását vagy kegyúri terhek viselését magára vállalta volna.”29

A központi járás főszolgabírója 1941. augusztus 22-én kelt levelében tájékoztat-

ta a fejleményekről a földeáki plébánia hivatalt. Ebben közölte, hogy a községi

elöljáróság döntése előtt kikérte a megyei főügyész véleményét, ami már megérke-

zett, és azt mellékleteivel együtt kiküldte Földeákra. A főszolgabíró kitért arra is,

hogy tudomása szerint a képviselő-testület a napokban fogja tárgyalni az ügyet.

Vázolta: ha a képviselő-testület elismeri, hogy a templomjavításról neki kell gon-

doskodnia, akkor azt csak az 1942. évi költségvetésében tudja előirányozni, abban

az esetben, ha nem ismerné el a templomjavítására vonatkozó kötelezettségét, úgy az

esetben a jogalap válik vitássá, és akkor előzőleg azt kell eldönteni. Így sajnálattal

közölte, akár hogy dönt a képviselőtestület a munkák megindulására a legjobb akarat

mellett is csak 1942 tavaszán kerülhet sor. Végezetül megrovóan jegyezte meg, hogy

a jogalapot már korábban, május óta tisztázni kellett volna, és így az egyházközség

kérelmét hamarabb elő lehetett volna terjeszteni.30

A földeáki képviselő-testület 1941. szeptember 10-én tárgyalta az egyházközség

kérelmét. Érdekes, hogy az előterjesztő főjegyző helyettes, talán az elöljáróság

előzetes megegyezése alapján, nem közölte a vármegyei főügyész véleményét,

hanem kijelentette, hogy a Canonica Visitatio vonatkozó pontjai értelmében a tava-

szi nagyméretű belvíz következtében megrongálódott templom fenntartása, javítása

a község kötelezettsége. Ismertette az állami építészeti hivatal szakvéleményét,

aminek alapján a templom megerősítését elengedhetetlennek tartotta. Közölte, hogy

megkeresték Ábrahám Ferenc szegedi templomépítő mestert, aki felmérte a károkat

valamint a vizsgálat alapján összeállította a költségvetést, ami szerint az elvégzendő

munkák 12 250 pengőt tesznek ki. Az előterjesztő a következő határozatra tett javas-

latot: „Határozza el a képviselő testület, hogy a római katolikus templomot az elő-

méreti költségvetésben kimutatott 12 250 pengő költséggel kijavíttatja, s utasítsa a

község elöljáróságát, hogy a költségek előállítása végett kedvező kamatozású köl-

csön folyósítása végett pénzintézetekkel lépjen érintkezésbe s a kedvező ajánlatok

alapján a kölcsön felvétele végett tegyen előterjesztést.”

Az előterjesztés után heves vita alakult ki. Csathó Kálmán képviselő-testületi tag

előadta, hogy 1935-ben amikor a református iskola épült, akkor a helybeli reformá-

tus egyház kérte, hogy a 30 000 pengős iskolaépítési költségvetés fedezéséhez a

község 2000 pengővel járuljon hozzá, azonban a testület akkor csak 300 pengőt

szavazott meg. Felidézte, hogy azon az ülésen a községi főjegyző azt a kijelentést

tette, hogy a község nem köteles a római katolikus iskolát sem fenntartani. A felszó-

laló szerint a község most hasonlóan nem köteles a templomot fenntartani, már csak

azért sem, mert a rendkívüli belvizek miatt károsodott lakosok a felveendő kölcsön-

nel növekedett pótadót megfizetni nem lesznek képesek. Csathó végezetül kijelentet-

te, hogy az előterjesztést nem szavazza meg.

Antal Balázs képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a templomot nem le-

het elpusztulni hagyni, mert azt a község lakosai építették, s a templomra a mai

helyzetben különösen nagy szükség van a lakosság lelki gondozása miatt. Antal

29

Uo. 30

Uo.

43

javasolta, hogy a belvíz miatti rendkívüli helyzet okán kérjenek segélyt a vallás- és

közoktatásügyi minisztertől.

Virág Sándor plébános azt ecsetelte, hogy a Canonica Visitatio alapján fennáll a

község templomfenntartási kötelezettsége, amire a közösséget akár per útján is

kényszeríteni lehetne. Véleménye szerint a fenntartás eddig nem volt terhes, mert az

apróbb javítási munkákat a hívek kímélése miatt a plébánosok saját költségükön,

vagy gyűjtés útján nyert pénzből végeztették el, azonban a baj most akkora, hogy ezt

csak együtt tudják orvosolni.

A vitát a főjegyzőhelyettes azzal zárta, hogy a testület most nem arról dönt, hogy

a viszonosság alapján köteles-e más egyházat segélyezni vagy sem, hanem arról,

hogy akarja-e a község a római katolikus templomot megjavíttatni vagy nem. Nem

fogadta el azt a felhozott érvet sem, hogy a javítást mellőzzék a lakosság

belvízokozta rossz anyagi helyzete miatt. Végezetül kifejtette: ha elodázzák a mun-

kálatokat, akkor a templom tovább rongálódik és a későbbi helyrehozatal költsége

még nagyobb lesz. Határozati javaslatát azzal egészítette ki, hogy forduljanak segé-

lyért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az elnöklő bíró névszerinti szavazást

rendelt el. A határozat elfogadása mellett igennel a következők szavaztak: Földeáki

Lajos, Ratkay Antal Lajos, Ménesi György, Csonka Ferenc, Virág Sándor, Földeáki

Pál, ifjú Bajusz Mihály, Szakács Mihály, Antal Balázs, Horváth László, ifjú H Varga

János, Ratkay Dániel, Dr. Herczog Lajos, Horváth Antal pénztárnok, Horváth Antal

közgyám, Neparáczki Mihály, Szabó Antal és vitéz Szalma Pál. Összesen tizennyol-

can. Nemmel szavazott Csathó Kálmán. A határozatban kimondták azt is, hogy a

község három éven keresztül (1942, 1943 és 1944) négyezer pengőt beállít a költ-

ségvetésébe, és ennek a terhére vesznek fel a legjobb ajánlattevőtől kölcsönt.31

Csathó Kálmán a földeáki képviselő-testület döntése ellen Csanád–Arad–

Torontál vármegye törvényhatósági bizottságához fellebbezett. A vármegye kisgyű-

lése 1941. december 2-án foglalkozott az üggyel. A bizottság a község képviselőtes-

tületének határozatát azon részében, ahol a földeáki római katolikus templom kijaví-

tására 12 250 pengőt felajánlott – a fellebbezés elutasításával – jóváhagyta, azzal a

kikötéssel, hogy ezzel nem ismerte el azt, hogy a község a Canonica Visitatio alap-

ján kötelezve lenne a templom felújítására.32

Újabb belvíz és árvíz 1942-ben

Az 1942. év úgy köszöntött a földeákiakra, hogy a templom javítása nem kezdő-

dött el. Az időjárás sem alakult kedvezően. Virág plébános a következőket jegyezte

föl a Historia Domus lapjaira: „Emberemlékezet óta nem volt olyan szigorú tél, mint

az idei. A templomban –11 C-fokot mértem, természetes, hogy szentmise látogatott-

sága nagyon gyér volt. A vallásos estek végleg befagytak, sajnos”33 Annyi azonban

történt, hogy a közvetlen életveszélyt a templomban Ábrahám Ferenc szegedi épí-

tőmester vasékek, faékek és cement felhasználásával 266 pengős munka és anyagdíj

ellenében elhárította. Azt azonban kijelentette, hogy ez csak átmenetileg oldotta meg

31

CSML.ML.F.257.Közgyűlési jkv. 31.kgy. 1941. szept. 10. 101–104. 32

CSML.ML.F.257.b. 3667/1942. /5707/1941./ 33

Fpi.HD. 1942. évi bejegyzés

44

a problémát, a végleges munkálatokat lehetőleg 1942-ben be kell fejezni.34 Február

26-án a községi főjegyző elkészítette a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez be-

nyújtandó segély kérelmet, amit aláírásra megküldött a plébánia hivatalnak. A fő-

jegyző a feliratban vázolta a templomot ért károkat, a javítás költségeit, a földeáki

lakosok belvíz által okozott anyagi romlását, a már elviselhetetlen mértékű pótadó

kivetést és a község képviselő-testületének a javítással kapcsolatos határozatát.

Mindezen okokra hivatkozva 6000 pengős államsegély adományozását kérte. A

kérelmet továbbítás és támogatás céljából megküldték Glattfelder Gyula csanádi

püspöknek, aki „meleg ajánlással” jutatta el a címzettnek. A püspök méltányolta a

község áldozatkézségét, ezért a maga részéről 2000 pengőt ajánlott föl a javítási

munkákra.35

1942 márciusa újabb természeti csapásokat mért Földeákra. Virág Sándor plébá-

nos így írt az eseményekről: „Március 9–12-ig lelkigyakorlatot tartott P. Benjámin

szegedi ferences szerzetes. A lelkigyakorlat alatt zúdult 10-én a békés-sámsoni gát

átvágása miatt a községre az árvíz, a harangokat is félreverték, a gáton segített a

páter és a káplán is… A két pap személyes közreműködése jó hatással volt az embe-

rekre, akik érthetően el voltak keseredve a harmadik évben is reájuk zúduló árvíz

miatt. Ratkay főjegyző erélyes közbelépésének köszönhető, hogy nem engedték a

vizet a községre, hanem annak határból elvezették másfele. Azonban a 12 500 ka-

taszteri holdnyi szántóból, ami a község határát képezi 9000 kataszteri hold víz alá

került és nincs is remény reá, hogy ebben a gazdasági évben lemenjen. A réten 3

méteres víz van! A lelkigyakorlatokra is érthetően rossz hatással van az árvíz, min-

denki saját holmijának és házának megvédésével van elfoglalva. Március 12-én

újból romlani kezdett a templom, és sajnos Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére

már el kellett újból költözni belőle az iskola egyik osztályába… A templom restaurá-

lására a Püspök Úr Őexcellenciája is adott 2000 pengőt, sajnos a mostani helyzet-

ben ez is meg a községi megszavazás is csak egy csepp a tengerben. Nem is tudom,

mi lesz a templommal tulajdonképpen?36

Ratkay Dániel községi főjegyző március 14-én Ábrahám Ferenc szegedi építő-

mesterrel megvizsgáltatta a templomot. A vizsgálat után Ábrahám kijelentette, hogy

a templom főhajójában bármikor tragédia történhet, amiért ő a felelősséget nem

tudja vállalni. Másnap a főjegyző arra kérte jelentésében a járási főszolgabírót, hogy

a templomot a fennálló életveszély miatt zárassa be.37 A főszolgabíró az Államépíté-

szeti Hivatallal is fölülvizsgáltatta a templomot, majd március 30-án véghatározatá-

val – arra hivatkozva, hogy a földeáki katolikus templom alapjainak süllyedése

következtében a falak és a mennyezet boltozatai sok helyen megrepedeztek, a magas

talajvíz miatt meglazult az altalaj – életveszélyesnek nyilvánította, és bezáratta.38

34

CSML.ML.F.257.b. 3667/1942./640/1942./ 35

Uo. és Fpi. 285/1942. 36

Fpi.HD. 1942. évi bejegyzés. A községi elöljáróság összesítése szerint a belterületen 58 lakóház és

91 egyéb épület, a külterületen pedig 55 tanyai lakóház és 84 egyéb épület összedőlt. Ezeken kívül súlyosan megrongálódott a község területén levő 1322 lakóházból 793 lakóház. A magas talajvíz

miatt a kutak vize a talajszinttel egy magasságban állt. CSML.ML.F.257. Közgyűlési jkv. 1943.

február 25. 227–230. 37

CSML.ML.F.257.b. 1636/1942. 38

CSML.ML.F.257.b. 1988/1943.

45

Új templom épüljön, vagy maradjon a régi?

Virág Sándor plébános április 22-én püspökének beszámolt a templom bezárásá-

ról, majd a tett és a teendő intézkedésekről a következőket vetette papírra:

„Sürgősen szükségessé vált (a templomot) bekötővasakkal megerősíteni, hogy

legalább a tetőszerkezetet és a boltívek anyagát, valamint a templomban még benn

lévő berendezési tárgyakat a pusztulástól megóvhassuk. A szükséges vasakat Makón

sikerült beszerezni, és egy itteni kovácsmester az Ábrahám úr utasításai alapján

elkészítette (azokat) s a bekötővasak felszerelése egy hét óta folyik. A további mun-

kálatok azonban nem kezdődhetők meg, míg a talaj mozgásban van, és az sem álla-

pítható meg még most, vajon egyáltalában lehet-e a torony és a fal, valamint a

tartóoszlopok süllyedésén segíteni, vagy pedig az egész templomot le kell bontani és

újjáépíteni a meglévő anyagból. A restaurálási költség nem lesz sokkal kevesebb,

mint egy új templom építése, annyit már mondott Ábrahám úr. A fent leírt munkála-

tok azonban elkerülhetetlenül szükségesek voltak, már csak az építési anyag meg-

óvása érdekében az Ábrahám úr megállapítása szerint.

A község jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a megszavazott pénzt elő tudja

teremteni, és azért a vezető jegyző úr megbízásából kérem alázattal Kegyelmes

Atyánkat, legyen kegyes a nemes lelkűen felajánlott 2000 pengőt a községnek vagy

az egyházközségnek kiutalni, hogy ezeknek a munkálatoknak az anyagát és a mun-

kadíjat kifizethessük.

Amennyiben a templom újjáépítése válnék szükségessé, arra az esetre Dehény

Lajos hódmezővásárhelyi állami polgári iskolai tanár úr felajánlotta a templom

megtervezését a szülőfaluja iránt való kegyeletből ingyen. A meglévő anyagból az új

templom bőven kijönne, és már vannak többen a községben, aki ingyen munkával

hajlandók hozzájárulni a templom építéséhez.39

Virág plébános 1942. április 28-án újból jelentett püspökének. Levelében közöl-

te, hogy a bekötővasak beszerelése megtörtént, de a templomot használni még nem

lehet. Kérte, hogy a templom állapotát a makói államépítészeti hivatallal újra vizs-

gáltassák meg.40 A hivatal szakvéleménye, amit megküldtek a püspöknek, megálla-

pította, hogy az elvégzett állagmegóvó munkákat megfelelően és szakszerűen végez-

ték el, de ezek csak az épület legszükségesebb szilárdsági biztosítását oldották meg,

A főpásztor ezen okokra hivatkozva kijelentette, hogy amíg a teljes helyreállítást

nem fejeződik be, nem engedélyezi a templom használatba vételét.41 Csepregi Imre

makói plébános esperes ugyanakkor felkérte Szabó Imrét, Makó város főmérnökét,

hogy ő is vizsgálja meg az épületet, és tegyen javaslatot a renoválás lehetőségeire. A

felülvizsgálatról készült jelentést Csepregi június 21-én azzal a megjegyzéssel küldte

meg a földeáki plébánosnak, hogy a püspöki hatósághoz írt jelentésében hangsúlyoz-

ta, miszerint „a megbízást nem annak számára igényli a szegény Földeák, aki a

vállalaton nyerészkedni akar, hanem adják ki becsületes mesterembereknek.”42 Mi

indokolta ennek a megjegyzésnek a megtételét? A választ Ábrahám Ferenc építő-

mester 1942. május 5-én a földeáki elöljárósághoz benyújtott számlájában találjuk

39

Fpi. 285-2/1942. 40

Uo. 41

Fpi. 655/1942. 42

Fpi. szn.

46

meg. Ebben az addig elvégzett munkák díjaként és anyagköltségért összesen 1237

pengő 70 fillér kifizetését kérte. A község a számlával kapcsolatban több kifogást

tett, elsősorban vitatták az ötszöri kiszállásért fölszámolt háromszáz pengőt. Azt is

nehezményezték, hogy a mester a munka elvállalásakor többször kijelentette, hogy a

munkálatok nem fognak többe kerülni, mint hatszáz pengő. A számlát helyesbítés

céljából visszaküldték. Ábrahám Ferenc terjedelmes válaszlevelében részletesen

bizonygatta a beadott számla tételeinek pontosságát, helyességét, és újólag kérte az

eredeti összeg kifizetését. Csepregi Imre esperes közben kint járt Földeákon, ahol

Virág plébános panaszkodott neki a magas számláról. Az esperes az ügyről jelentést

tett Sopsich János kanonok, püspöki irodaigazgatónak, aki bekérte a számlát, vala-

mint az azzal kapcsolatos levelezést abból a célból, hogy majd ő „lefaragja az Ábra-

hám étvágyát”. Ratkay főjegyző a kért iratokat megküldte Sopsichnak. Levelében

elismerte, hogy hibát követtek el, amikor előzetes ajánlattételre nem hívták föl az

építőmestert, és megelégedtek a hatszáz pengős szóbeli ajánlattal A főjegyző ment-

ségül felhozta, hogy azért bíztak Ábrahámban, mert szinte állandóan az egyházme-

gyének dolgozott és arra gondoltak, hogy majd elfogadható számlát fog benyújtani.

A legnyomósabb érv pedig az volt, hogy a munkálatokat sürgősen meg kellett kez-

deni, különben súlyosabb rongálódások következtek volna be. Az irodaigazgató

közbenjárásának annyi eredménye lett, hogy Ábrahám Ferenc június 18-i levelében

az eredeti összegből elengedett kétszáz pengőt, amit felajánlott a templom javára.43

A Szabó Imre városi főmérnök által elvégzett, és június 21-én megküldött felül-

vizsgálat megállapította, hogy a templom a három éve tartó belvíz, árvíz majd az

alapok alá lehatoló fagy és a keskeny alapozás miatt állt elő a folyamatos süllyedés.

Véleménye szerint az épület kimozdult egyensúlyi helyzetéből, a boltívek és a tető-

szerkezet oldalnyomása károsan hat a falakra. Mindezek mellett a boltozat és tető-

szerkezet konstrukciós hibáit is megállapította. Végezetül a templom megmentése

érdekében javasolta, hogy a szentély boltozatának kivételével bontsák le az összes

mennyezetet, ugyancsak bontsák le a tornyot egészen az alapfenékig a kórussal

együtt. Elengedhetetlennek tartotta az alapok aláfalazását egészen a fagyhatár alá, a

tetőszerkezet alapos átvizsgálását, kötőgerendák beiktatását, az oratórium és a sek-

restye lapos cserép tetőzetének lebontását és helyébe új dőlésszögűnek építését, a

lebontott boltozatos mennyezet helyett vízszintes kazettás famennyezet építését.

Javasolta a nyugati oldalon levő ablakok kibontását és a nyílások befalazását, és a

keleti oldalon levő ablakoknak kettős ablakokká való átépítését egyenes záródással.

A lebontott torony helyett – szilárdsági szempontból – a templom elé harangláb

állítását tartotta a legjobb megoldásnak, de megjegyezte, hogy ezt a „hívek idegen-

kedéssel fogadnák”, ezért a négyzetes toronynak a főbejárati ajtó elé való építését

tartotta célszerűnek.44

Virág Sándor plébános 1942. június 30-án keltezett levelében újólag beszámolt

Glattfelder Gyula csanádi püspöknek a templommal kapcsolatos történésekről.

Elöljáróban megköszönte, hogy a püspök közbenjárására a Vallás és Közoktatásügyi

Minisztérium ötezer pengős államsegélyt utalt ki. A szakértői vizsgálatokról megje-

gyezte: „Szabó főmérnök úr szakvéleménye mást állapít meg látszólag a templom

43

CSML.ML.F.257.b. 2805/1942. 44

Fpi. szn.

47

helyrehozását illetőleg, de lényegében ugyanazt mondja, mit az összes eddigi szakér-

tő: hogy tudniillik nem tudják garantálni még az aláfalazás elvégzése után sem,

vajon a templom használható lesz-e? Sőt egy alkalommal azt mondta Ábrahám úr is

és az államépítészeti hivatal mérnöke is, hogy nem sokkal több költséget jelentene a

mai árak mellett a lebontás és az újjáépítés. Ennek következtében nem tudjuk, mi

lenne célszerűbb, csak egyet tudunk, hogy a templom nagyon hiányzik, és még job-

ban fog hiányozni a rossz idő beálltával, és nagyon szeretnénk, ha addig valamilyen

módon legalább a tél előtt használhatóvá tudnánk tenni. A legmélyebb alázattal

kérjük ezért Nagyméltóságú uramnak bölcs döntését: mi tévők legyünk?”45 A püs-

pök július 2-i válaszában a feltett kérdés ügyében nem döntött, arra hivatkozva, hogy

arra csak szakemberek adhatják meg a feleletet. Magának a templomnak lebontásá-

val kapcsolatban megjegyezte, hogy olyan információkkal rendelkezik, miszerint a

munkálatokat felelős vállalkozók nem vállalnák az épület veszedelmes állapota

miatt. Véleménye szerint csak akkor lehet véglegesen állást foglalni az ügyben, ha

megismerik akár az újjáépítés, akár a renoválás tervezett költségvetését.46

Megkezdődik a helyreállítás

1942. augusztus 3-án Földeák község elöljárósága arra kérte Csanád vármegye

alispánját, hogy a község által megajánlott és a minisztérium által segélyként megál-

lapított, összesen 17 000 pengős fedezet alapján készíttessen tervet az államépítésze-

ti hivatallal. Javasolták, tegyen közzé az alispán ajánlati felhívást, hogy a munkála-

tok mielőbb versenytárgyalás útján kiadhatók és végrehajthatók legyenek.47 Az

ajánlattevőkről mit sem tudunk. Az biztos, hogy 1942. szeptember elején Csepregi

Imre esperes, Ábrahám Ferenc szegedi építőmester 30 000 pengős költségvetését,

illetve árajánlatát – a földeáki templom helyrehozatalával kapcsolatban – megküldte

a püspöknek azzal, hogy nem Ábrahámot, hanem Csala Ferenc makói megbízható

kőműves mestert kellene megbízni a munkák elvégzésével, mert a mester a Szabó

főmérnök által javasolt 12 700 pengőért arra hajlandó lenne. Glattfelder püspök

azonnal értesítette Virág plébánost, és utasította arra, hogy „miután a kerületi espe-

res úr hangsúlyozta, hogy nevezett kőműves mester megbízható iparos, magam is

azon a véleményen vagyok, hogy a közölt áron haladéktalanul ki kell adni a munkát,

mégis azzal a kikötéssel, hogy a kivitelezést a község és a plébánia megbízott mérnök

szakértője Szabó Imre főmérnök úr ellenőrizné és hagyná helyben.”48

A püspöki utasítás alapján Virág Sándor plébános szeptember 18-án kérte a köz-

ségi elöljáróságot, hogy még az elmúlt évben megszavazott 12 250 pengő javítási

segélyt utalják át azért, hogy a munkálatokat mielőbb megkezdhessék.49 Földeák

község képviselő-testülete 1942. október 22-i ülésén foglalkozott a kérelemmel. A

főjegyző bejelentette, hogy a helyreállítási munkálatok megkezdődtek, a segélyre

szükség volt, amiért már az éves költségvetésből 4000 pengőt átutaltak. Azt azonban

kijelentette, hogy a fennmaradó 8250 pengőt – a jogerős határozat szerint is – csak a

45

Fpi. 285-2/1942. 46

Uo. 47

CSML.ML.F.257.b. 2805/1942. 48

Fpi. 285-2/1942. 49

CSML.ML.F.257.b. 4985/1942.

48

következő két évben, fele-fele arányban kell, és tudják majd folyósítani, de azt is

csak hitelfelvétellel. A hitelfelvétel módozatát és az előterjesztést a képviselő-

testület névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta, amit a vármegyei kisgyűlés

1943. január 5-én jóváhagyott. 50

Most már minden akadály elhárult a munkák elől, amikről Virág Sándor plébá-

nos a következőket jegyezte föl: „Októberben végre hozzáfoghattunk a templom

restaurálásához Csala Ferenc makói kőművesmester vezetése mellett. November

végére annyira elkészült, hogy visszaköltözhettünk a templomba és adventben a

hajnali szent misékre már mindenki befért, aki el szokott jönni. Március végétől

november harmadik hetéig voltunk az iskolában, szükség kápolnában, vasárnapokon

és ünnepnapokon tábori szent misék voltak a templom előtti téren. Egész tavasszal,

nyáron és ősszel olyan jó idő volt, hogy mindig tábori szent misét tudtunk tartani és

feltűnően sokan voltak mindig a hívek jelen.

Mivel a szükséges összegen felül még 5000 pengő államsegélyt is kaptunk, így a

legfontosabb aláfalazáson kívül (vasbeton erősítés négy pillér és a torony alá) szige-

teltettem a szentélyt és a két sekrestyét. A főoltár mellett két oldalt két új ablakot

csináltattam, két régit befalaztattam. A melléksekrestye templomba nyíló ablakát is

befalaztattam. A melléksekrestyének a mennyezetét rendbe hozattam, kéményt épít-

tettem bele. A főoltár mögött a csúnya téglapadlót cementlapokkal cseréltettem ki. A

faburkolatot alul is kifúrattam, hogy alatta szellőzzék. A régi szent sír helyét is egy

fal lebontásával és az előcsarnokban egy fal felhúzásával mellékkápolnává alakíttat-

tam, odahelyezvén a keresztelőkutat, így keresztelőkápolnát nyert a templom. Az

egész tetőn a cserepet újra rakattam, az északi mellékkapunál a szintén erősen meg-

rongálódott lépcsőt újra csináltattam, végül pedig a főbejárati lépcsőt is újra rakat-

tam le, mert jóformán semmi nem tartotta össze a cementlépcsőt, az a levegőbe volt

építve.” Virág plébános az év végén fontosnak tartotta még megjegyezni a plébánia

történetében azt, hogy „a templom hiánya tette-e, vagy pedig a háború okozta ma-

gunkba szállás, nem tudom, de tény, hogy a hívek jobban járnak templomba mint

azelőtt. ”51

A földeáki templomot az egyház és a község összefogásával, sikerült megmen-

teni az utókornak, így a 150 éves istenháza ma is szolgálhatja a földeáki híveket.

50

CSML.ML.F.257.b. 494/1943. 51

Fpi. Historia Domus. 1942. évi bejegyzés.

49

KATONA PÁL

Az anyakönyvek tanulsága

Keresztelés

1846-tól 1996-ig 18 940 gyermeket kereszteltek az újratelepült Földeák község-

ben. Az egy évre eső kereszteltek száma 125 fő. Ezek az adatok korszakonkénti

megbontásban

1846–1914-ig az évenkénti átlag 202

1915–1944-ig 172

1945–1996-ig 36.52

1996–ban volt a legkevesebb 17, az 1878 és az 1912 években volt a legtöbb,

évenként 221 fő.

Házasságkötés

1845–1996 években 4545 pár kötött házasságot. A 151 évre vetített évenkénti

átlag 30 pár, azonban nem tükrözi a változó idők számokban kifejezhető átlagát, így

1846–1918-ig az éves házasságkötési pár 35, ezen belül 1915-17 években a há-

ború miatt összesen 21 pár kötött házasságot.

1918–1944-ig években évenkénti átlag 43 pár

1945–1996-ig évenkénti átlag 18

ezen belül 1960–1996-ig átlag 11.

Olyan év nem volt, hogy egyházi házasságot ne kötöttek volna, azonban akadtak

évek, amikor 5–6–7-en választották ezt a kegyelmi állapotot.

52

Vö. Ádók István a földeáki templom 140. évfordulójára kigyűjtött adatai, statisztikai kimutatásai.

Kiss Zsombor, Rajmond keresztelője (2007)

50

Elhalálozás, temetés

1846–1996 közötti években egyházi szertartással, egyházi anyakönyvezéssel

12 939 fő lett temetve a földeáki temetőben. Az egy évre eső átlag 86 fő. Azonban

ennek időközi bontása is bővítheti tájékozódásunkat a múltról. Az elhalálozások

nagy száma a járványokkal is összefügg. 1918-ig számolva évenként 121 fő. Ezen

belül

1849-ben 268 fő, ebből tíz éven alóli gyermek 199

1866-ban 297 fő, ebből tíz éven alóli gyermek 135

1892-ben 204 fő, ebből tíz éven alóli gyermek 131

A 19. századi években kevés olyan esztendő volt, amikor a gyermekhalandóság

negyven százalék alá került.

Igen sokféle betegség szerepel a halál okaként bejegyezve. Legtöbbet pusztító

kór: tüdővész, kolera, pestis, vörheny, diftéria, születési gyengeség. Idősebbeknél

gyakoriak a gutaütés, legyengülés és a különböző szervi megbetegedések. Ritka a

hetven év megélése. Csupán egy ember érte meg a 92 évet.

A halálozások száma 1918 után folyamatosan és lényegesen csökken. 1918-ban

még 163, 1940-ben 52, 1960-ban 42, 1960 után évenkénti átlag 60.

Önkezével három ember vetett véget életének, és a háborút kivéve két ember

idegen kezű beavatkozástól halt meg.

Az utóbbi tíz év statisztikája már nem reális számokat mutat, mert sok a keresz-

teletlen, még több a templomba nem járó, polgári házasságot kötött házaspár. Ugyan

így kezd szaporodni a polgári temetések száma is.

Elsőáldozók 1960-ban

51

1997-ben még 28 keresztelő volt, de a következő években már 20 alatt maradt a

kereszteltek száma. Kiugróan magas 2006-ban, számuk 29. Közöttük több felnőtt

keresztelkedő is volt. Így 1997–2007 között 180 a megkereszteltek száma. Az évi

átlag 18.

Az esküvők száma még radikálisabban csökkent. 1997–2007 között 47 pár es-

küdött templomban, tehát 4-5 pár esik egy-egy évre. Még ez is jobb a városi statisz-

tikáknál.

A halottak száma, illetve az egyházi szertartást kérők száma 1997–2007 között

370. Ez évi 37 halottat jelent az évi 18 keresztelővel szemben. A valóság az, hogy a

gyermekek ötven százalékát keresztelik meg, a halottaknál meg mindig hetven

százalék az egyházi szertartással temetettek száma. Sajnos még mindig ez a negatív

irányú statisztika folytatódik.

Ilyen körülmények között ünnepeljük a templom fölszentelésének százötvenedik

évfordulóját.

Elsőáldozók 2006-ban

52

TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA

Rózsapárok 1996–2007

A földeákiak emlékezetében hosszú ideje élt és él a Péter-Pál napján meg-

tartott rózsaünnepély. E mély lelki tartalmú egyházi ünnepről az idősebbek mindig

meghatódva, csillogó szemmel, lelkesen meséltek. A nagyon fárasztó és embert

próbáló nyári munka, az aratás megkezdése előtt került megrendezésre. Olyan cso-

dálatosat tudott adni a korabeli fiataloknak, hogy története örökre megmaradt. E

nemes esemény leginkább szájról szájra, nemzedékről nemzedékre terjedt. Kevés

írásos nyoma maradt.

1996-ban, a pünkösdkor megrendezett falunapokon felújították a rózsalakodal-

mat. Azóta folytatódik a hagyomány, immáron tizenegy éve választják a rózsa-

menyasszonyokat és a rózsavőlegényeket. Beszélgettem a jutalmazott fiatalokkal.

Elsősorban arra voltam kíváncsi, az eredeti rózsalakodalomról rendelkeztek-e meg-

felelő ismerettel. Többségük igen, nagyszülők és idősebb rokonok elmondása alap-

ján. Néhányan a könyvtár dolgozóitól, majd a plébános úrtól kaptak felvilágosítást.

Azzal mindenki tisztában volt, hogy egyházi ünnep, és a kiválasztásnál főszempont

a vallásos, erkölcsös életmód.

Mi volt a célja? – érdeklődtem. Megoszlottak a vélemények. Voltak, akik azt

gondolták, a nehéz aratási munka előtt vagy után szórakozási lehetőséget adni. A

lényeget, a valódi értéket látók keresztényi életet élnek. Ők tudták, hogy olyan

fiatalok kitüntetése volt ez, akiktől tanulhattak erényességet, szelídséget, embersé-

get. A dolgos, szorgalmas, kocsmát kerülő, templomba járó, élő hittel rendelkezőket

példaként állítani mások számára.

Ma mi a célja? Lényegében ugyanaz. Példát állítani a kor fiataljai számára. Jó

magaviseletű, igaz emberi értékekkel rendelkező, katolikus vallását gyakorló fiúk,

lányok kiválasztása erkölcsi elismerésre. Ezáltal ösztönözni a többieket a helyes

életvitelre. Fogadjuk meg a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavait: „Mindig

úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra.”

A templomba járás sajnos ma nem gyakori e korosztály körében, azonban krité-

rium a keresztség és a bérmálás szentsége.

Minden kiválasztott fiatal nagyon örült és megtiszteltetésnek vette a rózsameny-

asszony, illetve a rózsavőlegény címet. A család tagjait, a rokonokat a büszkeség

érzése töltötte el, a barátok elismerésüket fejezték ki. Boldogan emlékeztek vissza a

gyönyörű napra.

Megkértem őket, számoljanak be, mi történt velük az elmúlt évek során. Voltak,

akik szűkszavúan, mások bővebben és lelkesen beszéltek illetve írtak önmagukról.

1996

Béla Erika – Sipos József Tóth Bernadett – Kardos Sándor

Béla Erika 1998-ban elköltözött Hódmezővásárhelyre, jelenleg is ott él. Három

évig dolgozott a helyi rádiónál műsorvezetőként és egy hetilap újságírójaként. Ek-

kor több információ áramlott felé falunk eseményeiről, programjairól. 2001 óta egy

nagykereskedelmi cég áruforgalmi osztályán dolgozik. Gyakran részt vesz barátnője

53

Fitness óráin, mely testben, lélekben megmozgatja, segít neki feltöltődni. A hagyo-

mány folytatását figyelemmel kíséri. Véleménye szerint ez a falu ékességének is

számít.

Sipos József Földeákon él szüleivel együtt. A sikeres érettségi után főiskolai és

egyetemi tanulmányokat folytatott. Jelenleg Hódmezővásárhelyen főiskolai tanár,

kutatásokat végez, s szaktanácsadással is foglalkozik. Nagyon szereti szülőfaluját,

tiszteli az itt élő embereket, őrzi a hagyományokat. Elsők között „nyerte el” a meg-

tisztelő címet, és ez számára megerősítést, erőt jelentett, hogy igen, érdemes tiszta-

lelkűnek, egyenes embernek lenni; a jó, a helyes úton haladni és maradni. Azon az

úton, mely nagyon nehéz, küzdelmes és göröngyökkel teli, de értékekkel, igaz

gyöngyökkel díszített. Örök hálát, szeretetet érez szülei iránt, akik erre megtaní-

tották. Minden évben őszinte örömmel figyeli a folytatást. Ez egy összetett ünnep,

mert megjelenik a múlt átélése, a jelen újításaival; Földeák nagy családjának talál-

kozója. Elszármazottak, helybeliek, kicsik és nagyok összejövetele. Szerinte az

ünnep közepe, csúcsa, az Istennel való közös találkozás a templom hűs falai között.

„Minden ember külön világ. Ami összeköt bennünket az az emberség.”

(Tatiosz)

Tóth Bernadett tevékenyen részt vett az első falunapok szervezésében, előké-

születi munkáiban. Jelentős szerepet vállalt a rózsalakodalom hagyományának

kutatásában. Nagyon örült, hogy a legelső párok egyik tagja lehetett. Rövid ideig a

művelődési ház dolgozója volt. 2000-ben főiskolát végzett, azóta a helyi családgon-

dozó munkatársa. Egy év kihagyása után másoddiplomás képzésben is részesült. A

tavalyi év folyamán házasságot kötött Kurai Zsolttal, jelenleg is a faluban élnek. A

férjét 1998-ban érte az a megtiszteltetés, hogy rózsavőlegény lehetett. Eddig ők az

egyedüli olyan párok, akik Isten áldását az igazi házasságkötésben is megkapták. Ez

év szeptemberére várják első gyermekük születését.

1996

54

Kardos Sándor korosztálya közösségi csoportjában mindig lelkesen tevékeny-

kedett. Makón sikeresen leérettségizett, majd utána elvégezte az egyéves techniku-

mot. Jelenleg egyéni vállalkozó. Szívvel-lélekkel foglalkozik a mezőgazdasággal.

Jövőjét itt, a szülőfalujában képzeli el. Pár éve olyan helybeli lány a kedvese, aki

2003-ban volt rózsamenyasszony. Úgy érzi, a cím viselése arra kötelezi, hogy a

keresztény hagyományokat megtartsa, és példát mutasson az utána következő nem-

zedéknek. Folyamatosan figyelemmel kísérte az ünnep folytatását. Időnként sajná-

lattal tapasztalta, hogy a keresztényi élet nem került előtérbe.

1997

Nagy Éva – Cseh István Varga Anita – Szabó Csaba

Nagy Éva mélyen vallásos családban született. Maga is rendszeresen templom-

ba járó, élő hitet gyakorló fiatal lány volt. Kiskunfélegyházán fodrásznak tanult. A

megbízatást boldogan fogadta. A felkérésnek nagy lelkesedéssel tett eleget, különö-

sen azért, mert az ő nagymamája is annak idején jutalmazott volt. A nagymama

1997-ben, mint Mária-anya vezethette be unokáját a templomba. Az ünnep után –

nem sok idő elteltével – a szép és fiatal Évát az Úr magához szólította.

Cseh István úgy érezte akkor, hogy nem méltó a kiválasztásra, mert még csak

egy éve járt rendszeresen templomba. Porcelángyárban minőségi ellenőrként dolgo-

zott. Társadalmi munkában a Földeák Labdarúgó Szakosztály vezetője volt. Ma már

elkötelezett hívőnek vallja magát. Jelenleg egy gázlelőhelyen dolgozik. Kórházak-

ban közös imádkozás céljából betegeket látogat. Úgy látja kevés a vallását gyakorló,

elkötelezett fiatal.

Varga Anita Isten házát rendszeresen látogatta. Rendelkezett a kellő szentsé-

gekkel. Leérettségizett, majd kozmetikusnak tanult. Elköltözött Szegedre, családot

1997

55

alapított. Jelenleg gyermekét neveli, gyesen van. Örült, hogy ő is részese lehetett a

hagyomány folytatásának. Nagyon szép eseménynek tartja, valamint jó szórakozás-

nak. Véleménye szerint összehozza az embereket ez a rendezvény.

Szabó Csaba korábban nem ismerte az eredeti ünnepet. Abban az időben benne

volt a közösségi élet közepében. Főiskolára járt, mikor a megtiszteltetés érte. Vallá-

sos családja örömmel fogadta a hírt. Tanulmányait befejezve agrármérnök és vad-

gazdálkodási szakmérnök lett. 2003-ban megházasodott, egyházi esküvője volt.

Jelenleg is Földeákon él, két kislány édesapja. Termelésirányítóként dolgozik a

helyi kft-ben. Ezen kívül feleségével együtt saját virágüzletüket vezetik. Figyelem-

mel kíséri a hagyomány folytatását, a menetet minden évben megnézi családjával.

1998

Bakos Adrienn – Mészáros László Rakonczai Krisztina – Kurai Zsolt

Bakos Adrienn nagyon sokat járt a helyi könyvtárba, és a könyvtárosoktól

hallott a rózsalakodalomról. Akkoriban, mint visszahúzódó, bátortalan fiatal, először

megijedt a felkéréstől. Majd nagyon örült, megtiszteltetésnek érezte. Abban az

évben Makón érettségizett. Utána Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági főiskolára

járt és agrármérnök végzettséget szerzett. Az iskola elvégzése után 2001-ben 3

hónapig Hollandiában kertészetben dolgozott. Hazajött és az óta a Művelődési ház

kulturális szervezője. A Teleház ügyintézőjeként három éve tevékenykedik. Négy

éve a Földeáki Fiatalok Egyesületének elnöki tisztségét tölti be. Szereti a falut,

szeret itt élni, ha a sors el nem „sodorja”, itt képzeli el jövőjét.

Mészáros László nagymamájától tudta meg, aki sokat mesélt neki az ünnep-

ről, hogy a fiatalok számára ez egy kitüntetés. Csakis hithű katolikusok lehetettek;

ügyességük, rátermettségük alapján választották ki őket. Érettségi után közgazdasá-

1998

56

gi agrármérnökként diplomázott 2004-ben. Az egyetem mellett 2006 őszéig közép-

vezetőként dolgozott egy kft-nél. November óta Írországban szorgoskodik egy

magánfarmon. Vannak barátai a bajor néptánccsoportban, akik pünkösdkor el szok-

tak jönni Földeákra. Igen nagy érdeklődést mutatnak e hagyomány iránt, remekül

érzik itt magukat. Véleménye szerint, a rózsalakodalom egyik jelképe, ismertetője

lehetne a mi kis falunknak. Fontosnak tartja, hogy minden keresztény fiatal példa-

mutatóan viselkedjen; különösen aki „elnyerte” a megtisztelő címet úgy éljen, hogy

környezete fel tudjon rá nézni.

Rakonczai Krisztina a makói gimnáziumban érettségizett, majd Debrecenben

főiskolát végzett, műszaki manager lett. Ezt követően nyelvtanulás céljából egy évet

külföldön tartózkodott. Hazajövetele után, 2003-ban Nyíregyházán telepedett le,

ahol jelenleg is párjával él. Pályafutását beszerzőként kezdte, majd kereskedelmi

vezető lett egy csomagolástechnikai vállalatnál. Keresztény, hívő embernek tartja

magát. A cím viselése erősíti hitében, hovatartozásában. Ez év május 26-án, pün-

kösdkor szintén menyasszony lett, csak most már az igazi. Ekkor tartotta egyházi

esküvőjét itthon, szülőfalujában. Úgy véli, azért maradjon fenn feltétlenül a rózsala-

kodalmi hagyomány, hogy emlékeztesse az embereket a példaértékű élet- és gon-

dolkodásmódra.

Kurai Zsolt nagyszülei mélyen vallásosak, így rendkívül büszkék voltak,

hogy kiválasztották. Ők még jól ismerték a régi hagyományt és annak jelentőségét.

Neki is sokat jelentett, hogy rózsavőlegény lehetett. Érettségi után elvégezte a szak-

középiskola 5. évét, majd letöltötte sorkatonai szolgálatát. 2000-ben Hódmezővá-

sárhelyen felvették egy céghez, azóta minőségi ellenőrként ott dolgozik. Ebben az

évben ismerte meg élete párját is, Tóth Bernadettet, aki volt rózsamenyasszony. A

tavalyi év folyamán tartották egyházi esküvőjüket, és őszre várják első gyermekük

megszületését. Szabad idejében sportol, futballozik. Nagyon szereti a természetet,

tagja a helyi vadásztársaságnak. Ez a hobbi is megköveteli a szabálykövetést, az

etikai magatartást, a felelősségvállalást. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok normakö-

vetők legyenek, erkölcsösen éljenek, viselkedjenek. Sőt még fontosabb, hogy majd

saját gyermekeiket a jóra neveljék, helyes példát mutassanak nekik.

1999

Veszelovszki Éva – Rakonczai Róbert Bakos Szilvia – Veszelovszki András

Veszelovszki Éva harmadikos középiskolás volt és egy néptánc együttesben tán-

colt, amikor a megtiszteltek egyike lehetett. Külön örömet jelentett neki és családja

számára, hogy testvérével, Andrással egy azon évben voltak ünnepeltek. A mamája

mesélt e nemes eseményről. Büszke, hogy neveltetéséből adódóan erre alkalmasnak

találták. A szakközépiskola elvégzése után számviteli-pénzügyi területen folytatta

tanulmányait, majd ezt követően munkába állt. Több mint három éve Szegeden

autókat forgalmazó szalonban gépjármű értékesítőként dolgozik. 1999-ben a rózsa-

lakodalom előtti héten ismerkedett meg vőlegényével, akihez ez év nyarán feleségül

ment. Istent tisztelő emberhez méltón egyházi esküvőt tartott szülőfalujában.

57

Bakos Szilvia tizenhét évesen nem tudta igazán, mit is jelent ez a feladat. Ám

nagymamája csillogó szeméből megsejtette, hogy milyen nagyon-nagy dolog ez.

Elképzeléseit is felülmúlta az az érzés, amellyel „kis falum megajándékozott” –

mondta. Hálával gondol vissza és köszöni az egyedülálló élményt. Hódmezővásár-

helyen él és egy bankban dolgozik. Ezt a versikét küldte:

Napjaimat élve bárhol

szívem egyre inkább vágyik kis

falumba, hol születtem és gyermekként felneveltek!

Nekivágva nagyvilágnak egy pont vagy,

hol melegséggel várnak,

templomtornyod megpillantva tudom:

itthon vagyok újra!

Veszelovszki András éppen dolgozni kezdett, előtte szerelt le a honvédségtől,

amikor jutalmazott lett. Jó érzés töltötte el, szép és kellemes emlék maradt a számá-

ra, hogy testvérével, Évával együtt lehetett részese e szép hagyománynak. Akkortájt

Makón bútoripari vállalatnál dolgozott. Munka mellett leérettségizett, majd sikerült

szakmájában, helyben elhelyezkednie. Öt éve földgáz-kutakat ellenőriz. Jelenleg

szüleivel él, de szeretne külön költözni. Továbbra is ragaszkodik Földeákhoz.

1999

58

2000

Horváth Éva–Béni Attila Vízhányó Andrea–Veszelovszki Zoltán

Horváth Éva rendszeresen járt ministrálni a templomba. Ez az ünnep nagyon

szép élménnyel gazdagította életét. Azóta is büszkén emlékezik rá vissza. Távol

került Földeáktól, gyógyszerész lett. Családot még nem alapított. Eléggé lefoglalják

a mindennapok teendői, de élete nyugalomban, harmóniában telik.

Béni Attila a felújított rózsalakodalomban több alkalommal vállalta a vőfély

szerepét. Ebben az évben őt érte a dicső kitüntetés, rózsavőlegény lett. Évekig civil

szervezet aktív tagjaként tevékenykedett. Családot alapított, egy gyermek édesapja.

Helyi önkormányzati képviselő, a közéletben tevékenyen munkálkodik. Mezőgaz-

dasági vállalkozó.

Vízhányó Andrea 1999-ben országos néprajzi pályázatra dolgozatot írt a rózsa-

lakodalomról. Elkészítése előtt sokat olvasott erről, valamint beszélgetett B. Szűcs

Ferencné Etuka nénivel, aki élethűen mesélt e régi szokásról, mert annak idején ő is

rózsamenyasszony volt. Andi is nagy-nagy örömmel fogadta, hogy megfelelt a

feltételeknek. 2001-ben érettségizett Szegeden, 2006-ban egyetemi diplomát szer-

zett Budapesten. Ezek után ott kapott állást, és jelenleg is ott él. Logisztikus-

közgazdászként dolgozik egyik fővárosi logisztikai szolgáltató vállalatnál.

Veszelovszki Zoltán először a plébános úrtól hallott a régi hagyományról. Rend-

szeresen járt hitoktatásra. Önbizalmát növelte, bátorította a kiválasztás. Autóvilla-

mossági szerelőként dolgozik Hódmezővásárhelyen. Munka mellett tanult, ez évben

érettségizett. Második szakmát is szerzett, elvégezte a vagyonvédelmi és rendszer-

szerelői szakot. Hódmezővásárhelyre költözött, és most is ott él. Szívesen emlékezik

vissza a szép eseményre.

2000

59

2001

Baksa Tímea – Pető Gábor Hoffelner Éva – Hajdú Norbert

Baksa Tímea szomszéd néniktől és bácsiktól hallott az eredeti szokásról. Úgy

gondolja, vallásos élete, magánéleti és munkahelyi szorgalmassága miatt szolgált rá

a megválasztásra. Amikor a megtiszteltetés érte, egy helyi élelmiszerboltban volt

eladó. Ugyanazon a munkahelyen dolgozik mint pénztáros.

Pető Gábor nagyszülők, szülők példáját követve a mezőgazdasággal foglalko-

zik. Szorgalmas, dolgos fiatalember. Falunkban egyéni vállalkozó.

2001

60

Hoffelner Éva nagymamája is volt rózsamenyasszony, így különösen csodálatos

élményként élte meg a saját ünnepét. A középiskola befejezése óta főiskolai hallga-

tó, nyelvvizsgával rendelkezik. A hagyomány örökre szép emlék marad számára.

Hajdú Norbert mindig örömmel gondol vissza arra, hogy ő is képviselhette

ezt a szép népi hagyományt. Asztalos szakmunkásvizsgát szerzett, majd leérettsé-

gizett. Félévig külföldön teljesített katonai szolgálatot. Jelenleg is katona, sza-

kaszvezető. Gyakorlatokra jár, szereti a munkáját. Ez a rendezvény szerinte ösz-

szekovácsolja a falu lakosságát. Jó hazajönni, jó találkozni a sok régi ismerőssel.

2002

Kovács Ágnes – Varga Zoltán Szirbik Éva – Hajnal Zoltán

Kovács Ágnes érettségizett, mikor a címet „elnyerte”. Utána még két szakmát

szerzett. Két és fél éve városi irodában dolgozik, vőlegényével együtt a faluban él,

és tervezik a további közös jövőjüket. E szép hagyományt a falunapok egyik leg-

szebb eseményének tartja.

Varga Zoltán vallásos szellemben nevelkedett, civil szervezetben önkéntes

munkát vállalt. Büszke, hogy a sok fiatal közül reá esett a választás. Ezután elkez-

dődött számára a nagybetűs élet. Az érettségi után Hódmezővásárhelyen állt mun-

kába, két éve édesapjával asztalosként dolgozik. Közben szerzett számítástechnikai

és asztalos bizonyítványt. Három éve önálló családot alapított Földeákon. Párjával

két gyermeket nevelnek, egy hatéves kislányt és egy kisfiút, aki idén töltötte be első

életévét. Kiválasztása mértékadó lett életében, és ehhez a mértékhez tartani is fogja

magát. Véleménye szerint, a mai világban még inkább szükség van pozitív példaké-

2002

61

pekre, mint régen. A rózsapárok megfelelnek az ilyen példaképeknek.

Szirbik Éva igyekszik továbbra is példamutatóan viselkedni, nem szeretne csa-

lódást okozni a falubelieknek. A szakközépiskola elvégzése után ügyintéző-

titkárképesítést szerzett, majd pedagógiai főiskolára jelentkezett. Ez év tavaszán

itthon, volt iskolájában gyakorlatozott, és június óta tanítói diplomával rendelkezik.

Élete nagy eseménye közé tartozik, hogy tavasztól most már „igazi menyasszony”.

Földeákon szeretne letelepedni, tanítóként elhelyezkedni. Mindenképpen szem előtt

tartaná a szép hagyományok ápolását.

Hajnal Zoltán a középiskola elvégzése után még két évig tanult, technikusi ké-

pesítést szerzett. Hódmezővásárhelyen elment vendéglátósnak, de hamarosan el-

hagyta a szakmáját. Jelenleg is városban dolgozik, számítógépes programozó. A

faluban él, két éve házat vett földeáki élettársával, és önálló életet kezdett. Nagyon

szereti szülőfaluját. A jövőjét itt képzeli el, itt szeretné gyermekeit felnevelni. Má-

sodállásban biztosítási tevékenységet is folytat, besegít édesanyjának. Szorgoskodik

a mezőgazdaságban, fokhagymát termelnek párjával.

2003

Kiss Anna – Sipos Árpád Vass Kitti – Váradi István

Kiss Anna nem is mert rágondolni arra, hogy egyszer ekkora megtiszteltetés

éri. Meglepődött, nagyon boldog volt. 2004-ben a makói egyházi gimnáziumban

sikeres érettségi vizsgát tett, majd felvételt nyert a szegedi egyetem latin–történelem

szakára. Jelenleg ott harmadéves hallgató. Választott kedvese olyan fiatalember, aki

elsők között volt rózsavőlegény.

2003

62

Sipos Árpád az általános iskolában helytörténeti vetélkedőre készülve ismerke-

dett meg a rózsalakodalommal. Nagy örömmel fogadta a felkérést. Úgy gondolta, az

eredeti feltételeknek is megfelelt, ezért esett rá a választás. A mai napig is megható,

boldog érzés számára, hogy követhette bátyját, aki az első rózsalegény címet kapta.

Megbecsülésnek érzi, és emlékezteti arra, hogy honnan származik. Hódmezővásár-

helyen gimnáziumban sikeresen érettségizett, majd felvették Szegeden az egyetem-

re. Gyógyszerészhallgatóként készül az életre.

Vass Kitti az ünnepről a helyi könyvtár dolgozóitól kapott tájékoztató anyagot.

Családjával együtt rendkívül örült a megbízatásnak. Szülei protokollárisan is részt

vesznek minden évben a falunapi rendezvénysorozaton. Így különösen büszkék

voltak, hogy lányukat választották ki. Az általános iskola elvégzése után Szegeden

középiskolai és főiskolai tanulmányokat folytatott. Hétvégeken igyekezett haza

családja körébe. Édesanyja példáját követve szociális munkás végzettséget szerzett.

Tervei között a továbbtanulás és a munkahely-keresése szerepel.

Váradi István örök életre szóló élménnyel gazdagodott; rokonságával és a

családdal kitüntetésként élte meg. Hódmezővásárhelyi szakközépiskolában érettsé-

gizett. Jelenleg Szegeden közgazdász szakon negyedéves egyetemi hallgató. Jövőjét

pénzügyi területen képzeli el, főleg banki tevékenységek vonzzák. Mindennapjait a

családjával való közös programok, idegen nyelvek tanulása, sportolás és szórakozás

tölti ki. Úgy gondolja, ez a csodálatos ünnep a keresztény vallásúak számára meghitt

közösségi esemény.

2004

Nacsa Ágnes – Perneki László Csányi Katalin – Vízhányó Gábor

Nacsa Ágnes kislánykori álma valósult meg, hogy ebben az évben ő állhatott

a rózsakapu alatt. Csodálatos érzés volt számára azt tudni, hogy a tapasztalt felnőt-

tek érdemesnek tartották erre a kitüntetésre. Boldog volt, az egész családnak nagy

örömet szerzett. A falu közösségi életében tevőlegesen részt vett, hódmezővásárhe-

lyi gimnáziumban tanult. Érettségi után felvételt nyert a szegedi egyetemre. Jelenleg

másodéves joghallgató, de mellette egy országos cégnél pénzügyi munkatárs. Ta-

pasztalatokat gyűjt a való élethez, és párjával együtt tervezi a jövőt, házasságot,

családot. Akármikor hazatér, valamilyen apró emlék mindig előbukkan azzal a

májusi nappal kapcsolatban: a zöld lombok alatt való templomba vonulás, a család

büszkesége, a néptáncosok, a kicsik ámuló tekintete, Szántai Sanyi bácsi lovas

fogata… Szeretné, ha gyermekei, sőt unokái is részesei lehetnének ennek a gyönyö-

rű szokásnak. Olyan értékeket kaphatnak és képviselhetnek, amelyet manapság már

egyre kevésbé tartanak fontosnak. Ezért kell még jobban őrizni és vigyázni erre a

hagyományra. Ha új emberekkel találkozik, mindig mesél erről az ünnepről, akik

ámulattal hallgatják, hogy van még egy ilyen hely a világban, ahol igenis van idő a

hagyományok megőrzésére, az emberek megbecsülésére. Szeretné, ha minél többen

hallanának a mi kis falunkról és az ott élő nagyszerű emberekről, értékekről.

63

Perneki László mélyen vallásos családban él, ennek megfelelően nevelték. Saját

maga is rendszeresen gyakorolja keresztény vallását. Megtiszteltetésnek érezte e

rangos címet. Makón végzett szakközépiskolát. Otthon dolgozik a családi gazdaság-

ban, nagyon szereti azt a munkát. Nagyapja példáját követi, szeretne olyan szorgal-

mas, kitartó ember lenni, mint ő volt. Sőt úgy gondolja, neki is példát kell mutatnia

az utána jövőknek.

Csányi Katalin néptáncosként már részese volt az ünnepi eseménynek, így tu-

dott az eredeti rózsalakodalomról. Régen és most is nagy szó, ha valaki rózsalány

vagy rózsalegény lehet. Az élet minden területén meg kell felelnie bizonyos erkölcsi

normáknak. Azóta is nagyon büszke, hogy a rózsamenyasszonyok közé tartozik.

Érettségi után tanulmányait főiskolán folytatta, Székesfehérváron. Ebben az évben

végez, közgazdász lesz. Minden évben kíváncsian várja, kik lesznek a rózsapárok.

Örül, hogy ilyenkor felpezsdül az élet Földeákon.

Vízhányó Gábor a hagyománytisztelő Fodor Imre írásából ismerete meg eredeti

ünnepet. Nagyon örült, hogy magaviseletével, szorgalmával kiérdemelte ezt a címet.

Családja büszke volt, barátai örültek, de akadt közöttük irigy is. Hódmezővásárhe-

lyen végezte a szakközépiskolát, majd főiskolára felvételizett, jelenleg harmadéves

hallgató Szarvason. Úgy gondolja, keresztény életre kötelezi e cím viselése.

2005

Pető Krisztina – Lovas Mihály Bajusz Éva – Szabó Zsolt

Pető Krisztina a művelődési ház dolgozóitól kapott tájékoztatót, mikor felkérték

a rózsamenyasszony „szerepre”. Innen szerezte ismereteit az eredeti hagyományról.

A családja is büszke volt rá, nagymamája Mária-anyaként vezette be a templomba.

Élete végéig örök emlék marad a számára. Református gimnáziumban érettségizett,

azután felvételt nyert a szarvasi főiskolára. Pedagógiát tanul.

2004

64

Lovas Mihály nagyszülei elbeszéléséből ismerte meg a régi falusi szokást. A ki-

választás felejthetetlen élménnyel gazdagította. Megítélése szerint környezete köz-

életi fiatalembernek ismeri, és megfelelő magatartásúnak. 2006-ban már vőfély

lehetett a rózsalakodalmi menetben, nagyon érdekes volt számára a szerepváltás.

Nem közömbös az utánpótlást biztosító fiatalok iránt. Ebben az évben, szakmunkás-

képző iskolában záróvizsgázott. Izgatottan várja, milyen munkalehetősége lesz.

Bajusz Éva plébános úrtól hallott először e szép ünnepről. Nagyon meglepődött,

amikor megtudta, hogy rá esett a választás. A „kitüntetés” nagy változást jelentett az

életében, növelte az önbizalmát. Boldog volt, habár egy-két ismerőse féltékeny lett.

Azóta leérettségizett és tovább tanul.

Szabó Zsolt két évvel ezelőtt érettségizett, majd felsőoktatási intézménybe je-

lentkezett kereskedelmi szakmanager szakra. Tanulás közben három hónapig Né-

metországban szerzett gyakorlatot. Mikor hazatért, osztálytársával vállalkozást

alapított. Ez év őszétől a családi vállalkozásukban fog dolgozni mint értékesítési

manager. A jövőben levelező tagozaton üzleti főiskolán szeretne tanulni, és mellette

még tervezi az angol nyelv elsajátítását.

2006

Vigh Zsuzsanna–Rakonczai Zoltán, Csányi Júlia–Lakatos Imre

Vigh Zsuzsanna már nyolcadik osztályos korában kiselőadást tartott a rózsala-

kodalomról. Akkor még álmodni sem mert arról, hogy valamikor őt éri a megtisztel-

tetés. Meghatódva fogadta a rózsamenyasszony címet. Az esős idő ellenére – nem-

csak a helybeliek, hanem több vidéki településről is – eljöttek a barátai, rokonai.

Vele együtt örültek, ünnepeltek. Hódmezővásárhelyen sikeresen érettségizett, és

elnyerte középiskolai kategóriában az „év diákja” címet. Jelenleg ötödéves ugyan-

abban az iskolában. A szegedi az egyetemen folytatja tanulmányait.

2005

65

Csányi Júlia nagyszüleitől hallott a régi népszokásról. Kislány korában mindig

felnézett a kiválasztott rózsapárokra. Számára elérhetetlennek tűnt, így óriási meg-

tiszteltetésnek érezte, hogy reá esett a választás. A templomi szertartás alatt elhang-

zottakat mindenképp be fogja tartani, hiszen megfogadta. Az atya helyes életre

felkészítő mondatait soha nem fogja elfelejteni, sőt mindig szem előtt tartva a sze-

rint alakítja majd életét. Az érettségi után sikeresen felvételizett a szegedi pedagó-

gusképző főiskolára. Egy éve gyógypedagógiát tanul. Ősztől tervezi a környezettan

szakot is felvenni.

2007

Czene Orsolya –Kurunczi Lajos Farkas Ágnes – Perneki Gábor

Czene Orsolya olvasott az eredeti ünnepről. Meglepődött, hogy az idei év egyik

ünnepeltjének választották. Nagyon örült, megerősítést nyert. Júniusban Hódmező-

vásárhelyen érettségizett. Szeretne felsőfokú végzettséget szerezni. Felvételt is

nyert, és ősztől a szegedi egyetemen folytatja tanulmányait.

Kurunczi Lajos mamájától hallott a régi szokásról. A felújított ünnepnek több

alkalommal is tevőlegesen részese volt, a menetben néptáncosként szerepelt. Nagy

megtiszteltetésként érte, hogy ebben az évben őt ünnepelték. Egész életére kiható

élmény marad számára. Szegeden szakközépiskolában sikeresen érettségizett.

Szeptembertől Budapesten közgazdászként szeretne tovább tanulni. Tizenkét éve

néptáncos; annyira szereti, hogy sosem szeretné abbahagyni.

Farkas Ágnes édesanyja mesélt neki a régi rózsalakodalomról. Szerinte is na-

gyon fontos a hagyományok megőrzése, főleg ha ilyen különleges és egyedi. Ez

csak a mienk, Földeákiaké. Makón szakközépiskolában érettségizett. Jövőbeni terve

2006

66

- Szegeden szeretne egyetemre járni, idegen nyelveket tanulni, agrármérnök vég-

zettséget szerezni.

Perneki Gábor kisgyermekkorától fogva igazi vallásos neveltetésben részesült.

Pár évvel ezelőtt testvére is rózsavőlegény volt. Ez külön öröm az ő és családja

számára. Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett,

ötödéven tanul tovább ugyanabban az iskolában. Tanulmányai befejeztével családi

vállalkozásukban kíván dolgozni.

*

Mindenki egyetért abban, maradjon fenn ez a hagyomány. Engem különösen

az érdekel, hogy miért. Természetes, hogy megvan a maga hangulata, varázsa.

Előtte egy bizonyos ideig a párok kilétét titok fedi.

Izgalmas és örömteli. Azon a napon a falu apraja-nagyja a rózsapárokat ünnepli.

Díszes, pompás a felvonulási menet. Nemcsak a fiataloknak, a felnőtteknek is ki-

kapcsolódási lehetőséget kínál. Az idősebbek pedig, ezen a napon felidézhetik

fiatalkoruk ünnepét. Ez a „rózsa…” cím bizonyíték arra, hogy van egy hely a vilá-

gon, ahová mindig hazatérhetünk. A család, a rokonok, a barátok bármikor tárt

karokkal várnak. Bennünk van az a sok emlék, élmény, amit ettől a közösségtől

kaptunk.

Ez nagyon szép, de látjuk-e mindnyájan az ünnep valódi értékét? Tisztában

vagyunk-e a felszíni csillogás alatti igazi értékével?

Tündököl-e a lélek is? Remélhetőleg a kiválasztottak ragyogását nem homályo-

sítja el a gőg és a büszkeség?!

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog,

Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte!

Szórd el, ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted!

(Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!)

2007

67

A rózsaünnep hagyományát ápolnunk kell, mert közösséget formál, az össze-

tartozás érzését erősíti, példát ad az embereknek. A mai hideg, emberi értékeket

romboló világban, meg kell állni, és el kell azon gondolkodni, hogy helyes-e az az

út, amelyen járunk. Itt a gyönyörű példa, a hitoktatáson való részvétel, a keresztény

tanítás, a szertartásra való felkészülés. Nézzük a párokat, rajtuk keresztül sugárzik a

válasz a kérdésre. A tisztaság, az őszinteség, a hűség, a szorgalom, a tapintat, az

alázat, a tisztelet, az igaz emberi értékek, nem veszhetnek ki az emberekből. Ehhez

ad erőt a Rózsalakodalom sugárzó fénye, mely melegséggel tölti el a szíveket.

Seneca római filozófus többek között a következőt hagyta az emberiségre. Aján-

lom, fontoljuk meg!

Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel!

Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni –

Tiéd a boldog élet…

(Seneca: Emberhez méltón élni)

68

FODOR IMRE

A 150 éve fölszentelt templom jótevői

A templom legnagyobb jótevője Olványi Pál plébános, a templom építtetője. Az

egész falu lakossága segített az építkezésnél. A téglahordó munkások közül Bakos

Julianna Lele Lászlóné ismert, mint nagylány. Rácz Jánosné, Terike néni dajkája

volt. A legtekintélyesebb ajándékot, Krisztus a keresztfán, Vetró László és neje

Vajda Terézia ajándékozta. Balaton János plébános idejében a zsindelytetőt cserép

tetőre cserélték ki.

Virág Sándor plébános idejében édesanyja készítette a szószéken ma is látható

gyönyörű goblein képeket. Dehény Kálmán sok segítséget nyújtott az orgona meg-

építésénél. Temesvári Károly a templom renoválásában és a plébánia gázbevezeté-

sében szerzett érdemeket. Minden plébános igyekezett rendben tartani a plébániát és

a templomot. Legutóbb 2006-ban Katona Pál plébános új cseréppel fedte be a temp-

lomot kijavítva a korhadt faszerkezeteket is.

Mindig voltak a világi hívők között is bőkezű adakozók. Ilyenek Péli Antal neje

Kurunczi Anna – Gilinger Pál és Udvari Rozália. És a ma élő Horváth Mária. Meg

kell említeni Rakonczai János és Rácz István mesterembereket, akik szakmai mun-

kájuk mellett irányították is a többi munkást. Sokat tettek a templomért a Máriás

asszonyok, így Síposné Vaga Ilona. A hímző és díszítő asszonyok közül Horváth

Jánosné Harai Julianna, Bugyi Antalné, Kisalaki Mihályné, Sípos Istvánné, Szalma

Mihályné, Hajnal Istvánné, Pető Ferencné ma is aktív segítői a templom karbantartá-

sának. Férfiak közül Kocsis Miklós, Kocsis András, Sándor János, Bugyi Antal, a

Perneki család, Sallai Pál a gondolatok a teljesség igénye nélkül fogalmazódtak meg.

Elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. Odafönn számon vannak tartva, és ez a

fontosabb.

A toronygömb őrzi az építési tervet, az építésben elöljárókét és adományozókat.

Az építés vezetőjét és munkatársait, és akik adományaikkal segítették templomun-

kat.

69

SIPOS JÓZSEF

Egy értékteremtő ember életútja

„Égi kegyelemmel ékes,

Tündöklő szép rózsaszál,

Oltalmadra bízzuk magunk,

Drága Jó Édesanyánk!

Ha eljön majd a mi óránk,

Szent Fiaddal várj reánk,

Vígy mennybe, Édesanyánk!”

Szeretett falunk, Földeák életét sok, szorgalmas, becsületes ember munkái vitték

és viszik a ma is előre. Községünk nagy történelmi múlttal éli a mindennapok szép-

ségét és nehézséges küzdelmeit. A szorgalmas mindennapok mellett a lakosok min-

dig figyelemmel kísérték falujuk fejlődésének irányát, lehetőségeit. Minden korban

és helyzetben voltak emberek, akik szívükön viselték az Istentől kapott küldetésüket,

hogy embertársaiknak jót és kedveset tegyenek, maradandót alkossanak látható és

láthatatlan dolgokban a jövő nemzedékének. Ilyen ember volt Rakonczai János

kőművesmester, akinek életét, a Jóisten iránti végtelen szeretet, lelki teljesség irányí-

totta.

Milyen ember volt a földeáki építészmester, a falumegújító, a vas-zsaluzás kiöt-

lője? Mondása szerint olyan, mint a többi sorstársa, aki sárból ugrasztotta magát a

templomtorony tetejére. A földeáki Fuvaros Kanász Ferkó unokája, a Szabados

birtok gazdatisztjének fia, szevasztopoli hadifogoly, aki 27 hónapot töltött társaival a

„paradicsomban”. Hazatérve a fogságból falubéli lánnyal kell egybe, akivel 42 szép

évet töltöttek együtt.

1920. április 18-án született Földeákon egy napszámos család második gyerme-

keként. Édesapja Rakonczai János, édesanyja Szabó Rozália. A gondtalan gyermek-

évek csak 11 éves koráig tartottak, mert az ötödik osztály elvégzése után a család

megélhetésének biztosítása érdekében munkát kellett vállalnia. Az elemi iskola

elvégzése után a katonaságig gazdasági cselédként kereste kenyerét. 1941-ben bevo-

nult katonának, de frontra nem került.

A hazai harcokat Bajától, Pestújhelyig szenvedte végig. A pesti harcok idején

többen szerettek volna kitörni az ostromgyűrűből, de elfogták, 1945. januárjában

fogságba esett. Szevasztopolban töltötte a fogság idejét, szenvedett 1947. augusztu-

sáig. A fogság éveiben a Vas megyei Sinka Kálmán kőművesmester tanítgatta a

kőműves szakmára. Ő ébresztette fel a lángot a szakma iránt gondolatában. A fog-

ságból hazatérve, kőműves vizsgát tett, majd 1960-ban mestervizsgát.

A hatvanas években a földeáki Kossuth Tsz-ben a mezőgazdasági épületek ter-

vezője, építésének vezetője. Ezt a munkát folytatta a maroslelei Rákóczi-, majd a

makói József Attila Tsz-ben. Később iparos lett. A Csongrád megyei kőművesek

elnöküknek választották. Az ipartestület aranykoszorús kőművesmester címmel

ismerte el tevékenységét. Aktívan részt vett a makói honismereti kör munkájában.

Még 79 éves korában is naponta betonozott. Életeleme volt a precíz, a gondos mun-

70

ka. Földeákon a sok csapadéktól 1975-ben 200 ház megrokkant, 54 összedőlt. Ő

huszonnégyet tervezett, tízet maga épített újjá.

Szakmai tevékenységének főbb állomásai:

1952-től 1957-ig a gencsháti, majd a hódmezővásárhelyi vajháti állami

gazdaságokban folytatta az építő munkát,

1958-től 1970 márciusáig a Makó járás területén mezőgazdasági termelő-

szövetkezetekben dolgozott tervezői joggal, ahol építési részlegek vezeté-

sét és irányítását látta el.

1970-től önálló kisiparosként végzi tevékenyen a munkáját egészen halálá-

ig.

Végigjárta a szenvedés állomásait. Istállókat, ólakat, magtárakat épített. Alapoz-

ta a „szocializmus vívmányait”. Amióta a rendszerváltás megtörtént, maga tervezte

zsalu-rendszerrel végezte az építő munkákat. Fontosnak érezte mindig faluja értéke-

it, múltját.

Mikor már kisiparosként tevékenykedett, a községért is végzett társadalmi mun-

kákat. Parkban játszóteret épített, részt vett az óföldeáki Szociális Otthon új szár-

nyának vakolásában, a földeáki óvoda új épületének födém-hőszigetelését, burkolá-

sát végezte, kazánházat és járdát épített.

1954-től gondjaiba vette Földeák – Óföldeák római katolikus egyházközség épü-

leteit, templomait, kegyhelyeit. Szerető Istenünk iránti szíve és belső lélekhangja

késztette, hogy 1955. októberében a nagy vihar által megrongált óföldeáki templom-

torony szerkezetét megerősítette, a keresztet visszaállította. Erről a nemes cselekede-

téről anyai nagybátyja, Szabó Imre, Makó város főmérnöke is elismerően nyilatko-

zott, és biztatta: „Fiam! Hallottam, hogy föltetted a keresztet a templom tornyára. El

is várom Tőled, mint szakember, hogy figyeld az ilyen és hasonló bajokat, és azon-

nal cselekedjél, javítsd ki azokat. Tudod, hogy a mi családunk és az őseink is vallá-

sosak voltak.” Ezek a szavak örökre szívébe vésődtek és e szerint cselekedett.

Számomra nagy ajándék volt a Kegyelmes Istentől, hogy 1996-ban egy vasár-

nap a szentmise után megszólított, barátságos mosollyal. „Kedves Fiam, nagy szük-

ség lenne az összefogásra, a közös munkára, mert sok a feladat és sok a baj. Szeret-

ném, ha eljönnél valamelyik nap a héten, és elbeszélgetnénk a múlt szépségéről,

gyökerekről, a jövő feladatairól, tervekről.” Vártam a lehetőséget, mikor tudok

elmenni meghallgatni. Egyik este sikerült, mikor beléptem az előszobába, csodál-

kozva tekintettem körül. A polcokon értékes könyveket, fényképalbumokat, pausz-

papírra saját maga készített tervek sokasága volt mappákban felfüggesztve a falon.

A sarokban egy gyönyörű makett állt egy asztalon. Izgatottan kérdeztem Jani bácsit;

„Mit ábrázol e makett?” „A faluszéli Szűz Mária kegyhelyének kialakítását ábrázol-

ja” – mondta boldogsággal sugárzó arccal, s már kezdte is mesélni a kegyszobor

történetét.

Mária segíts! Szóhasználat volt már gyerekkorunkban, ahogy ott a napszámosok

gyalogosan mentek munkába a szobor mellett tavasztól őszig sokaknak a szájából

elhangzott: Mária segíts, de a kisparasztok is, kik kocsival arra közlekedtek többsége

kalapot emelt, az asszonynép pedig keresztet vetett. A Földeák község dél-nyugati

oldalán, a Hódmezővásárhely felőli körút- és vasúti kereszteződésben teljesen közel

volt a Mária-ház, a Mária szobor. Ezen a részen terült el a Szabados család 90 holdas

birtoka, gazdasági épületekkel. Szájhagyományokból tudjuk, hogy az 1920-as évek-

71

ben is ezen a mezőgazdasági területen volt biztosítva, a község lakói által termelt

gabonafélék csépléséhez a szérű.

Több évben villámcsapás következtében a tűz martalékává vált az oda összehor-

dott gabona. Alcsu Edéné javasolta a Szabados családnak, állítsanak arra a területre

egy Mária szobrot. A község lakói közös összefogással 1884–1886 között elkészítet-

ték a Mária-házat és -szobrot. Nem lett több tűzeset. 1903-ban épült a Hódmezővá-

sárhely–Makó–Nagyszentmiklós vasútvonal. Sokan mondták akkor, hogy még a

vasút is kikerülte a Mária-szobrot.

Idősebbektől hallottam, hogy az 1920-as évek elejétől a Mária-szoborhoz, a Má-

ria-napokon elől a szép fehér ruhába öltözött Máriás-lányok, majd -fiúk körmenet-

ben dicsérték a Szűzanyát. A Mária-szobor előtt a kerítésen volt egy fedett gyertya-

tartó, melyhez a gyertyát minden szombaton délután az id. Dehény Lajos tanító úr

görbe botjára támaszkodva vitte és gyújtotta meg, az 1940-es években Jani bácsi és

szülei gyújtották. A háború megtépázta az építményt és a szobrot is. Háború után a

kommunista rezsim leromboltatta. A tört darabokat, Jani bácsi névrokona,

Rakonczai József és felesége, saroglyás talicskával előbb udvarukra, majd a temp-

lomba vitték.

Szeretett falunk lakói Mária tisztelő voltak, és a mai napig is azok. 1996-ban

hosszú, nehéz munka árán, sok ember erkölcsi és anyagi adományaival megvalósul-

hatott az a szent cél, hogy e kegyhely, eredeti pompájában, hirdesse Isten szent,

magasztos nagyságát. Most már szívből is mondhatja községünk minden lakója,

vallási és felekezetre való tekintet nélkül: Mária segíts, a Mária felé megyek, a

Mária felől jöttem.

Első találkozásunk után többször és egyre hosszabban elbeszélgettünk, így meg-

ismerhettem egy komoly életpályát, melyet a szeretet vezérelt. Szeretet Isten, család,

szakma és faluja iránt.

1960. augusztus 24-én a földeáki templomtoronyról a vihar a bádogfedést lesza-

kította, az elkorhadt faszerkezetet széthordta. Rokonai Béla plébános úrral összefog-

Rakonczai János

72

va részese volt a felújításnak. A kereskedelemben nem kapható anyagot – az akkori

Kossuth Tsz. vezetőségének engedélyével – tanyabontásokból teremtette elő. Innen

biztosította a 3 nagygerendát az egyház részére, aminek következtében a templomto-

rony dupla magasságú lett.

Megtudtam, hogy a 60-as és 70-es években a plébánia tetőhéjazatának helyreál-

lításában, templomunk tetőszerkezetének bádog munkáiban, majd az óföldeáki

plébánia lakhatóvá tételében is közreműködött.

Temetőnk központi helyén áll a kis kápolna, melyben elhunyt szeretteinktől ve-

szünk búcsút gyászmise keretében. A temetőkápolna szerkezete az időjárás viszon-

tagságai alatt leromlott, a felújításán sokat fáradozott, pénzgyűjtésbe kezdett, majd a

tényleges munkálatokban is részt vett. A berendezéseket, a szembemiséző oltárt,

villamosítást, padokat, ajtón belőli védőrácsot 1992-ben, Jani bácsi és kedves felesé-

ge saját költségükön készítették el. A temetőben a stációk 1912-ben épültek téglából,

de az idő vasfoga tönkretette e kis építményeket. Orosz Lőrinc atyával összefogva

újjáépítették a stációkat. Hiszem, hogy a szeretetnek, jó kezdeményezésnek nem

lehet végsőkig ellenállni. Segítettek adományokkal községünk lakói. Az építménye-

ket előre gyártott vasbetonból készítette, és állította fel. A 14 db kegytárgy bronzból

készült, melyet Návay Sándor szobrászművész készített el.

Az építő munkákban, a kegytárgyak felújításában szeretett felesége, Paku Mária

is mindig mellette állt, akivel 1950. november 20-án kötött házasságot, 42 évig éltek

együtt egyetértésben, szeretetben, boldogságban. Sokat mesélt fogadalmakról, mely-

ről megtudtam, hogy 1986. június 18-án feleségével közösen tették le az óföldeáki

templomban az alábbi fogadalmakat, mert szívükben a Jóisten iránti szeretet, hála

közösen munkálkodott, gyermekük sajnos nem lehetett, ezért teljes szívvel-lélekkel

a Jóistennek, Szűzanyának, szülőfalujuknak éltek.

Fogadalmaik: az óföldeáki műemléktemplom állagának megmentése, a földeáki

Mária-kegyszobor visszaállítása az eredeti helyére, a temetői keresztút, stációk

felújítása, a Kálvária-domb újjáépítése, valamint községünk római katolikus fiatal-

ságának összefogása.

A fogadalmakat tett követte. Minden ember számára fontos, hogy életünket,

környezetünket gazdagítsák a szépen helyreállított műemlékek, melyeket Jani Bácsi

maga után hagyott az utókornak, hiszem, hogy az ő lelki békéje is teljes, mert a

fogadalmakból valóság lett. Közösen neki kezdtünk a munkának, kiállítást szervez-

tünk, útszéli keresztek múltjának feldolgozását tartottuk fontosnak, könyveket cso-

magoltunk elsőáldozó gyerekeknek. Terveztük késő estig az asztalnál a Golgota

felújításának lehetőségét. E munkákban készségesen segítettek tanítók és a művelő-

désház dolgozói.

1992. június 22-én lelke, szíve megroppant, mert elvesztette azt az asszonyt –

aki régóta súlyos betegségben szenvedett –, akit nagyon szeretett, munkájához a

biztos hátteret nyújtotta, szeretetével mindig bátorította, elhalmozta. Egy olyan

asszonyt, aki anyai szeretetét, mint egy csokor virágot szétosztotta testvérei és férje

testvéreinek gyermekei között. Mindig, mikor meglátogatták őket, mindenkinek

jutott egy-egy csoki, szentkép, bíztató szó.

Fontosnak érezte Jani Bácsi a Návay-sírok helyreállítását, kegyeletükben történő

megőrzését, mert Mariska néni hosszú időt töltött a Návay-család alkalmazottjaként.

Fiatalos lendülettel pályázott a sírok felújításához szükséges pénzforrásra, mellyel

73

jelentős összeget 400 000 Ft-ot teremtett elő. Sokszor mondogatta nekem: „Boldog

vagyok, és hálát adok a kegyelmes Istennek, hogy az ő szerető akarata teljesült, és

nyugodtan halhatok meg.” A fogadalmak után újabb tervek kerültek pauszpapírra,

megkezdte tervezését a temetőkapunak, de sajnos nem valósulhatott meg a felállítá-

sa.

Sokat kutattunk a II. Világháború előtti Iparos zászló után, mely előkerült a föl-

deáki templom raktárából. A zászló teljesen használhatatlan volt, de a restaurálást

megpróbáltuk, megtudtuk, hogy a zászlóban levő képet 1860-as években készítették.

Az iparos munka dicsőségére felszentelték 1996-ban.

Nagyon szerette a gyerekeket, ilyen szívből jövő szeretettel segített elkészíteni

egy saját tervezésű búbos kemencét a helyi óvodában.

Szeressük kedves kis falunkat minden értékével együtt, hatalmas értékeket hor-

doznak az értékes emberi lelkek, és az építmények, melyek hirdetik, hogy tenni

akaró, tisztességes, szorgalmas emberek alkottak itt valaha. Legyenek ezek példaké-

pek, szép emberi minták életünkben. Mindannyian tehetünk a közösségért, egy

szeretetteljes emberi szóval, baráti kézfogással, segítő munkával. Éltünkből nem

hiányozhat az Isten Igéjének tiszta forrásából való merítkezés sem. Ebben mutat utat

Rakonczai Jani bácsi gazdag életútja, emberi példája.

Becsüljük meg a múltat, mert a jövőt csak így tudjuk építeni, szebbé, jobbá tenni

a jövő nemzedéke számára.

74

CSILLIK MIHÁLY

Hitünk ünnepén53

Százötven éve néznek e falak,

Százötven éve, hogy lélegzenek,

Százötven éve tiszta vágyakat

Dalol e szentélyben a szeretet.

Az örökmécs lüktető fénye, szeme

Figyel felénk, s vétkektől óva int.

A Szentség jelenvaló szelleme

Megnyugtató vigasszal ránk tekint.

Gyertyák lobognak, virágos az oltár,

És diadalmas jelkép a kereszt,

A végső magasba mutat, ahol már

Szebb az élet, s örök a szeretet.

A kehely fölött felragyog az ostya,

A testetlen, de bizonyos valóság.

Az Égi Életet, aki áldva osztja

A kegyelem megszentelt, drága csókját.

Némák a képek, s e szótlan ereklyék

Mégis a lélek üzenetét küldik,

Itt minden szín, minden fény egy-egy emlék,

S a sugarak az árnyakat elűzik.

S aki csak hinni tud, letérdepel,

Itt nem zavarja senki, semmi se,

Imája innen ér az égbe fel,

S szívébe zeng tovább a szentmise.

Őrködő harangok! Mind készen áll:

Veszélyben, viharban védőn vigyáz.

Nekik nem titok, születés, halál

S a nász oly ünnepi, akár a gyász.

Könyörgő sóhajok, szálljatok égig,

Mi tudjuk azt, nem vagyunk magunk,

Tartsatok ki az utolsó, az utolsó reményig,

Mert egyszer mindnyájan feltámadunk!

53

Fodor Imre kérésére a szeptember 29-i Sátántaszító Szent Mihály ünnepére írta Csillik Mihály

tanár a költeményt.

75

BADALIK ZOLTÁNNÉ

A földeáki kántorság múltja

A templomi éneklésnek Földeákon igaz hagyományai vannak. Nálunk nagyon

szeretnek énekelni a templomi szertartásokon, de a világi mulatságokon is. Remek,

jó énekesek, ezt a régi kántorok is tudták, és ki is használták. Kislány koromban

szívesen mentem el nemzeti ünnepekre (március 15., október 6.), amikor Dehény

Kálmán kántor úr vezényletével a dalárda is föllépett. Szinte borzongató gyönyörű-

séggel hallgattam. Mindig templomba járó voltam, de virágvasárnap soha el nem

mulasztottam a passiót, amikor Kami bácsi elkezdte: A mi Urunk Jézus Krisztus

kínszenvedése… ugyanígy a nagypénteki passiót is áhítattal hallgattam. Ki gondolta

volna, hogy egyszer én is énekelni fogom? Sok jót hallottam a szép tenor hangú

Horacsek nevű kántorról, aki az iskolában szigorú tanító hírében állt. Egyik orgona

könyvben olvastam, hogy előtte Kiss Antal volt a kántor.

Dehény Kálmánt – Dehény Lajos tanító fiát – egyhangúlag választották meg

kántornak. Gyönyörű tenor hangú, szép száll ember volt, aki a templomi és a teme-

tési szertartásokon kiválóan végezte munkáját. Dehény Kálmánt – akit Kami bácsi-

nak emlegettük – tartalékos katonatiszt volt, így a második világháború alatt sokszor

behívták szolgálatra. Ilyenkor a kántortanító végzettségű tanítók helyettesítették.

Ilyen volt Kilár Károly, akit igen szigorú tanítóként tartottak számon. Benkóczi

Antal – a színész Benkóczi Zoltán édesapja – is olykor helyettesített. Az is előfor-

dult, hogy a katonának behívott kántort fiatalok helyettesítették, akik tanulták még

csak a kántorizálást. Így Kovács Sándor a későbbi iskolaigazgató; ő helyi születésű

volt, és így már gyermekkorában a Miasszonyunk nővéreknél gyönyörű csengő

hangon énekelte a litániákat. Még két földeáki születésű kántort ismerek Bánszki

Mihályt, aki ugyan nem volt a templom kántora, de sokat orgonált a templomban. Ő

hősi halált halt a II. világháborúban, nyugodjék békében. Gazdag István is földeáki

születésű kántor volt, aki Dunántúlon kántorkodott, ha hazajött Földeákra, egy-egy

misén ő is énekelt.

1944. szeptember 24-én, az oroszok bejövetelekor, délelőtt még zsúfolásig tele

volt a templom, délután már elmenekült a főjegyző, a csendőrök, a gyógyszerész és

a kántor is.

Kilár Károly tanító lánya, Boros Éva jól zongorázott, és időnként ellátta a kánto-

ri teendőket. Gyógyszerésztanuló volt, és így azt a teendőt is ő végezte. Két nővér

zenetanár sokat segített a templomi szolgálatban. Később Kami bácsi is hazajött, és

még sokáig élveztük felemelő orgonajátékát és gyönyörű hangját. Együtt énekelt

vele a falu népe a hadifoglyok hazatéréséért a Szűzanyához. Az elmenekült plébá-

nos, Virág Sándor helyére Kapossy Gyula püspöki tanácsos érkezett, aki aranyos

szívű, nagy zenetudású pap volt, húsz évig képezett kántorokat Szegeden. Rövid idő

alatt énekkart szervezett. Nyocvannégy tagú vegyes kara volt, ha fortét énekeltük,

remegtek a falak, pianónál még a légy zümmögését is hallani lehetett, úgy figyelt a

hívekkel tele templom.

Ezzel az énekkarral mentünk 1948-ban Makóra, a Mária Napokra, ahol Mind-

szenty József bíboros úr óriási hatású beszédet mondott. Ott volt az egyházmegye

egyesített énekkara és Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből, ó szent anyák… kezdetű

zeneművét énekeltük a szerző vezényletével. Felejthetetlen élmény volt. Így teltek

76

az évek. Sok felejthetetlen kórusművet énekeltünk a hívekkel tele templomban. Jó

plébánosaink és káplánjaink voltak. 1948-ban államosították az iskolát. A kántorta-

nítóknak választani kellett, vagy a kántorság vagy a tanítói állás. A megélhetés miatt

kénytelenek voltak a kántorságról lemondani. Az egyház szegény volt, a hívek nem

tudtak megélhetést biztosítani.

Kapossy atya 1950-ben nagy feladatot vállalt. Ekkor kántorizálást egy fiatal apáca

vállalta nem túl erős hanggal. Mi, nagyobb lányok segítettünk neki énekelni. Ezzel

megoldódott a kántorkérdés, de több Szeged környéki faluból felkeresték Kapossy

atyát, hogy szervezzen kántortanfolyamot. Az atya vállalta, és kéthetenként 10-12

férfivel elkezdődött a tanfolyam. A kántor-nővérrel együtt lányok is csatlakoztak a

tanfolyamhoz és Hajnal Pista is, akit temetőkántornak állított be az atya. Fél évig

működött a tanfolyam. Ekkor jött a letiltás, és abba kellett hagyni a szépnek ígérkező

munkát. Mivel nagyon szerettem a zenét, az éneket, megkértem atyát, hogy a misék

után a sekrestyében a harmóniumon gyakorolhassak. Egy idő után átjött az atya és

meghallgatott. Nagyon meg volt elégedve haladásommal, és ezek után a szentmisén

is én játszottam. Reggelenként fölmentem a kórusra, és a nővérekkel együtt énekel-

tünk a szentmisén. A zárdába is bejártam, de ez nem ment sokáig, mert a nővéreket

1950-ben június 10-én hiába vártuk a templomba, éjjel teherautóval elhurcolták

őket.

Újra nem volt kántora a falunak. Férfi énekesek biztattak, te csak add meg a

hangot, mi énekelünk, szép lesz ez így is. Úgy is lett, szépen ment az ének pár va-

sárnapon keresztül így, de Sarlós Boldogasszony ünnepén már az én orgonakísére-

temmel énekelt a kórus. Ezután minden vasárnapra begyakoroltam három éneket, és

így ment az éneklés egy miseének, egy Jézusról és egy Máriáról. Akkor még nagyon

sokan jártak templomba. Az Úrnapi körmeneten Kovács Imre káplán négyes sorokba

állította a híveket, és megszámolta, kétezren voltak. Így érkezett el karácsony ünne-

pe, 1950-ben tele volt a templom; de olyan párás lett a levegő, hogy amikor sok

gyakorlás után oda ültem az orgonához, minden hang egyszerre szólt az orgonán,

amikor lenyomtam egy billentyűt. Le kellett mennem a kórusról, és harmóniumkísé-

rettel énekelni. A káplán székre állva vezényelt a népnek.

Mivel fizetésem kántorként alacsony volt, és a plébános nem tudott fizetést emel-

ni, el kellett mennem egy Hajdú megyei kis faluba kántorizálni. Helyettem, a velem

együtt tanuló Antal Mária látta el ez után a kántori teendőket. Jó helyem volt a falu-

ba, de télen elfogyott a tüzelőm, és így kénytelen voltam haza jönni. Itthon Antal

Marikával együtt láttuk el ezután a kántorságot. Férjhezmenetele után, én vettem át a

kántori teendőket.

Amíg nem kántorkodtam, elvégeztem egy gyors- és gépíró tanfolyamot. Ezzel

újabb kenyérkereseti lehetőséghez jutottam. A kántorság mellett félműszakban a

helyi ktsz-ben állást vállaltam; gépíró és adminisztrátor voltam. Ebben a két állás-

ban öt évig, nyugdíjazásomig dolgoztam. Utánam pár hónapig egy idősebb apáca

volt a kántor, majd egy idősebb férfi következett. Utánuk egy fiatal fiú jött, de a

nevüket nem tudom, nem találkoztunk. Ezek után Sallai Annuska következett. Őt

követte Csányi Margit, sajnos ő korán itt hagyott bennünket, súlyos betegségben

meghalt. Ismét Sallai Anna lett a kántor, közülünk leghosszabb ideig ő töltötte be

ezt a munkakört. Utólag még egy földeáki fiú lett a kántor, akit kezdetben én is

77

tanítottam: Bálint József, az akkori sekrestyés-harangozó, Bálint József fia, valahol

Békés megyében, az egyik városban kántoroskodott.

Jelenlegi kántorunkat Surányi Máriának hívják, maroslelei és plébánosunk, Ka-

tona Pál földeáki szolgálata óta tölti be a kántori tisztséget.

Szent Ágoston tétele nem változott: „Aki énekel, kétszeresen imádkozik!”

78

HAJNAL ISTVÁNNÉ

Földeáki születésű papok

Wéber Mihály

1914-ben született Földeákon, elemi iskoláit is itt végezte. A szegedi piaristák-

nál tanult. Pappá szentelése után első miséjét Földeákon mondta. Kamaráson és

Szentesen szolgált. Nyugdíjazásáig Szegeden tanított. 2004-ben halt meg.

Varga Lajos

1917-ben született negyedik gyermekként, kilencen voltak testvérek. Elemi is-

koláit Óföldeákon végezte, 1930-ban került Szegedre a piarista gimnáziumba. 1938-

ban érettségizett, utána kezdte teológiai tanulmányait, amit 1942-ben Nagyváradon

folytatott. 1943 májusában szentelték pappá.

Első miséjét Óföldeákon mutatta be. Nagyváradról Élesdre került hitoktatónak.

Először 1947-ben jött haza nagy beteg édesanyját és családját meglátogatni. Utána

Zsibóra került, csak a forradalom után, 1958-ban tudta szeretteit újra meglátogatni.

Édesanyja halálakor (1974) már Nagyváradon szolgált, itt is halt meg főtisztelendő-

ként 1977-ben.

Sípos István

1950. október 21-én született Földeákon. Az általános iskola nyolc osztályának

elvégzése után a hódmezővásárhelyi mezőgazdasági technikumban érettségizett. Mi

után felvételizett a szegedi hittudományi főiskolára, behívták katonának, két évet

töltött el Baján. 1971–76 között tovább folytatta teológiai tanulmányait. 1976. júni-

us 12.-én szentelték pappá. Segédlelkészként 1976–1984-ben Szeged-alsóvároson

szolgált. 1984–86-ban Ásotthalmán plébános. Ez után 1986–1997-ig Deszken telje-

sített szolgálatot, hozzá tartozott Klárafalva és Ferencszállás is. A következő állo-

mása 1997–2000-ig Zsombó lett. Végül 2000-től Szeged-rókuson volt kisegítő

lelkész. Ötvenöt éves korában, 2005. július 15-én hunyt el.

79

DR. VARGA KÁROLY

Templomunk üvegablakainak születése

„Kedves Testvérek, Barátaink, bárhol az országban!” – 2001 késő nyarán jelen-

tek meg azok az írások, beszámolók, amelyek az óta minden hónapban olvashatók a

helyi önkormányzat Földeák című lapjában. Így kezdődött a gyűjtés, hogy templo-

munk hatalmas üvegablakait színes alkotásokra cseréljük. Azóta sok minden történt.

De hogyan is történt?

2001 pünkösdjén, a földeáki falunapok alkalmával templomunk előtt sétálva

Zsoldos Sándor, a Termáltechnika Kft tulajdonosa a következőt mondta: Jelentős

összeget szánna templomunk ablakainak cseréjére, ha azok színes alkotások lenné-

nek. Akkor nem tudtam érdemben válaszolni fölvetésére, hiszen meg kellett beszél-

nem Andrási Lajos akkori plébánosunkkal. Meg kellett azt is tudni, mennyibe ke-

rülnek a színes üvegablakok stb. Szinte néhány órával Zsoldos Úr felajánlását köve-

tően, szinte szóról-szóra megismételte az ötletet Fodor Imre Úr, az ismert lokálpat-

rióta, helytörténeti gyűjtő. Meglepett, hogy a két, egymást alig ismerő ember egy-

formát gondol és mond. Úgy éreztem, jelentősége van ennek. Andrási atyával be-

szélve árajánlatot kértem különböző alkotó-műhelyektől. A legkedvezőbbet az igen

jó hírű, hódmezővásárhelyi ROZETTA Üvegstúdió adta, melynek művészeti veze-

tője Véha Timea, alkotói és tulajdonosai Hofekker József és felesége. A költségve-

tés nagysága szinte szédítő volt, de elkezdődött a gyűjtés, bevallom, némi kishitű-

séggel. Megmozdultak az emberek. Egyre-másra érkeztek a felajánlások a kisebb

Acrobat

Üvegablak – Jézus megkeresztelése

80

összegektől a százezres nagyságrendig. Az első két figurális ablakot az oltár két

oldalán helyeztük el. Az egyik Szent István királyunkat ábrázolja, másik Imre her-

ceget. Megtelt templomunk, amikor új ablakainkat Andrási atya megszentelte.

Bátorságot, hitet kaptunk a folytatáshoz. Támogatott bennünket az egyházmegye, a

helyi önkormányzat és az iparművészeti lektorátus.

A nagy oldalablakok nem figurális ábrázolásúnak terveztük, de Gyulay Endre

püspök úr tanácsára Jézus Krisztus életét ábrázolják. A képzőművészeti alkotások

tanítanak, erősítik a hitet. Kézzel foghatóbbá teszik az emberi agy számára elkép-

zelhetetlent, a csodákat, Jézus életét, működését. Ebben a szellemben készült a többi

alkotás.

Kibővítettük a gyűjtés körét. Több száz levelet írtunk Földeákról elszármazott

testvéreinknek, barátainknak. Kérésünk meghallgatásra talált. Az ország különböző

részéből több százezer forint gyűlt össze. Így három egymást követő esztendőben öt

ablakunk valósult meg. Egy-egy ablak költsége meghaladta az egymillió forintot.

Büszkék voltunk és vagyunk a földeákiakra, elszármazottainkra, hogy áldoztak

hitünkre, templomunkra, szülőfalujukra. Hitet ad számunkra, hogy a jó ügy ilyen

összefogást kovácsol egy közösségen belül. Hitet ad, hogy figyelünk egymásra.

Hisszük, hogy így is sokan kifejezik Istenben vetett hitüket. Az utolsó két alkotást

már Katona Pál plébános úr szentelte fel.

Az elmúlt hét évben több mint ezren adakoztak. Sokan többször is eljuttattak

pénzt munkánkhoz. Sok megható történet tanúja voltam, ki és milyen gondolattal

adományozott sírva, sorsával megbékülve, Isten hittel.

Bízunk abban, hogy be tudjuk fejezni utolsó nagy ablakunkat! Erre kérjük Is-

tent!

81

Tartalom

Katona Pál

Előszó 3

Tóth Ferenc

Templomépítés 4

Tóth Ferenc

Oltványi Pál, Földeák jótevője 7

Szilárdfy Zoltán

A templom berendezési- és megőrzendő kegytárgyai 18

Török József

A három szentkirály 21

Bogoly József Ágoston

Eötvös József és Oltványi Pál 33

Gilicze János

A földeáki templom megmentése (1941–1942) 40

Katona Pál

Az anyakönyvek tanulsága 49

Tatárné B. Szűcs Etelka

Rózsapárok (1996–2007) 52

Fodor Imre

A 150 éve fölszentelt templom jótevői 68

Sipos József

Egy értékteremtő ember életútja 69

Csillik Mihály

Hitünk ünnepén 74

Badalik Zoltánné

A földeáki kántorság múltja 75

Hajnal Istvánné

Földeáki születésű papok 78

Dr. Varga Károly

Templomunk üvegablakainak születése 79