A szegénység csökkentésének lehetőségei a közösségfejlesztés

eszközeivel

Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program (TÁMOP 5.1.3 - 09/1. és 09/2.) nyitókonferencia

2011. december 1. Kesztyűgyár, Budapest

Bevezetőül:

A szociális szakmákhoz hasonlóan - a közösségi beavatkozó szakmák is kihívásnak élik meg azt a helyzetet, hogy a tömegessé vált szegénységgel valamit nekik is kezdeni kell.

Vázlatos jelzéseket, leginkább alapelveket tudok most adni, aztán a későbbi képzéseken kibontjuk ezeket a tartalmakat.

Akarjuk-e/akarják-e a változást?Ők és mi

Nem lehetséges-e, hogy két világ, mondhatni két kultúra jelenik meg a segített és segítő viszonyában? Nem azon fáradozunk-e legfőképp, hogy olyan elvárásokhoz, rendszerekhez és azok normáihoz igazítsuk a nehéz sorsú embereket, amelyeknek ők nem tudnak megfelelni, s amelyek már kivetették magukból őket? S vajon nem segíthetne-e az, ha empátiánkat szabadabban engednénk működni és bizalommal fordulnánk az ő cselekvő hozzájárulásuk felé?

Ők és mi – folyt.

Van-e hely nekik a mi világunkban és nekünk az övékében? Elfogadjuk-e egymást?

Hosszú közösségfejlesztő munkám egyik legfontosabb tanulsága annak felismerése, hogy azok, akikkel dolgozunk, nem a mi fejünkkel élik az életüket. Vajon ismerjük-e a gondolkodásmódjukat és elítélés nélkül viszonyulunk-e hozzá? Tudjuk-e, hogy milyen kulturális, történelmi és társadalmi okokból vált olyanná a helyzetük, amilyenné? Látjuk-e életperspektíváikat, van-e képünk arról, hogy milyenné lehetne válniuk (azon kívül, hogy olyanná, mint mi)? Értjük-e, hogy önmagukhoz és nem hozzánk képest kell előre lépniük és vajon tudunk-e szakmai segítséget adni ebben a folyamatban? Tudunk-e belőlük kiindulni és velük elindulni valamerre, aminek a végét mi sem látjuk?

Ők és mi – folyt.

Nem kerülhető meg a felismerés: mai, megnehezedett és konfliktusokkal terhelt viszonyaink közepette ideje arra is figyelnünk, hogy az érintettek maguk is egyfajta kultúra megjelenítői, értelmezői és alakítói, s ha e két kultúrát közelíteni akarjuk egymáshoz, ha a társadalmi integrációt tartjuk fő feladatunknak, akkor annak betöltéséhez nem csak igazító, kontrollálva-segítő, ellátó, hanem f e j l e s z t ő i funkciókat is fel kellene vállalnunk.

Fejlesztés

A gazdaságilag magukra hagyott térségek nem sokat várhatnak az ún. külső modellektől, mert azok éppen most kerülnek válságba, a fenntarthatóság problémájával nézve szembe. A fejlesztés ezentúl már csak a helyi lakosság által kidolgozott sajátos alternatív stratégiákon és a helyileg önállóan kialakított terveken alapulhat, mégpedig a lakosság szükségleteinek és erőforrásainak újfajta értékeléséből, illetve egybevetéséből kiindulva.

„A segítő beavatkozás nem más, mint lényege szerint a lehetőségek feltárása és átélésbe, cselekvésbe fordítható aktualizálása.” (Varsányi, 1999)

A mi munkánk tüneti kezelés vagy az alapproblémák megoldásához való hozzájárulás?

Alapproblémák: munkanélküliség, képzetlenség, lakhatás, egészségi állapot, kirekesztettség.

A közösségfejlesztés és más segítő szakmák – hozzájáruló jellegű foglalkozások:

Önmagukban nem tudják megoldani e problémákat, de más szakmákkal és a szektorokkal (kormányzati, civil és üzleti szektor) együttműködve jelentősen hozzá tud járulni a problémák mérsékléséhez, s a feltételek együttállása esetén a megoldáshoz is.

Mi a közösségi hozzájárulás lényege?

A közösségi beavatkozó szakember bevonja az érintetteket a problémák feltárásába és kezelésébe, az ő részvételükkel folyik a közös tevékenység, melynek nem csak módja, de irányultsága is közösségi - tehát a közjóra irányul.

A segítő szakmák egymást kiegészítő segítési formák és munkamódok,

amelyek részvétele a helyi problémamegoldásban folyamatosan bővítendő. A közösségfejlesztő, közösségi vállalkozásfejlesztő, felnőttképző, művelődésszervező, vidékfejlesztő, szociális munkás, egészségnevelő, mediátor, pszichológus, tervező, ifjúságsegítő, szociálpedagógus, tanár, iskolaigazgató, vállalkozó, közigazgatási és más szakemberek bevonása és együttműködése a változás elérése érdekében egyaránt indokolt lehet.

Az igazi kérdés az, hogy az adott helyzet mely szakterületek beavatkozását, vagy beavatkozási módok együttesét igényli, és hogy képesek vagyunk-e együttműködni mindazokkal, akik a helyzet javításához hozzá tudnak járulni.

Együttműködni az érintettekkel is!

ők is hozzá tudnak járulni helyzetük javításához, nagyobb mértékben is, mint azt feltételeznénk:

ha sikerül motiválni őket a cselekvésre, ha az önsegítéshez szükséges fogódzókat bizalmat keltő módon és a

mindennapokban is érzékelhetően tudjuk biztosítani és hosszú távon, ha mindig a szükséges mértékben alkalmazzuk szakmai segítésünket, akkor kicsiny lépésekkel megkezdődik az önsegítő folyamat és eljut az

egymáson segítésig, megerősíti az önbizalmat és a készenlétet további, általában fejlesztő lépések (tanulás, munkavégzés, munkavállalás,s tb.) megtétele felé.

Ne csak a szakemberek, hanem az érintettek is szolgáltathassanak tehát!

Az együttműködés – jámbor szándék?Nem, de nehéz ügy.

Feltételei: Bizalom Biztonság, vagy éppen erős, mozgósító

bizonytalanságérzet (egzisztenciális értelemben) közösséghez tartozás – otthonosság Közösségi és demokratikus szocializáció Együttműködni tudás – technikák, módszerek

ismerete Jövőkép

A szegénység kezelése nem csak szakmai/intézményi kérdés, hanem közösségi és össztársadalmi ügy!

Az alulról felfelé építkezés, az érintettek részvétele helyzetük javításában és az, hogy felelősséget vállalnak valamiért, nem jelenti azt, hogy a közösség és a társadalom ezért az ügyért tovább nem vállalja a felelősséget!

Az intézmények „szolidaritáspótló” intézmények, „hideg” projektek!

A közösségi munka – nálunk még csak elvileg - összjáték az állam, az önkormányzat és a helyi lakosok között. A közösség és a társadalom szolidaritása és integrációs szándéka, erkölcsi és pénzügyi támogatása nélkülözhetetlen!

Hogyan szerezhetünk érvényt ezeknek az alapelveknek?Megnyerni a helyi közösséget!Önmagunk és helyzetünk megismerése, megértése

A kommunikáció egyben az érintettek megszólítását és bevonását is jelentheti, a kapcsolatteremtés a lakosok között

Nem csak verbálisan kommunikálhatunk!Tanulmányoznunk kellene Paulo Freire-nek az Elnyomottak

pedagógiája (Pedagogy of the oppressed, 1972) c. világhírű munkáját, amelyben leírja, hogy elvont, fogalmi gondolkodással nem lehet a szegényekhez közelíteni. Az ő világuk praktikus, mindent a gyakorlati megvalósíthatóság oldaláról néznek, s tanulási folyamataik is csak ezen keresztül lehetnek eredményesek

Mind szélesebb körben meg kellene ismerni például a dán termelő iskola munkáját (Vercseg, 2011) és magyar társát, a zalaegerszegi iskoláét, hogy megértsük a „learning by doing” lényegét!

Kommunikáció – kommunikáció – kommunikáció!

A bizonytalan, egymást nem ismerő szereplők megerősítésének eszköze a kommunikáció, melyben a szereplők bemutatják egymásnak saját helyzetüket. Az önbemutatás, helyzetleírás, a probléma definiálása vezet a párbeszéd kialakulásához, a zárt világok kinyílásához, a közös ügyek felismeréséhez. (Habermast idézi Varsányi)

Bemutatkozás, önbemutatás, csoportbemutatásA lakosok fotózhatják egymást, videót készíthetnek (ki vagy?),

bemutatkozó akciók szervezése, kiállítást rendezése, falfestés, közösségi színház, cirkuszelőadás, sport, vetélkedő, civil börze, vendégségbe megyünk – vendéget fogadunk, stb.

Kik vagyunk mi így, együtt?

a saját kultúra felismerése, az összetartozás megélése (vannak-e közös történeteink?)

A bemutatkozásból előtűnő történetek felnagyítása és nyilvános bemutatásuk, közösségivé tételük;

Oral history bemutatása; Ki mihez ért? „Én ezt tudom” – egymástól

tanulás: közösségi akció

Folyt.

Mi történt velünk? A rendszerváltás hatása a helyi közösségre

Csoportos és végül össz-közösségi (kerületi, szomszédsági, települési, kistérségi) akciók/ beszélgetések – a csoportok elmondják/lerajzolják/bemutatják véleményüket!

Mit jelent a számunkra itt élni? az identitás tartalma

Táguló világok - viszonyítási pontok keresése

szomszédolás kistérségi műhelymunkák országos találkozók, konferenciák, a

nemzetközi porond tanulmányutak

A saját helyzet javítása

- Mi az, amin változtatni kellene és hogyan? Elképzelések felgyűjtése Ki mivel járul hozzá? A szervezettség növelése, hálózatosodás Csoportok alakulása Programok fejlesztése Képzések

Munka és reintegráció

Szomszédsági szolgáltatások Szociális vállalkozások Közösségi gazdaságfejlesztés közösségi vállalkozások Közösségi alapítványok

Válsághelyzetek közösségi kezelése

Mediáció

Végül

A hazai példa még kevés, mert sem a közösségfejlesztés, sem a szociális munka nem hozta létre a marginalizált helyzetből, a mélyszegénységből való kilábalás közösségi kezelését - módszereit, eseteit, példáit. Hiányzik és egyre odázódik az a politikai akarat, amely szinkronba hozná a gyakorlat törekvéseit sajátjaival – amennyiben a mélyszegénység problémáinak mérséklésére komolyan keresne utakat, módokat. Ezért hiányzik a meggyőző hazai példák sokasága.

A közösségfejlesztés, közösségi munka

sokszereplős, egyéneket és intézményeket, eltérő érdekeket és szándékokat egyeztető, kommunikációt, egymás megismerését, megértését és együttműködését létrehozó, kiegyensúlyozó, többszereplős és hosszú folyamatokat indukáló munka – a mai állapotokat ismerve szinte kivitelezhetetlenül nehéznek tűnik.

Mégis, ez a feladatunk, ezt vállaltuk ebben a programban és ha nem is tudjuk a megoldást, sokat tehetünk majdani megtalálása érdekében.

Irodalom

Varsányi Erika vál., szerk., bev. (1999): Megfigyelés és cselekvés. Válogatás a közösségi munka elméletéből, Budapest, Balassi Kiadó

Vercseg Ilona (2011): Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. Budapest. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület és az ELTE Szociális Munka és Szociálpolitikai Tanszéke

Közösségi munka a családsegítésben (2011): Szerk. Nagyné Varga Ilona. Debrecen, Szociotéka sorozat, a kötet szerzői: Dandé István, Erdős Judit, Giczey Péter, Serafin József, Varga Matild és Vercseg Ilona

Köszönöm a figyelmet!Jó munkát kívánok!

Vercseg Ilona

Közösségfejlesztő

vercseg@kkapcsolat.hu