1

A projektnaplót vezette:

Markó-Markech Eszter, 7.b osztályos tanuló

PROJEKTNAPLÓ

2

Csaba királyfi legendája

„Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, meg se lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog

uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén

szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezen felül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe. Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.”

„Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen.”

3

Információk Adatok a kirándulásról

Kísérő tanáraink: Dudás Lászlóné, Kovács Gáborné, Mészáros Krisztina, Szabóné Németh Ilona, Zelei Emőke

Résztvevő tanulók: 45 fő

7.b 7.d 7.m 7.z

Bevíz Alexandra Berecz Szilárd Egedi Enikő Botos Blanka

Bognár Donát Csajbók Attila Falusi Gergő Csucsulya Anett

Csiga Viktória Habony Ibolya Gulyás Zsolt Dobozi Bence

Dózsa László Nagy György Gyigor Petra Kállai Katalin

Farkas Máté Sári János Karkecz Letícia Kazinczy Lili

Markó-Markech Eszter

Szabó Alexandra Komáromi Erika Király Ildikó

Megyeri Zoltán Tóth Nikolett Nagy Dávid Magyar Márk

Mészáros Péter Ványi Nikolett Palotai Nándor Major Márk

Nagy Dorottya Sánta Fanni Petrucz Piroska

Nyuli Tibor Márk Skultéti Patrik Szabados Ildikó

Polónyi Levente Varga Dávid Szabó Nóra

Récsi Dóra Szabó Zoltán

Retkes Dániel

Szvétecz Péter

Buszsofőr: Dávid István

Szállás:

3 éjszaka 1 éjszaka Tordatúr Déva Katolikus plébánia diákszállója Téglás Gábor Líceum Időpont: 2013. május 27. 5:00 – május 31. 21:30

Megtett út: 1760 km

A támogatás összege: 944500 Ft

4

Fakultatív előkészítő tevékenység Múzeumlátogatás a Damjanich Múzeumban Szolnokon

Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetét

a vidékünkre jellemző mesterségek oldaláról

mutatja be a kiállítást. A táji adottságoknak

megfelelően kiemelten foglalkozik a

fazekassággal és a szűcsmesterséggel. A

fazekasságban Mezőtúr és Tiszafüred, a

szűcshímzésben a Jászság és a Nagykunság

váltak stílusteremtő központokká.

A kiállításon jobbra egy mezőtúri

fazekasműhely látható. Mellette pedig a mezőtúri kerámia különböző stíluskorszakait

és díszítőtechnikáit (rúgtatás, fröcskölés, csurgatás, írókázás, karcolás, vésés, rátét,

ecsetes festés) válogatott alapanyagok alapján mutatja be a népi szecessziós stílust

megteremtő Badár Balázs művészetével bezárólag.

5

A terem bal oldalán a másik hagyományos kismesterség a szűcsipar

emlékanyagát mutatja be a kiállítás Kunszentmártonból és Mezőtúrról származó

műhelyberendezés alapján. A műhely sarkában szűcscéh tárgyai láthatók.

A terem közepén látható vitrinekben a megyében ismert viselet együttesek

láthatók: a jászsági női; a nagykunsági parasztpolgári ízlésvilágot a szolnoki

varróműhely idézi fel a látogatóknak.

A kiállított népművészeti anyag csupán töredéke annak a rendkívüli gazdag tárgyi

kultúrának, melyet az ügyes kezű, művészi hajlamú, tehetséges parasztok, pásztorok,

illetve a mesterségük magaslatán álló kézművesek emberi és tárgyi környezetük

tételére alkottak.

6

Előkészítő óra 2013. május 16.

Az előkészítő óránk 2013. május 16-án, 14

órától lett megtartva iskolánk 20-as termében.

Célja az volt, hogy többet tudjunk meg Erdélyi

túránkról.

Nagy előkészülettel járt az erdélyi kirándulás.

Először egy dokumentumfilmet vetítettek le

nekünk Trianonról. Az összes gyerek

figyelemmel nézte végig a rövid filmet. Utána,

Kovács Gáborné Zsuzsa néni megmutatta az

útvonalunkat a kivetítőn, megnéztük, hogy milyen településekre fogunk ellátogatni,

melyik nap mi lesz a program. A települések nevezetességeiről, látványosságairól

Dudás Lászlóné Zsuzsa néni közben beszélt nekünk pár mondatban. Elmondta a

legfontosabbakat az adott helységről és személyes tapasztalatait is megosztotta velünk.

7

A Tordai-hasadékról megnéztünk egy videó felvételt, amit iskolánk egyik dolgozója

rögzített. A videón látható volt az út fel a hasadékig, a csodálatos táj mindenkinek

felkeltette az érdeklődését. A felvételt szintén Zsuzsa néni kommentálta, felhívta a

figyelmünket, hogy mikre kell vigyázni. Végül következett a plakátok bemutatása.

Előzetes feladatként prezentációt és plakátot készítettünk. A plakátokat egy-egy

településről készítettünk: összegyűjtöttük a nevezetességeit, majd pár mondatot írjunk

róla. Rengeteg szép plakát készült, amiket az útvonalnak megfelelő sorrendben a

készítői bemutattak. Zsuzsa néni részletesebben kitért a városokra/falukra, mesélt a

történetükről, nevezetességeikről és hogy mi miket fogunk ott meglátogatni a kirándulás

keretében. Közben készültek képek is.

Tetszett ez az óra, mert megismertük az úti céljainkat és pár érdekességet is

megtudtunk róluk. Örülünk, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget.

8

1. nap

Abony, Nagyvárad, Tordatúr

Hétfő reggel korán indultunk el a Gyulai Gaál

Miklós Általános Iskola elől 45 boldog,

szerencsés diák és 5 kísérő tanár néni. A

csomagok bepakolása elkezdődött ami fokozta

a hangulatot hogy mindjárt itt az indulás. A

buszon, a helyeinket már előre beosztotta az

egyik diák. Ezután elérkezett az indulás

pillanata, az elköszönés, az integetés, és a

város elhagyása. Mindenki nagyon izgatott volt,

az előkészítő óra megtekintése után, hogy mennyi színes programban veszünk részt,

sokat túrázunk a jó levegőn, és sok híres várost, vagy épületet nézünk majd meg ebben

az öt napban. A buszon jó volt a hangulat, mindenki nagyon várta az érkezést, de az

500 km-rel távolabb volt. A határhoz érkezve megálltunk, ellenőrizték az iratainkat.

Tovább menve újabb átkelő fogadott bennünket. Átértünk a határon. Első állomásunk

Nagyvárad volt, és a hatalmas Szent László templom. A kertben Dudás Lászlóné

Zsuzsa néni beszélt a templom és a szobrok történetéről. Megtudtuk, hogy Szent

László szobra sokáig aszfalt alá volt temetve, és csak egy útépítésen fedezték fel ezt a

nagyon régi mészkő szobrot, és jelenlegi helyére került. Ezután bementünk a

templomba. Nagyon tetszettek a freskók és a különböző ékes díszek. Láthattunk egy

szobrot, ami Szent Lászlót és óriási bárdját ábrázolta. Felmentünk egy lépcsőn, ami a

9

karzatra vezetett és kis szobákba, ahol évszázadokra visszatekintő kupák, serlegek,

palástok, és szertartáshoz szükséges dolgok voltak üvegvitrinbe elhelyezve. A legutolsó

teremben volt berakva Szent László Hermája, amiben a koponyacsontjának egy részét

belehelyezték. Ennek a másolatát találjuk Győrben, a Diósgyőri várban. Ezután

mentünk Tordatúrra a szállásunkra. Elfoglaltuk a szobákat, majd lent várt minket a

vacsora. Az első napunk kissé elcsúszott, mivel az egyik diáktársunk rosszul lett és a

kórházba került.

10

2. nap Kolozsvár, Torda, Torockó, Torockószentgyörgy

A mai napon az első állomásunk Kolozsvár volt.

Megnéztük a Szent Mihály templomot, és az

előtte álló Mátyás király emlékművet, amelyen 5

emberalak látható: Magyar Balázs, Kinizsi Pál,

Báthory István, Szapolyai István és maga a király

lovon ülve. Megtekintettük Mátyás király

szülőházát, ahova sajnos nem mehettünk be.

Továbbá, elmentünk Sárkányölő Szent György

szobrához, amely az első egész alakos lovas

szobor Európában. Ezután, a Házsongárdi temetőbe mentünk, ahol megnéztük többek

között Koós Károly (restaurátor), Szenczi Molnár Albert (zsoltárfordító, az első 150

zsoltárt 150 nap alatt fordította le.), Dsida Jenő (költő), Apáczai Csere János

(pedagógus) sírját. Megtaláltuk a legrégebbi sírt is a temetőben (Istók). Minden sírnál

nemzetiszínű szalagot kötöttünk.

11

Elsétáltunk a Babes-Bolyai Tudományegyetemhez is. Következő úti célunk Tordán

a sóbánya, mivel a Tordai-hasadékot a kedvezőtlen időjárás miatt nem látogathattuk

meg.

Itt egy idegenvezető fogadott minket, aki körbevezetett. Hosszú volt az út, és nagyon

hideg volt bent. A különböző só képződmények mindenkit lenyűgöztek. Miután

végeztünk, a bánya földszintjére mentünk, ahol játékok vártak bennünket.

Kipróbálhattuk az óriáskereket is.

Nemsokára tovább indultunk Torockóra. Ott a Néprajzi Múzeumot néztük meg, ahol egy

néni mesélt nekünk a torockói népszokásokról, a ruházatról, a hagyományokról.

Megtekintettük a jellegzetes torockói házakat is. Megnéztük a Székelykőt is.

Torockószentgyörgyön a lovagvár romjait tekinthettük meg. Utána visszautaztunk a

szállásunkra, Tordatúrra.

12

3. nap Marosvásárhely, Szováta, Vármező, Bözödújfalu, Kőrispatak

A 3. nap volt a leghosszabb napunk. Korán

reggel indultunk Marosvásárhelyre, ahol a

Kultúrpalotát néztük meg. Velünk tartott Gálna

Laci bácsi is, aki testvérével együtt több szálon

kapcsolódik városunkhoz, Abonyhoz. Ő volt az

idegenvezetőnk a mai napon. A Kultúrpalotába

beérve megtekintettük először a

hangversenytermet. A festett üvegablakok híres

költőink, íróink, zeneszerzőink arcképével

lenyűgözőek voltak. A tükörterem nagyon szép volt, sok balladát ismertünk fel a festett

üvegablakokon: Júlia szépleány, Kádár Kata, Budai Ilona stb. Ezután megtekintettük a

marosvásárhelyi várat. Laci bácsi sokat mesélt róla.

13

Ezután mentünk Szovátára, ahol meglátogattuk a 7.-es gyerekeket. Nagyon kedvesek

voltak, egy néptánc előadással fogadtak minket. Később közösen énekeltük az ismert

népdalokat. Átadtuk az ajándékokat nekik, majd összebarátkoztunk velük. Az iskola

után elsétáltunk a Medve-tóhoz, ami sajnos nem nyitott ki, így nem tudtunk benne

fürdeni.

Tovább utaztunk Vármezőre, ahol megálltunk a pisztrángos tónál enni. Mentünk a

következő állomásunkra, Bözödújfalura. Megnéztük a 9 elárasztott falut, és sikerült

megtalálnunk a templomot, amelynek kilátszott a csúcsa a vízből. Megálltunk a

Siratófalnál, ahol szintén piros-fehér-zöld szalaggal emlékeztünk. Egy márványtáblán

szerepeltek az egykori lakosok nevei, és Sükösd Árpád által emelt emlékmű, alatta a 4

vallás szimbólumával.

14

Pár perc megemlékezés után tovább álltunk, következő úti célunk Kőrispatakon a

Szalmakalap Múzeum. A bácsi nagyon kedves volt, sok érdekes dolgot mondott a

szalmakalapokról és történetükről. Mindenki elgondolkozott azokon, amiket Ő mondott

az életről. Megtekintettük a saját táblánkat, amely a múzeum udvarán volt található, s rá

volt írva a városunk, Abony neve. Hamarosan visszaindultunk Tordatúrra, a

szállásunkra, ahol az utolsó éjszakát töltöttük.

15

4. nap Tordatúr, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva

Az utolsó előtti napunk Tordatúron kezdődött.

Meglátogattuk először az unitárius, majd a katolikus

templomot. Az unitárius templom udvarán

megkoszorúztuk a II. világháborúban hősi halált halt

tordatúri katonák emlékművét. A katolikus

templomnál pedig szintén a II. világháborúban

elesett ismeretlen magyar katonák emlékművéhez

kötöttünk nemzetiszínű szalagot. Ezután Tordára

utaztunk a Jósika Miklós Elméleti Líceumba, ahol 7. osztályosokat látogattunk meg. A

gyerekek és a tanár nénik itt is nagyon aranyosak, közvetlenek voltak. Itt is átadtuk az

ajándékcsomagokat, meséltünk az iskolánkról, a városunkról nekik.

16

Nemsokára tovább mentünk Nagyenyedre. Megnéztük a várat és a Bethlen Gábor

Kollégiumot. A kollégium udvarán megtekintettük a híres tanárok és tanulók neveit.

Megtudtuk, hogy itt tanult Áprily Lajos, Kőrösi Csoma Sándor és Bolyai Farkas is.

Tovább utaztunk Gyulafehérvárra, de sajnos az időjárás esősre fordult. Meglátogattuk a

Szent Mihály Püspöki Székesegyházat. Megnéztük a Hunyadi János és Hunyadi László

sírját. Következő nevezetesség, amit meglátogattunk Gyulafehérváron, az az ortodox

templom. Mindenkit lenyűgözött a szépsége, ugyanis nem sokan jártak közülünk ilyen

templomban. A szabadprogram után indultunk Dévára, ahol a következő szállásunk és

egyben utolsó éjszakánk volt.

17

18

5. nap Déva, Vajdahunyad, Arad, Abony

Az utolsó, 5. napunk Déván kezdődött. Reggel

elhagyva a szállásunkat, a dévai vár felé mentünk.

Siklóval jutottunk fel a magaslaton lévő várhoz.

Nagyon izgalmas volt, még sosem utaztam siklóval.

A várból gyönyörű panoráma nyílt a városra. Mikor

mindenki felért a siklóval, a 7.z osztály előadta a

Kőmíves Kelemen című balladát, amit tavaly

vettünk irodalomból, és ami Déva várát híressé

tette. Mindenki figyelemmel hallgatta végig.

Rövid vásárlás és szabadprogram után mentünk tovább Vajdahunyadra, ahol a

vajdahunyadi várat néztük meg. A várba egy fahídon jutottunk át, és bent tilos volt

19

fényképezni, kivéve ha vettünk fotózási engedélyt. Megtekintettük belülről is:

megcsodálhattuk a lovagtermet, a Mátyás-loggiát és a Kisasszonyok szobáját.

A látogatás végén kaptunk egy rövid szabadprogramot, amit szinte mindenki

vásárlással töltött. Nemsokára utaztunk az utolsó úti célunkra, Aradra. Itt először a 13

aradi vértanú kivégzési helyén lévő emlékművet néztük és koszorúztuk meg.

Következő nevezetesség, amit felkerestünk a Szabadság-szobor. A szobor rossz

állapotban volt, ugyanis többen megrongálták, festékkel leöntötték. Itt is koszorúval

fejeztük ki tiszteletünket. Visszasétáltunk a buszhoz, majd indultunk haza,

Magyarországra. A határon már ellenőrzés nélkül átengedtek. Este fél 10-kor, fáradtan

értünk haza.

20

Értékelő óra 2013. június 05.

Az értékelő óránk 2013. június 5-én,

szerdán a 20-as teremben volt megtartva.

Előzetes feladatként tanáraink megkértek

minket, hogy írjunk pár mondatos

élménybeszámolót arról, ami a legjobban

tetszett a kirándulásban. Mindenki leírta a

személyes véleményét egy-egy napról,

vagy híres nevezetességről,

meglátogatott helyről. A legjobb,

legérdekesebb beszámolókat kiválogatták

a tanár nénik, majd az értékelő órán

visszaadták a tanulóknak, akik írták. Először kivetítettek nekünk egy prezentációt,

melyben időrendi sorrendben szerepeltek a meglátogatott városok. A tanulók, tanárok

által készült képek is szerepeltek a bemutatóban. Együtt felidéztük, átismételtük az

adott helységnek/emlékműnek/tájnak a legfontosabb információit Dudás Lászlóné

Zsuzsa nénivel, miközben az ott készült képeinket nézegettük. Mikor olyan városhoz

értünk, amelyről írt valamelyik tanuló véleményt, a diák jelentkezett, majd felolvasta a

többieknek.

21

Az órán végig követtük a kirándulásunk útvonalát, majd mikor a prezentáció véget ért,

bizonyos gyerekek verseket, mondákat, balladákat olvastak fel. Végül, megbeszéltük a

pénteki (2013. június 7.) Témanap előzetes feladatait (pogácsakészítés).

Az értékelő óránk lényege az volt, hogy összefoglaljuk a kirándulásunkat, átismételjük a

megtudott információkat. Az óra jó hangulatban telt, egy kellemes délutánt töltöttünk el

a kirándulás megbeszélésével.

22

Témanap 2013. június 07.

A Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola 2013.

június 7-én a Nemzeti Összetartozás Napja és

az erdélyi kirándulás kapcsán szervezett egy

úgynevezett TÉMA napot. Az iskola összes

pedagógusa és diákja részt vett azon jelentős

napon. A 3.-8. osztályos tanulók számára adott a

7.b osztály ünnepies megemlékezést a Nemzeti

Összetartozás napja alkalmából. Én is a 7.b

osztály tagja vagyok.

Ezután Kati néni (aki Marosvásárhelyről származik) énekelt az iskola pedagógusainak

és diákjainak egy erdélyi népdalt. (Az iskola összes tanulója, pedagógusa, a két

igazgatóhelyettese és igazgatója is gratulált a remek előadásért.) Ezt követően

23

koszorúzásra került sor amely a Trianon fal előtt történt. Minden osztályból kettő tanuló

vett részt a koszorúzáson.

Ezek után a diákok különböző foglalkozásokon

vehettek részt. (A felsős osztályokban 1 tanuló lett

kiválasztva aki egy kapott recept alapján elkészített

egy erdélyi pogácsát). Párat említve a foglalkozások

választékából: az ínyencségek kóstolása és

Erdélyben készített képek megtekintése, népi

tánctanulás, Erdélyről készült film vetítése, kvíz az

elcsatolt területek információiról és daltanulásra került

sor. Az iskolában minden hét első napján igazi erdélyi kürtőskalácsot lehet venni és

ezen a napon megtanulhattam a kalács elkészítési folyamatait. Kint voltak a Jász Trió

TV-től, és iskolánk két tanulójával riportot is készítettek.

24

Bemutató óra 2013. június 10.

2013. június 10-én, hétfőn a 4. órában a gyerekek összehordták az Aulába a székeket

majd leültek. Miután mindenki elhalkult, a tanárnők kihirdették a pénteki Témanap kvíz

és rajzverseny eredményeit, a nyerteseket édességekkel jutalmazták. Ezek után a

vetítőgép a színpadon lévő vászonra vetítette először a kirándulás útvonalát, majd a

képeket az erdélyi utazásunkról. Dudás Lászlóné tanárnő aki szintén részt vett a

kiránduláson szinte minden képről tudott mondani élményeket, új információkat. Beszélt

a városok történetéről, a hozzájuk kapcsolódó híres emberek életéről, mondákról,

mesélt előző útjai alapján megtörtént

eseményekről, hozzá kapcsolva az idei

évben a diákok körében is nagy

érdeklődésre és nevetésre adó

helyzetekről, mesélt a 6. osztályosoknak

is a határon túli területeken elő magyarság

helyzetéről, életéről, mindennapi

gondjaikról, a meglátogatott iskolákban

tapasztaltakról. Felidéztük, hogy milyen

szeretettel fogadtak minket a kinti

iskolások, milyen műsorokkal fogadtak

minket. Felelevenítettük azt is, hogy Szovátán mennyire fontos a diákoknak a néptánc,

amiből ízelítőt is adtak látogatásunkkor. Elmondtuk, hogy milyen könnyen lehetett új

kapcsolatokat kialakítani a kinti gyerekekkel, milyen érdekes történeteket mondtak el

25

nekünk az ottani oktatásról, és a diákéletről. Milyen tantárgyakat tanulnak, milyen

diákhagyományaik vannak. Elmondtuk a 6. osztályos tanulóknak azt is, hogy Déván

tapasztaltuk meg leginkább, hogy a magyar nyelv megtartása milyen nehézségekben

mutatkozik meg, kiemeltük, hogy a Téglás Gábor Líceumban a környező településeken

élő és a magyarságukat fontosnak tartó gyerekek tanulnak, sokan vállalva azt is, hogy

családjukat elhagyva kollégiumba költözzenek. Ebben az intézményben már óvodás

kortól foglalkoznak a gyerekekkel. A plakátokról megtudtuk, hogy külön magyar napokat

is tartanak Déván. Anekdotákat meséltünk Lajos bácsiról, a kőrispataki múzeum

vezetőjéről, aki tréfásan mesélt nekünk a

szalmakalapokról, azok elkészítéséről, a

múzeumban talált tárgyakról. Mivel

Abonyból már sokan jártak nála, ezekről a

találkozásokról is mesélt nekünk.

Kiemeltük, hogy milyen nagy élmény volt

számunkra az, hogy ebben az eldugott

kicsi faluban is ismerik Abony nevét, s

nem csak hogy ismerik, hanem a

múzeum udvarán településünk tábláját is

elhelyezték. Tréfásan mutatta be a közeli patakból származó köveket, próbára téve a

fantáziánkat, hogy mit tudunk kinézni a különböző kövek formájából. Mindenki

csodálkozva, bámulva nézte a szép tájakat, helyeket. Sok 6.-os aki jövőre el szeretne

menni Erdélybe, nagy örömmel nézték a képeket hátha nekik is sikerül jövőre eljutniuk.

2013. június 25.