A Pénzügyi Intézményrendszer Magyarországon 2011 05 20

Download A Pénzügyi Intézményrendszer Magyarországon 2011 05 20

Post on 26-Jan-2016

20 views

Category:

Documents

7 download

DESCRIPTION

#pénzügyi

TRANSCRIPT

  • A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYRENDSZER MAGYARORSZÁGON 2011
  • 2 Lektorálta: Bánfi Tamás Szerkesztıbizottság: Tatay Tibor Vágyi Ferenc Róbert Varga József A kötet szerzıi: Dombi Zsuzsa: 5.4 Éliás János: 2.4 Gál Veronika: 4.3 Huszti Ernı: 2.1 Kovács Róbert: 5.2 Kovács Tamás: Függelék 1. Kövér Ágnes: 2.6 Madaras Attila: 2.3 Nagy Csaba: 4.5 Parádi-Dolgos Anett: 4.2 Pataki László: 5.3 Polyák Imre: 4.4 Seregdi László: 5.1 Soós Renáta: 2.2 Szóka Károly:2.5; és Függelék 2. Tatay Tibor: 3.2 Tóth Gergely: 3.1 Ursprung János: 1.1 Varga József: 2.2 Zatykó Péter: 4.1 Borító: Polyák Imre A kézirat lezárva: 2010. szeptember 30. A kiadvány szerzıi jogvédelem alatt áll, arról másolat készítése tilos. A jogosulatlan felhasználás bőncselekmény. Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elıadás a fordítás jogát, az egyes részeket illetıen is. ISBN 978-963-89173-1-7 Megjelent A Soproni Felsıoktatásért Alapítvány kiadásában Sopron, 2011
  • 3 TARTALOMJEGYZÉK Elıszó 9 1. A pénzügyek szerepe a pénzügyi intézményrendszerben 10 1.1 Monetáris politika 11 1.1.1 A monetáris politika keretei 12 1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék 15 1.1.3 Árfolyamok 15 1.1.4 Kamatok 16 2. A hazai bankrendszer mőködése 22 2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása 23 2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı tényezık kialakítása 24 2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése és tevékenységük kibontakoztatása 25 2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) 27 2.1.4 A biztonság (szekuritás) 29 2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) 29 2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) 30 2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások 32 2.2 A belföldi fizetési forgalom 34 2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 35 2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata 37 2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások 43 2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer szereplıi 54 2.2.5 A kártyák típusai és díjai 55 2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései 57 2.3 Egyéb banki mőveletek 60 2.3.2 Lízing típusai 62 2.3.3 A lízing szereplıi 66 2.3.4 További lízingtípusok 68 2.3.5 A magyar lízingpiac 69 2.3.6 Követelés - megvásárlás 70 2.3.7 A faktorálás 73 2.3.8 A faktordíj kialakítása 76 2.3.9 A faktoring típusai 78 2.3.10 A magyar faktorpiac 79 2.3.11 A forfetírozás 80
  • 4 2.4 Jelzáloghitel-intézetek 82 2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma 83 2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása 86 2.4.3 A nemzetközi modellek 88 2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon 94 2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. 100 2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. 105 2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi 107 2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk 112 2.5.1 A magyarországi lakáspiac 113 2.5.2 Német modell 116 2.5.3 Angolszász modell 117 2.5.4 Francia modell 118 2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének általános jellemzıi 119 2.5.6 Lakáslízing 124 2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai 126 2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató vállalkozás 127 2.6.2 Pénzforgalmi intézmény 127 2.6.3 Közvetítı 128 2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére vonatkozó szabályok 129 2.6.5 A hitelintézet a prudens mőködésre vonatkozó követelmények 132 2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési kötelezettségének sajátosságai 143 2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése 149 2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai 151 3. A tıkepiac mőködése 172 3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde 173 3.1.1 A tıkepiacokról röviden 174 3.1.2 A tızsdérıl általánosan 175 3.1.3 A tızsde szereplıi 177 3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO) 179 3.1.5 A részvények típusai, fajtái 181 3.1.6 Kereskedési technikák 183 3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások 184 3.1.8 Értékelési módszerek 185 3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete 188
  • 5 3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdeindexei 190 3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT 191 3.2 Befektetési alapok 200 3.2.1 A befektetési alapok fogalma 201 3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása 203 3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök 206 3.2.4 Az alapok kockázata és hozama 207 4. Biztosítási szektor 210 4.1 Életbiztosítás 212 4.1.1 Életbiztosítás 212 4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás között? 213 4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe 213 4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban 214 4.1.5 Életbiztosítások története 215 4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot? 216 4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi jövıjének alakításában 219 4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai 223 4.1.9 Kockázatok kezelése 224 4.1.10 Az életbiztosítások díja 225 4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere 226 4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése 226 4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı? 229 4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon 232 4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ) 233 4.2 Vagyonbiztosítás 234 4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja 235 4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai 236 4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 241 4.2.4 Vagyonbiztosítások formái 242 4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának eredményei, jellemzıi 248 4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 252 4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak 253 4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 269 4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak 272 4.4 Az önkéntes pénztári rendszer 274 4.4.1 Bevezetés 275 4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 275
  • 6 4.4.3 Belsı szabályozás 279 4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése 280 4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó szolgáltatási szabályok 282 4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége 290 4.4.7 Egyes számviteli kérdések 291 4.4.8 Összefoglalás 297 4.5 A magánnyugdíjpénztárak 298 4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak 299 4.5.2 A nyugdíjreform okai 299 4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj 302 4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak 303 4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások 304 4.5.6 Választható portfoliós rendszer 305 4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai 309 4.5.8 Az átlépési díj 312 5. A pénzügyi intézményrendszer szabályozása 314 5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 315 5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása 316 5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok 317 5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései 318 5.1.4 Felügyeleti függetlenség 321 5.1.5 Kockázati alapú felügyelés 324 5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés 326 5.1.7 Nemzetközi együttmőködés 327 5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei 334 5.2 Jegybanki szabályozás 342 5.2.1 Szabályozási politika 346 5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének jellemzıi 350 5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi 351 5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi 356 5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi 358 5.3.4 Egyéb garancia alapok 359 5.4 A pénzmosás 360 5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége 361 5.4.2 A pénzmosás „technológiája” 362 5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi életben 367 5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi fellépés 368 5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen 372
  • 7 FÜGGELÉK 1. 376 A hitelintézeti rendszer története 1990-2008 376 A politikai rendszerváltás körüli évek 376 Szabályozási változások 1991-ben 379 Válság és konszolidáció 382 Bankprivatizáció 384 Az 1996-os hitelintézeti törvény és a folyamatos jogharmonizáció 387 Az ezredforduló utáni bankszektor 389 FÜGGELÉK 2. 392 A lakástakarékpénztárak magyarországi kialakulása 392 A lakástakarékpénztárak tevékenysége 393 A lakástakarékpénztárak mőködése 398 IRODALOMJEGYZÉK 400 SZERZİK BEMUTATKOZÁSA 404 Dombi Zsuzsa 405 Éliás János 405 Gál Veronika Alexandra 406 Kovács Róbert 407 Kovács Tamás 407 Kövér Ágnes 408 Parádi-Dolgos Anett 409 Pataki László 410 Seregdi László 411 Soós Renáta 411 Szóka Károly 412 Varga József 414 Vágyi Ferenc Róbert 414
  • 8
  • 9 Elıszó Egy újabb mérföldkıhöz érkeztünk, hiszen ilyen jellegő könyv utoljára Magyarországon 2003-ban jelent meg a Nebuló Kiadó gondozásában. Az azóta eltelt 8 év alatt a pénzügyi intézményrendszer nagyon komoly kihívásokon és változásokon ment keresztül. Ezekben az években nagyon sok és magas szintő jogszabály született a pénzügyi, hitelintézeti körben. Elég, ha csak az új hitelintézeti törvényre, a PSZÁF-ról szóló törvényre, a befektetési vállalkozásokról szóló, vagy éppen az új pénzforgalomról szóló törvényre gondolunk. Ezek mellett megjelentek új jogszabályok a szavatoló tıkére, a jegybanki tartalékra, a kötelezı tartalékrátára vonatkozóan is, sıt 2006-ban új törvényünk született a gazdasági társaságokról is. Közben végigéltük életünk egy világtörténeti eseményét, az újabb pénügyi-gazdasági világválságot. Mindezek egyértelmően mutatják, hogy felgyorsult világban élünk, ahol az információ nagy kincs. Különféle könyvek, jegyzetek jelentek meg külön a bankrendszerrıl, vagy külön a tızsdérıl, de az egész pénzügyi intézményrendszer rövid áttekintése és azok összefüggéseinek bemutatása hiányzik a magyar szakirodalmak körébıl, azonban ezek egy kötetben való „összehozása” is nagyon célszerőnek és kiváltképp hasznosnak tőnik a mai világban. A könyvben – többek között – bemutatásra kerülnek a bankrendszer szabályai, a monetáris eszköztár, a pénzforgalom szabályozása, a befektetési vállalkozások, a biztosítók mozgástere. A felsıfokú oktatásban, az egyetemi képzésben, de a szakirányú továbbképzések keretei között is hasznosan lehet forgatni a könyvet, s ez remélhetıen egyfajta iránytőként is használ majd a „pénzügyi dzsungel” útvesztıjében. E könyvvel tehát segítséget szeretnénk nyújtani az oktatás és továbbképzés számára, felhívva a figyelmet a jelzett témák körében való elmélyülés fontosságára. Sopron, 2010. október 23. Vágyi Ferenc Róbert
  • 10 1. A pénzügyek szerepe a pénzügyi intézményrendszerben
  • 11 1.1 Monetáris politika Tartalomjegyzék 1. A pénzügyek szerepe a pénzügyi intézményrendszerben 10 1.1 Monetáris politika 11 1.1.1 A monetáris politika keretei 12 1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék 15 1.1.3 Árfolyamok 15 1.1.4 Kamatok 16
  • 12 1.1.1 A monetáris politika keretei Gazdaságpolitikának az állam azon gazdasági intézkedéseit nevezzük, amelyeknek célja a gazdasági problémák megoldása és a jólét növelése. E célok érdekében a gazdaságpolitika hagyományos megközelítés szerint alapvetıen két eszközt alkalmaz, másként fogalmazva a gazdaságpolitikának két ága van, a költségvetési és a monetáris politika. Mielıtt továbblépünk, érdemes röviden meghatároznunk a gazdaságpolitikát. (Mint minden fogalom meghatározásunk a továbbiakban, ez is csak egyfajta megközelítés.) A gazdaságpolitika az állam nézeteit, elhatározásait, rendszeres döntéseit, cselekedeteit jelenti, amelyeket az állam társadalmi-politikai céljainak megvalósítása érdekében a gazdaság befolyásolására alkalmaz. Az adott ország egészére vonatkozó gazdasági jellegő célok és eszközök összességét tartalmazza. A legfontosabbnak tartott makrogazdasági célok közé tartozik általában a teljes vagy csaknem teljes foglalkoztatottság, az infláció szigorú keretek között tartása, a gazdasági növekedés maximalizálása és az ország fizetési mérlegének kiegyensúlyozottsága. E célok érdekében tehát általában két eszközt a fiskális (vagy költségvetési) és a monetáris politikát alkalmazza. A fiskális politika a makrogazdasági politikának azon része, amely a gazdaság szereplıinek magatartására, tevékenységére a kormányzati kiadások és az adózás meghatározásán keresztül kíván befolyást gyakorolni. A monetáris politika a makrogazdasági politikának azon része, amely a gazdaság szereplıinek magatartására, tevékenységére a pénzkínálat és/vagy a belföldi kamatláb meghatározásán keresztül kíván befolyást gyakorolni. A monetáris politika legfıbb ismérvei a következık: 1. különleges intézményi kerettel rendelkezik. E politika irányítója az ország központi bankja, az un. jegybank. Magyarország esetében ez a Magyar Nemzeti Bank. 2. Különleges feladatot lát el, biztosítja az általa kibocsátott pénz értékállóságát. Mivel a monetáris politika, mint az a Tisztelt Olvasó számára kiderült az elızı bekezdésekbıl, elsısorban a nemzetgazdaság szintjén értelmezhetı, így jelentıs hasonlóságot tapasztalhatunk az egyes országok monetáris politikái között. (Tartsuk azonban szem elıtt, hogy nemzetgazdaság szintjétıl nagyobb keretek között, valuta övezetek, monetáris zónák, országcsoportok keretében is mőködött, mőködik a gazdaságtörténetben monetáris politika. Az egyik legnagyobb, legspeciálisabb éppen a
  • 13 Magyarország számára is nagy jelentıséggel bíró Európai Monetáris Unió, amelyre így külön ki fogunk térni.) A továbbiakban elsısorban a magyar monetáris politika kérdéseivel foglalkozunk, megadva természetesen egy általános keretet. Mint a gazdaságpolitika általában minden monetáris politika is célokat fogalmaz meg elsısorban, amely célok elérésére eszközrendszert alkalmaz. A monetáris politika céljait alapvetıen három nagy csoportba szokás sorolni. Ezek a következık: végsı, közbeesı és operatív célkitőzések. A jellegzetes végsı célkitőzések a gazdasági növekedés üteme, az inflációs ráta és a külsı egyensúly, illetve ezekre vonatkozó irányszámok szoktak lenni. A monetáris politika végsı céljai lényegét tekintve általában megegyeznek a gazdaságpolitika végsı céljaival. Általában ezen célok elérésének támogatása a monetáris politika feladata. (Az általános gazdaságpolitikai célok közé szokták sorolni még a foglalkoztatottság növelését.) A monetáris irányítás alapfelfogása alapvetıen függ az elméleti megközelítéstıl. A monetarista elmélet szerint a monetáris politika végsı célkitőzése csak az árstabilitás támogatása lehet. A keynesi iskola számára a monetáris politika végsı célkitőzése elsısorban a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése. A közbensı célkitőzések olyan aggregátumok vagy más jelzıszámok, amelyek nincsenek közvetlenül a monetáris hatóság (jegybank vagy központi bank) ellenırzése alatt. Alakulásukból az összkereslet változására lehet következtetni. A közbeesı célkitőzések legjellemzıbben az egyes pénzaggregátumok, a hitelállomány, a belföldi kamatszint, a valutaárfolyam. Az operatív célkitőzések közé azok a gazdasági változók tartoznak, amelyek felett a jegybanknak közvetlen ellenırzési lehetısége van. Általánosságban a legjellemzıbb operatív célkitőzések a monetáris bázis, a központi bank által nyújtott hitelek összege vagy a rövidlejáratú pénzpiaci kamatszint. A monetáris politika eszközei általában két fı csoportba sorolhatók, mégpedig mőködési mechanizmusuk szerint. A monetáris politika direkt eszközei közvetlenül a szabályozni kívánt változók nagyságrendjét szabályozzák. Az indirekt eszközök viszont a szabályozni kívánt változókra közvetve hatnak, egy feltételezett hatásmechanizmus szerint. Az indirekt eszközök a monetáris bázis összetevıi iránti keresletre, illetve kínálatra gyakorolt hatásain keresztül érvényesülnek. A direkt eszközök csoportjában a két legfontosabb eszköz a hitelplafonok és a kamatszabályozás alkalmazása. A monetáris politika azonban általában egyre inkább indirekt eszközöket alkalmaz. Így igaz ez a Magyar Nemzeti
  • 14 Bank monetáris politikai eszköztárára is. Ha kifejezetten intézményi közelítésben tárgyaljuk a magyarországi monetáris politikát, akkor a legkiválóbb kiindulópontunk a törvényi szabályozási háttér. Állami intézményként ugyanis a 2001. évi LVIII. törvény egyértelmően meghatározza a Magyar Nemzeti Bank szerepét, helyét a magyar gazdaságpolitikában. Induljunk el tehát a kályhától. (Természetesen nem a jegybank összes feladatát vesszük számba a következı fejezetben, hanem csak a monetáris politikára vonatkozóakat.) A Magyar Nemzeti Bank jogállása, elsıdleges célja és alapvetı feladata A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja, egyúttal a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. Bár még nem az euró a törvényes fizetési eszköz, hanem a forint, Magyarország így már része az Európai Unió pénzügyi rendszerének. Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitıl és szerveitıl, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtıl. Az MNB alapvetı feladatai Az MNB meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát. Az MNB kizárólagosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által kibocsátott bankjegy és érme - ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is - a Magyar Köztársaság törvényes fizetıeszköze. Az MNB hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt. Az MNB a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával kapcsolatban devizamőveleteket végez. Az MNB kialakítja a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket és figyelemmel kíséri azok tevékenységét e rendszerek biztonságos és hatékony mőködése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében.
  • 15 Ezen feladatok ellátása érdekében az MNB az alábbi eszközöket alkalmazza: Számlavezetési körében betétet fogad el és megfelelı biztosíték ellenében hitelt nyújt. Nyíltpiaci mőveletek és visszavásárlási megállapodások keretében értékpapírokat vásárol, elad és közvetít az azonnali és származtatott piacokon, saját értékpapírokat bocsát ki, árfolyamokat és kamatokat befolyásol és meghatároz, értékpapírokat számítol le (visszleszámítol), továbbá szabályozza a kötelezı tartalékot. Nos, nézzük egy kicsit részletesebben, hogy ezen eszközök közül a 3 legfontosabb alkalmazása milyen lépéseket jelent: 1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék Az MNB elnöke rendeletében elıírhatja, hogy pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások idegen forrásaik meghatározott arányában (tartalékráta) tartalékot helyezzenek el az MNB-nél. Az MNB pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások különbözı típusú forrásaira eltérı mértékő tartalékrátát írhat elı. Az MNB elnöke rendeletben szabályozza a tartalék kiszámítására, képzésének és elhelyezésének módjára, valamint a teljesítés elmaradása esetén alkalmazandó intézkedésekre vonatkozó elıírásokat. A tartalékráta mértékérıl a monetáris tanács dönt. Az MNB elnöke a tartalékráta mértékét rendeletében hirdeti ki. 1.1.3 Árfolyamok Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosságra. Az árfolyamrendszerrıl és annak valamennyi jellemzıjérıl, különösképpen a sávszélességrıl, a középárfolyamról és a valutakosár összetételérıl a Kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. Az árfolyamrendszert érintı változtatások nem veszélyeztethetik az MNB árstabilitás elérésével és fenntartásával kapcsolatos elsıdleges célját. Az MNB az elızıekben elıírt módon kialakított árfolyamrendszer keretei között szükség és lehetıség szerint védi és befolyásolja az árfolyamokat a belföldi és a külföldi devizapiacokon. Az árfolyam-politikát a Kormány és az MNB az Európai Unió tagállamai közös érdekő ügyeként kezeli.
  • 16 1.1.4 Kamatok Az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. Az MNB a jegybanki alapkamat mértékét a Magyar Közlönyben közzéteszi. A pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások által elhelyezett kötelezı tartalékok után az MNB kamatot téríthet. A kamatok a tartalékráta különbözı típusú forrásai szerint eltérı mértékőek lehetnek. Valójában mit is jelent például ezeknek az eszközöknek az alkalmazása? A hivatalos tartalékráta elıírások a bankok számára kötelezıvé teszik, hogy kihelyezéseik egy részét a jegybank által elıírt formában és helyen tartsák. Ez eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a bankok megfelelı likviditással rendelkezzenek a betéteik esetleges visszahívása esetére. Ma már azonban elsısorban e helyett, a kötelezı tartalékráta változtatásával a bankok jegybankpénz iránti keresletét és ez által a pénzmultiplikátort változtatja. A monetáris politika rendszere Magyarországon A monetáris politika intézményrendszere ezen eszközök alkalmazásával az alábbi összetettebb rendszereket mőködtetette, illetve mőködteti Magyarországon. Természetesen nem tekinthetünk vissza történeti igényességgel, csupán egy rövid áttekintést adunk, hogy érzékelhetı legyen, a monetáris politika is egy gyorsan változó, a körülményekhez alkalmazkodó gazdaságpolitikai cselekvéssorozat. A rendszerváltás, a piacgazdaságra való áttérés és a kétszintő bankrendszer kialakítása elsı, egy rövid idıszakában egészen 1995-ig az un. fix, de idınként kiigazítható árfolyamok rendszere mőködött Magyarországon. Ezt követıen Magyarország a közelmúltban, egészen 2001-ig az: un. csúszó leértékelés árfolyamrendszerét alkalmazta. A Magyar Nemzeti Bank által 1995 és 2001 között követett elıre bejelentett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A csúszó árfolyam rendszer olyan árfolyam-rögzítési mechanizmus, amelyben az árfolyam-változtatásokra kismértékő lépésekben kerül sor. Szinte minden csúszó rendszer valaha is alkalmazó országban napi rendszerességgel történt az árfolyam kiigazítása. (Magyarországon is.) A kiigazítás leggyakrabban elıre
  • 17 bejelentett mérték alapján vagy bizonyos makrogazdasági mutatószámokhoz igazítva történik. Hazánk esetében ez az elıbbi módon történt. A bevezetés egy nagy, kilenc százalékos egyszeri leértékeléssel, a Bokros-csomag néven ismertté vált, az azonnali válság veszélyét elhárító kiigazító intézkedéssorozat részeként történt meg. A csúszó árfolyamrendszer kiszámíthatóbb volt a korábbi egyszeri leértékelésnél: a nominális horgony szerepét töltötte be a forint árfolyama számára, ugyanakkor biztosította a versenyképesség fennmaradásához szükséges leértékeléseket is. Rögzített árfolyamként hitelesnek bizonyult, amihez az együttmőködı költségvetési politika is hozzájárult. Mindezek eredményeképp csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya, évi 4-5%-kal mérséklıdött az infláció, miközben a szők sávon belül még külsı sokkok idején is rendkívül stabil volt a forint árfolyama. Ez utóbbit a fejlett piaci kamatokhoz képest magas hazai jegybanki kamat biztosította. A forintot valójában szinte a csúszó árfolyamrendszer fenntartásának egész ideje alatt az árfolyamsáv erıs széléhez nyomta, illetve közelében tartotta a külföldi tıke beáramlása. Az ezredfordulóra azonban a csúszó árfolyamrendszer "tartalékai" kimerültek: a forró tıke beáramlása folyamatosan azzal a veszéllyel járt, hogy egy külsı vagy belsı sokk esetén kimenekülhet, villámgyorsan a szők sáv szélére szorítva a forintot és a devizatartalék eladására, vagy az árfolyamrendszer feladására kényszeríti a magyar gazdaságpolitikai vezetést. Az ország gazdasága gyorsan növekedett, a versenyképesség nem szorult a leértékelések segítségére, a sáv erıs széle jelentette árfolyamkorlát ugyanakkor gátolta a forint felértékelıdését, ami az infláció további leszorítását tette volna lehetıvé. 2000-re az infláció 10% körül ragadt be. A magyar pénzügyi piacok ugyanakkor lassan éretté váltak a külföldi tıkeáramlások teljes liberalizálására, azaz a forint teljes konvertibilitására, az egy évnél rövidebb távú állampapír befektetéseket azonban még mindig nem engedélyezték a külföldiek számára és a teljes nyitáshoz rugalmasabb árfolyamrendszer illett volna. Az árfolyamrendszer leváltására és a teljes tıkepiaci liberalizációra 2001 tavaszán került sor.
  • 18 A széles árfolyamsáv Az árfolyamsáv +/-2,25%-ról +/-15%-ra szélesítésérıl 2001. május 3-án döntött a kormánnyal egyetértésben a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsa, másnapi hatállyal. Ez lényegében egy az ERM-2-höz nagyon hasonló árfolyamsáv alkalmazását jelentette, anélkül azonban, hogy Magyarország belépett volna az ERM-2-be. A döntés a magyar tıkepiacok teljes liberalizációjának bevezetı lépése volt. A hazai monetáris rendszernek egészen 2008. február 25-ig részét képezte egy árfolyamsáv, ennek nagy szélessége azonban lehetıvé tette, hogy a sávon belül a jegybank az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikát folytasson. 2008. február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát folytat. A jelen az inflációs célkitőzés rendszere Az inflációs célkövetés rendszerében a jegybank végsı célja az infláció alacsony szinten való stabilizálása, az árstabilitás, melyet az inflációra vonatkozó elırejelzések, várakozások rövid kamatokon keresztüli kontrolljával ér el. Az inflációs célkövetést folytató jegybankok, így az MNB is, az infláció egy meghatározott, a fogyasztói árindex éves százalékos változásában mért számszerő célt un. inflációs célt tőznek ki maguk elé. Az irányadó kamat szintjét úgy változtatják, hogy az inflációs cél teljesüljön. Rendszeres idıközönként elırejelzést készítenek a jövıben várható inflációról, és amennyiben az számottevıen meghaladja a célértéket, szigorítanak a monetáris kondíciókon, azaz kamatot emelnek, míg ha a várható infláció alacsonyabb a célnál, akkor lazítanak, azaz csökkentik a kamatot. Az inflációs célkövetés kulcseleme az elıretekintı jegybanki viselkedés. Hatékony megvalósításához megbízható inflációs elırejelzı technikákra, a gazdaság és a monetáris politika hatásmechanizmusának kellı ismeretére van szükség. Magyarország azonban, mint az Európai Unió tagja a jövıben köteles bevezetni az eurót. Így a jövı az ERM-2 árfolyamrendszer és tagság az Európai Monetáris Unióban. Ennek feltételei az un. maastrichti konvergencia kritériumok teljesítése. Magyarországon a monetáris politika jelenlegi legfontosabb stratégiai, hosszú távú célja paradox módon az önálló monetáris politika megszőntetése, hiszen a forint helyett az eurónak a bevezetése egyúttal az önálló, nemzetgazdasági szintő
  • 19 monetáris politika megszüntetését jelenti. Nos, mit is jelentenek pontosan ezek a fogalmak? A maastrichti konvergencia kritériumok A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerzıdésének 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU- tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek. Lényegében egy sok tekintetben egységes és összehangolt makrogazdasági háttér megteremtésének feltételei. A kritériumok a következık: 1. Az infláció rátája nem lehet 1,5%-nál több a három legnagyobb árstabilitással rendelkezı tagállam inflációs rátájának átlagánál, és ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. 2. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 %-át (illetve 60% fölötti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentıs csökkenést kell felmutatni). 3. A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelızı két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. Ez a gyakorlatban +/- 15%-ot jelentett egy közösen megállapított valutakosárhoz képest. A gyakorlatban ez azzal is jár(t), hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam Mechanizmusba. (Ennek jelenlegi utóda az ERM-2.) 4. A hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2%-kal lehet több mint a három legnagyobb árstabilitással rendelkezı tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába.
  • 20 ERM-2 Az ERM-2 egy árfolyam-mechanizmus, amelyet gyakran szoktak az euró elıszobájának is nevezni. Azon országok árfolyamrendszere, amelyek tagjai az EU-nak, de nem tagjai az Európai Monetáris Uniónak és nem az euró a fizetıeszközük, hanem a saját nemzeti valuta. Ennek esetében az ERM-hez hasonló követelményként van elıírva egy +/- 15%-ot nem meghaladó árfolyamsáv fenntartása. Jelenleg Magyarország még nem tagja az ERM-2-nek, bár 2001 és 2008 között egy ekkora, az ERM-2-nek megfelelı szélességő valutasávot tartott fenn.
  • 21
  • 22 2. A hazai bankrendszer mőködése
  • 23 2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása Tartalomjegyzék 2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása 23 2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı tényezık kialakítása 24 2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése és tevékenységük kibontakoztatása 25 2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) 27 2.1.4 A biztonság (szekuritás) 29 2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) 29 2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) 30 2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások 32
  • 24 2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı tényezık kialakítása Ahhoz, hogy a létrehozott kereskedelmi bankok funkcióiknak eleget tudjanak tenni, ki kellett alakítaniuk a passzív és az aktív hitelmőveleteik lebonyolításának, a hitel- és ezen keresztül a pénzteremtés, valamint az ügyfelek megfelelı kiszolgálásának belsı szervezetét, valamint rendjét. Azok az új kereskedelmi bankok, amelyek nem egy korábbi önálló banktevékenységre épültek rá, elsısorban felülrıl lefelé építkeztek. Ez azt jelentette, hogy elıbb jött létre a management, mint az alaptevékenységet kiszolgáló számlavezetés, pénztári szolgálat, könyvelés és statisztika, számítástechnika, stb. Ezek a kereskedelmi bankok kezdetben még kevésbé támaszkodtak az elemi bankári tevékenységet képviselı un. forgalmi területekre, ezért felülrıl menedzseltek voltak. Ez nemcsak – a már említett – túlzottan centralizált döntési mechanizmusban mutatkozott meg, hanem a szervezeti felépítés fogyatékosságaiban is. Így nem jöttek létre a bankokban az un. tevékenységorientált szervezetek, hátráltatva a kereskedelmi banki funkciók érvényesülését. Kezdetben a kereskedelmi bankok nem rendelkeztek elegendı „önismerettel”, amelynek hiányában megfelelı üzletpolitika sem alakulhatott ki. E nélkül ugyanis nem lehetett valós ismereteket szerezni a bankoknál elhelyezendı betétek indítékairól, az ügyfelek motivációiról, a hitelkihelyezések biztonságáról, az értékpapírpiacon és a bankközi piacon való részvételrıl, stb. Az „önismerethez” azonban idıre volt szükség, nemcsak a világos, racionális fogalmak szempontjából, hanem ügyfeleik „átvilágítása” érdekében is. Forrásaikat ugyanis csak megbízható ügyfeleik betéteibıl biztosíthatták. Ezek kezdetben elsısorban rövid lejáratú számlabetétek voltak, tehát kevésbé alkalmasak a tartósabb hitelkihelyezésekre, holott ezek iránt mutatkozott meg a legerıteljesebb kereslet. Mindez néhány évig még szükségessé tette a jegybanki refinanszírozási hitelek szokásosnál nagyobb mértékő igénybevételét, a pénzintézetek – már említett – idegenkedése ellenére.
  • 25 2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése és tevékenységük kibontakoztatása A kereskedelmi bankok meghatározó funkciói fokozatosan alakultak ki. Elsıként a közvetítı tevékenységet, azaz a betétek összegyőjtését és hitelként történı kihelyezését kellett elınyben részesíteni, hogy a pénzmegtakarítások meghatározott gazdasági célokra konvertálhatók legyenek. Ezt követıen a pénzintézetekben rejlı szervezıerıt kellett erıtérbe helyezni, majd fokozatosan pénzteremtı képességük is kezdett érvényesülni. A különbözı megközelítések mindegyike a kereskedelmi banki funkciók egy-egy szegmensét emelte ki. Ily módon a kereskedelmi bankoknak olyan szervezetekké kellett válniuk, amelyek a társadalmi munkamegosztásban betéteket győjtenek és azokat hitel formájában kihelyezik, szervezik ügyfeleik ésszerő pénzgazdálkodását, valamint sajátos gazdasági szervezetükbıl eredıen pénz teremtésére is fokozatosan alkalmassá válnak. Az ezeknek a funkcióknak megfelelı tevékenységhez elsısorban - a betétgyőjtést, - a bankszámlák vezetését, - a számlatulajdonosok pénzforgalmának lebonyolítását, - a hitelek nyújtását, - az értékpapírok kibocsátását, vételét és eladását, kezelését és megırzését, - a vállalkozásban való részvételt, - a követelések megvásárlását és eladását, - külföldi fizetıeszközök vételét és eladását, - a nemzetközi pénzügyi mőveletek lebonyolítását, - a készpénzkímélı és -helyettesítı eszközök kibocsátását, - az ügyfélorientált szolgáltatások nyújtását, stb. - a biztosító feltételeket kellett fokozatosan megteremteni. A követelmények tehát meglehetısen „kemények” voltak, még annak tudatában is, hogy nem mindegyik kereskedelmi bank lesz képes minden lehetséges üzletággal foglalkozni. Ezért az alapvetı funkciókban való eligazodás vált a legfontosabbá. Az egyszintő bankrendszer gyakorlatára épülı merevségek és beidegzıdések azonban nehezen vagy alig–alig oldódtak. Az az elméleti alapállás, hogy pénzt csak a jegybank teremthet, természetszerőleg
  • 26 következett az egyszintő bankrendszer gyakorlatából. Bár ez csak annak ismeretében igaz, hogy a jegybanki és a kereskedelmi banki funkciókat egyaránt gyakorló Magyar Nemzeti Bankon belül egy sor ellentmondás volt megfigyelhetı a jegybanki „oldal” és a kereskedelmi banki „oldal” között. A pénzt a kereskedelmi banki oldal teremtette, s ezt ismerte el utólag a jegybanki oldal, gyakran sok aggályt felvetve. A kereskedelmi banki oldal ugyanis túlnyomó fölényre tett szert, maga alá győrte a jegybanki oldalt, mivel az utóbbinak jóformán semmilyen lehetısége sem volt, hogy megálljt kiáltson a túlzott hitelkiterjesztésnek, mert ehhez nem voltak meg a megfelelı eszközei. Ez is hozzájárult a kétszintő bankrendszer létrehozásához, hiszen a kereskedelmi bankoknak elsısorban forrásaikból kell hitelezniük, a pénzteremtés jegybanki szabályozása rendszerint hatékonyabb. A jegybanki szabályozás azonban nehezen viselte el a változásoknak azt a következményét, hogy a pénzteremtés jelentıs hányada kikerült közvetlen hatókörébıl, s nem lehetett direkt utasításokkal befolyásolni, csakis közvetett módon érvényesülı szabályozás segítségével. Ezért a jegybanki szabályozáson belül kezdetben még az indokoltnál is több volt a direkt és kevesebb az indirekt elem. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a kereskedelmi bankok nagyobb mértékben terjeszthették ki hitelezési tevékenységüket, mint ahogyan azt forrásaik és az egyéb feltételek megengedték volna. Saját érdekeiket is sértették azzal, hogy a kereskedelmi banki magatartás klasszikus szabályaiból – mint az gyakran szokásos – a fizetıképességet és a biztonságot nem tartották szem elıtt a jövedelmezıség túlzott, illuzórikus elıtérbe helyezése érdekében. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a hitelképesség is fokozatosan romlott, amibıl ugyancsak komoly problémák adódtak. Bár a kategóriák tartalma és az ezekkel kapcsolatos felfogás – természetesen – jelentısen változott, a formálódó magyar bankrendszerben mégsem lehetett úgy kezelni, mint a fejlett országok kereskedelmi bankjai esetében. A következıkben – az elızıek figyelembe vételével – tekintjük át az érintett kategóriákat.
  • 27 2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) Ami a fizetıképességet illeti, a kereskedelmi bankoknak három dologi formában, azaz - készpénzben, - bankszámlapénzben és - azonnal értékesíthetı, forgalomképes értékpapírokkal kellett biztosítaniuk fizetıképességüket. A fizetıképesség az aktív és a passzív bankmőveletek közötti szükséges összhang biztosítására pénzintézeteink mőködésük elsı éveiben a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottak. Ebbıl 1987 végén és 1988 elején komoly problémák jelentkeztek. Kereskedelmi bankjaink mentségére szolgál azonban az a vitathatatlan tény, hogy gyakorlatilag kidolgozatlan és statisztikailag verifikálatlan volt a betétek és a hitelek struktúrája összhangja biztosításának módszertana. Annyit ugyan ismertek, hogy a passzív bankmőveletek méretei, a betétek lekötésének feltételei és szerkezete határozzák meg a hitelkihelyezések terjedelmét és lejárati struktúráját, de azt, hogy ennek azonosságnak kell-e lennie, vagy milyen mértékben térhet el az egyik a másiktól, erre nem kaptak választ. A szakkönyvekbıl annyi kiderült, hogy a közép- és a hosszú lejáratú hitelkihelyezések összege és aránya rendszerint meghaladja a közép- és a hosszú lejáratú betétek mértékét és súlyát, de hogy a rövid lejáratú források milyen hányada helyezhetı ki rövid, esetleg közép- és hosszú lejáratra, azt csak a gyakorlat igazolhatta vissza. A likviditás különbözı dologi formáit illetıen a megfelelı készpénzkészlet biztosítása nélkülözhetetlen volt. A kereskedelmi bankoknak – több szempontból is – elemi érdekük volt készpénzkészletük optimalizálása: - azt, hogy fizetési kötelezettségeit milyen arányban teljesíti bankszámlapénzzel, készpénzzel vagy készpénzkímélı és -helyettesítı módozatokkal, nem a bank, hanem az ügyfél dönti el. Ennek befolyásolására azonban a 90-es évtized elején a kereskedelmi bankoknak kevés lehetıségük volt; - a készpénzkészlet a kereskedelmi bankoknál nem forrás, hanem eszköz. Ennek megfelelıen, ha túl magas készpénzkészlettel rendelkeznek, akkor ennek arányában kevesebb hitelkihelyezésre van módjuk. Ha viszont túl alacsony készpénzkészletet tartanak, kifizetési nehézségei keletkezhetnek, ezért közvetlen jegybankpénzért kell fordulniuk a jegybankhoz, ami ugyancsak a hitelkihelyezési lehetıségeket
  • 28 korlátozza. Az indokoltnál kisebb készpénzkészlet miatt a kereskedelmi bank központja és hálózata között, illetve hálózatán belül elkerülhetı és költséges pénzszállítások merülhetnek fel; - a készpénzkészlet mértékének meghatározásánál nem lehet eltekinteni az ügyfelek üzleti tevékenységének természetétıl, a jegybanki pénzhez való jutás rendszerétıl, a helyi adottságoktól, a kereskedelmi bankok hálózatának területi elrendezıdésétıl, stb. sem. A bankszámlapénz formájában rendelkezésre álló likviditás biztosítása részben az ügyfelek általános pénzügyi helyzetétıl, részben a bank saját üzletpolitikájától függött: a nem kielégítı fizetési morál, az ügyfelek fizetésképtelensége sok nehézséget okozott a belsı és a külsı kliringforgalomban egyaránt, ezért a fizetések láncolata gyakran megszakadt. A kereskedelmi bankok – már említett – túlzott hitelkihelyezési politikája miatt gyakran elıfordult, hogy nem rendelkeztek a napi forgalom lebonyolításához elegendı egyenleggel. Sőrőn került sor a likviditási tartalékok mozgósítására, melynek keretében: - intézkedni kellett azon követelések behajtásáról, amelyek azonnal lejárhatóvá voltak tehetık; - hitelt kellett felvenni a bankközi kapcsolatokban; - jegybanki pénzért kellett folyamodni. Ebben az idıszakban a likviditási nehézségek áthidalását rendszerint a jegybanktól kért segítséggel oldották meg, mivel a követeléseket nehezen lehetett behajtani, a bankközi kapcsolatok pedig – mint említettük – még csak embrionális formában léteztek. A likviditás harmadik dologi formája, a forgalomképes, azonnal értékesíthetı értékpapírok birtoklása – az értékpapír piac kezdetlegessége miatt – még csak marginális szerepet játszott. A kialakult hazai értékpapír piac inkább kínálati, mint keresleti volt, azaz vásárolni lehetett, de eladni csak korlátozottan. Márpedig az értékpapír csak úgy testesíthette volna meg a likviditási funkciót, ha kereslet is van iránta. Kétségtelen, hogy az akkor még állami tulajdonban lévı kereskedelmi bankok az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítottak likviditásuk biztosítására és beépítésére a mindenkori üzletpolitikájukba. Bár a jegybanki elıírások is erre kötelezték ıket, a likviditás mérésének bonyolultságára és betarthatatlanságára hivatkozva nem ismerték fel ennek jelentıségét. Márpedig ez mind halaszthatatlanabbá vált a nemzetközi pénzügyi mőveletekbe történı fokozatos bekapcsolódásuk miatt is.
  • 29 Vélelmezhetı az is, hogy valamilyen okból bármikor meginoghat egy bankba vetett bizalom és ekkor a betétesek és a hitelfelvevık viselkedése kiszámíthatatlanná válik. A bank nem mindig képes bankközi hitellel áthidalni a likviditási rést, vagy nem számíthat a jegybank segítségére. Ezért vált szükségessé a likviditási elıírások kötelezıvé tétele és szigorú betartatása. 2.1.4 A biztonság (szekuritás) A likviditás biztosítása volt az elsı lépés az induló kereskedelmi bankok biztonságának megteremtéséhez, a veszélylehetıségek elkerüléséhez. Bár soha nem lehet a maximális biztonságot elérni, mert mindig felmerülhetnek a bank vagyonát, jövedelmezıségét, likviditását és hitelképességét veszélyeztetı momentumok, az üzletmenettel kapcsolatos kockázatok. Rövid idın belül nyilvánvalóvá vált, hogy a kereskedelmi bankok biztonságát a kockázat elfogadható, a kockázati veszteség kivédhetıségét lehetıvé tevı szintje nyújtja. Mivel a pénzforrások – a hitelkereslethez képest – különösen az elsı évtizedben korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre, a legbiztonságosabb hitelkihelyezéseket kellett elıtérbe helyezni és kielégíteni. Más szóval a biztonságos kihelyezés érdekében már a hitelnyújtás elıtt egyértelmően tisztázni kellett a hitel idıbeni, lejáratkor való visszafizetésének feltételeit. Valójában ekkor merült fel elıször a bankárok felelısségének a kérdése döntéseikért. Más szóval a döntés kockázatának haszna, de vesztesége is azt illesse, aki a döntés felelısségét is vállalja. Mivel a kockázat a kereskedelmi bankok mőködésének kezdetétıl nyilvánvalóan elkerülhetetlen tényezı volt, a kockázati nyereség mellett kockázati veszteséggel is számolni kellett. Így a kétszintő bankrendszer mőködésének kezdetén a biztonság és a fizetıképesség követelményei szükségszerően meg kellett, hogy elızzék a jövedelmezıségi törekvéseket. 2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) Az egyszintő bankrendszerben a hitelképesség fogalma a hitelkeresletet támasztó gazdálkodó szervezet, intézmény, stb. egyik fontos tulajdonságát fejezte ki. A bankrendszer vagy egyes tagjai hitelképességének a kérdése fel sem merült, hiszen az egyszintő
  • 30 bankrendszerben a jegybank technikailag korlátlan, gazdaságilag kevésbé kötött hitelnyújtási képessége ezt nem tette szükségessé. „Az állam /költségvetés/ és a jegybank nem mehet tönkre, nem lehet fizetésképtelen” nézetet a gyakorlati cselekvések igazolták. A kétszintő bankrendszer kialakításával azonban a hitelképesség a kereskedelmi banki funkciók egyik olyan jellemvonásává vált, amely az adott kereskedelmi bank egész mőködését meghatározza. Egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy a kereskedelmi bankok hitelképessége elsısorban nem a források, és a kihelyezett hitelek terjedelmétıl, hanem szerkezetétıl, összetételétıl függ. A rendben megtérülı hitelek ugyanis újabb kihelyezéseket tesznek lehetıvé, míg a gyakori prolongálások és késedelmes törlesztések kikezdhetik a bank hírnevét, hitelképességét. Az elızıekbıl azonban az is következett, hogy a hitelképesség kétarcú jelenség: a bank hitelképessége nagyban függ azon vállalatok és szervezetek hitelképességétıl, amelyekkel hitelkapcsolatban áll. Ily módon bár a bizalom a hitelkapcsolatok kezdeményezésének fontos tényezıje, de létrejöttében már meghatározó szerepe a hiteladós vagyoni helyzetének, a hitelcél jellegének, a fizetıképességnek, a fedezetnek vagy biztosítéknak és a biztonságos megtérülésnek van. A kereskedelmi bankok hitelképessége akkor került elıtérbe, amikor a jegybanktól pótlólagos finanszírozási lehetıségeket kértek, a refinanszírozás különbözıbb módjait igénybe véve. Ezekben az esetekben a jegybank a kereskedelmi bankok hitelképességét - közvetlenül és közvetett módon - ugyanúgy bírálja el, mint ahogy ezt a kereskedelmi bankok teszik bármely ügyfelükkel. A kereskedelmi bankok hitelképességének a színvonala egyben hitelpolitikájuk minısítését is jelenti. Ez igaz még akkor is, ha egyes refinanszírozási mőveletek – pl. váltóviszontleszámítás – esetén nem a kereskedelmi bankok, hanem adósaik kerülnek górcsı alá. 2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) A hazai kereskedelmi bankok létrehozásának egyik fontos kritériuma volt a nyereségérdekeltség, a jövedelmezı gazdálkodásra való törekvés. E mögött az a szándék húzódott meg, hogy a jövedelemérdekeltség olyan motivációkat érvényesít, amelyek a gazdaság strukturális átrendezıdésnek az érdekeit szolgálják majd, azaz a jövedelmezı gazdálkodást, a piachoz
  • 31 való alkalmazkodást, az exportérdekeltséget, stb. helyezi a hitelnyújtási politika centrumába. Már hamar kiderült, hogy a folyamatok nem ebbe az irányba fordultak, a kereskedelmi bankok – kezdeti - túlzott nyereségérdekeltsége konzerválólag hatott, illetve kihasználta a kevésbé változó struktúrából eredı lehetıségeket. Sokan vallották, hogy a mindenáron való nyereségre törekvés, a lehetıségek maximális kihasználása természetes magatartás volt. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kereskedelmi bankok számára elıírt – állami bankfelügyeleti, jegybanki – játékszabályok sem voltak képesek a helyes irányt kijelölni. A jövıt meghatározó és befolyásoló nehézséget tehát az okozta, hogy a jövedelmezıségre való törekvés a kereskedelmi bankok túlnyomó többségénél a fizetıképesség, a biztonság és a hitelképesség, más szóval a hosszú távú eredményesség rovására történt. A kereskedelmi bankok tevékenységét ugyanis akkor lehet jövedelmezınek, nyereségesnek tekinteni, ha az tartósnak bizonyul. A kezdeti évek túlzottan elkényeztették a pénzintézeteket, mivel a hitelkereslet oly mértékben meghaladta a hitelkínálatot, hogy szinte erıfeszítések nélkül biztosítható volt a jövedelmezı banki tevékenység. Bár már ekkor felmerültek bizonyos megfontolandó kérdések: A legnagyobb kereskedelmi bankok évekig szinte monopolhelyzetben voltak, mivel viszonylag hosszabb ideig csak kisebb pénzintézetek kaptak kereskedelmi banki jogosítványokat. Ez a monopolhelyzet az abszolút járadékhoz hasonló jövedelmet biztosított, amely arra késztette a kisebb pénzintézeteket, hogy tıkeemeléssel közepes mérető kereskedelmi bankokká váljanak, hogy újra eloszthassák az abszolút járadékot. A nagyobb kereskedelmi bankjaink mindegyike létrehozásakor kapott néhány gazdasági "púpot” is a veszteséges felszámolásra, szanálásra, visszafejlesztésre ítélt vállalatok és ágazatok formájában. Ezekhez menet közben további „púpok” is kinıttek (pl. a Budapest Banknál a másodlagos kötvénypiac fenntartása, az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál az élelmiszergazdaság túlnyomó hányadának finanszírozása, stb.) A szanálás, a felszámolás, a visszafejlesztés következetes állami vagy államigazgatási végrehajtása nagyvolumenő hitelek nyereségbıl történı leírását vonta maga után. Más szóval nemcsak kimúltak azok a „fejıstehenek”, amelyek életben tartása, vegetálása nagy kamatbevételeket biztosított a kereskedelmi bankok számára, de jelentıs veszteségforrássá módosultak.
  • 32 A „púpok” eltőnése új helyzetet teremtett a bankok közötti versenyben, megváltoztak a „nagy tortából való részesedés” arányai. Ezen túlmenıen az újabb kereskedelmi bankok, amelyeket nem terheltek a „púpok”-ból adódó kötelezettségek, gyorsabb fejlıdéssel növelhették részesedésüket a hitelpiacon. A pénz- és tıkepiac formálódásával és kialakulásával a kereskedelmi bankok közötti verseny – amely több mint fél évtizeden át lappangott – erısen kiélezıdött azáltal, hogy nem a jegybankban koncentrálódott, hanem decentralizálódott a hitelforrások kezelése. Az ügyfélorientált bankszolgáltatások kiépítésében élenjáró bankok elınyt élveztek a legjobb ügyfelek megszerzésében és megtartásában, ezáltal jövedelmezıségük biztosításában. Végül, de nem utolsó sorban az infláció sem érintette azonos módon és mértékben az egyes kereskedelmi bankokat. Az infláció a bankok között is újra elosztotta a jövedelmeket, felerısítve vagy tompítva az elızıekben tárgyalt hatásokat is. Különösen a deviza- és a lakossági üzletág esetében kellett a kereskedelmi bankoknak megfelelı gondossággal eljárniuk, miközben tevékenységüket ezekre is fokozatosan kiterjesztették. 2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások A modern kereskedelmi banki tevékenység elıbb tárgyalt alapelveihez egy újabb társult, mégpedig az ügyfélorientált bankszolgáltatások biztosítása. Ennek az a magyarázata, hogy a szakemberek a kereskedelmi bankokat olyan nagy önkiszolgáló áruházakhoz hasonlítják, ahova az ügyfelek bemennek és azt a szolgáltatást emelik le a „polcról”, amelyikre éppen szükségük van. Természetesen a hazai pénzintézetek mőködésének elsı éveiben ez talán túlzásnak tőnt, de már elıre jelezte a kereskedelmi bankok késıbbi törekvéseit. Rövidesen a bankok közötti verseny egyik igen fontos eszközévé vált, hogy melyik bank tud majd teljesebb és hatékonyabb szolgáltatási csomagot nyújtani ügyfeleinek. A fejlett bankvilág szolgáltatási tevékenysége, az azt kiszolgáló bankmőveletek már elıre jelezték a hazai kereskedelmi bankok ezirányú fejlesztésének szükségességét. Csak idı kérdése volt, hogy elektronizálják a készpénzfeldolgozásait, széles körben elterjesszék a készpénzkímélı és készpénz helyettesítı módszereket, valamint az elektronikus bankszolgáltatások különbözı módozatait.
  • 33 Ezek a tevékenységek azonban az egyéb bankári mőveletekbıl kiszakítva megoldhatatlanok. Az ügyfélorientált bankszolgáltatások komplex megvalósítása természetesen meglehetısen tıkeigényes, a hazai bankrendszer még sem térhetett ki túl hosszú ideig a kereskedelmi banki tevékenységet alapvetıen érintı technológiai kihívás és a bankári szolgáltatás iránti igény mind erıteljesebb nemzetközi és hazai térhódítása elıl. A bank, amely pénzben kifejezett értékekkel, azaz betétekkel, hitelekkel és szolgáltatásokkal foglalkozik, különösen érzékeny az egységnyi pénz vásárlóerejében bekövetkezı bármiféle változásra. A magas inflációs ráta miatt csak azok a kereskedelmi bankok tudtak megbirkózni a feladataikkal, amelyek elméletileg is felkészültek voltak és megteremtették a mőködéshez szükséges szervezeti, személyi és dologi feltételeket. A kereskedelmi bankok öröklött szervezeti adottságai mellett a külsı környezet, azaz a gazdasági, a jogi, a társadalmi és az egyéb feltételek meghatározó módon befolyásolták a pénzintézetek tevékenységét és fejlıdését. A következı pontban részletesen bemutatjuk a 90-es évtized azon történéseit, amelyek makro-, mezzo- és mikroszinten egyaránt determinálták a bankok mőködését és a bankrendszer fejlıdését. Olyan markáns átalakulási folyamat zajlott le, amely – szinte szakaszonként – közvetlenül és közvetetten erısen hatott a pénzintézeti rendszerre, mégpedig esetenként szinte azonnal, máskor viszont késleltetve, annak ellenére, hogy látszólag igen távolinak is tőnnek az összefüggések.
  • 34 2.2 A belföldi fizetési forgalom Tartalomjegyzék 2.2 A belföldi fizetési forgalom 34 2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 35 2.2.1.1 Belföldön használható különbözı fizetési formák 35 2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata 37 2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások 43 2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer szereplıi 54 2.2.5 A kártyák típusai és díjai 55 2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései 57
  • 35 2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 2.2.1.1 Belföldön használható különbözı fizetési formák A belföldi fizetési forgalom definícióján azon fizetési mőveletek összességét értjük, „amelynek keretében mind a fizetı fél pénzforgalmi szolgáltatója, mind a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a Magyar Köztársaság határain belül nyújtja pénzforgalmi szolgáltatását” (MNB elnökének 18/2009. rendelete a pénzforgalom lebonyolításáról). Közgazdaságilag tekintve, a gazdasági alanyok egymásnak fizetéseket teljesítenek, azaz pénzbevételeik és pénzkiadásaik keletkeznek. A pénznek ezt a szakadatlan áramlását, mozgását nevezzük pénzforgalomnak. A fizetési formákat tekintve a korábbi terminológia szerint beszélhettünk: - készpénzfizetésrıl, - készpénz nélküli fizetésrıl és - a készpénzkímélı fizetési formákról. A 2009. november 1. elıtti magyar gyakorlat az alábbi fizetési módokat engedélyezte Magyarországon: � a) bankszámlák közötti fizetések: aa) átutalás: 1. egyszerő átutalás, 2. csoportos átutalás, 3. rendszeres átutalás, 4. bankkártyával kezdeményezett átutalás; ab) beszedés: 1. csoportos beszedés (csoportos inkasszó), 2. azonnali beszedés (azonnali inkasszó), 3. határidıs beszedési megbízás, 4. okmányos beszedés; ac) okmányos meghitelezés (akkreditív); � b) fizetés készpénz-helyettesítı fizetési eszközzel: ba) bankkártyával, bb) elektronikus pénzeszközzel, bc) csekkel; � c) készpénzfizetés.
  • 36 Hazánkban a könyv elkészítésekor érvényes elıírások 2009. november 1- tıl több ponton lényegesen megváltoztatták a fizetési forgalom rendjét. Az Európai Unión belüli pénzforgalom egységesítésének szándéka már korábban elindult a SEPA (Single Euro Payment Area) keretében. A SEPA célja az Európai Unión belüli pénzforgalom egységesítése, a pénzforgalom fejlıdését a nem egységes nemzeti szabályozás keretében akadályozó korlátok lebontása. A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény alapján az alábbi fizetési módokat különböztethetjük meg: A) készpénzfizetés B) pénzforgalmi szolgáltatás a) fizetési számlák közötti fizetés b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetés c) fizetési számla nélküli fizetés. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a készpénzes fizetés választható fizetési mód ugyan, de a 2009. évi LXXXV. törvény értelmében nem minısül pénzforgalmi szolgáltatásnak. A fizetési számlák közötti fizetés esetében két számla közötti pénzmozgásról, a fizetési számlához kötıdı készpénzfizetés esetében egy fizetési számlához kötıdı pénzmozgásról, míg a fizetési számla nélküli fizetés esetében olyan pénzforgalmi szolgáltatásról beszélünk, amely során nem használunk fizetési számlát. Ez utóbbira példa a készpénzátutalás. Az egyes fizetési módokon belül az alábbi altípusokat különböztethetjük meg: a) fizetési számlák közötti fizetési módok: aa) az átutalás, ab) a beszedés, ac) a fizetı fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés, ad) az okmányos meghitelezés (akkreditív); b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetési módok különösen: ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása; bb) a készpénzbefizetés fizetési számlára, bc) a készpénzkifizetés fizetési számláról;
  • 37 c) fizetési számla nélküli fizetési mód különösen: ca) a készpénzátutalás. A pénzforgalom szabályozására szolgáló elıírások meghatározzák nemcsak a lehetséges fizetési módokat, hanem elıírják a gazdálkodó szervek számára kötelezı bankszámla-nyitást, valamint szabályozzák a szabad pénzeszközök bankszámlán tartásának feltételeit is. Már itt is fontos hangsúlyozni, hogy természetes személyek esetén is létezik számlahasználati kötelezettség: az általános forgalmi adó alanyai kötelesek bankszámlán lebonyolítani ÁFA befizetéseiket, illetve visszaigényléseiket. A jelenleg érvényes szabályozás egyik alapelve a pénzforgalom lebonyolításának deregulációja. Egy sor gyakorlati kérdés megoldása során csupán általános szabályozás részletes szabályozás nélkül mőködik. A pénzforgalmi szolgáltatók feladata és felelıssége, hogy ezeket a részleteket szabályozzák. E szabályokat a keretszerzıdésben javasolt rendezni. A pénzforgalom szabályozása nem sorolja fel nevesítve és/vagy nem szabályozza részletesen a jelenleg alkalmazott fizetési módok közül a fizetést - bankkártyával, - elektronikus pénzeszközzel, - postai készpénz-átutalási megbízással, - POS terminálon, - pénzforgalmi betétkönyv útján, - belföldi postautalvánnyal. - postai úton kifizetés, kézbesítéssel. Az ezekre vonatkozó általános szabályokat a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) szabályozza, míg a részletes szabályokat a keretszerzıdésnek célszerő tartalmaznia. 2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata A 2009. november 1-tıl bevezetett új szabályozás piac szempontjából lényeges változása a pénzforgalmi szolgáltatók megjelenésének lehetısége. Az EU-és ezzel a hazai jogalkotók célja volt a pénzforgalmi szolgáltatások piaci szegmensének „megnyitása”.
  • 38 Az új szabályozás a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél viszonyában lényeges hangsúlyeltolódást hozott, amennyiben az ügyfél tájékoztatáshoz főzıdı jogai erısödtek, különösen az ügyfelek elızetes tájékoztatására vonatkozóan. A pénzforgalmi szolgáltatók számára új kötelezettségek léptek be: a fizetési mővelet jóváhagyásának biztosítása, a fizetési mővelet helyesbítése és a visszatérítés kötelezettsége. Az ügyfél és a pénzforgalmi szolgáltató írásbeli szerzıdése a keretszerzıdés, melyben a pénzforgalmi szolgáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a számlatulajdonos pénzeszközeit kezeli és a számláról a tulajdonos utasításainak megfelelıen pénzforgalmi szolgáltatásokat teljesít. A bankszámlaszerzıdés alapvetı jogviszonya szerint a pénzintézet köteles a számlát megnyitni, a megbízásokat teljesíteni, valamint az ügyfelet a számla adatairól bizonyos idıszakonként értesíteni. A számlatulajdonos köteles a megfelelı fedezetet biztosítani és a pénzintézet számára a jutalékokat megfizetni. A keretszerzıdés részeinek pontos tartalmát, a szerzıdés formai és tartalmi követelményeit a jogszabály (2009. évi LXXXV. törvény 13-14. §) részletesen szabályozza. A szerzıdés megkötése elıtt az ügyfélnek lehetısége van a pénzforgalmi szolgáltató üzletszabályzatának tanulmányozására. A 2009. évi LXXXV. törvény szabályozása részletesen foglalkozik a pénzforgalmi szolgáltató ügyfelekkel szembeni tájékoztatási kötelezettségével. Az Üzletszabályzat legfontosabb feladata a bank felelısségi körének szabályozása, a bank és az ügyfél együttmőködésének szabályozása (általános eljárási szabályok, eljárás téves terhelés, ill. jóváírás esetén, határidık ismertetése stb.). Emellett részletesen tartalmazza a banknál alkalmazott kamatszámítási módszereket, a pénzintézet által vezetett bankszámlák lehetséges típusait, a betételhelyezés és hitelügyletek általános szabályait. Fontos körülmény, hogy a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében a bizonyítás a pénzforgalmi szolgáltatót terheli. A szerzıdésben részletesen ki kell fejteni a bankszámla feletti rendelkezés jogát, vagyis meg kell nevezni azokat a személyeket, akik a bankszámlán lévı pénzösszeg felett rendelkezhetnek (diszponálás). A pénzintézet a jogosultságot a megfelelı igazolványok és az aláírások ellenırzésével biztosítja.
  • 39 A fizetési számla a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél írásbeli megállapodása alapján megkötött, a fizetési mőveletek teljesítésére szolgáló számla, melynek egyik legfontosabb típusa a bankszámla. Fizetési mővelet fogalma nemcsak a fizetı fél (kötelezett) és a kedvezményezett körére vonatkozik, hanem az új elıírások alapján fizetési mőveleten a fizetı fél, a kedvezményezett, a hatósági átutalási megbízás adására jogosult és az átutalási végzést kibocsátó által kedvezményezett megbízás valamely fizetési mód szerinti lebonyolítását értjük. Az új szabályozás másik lényegi változása a pénzforgalmi szolgáltató fogalmának bevezetése. Ebbe a körbe az alábbi intézmények tartoznak: - hitelintézetek - elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetek - Posta Elszámoló Központot mőködtetı intézmény - az MNB és - a kincstár, - pénzforgalmi intézmény amennyiben pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységet végeznek (a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény). A számlák esetében rendeltetésük szerint beszélhetünk pénzforgalmi jellegő számlákról (folyószámla) és megtakarítási célú számlákról ((takarék)betétszámla, határidıs betétszámla), valamint a vagyon vagy elkülönített célú pénzeszköz ırzésére szolgáló számlákról (értékpapír- letéti számla, fedezeti számla).1 Pénzforgalmi számla a számlatulajdonos rendszeres gazdasági tevékenység végzését szolgálja, alkalmas valamennyi fizetési mód lebonyolítására, de nem szolgál meghatározott célt (azaz nem hitelszámla, lekötött betétszámla stb.) Pénzforgalmi számlát jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság, az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személy és egyéni vállalkozó, egyéni cég nyithat, illetve köteles nyitni. 1 A devizaszámla az ügyfél birtokába jutott konvertibilis deviza, ill. valuta elhelyezésére szolgál. Speciális jellege miatt a szakirodalom a nemzetközi fizetetéseknél tárgyalja, ezért ezzel a típussal mi nem foglalkozunk.
  • 40 A folyószámla a fizetési forgalom lebonyolítására, a számlatulajdonos hitelfelvételére szolgál. A folyószámla lényeges tulajdonsága a Ptk. szerint, hogy a felek között kölcsönös tartozás vagy követelést tartalmazhat, vagyis a számla egyenlege negatív is lehet. Ekkor a számlatulajdonos egy összeghatár alatt automatikusan, külön eseti hitelkérelem benyújtása nélkül hitelben részesülhet. A (takarék)betétszámla a megtakarítások kezelésére alkalmas. Egyenlege csak pozitív lehet. A határidıs betétszámla szintén a megtakarítások elhelyezésére, a határidıs betétek lekötésére szolgál. Lényege, hogy a pénzösszeg meghatározott ideig lekötött betét. Egyenlege szintén nem lehet negatív. A fedezeti számla azoknak az összegeknek elhelyezésére szolgál, amelyek feletti rendelkezési jogáról a számlatulajdonos lemondott. A lemondás oka általában valamilyen cél megvalósítása, mint például importfedezet, akkreditív fedezete stb. Az értékpapír-letéti számla az ügyfél értékpapírjainak nyilvántartására szolgáló számlatípus. Számlakivonatot általában sokkal ritkábban küldenek e számláról, mint a pénzforgalmi számlák esetében. Az értékpapír-letéti számlák jelentısége egyre nı, mivel emelkedik azon értékpapírok köre, melyeket nem nyomtatnak ki, csak számítógépes nyilvántartásban szerepeltetnek. A pénzforgalmi kapcsolatok technikai alapja a pénzintézetek és ügyfelek azonosítására szolgáló kódok, az un. pénzforgalmi jelzıszámok. A belföldi pénzforgalmi jelzısszámok 16 vagy 24 karakter hosszúságúak és az alábbiak szerint épülnek fel: a/ az 1-8. pozíció a hitelintézet azonosító száma, az un. irányító kód (ezen belül az 1-3. pozíció a hitelintézetet, a 4-7. pozíció a fiókot jelöli, a 8. pozíció ellenırzı szám2), b/ I. forma: 9-16. pozíció: számlaszám, a fizetési számla azonosító száma (ebbıl a 9-15. pozíció a tényleges szám, a 16. helyen ellenırzı szám áll) 2 Az ellenırzı számok az elıttük álló számjegyek ellenırzésére szolgálnak, melyeket a következı algoritmus szerint kell képezni: külön az 1-7., valamint külön a 9- 15. vagy 9-23. számjegyeket helyi értékük csökkenı sorrendjében meg kell szorozni a "9, 7, 3, 1 …9, 7, 3,1" számokkal, a szorzatokat össze kell adni, és az eredmény egyes helyi értékén lévı számot ki kell vonni 10-bıl. A különbség az ellenırzı szám. (Ha a különbség "10", az ellenırzı szám értéke "0".)
  • 41 vagy forma 9-24. pozíció (9-23. pozíció a számlaszám, 24. pozíció ellenırzı szám, ekkor a 24 karakter hosszúságú pénzforgalmi jelzıszám 16. számjegye értelemszerően szabadon kialakítható;). A nemzetközi pénzforgalmi jelzıszámot (IBAN International Bank Account Number) az alábbi szabályoknak megfelelıen kell kialakítani: a) az elsı két karakter Magyarország ISO 3166 szabvány szerinti országkódja: HU; b) a 3-4. karakter az ellenırzıszám, amelynek algoritmusát az Európai Banki Szabványügyi Bizottság (European Committee for Banking Standards (ECBS) IBAN képzésére vonatkozó szabványa tartalmazza; c) az 5-28. karakter a belföldi pénzforgalmi jelzıszám (16 karakter hosszúságú pénzforgalmi jelzıszám esetében az IBAN képzésekor az utolsó 8 karaktert nulla számjeggyel kell feltölteni). a. Választás a fizetési módok között A fizetési mód megválasztásában, a legtöbbször a szokások vezérlik a kötelezettet, természetesen a megállapodás szerinti fizetési feltételeknek megfelelıen, míg a gazdálkodó szektorban szigorú jogi szabályozás érvényesül a pénzforgalmi rendet illetıen. A készpénzfizetést ösztönzı tényezık a következık: A tranzakció azonnali: az ember tudja, hogyan áll pénzügyileg, nincs probléma késıbbi ellenırzésekkel vagy az egyenleg túllépésével. Az elfogadás egyetemleges: készpénzzel bárhol lehet fizetni. Egyes fizetések nem teszik lehetıvé a számlapénzzel fizetést (borravaló, automaták.) A pénzt rábízhatjuk valaki másra, hogy hajtsa végre helyettünk a fizetést. - készpénzfizetés esetén nem szükséges nyomtatványokat kitölteni, nincsenek formális elıírások, - a készpénzfizetés anonim, senkinek sem kell megtudnia, mit és mennyiért vettünk. A számlapénzes fizetést, és a készpénzkímélı fizetési formákat ösztönzı tényezıket a következıkben foglalhatjuk össze: - biztonság: számlapénzes fizetés esetén nem lép fel a készpénz elvesztésének vagy ellopásának kockázata. Ekkor nem szükséges sok pénzt otthon vagy magunknál tartani. További elıny, hogy a fizetést írásba foglalják, mindig megállapítható, mikor, mennyit és kinek fizettünk,
  • 42 - a szabad rendelkezés lehetısége. A modern fizetési módokkal sok helyen lehet fizetni (sok formával még külföldön is). Lehetséges hirtelen ötletbıl vásárolni, - a számlapénzes fizetés a számlatulajdonos részére kényelmes. Fizetési megbízást ad és a bank magára vállalja a többi mőveletet. Egyes fizetéseket automatikusan bonyolíthatunk és a bank a fizetéseket a napi kivonaton írásban igazolja vissza. A felsoroltakból jól látható, hogy mindkét fizetési módnak megvan a maga elınye. A döntés attól függ, milyen helyzetben kerül sor a fizetésre, függ a fizetési feltételektıl, a pénz felvevıje által nyújtott szolgáltatásoktól és a fizetıt jellemzı személyes tulajdonságoktól. A készpénzzel fizetés praktikus az üzletekben, a személyszállításban és a kisösszegő készpénzzel történı vásárlásoknál. A számlapénzes fizetési mód kerekedik felül akkor, vagy/és amikor az összegek viszonylag magasak, vagy/és a fizetési forgalom földrajzilag nagy távolságot hidal át. b. Készpénzes fizetési formák A készpénzbefizetés az a fizetési mód, amely nem minısül pénzforgalmi szolgáltatásnak, így nem tartozik a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény hatálya alá. Ez a mód a pénzösszeg közvetlen átadásával valósul meg. Magyarországon a feketegazdaság visszaszorítása, valamint a terrorizmus elleni harcra hivatkozva többször került törvényi szinten a készpénzforgalom korlátozására, szigorítására (a bizonyos mennyiséget meghaladó készpénzforgalom felett gazdasági jellegő bírság kiszabása), mely jogszabályok rendre visszavonásra kerültek. A készpénzszállítás módját igen szigorú elıírások szabják meg. Az összeg nagyságától, a szállítás távolságától és idıpontjától függıen más az elıírt személyi feltétel (hány fı kísérje a készpénz-szállítmányt, polgári vagy fegyveres legyen-e a kíséret), illetve tárgyi követelmény (milyen szállítóeszköz vezetı igénybe stb.). A készpénzforgalom ellenırzésének szükségessége speciális eljárásokat igényel az éjszakai trezor kinyitására és a kazetta, tartalmának leszámolására. Kézi számolás esetén, a számlálás kétszer történik (vagy többször, ha számolási hibát állapítanak meg). A számlálót mindig valaki
  • 43 ellenırzi. A pénzszámlálásról mindig jegyzıkönyv készül, melyet a fıpénztáros aláírásával hitelesít. 2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások A jelenleg belföldön használatos, e fejezetben tárgyalt fizetési módok közé három típus tartozik a) fizetési számlák közötti fizetés b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetés c) fizetési számla nélküli fizetés. A) fizetési számlák közötti fizetési módok aa) átutalás Az átutalás megbízással a számlatulajdonos a számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató számára megbízást ad, hogy a megbízásban megjelölt összeget számolja el bankszámlája terhére a feltüntetett számlatulajdonos bankszámlája javára. Az átutalási megbízás értékhatárra tekintet nélkül benyújtható. Az átutalás jogi definíciója a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény szerint: „a fizetı fél rendelkezése alapján végzett olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizetı fél számláját a kedvezményezett javára megterhelik, valamint a hatósági átutalás és az átutalási végzés alapján történı átutalás”. Az átutalás -attól eltekintve, hogy a teljesítés vagy a fizetés történt-e elıbb- a kötelezett számára elınyösebb forma, hiszen a fizetést ı kezdeményezi. Éppen ezért e fizetési forma feltételezi a partnerek közötti bizalmat, hosszútávon fennálló szakmai kapcsolatot. Belföldi és nemzetközi fizetési forgalomban egyaránt használatos, a két forgalmi viszonylatban lényege megegyezik. Átutalási megbízás benyújtható késıbbi idıpontra vonatkozóan is. Amennyiben a számlatulajdonos nem a benyújtási, illetve az azt követı napon kívánja az átutalást végrehajtatni, az értéknap rovatba be kell írnia a kívánt teljesítési dátumot.
  • 44 A pénzforgalmi szabályozás csak a különös eseteket, eszerint az átutalás különösen: a) csoportos átutalás b) rendszeres átutalás c) hatósági átutalás és átutalási végzés. A szabályozás nem nevesíti, de továbbra is alapesetnek tekinti az egyszerő átutalást. Szintén nem került szabályozásra a korábban külön részletezett bankkártyával kezdeményezett átutalás. Az átutalási megbízásnak az alábbi altípusait különböztethetjük meg: Csoportos átutalás Csoportos átutalás esetén a fizetı fél a pénzforgalmi szolgáltatójával történt megállapodás alapján az azonos jogcímő, különbözı kedvezményezettek javára szóló átutalási megbízásokat kötegelve, csoportos formában is nyújtja be. Legjellemzıbb felhasználási területe a gazdálkodók és állami szervezetek által indított havi bérfizetés. Ekkor a megbízó az átutalást kötegelve nyújtja be, ezzel jelentısen automatizálhatja a munkafolyamatot. Rendszeres átutalás Rendszeres átutalási megbízással a fizetı fél meghatározott összegnek meghatározott idıpontokban (ezek az un. terhelési napok) ismétlıdıen történı átutalására ad megbízást a pénzforgalmi szolgáltatójának. Jellemzı azokban az esetekben, amikor ismétlıdıen azonos kedvezményezettnek, azonos összeget kívánunk átutalni. Hatósági átutalási megbízás és átutalási végzés E fizetési formák 2009. november elsejétıl a pénzforgalom új elemei. A hatósági átutalási megbízás és átutalási végzés folyamatának lépései: 1. A kedvezményezett saját pénzforgalmi szolgáltatója útján kezdeményezi a hatósági átutalási megbízást. 2. A kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízás befogadása elıtt ellenırzi a kedvezményezettre vonatkozó adatokat:
  • 45 - a hatósági átutalási megbízásban megjelölt kedvezményezett számlatulajdonos és a pénzforgalmi jelzıszám összetartozását - a rendelkezésre jogosultnak a pénzforgalmi szolgáltatónál bejelentett aláírását. 3. Ezután a kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató továbbítja az adatokat a fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatóhoz. Fontos eleme e fizetési altípusnak, hogy a fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízásról és az átutalási végzésrıl annak teljesítése, részteljesítése, vagy törvényben meghatározottak szerinti sorbaállítása elıtt nem értesítheti a fizetı felet. Ezután viszont értesítési kötelezettsége keletkezik, vagyis a pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés (rész)teljesítésérıl, illetve sorbaállításáról a teljesítéssel, illetve a sorbaállítással egyidejőleg a hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés adattartalmának közlésével haladéktalanul, írásban értesíti a fizetı fél számlatulajdonost. ab) beszedési megbízás Az átutalási mellett e fizetési mód másik lényeges altípusa a beszedési megbízás. A beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatót, hogy fizetési számlája javára, a fizetı fél fizetési számlája terhére meghatározott összeget szedjen be. A kedvezményezett a beszedési megbízást a fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatóhoz nyújtja be. A beszedés definíciója a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény szerint: „a kedvezményezett rendelkezése alapján végzett olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizetı fél fizetési számlájának a kedvezményezett javára történı megterhelése a fizetı fél által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a fizetı fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján történik”. A pénzforgalom jogi szabályozása szerint beszedés különösen: a) a felhatalmazó levélen alapuló beszedés, b) a váltóbeszedés, c) a csekkbeszedés, d) a csoportos beszedés, e) a határidıs beszedés, f) a okmányos beszedés.
  • 46 Felhatalmazó levélen alapuló beszedés A felhatalmazáson alapuló beszedés során a fizetı fél számlatulajdonos a pénzforgalmi szolgáltatójánál bejelentett módon felhatalmazó levélben engedélyezi a kedvezményezett számára beszedési megbízás benyújtását. A felhatalmazó levél tartalmazza: a) a fizetı fél megnevezését és a felhatalmazással érintett fizetési számlájának pénzforgalmi jelzıszámát, b) a felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízás benyújtására felhatalmazott (a kedvezményezett) megnevezését és fizetési számlájának pénzforgalmi jelzıszámát, c) a felhatalmazás lejárati idejét, d) okirat csatolási kötelezettség esetén az okirat pontos megjelölését. Ezenkívül a felhatalmazó levél tartalmazhatja még a teljesítés felsı értékhatárát, a benyújtási gyakoriságot, fedezethiány esetén a sorbaállítás idıtartamát és a visszavonás módját. Váltóbeszedésen alapuló beszedés Ha a beszedési megbízás váltón alapuló követelés beszedésére irányul, a váltó egyenes adósának a felhatalmazását a váltó testesíti meg. Ennek a típusnak elengedhetetlen feltétele, hogy a váltón alapuló beszedési megbízáshoz a váltó eredeti példányát csatolja a benyújtó. Lehetıség van a váltókezesekkel, illetve a megtérítési váltóadósokkal szemben a váltón alapuló követelésre irányuló beszedési megbízás benyújtására is, ez külön felhatalmazó levél alapján nyújtható be. Csekkbeszedés Ha a beszedési megbízás csekk összegének beszedésére irányul, a csekk kibocsátójának a felhatalmazását a csekk testesíti meg. A csekkbeszedési megbízáshoz a benyújtó a csekk eredeti példányát csatolja. Csoportos beszedés Csoportos beszedésrıl beszélünk akkor, ha az érintett fizetı felek felhatalmazása alapján a kedvezményezett a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatójával történt megállapodás szerint az azonos jogcímő,
  • 47 különbözı fizetı felek fizetési számlái terhére szóló, terhelési nappal ellátott beszedési megbízásokat kötegelve, csoportos formában nyújtja be. A fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a fizetı féltıl átvett, csoportos beszedési megbízás teljesítésére szóló felhatalmazás alapján az átvételtıl számított hat munkanapon belül a kedvezményezett számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatója útján értesíti a kedvezményezettet a felhatalmazás befogadásáról. A fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a fizetı fél kérésére a fizetı fél fizetési számláját érintı, csoportos beszedési megbízásra vonatkozó érvényes felhatalmazásról igazolást ad ki. A kedvezményezett a csoportos beszedési megbízást a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatójával megkötött keretszerzıdésben meghatározott helyen, módon és gyakorisággal (benyújtási határidı) nyújtja be a beszedési megbízáson megjelölt terhelési napot legalább öt munkanappal megelızıen. A csoportos beszedési megbízás esetében a kedvezményezett a vele szerzıdéses viszonyban álló személyt a beszedési megbízás alapjául szolgáló számla vagy más okmány megküldésével értesíti. A kedvezményezett a számlát legkésıbb a terhelési napot legalább hat munkanappal megelızıen elküldi a vele szerzıdéses viszonyban álló személynek. A kedvezményezett a terhelési napot úgy határozza meg, hogy biztosított legyen a számlában vagy más okmányban megjelölt fizetési határidıre történı teljesülés. A pénzforgalmi szolgáltató a csoportos beszedési megbízásról annak teljesítése elıtt is értesítheti a fizetı felet. A fizetı fél a terhelési napot megelızı munkanap végéig a csoportos beszedési megbízás teljesítését letilthatja a fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatónál. A letiltás csak a letiltást tevı fizetı felet érintı beszedési megbízás teljes összege ellen tehetı. Letiltás esetén a pénzforgalmi szolgáltató a letiltásban foglaltak szerint jár el, a letiltás indokoltságát és jogosságát nem vizsgálja. A letiltás a felhatalmazás érvényességét és feltételeit nem érinti. A csoportos beszedési megbízás teljesítésérıl, valamint a nemteljesítésrıl és annak okáról a fizetı fél fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatót értesíti.
  • 48 Határidıs beszedés A határidıs beszedési megbízás használati köre korlátozott, mert csak a kincstárnál számlát vezetı ügyfél terhére alkalmazható fizetési altípus. A határidıs beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatót, hogy pénzforgalmi számlája javára, a kincstárnál számlával rendelkezı fizetı fél terhére meghatározott összeget szedjen be megállapodás alapján. A kedvezményezett a fizetı fél számára a fizetés teljesítése elleni kifogás - mely lehet részbeni vagy teljes - megtételére határidıt szabhat, ez az un. kifogásolási határidı. A kifogásolási határidı idıpontja maximum a megbízás benyújtását követı tizedik munkanap lehet. A határidıs beszedési megbízás benyújtásáról annak teljesítése elıtt a kincstár a fizetı felet elızetesen értesíti, és a megbízást a fizetı fél rendelkezése szerint teljesíti, azaz a fizetést elindítja, ha a fizetı fél a kifogásolási határidın belül nem él kifogásolási jogával vagy leállítja, ha az ügyfél él kifogásolási jogával. Kifogásolás esetén a kincstár a kifogásolásban foglaltak szerint jár el, a kifogásolás indokoltságát, illetve jogosságát nem vizsgálja. Okmányos beszedés Okmányos beszedés esetében a kedvezményezett fizetési feltételhez köti az okmányok átadását. Az okmányos beszedésre vonatkozó megbízással az alapügylet kedvezményezettje a követelés alapjául szolgáló okmányokat azzal a megbízással adja át a fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatónak, hogy azokat csak fizetés, váltóelfogadás vagy más feltételek teljesítése esetén szolgáltassa ki a fizetı félnek (címzettnek). A hatályos szabályozás szerint tehát a korábban alkalmazott beszedés típusok közül az azonnali inkasszó e néven megszőnt. Szintén megszőntek a határozaton, illetve jogszabályon alapuló inkasszók, de azonos tartalommal, csak hatósági átutalásra átnevezve (az átutalás fizetési módban) él tovább a korábbi végrehajtói inkasszó. ac) A fizetı fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés Ide tartozik a bankkártyával lebonyolított fizetési mővelet. A rendelet itt igen szőkszavúan csak azt szabályozza, hogy a bankkártyával
  • 49 lebonyolított fizetés esetén a terhelés összegének – mely lehet fizetési számlára terhelt vagy hitelkeret terhére elszámolt összeg – meg kell egyeznie a bizonylaton szereplı összeggel, vagyis az semmilyen kezelési stb. költséggel nem csökkenthetı. ad) Okmányos meghitelezés (akkreditív) Az akkreditív alapvetıen nemzetközi viszonylatban jellemzı, Magyarországon belföldi viszonylatban ritka, de létezı fizetési forma. Az akkreditív tulajdonképpen egy fizetési ígéret:3 a pénzforgalmi szolgáltató (az un. nyitó pénzforgalmi szolgáltató) – az alapügyletben kötelezett megbízása alapján – saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott határidın belül a meghatározott okmányokat – rendszerint az áru feladását igazoló, és az áru feletti rendelkezési jogot biztosító okiratot – hozzá benyújtja, akkor az okmányos meghitelezésben meghatározott összeget a vevı számlája terhére részére megfizeti. Az okmányos meghitelezés értékhatárát a nyitó pénzforgalmi szolgáltató üzletszabályzatában határozza meg. Lakossági bankszámla javára, illetve terhére e fizetési forma sem alkalmazható. Az okmányos meghitelezés szabályaira a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamata által kiadott „Okmányos Meghitelezésre Vonatkozó Egységes Szabályok”-ban foglaltak érvényesek. Az akkreditíves ügylet létrejöttéhez legalább három fél szükséges: - a vevı (importır), aki akkreditívnyitási megbízást ad bankjának; - a pénzforgalmi szolgáltató (rendszerint a vevı hitelintézete), amely a feltételek teljesülése esetén fizetését ígéri és - az eladó (exportır), aki az akkreditív kedvezményezettje. Az akkreditívben résztvevı partnerek kapcsolatait az alábbi ábra mutatja. Az akkreditív idırendben elsı jogviszonya a vevı és a nyitó pénzforgalmi szolgáltató között jön létre a vevı akkreditív nyitási megbízása alapján. Ettıl független az akkreditív alapvetı jogviszonya, amely a nyitó 3 „Az akkreditív az angol documentary credit, illetve a francia crédit documentaire kifejezések félrevezetı magyar fordításában: okmányos meghitelezés. Lényegéhez azonban – a magyar elnevezés ellenére - nem tartozik hitelviszony. A vevınek gondoskodnia kell a vételár kifizetéséhez szükséges összegrıl.” (Pénzügytan. Saldo, Budapest 1997. I. kötet 165. oldal)
  • 50 pénzforgalmi szolgáltató és az eladó között jön létre, amikor a kedvezményezett kézhez kapja az akkreditívet. Ez az eladó számára nem kötelezettség, hanem annak lehetısége, hogy a feltételek teljesítése után biztosan hozzájusson az akkreditív összegéhez. Az eladónak általában nincs kapcsolata a nyitó pénzforgalmi szolgáltatóval (mert nemzetközi akkreditív esetén az más országban mőködik), ezért az akkreditíves ügyletbe bekapcsolódik egy (vagy több) az eladóval kapcsolatban álló másik pénzforgalmi szolgáltató is. A közbeiktatott pénzforgalmi szolgáltató (k)nak mindig a nyitó pénzforgalmi szolgáltató ad megbízást vagy felhatalmazást. Akkreditív nyitásakor a bekapcsolódó pénzforgalmi szolgáltató lehet: - avizáló (értesítı) pénzforgalmi szolgáltató, amely csak a "postás" szerepét tölti be a nyitó bank és az eladó között. Feladata mindössze a pontos, késedelemmentes okmánytovábbítás mindkét irányban. - igazoló (megerısítı, konfirmáló) pénzforgalmi szolgáltató: a nyitó pénzforgalmi szolgáltató kötelezettségvállalását erısíti meg azzal, hogy emellé a saját kötelezettségvállalását is mellékeli. Akkreditív igénybevétele során a bekapcsolódó pénzforgalmi szolgáltató lehet: - fizetı pénzforgalmi szolgáltató, amely a nyitó bank kifejezett felkérésére teljesít kifizetést az eladó számára - negociáló pénzforgalmi szolgáltató, amely a saját költségére és kockázatára megveszi az eladótól az okmányokat (kamatlevonással), ezzel átvállalja az eladónak az akkreditívbıl eredı kötelezettségeit és jogait, az adott okmányok értékéig. B) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetési módok különösen: A pénzforgalmi szolgáltatások második fı csoportját azok a szolgáltatások képezik, melyek csupán egy fizetési számlához kötıdnek. Ezek az alábbi altípusokba sorolhatók: ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása; bb) a készpénzbefizetés fizetési számlára, bc) a készpénzkifizetés fizetési számláról;
  • 51 ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása A számlatulajdonos készpénzfizetésre szóló csekket abban az esetben kibocsáthat ki, ha a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatójával csekkszerzıdést kötött. A csekk szólhat: - megnevezett személyre szóló csekk esetén csekk beváltójának jogosultságát (legitimáció) a pénzforgalmi szolgáltató köteles ellenırizni. - bemutatóra szóló csekk esetében a csekken nem szerepel kedvezményezett neve, így a pénzforgalmi szolgáltató részérıl nincs szükség legitimitás-vizsgálatra. A csekk átruházásának egyszerősége miatt kedvelt csekktípus. A pénzforgalmi szolgáltatóhoz eljuttatott készpénzfizetésre szolgáló csekk terhére a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési számla egyenlege erejéig teljesít kifizetést. A csekket bemutató személlyel vagy a csekken megnevezett kedvezményezettel (csekkbirtokos) a pénzforgalmi szolgáltató a csekk hátlapját az összeg átvételének elismeréseként aláíratja. bb) készpénzbefizetés fizetési számlára E fizetési forma esetén készpénzbefizetés a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltató bármely pénztáránál és egyes, befizetési funkciót ellátó bankjegykiadó automatáinál teljesíthetı. A számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatón kívül más pénzforgalmi szolgáltató is elfogadhat készpénzbefizetést. Ennek feltétele, hogy a két pénzforgalmi szolgáltató között létezzen érvényes megállapodás. A pénztáraknál készpénzbefizetési célra szolgáló nyomtatvánnyal (pl. befizetési lappal, készpénzátutalási megbízással) vagy a pénztárbizonylat aláírásával fizethetı be készpénz a fizetési számlára. bc) Készpénzkifizetés fizetési számláról Fizetési számláról készpénz a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltatónál, valamint a vele erre szerzıdött más pénzforgalmi szolgáltatónál vehetı fel. A számlavezetı pénzforgalmi szolgáltató, valamint más pénzforgalmi szolgáltató pénztáránál az alábbi módokon történhet készpénz kifizetés:
  • 52 - készpénzkifizetési célra szolgáló nyomtatvánnyal (pl. kifizetési lappal, kivételi bizonylattal) - a pénztárbizonylat aláírásával, - csekk felhasználásával - készpénzfelvételi utalvánnyal - kifizetési utalvánnyal postai úton (postai kézbesítéssel).. Ezek közül a készpénzfelvételi utalvány és a kifizetési utalvány szorul némi magyarázatra. Készpénzfelvételi utalvány A számlatulajdonos a bankszámlája terhére kiállított készpénzfelvételi utalvány segítségével készpénzt vehet fel a számlavezetı pénzforgalmi szolgáltató, illetve – külön megállapodás esetén – más pénzforgalmi szolgáltató pénztáránál. A készpénzfelvételi utalványt a kiállítás napját követı nyolc naptári napon belül kell bemutatni a hitelintézet pénztárában, ezután a kifizetés nem teljesíthetı. A kifizetés során a bankszerv kétféle módon járhat el: - ha a készpénzfelvételi utalványon a számlatulajdonos nem határozza meg konkrét személyt a készpénzfelvétellel, akkor az utalvány bemutatóra szóló típusú, vagyis a bank az utalvány bemutatójának fizeti ki a készpénzt. - ha a megbízó (a számlatulajdonos) megnevezi a készpénzfelvételre jogosult személyt, akkor a bank csak neki szolgáltathatja ki a megfelelı összeget. A pénzforgalmi szolgáltató a készpénzfelvételi utalvány igazolt, illetve az azt bemutató benyújtójával a készpénzfelvételi utalvány hátlapját az összeg átvételének elismeréseként aláíratja. Ennél a fizetési módnál lehetıség van készpénzfelvételi-utalványfüzet használatára is. Ez az utalvány két részbıl áll: tıszelvény (a füzetben marad) és utalvány. Bizonyos esetekben használható, illetve a postahelyeknél és más hitelintézeteknél történı készpénzfelvétel esetében használandó háromrészes változat is, a harmadik rész a terhelési értesítés szelvénye.
  • 53 Kifizetési utalvány A kifizetési utalvány kiállításával a számlatulajdonos megbízza a hitelintézetet, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget postai úton fizessen ki a címzettnek. A számlatulajdonos a kifizetési utalványokat feladójegyzékbe foglalva nyújtja be a hitelintézethez, amely azok postai költséggel növelt összegével megterheli a bankszámlát, és az utalványokat átadja a székhelyén mőködı postahelynek, postai érvényesítés és a címzettek lakhelye szerint illetékes postahelyhez való továbbítás céljából. C) fizetési számla nélküli fizetés A fizetési számla nélküli fizetés vizsgálatakor a készpénzátutalás folyamatát vizsgáljuk. A készpénzátutalás olyan fizetési számla használata nélküli pénzátutalás, amelynek során a készpénzátutalás tárgyát képezı összeget a pénzforgalmi szolgáltató a) a pénztáránál való kifizetéssel, b) postai úton (kézbesítéssel) bocsátja a kedvezményezett (címzett) rendelkezésére. A 2009. november 1-je elıtt alkalmazott pénzforgalmi nyomtatványokat a pénzforgalmi szolgáltató 2010. december 31-ig fogadhatja be a számlatulajdonosoktól. Ezután kizárólag az új pénzforgalmi nyomtatványokon vagy a pénzforgalmi jogszabályokban rögzített kötelezı tartalmi kritériumoknak megfelelı pénzforgalmi nyomtatványokon nyújtható be fizetési megbízás. Fizetés bankkártyával A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény több 2009. november 1. elıtt megszokott fizetési formát nem nevesít, illetve nem tárgyal részletesen. E körbıl – népszerősége és elterjedtsége révén - a bankkártyával történı fizetést vizsgáljuk meg.
  • 54 2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer szereplıi A kártyarendszerek bevezetésének legfıbb nehézsége hazánkban – és egyúttal Kelet-Európában – az a szemlélet, amely a készpénzt tekinti valódi pénznek. Emellett az elıbbiekben már említettük azokat az okokat, melyek a készpénzforgalom csökkenését akadályozzák. A kártyarendszerek bevezetésének általános bevezetési nehézségét az elfogadóhelyek megszerzése okozza. A kártyatulajdonosok száma akkor nı megfelelıen, ha kellı számú elfogadóhely áll rendelkezésre, ugyanakkor az elfogadóhelyek akkor lépnek be a kártyarendszerbe, ha megfelelı számú potenciális vásárló, azaz kártyabirtokos tagja a rendszernek. Ez a probléma minden új kártya bevezetésekor fennáll. A kártya használatának tömegessé válásához elengedhetetlen, hogy a lakosság nagy része bankszámlával rendelkezzék. Ez különösen a hitelkártyák esetében szükséges, s döntıen nem is a technikai háttér miatt, hanem az ügyfél megítélése érdekében. A bankkártyával történı fizetés központi kérdése a fizetés engedélyezése, azaz az autorizációs rendszer kiépítése. Ez annak a kérdésnek eldöntése, miszerint van-e fedezete a kártyabirtokosnak. A kibocsátó bank állapítja meg a határértéket, a limitet, amely feletti pénzkivételhez a bank engedélye szükséges. A limit azt a pénzösszeget takarja, mely a kártyabirtokos napi rendelkezésére áll. Mindezek rendszerezésére dolgozták ki a háttérautorizációs rendszert. A bankkártya szereplıi négy fı csoportba sorolhatók: 1. Kibocsátó 2. Kártyabirtokos 3. Elfogadóhely 4. Elfogadó bank 1. Kibocsátó: A bankkártya tulajdonképpeni feltalálói éttermek, áruházak, benzinkutak, akik a náluk vásárló, szórakozó ügyfeleknek akartak ezáltal kényelmet és kedvezményt biztosítani. Idıvel a pénzintézetek bankszámla tulajdonosainak meghatározott szabvány szerint kártyát bocsátott ki. A kibocsátó korlátozhatja a felhasználók körét, pl. letilthatja számláját a
  • 55 limithatárt gyakran átlépı ügyfeleitıl, vagy hitelt vissza nem fizetı ügyfeleitıl megtagadja a kártyakiváltást. 2. Kártyabirtokos: Az a személy, aki elfogadva a bankkártya szerzıdés feltételeit, használja azt. 3. Elfogadóhely: Akivel a pénzintézet szerzıdést köt, hogy az általa kibocsátott bankkártyát fizetıeszközként elfogadja. 4. Elfogadó bank: az elfogadóhely hitelintézete. 2.2.5 A kártyák típusai és díjai A tranzakció terhelése szempontjából a kártya lehet: 1. Használatkor terhelt kártya E kártya típus a tranzakciókor, vagy röviddel azután terhelt. Ide tartozik az elektronikus leolvasható kártyák nagy része. 2. Halasztott fizetést lehetıvé tevı kártya Halasztott terheléses (charge card) kártya, melynek birtokosa egy adott idıszak alatt bármekkora összeget költhet, tartozását egy bizonyos periódus letelte után egy összegben kell rendeznie. Ez azt jelenti, hogy általában 30-45 napig kamatmentes hitelnyújtás történik (a készpénzfelvételt kivéve). Klasszikus hitelkártya (credit card). Az ilyen típusú kártyák esetén a bank és ügyfele a bankkártya szerzıdés megkötésekor egy hitelszerzıdést is köt, melyben rögzítik a fél hitel visszafizetési, hitelnagyság és kamatfeltételeit. Budget card, melynek birtokosa rulírozó hitelkeretet vehet igénybe, a klasszikus hitelkártyához képest saját ütemezésében. 3. Elıre fizetett kártya A kártyabirtokos az összeget elıre kifizeti (ilyen a telefonkártya, parkolási kártya, üzemanyag-kártya). A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bankkártyák elterjedtségét nagymértékben növelte a kártyához tartozó hitellehetıség biztosítása. A hitelkártyák jelentıs elınyöket biztosítanak tulajdonosaik számára. A kártya kényelmesebb fizetési mód, mint a csekk vagy a készpénz. A hitelfelvétel a kártya segítségével rendkívül kényelmes, hiszen nem kell a
  • 56 hitelcélt megindokolni, nincsenek a hitelelıterjesztésnek költségei stb. A költségek tervezését segíti, hogy a tulajdonos határozhatja meg a havi törlesztırészletek nagyságát. Mindezek az elınyök megsokszorozódnak azáltal, hogy a kártyákat nemcsak belföldön, hanem nemzetközileg széles körben is elfogadják. A hitel igénybevételének lehetısége a pénzintézetek oldaláról is elınyös. A kártya jövedelmezıségének alapja ugyanis az elfogadóhelyek által fizetett jutalék és az ügyfél által az igénybevett kártyahitel után fizetett viszonylag magas kamat. A kártyatörténet hajnalán és napjainkban is folyamatosan jelennek meg a bankkártyák mellett a kereskedelmi kártyák, melyeket nem hitelintézetek, hanem valamely kereskedelmi egység bocsát ki. E kártyafajták közös jellemzıi, hogy elfogadóhelyük egy üzletlánchoz, egy hálózathoz kötött, készpénz felvételére nem, csak vásárlásra használható. Bankkártyák jutalékai A bankkártyával való fizetés, a számlaszerzıdés megkötése, tranzakciók lebonyolítása, stb. mind olyan plusz költséget jelentenek a felhasználók számára, melyek teherként jelentkeznek. Az alábbiakban áttekintjük, hogy milyen általános költségek merülhetnek fel e fizetési móddal. • Óvadék: bankszámla szerzıdéskor elhelyezett összeg, mely kamatozik, s melyet mindig a számlán kell tartani • Éves díj: évente fizetendı fix összeg • Társkártya díj: egy bankszámlaszerzıdésre a fı kártya mellé társkártya is váltható, melyre külön díjat kell fizetni • ATM-bıl pénzfelvét: fix összeg és/vagy a kivett összeg valamennyi ezreléke • Bankkártya soron kívüli elkészítési díj: ügyfél kérésére, mely többletköltséggel jár • Számlavezetési díj: mely a bankkártya számla után fizetendı • Egyenleglekérdezési díj: fix összeg
  • 57 2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései A kártyatípus kiválasztása során a nemcsak finanszírozási, hanem egy sor technikai kérdést is meg kell válaszolni. A legfontosabb kérdés, hogy specializált (egy feladat elvégzésére képes) vagy univerzális (többfunkciójú) kártyát vezessünk-e be. A bankkártyák méretei meghatározott szabvány szerint készültek, melyet az ISO 7810 foglalja össze. E szerint: anyaga plasztik, hossza: 85,6 mm; széle: 54 mm; magassága: 0,76 mm. A címlapon található adatok a következıek: érvényesség ideje, helye; kártyaszám, a kártyatársaság neve, emblémája; kibocsátó bank neve, emblémája. A hátoldalon lévı adatok: kártyabirtokos aláírása, kártyagyártó cég neve, mágnescsík, embléma. A kártyák technikailag az alábbi típusokba oszthatók: - dombornyomású - mágnescsíkos - chipes - optikailag leolvasható - biometrikus és - érintés nélküli bankkártyás fizetés A dombornyomású kártya olyan plasztikkártya, amelyen a fontosabb, a kártya birtokosát azonosító adat karakterei a kártya szintjébıl kidomborodnak. Egy egyszerő mechanikus szerkezetbe (ezt a szakzsargonban "vasaló"-nak nevezik) helyezve, önindigós papír és egy gumihenger segítségével a kártya lenyomata megjelenik a formanyomtatványon, melynek mezıi viszont az elfogadó hely adatait tartalmazzák. A rendszer elınye, hogy kis beruházással megvalósítható. Hátrányai közé tartozik, hogy a kártya elvesztése esetén a jogosulatlan felhasználás igen könnyő, hiszen csupán az aláírás utánzását kell megtanulni. Másik nagy hátránya e kártyarendszernek, hogy a bizonylatokat postai úton kell továbbítani, és ez – az on-line rendszerekkel ellentétben – nagymértékben megnyújtja a lebonyolítás fázisának idıszükségletét. A másnescsíkos kártya nevét onnan kapta, hogy a kártya hátlapján mágnescsík található. A mágnescsíkon levı adatok az országot, a bankot,
  • 58 az ügyfelet, magát a kártyát és a kártya felhasználását azonosítják. Minimálisan ezek az adatok szükségesek bármely mővelet elvégzéséhez. Egy mővelet teljes lebonyolításához szükség van a kártyán a PIN-kód-ra (Personal Identification Number - személyi azonosító szám), amely bizonyos értelemben elektronikus aláírás. Ez a kód csak a megbízót azonosítja. A biztonság elsısorban diszkréciót kíván: csak az ügyfél ismerheti a belépési kódját. E biztonság céljából általában központosítják a kódkészítést. A PIN-kód általában egy négyjegyő szám. Jelentısége különösen akkor lép elıtérbe, ha az ügyfél elveszti a kártyát, hiszen ekkor a PIN-kód ismerete nélkül igen megnehezül a kártyával való visszaélés. A kártyák harmadik típusa a chipes kártya. Ez egy olyan memóriát tartalmaz, melynek segítségével a kártya tartalma írható és olvasható. A felhasználáskor maga a kártya rögzíti a tranzakció adatait. Ezáltal lehetıvé válik, hogy a kártyát elıre befizetés esetén egy összeggel feltöltsék. E kártyatípus legnagyobb hátránya, hogy – információtartamához képest – magas az ára. Tovább drágítja e kártyát, hogy egyszerőbb változatainál a tranzakciók törölhetetlen formában kerülnek rögzítésre, aminek következtében az elıírt számú tranzakció elvégzése után a kártya eldobható. Megoldást a bonyolultabb, feltölthetı memóriás chipes kártyák jelentenek. A negyedik típusnak, az optikailag leolvasható kártyáknak két típusa a hologramos és a lézerkártya. Tárolókapacitásuk óriási, áruk ehhez viszonyítva alacsony. A lézerkártya elınye chipes társával szemben tehát az, hogy olcsóbb és nagyobb tömegő információt képes hordozni. Elterjedését viszont hátráltatja, hogy leolvasásához viszonylag költséges leolvasókészülék szükséges. Új típus a biometrikus kártya is, mely egyetlen ujjlenyomattal, a szem fizikai jellemzıivel azonosítja tulajdonosát. A leolvasó rendszer élı, emberi szövetet azonosít. Az érintés nélküli bankkártyás fizetés Magyarországon 2009-ben indított technológiai. Ennek fizetési sebessége a leggyorsabb készpénzfizetéssel azonos, tehát azzal, amikor a már pontosan elıre elkészített készpénzt adjuk át a pénztárosnak. Az érintés nélküli (PayPass) technológiával a kártyát elegendı az elfogadó terminálhoz néhány
  • 59 centiméterre közelíteni, mely kiküszöböli a kártyák véletlen leolvasását és egy csipogás, valamint a terminál felirata bizonyítja a tranzakció elfogadását. Az érintésnélküli fizetés során az erre felkészített terminálok (ezek száma Magyarországon induláskor 350 volt) a hagyományos bankkártya elfogadás mellett rádiófrekvenciás azonosítással történı fizetésre (NFC) is alkalmasak a kártyában elhelyezett láthatatlan antenna segítségével, tehát a hagyományos és az érintésnélküli fizetésre alkalmas bankkártya fizikailag egyetlen bankkártyában testesül meg. Ez a fizetési mód Magyarországon 3.000 forint alatti összeg alatt használható. Végül megemlítendık még az elıbbi típusok együttes alkalmazásával létrejött hibridkártyák is. Igen elterjedt a dombornyomású és a mágnescsíkos, illetve a mágnescsíkos és a chipes kártyák együttes alkalmazása. Ez egyrészt a kölcsönös elınyök kiaknázására szolgál, másrészt növeli az adott kártya elfogadottságát, hiszen a kártya mindkét típusú leolvasóegységgel rendelkezı felhasználási helyen alkalmazható. A kártyás fizetéssel a bankvilág önkiszolgáló jelleget öltött. Ez elınyt nyújt az ügyfélnek, akit így a bank nyitvatartási ideje nem korlátoz és a tranzakció független lehet attól a helytıl, ahol a bankfiók található. Valójában alapvetıen új fejlıdés következett be, amely jelentıs módosulásokhoz vezethet a pénzintézetek nyújtotta szolgáltatástípusokban.
  • 60 2.3 Egyéb banki mőveletek Tartalomjegyzék 2.3 Egyéb banki mőveletek 60 2.3.1 Lízingügyletek 61 2.3.1.1 Lízing története, fogalma 61 2.3.2 Lízing típusai 62 2.3.2.1 Pénzügyi lízing 62 2.3.2.2 Nyílt végő pénzügyi lízing 63 2.3.2.3 Zárt végő pénzügyi lízing 63 2.3.2.4 Operatív lízing 63 2.3.3 A lízing szereplıi 66 2.3.4 További lízingtípusok 68 2.3.4.1 Allízing 68 2.3.4.2 Visszlízing 68 2.3.5 A magyar lízingpiac 69 2.3.6 Követelés - megvásárlás 70 2.3.7 A faktorálás 73 2.3.7.1 Faktorálás fogalma 73 2.3.7.2 A faktorálás szereplıi, menete 74 2.3.8 A faktordíj kialakítása 76 2.3.9 A faktoring típusai 78 2.3.10 A magyar faktorpiac 79 2.3.11 A forfetírozás 80
  • 61 Lízingügyletek 2.3.1.1 Lízing története, fogalma A lízingügyletek termelıeszközök bérbeadásán alapszanak. Bár nem ezzel a kifejezéssel illették, de már az ókorban is létezett a termelıeszközök bérbevétele: a sumér, majd a görög és római parasztok között is voltak, akik bérbevett földeken gazdálkodtak. A bérbevétel indítéka akkoriban egyszerő volt: a megvételhez nem rendelkeztek elegendı mennyiségő pénzzel, és csak a rendszeresen, de kisebb összegekben fizetendı bérleti díjat tudták állni. A modern gazdasági rendszerben a második világháború után, az Egyesült Államokban jelent meg az új funkciókkal rendelkezı lízing. A lízing során ugyanis a nagy értékő termelıeszközöket nem szükséges megvásárolni, és a hozzájuk szükséges pénzeket elıteremteni, hanem a bérbevétel során, kisebb havi díjjal lehet a termelıeszközt üzemeltetni. A lízing igazi elınye viszont a megvétellel szemben, hogy a teljes lízingdíj, azaz bérleti díj költségként számolható el. Az elszámolt költségek pedig csökkentik a vállalati nyereségadó alapját, és vele együtt a fizetendı nyereségadó nagyságát is. A lízing egy olyan ügyletfajta, ahol a lízingbe adó és a lízingbe vevı meghatározott idıre köt szerzıdést. A lízingbe adó vállalja, hogy a lízingbe vevı által kiválasztott lízingeszközt megvásárolja és átengedi használati jogát. Ellentételezésként a lízingbe vevı lízingdíjat fizet. A lízingdíj a vételár kamatokkal növelt értékének adott naptári idıszakára esı része. A szerzıdés fontos része, hogy a futamidı lejáratakor a lízingtárgy a lízingbe vevı tulajdonába kerül, vagy sem.
  • 62 2.3.2 Lízing típusai Alapvetıen kétféle lízing létezik: a pénzügyi és az operatív lízing. A pénzügyi lízing a hitelezéshez, az operatív lízing inkább a bérbeadáshoz áll közelebb. Mindkét esetben a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevı számára szükséges eszközt és elıre megállapított összeg fejében átadja használatra. 2.3.2.1 Pénzügyi lízing A pénzügyi lízing (másképpen: finanszírozási lízing) estén lízingdíj fejében a lízingbeadó megvásárol a lízingbevevı által szükségesnek tartott eszközt egy szállítótól. A szerzıdésben rögzítik a lízing tıkerészét, amely megegyezik a lízingtárgy szerzıdés szerinti értékével, a kamatrészt és a törlesztés ütemét. Szintén a szerzıdésben rögzítik, hogy a lízing lejáratakor lízingbe vevı maradvány értéken él e az opciós jogával, tehát megvásárolhatja ı, illetve az általa megjelölt személy az eszközt. Ez a maradványérték általában a használt eszköz várható piaci értékével lesz egyenlı. Elıfordul olyan megállapodás, hogy a lízing lejáratakor az eszköz könyv szerinti értéke nulla lesz, így automatikusan a lízingbevevı tulajdonába kerül át. Amennyiben a lízingbe vevı nem él opciós jogával, úgy a lízingtárgy visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A pénzügyi lízingre jellemzı, hogy a lízingbeadó szerepe befejezıdik az eszköz bérbeadásával. Az eszköz ugyan továbbra is az ı tulajdona marad, de az azzal kapcsolatos javítási, karbantartási tevékenységeket a lízingbevevınek kell ellátnia, illetve a garanciális javításokat, cseréket pedig a szállítónak. További szolgáltatásokat a lízingbeadó tehát nem vállal, csak a pénzügyi lehetıséget teremti meg. Az eszköz használatából eredı minden kockázatot (elromlás, elavulás, stb.) a lízingbevevı vállal. Az adott futamidı alatt a szerzıdést viszont nem mondhatja fel, akkor sem, ha az eszköz használhatatlanná válik. Ilyen esetekben csak az eszköz javítását vagy cseréjét kérheti, de a lízinget folytatnia kell.
  • 63 2.3.2.2 Nyílt végő pénzügyi lízing A lízingbe adott eszköz a lízingbeadó tulajdonában marad, de a lízingbevevı könyveibe aktiválják, így amortizációt is ı számolhat el. A lízing lejáratakor a lízingbevevı a következı döntéseket hozhat: • Nem kíván tulajdonjogot szerezni a lízingelt eszköz felett, • Maradványértéken megvásárolja a lízingeszközt, • A szerzıdés meghosszabbítását kezdeményezi maradványértékrıl. Az eszköz beszerzési árának ÁFA-ját a lízingbe adó fizeti. A lízingdíjat a lízingbe vevı a kötelezettségei között tartja nyilván, de költségként csak a lízingdíj kamatrészét számolhatja el, mivel a tıkerész a tartozást csökkenti. A lízingdíj tıkerészre esı ÁFA-ját az általános forgalmi adó elıírásai értelmében vissza lehet igényelni. Illetékfizetési kötelezettsége csak akkor lesz a lízingbevevınek, ha a lejárat végén tulajdonjogot szerez az eszközre. 2.3.2.3 Zárt végő pénzügyi lízing Hasonlóan a nyílt végő pénzügyi lízinghez, a lízingtárgy tulajdonjoga a lízingbeadónál marad a szerzıdés lejáratáig, de a lízingbe vevı aktiválja könyveiben és ı számolhat el rá értékcsökkenést. A lízingelés alatt a lízingdíj kamatrészét a lízingbe vevı a számviteli törvény alapján költségként elszámolhatja. Az utolsó lízingdíj kifizetésekor viszont az eszköz tulajdonjoga automatikusan a vevıre száll. Az Áfa teljes összegét ezért a futamidı elején a lízingbe vevınek kell megfizetnie. Az ÁFA természetesen visszaigényelhetı. Gyakorlatilag ez a lízingforma nagyon közel áll a középtávú hitelezéshez, de a felhasználási cél a lízingnél egy konkrét eszköz. 2.3.2.4 Operatív lízing Az operatív lízing (másképpen: mőködési lízing) a Hitelintézeti törvény alapján minden olyan lízing, amely nem pénzügyi lízing. A bérbeadó különbözı szolgáltatásokat is vállal a bérbe adott eszközzel kapcsolatban: javítást, karbantartást, sıt például számítógépeknél az újabb változatokra való kicserélés is a szolgáltatások közé tartozhat. Ez azt jelenti, hogy a mőködtetéssel kapcsolatos kockázatok többségét is a
  • 64 lízingbeadó vállalja magára. Természetesen emiatt ez a forma drágább, mint a csak finanszírozást nyújtó lízing. Számviteli elszámolásban az operatív lízing a tartós bérlethez jobban hasonlít, mint a pénzügyi lízinghez. A lízingelt eszközt a lízingbeadó aktiválja könyveiben és ı számol el rá értékcsökkenést. A lízingbe vevı az eszközt csak analitikusan tartja nyilván, így viszont a teljes lízingdíjat elszámolhatja költségként. A mőködési lízing futamideje általában rövidebb, mint amennyi ideig az eszköz használható, így elképzelhetı, hogy a lízingbeadó többször is lízingbe tudja ugyanazt az eszközt adni. A lízingszerzıdés éppen ezért elıbb is felmondható, hiszen más lízingbevevınek újra kilízingelheti az eszközt. Éppen emiatt a lízing lejárta után az eszköz nem a lízingelı, hanem a lízingbeadó tulajdona marad. Az operatív lízing esetében is lehetséges, bár ritkán fordul elı, hogy a lízingbe vevı a szerzıdés lejáratakor megvásárolja a lízingelt eszközt. Ilyenkor a maradványértéken, illetve beszerzési értéken kell aktiválni, és utána értékcsökkenést elszámolni.
  • 65 1. sz. táblázat: Lízing típusok összehasonlítása Nyílt végő pénzügyi lízing Zárt végő pénzügyi lízing Operatív lízing Szerzıdı felek Lízingbe adó Lízingbe vevı szállító Lízingbe adó Lízingbe vevı szállító Lízingbe adó Lízingbe vevı Szállító (sokszor megegyezik a lízingbe adóval) Futamidı Közép ill. hosszútáv, határozott idıtartam Közép ill. hosszútáv, határozott idıtartam Tulajdonjog Lízingbe adónál Lízingbe adónál Lízingbe adónál Tulajdonjog átszállása Opció Automatikus Nincs (ritkán elıvásárlási jog) Lízingtárgy könyvszerinti nyilvántartása Lízingbe vevınél Lízingbe vevınél Lízingbe adónál Értékcsökkenés elszámolása Lízingbe vevınél Lízingbe vevınél Lízingbe adónál Értékcsökkenési kulcs Szokásos mértékő Szokásos mértékő Gyorsított Értékcsökkenés mértéke Teljes amortizáció Teljes amortizáció Részamortizáció Szokásos maradványérték 5-20 % 0 A piaci ár 10- 20%-a Törlesztés Kamatrész, Tıkerész, Tıkerész ÁFA-ja Kamatrész, Tıkerész Lízingdíj költségelszámolása Kamatrész, Tıkerész ÁFA-ja Kamatrész Teljes lízingdíj és az ÁFA is elszámolható Törlesztés elszámolása lízingbe vevınél Tıke: adózott eredménybıl, Kamat: költségbıl Tıke: adózott eredménybıl, Kamat: költségbıl Teljes törlesztés a költségbıl
  • 66 Lízingbe adó által fizetett ÁFA Szállítónak fizet, visszaigényli Szállítónak fizet, visszaigényli Lízingbe vevı által fizetett ÁFA Futamidı alatt a tıkerészek arányában Futamidı elején egy összegben Lízingbe adó szolgáltatása Finanszírozás Finanszírozás Finanszírozás és kiegészítı szolgáltatás Biztosítékok Szokásos hitelfedezet és a lízingtárgy Szokásos hitelfedezet és a lízingtárgy Lízingtárgy Szokásos saját erı 10-30% 10-30% 10-30% A liberalizált külkereskedelemnek köszönhetıen most már nemcsak a belföldi eszközök, hanem a külföldrıl importált eszközök lízingbeadására is lehetıség van. Ilyenkor az ügyfélnek nem kell rendelkeznie valutával, forintban is fizetheti a lízingdíjakat. 2.3.3 A lízing szereplıi A lízingbevevı elınyei az üzletbıl: • nem kell a vásárláshoz szükséges egész összeggel rendelkeznie, • viszonylag kiegyensúlyozott nagyságú, rendszeresen jelentkezı költségei vannak, • nyereségadót takarít meg, • nem szükséges devizával rendelkeznie, forintban is fizethet (importlízing); • különbözı kiegészítı szolgáltatásokat kaphat (a mőködési lízing esetén).
  • 67 A lízingbevevı hátrányai: • nincs a saját tulajdonában az áru, nincs meg a pszichológiailag oly fontos tulajdonosi érzete; • a saját tulajdonú eszköz után amortizációt számolhatna el, vagyis azzal csökkenthetné a kimutatott nyereségét, és az utána fizetendı nyereségadót, amit így nem tehet meg, • a lízing kamatlábai általában elég magasak • a valutaátváltási kulcsok magasabbak a banki eladási árfolyamoknál (importlízingnél). A bérbeadó, lízingelı cég elınyei: • viszonylag magas kamatot számíthat fel a bérleti díjak kalkulálása során • nıhet ügyfélköre, és a lízinggel az adómegtakarítási lehetıségek miatt olyan pénzeket tud megmozgatni, amelyeket más formában nem tudott a banki hatáskörbe vonni; • csak a szolgáltatás, bérbeadás után kell forgalmi adót fizetnie (de ezt úgyis belekalkulálja a lízingdíjba) • a lízingbeadott eszköz az ı tulajdonában van, azután amortizációt ı számolhat el, amivel csökkentheti a kimutatott nyereségét. A lízingbeadó hátránya: • nem egybıl kapja meg a vételárat, hanem csak részletekben, • a kapott bérleti díj nem adómentes, hanem beszámít az adóalapjába, • a mőködési lízingnél további kötelezettségeket vállal magára.
  • 68 A szállító szerepe lízingelés esetén: Az eszköz gyártója, eladója, kereskedıje számára az elıny az, hogy nı a forgalma, és esetleg olyan eszközt adott el, amelyet más formában a vásárló nem tudott volna megvásárolni. A szállítók szerzıdésben vannak lízingcéggel, akiket vásárlás esetében ajánlani tud. Magyarországon az ügynöki keretszerzıdések a jellemzıek, amely alapján a szállító minden ügyfél után jutalékot kap a hozzá irányított lízingcégtıl. Tipikus példa erre a magyar autókereskedés, ahol a kiélezett versenyhelyzet miatt a kereskedınek minimális az árrés, így a lízingcégtıl kapott jutalom kárpótolja ıket. A szállító és a lízingbe adó köthet olyan szoros szerzıdést is, – ez is elsısorban jármőfinanszírozás esetén jellemzı – amely keretében a lízingbe vevı válláról lekerül a lízingtárgy karbantartásának, szervizelésének terhe, de ennek költsége is bekerül a lízingdíjba. 2.3.4 További lízingtípusok 2.3.4.1 Allízing Allízingrıl akkor beszélhetünk, ha lízingbe vevı a lízingtárgyat tovább lízingeli. Akkor alkalmazzák ezt a formulát, ha sok kis értékő tárgyat kell bérbeadni, sok felhasználónak. A végsı felhasználónak viszont fontos tudni, hogy a tárgy nem a lízingbe adónak a tulajdona. A szerzıdésben külön rögzíteni szükséges, hogy milyen körülmények esetén történhet a szerzıdés felmondása abban az esetben is, ha a végsı felhasználó rendesen fizet is. 2.3.4.2 Visszlízing A lízing egy továbbfejlesztett változata a visszlízing. Ekkor a lízingbevevı vállalat már megvette az eszközét, tehát az ı tulajdona az. Olyan partnert keres, aki megvásárolná tıle az eszközt, és visszaadná neki lízingbe, vagyis csak a lízing kedvéért venné meg azt. Ezt a típusú lízinget elsısorban a kis és középvállalatok szeretik felhasználni, mivel nehezen tudna forráshoz jutni. Így a saját eszközüket, legfıképp ingatlanjukat eladják és másnap visszalízingelik. Mivel tulajdonváltás történik, a lízingszerzıdéshez kötıdıen ismét visszterhes vagyonszerzési
  • 69 illetéket kellet fizetnie. 2010-tıl ezt a fajta illetéket eltörölték Magyarországon, így hasonló finanszírozásúvá vált, mit a jelzálog alapú hitelezés. Mivel a lízingnél a lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonába kerül, kedvezıbb elbírálás alá kerül, mint a jelzáloghitel. Ezáltal olyan vállalkozások is forrásokhoz tudnak jutni, akiket eddig a bankok nem finanszíroztak. 2.3.5 A magyar lízingpiac A magyar lízingpiac, a jelenlegi válság ellenére dinamikusan fejlıdı szereplıje az európai lízingpiacnak. A Magyar Lízingszövetség4 tagja a Leaseurope-nak, az európai lízingszövetségek érdekképviseleti szervezetének. A piaci részesedésünk 2000-ben még csupán 0,8% volt a tagok összes új kihelyezése közül, 2008-ban már majdnem megduplázódott, és 1,5% lett. A Közép-Kelet-Európai régióban (CEE) viszont már jelentıs, közel 30%-os részesedésünk volt 2008-ban. Az európai és magyar lízingpiac között a keresleti oldalon jelentı eltérés mutatkozik. Magyarországon a lízingpiac iránt a keresletet közel 58%-ban a fogyasztók alkotják, az ipari és szolgáltató cégek csak 40%-ban. Európa nyugati felében az utóbbiak jelentik a lízingpiac domináns részét, közel 65%-át. A strukturális különbség abból adódik, hogy hazánkban a lízingügylet kevésbé ismert és elfogadott, mint a nyugati országokban. Különbség még a hazai és nyugati lízingpiacon a kihelyezések futamideje. A magyar piacon jelentısebb összegek történnek a hosszú távon (6-10 év), míg az európai piacokon a 2-5 éves kihelyezések a preferáltabbak. Ennek oka, hogy nyugaton a tranzakciók sebessége gyorsabb, és a jövedelemi helyzet is kedvezıbb. A magyar lízingpiac 2008-ig folyamatosan növekedett. A lízingcégek által finanszírozott volumen 1990-ben 5 Mrd Ft volt, 2006-ban 1050 Mrd Ft, 2008-ban már 1200 Mrd Ft. A finanszírozási szerkezet szempontjából a magyar piacon még mindig a hitel a legfontosabb szegmens 85%-al, a pénzügyi lízing 10%, az operatív lízing pedig 5%. A lízingpiac keresleti oldala hazánkban: lakosság 58%, közép és kisvállalkozások 36%, nagyvállalatok 5%, állam 1%. 4 Magyar Lízing és Finanszírozó Társaságok Szövetsége: 1991-ben alakult, jelenleg a tagjai száma meghaladja a 40-et, pártoló tagjaié pedig a 30-at. A magyar lízingpiac több mint 90%-át fedi le.
  • 70 Jellemzı a hosszú futamidı (6-10év), alacsony önerı, a finanszírozás 98%-ban devizaalapú (elsısorban CHF). Szerkezeti struktúra5: személygépkocsi 56%, tehergépkocsi 14 %, ingatlan 14,5%, gépek 14%, mőszaki, IT 1,5 %. A legjelentısebb kihelyezések az autólízing területén voltak. Az autólízing mértéke 2006-ban megtorpant, majd folyamatosan csökkeni kezdet. 2007-ben ez még a teljes lízingpiacot különösebben nem érintette, mert a lakáslízing területe nagyon dinamikus fejlıdést mutatott. A 2008-ban jelentıs változás következett be. Az elsı félévi 1-2%-os növekedés után, a válság hatására az év végére 1,5%-os csökkenés következett be. A válság hatása 2009-ben jelent meg: az elsı félévben a piac 70%-os csökkenést mutatott az elızı év, hasonló idıszakához képest. A piaci megtorpanás nem csak a magyar, hanem szinte a világ összes lízingpiacára jellemezı. A válság elmúltával várható, hogy a piacok megint növekedési pályára fognak állni. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar lízingpiac dinamikusan fejlıdı szereplıje az európai lízingpiacnak, a közeli régiónak (CEE) pedig meghatározó része. A magyar lízingpiac struktúrája is kezd egyre inkább hasonlítani a nyugati piacokéhoz, így ezen a terület is változások várhatóak. 2.3.6 Követelés - megvásárlás A bankok egyik üzletága a jövıbeni követelések megelılegezése, illetve azok teljes mértékő megvásárlása - vagyis a vállalatoknak jövıbeni követeléseik helyett jelenbeli pénzek nyújtása. Mivel a követelés- megvásárlás általában az árueladásokkal függ össze, nem érdektelen megvizsgálni azt, hogy milyen módokon történhet az áru ellenértékének kifizetése. Az árut kétféle módon szállíthatja az eladó a vevınek az egyik esetben a vevı csak akkor kapja meg az árut, ha kifizeti ellenértékét, a második esetben csak a szóban vagy írásban megkötött szerzıdés a biztosíték arra, hogy fizetni fog. Az elsı formát, amikor maga az áru a biztosíték arra, hogy a vevı fizetni fog, hiszen másképp nem kapja meg az árut, zárt 5 2007. évi adatok (Magyar Lízingszövetség)
  • 71 eladásnak nevezzük, ha az árut a fizetés elıtt is megkaphatja, akkor nyílt eladás történt. Ha nem találkozik személyesen az eladó és a vevı, és nem fizetik ki helyben a vételárat, hanem az eladó elszállítja az árut a vevınek, és zárt eladást szeretne, mindenképp be kell vonnia egy bankot. A bank, az a semleges fél, aki ezek után az adásvétel, a pénz és áru kicserélésének technikai részét lebonyolítja. Erre kétféle technikai megoldás létezik. Az egyik esetben a vevı kezdeményezi a fizetést, azzal, hogy utasítja a bankot, amennyiben az áru megérkezik hozzá, fizesse ki a megállapodott összeget. Természetesen a szállítás elıtt az eladó meggyızıdik arról, hogy ténylegesen megérkezett-e a bankhoz az átutalási megbízás. A bank feladata megvizsgálni, hogy van-e a vásárló számláján megfelelı nagyságú összeg. Az áru megérkezésekor az is kötelessége, hogy ellenırizze, az áru megfelel-e azoknak a minıségi követelményeknek, amelyeket elızıleg a vevı kikötött. Ha minden rendben, átutalja az eladó bankjába, annak számlájára a kérdéses összeget. Ez az úgynevezett akkreditív (fizetési megbízás), aminek lényege tehát, hogy a vevı utasítja a bankot a fizetésre. Ennek ellenkezıje az inkasszó, vagy másképpen fizetés-beszedés. Ebben az esetben az eladó az aktív fél, neki van joga megindítani a fizetést. A kötött szerzıdés alapján, ha megérkezik utasítása a bankhoz, hogy az fizesse ki a számára a vevı számlájáról a megegyezett összeget, ha az áru már megérkezett, annak végre kell azt hajtania. A banktól elızıleg az eladó persze garanciákat kér, hogy a vevı rendelkezik-e megfelelı összegekkel a számláján a fizetéshez, és csak utána hajlandó szállítani. A banknak meg kell vizsgálnia, hogy megérkezett az adott minıségő áru, és utána az eladója inkasszója alapján teljesítenie kell a kifizetést. Zárt eladás történhet a bank bevonása nélkül, akkreditívvel (fizetési meghagyással, amikor a vevı az aktív fél), vagy inkasszóval (fizetés- beszedéssel, amikor az eladó az aktív fél). A fizetési forgalomban a zárt eladás nem jelent általában különösebb problémát, mert az eladó és a vevı pozíciója tökéletesen tisztázva van, és a semleges harmadik fél, a bank közvetítésével a fizetés rendben lebonyolódhat. Az egyetlen probléma az áruk minıségébıl eredhet, de ez még mindig kisebb probléma, mint a nem-fizetés kockázata, vagy a behajtás nehézségei. Márpedig nyílt eladásnál ezek a problematikus lehetıségek mind fennállnak.
  • 72 Ha az adásvétel nyílt formában zajlott le, akkor is van lehetıség a bank bevonására, de ezúttal csak utólag, és a már meglévı követelések megvásárlására, vagy megelılegezésére. Így mindkét eladási mechanizmusba be lehet vonni a bankot, de a kétféle eladási mechanizmusban más és más a bank szerepe. A zárt eladásnál a bankot elızetesen vonják be, a pénz már elızetesen a banknál van, és csak a szállítás után fizeti ki. Vagyis a pénz elıbb érkezik be a bankba, és majd utána fizeti ki azt. A bank szerepe tehát semleges harmadik személyként csak a közvetítés eladó és vevı között. A nyílt eladásnál a bankot viszont csak utólag vonják be az adásvételbe, ha bevonják egyáltalán, a szerzıdést már megkötötték, sıt valószínőleg a szállítás is lezajlott már. A banknak a szerepe több mint egyszerő közvetítés: megveszi az eladó pénzkövetelését, amivel a vásárló tartozik annak, és a késıbbiekben igyekszik a vevın behajtani azt. A banknak tehát ez esetben elıbb kell fizetnie, mint ahogy hozzá a pénzösszeg beérkezett, és a szerepe sem semleges: elıbb az eladóval szembeállva kell alkudnia, hogy mekkora árat fizessen a vevı jövıbeni fizetéséért, majd a vevıtıl be is kell hajtania a követelését. A követelések megvásárlásáról vagy megelılegezésérıl tehát csak nyílt eladásnál lehet szó. Ennek oka igen praktikus: zárt eladásnál az eladót elızetesen informálták, hogy a vevıje megfelelı pénzügyi helyzetben van-e, található-e a számláján elegendı összeg a vételhez, és így amint leszállították az árut, az eladónak joga van lehívni a követélését. Pénzügyi probléma tehát nem léphet fel, maximum az áru minıségével, vagy a szállítással van gond, amin a bank sem nem tud segíteni, sem nem vállalhat olyan dologért felelısséget, ami nem rajta múlik. Zárt eladásnál a bankot elızetesen vonják be az adásvételbe, semleges közvetítıként, és a pénz egy idei a bankban hever. Nyílt eladásnál a bankot utólag vonják be a folyamatba, mindkét féllel szembekerül, és a forrásokat meg kell elılegeznie. Nyílt eladásnál a nem-, vagy csak késve fizetés problémái felmerülhetnek, amikor a bank bevonása segíthet. Alapvetıen kétféle lehetısége van az eladónak: megvásároltatnia a követelését a bankkal, vagy megelılegeztetnie azt. A különbség az, hogy ki vállalja azt a kockázatot, amit a vevı majdani fizetése jelent: túlnyomórészt a bank, vagy marad az eladó terhe.
  • 73 A követelés megelılegezésénél a bank a követelés várható beérkezési idejéig kölcsönt ad az eladónak, de a nem-fizetés kockázatát nem vállalja át. Ha a vevı mégsem fizetne, az eladónak a kölcsönt akkor is vissza kell fizetnie, hiszen a kockázatot továbbra is ı viseli. Éppen ezért a követelés megelılegezése viszonylag olcsó forma: a banknak csak a szokásos hitelek kamatlábait kell figyelembe vennie, belekalkulálva azt is, hogy az eladó is rossz pénzügyi helyzete is jelenthet fizetési kockázatot számára. Ha a bank megveszi a követelést, akkor a kockázat nagyobb részét, ha nem egészét ı viseli. A vevı már neki tartozik, és ha nem sikerül neki behajtania rajta a követelést, az az ı vesztesége lesz. A követelés megvásárlása így lényegesen drágább akció, lényegesen kevesebbet fog a követelés értékéért a bank fizetni, mivel jelentıs kockázatot is vállal magára. A követelés megvásárlásánál kerülhet elıtérbe a visszkereset kérdése. A banknak visszkereseti lehetısége van a követelés eladójával szemben, ha joga van az eladótól bizonyos kártérítést, visszatérítést követelni akkor, ha a vevı nem fizet. Attól függıen, hogy mekkora mértékő visszkereseti lehetısége van a banknak, vállalja át a kockázatot az eladótól, illetve hagyja rajta. Ha a banknak visszkereseti lehetısége van, ez értelemszerően olcsóbb lehetıség, kevesebbet von le a megvásárolt követelésbıl, mint ha az egész kockázatot magára vállalta volna. A továbbiakban figyelmünket elsısorban a követelések megvásárlására, a faktorálásra és a forfetírozásra fordítjuk. 2.3.7 A faktorálás 2.3.7.1 Faktorálás fogalma A faktorálás hosszú múltra visszatekintı pénzügyi tevékenység, amely Magyarországon a rendszerváltást követıen jelent meg, de csak a 90-es évek vége felé terjedt el. A faktoring rövid távú forráshiány és likviditási problémák megoldására alkalmazható ügylet. Sok vállalkozásnak jelent problémát a követelések ügyintézése, nyilvántartása, esetleges hátralékok behajtása, jogi lépések megtétele. Többek között a fogyasztási cikkek szállítói, értékesítıi találkoznak olyan problémával, hogy az áru leszállítását követıen a megrendelı csak halasztott fizetést, vagy nyitvaszállítást vállal. Ebben az
  • 74 esetben a fizetési határidı 30-120 nap is lehetséges. Ha közben újabb megrendelést kapnak, finanszírozási problémájuk keletkezhet, vagyis likviditási hiánnyal találkozhatnak. Ha a szállító cég nem szeretne hitelfelvételbe bonyolódni, akkor inkább faktorházhoz fordul, aki követeléseit megvásárolhatja. A kintlevıségek engedményezésérıl az adósokat írásban kell értesíteni. A faktorház az adós fizetıképességét vizsgálja, mert a tartozást tıle kell megkapnia. Így jön létre egy hárompólusú szerzıdés, ahol a szállító a követeléseit átruházza egy faktorrae, aki ellátja a követelés adminisztrációit, esetleg behajtását az adóssal szemben. A faktorálás kereskedelmi számlákba foglalat pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezése, amely bankári biztosítékkal nem fedezett. A követelésszolgáltatásból, áruk szállításából ered és rövid lejáratú. A faktoráláshoz a faktornak legalább két tevékenységet az alábbiak közül el kell látnia: • a szállító megelılegezése (beleértve elıleg folyósítását, illetve kölcsönt), • kinnlevıségekkel kapcsolatos nyilvántartás, könyvelés, számlavezetés, • kinnlevıségek beszedése, • vevı cégkockázatának átvállalása. 2.3.7.2 A faktorálás szereplıi, menete A faktoráló A faktoráló lehet természetes személy, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, aki az áruügylet eladója, más néven a faktoring szolgáltatás vevıje, aki megbízza a faktort követelésének behajtásával, vagy megvásárlásával. A faktorálásból származó költségeket teljes mértékben neki kell állnia. Az elınye abból származik, hogy a bizonytalan fizetıképes vevı helyett elsıosztályú hitelintézettel kerül kapcsolatba. A faktorálótól elvárja a faktor, hogy legalább 30. millió Ft éves forgalma legyen, vagy ha kevesebb, akkor dinamikus fejlıdés legyen a vállalkozásban. Leggyakoribb igénybevevık a fogyasztási cikkek, iparcikkek, rendszeresen nyújtott szolgáltatások, valamint nagy tıkeerıs
  • 75 cégek besszállítói. Nehezen talál faktorcéget viszont akik szereléssel, építéssel, illetve más szavatosságvállalással kapcsolatos tevékenységet végeznek. A faktor A faktoring tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak minısül, így csak pénzügyi intézmények végezhetik. Ez lehet hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás. A faktor a szerzıdésben arra vállal kötelezettséget, hogy négy lehetséges szolgáltatásból (kinnlevıségek behajtása, követelések nyilvántartása, vevı cégkockázatának átvállalása, finanszírozás) minimum kettıt átvállal. A faktorbank természetesen csak olyan vevı esetén vállalja a faktorálást, akit jól ismer és a fizetıképességében megbízik, tehát a legtöbb esetben a vevı saját ügyfele. A fizetési kockázatokat visszkereseti joggal tudja csökkenteni. Ebben az esetben megvásárolja az eladótól a követelést, de ha a vevı határidıben nem teljesít, akkor az eladótól a már kifizetett vételárat visszakövetelheti. Az ügyletet a bank magas díjakért végzi. Az adós A vevınek különösebb szerepe a faktorálásnál közvetlenül nincs, a költségeket az eladó állja. Természetese a kereskedelmi ügylet ellenértékét kötelessége idıben kiegyenlítenie. A faktor az ügyletben elsısorban az adós bonitását vizsgálja, nem a faktorálójét. Alapvetıen az ügylet az adós fizetıképességétıl függ. A faktorálás menete: 1. Az áruügylet eladója (faktoráló) megkeresi a faktorálással foglalkozó bankot, hogy az áruügylet vevıjével kötött szerzıdésbıl fakadó követelést vásárolja meg a lejárat elıtt. 2. A faktorbank kedvezı válasza esetén az eladó megköti a kereskedelmi szerzıdést a vevıvel, a faktor szerzıdést a faktorbankkal 3. A kereskedelmi szerzıdésben foglaltak szerint az eladó teljesít a vevıvel (adóssal) szemben.
  • 76 4. A vevı igazolja az eladó teljesítését ha az szerzıdéssel összhangban van. Az eladó az igazolást és az ügylettel kapcsolatos egyéb okmányokat megküldi a faktorbanknak. 5. A faktorbank a követelést megvásárolja diszkontáron, majd a költségek levonása után a fennmaradó vételárat kifizeti az eladónak. 6. A faktorbank értesíti a vevıt a faktorálásról, majd a szerzıdésben meghatározott idıben beszedi a vételárat a vevıtıl. 2.3.8 A faktordíj kialakítása A faktorálásnál a követelés megvásárlóját faktorháznak, vagy egyszerően csak faktornak nevezik, és gyakran végzik ezt a mőveletet banki osztályok is. Ennél a mőveletnél a faktor nem vásárolja meg a teljes követelés összegét, hanem csak annak 80-90%-át. A vásárlás kiindulási értéke tehát valamivel kevesebb, mint az az összeg, amivel a vásárló tartozik. A bank a követelés megvásárlási árának kiszámításakor, hogy a követelés általa megvásárolandó értékének hány százalékát hajlandó kifizetni, alapvetıen három tényezıtıl függ: • Milyen távoli az az idıpont, amikor a fizetést a vevı várhatóan végrehajtja, azaz mekkora kamatveszteség éri a bankot, ha egy adott összeget befektetés helyett követelés-megvásárlásra fordít. Ez gyakorlatilag egy kamatjellegő rész az árban. • Mennyire biztos az, hogy a vevı fizetni fog, mennyire kockázatos a kihelyezés. Ez a vállalt kockázatnak megfelelı rész a kalkulált árban. • Mekkora költségei vannak a faktornak, amíg sikerül behajtania követelését a vevıtıl. Ez függ egyrészt a behajtás, másrészt a faktorállás adminisztrációs költségeitıl. Mindez tehát egy költség jellegő rész az árban. Tételezzük fel például, hogy várhatóan az esetek 10%-ában a vevı semmit sem fog fizetni, akkor ilyen esetekben a bank az egész vásárlási összeget elveszti. Ebben az esetben is érdemes lehet a banknak belemennie a kockázat vállalásába, és megvennie a követelést. Ha ugyanis igen magas kamatlábat kalkulál a befektetett összege után, akkor a 90%-ban sikeres visszafizetési akció egészében valószínőleg megéri
  • 77 neki. Másképpen a 90%-nyi esélyben fizetett kamatok elegendıek kellenek hogy legyenek azért, hogy a 10%-ban bekövetkezı veszteségért, az egész összeg elvesztéséért kárpótoljanak. Ez másképpen azt jelenti, hogy a banknak egy ilyen esetben legalább 11% kamatot kell kérnie, hogy az esetek 90%-ában 11% kamatot, az esetek 10%-ában 100% veszteséget elkönyvelve várhatóan semleges pozícióba kerüljön. Értelemszerően a bank nyereségszerzési motívuma, meg az, hogy a bank a pénze után az átlagos kamatot mindenképp szeretné megkapni, ezt a kamatlábat jelentısen megemeli. Hiszen a bank nem nullára, semleges pozícióba akar kerülni, hanem pozitív kamatot akar szerezni. A bank által vállalt kockázatot csökkenti valamennyire a visszkereset lehetısége. Tehát elıre megállapodott százalékban a bank megoszthatja a kockázatot a követelés eladójával. Ha mondjuk 50%-os visszkereseti lehetısége van, ez azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor nem fizet a vevı, a bank veszteségének, a követelés összegének felét az eladónak kell állnia. Ez azt jelenti elızı példánknál maradva, hogy a 10%-nyi a valószínőségnél, amikor a vevı nem fizet, a bank vesztesége nem az összeg 100%-a, hanem csak 50%-a. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a maradék 90%-kal, mint visszafizetési eséllyel kalkulálva a banknak elegendı csak 5,5% kamatot kérnie, hogy nullára, és csak efölött valamekkora százalékot kérnie, hogy pozitív, nyereséges pozícióba kerüljön. A szolgáltatás, a faktorálás ára, a faktor jutaléka végül is az a különbség, amennyivel kevesebbet hajlandó a bank, a faktor fizetni a követelésért annak értékénél. Tehát a bank elıször kikalkulálja azt, hogy hány százalékot kér a követelés megvásárlásába fordított összegeiért. Majd úgy osztja el az eredeti összeget, hogy a megvásárlási ár után fennmaradó rész, az ı jutaléka pontosan a kalkulált százaléka legyen a vásárlási árnak.
  • 78 2.3.9 A faktoring típusai Ügynöki faktorálás: A mai faktorálás ebbıl a tevékenységbıl nıtte ki magát, ma már nem számít igazi faktorálásnak. Ebben az esetben a bank az eladót rendszeresen értesíti a vevı bonitásáról, figyeli a fizetéseket stb. Az ügynöki tevékenységhez a késıbbiekben kapcsolódott az adminisztratív szolgáltatások, majd az újkori faktorálás legfontosabb része a pénzügyi szolgáltatás és a finanszírozás. Visszkereset vagy visszkereset nélküli faktorálás: A visszkereset nélküli, más néven valódi, standard, guaranty, vagy teljes körő faktorálás lényege, hogy tartalmazza a vevı (adós) nem fizetési kockázatát, vagyis a del credere kockázat átvállalását és a számlák nyilvántartását. A faktoráló nem felel az adós hitelképességeiért, csak az követelés tényleges fennállásáért. A faktor ebben az esetben önmaga védelmében hitelbiztosítókat vesz igénybe. A visszkeresetes, vagy más néven nem valódi faktoringnál a faktor nem vállalja a del credere rizikót, de végzi az adminisztratív nyilvántartást, finanszírozást nyújt és a követelések beszedését. Amennyiben az adós nem fizet, akkor a faktor a faktorálótól is követelheti a követelést. Csendes vagy nyílt faktorálás: a vevı az egész ügylet ideje alatt sem szerez tudomást a faktorálásról, mert az eladó a bizalmatlanságát nem szeretné nyilvánossá tenni. Nemzetközi faktoring esetén az UNIDROIT Egyezményt6 alkalmazó országokban erre nincs lehetıség, mert az kötelezıen elıírja az adós írásbeli értesítését. Adós értesítése esetén nyílt faktorálásnak nevezzük az ügyletet. Finanszírozási vagy lejárati faktorálás: Az elıbbinél a faktor a számlák keltétıl a vevı fizetésének határidejéig megfinanszírozza a vételárat. Mindez diszkontáron történik és általában visszkeresettel. Lejárati faktorálásnál a szerzıdésben szereplı határidıben a vevı fizetésétıl függetlenül a faktorbank köteles fizetni az eladónak. Mindez általában finanszírozást jelent, mert a bank a vevıvel késıbbi határidıben szokott 6 Az UNIDROIT Egyezmény a nemzetközi követelésvételrıl 1988. május 28-án Ottawában fogadták el, és a faktor szerzıdések szabályozását is tartalmazza. A magyar jogban az 1997. évi LXXXV. Tv. A nemzetközi követelés-vételrıl törvénnyel került be.
  • 79 megállapodni. A lejárati faktorálás leginkább visszkereseti jog nélkül történik. A rövid lejáratú követelés-megvásárlás nem jelent alapvetıen faktoring tevékenységet. Fontos megkülönböztetni a faktoringot a lejárt, többnyire kétes követelések megvásárlásától. Ez utóbbiak a követeléskezelık, akiknek nem likviditásjavítás, szállítók piacképességének az erısítése a célja, hanem a már veszni látszó kinnlevıségek jelképes összegért való megvásárlása. A faktoring esetében fontos az adós bonitásvizsgálata, míg ez a követeléskezelık esetében nem tényezı. 2.3.10 A magyar faktorpiac Az üzleti szemlélető faktoring hazánkban a 90-es évek elején jelent meg, a külföldi kiskereskedelmi áruházláncok megjelenésével. Az áruházláncok a beszállítóinak hosszú fizetési határidıket adott. A beszállítóknak ezért megnıtt a hiteligénye. Ezeket az igényeket elégítette ki a klasszikus faktoring szolgáltatás. A beszállítók a faktorcégek szolgáltatásait igénybe véve tudta a cash flow-ját növelni és biztosítani a folyamatos szállítást. A hazai faktorpiac átláthatósága érdekében 2003-ban megalakult a Magyar Faktoring Szövetség. Jelenleg 33 tagvállalata van, beleértve bankokat és szakosított hitelintézeteket. Világviszonylatban a Közép, Kelet Európai országok csak a pénzügyi forgalom 1%-át bonyolítják, a magyar piac folyamatosan fejlıdik. 1997-tıl a faktorált pénzügyi forgalom megnégyszerezıdött 2002-re, amikor meghaladta 231 Mrd Ft-ot. 2008-ban a forgalom 816 Mrd Ft lett. 2009-ben a válság hatására valamelyest csökkent, ezzel egyidıben a visszkeresetes forgalom nıtt 68%-ról 71%-ra. Faktoring szolgáltatást igénybe vevı vállalatok7: Mikro vállalkozások 24%, kis-vállalkozások 48%, közép-vállalatok 22%, nagy-vállalatok 6%. 7 2008. évi adat (Magyar Faktoring Szövetség)
  • 80 Ágazatok szerint8: kereskedelem 42 %, Ipar 25%, szolgáltatások 12%, építıipar 10 %, mezıgazdaság 4%, egyéb 7%. 2.3.11 A forfetírozás A forfetírozás szó a francia „a forfait” szóból származik, amely bizonyos dolgokról való lemondást jelent. A forfetírozás (eredeti, még ma is gyakran használatos angol írásmódjával: forfaitírozás) sok tekintetben hasonlít a faktoráláshoz, de bizonyos tekintetben szigorúbbak a megkötései annál. A forfetírozást általában egyébként a külkereskedelmi áruszállítás, beruházási javak export-import fedezésére szokták felhasználni. Ilyen esetekben nemzetközi banki kapcsolatok is szükségesek a fizetések behajtásához, hiszen várhatóan eladó és vevı különbözı országban tart bankszámlát. Az ügylet közép- illetve hosszúlejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti diszkont áron. A forfetírozás során tehát a nemfizetés kockázatát teljes egészében a forfetır (a bank) vállalja magára. Fontos szempont a gyorsaság és az egyszerő okmányolás, ezért a legtöbb esetben általában váltót forfetíroznak, de elıfordulhat halasztott akkreditív és bankgarancia is. Forfetírozásnál két lényeges kitétel van: • a követelés egészét megvásárolja a bank, tehát az egész követelést átvállalja • a banknak nincsen visszakövetelési lehetısége, azaz a kockázat egészét magára vállalja. Mindez azt jelenti, hogy a forfetírozás sokkal kockázatosabb, mint a faktorálás. Emiatt fokozottabb az adós vizsgálata, a hozzá kapcsolódó kockázatok felmérése. Egyik megoldás sem olcsó forma a követelést eladó vállalat számára, hiszen a szokásos kamatokon kívül egy költségrészt és egy kockázati részt is meg kell fizessen a szolgáltatás árában. De a forfetírozás nagyobb kockázatából az is következik, hogy a forfetírozás még a faktorálásnál is drágább megoldás a követelést eladó 8 2008. évi adat (Magyar Faktoring Szövetség)
  • 81 vállalat számára, a forfetírozás árában jóval nagyobb a kockázati rész aránya. Lényegében a faktorálás megegyezik a forfetírozással, ezért érdemes a különbségeket megvizsgálni. 2. sz. táblázat: a faktorálás és forfetírozás összehasonlítása Faktorálás Forfetírozás 1. rövid lejáratú követelések megvásárlása (max. 1 év) Közép-, hosszú lejáratú követelések megvásárlása (1-7 év) 2. számlakövetelések megvásárlása Számlakövetelések és váltók megvásárlása 3. kis összegő követelésekre is kiterjed Jelentıs összegekrıl van szó 4. visszkereseti jog kikötése lehetséges Visszkereseti jog kikötése kizárt 5. költségek az egyéb szolgáltatások igénybevételének függvénye A visszkereseti jog nem lehetséges, ezért a biztosítási díj igen magas 6. Általában keret megállapodások Egyedi megállapodások 7. A kockázatviselést és a finanszírozás egymástól elkülönül (részben vagy egészben) A két funkció egymástól elválaszthatatlan 8. Vevı a faktor ügyletrıl tudomást szerez Vevı a forfait ügyletrıl nem szerez tudomást 9. Csak áruügylettıl elvált követelések, zárolt összeg nélkül Áruügyletbıl származó követelések. Zárolás a követelés bizonyos %-ban lehetséges 10. Szolgáltató-ügyintézıi funkció idınként jelentıs Szolgáltató-ügyintézıi funkció nem jelentıs
  • 82 2.4 Jelzáloghitel-intézetek Tartalomjegyzék 2.4 Jelzáloghitel-intézetek 82 2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma 83 2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása 86 2.4.3 A nemzetközi modellek 88 2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon 94 2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. 100 2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. 105 2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi 107
  • 83 2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma A jelzáloghitel hosszú lejáratra, ingatlanra bejegyzett jelzálogjog fedezete mellett nyújtott kölcsön, melyeket általában középtávú vagy hosszú megtérüléső fejlesztések finanszírozására vesznek igénybe. A hitelek futamidejét általában a fejlesztési cél határozza meg. Ebbıl a szempontból középtávúnak tekintjük a 3-15 év futamidejő kölcsönöket, hosszútávúnak a 20-25 éves futamidejő kölcsönöket, amelyek nemzetközi gyakorlatban gyakran elıfordulnak. A jelzáloghiteleket csoportosíthatjuk a hitelfelvevık célja szerint is. Ebbıl a szempontból megkülönböztetünk lakóház-, illetve lakásvásárlás célú kölcsönt, amelyek a piacon a leggyakoribbak, valamint egyéb, pl. kereskedelmi épületek, illetve földvásárlás, hajó, repülıgép beszerzés finanszírozására irányuló kölcsönt. A csoportosítás módjától függetlenül valamennyi esetben a kölcsönt nyújtó olyan hitelt ad a kölcsönt felvevınek, amelyet ingatlan jelzálog biztosít, ráadásul alacsonyabb áron annál, mintha a hitelhez nem kapcsolódna ilyen garancia. Annak az oka, hogy a kamatok a piaci szint alsó sávjában találhatók elsısorban a megfelelı, piacképes, értékelt biztosítékok miatti alacsonyabb kockázat, másodsorban a jelzálog– hitelintézetekre általában jellemzı mérsékeltebb mőködési költségszint. A jelzálogkölcsönök kamatfeltételeinek megállapításakor a pénzintézetek a gazdasági környezettıl függıen többféle gyakorlatot követnek. Elképzelhetı fix, változó, illetve ezek kombinációjaként kialakított kamatfizetés, ahol a változó kamatláb különbözı nyilvános, értékelhetı indexhez köthetı (ez lehet jegybanki alapkamat, állampapír hozam, inflációs index stb.) A kamat- és tıkefizetés figyelembe vételével a hitelterhek törlesztésének rendkívül széles skálája alakítható ki. A törlesztırészlet lehet pl.: • a futamidı során lehet konstans érték, ami várhatóan csökkenı terhet jelent az adós részére, • lehet akár folyamatosan növekvı érték, • elképzelhetı folyamatos kamatfizetés különbözı idıpontokhoz kötıdı tıketörlesztés mellett, • illetve a hitelekhez esetenként 1-2 éves tıketörlesztési moratórium is tartozhat.
  • 84 A jelzáloghitel-piac alapvetı szereplıi egyrészt a jelzáloghitel-felvevı, akinek jelzáloggal terhelhetı ingatlan tulajdona van, valamint a jelzáloghitelt nyújtó pénzintézet. Ez utóbbi a jelzáloghitelt felvevı tulajdonára bejegyzett jelzálogjog fedezetére nyújt hitelt, s a hitel fedezeteként lekötött ingatlanokra alapozva, azok finanszírozására jelzáloglevelet bocsát ki. Célszerő megkülönböztetni a jelzálogon alapuló hitelnyújtás két formáját. Amikor a bank konkrét hitelfelvevınek egyedi ingatlanra nyújt hitelt, elsıdleges jelzáloghitelrıl van szó. Ha a jelzálog-hitelintézet vesz fel hitelt záloglevelek formájában, másodlagos jelzáloghitelrıl beszélünk. A másodlagos jelzáloghitel elszakítja a konkrét zálogjogot a felvett hiteltıl, mert a jelzálog-hitelintézet fedezete nem egy adott, hanem valamennyi jelzálog, valamint a pénzintézet vagyona. Jelzáloglevél (vagy jelzálogkötvény - a jelzáloglevél, illetve a jelzálogkötvény kifejezést a továbbiakban szinonimaként használjuk) hosszú lejáratra kibocsátott, speciális kellékekkel rendelkezı értékpapír, amelynek fedezetét a hitelintézet által zálogbejegyzés mellett kihelyezett hitelek adják. Közgazdasági nézıpontból nézve olyan pénzügyi eszköz, amely az ingatlanbefektetési hiteleket refinanszírozza. Jogi szempontból pedig olyan kötvény, amelyet a hitelintézet bocsát ki a jelzáloggal biztosított hitelek bázisán. A jelzálogbank ily módon közvetítıként lép fel a tıkét kínáló és keresı piaci szereplık között. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyi jelzáloglevél mögött egy konkrét jelzáloghitel áll, hanem azt, hogy az összes, a hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevél fedezete a kihelyezett összes jelzáloghitel együttesen. A jelzáloglevél tulajdonosa tehát nem a jelzáloghitel adósával áll szemben, hanem a szigorú szabályok alapján mőködı, tıkeerıs közvetítıvel, a jelzálogbankkal.
  • 85 Az elsı jelzálogbankok a mezıgazdaság, a házépítés és késıbb a városfejlesztés, a közösségi infrastruktúra, valamint a hajóvásárlás céljait szolgáló hiteleket nyújtottak. Ezen értékpapírok nemzeti elnevezései is tükrözik az eszköz- és forrásoldal szoros kapcsolatát a kötvényekben: Németország Hypothekenpfandbrief Franciaország lettre de gage / obligation foncier USA mortgage bond Valamennyi európai elnevezés használja a Brief (levél) vagy az Obligation (kötelezettség) kifejezéseket. Az országok többségében külön törvény szabályozza a jelzálogkötvények kibocsátását, ugyanis azt – biztonságosságuk miatt – a kormányok messzemenıen támogatják. A jelzáloglevelek fıbb jellemzıi: 1. Bármikor eladható, tızsdén forgalmazott értékpapír A jelzáloglevél hosszú futamideje nem szükségképpen igényli a befektetık pénzének hosszú távú lekötését, mert a jelzáloglevél bármikor eladható, tızsdén forgalmazott értékpapír. Ezen értékpapírok lehetnek névre vagy bemutatóra szólóak, illetve dematerializáltak (amikor nem nyomtatják ki ıket papírra). Számos országban a másodlagos piacon élénk kereskedés folyik ezen papírokkal és a kibocsátók jelentıs haladást értek el a piac likviditásának, valamint áttekinthetıségének javítása terén. A nagy intézményi befektetık, valamint a kis magánbefektetık számára egyaránt vonzó befektetési lehetıséget nyújtanak. Jelentıs vásárlói a nyugdíjalapok, biztosító társaságok és pénzintézetek. A jegybankok is használják monetáris politikájuk kiegészítéseként e papírokat. Abban az esetben, ha az állampapírok kínálata csökken, a jelzálogkötvények helyettesíthetik azokat a változatlan jövedelmő értékpapírok árképzıiként. 2. Biztonság A jelzáloglevél biztonságát nemcsak a mögötte álló fedezet, hanem a kibocsátás szigorú feltételrendszere és a hitelintézet mőködésének, ellenırzésének szabályai is biztosítják, de talán leginkább az, hogy a jelzáloghitel mögött lévı jelzálogjog gyors, egyszerő módon érvényesíthetı. Biztonsága alapján az állampapírok után következik a rangsorban.
  • 86 3. Alacsony kockázat – mérsékelt hozam A mögötte álló fedezetnek köszönhetıen a kockázata igen alacsony. A jelzáloglevél biztonságot ad mind a hitelfelvevı, mind a kibocsátó részére. Ez a többletbiztonság jelentısen csökkenti a kötvénytulajdonos kockázatát, aki emiatt lemond a magasabb hozamról, amelyet egy hasonló, de jelzáloghitellel nem fedezett értékpapíron realizálhatna. 2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása a) A nemzetközi kezdet A jelzáloghitelezésnek régi hagyományai vannak Európában. A klasszikus Görögországban i.e. 400-ban már nyújtottak zálog ellenében hiteleket. E módszer újraéledése a XVII. századi Ausztriában valósult meg a földregiszter bevezetésével. 1602-tıl Hollandiában a Holland Kelet-Indiai Társaság nyújtott tagjainak áruvásárlásra és hajók beszerzésére jelzáloghiteleket. Az olaszországi Sienában 1624-ben már jelzálogkötvényeket bocsátottak ki. Az elsı jelzálog-hitelintézet II. Frigyes porosz uralkodó hozta létre 1769. évi rendeletével, amely kimondta, hogy a jelzáloglevelek készpénzként foroghatnak. A Sziléziai Landschaft Bank 1770-ben jött létre és a késıbbi jelzálogbankok ısének tekinthetı. 1852-ben II. Napóleon dekrétuma tette lehetıvé a Credit Foncier de France alapítását. (E dekrétum máig érvényben van.) A XIX. század elsı felétıl számos európai országban hoztak létre jelzáloghitelezéssel foglalkozó pénzintézeteket, pl. Hollandiában 1823- ban, Ausztriában 1841-ben, Oroszországban 1861-ben. b) A magyar jelzáloghitelezés intézményrendszerének fejlıdése Magyarországon a reformkorban a piaci termelés általánossá válásával egyidejőleg erısödött fel a földbirtokok, illetve a mezıgazdaság fokozott hitelszükséglete, a földhitel intézményes megszervezésének igénye. Ennek ellenére – alapvetıen az ısiség törvénye miatt – a jelzáloghitelezés nem tudott meghonosodni.
  • 87 A nagy áttörést 1840. évi XXI. törvénycikk hozta, mely lehetıséget teremtett az adóssági követelések elsıbbség végetti betáblázására. Az 1844. évi IV. törvénycikk kimondta, hogy nemesi javakat nem csak nemesek birtokolhatnak. Ezzel jelentısen lazult az ısiség törvénye és döntı lépések történtek a szabad tulajdonlás megteremtése érdekében. Az ısiség 1848. évi eltörlését követıen, fıúri kezdeményezésre kezdıdött a jelzáloghitelezés rendszerének kialakítása, hiszen így már lehetıvé vált, hogy a földbirtokosok hitelt vegyenek fel a birtokaikra. 1855-ben került sor az ingatlanok felmérésére és december 15-én kiadott rendelet elıírta a telekkönyv rendszerének bevezetését. Az egyre szaporodó jelzálog- és földhitelintézetek a birtokok nagyságának megfelelıen szakosodtak. 1862-ben a nagybirtokok hitelszükségletének kielégítésére alakult a Magyar Földhitelintézet. 1860 elejére készült el a Magyar Földhitel Intézet alapszabálya, de megalakítására csak 1862. szeptember 20-án adták ki az engedélyt, ténylegesen azonban 1863. áprilisában kezdett el mőködni az intézet. A kis- és középbirtokokat – többek között – a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete finanszírozta. 1879-ben létrehozták (uralkodóház, magyar állam, az egyházak, városok, vármegyék és pénzintézetek) a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét, melynek mőködését az 1879. évi XXXIX. törvénycikk szabályozta. 1911. évi XV. törvény rendelkezik a Magyar Földhitelintézetek Országos szövetsége létrehozásáról, mely azt a feladatot kapta, hogy a Földmívelésügyi Minisztérium irányítása mellett bonyolítsa le az ingatlanok kisebb részekre történı parcellázását, a kis és középbirtokok számának növelése érdekében. 1936-ban az állam arra az elhatározásra jutott, hogy saját felügyelete alá kell vonnia a különbözı földhitelintézeteket, ezért létrehozta 1936-ban az Országos Földhitelintézetet, melynek tevékenysége érdemben a II. világháborúig terjedt. A városiasodás és a lakásépítés igénye a telkeket és az építményeket is bevonta a jelzáloghitelezésbe. Iparvállalatok számára az Országos Magyar Ipari Jelzáloghitelintézet nyújtott jelzálogkölcsönöket. A Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjának tevékenysége az elıbbiektıl különbözött, nem volt közvetlen kapcsolata a kölcsönt felvevıkkel: hitelintézetektıl győjtött jelzálog-követeléseket, amelyekre jelzálogleveleket bocsátott ki.
  • 88 A második világháborút követı tervutasításos rendszer, a tızsde megszőnése (1948), a bankok államosítása nem csak a zálogpiac fejlıdését fagyasztotta be, de a versenyképes gazdaság fejlıdésének is gátat szabott. 2.4.3 A nemzetközi modellek A jelzáloghitelezés terén két alapvetı megközelítési módot figyelhetünk meg. A kötött, de a befektetık védelmét jobban szem elıtt tartó német szabályozási rendszer, ahol a jelzálogbank bocsátja ki a jelzáloglevelet, amelyekért teljes vagyonával felelısséget vállal, így a jelzáloghitelek összességükben egységes közös alapot képeznek. A liberalizált amerikai szabályozás, ahol a jelzáloglevelet nem a jelzálogbank, hanem egy erre szakosodott külön intézmény bocsátja ki, így a jelzáloghitel–csomagok elkülöníthetık és mindenfajta garancia nélkül is értékpapírosíthatók. a) Jelzáloghitelezés Németországban Jelzáloghitelezésre specializált pénzintézetek Németországban 1862 óta mőködnek. A német jelzáloghitelpiac egy rendkívül szabályozott jelzálogpiac, a pénzügyi intézmény szintjén nem válik külön a jelzáloghitelezés a jelzáloglevél kibocsátójától, a jelzáloghitel-intézmény bocsátja ki a jelzáloglevele, aki egyben teljes vagyonával felel a kibocsátott jelzáloglevelekért. A jelzáloghitel piac legfontosabb résztvevıi a következık: • Hitelfelvevık • Jelzáloghitelezık A bankok törvényi szabályozására 1899-ben került sor, ami kisebb módosításokkal még ma is hatályban van. A törvény lényegesebb tartalmi elemei a következık: - a jelzálogbankok a hitelezık felé teljes vagyonukkal felelnek, - a befektetık védelmében kötelezı a – bankfelügyelet által fizetett – vagyonellenır igénybevétele,
  • 89 - a hitelezési tevékenységük korlátozott, csak jelzáloghiteleket nyújthatnak, melynek egy speciális formája az önkormányzatoknak nyújtott hitel. A hitelintézetek mőködését meghatározó törvényi háttér jellemzıje, hogy a fedezetek és a kibocsátandó jelzáloglevelek biztonságát tartja döntıen védendınek. Ezt szolgálja a kereskedelmi bankokénál szőkebb jogosítvány a végezhetı hitelintézeti tevékenységek terén. A refinanszírozásban a jelzálogkötvények részaránya kiemelkedı, gyakorlatilag megegyezik a forgalomban lévı állami kötvényállománnyal. Az 1999. évi német jelzálogkötvény kibocsátás az ország GDP-jének 49 %-át tette ki. A jelzálogkötvények elterjedtségének számos oka van, többek között az, hogy a német bankfelügyelet elıírása alapján a befektetıknek kockázat szempontjából csupán 10%-os mértéket kell figyelembe venni a jelzáloglevelek kockázati minısítésénél a befektetési portfóliójukban, illetve jelentıs elınyökkel bír a kötvény tızsdei jegyzettsége, amely további biztonságot ad a tızsdére kerülés szigorú prudens elıírásai miatt. A német modell legfıbb jellemzıje a hosszú lejáratokon és fix kamatozáson túlmenıen a kiélezett versenybıl adódó szők kamatmarzs. Németországban, ahol nagyon szigorú törvényi elıírások szabályozzák e kötvények kibocsátását, a pénzintézeteknek csak három kategóriája vehet részt e mőveletben. 2001-ben 23 magán jelzálogbank, (amelyek tevékenysége ezen ügyletre korlátozott), 19 állami hitelintézmény és 2 speciális, (a hajózáshoz kötıdı) magán jelzálogbank rendelkezett engedéllyel a kibocsátásra. Az Európai Uniós szabályozás Hosszú európai hagyományai ellenére máig sincs közös európai jelzálogkötvény definíció. Elfogadott meghatározásként az Európai Bizottság 1988-as direktívája (UCITS: Directive on Undertakings for Collective Investments in Transferable Securities) szolgált. Ennek 22 (4) cikkelye kimondja, hogy a jelzálogkötvények különbözı típusainak vannak közös jellemzıik, amelyek biztonságos pénzügyi eszközzé teszik azokat:
  • 90 Az irányelvek lehetıvé teszik, hogy a befektetési alapok az általános elıírásoknál nagyobb mértékben vásároljanak jelzálogkötvényeket. Az Európai Unióban hetvennél több jelzáloglevél-kibocsátó intézmény mőködik, például Németországban 44, Dániában 10, Svédországban 5, Franciaországban pedig 3. A jelzálogkötvény az európai kötvénypiacok egyik legfontosabb szereplıjeként pl. 1999 végén a teljes kibocsátás összege 1,3 trillió eurót tett ki, amely az Unió kötvénypiacának 18%-át jelentette a túlnyomó többséget képviselı államkötvények és a kisebb részarányú pénzügyi kötvények mellett. b) Az amerikai jelzáloghitel-rendszer Jelzálogkölcsön alatt az Egyesült Államokban is ingatlan vagyonnal fedezett, elıre meghatározott törlesztéső és kamatozású kölcsönt értenek. A jelzálogkölcsön-piac az egyik legjelentısebb amerikai hitelpiac. Az amerikai jelzáloghitel piac egy rendkívül liberalizált, kétszintő jelzálogpiac, hiszen a pénzügyi intézmény szintjén különválik a jelzáloghitelezés a jelzáloglevél kibocsátójától. Ezt az teszi lehetıvé, hogy erre szakosodott külön intézmények végzik a jelzáloghitelezık követeléseinek felvásárlását és az erre alapozott jelzáloglevél-kibocsátást. Az amerikai szisztéma egységes központi jelzáloghitel intézmény(ek) létrehozását és mőködését kívánja meg. Az ilyen központi jelzáloghitel intézmény bármely hitelintézet által nyújtott, elıre pontosan meghatározott feltételeknek megfelelı hitelt refinanszíroz, de csak ilyen hiteleket vásárolhat meg a bankoktól. Az amerikai rendszerben a jelzáloghitelek csak a hozzájuk fedezetként kapcsolódó ingatlanokhoz kötıdnek. A kihelyezı bank jelzálog követeléseit átruházhatja, így azok egy liberalizált, másodlagos piacon önálló életre kelnek, ahol az erre szakosodott cégek a piaci igényeknek megfelelı „csomagokat” állítanak össze belılük, majd ezeket a „csomagokat” az értékpapír kibocsátásával eladják a befektetıknek. A jelzáloghitel-piac nagysága miatt az így finanszírozott magánberuházások meghatározó jelentıséggel bírnak a gazdasági konjunktúra szempontjából.
  • 91 A jelzáloghitel piac legfontosabb résztvevıi a következık: • Hitelfelvevık • Jelzáloghitelezık • Jelzálogkölcsön vásárlók • Jelzálogkölcsön kezelık, jelzálogbrókerek • Jelzálogkölcsön biztosítók A jelzáloghitelezı: A jelzálogkölcsön eredeti folyósítója a jelzáloghitelezı. Ilyen tevékenységet az USA-ban kereskedelmi bankok, takarékpénztárak (takarékszövetkezetek), jelzáloghitel – bankok, biztosítópénztárak és nyugdíjalapok egyaránt végezhetnek. A felsoroltak közül az elsı három intézménytípus nyújtja a jelzálogkölcsönök túlnyomó többségét. A jelzáloghitelezı a kölcsön folyósítása után választhat, hogy • a hitelt saját portfoliójában tartja, • értékesíti azt egy másik befektetési intézmény részére, amely azt egyéb hitelekkel együtt egy alapba (pool) helyezi, és ezzel fedezi értékpapír kibocsátását (mortgage backed securities), • saját maga bocsát ki a hitelekkel fedezett értékpapírokat. A jelzálogkölcsön vásárlók: A jelzálogkölcsön vásárlók között két állami, illetve több magántársaság is megtalálható. Ez a két állami szervezet: a Government National Mortgage Association (beceneve „Ginnie Mae”), valamint a Federal Home Loan Mortgage Corporation („Freddie Mac”), amelynek csak a saját szabályaikkal megegyezı, vagyis az abban megfogalmazott feltételeknek megfelelı jelzáloghiteleket vásárolnak meg. A jelzáloghitelek vásárlásával foglalkozó magántársaságok un. nem konform jelzáloghiteleket is vásárolnak, de elsısorban azért, hogy értékpapírosítva továbbadják azokat. A jelzálogkölcsön kezelık, jelzálogbrókerek A jelzálogkölcsön kezelık feladata a hitelekkel kapcsolatos pénzügyi elszámolási feladatok ellátása. Ennek keretében beszedik a havi adósszolgálati kifizetéseket, továbbítják azt a kölcsön tulajdonosának, fizetési felhívást küldenek ki, illetve felszólítják az adóst, ha idıben nem
  • 92 teljesít és nyilvántartást vezetnek a tartozások állásáról. A jelzálogkölcsön kezelık általában kereskedelmi bankokhoz, takarékszövetkezetekhez kapcsolódó intézmények, de elıfordulhat, hogy maguk a jelzáloghitel- bankok is végeznek ilyen tevékenységet. A jelzálogkölcsön biztosítók A hitelezı intézmény a fizetıképesség és a fedezet alapján bírálja el a hitelkérelmet, de emellett kikötheti kötelezıen jelzáloghitel biztosítás megkötését is, amelynek a költségét a hitelfelvevı viseli. Jelzáloghitel- biztosítással kormányügynökségek és magántársaságok is foglalkoznak. A hitelfedezeti biztosításokat tekintve lehet élet- vagy betegbiztosítást kötni a hiteltörlesztést befolyásoló váratlan problémák megelızése érdekében. A magánbiztosítók törlesztési fedezetet is biztosítanak abban az esetben, hogyha valaki önhibáján kívül veszíti el a munkáját, vagy egyéb okból (pl. betegség, elhalálozás) nem tudja hitelét törleszteni. Az amerikai piac mőködésének máig meghatározó intézményei: • Federal Housing Administration (FHA, 1936): ez az intézmény állami garanciát biztosít a „megfelelı” (conforming) jelzáloghitelek számára. • Federal National Mortgage Association (rövid nevén Fannie Mae, 1938): A Fannie Mae kezdetben kizárólag az FHA által garantált, azaz „megfelelı” hiteleket refinanszírozott mint állami intézmény. A Fannie Mae-t 1968-ban privatizálták. • Federal Home Loan Bank (FHL, 1932): a takarékszövetkezeti szektor refinanszírozására hozták létre. • 1968-ban létrejött a Government National Mortgage Association, azaz Ginnie Mae, az intézmények közül az egyetlen, amelyik egyértelmően központi kormányzati, azaz állami tulajdonban van. Az intézmény létrehozásának egyik célja az volt, hogy a Fannie Mae korábbi szerepét átvegye. • A privatizált Fannie Mae versenytársaként 1970-ben létrehozták a Federal Home Loan Mortgage Corporationt, becenevén Freddie Macet, amely a Fanniehoz hasonlóan „megfelelı” (conforming) jelzáloghiteleket értékpapírosító, azaz fıként a másodpiacon mőködı magánintézmény.
  • 93 2.4.3-1. táblázat: Összehasonlítva az amerikait az európai rendszerrel a legfontosabb különbségek a következık Szempontok Amerikai rendszer Európai Uniós szabályozás A jelzáloglevél kibocsátója Elsısorban nem bankok, hanem társaságok bocsátják ki, Hitelintézetek bocsáthatják ki Törvényi elıírások, felügyelet Kevésbé szigorúak a kibocsátásra vonatkozóan és e tevékenységet a bankfelügyelet sem ellenırzi, A hatóságok speciális felügyeletének tárgyát képezik Forrásszerzés módja Az elsıdleges hitelnyújtó mérlegébıl a követelés kikerül, s a pénzbevétel lehetıvé teszi az újabb hitelnyújtást Az elsıdleges hitelnyújtó mérlegében benne marad a hitel is és a jelzáloglevél is a jelzáloglevél finanszírozza az újabb hitelnyújtást. A piacra való ki- és belépés egyszerőbb és gyorsabb Egyéb szempontok A kötvénytulajdonosok a kibocsátó csıdje esetén elınyt élveznek.
  • 94 2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon Az 1992-ben létrehozott Földhitelintézet Alapítvány (alapítók: Országos Takarékszövetkezeti Szövetség, Agrobank, Mezıbank, K&H Bank) feladata az volt, hogy a magyar mezıgazdaságban a földjelzálog hitelezés létrehozását (jogi és intézményi hátterét) tudományos és szakmai kutatómunkákkal elısegítse. 1996-ban a pénzügyminiszter kezdeményezésére öt bank megalapította a Jelzálog Hitelintézet Elıkészítı Részvénytársaságot azzal a feladattal, hogy készítse el a második világháború utáni elsı, kizárólag jelzáloghitelezéssel és annak értékpapír-kibocsátásával történı refinanszírozásával foglalkozó bank megalapítását és mőködésének beindítását 1997 áprilisában a Parlament jóváhagyta a jelzálog-hitelintézetrıl és a jelzáloglevélrıl hozott 1997. évi XXX. törvényt (Jht). A magyar szabályozás számára elsısorban a német törvényi keretek és az EU szabályozás szolgáltak mintául, ugyanakkor a magyar jelzálogpiac fejlıdésével a jövıben feltételezhetı az amerikai (és egyéb nemzetközi) gyakorlat bizonyos elemeinek átvétele. A jelzálog-hitelintézetrıl és a jelzáloglevélrıl hozott 1997. évi XXX. törvény (Jht.) szerint a jelzálog-hitelintézet legalább hárommilliárd forint jegyzett tıkével alapítható szakosított hitelintézet, amelynek jegyzett tıkéjében a Magyar Állam tulajdoni hányada meghaladhatja a hitelintézeti törvényben egyébként meghatározott 15%-os arányt. Tevékenységi korlátok: • nem végezhet olyan általános banki tevékenységet, mint például a betétgyőjtés, számlavezetés, készpénz-helyettesítı fizetési eszköz kibocsátása, lízing, vagyonkezelés, • csak jelzálogjoggal vagy állami készfizetı kezesség vállalásával biztosított fedezet mellett nyújthat hitelt, • jelzáloglevél visszavásárlására nem vállalhat kötelezettséget, valamit a hitel elıtörlesztését és a lejárat elıtti végtörlesztését is megtagadhatja,
  • 95 • bankári kötelezettséget (kezesség, garancia) csak ingatlanfedezet mellett vállalhat és csak azok részére, akiknek hitelt nyújt. A jelzálog-hitelintézet a Jht. szerint olyan speciális tevékenységet folytató hitelintézet, amely elsısorban pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén lévı ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett, s ehhez forrásait jelzáloglevél kibocsátásával győjti. A jelzálogtörvényben meghatározott jelzáloglevél bemutatóra vagy névre szóló, átruházható értékpapír, amelyet kizárólag jelzálog-hitelintézet bocsáthat ki. Nem vonatkozik a jelzáloglevél nyilvános forgalomba hozatalára az értékpapírtörvény azon rendelkezése, amely szerint kötvényt csak akkor lehet forgalomba hozni, ha a kibocsátó már egy éve mőködik. A jezáloglevél fıbb kellékeit – amelyek hiányában a kibocsátott okirat nem minısül jelzáloglevélnek – a fenti törvény az alábbiakban határozza meg: - a jelzáloglevél elnevezés, - a kibocsátó megnevezése, cégszerő aláírás, - a jelzáloglevél típusának megjelölése (bemutatóra vagy névre szóló), - a névre szóló jelzáloglevél esetén a tulajdonos megnevezése, - a jelzáloglevél névértéke, - a kamat mértéke és számításának módja, - változó kamatozás esetén az induló kamatláb mértéke, a kamatláb változásának elvei, - a jelzáloglevél lejárata, - a kamatfizetés és a törlesztés idıpontjai, mértéke, - a kibocsátott sorozat össznévértéke, - a vagyonellenır igazolása az elıírás szerint rendelkezésre álló fedezetrıl és annak fedezetnyilvántartásba történı bejegyzésérıl.
  • 96 A jelzáloglevél biztonsága érdekében a törvény igen körültekintı módon határozza meg a kibocsátás feltételeit. Egy sorozatban csak azonos jogokat megtestesítı, azonos névértékő jelzáloglevelek bocsáthatók ki. A jelzáloglevelek nyomdai úton, vagy pedig dematerializált értékpapír formájában is kibocsáthatóak. A gyakorlati tapasztalatok és a módosuló piaci viszonyok megkövetelték az 1997. évi XXX. törvény módosítását. A 2001 közepén történt törvénymódosítás alapvetıen nem változtatta meg a jelzálog- hitelintézetek tevékenységét, hanem több könnyítést és pontosítást tartalmazott. A törvénymódosítás kimondja, hogy: - önálló zálogjog fedezetével is nyújtható jelzáloghitel, (a jelzálogjoggal biztosított követelés értékesítése esetén, a fedezet a jelzálogjoggal együtt kikerül a hitelintézet könyveibıl, míg az önálló zálogjog fedezet nélkül is forgalomképes a követelés értékesítése esetén, így a fedezet benne marad a hitelt nyújtó könyveiben az eszköz oldalon, és a vásárló oldalon is bekerül az eszköz oldalra, melyet felhasználhat további forrás szerzésre), - elıtörlesztés is lehetséges díjfizetés ellenében, - a legfontosabb könnyítés a földhivatali soronkívüliség elrendelése, vagyis a jelzálogszerzıdés aláírását követı nyolc napon belül a Földhivatal köteles bejegyezni a jelzálogjogot. (Ez jelentısen meggyorsította a korábbi ügymenetet). A jelzáloghitelezés elsıdleges garanciáit a biztonságos mőködés érdekében a jelzálogtörvényben rögzített szigorú szabályok jelentik. A jelzálog-hitelintézetek kockázatvállalási tevékenységüket a kereskedelmi bankoktól és az egyéb szakosított hitelintézetektıl eltérı feltételrendszerben végzik. A jelzálog-hitelintézetek mőködésének alapvetı követelménye, hogy teljes hitelállományukon belül a legalább ötéves lejáratú jelzáloghitelek aránya nem lehet nyolcban százaléknál kevesebb. A hitelezési tevékenységnél a biztonságos mőködést az a törvényi elıírás garantálja, amely szerint a nyújtott jelzáloghitelek állománya összességében nem haladhatja meg a fedezetül szolgáló ingatlanok hitelbiztosítéki értékének 70%-át. A befektetık külön védelmében pedig ha a jelzáloghitelbıl eredı tıkekövetelés, illetve visszavásárlási vételár
  • 97 összege a fedezetül lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értékének hatvan százalékát meghaladja, rendes fedezetként legfeljebb 60% mértékéig vehetı figyelembe a jelzáloglevél mögött. A hitelbiztosítéki érték valamely ingatlannak az óvatos becslés elvén meghatározott értéke, amely döntı jelentıséggel bír a jelzálog alapú hitelezési tevékenység biztosítéki rendszerében, hiszen egyrészt ez az érték határolja be a bank lehetséges kötelezettségvállalásának mértékét, másrészt ez nyújt biztosítékot valamely követelésre és annak járulékaira. A hitelbiztosítéki érték megállapításának alapja a forgalmi érték, amely háromféle módszerrel határozható meg: A piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló értékeléskor más, hasonló jellegő, adottságú és környezetben elhelyezkedı ingatlanok forgalmi adatait vetik össze. A hozamszámításon alapuló értékelés az ingatlannal kapcsolatos üzleti tevékenység jövedelemtermelı képességét állapítja meg. A költségalapú értékeléskor az ingatlan elméleti, újbóli létrehozásának költségeit veszi figyelembe a bank, (ez csak termıföldnek nem minısülı ingatlan esetén alkalmazható érékelési módszer). A jelzálogtörvényben rögzített mértékő fedezeti érték mindenkori biztosításának kötelezettségét rendkívül szigorú kontroll mellett kell a banknak teljesítenie, hiszen vagyonellenıre – a Felügyelet felé fennálló külön jelentési kötelezettség felelısségével – rendszeresen vizsgálja az elıírt fedezetet, illetve a bank köteles teljes körő tájékoztatást adni a kockázatvállalásai – és egyben a kibocsátott jelzáloglevelei – fedezetérıl a sajtóban, s éves jelentésén keresztül a nyilvánosság részére is. A vagyonellenır az a jelzálogbank által megbízott független könyvvizsgáló társaság vagy devizabelföldi természetes személy, aki jogosult és köteles folyamatosan ellenırizni az analitikus nyilvántartásokban rendes, illetve pótfedezetként bejegyzett eszközökre (zálogtárgyakra) vonatkozó adatok valódiságát, valamint a törvényben elıírt arányossági követelmények betartását. Rendes fedezetként a jelzáloghitelek tıke- és kamatkövetelése vehetı figyelembe a lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értéke 60 százalékának
  • 98 erejéig. Pótfedezet lehet, pl. az állampapír vagy más biztonságos értékpapír. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a jelzálog- hitelintézetek felett különleges felügyeletet gyakorol: legalább évenként átfogó helyszíni ellenırzést végez a jelzálogbankoknál. A PSZÁF eljárása során kiemelten vizsgálja az elıírt fedezettségi követelmények betartását, amelyek a jelzálogbankokra vonatkozóan speciálisak. Az általánosnál szélesebb bírság-kiszabási jogkörrel is rendelkezik, így többek között akkor, ha a jelzálogbank az elıírt jelentési, illetve a tájékoztatási kötelezettségének nem, vagy nem a törvénynek megfelelıen tesz eleget, ha akadályozza a vagyonellenırt tevékenységének ellátásában, illetve megsérti a fedezeti elvet. A jelzálog érvényesíthetısége a jelzálogbank „végsı eszköze”, melyet akkor vesz igénybe, ha a hitelfelvevınek hátraléka keletkezik, és a hátralék rendezésére a pénzintézet nem tud fizetési haladékot nyújtani, mert ennek feltételei nem állnak fenn, vagy a haladék biztosítása a bank alapvetı üzleti érdekével ellentétes. A jelzálogbank lejárt és meg nem fizetett követeléseit a javára bejegyzett jelzálogjog, illetve egyéb fedezetül szolgáló jogok (pl. óvadék) érvényesítésével tudja biztosítani. Vagyis ha a kölcsönfelvevı nem fizeti ki adósságát a hitelszerzıdés lejártakor, akkor a jelzálogként felajánlott ingatlant egy harmadik személy részére értékesíti, vagy ı maga lép be tulajdonosként. Ha ez „automatikusan” nem valósul meg, az adóssal szemben felszámolási vagy végrehajtási eljárás indulhat. Nemzetközi viszonylatban több módszer is ismert a jelzálogjog érvényesítésére: - a szigorú végrehajtás, amely lehetıvé teszi a hitelezınek azt, hogy teljes jogú tulajdonosává váljon az ingatlannak, az ingatlan értékesítése nélkül, - a bírósági végrehajtás (ez az USA-ban leggyakrabban alkalmazott módszer),
  • 99 - továbbá a nem bírósági végrehajtás, amely lehetıvé teszi a hitelezı számára, hogy az ingatlan értékesítését kezdeményezze anélkül, hogy a bírósági eljárás folyamatát végig kellene járni. (Az USA-ban és hazánkban is megengedett, ha a szerzıdés tartalmaz erre vonatkozó megállapítást.) Magyarországon, amennyiben a hitelszerzıdést közjegyzı által kötötték, a végrehajtási eljárás a bíróság ítélete nélkül is megkezdıdhet. Egyértelmő hátrányai e megoldásnak, hogy a közjegyzıi díjak magasak, és a folyamat idıigényes. A gyakorlatban ezt a módszert alkalmazzák a bankok, sok esetben a közjegyzıi díjat átvállalják az ügyféltıl. Felszámolási eljárás, ahol a hitelezık összességét nagy valószínőséggel veszteség éri, ugyanakkor az eljárás minden fázisában lehetısége van az érintetteknek arra, hogy egyezséget kötve az adós fizetıképességét helyreállítsák és a felszámolási eljárást megszőntessék. A felszámolási eljárásban – egyezség hiányában – a társaság vagyona, illetve annak eladásából származó bevételek kerülnek felosztásra a hitelezık között. A kielégítési sorrendben a felszámolás költségei állnak az elsı helyen, ezután következnek a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések – ideértve az önálló zálogjogot is – a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig. A gyakorlati tapasztalatok alapján a felszámolás általában alacsonyabb kielégítést biztosít a hitelezınek, mint a végrehajtási eljárás, költségei lényegesen magasabbak, a résztvevık nagy száma miatt szükséges érdekegyeztetés nehézkessé teszi a bank eljárást befolyásoló szerepét. Egyéb biztosítékok: Gyakori jelenség, hogy a jelzálog-hitelintézetek harmadik fél (kezes) által nyújtott garanciák irányába tolják el a kockázatokat. Ezek a kezesek általában magánszemélyek, akik kötelezettséget vállalnak arra, hogy teljesítsenek az adós helyett, ha az nem tudna fizetni. A kezeseknek magas szintő jövedelemmel és alacsony adósságszolgálattal kell rendelkezniük. A kezes iránti igény azonban számos hiteligénylıt kiszorít a hitelhez jutásból, így csökkenti a potenciális hitelkeresletet. A jelzálog-hitelintézet számára a hitelezési tevékenység valóban nagyfokú biztonságát a kormánygarancia, vagy a jelzálog-biztosítás jelentheti.
  • 100 Kiegészítı biztosítékot nyújthatnak az állami garanciarendszerek (pl. Hitelgarancia Rt.), mert az általuk nyújtott, részben állami kötelezettségvállalást jelentı garancia jól illeszkedik a hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevelek pótfedezetének körébe. A jelzálogtörvény nyújtotta lehetıség alapján 2001 augusztusáig két jelzálogbank alakult hazánkban: a Földhitel- és Jelzálogbank Rt., valamint a HVB Jelzálogbank Rt. 2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. A kétszintő bankrendszer létrehozását követıen még több évig nem alakultak jelzálog-hitelintézetek Magyarországon. Az egyre növekvı igény hatására 1996 októberében öt bank 65 millió forint tıkével megalapította a Jelzáloghitel Intézetet Elıkészítı Rt-t, amelynek célja az elsı jelzálog-hitelintézet, a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. (FHB) megszervezése, felállítása volt. A jelzálogtörvényt 1997 tavaszán fogadta el az Országgyőlés, így elhárultak a jogi akadályok az új bank alapításának útjából, ugyanennek az évnek októberében négy bank (a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt, a Mezıbank Rt, a Postabank és Takarékpénztár Rt, a Pénzintézeti Központi Bank Rt) és a Pénzügyminisztérium megalapította a Földhitel- és Jelzálogbank Rt-t. Az ÁPTF (a PSZÁF jogelıdje) az FHB Rt. részére a mőködési engedélyt 1998 márciusában adta ki, így az FHB megkezdhette üzleti tevékenységét. Az FHB jegyzett tıkéjéhez alapításakor a legnagyobb összeggel, 1,45 milliárd forinttal a Magyar Fejlesztési Bank, 1,1 milliárd forinttal pedig a Pénzügyminisztérium járult hozzá. A Pénzintézeti Központ Bank Rt. 300, a Mezıbank 100, a Postabank 50 millió forintot adott. Így az FHB 3 milliárd forintnyi jegyzett tıkéjébıl 2,55 milliárd forintot (85%) közvetve vagy közvetlenül az állam vállalt magára. A bank alaptevékenysége az ingatlanon nyugvó jelzálogjog fedezete mellett nyújtott hosszúlejáratú hitelezés, melynek refinanszírozására jelzálogleveleket bocsát ki és hoz forgalomba. Tevékenységében jelenleg a lakásfinanszírozás, s azon belül az állami támogatások közvetítése dominál.
  • 101 Az alapítástól eltelt idıszakot figyelembe véve az FHB továbbra is túlnyomó többségben a Magyar Állam tulajdonában van, amely részesedése közvetlenül 56,1%, közvetve 100%. Résztulajdonos a Magyar Fejlesztési Bank Rt. 35,4%-kal, valamint az FHB, aki 8,5 % saját részvényt vásárolt vissza. A bank tıkehelyzete a tulajdonos tıkeemelési döntéseivel hosszú távra megnyugtatóan rendezıdött. A tıkeemelések hatására 2000. december 31-én a bank jegyzett tıkéje 4,1 milliárd forint, a saját tıke értéke 5,844 milliárd Ft, a szavatoló tıke értéke 6,059 milliárd Ft volt. A tıke- megfelelési mutató 60%, ezzel jelentısen túlteljesítette a törvényben meghatározott minimumot. A jelentıs üzleti „felfutást”, az állami támogatásban részesülı lakáshitelek iránti megnövekedett igényeket mutatja, hogy a mérlegfıösszeg meghaladta a 20,2 Mrd Ft-ot azáltal, hogy 2000-ben 2,3- szeresére nıtt. Az eszköznövekedés a hitelportfolió minıségének megırzésével párosult. Az ügyfelek 86 %-a az öt osztályos besorolásban az elsı három kategóriába tartozik. A problémás minısítettség a portfolió 6,5%-a alatt van. A bank hitelpolitikájának középpontjában a lakáscélú ingatlanok fejlesztésének és vásárlásának finanszírozása állt. A bank fı tevékenysége ennek megfelelıen az államilag támogatott lakáshitelek folyósítása, a vállalkozói lakásépítés hitelezése és a lakáshitel követelésvásárlás volt. Az FHB 2000. évre elhatározott stratégiai feladatai a következık voltak: - a piaci részesedés növelése a hazai lakossági lakáshitelezésben és a lakásépítési célú projektfinanszírozásban, az állami támogatások minél szélesebb rétegek felé közvetítése, - a lakossági ügyfélkör bıvítése a középrétegek irányába, - lakáscélú hitelek felvásárlása (konzorciális hitelezés) a kereskedelmi bankoktól, - az FHB hosszú távon nyereségessé tételének megalapozása.
  • 102 Az FHB 2000-ben alapvetıen megváltoztatta értékesítési politikáját, s fokozatosan építette ki partnerhálózatát. A 142 munkatársból álló banki létszám mellett az értékesítési politika három fontos összetevıje: A konzorciális együttmőködési konstrukcióban egyes kereskedelmi bankok (CIB, Konzumbank, K&H, MKB, Erste Bank, Inter-Európa Bank, Postabank és Budapest Bank) az FHB Rt.-vel közösen hiteleznek, megosztva a hitelkockázatokat. Ügynöki együttmőködés: ennek keretében a biztosító társaságok (pl. Hungária) és a takarékszövetkezetek az FHB ügynökeiként akvizíciós (ügyfél-szerzési) és ügyfél-tájékoztatási tevékenységet látnak el. Az ország nyolc nagyvárosában FHB Területi Koordinációs Irodái mőködnek, fı tevékenységük az összehangolás és kapcsolattartás. Az FHB a piaci részesedések növelése és a stratégia minél gyorsabb megvalósítása érdekében 2000-tıl több új, állami kamattámogatású termékkel jelent meg a piacon. A bank hitelportfoliójában 2000 végén összesen 15,6 Mrd Ft kötelezettségvállalás állt fenn, mintegy 3700 db szerzıdés alapján, amibıl 14,0 Mrd Ft ügyfelekkel szemben fennálló tıkekövetelés. Az FHB ügyfelei döntı többségükben (84%-ban) magánszemélyek. A bank fenti kintlévıségeit 41,9 milliárd Ft hitelbiztosítéki értékő ingatlan fedezte. A fedezettség így átlagosan 269%. A kihelyezések négyötödénél a hitelbiztosítéki érték meghaladja a fennálló követelések és kötelezettségvállalások több mint kétszeresét, csupán a portfolió három százalékánál alacsonyabb a fedezettség, mint 150%. A törvényi elıírásokat messze túlteljesíti a bank. A kihelyezések forrásszükségletét az FHB elsısorban a tıkepiacról, a számára fı forrásszerzési lehetıségként biztosított jelzáloglevél kibocsátási tevékenységgel biztosítja. A bank mőködésének elsı három évében tíz zártkörő sorozatot bocsátott ki, 2000 negyedik negyedévétıl megindult a nagyobb össznévértékő, likvid, nyilvános sorozatok forgalomba hozatala. A Bank 2001 augusztusáig négy jelzáloglevelet bocsátott ki, ezek mindegyikét bevezették a Budapesti Értéktızsdére.
  • 103 Az Európai Jelzálogszövetség 2001. november 29-én megtartott közgyőlésének döntése nyomán az FHB a szervezet társult tagja lett. 2003 májusában a kormány a részvények egy részének tızsdei úton való értékesítése mellett döntött, a bank saját tıkéjének 53,2%-a azonban állami tulajdonban maradt. 2003 júliusában az FHB lebonyolította elsı, 75 millió eurós nemzetközi kötvénykibocsátását. A forgalombahozatal strukturált finanszírozás keretében zajlott le. A tranzakció utóbb az Emerging Europe címő neves pénzügyi szaklap “Legjobb kelet-európai strukturált kibocsátás” elismerésében részesült. 2003 májusában a kormány döntött az FHB részvényeinek tızsdei úton történı értékesítésérıl, majd ezt a döntését júliusban tovább konkretizálta: a részvények 50%-a plusz egy szavazat állami kézben marad és a többi részvényt kínálja fel még ebben az évben az ÁPV Rt. megvételre. 2003 novemberében bevezették a budapesti tızsdére az FHB részvényeit. A papír nyitó árfolyama 4300 forint volt. 2006 februárjában a bank igazgatósága új üzleti stratégiát fogadott el. Az új stratégia részeként az FHB bankcsoporttá alakult. 2006-ban megalakult az FHB Kereskedelmi Bank Zrt., az FHB Szolgáltató Zrt., az FHB Ingatlan Zrt. és az FHB Életjáradék Zrt. 2007. augusztus 29-én lezajlott az FHB privatizációjának második szakasza. Az állam több mint kéttucat hazai és nemzetközi intézményi és pénzügyi befektetınek értékesítette a bankban meglévı 50% +1 szavazatnyi többségi tulajdoni hányadát. Az FHB egyre inkább önálló szereplıként jelenik meg a piacon, a korábbi refinanszírozó szerepe egyre inkább háttérbe szorul.
  • 104 2.4.6 Az UniCredit Jelzálogbank Zrt. (régebben: HVB Jelzálogbank Rt.) A HVB Jelzálogbank Rt. Németország második és Európa harmadik legnagyobb bankjának, a HVB Group-hoz tartozó Hypo Vereinsbank AG. München-nek a 100%-os magyarországi leányvállalata. A HVB Group-ba 2000. július végén integrálódott a Bank Austria. Az ügyletbıl adódóan a HVB bankcsoport közös mérlegfıösszege 2000. év végén 716,5 milliárd eurót ért el, ezáltal Európa három legnagyobb bankjához tartozik. A HVB Jelzálogbankot 1998-ban alapították, mőködését 1999 augusztusában kezdte meg, elsısorban a nem pénzügyi vállalati jelzáloghitelek finanszírozására hozták létre, a lakossági hitelezés felfutásával azonban a HVB Jelzálogbank is belépett a lakáshitelek finanszírozásáért folytatott versenybe, és az anyabankon kívül több kereskedelmi bankkal is partneri szerzıdést kötött. Jelzáloglevél piaci részesedése azonban dinamikus növekedési üteme ellenére is csak 5% körüli. A 2000. üzleti év végén (az Éves Jelentés adatai szerint) a HVB szavatoló tıkéje 3,514 millió Ft-ot tett ki, tıkemegfelelési mutatója 95,15% volt, s ez által magasan a törvényi 8%-os érték fölött áll. A Bank 22 munkatársat foglalkoztat. A Bank az alapítása óta eltelt harmadik évben, vagyis 2000-ben is megırizte eredményességét. A portfolió összetétele az üzletpolitikának és az óvatos kockázatvállalásoknak köszönhetıen jó minıségőnek mondható. A lakásfinanszírozási üzletágban a HVB ügyfélköre gyorsan fejlıdött, az átlagos hitelösszeg 7 millió forint volt. A Bank további megcélzott ügyfélkörét jelentik a bel- és külföldi ingatlanbefektetık és ingatlanfejlesztık. Portfoliója a magánügyfelek részére nyújtott hiteleken túl kizárólag kereskedelmi célú ingatlanokból tevıdik össze. Több nagy volumenő ügyletet konzorciális keretek között az anyabankkal, a Hypo Vereinsbank Hungária Rt-vel közösen valósít meg.
  • 105 A HVB jelzáloglevél-kibocsátásának elıkészítése 2000-ben kezdıdött meg. Elsı kibocsátásuk 2001. második negyedévében valósult meg. A HVB Jelzálogbank 2001 augusztusában zárt körben intézményi befektetıknek 1-1,5 Mrd Ft névértékő, ötéves futamidejő, változó kamatozású jelzáloglevelet bocsátott ki. A hozam a kibocsátást megelızı három diszkont-kincstárjegy aukció súlyozott átlaga plusz 80 bázispont felár. 2005. évet megelızıen az üzleti ingatlanfinanszírozást hazánkban leginkább csak a HVB gyakorolta. 2005-ben ezen területen nıtt legdinamikusabban a hitelállomány, 2004- hez képest 50%-kal. Ekkor a hazai jelzálogpiacon a harmadik szereplı volt, 5,6%-os piaci részesedéssel. A bank teljes jelzálogbanki portfoliója 85,4 Mrd Ft volt 2005. december 31-én. 2005-ben az UniCredit Bank felvásárlási ajánlatot tett a HVB – BA/CA pénzügyi csoportra, melynek eredményeként 2007-ben a HVB-nek 100%- os tulajdonosa lett. Ezzel a lépesével az UniCredit Bank kelet, -közép, - dél európai térség legnagyobb pénzintézeti befektetıjévé vált. 2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. Az OTP Jelzálogbank Zrt.-t 2001-ben a forrásoldali támogatású hitelek nyújtására alapította az OTP Bank annak érdekében, hogy ügyfelei számára elérhetıvé tegye a lakásszerzéshez kapcsolódó támogatások teljes körét, és kihasználja a lakástámogatási rendszerbıl adódó üzleti lehetıségeket. A hazai jelzálog-hitelezési piacon harmadikként kezdte meg a mőködését 2002. február 1-jén az OTP Bank új, saját jelzáloghitel-intézete, amely már mőködésének elsı évében piacvezetıvé vált, az általa kibocsátott jelzáloglevelek összértéke több mint másfélszerese volt a másik két jelzálogbank által kibocsátott értékpapír állománynak. Az OTP Jelzálogbankot az OTP Bank alapította, annak érdekében, hogy a háztartási szektorban elért piacvezetı szerepét erısítse, és egy igen kedvezı forrásbevonási lehetıség mellett minél egyszerőbben és olcsóbban jusson hozzá a támogatási rendelet által a jelzáloglevél- finanszírozáshoz kötött támogatásokhoz. Az OTP Jelzálogbank kizárólag
  • 106 az OTP Bank hálózatán keresztül, konzorciális formában hitelez 2002 áprilisától. OTP Jelzálogbank esetében az anyabanki finanszírozás fontos szerepet kap, OTP Jelzálogbank minısítése révén közvetlenül külföldön is bocsát ki értékpapírokat, a külföldi tulajdonban levı jelzáloglevelek aránya megduplázódott, 26%-ról (2003. december) 52%-ra (2005. június) emelkedett. 2004-ben, a lakosságot megcélzó, új konstrukció a piacon az OTP Jelzálogbank „fordított lakáshitel” jellegő értékpapírja, aminek az a különlegessége, hogy a tıke visszafizetésére nem egy összegben, a futamidı végén, hanem annuitásos formában, a kamattal együtt, havonta kerül sor. Az OTP Jelzálogbank jelzáloglevelei 2002 decemberében a tızsdére is bevezetésre kerültek. 2006-tól az OTP Jelzálogbank már saját hatáskörben végzi az ingatlanok érték-megállapítási folyamatának teljes vertikumát és mára az átalakított, modern alapokra helyezett ingatlanértékelés a hitelezési tevékenység hatékony segítıjévé vált. A Jelzálogbank adózott eredménye 2007-ben meghaladta a 2,9 milliárd forintot, mérlegfıösszege december 31-én 1.237,5 milliárd forint volt. Az OTP Jelzálogbank, az OTP Bank és az OTP Lakástakarékpénztár együttes lakossági hitelállománya 2008. december végén 2.170 milliárd forint volt. A deviza hitelállomány jelentıs növekedése folyamatosan szükségessé teszi hosszú távú devizaforrások bevonását. Ennek érdekében a 2007-ben felállított nemzetközi jelzáloglevél kibocsátási program 2008 év elején megújításra került, 2008 márciusában 1 Mrd EUR névértékő jelzáloglevél került forgalomba hozatalra. Az év során tovább folytatódott a lakossági jelzáloglevelek kibocsátása, ami az év végén Bankcsoporton belüli finanszírozással kiegészülve folyamatosan biztosította a társaság forint forrás szükségletét. A kibocsátások folyamatosságának biztosítása érdekében augusztusban új multidevizás hazai jelzáloglevél program került felállításra. Az OTP Jelzálogbank adózott eredménye 2008-ban meghaladta a 18 milliárd forintot.
  • 107 A társaság piaci részaránya, a három magyarországi jelzálog-hitelintézet között, mind a kibocsátott jelzáloglevelek állománya (70%), mind, a jelzáloghitel-állomány vonatkozásában (67%) nıtt az év végére. Az OTP Jelzálogbank volt az a speciális hitelintézet a magyar piacon, amelyik a „semmibıl” 3 év alatt – 2003 végére – az ország 7. legnagyobb hitelintézetévé nıtte ki magát az akkor nagyon jelentıs, közel 700 milliárdos mérlegfıösszegével, ami az elızı évi eszközállomány megháromszorozását jelentette. Ennek a „csodának” egyszerő volt a magyarázata: az OTP Jelzálogbank fokozatosan átvette az OTP Bank lakossági jelzálog-finanszírozását, sıt, a késıbbiekben az „anya” az általa korábban kibocsátott jelzáloghiteleket is átszerzıdte a „leányra”. A jelzáloglevelek valójában csak az állami kamattámogatás realizálására szolgáltak, ekkoriban a csoportnak még nem volt szüksége ténylegesen hosszú távú, olcsó finanszírozásra, ezt az OTP Banknál elhelyezett, olcsó lakossági betétek biztosították. Átalakult az OTP Bank/OTP Jelzálogbank modell is, ami nem elsısorban a devizaalapú hitelek elterjedésével, hanem az OTP-csoport dinamikusan meginduló terjeszkedésével függött össze. A terjeszkedéssel párhuzamosan, a csoport számára ma már tényleges, hosszú lejáratú, más külsı forrásnál olcsóbb finanszírozási forrást jelentenek a Jelzálogbank jelzáloglevelei. 2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi Az eddigiekben röviden bemutattuk a kizárólag jelzálog-hitelezéssel foglalkozó három magyar bankot, de a piaci körkép ennél jóval gazdagabb. Ezen túlmenıen lakás-, továbbá jelzálog-hitelezéssel több kereskedelmi bank, néhány biztosító saját pénzügyi vállalkozása, számos takarékszövetkezet, hitelszövetkezet és pénzügyi vállalkozás is foglalkozik. A jelzáloghitel-kínálat összehasonlításakor nemcsak a kamattal és a kezelési költséggel, hanem a hitelbírálati, ingatlanérték-becslési, ügyintézési és közokiratba foglalási díjjal, valamint a rendelkezésre tartási, ill. folyósítási jutalékkal kell az ügyfeleknek számolniuk. A jelzálogbankok szempontjából a 2001. évi támogatási rendelet áttörést jelentett. A lakossági hitelezés kiaknázatlan lehetıségei, az alacsony
  • 108 eladósodottság, a kedvezı lakáshitel feltételek keresletgeneráló hatása valamint, az állami forrás oldali támogatásának eredményeként a bankok figyelmüket a lakossági és ezen belül is az ingatlan célú termékekre fordították. A támogatási rendelet hatására a jelzálogbankok kiemelkedı szerephez jutottak a jelzáloghitelezésben, mivel Magyarországon az a speciális megoldás született, hogy a kormányzat a támogatások egy részét a jelzáloglevél alapú finanszírozáshoz kötötte (forrásoldali támogatású hitelek). A támogatások részben jelzáloglevelekhez kapcsolása következtében a kereskedelmi bankok csak jelzálogbanki refinanszírozás útján tudtak a forrásoldali kamattámogatásokhoz hozzájutni, ami jelentıs hatást gyakorol a verseny mértékére is. A saját hitelt is nyújtó jelzálogbankok, és azok a kereskedelmi bankok, amelyek saját jelzálogbankkal rendelkeztek, az olcsóbb finanszírozás révén elınybe kerültek a többi bankkal szemben. A 2001. évi kormányrendelet meghatározta az állami kamattámogatás mértékét és formáját, ez szabta meg, hogy a jelzáloglevéllel történı finanszírozáshoz milyen kamattámogatás járul annak érdekében, hogy az ügyfélnek nyújtott kamatot alacsonyan lehessen tartani. A kamattámogatás valójában egy erısen piactorzító monetáris politikai lépés és egy jövedelemelosztást módosító fiskális lépés együttesének tekinthetı. A lépés a lakáspiac feléledéséhez vezetett, növelte az új lakások keresletét, de alapvetıen a használt lakások piacát mélyítette el. 2003 elsı negyedévében a magyar háztartások – talán az egész világon egyedülállóan – nettó hitelfelvevıvé váltak. Ezzel egy idıben a kamattámogatásra fordított költségvetési kiadás is radikális növekedésnek indult, a hitelállomány bıvülésével párhuzamosan évrıl évre megduplázódott. A jelzáloghitel-piac fejlıdésének elsı szakaszában (2000-2003) a jellemzı a jelzáloghitelbankok általi refinanszírozás volt. 2001-2003-as idıszakban a kamattámogatáson osztoztak a jelzálogbank, a kereskedelmi bankok és az ügyfelek. A növekedés a földhitelezés területén nem mondható el, melynél a nagyon alacsony hitelkereslet, a jelzáloghitelek felvételét serkentı állami támogatások valamint a szektor átfogó korszerősítésének hiánya mindmáig fennmaradt. A kereskedelmi bankok refinanszírozása két formában történhetett: az egyik mód a konzorciális hitelezés, amikor a jelzálogbank a
  • 109 jelzálogfedezet mellett nyújtott hitelt teljes egészében átveszi a kereskedelmi banktól, a másik megoldás pedig az önálló zálogjogvásárlás, amikor csak a jelzáloghitel mögött álló zálogjog került át a jelzálogbankhoz, valójában nem a hitelt, hanem az önálló jelzálogjogot refinanszírozta a jelzálogbank, mert így a hitel a kereskedelmi bankok mérlegében maradt. A támogatási rendszer hatására a jelzálogbankok hitelállományához igazodva a kibocsátott jelzáloglevelek volumene is látványosan növekedett, 2005 júniusában a forgalomban levı jelzáloglevelek értéke már meghaladta az 1260 milliárd forintot. A támogatási rendeletnek a jelzáloghitel-termékek keresletére és közvetetten a jelzáloglevél alapú finanszírozásra gyakorolt hatása következtében a szabályozási környezet változása kiemelt kockázatot jelent a szektornak. A támogatási rendszert 2003 júniusában, és 2003 decemberében jelentıs mértékben szigorították, a rendelet hatálybalépésével visszaesett a támogatott (elsısorban a használt lakás vásárlásához kapcsolódó) lakáshitelek folyósítása. A 2003. decemberi módosítás hatására a bankok egy új terméket fejlesztettek ki jövedelmezıségük fenntartása érdekében, a devizaalapú jelzáloghitelt. Ezeknek a hiteleknek a finanszírozása azonban jellemzıen nem jelzáloglevél alapú forrásokból, hanem saját vagy bankközi forrásokból történik, ami csökkentette a jelzálogbankok refinanszírozó szerepét. Az alacsony, és stabil deviza alapkamatoknak, valamint ez idıszakban jellemzıen kedvezı devizaárfolyamoknak köszönhetıen versenyképes konstrukciókat tudtak az ügyfeleknek kínálni a bankok, nem voltak rászorulva a jelzálogbankok közremőködésére sem, hiszen az alacsony forrásköltségő devizahiteleken is jelentıs kamatmarzsot tudtak realizálni. A banki verseny erısödésével az értékesítési csatornák is bıvültek: a fiókhálózatra alapozott értékesítés mellett egyre nagyobb teret nyert az ügynökökön keresztüli értékesítés. Az ügynök ezen a piacon sem igazán érdekelt a minıség biztosításában, de a végsı hitelminıséget a bank scoringrendszere biztosítja. 2008. december 31-én a lakáshitelek állománya 3875 milliárd Ft volt – ami a GDP több mint 14%-ának felel meg –, ennek 61%-át a devizaalapú lakáshitelek tették ki. 2002-tıl az állomány összege folyamatosan
  • 110 emelkedik. Hat év távlatában a legdinamikusabb növekedés 2002 és 2003 között történt, akkor egy esztendı alatt az állomány megduplázódott. A bankok által 2004-ben bevezetett devizahitelek száma és összege szintén jelentısen nıtt: 2004-ben az összes hitelállomány összegének egytizedét sem érte el, 2008-ra meghaladta a 60%-ot. A 2007. végi állapothoz képest 2008. december végére a teljes hitelállomány összege közel 25%-kal, a devizaalapú állományé 62%-kal emelkedett. 2005 elején 35 milliárddal, addig 2008 közepén már 100 milliárd forinttal emelkedett havonta a teljes jelzáloghitel. Fontos kiemelni azonban, hogy a jelzáloghitelezés állománya nagyon alacsony szintrıl kezdett gyorsan növekedni, és még mindig elmarad a fejlett országok hasonló értékétıl. Míg 2003-ban 2%, addig 2006-ban 13% és 2007-ben 17% volt a jelzáloghitelek GDP-hez viszonyított aránya Magyarországon. Összehasonlításképpen: a jelzáloghitelek GDP-hez viszonyított aránya az eurozónában 50%, míg az Egyesült Államokban 80% körüli volt A refinanszírozást a legtöbb szereplı számára a 2004 elıtt meghatározóan a jelzálogbankok jelentették, 2004-tıl a külsı pénz- és tıkepiacok jelentik. A magyar jelzálogpiacon jelenleg még az európai átlagnál is sekélyebb a végsı soron hosszú értékpapírokkal finanszírozott piaci szegmens, a jelzálogkötvények a jelzáloghiteleknek csupán 20%-át finanszírozzák.
  • 111
  • 112 2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk Tartalomjegyzék 2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk 112 2.5.1 A magyarországi lakáspiac 113 2.5.2 Német modell 116 2.5.3 Angolszász modell 117 2.5.4 Francia modell 118 2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének általános jellemzıi 119 2.5.6 Lakáslízing 124
  • 113 A modern állam elengedhetetlen kötelezettsége bizonyos jóléti funkciók ellátása, így már nagyon régi idıktıl fogva foglalkoznak a kormányok többek között az adott ország lakásállományával. Ennek okai részben közgazdaságiak, részben szociálisak. Egyrészt egy ország lakásállománya a nemzet vagyonának része, ennek bıvítése gazdasági értelemben multiplikátor-hatású, másrészt e vagyonelem biztosítja a lakhatási feltételek biztosítását, a társadalmi egyenlıség szolgálatát. Mindenkinek közös érdeke e vagyonelemek bıvítése és a lakástulajdonhoz, lakásbérlethez való hozzájutás redisztribúciós eszközökkel történı támogatása. A modern polgári államok jelentıs összegeket költenek rá, az Európai Uniós átlag jelenleg kb. a GDP 1,5-2%-a. A mindenkori kormányoknak el kell dönteniük, hogy milyen formában támogatják az állampolgárok lakáshoz jutását, ugyanis folyó bevételeikbıl, és megtakarításaikból a lakásvásárlás egyszeri nagy költségét kevesen tudják kifizetni. A lakáspolitikai célkitőzések elérésének eszközei nagyon sokfélék lehetnek, például kamattámogatás, törlesztési támogatás, banktámogatás, adókedvezmények, garancianyújtás (pl. fecskeház program), költségek mérséklése (forgalmi adó visszatérítés, illetékcsökkentés), kedvezmények (pl. gyermekek után, mozgáskorlátozottaknak). 2.5.1 A magyarországi lakáspiac Magyarországon az 1960-as évektıl figyelhetı meg a lakáshiány kialakulása. Ennek megoldására növelték az építésre fordított állami lakáskiadást, felgyorsult a bérlakásépítés, középpontba került a saját tulajdonú építés támogatása. A lakások számának mennyiségi növekedése volt a cél, azaz a lakosság gyors lakáshoz juttatása, de az elkészült lakások minısége, majd késıbbi korszerősítése, felújítása már nem volt fontos. A „vélt” megoldást a paneltechnológia megjelenése jelentette. Az 1971-es évben került bevezetésre a szociálpolitikai kedvezmény és a kamattámogatás mellett nyújtott lakáskölcsön, illetve a kamatmentes munkáltatói kölcsön. A szociálpolitikai kedvezmény, bár az óta több változtatáson is keresztülment, napjaink lakástámogatási rendszerének is egyik alapelemét képezi. Az építési csúcs 1975-ben volt, akkor 99.588 új lakást építettek. 1989-re a lakásokkal kapcsolatos költségvetési támogatások már elérték a magyar GDP 6%-át.
  • 114 A rendszerváltás után teljesen más kép alakult ki a lakáspiacon: az állam kivonult a lakásépítésekbıl, a kamatok piaci alapokra helyezıdtek (magas kamatszint alakult ki), a támogatási rendszer három pilléren nyugodott: a vissza nem térítendı támogatásokon, a törlesztési támogatáson és a kamatmentes hiteleken. A vissza nem térítendı támogatások körébe tartozott a szociálpolitikai segély, a fiatalok otthonteremtési támogatása, illetve az önkormányzati- és vállalati hitelek. Az állami kivonulás világosan látszik abból, hogy az állami lakásépítés részaránya 1991-ben 4,7%, míg 1995-ben már csak 0,7% az össz-lakásberuházásból, a többi magánberuházás. 1999-ben már csak 19.287 új lakás készült. A lakásbérlés és a lakástulajdonlás egy egészséges lakásrendszerben, idıben egymást követı állapotok. A valóságban azonban ez nem mindig mőködik így. Sajnos Magyarországon sem igazán alakult ki a bérlakás intézménye, illetve a legkisebb bérlakás-szektorral rendelkezı országok közé került (nálunk ez az arány kb. 8%). Ennek legnagyobb vesztesei a saját lakással nem rendelkezı, többnyire pályakezdı fiatalok. A rendszerváltás után nagyon gyorsan átalakult az ingatlanpiac, a nagy építıipari vállalatok felbomlottak, privatizálták ıket, liberalizálták az addig gyakori hiánnyal küszködı építıanyag kereskedelmet, jelentıs mértékő volt a lakásprivatizáció. Azonban ez az átalakulási folyamat nem volt gördülékeny, visszaestek a lakásépítések, a lakásállomány állapota
  • 115 romlott, megmaradtak és súlyosbodtak a felújítás problémái. A válságjelenségek között a legfeltőnıbb a hitelek szerepének a csökkenése volt. A lakáshitelek szerepe a finanszírozásban az 1990-es években nem egyszerően alacsony volt, hanem gyakorlatilag a nullára esett vissza. A lakáshitelezés a kilencvenes években komoly válságba került, ami abból látszik, hogy a hitel/beruházás arány 22%-ról 3%-ra esett vissza. Ennek nem túl rózsás helyzetnek a megoldására született 1996-ban a lakástakarékpénztárakra vonatkozó törvény. A törvény hatályba lépése után, 1997 tavaszán megalakult az elsı három lakás-takarékpénztár: a Lakáskassza Elsı Általános Lakástakarék-pénztár (névváltozás után Lakáskassza-Wüstenrot Rt.), a Fundamenta Magyar-Német Lakás- takarékpénztár Rt. és az OTP Lakás-takarékpénztár Rt. (Ez a piac mára kétszereplıssé vált.) 1998-ban a pénztárak mőködését befolyásoló tényezı volt, hogy az állami támogatás 40%-ról 30%-ra csökkent, ami megnehezítette a lakáspiac mőködését. Több mint egy évtizedes szünet után került sor az új hiteltámogatási forma bevezetésére is, 2000-tıl kamattámogatást lehetett igénybe venni az új építéső lakásokhoz felvett jelzáloghitelekre. Az elsı kormányzati lépések – amelyek csak az új építéső lakásokat támogatták – az EU számos országához hasonló jelzálogpiac kialakulása felé mutattak, a piacon a hosszú távú, fix kamatperiódusú, nem elıtörleszthetı jelzáloghitelek váltak meghatározóvá, ezzel együtt megjelent az ingatlanárak nagymértékő drágulása is. A növekedés további élénkítése érdekében a kormányzat – bár kisebb mértékben, de – a támogatásokat kiterjesztette a használt lakásokra is. A kormányzati lépések, a kedvezı makrogazdasági környezettel együtt a lakáshitelek fokozatos növekedéséhez vezettek, pl. 2001-ben havonta átlagosan 15 milliárd forint hitelt folyósítottak a bankok. A kezdıdı növekedés ellenére azonban az év végére a lakáshitel-állomány nem haladta meg a GDP 2%-át. 2003-tól szigorították a lakáshitel felvételének és folyósításának feltételeit. A szigorítás elsıdleges célja a kamattámogatásra fordított költségvetési kiadások csökkentése volt. Az alacsonyabb támogatásoknak köszönhetıen egyszerre csökkent a hitelnyújtó bankok profitja, és emelkedett a háztartások kamatterhe. A szigorítás és a magas hozamszintek természetes következménye volt, hogy az állami támogatásos hitelek folyósítása jelentıs mértékben csökkent 2004-ben.
  • 116 Ezzel párhuzamosan azonban új termékként megjelent a piacon a devizaalapú lakáshitel. A magas forintkamatok miatt egyre több háztartás választotta az alacsonyabb nominális devizakamatot, a meglévı árfolyamkockázat ellenére is. A lakástakarékpénztárak, is megjelentek a devizahitelekkel kombinált elıtakarékossági formákkal. Magyarországon jelenleg kb. 4 millió lakás található, a lakások átlagéletkora 100 év, így a 100 év alatti megújuláshoz évente 40 ezer új otthonnak kellene felépülnie és ezzel még csak a jelenlegi szint tartható fent. A lakástakarékpénztárak kialakulása. A lakástakarékpénztáraknak három fı modellje alakult ki Európában: a német, az angolszász és a francia modell. 2.5.2 Német modell A lakástakarékpénztár Németországban már régóta elterjedt finanszírozási forma. A kollektív elıtakarékosság elvében rejlı lehetıségeket felismerve, az elsı német lakástakarékpénztárat még 1885-ben (a magyarországinál 102 évvel korábban) alapították Bielefeld városában, „Mindenki Építési Takarékpénztára” elnevezés intézményként. A lakáskölcsön folyósítása más betétes megtakarításából, illetve a már hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl történik. A közös cél – lakáscél megvalósítása, finanszírozása – érdekében történı összefogás alapozza meg a lakástakarékpénztár mőködését. Tehát a német pénztárak un. zárt rendszerben mőködnek, azaz csak azok kaphatnak hitelt, akik már korábban betétet (megtakarítást) helyeztek el a lakástakarékpénztárnál. Ez adja a rendszer biztonságát, és ezzel együtt egy sajátos finanszírozási körforgás jön létre. Amennyiben a betétekbıl, az állami támogatásból, a lakáskölcsönök tıketörlesztésébıl álló kiutalási összeg nem elegendı az összes hiteligénylı kérelmének teljesítésére, a megtakarításaik alapján sorba állított ügyfelek egy részének várnia kell a kiutalásra. Lakás- elıtakarékossági konstrukcióval kizárólag az e célra létrehozott intézmény foglalkozhat. A napjainkban is mőködı zárt lakástakarékpénztári rendszer elsı formái azonban „csak” 84 éve, az 1920-as évek elejétıl mőködnek Németországban.
  • 117 A német lakástakarék-rendszer igyekszik elválasztani a lakáshitel-piacot a pénzügyi piacok többi részétıl. A rendszer gyakorlatilag zárt, a kölcsönkért kiutalható összeget a felhalmozott elızetes megtakarítás függvényében határozzák meg, csak az állami támogatás folyik be a rendszerbe a megtakarításokon, illetve korábbi hitelek törlesztı részletein kívül. A zárt rendszer elınye, hogy lehetıvé teszi az infláció, illetve a pénz- és tıkepiac alakulásától független fix kamatlábak alkalmazását mind a betéteknél, mind a hiteleknél. A betét- és hitelösszegeket a zárt rendszer esetében csak lakáscélra lehet felhasználni. Mivel a betéti és hitelkamat szintje rögzített, egy ilyen rendszer csak stabil gazdasági- pénzügyi viszonyok között mőködıképes, hiszen bizonytalan, változó környezetben, ahol a kamatszint folyamatosan változik, csak állandó magas állami támogatással érhetı el a likviditás alapját képezı betétek folyamatos elhelyezése. A kialakult lakástakarékpénztári rendszer német nyelvterületen ma is igen elterjedt, és nagy népszerőségnek örvend, a hitelek kb. 10%-át nyújtják. Ma már Németországban a lakástakarékpénztárak szerepe olyannyira megerısödött, hogy elképzelhetetlen lenne az ingatlanpiac nélkülük. 2.5.3 Angolszász modell Hasonló intézményi háttér kialakulása Angliában már a XIX. század közepén megkezdıdött, az úgynevezett „Building Society” (azaz építési társulás) néven. Az építési társaságok megtakarítási számlával rendelkezı tagjai, illetve jelzáloghitel-felvevıi a „közgyőlésen” szavazati joggal rendelkeznek. Minden tagnak egy szavazata van, függetlenül a befektetett összeg illetve a hitel nagyságától. Az építési társulás igazgatóságának a felelıssége a megfelelı mőködés biztosítása, a stratégiák kidolgozása. A társulások abban különböznek a bankoktól, hogy nem vállalkozási formában mőködnek, nincsenek bejegyezve a tızsdén, így nem a tulajdonosok érdekei vezérlik, nincs kinek osztalékot fizetni. Mindez alacsonyabb költséggel való mőködést tesz lehetıvé számukra, jelzáloghiteleik olcsóbbak, „betéti” kamataik magasabbak versenytársaikénál. Az 1990-es évek második felében változás történt az építési társulások piacán. Több nagytársulás bankká alakult. Ezzel költségesebbé vált mőködésük, amelynek eredményeképpen kamatlábaik tekintetében korábbi versenyelınyükbıl veszítettek. Napjainkban, Nagy Britanniában több mint 60 építési szövetkezet mőködik, 2100 fiókkal országszerte, 46.000 alkalmazottal, 260 milliárd
  • 118 fontos eszközállománnyal, és 185 milliárd fontos jelzáloghitel kihelyezéssel rendelkezik, a lakossági betétállomány kb. 20%-át birtokolják. Körülbelül 15 millió felnıtt rendelkezik számlával és jelenleg is két és fél millió család épít, vagy vásárol ilyen megtakarítási formában győjtött pénzbıl lakást. 2.5.4 Francia modell Eredetileg zárt rendszer volt, de az 1970-es években nyitottá alakították, annak érdekében, hogy a hosszú távú megtakarítások növekedjenek. Itt, Németországgal ellentétben, a lakástakarékpénztárak nem szakosított pénzintézetekként mőködnek. A nyílt rendszerben mőködı francia modellben a megtakarító lehívhatja a kölcsönét a konkrét megtakarítási idı lejártakor, ehhez azonban nagyszámú olyan megtakarítóra van szükség, akik nem szándékoznak lakáscélú hitelt igénybe venni és betéteiket nem lakáscélra használják fel. A nyitott rendszerek, bár sikeresek lehetnek a források növelésében, de ugyanakkor jelentıs támogatást igényelnek. A lakás-elıtakarékossági konstrukciót kereskedelmi bankok és takarékpénztárak ajánlják. A nyílt rendszer azt is jelenti, hogy a lakás- elıtakarékoskodó összegyőjtött pénzét más, a rendszeren kívüli személyeknek is felkínálhatják lakáscélú hitel formájában. A megtakarítók a betéti szakasz letelte után azonnal, „sorban állás” nélkül hozzájuthatnak pénzükhöz, sıt a felvehetı hitel összege magasabb, mint a többi nyugat-európai lakástakarékpénztárnál: kb. két és félszerese. A felhasználási kör szőkebb, csak új vagy használt lakás vásárlására vagy energia-megtakarítást célzó létesítmény létrehozására lehet felhasználni, lakásfelújításra nem. A lakáscélú megtakarítások más lakáscélú hitelek forrásául is szolgálnak, tehát nem az önsegélyezés elvére épül ez a rendszer. Manapság kb. 37 milliárd eurót tartanak ilyen számlákon, az összes takarékszámla 10%-át, szerepük folyamatosan nı. A zárt rendszerő kollektív takarékoskodás lehetıvé teszi, hogy a takarékoskodók megtakarítási céljaikat átlagosan elıbb érjék el, mintha egyénileg takarékoskodnának. Például ha tíz személy maga győjtene lakásra, és tíz év kellene mindegyiknek a vételár összegyőjtésére. Feltételezzük az egyszerőség kedvéért, hogy a vételárak és a félretett összegek azonosak. Ha a tíz személy kollektíven takarékoskodik, akkor egyikıjük már az elsı év végén lakáshoz juthat. A következı évben a második, és így tovább. A tíz év megtakarítási idı mellet, az átlagos
  • 119 várakozási idı tíz évrıl öt és fél évre csökken. Kérdés persze, miként állíthatók sorba a megtakarítók, amikor el kell dönteni, kik is legyenek azok, akik az elınyöket korábban élvezni fogják. Régebbi idıkben, Németországban volt olyan pénztár, ahol egyszerő sorsolással választották ki az elınyt élvezı személyeket. A mai lakástakarékpénztárak ennél sokkal kifinomultabb módszereket alkalmaznak. A sorrend meghatározásának általános alapelve, hogy az elıtakarékoskodók a megtakarítás ideje alatt mennyiben járultak hozzá a kollektív megtakarításhoz. A betétek kifizetésének, a kölcsönök nyújtásának rendje a pénztárak biztonságos mőködését is jelentısen befolyásolják. Az állami támogatás igénybevétele szintén igényli, hogy bizonyos kötöttségek érvényesüljenek a kifizetések ütemezésénél. Általánosan megfigyelhetı tendencia, hogy az építési társaságok diverzifikálják tevékenységüket, egyre szélesebb termékskálával állnak tagjaik rendelkezésre, biztosításokat közvetítenek, egyéb befektetési lehetıségeket biztosítanak, hitelkártyát, utazási csekket bocsátanak ki, elszámolási betétszámlát vezetnek, ingatlanközvetítéssel foglalkoznak, pénzfelvevı-automatáikon bármiféle kezelési díj felszámítása nélkül vehetnek fel pénzt számláikról tagjaik. 2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének általános jellemzıi A kollektív elıtakarékosság elve, zárt rendszerő mőködés A német modellt követı magyar lakástakarékpénztárak zárt rendszert alkotnak. A lakáskölcsön folyósítása más betétes megtakarításából, illetve a már hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl történik. A közös cél – lakáscél megvalósítása, finanszírozása – érdekében történı összefogás alapozza meg a lakástakarékpénztár mőködését. Hitelt csak az kaphat, aki maga is részt vett a kollektív elıtakarékosságban. Ezzel sajátos finanszírozási körforgás jön létre. Fix, alacsony kamatlábak A lakástakarékpénztárak sajátossága az alacsony, illetve a pénzpiac alakulásától független fix kamatlábak alkalmazása mind a betéteknél, mind a hiteleknél, amit a zárt, a tıkepiactól elkülönült rendszerük tesz lehetıvé. A betéti oldalon elszenvedett kamatveszteséget az alacsony kamattal nyújtott hitel kárpótolja. A magyar lakástakarékpénztáraknál kialakult meghatározó kamatszint betétnél évi 3%, hitelnél évi 7%.
  • 120 Szigorú mőködési szabályok A kollektív elıtakarékosság és a zárt rendszerő mőködés miatt felmerülhetı várakozási és finanszírozási problémák miatt szigorú mőködési szabályok érvényesülnek. A szabad – hitelezésre idılegesen fel nem használt – pénzeszközök jelentıs hányadát állampapírban kell tartani. A szabad pénzeszközök befektetésébıl származó hozamnak a lakáskölcsönök kamatát meghaladó részét kiegyenlítési céltartalékba kell helyezni legalább a betétállomány 10%-ának eléréséig. A lakástakarékpénztár ugyanakkor teljes mértékben mentesül a kötelezı jegybanki tartalék képzése alól. Állami támogatás A lakástakarékpénztári konstrukcióhoz állami támogatási rendszer tartozik. A betéthez közvetlen – nem SZJA rendszerő – állami támogatás kapcsolódik, amely ellensúlyozza a betétek alacsony kamat miatti reálértékvesztését. Ez a fajta támogatás a lakáshozjutáshoz, felújításhoz, stb. szükséges saját forrás elıteremtésére ösztönöz, tehát azt támogatja, aki saját lakásproblémája megoldása érdekében képes és hajlandó erıfeszítéseket tenni. Szakosított pénzintézeti mőködés A lakástakarékpénztárak specializálódott pénzintézetek, csak lakás- elıtakarékossági üzleti tevékenységgel foglalkozhatnak, ugyanakkor a lakástakarékpénztárakon kívül más pénzintézet nem végezhet ilyen tevékenységet. A lakáscélú betétgyőjtés és hitelezés zárt körben történı szervezése ugyanis nagy biztonságot és speciális üzletpolitikát kíván, amit specializálódott pénzintézetek tudnak igazán biztosítani. Lakástakarékpénztárt minimum 2 milliárd forint jegyzett tıkével szakosított pénzintézetként lehet létrehozni, kizárólag részvénytársasági formában. Biztonságos mőködés A lakástakarékpénztárak esetén, más pénzügyi szervezetekhez hasonlóan, kiemelt jelentıségő a biztonságos mőködés. Ezt a célt számos szabályozási elem szolgálja. A szabályozás a pénztárak vagyonai értékének megırzését, fizetıképességük fenntartását célozzák. A lakástakarékpénztár a törvényben meghatározott szerzıdés szerinti betétgyőjtésen és hitelnyújtáson, valamint áthidaló kölcsön nyújtásán kívül kizárólag a következı tevékenységeket végezheti:
  • 121 - a lakástakarékpénztár szavatoló tıkéjének összesen 10%-át meg nem haladó mértékig tulajdoni részesedést szerezhet a Hpt. szerinti járulékos vállalkozásokban, - a lakástakarékpénztár a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) engedélyével, zárt rendszerő betétgyőjtés és hitelnyújtás esetén (és csak a betétet elhelyezık részére nyújt hitelt), a szavatoló tıkéjének összesen 20%-át meg nem haladó mértékig tulajdoni részesedést szerezhet a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkezı lakástakarékpénztárban, vagy olyan devizakülföldinek minısülı hitelintézetben, amelynek fı tevékenysége lakás-elıtakarékossági szerzıdés alapján történı betétgyőjtés és hitelnyújtás, - lakáscélú finanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódóan más pénzügyi intézmény, illetve biztosítóintézet részére pénzügyi szolgáltatás közvetítését (ügynöki tevékenységet) végezhet, - lakáshitelnyújtáshoz kapcsolódóan ingatlanértékelési tevékenységet végezhet. A pénztár szabad eszközeinek legalább 50%-át készpénzben, számlapénzben, kincstárjegyben, a magyar állam által kibocsátott vagy garantált kötvényben kell tartani. A bankközi betét belföldi hitelintézetnél, illetve az áthidaló kölcsön nyújtására szolgáló hányad nem lehet 20%-nál nagyobb. A lakástakarékpénztár szabad eszközei elızı hónap utolsó napján meglévı állományának legfeljebb 30%-át fektetheti be jelzálog-hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevélbe. A lakástakarékpénztár által felvett kölcsönök, illetve az általa kibocsátott hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok állománya alapesetben nem haladhatja meg a folyósított áthidaló kölcsöneinek állományát. A felvett kölcsönök állománya a kölcsönfelvételkor, illetve a hitelviszonyt megtestesítı értékpapír kibocsátásakor nem haladhatja meg a betétállomány 40%-át. A felvett kölcsönök állományának alakulásáról a lakástakarékpénztárnak folyamatos adatszolgáltatás körében jelentést kell tennie a PSZÁF-nek. Továbbá az is egyfajta fékezı erı, hogy a lakás-elıtakarékoskodókkal kötött, érvényben lévı szerzıdések együttes szerzıdéses összege az új szerzıdések megkötésének idıpontjában nem haladhatja meg a lakástakarékpénztár elızı hónap utolsó napján érvényben lévı összes szerzıdésébıl eredı szerzıdéses összeg 15%-át.
  • 122 A pénztárnak az ügyfelek védelmében egyfajta beépített „fékként” a már említett kiegyenlítési céltartalékot kell képezni, amennyiben a szabad eszközök hozama meghaladja a lakáskölcsönök átlagos kamatát. A tartalék abban a késıbbi kedvezıtlen esetben kerülhet felhasználásra, ha a pénztár a lakáskölcsönök folyósítására piaci hitelt vesz fel, és ennek kamata meghaladja az ügyfelek által befizetett lakáskölcsön utáni kamatot. A hosszú távú biztonságos mőködés érdekében a lakástakarékpénztáraknak egyéni és kollektív teljesítménymutatót kell megállapítani, amelyek elıírt mértékeit a pénztáraknak teljesítenie kell. A kollektív teljesítménymutató azt fejezi ki, hogy az adott évben az állományból kikerülı összes szerzıdésre vonatkozóan mekkora az ügyfelek befizetéseinek és a kölcsönöknek az aránya figyelembe véve a megtakarítási és a törlesztési idıszakok hosszát is. A mutató számítása: ahol K = a kollektív teljesítménymutató ai = az állományból kikerülı i. szerzıdésre kifizetett összes betéti kamat, ami tartalmazza az állami támogatás után jóváírt betéti kamatot is ri = az i. szerzıdés betéti kamatlába n = az állományból adott évben kikerülı szerzıdések száma bj = a j. kiutalt szerzıdés lakáskölcsöne után fizetendı összes kamat és a lakáskölcsönhöz kapcsolódó kezelési költség pj = a j. kiutalt szerzıdés lakáskölcsönére számított teljes hiteldíj mutató m = azoknak a szerzıdéseknek a száma, amelyekre a szerzıdéses összeget az adott évben kiutalták. A kollektív teljesítménymutatónak el kell érnie legalább 1,0 értéket. Az egyéni teljesítménymutató azt mutatja meg, hogy egy szerzıdés várható lefutása esetén, miként alakul a vállalt megtakarítás és az igényelt hitel aránya, szem elıtt tartva a megtakarítási és a törlesztési idı hosszát. Az egyéni teljesítménymutató számítása:
  • 123 ahol E = egyéni teljesítménymutató a = az adott szerzıdésre kifizetendı összes betéti kamat, ami tartalmazza az állami támogatás után jóváírt betéti kamatot is r = az adott szerzıdés betéti kamatlába b = az adott szerzıdés lakáskölcsönére kifizetendı összes hitelkamat és a lakáskölcsönhöz kapcsolódó kezelési költség p = az adott szerzıdés lakáskölcsönére számított teljes hiteldíj mutató A mutatónak 0,8 és 1,0 érték közé kell esnie. A mutató értékét a szerzıdéses feltételek megállapításakor tuják a pénztárak befolyásolni. A lakástakarékpénztárak mőködését a PSZÁF folyamatosan figyelemmel követi. A lakástakarékpénztáraknak jelentéseket kell készíteni a Felügyelet számára. A Felügyelet a pénztárakhoz ellenırt nevez ki, aki a pénztáraknál vizsgálja azok tevékenységét. Magyarországon a lakástakarékpénztárak az OBA (Országos Betétbiztosítási Alap) tagsági körébe tartoznak. Közösségi betétek (mint például lakásszövetkezetek betétei) esetén a kártalanítás összege a közösséget alkotó személyek száma szerint többszörözıdik. A kártalanítás független a közösséget alkotó magánszemélyek egyéb betéteire fizethetı kártalanítástól. Ezáltal megfelelı védelmet élveznek azok a közösségek, amelyek létrehozásának célja valamely, az állam számára is fontos érdek.
  • 124 2.5.6 Lakáslízing Új elemként jelent meg a piacon 2005 novemberében a lakáslízing. Az autólízinghez hasonlóan akár önerı nélkül is lehet ilyen módon lakáshoz jutni. A vásárló csak a futamidı végén válik a lakás tulajdonosává. Akár használt, akár új lakás esetén is igénybe vehetı. A hitelekhez képest egyszerőbb az elıtörlesztés, lejárat elıtt bármikor kifizethetı a „hátralék”, és így a lakás tulajdonjoga megszerezhetı. A lízinget általában gyorsabban bírálják el, mint a hitelt. Hátránya a konstrukciónak, hogy elég magas összegő részleteket kell fizetni, így csak azok számára érhetı el, akik hosszú távon magas jövedelemmel rendelkeznek, egyelıre állami támogatás nem kapcsolódik hozzá. Azoknak lehet elınyös, akik befektetési céllal vesznek ingatlant, vagy hamar szeretnének nagyobb lakásba költözni. Az önerı nélküli lízingelés lehetısége egyelıre még csak Budapesten, megyeszékhelyeken, és néhány nagyvárosban adott, a többi helyen általában 30-50%-os önrészt követelnek meg. Az is hátrányos a konstrukcióban, hogy a lakás tulajdonjoga csak az utolsó részlet kifizetése után száll a lízingbe vevıre, így ha idıközben nem tud fizetni az „adós”, akkor felbontják a lízingszerzıdést, és elveszti a lehetıséget a tulajdonjog megszerzésére. Hazánkban a lakáspiacon a tulajdonlásnak alakult ki hagyománya, a lakástámogatási rendszer már több mint ötven éve ennek az irányába hat, így kétséges egy olyan finanszírozási forma tömeges elterjedése, ahol a tulajdonjog csak a „lejárat” végén száll át a lízingbe vevıre. Az ingatlan lízing útján történı megszerzése elsısorban a vállalkozásoknak, illetve a pénzügyi befektetı magánszemélyeknek kedvez, akik számára nem a lakhatás, hanem a jövedelemszerzés az elsıdleges érdek. Az önrészt ezek a vállalkozások, illetve személyek inkább befektetik más magas hozammal bíró befektetésekbe. Az állomány a jelzáloghitelek csupán töredékére, néhány 10 milliárd forintra rúg.
  • 125
  • 126 2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai Tartalomjegyzék 2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai 126 2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató vállalkozás 127 2.6.2 Pénzforgalmi intézmény 127 2.6.3 Közvetítı 128 2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére vonatkozó szabályok 129 2.6.5 A hitelintézet a prudens mőködésre vonatkozó követelmények 132 2.6.5.1 Saját tıke 132 2.6.5.2 Általános tartalékképzés 132 2.6.5.3 Szavatoló tıke 133 2.6.5.4 Kölcsöntıke fogalma, fajtái 135 2.6.5.5 Tıke megfelelés 137 2.6.5.6 Kockázati céltartalék képzés 139 2.6.5.7 Céltartalék képzés alapjául szolgáló minısítési elvek 139 2.6.5.8 Értékvesztés és kockázati céltartalék 141 2.6.5.9 Országos Betétbiztosítási Alap 141 2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési kötelezettségének sajátosságai 143 2.6.6.1 Éves beszámoló 143 2.6.6.2 Konszolidált éves beszámoló 146 2.6.6.3 Könyvvizsgálat 147 2.6.6.4 Beszámoló közzétételi kötelezettsége 148 2.6.6.5 Évközi adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség 148 2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése 149 2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai 151 2.6.8.1 Hitelnyújtással kapcsolatos elszámolások 152 2.6.8.2 Betétügyletekkel kapcsolatos elszámolások 153 2.6.8.3 Bankszámlák fıbb típusai rendelkezésük szerint 153 2.6.8.4 Értékpapírokkal kapcsolatos elszámolások 155 2.6.8.5 Pénzügyi lízinggel kapcsolatos elszámolások 156 2.6.8.6 Hitelintézet által nyújtott biztosítékok 157 2.6.8.7 Faktoring elszámolása 159 2.6.8.8 Egyéb, sajátos ügyletek 160
  • 127 A fejezet célja, hogy összefoglalja a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások, ezen belül a Bankok pénzügyi számvitelének elméleti hátterét. Az elsı részben bevezetésként érintılegesen áttekintjük a pénzügyi intézmények tevékenységét, típusait, illetve a mőködésük során felmerülı fıbb kockázatokat, amelyek együttesen alakítják ki a hitelintézeti számvitel sajátosságait. Pénzügyi intézmények rendszere, fogalma, feladatai Magyarországon „a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról” szóló, 1996. évi CXII. törvény rendelkezik a pénzügyi intézmények alapításáról, létesítésérıl, mőködésérıl, megszőnésérıl, a pénzügyi intézmények mőködési formáiról, felügyeletükrıl, az általuk végezhetı tevékenységek körével kapcsolatos elıírásokról és engedélyezésükrıl. A hitelintézeti törvény általános elıírásait kiegészítik Kormány, Pénzügy- minisztérium, Magyar Nemzeti Bank és Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott rendelkezései. 2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató vállalkozás A gazdasági szereplık életének természetes velejárója, hogy finanszírozási vagy megtakarítási igényük keletkezik. Ezeknek az igényeknek az összehangolását, kielégítését lehetıvé tevı pénzügyi piacok a pénzügyi közvetítés termékeit és intézményeit foglalják magukba. A pénzügyi közvetítı szervezetek alapvetı típusát jelentik a pénzügyi intézmények: a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások, amelyek számos szolgáltatással – a pénzügyi közvetítés termékeivel – állnak ügyfeleik rendelkezésére. 2.6.2 Pénzforgalmi intézmény Pénzforgalmi intézmény olyan vállalkozás, mely a megfelelıen engedéllyel rendelkezik a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenység végzésére. Korlátozó rendelkezéseket figyelembe véve kaphat engedélyt meghatározott letéti szolgáltatási, valamint a meghatározott fizetési rendszer mőködtetése tevékenység végzésére. A pénzforgalmi intézmény az általa végzett pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódóan az ügyfele számára csak saját pénzeszközeibıl valamely
  • 128 fizetési mővelet teljesítéséhez nyújthat hitelt és pénzkölcsönt, legfeljebb tizenkét hónapra. Megfelelı feltételek mellett nyújthat a mőködtetésével összefüggı és egyéb, kapcsolódó kiegészítı szolgáltatásokat, ideértve a fizetési mőveletek teljesítésének biztosítását, a fizetési mővelet tárgyát képezı pénz átváltását, valamint az adatok tárolását és feldolgozását is. 2.6.3 Közvetítı9 Gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók – megbízási szerzıdés keretein belül – a Hitelintézeti törvény szabályozásával végezhetnek pénzügyi szolgáltatások közvetítését. A pénzügyi közvetítı szervezetek – az általuk folytatott tevékenységek alapján – számos gazdálkodási formában mőködhetnek, közéjük tartoznak: - a pénzügyi intézményeken kívül a befektetési vállalkozások, - biztosító társaságok, - befektetési alapok, - kockázati tıkealapok, önkéntes biztosító pénztárak stb. Pénzügyi szolgáltatás vonatkozásában: - kiemelt- illetve többes kiemelt közvetítı, - függı- illetve többes függı közvetítı, - alkusz, illetve független ügynök (közvetítı a pénzügyi szolgáltatás közvetítését kizárólag a Felügyelet e törvényben meghatározott engedélyével végezheti). - Függı-, illetve többes ügynök A közvetítı köteles az ügyfél által befizetett, a pénzügyi intézményt megilletı pénzösszegeket elkülönített számlán tartani. Ezek a pénzösszegek a közvetítı más hitelezıi kielégítésére csıd-, illetve felszámolási eljárás esetén nem használhatók fel. A közvetítı nem jogosult az ügyfél nevében a pénzügyi intézménytıl, a pénzforgalmi intézménytıl az ügyfelet megilletı pénz átvételére. 9 Több törvénymódosítással együtt a 2009. évi CL. Tv. iktatta be. Hatályos 2010.01.01
  • 129 2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére vonatkozó szabályok Szervezeti forma 1. Bank és szakosított hitelintézet: részvénytársaság vagy fióktelep, 2. Szövetkezeti hitelintézet: szövetkezet, 3. Pénzügyi vállalkozás: részvénytársaság, szövetkezet, alapítvány vagy fióktelep, 4. Pénzforgalmi intézmény: részvénytársaság, korlátolt felelısségő társaság, szövetkezet vagy az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkezı pénzforgalmi intézmény fióktelep formájában mőködhet. Az induló (jegyzett) tıke legkisebb összege Bank: 2 milliárd Ft Szakosított hitelintézet: rá vonatkozó külön törvényben szabályozzák (pl. Lakástakarékpénztár 2 milliárd Ft)10 Szövetkezeti hitelintézet: 250 millió Ft Pénzügyi vállalkozás: 50 millió Ft (kivéve a pénzügyi holding társaság és a pénzforgalmi elszámoló ház) Pénzügyi holding társaság: 2 milliárd Ft Pénzforgalmi intézmény11: 6-37,5 millió Ft (tevékenységétıl függıen) Többes kiemelt közvetítı: 50 millió Ft Harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe: 2 milliárd Ft forint dotációs tıke 10 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarék-pénztárakról, módosította a 2009. évi LXXXV tv. 94. §-a, hatályos 2009.11.01-tıl. 11 Új fogalom, új jogszabály, a módisított Hpt.-ben 2009.11.01-tıl lépett életbe.
  • 130 Személyi és tárgyi feltételek: - Jogszabálynak megfelelı számviteli és nyilvántartási rend kialakítása, - A prudens mőködésnek megfelelı belsı szabályzat, - Specifikus belsı szabályzat kialakítása, - Mőködési kockázatokat csökkentı informatikai és információs rendszer, - Rendkívüli helyzetek kezelésére vonatkozó terv, - Áttekinthetı szervezeti felépítés, - Ellenırzési rendszer kialakítása, - Vagyonbiztosítás, - Tevékenység végzésére alkalmas technikai és mőszaki felszerelés, - Megfelelıen képzett, feddhetetlen munkaerı. A hitelintézetek alapítási, mőködési engedélyeztetése kétlépcsıs PSZÁF engedélye szükséges többek között a hitelintézetek alapításához, módosításához, az MNB engedélye szükséges a kiegészítı pénzügyi szolgáltatások kérelméhez, tevékenység megkezdéséhez elıírt igazolások meglétéhez. Jogsértı tevékenység esetén az engedélyt megtagadják, visszavonják, vagy felfüggesztik.
  • 131 Szövetkezeti hitelintézetek Csak a törvényben meghatározott körét végezhetik, tevékenysé- güket külön törvény és rendelet szabályozza: betétgyőjtés, finan- szírozás, természetes személyek körében végzett tevékenység. - takarékszövetkezetek - hitelszövetkezetek Külföldi hitelintézetek fióktelepe Harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe végezhet korlátozottan pénzügyi tevékenységet, ha a székhelye szerinti felügyeleti ható- ságtól engedéllyel rendelkezik. Pénzügyi intézmények Pénzügyi vállalkozások Egy vagy több pénzügyi szol- gáltatást, illetve fizetési rend- szer mőködtetését végzi. Külföldi pénzügyi vállalkozás fióktelepe útján korlátozott tevékenységet végezhet, ha székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendel- kezik. Hitelintézetek Bankok Hitelintézeti törvényben meghatározott tevékenységek (pénzügyi szolgáltatás) teljes körét végezhetik, ügyfélkorlátozás nélkül. Szakosított hitelintézetek Csak a törvényben meghatározott körét végezhetik, tevékenységü- ket külön törvény és rendelet szabályozza - Lakástakarék-pénztár - jelzáloghitel intézetek - fejlesztési hitelintézetek
  • 132 2.6.5 A hitelintézet a prudens12 mőködésre vonatkozó követelmények A hitelintézeti tevékenység fokozott kockázatot jelent a rábízott idegen és saját forrásokkal való gazdálkodásban, mivel köteles folyamatosan fenntartani az azonnali fizetıképességét (likviditását) és mindenkori fizetıképességét (szolvenciáját). 2.6.5.1 Saját tıke + Jegyzett tıke (alapító okiratban rögzített, cégbíróságon bejegyzett) - Jegyzett, de még be nem fizetett tıke + Tıketartalék + Általános tartalék13 ± Eredménytartalék + Lekötött tartalék + Értékelési tartalék ± Mérleg szerinti eredmény = Saját tıke Alapvetı szabály, hogy a pénzügyi intézmények saját tıkéjének összege nem lehet kisebb a Hpt.-ben elıírt legkisebb induló tıkénél. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, a Felügyelet maximum 18 hónapot ad a saját tıke feltöltésére (Hpt. 71 §. (2)). A felügyelet kötelezheti az intézményt a közgyőlés összehívására, amely dönthet jegyzett tıke leszállításáról (minimum jegyzett tıkéig), vagy minısített befolyással rendelkezı tulajdonosok14 pótbefizetésérıl. 2.6.5.2 Általános tartalékképzés A hitelintézetnek az adózott eredményébıl az osztalék, illetve a részesedés kifizetése elıtt általános tartalékot kell képeznie. Az általános tartalék képzés mértéke, a hitelintézet a tárgyévi pozitív adózott eredményének 10% -a. 12 Biztonságos, óvatos, megbízható 13 Speciális tıkeelem, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, mérlegben nem szerepel. 14 Olyan tulajdonos, aki a prudens mőködé veszélyeztetésétıl mentes, jó üzleti hírnévvel rendelkezik, képes biztosítani az intézmény gondos tulajdonosi irányítást, ellenırzést, felügyeletet.
  • 133 A hitelintézet a rendelkezésre álló eredménytartalékot az általános tartalékba részben vagy egészben átcsoportosíthatja. A képzés alól mentesség kérhetı a PSZÁF-tól, ha - a hitelintézet fizetésképességi mutatója meghaladja a 12 %-ot, - nincs negatív eredménytartalék, - a szavatoló tıkéje eléri a törvényben meghatározott tıkekövetelményének a másfélszeresét. Amennyiben az adózott eredmény negatív, a rendelkezésre álló tartalékból fel kell használni, legfeljebb a veszteség összegéig, illetve a rendelkezésre álló tartalék mértékéig. A hitelintézet az általános tartalékot csak a tevékenységébıl eredı veszteségek rendezésére használhatja fel. 2.6.5.3 Szavatoló tıke A hitelintézetnek – mőködıképesség, a mindenkori fizetıképesség fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetısége érdekében – az általa végzett tevékenység kockázatának fedezetét mindenkor biztosító megfelelı nagyságú szavatoló tıkével kell rendelkeznie. A szavatoló tıke 3 eleme - alapvetı tıkeelemek: bármikor hozzáférhetıek a mőködés során, - járulékos tıkeelemek: meghatározott feltételek mellett és meghatározott arányban képezhetik a szavatoló tıkét csak korlátozottan vonhatók be a banki tevékenységekbe. - kiegészítı tıkeelemek A szavatoló tıke meghatározása 1. Jegyzett tıke 2. Tıke tartalék 3. Lekötött tartalékból a fel nem osztható szövetkezeti vagyon 4. Általános tartalék 5. Általános kockázati céltartalék, ami a súlyozott kitettség 1,25%-a 6. Eredmény tartalék, ha pozitív 7. Alapvetı kölcsöntıke 8. Mérleg szerinti eredmény, ha pozitív (könyvvizsgálóval hitelesített) 9. Alapvetı tıkeelemek pozitív összetevıi (1+2+3+4+5+6+7+8)
  • 134 10. Jegyzett, de még be nem fizetett tıke 11. Immateriális javak értéke 12. Osztalék elsıbbségi részvények névértéke 13. Eredménytartalék, ha negatív 14. Mérleg szerinti eredmény, ha negatív (könyvvizsgálóval hitelesített) 15. Alapvetı kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (15% feletti rész) 16. Jelentıs veszteséget eredményezı értékelési korrekciók 17. Visszavásárolt saját részvények könyvszerinti értéke 18. Kockázati céltartalék és az értékvesztés hiányának az összege 19. Alapvetı tıkeelemek negatív összetevıi (9+10+11+12+13+14) (-) 20. Alapvetı tıkeelemek (9-19) 21. + Osztalék elsıbbségi részvények névértéke 22. + Értékelési tartalék 23. + Alárendelt kölcsöntıke 24. + Járulékos kölcsöntıke 25. + Alapvetı kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (15% feletti) 26. + Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke 27. – Alárendelt kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (-) 28. Járulékos tıkeelemek (17+18+19+20+21) 29. Szavatoló tıke (16+22) Év végi szavatoló tıke számításánál az évközi pozitív összetevıket nem lehet beleszámítani, csak a negatív összegeket. Hitelintézeti törvény néhány elıírása a szavatoló tıkével elemeire: 1. Jegyzett tıkének az okirat szerint meg kell lennie. 2. Tıke tartalék képzésénél a számviteli törvényt kell figyelembe venni. 3. Lekötött tartalékot csak a szövetkezetnél lehet figyelembe venni. 4. Általános tartaléknál csak a könyvelésben szereplı tételeket lehet figyelembe venni. 5. Általános kockázati céltartalék mindenkori társasági adó mértékével csökkentett összeg vehetı figyelembe. 6. Eredménytartalék alapvetı tıkeelemeknél, csak akkor, ha pozitív. 7. Alapvetı kölcsön tıke: Csak a tényleges jóváírt összeg. Szerzıdésben rögzítik a felhasználását; futamideje határozatlan. A figyelembe
  • 135 vehetı alapvetı kölcsöntıke összege nem haladhatja meg az alapvetı tıkeelemek összegének 15%-át. 8. Mérleg szerinti eredmény csak a könyvvizsgáló által jóváhagyott hitelesített összeg. 12. Osztalék elsıbbségi részvények névértéke: osztalékot biztosít, de szavazati jogot nem. Az osztalék kifizetés az elsı körben történik. 15. Alapvetı kölcsön tıke: a 7. pontban számolt érték 15% feletti része. 22. Értékelési tartalék: Mérlegben kimutatott összeget lehet figyelembe venni. Számviteli törvény határozza meg. 26. Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke: alárendelt kölcsöntıke jellemzıivel, de minimum 2 év a futamidıvel. 27. Alárendelt kölcsöntıke: a szavatoló tıkébe beszámításkor a visszafizetési idıpontot megelızı 5 évben, − évente fokozatosan − egyenlı részben csökkenteni kell (figyelembe nem vehetı rész) 28. Járulékos tıkeelemek: a Hpt. 5. számú melléklete elszámolásnak nagyságára korlátozásakt ír elı, pl. a figyelembe vehetı járulékos tıke összege nem haladhatja meg az alapvetı tıke összegének 100%- át. 29. Szavatoló tıke: a Hpt. külön elıírást alkalmaz, hogy a szavatoló tıke egyes elemeinek milyen arányban kell lennie egymással. Alapvetı tıkeelemeknek mindig nagyobbnak kell lenni a járulékos tıkeelemnél. 2.6.5.4 Kölcsöntıke fogalma, fajtái Alapvetı kölcsöntıke Alapvetı kölcsöntıkének minısül minden olyan kölcsön, amely ténylegesen rendelkezésre áll az igénybe vevı hitelintézet számára azonnal, jogvita vagy sortartási kötelezettség nélkül hozzáférhetı, hitelviszonyt megtestesítı értékpapír esetén nem került visszavásárlásra, továbbá az igénybe vevı hitelintézet mérlegében szerepel. A kölcsönt nyújtó fél tudomásul veszi, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a hitelintézet adósságának rendezésébe. A kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a részvényesek elıtti utolsó helyen áll. Tıketörlesztés az eredeti lejárat elıtt vagy a szerzıdésben rögzített felmondási idı elıtt nem fizethetı vissza. Határozatlan futamidejő, kizárólag a Felügyelet engedélyével mondható fel 5 év után. Fix a kamat mértéke és a járulékos költségek (legalább 10 évig).
  • 136 A hitelintézet a kamatfizetést elhalaszthatja, és ha egy adott évben kamatfizetés nem teljesíthetı, akkor a kölcsönnyújtó az elmaradt összegre a következı években nem tarthat igényt. Amennyiben a hitelintézet s kölcsönnel kapcsolatos valamely kötelezettségének nem tesz eleget, a kölcsönnyújtó felszámolást ellene nem kezdeményezhet, beszámítási jogot nem érvényesíthet. Az szavatoló tıke számításában figyelembe vehetı alapvetı kölcsöntıke összege: nem haladhatja meg az alapvetı tıkeelemek összegének 15%-át. Járulékos kölcsöntıke Járulékos kölcsöntıkének minısül minden olyan kölcsön, amely kielégíti az alapvetı kölcsöntıke adott pontjait, azzal a kiegészítéssel, hogy ha egy adott évben a meghatározott szabály alapján kamat vagy bármilyen más jogcímen kifizetés nem teljesíthetı, akkor a következı években a kölcsönnyújtó erre az elmaradt összegre kizárólag akkor tarthat igényt, ha a hitelintézetnél az elhalasztott kamatfizetés lehetségessé válik. A kölcsönnyújtó nem tarthat igényt késedelmi kamatra. Alárendelt kölcsöntıke Alárendelt kölcsöntıkének minısül minden olyan kölcsön, amelyre megfelel az alapvetı kölcsöntıke elıírásai azzal a különbséggel, hogy - Minimum 5 év lejáratú lehet. Ha nincs lejárata, a szerzıdésben rögzített felmondási idıtıl, de minimum 5 év múlva fizethetı vissza, kivéve, ha a Felügyelet engedélyezi a korábbi visszafizetést. - A szerzıdés kamat- és a járulékfizetést költsége nem emelkedhet, kivéve a mozgókamatozás esetén. - Az alárendelt kölcsöntıkének a szavatoló tıkébe történı beszámítását legalább a visszafizetési idıpontot megelızı öt év során, évente egyenlı arányban csökkenteni kell. - Az alárendelt kölcsöntıkét nyújtó bármiféle beszámítási joga kizárt a kölcsönfelvevıvel szemben. Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke Kiegészítı alárendelt kölcsöntıkének minısül minden alárendelt kölcsöntıke, mely az alárendelt kölcsöntıkére vonatkozó szabályoktól annyiban tér el, hogy eredeti futamideje minimum 2 év, és a szerzıdésben rögzítik, hogy lejáratot követıen akkor történik a visszafizetés, ha az intézmény megfelel a rá vonatkozó követelményeknek.
  • 137 2.6.5.5 Tıke megfelelés 1. A különbözı kockázati elemek mutatóiból (partner-, deviza-, mőködési-, nagykockázat) számított tıkekövetelmények összege nem lehet kevesebb, mint az elıírt legkisebb jegyzett tıke összeg. 2. Mőködés során az alapvetı tıkeelemeknek mindig meg kell haladnia a járulékos tıkeelemek összegét. 3. Szavatoló tıke nem lehet kevesebb a jegyzett tıkénél. Tıke megfelelést legjobban a fizetıképességi mutatóval lehet kimutatni. szavatoló tıke Tıke megfelelési mutató (fizetı képesség) = korrigált mérleg fı összeg x 100 ≥ 8 1988-ban Baselben az Európai Közösségek konferenciáján a Nemzetközi Fizetések Bankjának ajánlása alapján került a 8%-os mérték meghatározásra, ezért BIS15- mutatónak is nevezik (Bázel I). Újabb pénzügyi eszközök, megjelenése, a szabályozás hiányossága és a megnövekedett kockázat miatt szükségessé vált a szigorítás. 2004. júniusban közzétettek egy újabb Bázeli ajánlást (Bázel II) „International Convergence of Capital measurement and Capital Standards – a Revised Framework”, melyet az Európai Parlament 2005- ben elfogadott. 2005-ben még önkéntes alapon ment a bevezetése, de 2008-tól kötelezıen kiterjed minden pénzügyi intézményre. Bázel II céljai a pénzügyi rendszer stabilitásának növelése, a szabályozói tıke és a közgazdaságilag szükséges tıke közelítése, a bank minden lényeges kockázatának tıkével való fedezése, egységes, versenysemleges szabályozás kialakítása. A szabályozás három pillérre épül: 1. Pillér: Piaci, mőködési kockázat minimális tıkekövetelménye - gazdasági és szabályozói tıke megkülönböztetése - hitelkockázat felmérésének lehetséges módszerei: hasonlóságok és különbségek az egyes módszerek között - Kereskedési könyv adatigények a modellek mőködéséhez 15 BIS (Bank of International Settlements)
  • 138 - mőködési kockázat kezelése, 3 lehetséges módszer 2. Pillér: Felügyeleti ellenırzés - nagyobb banki rugalmasságból következı szigorúbb felügyeleti felülvizsgálat - felügyeleti alapelv: banki saját tıkemérés, ennek felügyeleti értékelése, minimumnál magasabb tıkeszint megkövetelése, ha szükséges, gyors korrekciós intézkedések 3. Pillér: Piaci fegyelem - piaci fegyelmezı erı kikényszeríti a prudens mőködést - nyilvánosságra hozatali követelmények szigorítása - nem csak adatok, hanem mőködési leírások is - negyedéves, féléves, éves adatközlések - bizalmas információk kivétele - közzéteendı információk köre Korrigált mérlegfıösszeg Egy bank eszközeinek számbavétele oly módon, hogy az eltérı kockázatok tükrözıdjenek. Korrigált mérlegfıösszeg: mérlegfıösszeg a banki mérleg mérlegfıösszege az eszközöknek, valamint a mérlegen kívüli tételeknek a kockázati súlyokkal korrigált együttes értékét jelenti. A kockázati súly a korrigált mérlegfıösszeg kiszámításában: 0%-os súllyal: kockázatmentes eszközök (likvid pénzeszközök, állam és az MNB kötelezettségek, az OECD országok és központi bankjai, Illetve ezek garanciájával ellátott fizetési kötelezettségek, kézizáloggal biztosított követelések) 20%-os súllyal: hazai bankközi kihelyezések, OECD országokba irányuló bankközi tartozásai illetve kihelyezések, ezek garanciájával biztosított kinnlevıségek, - stb. 50%-os súllyal: egyes jelzálogkölcsönök, egyes OECD-bankok, nem OECD országok saját valutájú tartozásai stb. 100%-os súllyal: a még fel nem sorolt ügyfélhitelek, követelések, amelyeket csökkenteni kell a már bemutatott módon kiszámított céltartalékok összegével.
  • 139 2.6.5.6 Kockázati céltartalék képzés A hitelintézet az eszközök körében felmerülı hitelezési, befektetési és nagykockázatokat az eszközök után elszámolt értékvesztéssel és annak visszaírásával veszi figyelembe az eredményben. A felmerült kamat és árfolyamkockázat, valamint a mérlegen kívüli kötelezettségekhez kapcsolódó kockázat és minden egyéb kockázat fedezetére kockázati céltartalékot képez. A céltartalék 30%-át likvid eszközökben kell tartani. A hitelintézet a kockázatvállalással összefüggı, elıre nem látható, illetıleg elıre nem meghatározható lehetséges veszteségeinek (pl.: árfolyamból, befektetésbıl, hitelezésbıl) fedezetére általános kockázati céltartalékot képezhet, melyet a kockázati céltartalékok között, elkülönítetten kell nyilvántartani. Céltartalék a kockázattal súlyozott kitettség16 értékének (korrigált mérlegfıösszeg) legfeljebb 1,25 %-ig képezhetı. A hitelintézet a kockázati céltartalékot, ideértve az általános kockázati céltartalékot is, ráfordításként számolja el. A kockázatvállalásból származó veszteségre elıször a kockázati céltartalékot, illetıleg az általános kockázati céltartalékot kell felhasználni. 2.6.5.7 Céltartalék képzés alapjául szolgáló minısítési elvek A hitelintézetek meghatározott szempontok szerint követelésekre, kintlévıségekre, mérlegtételen kívüli kötelezettségekre – egyedi kockázatok felmérésére – köteles minısítést végezni, és ezek fedezetére céltartalékot képezni. A minısítést kintlévıségnél negyedévente, befektetéseknél évente kell felülvizsgálni. 16 Kitettség: (adósság) eszköz vagy olyan mérlegen kívüli kötelezettség, amelybıl eszköz keletkezik.
  • 140 A hitelintézeteknek minısíteni kell többek között: - Peresített követeléseket, - Peresített eljárások perszerinti értékét, - Biztos jövıbeni kötelezettségeket (határidıs adásvételi-, swap ügyletek miatti kötelezettségek), - Mérlegen kívüli követeléseket (határidıs opciós-,swap ügyletek miatti követelés), - Mérlegen kívüli kötelezettségeket. Céltartalék képzés mértéke minısítési kategóriák szerint 0 % Problémamentes: Törlesztési határidıvel rendelkezık kintlévıségek közül azok, amelyrıl valószínősíthetı a megtérülés, és ezzel kapcsolatban a pénzintézetnek nem kell veszteséggel számolnia. A tıke-és kamattörlesztésnél a várható fizetési késedelem maximum 15 nap (lakossági hitelnél 30 nap). A határidıvel nem rendelkezı kinnlevıségek és függı kötelezettségek közül azok tartoznak ide, melyekkel kapcsolatban veszteség nem várható. 0-10 % Külön figyelendı: Olyan kintlévıségeket, amelyekkel kapcsolatban a minısítéskor veszteség nem valószínősíthetı, de a hitelintézet információ birtokába jutott, amelynek következtében az adott hitel vagy az adós az általánostól eltérı kezelést igényel. 10-30 % Átlag alattinak: Olyan kintlévıségek, amelyek a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minısülnek, illetve a minısítés idıpontjában bizonytalan mértékő veszteség valószínősíthetı. 30-70 % Kétesnek: Azok a kintlévıségek, amelyeknél várható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minısítéskor még nem ismert, illetve a törlesztési késedelem tartós (több mint 90 nap), vagy rendszeres. Azok is, amelyek a bírósági per tárgyát képezik. 70-100 % Rossznak minısülnek: Olyan kintlévıségek, amelyek esetében a keletkezı veszteség elıreláthatóan meghaladja a 70%-ot, és az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget, illetve felszámolási eljárás indul meg.
  • 141 2.6.5.8 Értékvesztés és kockázati céltartalék A hitelintézetek tevékenységükkel együtt járó kockázatok fedezetére az adózás elıtti eredmény terhére értékvesztést kell elszámolniuk ráfordításként, ezzel együtt kockázati céltartalékot kell képezniük. Minısített kintlévıségek utáni értékvesztés és kockázati céltartalék célja: - Kockázati szempontból: támpont a tıkemegfelelés számításához - Számviteli szempontból: megbízható és valós összkép biztosítása A hitelintézet köteles mindent megtenni lejárt követelései behajtására, a behajthatatlan követelésekbıl származó veszteségek rendezésére. A hitelintézetek biztonságos mőködését szolgáló értékvesztés és céltartalék elszámolás annyiban különbözik a szavatoló tıkétıl – mint biztonsági elembıl – hogy míg a tıke a nem várható veszteségek fedezésére, addig az értékvesztés és a céltartalékok a várható veszteségek fedezésére szolgáló mérlegtételek. Amennyiben a kintlévıség kockázata, csökken, vagy megszőnik, az elszámolt értékvesztést és céltartalékot vissza kell írni. A hitelintézetek a mérlegen kívüli tételeikhez kapcsolódóan is realizálhatnak veszteséget, elıfordulhat például, hogy a bank garanciát vállalt, de az érintett, a garanciát kapó vállalat fizetésképtelenné válik, és a garancia lehívásra kerül. Tehát a banknak ugyanolyan vesztesége keletkezik ilyen helyzetekben, mintha egy adós nem fizetné vissza a banktól felvett hitelt. A mérlegen kívüli tételek várható vesztesége után a bankok a mérlegben megjelenı céltartalékot különítenek el. Ezen kívül az intézmények céltartalékot képeznek a nyugdíjakra és a végkielégítésekre is. 2.6.5.9 Országos Betétbiztosítási Alap Önálló jogi személyiségő szervezet, ellenırzését az Állami Számvevıszék végzi. Adó és illetékkötelezettsége nincs. OBA saját tıkéje nem osztható fel. Bevételei az egyszeri és éves befizetésekbıl, PSZÁF által kirótt bírságok 80%-ból, egyéb bevételekbıl adódik, hitelt vehet fel MNB-tıl. A hitelintézet – különös tekintettel a betétgyőjtési tevékenységre – köteles az Országos Betétbiztosítási Alaphoz (OBA) csatlakozni.
  • 142 Feladata - a vele tagsági jogviszonyban álló hitelintézetnél elhelyezett betét befagyása esetén a betétes részére kártalanítási összeg kifizetése, - az állam által egyes betétre vállalt17 kezesség vagy adott biztosítás teljesítésével kapcsolatos feladatok ellátása az állammal kötött külön megállapodásban. Befizetési kötelezettség - egyszeri csatlakozási díj: a jegyzett tıke 0,5%-a, - éves befizetési kötelezettség maximum az elızı év alapján az OBA által biztosított betétek-, ezek elhatárolt kamatállományának 0,02%-a. Az OBA által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki. Az OBA által nyújtott biztosítás nem terjed ki - költségvetési szerv, - száz százalékban állami tulajdonú gazdasági társaság, - az önkormányzat, - biztosító, az önkéntes- kölcsönös- biztosító és magánnyugdíjpénztár, - Nyugdíjbiztosítási Alap és Egészségbiztosítási Alap, - a befektetési alap, - befektetési vállalkozás, tızsdetag, árutızsdei szolgáltató, - elkülönített állami pénzalap, - a pénzügyi intézmény, - Magyar Nemzeti Bank, - kötelezı vagy önkéntes betétbiztosítási, intézményvédelmi, befektetı- védelmi alap, illetve a Pénztárak Garancia Alapja, - a kockázati tıketársaság és a kockázati tıkealap betéteire, - a felsoroltak külföldi megfelelıinek betéteire, - olyan betétekre, amelyekre a betétes a feltételekhez képest jelentısen magasabb kamatot vagy más vagyoni elınyt kap, - olyan betétre, amelyrıl bíróság jogerısen megállapította, hogy pénzmosásból származik, - olyan betétre, amelyet nem euróban, vagy az Európai Unió, illetve a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet tagállamának törvényes fizetıeszközében helyeztek el. 17 Az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján
  • 143 Az OBA által fizetett kártalanítás Az OBA a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét tıke- és kamatösszegére személyenként és hitelintézetenként összevontan maximum 50 ezer euró, forintban átszámított összegét fizeti kártalanításként. 2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési kötelezettségének sajátosságai A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 178. §.-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján – sajátosságaira tekintettel – a Magyar Nemzeti Bank véleményének kikérésével a kormányrendeletben szabályozzák a hitelintézetek, valamint a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítésének, az azt alátámasztó könyvvezetésnek a pénzügyi szolgáltatásból, valamint a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások információszolgáltatási kötelezettségeit. 2.6.6.1 Éves beszámoló A számviteli törvény elıírásait a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) hatálya alá tartozó hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások és szakosított hitelintézetek a rendeletekben foglalt eltérésekkel kötelesek alkalmazni. A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól a 250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet rendelkezik. Speciális típusú pénzügyi intézmények (jelzálog-hitelintézetek, elszámoló házak takarékszövetkezetek, az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezı pénztárak stb.) esetében a – hitelintézet és pénzügyi vállalkozás elkülönítésén túlmenıen – a számviteli szabályozás az általános elıírásokon túl pótlólagos, illetve kiegészítı jellegő rendelkezéseket állapít meg.
  • 144 Hitelintézeti mérleg sajátossága A hitelintézeti mérleggel szemben támasztott speciális követelmények biztosítják, hogy a mérlegtételek olyan tagolásába jussanak kifejezésre, melybıl közvetve vagy közvetlenül megállapítható: - saját és az idegen tıke összege, - saját és idegen tıke aránya, - eszközök pénzzé tehetıségi foka, - ügyfélbetétek biztonsága, - hitelek kihelyezésénél a kockázata, - eszközök és források likviditási kapcsolata, - eszközök és források egymással összefüggı ráfordításai és jövedelmei. A mérleg tematikus felépítésének jellemzıi - Eszközök lejárata vagy befektetési idıtartama szerinti kimutatás - Hitelintézet által nyújtott szolgáltatás típusa (pénzügyi szolgáltatás v. befektetési szolgáltatás) - Ügylethez tartozó partner szerinti megosztás - Forgalmazás helye szerinti tagolódás - Pénzügyi eszközök sajátossága szerint - Forgóeszközöknek nincs külön összesítı sora, csak összesítéssel lehet kimutatni a mérlegben. Források tematikus felépítési elve ugyanaz, mint az eszközöknél - Nem jelenik meg rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek valamint a saját tıke. Hitelintézeti eredménykimutatás Az eredménykimutatás kétféle tagolásban készülhet: - függıleges és - vízszintes elrendezésben. Hazai gyakorlat szerint a függıleges tagolást használjuk. Célja, hogy: - mutassa be az egyes tevékenységek eredményét, - konkrét szolgáltatásokhoz kapcsolódó eredmény hozzájárulását, - alapozza meg a jövıbeli vezetık vagy tulajdonosok döntéseit,
  • 145 - tartalmazza a PSZÁF és MNB felé kiadandó információkat, - valós összképet mutasson a hitelintézetrıl. Az eredmény tematikus felépítésének jellemzıi 1. Bank tevékenységbıl származó kamat különbözet + Hiteleknél felszámított kamat, egyéb kamat és kamatjellegő bevételek, folyósítási díj, rendelkezésre tartási díj - Betétek után fizetett kamat, egyéb kamat és kamatjellegő ráfordítás 2. Egyéb hitelintézeti tevékenység eredménye + Befektetett eszközök árfolyam nyeresége + Részesedésbıl származó osztalék + Egyéb pénzügyi tevékenységek bevételei: garancia, kezesség vállalás + Befektetési szolgáltatások bevételei (értékpapír forgalomba hozatalának a bevétele) + Egyéb befektetési szolgáltatások (értékpapír, számlavezetési díj) + Követelések után elszámolt értékvesztés visszaírt összege, - Befektetett eszközök árfolyam vesztesége, - Egyéb pénzügyi szolgáltatások ráfordítása, - Befektetési szolgáltatások ráfordítása 3. Nem hitelintézeti tevékenység eredményei ± Nem pénzügyi-, befektetési bevételek és ráfordítások eredménye, ± Egyéb bevételek és ráfordítások eredménye - Személyi jellegő ráfordítások, és egyéb igazgatási költségek Mérlegen kívüli tételek Olyan banki vagy vállalati kötelezettségvállalások illetve követelések, amelyek a hagyományos számviteli módszerekkel nem írhatók le, a mérlegben nem tüntethetık fel, azonban jelentıs hatással lehetnek a cég vagyonának értékére. A mérlegen kívüli tételek közé tartoznak a nyitott derivatív-pozíciók,18 a garancia-vállalások, az overdraft19 hitelkeret, és az akkreditívek. 18 Határidıs (ügylet, piac) 19 Hiteltúllépés, túl lehívás
  • 146 Mérlegen kívül vállalt kötelezettségek: - Függı kötelezettségek - Opciós ügyletek, garancia-, kezesség vállalás - Hitelígérvények, - Biztos (jövıbeni) kötelezettségek - Határidıs adás-vételi ügyletek, swap ügyletek határidıs ügyletrésze miatt Mérlegen kívüli követelések: - Határidıs és opciós ügyletek, valamint swap ügyletek határidıs része miatt fennálló forintra szóló (devizában fennálló) követelések Kiegészítı mellékletek A hitelintézeti éves beszámolójához az általános jellegő kiegészítéseken túl (tevékenység rövid bemutatása, értékelési eljárás bemutatása) be kell mutatni a beszámoló meghatározott sorainak részletes bemutatását, tartalmát, tételeit, indoklását, értékelését, elemzését. Bemutatja többek között az ügyfelekkel szembeni aktív és passzív pénzügyi szolgáltatások elszámolásait, függı tételek elszámolását, kockázatvállalás és ehhez kapcsolódó értékelések bemutatását és részletezését, hitelintézetre jellemezı speciális tevékenységek körét és elszámolásait, vállalt kötelezettségeket, mérlegen kívüli tételek elszámolásait. Tartalmaz tájékoztató jellegő kiegészítéseket (pl. kutatás fejlesztés költsége), és Cash flow kimutatást. 2.6.6.2 Konszolidált éves beszámoló Az éves beszámoló mellett konszolidált éves beszámolót is kell készítenie annak a hitelintézetnek, ha: - meghatározó befolyással rendelkezik legalább egy másik vállalkozásban. Dönthet az anyavállalat, hogy a konszolidált éves beszámolót Sztv. szerint, vagy az EU-ban alkalmazott Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS)20 alapján készíti. 20 International Financial Reporting Standards (IFRS)
  • 147 - az általa kibocsátott értékpapírok az EU valamely tagállamának tızsdéin jegyzettek. Nincs döntési lehetıség, a beszámolót IFRS alapján kell elkészíteni. A pénzügyi intézménynek a 2.5-1 (eszközök) 2.5-2 (források) táblázat szerinti mérleget, a 2.5-3. számú táblázat szerinti eredménykimutatást, kiegészítı mellékletbıl álló éves beszámolót és üzleti jelentést köteles készíteni. Az üzleti jelentés nem része a beszámolónak, de el kell készíteni, és összhangban kell állnia a beszámolóban foglalt adatokkal Az éves beszámoló ugyanazon részekbıl áll, mint a vállalkozásoknál, csak más struktúrával, és más tartalommal kerültek összeállításra. 2.6.6.3 Könyvvizsgálat A hitelintézeteknek a Sztv. elıírásai szerint mind az éves, mind a konszolidált éves beszámolójukat auditáltatni (hitelesíttetni) kell. A könyvvizsgálóval szemben támasztott követelmények: Hitelintézetnél csak olyan bejegyzett könyvvizsgáló, vagy könyvvizsgáló társaság lehet, aki - a Magyar Könyvvizsgáló Kamaránál nyilvántartásában szerepel és engedéllyel rendelkezik, általában 5 évre választják. - a könyvvizsgáló (könyvvizsgálói társaság) pénzügyi intézményi minısítéssel rendelkezik, - a könyvvizsgáló a hitelintézetben nem rendelkezik közvetlen vagy közvetett tulajdonnal, - a könyvvizsgálónak a hitelintézettel szemben nincs fennálló kölcsöntartozása, - a minısített befolyással rendelkezı tulajdonos a könyvvizsgáló cégben közvetlen vagy közvetett nem rendelkezik tulajdonnal, - Független, hitelintézettel kapcsolatos összeférhetetlenség nem áll fenn. Amennyiben a könyvvizsgáló nem tud hitelesítı záradékot adni, akkor korlátozott, vagy elutasító záradékot ad a korlátozás vagy elutasítás okainak részletes feltüntetésével.
  • 148 2.6.6.4 Beszámoló közzétételi kötelezettsége A számviteli törvény elıírásainak megfelelıen, a hitelintézetek is kötelesek a közgyőlés által jóváhagyott, független könyvvizsgálói záradékot tartalmazó beszámolót (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítı melléklet) – legkésıbb a mérleg fordulónapját követı 150 napon belül – a Cégbíróságnál letétbe helyezni, és az IM Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálathoz megküldeni. A közzétételre szánt beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérıl és azok változásáról megbízható, valós képet kell mutatnia. 2009-ben megváltozott a beszámolók beküldési rendje, mely szerint május 1-tıl csak elektronikus formában lehet a közzétételt megküldeni. 2.6.6.5 Évközi adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség A pénzügyi intézménynek a belsı számviteli rendjét oly módon kell kialakítani, hogy annak adataiból év közben is kielégíthesse a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és az MNB információs igényeit. A pénzügyi intézmény havonta illetve negyedévente kötelesek a PSZÁF, és MNB felé adatszolgáltatást, jelentést adni. A hitelintézetek ennek havonta tesznek eleget. Az évközi jelentés alátámasztása érdekében, a számviteli nyilvántartások havi zárása során – a számviteli politikában rögzítettek szerint – legalább a következı zárlati munkálatokat kell elvégezni a hónap, vagy negyedév utolsó napján: - a mérleg- és eredményszámlákat lezárása (technikai zárás), - fıkönyvi kivonatot, a 0. nyilvántartási számlákon kimutatott mérlegen kívüli tételekrıl összesítıt elkészítése, - az aktív és passzív idıbeli elhatárolások elszámolása, - az analitikus nyilvántartások összesítése és a feladások elkészítése a fıkönyvi könyvelés részére, - az analitikus és a fıkönyvi nyilvántartások egyeztetése, - árfolyam különbözetek elszámolása, - az értékcsökkenés, értékvesztés és visszaírás elszámolása (¼ évente),
  • 149 2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése A hitelintézet számviteli információs rendszerének kialakulását nagymértékben befolyásolja, hogy speciális vállalkozásnak tekinthetı, ugyanakkor a mások pénzének kockáztatása miatt „veszélyes üzemnek” minısül. Alapelveiben nem tér el a vállalkozások számviteli rendszerétıl, csak a pénzmozgások nyomon követésére, és ezzel kapcsolatos kockázatra helyezıdik a hangsúly. A bankszámvitel fı feladata - a banki fıkönyvi számlarend kialakítása, nyilvántartások vezetése, - a bank befektetett eszközeinek nyilvántartása (immateriális javak, tárgyi eszközök, beruházások), - banküzemi beruházások és fenntartási költségek elszámolása, - értékpapírok nyilvántartási rendszerének kialakítása, mőködtetése, - bankszámlák számlarendje, számlavezetési rendje, ügyviteli folyamatok szabályainak kialakítása, mőködtetése forintban és devizában, - banküzemi tevékenységekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások, kockázatok kezelési rendszerének kialakítása, mőködtetése, - egyes üzletágak, üzemegységek költség és jövedelmi viszonyainak figyelése, figyelemmel kísérése, - költségszámítás alkalmazandó módszerének kialakítása, - bankjutalék, díj- és költségfelszámítási rendszer kialakítása és mőködtetése, - könyvviteli nyilvántartások rendszerének kialakítása, mőködtetése, - a bank belsı pénzügyi tervezési rendszerével, gazdálkodásával, kötelezettségvállalással, utalványozásával kapcsolatos szabályok kialakítása és mőködtetése, - leltározás, leltárkészítési szabályzatának kialakítása, mőködtetése, - a pénzforgalom-lebonyolítás szabályainak kialakítása, - értékvesztések és céltartalékok rendszerének kialakítása, mőködtetése, - beszámoló- és információs rendszer folyamatos mőködtetése, - éves beszámoló elkészítése, mérlegének elemzése, - operatív vezetési információk elıállítása, szolgáltatása, - statisztikai adatszolgáltatás számviteli adatokkal való alátámasztása (betétállomány, hitelállomány, készpénz- és bankjegyforgalom, stb.), - a bank érdekeltségeivel kapcsolatos ellenırzés végrehajtása.
  • 150 Speciális szabályzatok A számviteli törvényben elıírt szabályzatokon túlmenıen el kell készíteni a hitelintézet sajátos mőködésére vonatkozó szabályzatokat is: - Eszközök és források értékelési szabályzatán belül – sajátos értékelési elıírás címmel – elkülönítetten rendelkezéssel: a kintlévıségek, a befektetések, követelés fejében kapott, készletként kimutatott eszközök, - Mérlegen kívüli kötelezettségek értékelési szabályzata, - Értékvesztések elszámolása és céltartalék képzési rendje szabályzat, - Ügyletminısítési és értékelési szabályzat, - Kockázatvállalási szabályzat, - Befektetési szabályzat, - Ügyfél-, illetve partnerminısítési szabályzat, - Fedezetértékelési szabályzat, - Határidıs, opciós, és swap ügyletek elszámolása, nyilvántartása, Fióktelep és a központ közötti elszámolásra, illetve a fióktelepek egymás közötti elszámolásaira vonatkozó szabályzat. Könyvvezetés A közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának nyilvánossága és ellenırizhetısége érdekében a hitelintézet olyan – jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelı – nyilvántartási (könyvvezetési) rendszert köteles kialakítani, amelybıl a kimutatásokhoz szükséges adatok egyértelmően meghatározhatóak legyenek. A pénzügyi intézmény számlarendjének tartalmaznia kell a pénzügyi intézmény által végzett tevékenységéhez kapcsolódó számla összefüggéseket, továbbá a 0. nyilvántartási számlák számlaosztályban kimutatott tételek bemutatását is. Fıkönyvi számláit a 2.5-5 táblázatban bemutatott számlakeret fıbb csoportjainak, tevékenységére jellemzı alábontásával alakítja ki. A pénzügyi intézmény az üzletszerő tevékenységre vonatkozó nyilvántartásait magyar nyelven – a magyar számvitelre vonatkozó jogszabályok elıírásainak betartásával – a felügyeleti és a jegybanki ellenırzésre is alkalmas módon kell vezetni.
  • 151 2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai Bankügyletek Aktív bankügyletek Passzív bankügyletek Hitel és kölcsön nyújtás, közvetítés Számlanyitás Bankszámla ügyletek Betétgyőjtés Bankgarancia nyújtás Értékpapír kibocsátás Követelések megvásárlása Váltó viszont-leszámíttatása Értékpapír ügyletek Letétkezelés Faktoring ügyletek Pénzügyi lízing ügyletek Hitelfelvétel (bankközi, nemzetközi, refinanszírozási) Tıkeemelés, alárendelt kölcsöntıke igénybevétel Számlaosztályok közötti összefüggés 8. Nem pénzügyi szolgálattások ráfordítása 9. Nem pénzügyi szolgálattások bevétele 1-4 Eszköz-Forrás 8. Kamatráforditás, egyéb pénzügyi szolgáltatás 9. Kamatbevétel, egyéb pénzügyi szolg. bevétele 5. Költségnemek 8. Általános igazgatási költségek
  • 152 2.6.8.1 Hitelnyújtással kapcsolatos elszámolások - Hitel folyósítása ügyfélnek (T: 34 – K: 31) - Hitelfolyósítási jutalék (T: 31 – K: 92) - Hiteltörlesztés (T: 31 – K: 34) - Hitel után kapott kamat (T: 31 – K: 91) - Hitelnyújtás egyéb költsége, ügyfélre hárítva (T: 31 – K: 92) - Rendelkezésre tartási jutalék (ügyfél elszámolási szla) (T: 41 – K: 91) - Kamat visszatérítés (ha felmerül) (T: 91 – K: 31) - Esedékességig be nem folyt kamat évközben, ha nem indokolt függı tételként kezelni (T: 34 – K: 91) - Ha 30 napon belül nem folyik be a kamat, visszavezet. (T: 91 – K: 34) és függı kamatkövetelésként nyilvántartásba (T:031 – K:039) - Tárgyidıszakra járó, d még be nem folyt kamat (AIE) (T: 39 – K: 91) - Függı kamat visszavezetés, ha a kamat befolyt (T:039 – K:031) - Tıkésített, bene nm folyt kamatra céltartalék képzés (T: 86 – K: 43) - Értékvesztés elszámolása minısített kintlévıségre (T: 86 – K: 34) - és értékvesztés visszaírása, ha rendezıdik (T: 34 – K: 96) - Behajthatatlan követelés hitelezési vesztesége (T: 86 – K: 34) Kötelezettségvállalási hitel A bank ügyfelének tartozását (szállítói) közvetlenül hitelbıl egyenlíti ki. Elszámolása függ, hogy a szállító ügyfele-e a banknak, vagy másik banknál vezeti számláját. Az elıbbi esetben a bankon belül, az ügyfelei számláin átvezeti az összeget, az utóbbi esetben GIRO rendszeren keresztül hitelintézetek közötti elszámolási forgalomba kerül. - Hitel folyósítása ügyfélnek (bankon belüli ügyfelek) (T: 34 – K: 41) vagy GIRO elszámolással (T: 31 – K: 3.G) - Hitelfolyósítási jutalék (T: 41 – K: 92) - Hiteltörlesztés (T: 41 – K: 34) - Hitel után kapott kamat (T: 41 – K: 91) - Hitelnyújtás egyéb költsége, ügyfélre hárítva (T: 41 – K: 92) - Költségtérítés, jutalékhelyesbítés (ha felmerül) (T: 91 – K: 41) Ügyfelekkel szembeni követelés mérlegértéke + Ügyfelekkel szembeni követelés, törlesztésekkel csökkentve - Követelések értékvesztése-visszaírása (kiegészítı számla 34-en belül) + Kamatkövetelés, esedékességtıl számított 30 napig, ha nem realizált.
  • 153 = Mérlegérték - Értékpapír letéti számla: értékpapír nyilvántartására szolgál, - Devizaszámla: (valuta, deviza elhelyezésére szolgál), 2.6.8.2 Betétügyletekkel kapcsolatos elszámolások Betét üzletág külsı források szerzését biztosítja, mely fedezetet nyújt a hitelintézet tevékenységéhez: - Betétgyőjtés (számlabetét, lekötött betét, takarékbetét, stb.), - Értékpapír-kibocsátás, - Bankközi hitelek, egyéb bankközi források, - bankközi pénzpiac, bankközi limitek - Jegybanktól származó források fedezet nélkül, vagy fedezet mellett (refinanszírozási hitel, konzorcionális hitel, váltóleszámítolás, értékpapírügylet, swap-, és repó-ügylet). 2.6.8.3 Bankszámlák fıbb típusai rendelkezésük szerint - Pénzforgalmi bankszámla: fizetések lebonyolítására szolgál, de nem hitelszámla, és nem lekötött betétszámla, - Folyószámla: fizetési forgalom lebonyolítására szolgál, egyenlege negatív is lehet, hitelkeret tartozhat hozzá, - Határidıs betétszámla: megtakarítások elhelyezésére, lekötött betétek, - Takarék-, betét- számla: megtakarítások elhelyezésére lekötött betétek, (látra szóló, felmondásos), - Fedezeti számla: ilyen az importfedezet, vagy akkreditív,
  • 154 Betétek elszámolása Kifizetéstre került kamat visszavét ügyfelektıl, hiteint.tıl Tıkésítésre kerülı kamatjóváírás ügyfeleknek, hiteint.nek Tıkésítésre kerülı kamat visszavét ügyfelektıl, hiteint.tıl Tárgyévben esedékes, de még ki nem fizetett kamat 91. Kamat, kamatjell. Bevételek v. 92. Egyéb p.ügyi szolg. bevét 45. Passzív idıbeli elhatároléás Betétbıl levont jutalék, költség Megfizetett jutalék, költség Kifizetett, de még nem esedékes kamat Ügyfelek, hitelint.ek betételhelyezése Ügyfeleknek, hitelint.nek betét visszafiz. Kamatkifizetés ügyfeleknek, hiteint.nek 41. Ügyfelekkel szembeni kötelezettség (betétszámla) 31. Pénzeszközök, GIRO átv. (vagy 41. Ügyfél folyószámla) 81. Kamat, és kamatjellegő ráfordítások46. Kamatadó Ügyfélnek fizetett kamat utáni adó Látra szóló illetve határidıs betétek elszámolása Tıkésítésre kerülı kamatjóváírás Kamatkifizetés ügyfeleknek, hiteint.nek Kifizetéstre került kamat visszavét ügyfelektıl, hiteint.tıl Tıkésítésre kerülı kamat visszavét Tárgyévben esedékes, de még ki nem fizetett kamat Kifizetett, de még nem esedékes kamat Megfizetett jutalék, költség 45. Passzív idıbeli elhatároléás46. Kamatadó 31. Pénzeszközök, GIRO átv. (vagy 41. Ügyfél folyószámla) 41. Ügyfelekkel szembeni kötelezettség (betétszámla) 81. Kamat, és kamatjellegő ráfordítások 91. Kamat, kamatjell. Bevételek v. 92. Egyéb p.ügyi szolg. bevét Ügyfélnek fizetett kamat utáni adó Ügyfél, hitelint.betételhelyezések Ügyfél-, hitelintézeti betétek visszafiz. Betétbıl levont jutalék, költség
  • 155 2.6.8.4 Értékpapírokkal kapcsolatos elszámolások Az értékpapír olyan forgalomképes okirat, melyben valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot testesít meg. Az értékpapíroknak nagyon sok formája van, és folyamatosan újabb formák jelennek meg. Kibocsátásukra és nyilvántartásukra speciális jogi szabályok vonatkoznak. Leggyakrabban elıforduló formái: - Tulajdonjogot megtestesítı: részvény, üzletrész, vagyonjegy, - Követelést, illetve kötelezettséget megtestesítı: kincstárjegy, kötvény, váltó, hozamjegy, letéti jegy, csekk, adósságlevél, - Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítı: közraktárjegy, zálogjegy Lejáratuk szerint: rövid-, közép-, hosszú lejáratú, és jelzáloghitel levél. A számviteli törvény megkülönböztet befektetési céllal vásárolt (tartósan, 1 éven túl szolgál), és forgatási céllal vásárolt (egy éven belül kikerül a nyilvántartásból). Részvényekkel kapcsolatos elszámolások Névérték erejéig tulajdonjogot testesít meg, szavazati jogot biztosít, osztalékszerzési jogot képvisel. Nyilvántartásuk bekerülési értéken történik, célja szerint: 16. számla: Részesedések (befektetési cél) 32. számla: Értékpapírok (forgatási cél) pénzeszközökkel (31) vagy ügyfelekkel szembeni kötelezettség számlával szemben (41). Közvetlen részesedést biztosító beszerzés esetén el kell számolni az üzleti vagy cégértéket, amely ha negatív, passzív idıbeli elhatárolásként kell kimutatni. Részesedések értékesítése során el kell számolni az árfolyam különbözetet (82. veszteség, 92. nyereség számlákon), mely az eladási ár és nyilvántartási ár különbözete. A részvények után, a közgyőlésen jóváhagyott osztalék összegét szerepeltetni kell a mérlegben, ha az mérlegkészítés idıpontjáig ismertté válik.
  • 156 Évvégén, értékelési eljárás keretében a részesedéseket minısíteni kell, és amennyiben piaci értéke tartósan a nyilvántartási ár alá csökken, értékvesztést kell számolni, illetve visszaírni, ha az állapot már nem áll fenn. Kötvényekkel kapcsolatos elszámolások Bemutatóra szóló értékpapír, birtokosa hitelezı pozícióban van, ideiglenes forrást biztosít a kibocsátónak, aki a névérték, és erre számított kamat összegéig vállal kötelezettséget. Nyilvántartásuk bekerülési értéken történik befektetett eszközök, vagy forgóeszközök között. A beszerzési árban elismert kamat összegét kamatbevétel csökkenéseként kell elszámolni. A hitelintézet tulajdonában lévı, névérték alatt vásárolt kötvények adott évre idıarányosan járó – aktív idıbeli elhatárolások között – elszámolt árfolyamnyereségébıl a még meg nem szüntetett részt lejáratkor, beváltáskor a nyilvántartásból ki kell vezetni. Kamatfizetési esedékességtıl mérleg fordulónapjáig számított idıarányos kamatot az aktív idıbeli elhatárolások között el kell számolni. Értékesítéskor, beváltáskor keletkezett árfolyam különbözetet el kell számolni ráfordításként, vagy bevételként. Minısített értékpapírok után év értékelési szabályzat szerint figyelemmel kísért értékvesztést és annak visszaírását a mérlegben szerepeltetni kell. Az értékpapírokkal kapcsolatos számviteli elszámolások szabályai alig térnek el a vállalkozásoknál történı elszámolástól. 2.6.8.5 Pénzügyi lízinggel kapcsolatos elszámolások - A lízingbe adó: a hitelintézet: szerzıdésben szereplı tárgyat megbízás alapján szerzi meg, majd adja használatba határozott idıre, az ügyletért lízingíjat számol fel. A lízingbeadó a pénzügyi lízing miatti követelést mutat ki, amely nem tartalmazhatja az ÁFA miatti követelést. A pénzügyi lízing miatti követelés összegére nem lehet a kamat összegét ráaktiválni. A
  • 157 hosszú lejáratú követelésként kell kimutatni, a lízing tárgy értékével megegyezı összegben. - Lízingbe vevı: a lízing tárgyának, használatba vételtıl viseli kárkockázatát, feljogosítja hasznok beszedésére. Vállalja a közvetlen terheket (fenntartási költség, amortizáció). Lízingbe vevı viseli a kárveszélybıl származó kockázatot. Fizeti a lízingdíjat, (törlesztés és kamat), futamidı végén tulajdonjogot szerezhet a maradványérték megfizetésével. Rendszerint hosszú lejáratú kötelezettséget jelent, amely az ÁFA fizetési kötelezettséget nem tartalmazhatja a lízingbevevınél. Hosszú lejáratú kötelezettségként kerül kimutatásra. Pénzügyi lízing elszámolására a hitelintézet két módszer közül választhat. „A” módszer: − szállító a lízingbe adó banknak leszámlázza a lízing tárgyát, − készletek között nyilvántartásba veszi nettó áron, az ÁFA visszaigényelhetı, − továbbszámlázza a lízingbe vevınek, nettó + Áfa értéken, − kivezeti a könyvekbıl nyilvántartási értéken, − lízingdíj tıketörlesztı részlete csökkenti a követelést, − lízingdíj kamatrésze: kamatjellegő bevételként kerül elszámolásra. „B” módszer: − szállító a lízingbe vevınek állítja ki a számlát, az ı mérlegébe kerül az eszköz, nem a bankéba, − bank csak az áfa nélküli vételárat fizeti, ezt kimutatja követelésként, − ezt a követelést a lízingbe vevı törleszti. 2.6.8.6 Hitelintézet által nyújtott biztosítékok A hitelintézet által nyújtott biztosítékok: − Garancia: a bank egyoldalú nyilatkozata alapján, önálló kötelezettségvállalást jelent, gyakorlatilag aktív ügylet, és kauciós hitelkamat tartozik hozzá, egyszeri díjat, majd havi díjat számítanak fel
  • 158 − Kezesség (szerzıdés alapján járulékos kötelezettségvállalást jelent, a bank egyoldalú nyilatkozatával) − Akkreditív: fizetési módot jelöl, a garancia pedig biztosítéknak számít. Garanciavállalás Bankgarancia lényege, hogy jövıbeni kötelezettséget vállal saját ügyfele kötelezettségei teljesítéséért. A kötelezettség összege meghatározott mértékő. A garanciavállalást a 0-s számlaosztályban függı kötelezettségek nyilvántartási számlán kell kimutatni, a beszámolóban mérlegen kívüli tételek között mutatja ki, és a kiegészítı mellékletekben részletesen be kell mutatni. Gara ncia, kezesség vállalás Gara ncia elszá molása T árgyévre esedékes, d e még be nem fo lyt kamat T árgyévre esedékes, de még be nem folyt kamat 31. Pé nzesz közök, GIRO átv. Hiteltö rlesztés (ig ény bevevı nem h itélint. ü.fél) Kamatfizetés elszámo lása ( igénybevevı nem hitélin t. ü.fél) 39. A kt ív idıbeli e lhatá rol éás 91. Kamat , ka ma tje lle gő bevételEgyéb p.ügyi szolg. bevét 41. Ügyfelekkel szembeni köt eleze ttség (be tétszámla) 34. Ü gyfelekkel sze mbe ni követe lés Hiteltö rlesztésKamatfizetés elszámo lása Beváltás miatt függı kötel. felo ld ás B ank garancia igényb ev étel Jutalék, garan cia díj ( igénybevevı nem hitélin t. ü.fél) (ig ény bevevı nem h itélint. ü.fél) 31. Pé nzesz közök, GIRO átv. Jutalék, garan cia díj 019 Függı kötele zettség el lensz la 011 Függı kötel ezett sé g B ank garancia igényb ev étel 86 egyé b rá fordítások43. K oc ké zati c éltartal ék Céltartalék kép zés Céltartalék képzés feloldása 92. Egyé b p.ügyi szolg. bevét 41. Ügyfelekkel szembeni köt eleze ttség (be tétszámla) 34. Ü gyfelekkel sze mbe ni követe lés Függı k ötelezetts ég nyilv ántar tásb a vét
  • 159 A kezességet, bankgaranciát vállal díjazás mellett, melyre egyszeri jutalékot számol szerzıdéskötéskor, garancia díjat kell fizetni a futamidı alatt, és a garancia igénybevétele után hitelkamat számol fel. 2.6.8.7 Faktoring elszámolása Olyan ügylet, mely kapcsán a hitelintézet átvállalja az ügyfelektıl a követelést, megelılegezi, átvállalva a követeléssel kapcsolatos kockázatot is. Az áruszállításból és szolgáltatás nyújtásából származó rövid lejáratú követelések folyamatos megvásárlását és kezelését jelenti. A faktoring ügyletek fajtái: − Csendes (értesítés nélküli) faktoring: Nem értesítik az adóst a faktoring megállapodás létrejöttérıl. A szállító kapja a pénzt, majd fizeti ki a faktoring céget. − Nyílt faktoring ügylet: Az adóst (vevı) értesítik az ügylet létrejöttérıl, sıt annak vállalnia kell, hogy a faktoring cég felé fogja a vételárat megfizetni. − Export faktoring: Export esetén sokkal gyakoribb a vevı ismeretének hiányában, hogy a faktorálás célja a fizetési kockázat kezelése, nem csupán a pénzhiány. Faktoring elınyei: − Csökken a kintlévıség, nı az eszközök forgási sebessége, − Könnyebbé válik a pénzügyi tervezés, − Egyszerő és gyors ügyintézés (pár nap alatt pénzhez lehet jutni), − A társaság forgalmának növeléséhez, új piacok megszerzéséhez biztosíthatóak a pénzeszközök, − Bankhitelnél gyorsabb ügyintézés, kezdı vállalkozások, rosszabb mérleggel rendelkezık is forráshoz juthatnak, − Nincs szükség biztosítékra, mint a bankhitelnél. A faktoring ügylet menete − kap a szállító egy megrendelést, de nem tudja a kapcsolódó költségeket (anyagbeszerzés, alvállalkozók) finanszírozni, − keres egy faktoring céget, aki megvizsgálja, hogy a megrendelı hitelképessége milyen, továbbá nyilatkozik arról, hogy az adott faktoring ügyletet megvalósítható-e (vevı-szállító közötti ügyletet vizsgálja),
  • 160 − megkötik a faktoring keret-megállapodást, tájékoztatják errıl a vevıt, − megtörténik a szállítás, a vevı visszaigazolja a szerzıdés szerinti teljesítést a faktoring cég felé, aki a megfelelı nyilvántartást vezeti. − Faktorálás elszámolása Faktorált köv.behajtása (igénybevevı nem hitélint. ü.fél) Faktorink, kamattal csökk. maradványérték Idıarányos kamat elhatárolása (nem hitélint. ü.fél) (nem hitélint. ü.fél) 39. Aktív idıbeli elhatároléás 41. Ügyfelekkel szembeni faktor kötelezettség Faktorált követelés behajtása 34. Ügyfelekkel szembeni faktor követelés Faktororing díj felszámítás és kamatkövetelés Faktorink, kamattal csökkentett maradványérték 31. Pénzeszközök, GIRO átv. 91. Kamat, kamatjellegő bevételEgyéb p.ügyi szolg. 41. Ügyfelekkel szembeni kötelezettség (betétszámla) 34. Ügyfelekkel szembeni követelés Faktorált összeg nyilv.tart. vétel Faktorált összeg nyilvántartásba vétel 2.6.8.8 Egyéb, sajátos ügyletek Sajátos szállításos repo ügyletek Visszavásárlási megállapodás, melynek tárgya: - meghatározott értékpapírnak, meghatározott idıben, meghatározott árfolyamon történı eladása, majd - elıre meghatározott késıbbi idıben, elıre meghatározott árfolyamon történı visszavásárlása. Sajátos szállításos repo ügyletnek az a szállításos repo ügylet, mely: - az értékpapír eladási ára a piaci értékével összhangban kerül meghatározásra, - az értékpapír eladási és visszavásárlási ára közötti különbözet megfelel a kölcsön után reálisan felszámítható kamatnak, - az ügylet futamideje alatt a repoba vevı által felvett kamat, repoba adót illeti meg, melyet vagy megfizet, vagy a visszavásárlási árba kerül beszámításba, - a futamidı nem lehet több egy évnél.
  • 161 A repoba adónál: a mérlegben az értékpapírok között külön kell kimutatni értékpapírok értékét. A repoba vevınél: a futamidı alatt a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban elkülönítetten kell nyilvántartani a sajátos szállításos repoba vett értékpapírokat, az éves beszámoló kiegészítı mellékletében be kell mutatni. A futamidı végén: történı visszaszolgáltatás érdekében beszerzett értékpapírt a repoba adóval szembeni kötelezettség csökkentésével egyidejőleg kell a könyvekbıl kivezetni és azok értéke között fennálló különbözetet a kamatbevételek, illetve a kamatráfordítások között kell elszámolni. Valódi penziós ügylet Penziós ügylet: Penzióba vevı lehet hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, gazdálkodó szervezet. Valódi penziós ügylet: A penzióba adó a tulajdonában lévı vagyontárgyat átruházza a penzióba vevıre azzal a feltétellel, hogy a penzióba vevı a vagyontárgyat meghatározott idıpontig meghatározott áron visszaadja. Jellemzıi: - eszközök „átszármaztatása” (többnyire értékpapír), - kvázi hitelfelvétel, - a fizetendı kamat kvázi jövıbeni kötelezettség, - határidıs visszavásárlási (visszaszármaztatási) kötelezettség, - kvázi hitel visszafizetés, - a kamat idıarányos megosztása kötelezı, - az eszköz a könyvekben marad. Nem valódi penziós ügylet: A penzióba vevı nem köteles a vagyontárgyat visszaadni. Várhatóan felmerülı fizetési kötelezettségek: Folyamatban lévı szerzıdéses üzlet, de az esedékesség még bizonytalan: - garanciális kötelezettségek, - függı kötelezettségek (opciós, nem valódi penziós ügyletek, kezességvállalás, le nem zárt peres ügyek), - biztos (jövıbeni) kötelezettségek, környezetvédelmi kötelezettségek, - egyéb, pl. korengedményes nyugdíj, végkielégítés, stb.
  • 162 2.6-1 táblázat: Mérleg elıírt tagolása (Eszközök) ESZKÖZÖK (aktívák) S.sz Megnevezés 01 I Pénzeszközök 02 II. Állampapírok 03 a) forgatási célú 04 b) befektetési célú 05 II/A. Állampapírok értékelési különbözete 06 III. Hitelintézetekkel szembeni követelések 07 a) Látra szóló 08 b) egyéb követelés pénzügyi szolgáltatásból 09 ba) éven belüli lejáratú 10 bb) éven túli lejáratú 11 c) befektetési szolgáltatásból 12 III/A. Hitelintézetekkel szembeni követelések értékelési különbözete 13 IV. Ügyfelekkel szembeni követelések 14 a) pénzügyi szolgáltatásból 15 aa) éven belüli lejáratú 16 ab) éven túli lejáratú 17 b) befektetési szolgáltatásból 18 ba) tızsdei befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó követelés 19 bb) tızsdén kívüli befektetési szolgáltatási tevékeny. adódó követelés 20 bc) befektetési szolgáltatási tevékenységbıl eredı, ügyfelekkel szembe ni követelés 21 bd) elszámoló házi tevékenységet végzı szervezettel szembeni követelés 22 be) egyéb befektetési szolgáltatásból adódó követelés 23 IV/A. Ügyfelekkel szembeni követelések értékelési különbözete 24 V. Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, beleértve a rögzített kamatozásúakat is 25 a) helyi önkormányzatok és egyéb államháztartási szervek által kibocsá- tott értékpapírok (ide nem értve az állampapírokat) 26 aa) forgatási célú 27 ab) befektetési célú 28 b) más kibocsátó által kibocsátott értékpapírok 29 ba) forgatási célú 30 bb) befektetési célú 31 V/A. Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok értékelési különbözete 32 VI. Részvények és más változó hozamú értékpapírok 33 a) részvények, részesedések forgatási célra 34 b) változó hozamú értékpapírok 35 ba) forgatási célú 36 bb) befektetési célú
  • 163 37 VI/A. Részvények és más változó hozamú értékpapírok értékelési különbözete 38 VII. Részvények, részesedések befektetési célra 39 a) részvények, részesedések befektetési célra 40 b) befektetési célú részvények, részesedések értékhelyesbítése 41 VII/A. Befektetési célú részvények, részesedések értékelési különbözete 42 VIII. Részvények, részesedések kapcsolt vállalkozásban 43 a) részvények, részesedések befektetési célra 44 b) befektetési célú részvények, részesedések értékhelyesbítése 45 IX. Immateriális javak 46 a) immateriális javak 47 b) immateriális javak értékhelyesbítése 48 X. Tárgyi eszközök 49 a) pénzügyi és befektetési szolgáltatási célú tárgyi eszközök 50 aa) ingatlanok 51 ab) mőszaki berendezések, gépek, felszerelések, jármővek 52 ac) beruházások 53 ad) beruházásra adott elılegek 54 b) nem közvetlenül pénzügyi és befektetési szolgáltatási célú tárgyi esz közök 55 ba) ingatlanok 56 bb) mőszaki berendezések, gépek, felszerelések, jármővek 57 bc) beruházások 58 bd) beruházásra adott elılegek 59 c) tárgyi eszközök értékhelyesbítése 60 XI. Saját részvények 61 XII. Egyéb eszközök 62 a) készletek 63 b) egyéb követelések 64 XII/A. Egyéb követelések értékelési különbözete 65 XII/B. Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete 66 XIII. Aktív idıbeli elhatárolások 67 a) bevételek aktív idıbeli elhatárolása 68 b) költségek, ráfordítások aktív idıbeli elhatárolása 69 c) halasztott ráfordítások 70 Eszközök összesen (01+02+05+06+12+13+23+24+31+32+37+38+41+42+45+48+60+61+64+65+66) 71 Ebbıl: - FORGÓESZKÖZÖK [I+II.a) +III.a) +III.ba) +III.c) +IV.aa) +IV.b) +V.aa) + V.ba) +VI.a) +VI.ba) + XI + XII+ a II/A, III/A, IV/A, V/A, VI/A, XII/A és XII/B tételek elıbbi altételekhez kapcsolódó értékei] 72 - BEFEKTETETT ESZKÖZÖK [2.b) +3.bb) +4.ab) +5.ab) +5.bb) +6.bb) +7+8+ 9+10+ a 2/A, 3/A, 4/A, 5/A, 6/A, 7/A, 12/A és a 12/B tételek elıbbi altételekhez, illetve tételhez kapcsolódó értékei]
  • 164 2.6-2 táblázat: Mérleg elıírt tagolása (Források) FORRÁSOK (passzívák) S.sz Megnevezés 73 I. Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek 74 a) látraszóló 75 b) meghatározott idıre lekötött, pénzügyi szolgáltatásból adódó kötele- zettség 76 ba) éven belüli lejáratú 77 bb) éven túli lejáratú 78 c) befektetési szolgáltatásból 79 I/A. Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek értékelési külön bözete 80 II. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek 81 a) takarékbetétek 82 aa) Látra szóló 83 ab) éven belüli lejáratú 84 ac) éven túli lejáratú 85 b) egyéb kötelezettségek pénzügyi szolgáltatásból 86 ba) Látra szóló 87 bb) éven belüli lejáratú 88 bc) éven túli lejáratú 89 c) befektetési szolgáltatásból 90 ca) tızsdei befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó kötelezettség 91 cb) tızsdén kívüli befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó kötele- zettség 92 cc) befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó, ügyfelekkel szembe ni kötelezettség 93 cd) elszámolóházi tevékenységet végzı szervezettel szembeni kötelezett ség 94 ce) egyéb befektetési szolgáltatásból adódó kötelezettség 95 II/A. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek értékelési különbözete 96 III. Kibocsátott értékpapírok miatt fennálló kötelezettség 97 a) kibocsátott kötvények 98 aa) éven belüli lejáratú 99 ab) éven túli lejáratú 100 b) kibocsátott egyéb hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok 101 ba) éven belüli lejáratú 102 bb) éven túli lejáratú 103 c) számviteli szempontból értékpapírként kezelt, de a Tpt. szerint értékpapírnak nem minısülı hitelviszonyt megtestesítı okiratok 104 ca) éven belüli lejáratú 105 cb) éven túli lejáratú 106 IV. Egyéb kötelezettségek 107 a) éven belüli lejáratú 108 b) éven túli lejáratú
  • 165 109 IV/A. Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete 110 V. Passzív idıbeli elhatárolások 111 a) bevételek passzív idıbeli elhatárolása 112 b) költségek, ráfordítások passzív idıbeli elhatárolása 113 c) halasztott bevételek 114 VI. Céltartalékok 115 a) céltartalék nyugdíjra és végkielégítésre 116 b) kockázati céltartalék függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre 117 c) általános kockázati céltartalék 118 d) egyéb céltartalék 119 VII. Hátrasorolt kötelezettségek 120 a) alárendelt kölcsöntıke 121 b) szövetkezeti formában mőködı hitelintézetnél a tagok más vagyoni hozzájárulása 122 c) egyéb hátrasorolt kötelezettség 123 VIII. Jegyzett tıke 124 IX. Jegyzett, de még be nem fizetett tıke (-) 125 X. Tıketartalék 126 a) a részvény, részesedés névértéke és kibocsátási értéke közötti különbözet (ázsió) 127 b) egyéb 128 XI. Általános tartalék 129 XII. Eredménytartalék (±) 130 XIII. Lekötött tartalék 131 XIV. Értékelési tartalék 132 a) értékhelyesbítés értékelési tartaléka 133 b) valós értékelés értékelési tartaléka 134 XV. Mérleg szerinti eredmény (±) 135 Források összesen (73+79+80+95+96+106+109+110+114+119+123- 124+125+128±129+130±134 136 Ebbıl: - RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK [I.a) + I.ba) + I.c) + I/A+ II.aa) +II.ab) +II.ba) + II.bb) +II.c) +II/A+III.aa) +III.ba) +III.ca) +IV.a) +IV/A] 137 - HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK [I.bb) +II.ac) +II.bc) +III.ab) +III.bb) +III.cb) +IV.b) +VII] 138 - SAJÁT TİKE [VIII-IX+X+XI ± XII+XIII+XIV ± XV] Az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlege A konszolidált mérleg tagolása a következı kiegészítésekkel tér el a 2.6-1 és 2.6-2 számú táblázat szerinti mérleg tagolásától Eszközök oldalon: VIII. és XII pont kiegészítésével Forrás oldalon: VII., XVI., XVII., XVIII. pont kiegészítésével.
  • 166 2.6-3 táblázat: Eredménykimutatás elıírt tagolása EREDMÉNYKIMUTATÁS I. (függıleges tagolás) 1. Kapott kamatok és kamatjellegő bevételek a) rögzített kamatozású hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok után kapott (járó) kamatbevételek b) egyéb kapott kamatok és kamatjellegő bevételek 2. Fizetett kamatok és kamatjellegő ráfordítások KAMATKÜLÖNBÖZET (1-2) 3. Bevételek értékpapírokból a) bevételek forgatási célú részvényekbıl, részesedésekbıl (osztalék, részesedés) b) bevételek kapcsolt vállalkozásban lévı részesedésekbıl (osztalék, részesedés) c) bevételek egyéb részesedésekbıl (osztalék; részesedés) 4. Kapott (járó) jutalék- és díjbevételek a) egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeibıl b) befektetési szolgáltatások bevételeibıl (kivéve a kereskedési tevékenység bevételét) 5. Fizetett (fizetendı) jutalék- és díjráfordítások a) egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaiból b) befektetési szolgáltatások ráfordításaiból (kivéve a kereskedési tevékenység ráfordításait) 6. Pénzügyi mőveletek nettó eredménye [6. a)- 6. b) + 6. c)-6. d)] a) egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeibıl b) egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaiból c) befektetési szolgáltatás bevételeibıl (kereskedési tevékenység bevétele) d) befektetési szolgáltatás ráfordításaiból (kereskedési tevékenység ráfordítása) 7. Egyéb bevételek üzleti tevékenységbıl a) nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételei b) egyéb bevételek 8. Általános igazgatási költségek a) személyi jellegő ráfordítások aa) bérköltség ab) személyi jellegő egyéb kifizetések ac) bérjárulékok b) egyéb igazgatási költségek (anyagjellegő ráfordítások) 9. Értékcsökkenési leírás 10. Egyéb ráfordítások üzleti tevékenységbıl a) nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai b) egyéb ráfordítások 11. Értékvesztés követelések után és kockázati céltartalék képzés a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre a) értékvesztés követelések után b) kockázati céltartalék képzés a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre
  • 167 12. Értékvesztés visszaírása követelések után és kockázati céltartalék felhasználása a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre a) értékvesztés visszaírása követelések után b) kockázati céltartalék felhasználása a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre 12/A. Általános kockázati céltartalék képzés és felhasználás különbözete 13. Értékvesztés a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, kapcsolt- és egyéb részesedési viszonyban lévı vállalkozásban való részvények, részesedések után 14. Értékvesztés visszaírása a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, kapcsolt- és egyéb részesedési, viszonyban lévı vállalkozásban való részvények, részesedések után 15. Szokásos (üzleti) tevékenység eredménye (1-2+3+4-5±6+7-8-9-10-11+12-13+14) Ebbıl: - PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁS EREDMÉ- NYE [1-2 + 3 + 4-5 ± 6 + 7. b)--8-9-10. b) -11 + 12-13 + 14] - NEM PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁS EREDMÉNYE [7. a)-10. a)]. 16. Rendkívüli bevételek 17. Rendkívüli ráfordítások 18. Rendkívüli eredmény (16-17) 19. Adózás elıtti eredmény (± 15 ± 18) 20. Adófizetési kötelezettség 21. Adózott eredmény (± 19-20) 22. Általános tartalékképzés, felhasználás (±) 23. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre 24. Jóváhagyott osztalék és részesedés 25. Mérleg szerinti eredmény (± 21-/ + 22 + 23-24) Eredménykimutatás II. (vízszintes tagolás) Az eredménykimutatás elkészíthetı vízszintes tagolásban is, melynek felépítése hasonló a 2000. évi C törvényben meghatározotthoz. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló eredménykimutatása A konszolidált eredménykimutatás tagolása a következı kiegészítésekkel tér el a 2.6-3 számú táblázat szerinti eredménykimutatás tagolásától: A 3.b) és 3.c) sor neve pontosításra került, A 7.b), 10.b), és 20. sor kiegészítésre kerül, A 23. sor: „Eredménytartalék igénybevétele….” nem állítható be.
  • 168 2.6-4 táblázat: Cash flow kimutatás tagolás „A” változata 01 Kamatbevételek 02 + Egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei (értékpapír-értékvesztés visszaírása és követelés pozitív értékelési különbözete kivételével) 03 + Egyéb bevételek (céltartalék-felhasználás és céltartalék többlet visszavezetésének és készlet értékvesztés, terven felüli leírás visszaírásának kivételével) 04 + Befektetési szolgáltatás bevételei (értékpapír értékvesztés visszaírás, illetve pozitív értékelési különbözet kivételével) 05 + Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételei 06 + Osztalék bevétel 07 + Rendkívüli bevétel - 08 Kamatráfordítások 09 + Egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításai (értékpapír értékvesztése és követelés negatív értékelési különbözete kivételével) 10 - Egyéb ráfordítások (céltartalék képzés és készlet értékvesztés, terven felüli leírás kivételével) - Befektetési szolgáltatások ráfordítása (értékpapír értékvesztés kivételével) 11 + Befektetési szolgáltatás ráfordításai (értékpapír értékvesztése, illetve negatív értékelési különbözet kivételével) 12 - Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráford. - Általános igazgatási kts.ek 13 - Rendkívüli ráfordítások (ide nem értve a tárgyévi társasági adó fizetési kötelezettség összegét) 14 - Tárgyévi társasági adó fizetési kötelezettség 15 - Kifizetett osztalék 16 Mőködési pénzáramlás 17 ± Kötelezettség állományváltozása (ha növekedés + , ha csökkenés -) 18 ± Követelés állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 19 ± Készlet állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 20 ± Forgóeszközök között kimutatott értékpapírok állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 21 ± Befektetett eszközök között kimutatott értékpapírok állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 22 ± Beruházások (beleértve az elıleget is) állományának változása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 23 ± Immateriális javak állományának változása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 24 ± Tárgyi eszközök (a beruházások és a beruházási elılegek kivételével) állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 25 ± Aktív idıbeli elhatárolások állományvált. (ha növekedés -, ha csökkenés + ) 26 ± Passzív idıbeli elhatárolások állományvált. (ha növekedés + , ha csökkenés.-) 27 ± Részvénykibocsátás az eladási árfolyamon 28 + Jogszabály alapján véglegesen kapott pénzeszközök 29 - Jogszabály alapján véglegesen átadott pénzeszközök 30 - Bevont saját részvény, vagyonjegy névértébe 31 Nettó pénzáramlás
  • 169 2.6-5 táblázat Hitelintézeti számlakeret 0. számlaosztály: NYILVÁNTARTÁSI SZÁMLÁK 01. Mérlegem kívüli tételek nyilvántartási számla 02. Megbízásos tevékenységek nyilvántartási számla 03. Hitelígérvények nyilvántartási számla 04. Kibocsátott értékpapírok nyilvántartási számla 05. Követelések nyilvántartási számla 06. Konzorciális hitelek nyilvántartási számla 07. Követelések minısítés szerinti nyilvántartási számla 08. Letéti ırzés nyilvántartási számla 09. Valuta-deviza eszközök és források nyilvántartási számla 1. számlaosztály: BEFEKTETETT ESZKÖZÖK 11. Immateriális javak 12. Hitelintézeti tevékenység tárgyi eszközei 13. Nem hitelintézeti tevékenység tárgyi eszközei 14. Tenyészállatok 15. Beruházások (hitelintézeti és nem hitelintézeti) 16. Részesedések 17. Tartók hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok 2. számlaosztály: KÉSZLETEK 3. számlaosztály: PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ÉS KÖVETELÉSEK 31. Pénzeszközök 32. Értékpapírok 33. Hitelintézetekkel szembeni követelések 34. Ügyfelekkel szembeni követelések 35. Határidıs ügyletekbıl származó követelések 36. Nem hitelintézeti ügyleteken alapuló követelések 37. Pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések 38. Egyéb aktív elszámolások (vállalkozói számlakeret 31-37 számlacsoportja szerinti) 39. Aktív idıbeli elhatárolások 4. számlaosztály: FORRÁSOK 41. Kötelezettségek hitelintézeti tevékenységbıl 42. Kibocsátott kötvények, és más forgalomképes értékpapírok 43. Céltartalékok 44. Egyéb passzív elszámolások 45. Passzív idıbeli elhatárolások
  • 170 46.-47.Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek (adók, járulékok, stb.) 48. Saját tıke 49. Évi mérlegszámlák 5. számlaosztály: KÖLTSÉGNEMEK 51. Anyagjellegő ráfordítások 52. Személyi jellegő ráfordítások 55. Értékcsökkenési leírás 58. Aktivált saját teljesítmények értéke 59. Költségnem átvezetési számla 8. számlaosztály: BANKÜZEMI KÖLTSÉGEK ÉS RÁFORDÍTÁSOK 81. Kamat és kamatjellegő ráfordítások 82. Egyéb pénzügyi jellegő szolgáltatások 83. Befektetési szolgáltatási tevékenységek ráfordításai 84. Általános költségek (általános banküzemi költségek, személyi jellegő ráfordítások, egyéb igazgatási költségek, ráfordítások) 86. Egyéb ráfordítások 88. Rendkívüli ráfordítások 89. Adóelszámolások (társasági adó) 9. számlaosztály: ÁRBEVÉTELEK ÉS BEVÉTELEK 91. Kamat és kamatjellegő bevételek 92. Egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételei 93. Befektetési szolgáltatási tevékenységek bevételei 94. Kapott osztalékok, részesedések 96. Egyéb bevételek 98. Rendkívüli bevételek
  • 171
  • 172 3. A tıkepiac mőködése
  • 173 3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde Tartalomjegyzék 3. A tıkepiac mőködése 172 3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde 173 3.1.1 A tıkepiacokról röviden 174 3.1.2 A tızsdérıl általánosan 175 3.1.2.1 Információáramlás 176 3.1.2.2 Tızsdék csoportosítása 176 3.1.3 A tızsde szereplıi 177 3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO) 179 3.1.5 A részvények típusai, fajtái 181 3.1.5.1 Részvényesek jogai 181 3.1.6 Kereskedési technikák 183 3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások 184 3.1.8 Értékelési módszerek 185 3.1.8.1 A technikai elemzés 185 3.1.8.2 A fundamentális elemzés 186 3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete 188 3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdéi 190 3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT 191 3.1.11.1 A BÉT szervezeti felépítése 193 3.1.11.2 A BÉT szekciói 194 3.1.11.3 A BÉT-en szereplı indexek 194 3.1.11.4 Kereskedési szakaszok 195 3.1.11.5 A BÉT kereskedési rendszere 196 3.1.11.6 A tızsdei ügyletek elszámolása 197 3.1.11.7 A BÉT-en jegyzett társaságok tájékoztatási kötelezettsége 197
  • 174 3.1.1 A tıkepiacokról röviden Pénzügyi rendszer olyan piacok, egyének és intézmények, törvények, szabályok és technikák összessége, amelyek lehetıvé teszik a pénz- és tıkekapcsolatokat a gazdaságban. A pénzügyi eszközökön olyan dolgokat értünk, mint a részvény és a kötvény, melyek indirekt módon vesznek részt a gazdaság mőködésében. Ezek az eszközök a jövedelem, illetve a vagyon felosztását segítik a befektetık között. Pénzügyi piacok csoportosítása: A pénzügyi eszközöket pénz- és tıkepiaci eszközökre lehet bontani. A pénzpiaci eszközök közé a rövid lejáratú, alacsony kockázatú, likvid hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok sorolhatóak. Ezekkel általában nagy tételben kereskednek, ezért egyéni befektetık csak nagyon nehezen férhetnek hozzá. Pénzpiac eszközei közé sorolhatók többek között a váltó, kincstárjegy, rövid lejáratú bankbetét és bankhitel. A tıkepiac eszközök közé hosszabb lejáratú, kockázatosabb eszközök tartoznak. Ezekbıl jóval többféle létezik, mint a pénzpiaci termékekbıl. Tıkepiac eszközei közé sorolható például a részvény, kötvény, zálogjegy, hosszú lejáratú bankbetét és bankhitel. Megkülönböztetünk nyílt és zárt piacot. A nyílt piacon lényegében bárki részt vehet a tıkebevonásában. Két megjelenési formája van: tızsdei és tızsdén kívüli. Zárt piac esetén a befektetıi kör egy elıre meghatározott partnert kíván bevonni. Az eszközök piacát tekintve elsıdleges és másodlagos piac létezik. Az elsıdleges piacon az eszközök kibocsátása, elsı eladása történik. A másodlagos piacon pedig a már korábban kibocsátott papírok újraeladására kerül sor. Ez biztosítja a befektetés likviditását, képes összehangolni a különbözı lejáratú megtakarításokat és befektetéseket, információval szolgál a befektetıknek és kibocsátóknak. Ennek hatékony mőködési feltétele az aktív elsıdleges piac. Létezik egy tızsdén kívüli piac is, az úgynevezett OTC piac. Ez nem szabályozott, a brókerek egymás között, telefonon végzik a kereskedést. Az ügylet érvényességét tekintve létezik azonnali (prompt) és határidıs (futures, forward) piac. Az azonnali piac esetében az eladás és a vétel nem szakad el egymástól Határidıs esetében a jelenben kötött
  • 175 adásvételnél valamilyen jövıbeni idıpontban teljesítendı szállításban állapodnak meg a befektetık. 3.1.2 A tızsdérıl általánosan A tızsde a bevezetett értékpapír, áru vagy egyéb termék kereskedelmét lebonyolító központi piac, legfontosabb funkciója, hogy a kereslet és a kínálat koncentrációjával nagyobb likviditást és alacsonyabb tranzakciós költségeket biztosítson. A megfelelı likviditás különösen fontos a határidıs és az opciós tızsdék esetében, ennek hiánya ugyanis mőködési nehézségeket és jelentıs költségnövekedést idézhet elı. A likvid piaccal nem rendelkezı papírok általában népszerőtlenebbek a magasabb forgalmat lebonyolító társaiknál, hiszen az alacsony forgalmat bonyolító papírok esetében elıfordulhat, hogy csak lassabban, illetve alacsonyabb áron cserélnek gazdát. A tızsde zavartalan mőködése szempontjából meghatározó fontosságú a homogenitás, azaz hogy a részvények között ne legyen különbség, minden befektetı ugyanolyan részvényhez jusson. A piacok koncentrálását és az ügyletek gyors és zavartalan lebonyolítását akkor lehet elérni, ha az ügyletek és azok elszámolása megfelelıen és egységesen szabályozott. Ezeket a szabályokat két modellre lehet szétválasztani: • német vagy kontinentális modell: a tızsdére vonatkozó szabályokat az állam határozza meg, • angolszász modell: a tızsdetagok és az alapítók saját maguk fogalmazzák meg a szabályokat. A tızsde gazdasági értelemben kvázi egy non-profit szervezet, mely a bevételeibıl tartja fenn magát. A belépési-, tagsági, forgalomban tartási és a jegyzési díjakból, valamint a büntetésekbıl fedezi költségeit. A jól mőködı tızsde célja, hogy tagjai számára megteremtse a legoptimálisabb infrastruktúrát a profitszerzéshez. Ezért a befolyt díjakból jellemzıen technikai fejlesztéseket és továbbképzéseket szerveznek. Az elmúlt években a tızsdék gazdasági társasággá történı átalakulása vált tendenciává, ami már egy profitorientáltabb mőködési formát jelent. Ez a kereskedési és a tulajdonosi jogok szétválasztásával járt együtt. A gazdasági kérdések, a vezetıség kinevezése a részvénytulajdonosok
  • 176 hatásköre, míg a kereskedéssel kapcsolatos kérdésekben a kereskedési jogokat birtokló tızsdetagok döntenek. 3.1.2.1 Információáramlás A tızsdei árfolyamok egyik legfıbb mozgatórugója a hírek és információk folyamatos áramlása. A piac akkor hatékony, akkor jön nagyszámban létre üzlet, ha az eladók és a vevık jövıbeni várakozásai eltérnek a tızsdén szereplı termék árára vonatkozóan. A piaci szereplık várakozásait elsısorban a termék értékét, a termék piacát befolyásoló információk alakítják. De egyes esetekben egy jól teljesítı szektor is eladói nyomás alá kerülhet, például, ha a világgazdasági folyamatok összességében kedvezıtlenek. A tızsdén szereplı vállalatok egyik legjelentısebb elınye a transzparencia, azaz az átláthatóság. Ehhez szükség van az adott vállalattal kapcsolatos minél szélesebb körő folyamatos információáramlásra. Ezt a világban a médián kívül több specializált információs rendszer is segíti, Magyarországon a legelterjedtebb a Bloomberg és a Reuters. Ezek mellett a kommunikációs rendszerek mellett fontos információval szolgálhatnak, illetve a prudens mőködést biztosítják az egyes országok felügyeleti szervei is. A tızsde tehát egyféle kommunikációs központként is funkcionál. Az elıbb említett információs csatornákon felül a részvények adás-vételét lebonyolító brókerek és az elemzık is folyamatosan követik a fejleményeket és azokat írásban, illetve szóban is értékelik egymás között és a médiában is. 3.1.2.2 Tızsdék csoportosítása A tızsdék a kereskedés tárgyát tekintve két csoportra bonthatók: • értéktızsdék • árutızsdék A, Az értéktızsdék általános jellemzıi Az informatikai és pénzügyi rendszerek fejlıdése, illetve a globalizáció felértékelte az értékpapír-piacokat, egy modern gazdaság már-már nélkülözhetetlen elemévé nıtték ki magukat. Vagyonértékelı szerepe abban mutatkozik meg, hogy folyamatosan nyomon lehet követni egy adott vállalat teljes piaci értékét. Ezt egy egyszerő szorzattal lehet
  • 177 megkapni, a kapitalizáció (a forgalomba helyezett részvények száma) megszorozva az aktuális piaci árral. A piacok akkor hatékonyak, ha a tızsdei társaságok árfolyamai azonnal reagálnak az információkra, azok szinte mindig minden aktuális információt magukban hordoznak és így a befektetık is reális képet kaphatnak a vállalatról. Az árfolyamok véletlenszerően változnak. A tızsdék elırejelzı funkciója is igen jelentıs szereppel bír. A reálgazdasági folyamatokat általában 6 hónappal elızik meg a tızsdei árfolyamok, miután az árakban bekövetkezı változások a piacnak a jövıre vonatkozó várakozásait tükrözik. A jegyzések változása szoros összefüggést mutat a vállalat fundamentumaiban bekövetkezı változásokkal is, de makro- és mikrogazdasági folyamatokra is lehet következtetni az árfolyamváltozásokból. A tızsdétıl az átlagbefektetı azt várja, hogy átlag feletti hozamot realizáljon az adott befektetésén. Az árfolyamok véletlenszerő változása azonban sok esetben keresztülhúzza ezt a várakozást. Miután közvetlenül a tızsdére betett pénz nem tıkegarantált, ezért mindenki a befektetett teljes vagyonával vállalja a kockázatot az extra profit reményében. B, Az árutızsdék jellemzıi Az árutızsdék mőködési elve és funkciója nagyon hasonlít az értéktızsdékhez. Itt homogén ipari és mezıgazdasági termékek, nyersanyagok kereskedelme folyik, ami gyakran kiegészül nemesfémek és devizák kereskedelmével is. 3.1.3 A tızsde szereplıi A legfontosabb piaci szereplık közé lehet sorolni a kibocsátókat (a tızsdén szereplı vállalatok), a befektetıket és a közvetítıket. A kibocsátók lehetnek magánkibocsátók, állami és helyi önkormányzatok. A legjelentısebb mértékben általában a magánszektor képviselteti magát a tızsdén. Befektetınek azt nevezik, aki a befektetési eszköz megvásárlását közvetve finanszírozza. A befektetı lehet magán vagy jogi személy (intézményi), aki a befektetésre szánt pénzeszközeit a tıkepiac, illetve a tızsde mozgásaira bízza, így remélve profitot. Az egyes befektetési formák eltérı kockázatot hordoznak, így a befektetı kvázi maga dönt a
  • 178 viselt kockázat mértékérıl. A tızsdei befektetések általában nem tıkegarantáltak, így a kellı információ, illetve a befektetési körülmények részletes megismerése kulcsfontosságú a kívánt siker elérése érdekében. A magánbefektetık jellemzıen saját tıkéjüket fektetik be, míg az intézményi befektetık olyan specializált pénzügyi intézmények, amelyek kollektív módon kezelik a megtakarításokat a magánbefektetık nevében. Az intézményi befektetık tıkeerejére jellemzı, hogy általában a piaci forgalom 80-90%-át adják. Az intézményi befektetık általában magasan képzett szakembereket alkalmaznak, akiknek különféle vizsgákon kell bizonyítaniuk alkalmasságukat. A kezelt portfolió méretébıl adódóan nagyobb mértékő diverzifikációt tudnak véghezvinni, így érdemben tudják csökkenteni a portfolió kockázatát. Elınyük a magánbefektetıkkel szemben, hogy miután szorosan követik a piaci folyamatokat, információkat ezért sokkal gyorsabban reagálnak az eseményekre. Ezen felül méretgazdaságossági elınyük is van, hiszen alacsonyabb tranzakciós költségek mellett tudnak mőködni. A pénzügyi közvetítık (bankok, brókercégek, befektetési társaságok stb.) azok, akik a hidat képezik a kisbefektetık és a tızsdén szereplı társaságok között. A kisbefektetık nemcsak kicsiny méretük, hanem általában hiányos szaktudásuk miatt is rászorulnak a közvetítık segítségére. A kisbefektetık egyenként ugyan igen kicsi tıkével rendelkeznek a pénzügyi rendszer egészét tekintve, de forrásaik összegyőjtésével és azok befektetésével – melyet a pénzügyi közvetítık végeznek - jelentıs piaci szereplıknek számítnak. Ezt jól szimbolizálják a befektetési alapok, melyek sok kisbefektetı pénzét győjtik össze és azokat az alapkezelı segítségével különféle befektetésekbe helyezik. Így sokkal gazdaságosabban tudnak részvényeket és kötvényeket nagy csomagokban vásárolni, alacsonyabb díjak mellett változatosabb portfoliót tudnak kialakítani, ami lényegesen csökkenti a befektetés kockázatát, igaz annak hozamát is mérsékli. A befektetési társaságok nagybefektetıknek is kialakítanak portfoliókat. A sikeres tranzakciók után jutalék illeti meg a céget, ennek mértéke az ügylet értékének jellemzıen 0,25-1%-a. Az üzletkötést a megfelelı szakvizsgákkal rendelkezı brókerek végzik, szakmai támogatásukat a technikai és a fundamentális elemzık látják el.
  • 179 3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO) A tızsdére való bekerülésnek különféle szabályai vannak, melyek a befektetık bizalmának megteremtését és a biztonságos tızsdei kereskedést szolgálják. A piaci szabályozás nem egységes, habár fıbb pontjai között erıs hasonlóság van. A világ tızsdéinek többségében három fı elıírásnak kell megfelelni a tızsdére kívánkozó cégnek: 1. Stabil pénzügyi háttér. 2. Transzparencia, azaz a vállalattal kapcsolatos minden fontos információ könnyen hozzáférhetı legyen. 3. Megfelelı közkézhányad, azaz a tızsdei jegyzésre jelölt papírból annyit kell kibocsátani, hogy jelentıs piaca lehessen. A tızsdén szereplı cégeknek folyamatos információnyújtási kötelezettségük van. A vállalatnak negyedéves rendszerességgel publikálnia kell gyorsjelentését, amely az eltelt három hónap gazdálkodási, pénzügyi folyamatait tükrözi. A piac ebbıl tudja leszőrni a számára releváns információkat, melyek végsı soron jelentıs befolyással vannak a papír árfolyamára. A fundamentális elemzık pedig ajánlásaikhoz használják az adathalmazt. A szabályozás szerte a világon súlyos szankciókat, bírságot vet ki azokra, akik visszaélnek a birtokukba jutott információkkal, még mielıtt azok nyilvánosságra kerülnének, ezt nevezik bennfentes kereskedésnek. A tızsdére való bekerülés természetesen elınyökkel és hátrányokkal is jár. A bevezetés elınyei: 1. Gyors és kedvezı lehetıség jelentıs tıkebevonásra. 2. A kibocsátó cég gazdálkodási folyamata állandó kontroll alatt van, fontos visszajelzéseket kaphat az eredményességgel és jövıbeni folyamatokkal kapcsolatban. 3. A tızsdei szereplés könnyebbé teszi a vállalat eladását. 4. Az esetleges újabb részvénykibocsátásokkal könnyebben és olcsóbban friss tıkéhez juthat a cég, valamint a biztosított transzparencia miatt egyszerőbben lehet banki finanszírozáshoz, állami támogatáshoz jutni. 5. A rendszeres médiaszereplés és a tızsdei jelenlét image-növelı hatású.
  • 180 6. Napra pontosan folyamatosan nyomon követhetı a vállalat piaci értéke. A bevezetés hátrányai: 1. Egy esetleges ellenséges felvásárlás miatt könnyebben kicsúszhat az irányítás a legnagyobb tulajdonosok kezébıl. 2. Az egyszeri bevezetésen felül folyamatos forgalomban tartási díjat kell fizetni. 3. A szektortársak átlagánál rosszabb tızsdei szereplés ronthat a papír megítélésén. A BÉT-en részvénysorozat bevezetése „A” és „B” kategóriába történhet. Az egyes kategóriák követelményei: 3.1-1 táblázat Részvények „A” kategória Részvények „B” kategória Bevezetendı részvény sorozat mérete Árfolyamértéken legalább 2,5 milliárd forint Nincs követelmény Bevezetendı részvény sorozat közkézhányada - a bevezetésre kerülı sorozat legalább 25 százaléka közkézen van; vagy - legalább kétmilliárd forint árfolyamértékő részvény közkézen van; vagy - az értékpapír-sorozat bevezetéskor legalább 500 tulajdonos tulajdonában van. Csak tájékoztatást kell adni a Tızsdének Tulajdonosok száma Legalább 100 tulajdonos Csak tájékoztatást kell adni a Tızsdének Mőködés elvárt historikája Három teljes, befejezett, auditált év Nincs követelmény Forrás: www.bet.hu
  • 181 3.1.5 A részvények típusai, fajtái A részvény egy részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítı értékpapír. Két részvénytípus létezik, névre- és bemutatóra szóló részvény. A bemutatóra szóló részvény a tulajdonos megjelölése nélkül szabadon átruházható, míg a névre szóló is szabadon átruházható, de ezt egy zártkörő részvénytársaság alapszabálya korlátozhatja. Az egyes részvénytípusokon belül megkülönböztetünk törzsrészvényt, elsıbbségi részvényt, kamatozó és dolgozói részvényt. Részvénysorozatnak nevezik az azonos típusú, tartalmú és egyenlı tagsági jogokat megtestesítı részvényeket. Az elsıbbségi részvény tulajdonosának meghatározott elınyt biztosít más részvényfajtát birtoklóval szemben. A kibocsátott elsıbbségi részvények névértéke nem haladhatja meg az alaptıke 50%-át. Az elsıbbségi jogok az alapszabály meghatározása szerint osztalékra, szavazatra és likvidációs hányadra vonatkoznak. Az osztalékelsıbbségi részvény tulajdonosa a más részvényfajtába, illetve osztályba tartozó részvények birtokosánál kedvezıbb feltételek mellett jogosult az adózott eredménybıl osztalékra. A szavazatelsıbbségi részvény az alapszabályban rögzített mértékben többszörös szavazati jogot biztosít tulajdonosának, a szavazati jog azonban nem haladhatja meg a részvény névértékéhez kapcsolódó szavazat tízszeresét. A kamatozó részvény birtokosát a részvényen feltüntetett módon az adózott eredménybıl számított kamat illeti meg. Ezt a részvényfajtát az alaptıke 10%-ig lehet kibocsátani. A dolgozói részvény a részvénytársaságnál teljes- és részmunkaidıben foglalkoztatott munkavállalók számára adható ingyenesen vagy kedvezményes áron. Ezek általában csak korlátozottan forgalomképesek, miután csak a cégen belül értékesíthetık. 3.1.5.1 Részvényesek jogai A részvényes tagsági és vagyoni jogokkal rendelkezik az adott vállalattal kapcsolatban. A részvényes jogosult közgyőlésen részt venni és ott szavazni. Szavazati aránya a szavazórészvényekbıl meglévı tulajdoni arányával egyezik meg. A szavazatok minimum 10%-át
  • 182 tulajdonló részvényesek kérhetik a rendkívüli közgyőlés összehívását az ok és a cél pontos meghatározásával. A vagyoni jog alapján jogosult a részvényes a közgyőlés által meghatározott osztalékra. A cég azonban nem fizethet osztalékot abban az esetben, ha a saját tıkéje nem éri el a jegyzett tıke szintjét. Az igazgatóság tagjait az éves közgyőlésen a részvényesek választják, aki nem tud részt venni, az meghatalmazással képviselıre ruházhatja át szavazati jogát. A közgyőlésnek az általános üzletviteli döntések mellett lehetısége van a menedzsment eltávolítására. A menedzsmentnek viszonylag nagy szabadsága van a vállalat irányításában az igazgatóság és a részvényesek folyamatos kontrolja mellett. A tızsdei szereplés lehetıséget teremt a vállalatfelvásárlásra, ami lehet ellenséges vagy szándékos. Az ellenséges felvásárlás célja elıre általában be nem jelentett tevékenység, cél a részvények többségének, de legalább az irányítás átvételéhez szükséges részvényszámnak a megszerzése. Ez a folyamat a részvénymozgásokból viszonylag könnyen nyomon követhetı. Ennek megakadályozására a menedzsment rendelkezik bizonyos eszközökkel, de ahhoz a részvényesek többségét maga mellett kell tudnia. Az egyeztetett felvásárlás során a vállalat nyílt ajánlatot tesz a felvásárlandó társaságra. A kínált ár nem kell, hogy megfeleljen az aktuális piaci árnak. Ha a kínált ár magasabb, akkor felértékelıdési potenciált jelenthet az aktuális piaci árhoz képest, ami kedvez a többi tulajdonos számára is. A piaci ártól elmaradó ajánlat esetén a piac kedvezıtlenül fogadhatja a bejelentést, ami a részvény leértékelıdéséhez vezethet. A tızsdén szereplı vállalatokat nyílt körően mőködı részvénytársaságoknak nevezik, míg a tızsdén kívülieket zárt körben mőködıknek. Ez utóbbi esetében a többségi tulajdonos általában aktív szerepet vállal a vállalat irányításában, így az esetleges felvásárlás csak egyeztetett úton következhet be. A likvidációs jog értelmében a részvényes a társaság jogutód nélküli megszőnése esetén jogosult a felosztásra kerülı vagyonból tulajdoni hányada szerint részesedni.
  • 183 3.1.6 Kereskedési technikák A tızsdék önszabályozó szervezetek, ezért maguk alakítják ki azokat a rendszereket és szabályokat, melyek a vételi és eladási megbízásokat párosítják. A kereskedési technológia alatt azt határozzuk meg, hogy az ügyletek milyen formában köttetnek meg. A tızsdei kereskedési rendszerek elsıdleges feladata biztosítani a tızsdén szereplı termékek keresletének és kínálatának idıben történı koncentrálását. Az informatika robbanásszerő fejlıdése elıtt az úgynevezett nyílt kikiáltásos kereskedés volt a meghatározó a tızsdéken. Ekkor a brókerek egy nagy közös térben (tızsde parkett) bekiabálják ajánlataikat, és ha azt egy másik bróker elfogadja, akkor lényegében az üzlet megköttetett. Ezt a fajta kereskedést már csak kevés helyen alkalmazzák, a tendencia az elektronikus kereskedelem irányába mutat. Napjainkban már ez a leggyakoribb kereskedési technika. Ebben az esetben számítógép párosítja az ajánlatokat és a rendszerek összekötésével már a fejlett és feltörekvı piaci országok tızsdéi könnyőszerrel elérhetıek. A kereskedés brókercégek, befektetési bankok irodáin keresztül folyik, de lehetıség van már „otthoni” tızsdézésre is. A tızsdéket további két szempont alapján is meg lehet különböztetni. A kereskedési módszerek abban is különböznek, hogy az adott tızsdei termék árát az ügyletben érdekelt befektetık ajánlatai alakítják ki, vagy olyan piaci szereplı is jelen van, aki közismert feltételekkel elısegíti a termék piacának forgalmát. Az elıbbit ajánlatvezérelt, az utóbbit pedig árvezérelt kereskedésnek nevezik. Ajánlatvezérelt (order-driven) kereskedés lényege tehát, hogy a megbízások piaci alku folyamán teljesülnek, mégpedig akkor, ha a vételi és az eladási oldal meg tud egyezni az árban. Ha nem alakul ki egyezség, akkor nincs üzlet. Az árvezérelt kereskedés esetében egy vagy több árjegyzı arra vállal kötelezettséget a tızsde felé, hogy ha a kereskedés alatt nem alakul ki olyan kereslet és kínálat, amely a két oldalt egy bizonyos ársávon belül tartja, akkor a piacvezetı saját ajánlásaival segíti a kereskedést. A tızsdei termékek ajánlatainak koncentráltsága alapján megkülönböztetünk folyamatos, szakaszos és egyáras kereskedést. Folyamatos kereskedés alatt bármikor lehet a kereskedési idın belül ajánlatot tenni, míg a szakaszos kereskedésnél meghatározott ideig csak egy termék kereskedése folyhat. Az egyáras kereskedés lényege, hogy a beérkezett ajánlatok összegzése után meghatározzák azt az egyensúlyi árat, amely a legnagyobb forgalmat eredményezi.
  • 184 A kereskedési idı alatt elıfordul, hogy az egyes termékek, termékcsoportok esetében, vagy szélsıséges esetben akár az egész piacon is, szünetel a kereskedés. Idıtartama néhány perctıl akár napokig is eltarthat. A felfüggesztés lehet piaci és technikai indíttatású. A technikai kereskedés alatt elsısorban a kereskedési rendszerek meghibásodását értjük. Érdekesebb a piaci felfüggesztés, erre akkor kerül sor, ha a tızsde megítélése szerint a piac szereplıi adott pillanatban eltérı információkkal rendelkeznek – ami az árat befolyásolhatja – egy termékkel kapcsolatban. Ilyen típusú felfüggesztést szoktak alkalmazni például a fúziók, felvásárlások részleteinek nyilvános bejelentése elıtt. Az információs asszimetria miatti elınyöket és hátrányokat próbálják ezzel mérsékelni. 3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások Az egy éven belül lejáró mőveleteket pénzpiaci, az egy éven túliakat pedig tıkepiaci mőveleteknek hívják. Azonnali és határidıs ügyleteket különböztetünk meg. Az azonnali ügyletek legegyszerőbb fajtája: az adásvételi szerzıdés és a teljesítés lényegében nem szakad el. Az ügylet teljesítése pár napon belül történik. A határidıs ügyletek már jóval szerteágazóbbak lehetnek. A határidıs piacon az üzlet tárgya olyan kötelezettségvállalás, amely a kontraktus jövıbeni változásához igazodik. A megbízás lényeges pontja a lejárati dátum megjelölése, ami az ügylet teljesülésének idıpontját jelenti. A származékos piacokon a legkisebb kötésegység meg van határozva, ez a kontraktus. Ez többféle lejáratra is megadható, az egyes lejáratokat pedig instrumentumoknak nevezik. Három fajta ügyletet lehet megkülönböztetni: Forward ügylet: Tipikus példája a bankközi devizapiac. A kereskedı forward ügyletet köt a bankjával az esetleges árfolyamváltozások hatása ellen. Bármilyen idıre köthetı, de általában a bankok bankközi pozíciójuk lefedése miatt 1, 3, 6, 12 hónapos távokra szokták kötni. Futures: Jogilag kötelezı tızsdei adásvételi szerzıdés. Mivel tızsdei határidıs ügylet, ezért standardizált: nem mindenre és nem bármilyen idıpontra köthetı. Meghatározott kötésegységekre, és azok egész számú többszöröseire köthetık. Ezek a piaci likviditást hivatottak szolgálni.
  • 185 Opciós ügyletek: Az opció esetében pedig a termék vételi és eladási jogának megvételére vagy eladására teszünk ajánlatot. Az opciós piacon a kereskedés lényege, hogy opciós díj fizetése ellenében az opció vevıje jogot szerez az opció lehívási áron történı jövıbeni vételére és eladására. Az eladó az opciós díj ellenében pedig kötelezettséget vállal az adott termék lehívási áron történı eladására vagy vételére. Az opció típusa ennek megfelelıen lehet call (vételi) és put (eladási). A származékos kereskedés összetett, hiszen a megkötött ügyletek érvényességének nemcsak az üzletkötés a feltétele, hanem a KELER hozzájárulására is szükség van, hiszen az elszámoló ház csak akkor vállalja az ügylet teljesítését, ha az ügylet résztvevıinek a nála vezetett számláján elegendı a fedezet. A megfelelı likviditást az árjegyzık segítik, akiknek feladata, hogy a kereskedés szabad szakaszában vételi és eladási árfolyamokat határozzanak meg, valamint ezen ık maguk is kössenek üzletet. 3.1.8 Értékelési módszerek A tızsdén szereplı részvényeket, árukat, devizákat folyamatosan értékelik, minısítik a szakemberek. Kétféle elemzıt szokás megkülönböztetni, a fundamentálist és a technikait. 3.1.8.1 A technikai elemzés Ez a fajta elemzés a részvény tızsdei árfolyamának historikus mozgásából és a legutóbbi elmozdulásokból próbál következtetni a jövıre. A technikai elemzık, vagy a piac nyelvén szólva a „chartisták” számára egyetlen információként az adott termékre (részvény, index, deviza, stb.) vonatkozó árfolyamdiagram szolgál, szerintük az árfolyam tartalmaz minden, a céggel kapcsolatos lényegi információt. Módszereikkel a spekulánsok döntési pszichológiáját modellezik, ennek segítéségével próbálják meghatározni adott idıszakra az árfolyam irányát. Lényeges feladatuk a trendforduló eltalálása, ez az árfolyamszint, amikor a jegyzések irányt váltanak. A technikai elemzı grafikus eszközöket használ az árfolyamváltozáshoz rendelt trend meghatározásához, mely idıben lehet néhány napos, hetes vagy hónapos.
  • 186 3.1.8.2 A fundamentális elemzés Ezzel a módszerrel egy vállalat eddigi és várható gazdálkodási adatai, az iparági és általános gazdasági körülmények alapján próbálják meghatározni a vállalat értékét, és ezen keresztül az egy részvényre jutó értékét. Feltételezik, hogy hosszabb távon a részvény értéke megegyezik ezzel az értékkel, vagy legalább közelít hozzá. Az értékelés igyekszik figyelembe venni minden, a gazdálkodásra és nyereségtermelésre ható számszerősíthetı tényezıt, mindenekelıtt az eredménykimutatásra, mérlegre, cash-flow kimutatásra támaszkodva. A fundamentális elemzés inkább hosszabb távú döntések megalapozásához alkalmas, a piac rövid távú, hangulati változásait kevésbé képes figyelembe venni, erre a technikai elemzés használatos. A fundamentális elemzınek bíznia kell abban, hogy valósághő információk állnak rendelkezésükre. Bíznak abban, hogy a vállalat folyamatosan mőködik, hiszen csak ez esetben lehet releváns információt leszőrni a múltbeli adatokból a jövıbeni folyamatokra vonatkozóan.
  • 187 A Buda-Cash Brókerház elemzése az OTP Bankról 4 000 6 000 8 000 10 000 12 000 14 000 16 000 18 000 20 000 22 000 24 000 pont 1 000 2 000 3 000 4 000 5 000 6 000 7 000 8 000 Ft OTP ÁRFOLYAM: 5 640 Ft Bankszektor RT FELHALMOZÁS - HT VÉTEL P/E: 8,4 KERESKEDÉS 1 HÓNAP 12 HÓNAP ALAPADATOK Árfolyam 5 640 Részvényszám 280 000 010 Minimum 5 222 1 232 Közkézhányad 72,0 % Maximum 5 648 5 839 Névérték 100 Ft Átlag 5 416 3 784 Kapitalizáció 1 579 Mrd Ft Hozam -0,4% 88,3% Osztalék (2009) 0 Ft Relatív h. -5,5% -6,9% TULAJDONOSOK 2009.09.30. Napi átlagforg. 8,6 Mrd 14,1 Mrd Külföldi intézményi 70,2% Volatilitás 30,1% 63,0% Belföldi intézményi 15,3% BUX-korrel. 0,88 0,82 Saját rv. 1,5% Béta 1,42 Egyéb befektetık 13,0% P/E ‘10 P/BV ‘08 PÜ. ADATOK ‘08/I-IX ‘09/I-IX OTP 8,4 1,5 Összes bev. 744,6 620,1 FHB 12,3 2,2 Üzleti eredm. 385,5 315,3 Erste 11,6 1,1 Nettó eredm. 301,3 130,0 Raiffeisen 24,6 1,0 Mérlegfıössz. 9363 9698 PKO 17,0 2,7 Saját tıke 1133 1171 EPS Eredmény- növekedés P/E P/BV ROE ROA Nem kamatj. bev. aránya Nettó kamatrés Kiadás/bev. arány 2 007 744 11,3% 11,8 2,7 24,7% 2,7% 41,6% 5,8% 59,6% 2 008 859 15,5% 3,3 0,8 24,7% 2,7% 45,9% 4,9% 59,9% 2009E 565 -34,2% 10,0 1,3 14,0% 1,6% 35,5% 6,2% 51,7% 2010E 669 18,4% 8,4 1,1 14,4% 1,8% 34,0% 6,2% 53,6% ÖSSZES BEVÉTEL (Mrd Ft) A társaság: Az OTP Magyarország legnagyobb bankja, összpiaci részesedése 20-25%. Univerzális bank, tevékenysége átfogja a kereskedelmi és a befektetési banki tevékenységek teljes körét. „Retail” jellege továbbra is meghatározó, betétei és hitelei nagyrészt a lakossági ügyfelekhez köthetık. A bank az országban egyedülálló mérető fiókhálózattal rendelkezik, ami kompetitív elınyt jelent - ennek köszönhetıen a bank az egyre élezıdı verseny közepette is viszonylag jól meg tudta ırizni meghatározó piaci pozícióját idehaza. Az elmúlt évek akvizíciói révén az OTP regionális szinten is jelentıs szereplıvé vált, immár az orosz, ukrán, bolgár, román, szlovák, szerb, horvát és montenegrói piacon is aktív. Hírek: Az OTP csoport 45,9 Mrd Ft adózott nyereséggel zárta a harmadik negyedévet, amely 9%-kal nagyobb az elızı negyedévinél, a piaci várakozást pedig 33%-kal múlta felül. Ez azonban jórészt egyszeri adóhatásnak volt köszönhetı, amely 11,7 Mrd Ft megtakarítást jelentett, ennek kiszőrésével az eredmény megfelelt a vártnak. A bevételek negyedéves szinten stabilan alakultak, a nettó kamatbevétel 2%-kal, a nem kamatjellegő bevétel 1%-kal csökkent. A hitelállomány és a kamatmarzs is mérsékelten zsugorodott. Negatívum, hogy jelentısen emelkedett a rossz hitelek aránya és az ezzel összefüggı vártnál magasabb céltartalékképzés. E tekintetben az ukrán leánycégnél a vártnál is nagyobb problémák jelentkeztek, így 19,2 milliárdos veszteséggel zárta a negyedévet. Ugyanakkor pozitívum az anyavállalat jó teljesítménye, valamint a csoportszinten is szigorú költséggazdálkodás. Lehetıségek, veszélyek: Az elsı három negyedév 131 milliárdos profitja alapján elvileg tartható az OTP által kitőzött 150 milliárdos 2009-es eredménycél, ám a gyorsjelentés után a menedzsment jelezte, hogy az óvatos céltartalékolás miatt nem kizárt a kismértékő negatív eltérés. A legfıbb kockázat továbbra is a hitelkockázati költségek alakulása - a legkritikusabb helyzet Ukrajnában van. Ugyanakkor az is látszik, hogy a jó üzemi eredmény bıséges fedezetet nyújt a hitelezési veszteségekre, a tıkehelyzet kiemelkedı. Hosszabb távon komoly probléma a lanyha hitelezési aktivitás, amely alacsonyabb eredményszintet jelent. Amennyiben a makrokörnyezet tovább javul, az idei évben lassú pozitív változás indulhat el a fentiek tekintetében. Frissített modellünkben enyhén csökkenı értékvesztést és a hitelezés valamelyes élénkülését feltételezve 187 Mrd Ft nettó profitot tartunk elérhetınek 2010-ben. Rövid távon továbbra is jelentıs bizonytalanság övezi a nemzetközi gazdasági kilátásokat, az esetleges újabb válsághullám mellett a remélt élénkülés esetén várható globális kamatemelések is veszélyt jelentenek. Idehaza a választások hordoznak többletkockázatot az árfolyamkilátásokat illetıen. Értékelés: Az OTP árazása történelmi és regionális viszonylatban is egyértelmően kedvezı: az idei várható eredménnyel számított P/E 8,4, amely jócskán elmarad a korábbi 12-13-mas értékelési csúcsoktól, a 15-16 körüli regionális szektorátlaghoz képest pedig még inkább alacsony. A globális gazdasági kilátások fokozatosan javulnak és az OTP fundamentális teljesítménye is relatíve jónak mondható. A válságból kiérve kedvezı helyzetbıl indulhat a bankcsoport, hosszabb távon pedig a régiós felzárkózásból adódóan kiemelkedı növekedési potenciállal rendelkezik. Mindezek alapján ajánlásaink változatlanok, elsısorban a hosszú távú befektetıknek javasoljuk a részvény vásárlását. OTP BUX 0 50 100 150 200 250 300 2006 2007 2008 2009E 2010E 11% 18% -34% 15% 0 100 200 300 400 500 2006 2007 2008 2009E 2010E 4%26% 4% 24% 0 200 400 600 800 1000 1200 2006 2007 2008 2009E 2010E 27% -14% 16%27% 0 10 20 30 40 '0 9 .0 1. '0 9. 02 . '0 9. 03 . '0 9. 04 . '0 9. 05 . '0 9. 06 . '0 9. 0 7. '0 9. 0 8. '0 9. 09 . '0 9 .1 0. '0 9. 11 . '0 9. 12 . Mrd Ft
  • 188 A fundamentális elemzés során leggyakrabban használt mutatók: P/E (price / earning), azaz árfolyamnyereség ráta a részvény árfolyamának és az egy részvényre jutó nyereségnek a hányadosa. A mutató tulajdonképpen a vállalat növekedési kilátásaira vonatkozó piaci optimizmust szemlélteti, értéke iparáganként változik. Az elemzıknek ajánlásaik során iránymutatásként szolgál a kapott szám, ha ık ennél optimistábbak, akkor vételre, ha pesszimistábbak, akkor eladásra ajánlhatják a vizsgált részvényt. EPS (earnings / share) megmutatja, hogy a vállalat mekkora egy részvényre jutó eredményt ért el a vizsgált idıszakban. Az adat, ha negatív, akkor veszteség, ha pozitív, akkor pedig nyereség keletkezett. P/BV (price / book value), egy részvényre jutó saját tıkét viszonyítja a részvény árához. Azokban az iparágakban használatos elsısorban, ahol az éves eredményadatok volatilitása nagy. P/B ráta (market to book value ratio) a piaci érték /és a könyvszerinti érték hányadosa. Abban az esetben, ha az egy részvényre jutó saját tıke mutató alacsony, akkor a befektetés biztonságosnak tekinthetı. Az elemzık a könyv szerinti értéket a piaci árfolyam alsó határának tartják. EV/EBITDA mutatót elsısorban a stabil cash-flow-val rendelkezı iparágaknál (pl: távközlés) alkalmazzák. Ez a vállalat tartós finanszírozásának piaci értékét (EV) viszonyítja a korrigált üzemi eredményhez. 3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete A világ csaknem valamennyi országában létezik olyan szervezet, melynek célja a biztosítási, pénztári, pénz- és tıkepiaci területeken mőködı szervezetek tevékenységének ellenırzése. A felügyeletek legfıbb feladata a pénzügyi szervezetek ügyfélkörének védelme, valamint a prudens mőködés és korrekt piaci verseny fenntartása. A felügyeletek olyan kulcsfontosságú gazdasági szereplıket ellenıriznek, mint a tızsdék, a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások, a befektetési alapok, a biztosítók vagy éppen a nyugdíjpénztárak. Fı feladatuk a pénzügyi rendszerek biztonságos mőködésének biztosítása, a pénzügyi szervezetekre vonatkozó törvények betartása és a piaci szereplık érdekeinek képviselete. Ezen felül megkövetelik a befektetési döntések megalapozásához szükséges információk közzétételét is.
  • 189 Hazánkban, a 90-es években három Felügyelet mőködött. Ezek voltak az Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és az Állami Pénztárfelügyelet. 3.1-2 ábra Állami Pénz és Tıkepiaci felügyelet Elıdszervezetek Prudenciális (szolvencia) felügyelet Prudenciális és fiduciáris követelmények Állami Biztosításfelügyelet Állami Pénztárfelügyelet Közzétételi követelmények és a befektetési portfólió felügyelete A közraktár kölcsönnyújátsi tevékenységére irányuló felügyelet Piaci tevékenység és magatartás felügyelete, prudenciális szabályok érvényesítése Közzétételi követelmények és a befektetési portfólió felügyelete Felügyelt intézmény Hi te lin té ze te k Bankok Pénzügyi vállalkozások Befektetési szolgáltatók Értékpapír- és árutızsde Értékpapír kibocsátók Befektetési alapok Felügyeleti módszerek Részletes szabályokon nyugvó prudenciális felügyelet Korlátozott prudenciális felügyelet (minimum tıkekövetelmény) Közzétételi követelmények Takarék és hitelszövetkezetek Szakosított hitelintézetek Magánnyugdíjpénztárak Biztosítók, biztosításközvetítık és biztosítási szaktanácsadók Kockázati tıketársaságok, tıkealapok Közraktárak Ön ké n te s Pé n zt ár a k Nyugdíjpénztárak Önsegélyezı pénztárak Egészségpénztárak Forrás: www.pszaf.hu A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének létrejöttérıl az Országgyőlés 1999. évi CXXIV. törvényében rendelkezett. A rendelkezés értelmében a PSZÁF 2000. április 1-tıl az elıbbiekben említett három Felügyelet összevonásával kezdte meg mőködését. Az összevont szervezettel az volt a jogalkotók célja, hogy nıjön a felügyeleti munka hatékonysága, magyarul a hatóság szeme elıl ne lehessen elrejteni bizonyos tevékenységeket, kockázatokat azzal, hogy azokat az egyik mőködési területrıl a másikra teszik át a piaci szereplık. Összességében hatékonyabbá kívánták tenni a pénzügyi csoportok felügyeletét.
  • 190 A Felügyelet kidolgozta mőködési alapelveit, s ezekre építette stratégiai céljait és tevékenységi politikáját. A megelızı jellegő felügyeleti gondolkodásmód jegyében a PSZÁF racionalizálta a felügyelt intézmények adatszolgáltatási rendszerét, kialakította a preventív felügyelést támogató eljárásrendet. Valamennyi felügyelt szektorban kidolgozta a vizsgálati kézikönyveket. Korszerő kockázatkezelési és monitoring-rendszer épült ki, amelyek segítségével lehetıvé vált a nagyobb kockázatok felismerése. A PSZÁF jogi személyiségő, önállóan gazdálkodó, a kormány irányítása alatt mőködı országos hatáskörő szerv, felügyeletét a pénzügyminiszter látja el. 3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdeindexei A világ tızsdeindexei közül kiemelkedik számos benchmark, melyek iránymutatásként szolgálnak a többi index számára. A nemzetközi piacok, befektetık kiemelt figyelemmel követik ezeket, amibıl következtetéseket vonnak le az aktuális idızónában lévı tızsdék nyitására. A tızsdék zárva tartása alatt a határidıs index (pl: S&P 500 Futures) mutatja, hogy az adott piacon a nyitás milyen irányba várható (emelkedés, csökkenés). Az USA-ban az S&P Composite 500, a Dow Jones Industrial Avarage (Dow) és a NASDAQ emelkedik ki, közülük is elsısorban az S&P bír kiemelkedı jelentıséggel. Ez piaci értékkel súlyozott index 500 céget tartalmaz. Az index számításakor meghatározzák a benne szereplı vállalatok piaci értékét az adott, illetve a megelızı napon. Az index változását pedig a piaci érték egyik napról a másikra történı változása adja. Európában a vezetı nyugat-európai indexek közül a német DAX, a francia CAC-40, vagy a londoni FTSE áll a figyelem középpontjában. Ezek rendszerint a legnagyobb és legfontosabb részvényeket tartalmazzák. Összefoglaló indexként pedig ott a Stoxx 600, ez a legjelentısebb európai papírokat tudhatja tagjai között. Ázsiában a japán NIKKEI 225 és a kínai HANG-SENG index, valamint a Shanghai Compositi az irányadó.
  • 191 3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT Magyarországon több mint 150 éves múlttal rendelkezik a tızsde, az elsı kereskedés 1853-ban indult. Akkoriban a mezıgazdaság jelentıs térnyerésének köszönhetıen Gabonacsarnok néven árutızsde jött létre, 1864-ben pedig megalakult a Pesti Áru- és Értéktızsde, ahol már részvényekkel és devizákkal is lehetett kereskedni. Az elsı évben 21 részvényt lehetett megvásárolni. A lassú, de biztos fejlıdést az 1873-as tızsdekrach némileg visszavetette, de a századfordulóra Európa negyedik legnagyobb tızsdéjévé vált. A virágkornak rövid idıre az 1919-es Tanácsköztársaság vetett véget, majd 1948-at követıen a kommunista rezsim évtizedekre beszüntette a hazai tızsdei kereskedést. A rezsim gyengülése és a külföld felé történı óvatos nyitás ismét felélesztette a tızsde iránti igényt. A 80-as évek elejétıl a kötvénypiac újraélesztése jelentette az elsı lépést. Az évtized végére pedig a jogszabályi háttér (1988. évi VI. törvény, a Társasági Törvény valamint a külföldiek magyarországi befektetéseit szabályozó 1988. évi XXIV. törvény) is biztosítottá vált. A tızsde konkrét szabályozásáról pedig az 1990. évi VI. törvény szólt, melynek elfogadása után nem sokkal 1990. június 19-én 41 bank, pénzintézet és értékpapír-forgalmazó, valamint a Magyar Nemzeti Bank megalapította a Budapesti Értéktızsdét. Az egyetlen bevezetett részvény az IBUSZ volt. A tızsde az eltelt 20 év alatt rengeteg fejlıdésen, változáson esett át. Nyílt kikiáltásos kereskedés 1995-ig folyt a BÉT-en, ezt követıen 1998-ig a távkereskedési rendszerrel kibıvítve teljesültek az azonnali piaci megbízások. 1998-tól pedig teljes mértékben bevezetésre került az azonnali piacon a Multi Market Trading System-et (MMTS), 1999-tıl a határidıs piac is teljes egészében áttért az elektronikus kereskedési rendszerre. Az ezredforduló után 2002-ben a Tızsdetanács döntése értelmében megszőnt a BÉT önálló jogi státusza és a versenyképesség fokozása érdekében gazdasági társasággá alakult át. Ezt 2004-ben tulajdonosváltás követte, osztrák bankok mellett a Wiener Börse és az Österreichische Kontrollbank AG lett a magyar tızsde többségi tulajdonosa. A Budapesti Értéktızsde és a Budapesti Árutızsde tevékenységének integrációja révén, 2005. november 2. óta árupiaci kereskedelem is folyik a BÉT-en. A Tızsde árupiacán azonnali, határidıs és opciós ügyletek köthetık gabona termékekre. A tızsdei árutermékek szabványosítottak, azaz a BÉT meghatározza a termékek minıségi jellemzıit, valamint az árupiaci ügyletek paramétereit is.
  • 192 Az egykori Budapesti Árutızsde, a BÁT története A Budapesti Árutızsde múltja 1989. augusztus 15-re nyúlik vissza, ekkor hívta életre a hat alapító tag (az Agrimpex, a Konzumbank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, a Mezıbank, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért és a Zöldker Egyesülés) a Terménytızsde Kft.-t, melynek célja az árutızsde alapjainak megteremtése volt. A bekövetkezı rendszerváltás és a jogi-szabályozási háttér megteremtése lehetıvé tette az árutızsde elindítását. Az elsı üzletkötésre 1989. november 8-án került sor egy átmeneti helyszínen, majd 1990 januárjától már az Értéktızsdével egy fedél alá került az Árutızsde is. Kereskedni heti egy alkalommal lehetett. Ugyanebben az évben július 18-án 28 alapító tag megalapította a Budapesti Értéktızsdét és egyben létrehozta a gabonaszekciót. 1991. június 4-én az élıállat- és a hússzekció, majd 1993. március 16-án a devizaszekció is megnyitott, mely késıbb pénzügyi szekcióvá alakult. Szabályozási áttörést az 1994-es év hozott, ekkor megszületett az árutızsdérıl és az árutızsdei ügyletekrıl szóló törvény. Ez megteremtette a feltételeket arra, hogy 1994. november 29-én az Árutızsde Kft. jogutódjaként létrejöjjön egy igazi tızsdei szervezet, a Budapesti Árutızsde. Az Árutızsde a kezdeti idıszakban robbanásszerő fejlıdésen esett át, az elsı évet 570 millió forintos forgalommal zárta, ez 1996-ra már 918 milliárd forintot tett ki. A fejlıdés 1998-ig töretlen maradt, de az orosz válság rendkívül érzékenyen érintette a BÁT-ot. A forgalom töredékére esett, fıleg a húzó szekciónak számító pénzügyi részleg esett vissza drámai mértékben. A felépülés hosszú idıt vett igénybe, ennek hajtóereje elsısorban a határidıs termékek köre volt. 2005-ben beolvadt a BÉT-be, ezzel megszőnt, ezzel elveszítette önállóságát. A Tızsde négy fı tevékenysége: Kibocsátói szolgáltatások: a BÉT-en lehetıség nyílik a gazdasági élet szereplıi számára, hogy a növekedésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat a nemzetközi normáknak megfelelıen szabályozott piacokról biztosítsák részvénykibocsátással. A Tızsdén keresztül hozzáférhetıek a globális tıkepiac szereplıi. Kereskedési szolgáltatások: A Tızsde platformot biztosít a kereskedı cégek számára, akiknek a befektetık megbízást adhatnak a tızsdei termékekre.
  • 193 Piaci információk nyújtása: A bevezetett értékpapírok kereskedési adatairól, fundamentumaiban bekövetkezett változásairól azonnali információkat nyújt. A piaci adatok mindenki számára hozzáférhetıek. Befektetési termékek innovációja: A BÉT kereskedési lehetıséget biztosít a pénzügyi innovációk számára, valamint széles és folyamatosan bıvülı termékpalettát kínál a határidıs és opciós piacok befektetıinek. 3.1.11.1 A BÉT szervezeti felépítése A tızsde elsıdleges döntéshozatali fóruma a közgyőlés, melyen a tagok szavazással döntenek az egyes napirendi pontokról. Itt kerülnek megválasztásra az Igazgatóság és a Felügyelı Bizottság tagjai is. A Tızsde alapszabályzata tartalmazza az Igazgatóságra és a Felügyelı Bizottságra vonatkozó elıírásokat. E szerint az Igazgatóság – mely a társaság ügyvezetı szerve - 3-7 fıbıl állhat, akik közül a tagok egyszerő szótöbbséggel választják meg az elnököt és az alelnököt. Az Igazgatóság tagjainak megbízatása 3 évre szól. A Felügyelı Bizottság feladata a társaság ügyvezetésének ellenırzése. A tagok mandátuma ugyancsak 3 évre szól, fontos kitétel, hogy nem lehetnek a Budapest Értéktızsde Zrt. alkalmazottai. A 3-6 fıbıl álló Bizottságot a közgyőlés választja meg. A vezérigazgató látja el a társaság napi mőködését. İ az, aki végrehajtja a közgyőlés és az Igazgatóság döntéseit. Feladatkörébe tartozik a tızsdei kereskedés szervezése, felügyelete, a tızsdei információk nyilvánosságra hozatala is. A Tıkepiaci törvény lehetıséget biztosít a Tızsdén szereplı társaságok, a befektetési szolgáltatók, illetve a befektetık számára, hogy a Tızsdével kapcsolatos döntéshozatalban véleményezési jogkörrel részt vegyenek. Ezt az érdekképviseleti bizottságokon keresztül látják el, melynek tagjait a kereskedık és a kibocsátók választják. Tagsági idejük az Igazgatóság mandátumával megegyezı. Ennek tükrében létezik Kereskedési Bizottság, Kibocsátói Bizottság. A Tızsde üzleti döntéseinek megalapozására, támogatására szakmai bizottságokat is mőködtet. Az Elszámolási Bizottság az elszámolási rendszerrel kapcsolatos döntésekben vesz részt. Az Index Bizottság elsıdleges feladata a BÉT indexeinek karbantartása és fejlesztése, valamint egyéb tızsdei mutatók kidolgozása. Tagjai független piaci szakemberek közül kerülnek ki. A Delivery Bizottság feladata a gabona tızsdei ügyletek felügyelete és esetlegesen a végrehajtandó szankciókra vonatkozó javaslattétel.
  • 194 Mind a három Bizottság esetében a tagokat az Igazgatóság nevezi ki az érintett szekciótagok, szervezetek, szakemberek, kereskedıcégek ajánlása alapján. 3.1.11.2 A BÉT szekciói A Tızsdén a termékek kereskedése szekciókban zajlik. A termékcsoportok szekciónkénti besorolását az egyes befektetési eszközök sajátossága határozza meg. A következı szekciókban folyik a kereskedés a BÉT-en: Részvény szekció Ebben a szekcióban tulajdonviszonyt megtestesítı értékpapírokkal (részvények, befektetési jegyek), strukturált termékekkel (certificate, ETF) és kárpótlási jegyekkel lehet kereskedni. Hitelpapír szekció Ide tartoznak a hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, az államkötvények, a jelzáloglevelek és a vállalati kötvények. Származékos szekció A származékos szekcióban részvény és index hátterő, deviza és kamat alapú határidıs, valamint opciós termékekkel lehet kereskedni. A legjelentısebb forgalmat a határidıs részvényindex (BUX) kontraktusban bonyolítják. Áruszekció A BÉT és BÁT 2005-ös összeolvadása óta lehet áru, jellemzıen gabona alapú termékekkel kereskedni. Különbség a többi szekcióhoz képest, hogy itt azonnali és származékos ügyleteket is lehet kötni. Szabadpiac Az MMTS kereskedési rendszer bevezetése óta lehet OTC, azaz úgynevezett tızsdén kívüli ügyleteket kötni. Itt folyik a más értékpapírpiacokra bevezetett értékpapírok kereskedelme. 3.1.11.3 A BÉT-en szereplı indexek A magyar piacon a legismertebb index a BUX, melyet a BÉT 1990-es alakulásakor hoztak létre. Az index célja, hogy mutatóján keresztül nyomon követhetı legyen a magyar részvénypiac összesített mozgása. A BUX tıkesúlyozású index, azaz az indexkosarában lévı részvénytársaságok értékének változását tükrözi, kiinduló értéke 1 000 pont volt. Az indexkosár felülvizsgálata, a súlyok változtatása évente
  • 195 kétszer történik az index kézikönyvében meghatározott módon és rendszerességgel. A kosárba maximum 25 papír kerülhet, a Tızsdetanács dönt az egyes sorozatok indexbe történı felvételérıl, illetve kivezetésérıl. A BUX-on kívül még három index van jelen a magyar piacon. A BUMIX kis és közepes kapitalizációjú papírokat tartalmaz. Kosarába csak olyan részvénysorozat kerülhet, amelynek közkézhányaddal korrigált piaci kapitalizációja nem haladja meg a 100 milliárd forintot. Az index-el kapcsolatos egyéb eljárások megegyeznek a BUX-nál alkalmazottal. A CETOP20 nevő index a 20 legnagyobb tıkeértékő és tızsdei forgalmat bonyolító, azaz leglikvidebb közép-európai vállalatot tartalmazza, amely jól tükrözi a régióban jellemzı mozgásokat. A RAX indexet a Befektetési Alapkezelık Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) hívta életre 1999-ben, ezt a befektetési alapok teljesítménymérése céljából hozták létre. A rögzített súlyozású index egy elméleti portfolió, mely az alapokra jellemzı értékpapír-struktúrát feltételez. Alapvetı célja, hogy az elméleti befektetési alapnak a bázis idıponthoz viszonyított változását mutassa, ami a részvény befektetési alapok számára az egyetlen hazai benchmark. 3.1.11.4 Kereskedési szakaszok A tızsdei termékek kereskedése három szakaszban történik: • nyitó- • szabad- • zárószakasz, • záróáras kereskedési szakasz (csak a részvényszekcióban). A nyitó- és zárószakasz lényege, hogy meghatározásra kerüljön a tızsdei termékek nyitó és záró ára. Ez úgy történik, hogy az ajánlatgyőjtési szakaszban az ajánlatok bekerülnek az úgynevezett Ajánlati Könyvben, de a kötés még nem történik meg. A rendszer folyamatosan meghatároz egy indikatív árat, ami alapján alakul ki az egyensúlyi nyitó, illetve záróár. A szabad szakaszban folyamatos ajánlatpárosítás mellett jönnek létre a kötések. Az adott megbízás akkor teljesítésül, ha az Ajánlati Könyvbe van megfelelı ellenajánlat. Ha nincs, akkor a megadott idıbeli hatály (maximum 30 nap) lejártáig bekerül az Ajánlati Könyvbe ár és idı szerinti prioritás szerint és amint van megfelelı ajánlat azonnal teljesül. A záróáras kereskedési szakaszban az adott napra meghatározott záróáron az ügyletek folyamatos ajánlatpárosítás mellett jönnek létre.
  • 196 Ajánlatot enne megfelelıen csak záróáron lehet tenni, ha nincs záróár, akkor ebben a szakaszban nem lehet sikeres ügyletet kötni. 3.1.11.5 A BÉT kereskedési rendszere A Tızsdei kereskedés elsı igazán fejlett rendszere az MMTS (Multi Market Trading System) 1998-ben került bevezetésre. A rendszer azóta folyamatos fejlesztés alatt van, jelenlegi formájában lényegében 2005 óta mőködik. Ez a fajta elektronikus távkereskedési rendszer megfelelı technikai háttérrel a világ bármely pontjáról elérhetı. A rendszerben lévı részvények kötési adataiból számolja a valós idejő indexeket, mint a BUX vagy a BUMIX. Az MMTS rendszer elısegítette a még átláthatóbb, még rendezettebb piaci viszonyok kialakulását és kockázatkezelés terén is nagy biztonságú kereskedés-technikai eszközként mőködik. A kereskedési rendszerbe beérkezı ajánlatok típusai: A limit típusú (limit order) ajánlat a legelterjedtebb típus. Az így beadott megbízás csak a megadott áron vagy attól kedvezıbb feltételek mellett teljesülhet. A piaci ajánlat (market order) megbízás a beadás pillanatában teljesül, ha valamilyen oknál fogva nem tud teljesülni, akkor visszavonásra kerül az Ajánlati Könyvbıl. A küszöbáras ajánlat (stop-loss order) hasonlít a limit típusúhoz, miután addig nem kell végrehajtani, amíg a részvény ára nem esik a limitár alá. A részvényt akkor adják el, ha ára a küszöbár alá esik, ennek lényege a veszteségminimalizálás. Ennek ellenkezıje a stop-vételi ajánlat (stop-buy order), ami azt jelenti, hogy az adott részvényt akkor kell megvenni, ha a limitár fölé emelkedik. Az ajánlatokat idıben is meg kell különböztetni. A most ajánlat csak az adott idıpontban a kereskedési rendszer ellenoldalán szereplı ajánlattal párosítható. A napi ajánlat (day order) az adott kereskedési nap végéig érvényes. A szakasz ajánlat az adott kereskedési szakasz végéig érvényes. A visszavonásig érvényes ajánlat érvényessége annak visszavonásáig tart. Adott dátumig érvényes ajánlat maximum 30 napig maradhat a kereskedési rendszerben, ha ez idı alatt nem teljesül, akkor törlıdik. Mennyiségre vonatkozó ajánlatok két részre bonthatók, rész- és mind ajánlatra. A rész ajánlat esetében a megbízáskor meghatározott
  • 197 mennyiség több részletben is teljesíthetı. A mind ajánlat csak a teljes mennyiségre vonatkozóan teljesülhet. 3.1.11.6 A tızsdei ügyletek elszámolása A Tızsdén kötött valamennyi ügylet elszámolását a Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt. (KELER) végzi. A KELER-t az Magyar Nemzeti Bank alapította 1993-ban értéktári, klíring és elszámolóházi tevékenységre. Közvetlen partnerei közé tartoznak a bankok, brókercégek, befektetési szolgáltatók és az értékpapírt kibocsátók. Az elsı érdemi változást a 2009-es év hozta meg, ekkor funkcionálisan kettévált a KELER. Ennek értelmében a KELER elszámolóházként végzi a Tızsdén kötött ügyletek teljesítését. Központi értéktárként pedig keletkezteti a Magyarországon kibocsátott értékpapírokat és vezeti a központi értékpapír számlákat. A KELER KSZF pedig, mint központi szerzıdı fél garanciát vállal az azonnali és a származékos ügyletek elszámolására. Amennyiben valamelyik fél nem teljesíti kötelezettségét, akkor a KELER KSZF saját tıkéjébıl köteles a fennálló kötelezettséget rendezni. Mőködését a Tıkepiacról szóló törvény (Tpt.) és a Hitelintézetekrıl és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.), valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szabályozza. A KELER Zrt. 2004. január 1-je óta mőködik szakosított hitelintézetként, ezért a törvényekben meghatározott feltételek szerint jogosult hitel és pénzkölcsön nyújtására is. Elszámolási módozatok Azonnali ügyletekkel kapcsolatos elszámolások hossza a részvényszekcióban három nap (T+3), míg a hitelpapír szekcióban (T+2). A származékos ügyletek esetében napi elszámolással valósul meg. Az egyedi részvény, az államkötvény alapú termékek és az áruszekció termékei esetében az elszámolás fizikai szállítással történik. A többi tızsdén kötött üzletek esetében az elszámolás készpénzben történik. 3.1.11.7 A BÉT-en jegyzett társaságok tájékoztatási kötelezettsége A Budapesti Értéktızsdén szereplı társaságoknak rendszeres jelentéstételi kötelezettsége van, annak érdekében, hogy a befektetık megfelelı
  • 198 információhoz jussanak az egyes részvényekkel kapcsolatosan. Az elıírásokat a tızsde és tıkepiaci törvény szabályozza részletesen Az információknak minden befektetı számára elérhetınek kell lenniük, ennek érdekében kötelességük a BÉT-nek elküldeni, valamint két országos napilapban közzétenni azokat. Az adatoknak mindenben meg kell felelniük a valóságnak, mindenkor a vállalat teljes átláthatóságára kell törekedni. A tızsdei cégeknek negyedévente publikálni kell gyorsjelentésüket, amelyben a társaság gazdálkodási környezetérıl, pénzügyi helyzetérıl kaphatnak a befektetık pontos képet. A menedzsment ezzel együtt sokszor szokott éves eredményvárakozást közölni, amit a folyó év közben felfelé és lefelé is módosíthatnak. A jelentésnek tartalmaznia kell a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelı konszolidált mérleget, eredmény- és cash flow kimutatást. A gyorsjelentést minden naptári negyedévet követıen 60 napon belül kell nyilvánosságra hozni. Éves beszámolót április 30.-ig kell nyilvánosságra hoznia a vállalatnak, míg a konszolidált beszámolót szeptember 30-ig. Ez lényegesen több információt tartalmaz, mint a negyedéves jelentés, ezek közül a leglényegesebbek: - általános cégadatok - könyvvizsgálói jelentés - tulajdonosi struktúra - foglalkoztatási adatok - gazdálkodás részletesebb elemzése - kockázati tényezık kiemelése. A fundamentumokat részletesen bemutató jelentéseken felül rendkívüli tájékoztatási kötelezettsége is van a tızsdei társaságoknak. Ez a nem mindennapi, a szokásos üzletmenettıl eltérı események bekövetkezésekor kötelezı, abban az esetben, ha ezek közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatják a részvények megítélését (pl. csıd- vagy felszámolási eljárás, változások a tulajdonosi körben vagy a menedzsmentben). Ezeket az információkat a piac nyitva tartása alatt 30 percen belül írásban kell tudatni a Tızsdével, a kereskedés vége után bekövetkezett változásokat pedig másnap reggel 8 óra 30 percig.
  • 199
  • 200 3.2 Befektetési alapok Tartalomjegyzék 3.2 Befektetési alapok 200 3.2.1 A befektetési alapok fogalma 201 3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása 203 3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök 206 3.2.4 Az alapok kockázata és hozama 207
  • 201 3.2.1 A befektetési alapok fogalma A befektetési alapok olyan intézmények, amelyek sok személytıl győjtenek össze tıkét egy közös vagyonba. A kisebb-nagyobb megtakarításokat egy pénzalapba koncentrálva, a tıkét hatékonyan fektetheti be a létrejövı befektetési alap. A kisbefektetık számára az alapokon keresztül olyan befektetések is elérhetıvé válnak, amelyeket maguk gazdaságosan nem érnének el. Emellett befektetéseiket több eszköz között oszthatják meg, ami egyénileg szintén nem volna számukra hatékonyan megvalósítható. A befektetési alapok létrehozói speciális szaktudással rendelkezı cégek, a befektetési alapkezelık. A befektetési alapok kialakításakor a tıke győjtése befektetési jegyek kibocsátásával valósul meg. Az alapkezelı a befektetési jegyek tulajdonosainak általános megbízásából jár el. A befektetési alap kollektív befektetés. A befektetési alapok tıkéjét a következıkbe fektetik: befektetési eszköz, bankbetét, deviza, ingatlan. A befektetési alapok kínálta befektetési jegyek közkedvelt megtakarítási formái a kisbefektetıknek a fejlett pénzügyi piacokkal rendelkezı országokban. Az 1990-es évek végére a magyar befektetık körében is ismertté és népszerővé vált ez a megtakarítási forma. Nem kis volumenben azonban intézményi befektetık, mint a nyugdíjpénztárak, vagy a biztosítók tartalékai kerülnek befektetésre befektetési alapokban. A fejlett gazdaságú országokban számos kisbefektetı az alapokon keresztül kapcsolódik a tıkepiacokhoz. A háztartások megtakarításai a részvény-, kötvény-, jelzáloglevél-kibocsátóknak közvetett úton, a befektetési alapok transzformációjával válnak elérhetıvé. Az alapok napjainkra óriási tıkét összefogó és mozgató pénzügyi közvetítıkké váltak, így jelentıs szerepet játszanak a világ tıkemozgásaiban. Hazánkban az 1990-es évek elején jelentek meg a befektetési alapok. Mőködésüket 1992 januárjától törvény szabályozza. Hamarosan kedvelt befektetési célpontokká váltak a magyar lakosság körében, amit ekkor a befektetési jegyekhez kapcsolódó jelentıs adókedvezmények is elısegítettek. Bár napjainkra az adókedvezmények visszaszorultak, az alapok népszerőek maradtak. Az alapok értéke 2009. szeptember végén 2682 milliárd forint volt a magyar alapokat lényegében lefedı BAMOSZ tagok által kezelt vagyont tekintve. A befektetési alapok létrehívói tehát az alapkezelık. Az alapok rajtuk kívül a befektetıkhöz, befektetéseiken keresztül értékpapír kibocsátókhoz, ingatlanokhoz, letétkezelıkhöz kapcsolódnak szorosabban
  • 202 mőködésük során. Tevékenységüket független könyvvizsgáló ellenırzi, állami oldalról a törvényességet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) vizsgálja. Az alapkezelı az alapok kezelésére szakosodott szervezet. Az alapkezelési tevékenységet folytató cégeknek törvényben meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel kell rendelkezniük, a mőködéshez a Felügyelet engedélye szükséges. Az alapkezelı alakítja ki az alap befektetési politikáját, határozza meg, mely körben kerülnek a befektetési jegyek kibocsátásra. Az alap kezelését a befektetési jegyek tulajdonosai részére úgy látják el, hogy azok elért hozama a lehetıség szerinti maximális legyen. Az alapkezelı a befektetıket folyamatosan tájékoztatja az alap mőködésével kapcsolatos fontosabb – és törvényben elıírt – gazdasági adatokról. A befektetık azok a személyek, akik az alap befektetési jegyeit megvásárolják. A befektetési jegyek birtoklása nem jelenti azt, hogy az alap mőködésébe a befektetık beleszólhatnak. Nélkülük azonban az alapok mőködésképtelenek volnának, hiszen a befektetéshez szükséges tıke a jegyek eladásával győjthetı csak össze. A letétkezelı az alapkezelıtıl elkülönült szervezet, amely az alapkezelı megbízásából ellátja a letétkezelıi teendıket. Tevékenysége során intézi a befektetési jegyek eladását és visszavásárlását, kifizeti a hozamokat. Ellátja az alap befektetéseihez kapcsolódó adásvételekhez kötıdı technikai teendıket. Ellátja az alap birtokában levı értékpapírok letéti ırzését, gondoskodik a befektetések hozamainak beszedésérıl. A letétkezelı állapítja meg az alap nettó eszközértékét. Elısegíti, hogy az alapkezelı az elıírásoknak megfelelıen végezze feladatát. A független letétkezelı egyben védi a befektetık érdekeit, hiszen csak olyan megbízásokat hajt végre, amelyek megfelelnek a jogszabályi elıírásoknak, az alap meghirdetett elveinek. Ha bármilyen rendellenességet tapasztal, azt azonnal köteles a Felügyelettel közölni. Az alapkezelı az alap éves beszámolóját köteles könyvvizsgálóval auditáltatni. A könyvvizsgálat során a könyvvizsgáló ellenırzi, hogy az alapkezelı eleget tett-e a jogszabályi elıírásoknak, illetve az alapkezelési szabályzatban foglaltaknak. Megállapításait könyvvizsgálói jelentésben rögzíti. Súlyos szabálytalanságok esetén köteles a Felügyeletet tájékoztatni, de lehetısége van minden ügyben a Felügyelettel konzultálni. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete állami oldalról látja el a befektetık érdekében a befektetési alapok felügyeletét. A tevékenység kiterjed az alapok létesítésének, kezelésének, mőködésének felügyeletére. Lényegét tekintve a Felügyelet munkája az alapok életének minden szakaszát érinti.
  • 203 A befektetési alapok értékpapír vásárlásaikkal vállalkozások résztulajdonosaivá, hitelezıivé válnak. Tulajdonosként közvetlenül szólhatnak bele egy-egy társaság életébe. Kölcsönzıkként nagy hatást gyakorolnak a kötvény, záloglevél piacokra. Ingatlanok felvásárlásával, azok jövedelmezı mőködtetésével, szintén a gazdaság reálszférájának vérkeringésébe kapcsolódnak be. 3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása A befektetési alapok több szempontból csoportosíthatók. Befektetési alapot nyíltvégő vagy zártvégő, értékpapír- vagy ingatlanalapként, nyilvánosan vagy zártkörően lehet létrehozni. Az értékpapíralapokon belül különleges alapként, európai befektetési alap, alapokba befektetı befektetési alap, származtatott ügyletekbe befektetı befektetési alap és indexkövetı befektetési alap is létrehozható. Csoportosítani lehet az alapokat jegyeik visszaválthatósága alapján. Eszerint mőködnek nyíltvégő és zártvégő alapok. Ez a csoportosítási szempont a befektetési jegyek forgalombahozatalával és visszavásárlásával hozható összefüggésbe. A nyíltvégő alapok forgalomban levı befektetési jegyeinek száma, így az alap saját tıkéje változhat. Az alap nemcsak mőködésének megkezdésekor, hanem bármikor forgalomba hozhat befektetési jegyeket. Amennyiben azonban a befektetık kívánják, köteles befektetési jegyeit visszavásárolni. A zártvégő alapok ezzel szemben csak létrejöttükkor hozhatják befektetési jegyeiket forgalomba, és a mőködésük lezárásáig nem kötelesek azokat visszavásárolni. A befektetık a piacon persze eladhatják papírjaikat, tehát a papír tulajdonosa változhat a futamidı alatt. Az alapkezelık rugalmasságuk miatt a nyíltvégő alapokat preferálják. A zártvégő alapok elınye az, hogy a piacon kitörı esetleges pánikban az alapnak nem kell befektetıi felé helytállnia, ami a nyíltvégő alapoknál óhatatlanul oda vezet, hogy maguk is kénytelenek befektetéseiket részben eladni. Ezért a zártvégő alapok stabilabban tervezhetik tartós befektetéseiket, a rövid távú piaci zavarok nem érintik lényegesen az alap tevékenységét. Az alapok csoportosíthatók a befektetık köre szerint. Megkülönböztethetünk nyilvános és zártkörő alapokat. A nyilvános alapok befektetési jegyeit bármely befektetı jegyezheti, vagy a mőködés alatt megvásárolhatja azokat. A zártkörő alapok esetén elıre meghatározzák, hogy kik vásárolhatnak befektetési jegyeket. Az alap indulásakor csak ezek a befektetık jegyezhetnek az alap befektetési
  • 204 jegyeibıl, illetve a késıbbiekben a jegyek csak ezen a körön belül forgalomképesek. A befektetés típusa alapján megkülönböztetünk értékpapíralapokat és ingatlanalapokat. Az alapok tıkéje a következı eszközökben tartható: a) befektetési eszköz; b) bankbetét; c) deviza; d) ingatlan. Ingatlant kizárólag az ingatlanalap szerezhet Az alapok a következı befektetési eszközöket tarthatják: a)átruházható értékpapírok; b) pénzpiaci eszközök; c) értékpapírra, devizára, indexre, illetıleg ezek származtatott termékeire vonatkozó határidıs ügyletek, ideértve az ezekkel egyenértékő készpénz- elszámolású eszközöket; d) határidıs kamatlábügyletek; e) kamat-, deviza- és tıkecsereügyletek; f) vételi és eladási opciók értékpapírra, devizára, indexre és kamatlábra, illetve ezek származtatott termékeire, ideértve az ezekkel egyenértékő készpénz-elszámolású eszközöket; g) üvegházhatású gázkibocsátási egységekre és légszennyezı anyagkibocsátási jogokra vonatkozó opciók, határidıs és egyéb származtatott ügyletek, amelyek teljesítése készpénzes elszámolással történik és kereskedése szabályozott piacon zajlik, illetve amely ügyletek elszámolását elfogadott elszámolóház végzi folyamatos biztosítékadási kötelezettség mellett. A jelenleg hatályos magyar jogi szabályozás további speciális alapokat nevesít. Ezek nevében is szerepeltetni kell a specialitásukra utaló megjelölést. A szabályozás szerint ezek az alapok az általános korlátoktól eltérıen fektethetnek bizonyos befektetési eszközökbe. Ilyen alapok a befektetési alapokba befektetı befektetési alapok, a származtatott ügyletekbe befektetı befektetési alapok, az indexkövetı befektetési alapok. A befektetési alapokba fektetı befektetési alapok más befektetési alapok befektetési jegyeit szerezhetik meg, illetve más kollektív befektetési formák értékpapírjai kerülhetnek birtokukba. A származtatott ügyletekbe befektetı befektetési alapok az általános korlátoktól eltérıen köthetnek határidıs, opciós ügyleteket értékpapír-, deviza- vagy árutermékekre, köthetnek repo, vagy swap ügyleteket.
  • 205 Az indexkövetı befektetési alapok úgy alakítják ki portfoliójukat, hogy azok valamely index változását tükrözzék árfolyamváltozásukban. Az indexek olyan indexek lehetnek, amelyeket legalább egy évig nyilvánosan meghirdetnek. Ezek közé sorolhatjuk a tızsdeindexeket. Az alapok csoportosíthatók befektetési politikájuk szerint. A nemzetközi gyakorlat alapján a Befektetési Alapok Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) kidolgozta irányelveit. Eszerint létrehozhatók: Likviditási alapok: azok az alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje nem haladhatja meg a 3 hónapot. Pénzpiaci alapok: azok az alapok, ahol a portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje nem haladhatja meg az 1 évet. Rövid kötvényalapok: azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje 1- 3 év. Hosszú kötvény alapok: azok az alapok, amelyeknél a portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje meghaladja a 3 évet. Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök aránya nem haladja meg a 30%-ot. Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök aránya 30-70% közötti. Részvénytúlsúlyos alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök aránya 70-90% közötti. Tiszta részvény alap: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot. Garantált alapok: hozamot, illetve tıkemegóvást ígérı, illetve garantáló alapok. Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektetı alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé. Az ingatlanalapok is két kategóriába sorolódnak: Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 30%. Ingatlanfejlesztı alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 60%. A befektetési alapokba fektetı alapokat a mögöttes termék kategóriájának megfelelıen kell kategóriába sorolni. Az alapok változatosságát mutatja, hogy még a fenti kategorizálás sem képes teljesen lefedni minden alapot.
  • 206 3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök A befektetési jegyek a magyar háztartások körében is kedvelt megtakarítási eszközzé váltak. Feltehetı a kérdés, miért is olyan népszerőek az alapok. A befektetési alap olyan konstrukció, amely a pénzügyekben kevéssé járatos személyek számára is hatékony befektetési lehetıséget kínál. Lehetıvé válik olyan eszközök közvetett elérése, amelyek egyébként kockázatos és költséges instrumentumok volnának egy kisbefektetı számára. Természetesen a befektetési jegyek vásárlásának is megvan a kockázata, érdemes tehát a lehetséges elınyöket és a vállalt kockázatokat számba venni. A befektetési alapokat szakemberek kezelik. İk a piacot folyamatosan figyelik. Folytonos az alapok piaci jelenléte, ezért a változásokra gyorsan képesek reagálni. Olyan mennyiségő információval rendelkeznek, amelyeket a kisbefektetık a befektetésükhöz képest magas költséggel szerezhetnék meg. Piaci súlyuk elınyös ügyletek kötését segíti elı. A háztartások gyakran csak pár tízezer forintos megtakarításukat kívánják befektetni. Részvények vásárlásakor a keletkezı hozamot az adásvétel tranzakciós költségei semlegesítenék. Többféle értékpapír vételére semmiképpen nem nyílna lehetıség. Természetesen sokan nem gondolhatnak nagy értékő ingatlanok megszerzésére sem megtakarításaik befektetésekor. A befektetési alapok ezeknek a személyeknek is megoldást kínálnak, hiszen az értékpapíralapok befektetési jegyeinek tulajdonosai áttéttelesen többféle értékpapír tulajdonosává, az ingatlanalapok befektetıi pedig ingatlanok tulajdonosaivá is válnak. A megtakarítók kis összegő megtakarításaikat a nekik tetszı formában helyezhetik el. A befektetési jegyek birtoklásával áttételesen értékpapír illetve ingatlan portfoliók birtokosai lesznek. Túlmenıen azon, hogy beállítódásuknak megfelelı befektetési formákhoz jutnak, egyben a befektetıi kockázatuk is csökken. A befektetési alapokat ugyanis szigorú szabályok kötik abban, hogy miként fektethetik be az összegyőjtött tıkét. Befektetéseiket meg kell osztani több értékpapír, illetve ingatlan között. Ezzel a módszerrel csökkenthetı a befektetett vagyon egészének kockázata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a befektetési jegyek árfolyama, hozama ne változna a piaci hullámzásokkal, de a hozamok alakulása kiegyensúlyozottabbá válik.
  • 207 A befektetési jegyek biztosítják, hogy tulajdonosuk eladva ezeket bármikor pénzhez juthasson. Emellett viszont a lekötött betétekhez hasonló magasabb hozamokat lehet elérni. Mindamellett nem kell elıre meghatározni a befektetés – lekötés – idıtartamát. Akár több részletben is vásárolhat az alap jegyeibıl a befektetı, nem szóródik szét idıben a tıkelekötés lejárata. A letétkezelı, a könyvvizsgáló, a Felügyelet biztonsági garanciát jelentenek az alapok törvényes mőködésére vonatkozóan. 3.2.4 Az alapok kockázata és hozama Mint minden megtakarítási forma kiválasztásánál, így a befektetési jegyek esetén is meg kell vizsgálni a várható hozamokat, és a vállalt kockázatokat. Csak ezúton tudja a befektetı a neki optimális befektetést megvalósítani. A befektetési jegyek is magukban hordozzák azt a lehetıséget – mint az értékpapírok általában – hogy a befektetı nemcsak nyerhet, de veszíthet is, ha rosszul idızíti a vételt és az eladást. A veszteség jelentkezhet reálveszteségként, azaz az inflációs ráta alatt maradt hozamokban. Az sem kizárt azonban, hogy a veszteség nominálisan is megmutatkozik, azaz a befektetési jegy vásárlásakor többet fizetett a befektetı, mint amennyit az eladáskor kap. Ezért körültekintıen kell eljárni a befektetési alapok kiválasztásánál, a befektetés idızítésénél. A befektetési jegyek hozamának számításakor külön kell választanunk a nyíltvégő és a zártvégő alapokat. A zártvégő alapok fizethetnek a befektetési jegyek tulajdonosainak idıszakonként, például évente hozamot, amennyiben nyereséget termeltek. Ehhez kell hozzáadni a befektetési jegyek eladási és vételi árfolyamának különbségét. E két összetevı adja a befektetı hozamát. A nyíltvégő alapoknál csak az eladási és a vételi árfolyamok különbözete jelentkezik hozamként, ezen felüli hozamot ezek az alapok nem fizetnek. A befektetési jegyek eladása és vétele az egy jegyre jutó nettó eszközértéken történik. A nettó eszközértéket a letétkezelı állapítja meg. Az alap bruttó eszközértékét befektetései adott idıpontbeli értékei határozzák meg. Egy értékpapíralap esetén a birtokában levı értékpapírok árfolyamértékének, bankszámla követeléseinek összege. Ebbıl a bruttó vagyon értékbıl a kötelezettségek értékét levonva kapható a nettó eszközérték. Ezt elosztva a forgalomban levı jegyek számával kapható az egy jegyre jutó nettó eszközérték, ami a befektetési jegy aktuális árfolyama.
  • 208 A múltbeli hozamok soha nem jelentenek garanciát a jövıbeli teljesítményekre. Viszont bizonyos tendenciákra következtetni lehet a rendelkezésre álló adatsorokból. Az egyes alapok befektetési politikáját és árfolyam alakulását vizsgálva felfedezhetı, hogy a különbözı portfoliókat tartó alapok jegyeinek árfolyam ingadozása eltérı. Tapasztalat szerint a eszközeik között nagyobb hányadban részvényeket tartó alapoknál az ingadozás mértéke nagyobb, mint azoké, amelyek a kötvénybefektetéseket részesítik elınyben. A bizonytalanul ingadozó hozamok jelentik a befektetık számára a kockázatot. A különbözı alapok tehát eltérı kockázatot hordoznak. A több évtizedes megfigyelés alapján azonban az is elmondható, hogy a magasabb kockázat hosszabb idıszak átlagában magasabb hozamot biztosít. A befektetınek ezeket az összefüggéseket kell értékelni, mérlegelni. Természetesen egy-egy alap hozama attól is függ, hogy az alapkezelı milyen hatékonysággal végzi tevékenységét. Az alapok teljesítményének megítéléséhez rendelkezésre állnak olyan elméleti portfoliók árfolyam illetve hozam alakulását bemutató indexek, amelyekben állandó befektetési elvek passzív alkalmazásával alakítanak ki elméleti értékpapír befektetéseket. A indexek közül az állampapír befektetések referencia hozamát tükrözik a MAX, RMAX és a MAX Composite indexek. A MAX az egy évnél hosszabb hátralevı futamidejő, fix kamatozású, magyar állampapírok. teljes hozam indexe. Az index az index kosárban levı értékpapírok értékváltozását követi. A kamatok a kosárnak megfelelıen újrabefektetésre kerülnek. Azok a papírok, amelyeknek hátralevı futamideje egy év alá esik, kikerülnek a kosárból. A kikerülı papírok árfolyamértéke szintén befektetésre kerül. Az RMAX az egy évnél rövidebb hátralevı futamidejő fix hozamú állampapírokból álló portfolió teljesítményét mutatja be. A MAX Composite minden a piacon levı fix hozamú magyar állampapírt magában foglaló kosár árfolyam alakulását reprezentálja. A részvényalapok teljesítményének mérésére a BAMOSZ Részvény Befektetési Alap Portfolió Index, a RAX index áll rendelkezésre. Az elméleti portfolió összeállításnál a jogszabály által megengedett 85%-os részvényarányt feltételezik, a maradék 15%-ot pedig könnyen értékesíthetı (likvid) papírokkal töltik fel. A részvények súlyaránya is megfelel a befektetési alapok számára elıírtaknak. Az index értékének számításakor az alapoknál is alkalmazott nettó eszközérték megállapításának módszerét használják
  • 209 A részvény alapok elsısorban a hosszabb távú befektetésekben gondolkodó, az átmeneti árfolyamesések miatt nem aggódó befektetıknek ajánlottak. Az ajánlott befektetési idı ezeknél az alapoknál több év. A legstabilabb árfolyam alakulást a pénzpiaci alapok mutatják. Itt az ajánlott legrövidebb befektetési idı csak néhány hónap. A kötvény és vegyes alapok ajánlott befektetési ideje természetesen e két érték között van. Annak sincsen akadálya természetesen, hogy egy befektetı akár több alap jegyeit is megvásárolja, így megtakarításait eltérı kockázattal és várható hozammal, különbözı szándékolt futamidıre fektesse be.
  • 210 4. Biztosítási szektor
  • 211 Tartalomjegyzék 4. Biztosítási szektor 210 4.1 Életbiztosítás 212 4.1.1 Életbiztosítás 212 4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás között? 213 4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe 213 4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban 214 4.1.5 Életbiztosítások története 215 4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot? 216 4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi jövıjének alakításában 219 4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai 223 4.1.9 Kockázatok kezelése 224 4.1.10 Az életbiztosítások díja 225 4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere 226 4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése 226 4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı? 229 4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon 232 4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ) 233
  • 212 4.1 Életbiztosítás 4.1.1 Életbiztosítás A biztosítók intézménye a pénzügyi szektor21 meghatározó szereplıje. 2008-ban a magyarországi biztosító társaságok biztosítástechnikai tartaléka 1755 Mrd Ft volt. A biztosítás azonban nem a modernkor sajátsága, gyökerei már az ókorban megjelentek. Kezdetben csak a vagyontárgyakat érintı károk enyhítésére, illetve a társadalom tagjainak kisebb hozzájárulása által a kárt szenvedık kárának segítségére, és a kockázatok elkerülésére hoztak létre különbözı társaságokat, a késıbbiekben azonban egyre fontosabb szerepet kaptak az életrıl szóló biztosítások. A tengeri hajózás elterjedésével megjelentek az utazási életbiztosítók elsı formái is a XIV. században. Ezek valójában fogadások voltak. Ha a tengerész visszatért, akkor elveszítette a befizetett pénzt, ha viszont nem, a befizetett pénz többszörösét kapta vissza a családja. Így fejlıdtek ki a kockázati, haláleseti biztosítások. Az életbiztosítás lényege szőkebb értelemben a biztosított személy halálának a biztosítás tartama alatti bekövetkezése illetve be nem következése, valamint kockázatok kezelése és az ahhoz társított pénzügyi szolgáltatás nyújtása. A modern gyakorlatban azonban az életbiztosítások nem csupán az életbenléti kockázatok kezelésérıl szólnak, hanem az ügyfeleket hosszú távú megtakarításra is ösztönzik, illetve egyéb egészségi kockázatokat fedhetnek le. Napjainkban Magyarországon az életbiztosítással kombinált megtakarítási programok az ügyfeleket jellemzıen a hosszú távú megtakarításra ösztönzik. A lakosság idısödése miatt nagyobb terhet jelent a nyugdíjak fedezése, valamint az egészségrıl való gondoskodás lehetıségeinek teremtése, ezért az öngondoskodásnak fontos szerepet kell játszania, ennek lehet hatékony eszköze az életbiztosítás. 21 Pénzintézet: azon hitelintézetek, befektetési szolgáltatók, alapkezelık és egyéb pénzügyi vállalkozások, amelyek elsıdleges (fı-) tevékenységük pénzügyi, és biztosítási kockázatokat - jellemzıen - nem kezelnek. Biztosító: biztosítási kockázatokat is kezelı intézmények, így a biztosítók jogi formájuktól függetlenül és a (nyugdíj)pénztárak. Pénzügyi szolgáltatók (financial providers): a továbbiakban a pénzintézetek és a biztosítók. Bankbiztosítónak (bankassurer): pénzintézettel bármilyen bankbiztosítási együttmőködésben álló biztosító.
  • 213 4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás között? A személybiztosítások közé soroljuk az életbiztosításokat, a baleset– és egészségbiztosításokat. Amennyiben önálló kockázati élet-, egészség- vagy balesetbiztosításokról beszélünk, akkor ezek tisztán kockázati biztosítások, nincs mellettük megtakarítási program. Az életbiztosításban a biztosító a biztosított életével kapcsolatos valamely kockázat vagy esemény (például haláleset, betegség, nyugdíjba menetel, stb.) bekövetkezésére vállal szolgáltatást, és emellett hosszú távú megtakarítási forma lehet. Az életbiztosítások bıvíthetıek baleseti- és egészségbiztosítási kiegészítı elemekkel. 4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe Amellett, hogy az életbiztosítás a lakosság számára a hosszú távú pénzügyi tervezést segíti, mert ösztönzi a megtakarításokat és a kockázatok kezelését, az ország gazdasági életében is jelentıs szerepet játszik. Egy gazdaság fejlettségének megítélésében meghatározó a megtakarítások mennyisége és minısége. A lakossági megtakarítások pótlólagos tıkét jelentenek a gazdaság számára. A termelı szféra beruházásainak egy részét a lakossági megtakarításokból finanszírozzák, így a megtakarítások ösztönzése hat a gazdaság fejlıdésére is. Az életbiztosítással kombinált megtakarítás élénkíti a gazdaság és a pénzügyi szektor fejlıdését, mert: • ösztönzi a befektetéseket és innovációt, • hosszú távú forrást biztosít, • hozzájárul a pénzügyi szektor fejlıdéséhez, mivel igen jelentıs intézményi befektetıje a piacnak, • hozzájárul az egészségügyi és a nyugdíjazási ellátáshoz, • csökkenti a vállalkozások számára a mőködéshez szükséges tıke mértékét (nem kell a kezelhetı kockázatokra extra tartalékot képezniük), • segíti a kiegyensúlyozott fogyasztást a jövedelem-felhasználás egy részének késıbbre halasztása révén, • csökkenti a gazdasági kockázatokat, mind egyéni, mind vállalati szinten.
  • 214 4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban Az európai országokban 2008-ban az életbiztosítás GDP-arányos penetrációja 4,9%-ra (2007-ben 5,94%) esett vissza a 2007-ben elindult másodlagos jelzálogpiaci válság miatt, míg a nem-élet biztosítás stabil maradt 3% körül értéken. Az 2. ábrából is jól látható, hogy szoros, pozitív összefüggés van a biztosítási piac és a makrogazdasági adatok között. A magyarországi adatok az európai uniós átlagtól eltérıek, hazánkban az életbiztosítások penetrációja csupán 1,4%. 4.1-1. ábra: Teljes díjbevétel aránya a GDP-hez 2007 (%) (Forrás: CEA) 4.1-2. ábra: Életbiztosítási termékek díjbevétele és növekedése 1996-2008 (Forrás: CEA) 4,41 5,1 5,51 5,94 3,08 3,65 3,72 3,23 0 2 4 6 8 10 World OECD G7 EU15 Life Non-life 15% 9% 19% 22% -4% 7% -1% 7% 12% 8% 11%9% -11% 0 200 400 600 800 1000 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 -15% -10% -5% 0% 5% 10% 15% 20% 25% CEA nominális növekedés
  • 215 Az életbiztosítások díjbevételét és növekedését a 2008-ra reálgazdasági válsággá terjedt hitelválság döntıen a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások részvénypiacok esését követı zsugorodása fékezte meg. Az angolszász országok a biztosítási szektor hagyományos motorjai, az iparág mennyiségi és minıségi vezetıi. A biztosítási innováció legfıbb éllovasai is egyben. Fejlett pénzügyi kultúrájuknak köszönhetıen, az életbiztosítás és megtakarítási program már az egyetemrıl kikerülık életében fontos szerepet játszik. Az USA és Nagy-Britannia díjbevétele adja a nemzetközi életbiztosítási díjbevétel 41%-át. A közép-kelet-európai régióban a biztosítási penetráció még alacsony, ezért a biztosítótársaságoknak komoly piaci potenciált jelent ez a térség. Ebben a régióban a penetráció értéke a GDP 0-3%-a között mozgott 2008-ban, míg az Európai Unióban (kizárólag az EU 15-öt tekintve) a teljes díjbevétel a GDP 8%-a. A penetráció nagyon alacsony értéke miatt a közép-kelet-európai régióban a biztosítási piac jellemzıen a válság ellenére is tudott növekedni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a diszponzibilis jövedelem arányában a biztosítások aránya a GDP- arányosnál magasabb értéket mutat. 4.1.5 Életbiztosítások története A 19. század nagy áttörést hozott az életbiztosítások terén. Angliában megjelentek a baleset-, valamint felelısségbiztosítások az újfajta munkakörülmények miatt. A magyar biztosítástörténet elsı formái a „társládák” voltak. A „társládák” a céhek társas alapon létrehozott pénzkészleteit használták fel a rászorulók megsegítésére, kórházak fenntartására, rokkantsági, illetve öregségi segélyezésre. Ennek egy továbbfejlıdött változatai a „bányatársládák” voltak. A munkásoktól kötelezıen beszedett összegekbıl fizették a juttatásokat, például a bányaszerencsétlenségeknél a hallottak temetését, illetve járadékot a családjuknak. A bányászoknál e forma egészen 1950-ig mőködött. Az Elsı Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-ben alapult meg, amely részvénytársaságként mőködött. Több társaság állományának átvételével javította a piaci helyzetét, illetve széles körő érdekeltséget alakított ki. Foglalkozott többek között tőz-, jégkárok rendezésével, vízi és szárazföldi szállítmányok biztosításával és életbiztosítások korai formáival is. 1913-ban 114 vállalat közül 38 külföldi, 13 szövetkezet, 2 állami balesetbiztosító, 5 nyugdíjpénztár és 30 életbiztosító volt. Az elsı világháború és a háború utáni események átalakították a piacot.
  • 216 1919-ben megalapult a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége (BIOSZ). Akkor 63 bejegyzett társaság volt. A húszas években a biztosítási kedv fellendült, de a harmincas évek gazdasági világválsága visszavetette a piac fejlıdését. Az Állami Biztosító 1952-ben szerzett teljes monopóliumot. 1962-ben megjelentek a csoportos élet- és balesetbiztosítások, közismertebb nevén a CSÉB változatai. 1986-ban megszőnt monopolhelyzete, és megjelentek a versenytársak. 4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot? A magyar biztosítási piac új korszaka 1986-ban kezdıdött az Állami Biztosító monopolhelyzetének megszőnésével. A kilencvenes évek második felének gazdasága, a fejlıdı szakmai háttér, valamint a lakosság öngondoskodási igényének és rendelkezésre álló jövedelmének növekedése lehetıvé tette, hogy az évtized elején elinduló és dinamikusan fejlıdı életbiztosítási piac egy versenyzıbb szellemő, minden tekintetben az ügyfelek igényeit kielégítı irányba mozduljon. Külföldi biztosítótársaságok leányvállalatai jelentek meg, a korábbi monopolpozíciók erodálódtak, erısödött a konkurenciaharc. A mai magyar biztosítási piac erısen koncentrált, 2009 harmadik negyedévében a teljes piac 66,7%-a öt nagy társasághoz tartozik. A magyar biztosítási piacon 2922 biztosító társaság van jelen, ebbıl 23 zártkörő részvénytársaság, 3 egyesület, 3 pedig fióktelep formában mőködik. A biztosítási piac 2008-ig folyamatos növekedést tudott elérni. Az életbiztosítási ügyletek aránya egyre jelentısebb, elérte a teljes piac 55%-át. 22 Forrás: www.mabisz.hu (2010. január)
  • 217 4.1-3. ábra: Biztosítási díjbevételek alakulása 2002-2008/mrd Ft 4.1-4. ábra: A hazai biztosítási piac fıbb szereplıi 100% 113% 107% 115% 120% 107% 104% 0 200 400 600 800 1 000 2002 2004 2006 2008 0% 50% 100% 150% Nem élet biztosítási termékek díjbevétele Élet biztosítási termékek díjbevétele Növekedési ütem 2002=100% Piaci részedések 2009 AVIVA 6% Generali 13% Groupama Garancia 7% Allianz 8% Aegon 14% Többi piaci szereplı 27% ING 25%
  • 218 A társaságok nagyrészt külföldi vállalatok érdekeltségei. Az életbiztosítási piacon továbbra is az ING Biztosító Zrt. a piacvezetı 2009-ben 21,21%-os piaci részesedéssel (25,11% korrigált piaci részesedés23), második helyen az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt. szerepel 11,29%-kal (14,5% korrigált piaci részesedés), a Generali-Providencia Zrt. a harmadik helyen áll 10,97%-kal (12,73% korrigált piaci részesedés). Az elsı öt társaság összesen 59,4 %-os piaci részesedést tudhat magáénak. A biztosítók befektetéseiben domináns szerepe van az állampapíroknak, ez az összes befektetés 60%-át teszi ki. Az egyéb befektetési formák közül az önkormányzatok és más szervek által kibocsátott értékpapírok aránya 16%. A részvények aránya 2008-ban sem érte el a 10 %-ot. A bankbetétek és bankok által kibocsátott értékpapírok valamint az ingatlanok aránya csupán 2%. 4.1-5.. ábra: A biztosítók vagyonának befektetése befektetési fajtánként (Forrás: Mabisz évkönyv 2009) 23 Korrigált piaci részesedés számítása esetén az egyszeri és eseti vagy rendkívüli díjakat 10%-os értéken veszik figyelembe.
  • 219 4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi jövıjének alakításában Az életbiztosítás az egyének számára hosszú távú megtakarítást, kockázatkezelést tesz lehetıvé. Az életbiztosítás révén az egyének a kockázatokkal szemben csoportosan lépnek fel, tehát az életbiztosítás a kockázat elkerülésének intézményes formája. Az életbiztosítás segítségével az anyagi nehézségek küszöbölhetık ki egy nem várt esemény következtében. Például, ha egy családfenntartó halála esetén 15 millió forint szükséges a hátramaradottak anyagi nehézségeinek áthidalására, ahelyett, hogy ekkora összeget tartalékolnának, egy kockázati életbiztosítás évi néhány ezer forintért a szükséges anyagi biztonságot tudja nyújtani. A közös védekezésben részt vevık alkotják a veszélyközösséget. A veszélyközösséget a biztosítók szervezik meg, azok tartoznak egy csoportba, akik ugyanazon kockázatok által fenyegetettek. A veszélyközösség egy homogén, nagy létszámú csoport, hogy a kockázatok kiegyenlítıdjenek. Az életbiztosítás – amennyiben megtakarítási elemet tartalmaz – hosszú távú megtakarítás, így felmerül vele szemben az értékállóság követelménye. Az értékállóság az infláció elleni védelmet jelenti, ezért az ügyfeleknek lehetıségük van kérni biztosításaik értékkövetését évente. Az életbiztosítás mint befektetési alternatíva jelenik meg a pénzügyi piacon, tehát versenyeznie kell minden olyan szolgáltatással, amelynek fizetıképes keresletét a fogyasztók megtakarításai jelentik (banki megtakarítási termékek, befektetési alapok, államkötvények, lakáspénztárak, magánnyugdíj- pénztárak). A befektetési döntések kapcsán a hozam és a kockázat szoros összefüggésben vannak egymással. A hagyományos életbiztosítások az alacsony kockázatú megtakarítások közé tartoznak, aminek ára, hogy e termékeknek alacsonyabb az elérhetı hozama. A hagyományos életbiztosítások azon ügyféligényeket nem tudják kielégíteni, amely a megtakarítási díjrészre vonatkozóan (költséglevonás után befektetésre kerülı díjrész) a kockázatosabb befektetések révén, magas hozamok elérésére irányulnak. Ennek a hiánynak a megszőntetésére jöttek létre a hazánkban a ’90-es évek közepe óta népszerőségnek örvendı befektetési egységekhez kötött életbiztosítások.
  • 220 Az életbiztosítási szerzıdés szereplıi: • a biztosító, • a szerzıdı, • a biztosított, • a kedvezményezett. A biztosító a díjfizetési kötelezettség ellenében vállalja, hogy a biztosítási esemény bekövetkeztekor biztosítási szolgáltatást nyújt. Szerzıdı az a természetes vagy jogi személy, akinek díjfizetési kötelezettsége van. A biztosított az a természetes személy, akinek életével kapcsolatban az életbiztosítási szerzıdés létrejött, a biztosítás az ı életével kapcsolatos események bekövetkezése esetén szolgáltat. A kedvezményezett az, aki a biztosítási szolgáltatásra jogosult. Fıbb életbiztosítási típusok: • kockázati, • megtakarítási. A megtakarítási életbiztosítások két nagy csoportja: • a klasszikus, illetve • a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítások. A klasszikus életbiztosítások esetén már a szerzıdéskötéskor ismert és garantált a lejárati kifizetés. A biztosító garantált technikai kamattal számol, így nincs kitéve az ügyfél befizetése a hozamingadozásoknak. A klasszikus, vagy hagyományos életbiztosítások esetén a biztosító a díjtartalékot elıre meghatározott és elıírt módon fekteti be. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetén az ügyfél maga határozhatja meg, hogy a befizetéseit milyen befektetési konstrukcióba – eszközalapokba – szeretné tenni. Ez rugalmas, az ügyfélnek befektetési oldalon választási lehetıséget adó biztosítás, a banki, tızsdei szolgáltatásokkal közvetlenül versenyképes lehet. Életbiztosítások esetén kétféle biztosítási eseményrıl beszélhetünk: • a biztosított halála, - bármely okú, - baleseti eredető, • a biztosított életben léte adott idıpontban. Ezek kiegészíthetık egészségbiztosítási elemekkel, például mőtéti térítés, biztosítás, kiemelt kockázatú betegségek esetén térítı szolgáltatásokkal.
  • 221 Az életbiztosításokat a következı csoportokban lehet sorolni: • hagyományos életbiztosítások: - határozott tartamú és teljes életre szóló haláleseti biztosítás, - elérési biztosítás, - halálesetre és elérésre szóló vegyes biztosítás, - meghatározott tartamra szóló (term fix) biztosítás, - halasztott, még meg nem indult járadékbiztosítás, - azonnal induló, illetve már megindult járadékbiztosítás, - baleseti és betegségi kiegészítı biztosítások, • házassági biztosítás, születési biztosítás, ahol a házasság vagy a születés a biztosítási esemény, • befektetési egységekhez kötött életbiztosítás, • egyéni és csoportos nyugdíjbiztosítás, • társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészítı járadékbiztosítás. Haláleseti biztosítás: A szerzıdı díjfizetése ellenében a biztosító vállalja, hogy a biztosított halála esetén a biztosítási összeget kifizeti. Ha a tartam lejártakor él a biztosított, akkor a szerzıdés kifizetés nélkül szőnik meg. Elérési biztosítás: A biztosító vállalja, ha a biztosított egy adott idıszak végén életben van, úgy a biztosítási összeget kifizeti. Járadékbiztosítás esetén a szerzıdı díjfizetése ellenében a biztosító rendszeres idıközönként pénzt folyósít a megjelölt kedvezményezettnek. A legelterjedtebb klasszikus biztosítás a vegyes biztosítás, amely az elérési és haláleseti biztosítás ötvözete. Itt a biztosítási esemény: • a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy • halála a biztosítási idıtartam alatt. A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál így a következı: • ha a biztosított az elıre rögzített tartam lejártakor életben van, úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes biztosítási összeget, • ha a biztosított a biztosítási idıtartam alatt meghal, úgy a biztosító kifizeti a halál idıpontjában érvényes biztosítási összeget. A term fix életbiztosítás fix lejárattal rendelkezı életbiztosítás, ami lejáratkor mindenképpen kifizetéssel jár. A biztosított halála esetén a halál idıpontjától nincs díjfizetési kötelezettség. Elsısorban a gyermek számára történı elıtakarékosság motiválja term fix életbiztosítás kötését. Ilyenkor a biztosított (szülı) halála esetén is garantált összeget kap a kedvezményezett (gyermek vagy gondviselıje).
  • 222 A unit-linked életbiztosítás fix tartamú, vagy teljes életre szóló megtakarítás vagy befektetés célú életbiztosítás. Halál esetén vagy lejáratkor szolgáltat. Ez a legmodernebb megtakarítási jellegő biztosítás, az ügyfél a megtakarításait a saját maga által választott eszközalapokban győjtheti, felvállalva azoknak a befektetési kockázatát és élvezve azoknak minden hasznát és elınyét (elérhetı hozamát) is. A szolgáltatások bıvülésével a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások versenyképesek a banki termékekkel, természetesen biztosítási jellegükbıl adódó szolgáltatásaikat (mint az élettel összefüggı kockázati kifizetések és ezek költségei) is mérlegelve kiválasztásukkor. A választható eszközalapok köre folyamatosan bıvül, ezek különbözı kockázati szinteket fednek le és ennek megfelelıen eltérı várható hozam elérését teszik lehetıvé. Hazánkban a ’90-es években a tisztán kötvény és pénzpiaci, illetve hazai részvény alapok voltak elérhetıek. Mára már a világ különbözı iparágaiból, területeirıl is elérhetıek egzotikus befektetési eszközök. Olyan területek részvényei is elérhetıvé váltak az intézményi befektetés által, ami magánszemélyként a magas költség miatt szinte elérhetetlen, illetve megjelentek a garantált és menedzselt alapok is. A magasabb hozam reményében az ügyfeleknek magasabb kockázatot is kell vállalniuk. A biztosítottak száma szerint az életbiztosítás lehet: • egyéni, • csoportos. Az életbiztosítás tartama szerint lehet: • fix, határozott tartamra szóló, • élethosszig tartó. Díjfizetési gyakoriság szerint: • egyszeri vagy • folyamatos díjfizetéső.
  • 223 4.1-6.ábra: Életbiztosítás típusai (Forrás: Mabisz) Az életbiztosításokhoz egyre nagyobb számban választhatók kiegészítı biztosítások, amelyek anyagi segítséget nyújthatnak nem várt eseményekkor. Ilyen kiegészítı elemek lehetnek: • kiegészítı kockázati életbiztosítás, • kiegészítı biztosítás baleseti halál esetére, • kiegészítı biztosítás baleseti rokkantság esetére, • díjátvállalás munka- és keresıképtelenség esetére, • baleseti kórházi napi térítés, • díjátvállalás rokkantság esetén, • mőtéti térítés, • kórházi napi térítés, • kritikus betegségek kiegészítı biztosítása, • munkanélküliségi biztosítás. 4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai Haláleseti kiegészítı (kockázati) biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı halála esetén nyújt szolgáltatást. Baleseti halálra vonatkozó kiegészítı biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı baleseti eredető halála esetén nyújt szolgáltatást.
  • 224 Baleseti rokkantságra vonatkozó kiegészítı biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı balesetével összefüggésben lévı, maradandó egészségkárosodása esetén nyújt szolgáltatást. Baleseti kórházi napi térítést nyújtó kiegészítı biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı balesetével összefüggı kórházi ápolás esetén nyújt szolgáltatást. A kórházi napi térítés kiegészítı biztosítás esetén nem csupán baleseti, hanem betegségi okú kórházi ápolás esetén szolgáltatást nyújt a biztosító. Díjátvállalás munka- és keresıképtelenség esetén kiegészítı biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı folyamatos keresıképtelenségének 61. napjától annak 365. napjáig, illetve egészségkárosodása esetén a teljes hátralévı tartam alatt mentesíti a szerzıdıt a díjfizetési kötelezettsége alól. Mőtéti térítés kiegészítı biztosítás a biztosított orvosi szempontból szükséges mőtétjére nyújt fedezetet a mőtét súlyosságának besorolásától függıen a biztosítási összeg meghatározott százalékáig a kiegészítı biztosítás szabályzata szerint. Kritikus betegségekre szóló kiegészítı biztosítás. Ez a fajta kiegészítı biztosítás a gyakori súlyos betegségekben történt megbetegedések esetén nyújt szolgáltatást, például: • rosszindulatú daganatos megbetegedés diagnosztizálása, • szívinfarktus, • agyi érkatasztrófa, • szívkoszorúér-mőtét, • szervátültetés, • krónikus veseelégtelenség. 4.1.9 Kockázatok kezelése A személybiztosítások kockázata egy személy életét, egészségét, illetve testi épségét fenyegetı események bekövetkezésének lehetısége. A biztosító a kockázat átvállalásával arra vállal kötelezettséget, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése esetén egy elıre megállapított összeget, az un. biztosítási összeget fizeti meg. A kockázat átvállalásának ellenértéke a biztosítási díj. A biztosító szolgáltatási kötelezettsége szempontjából igen nagy jelentısége van a kockázatok minıségének. A vállalt kockázatok minısége az ajánlatok elfogadásán vagy visszautasításán, azaz a kockázat megalapozott és kifogástalan elbírálásán alapul.
  • 225 A biztosítással fedezni szándékozott kockázatok miatti kifizetések valószínő idıpontja, nagysága statisztikai megfigyelések alapján mérhetı fel. Az átlagos haláleseti kockázatot pl. a Központi Statisztikai Hivatal is felméri országos szinten, és országos halandósági táblázatokba foglalja korévenként és nemenként, ezrelékekben kifejezve. A biztosítási árképzés azonban egyéb nyilvánosan elérhetı, de akár a biztosító tapasztalataira támaszkodó statisztikákon is alapulhat. Az életbiztosítások mindig tartalmaznak biometrikus kockázatokat. Biometrikus kockázatok: • életkor, • nem, • egészségi állapot, • elızmény-betegségek, • életviteli szokások közül pl. dohányzás, táplálkozás. Egyéb kockázatok: • foglalkozás, • sporttevékenység, • pénzügyi (fizetıképesség, megalapozottság), • hobbi, illetve utazási, egyéb életviteli szokások. 4.1.10 Az életbiztosítások díja A biztosítási díj a biztosítási védelem ára. Az életbiztosítás díja három részbıl tevıdik össze: • kockázati díjrész, • vállalkozói díjrész, • biztonsági tartalék. A kockázati díjrész a kockázatok fedezetéül szolgál. Ezt a kárvalószínőségbıl számítják ki matematikai statisztikai módszerekkel. A vállalkozói díjrész a biztosító költségeit a fedezi, valamint a biztosító nyereségének forrásául szolgál. A biztosítások szervezésével, lebonyolításával kapcsolatban többféle költség merül fel, például ügynöki jutalék, kockázatelbírálás, nyilvántartás, díjbeszedés költségei, befektetés kezelési költségek. Biztonsági tartalékra azért van szükség, mert elıfordulhatnak bizonyos elıre nem látható eltérések a kárkifizetési igényekben.
  • 226 4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere Biztosítók (viszontbiztosítók) Egyesületek (szövetkezetek) (MABISZ) Felügyelet, hatóságok (PSZÁF) Ügynökök (egyes-többes) Brókerek, dealerek Bankok, hitelintézetek 4.1-7. ábra: Intézményrendszer Biztosítók: 29 biztosítótársaság van jelen a hazai életbiztosítási piacon. Tevékenységük szerint lehetnek szakosodott és kompozit biztosítók. Amennyiben egy biztosító szakosodott intézmény, akkor kizárólag egy biztosítási ággal foglalkozik. A kompozit biztosítók több biztosítási ágban is tevékenykednek (pl. élet és nem-élet ágban). Egy új alapítású biztosító már csak szakosodott biztosítótársaság lehet. A viszontbiztosító kockázati díj ellenében garantálja, hogy ha a direktbiztosítónak nem lenne anyagi fedezete a kártérítésre, akkor pótolja a hiányzó összeget. A biztosítókat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ellenırzi. Fıbb tevékenységei: • engedély kiadása, visszavonása, • a biztosítóknak adatszolgáltatási kötelezettsége van negyed évente a PSZÁF felé, • szabályok, elıírások adása pénzügyi intézmények részére. MABISZ, a Magyar Biztosítók Szövetsége: a biztosítótársaságok érdekei védelmében mőködı szakmai szövetség. Fı tevékenysége a tagok érdekvédelme, a biztosítási szakma képviselete, valamint a tapasztalatcsere. 4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése A széles termékválaszték miatt szükség van a szakképzett biztosítási tanácsadóra, aki segít eligazodni az ügyfeleknek, hogy a megfelelı terméket válassza, felkelti a biztosításkötés iránti igényt. Az értékesítési csatornák lehetnek: • külsı illetve belsı értékesítési hálózatok, • alternatív értékesítési csatornák, mint: - az Internet, - telefonos értékesítés, - ügyfélszolgálat,direkt marketing (DM).
  • 227 Pénzügyi tanácsadók az ügynökök, akik lehetnek: • egyes és többes ügynökök, • függı illetve független biztosításközvetítık. Brókereknek nevezzük azokat a pénzügyi tanácsadókat, akik független biztosításközvetítık, nem állnak kapcsolatban biztosítótársasággal, az ügyfeleket képviselik, az ügyfél igényeinek leginkább megfelelı ajánlatot igyekeznek megtalálni, és ennek alapján segítenek döntést hozni. Az életbiztosítások értékesítésében is egyre fontosabb szerepet kapnak a bankok és hitelintézetek. A piacvezetı társaságok között találunk olyat, amelyik rendelkezik saját bankkal. Így a bankfiókokban is elérhetıek már az életbiztosítási szolgáltatások. 4.1-8. ábra: Értékesítési csatornák Hazánkban alapvetıen három közvetítıi típust különböztetünk meg. Az elsı csoportba az egy biztosító azonos termékcsoportját (pl.: életbiztosítások) forgalmazó függı ügynökök tartoznak. A második csoportba a több biztosító több termékét kínáló független, többes
  • 228 ügynökök tartoznak. A harmadik nagy csoportot pedig a biztosítási alkuszok alkotják. Az alkuszok is több (lehetıleg a teljes piaci kínálatot) biztosító termékpalettáját értékesíthetik, azonban a legfontosabb eltérés egy függı és független ügynök valamint az alkusz között, hogy ez utóbbi az ügyfél megbízottja nem pedig a pénzintézet képviselıje. Ez azt jelenti, hogy az alkusz az ügyfél megbízásából, az ı nevében jár el. Ajánlatot kér be a piaci szereplıktıl, ezeket elemzi, értékeli, javaslatot tesz a termék kiválasztására és közremőködik a megfelelı fedezetek kialakításában. Azonban az alkusz munkája nem merül ki az értékesítésben, folyamatosan nyomon követi és menedzseli az ügyfelei kockázatait, valamint aktívan közremőködik a kárrendezésben is. Az európai országokban nagyon eltérı az egyes értékesítési csatornák megoszlása. A kelet-európai régióban 40-80% között mozog a biztosítási ügynökök aránya, míg a nyugat-európai régióban megjelenı fogalom, a bancassurance, aminek aránya egyre magasabb. A bancassurance tipikusan az élet szegmensben terjed, kimagasló az aránya Spanyolországban és Franciaországban, míg a legnagyobb piacon, Nagy- Britanniában egyáltalán nem jellemzı.
  • 229 4.1-9. ábra: Franciaországban és Spanyolországban kiemelkedıen magas a banki életbiztosítási termék értékesítés, a kelet-európai régióban az ügynöki értékesítés aránya a legmagasabb 4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı? A hazai lakosság pénzügyi ismeretei továbbra is hiányosak. A hazai lakosság körében még mindig a legelterjedtebb befektetési forma a bankbetét. A pénzügyi szolgáltatók (biztosítók, bankok, alapkezelık) kínálata ezzel szemben bıséges, termékeik komplexek. Az ügyfeleknek
  • 230 ismereteik hiányában segítségre van szükségük a megfelelı termék kiválasztásában, ebben segít a pénzügyi tanácsadó. Az ügyfelek bizonytalansága miatt a tájékoztatóknak hitelesnek kell lenniük, hogy a döntéseket meg tudják könnyíteni. (2009 óta a biztosítási tanácsadónak felsıfokú végzettséggel kell rendelkeznie, vagy az elıírt hatósági vizsgán kell bizonyítania szakmai felkészültségét.) Elindult egy folyamat, ami nem csupán külsı szabályozás, hanem a biztosítók önszabályozó tevékenysége is. Ezek a szabályozások az ügyfelek minél magasabb szintő tájékoztatásáról szólnak, fontosabb elemei: • a Gender direktíva, • MiFID szabályzatok, • a Solvency II, • IMD, • TKM. A Gender direktíva alapján nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni nemek szerint. A MiFID szabályzatok a befektetési kockázatfelmérésrıl és az ennek megfelelı eszközalapok kiválasztásáról, részletesebb befektetési politikájának bemutatásáról szólnak. Az IMD (Európai biztosításközvetítési irányelv) a közvetítıkkel szembeni elvárásokat tartalmazza. A Solvency (fizetıképesség) II.-nek nevezett jogszabály célja a biztosító és viszontbiztosító cégek pénzügyi stabilitásának fokozása a fizetıképességi követelményeknek a kockázatokhoz való hozzáigazítása, finomítása által. A Solvency II. három alappillérre épül: • pénzügyi, • kockázati és • közzétételi. A pénzügyi pillér a minimális tıkekövetelményre és szavatoló tıkekövetelményre vonatkozó alapvetéseket tartalmazza. A biztosítóknak a mőködési, piaci és hitelkockázatokkal is számolniuk kell a jövıben. A második a kockázati pillér, ami szerint a követelések a kockázatkezelésre, aktuáriusi munkára, compliance és belsı ellenırzési munkára is vonatkoznak. Minden esetben a felügyeletnek kell meghatároznia, például hogy az adott biztosító elegendı tıkével rendelkezik-e. A közzétételi pillér arról szól, hogy a jelenleginél több információt kell közzétenni az átláthatóság, idıszerőség és megbízhatóság biztosítására. A pénzügyi piacokon a tömegtermékek a lakossági szolgáltatások. Ezek a termékek az átlagügyfél igényeinek megfelelıen lettek kialakítva, és
  • 231 ennek megfelelıen célozzák a piacot. Az ügyfeleknek az értékesítési folyamat alatt és után egyértelmő és teljes körő információt kell kapniuk a választott szolgáltatásról. A szerzıdés megkötése elıtt az igényfelmérı nyomtatvány kitöltésével érhetı el, hogy a tanácsadó az ügyfél valós szükségleteit, jövedelmi helyzetét, megtakarítási szokásait, befektetési kockázattőrı képességét (MiFID) felmérve ajánljon megfelelı terméket. Az ajánlat aláírásakor kötelezıen át kell adni azokat a dokumentumokat, melyekben minden szükséges információ megtalálható a biztosításról, annak szabályairól (szabályzat), a szerzıdés tartama alatt felmerülı költségekrıl, módosítási lehetıségekrıl, szolgáltatásokról, a biztosító és az ügyfél kötelezettségeirıl, stb. A szerzıdés létrejöttekor a biztosító az ügyfél részére megküldi a kötvényt, a termékismertetı nyomtatványt, mely utóbbi megküldése és tartalma szintén törvényi kötelezettség. Így elérhetı, hogy az ügyfél minden lényeges információval rendelkezzen az adott termékrıl. Ezek a kritériumok a TCF, azaz a treat customer fairly alapvetı (de nem teljes körő) kritériumai. A szerzıdés megkötését követıen a biztosítónak törvény által elıírt kötelezettségeket kell teljesítenie az ügyfelek megfelelı tájékoztatása érdekében. Ilyen törvényi kötelezettség alapján kerül kiküldésre az éves elszámoló levél, mely pontosan tartalmazza a biztosítás legfontosabb adatait (befizetéseket, befektetéseket, árfolyamokat, megtakarítások alakulását, esetleges szolgáltatásokat, értékkövetés lehetıségét, stb.). Az ügyfeleket a tartam alatt tájékoztatni kell az új eszközalapok bevezetésérıl, árfolyamokról, mely tájékoztatások egy részét a biztosító honlapján keresztül is megteheti. Szintén törvényi kötelezettségként kerül kiküldésre a szerzıdés megszőnését követı részletes adatokat tartalmazó elszámoló levél. 2010-ben a biztosítók önszabályozó tevékenységének fontos mérföldköve a TKM mutató (teljes költség mutató) megjelenése. A TKM mutatót kizárólag a unit linked biztosítások esetén kell bemutatni, mivel azok nehezebben érthetı, bonyolultabb struktúrájú termékek a pénzügyi piacon. 2010. január 4-étıl tették közzé a szerzıdések TKM mutatóit az ügyfelek számára. A TKM mutató által összehasonlíthatóvá váltak a unit linked biztosítások költségei. A TKM mutató azt a hozamot adja meg, amit a szerzıdésnek évente el kell érnie, hogy a szerzıdés költségeit adott tartam mellett ki tudja termelni (azaz a költségek révén felmerülı hozamveszteséget egy elméleti költségmentes befektetéshez képest méri). A TKM mértéke az adott biztosítás költségeitıl függ: a biztosítás függelékében megjelölt költségek, a kötelezı biztosítási
  • 232 szolgáltatások/elemek kockázati díjai, ezen felül a választható eszközalapokat terhelı befektetés-kezelési költségek. A költségek eltérései miatt a TKM mutatók széles skálát mutatnak. A TKM standard adatokkal (piaci átlagdíj, 35 éves férfi, kötelezı minimális biztosítási elem) számolt érték. 4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon Az életbiztosítási piaccal kapcsolatban nem csak a belsı versenytársakat kell számításba venni, hanem egyéb olyan megtakarításokat, befektetéseket, amelyek szintén a hosszú távú öngondoskodást szolgálják. Alapvetıen az életbiztosítás szektoron kívüli konkurenciái a következık: � NYESZ (Nyugdíj-elıtakarékossági számla), � befektetési alapok, � bankbetétek, � TBSZ (Tartós befektetési szerzıdés). A NYESZ a nyugdíjrendszer negyedik pillére, bevezetésérıl, mőködésérıl „A nyugdíj-elıtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény” rendelkezik. Ezen pillér lényege, hogy a számlát nyitó ügyfelek szabadon dönthetnek arról, hogy a nyugdíjas éveikre szánt megtakarításaikat milyen értékpapírba – részvénybe, kötvénybe, vagy befektetési jegybe –, illetve ezek tetszıleges arányába fektessék. A befizetések összegét elıtakarékossági támogatás is növelheti. Ezen elıtakarékosság adózási elınyökkel is jár az alábbiak szerint: � Számlatulajdonos adóévi befizetéseinek 30%-a de maximum 100 ezer Ft (kivéve azt a magánszemélyt aki 2020. január 1-je elıtt tölti be a nyugdíjkorhatárt, ilyen esetekben a határ 130ezer Ft) kerül jóváírásra az adóból a NYESZ számlán. � A NYESZ számlatulajdonosok mentesülnek az árfolyam nyereségadótól.
  • 233 4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ) 2010-tıl új lehetıség adódott a közép illetve hosszú távon megtakarítani, befektetni kívánók számára ez pedig a TBSZ. A TBSZ nagy elınye jelenleg, hogy ha a megtakarító legalább öt éves befektetési tartamot választ, akkor az elért nyereség után nem kell adót fizetnie. A legalább három éves, de öt évnél rövidebb idejő megtakarítás hozama pedig kedvezményesen adózik: a szokásos 20 százalék helyett 10 százalék az adókulcs. A számlanyitást és egy minimálisan elıírt összeg befizetését követıen a számlatulajdonos dönthet arról, hogy befizetéseit milyen részvénybe, állampapírba, befektetési jegybe vagy bankbetétbe fekteti – azzal a megkötéssel, hogy csak forintban denominált értékpapírokat vásárolhat, tehát külföldi részvényt vagy befektetési alap jegyeit nem. A biztosítóknak nem csupán a történelme tekint vissza hosszú múltra, de a jövıben is fontos szerepet kell játszaniuk a társadalom és a gazdaság életében. Legfontosabb tevékenységük a kockázatkezelés, a forrásgyőjtés és a jelenbeli megtakarítások átcsoportosítása a jövıbeni fogyasztásokra. A biztosítási termékek innovatív megtakarítási lehetıséget és kockázat- terítési eszközt biztosítanak. A demográfiai és gazdasági problémák, az idısödı lakosság, a népességcsökkenés, a felosztó-kirovó rendszer, az egészségügyi ellátás problémái miatt egyre nagyobb teret kell nyernie az öngondoskodásnak, melynek hatékony eszköze lehet az életbiztosítás.
  • 234 4.2 Vagyonbiztosítás Tartalomjegyzék 4.2 Vagyonbiztosítás 234 4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja 235 4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai 236 4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 241 4.2.4 Vagyonbiztosítások formái 242 4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának eredményei, jellemzıi 248
  • 235 4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja A modern, közgazdasági és pénzügyi alapokra helyezett biztosítás történelme csak 200 éves múltra tekint vissza, de a vagyonbiztosítás alapjait már az ókorban lefektették. A magántulajdon védelmét már ekkor intézményes formába helyezték, mely segítette a pénz- és reálfolyamatok fejlıdését. A magántulajdon részét képezı rabszolgák - akik áruként funkcionáltak a piacon - tulajdonosai pénzt győjtöttek arra az esetre, hogy a rabszolgák szökésébıl származó veszteségeiket egymás között felosszák, ezt nevezzük kárfelosztásnak. A görög kereskedelmi hajósok is gyakran kötöttek „szövetségeket”, így a veszteségek, károk megosztásával kisebb teher jutott az egyes tulajdonosokra. A X-XII. században például Angliában, Dániában, Németországban olyan vallási, gazdasági közösségek alakultak, amelyek tagjaiknak közös teherviselés alapján természetbeni pótlást, vagy kártérítést nyújtott, tőzvészre, hajótörésre, szállítmányok elvesztésére. A XIV. századtól Olaszországban már szállítmánybiztosító vállalkozások mőködtek. Ezek után jelentek meg az életbiztosítások, melyek ugyanúgy a hajózáshoz kapcsolhatók. A biztosítás iránti igény növekedésével egyre több biztosítási forma jött létre, kiszolgálva és alkalmazkodva a gazdaság rohamos fejlıdéséhez. A hagyományos tőz-, jégverés-, mezıgazdasági állatbiztosítások, szállítmány-, és életbiztosítás mellett kialakultak már az igényeknek megfelelı, modern biztosítások, például a baleset-, betegség-, felelısségbiztosítás különbözı formái, a vagyonbiztosítások szélesebb körét felölelı biztosítási formák, a betöréses lopás-, géptörés-, üzemszünet-, értékpapír-, hitel- stb. biztosítások. Hazánk biztosítási történelmében is az elsı társaságok a vagyonkárok enyhítésére alakultak. 1807-ben létrehozták a Rév - Komárom, Császári Királyi Kiváltságos Hajózást Bátorságosító Társaságot, mely a gabonakereskedelemhez biztosította a hajókat. 1931-ben megalakult a Trieszti Általános Biztosító Társulat, ami a külföldi társaságok képviseletét látta el hazánkban, valamint 1843-ban jött létre a Jégverés Elleni Kölcsönös Biztosító Magyar Egyesület. Láthatjuk, hogy a magántulajdon védelme és a gazdaság fejlıdése jogos igényt támasztott a vagyonbiztosítás kialakulásához, valamint hogy a biztosítási üzletág fejlıdésének egyik és talán a legnagyobb alapkövét a vagyon biztosítása jelentette.
  • 236 4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai A vagyonbiztosítási szerzıdésekben a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy az elıre meghatározott jövıbeli esemény bekövetkeztétıl függıen az eseménybıl eredı kár esetén a biztosított részére szolgáltatást, azaz kártérítést nyújt, míg a biztosítási szerzıdést megkötı személy díj fizetésére kötelezi magát. Kik a vagyonbiztosítás alanyai? Vagyonbiztosítást csak olyan személy köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a biztosítást vagyonra vonatkozóan érdekelt személy javára köti (1959. évi IV. tv. 548 §). Az érdekeltség nem szőkíthetı le kizárólag a tulajdonosra, hanem minden olyan személy érdekeltnek tekintendı, akinek helyzetét a vagyontárgy károsodása, elpusztulása, eltőnése hátrányosan érintheti. Amennyiben a vagyonbiztosítási szerzıdést nem a biztosított köti meg, úgy - bár a szerzıdéskötéshez az ı hozzájárulása nem szükséges - a szerzıdés fennállása alatt bármikor a szerzıdı fél helyébe léphet. Ehhez a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozatra van szükség. Ennek joghatása az lesz, hogy a továbbiakban: • ı lesz a szerzıdés fıkötelezettje; • hozzá kell intézni a jognyilatkozatokat; • ı köteles azokat megtenni; • ugyanakkor a folyó biztosítási idıszakban esedékes díjakért a szerzıdı féllel egyetemlegesen felelıs (1959. évi IV. tv. 550§). A szerzıdı fél, aki a biztosítási szerzıdést aláírja, általában a saját vagyonát biztosítja, de lehetıség van arra is, hogy egy harmadik személy vagyonára kössék a biztosítást. Ezt a harmadik személyt nevezik biztosítottnak. Az elıbbi két személytıl elkülönülhet a kedvezményezett, aki a biztosítási esemény bekövetkezésekor a kártérítést, a biztosítási összeget kapja. Ennek egy speciális példája a lakáshitelek esete. A felvett lakáshitelek egyik biztosítékaként a bankok biztosítás formájában kívánják kockázatukat csökkenteni. Az ügyfélnek ezen szerzıdések esetében a kölcsön és járulékai erejéig a bankot kell kedvezményezettként megjelölni.
  • 237 Hogyan jöhet létre a vagyonbiztosítás, a biztosítási szerzıdés? A vagyonbiztosítás megkötése történhet egyrészt úgy, hogy egy kétoldalú biztosítási szerzıdés kerül aláírásra, létrejöhet azonban úgy is, hogy a szerzıdni kívánó ügyfél kitölti a biztosító ajánlati őrlapját. A kitöltési útmutató segítségével az ott feltett kérdésekre válaszol, majd átadja a társaság részére, tehát ajánlatot tesz a biztosítónak. Az őrlap átvételét a biztosítási bróker (ügynök), vagy a biztosító társaság alkalmazottja aláírásával igazolja, majd továbbítja a biztosító szerzıdéskötésre jogosult igazgatóságához, fiókjához. A biztosító az ajánlat elfogadása esetén biztosítási kötvényt állít ki, és azt megküldi az ügyfelének, illetve indoklás nélkül vissza is utasíthatja az ajánlatot. Harmadik esetként létrejöhet azonban a szerzıdés hallgatólagos elfogadással is, ami azt jelenti, hogy az ajánlatra a biztosító 15 napon belül nem nyilatkozik, de ennek ellenére a biztosítási szerzıdés az ajánlat átadása idıpontjára visszamenıleges hatállyal létrejön. A törvény 551. § -a a biztosítási szerzıdésre vonatkozóan a következıképpen szabályoz: (1) A határozatlan idıre kötött szerzıdést a felek bármikor felmondhatják. (2) A felek a szerzıdésben a felmondási jogot legfeljebb három évre kizárhatják. (3) Ha a szerzıdés három évnél hosszabb idıre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított idıtartam eltelte elıtt is felmondható, a negyedik évtıl kezdve a szerzıdést bármelyik fél felmondhatja. Felmondás esetében a biztosító a szabályzat szerint követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerzıdés hosszabb tartamára tekintettel a biztosítottnak nyújtott (tartamengedmény). (4) A szerzıdést írásban, a biztosítási idıszak végére kell felmondani. A felmondási idı harminc nap. Túlbiztosítás, Alulbiztosítás Vagyonbiztosítások esetén a biztosítási összegnek - fıszabály szerint - meg kell egyeznie a vagyontárgy valóságos értékével. Amennyiben a biztosítási összeg ezt az értéket meghaladja, akkor túlbiztosításról beszélünk. Ekkor a valóságos értéket meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, a díjat pedig megfelelıen le kell szállítani. Túlbiztosítás az is, ha ugyanarra a vagyontárgyra több biztosítást kötöttek és a biztosítási összegek együttesen meghaladják a vagyontárgy értékét. Ilyenkor a szabály ugyanaz (vagyis a valóságos
  • 238 értéket meghaladó megállapodások semmisek), azzal, hogy a korábban kötött szerzıdéseknek a bírói gyakorlat szerint elsıbbségük van. A túlbiztosítási tilalom alól vannak kivételek, így köthetı biztosítás: 1. a vagyontárgy várható értékére 2. helyreállításának, vagy új állapotban történı beszerzésének költségeire (un. új érték biztosítás) (1959. évi IV. tv. 549§). A gyakorlatban a biztosítási összeg általában alacsonyabb, mint a vagyontárgy valóságos értéke (alulbiztosítás). Ilyenkor fıszabály szerint a biztosító a keletkezett kárt csak olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg aránylik a vagyontárgy értékéhez (1959. évi IV. tv. 553§). A Ptk megengedi a feleknek, hogy megállapodásukban az alulbiztosítás ismertetett szabályaitól eltérjenek. Ennek leggyakoribb formája (fıként a betöréses lopás és rablás biztosításoknál) az un. elsı kockázati biztosítási összeg meghatározása. Ennek lényege, hogy a felek a biztosítási összeget vagy a vagyontárgy valóságos értékének bizonyos hányadában, vagy a valóságos értéktıl teljesen függetlenül, annál alacsonyabb összegben határozzák meg. Az utóbbi esetben a biztosító nem vizsgálja az alulbiztosítás tényét, hanem a biztosítási összeg erejéig a teljes kárt megtéríti. A biztosító szolgáltatása a vagyonbiztosítási szerzıdés alapján A vagyonbiztosítás során a biztosító által nyújtott szolgáltatása, hogy részben vagy egészben mentesíti a biztosítottat a vagyontárgy károsodása miatt elszenvedett vagyoni kár és hátrány alól. Ennek módja rendszerint, hogy a keletkezett kárt a biztosító pénzben kifizeti, de a törvény nem zárja ki azt a lehetıséget sem, hogy a felek természetbeni szolgáltatásban állapodjanak meg. A biztosítási esemény bekövetkezése nem feltétlenül szünteti meg a szerzıdést. Felmerül a kérdés, hogy milyen hatással van ilyenkor a kifizetett kártérítés a biztosítási összegre. A Ptk szabálya szerint ilyenkor a biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a kifizetett kártérítéssel csökken, kivéve, ha a szerzıdı fél (biztosított) az éves díjat megfelelıen kiegészíti (1959. évi IV. tv. 554§). A rendelkezés helyes értelmezése szerint a biztosítási összeg az adott évben teljesítendı szolgáltatások felsı határát képezi, kivéve, ha utólagos díjfizetéssel azt feltöltik. A díjfizetésre vonatkozó szabályozás alapján, ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg, a szerzıdés - változatlan biztosítási összeggel - a kifizetett díjjal arányos idıtartamra marad fenn. Ha a szerzıdés a díj nem
  • 239 fizetése miatt megszőnik, a biztosító a szabályzat szerint követelheti a tartamengedmény megfizetését ((1959. évi IV. tv. 552. §). Kárenyhítési kötelezettség A biztosítási szerzıdéssel a biztosító a kockázat nagy részét átvállalta, de a biztosított nem viszonyulhat teljesen közömbösen az esetleges károkhoz. Köteles a bekövetkezett kárt enyhíteni. Errıl a szerzıdésben külön megállapodhatnak a felek. Emellett azonban a biztosító köteles a kárenyhítés költségeit akkor is viselni, ha az intézkedések nem vezettek eredményre. Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy valóságos értékénél alacsonyabb, akkor e költségekre is alkalmazni kell az alulbiztosítás korábban ismertetett szabályait. Amennyiben a biztosított a kárenyhítési vagy kármegelızési kötelezettségét szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegi, akkor a biztosító olyan arányban mentesül fizetési kötelezettsége alól, amilyen arányban a kötelezettségszegés a kár bekövetkezéséhez, illetıleg súlyosbodásához hozzájárult (1959. évi IV. tv. 555§). A változtatási tilalom A felek együttmőködése körébe tartozó speciális szabály, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése után a károsodott vagyontárgy állapotában a biztosított a szerzıdésben meghatározott ideig csak annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges. A kárrendezés során fontos a károsodott vagyontárgy - esetenként szakértı által végzett - megvizsgálása. Ennek során lehet megfelelı következtetéseket levonni a káreset körülményeire és nem utolsó sorban a vizsgálat alapján lehet megállapítani a bekövetkezett kár mértékét is. Éppen ezért a változtatási tilalom megszegésének rendkívül súlyos a szankciója, nevezetesen ha a megengedettnél nagyobb mérvő indokolatlan változtatás következtében a biztosító fizetési kötelezettségének elbírálása szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenek maradnak, akkor a biztosító fizetési kötelezettsége nem áll fenn (1959. évi IV. tv. 557§). A biztosító mentesülése A biztosító mentesülésérıl részben már volt szó (kárenyhítési, kármegelızési kötelezettség, illetve a változtatási tilalom megszegése), a Ptk azonban még egy fontos esetet említ. Eszerint mentesül a biztosító, ha a kárt bizonyos személyek vagy szervek: 1. jogellenesen; 2. szándékosan; 3. vagy súlyosan gondatlanul okozzák.
  • 240 A rendelkezés elvi indoka természetesen az, hogy kiküszöbölje a csalárd magatartások (pl. önlopások, saját vagyontárgy felgyújtása stb.), valamint a túlzott felelıtlenség káros hatásait. Ugyanakkor a biztosító mentesülési jogát sem lehet túlzottan szélesre tárni, hiszen azzal éppen a biztosítás intézményének legfıbb értéke veszne el. Ennek érdekében mentesülésre csak az alábbi személyek magatartása esetén van mód: 1. a biztosított, illetve a szerzıdı fél 2. az elıbbiekkel közös háztartásban élı hozzátartozó 3. a biztosítottnak a szerzıdésben meghatározott munkakört betöltı alkalmazottai, megbízottai illetıleg jogi személy esetén tagjai vagy szervei (1959. évi IV. tv. 556§) – a biztosító mentesülését csak vezetı, valamint a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó feladatkört betöltı személyek és szervek magatartásához lehet főzni. Kártérítési igény Elıfordulhat olyan eset, amikor a biztosítási esemény kapcsán keletkezett kárért valaki kártérítési felelısséggel tartozik. Ilyenkor a kár megtérítését követıen a biztosított kártérítési igénye és az azzal kapcsolatos minden joga a törvény erejénél fogva, minden külön jognyilatkozat nélkül a biztosítóra száll át, kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös háztartásban élı hozzátartozó. Ha kártérítésre irányuló jog csak részben száll át a biztosítóra (mert pl. a szerzıdés alapján csak a kár egy részét volt köteles megtéríteni), és az a károkozó ellen keresetet indít vagy igényét más módon érvényesíti, akkor a biztosított kérésére köteles egyben az ı igénye iránt is fellépni. Ugyanakkor a biztosító kérheti, hogy a biztosított az igényérvényesítés költségeit elılegezze meg. Ha a biztosított és a biztosító egy eljárásban érvényesíti igényét (beleértve azt az esetet, amikor a biztosító jár el a biztosított képviseletében is), és a befolyó kártérítés nem elegendı mindkettejük követelésének fedezésére, akkor a biztosított elsıbbséget élvez (1959. évi IV. tv. 558§). Részben idetartozó szabály, hogy amennyiben a biztosított vagyontárgy a biztosító teljesítését követıen megkerül, akkor a biztosított választása szerint visszafizetheti a felvett kártalanítást és a megkerült vagyontárgyat visszakapja, vagy megtartja az összeget és a vagyontárgy a biztosító tulajdonába kerül.
  • 241 4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 1. A szerzıdés tárgya szerint megkülönböztetünk: • Vagyontárgyra, vagyontárgy csoportra kötött biztosítást – minden olyan vagyontárgy biztosítható, amelynek pontosan kifejezhetı pénzbeli értéke van. A szerzıdés szólhat egy bizonyos konkrétan megnevezett vagyontárgyról, vagy azonos tulajdonsággal rendelkezı vagyontárgyak összességérıl – vagyontárgy- csoportról. • Vagyoni jellegő követelések – nem feltétlenül járnak vagyontárgyak károsodásával, mégis vagyoni hátrányt jelentenek, pl. ügyvédi eljárás költségei. • Többletkiadások, -ráfordítások – közvetetten függnek össze a vagyontárgyak károsodásával pl. tőz oltási költségeinek megtérítése vagy ideiglenes lakás bérleti díja. • Várható nyereség – kiegészítıként köthetı üzemszünet biztosítás. 2. A kockázatvállalás jellege szerint: • Veszélynemenkénti biztosítások /named perils/ - tételesen felsorolt kockázatokra, • All Risk – a biztosított vagyontárgyak bármilyen okból bekövetkezett károsodását vagy megsemmisülését megtéríti. 3. Alap és kiegészítı biztosítások szerint: • A nemzetközi gyakorlatban - a veszélynemenkénti vagyonbiztosítás alapja a FLEXA. A biztosítók egyedileg az alapbiztosítás részeként, vagy kiegészítı szolgáltatásként pl. betöréses lopás- és rablásbiztosítás, vagy üvegbiztosítás. • Kiegészítı biztosítások – vagyoni jellegő elemek mellett lehetnek felelısség-, vagy személybiztosítások is (az utóbbiak csak kiegészítıként köthetık). 4. A biztosítási védelem tartama szerint: • Határozatlan tartamúak • Határozott tartamra szólók: pl. szállítmány-, utas-, rendezvénybiztosítások 5. A biztosított személyek szerint: • Magánszemélynek • Vállalkozóknak • Önkormányzatoknak
  • 242 6. A biztosító szolgáltatása biztosítási formák alapján: • Korlátlan érdekbiztosítás – a kárkifizetés felsı határát szerzıdésben megjelölt biztosítási összeg nem korlátozza. Ilyen pl. a casco biztosítás. • Teljes érték biztosítás – a kárkifizetés alapja: a biztosítási összeg és a biztosítási érték aránya. • Alulbiztosítás: ha a biztosítási összeg kisebb a biztosított tárgy értékénél. Ekkor a kárösszegnek az alulbiztosítás arányának megfelelı részét téríti meg a biztosító (lásd korábban). • Elsı kockázatra szóló biztosítás – a teljes vagyonérték bizonyos részét biztosítják. A szerzıdésben ez lesz a biztosítási összeg. Abban az esetben alkalmazzák, ha a teljes kár bekövetkezése valószínőtlen (pl. betöréses lopás biztosítás), ebben az esetben aránylagos kártérítés nincs. • Részkár vagy hányadrészre szóló biztosítás – az elızı két kockázatviselési mód kombinációja. Ezek figyelembevételével a szerzıdésben mindkét összeg szerepel. Egyrészt a vagyontárgyak teljes értéke, másrészt a biztosítási kártérítést behatároló, tényleges biztosítási összeg. 4.2.4 Vagyonbiztosítások formái • Elemi károk biztosítása • Elemi károk kiegészítı/mellék kockázatai • Szállítmány-biztosítások • Gépjármő-biztosítások • Technikai-biztosítások • Felelısség-biztosítások • Hitelbiztosítások • Jogvédelem-biztosítások • Segítségnyújtási- biztosítások Az elemi károk biztosítási csoportba soroljuk a tőzkárbiztosítást, a vihar károk elleni biztosítást, jégkár-, fagykár- vízkár-, földrengés-biztosítást
  • 243 valamint a földcsuszamlásra, illetve föld (kı) omlás esetére kötött szerzıdést. Ezeket az elemi károkat ki lehet egészíteni külön nevesített kockázati tényezıkkel, melyek a betöréses lopás-rablás, az üvegtörés, a tőz- üzemszünet és a vezetékes károk. A szállítmánybiztosítást kétféleképpen is értelmezhetjük. Valódi gazdasági/kereskedelmi tevékenységként értelmezett szállítás, szállítmányozás, de ezek közül is az úgynevezett tengeri biztosítások büszkélkedhetnek a legnagyobb múlttal. A vízi szállítmányozás területén a szerzıdés tárgyának választható: a) a szállítóeszköz (casco-hull) b) az áruszállítmány (cargo) c) a szállító felelısségbiztosítása d) az elmaradt jövedelem. Szélesebb értelmezésben bármilyen áru vagy személy mozgással, mozgatással kapcsolatos tevékenységet idesorolhatunk. Itt kapnak helyet az: a) utas – utazás – poggyász b) vásárok c) kiállítások d) értékbiztosítások e) szakmai eszközök szállítása. A gépjármő-biztosítások két nagy eleme a kötelezı gépjármő- felelısségbiztosítás és a casco. E kettı minden jármőtulajdonosnak és gépjármővezetınek ismerıs kifejezés, de nézzük melyek a két biztosítási forma közötti különbségek? A casco a saját gépjármővünket védı vagyonbiztosítás, amely a szerzıdésben meghatározott káresemények bekövetkezése esetén nyújt fedezetet. Sajnos azonban gyakran mások gépjármővében is okozhatunk kárt, ami jelentıs anyagi következményekkel járna számunkra, ha ennek fedezetére nem alakult volna ki a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítási rendszer (KGFB). A biztosítási érdek tehát a casconál a biztosított vagyonban – a gépjármőben – bekövetkezett értékcsökkenés pótlása, a KGFB-nél pedig károkozás miatt károkozó vagyoni helyzetében a várható csökkenés megakadályozása és a károsult jogos kárigényének biztos fedezete. A biztosítási szerzıdést a felek jellemzı módon szabad akaratukból kötik, a cascónál, ezzel ellentétben a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítást üzembentartója – illetve ha az üzembentartó és a tulajdonos különbözı személy, akár ez utóbbi – köteles megkötni majd hatályban tartani. Ahogy az üzembentartónak, illetve a tulajdonosnak kötelessége KGFB-t kötni, úgy a biztosítónak kötelezı a szerzıdési ajánlatot befogadni és a
  • 244 szolgáltatást teljesíteni. Cascot akkor és annyiban lehet kötni, amennyiben ez saját érdekünk kívánja, ugyanakkor a biztosító is elzárkózhat a szerzıdéskötéstıl, ha úgy ítéli meg, hogy az autó túl öreg, rossz mőszaki állapotú, ezért annak biztosítása túlságosan kockázatos lenne. A biztosított személyét tekintve a casconál a biztosított személy a károsult, kára fedezetére szerzıdik a biztosítóval. A KGFB-nél a kár okozója a biztosított személy, így jön létre egy hárompólusú jogviszony a biztosított, a károsult és biztosító között. Tényleges szerzıdéses viszony pedig, csak a KGFB-t kötı biztosított és a biztosító között van, és ez utóbbi fog helyt állni a jogviszonyba késıbb belépı vétlen károsult irányában a biztosított helyett, amennyiben az balesetet okoz. A biztosítási esemény vonatkozásában a casconál a biztosított akaratától független külsı tényezı – pl. lopás, betörés, tőzkár –, esetleg maga a biztosított legfeljebb enyhén gondatlan magatartása, a KGFB-nél pedig, a biztosított vétkes magatartása az az esemény, amelyért a biztosító megtéríti a kárigényt. Ebbıl illetve a felelısségbiztosítás közös kockázatfedezeti jellegébıl következik az, hogy a KGFB esetén a biztosító nem mentesül a károsulttal szemben a megtérítési kötelezettség alól, arra hivatkozással, hogy a kárt a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása okozta. A casco jogi jellegébıl adódóan a biztosított – aki saját autóját védi általa – jogellenes magatartásával, illetve szándékos rongálásával keletkezett károkat a biztosító nem téríti meg. Vannak azonban olyan káresemények is, amelyeket a biztosítás körébıl jogszabály vagy a biztosító eleve kizár, és azokat sem a KGFB, sem a casco nem fedezi, például a háborús események, tömegzavargás, terrorcselekménnyel, sugárzó anyagokkal, termékekkel kapcsolatos károk, illetve a gépjármő természetes elhasználódásából eredı károk. Kifejezetten a casco biztosítás „sajátossága” az úgynevezett önrész, ami azt az összeget jelenti, melyet a jármővet ért káresemény kapcsán minden esetben a biztosított fizet. Az önrészt két módon határozzák meg, egy százalékos érték- választhatóan a káresemény pl. 10, 20, 30 %-a -, illetve egy abszolút összeg, amelyek közül a biztosító mindig a magasabbat vonja le. Minél magasabb az önrész, ahhoz mérten alacsonyabb a rendszeres díjfizetése mértéke. A casco díjának meghatározásakor a biztosító – hasonlóan a KGFB-hez – más tényezıket is alapul vesz, így az autó korát, motornagyságát, az autó kártörténetét, illetve a gépjármőbe utólag beépített extra tartozékokat.
  • 245 4.2-1. táblázat: A KGFB és a Casco jellegzetességei Kötelezı felelısségbiztosítás Casco Ki a biztosított személy: károkozó károsult Kinek a kárát téríti meg: balesetben vétlen károsult biztosított vagy szerzıdés kedvezményezettje A károkozás fedezete: az üzembentartó/gk.tulajdonos által fizetett kötelezı felelısségbiztosítási díj a biztosított / szerzıdést kötı fél által fizetett casco díj Milyen jellegő károkra vonatkozik: ismert, vétkes károkozó által a vétlen károsult gépjármővében / személyében okozott károkra, tekintet nélkül károkozó jogellenes vagy szándékos magatartásra a casco konstrukciójától függıen külsı tényezık által – lopáskár, töréskár, elemi kár, üvegkár – okozott, illetve biztosított enyhén gondatlan magatartásával okozott károkra Biztosítás jellege: kötelezı a jogszabály – 190/2004, kormányrendelet – alapján, KGFB hiánya végsı soron a gépjármő forgalomból történı kivonásához is vezethet önkéntes, a gépjármő tulajdonosa, illetve akinek a gépjármő megóvása érdekében áll, saját belátása szerint köt biztosítást Hitelre vásárolt gépjármőveknél a hitelezı általában kötelezi a vevıt casco kötésére Szerzıdéskötés: határozott vagy határozatlan idıre, de felmondani csak írásban a biztosítási év végére lehet, 30 napos felmondási idıvel, év közben csak tulajdonos váltás illetve forgalomból való kivonás, esetén szüntethetı meg határozott vagy határozatlan idıre köthetı, felmondani csak írásban a biztosítási év végére lehet, 30 napos felmondási idıvel. Gépjármőlopás, totálkárossá minısítés esetén a biztosítási díjat év végéig kell fizetni. Sikeres kárigénylés alapja: károkozásért felelıs gépjármővezetı felelısségének elismerése érvényes biztosítás és a szerzıdésben meghatározott kizáró és mentesítı okok hiánya
  • 246 Káresemény: azonos idıpontban és okból bekövetkezı több kár is egy esemény azonos idıpontban, okból és cselekménybıl bekövetkezı kár egy esemény Kártérítés mértéke: biztosító helytállásának jogszabályban kikötött maximuma: vagyoni kár 500 millió Ft személyi kár 1250 millió Ft kártérítés teljes, de a gépjármő, ill. sérült alkatrész káridıponti érték (avulás) alapján biztosítási összeget fizet a cascoval fedezett károkra a biztosított által éves szinten igénybevett összeggel csökkentett mértékben, avulást és önrészt a biztosított fizeti. A fedezeti maximum mértéke az egyedi szerzıdésekben határozzák meg, a vagyon értékétıl és a szerzıdı fél akaratától függıen Szerzıdı fél: biztosító és üzemben tartó (a konkrét baleseti szituációban a károkozó), Amennyiben az üzemben tartó nem esik egybe a tulajdonos személyével, szerzıdı fél lehet a tulajdonos is biztosító és tulajdonos, illetve akinek érdeke megóvni az autót, konkrét baleseti szituációnál ı a károsult fél Díjfizetés: rendszeres kötelezı felelısségbiztosítási díj, amely számításba veszi: az üzembentartó/tulajdonos nemét, lakóhelyét, életkorát, a motor méretét, autó típusát, bonus-malus besorolását. Határozott idejő szerzıdés esetén díj elıre, egy összegben fizetendı rendszeres casco díj,. megállapításánál figyelembe veszik a autó típusát, átlagárát, mőszaki állapotát, önrész mértékét, biztosított lakhelyét, stb. Határozott idejő szerzıdés esetén díj elıre, egy összegben fizetendı Besorolás: bonus–malus osztályba sorolás alapján díjkedvezmény vagy pótdíjfizetés – besorolás továbbvihetı bonus–malus jellegő besorolás, díjkedvezmény illetve díjvisszatérítés a szerzıdés igénybevétele alapján – a besorolás továbbvihetı Forrás: www.pszaf.hu Ez utóbbit külön kell bejelenteni, mert alapvetıen a casco szériatartozékokra vonatkozik és az utólag beszerelt extrákra nem, vagy pótdíjat fizetés feltételével. Casco biztosítás esetén természetesen a biztosító mindig mérlegelheti, hogy vállalja-e a szerzıdéskötést. A
  • 247 felelısségbiztosításnál (mivel ott kötelezı az ajánlatbefogadás) a biztosító ugyan nem zárkózhat el az extra kivitelezéső, sportos autók biztosítása elıl, de a kötelezı felelısségbiztosítási díjba bekalkulálja a magasabb kockázat mértékét. Az 4.2-1. számú táblázat a KGFB, illetve a casco szerzıdésre vonatkozó fıbb jellegzetességeket foglalja össze, a jobb áttekinthetıség végett, de nem az összehasonlítás célzatával, tekintettel a két konstrukció eltérı jogi természetére (www.pszaf.hu) A Technikai biztosítás kategóriába sorolhatjuk a gépekre, berendezésekre kötött szerzıdéséket, mely nem kizárólag a már meglévı és használatba vett tárgyakra korlátozódik, hanem például kivitelezés alatt álló eszközökre is köthetı. Az informatikai eszközök, adatok, azokkal való visszaélés esetére, vagy akár ezeket kiegészítve üzemszünet okozta károk enyhítésére szolgál. Az általános felelısségbiztosítás a biztosított által harmadik személynek okozott károkkal kapcsolatos, jogszabály által elıírt kártérítési kötelezettségre és a megalapozatlan, jogtalan igények elhárítására nyújt fedezetet. Ennek típusai a magán felelısségbiztosítás, szakmai felelısségbiztosítás, termék felelısségbiztosítás. (1) Felelısségbiztosítási szerzıdés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerzıdésben megállapított mértékben mentesítse ıt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelıs. (2) A biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. A biztosított csak annyiban követelheti, hogy a biztosító az ı kezéhez fizessen, amennyiben a károsult követelését ı egyenlítette ki. (3) A biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti. A szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerzıdésben megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését, kivéve ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes. (4) A biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a biztosított bírósági elmarasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletérıl gondoskodott, vagy ezekrıl lemondott (1959. évi IV.tv.559.§). A hitelbiztosítások csoportjába tartozó szerzıdések, a nemzetközi kereskedelem fontos elemei. Kötheti a hitel nyújtója például egy áruhitel esetén, vagy a hitel felvevıje kezesi tevékenység biztosítására. Lehetıség van továbbá politikai kockázatok kivédésre szolgáló szerzıdések kötésére
  • 248 is, melyek például az export támogatások változása, eltörlése esetén kártalanítják a szerzıdı felet. A jogvédelem-biztosítás a jog érdekek érvényesítését és védelmét szolgálja, akár a biztosított által, vagy ellene indított eljárásokban. Segítségnyújtási (assistance) biztosítás elsısorban a külföldön tartózkodó biztosított kártalanítását, kárenyhítését szolgálja például gépjármő, óvadék, vagy egyéb igénybevett szolgáltatás teljesítése esetén (Farkas, 2007). 4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának eredményei, jellemzıi A biztosítási intézetek éves adatközlése a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete számára biztosítási típusonként közli a szerzıdésállományra, eredményre, kárfizetésre vonatkozó adatokat. A biztosítótársaságok adatközlése teljes körő, míg az egyéb biztosítási tevékenységet folytató intézményeké nem, ezért az elemzésben kizárólag a biztosító társaságoknál megkötött és folyó biztosítási szerzıdések, díjak szerepelnek, ez valójában az összes szerzıdésállomány 98-99%-át teszi ki. 4.2-2. ábra: Biztosítótársaságok szerzıdésállományának alakulása 1998- 2008 között. 0 2000000 4000000 6000000 8000000 10000000 12000000 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 sz er zı dé se k sz ám a (db ) Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés A szerzıdések száma 1998-tól 2004 évig folyamatosan emelkedett, ami ekkor már meghaladta a 10 milliót. 2005-re jelentıs visszaesés majd stagnálás jellemezte a piacot.
  • 249 Az adatokat általános csoportosítás szerint rendszerezve az életbiztosítási és a nem életbiztosítási ágra tagolják. Ettıl nem eltérve a vagyonbiztosításokon túl a baleset és betegségbiztosítások is szerepelnek az adatsorokban. A 3. táblázatban látható, hogy a jármő felelısség biztosításokból származik a legmagasabb bevétele a biztosítótársaságoknak, mely a kötelezı törvényi elıírással magyarázható, a casco biztosítások díjbevételének szintén jelentıs hányada a közúti káresemények magas kockázatnak és a magas jármőjavítási költségeknek köszönhetı, mely magával vonja az igen magas összegő díjtételeket is. Ez magyarázza az 5. táblázatban a casco kárfizetések magas arányát is. 4.2-3. táblázat: Díjbevételek aránya a nem életbiztosítási ág kategóriáiban 2004 2005 2006 2007 2008 2009 . III. név kumulált Baleset 2,73% 2,73% 2,85% 3,27% 2,92% 2,81% Betegség 1,41% 1,64% 1,67% 1,73% 2,01% 2,00% Casco összesen 27,31% 26,76% 26,64% 25,14% 24,01% 22,03% Szállítmány 0,98% 0,80% 0,78% 0,80% 0,73% 0,72% Tőz- és elemi kockázatok 17,94% 17,62% 17,74% 18,76% 19,40% 20,39% Egyéb vagyoni kockázatok 12,16% 12,66% 13,15% 13,54% 14,23% 14,26% Jármő felelısség összesen 30,52% 31,00% 30,23% 29,70% 29,54% 30,76% Általános felelısség 4,75% 4,10% 4,17% 3,96% 4,31% 4,58% Hitel 0,70% 0,88% 0,94% 0,98% 0,84% 0,63% Kezesség 0,14% 0,18% 0,21% 0,34% 0,19% 0,18% Különbözı pénzügyi veszteségek 0,96% 1,14% 1,10% 1,16% 1,13% 1,01% Jogvédelem 0,13% 0,16% 0,19% 0,26% 0,31% 0,34% Segítségnyújtás 0,21% 0,23% 0,24% 0,28% 0,28% 0,20% Temetkezési biztosítás 0,06% 0,09% 0,09% 0,09% 0,09% 0,09% Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés A szerzıdésállomány adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a legtöbb szerzıdés hasonlóan a díjbevételek arányához a jármő felelısség biztosítások kategóriában kötettek. 16-18%-ot az összes megkötött szerzıdésbıl a tőz- és elemi kockázatokra kötnek, és hasonló arányban kötnek az egyéb vagyoni kockázatokra is.
  • 250 4.2.4. táblázat: Biztosítótársaságok szerzıdésállományának aránya a nem életbiztosítási ágban 2004 2005 2006 2007 2008 2009 III. név Baleset 16,59% 10,37% 10,83% 10,08% 9,69% 9,36% Betegség 0,70% 0,96% 1,44% 2,37% 1,12% 0,99% Casco összesen 7,65% 9,57% 9,44% 9,49% 9,82% 9,44% Szállítmány 0,31% 0,18% 0,17% 0,16% 0,16% 0,14% Tőz- és elemi kockázatok 17,46% 17,95% 18,02% 18,44% 18,31% 17,96% Egyéb vagyoni kockázatok 16,53% 17,07% 16,82% 16,88% 16,86% 17,09% Jármő felelısség összesen 33,73% 41,37% 40,75% 40,85% 42,35% 43,30% Általános felelısség 6,49% 1,71% 1,69% 0,98% 0,96% 0,98% Hitel 0,03% 0,06% 0,07% 0,07% 0,07% 0,07% Kezesség 0,10% 0,21% 0,13% 0,13% 0,13% 0,13% Különbözı pénzügyi veszteségek 0,06% 0,13% 0,18% 0,02% 0,00% 0,00% Jogvédelem 0,20% 0,26% 0,29% 0,33% 0,37% 0,39% Segítségnyújtás 0,03% 0,03% 0,04% 0,05% 0,04% 0,04% Temetkezési biztosítás 0,12% 0,14% 0,13% 0,13% 0,12% 0,12% Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés
  • 251 4.2-5. táblázat: Biztosítótársaságok kár-és szolgáltatásfizetési aránya Megnevezés 2004 2005 2006 2007 2008 2009. III. negyedév Baleset 1,12% 0,96% 1,38% 1,36% 1,33% 1,76% Betegség 0,81% 0,85% 1,02% 0,99% 1,24% 1,14% Casco összesen 30,25% 30,05% 31,00% 29,28% 28,76% 28,33% Szállítmány 0,68% 0,68% 0,50% 0,44% 0,38% 0,50% Tőz- és elemi kockázatok 11,90% 11,42% 11,27% 13,99% 14,79% 14,20% Egyéb vagyoni kockázatok 9,86% 10,63% 10,58% 11,61% 12,74% 12,56% Jármő felelısség összesen 41,70% 41,79% 39,21% 36,73% 35,91% 35,78% Általános felelısség 2,26% 2,11% 1,90% 1,83% 1,93% 2,12% Hitel 0,70% 0,83% 0,97% 2,10% 1,39% 2,10% Kezesség 0,08% 0,02% 0,02% 0,04% 0,24% 0,01% Különbözı pénzügyi veszteségek 0,55% 0,51% 2,00% 1,47% 1,08% 1,29% Jogvédelem 0,02% 0,06% 0,04% 0,04% 0,06% 0,08% Segítségnyújtás 0,02% 0,04% 0,05% 0,06% 0,07% 0,07% Temetkezési biztosítás 0,04% 0,06% 0,07% 0,06% 0,06% 0,06% Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 99,99% 100,00% 100,00% Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés
  • 252 4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak Tartalomjegyzék 4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 252 4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak 253 4.3.1.1 Önkéntes pénztárak fejlıdése Magyarországon 254 4.3.1.2 Mőködési alapelvek 255 4.3.1.3 Az önkéntes pénztárak alapítása 256 4.3.1.4 A tagsági viszony 257 4.3.1.5 Alapszabály 259 4.3.1.6 Az önkéntes pénztárak szervezetére vonatkozó szabályok 260 4.3.1.7 A pénztárak gazdálkodása 265 4.3.1.8 Az önkéntes pénztárak átalakulása, megszőnése 267 4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 269 4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak 272
  • 253 4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak A foglalkoztatási szerkezet folyamatos változásával mindinkább elıtérbe kerülnek az öngondoskodás különbözı formái. Az állami nyugdíjrendszer évrıl évre egyre nagyobb hiányt termel, hiszen egyre kevesebb járulék befizetésébıl kell egyre több embernek ellátást biztosítania. Napjainkban 4,5 munkaképes korúra jut egy 65 év feletti, ez 2050-re az eddigi tendenciák alapján két munkaképesre fog csökkenni. A jelenlegi középkorú és fiatal generáció számára az állami nyugdíjrendszer nem tudja majd biztosítani a megfelelı nyugdíjat, így a saját erıbıl adódó megtakarításokra is egyre nagyobb szükség lesz a nyugdíjas éveik biztonságának megteremtéséhez. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak a társadalombiztosítási ellátásokat egészítik ki az öngondoskodás elvén alapuló, egyéni megtakarításokból finanszírozott szolgáltatások segítségével. A jelenlegi tendenciákat alapul véve az állami ellátórendszer egyre kevésbé képes a megnövekedett igényekhez alkalmazkodni, így a kiegészítı ellátások egyre nagyobb jelentıséggel bírnak. A rendszerváltást követıen 1993 ıszén fogadta el a parlament az 1993. évi XCVI. törvényt az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról (továbbiakban Öpt.). E törvény definíciója szerint önkéntes kölcsönös biztosító pénztár: természetes személyek által a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítı, pótló, illetve ezeket helyettesítı szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elısegítı ellátásokat szervezı és finanszírozó társulás. A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekbıl, egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja. A törvény tevékenységüknek megfelelıen háromféle önkéntes kölcsönös biztosító pénztár alapítására nyújt lehetıséget: – önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár – önkéntes kölcsönös önsegélyezı pénztár – önkéntes kölcsönös egészségpénztár.
  • 254 4.3.1.1 Önkéntes pénztárak fejlıdése Magyarországon Az önkéntes nyugdíjpénztárak az elsı idıkben egymás után alakultak. Késıbb ez a tendencia lelassult, majd megfordult, s az utóbbi években, illetve napjainkban a folyamatot már döntıen a felszámolások, az egybeolvadás és a koncentráció jellemzi. Ettıl eltérı irányú mozgás érzékelhetı az önkéntes egészség-, illetve önsegélyezı pénztárak körében. Számuk egyenletesen, bár viszonylag lassú ütemben nıtt. A gyors felfutás után az utóbbi idıben a taglétszámot az erıteljes csökkenés jellemzi. 1994 végére már 72 önkéntes biztosító pénztár jött létre több mint 10 ezer fıs taglétszámmal. 1995-ben összesen közel 200 pénztár mőködött, 2003-ban már csak 159, míg 2009-re a számuk 101-re redukálódott. A taglétszám növekedését nem jellemezte ilyen gyors felfutás. A kezdeti idıszakban ez fıként a gyorsan változó törvények és a gazdálkodási nehézségek hatásának volt köszönhetı. Az 1996-os törvénymódosítás hatására jóval kedvezıbbé váltak az önkéntes pénztárak alapításának és mőködésének szabályai, valamint tagdíjtámogatások által ösztönözték a munkavállalókat a pénztárakba való belépésre. 1995 végén 250 ezer tagot számláltak az önkéntes pénztárak, és 5 évre volt szükség ahhoz, hogy a taglétszám elérje az 1 millió fıt. Napjainkban több mint 2 millió fı rendelkezik önkéntes biztosító pénztári tagsággal. A biztosítók vagyona is csak lassan gyarapodott, de a 2000-es évet követıen ugrásszerően megnövekedett. A vagyon piaci értéke 2001-ben érte el a 300 Mrd Ft-ot, napjainkban már meghaladja a 800 Mrd Ft-ot. 4.3.-1. táblázat: Az önkéntes pénztárak fıbb jellemzıi (2009. III. negyedév) Pénztárak száma Taglétszám Vagyon Pénztárak típusai db % e fı % Mrd Ft % Nyugdíjpénztárak 63 62,4% 1 337,8 61,6% 783,4 94,0% Egészségpénztárak 27 26,7% 805,6 37,1% 48,9 5,9% Önsegélyezı pénztárak 11 10,9% 29,7 1,4% 1,4 0,2% Összesen 101 100,0% 2 173,1 100,0% 833,8 100,0% Forrás: PSZÁF, 2010
  • 255 A 4.3.-1. táblázat 2009. III. negyedévére vonatkozó statisztikák alapján összesítve mutatja be az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak legfontosabb jellemzıit. Mindhárom szemléltetett ismérv alapján elmondható, hogy a szegmens legnagyobb szereplıi az önkéntes magánnyugdíj pénztárak. Ez a kiemelkedı szerep alapvetıen tevékenységük jellegébıl adódik, de mind munkavállalói, mind munkaadói oldalról fontos szerepe van az adórendszer ösztönzı hatásainak is. Míg a taglétszám tekintetében az önkéntes nyugdíjpénztárak részaránya alig haladja meg a 60%-ot, addig a vagyon tekintetében 94%-os részarányról beszélhetünk. Az Öpt. törvény közös elıírásokat tartalmaz a pénztárak szervezetére és mőködésére vonatkozóan és külön fejezetben taglalja az egyes típusokra vonatkozó speciális szabályokat. 4.3.1.2 Mőködési alapelvek Az Öpt. törvény az alábbi mőködési alapelveket írja elı az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak számára: – Önkormányzati mőködés: kizárólag a pénztártagok jogosultak a pénztárra vonatkozó döntések meghozatalára, és a döntéshozatal során azonos jogokkal rendelkeznek. – Zárt gazdálkodás elve: a) a pénztár gazdálkodása csak a szolgáltatások szervezésére és teljesítésére irányulhat; b) a pénztár alapokat képez és a tagok részére egyéni számlát vezet; c) a szolgáltatásokra kizárólag a pénztártagok és azok jogán közeli hozzátartozóik jogosultak; d) a pénztár a pénztárvagyon erejéig vállalhat más jogi, illetve természetes személyekkel szemben kötelezettséget; e) a pénztár tartozásaiért saját vagyonával felel; f) tagsági viszony megszőnése, illetve felszámolás esetén a pénztártag az egyéni számláján levı összeget követelheti; g) a pénztár szolgáltatásait tagdíjfizetésbıl és egyéb bevételekbıl a közgyőlés által elfogadott pénzügyi terv alapján finanszírozza.
  • 256 – Kölcsönösség: a tagok közösen teremtik elı a szolgáltatások fedezetét; azonos jogok illetik meg ıket; a pénztártag egyben a pénztár tulajdonosa is. – Önkéntesség: a tagok szabad akaratból hozhatnak létre pénztárakat, az alapszabály szerint csatlakozhatnak, illetve léphetnek ki azokból. – Függetlenség: a pénztárak a jogszabályi keretek között szabadon dönthetnek szolgáltatásaikról, üzletpolitikájukról. – Szolidaritás: a tagdíj független a tagok egyéni kockázatától, a tagsági feltételeknek eleget tevı személy felvételi kérelme nem utasítható el. – Társulási elv: nem alkalmazható vallási, faji, etnikai, politikai meggyızıdés, kor és nem szerinti megkülönböztetés. – Non-profit mőködés: az pénztár gazdálkodásának eredményét sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, csak az alaptevékenység érdekében használhatja fel. 4.3.1.3 Az önkéntes pénztárak alapítása Önkéntes pénztárat kizárólag természetes személyek alapíthatnak és az alapításhoz legalább 15 tag szükséges. Az alakuló közgyőlés határozza meg a pénztárak alapítását, továbbá az ı hatáskörükbe tartozik: – az alapszabály és az induló gazdálkodási terv elfogadása, – a tisztségviselık és könyvvizsgáló megválasztása, – a tisztségviselık díjazásának megállapítása, – valamint döntenek az alapítással kapcsolatos, az alakuló közgyőlés idıpontjáig felmerülı költségek viselésérıl. Az alapszabályt, és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A pénztár jogi személy, amelyet a székhelye szerint illetékes megyei (fıvárosi) bíróság vesz nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételi kérelmet az alakuló győlést követıen 30 napon belül kell benyújtani a bírósághoz. A bíróság dönt a nyilvántartásba vételrıl és a kérelmezıvel egyidejőleg az illetékes ügyészséget és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletet (PSZÁF) is értesíti. A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alakuló közgyőlés idıpontjára visszaható hatállyal. A nyilvántartásba vételig a pénztár nevében eljáró személyek egyetemlegesen felelnek a pénztár
  • 257 nevében vállalat kötelezettségekért. Ez a felelısség megszőnik, ha a közgyőlés a kötelezettségvállalásokat utólag jóváhagyja. A pénztárak törvényességi felügyeletét a rá irányuló jogszabályok szerint az ügyészség, állami felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. Az egészségpénztárak egészségbiztosítási szolgáltatásokkal összefüggı felügyeletét az Egészségbiztosítási Felügyelet látja el. A pénztár mőködési alapja terhére felügyeleti díjat fizet, amely két részbıl tevıdik össze: – Alapdíj: az alapdíjegység és a pénztárakhoz tartozó szorzószám szorzataként határozható meg. Az alapdíjegység 50.000Ft, a pénztárakhoz tartozó szorzószám pedig 2. Azonban azon pénztárak esetén, melyek fedezeti alapja a tárgyévet megelızı év végén nem haladja meg az 50 millió forintot, a szorzószám 0,5. – Változó díj: a pénztár által fizetendı változó díj éves mértéke a pénztári vagyon piaci értékének 0,25 ezreléke. Az egészségpénztárak által fizetendı díj az alábbiak szerint meghatározott összeg 80 százaléka. 4.3.1.4 A tagsági viszony Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagja az lehet, aki – 16. életévét betöltötte, – az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezınek ismeri el, – tagdíjfizetést vállal. A 2004. május 01. elıtti, illetve a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozástól eltérıen, a belépni kívánó személy állampolgárságának semmilyen jelentısége nincs, e tekintetben azonos elbírálás alá esnek a magyar állampolgárok az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség államainak polgárai, illetve az ezen kívül álló harmadik országok állampolgárai is. A jogszabály nem magyar állampolgárok esetében utal ugyan a devizaszabályok betartására, azonban ezeknek manapság szinte semmilyen szerepe nincsen. A belépés a pénztárhoz benyújtott belépési nyilatkozattal történik. A tagsági jogviszony, a tagdíjfizetési kötelezettség, valamint a várakozási idı a belépési nyilatkozat pénztár általi záradékolásával kezdıdik. A pénztár a belépési nyilatkozatot a benyújtástól számított 30 napon belül
  • 258 záradékolja, majd annak egy példányát tagsági okiratként az alapszabállyal együtt a tagnak átadja. Az alapszabály rendelkezhet úgy is, hogy a pénztártagsági jogviszony az elsı havi tagdíj befizetésével jön létre. Ekkor az elsı havi tagdíj elmulasztása esetén a belépni kívánót értesíteni kell a mulasztás jogkövetkezményeirıl. A befizetés pótlására elıírt határidı eredménytelen elteltét követıen a személy adatait a nyilvántartásból kivezetik. Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy, vagy gazdasági társaság, aki a pénztárral kötött szerzıdés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja (munkáltatói hozzájárulás). A munkáltatói tag a hozzájárulásból egyetlen olyan munkavállalóját sem zárhatja ki, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban áll (a közszolgálati, a közalkalmazotti és a szolgálati jogviszony is). Minden munkavállaló lehet egyszerre több, azonos vagy különbözı típusú pénztárnak is tagja. A hozzájárulás mértéke minden munkavállalóra nézve azonos összegő vagy a munkabér azonos százaléka. Ez esetben a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is. A munkáltatói tag jogosult tanácskozási joggal a közgyőlésen részt venni. Ha a munkáltatói hozzájárulás eléri vagy meghaladja a pénztár tagdíjbevételének 50 százalékát, a munkáltató(k) képviselıje jogosult az ellenırzı bizottságban szavazati joggal részt venni. A pénztártag az általa vállalt tagdíj összegét a pénztárnak bejelenti, és fizetési kötelezettségének határidıre eleget tesz. A tagdíj összege az egységes tagdíjnál kevesebb nem lehet. A befizetett tagdíjak szolgáltatásokra fordítandó részét, valamint a tagok javára jóváírt egyéb összegeket egyénileg, az egyéni számlán kell nyilvántartani a pénztárakra vonatkozó számviteli és gazdálkodási szabályok szerint. A pénztártag számláján elhelyezett összegekre sem a pénztártag hitelezıi, sem kívülálló harmadik személy hitelezıi nem tarthatnak igényt, kivéve a pénztártag rendelkezése szerint az egyéni számlán lekötött összeget, amelyet hitelintézettel kötött szerzıdésében fedezetként felajánl (tagi lekötés). A pénztár gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetérıl, ideértve a felügyeleti bírságot is, a pénztártagokat, a munkáltatói tagokat, és a támogatókat évente egyszer tájékoztatni kell. A pénztártagok tájékoztatásának tartalmaznia kell az egyéni számla alakulását is. A pénztártag választhat és - ha az Öpt. törvény vagy az alapszabály eltérıen nem rendelkezik - választható a pénztár szerveibe.
  • 259 Az alapszabályban rendelkezni kell arról, hogy azon idıszakban, amíg tagdíjfizetés nem történik, a pénztártag milyen szolgáltatásokra jogosult. A tagdíjfizetés elmulasztásától a pénztár jogosult a tag egyéni számlájának befektetésébıl származó hozamát - a mindenkori pénztári egységes tagdíjnak a mőködési és likviditási alapra jutó hányadnak megfelelı összeggel, de legfeljebb a hozam összegével - csökkenteni, és azt a mőködési, illetve likviditási alap javára jóváírni. A pénztártag tagsági viszonya megszőnik – halálával; – kilépésével; – ha a tag a tagdíjat az alapszabályban megjelölt idıtartamon túl nem fizeti, és az alapszabály szerint a tagdíjhátralék utólagos rendezésére nincs lehetıség, vagy a tag e lehetıséget elmulasztja; – más pénztárba történı átlépéssel; – kizárással. A tag halála esetén az egyéni számla hagyatékának nem része. A tag a halála esetére az alapszabályban foglaltak szerint természetes személy kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton, közokiratban vagy teljes bizonyító erejő magánokiratban (haláleseti kedvezményezett). Ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerint természetes személy örököse nincs, akkor az egyéni számlán lévı összeg a pénztárra száll. A kedvezményezett a tag halálának idıpontjában az egyéni számla kizárólagos tulajdonosává válik, és jogosultságának igazolását követıen írásban nyilatkozik, hogy a rá esı részt: – egy összegben felveszi, – az alapszabály rendelkezésének megfelelıen saját nevén a pénztárban hagyja tagdíjfizetés folytatásával vagy anélkül, – más, azonos típusú pénztárba átutaltatja. 4.3.1.5 Alapszabály Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak legfontosabb dokumentuma az alapszabály, melyet a közgyőlés hagy jóvá és közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Az alapszabály legfıbb elemei: – a pénztár elnevezése; – a pénztár székhelye és telephelyei;
  • 260 – a pénztár által nyújtott szolgáltatások köre és az igénybevétel feltételei, az egyes szolgáltatásokra elıírt várakozási idı; – a tagsági kör meghatározása és a taggá válás feltételei, a tag jogai a pénztár szerveiben; – a pénztártagok, a szolgáltatásra jogosult közeli hozzátartozóik, a kedvezményezettek, illetve örökösök jogai és kötelezettségei; – a tagsági viszony megszőnésének feltételei, jogkövetkezményei és a követendı eljárás; – a pénztári bevételek (tartalékok) közötti megosztás arányai és elvei, az egységes tagdíj mértéke és a díjfizetésre vonatkozó szabályok; – a tagdíjfizetés elmulasztásának joghatásai és az eljárás rendje; – a pénztárvagyon kezelésének és befektetésének szabályai; – a pénztári gazdálkodás eredménye felhasználásának alapelvei; – a pénztár megszőnése esetén a vagyon felosztásának elvei; – a pénztár szervezete és szerveinek mőködése; – a pénztár képviseletének módja, a hatáskörök átruházásának módja; – a közgyőlés összehívásának módja, a közgyőlés mőködése; – a minısített többséggel eldöntendı kérdések köre; – a közgyőlési határozatok közzétételének módja; – mindaz, amit a törvény vagy a jogszabály a pénztár alapszabályába utal, vagy amit a közgyőlés szükségesnek tart. A módosított alapszabályt - a módosítások megjelölésével - a közgyőlés idıpontját követı 30 napon belül meg kell küldeni a bíróságnak és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének. 4.3.1.6 Az önkéntes pénztárak szervezetére vonatkozó szabályok Az önkéntes pénztárak szervei: – a közgyőlés, alapszabályban meghatározott esetben küldöttgyőlés, részközgyőlés – az igazgatótanács, – az ellenırzı bizottság, – szakértıi bizottságok, amelyek létesítését az alapszabály elıírhatja.
  • 261 Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság létszáma minden esetben páratlan számú. Általában 3-7 fıbıl állnak, de a taglétszámra tekintettel az alapszabály ennél nagyobb létszámot is meghatározhat. Tagjaikat a közgyőlés titkos szavazással választja meg legfeljebb 5 évre. A megbízás az érintett személy által való elfogadással jön létre. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság elnöke a megválasztott igazgatótanácsi, illetve ellenırzı bizottsági tagok közül titkos szavazás útján kerül megválasztásra. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság elnökének csak olyan személy választható meg, aki felsıfokú végzettséggel rendelkezik. Az igazgatótanács a folyamatos feladatok ellátására ügyvezetıt alkalmazhat. Az ügyvezetıt - a személyét érintı kérdések kivételével - az igazgatótanács üléseire meg kell hívni. Az ügyvezetı az igazgatótanács ülésein tanácskozási joggal vesz részt. Az igazgatótanács tagja 18. életévét betöltött, büntetlen elıélető pénztártag lehet. Az ellenırzı bizottság tagja 18. életévét betöltött, büntetlen elıélető pénztártag vagy ugyanilyen feltételekkel a munkáltató(k) képviselıje lehet. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság tagjai, ha az alapszabály erre módot ad, díjazásban részesülhetnek a közgyőlés határozatának megfelelıen. Az ellenırzı bizottságnak nem lehet tagja a pénztár ügyvezetıje, alkalmazottja, illetve az igazgatótanács tagja, valamint e személyek közeli hozzátartozója. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság tagjaira, valamint az ügyvezetıkre vonatkozó további összeférhetetlenségi szabályokat az alapszabályban kell meghatározni. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság tagjait az adott testület döntéseiért egyetemleges felelısség terheli. Nem terheli felelısség azt a személyt, aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását írásban az igazgatótanácsnak és az ellenırzı bizottságnak, igazgatótanácsi és ellenırzı bizottsági tagság esetében a közgyőlésnek a döntés meghozatalától vagy tudomására jutásától számított 8 napon belül írásban bejelentette. A, A közgyőlés feladata és hatásköre A pénztár legfıbb szerve a tagok összességébıl álló közgyőlés. Az alapszabály a nagy létszámra tekintettel elıírhatja a tagok által
  • 262 közvetlenül vagy közvetett úton választott testület, a küldöttközgyőlés mőködését. Az alapszabály a hatásköri és eljárási szabályok rögzítése mellett részközgyőlések tartásáról is rendelkezhet. A közgyőlést évente legalább kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló, illetve a pénzügyi terv elfogadására. A közgyőlés összehívásának módjáról az alapszabályban kell rendelkezni. A hirdetmény közzétételének vagy a meghívó elküldésének a közgyőlés idıpontja elıtt legalább 15 nappal meg kell történnie. A közgyőlés összehívásáról szóló értesítésben meg kell jelölni a közgyőlés helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez tartozó iratok hozzáférhetıségét. A közgyőlésre a PSZÁF képviselıjét is meg kell hívni. A Felügyelet képviselıje a közgyőlésen tanácskozási joggal vesz részt. A közgyőlés akkor határozatképes, ha azon a pénztártagok legalább fele jelen van, vagy képviselete biztosított. A közgyőlésen a tagot meghatalmazott is képviselheti. Küldöttközgyőlés mőködtetése esetén minden küldött annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagot képvisel. Amennyiben a közgyőlés határozatképtelen, úgy az összehívott új közgyőlés az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelentek számától függetlenül határozatképesnek tekintendı. A közgyőlésen mindegyik pénztártagnak egy szavazata van. A közgyőlés a határozatait - ha a törvény vagy az alapszabály eltérıen nem rendelkezik - a jelenlévı tagok egyszerő szavazattöbbségével hozza. A közgyőlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: – az alapszabály elfogadása és módosítása; – az igazgatótanács tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása, díjazásuk megállapítása; – az ellenırzı bizottság tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása, díjazásuk megállapítása; – az igazgatótanács éves beszámolójának elfogadása, a mérleg megállapítása, döntés az eredmény felhasználásáról vagy az egyes alapokban mutatkozó hiány rendezésérıl; – a pénztár éves és hosszú távú pénzügyi tervének elfogadása; – az alapszabály által meghatározott körben a munkáltatói taggal (tagokkal) kötött szerzıdés jóváhagyása; – a tevékenységi engedély jogerıre emelkedése elıtt kötött szerzıdések jóváhagyása; – a tevékenységi engedély jogerıre emelkedése elıtt a pénztár nevében eljáró személyek, az igazgatótanács és az ellenırzı
  • 263 bizottság tagjai elleni kártérítési igény érvényesítése, továbbá intézkedés a pénztár képviseletére jogosultak ellen indított perekben a pénztár képviseletérıl; – döntés érdekképviseleti szervhez történı csatlakozásról, illetve az abból történı kiválásról; – döntés a pénztár megszőnésérıl, szétválásáról vagy más pénztárral történı egyesülésérıl; – a könyvvizsgáló társaság és a könyvvizsgáló természetes személy megválasztása és felmentése; – döntés mindazon ügyekben, amelyeket az Öpt. törvény vagy jogszabály hatáskörébe utal. A közgyőlésen jelenléti ívet kell felvenni, és jegyzıkönyvet kell vezetni. A jegyzıkönyvhöz csatolni kell az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság beszámolóját. A jegyzıkönyv egy példányát a csatolt iratokkal együtt - meg kell küldeni a PSZÁF-nek a közgyőlést követı harminc napon belül. A közgyőlési határozatok ellen a pénztártagok, illetve a küldöttek, valamint a Felügyelet a határozat meghozatalától számított 90 napon belül keresetet nyújthatnak be a pénztár székhelye szerint illetékes megyei bíróságon. B, Az igazgatótanács feladata és hatásköre A pénztár ügyvezetı szerve az igazgatótanács. Gondoskodik a közgyőlés határozatainak végrehajtásáról, a pénztár könyveinek szabályszerő vezetésérıl, üzletpolitikájának kialakításáról és a zavartalan mőködésérıl. A munkáltatói jogok gyakorlója az ügyvezetı és - amennyiben a pénztár ügyvezetıt nem alkalmaz - a pénztár alkalmazottai felett is. Az igazgatótanács legalább három havonként ülést tart. Az ülés akkor határozatképes, ha azon a tagoknak legalább a fele jelen van. Határozatait a jelen lévı igazgatótanácsi tagok szavazatainak egyszerő többségével hozza. Az elnök szavazata a döntı szavazategyenlıség esetén. Az igazgatótanács feladata, hogy elkészítse és a közgyőlés elé terjessze a pénztár: – éves és hosszú távú pénzügyi tervét; valamint – mérlegét és éves beszámolóját.
  • 264 A pénztárat képviselheti: – az igazgatótanács elnöke önállóan; – az igazgatótanács elnökön kívüli két tagja együttesen; – a pénztár két képviseleti joggal felruházott alkalmazottja együttesen; – amennyiben a pénztár alkalmaz ügyvezetıt, az igazgatótanács által kijelölt egy igazgatótanácsi tag az ügyvezetıvel együttesen. Az alapszabályban rögzített módon és mértékben az igazgatótanács hatáskörének gyakorlását - felelısségének érintetlenül hagyása mellett - az ügyvezetıre átruházhatja. C, Az ellenırzı bizottság feladata és hatásköre Az ellenırzı bizottság feladata, hogy a jogszabályi elıírások, a pénztár pénzügyi terve, az alapszabályában és szabályzataiban foglaltak megvalósulása érdekében rendszeresen vizsgálja és ellenırizze: – a pénztár gazdálkodását, – számvitelét, ügyvitelét, – a pénztár fizetıképességét, – bevételeinek és kiadásainak, eszközeinek és kötelezettség- vállalásainak összhangját, – a pénztár mőködését. Megállapításait évente a közgyőlés elé terjeszti. Ha az ellenırzés során tapasztaltak szükségessé teszik, kérheti az igazgatótanács vagy a közgyőlés soron kívüli összehívását. Köteles megvizsgálni a közgyőlés elé terjesztett valamennyi jelentést és a pénztár éves beszámolóját. Az ellenırzı bizottság évente ellenırzési tervet készít és gondoskodik annak végrehajtásáról.
  • 265 D, Az ügyvezetı feladata és hatásköre A pénztár ügyvezetıje a pénztárral munkaviszonyban álló személy. Ügyvezetı (helyettes ügyvezetı) lehet, aki büntetlen elıélető, felsıfokú végzettséggel rendelkezik és legalább 3 éves, a pénztári tevékenységben hasznosítható szakmai gyakorlattal rendelkezik. A pénztár köteles ügyvezetıjének alkalmazását 30 napon belül a PSZÁF-nek bejelenteni. Az ügyvezetı felelıs a határozatok végrehajtásáért, a pénztár eredményes mőködéséért, folyamatos ügyviteléért, gyakorolja a pénztár alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat. Az igazgatótanács jogsértı határozata, illetve utasítása esetén az ügyvezetı az ellenırzı bizottsághoz fordulhat, és kezdeményezheti a közgyőlés összehívását is. 4.3.1.7 A pénztárak gazdálkodása Az önkéntes pénztárak szolgáltatásaik szervezéséhez, finanszírozásához és teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi feltételek megteremtése érdekében jogosultak gazdálkodási tevékenységet folytatni. A pénztárak gazdálkodása kiterjedhet: – nyugdíjszolgáltatásra (nyugdíjpénztár); – kiegészítı ellátásra, valamint a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatására és az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során külön jogszabály alapján fizetendı vizitdíjhoz, illetve kórházi napidíjhoz való hozzájárulásra (önsegélyezı pénztár); – az egészség védelmét szolgáló programok szervezésére és finanszírozására, egészségügyi szolgáltatások megvásárlására (egészségpénztár); – a pénztárvagyon befektetésére és kezelésére, valamint – kiegészítı vállalkozási tevékenység folytatására (kizárólag a PSZÁF engedélyével). A pénztári vagyon kizárólag a pénztári tagság érdekében fektethetı be. A pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja. A pénztár köteles pénzforgalmát számlavezetésre feljogosított pénzintézetnél vezetett számlán bonyolítani. A pénztárnak egy számlája lehet. Az önsegélyezı pénztárak, illetve az egészségpénztárak pénztári
  • 266 kártyát bocsáthatnak ki, és szolgáltatásaik elszámolását kártyás elszámoló rendszeren keresztül bonyolíthatják. A pénztár köteles rövid távú és hosszú távú pénzügyi tervet készíteni. A pénztár következı évi pénzügyi tervét a tárgy év lejárta elıtti 90 napos idıszakban kell a közgyőlés elé terjeszteni és elfogadni. Az éves pénzügyi tervnek kellı részletezettséggel tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó adatokat (várható taglétszámot, tagdíjbevételeket, adományokat, mőködési kiadásokat, a befektetéseken elérendı hozamot). A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó hosszú távú pénzügyi tervet elıször az alakuló közgyőlés határozza meg, és annak lejártakor a közgyőlés új hosszú távú tervet állapít meg. A PSZÁF a tevékenységi engedélyezési eljárás, valamint az általános ellenırzés során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét. A Felügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem tölti be a célját, nem tartalmazza az elıírtakat, illetve nem felel meg a pénztár alapszabályában foglaltaknak. A pénztárak bevételeikbıl kötelesek fedezeti, mőködési és likviditási alapot létrehozni, de a pénztártípusok szolgáltatási rendjéhez igazodóan további alapokat is képezhetnek. A fedezeti alap (egyéni és szolgáltatási számlák) a szolgáltatások finanszírozására, a mőködési alap, a mőködési költségek fedezésére, a likviditási alap az idılegesen fel nem használt pénzeszközök győjtésére és - a másik két alap általános tartalékaként - a pénztár fizetıképességének biztosítására szolgál. A pénztár bevételeit a következık szerint kell a gazdálkodási tartalékokba elhelyezni: – a tagok által fizetett tagdíjat, a munkáltatói tag által fizetett hozzájárulást, a vagyon értékesítésébıl származó összeget és a tagok egyéb befizetéseit a pénztár mőködési szükségleteinek megfelelıen a fedezeti, mőködési és likviditási tartalékba, – a befektetések hozamát abba a tartalékba, amelynek befektetésébıl származik, azonban a pénztár igazgatótanácsa dönthet úgy, hogy a fedezeti tartalék javára más tartalék befektetési hozamát jóváírja, – a rendszeres támogatóktól befolyó összeget, valamint az adományokat a támogató rendelkezése szerinti tartalékba, ennek hiányában a likviditási tartalékba, – a kiegészítı vállalkozási tevékenységbıl származó bevételt, valamint az egyéb bevételeket a mőködési tartalékba, – a belépı tagok által hozott egyéni fedezetet, valamint a pénztári befizetések kedvezményét a fedezeti tartalékba kell helyezni.
  • 267 A kiadások a következık szerint teljesíthetık: – a szolgáltatási kiadásokat a fedezeti alapból; – a mőködési kiadásokat, ideértve a tárgyi eszközök beszerzését, létesítését, felújítását a mőködési alapból; – a tagoknak visszatérített összeget a fedezeti alapból kell fedezni; – a befektetések vagyonarányos költségeit annak az alapnak a terhére kell elszámolni, amellyel kapcsolatban felmerült. A befektetések további költségeit a mőködési alap terhére kell elszámolni. A pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírt nem bocsáthat ki hitelt vagy kölcsönt a fedezeti alap terhére nem vehet fel. A pénztár – kivéve nyugdíjpénztár – hitelt nem nyújthat, váltót nem fogadhat el, pénzügyi garanciát és kezességet nem vállalhat. A nyugdíjpénztár a jogszabályok és a pénztár alapszabálya alapján tagjai részére kölcsönt nyújthat. A pénztár sem a pénztárvagyon befektetése, sem adományok révén nem szerezhet egy vállalkozásban egy évnél hosszabb idıtartamot meghaladóan olyan arányú közvetlen tulajdoni részesedést, amely nagyobb, mint a vállalkozás jegyzett, illetve törzstıkéjének 10 százaléka. Ilyen részesedés átmeneti megszerzésérıl a Felügyeletet 15 napon belül tájékoztatni kell. A pénztár vagyonának összesen 10 százalékát fektetheti a munkáltatói tag(ok) vagyonába, illetve azon vagyoni érdekeltségeibe, amelyekben a munkáltatói tag(ok) részesedése meghaladja a 10 százalékot. A pénztár befektetési üzletmenetét saját maga végezheti vagy kihelyezheti. Ekkor a pénztár köteles gondoskodni arról, hogy a befektetési elıírások ellenırzéséhez szükséges információk folyamatosan a Felügyelet rendelkezésére álljanak. 4.3.1.8 Az önkéntes pénztárak átalakulása, megszőnése Pénztár átalakulásának minısül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás), továbbá az ágazatok vegyes pénztárrá alakulása és szétválása. Nem alakulhat át az a pénztár, amely felszámolás alatt áll. A pénztár közgyőlése az átalakulásról a jelenlévık kétharmados szavazattöbbségével határoz. Az átalakulás napja a jogutód pénztár alapszabálya hatálybalépésének idıpontja.
  • 268 Az átalakulás esetei: – Egyesülés: a közgyőlések döntése alapján azonos típusú pénztárak egyesülhetnek. Ez két módon történhet: a) Beolvadás: a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik pénztárra (átvevı pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át. b) Összeolvadás: az egyesülı pénztárak megszőnnek, jogaik és kötelezettségeik a létrejövı új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az új pénztár alapszabályának elfogadásával. – Szétválás: a közgyőlés döntése alapján a pénztár több pénztárrá válhat és a szétválás során új pénztárak jönnek létre saját alapszabállyal. Ez két módon történhet: a) Különválás: ekkor a különváló pénztár megszőnik és legalább két új pénztár jön létre. b) Kiválás: ekkor az a pénztár, amelybıl a kiválás történik, fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre. – Ágazatok vegyes nyugdíjpénztárrá alakulása: önkéntes nyugdíj- pénztár, valamint magánnyugdíjpénztár, magánnyugdíjpénztárat mőködtetı önkéntes nyugdíjpénztárrá alakulhat át. – Ágazatok szétválása: vegyes nyugdíjpénztár ágazatai szétválhatnak, és az egyes ágazatok külön-külön önálló jogi személyként mőködhetnek tovább. A pénztár végelszámolás vagy felszámolás következtében jogutód nélkül szőnhet meg. A pénztár végelszámolásáról a közgyőlésnek kell határoznia. A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a PSZÁF-nek jelenteni kell, ekkor a Felügyelet végelszámolót nevezhet ki. Jogutód nélküli megszőnés esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt: – átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, ez esetben a pénzösszeget a tag e másik pénztárban meglévı egyéni számláján kell jóváírni, vagy – egy összegben veheti fel. Felhalmozási idıszakban lévı pénztártag esetében ez a kifizetés nem minısül pénztári szolgáltatásnak. A Felügyelet a bíróságnál kezdeményezheti a pénztár elleni felszámolási eljárás megindítását, ha – a pénztár fizetésképtelen, azaz esedékes kötelezettségeinek pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok javára vállalt
  • 269 szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtıl számított 90 napon belül nem tesz eleget; – a szükséghelyzetben hozott intézkedések hatástalanok voltak, és ez a megtakarítások vagy a szolgáltatások biztonságát fenyegeti; – a pénztár mőködésének súlyos szabálytalansága másképp nem orvosolható; – a Felügyelet a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonta vagy a tevékenységi engedély iránti kérelmét elutasította; – a Felügyelet által kitőzött határidıig a pénztár a végelszámolási eljárást nem fejezi be; – a pénztár a bíróságon bejelentett székhelyén nem lelhetı fel. A pénztári tartalékok csak a fedezeti tartalékkal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére. A tagsági viszonyból származó kötelezettségeket a felszámolási költségeket követıen kell kielégíteni. 4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak meghonosítása Magyarországon a társadalombiztosítás reformjának szerves része volt. A magyar nyugdíjrendszer harmadik pilléreként az önkéntes nyugdíjpénztárak lehetıvé teszik tagjaik számára, hogy aktív keresı idıszakunkban megalapozzák nyugdíjas éveink anyagi biztonságát. Az önkéntes nyugdíjpénztár célja, hogy kiegészítse a munkavállaló társadalombiztosítási nyugdíj ellátást. Az önkéntes nyugdíjpénztárak bemutatása kapcsán fontos definiálnunk az alábbi fogalmakat: – Várakozási idı: a tagsági viszonynak a belépéstıl számított alapszabály szerinti azon idıszaka, amelynek elteltével az egyéni számlaköveteléshez, illetve a szolgáltatáshoz a pénztártag hozzájuthat. Nyugdíjpénztárak esetén ez legalább 10 év. – Felhalmozási idıszak: a tagsági viszony kezdetétıl a nyugdíjszolgáltatás megállapításáig terjedı idıszak. A tagsági viszony a várakozási idı letelte elıtt csak más pénztárba való átlépés, vagy a pénztár megszőnése esetén szüntethetı meg. A kötelezı
  • 270 várakozási idı letelte után, de még a felhalmozási idıszakban a tag az egyéni számláján lévı összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy: – a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad, – a pénztártagságát folytatja, és – legfeljebb háromévente egy alkalommal – az egyéni számláján nyilvántartott összeg egészét vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése elıtt felveszi, – a pénztárból kilép, – tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévı összeget a pénztárban hagyja. A nyugdíjszolgáltatáshoz a pénztártag a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá. A nyugdíjkorhatárt elérı tag nyilatkozik arról, hogy: – egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és a tagdíjat tovább fizeti, vagy – az egyéni számláján lévı összeg meghatározott részét egy összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy – a tagdíjat fizeti, és nyugdíjszolgáltatást nem vesz igénybe, vagy – a felhalmozott összeget a pénztárban hagyja és a tagdíjat tovább nem fizeti. A tagsági viszony akkor szőnik meg, ha a pénztár a taggal maradéktalanul elszámolt. A pénztártag - a várakozási idı letelte, illetve a nyugdíjkorhatár elérése után - egyéni számlakövetelésének legfeljebb 50%-át a Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézettel kötött szerzıdésben fedezetként felajánlhatja, amennyiben rendelkezik arról, hogy a pénztár az egyéni nyugdíjszámlájára tagi lekötést vezessen fel. A tag a nyugdíjpénztártól kölcsönt is vehet fel. Amennyiben a nyugdíjpénztár a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feladatokat is ellát, a pénztár a két tevékenység ellátásához egy-egy pénzforgalmi számlával rendelkezik. A pénztári vagyon piaci értéken történı értékelését negyedévente kell elvégezni, mindaddig, amíg a pénztár nem mőködtet választható portfóliós rendszert, és piaci értéken számolt befektetett eszközei a
  • 271 negyedéves jelentés szerint még nem haladták meg az egymilliárd forintot. Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfóliójában található eszközökrıl, illetve az azon alapuló jogokról. A nyugdíjpénztár pénztártagok által választható befektetési portfóliót biztosító rendszert mőködtethet, melyben a pénztár felhalmozási idıszakban lévı tagjai az egyéni nyugdíjszámlájukon lévı összeget a tag választása szerinti, a pénztár által kialakított portfóliók valamelyikébe fektethetik. A választható portfóliós rendszerrel kapcsolatos döntések a pénztár közgyőlésének kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A tagoknak lehetıségük van portfólióváltásra is. Az egyedi portfólióváltással összefüggı, pénztártagra terhelt költségek nem haladhatják meg az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét, és nem lehetnek magasabbak 2000 forintnál. A választható portfóliós rendszer mőködtetése a Felügyelet erre vonatkozó engedélye birtokában kezdhetı meg, folytatható, illetve módosítható. 4.3.-2. táblázat: Az önkéntes nyugdíjpénztárak piaca (2009. III. negyedév) Taglétszám Pénztárak száma Taglétszám Vagyon fı db % e fı % Mrd Ft % 500 fıig 19 30,2% 3,9 0,3% 8,1 1,0% 501-5.000 fı 23 36,5% 51,5 3,9% 54,5 7,0% 5.001-50.000 fı 15 23,8% 346,0 25,9% 259,6 33,1% 50.001 fıtıl 6 9,5% 936,3 70,0% 461,3 58,9% Összesen 63 100,0% 1 337,8 100,0% 783,4 100,0% Forrás: PSZÁF, 2010. A 4..3.-2. táblázat az önkéntes pénztárak piacát mutatja be taglétszám szerinti csoportokra bontva, összegezve a 2009. harmadik negyedévében mőködı pénztárakra jellemzı statisztikákat. Látható, hogy 50.000 fıs taglétszám felett 6 db pénztár mőködik a piacon és ez a 6 pénztár foglalja magába a tagok 70, valamint a vagyon közel 60 százalékát. A hat legnagyobb pénztár közül három (OTP, Allianz Hungária, AEGON Magyarország) taglétszáma már a 200 ezer fıt is meghaladja, az összes vagyon 40 százalékát e három önkéntes biztosító birtokolja. Az önkéntes
  • 272 nyugdíjpénztárak piacán erıteljes létszám és vagyonkoncentráció figyelhetı meg, és ez a tendencia várhatóan a jövıben is folytatódik. 4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak A pénztár célja a tagok szociális helyzetének javítása, az öngondoskodás támogatása olyan élethelyzetekben, amik többletkiadást igényelnek. Az önsegélyezı pénztár egyéni szolgáltatásokat és közösségi szolgáltatásokat nyújthat. A pénztár az egyéni szolgáltatásokat a tag egyéni számlájának megterhelésével, az egyes közösségi szolgáltatásokat pedig a fedezeti tartalékon belül létrehozott szolgáltatási tartalék terhére teljesíti. A tagi befizetés, munkáltatói hozzájárulás, támogatás, adomány – néhány kivétellel – a befizetést követı 180 napon belül nem használható fel egyéni szolgáltatás finanszírozására. Az önsegélyezı pénztár kiegészítı önsegélyezı pénztári szolgáltatásokat, valamint életmódjavító önsegélyezı pénztári szolgáltatásokat nyújthat a pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozók részére. A kiegészítı önsegélyezı pénztári szolgáltatások igénybe vétele adómentes, ugyanakkor az életmódjavító önsegélyezı pénztári szolgáltatások adókötelesek. Az kiegészítı önsegélyezı szolgáltatások köre a következı: – gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások; – munkanélküliségi ellátások; – tőz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek; – betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek; – hátramaradottak segélyezése halál esetén; – vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz való hozzájárulás; – tanévkezdési (beiskolázási) támogatás; – gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása; – látássérült személyek életvitelét elısegítı szolgáltatás; – életvitelt elısegítı szolgáltatás. Ezeken felül a pénztárak még az egészségpénztárak szolgáltatásai körébe tartozó szolgáltatásokat is nyújthatnak kiegészítı önsegélyezı szolgáltatásként.
  • 273 4.3.-4. táblázat: Önsegélyezı pénztárak összehasonlítása (2005.,2009. III. negyedév) Taglétszám (e fı) Vagyon (e Ft) Pénztár neve 2005. 2009. 2005. 2009. Vasas Önsegélyezı Pénztár 19 041 14 178 19 746 23 612 Vasutas Önsegélyezı Pénztár 17 636 4 824 984 311 445 655 Prémium Önkéntes Kölcsönös Kiegészítı Önsegélyezı Pénztár 12 934 1 714 238 613 130 321 Életút Önsegélyezı Pénztár 3 163 2 446 121 771 234 776 Mobilitás Plusz Önsegélyezı Pénztár 2 512 1 677 396 604 241 502 Jószív Temetkezési Segélyt Biztosító Önsegélyezı Pénztár 2 074 2 794 123 674 244 786 Forrás: PSZÁF, 2010. A 4.3.-4. táblázat a 2005-ban legtöbb taggal rendelkezı önsegélyezı pénztárak taglétszámának és vagyonának alakulását mutatja be 2005-re és 2009-re vonatkoztatva. Látható, hogy a két legnagyobb önsegélyezı pénztár munkáltatói hátterő. Így érthetı a tendencia, hogy a dolgozók számának csökkenésével párhuzamosan a taglétszám is jelentısen visszaesett. A Vasutas Önsegélyezı Pénztár esetén a taglétszám közel egynegyedére esett vissza. Azonban azt is tapasztaljuk, hogy habár a taglétszám csökken az egy tagra jutó vagyon értéke folyamatosan növekszik. A 2000-es évek elején a szektorra jellemzı nagy fellendülés utána az önsegélyezı pénztárak tekintetében napjainkban hatalmas visszaesés figyelhetı meg, és ez a tendencia tartósnak látszik.
  • 274 4.4 Az önkéntes pénztári rendszer Tartalomjegyzék 4.4 Az önkéntes pénztári rendszer 274 4.4.1 Bevezetés 275 4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 275 4.4.2.1 Jogi szabályozás 275 4.4.3 Belsı szabályozás 279 4.4.3.1 Alapszabály 279 4.4.3.2 Szolgáltatási szabályzat 279 4.4.3.3 Panaszkezelési szabályzat 279 4.4.3.4 Számviteli szabályzatok 280 4.4.3.5 Egyéb szabályzatok 280 4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése 280 4.4.4.1 Közgyőlés 281 4.4.4.2 Igazgatótanács 281 4.4.4.3 Ellenırzı bizottság 282 4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó szolgáltatási szabályok 282 4.4.5.1 Nyugdíjpénztárak részletes szabályai 282 4.4.5.2 Kiegészítı önsegélyezı pénztárak 284 4.4.5.3 Kiegészítı egészségpénztárak 286 4.4.5.4 Egészségpénztári befizetések 287 4.4.5.5 Szolgáltatások finanszírozása 287 4.4.5.6 Az egészségpénztári szolgáltatások igénybevétele: 288 4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége 290 4.4.6.1 Vagyonkezelési tevékenység 290 4.4.6.2 Letétkezelési tevékenység 291 4.4.7 Egyes számviteli kérdések 291 4.4.7.1 A számviteli rendszer sajátosságai 291 4.4.7.2 Beszámolási/adatszolgáltatási kötelezettség 296 4.4.8 Összefoglalás 297
  • 275 4.4.1 Bevezetés Az önkéntes pénztári rendszer kiépítésének legfontosabb célja az öngondoskodás intézményrendszerének kialakítása volt. Meghatározott, a jogalkotók által is támogatott célokra, olyan szervezeti formák kialakítása vált lehetıvé, amelyekkel a tagok saját, késıbbi kiadásaikra nyílt lehetıség forrást teremteni. A tagokat bizonyos kedvezményekkel ösztönzik a megtakarításokra. A pénztárak a tagok pénzét befektetik, így gyarapítják, továbbá, olyan szolgáltatásokat szerveznek, amelyeket a tagok egyénileg nem tudnának elérni. A Pénztárak a nyújtott szolgáltatások szerint lehetnek: - kiegészítı önsegélyezı pénztárak - kiegészítı nyugdíjpénztárak, és - kiegészítı egészségpénztárak. A pénztári, így különösen a nyugdíj- és az egészségpénztári tagság elınye a cégeknél mőködı cafeteria-rendszerek ismeretében mutatható meg. A cafeteria rendszerekben a munkáltató olyan béren kívüli juttatásokat ad, amelyek adómentesek, vagy kedvezményes adózásúak, és amelyek igazodnak a munkavállalók fogyasztási szokásaihoz. Másrészrıl, és ez a kormányzati érdek, orientálni is lehet ezeket a fogyasztási szokásokat, például az egészségpénztárak irányába, amely egészségtudatosságot eredményez. 4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 4.4.2.1 Jogi szabályozás A jogi szabályozás lényegében az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény fogalomrendszere alapján megalkotott, az Önkéntes Pénztárakról szóló, 1993. évi CXVI. törvényben található. Ez a jogszabály tartalmazza az önkéntes pénztárakra vonatkozó általános szabályokat: az alapításra, a szolgáltatásokra, a pénztártagi státuszra, és a pénztárak szervezetére vonatkozó elıírásokat.
  • 276 Ezen túlmenıen külön jogszabály tartalmazza a pénztártípusok specifikus, részletes szabályait, és befektetési tevékenységére vonatkozó elıírásokat. - önkéntes kölcsönös önsegélyezı és egészségpénztárakra: 268/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet - önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakra: 281/2001. (XII. 26.) Kormányrendelet Szintén külön kormányrendeletben találhatóak a számviteli és könyvviteli tevékenységre vonatkozó szabályok. - önkéntes önsegélyezı és egészségpénztárak esetén: 252/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet - önkéntes nyugdíjpénztárak esetén: 223/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet Fıszabályként a törvény lefekteti a pénztárak mőködésére és gazdálkodására vonatkozó általános alapelveket: 1. Önkormányzati mőködés elve A pénztárra vonatkozó alapvetı döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak. A döntés meghozatala során a pénztártagok azonos jogokkal rendelkeznek. 2. Zárt gazdálkodás elve A zárt gazdálkodás elve azt jelenti, hogy a pénztár tevékenysége kizárólag a meghatározott, alapszabályában lefektetett szolgáltatások szervezésére, teljesítésére irányulhat. Ez nem jelenti azt, hogy a pénztárnak vállalkozási tevékenysége nem lehet, viszont ennek a tevékenységnek kapcsolódnia kell az alapvetı célhoz, az elıre meghatározott szolgáltatásokhoz. A pénztár mőködése során az egyes pénztártagok részére egyéni számlát vezet, és a befizetésekbıl alapokat képez.
  • 277 A pénztár által szervezett és finanszírozott szolgáltatásokat kizárólag a pénztártagok, és közeli hozzátartozóik vehetik igénybe.24 A pénztár gazdálkodását az alapszabály rendelkezései alapján szervezi. Az alapszabály felhatalmazást adhat arra, hogy – kizárólag a pénztárvagyon erejéig – a jogszabályok keretein belül a pénztár kötelezettséget vállaljon más jogi- vagy természetes személyekkel szemben. A pénztár a tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagsági viszony megszőnése, illetve a pénztár felszámolása esetén a pénztártag az egyéni számláján levı összeget az alapszabály szerint követelheti a pénztártól. A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekbıl és egyéb bevételekbıl, a pénztártípusok sajátosságainak figyelembevételével, a közgyőlés által elfogadott pénzügyi terv alapján szervezi, finanszírozza és teljesíti. 3. Kölcsönösség elve A kölcsönösség elve alapján, a pénztár tagjai közösen teremtik meg a szolgáltatások fedezetét. A pénztárak szolgáltatásaira jogosultakat az igénybevétel szempontjából azonos jogok illetik meg. Minden pénztártag egyben tulajdonosa is a pénztárnak. 4. Önkéntesség elve A pénztárakat természetes személyek, szabad akaratukból alapítják, az alapszabály által meghatározott módon van lehetıség csatlakozni a pénztárhoz, vagy kilépni belıle. Az alapszabályban természetesen korlátozható is a belépés. Gyakran hoznak létre un. munkáltatói pénztárakat. Ilyenkor a csatlakozás lehetısége csak az adott munkáltató munkavállalói részére adott. 24 A közeli hozzátartozó fogalmát a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) definiálja: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelıszülı, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa; Az Önkéntes Pénztári törvény az élettársat (nem bejegyzett) is elfogadja közeli hozzátartozóként.
  • 278 5. Függetlenség elve A függetlenség elve kimondja, hogy a pénztárak a jogszabályok keretei között szabadon alakítják ki szolgáltatási körüket és üzletpolitikájukat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogszabályi kereteken belül szabadon, minden hatósági megkötés nélkül, szabadon rendelkezhetnek mőködésükrıl, befektetés-politikájukról, szervezeti felépítésükrıl. 6. Szolidaritás elve A pénztártagok egységes elvek alapján megállapított tagdíjat fizetnek. A tagokat diszkriminálni tilos. A pénztárak nem a biztosítási „kockázat- transzfer” elvén mőködnek, így az egyes pénztártagok egyedi kockázatát a felvétel elbírálása illetve a tagdíjfizetés során nem szabad figyelembe venni. 7. Társulási elv A tagsági kör meghatározásakor nem alkalmazható vallási, faji, etnikai, politikai meggyızıdés, kor és nem szerinti megkülönböztetés. Ez azt jelenti, hogy ha egy tag csatlakozni akar a pénztárhoz, és ennek alapszabályi akadálya nincs, a pénztár nem utasíthatja el a felvételt. (Ilyen alapszabályi megkötést gyakran találhatunk a korábban említett, munkáltatói pénztáraknál: ezeknek tagja csak az adott vállalat munkavállalója lehet. Ez azonban nem korlátozza ezt az elvet: aki a feltételnek megfelel, az – és csak az – csatlakozhat a pénztárhoz) 8. Non-profit (nem haszonelvő) mőködés A pénztár gazdálkodási eredményét sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, azt csak az alaptevékenység érdekében használhatja fel. Ennek az elvnek az érvényesülése jelenik meg abban, hogy a pénztáraknak van lehetıségük vállalkozási tevékenységet folytatni, ennek korlátja azonban, hogy a.) a vállalkozási tevékenység csak az alaptevékenységet szolgálhatja; b.) a vállalkozási tevékenység eredménye nem vehetı ki osztalékként. Vállalkozási tevékenységet a pénztár ugyanakkor csak a Felügyeleti szerv (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) engedélyével végezhet.
  • 279 4.4.3 Belsı szabályozás A külsı, jogi szabályozási rendszer mellett, a pénztárnak ki kell alakítania az elıbbiekkel harmonizált, belsı szabályozási rendszerét. Ezen belsı szabályzatok a hatálybalépésüket követıen éppen olyan kötelezı erıvel bírnak, mint a külsı szabályozás. A pénztárnak két kitüntetett szabályzata van: az alapszabály és a szolgáltatási szabályzat. Ezeket kizárólag a közgyőlés / küldöttközgyőlés jogosult elfogadni és módosítani. Ezen túlmenıen a többi szabályzat az igazgatótanács hatáskörébe tartozik. 4.4.3.1 Alapszabály Az alapszabály tartalmazza a Pénztár létéhez kapcsolódó legfontosabb adatokat, szabályokat. Az alapszabályban kell rendelkezni többek között a pénztár elnevezésérıl, székhelyérıl, tagsági viszonnyal kapcsolatos szabályokról, stb. Az alapszabály elfogadása és módosítása – mint korábban említettük – a tulajdonosi érdeket megtestesítı, közgyőlés / küldöttközgyőlés kizárólagos hatásköre. 4.4.3.2 Szolgáltatási szabályzat A pénztár szolgáltatási szabályzatában kell rögzíteni a pénztár által finanszírozott szolgáltatásokhoz való hozzáférést, igénybevétel feltételeit, természetesen a tartalmát harmonizálni kell a vonatkozó jogszabályi elıírásokkal. A szolgáltatási szabályzatot is csak a közgyőlés / küldöttközgyőlés jogosult elfogadni vagy módosítani. 4.4.3.3 Panaszkezelési szabályzat A kötelezıen elkészítendı panaszkezelési szabályzat új, 2010-es jogszabály-módosítás eredménye. A panaszkezelési szabályzatban kell tájékoztatni a tagokat a panasz fogadásának módjáról, az elérhetıségekrıl és az egyes csatornák hozzáférési idejérıl (pl. nyitvatartási idık.). Elıírás, hogy a panaszt megfelelıen rögzíteni kell: telefonos üzenetrögzítéssel, jegyzıkönyv felvételével, és ezt három évig meg kell ırizni. Új szabályként, elérhetıvé kell tenni a panaszkezelési szabályzatot a pénztár honlapján is.
  • 280 4.4.3.4 Számviteli szabályzatok A fentieken túlmenıen – mivel a pénztárakra is vonatkozik a számviteli törvény –, az ebben a jogszabályban elıírt szabályzatokat is el kell készíteni. Ezek: - pénzkezelési szabályzat - eszközök-források értékelési szabályzata - eszközök-források leltározási szabályzata Önköltségszámítási szabályzatot – mivel a feltételek között szereplı értékhatárok (eladott áruk beszerzési értéke, közvetített szolgáltatások értéke) nem értelmezettek, nem kell készíteni. 4.4.3.5 Egyéb szabályzatok A fentieken túlmenıen még számos szabályzat megalkotása fontos lehet a tevékenység jellege szerint. A teljesség igénye nélkül: - vagyonkezelési szabályzat – a befektetési politikát tartalmazza, - egészségpénztáraknál, kártyás fizetéshez kapcsolódóan lényeges lehet a kártyahasználati szabályzat, mely a kártyás fizetés feltételeit szabályozza, - egyéni számla kezelési szabályzat – a tagok egyéni számlájának jóváírási és terhelési jogcímeit tartalmazza, - hozamfelosztási szabályzat – a befektetések hozamának jóváírásának rendjét szabályozza, - ügyfélszolgálati szabályzat: az ügyfélszolgálathoz való hozzáférést szabályozhatja (milyen információs csatornákon lehet a pénztárat elérni – személyes, fax, telefon, e-mail, WEB), - stb. 4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése A pénztárak mőködésének szabályszerőségét a törvény által kötelezıen elıírt, többszintő ellenırzési struktúra garantálja. Ennek részei: közgyőlés, igazgatótanács, ellenırzı bizottság. (A pénztáraknak ezen túlmenıen könyvvizsgálót is kell választaniuk. A könyvvizsgálónak speciális ismerettel, pénztári minısítéssel is rendelkeznie kell.)
  • 281 4.4.4.1 Közgyőlés A pénztárak szervezeti felépítésében az általános elv érvényesül: a legfelsıbb döntéshozó szerv maga a közgyőlés (a tagok, mint tulajdonosok győlése), melyben minden tag azonos szavazattal rendelkezik. Természetesen nagyobb pénztárak esetén minden tag meghívása nem lehetséges, így az alapszabály lehetıséget adhat arra, hogy közgyőlés helyett az egyes tagok választása alapján mandátumot szerzı küldöttekbıl álló, un. küldöttközgyőlés képviselje a tagsági érdekeket. Ekkor a küldöttek megválasztásához az alapszabály alapján ki kell alakítani a választási körzeteket. Az adott körzetek tagjainak azonos mandátumuk van a küldött megválasztása során. Minden küldött annyi mandátummal rendelkezik a küldöttközgyőlésben, ahányan az illetı választókörzetben vannak, hiszen ennyi pénztártag képviseletét látja el a döntések során. A közgyőlés feladatkörébe tartozik minden, a pénztár létét alapjaiban érintı döntés meghozatala. Például: - az alapszabály elfogadása és módosítása; - igazgatótanács tagjainak megválasztása, díjazásuk meghatározása; - ellenırzı bizottság tagjainak megválasztása, díjazásuk meghatározása; - könyvvizsgáló megválasztása, díjazásának megállapítása; - döntés a pénztár megszőnésérıl, szétválásáról, más pénztárhoz való csatlakozásáról; - döntés érdekvédelmi szervhez való csatlakozásról. A testületnek legalább évente kétszer, a beszámoló (március-május idıszakban), illetve a pénzügyi terv (december) elfogadása céljából össze kell ülnie. 4.4.4.2 Igazgatótanács Az igazgatótanács a pénztár ügyvezetı szerve, ez a szerv felelıs a pénztár folyamatos mőködtetéséért, és ezért a küldöttközgyőlésnek beszámolni köteles. A küldöttközgyőlésnek van alárendelve. Az igazgatótanács legalább 90 naponta ülésezik, felelıssége kiterjed a küldöttközgyőlési döntések végrehajtására, a jogszabályok betartására, és a pénztár zavartalan mőködtetésére.
  • 282 4.4.4.3 Ellenırzı bizottság A pénztárnál ellenırzı bizottságnak is mőködnie kell, feladata az igazgatótanács és az ügyvezetés ellenırzése, a pénztár mőködésének nyomon követése. Ellenırzi a pénztár gazdálkodását, számvitelét, az évente készítendı pénzügyi terv megvalósulását, bevételek és kiadások összhangját. Megvizsgál minden, a közgyőlés/küldöttközgyőlés elé kerülı dokumentumot. 4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó szolgáltatási szabályok 4.4.5.1 Nyugdíjpénztárak részletes szabályai A nyugdíjpénztárak mőködésének célja a nyugdíjas évekre tartalékolás, és a társadalombiztosítás rendszerébıl származó nyugdíjszolgáltatás kiegészítése. Mindezt – a nyugdíj ellátórendszerének hibáját korrigálandó – a tagok az állam által támogatva tehetik meg. A pénztárnak alapszabályában rögzítenie kell a kötelezı várakozási idıt, vagyis, belépéstıl mennyi idınek kell eltelnie a pénztári szolgáltatásra való jogosultság megnyíltáig. (A kötelezı várakozás idı minimum tíz év.) Nyugdíjszolgáltatásra viszont csak a nyugdíjkorhatár betöltését követıen nyílik lehetıség.25 A várakozási idı letelte elıtt alapesetben nem lehet hozzáférni az egyenleghez. Egy kivétel van: megfelelı igazolás birtokában a pénztártag nyilatkozhat arról, hogy tartós egészségkárosodást szenvedett. Ilyenkor lehetıség van egészség- vagy önsegélyezı pénztárba átlépni. Ha letelt a várakozási idı, de a pénztártag a felhalmozási idıszakban van (nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt), már hozzáférhet az egyéni számla keretéhez, de nem nyugdíjszolgáltatásként. Választhat tehát, hogy a.) Változatlan formában tag marad a pénztárban; 25 Meg kell tehát különböztetni várakozási idıt, amely a pénztárba való belépéstıl számított, alapszabályban meghatározott (de minimum tíz) év, és felhalmozási idıt, mely a nyugdíjkorhatár betöltéséig tart.
  • 283 b.) Tagja marad a pénztárnak, és felveszi részben vagy egészben az egyéni számláján lévı összeget; c.) Kilép a pénztárból; d.) További tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján hagyja az összeget. Amennyiben letelt a várakozási idı, és a pénztártag elérte a nyugdíjkorhatárt, jogosulttá válik a nyugdíj-szolgáltatásra. Ekkor az alábbi esetek közül van lehetısége választani: a.) egyösszegben vagy járadék formájában kéri az egyéni számlaegyenlegének kifizetését; b.) folytatja a felhalmozást, tehát nem veszi igénybe a szolgáltatást, és fizeti tovább a tagdíjat; c.) nem fizeti a tagdíjat, és az egyéni számla egyenlegét a pénztárban hagyja. 4.4-1. ábra: nyugdíjpénztárak vagyona és taglétszáma 1995-tıl napjainkig Önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona és taglétszáma 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 19 95 . 12 . 31 19 96 . 12 . 31 19 97 . 12 . 31 19 98 . 12 . 31 19 99 . 12 . 31 20 00 . 12 . 31 20 01 . 12 . 31 20 02 . 12 . 31 20 03 . 12 . 31 20 04 . 12 . 31 20 05 . 12 . 31 20 06 . 12 . 31 20 07 . 12 . 31 20 08 . 12 . 31 0 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 Vagyon Taglétszám Vagyon (mrd Ft) Taglétszám (ezer fı) Forrás: Saját szerkesztés a PSZÁF gyorsjelentései alapján
  • 284 A 4.4-1-es ábrán látható az önkéntes nyugdíjpénztári szféra fejlıdése a pénztári struktúra kialakulásától napjainkig. A nyugdíjpénztárak hosszú távú befektetésben érdekeltek, így nagyobb arányt képviselnek a portfóliójukban a rövid távon volatilisebb pénzügyi eszközök. Emiatt sokkal érzékenyebben reagáltak a 2008-2009- es év gazdasági válságára. Ez leolvasható a grafikonról: 2008-ra a vagyon visszaesett, a taglétszám-növekedés megtorpant. Ez a veszteség az újabb konjunktúrával természetesen visszatérülhet, ez azonban azon pénztártagokat nem vigasztalhatja, akik ebben az idıben érték el a nyugdíjkorhatárt, így esetlegesen kénytelenek voltak realizálni a veszteséget. Az állam kedvezményes adózással támogatja a nyugdíjpénztári megtakarításokat: havonta a minimálbér 50%-áig a munkáltató kedvezményes adózás mellett átvállalhatja a dolgozója nyugdíjpénztári tagdíját. 4.4.5.2 Kiegészítı önsegélyezı pénztárak A kiegészítı önsegélyezı pénztárak alapításának célja, olyan szolidaritáson alapuló rendszer megteremtése, amelyben támogatás nyújtható a szociális kockázati esemény bekövetkezte esetén, a jogszabály által elıírt szolgáltatásokon túlmenıen. Az önkéntes pénztárak a szolgáltatások teljesítése érdekében képezhetnek az egyéni számlákon (fedezeti tartalék) túl un. szolgáltatási tartalékot is. Így az önsegélyezı pénztárba befizetett összegekbıl szociálisan rászoruló személyek támogatását vállalja a pénztár. A pénztárak mőködésének lényege, hogy a munkáltatók/támogatók befizetést teljesítenek a pénztárba, majd, a kötelezı minimum hat hónapos, alapszabályban meghatározott várakozási idı elteltével meghatározott szociális kifizetést teljesítenek. A szociális kifizetések az alábbi jogcímeken történhetnek: 1. gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások; 2. munkanélküliségi ellátások; 3. tőz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek; 4. betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek; 5. hátramaradottak segélyezése halál esetén; 6. nevelésiév-kezdési, tanévkezdési támogatás; 7. gyógyszer, gyógyászati segédeszköz árának támogatása.
  • 285 Az önsegélyezı pénztárak felfutásának oka az adó- és járulékmentes jövedelemtranszfer volt, ám mára a szolgáltatási kör beszőkülése miatt az önkéntes pénztárak csaknem teljesen eltőntek a magyar önkéntes pénztári piacról. (Ld. 4.4-2. ábra) Az ábráról leolvasható az is, hogy a taglétszámhoz kapcsolódóan az egyéni számlakövetelések alacsonyak voltak a pénztáraknál. Ennek oka az volt, hogy az önsegélyezı pénztári tagoknak nem volt céljuk a hosszú távú tartalékolás: a kötelezı várakozási idıt követıen kérték a szolgáltatás kiutalását. 4.4-2. ábra: Önsegélyezı pénztárak vagyona és taglétszáma 1995-tıl napjainkig Önkéntes önsegélyezıpénztárak vagyona és taglétszáma 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 19 95 . 12 . 31 19 96 . 12 . 31 19 97 . 12 . 31 19 98 . 12 . 31 19 99 . 12 . 31 20 00 . 12 . 31 20 01 . 12 . 31 20 02 . 12 . 31 20 03 . 12 . 31 20 04 . 12 . 31 20 05 . 12 . 31 20 06 . 12 . 31 20 07 . 12 . 31 20 08 . 12 . 31 0 20 40 60 80 100 120 140 Vagyon Taglétszám Vagyon (mrd Ft) Taglétszám (ezer fı) Forrás: Saját szerkesztés a PSZÁF gyorsjelentései alapján
  • 286 4.4.5.3 Kiegészítı egészségpénztárak A kiegészítı egészségpénztárak feladata, hogy a tagok befizetéseibıl azok egészségügyi kiadásait finanszírozzák. Ezen túlmenıen a nagyobb pénztárak a tagsági kör részére ingyenes, vagy kedvezményes egészségügyi szolgáltatásokat szerveznek a szolgáltatói körön keresztül. Az egészségpénztárak megjelenésében fontos szerepe volt az egyéni egészségcélú megtakarítások iránti egyre fokozottabb keresletnek. Ez át tudja ugyanakkor hidalni az állami finanszírozási réseket. Az egészségpénztáron keresztüli finanszírozás ugyanakkor hozzájárul az egészségügyi szektor kifehérítéséhez is, hiszen az egészségpénztárak csak számla alapján képesek finanszírozni a szolgáltatásokat. Az egészségpénztárak hazai múltja 1995-re nyúlik vissza, a taglétszám és a vagyon azóta töretlenül növekszik, ahogy ez a 4.4-3. ábráról is leolvasható. 4.4-3. ábra: Önkéntes egészségpénztárak vagyona és taglétszáma 1995-tıl napjainkig Önkéntes egészségpénztárak vagyona és taglétszáma 0 10 20 30 40 50 60 19 95 . 12 . 31 19 96 . 12 . 31 19 97 . 12 . 31 19 98 . 12 . 31 19 99 . 12 . 31 20 00 . 12 . 31 20 01 . 12 . 31 20 02 . 12 . 31 20 03 . 12 . 31 20 04 . 12 . 31 20 05 . 12 . 31 20 06 . 12 . 31 20 07 . 12 . 31 20 08 . 12 . 31 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 Vagyon Taglétszám Vagyon (mrd Ft) Taglétszám (ezer fı) Forrás: Saját szerkesztés a PSZÁF gyorsjelentései alapján
  • 287 4.4.5.4 Egészségpénztári befizetések Az egészségpénztárak bevétele alapvetıen három forrásból származhat: - egyéni befizetésként - munkáltatói tagdíjátvállalásként - támogatás/adomány formájában. A befizetésekbıl a pénztár három alapot képez. 1. a fedezeti alapot érintı összegbıl tud a pénztártag szolgáltatásokat finanszírozni, tehát ezt veheti igénybe a késıbbiek során. 2. a mőködési alap szolgál a pénztár mőködésének finanszírozására, ebbıl tudja a pénztári infrastruktúrát fenntartani és mőködtetni. 3. a likviditási alap mint általános tartalék, a másik két alap esetleges hiányát hivatott fedezni. Az egyes alapok közötti megosztási arányokat a pénztár az alapszabályában köteles meghatározni. 4.4.5.5 Szolgáltatások finanszírozása Az egészségpénztárakból finanszírozható szolgáltatások széles palettát alkotnak. A finanszírozható szolgáltatások között megkülönböztetünk un. kiegészítı egészségpénztári szolgáltatásokat, valamint életmódjavító egészségpénztári szolgáltatásokat. Adómentesség csak a kiegészítı egészségpénztári szolgáltatások esetén adott. Ha a tag életmódjavító (adóköteles) szolgáltatást vesz igénybe, ez után személyi jövedelemadót és adóelıleget kell fizetnie. A jelenlegi 2010-es szabályozás szerinti, kiegészítı (adómentes) szolgáltatások: - a társadalombiztosítási rendszer által nem finanszírozott egészségügyi szolgáltatások: fogorvosi kezelés, szemészet, nıgyógyászat, stb. Ez képezi az egyik legkedveltebb szolgáltatási kört. - Gyógyszerek, és gyógyászati segédeszközök (lázmérı, vérnyomásmérı, stb.) árának támogatására is korlátlanul igénybe vehetı az egészségpénztári keretbıl.
  • 288 - Gyógyüdülés és egészségügyi üdülés finanszírozására a pénztártag után 160 ezer forintot, a pénztártag és bejelentett hozzátartozója után 240 ezer forintot lehet elszámolni évente. - Pénzbeli szolgáltatásként igénybe vehetı a kiesı jövedelem pótlása, azaz, ha a pénztártag betegsége, terhessége, stb. esetén nem képes munkáját ellátni, az emiatt kiesı jövedelmét az egészségpénztári keretébıl finanszírozhatja. - Életvitelt segítı szolgáltatásként a látássérült vagy mozgássérült személyek életének támogatása, lakókörnyezetük kialakítása finanszírozható. - Fürdıszolgáltatás finanszírozása, - Sportszolgáltatások igénybevétele, ennek keretében pálya-, uszoda-, terembérlet, sporteszközök használati díja finanszírozható. A sportszolgáltatás legfeljebb személyenként (pénztártag és bejelentett közeli hozzátartozói) a minimálbér erejéig vehetı igénybe évente. - Hátramaradottak segélyezése a pénztártag halála esetén, - Otthoni gondozás is finanszírozható, megfelelı szolgáltató igénybevételével. Az életmódjavító (adóköteles) szolgáltatások: - természetgyógyászat, - rekreációs üdülés, - sporteszköz vásárlásának támogatása, - életmódjavítást elısegítı kúrák támogatása: méregtelenítı kúra, léböjtkúra, fogyókúra, preventív kúrák, - gyógyteák, fog- és szájápolók. 4.4.5.6 Az egészségpénztári szolgáltatások igénybevétele: A szolgáltatások háromféleképpen finanszírozhatóak: Készpénzes fizetés Ekkor un. elıfinanszírozás történik: a pénztártag készpénzben kiegyenlíti a szolgáltatást, majd a számlát beküldi az egészségpénztárba. A pénztár a szabályzatában foglaltak szerint, 3-15 napon belül kiutalja a pénztártag részére a szolgáltatás összegét. Fontos szabály, hogy ilyenkor a pénztár csak olyan szolgáltatást fizethet ki a tagjának, amely a finanszírozható szolgáltatási körbe tartozik.
  • 289 Így, ha a fenti, adómentes (kiegészítı egészségpénztári) körbe tartozik a szolgáltatás, a pénztár a teljes összeget átutalja a pénztártag részére, adóköteles szolgáltatás igénybevétele esetén viszont a pénztár a jogszabály szerint „kifizetınek” minısül, így csak az adóval csökkentett összeget fizeti ki a tagjának, az SZJA összegét az állami költségvetés felé kell befizetni. A fenti szolgáltatási körbe nem tartozó szolgáltatást tagnak nem szabad kifizetni. Egészségkártya használata Az egészségkártya segítségével a pénztártag úgy fizethet az egyéni számlája terhére, akár a bankkártyájával, így a szolgáltatásokat közvetlenül a kártyával is ki lehet fizetni. Az ellenértéket ezek után – a szolgáltató számlája alapján – a pénztár egyenlíti ki, ezzel párhuzamosan terhelve a pénztártag egyéni számláját. Ehhez azonban szükséges, hogy a pénztár és a szolgáltató között szerzıdés jöjjön létre, így a szolgáltató a pénztár pénzügyi rendezéséig „hitelezi” a pénztártag részére a szolgáltatás értékét. Szükséges az igénybevételhez ezen túlmenıen, hogy a szolgáltatónál un. POS terminál mőködjön, amely a kártyás fizetés elıfeltétele. Kártyás fizetés esetén viszont elıfordulhat, hogy olyan szolgáltatást veszünk igénybe, amely nem fér bele a fenti szolgáltatási palettába. (Nem finanszírozható szolgáltatás.) Ilyenkor a pénztár a szolgáltatónak általában ki kell hogy fizesse a szolgáltatás ellenértékét, de a pénztártag ezt köteles a pénztárnak visszafizetni, ellenkezı esetben személyi jövedelemadó, és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége keletkezik. Telefonos engedélyeztetés A telefonos engedélyeztetés esetén egyfajta „virtuális terminál” játssza a fı szerepet. A szolgáltató felhívja a pénztár kártyaközpontját, ahol azonosítja magát. Ezt követıen a pénztártag azonosítása következik, és meg kell adni a szolgáltatás összegét. Ennek ismeretében a pénztár a „virtuális terminál” segítségével megadja a szolgáltató számára az engedélyszámot. Megterheli a pénztártag számláját. A szolgáltatás kifizetése szintén a szolgáltató számlájának megküldését követıen történik. A szolgáltató számláján szerepelteti a kártyaközponttól kapott engedélyszámot.
  • 290 4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége Mint arról a fejezet elején volt szó, a pénztárak az egyéni, meghatározott szolgáltatásokra felhasználható megtakarítások hosszabb-rövidebb idıre történı összegyőjtésére szolgálnak. Ennek megfelelıen gondoskodniuk kell a rájuk bízott vagyon értékállóságáról. Így fontos szempont, hogy a pénztáraknak megfelelı befektetéseket kell eszközölniük, és a hozamokat a pénztártagok egyéni számláján jóvá kell írniuk. A pénztáraknak a befektetési tevékenységük során külön jogszabályban meghatározott elıírásoknak kell eleget tenniük, így a jogalkotó korlátozta, hogy a pénztárak a vagyonukat milyen befektetési formákban tarthatják. A befektetési szabályok egymás ellen feszülı két alapelve, hogy a befektetési politikának egyaránt kell biztosítania a hozamot és a likviditást. Ennek megfelelıen a jogszabály a „sávozás” szabályainak megfelelıen, a rövid távú és a hosszú távú fizetési kötelezettségekhez igazított befektetési portfóliót írja elı. Ezen túlmenıen elıírás a diverzifikálás, vagyis, az egyes befektetési elemek hozama minél kevésbé függjön egymástól. 4.4.6.1 Vagyonkezelési tevékenység A vagyonkezelési tevékenység a pénztári eszközök befektetési üzletmenetének vezetésére irányul. Ezt a tevékenységet a pénztár szervezetén belül is meg lehet oldani, illetve ki is lehet szervezni. A tevékenység kiszervezése esetén beszélünk külsı vagyonkezelıkrıl. A pénztárnak több vagyonkezelıje is lehet. A befektetések között az alábbi elemek szerepelhetnek: - készpénz; - bankbetét; - lekötött betét; - hitelviszonyt megtestesítı értékpapír (kötvény); - részvény; - befektetési jegy; - jelzáloglevél; - ingatlan; - határidıs ügyletek; opciós ügyletek; repo (fordított repo) ügyletek; - kockázati tıkealapjegy; - egyéb, tızsdén vagy más szabályozott piacon jegyzett értékpapír.
  • 291 4.4.6.2 Letétkezelési tevékenység A pénztár amennyiben készpénzt, bankbetétet és lekötött betétet meghaladó befektetésekkel rendelkezik, köteles letétkezelıt megbízni. A pénztárnak egy letétkezelıje lehet. A letétkezelı legfontosabb feladatai: - gondoskodni az értékpapírok letéti ırzésérıl; - értékeli a pénztár értékpapír-állományát; - beszedi az értékpapírokhoz kapcsolódó hozamokat (kamat, osztalék); - ellenırzi a pénztár befektetési üzletmenetének jogszerőségét; - adatot szolgáltat a pénztár részére a nyilvántartott értékpapírokról. 4.4.7 Egyes számviteli kérdések 4.4.7.1 A számviteli rendszer sajátosságai A pénztári szektor sajátos számvitele az egészségpénztárak nyilvántartási kötelezettségein mutatkozik meg leginkább, így ezzel részletesen is foglalkozunk. Az egészségpénztárak un. pénzforgalmi szemlélető kettıs könyvviteli elszámolást alkalmaznak. Ez annyit tesz, hogy a gazdasági eseményeket a pénzügyi rendezéskor számolják el, de azok nyilvántartására a kettıs könyvvitel zárt rendszerét alkalmazzák. A pénzforgalmi elv a tárgyidıszaki teljesítmény kimutatására vonatkozik, a vagyont ugyanakkor ettıl eltérıen, a teljesítés-szemlélet szerinti szabályoknak megfelelıen kell kimutatni. A pénzforgalmi szemléletbıl adódóan nem érvényesül az idıbeli elhatárolások elve, a jövedelmi helyzetet sem tudjuk kiolvasni a pénztári beszámolóból. Az eredménykimutatás csak un. pénzforgalmi eredményt mutat.
  • 292 A mérleg struktúrája az alábbi sémát követi: 4.4-4. táblázat: Mérlegfıcsoportok az egészségpénztáraknál Az eszközoldal kategóriái a klasszikus számviteli kategóriákat követik: a befektetett eszközök között az éven túl a pénztárnál maradó eszközelemeket mutatjuk ki: - immateriális javak, - tárgyi eszközök - befektetett pénzügyi eszközök. A forgóeszközök az éven belül kivezetendı eszközöket tartalmazza: - készletek - követelések - értékpapírok - pénzeszközök - egyéb aktív pénzügyi elszámolások A forrás oldalon, a saját tıke elemei között az alábbiakat találjuk: - induló tıke; - be nem fizetett alapítói támogatás - tıkeváltozások A tartalékokat az alapok szerint kell tovább bontani: - fedezeti alap tartaléka (a pénztártagok egyéni számláinak összege) - mőködési alap tartaléka (a pénztár mőködésére rendelkezésre álló forrás) - likviditási alap tartaléka A kötelezettségek sajátos megbontása az alábbi kategóriák szerint történik: - rövid lejáratú kötelezettségek - egyéb passzív pénzügyi elszámolások Befektetett eszközök Forgóeszközök ESZKÖZÖK FORRÁSOK Kötelezettségek Tartalékok Saját tıke
  • 293 Látható, hogy a számviteli törvény kategóriáin túlmenıen a forgóeszközök között további tételként jelennek meg az un. egyéb aktív pénzügyi elszámolások, valamint, a forrás oldalon, a kötelezettségek között találjuk az egyéb passzív idıbeli elszámolásokat. Ezek funkciójához meg kell értenünk az alaphoz rendeltség jelentıségét. Mint korábbi alfejezetben szóltunk róla, a tartalékok között szerepel fedezeti alap, mőködési alap és likviditási alap tartaléka. Minden pénzügyi bevétel és kiadás esetén az elszámolás feltétele, hogy be lehessen azonosítani, hogy a három alap közül melyiket illeti az adott bevétel, illetve melyiket terheli az adott kiadás. A fedezeti alapon ezen túlmenıen azt is meg kell tudnunk határozni, hogy konkrétan melyik pénztártag egyéni számláján kell elszámolni a pénzmozgást.26 Elıfordul, hogy a pénztárhoz érkezik olyan bevétel, amelyet nem tudunk a beérkezés pillanatában alaphoz – ill. pénztártaghoz – rendelni (pl. a munkáltató átutalja a munkáltatói tagdíjat). Amíg nem küldi el a listát, ami alapján az összeg felosztható a dolgozók egyéni számláján, függı bevételként kell kimutatni a pénzmozgást. Ugyanígy, akadnak olyan pénzkiadások, amelyek kifizetésekor nem tudhatjuk, melyik pénztártag egyéni számláját terheli a kiadás. A „függı” tételek fontos közös jellemzıje, hogy pénzmozgáshoz kapcsolódnak. Eltérı a saját tıke szerkezete a pénztáraknál: az induló tıke az alapításkor meglévı vagyonelemeket tartalmazza, csakúgy, mint a nem teljesített alapítói hozzájárulás. A tıkeváltozás ezzel szemben igen lényeges beszámolóelem. A pénztárak pénzforgalmi szemlélete miatt az alapokon kizárólag pénzforgalmi bevételek és pénzforgalmi kiadások jelennek meg. Ezen túlmenıen azonban – ahogy korábban volt róla szó –, ki kell mutatni a pénztár vagyonát is. A vagyonelemek között a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó vagyont a tıkeváltozásokkal szemben kell megképezni, és kimutatni. Így a pénztárak mérlege a korábbi felosztáson túl megbontható pénzmozgással járó, és pénzmozgással nem járó elemekre, ahogy ezt a 4.4-5. ábra szemlélteti. 26 A fedezeti alap tartaléka forintra meg kell hogy egyezzen a pénztártagok egyéni számláinak összegével. Ennek kimutatására szolgál az un. fedezeti tartalék leltára.
  • 294 Látható, hogy a pénzforgalmi elemek és a pénzforgalom nélküli elemek alapvetıen csak egymással szemben változnak. Kivételt csak az ábrán szaggatott nyíllal jelölt eseményt jelent: amikor portfólióba nem tartozó vagyonelemet vásárolunk (pl. mőszaki gépek, berendezések vásárlása.). A fenti egyensúly úgy teremtıdik meg, hogy az eszközök rendezését követıen a forrásoldalt is korrigálni kell: átvezetjük a „felhasznált” tartalék értékét a tıkeváltozásokba. (Ilyen csak a mőködési alap esetén fordulhat elı.) 4.4-5. ábra: Eszköz- és forráselemek pénzmozgáshoz kötöttség szerinti bontásban A pénztárak számviteli rendszerében a mérlegszámlák kezelésében nincs lényeges különbség. A pénztárak számlatükre egyébként kevésbé keret- jelleggel definiált, mint az üzleti számvitelben: a könyvviteli elszámolásról és a beszámolókészítésrıl szóló 252/2000. kormányrendelet részletesebben szabályozza. FORRÁSOK Portfólióba nem tartozó vagyonelemek: - immateriális javak - tárgyi eszközök az ingatlanok kivételével - készletek - követelések Portfólióba tartozó vagyonelemek: - ingatlanok - értékpapírok (pl. részvény, kötvény, bef.jegy) - bankszámla - készpénz Egyéb aktív pénzügyi elszámolások Tıkeváltozások Tartalékok Egyéb passzív pénzügyi elszámolások Kötelezettségek ESZKÖZÖK
  • 295 A pénztáraknál az alábbi számlaosztályokat találjuk: 1. Befektetett eszközök 2. Készletek 3. Követelések és pénzügyi elszámolások 4. Források 5. Folyó kiadások 6. Általános kiadások 7. Tevékenységek kiadásai 8. – nem használt – 9. Bevételek Néhány jellemzı pénztárüzemi elszámolás könyvviteli kezelése: Tagdíjbevétel kezelése: 1. Munkáltató / Tag befizeti az összeget a pénzforgalmi számlára Bankszámla-egyenleg nı � Függı bevétel nı (passzív függı) T 3 Bank – K 4 Függı bevétel 2. A felosztási lista alapján hozzárendeljük taghoz, és felosztjuk az egyes alapok között: Függı bevétel csökken � Bevétel nı (alapok szerint) T 4 Függı bevétel – K 911/921 Tagdíjbefizetés (Fedezeti alap) T 4 Függı bevétel – K 913/923 Tagdíjbefizetés (Mőködési alap) T 4 Függı bevétel – K 915/925 Tagdíjbefizetés (Likviditási alap) Látható, hogy a „Passzív elszámolás” mint ütközı számla áll a pénzmozgás és az alapok közötti felosztás között. Szolgáltatási kiadások: A pénztártag bemegy a szolgáltatóhoz, és használja egészségpénztári kártyáját. A szolgáltatónak a pénztár fizeti ki a szolgáltatás ellenértékét.
  • 296 1. Az egyenleg terhelése a pénztártag egyéni számláján: Függı kiadás nı (aktív függı) � Bankszámla csökken T 38 Aktív függı – K 3 Bank 2. A kiadás elszámolása Pénztári kiadás nı � Függı kiadás csökken T 51 Pénztári szolgáltatási kiadások – K 38 Aktív függı 4.4.7.2 Beszámolási/adatszolgáltatási kötelezettség A pénztár negyedévente köteles könyvviteli zárlatot készíteni, ennek keretében meg kell állapítani az egyes alapok bevételeit és kiadásait, és így az alapok záró értékét. 4.4-6. ábra: a bevételek, kiadások és a zárás áttekintése T 34. Bankszámla K Pénz- bevételek Szolgáltatási kiadások T 39. Függı kiadások K Kiadások terhelése Kiadás elszámolása a szolgáltató számlája alapján T 48. Függı bevételek K Felosztás a pénztártagok egyéni számláján Pénz- bevétel jóváírása T 9. Pénzbevételek K Felosztás a pénztártagok egyéni számláján Pénz- bevétel jóváírása T 5. Pénzkiadások K Felosztás a pénztártagok egyéni számláján Kiadások zárása T 4. Tartalékok K Kiadások átvezetése záráskor Bevételek átvezetése záráskor 3. 4. 1. 2. 6. 5. 1. Pénztári bevétel elszámolása a banki bevétel elszámolásakor 2. Pénztári bevétel elszámolása a munkáltatótól kapott felosztási lista alapján, a 9-esen megbontva fedezeti, mőködési, likviditási alapra 3. Pénztári kiadás elszámolása a kifizetéskor 4. Pénztári kiadás elszámolása a szolgáltató számlájának befogadásakor 5. Bevételi számlák átvezetése a negyedéves zárlatkor, alapok szerinti megbontásban 6. Kiadási számlák átvezetése a negyedéves zárlatkor, alapok szerinti megbontásban
  • 297 A zárlat részeként meg kell állapítani a befektetések negyedéves (pénzügyileg realizált) hozamát, és fel kell osztani az egyéni számlák között. A pénztár negyedéves teljesítményérıl adatszolgáltatást kell teljesíteni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felé. Ebben az adatszolgáltatásban szerepelnek a pénztár bevételei és kiadásai alaponként, a pénztári taglétszám alakulása, a pénztári portfólió összetétele, stb. A negyedéves beszámolón túlmenıen éves beszámolót is kell készíteni, melyet a közgyőlés/küldöttközgyőlés fogad el, és ezt követıen gondoskodni kell a közzétételérıl: a Felügyelet részére meg kell küldeni, és a pénztár honlapján – amennyiben rendelkezik ilyennel – mindenki számára elérhetıvé kell tenni. Az éves beszámoló részét képezi a Felügyelet által rendelkezésre bocsátott „beszámoló garnitúra”, és a kiegészítı melléklet. A pénztár ezen túlmenıen köteles üzleti jelentést is készíteni. A beszámoló garnitúra részét képezi a mérleg, az egyes alapok pénzforgalmi eredményének levezetése, az alapok záróértékének részletezı táblái, az igénybevett szolgáltatásokra vonatkozó statisztikai adatok táblája, stb. Külön ki kell mutatni, és le kell vezetni a pénztárnál a kiegészítı vállalkozási tevékenység eredményét. (Ennek szélsıséges esetben társasági adó vonzata is lehet, amennyiben a kiegészítı vállalkozás bevétele meghaladja az összes bevétel húsz százalékát.) A pénztárnál – mint korábban említettük – kötelezı a könyvvizsgálat, a könyvvizsgáló megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét, és az éves beszámolóját, ez elıfeltétele a közgyőlési/küldöttközgyőlési döntésnek. 4.4.8 Összefoglalás A pénztári rendszer több mint 15 éves múltja igazolja a struktúra életképességét, és egyfajta hidat képezhet a nagy ellátórendszerek reformja során. Ami rés a nyugdíjrendszerben van, korrigálható az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer kiszélesítésével. A másik nagy ellátórendszer – az „egészség-kassza” – hibáját az önkéntes egészségpénztárak erısítésével lehet ellensúlyozni. A cafeteria-rendszerek 2010-es adószabályainak szigorítása a rendszer fejlıdése ellen hat. Tekintettel arra, hogy az egyedüli alternatívát jelentı állami ellátórendszer több sebbıl vérzik, csak bízhatunk benne, hogy a kormányzat felismeri a pénztárak kereslet-orientáló szerepét.
  • 298 4.5 A magánnyugdíjpénztárak Tartalomjegyzék 4.5 A magánnyugdíjpénztárak 298 4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak 299 4.5.2 A nyugdíjreform okai 299 4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj 302 4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak 303 4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások 304 4.5.6 Választható portfoliós rendszer 305 4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai 309 4.5.8 Az átlépési díj 312
  • 299 4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak A 20. század második felében végbemenı demográfiai változások sok országban a nyugdíjrendszerek megváltozását kényszerítették ki, illetve kényszerítik ki. Magyarországon a foglalkoztatási struktúra is számottevıen átalakult az 1990-es évek elején, ami jelentıs hatást gyakorolt a nyugdíjrendszerre és szükségessé tette az átalakítást. Az Országgyőlés 1997-ben fogadott el új, a nyugdíjrendszert szabályozó törvényeket. Az akkor elindított nyugdíjreform lényegesen befolyásolta a magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Az egyéneket elkerülhetetlen választás elé állította: mindenkinek el kellett döntenie, hogy kihasználja–e a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer kínálta elınyöket, vagy kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjellátás szolgáltatásait veszi igénybe. Ahhoz azonban, hogy megértsük a magánpénztárak mőködését, szerepüket a hosszú távú egyéni-, és nemzetgazdasági nyugdíjtervezés szempontjából, célszerő, ha egy rövid kis kitérıt teszünk, melynek során áttekintjük azokat az okokat, melyek szükségessé tették, nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos pontján Dél – Amerikától Nyugat – Európáig az úgynevezett tıkefedezeti rendszer elindítását. Miután nyugdíjrendszerünk négy pillérre támaszkodik, mindegyik rendszer elemeit át kell tekinteni a kép teljessé tétele érdekében, hogy miként, milyen összetevıkbıl alakul ki a nyugdíjkorhatár elérésekor járó járulék, illetve azok finanszírozásának forrásai. 4.5.2 A nyugdíjreform okai A demográfiai változások, azaz a társadalom elöregedése következtében csökken az aktív járulékfizetı dolgozók száma. Magyarország lakosságának több mint 50%-a inaktív. (A TB rendszerben az aktív befizetık utáni járulékok, valamint a költségvetési kiegészítés adja a nyugdíjak összegének fedezetét.) Napjainkra Magyarországon is megfigyelhetı a nyugati jóléti társadalmak egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy az újabb generációknak egyre hosszabb a várható életkoruk, természetesen ezáltal jelentıs mértékben növekszik a nyugdíjban eltöltött évek száma. Ha összehasonlítjuk különbözı országok várható életkor elırejelzéseit a
  • 300 hazaival és feltételezzük, hogy a nyugdíjreformhoz hasonlóan elıbb vagy utóbb az egészségügy reformjára is sor kerül, akkor bizonyosan a magyar átlagéletkor is jelentısen emelkedik majd. A fiatalabb generáció körében folyamatosan növekszik a tanulással eltöltött idı, tehát kevesebb ideig dolgoznak, vagyis egyre rövidebb a munkával töltött aktív idıszak, azaz a munkaerıpiac átalakul. A befizetett járulékok és a kapott szolgáltatás között nincsen közvetlen összefüggés, ami feszültségeket idézhet elı a nyugdíjrendszerben. A társadalombiztosítási rendszer finanszírozása meglehetısen problematikus. A fenti érvek végiggondolása után egyértelmően látszik, hogy az államnak egyre növekvı mértékben kell az adott évben befolyt járulékokat kiegészítenie, ha tartani kívánja a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez nyilvánvalóan növeli a költségvetés hiányát. Azt is érdemes szem elıtt tartani, hogy a most nyugdíjba vonulók a megállapított nettó átlagkeresetüknél kisebb összeget kapnak meg a Nyugdíjfolyósító Intézettıl. Ez nyilván nem elegendı az aktív korban megszokott életszínvonal fenntartására. A – már korábban említett – négypilléres nyugdíjrendszer alapvetı vonása, hogy elıtérbe helyezi az öngondoskodás elvét és ezzel a társadalombiztosítási– és a magánnyugdíj-rendszert. A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerben (TB rendszer és a magánnyugdíjpénztárak párhuzamos mőködése) erıteljesebben érvényesül a biztosítási elv, az elérhetı nyugdíj jobban függ az életpályától, a megszerzett szolgálati idıtıl és a befizetett járuléktól, illetve tagdíjtól. Ezzel szemben mérséklıdik – bár azért megmarad - a szolidaritási elv, vagyis a rendszer kevesebb pénzt fog átcsoportosítani a magasabb jövedelmőektıl a rosszabbul keresıkhöz. A kötelezı (társadalombiztosítási) nyugdíjellátás felosztó-kirovó rendszerő. Ez azt jelenti, hogy egy-egy adott idıszakban az aktív dolgozók mindenkori járulékbefizetéseibıl fizetik ki az éppen nyugdíjban lévık aktuális nyugdíját. A magánnyugdíjpénztári-rendszer ezzel szemben tıkefedezeti elven mőködik. A tagok befizetéseit és a pénztár befektetéseibıl származó hozamot a pénztár a tag egyéni számláján írja jóvá. A nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számlán akkor nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig felhalmozott összeg, mint tıke lesz a járadékfedezet. Másképpen
  • 301 fogalmazva: a felhalmozott összeg határozza meg, hogy mekkora lesz a folyósítható járadék. 1. pillér: Állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer – mindenkinek kötelezı, 2. pillér: Magánnyugdíjpénztár – pályakezdıknek kötelezı, 3. pillér: Önkéntes kiegészítı nyugdíjpénztár – önkéntes alapon választható, 4. pillér: Nyugdíj-elıtakarékossági számla. A négypilléres nyugdíjrendszer elemeit, azaz a négy pillért a következı ábra jellemzi: Társadalombiztosítás Magánnyugdíjpénztár Önkéntes nyugdíjpénztár Nyugdíj-elıtakarékossági számla
  • 302 A magánnyugdíjrendszerbe a pénztárak indulásakor léphettek be a tagok. Jelenleg a pályakezdıknek munkába állástól számított 15 napon belül be kell lépniük egy magánnyugdíjpénztárba. Önkéntes döntéssel csatlakozhat, aki: • Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll és nem töltötte be a 30. életévét. • Elsı ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyt, bármely ország bármely korú állampolgára. • Az a harmadik állam polgára*, illetıleg hontalan természetes személy, aki Magyarországon biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, vagy megállapodás megkötésével szerzett társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot. Harmadik állam polgára: az EU-tagállamok, Izland, Liechtenstein, Norvégia, illetve a Magyar Köztársaság által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá tartozó államok kivételével bármely más állam polgára. A magánnyugdíjpénztárak között szabadon választhatnak a pénztártagok, hiszen lehetséges az átlépés egyik helyrıl a másik pénztárba. A törvény értelmében a bruttó munkabérek után mind a munkáltatónak, mind a dolgozóknak (biztosítottaknak) társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. A munkáltató 27%-os mértékő társadalombiztosítási járulékot fizet, amibıl a nyugdíjbiztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási és munkaerıpiaci járulék pedig 3%. 4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj Mielıtt rátérnénk a magánnyugdíjpénztári rendszer, illetve a pénztárak mőködésére, feltétlenül szükséges, a TB nyugdíj alapvetı fogalmaira ismét röviden utalni. A társadalombiztosítási (social serurity) nyugdíj legfontosabb jellemzıje a felosztó-kirovó finanszírozása (pay-as-you-go). A járulékfizetés mindenki számára kötelezı. A munkáltatókra és munkavállalókra vonatkozó járulékok mértékét jogszabályok határozzák meg. A TB alapelve a jövedelmek újraelosztása generációk-, és azonos generációhoz tartozó személyek között. A TB – tıl a nyugdíjkorhatár elérésekor egyfajta, un. egyszerő életjáradékot kapnak azok, akik ezt elérik. A TB nyugdíj nem örökölhetı, viszont számos hozzátartozói
  • 303 ellátást biztosít, mint pl: özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülıi nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátások. Az öregségi nyugdíj összegét az elismert szolgálati idı és a figyelembe vehetı havi átlagkereset alapján kell megállapítani. 4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak A magánnyugdíjpénztárak27 (mandatory pension funds) egyik legfontosabb sajátossága, hogy az egyes tagok befizetéseit elkülönítve tartják nyilván, a II. pillérben valamennyi pénztártag egyéni naprakész számlával rendelkezik. Az egyéni számlán felgyőlt járulék, plusz a hozamok fogják biztosítani a majdani nyugdíjszolgáltatás fedezetét. A magánpénztári rendszer alapelve, hogy nem csoportosít át generációk és tagok között, hanem csak egyfajta halasztott fogyasztást eredményez. A magánnyugdíjpénztári tagdíj kötelezıen fizetendı a tagok bérjellegő jövedelme után. Mértékét mindenkor jogszabály állapítja meg. Jelenleg a bruttó bér 8%-a, amelyet a munkavállaló vagy a munkáltató maximum 10%-ra kiegészíthet. A magánnyugdíjpénztárak 3 tartalék között osztják fel a befizetett tagdíjakat: • A fedezeti tartalék az egyéni számlákból áll, a pénztár ebbıl finanszírozza a tagjainak nyújtott szolgáltatásokat. • A mőködési tartalék a pénztár mőködési költségeit (például nyilvántartás, könyvelés, munkáltatói levelek és egyéni számlaértesítık költsége) fedezi. • A likviditási tartalék a pénztár fizetıképességének fenntartását és a befektetési kockázatok kiküszöbölését szolgálja. 2010-ben 19 magánnyugdíjpénztár folytatja tevékenységét, melybıl 10 pénztár hátterében jellemzıen bank vagy biztosító társaság áll. A magánpénztári rendszerben lévı tagok száma meghaladja a 3 millió fıt. A pénztárak vagyona eléri a 2.502 milliárd forintot. (Ezen összeg lényegében a tagdíjjellegő, valamint a befektetésekbıl származó bevételekkel növekszik, ugyanakkor a mőködési költségekkel és a befektetésekbıl származó ráfordításokkal csökken). A hazai magánnyugdíjpénztári piacon – mint már említettük - jelentıs koncentráció figyelhetı meg. Az öt legnagyobb banki vagy biztosítói 27 A kötelezı magánnyugdíjpénztári rendszer 2011-tıl jelentısen átalakul
  • 304 háttérrel rendelkezı pénztár uralja a piacot, mind a taglétszám, mind a vagyon tekintetében. 4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások A magánpénztárak szolgáltatási tevékenységüket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által jóváhagyott szolgáltatási szabályzat alapján kezdhetik meg. A PSZÁF a szolgáltatási szabályzatot az alábbi feltételek teljesülése esetén fogadja el: - saját demográfiai viszonyaira vonatkozó, e törvényben elıírt statisztika áll rendelkezésünkre, - saját tevékenységi tartaléka megfelelı, - biztonsági tartalékot képzett, valamint - meghatározott képesítéssel rendelkezı aktuárius (biztonsági matematikust) foglalkoztat. A törvény a magánnyugdíjpénztárak számára járadékszolgáltatás és egyösszegő kifizetés nyújtását teszi lehetıvé. A magánpénztárak 4 különbözı típusú járadékot kínálhatnak: Elsı: Egyszerő életjáradék (havonta) – a tag élete végéig kapja a járadékot, nem örökölhetı. Második: Elején határozott idıtartamos járadék – egy meghatározott ideig feltétel nélkül folyósítja a pénztár a járadékot. Ha ezen idın belül meghal a tag, akkor a kedvezményezett kapja a meghatározott idı végéig, ha a tag ezen idıszak után halálozik el, akkor a kedvezményezett már nem juthat hozzá a számlán fennmaradó összeghez. Harmadik: Határozott idıtartamos járadék – a tag élete végéig kapja a járadékot, majd halála után a kedvezményezett meghatározott ideig kap járadékot. Negyedik: Kettı vagy több életre szóló járadék - a pénztár addig folyósít járadékot, míg az elıre megjelölt személyek közül bárki él. Ebben az esetben természetesen a tag és a kedvezményezett(ek) járadékának összege nagymértékben függ attól, hogy hány kedvezményezett van, és attól is, hogy a megjelölt személyek nık vagy férfiak, illetve hány évesek. Egyösszegő kifizetést az igényelhet, akinek a - különbözı pénztárakban eltöltött - tagsági jogviszonya nem haladta meg a 180 hónapot.
  • 305 Az egyösszegő kifizetés speciális esete, ha a pénztártag nem éri el a nyugdíjkorhatárt, hanem már a felhalmozási idıszakban elhalálozik. Ilyenkor örököseit (kedvezményezetteit) egy összegben illeti meg a felgyülemlett pénz, hozamaival együtt. A kedvezményezett azonban ebben az esetben is dönthet úgy, hogy örökölt járandóságát saját egyéni számlájára visz át. A pénztártag halála esetére kedvezményezettet jelölhet. Ha a tag nem jelöl meg kedvezményezettet, törvényes örökösét kell kedvezményezettnek tekinteni (amennyiben az örökös természetes személy). Örökös hiányában az egyéni számlán lévı összeg a Pénztárra száll át. A kedvezményezett - megváltoztatható, - bárki lehet, - bármikor megjelölhetı. Ha a tag felhalmozási idıszakban hal meg, akkor a kedvezményezett választhat, hogy a ráesı részt - egyösszegben veszi fel, - a hozzátartozói nyugellátás megállapítás esetén átutaltatja a Nyugdíj-biztosítási Alap részére - az örökölt összeget átviszi a saját egyéni számlájára. Ha a pénztártag a szolgáltatási idıszakban hal meg, akkor a kedvezményezett jogai attól függnek, hogy milyen szolgáltatást választott a tag. Természetesen a pénztártag járadékának összege is függ attól, hogy milyen szolgáltatást választott. 4.5.6 Választható portfoliós rendszer Mind a pénztárba való belépésre kötelezettek, mind az önként belépık választhatnak a pénztárak között, s a szabad pénztárválasztás a pénztárak közötti verseny kialakulásához is vezethet. E verseny egyik legfontosabb tényezıje a hozam, vagyis a tagok azt a pénztárat részesítik elınyben, amelyik a legmagasabb hozamot tudja számukra a befektetések után biztosítani. A hazai magánnyugdíjpénztárak 2008-ig valamennyi pénztártag vagyonát egységes befektetési stratégia alapján kezelték. A nemzetközi tapasztalat azonban azt mutatta, hogy eredményesebb a vagyonkezelés, ha a pénztár a befektetéseket a pénztártagok életpályájához, hozamelvárásához és kockázatvállalási hajlandóságához igazítja. A pénztártagok életkora azonban eltérı, egyéni elvárásaik különbözıek, így a mindenki számára
  • 306 kedvezı vagyonkezelés egy egységes pénztári portfolió által nem valósítható meg tökéletesen. A törvényi szabályozás az önkéntes nyugdíjpénztárak számára 2001-tıl, a magánnyugdíjpénztárak számára 2007-tıl kezdıdıen tette lehetıvé (a magánnyugdíjpénztáraknál ez 2009-tıl egyben kötelezı), hogy pénztártagjaiknak több befektetési portfolió közötti választást kínálhassanak. Milyen portfoliók közül választhatunk? Klasszikus portfolió A Klasszikus portfolió abban az esetben ajánlott, ha a pénztártagnak 5 vagy annál kevesebb éve van nyugdíjba vonulásáig. A portfolió befektetéseit szinte kizárólag biztonságos állampapírok alkotják, így a megtakarításai a nyugdíjjogosultság eléréséig egyenletesen, nagyobb ingadozások nélkül gyarapodhatnak. Kiegyensúlyozott portfolió A Kiegyensúlyozott portfolió abban az esetben ajánlott, ha a pénztártagnak kevesebb mint 15 éve van nyugdíjba vonulásáig. A portfolió befektetéseit nagyrészt állampapírok alkotják, amelyek mellett közel egyharmad részben hazai és nemzetközi részvénybefektetések is helyet kapnak. A biztonságos állampapírok teljesítményét a kellıen hosszú idıtávon már jelentısen javítják a részvények, így a pénztártag a kockázatmentes befektetésekhez képest lényegesen kedvezıbb hozamra számíthat. Növekedési portfolió A Növekedési portfolió elsısorban abban az esetben ajánlott, ha a pénztártagnak több mint 15 éve van nyugdíjba vonulásáig. A portfolió befektetéseit több mint felerészt hazai és nemzetközi részvények alkotják, kiemelkedı hozam elérését ígérve. A várható árfolyam ingadozások kockázatát állampapírok kiegyensúlyozottabb értéknövekedése csökkenti. Amennyiben a magasabb hozam elérése érdekében a pénztártag elfogadja a magasabb kockázatot, a Növekedési portfoliót 15 évnél rövidebb idıtávra is érdemes választania, mert már 5-10 éves idıhorizonton is jelentısen növelheti megtakarításának értékét.
  • 307 A magánnyugdíjpénztár esetében törvény írja elı, hogy a portfoliót nem választó tagokat a nyugdíjkorhatárig hátralévı éveik száma alapján kell besorolni a három portfolió valamelyikébe. Elszámolóegység alapú nyilvántartás Az elszámolóegység alapú nyilvántartás bevezetése jogszabályi kötelezettségen alapul. Célja a korábbi negyedéves gyakoriságú hozam számítás felváltása, a tagi elszámolások pontosabbá tétele. Az egyéni számla mindenkori forintban kifejezett egyenlege az elszámolóegységek darabszáma és a besorolás szerinti portfoliónapi árfolyamának szorzataként adódik. A választható portfoliók befektetési teljesítményét (hozamát) 2008. január 1-jétıl a hozzájuk tartozó elszámolóegység árfolyamok változása fejezi ki, amelyet – a portfolióban lévı értékpapírok napi piaci értékelésével – a pénztárak minden munkanapra kiszámolnak. Az egyéni számlákon lévı elszámolóegységek darabszámát alapvetıen két fajta mővelet (tranzakció) változtatja: 1. Jóváírások (jellemzıen tagdíjbefizetés, más pénztárból áthozott egyenleg) és terhelések (esetleges tagdíjkorrekciók, korábbi éveket érintı hozamkorrekciók, stb.) a korábbi évekhez hasonlóan. Az egyes tranzakciókhoz tartozó elszámolóegység darabszám és Ft összeg közötti átszámítás a pénzmozgás napján érvényes elszámolóegység árfolyamokkal történik. 2. Portfolióváltások, amelyeket a pénztártag kezdeményezett, vagy a Pénztár hajtott végre, az évenkénti besorolás felülvizsgálat alkalmával. Ekkor az egyéni számlán a korábbi portfolióban lévı valamennyi elszámolóegység kicserélıdik (konvertálódik) az újonnan választott portfolió elszámolóegységeire. Az átváltási árfolyam (keresztárfolyam) a két portfolió forintban kifejezett árfolyamának hányadosa, a portfolióváltás fordulónapján érvényes árfolyamértékek alapján. Az átváltás során az egyéni számla Ft-ban kifejezett egyenlege nem változik. Ha adott napon nem történik a számlát érintı tranzakció (az elszámoló egységek darabszáma nem változik), egyéni számla forintban kifejezett egyenlege az árfolyam miatt akkor is változik, a változás mértéke pedig a hozam változását mutatja (ez lehet pozitív és negatív irányú is).
  • 308 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján (www.pszaf.hu) az egyes magánnyugdíjpénztárak elszámolóegység árfolyamairól összehasonlító adatok találhatók. Ahhoz, hogy kiválasszuk, melyik a legeredményesebben mőködı pénztár, természetesen információra van szükségünk. Ezért a pénztáraknak azonos számítási módszerek alapján be kell mutatni a tárgyévre vonatkozó nettó hozamrátát, a referenciahozamot, a pénztári vagyon fordulónapi záró piaci értékét, az elmúlt tíz naptári év átlagos hozamrátáját és referenciahozamát, valamint az elmúlt tíz évre vonatkozó vagyonnövekedési mutatót. A hozamokat és azok egyéni számlákon való jóváírását a tagok folyamatosan figyelemmel kísérhetik. A hozam számontartása különösen fontos, hiszen ha egy pénztár az infláció mértékénél lassabb ütemben gyarapítja a tagok pénzét, akkor a tagok vagyona veszít az értékébıl. A befektetési tevékenység során két olyan fontos és független piaci szereplı mőködik együtt a pénztárakkal, melyek felkészültsége és szaktudása nagymértékben befolyásolhatja a tagok nyugdíját: A pénztárak vagyonkezelési tevékenységüket részben vagy egészben kihelyezhetik. Nem bízható meg pénztári vagyonkezeléssel az a gazdasági társaság - amelynek befolyásoló részesedéssel rendelkezı tulajdonosa, vezetı tisztségviselıje vagy ezek közeli hozzátartozója a pénztár alkalmazottja vagy a pénztár vezetı tisztségviselıje, illetve ezek közeli hozzátartozója, - amely ellen csıd- vagy felszámolási eljárás van folyamatban. A pénztár vagyonkezelıje/vagyonkezelıi a pénztárral kötött szerzıdés feltételei szerint, önállóan rendelkezik/rendelkeznek a kezelésébe átadott pénztári portfolió és a szerzıdés tartama alatt a szerzıdés szerint átadásra kerülı pénztári eszközök felett, valamint gondoskodik/gondoskodnak az átvett pénztárvagyon rendeletben meghatározott elvek és a befektetési politika szerinti hasznosításáról, illetve újra-befektetésérıl. A pénztári vagyonkezelı a rábízott vagyon eszközeit és azok forrását nyilvántartásaiban elkülönítetten mutatja ki, de az így kimutatott pénztári eszközöket és azok forrását mérlegében nem szerepeltetheti. A pénztár csak egy letétkezelıt bízhat meg.
  • 309 A pénztári letétkezelı az alábbi feladatokat látja el: - vagyonkezelınként és portfoliónként befektetési számlákat vezet a pénztár javára, - vagyonkezelınként és portfoliónként értékpapírszámlákat és értékpapír letéti számlákat vezet a pénztár javára, - ırzi a pénztár eszközeit, - ellátja a pénztár tulajdonában lévı, nyomdai úton elıállított értékpapírok letétkezelését, - beszedi a pénztár értékpapírszámláján, értékpapír letéti számláján nyilvántartott értékpapírok után járó hozadékot és egyéb járandóságokat, - elvégzi a befektetett pénztári eszközök piaci értékének meghatározását, - ellenırzi a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi elıírások betartását, - elszámolja és nyilvántartja az értékpapír ügyleteket, amelynek révén összeveti a befektetési számlán történt pénzforgalmi mozgásokat az értékpapír-állomány változásával, - a pénztár által adott felhatalmazás alapján ellátja a pénztár tulajdonosi képviseletét a birtokában lévı értékpapírok vonatkozásában, - a pénztár pénzforgalmi számláját vezetı hitelintézet naponta értesítıt küld a letétkezelınek a pénztár pénzforgalmi számlájának és alszámláinak záró egyenlegérıl. 4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai A jogi-garanciális elemek egyik csoportja a pénztártevékenység megkezdéséhez, folytatásához, valamint a szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosításához kapcsolódik. Ezek közé tartozik pl. a megfelelı és biztonságos számítástechnikai háttér, az általános irodatechnikai berendezések a megfelelı helyiségekkel. De ide tartoznak a törvényben kötelezıen elıírt személyi feltételek is, miszerint minden pénztár köteles ügyvezetıt, számviteli rendért felelıs vezetıt (fıkönyvelıt), befektetésért felelıs vezetıt, biztosítási matematikust (aktuáriust), könyvvizsgálót, jogászt és belsı ellenırt alkalmazni, illetıleg foglalkoztatni. A jogi garanciák egy másik csoportja azt határozza meg, hogy a pénztárak a tagoktól győjtött tagdíjakat milyen módon foglalkoztatják, szők korlátok közé szorítva a kockázatokat. Ezek a szabályok kockázatuk szerint rangsorolják az egyes befektetési lehetıségeket és a pénztárak számára elıírják, hogy bármilyen nagy hozamot ígérı, ámde kockázatos befektetésekben vagyonuk nagyobb részét tarthatják.
  • 310 A mőködési szabályok közül a legfontosabb, hogy minden pénztártag egyben tulajdonosa is az adott pénztárnak, vagyis közvetlenül, vagy a közgyőléseken az ıt képviselı küldöttek útján beleszólási lehetısége van az adott pénztár mőködésébe. A pénztárak jelenleg önkormányzati elven mőködnek, azaz a legfontosabb döntéseket a tagok által választott küldöttek közgyőlése hozza meg, ez a testület választja meg a pénztár vezetı tisztségviselıit és ez fogadja el a pénztár legfontosabb szabályzatait is. A közgyőléseket az Igazgatótanácsnak évente legalább két alkalommal össze kell hívni. Általában tavasszal történik meg az elızı évrıl készült éves beszámoló elfogadása, míg november-decemberben pedig a küldöttek a következı évre vonatkozó tervet tárgyalják meg az Igazgatótanács és az Ellenırzı Bizottság elıterjesztésében. Ám, ha szükséges, illetve rendkívüli események történnek, pénztárfúzióról vagy pénztári szövetséghez való csatlakozásról van szó, esetleg a PSZÁF kötelezte a pénztárat, akkor lehetıség van gyakrabban összehívni a közgyőlést. A pénztárak helyes mőködése elképzelhetetlen megfelelı szakemberekbıl álló Igazgatótanács és Ellenırzı Bizottság nélkül. A törvény szigorú elıírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a pénztár milyen adatokat hozhat nyilvánosságra, és melyeket kell nyilvánosságra hoznia. Az elıírásoknak köszönhetıen folyamatosan nyomon követhetı valamennyi nyugdíjpénztár mőködése és egyes esetekben bizonyos paramétereik össze is hasonlíthatók. A magánnyugdíjpénztárak felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. A felügyeleti tevékenység keretében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az engedélyezési, ellenırzési és intézkedési jogkörök gyakorlása mellett mőködteti a pénztárak központi nyilvántartását. A felügyelet a tartósan rosszul mőködı pénztár élére a mőködıképesség helyreállítása céljából felügyeleti biztost nevezhet ki. A pénztárak mőködésük során negyedévente jelentést készítenek a Felügyelet számára, emellett tevékenységükrıl külön is számot adnak. Bizonyos esetekben – például összeolvadás, szétválás – a Pénztárfelügyelet eseti beszámolási kötelezettséget rendelhet el. A Pénztárfelügyelet a jelentéseket és beszámolókat minden esetben megvizsgálja, s ha problémát észlel, ellenırzést tart a pénztárnál. A felügyelet jogosulta pénztárak ellenırzésére. Ennek során vizsgálja a biztonságos mőködést, valamint azt, hogy a pénztár tevékenysége
  • 311 megfelel-e a jogszabályoknak, a pénztár szabályzatainak és a felügyeleti határozatoknak. A nyugdíjrendszernek a törvényben szabályozott új eleme a Garanciaalap, amely nem kapcsolódik az állami költségvetéshez, bevételeit és kiadásait maga finanszírozza. A kötelezı pénztárak szabályszerő mőködését szigorú elıírások és megfelelı garanciák rendszere biztosítja, annak érdekében, hogy a tagok megkaphassák összegyőjtött tıkéjüket. Az egyes kötelezı pénztárak természetesen egymástól eltérı piaci mőveleteket végezhetnek a hozzájuk befizetett pénzzel, ezért különbség lesz közöttük aszerint, hogy befektetéseik révén mekkora hozammal gyarapítják a pénztártagok számláit. Annak érdekében, hogy senki se járjon rosszabbul, a törvény lehetıvé teszi az egyik pénztárból a másikba történı átlépést. A szabad pénztárválasztás elve alapján a tag átléphet másik pénztárba, legkorábban a tagsági viszony kezdı idıpontjától számított fél év múlva. A törvény lehetıséget ad 6 havonta pénztárváltásra. Az átadó pénztár az átlépéssel kapcsolatban költséget számíthat fel, amelyet az egyéni számla egyenlegébıl kell levonni, az alábbiak szerint: • ha az átlépésre az átadó pénztárba történı belépést követı 2 éven túl kerül sor, akkor átlépési költségként a pénztár által megállapított tényleges indokolt költség, de legfeljebb az egyéni számlakövetelés egy ezreléke vonható le; • ha az átlépésre az átadó pénztárba történı belépést követı 2 éven belül kerül sor és o a tagsági jogviszony megszőnésével kapcsolatos indokolt költségek nem haladják meg az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét, akkor átlépési költségként a pénztár által megállapított, tényleges indokolt költség, de legfeljebb az egyéni számlakövetelés egy ezreléke vonható le; o a tagsági jogviszony megszőnésével kapcsolatos indokolt költségek meghaladják az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét, akkor az átadó pénztárnak az átlépési költségen felül átlépési díjat is felkell a tagnak felszámítania.
  • 312 4.5.8 Az átlépési díj • összege az átlépés indokolt költségeinek egyéni számlakövetelés egy ezrelékét meghaladó része, de • legfeljebb 5 ezer forint, • összegét az átlépı tagnak be kell fizetnie az átadó pénztár részére, • az átlépı tag részére nem téríthetı meg és az egyéni számlakövetelésbıl nem vonható le.
  • 313
  • 314 5. A pénzügyi intézményrendszer szabályozása
  • 315 5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Tartalomjegyzék 5. A pénzügyi intézményrendszer szabályozása 314 5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 315 5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása 316 5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok 317 5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései 318 5.1.3.1 A szervezet elhelyezése 318 5.1.3.2 Vezetıi struktúra 320 5.1.4 Felügyeleti függetlenség 321 5.1.5 Kockázati alapú felügyelés 324 5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés 326 5.1.7 Nemzetközi együttmőködés 327 5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei 334 5.1.8.1 Engedélyezés 334 5.1.8.2 Felügyeleti ellenırzés 336 5.1.8.3 Jogérvényesítés 337 5.1.8.4 Fogyasztóvédelem 338 5.1.8.5 Piacfelügyeleti eljárás 339 5.1.8.6 Elemzés 340 5.1.8.7 Szabályozás, ajánlások, módszertani útmutatók 340
  • 316 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete autonóm államigazgatási szerv, tevékenységének célja a PSZÁF törvény szerint: a) a pénzügyi közvetítırendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony mőködésének biztosítása, b) a pénzügyi közvetítırendszer részét képezı személyek és szervezetek prudens mőködésének elısegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete, c) az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegetı, nemkívánatos üzleti, és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektorális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens mőködésének biztosítása érdekében megelızı intézkedések alkalmazása, d) együttmőködés a Magyar Nemzeti Bankkal a rendszerszintő kockázatok kialakulásának megelızésében, a már kialakult rendszerszintő kockázatok csökkentésében vagy megszüntetésében, e) a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatások igénybe vevıi érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítırendszerrel szembeni bizalom erısítése. 5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása A PSZÁF olyan integrált pénzügyi felügyeleti hatóság, amely a pénzügyi piacok összességét, ezen belül különösen a hitelintézeti, a tıkepiaci, a biztosítói és a pénztári szegmenst felügyeli. Nem minden országban létezik integrált felügyeleti hatóság, és korábban Magyarországon is elkülönülten kerültek az egyes pénzügyi felügyeleti szervek létrehozásra. A 90-es évek elején elıször a Pénzügyminisztérium keretein belül kerültek kialakításra ezek a szervezetek (Állami Bankfelügyelet, Állami Biztosításfelügyelet, Állami Értékpapír és Tızsdefelügyelet, Állami Pénztárfelügyelet). Ezekbıl az elıdszervezetekbıl a mai PSZÁF két egyesítést követıen jött létre. Elsıként a bankfelügyelet és a tıkepiaci felügyelet olvadt össze 1997-ben Állami Pénz és Tıkepiaci Felügyelet néven. 2000-ben került sor a biztosítás- és pénztárfelügyeleti szervek beolvasztására is, és így jött létre a mai formájában és elnevezésével mőködı PSZÁF.
  • 317 5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok A PSZÁF mőködését számos különbözı jogszabály érinti, amelyek közül kiemelkedik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 2007. évi CXXXV. törvény. Ez az a jogszabály, amely alapjaiban szabályozza a Felügyelet mőködésének céljait, a Felügyelet jogállását, vezetési rendszerét, fıbb tevékenységeit stb. A Felügyelet egyes részpiacokkal kapcsolatos konkrét feladatait és eszközeit azonban nem a PSZÁF törvény, hanem az úgynevezett ágazati törvények határozzák meg. Ezek közül az ágazati törvények közül a legfontosabbak a következık: • 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról • 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról • 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutızsdei szolgáltatásokról, valamint az általuk végezhetı tevékenységek szabályairól • 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységrıl • 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról • 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról • 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeirıl • 1997. évi XXX. törvény a jelzálog hitelintézetrıl és a jelzáloglevélrıl • 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról A Felügyelet feladatainak és eljárásainak meghatározásában pedig fontos szerepet kapnak a következı törvények is: • 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól • 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelızésérıl és megakadályozásáról • 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrıl
  • 318 5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései 5.1.3.1 A szervezet elhelyezése Korábban a pénzügyi felügyeleti hatóságok alapvetıen kétféle modell alapján mőködtek, a bankfelügyelettel foglalkozó szervezet vagy a jegybankon belül vagy önállóan, esetleg valamelyik minisztériumhoz kötıdve mőködtek, míg a többi szektort felügyelı intézmény valamely minisztérium irányítása alatt tevékenykedett. A 90-es évektıl kezdıdıen elıször elsısorban skandináv országokban, majd késıbb egyre több helyen került sor integrált felügyeleti hatóságok felállítására, amelyekben az egyes szektorok felügyeletét közösen látják el. Az integrált szervezeti forma elınyei alapvetıen a következık: - A pénzügyi piacok domináns szereplıivé a nagy pénzügyi csoportok váltak, amelyeken belül egyszerre megtalálhatóak a hitelintézeti, tıkepiaci, biztosítási és nyugdíj-szolgáltatások is. Ezeknek a pénzügyi csoportoknak a felügyelete már nem látható el hatékonyan, amennyiben a csoporttagokat a felügyelet külön-külön vizsgálja. A pénzügyi csoportot egységesen kezelı konszolidált felügyelési tevékenység viszont sokkal hatékonyabban látható el egy szervezeten belül, mintha négy vagy akár annál is több különálló hatóságnak kellene folyamatosan konzultálnia egymással. Integrált felügyeleti szerv létrehozásával könnyebbé válik az adatokhoz való hozzáférés, csökkennek a titoktartási kötelezettség miatti felügyeleti nehézségek, sokkal jobban koordinálhatóak a csoport egyes tagjaival vagy a csoport egészével szemben hozott intézkedések. - A felügyeleti szervekhez hasonlóan korábban a pénzügyi piacok szabályozása is különállóan alakult ki, ennek következtében nem csak a felügyeleti hatóság személyében, hanem a szabályozási elvekben is komoly eltérések voltak. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy sok olyan szabályozási témakör van, így különösen például a vállalatirányítási elvek, a kockázatkezelési eljárások, tıkekövetelmények, amelyek esetében szektorsemleges szabályozásra van szükség. Ezt nem csak a pénzügyi csoportok kialakulása tette szükségessé, hanem az is, hogy az egyes szektorokban kínált termékek mind jellemzıikben, mind kockázataikban egyre hasonlóbbakká váltak (pl. egyre kisebb a különbség a unit linked típusú biztosítás és egy befektetési jegy vagy akár általában a megtakarítási formák között). Egy integrált felügyeleti hatóság létrehozása egyben azt is jelenti, hogy felszínre kerülnek azok a szabályozásbeli eltérések, amelyek torzíthatják a versenyt, illetve jobban felhasználhatóak a más szektorokban szerzett szabályozói tapasztalatok, új fejlesztések. Jó példa erre az a folyamat, amely jelenleg is zajlik az
  • 319 Európai Unióban, és amelynek keretében például a pénz- és tıkepiacokon mőködı intézmények tıkekövetelményét meghatározó CRD direktíva tapasztalatait felhasználva az EU elfogadta a biztosítók és a nyugdíjszolgáltatók tıkekövetelményét szabályozó Szolvencia II. direktívát. Mindkét direktíva az adott szektor tıkekövetelményének szabályozását célozza, ugyanakkor közös alapokra épül, így a pénz- és tıkepiac szabályozása a korábbiakhoz képest jóval egységesebbé válik. Az integrált felügyeleti hatóság létrehozása azonban nem csak a szabályozási háttérben vált ki egységesítést, hanem az egyes szektorokban alkalmazott felügyelési módszerek és elvek is hasonlóbbakká válnak. - Mára az EU tagállamaiban dominánssá vált az integrált felügyeleti forma. Érdekes azonban, hogy több olyan ország is akad, amely esetében az integrált felügyeleti hatóságot nem önálló szervként, hanem a jegybank keretein belül hozták létre. Ez elsı ránézésre meglepınek tőnhet, hiszen a jegybankoknak hagyományos feladataik között nem szerepel a biztosítók vagy a nyugdíjszolgáltatók felügyelete, az államadósság kezelési feladataik között pedig akár maguk is fellépnek tıkepiaci szereplıként, így furcsán hat, ha ebben a szektorban egyben felügyelı hatóságként is megjelennek. Ezekben az esetekben a jegybankon belüli mőködtetés fı indoka az, hogy ezáltal a felügyeleti hatóság élvezni tudja a jegybanki függetlenségbıl származó elınyöket. Létezik továbbá egy olyan szervezeti forma, amely egyre nagyobb teret nyer az Európai Unió országaiban is, bár elsı ízben Új-Zéland alkalmazta. Ezt a modellt a szakirodalomban twin peaksnek nevezik azért, mert abban a felügyeleti tevékenység két fı eleme csúcsosodik ki: a prudenciális felügyelés valamint a piacfelügyelés. A felügyeleti tevékenység kialakulásának elsı idıszakaiban elıször klasszikusan inkább csak számviteli jellegő volt, amelybıl fokozatosan alakult ki a prudenciális, az intézmény biztonságos, megbízható mőködésére, valamint elsısorban annak kockázataira irányuló felügyeleti tevékenység. Prudenciális felügyelés esetében tehát a hatóság azt vizsgálja, hogy egy adott intézmény vagy egy csoport betartja-e a vonatkozó jogszabályokat, megfelelı nyilvántartási és kockázatkezelési rendszereket alakított-e ki, elegendı tıkével rendelkezik-e stb. A piacfelügyelési tevékenység annyiban más, hogy ott a felügyelet nem elsısorban az adott intézmény vagy csoport mőködésének megbízhatóságát vizsgálja, hanem azt, hogy maga a pénzügyi piac megfelelıen mőködik-e. A piacfelügyelet legfontosabb elemei a fogyasztóvédelem, a tisztességtelen piaci magatartás feltárása, pénzmosás elleni küzdelem.
  • 320 Nem ritka, hogy a prudenciális felügyelet és a piacfelügyelet érdekei ütköznek egymással. Ilyen lehet például, ha egy intézményt a piacfelügyeleti hatóság költséges fogyasztóvédelmi intézkedések meghozatalára kötelez (pl. a korábbihoz képest hosszabb nyitvatartási idı biztosítása, vagy ügyfelek számára való kártérítés szükségességének megítélése). Ezeknek az elvárásoknak a teljesítése költségekkel jár, amely csökkenti az eredményt illetve ennek következtében a belsı tıkeképzést, amely hosszabb távon negatívan befolyásolhatja a prudens mőködést. Mivel a prudenciális felügyeleti és a piacfelügyeleti szándék gyakran kerül érdekkonfliktusba, ezért ezekre akár elkülönített felügyeleti szervezetek is létrehozhatóak. Magyarországon ez úgy valósul meg, hogy az integrált felügyeleti hatóság szervezeti felépítésében a szervezeti egységek alapvetıen két fı egységbe tagozódnak, a prudenciális illetve piacfelügyeletibe. 5.1.3.2 Vezetıi struktúra A nagyobb állami intézmények vezetésére általában egyszemélyi formában kerül sor, vagyis az intézmény tevékenységéért való teljes felelısséget a kijelölt elsıszámú vezetı viseli (pl. miniszter, elnök). Pénzügyi felügyeleti szervek esetében azonban a nemzetközi gyakorlatban találunk olyan példákat, amikor nem egyszemélyi, hanem bizottsági vezetés van. Annak indoka, hogy nem egyszemélyi vezetés van ezekben az intézményekben, általában az, hogy egyrészt a több pénzügyi szektor felügyeléséhez olyan szakértelemre van szükség, amit egy személyben nehéz biztosítani, másrészt azért, mert olyan anyagi következményekkel járó kérdésekben kell döntéseket hozni, ahol célszerő több személy egységes közös álláspontjára hagyatkozni. Magyarországon a korábbi pénzügyi felügyeleti szervek mőködését az egyszemélyi vezetés jellemezte. 2004-tıl 2009-ig azonban a PSZÁF vezetését a Felügyeleti Tanács látta el, amely egy olyan ötfıs testület volt, amely a kezdetekben elsısorban stratégiai jellegő döntések meghozataláért volt felelıs, késıbb azonban lényegében az intézmény operatív irányítását végezte. 2010-tıl azonban a PSZÁF vezetési struktúrája ismét változott, és visszaállt a korábban jellemzı egy elnök-két elnökhelyettes rendszer.
  • 321 5.1.4 Felügyeleti függetlenség A felügyeleti mőködés egyik legfontosabb alappillére a függetlenség. Egy ország felügyeleti szervének a minıségét a szakmai munka minısége mellett egyik legjobban a függetlenség mértéke jellemez. A felügyeleti függetlenség kérdésköre hasonló a jegybankok függetlenségéhez, és egyszerre több aspektusból nézve is érvényesíteni kell. a) Vezetık kinevezése, eltávolítása Egy intézmény mőködésére nézve alapvetı befolyással bír az, hogy ki nevezheti ki, illetve ki válthatja le az adott intézmény csúcsvezetıit. A felügyeleti intézményeket szabályozó jogszabályok ezért már régóta részletesen szabályozzák ezeket az eljárásokat. A felügyeleti vezetık kinevezésére és eltávolítására való szabályok mindig is tartalmaztak olyan elemeket, amelyek azt voltak hívatottak szolgálni, hogy egyes felügyeleti döntések meghozatala során az intézmény vezetıinek ne kelljen attól tartaniuk, hogy amennyiben egy döntésük szakmailag jól megalapozott ugyan, de politikai vagy gazdasági érdekeket sért, akkor ennek meghozatala az esetleges leváltásukkal járhat. A felügyeleti függetlenség esetében alapelvárás, hogy minden egyes döntésnek kizárólag szakmai alapokon kell megszülessen, kizárva minden politikai befolyásolás lehetıségét. Ehhez az szükséges, hogy a felügyelet vezetıjét a legmagasabb szinten nevezzék ki és csak a legmagasabb szint döntése alapján lehessen elmozdítani. 2010-tıl kezdıdıen alapvetı változás történt a hazai jogszabályokban és a PSZÁF ennek következtében teljes mértékben kikerült a Kormány hatásköre alól és a felügyeletét az Országgyőlés látja el. Az Országgyőlés felügyeleti szerepe elsısorban abban nyilvánul meg, hogy a PSZÁF elnöke a Felügyelet tevékenységérıl a tárgyévet követı év május 31. napjáig beszámol az Országgyőlésnek, illetve külön felkérésre tájékoztatást ad az Országgyőlés feladatkörrel rendelkezı bizottságának. A Felügyelet elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi ki. A Felügyelet két alelnökét a Felügyelet elnökének javaslatára a miniszterelnök hat évre nevezi ki. A PSZÁF törvény szigorúan szabályozza az idı elıtti felmentés lehetıségét is. A Felügyelet elnökét a köztársasági elnök a miniszterelnök elıterjesztésére, illetve a Felügyelet alelnökét a Felügyelet elnöke felmenti, ha - kilencven napon túl nem képes eleget tenni a megbízatásából eredı feladatainak,
  • 322 - a közszolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges, a köztisztviselık jogállásáról szóló törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg, vagy - vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének teljesítését megtagadja, a teljesítést elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt valótlanul közöl, illetve A Felügyelet elnökét a köztársasági elnök a miniszterelnök elıterjesztésére, illetve a Felügyelet alelnökét a Felügyelet elnöke felmentheti (ebben az esetben tehát a döntéshozónak mérlegelnie kell a felmerült tényeket), ha - vele szemben - ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást - büntetıeljárás van folyamatban, vagy - olyan magatartást tanúsított, amely a Felügyelet rendeltetésszerő mőködését akadályozta. A Felügyelet elnöke összeférhetetlenségének kimondására vagy a felmentésre vonatkozó elıterjesztést a köztársasági elnöknek való továbbítást megelızıen meg kell küldeni a Felügyelet elnöke részére, aki a köztisztviselık jogállásáról szóló törvénynek a közszolgálati jogvitára vonatkozó rendelkezései szerint öt munkanapon belül munkaügyi bírósághoz fordulhat. A bíróság által érkeztetett keresetlevelet a Felügyelet elnöke a miniszterelnöknek haladéktalanul megküldi. A Felügyelet elnöke összeférhetetlenségnek kimondására vagy a felmentésére vonatkozó kezdeményezés a bírósághoz fordulási határidı lejártát vagy - bírósághoz fordulás esetén - a bíróság döntésének jogerıre emelkedését követıen küldhetı meg a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök határozatával szemben jogorvoslatnak vagy közszolgálati jogvita kezdeményezésének nincs helye. A foglalkoztatást kizáró okok vizsgálatával kapcsolatos, az igazolásra való felhívással összefüggı jogkör gyakorlója a Felügyelet elnöke tekintetében a miniszterelnök. b) Döntéshozói függetlenség A PSZÁF törvény egyik legfontosabb, a PSZÁF függetlenségét biztosító szabálya kimondja, hogy felügyeleti jogkörben a Felügyelet döntését megváltoztatni vagy megsemmisíteni, illetve a Felügyeletet eljárás lefolytatására kötelezni nem lehet. Ennek következtében sem az Országgyőlés, sem a Kormány nem változtathatja meg a Felügyelet által hozott döntéseket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Felügyelet által hozott döntések ellen nem lenne megfelelı jogorvoslati lehetıség, de ez nem az államigazgatási eljárásokon keresztül, hanem a bírósági
  • 323 eljárásokban valósul meg. A PSZÁF döntéseit ugyanis az érintettek bíróságon megtámadhatják és a bíróság kötelezheti a Felügyeletet a döntése megváltoztatására. Az Országgyőlésnek vagy a Kormánynak azonban ilyen joga nincs, így biztosítható, hogy a Felügyelet döntései politikai vagy gazdasági érdekek befolyásától függetlenül születhessenek meg. A döntéshozói függetlenség egy speciális kérdése a felügyeleti szabályozó eszközök biztosítása. Külföldi szakértık (elsısorban az IMF és a Világbank) már több éve a felügyeleti függetlenség csorbulásaként jelzik azt, hogy a PSZÁF-nak nincs rendelet alkotási jogosítványa. Ennek következtében a Felügyelet valamennyi érdemi döntését az Országgyőlés, a Kormány vagy a Pénzügyminisztérium által elfogadott jogszabályokra alapozva hozza meg, de saját maga jogalkotói szereppel nem rendelkezik. Többször történt már kísérlet arra, hogy a Felügyelet ilyen szerepet is kapjon, de mivel ez kétharmados döntést igényel, ezért ezt az Országgyőlésben még nem sikerült elfogadtatni. c) Finanszírozási függetlenség Szintén nem lebecsülendı eleme a függetlenségnek a felügyeleti intézmény finanszírozási módja. Amennyiben ugyanis a Kormány vagy annak valamelyik szerve hozza meg a döntéseket a felügyeleti hatóság finanszírozásáról, akkor az adott intézmény befolyásolhatóvá válik. Több országban ezért a pénzügyi felügyeleti hatóságok saját bevétellel rendelkeznek vagy a jegybank finanszírozza ıket. Magyarországon a PSZÁF költségvetése része ugyan a központi költségvetésnek, de a Felügyelet saját bevételekkel rendelkezik és maga dönt azok felhasználásáról. A Felügyelet fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott, önállóan mőködı és gazdálkodó közhatalmi költségvetési szerv, amelynek költségvetése az Országgyőlés költségvetési fejezetén belül önálló címet képez. A Felügyelet költségvetésének kiadási és bevételi fıösszegei kizárólag az Országgyőlés által csökkenthetıek. A PSZÁF bevételeinek döntı forrása a felügyelt intézmények által fizetett felügyeleti díjak, amelyeket az intézmények a tıkekövetelményük, az általuk kezelt vagyon vagy a mérlegfıösszegük arányában fizetnek. Ilyen értelemben tehát közvetett módon nem az adófizetık, hanem a pénzügyi szervezetek ügyfelei fizetik meg a felügyeleti munka költségeit.
  • 324 d) Felügyelt szektortól való függetlenség Az elızıekben elsısorban a Kormánytól, a politika és gazdasági érdekektıl való függetlenségrıl volt szó, de nem lebecsülendı probléma az a tény, hogy a Felügyelet vezetıi és munkatársai általában korábban pénzügyi szervezeteknél dolgoztak, illetve felügyeleti munkaviszonyukat követıen újra pénzügyi szervezeteknél fognak dolgozni. 2010-tıl annak érdekében, hogy ez a függetlenségi követelmény is minél jobban érvényesüljön, új szabályként lépett életbe, hogy a Felügyelettel közszolgálati jogviszonyban álló személy e megbízatásának megszőnése után vezetıi megbízással vagy kinevezéssel rendelkezı személy esetében egy éven át, egyéb személy esetében hat hónapon át - nem létesíthet munka-, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt olyan vállalkozással, - nem létesíthet rendszeres gazdasági kapcsolatot vállalkozás vezetı tisztségviselıjeként vagy tulajdonosaként olyan vállalkozással, - nem létesíthet számára vagyoni elınyt biztosító jogviszonyt olyan vállalkozással, illetve - nyilvánosan mőködı részvénytársaság kivételével nem szerezhet részesedést olyan vállalkozásban, amelynek jogát vagy jogos érdekét a Felügyelet döntése a megbízatás megszőnését megelızı három évben érintette. A Felügyelet vezetıire és alkalmazottaira nézve a PSZÁF törvény további szigorú titoktartási és összeférhetetlenségi szabályokat is tartalmaz. 5.1.5 Kockázati alapú felügyelés Amint az korábban már említésre került, a pénzügyi felügyeletek tevékenysége a kialakításuk kezdeti idıszakában elsısorban számviteli alapú volt, amely azonban a szabályozás mind részletesebbé válásával átalakult úgynevezett compliance típusú felügyeletté, amelyben a felügyeleti hatóság már nem csak a számviteli elıírásoknak való megfelelést vizsgálja, hanem a jogszabályok sokkal szélesebb körével való összhangot is. A 90-es évektıl kezdıdıen azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságoknak ez a fajta szerepe nem elégséges, és nem tudja biztosítani a pénzügyi közvetítırendszer stabil és megbízható mőködését. A jogszabályoknak való megfelelés vizsgálata ugyanis alkalmas arra, hogy feltárja azokat az eseteket, amikor az adott
  • 325 intézménnyel szemben felügyeleti intézkedésre van szükség, de az esetek többségében ez már csak a problémák végsı stádiumát mutatja. Ahhoz, hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok ne csak feltárni tudják, hanem képesek legyenek meg is elızni a pénzügyi problémák kialakulását egy felügyelt intézménynél, egy ennél átfogóbb, szélesebb körő megközelítésre van szükség. A compliance alapú felügyelés mellett ezért fokozatosan elıtérbe került a kockázati alapú felügyelés, amelynek a következı fıbb jellemzıi vannak: - A felügyeleti hatóság rendszeres és nagyon részletes adatszolgáltatásokat követel meg a felügyelt intézményektıl, azok alapján vizsgálja, elemzi az intézmény kockázati pozíciót, azok alakulását, fedezettségét, makrogazdasági kockázatokhoz, trendekhez, a többi pénzügyi szervezet pozícióihoz való viszonyát. - Helyszíni ellenırzései során a felügyelet megvizsgálja az adott intézmény kockázatkezelési módszereit, azok belsı szabályozottságát, kockázati kontrolljait, különös tekintettel a felelıs vállalatirányítás és a megfelelı belsı ellenırzési rendszer kérdéseire. - A felügyelet vizsgálja az intézmény vezetıinek szakmai és erkölcsi alkalmasságát, probléma esetén közbeavatkozik és kezdeményezi a nem kompetens vezetık leváltását. - A felügyelet olyan iránymutatásokat tesz közzé, amelyekben leírja a kockázatkezelési és belsı ellenırzési rendszerekkel szembeni elvárásait és vizsgálja, hogy az intézmények megfelelnek-e ezeknek az elvárásoknak. A felügyelet kezdeményezi továbbá a jogszabályok olyan irányú módosításait, amelyek magasabb színvonalú kockázatkezelési, irányítási és ellenırzési rendszerek kialakítására késztetik a pénzügyi szervezeteket. - A felügyeleti hatóság helyszíni ellenırzései és elemzései során maga is kockázati alapú megközelítést alkalmaz és munkája során több energiát fordít azoknak a pénzügyi szervezeteknek a felügyelésére, amelyek az ügyfelekre és a pénzügyi piacok stabilitására nézve nagyobb veszélyeket jelentenek, akár méretük, akár kockázati pozícióik alapján. A kockázati alapú felügyelés sem képes arra, hogy minden egyes pénzügyi szervezet esetében garantálni lehetne, hogy az ügyfelek pénze nem kerül veszélybe, de alkalmas arra, hogy a felügyeleti hatóság már korai stádiumban feltárhassa a problémákat és megfelelı intézkedésekkel megelızhesse a nagyobb veszélyhelyzetek kialakulását. Mindenképpen le kell szögezni azonban azt a tényt is, hogy amennyiben egy pénzügyi szervezet válsághelyzetbe vagy felszámolás alá kerül, azért
  • 326 elsıdlegesen mindig az adott intézmény vezetése és tulajdonosai felelısek elsıdlegesen, hiszen ık azok, akik mind az alapvetı stratégia mind a napi operatív döntéseket hozzák. A kockázati alapú felügyelés egyben magával hozott egy szabályozási szemléletbeli változást is. Míg korábban egyértelmő volt, hogy minden egyes pénzügyi szervezetre teljesen azonos követelményrendszer vonatkozik, addig a kockázati alapú felügyelésbıl az következik, hogy a nagyobb, komplexebb tevékenységet folytató intézmények belsı rendszereinek fejlettebbeknek kell lenniük az egyszerőbb intézményekhez képest. Mivel nem lehetett már teljesen ugyanazokat a szabályokat alkalmazni minden felügyelt szervezetre nézve, ezért a tételes, részletes szabályozás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az elvi szintő szabályozás. Ennek keretében elsısorban annak a rögzítése fontos, hogy milyen fı elvnek való megfelelés szükséges, de az adott intézmény már nagyobb szabadságot kap abban, hogy a rögzített célt pontosan milyen eszközökkel fogja elérni. Mivel az elvi szintő szabályozás gyakran ad lehetıséget mérlegelésre és magas szintő szakmai tapasztalatokat igényel, ezért az elvi szintő szabályozásban a pénzügyi felügyeleti szervek kontroll funkciója még nagyobb szerepet kap. Ha megnézzük az Európai Unió pénzügyi szektorra vonatkozó direktíváit, akkor az látható, hogy a direktíva sok esetben csak egy fı elvet rögzít, és annak gyakorlati alkalmazását rábízza a tagállamokra vagy magukra a pénzügyi szervezetekre. Az elvi szabályozás esetében kulcsfontosságúvá válik az arányosság elvének megfelelı alkalmazása. Ha például az az elvi szintő szabály, hogy egy intézmény kockázatkezelési rendszerének összhangban kell lennie az általa vállalt kockázatok mértékével és bonyolultságával, akkor ennek megítélése szubjektív véleményen alapuló szakértıi megfontolást igényel. A felügyeleti hatóságok ezért kiemelt szerepet kapnak abban, hogy egy általánosságban rögzített szabály esetében hogyan lehet az arányosság elvét megfelelıen alkalmazni. 5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés Az elmúlt idıszakban jelentısen növekedett az az igény, hogy ne csak a pénzügyi szervezetek tevékenysége, hanem a Felügyelet munkája is nyilvánosabbá, átláthatóbbá váljon. A Felügyeletet a PSZÁF törvény is kötelezi arra, hogy egyes felügyeleti módszertanairól, eljárási gyakorlatáról információkat hozzon nyilvánosságra. A felügyeleti
  • 327 határozatok túlnyomó része is nyilvános, a Felügyelet honlapján megtekinthetı. A PSZÁF a határozatokon túl számos egyéb információt is megjelentet a honlapján, többek között a következıket: - az általa kiadott tevékenységi engedéllyel rendelkezı, illetve nyilvántartásba vett szervezetek és személyek jegyzékét, ideértve az engedély típusát, - azon külföldi pénzügyi felügyeleti hatóságok jegyzékét, amelyekkel kölcsönös elismerésen alapuló együttmőködési megállapodást kötött, - a döntése ellen indított jogorvoslati eljárás tényét, - a döntése elleni jogorvoslati eljárás során hozott jogerıs ítéletet, - a pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások által alkalmazandó hatályos jogszabályok szövegét, - a felügyeleti felülvizsgálat és értékelés során alkalmazott feltételeket és módszereket, - a hitelintézetek és befektetési vállalkozások mőködése, a tıkemegfelelés és a prudenciális elıírások tekintetében a külön jogszabályokban foglaltak alkalmazására vonatkozó összesített statisztikai adatokat és kapcsolódó elemzést, - a Felügyelet jogalkalmazási gyakorlatának alapját ismertetı ajánlásait, - az Országgyőlés által jóváhagyott beszámolóját, - a pénzügyi intézmények ügyfeleinek tájékoztatását az egyes hitel- és lízingtermékek összehasonlításáról, - a negyedéves kockázati jelentését. 5.1.7 Nemzetközi együttmőködés Az eddigiekben nem esett még szó a pénzügyi felügyeleti munka egy speciális vetületérıl, a nemzetközi együttmőködésrıl. A pénzügyi csoportok elıtérbe kerülése ugyanis nem csak a konszolidált felügyelés jelentıségét növelte, de a globalizációs változások miatt egyben a pénzügyi felügyeleti munka nemzetközivé válását is eredményezte. Már a 90-es éveket megelızıen is voltak nemzetközi szinten is jelentıs pénzügyi szervezetek, azonban a 90-es évektıl kezdıdött el fokozatosan annak felismerése, hogy a nemzetközi együttmőködés hiányosságai könnyen kihasználhatóak és visszaélésekhez vezethetnek. Talán a nemzetközi együttmőködés fontosságát az jelzi legjobban, ha megvizsgáljuk, hogy a hazai pénzügyi rendszerre nézve jelenleg mi jelenti a legnagyobb veszélyt. A globális pénzügyi válság hatásait Magyarország sem tudta kikerülni, de a hazai pénzügyi szervezetek a stabil külföldi
  • 328 hátterük és a megfelelı tıkeellátottságuk következtében úgy tőnik, képesek átvészelni a hazai pénzügyi piac nehézségeit (pl. rossz minıségő adósok arányának jelentıs növekedése, megtakarítások visszaesése stb.). A tényleges kockázat tehát úgy tőnik nem az, hogy mennyiben képesek ezek az intézmények kezelni a hazai piacon fennálló válságot, hanem sokkal inkább az, hogy a saját tulajdonosaik mennyire képesek kezelni a globális pénzügyi válság hatásait. Mivel a magyar pénzügyi piacon egy lényeges piaci szereplıt leszámítva valamennyi jelentıs szereplı meghatározó külföldi tulajdonossal rendelkezik, ezért az igazi kockázat abban rejlik, hogy stabil tud-e maradni az az adott globális pénzügyi csoport, válság esetén az adott ország kormánya megsegíti-e a csoportot, képes-e a csoport egészét felügyelı hatóság megfelelıen betölteni szerepét stb. Jól látható, hogy ezekre a problémákra a magyar kormánynak vagy pénzügyi felügyeletnek meglehetısen kevés ráhatása van. Mivel a globalizáció következtében a pénzügyi felügyeleti hatóságok egyre inkább rászorultak arra, hogy támaszkodjanak egymásra, ezért a felügyeleti együttmőködésnek számos formája alakult ki. Ezek közül a legfontosabbak a következık: a) Közös szakmai szervezetek A bankszektorban már a 70-es években megtörténtek a kezdeti lépések egy olyan szakmai szervezet felállítására, amelynek célja, hogy segítse a felügyeleti hatóságok közötti információ-áramlást és hozzájáruljon egy hasonló alapokon nyugvó szabályozási háttér és felügyeleti módszertan kialakításához. A Herstatt bankház 1974-es csıdjét követıen került felállításra a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, amelynek akkoriban a fı célja egy olyan korai elırejelzı rendszer megalkotása volt, amely képes elıre jelezni egy bank bukását. A végsı eredmény azonban nem egészen egy ilyen rendszer lett, hanem a Bázel I. néven elhíresült banki tıkekövetelmény számítási rendszer, amely a világ több mint 100 országában alkalmazásra is került. A Bázeli Bizottság azóta már több mint 100 ajánlást vagy sztenderdet tett közzé, amelyek lényegében átfogják a teljes bankfelügyeleti tevékenységet. Egyértelmő, hogy a Bázeli Bizottság nagyban hozzájárult a pénzügyi felügyeleti munka egységesítéséhez, és ezzel az egyenlı versenyfeltételek megteremtéséhez. A Bázeli Bizottsághoz hasonlóan a biztosítási szektorban (IAIS) valamint a tıkepiacon (IOSCO) is sor került hasonló célból nemzetközi szakmai szervezet létrehozására.
  • 329 b) Együttmőködési megállapodások A pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti nemzetközi kapcsolatok alapjául sokáig szinte kizárólag a két vagy többoldalú együttmőködési megállapodások (Memorandum of Understanding) szolgáltak. A kezdeti idıszakban ezek elsısorban kétoldalú megállapodások voltak és többnyire csak általános együttmőködési elveket, információcserére, rendszeres találkozók megtartására irányultak. A globalizáció erısödésével egyértelmővé vált, hogy az együttmőködési megállapodásoknak részletesebbekké és konkrétabbakká kell válniuk. Az együttmőködési megállapodások két fı szempontból fejlıdtek tovább. Egyrészt az újabb megállapodások már nem annyira általános együttmőködésrıl, hanem egy vagy több konkrét pénzügyi csoport felügyelésében való együttmőködésrıl szólnak. A megállapodás így kitérhet már kapcsolattartó személyek megnevezésére, közös vizsgálatok megtartására, konkrétan rögzített információk cseréjére is. Másrészt a csoport felügyelés jellegébıl következıen elıtérbe kerültek a többoldalú megállapodások, amelyek már konkrét pénzügyi csoportok felügyelésérıl szólnak, és amelyhez valamennyi olyan pénzügyi felügyeleti hatóság csatlakozhat, amely országában az adott csoport releváns szerepet játszik. c) Konglomerátum felügyelet Az Európai Unió felismerve a pénzügyi csoportok felügyeletének fontosságát, külön direktívát adott ki a pénzügyi konglomerátumok felügyeletérıl. Pénzügyi konglomerátumnak azok a pénzügyi csoportok minısülnek, amelyek tevékenységében mind a hitelintézeti/tıkepiaci mind a biztosítási szektor jelentıs szerepet játszik. Magyarországon sokáig az OTP minısült a direktíva értelmezésében pénzügyi konglomerátumnak, azonban a biztosítási üzletágának eladása miatt ma már nem pénzügyi konglomerátum. A pénzügyi konglomerátummá való minısítés azért fontos lépés, mert a direktíva részletesen leírja, hogy hogyan kell az ilyen csoportok tıkekövetelményét számítani. További fontos elıírás a direktívában, hogy a pénzügyi konglomerátum egyes tagjait felügyelı hatóságoknak együtt kell mőködniük egymással. A direktíva megkülönbözteti az érintett és a releváns felügyeleti hatóságokat. Érintett hatóságnak minısül minden olyan pénzügyi felügyelet, amely valamely konglomerátum tag mőködését engedélyezte és felügyeli. Releváns hatóságnak azok minısülnek ezek közül, amelyek országában az adott konglomerátum tag jelentıs tevékenységet végez. A releváns pénzügyi felügyeleti hatóságok maguk közül koordinátort választanak, amely általában az a hatóság, amely a konglomerátum
  • 330 irányítását végzı anyaintézmény felügyeletéért felelıs. A koordinátor gondoskodik a rendszeres találkozók megtartásáért és az információ elosztás megszervezéséért. Fontos újítás volt, hogy a direktíva egyértelmővé tette, hogy az információáramlásnak kétirányúnak kell lennie, vagyis nem csak arról van szó, hogy az érintett felügyeleti hatóságok ellátják a koordinátort a konszolidált felügyeléshez szükséges információkkal, hanem a koordinátor is átadja a saját vizsgálatai alapján feltárt, az adott ország felügyelete által hasznosítható információkat. A konglomerátum felügyelés egy hasznos lépés volt az EU felügyeleti hatóságok közötti együttmőködés javításában, ugyanakkor ez sem volt képes átlépni bizonyos korlátokat és csak pénzügyi csoportok egy viszonylag szők körére vonatkozott. d) Egységes szabályozói rendszer és felügyeleti módszertan A pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti együttmőködésnek alapvetıen két fı korlátja volt. Az egyik a titoktartási követelmények betartása, amely jelentısen megnehezítette az érdemi, egyedi intézményekre vonatkozó részletes információk átadását. Az egyes EU tagállamokban fokozatosan csökkentek az üzleti titkok átadására vonatkozó korlátok és ma már a pénzügyi felügyeleti hatóságok lényegében különösebb akadályok nélkül oszthatnak meg információkat egymással. A másik fontos akadály annak felismerése volt, hogy az egyes országokban a pénzügyi szervezetek szabályozása és felügyelési módszertana lényeges eltérésekkel mőködik. Nem lehet összehangoltan fellépni például egy olyan kockázat ellen, amely vállalása az egyik országban kifejezetten tiltott, egy másik országban viszont semmilyen szabályozás nem vonatkozik rá. A szabályozásban és a felügyelési módszertanban fennálló eltérések ráadásul az egységes EU belsı piac szellemébıl következı egységes versenyfeltételek felállításának igényével is ütköztek. Az EU már a 80-as években is törekedett arra, hogy egységesítse a tagállamokban a pénzügyi szervezetek mőködésére vonatkozó szabályokat, ez a folyamat azonban nagyon lassú volt, elsısorban az EU nagyon bürokratikus jogalkotása miatt (a hitelintézetek felszámolására és reorganizációjára vonatkozó direktíva megalkotása például több mint tíz évet is igénybe vett, ráadásul a végsı változat már olyan kompromisszumokat tartalmazott, hogy a direktíva nem tudta megfelelıen betölteni a neki szánt szerepet). A pénzügyi szektor ugyanakkor már ezekben az idıkben is egy nagyon gyors, innovatív fejlıdésen ment keresztül, amihez a szabályozási hátteret is gyorsan
  • 331 kellett volna hozzáigazítani. Az EU vezetıi ezért létrehoztak egy Bölcsek Tanácsa elnevezéső bizottságot Alexander Lámfalussy vezetésével, amelynek az volt a célja, hogy javaslatokat tegyen a direktívák megalkotási folyamatának felgyorsítására. A javaslatokat elıször a tıkepiaci szektorra nézve tették meg, de aztán a tapasztalatokat gyorsan felhasználták a banki és a biztosítási szektorban is. A javaslatok lényege az volt, hogy a direktívák megalkotásának a folyamatát három szintre kell osztani. A legalsó (harmadik) szint a felügyeleti hatóságok vezetıibıl áll, amelyek egyrészt javaslatokat tesznek a direktívák szövegére, másrészt közös felügyeleti módszertanokat dolgoznak ki. A középsı (második) szinten a Pénzügyminisztériumok képviselıibıl álló bizottság áll, amely lényegében politikai-gazdasági szempontból is megvizsgálja, és jóváhagyásra elıterjeszti ezeket a javaslatokat. A legfelsı szinten pedig az EU Tanács és a Parlament áll, amelyek egy úgynevezett együttdöntési folyamat keretében jóváhagyják az adott témakört szabályozó direktívákat. A javaslatokat felhasználva a következı harmadik szintő bizottságok kerültek felállításra: - CESR - Committee of European Securities Regulators - CEBS - Committee of European Banking Supervisors - CEIOPS - Committee os European Insurance and Occupational Pension Supervisors. A harmadik szintő bizottságok létrehozása az azóta eltelt tapasztalatok alapján nem is annyira a folyamat felgyorsításában volt jelentıs, mivel egy direktíva megalkotása és módosítása manapság is éveket vehet igénybe. A fı elırelépés abban nyilvánult meg, hogy a direktívák szakmai elıkészítése feljavult és a részletek kidolgozását alapos szakmai tapasztalatokkal rendelkezı szakemberek végzik. A harmadik szintő bizottságok a közös szabályozási háttér kialakítása mellett érdemi elırelépést jelentettek a közös felügyeleti módszertan kialakítása felé. Számos olyan sztenderdet dolgoztak ki, amelyek részletesen leírják az egyes felügyeleti tevékenységek (pl. nemzetközi együttmőködés, kockázatkezelési rendszerekkel szembeni elvárások, belsı modellek tıkekövetelmény számításra való felhasználhatósága) tekintetében a közösen alkalmazandó gyakorlatot. A harmadik szintő bizottságok sztenderdjei elviekben nem kötelezı érvényőek, de a tagok a comply or explain elvet követve csak akkor térhetnek el egy sztenderd alkalmazásától, ha az eltérést írásban, konkrét érvekkel megindokolják. A harmadik szintő bizottságok mőködése abban is jelentıs, hogy létrehozásra került egy olyan koordináló szerv is, amely a három
  • 332 harmadik szintő bizottság (CESR, CEBS, CEIOPS) tevékenységének összehangolását végzi. Számos szabályozási és módszertani kérdésben így sikerült valamennyi pénzügyi szektorban egységes kezelést elérni. e) Felügyeleti kollégiumok Ahogyan az már korábban is említésre került, az együttmőködési megállapodások, a pénzügyi konglomerátum felügyelését összehangoló koordinátor kinevezése jelentıs lépések voltak a pénzügyi csoport felügyelésének nemzetközi szintő kialakítása terén. Több olyan jelentıs pénzügyi csoport is létezik azonban az EU-ban, amelyek nem minısülnek konglomerátumnak, ugyanakkor rendszerszintő kockázatot jelentenek az egyes tagállamokban. Ezeknek a felügyelésére alakultak ki az úgynevezett felügyeleti kollégiumok. A felügyeleti kollégiumok lényegében hasonló elvek alapján mőködnek mint a pénzügyi konglomerátum esetében a felügyeleti hatóságok csoportja. Bár a felügyeleti kollégiumok lényegében nem döntéshozó szervezetek, hiszen a konkrét döntéseket mindig maguk az érintett felügyeleti hatóságok hozzák, de jelentıs szerepet játszanak az információk megosztásában és a felügyeleti lépések összehangolásában. A felügyeleti kollégiumok esetében is érvényesül a két vagy többirányú információ áramlás elve, vagyis a csoport tagjait felügyelı hatóságok is érdemi információhoz juthatnak a csoport egészének a mőködésérıl. A PSZÁF munkatársai számos felügyeleti kollégiumban tagok, illetve a PSZÁF maga mőködteti az OTP csoport felügyeletére szolgáló kollégiumot. f) EU- szintő felügyeleti hatóságok terve A harmadik szintő bizottságok hatékony mőködését felismerve az EU már meghozta a döntéseket a felügyeleti rendszer jövıbeni továbbfejlesztését illetıen. A három harmadik szintő bizottság ennek megfelelıen átalakul EU-szintő felügyeleti hatósággá. Bár az egyes pénzügyi csoportokkal kapcsolatos érdemi döntéseket továbbra is a nemzeti felügyeleti hatóságok fogják hozni, az EU-szintő felügyeletnek jelentıs szerepe lesz a döntések koordinálásában, vitás kérdések esetében a problémák feloldásában. Az EU-szintő felügyeleti hatóságok továbbá immár kötelezı erıvel bíró felügyeleti módszertanokat fognak kidolgozni, ezáltal még jobban harmonizálttá válik majd a tagállamok felügyeleti tevékenysége. A globális pénzügyi válság egyik fontos felügyeleti tapasztalata az volt, hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok szerepükbıl fakadóan elsısorban
  • 333 az egyedi intézményekkel vagy csoportokkal foglalkoznak és kevesebb figyelmet szenteltek a makrogazdasági jellegő kockázatokra (pl. Magyarországon a devizahitelek túl gyors elterjedésének). Az EU ezért az Európai Központi Bank keretein belül létrehozta az EFRS-t, amely a jegybankok és a felügyeleti hatóságok képviselıibıl áll és amelynek feladata, hogy feltárja a makro szintő, a pénzügyi stabilitást veszélyeztetı kockázatokat és tegyen javaslatot a szükséges lépésekre. A legtöbb EU tagállamban már történtek lépések arra nézve, hogy javuljon a pénzügyi felügyeleti hatóság és a jegybank kapcsolata. Magyarországon 2010-tıl került felállításra a Pénzügyi Stabilitási Tanács, amelynek fı feladata, hogy a pénzügyi stabilitási célok érdekében: - folyamatosan értékelje a pénz-, tıke-, biztosítási és pénztári piac stabilitását, - megtárgyalja a PSZÁF által a pénzügyi piacok és a pénzügyi közvetítırendszer mőködésérıl negyedévente készített kockázati jelentést, ahhoz szükség esetén észrevételeket főzhet, közleményt tehet közzé, - szükség esetén javaslatot tegyen a Kormánynak jogszabály megalkotására vagy törvényalkotás kezdeményezésére, illetve a Kormány tagjának jogszabály megalkotására, - szükség esetén javaslatot tesz a Felügyelet elnökének ajánlás kiadására, közigazgatási hatósági eljárás megindítására vagy más intézkedés megtételére, - az Országgyőlés elé terjesztés elıtt megtárgyalja a Felügyelet éves beszámolóját, - elızetesen megtárgyalja a Felügyelet által a tevékenységek végzését, e tevékenységek körébe tartozó szolgáltatások nyújtását, ügyletek kötését, termékek forgalmazását legfeljebb kilencven napra megtiltó, korlátozó, vagy feltételekhez kötı határozatának tervezetét. - folyamatosan figyelemmel kíséri a Felügyelet jogalkalmazó tevékenységét. A Pénzügyi Stabilitási Tanács tagjai a PSZÁF elnöke, a pénzügyminiszter valamint a jegybankelnök.
  • 334 5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei 5.1.8.1 Engedélyezés A PSZÁF egyik legjelentısebb eszköze, hogy a pénzügyi szervezetek által végezhetı tevékenységek csak engedéllyel végezhetıek, így az engedély megadásával vagy elutasításával a Felügyeletnek ráhatása van arra, hogy milyen szereplık léphetnek be szolgáltatóként a pénzügyi piacokra. A törvények a felügyeleti engedély megadását általában szigorú feltételekhez kötik, amelyek teljesítését a Felügyelet a bekért dokumentumok alapján vagy helyszínen ellenırzi. A Felügyelet engedélyezési tevékenysége általában a következı területekre terjed ki: - Alapítás engedélyezése: mielıtt egy új szolgáltató megjelenne a piacon, már az alapítás elıtt a Felügyelet engedélyét kell kérnie. A jelentısebb pénzügyi szolgáltatók esetében az engedélyezés kétlépcsıs, elválik egymástól az alapítás és a tevékenység megkezdésének engedélyezése. Az alapítási engedély megszerzése egyszerőbb, ebben az esetben még nem kell igazolni a szükséges teljes tıke meglétét és a becsatolandó dokumentumok listája is szőkebb. Alapítási engedély birtokában azonban még nem lehet a tevékenységet megkezdeni, ahhoz egy tevékenységi engedélyre is szükség van, amely részletesen tartalmazza, hogy az adott pénzügyi szervezet milyen szolgáltatásokat végezhet. Tevékenységi engedély megadása elıtt a Felügyelet ellenırzi, hogy a teljes induló tıke elhelyezésre került-e, rendelkezik-e az adott szervezet a szükséges belsı szabályzatokkal és eljárásrendekkel, megfelel-e a jogszabályokban foglalt személyi és tárgyi feltételeknek, különös tekintettel a kötelezı végzettséggel és szakmai tapasztalatokkal rendelkezı vezetı állású személyekre. - Minısített befolyás megszerzésének engedélyezése: létezik egy mondás a felügyeleti hatóságok között, bankot tulajdonolni nem jog, hanem privilégium. A jelentıs kockázatot hordozó pénzügyi szervezetetek (hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosító társaságok) jelentıs (általában 10%-ot meghaladó) tulajdonosi részesedéssel rendelkezı személyei csak olyanok lehetnek, akiknek ezt a tulajdonszerzést a Felügyelet engedélyezi, és megfelelnek a törvényben rögzített feltételeknek (pl. a tulajdonrész szerzés törvényes eredető pénzeszközökbıl származik, megfelel a fit and proper követelményeknek stb.). A felügyeleti engedély nem csak a tulajdonrész szerzéshez, hanem
  • 335 egyes tulajdonosi részarányok túllépéséhez (20, 33, 50%), illetve a tulajdonrész elidegenítéséhez is szükséges. - Egyesülés, összeolvadás, szétválás engedélyezése: pénzügyi szervezetek esetében ehhez felügyeleti engedélyre is szükség van, amely nem jelenti azt, hogy bizonyos egyesülésekhez ne lenne szükség a Gazdasági Versenyhivatal engedélyére is. A Felügyelet ezekben az esetekben elsısorban azt vizsgálja, hogy az egyesülés, összeolvadás vagy szétválás nem veszélyezteti-e a létrejövı új intézmény prudens mőködését, illetve hogy a pénzügyi szervezet ügyfeleinek pénze továbbra is biztonságban van-e. - Vezetı állású személy kinevezésének engedélyezése: az, hogy az intézmény megfelelı képzettségő és szakmai gyakorlattal rendelkezı vezetıkkel rendelkezzen, alapítási követelmény is, ugyanakkor ennek a feltételnek folyamatosan meg kell felelni. Mielıtt egy személyt Felügyelı Bizottsági vagy igazgatósági taggá neveznek ki, a Felügyelet engedélyét szükséges kérni. A Felügyelet az engedélyezési eljárásban megvizsgálja, hogy az adott személy megfelel-e a vonatkozó jogszabály feltételeinek (általában iskolai végzettségre, vezetıi szakmai tapasztalatokra, büntetlen elıéletre van szükség). Jogszabályok ezeken a személyeken túli körben is írnak elı engedélyezési kötelezettséget pl. vezetı aktuárius esetében. - Belsı módszer tıkekövetelmény számítási célokra való engedélyezése: hitelintézetek és befektetési vállalkozások esetében már jelenleg is, biztosító intézmények esetében pedig hamarosan lehetıvé válik az, hogy felügyeleti engedéllyel a tıkekövetelményét saját maga által kifejlesztett módszer alapján számítsa. A felügyeleti engedély megszerzéséhez természetesen sok dokumentum csatolására van szükség és az intézménynek bizonyítania kell, hogy a módszere megfelelıen mőködik és része a mindennapi kockázatkezelési tevékenységének. Ez az engedélyezési eljárás azért is speciális, mert a nemzetközi pénzügyi csoportok esetében a PSZÁF a döntését nem egyedül, hanem valamennyi érintett külföldi pénzügyi felügyeleti hatósággal közösen hozza meg. - Üzletszabályzatok, belsı eljárások engedélyezése: a jogszabályok egyes belsı szabályzatok esetében azok alkalmazását felügyeleti jóváhagyáshoz kötik.
  • 336 5.1.8.2 Felügyeleti ellenırzés A felügyeleti ellenırzésnek alapvetıen két fı eleme van, az elsıdlegesen a beérkezett adatok elemzésére, feldolgozására irányuló (nem helyszíni) valamint a helyszíni ellenırzés. A PSZÁF felé szolgáltatandó adatok körét és rendszerességét PM rendeletek szabályozzák. Az adatok többsége a negyedéves illetve a havi adatszolgáltatás keretében érkezik be a Felügyeletre, de létezik napi adatszolgáltatási kötelezettség is. A Felügyelet az adatokat elektronikus formában kapja és azokból automatizált számítógépes elemzések készülnek, külön jelezve a felügyelık számára amennyiben valamilyen jogszabályi kötelezettség megsértése állapítható meg az adatokból vagy jelentıs elmozdulás következett be az elızı adatszolgáltatáshoz képest. Mivel az adatszolgáltatás során az adatok valódisága nem ellenırizhetı, ezért a helyszíni ellenırzések során mindig sor kerül a korábbi idıszakban jelentett adatok helyességének ellenırzésére. A helyszíni ellenırzéseknek több fajtája létezik, az átfogó, a témavizsgálat valamint a célvizsgálat. Átfogó ellenırzés esetében az adott intézményt vagy pénzügyi csoportot részleteiben is átvilágítanak, megvizsgálják a fıbb kockázati típusoknak való kitettségét, a nyilvántartások pontosságát, a kockázatkezelési, vállalatirányítási és belsı ellenırzési rendszerek megfelelı mőködését. Az átfogó ellenırzés minden esetben részletes vizsgálati jelentéssel zárul, amelyhez az érintett intézmény is észrevételt tehet. Az átfogó vizsgálatot határozat zárja le, amelyben a Felügyelet rögzíti a feltárt hiányosságokat és az azok miatt meghozott felügyeleti szankciókat. A PSZÁF törvény rendelkezik az átfogó ellenırzések gyakoriságáról is. A Felügyelet legalább háromévenként átfogó ellenırzési eljárást folytat le banknál, szakosított hitelintézetnél, biztosítónál és viszontbiztosítónál. A Felügyelet legalább ötévenként átfogó ellenırzési eljárást folytat le szövetkezeti hitelintézetnél, pénzügyi vállalkozásnál, pénzforgalmi intézménynél, befektetési vállalkozásnál, árutızsdei szolgáltatónál, kockázati tıkealap-kezelınél, befektetési alapkezelınél, magánnyugdíj- pénztárnál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménynél. Témavizsgálat esetében a Felügyelet egyszerre több intézmény esetében vizsgálja egy adott üzletágra vagy termékre vonatkozó körülményeket (pl. ügynökök alkalmazásának kockázatai, ügyfelek tájékoztatásának megfelelısége stb.). Ezekben az esetekben a Felügyelet a vizsgálat alapján általában az egyedi intézményre vonatkozó következtetéseken túl
  • 337 egyéb konzekvenciákat is levon, szükség esetén ajánlást tesz közzé vagy javaslatot tesz jogszabály módosításra. Célvizsgálatra általában akkor kerül sor, ha a Felügyelet egy konkrét eseményt kíván megvizsgálni egy adott intézménynél. Ebben az esetben nem az intézmény egészét, hanem csak az adott eseményt, például egy termék forgalmazásával kapcsolatos panaszt vizsgálnak meg. 5.1.8.3 Jogérvényesítés A Felügyelet a helyszíni ellenırzései, a rendszeres adatszolgáltatások illetve az egyéb, a Felügyelet számára rendelkezésre álló információkat mérlegelve dönt az esetleges szankciók meghozatalának szükségességérıl és mértékérıl. A PSZÁF által alkalmazható szankciók köre az ágazati törvényekben kerül felsorolásra, ezért szektoronként különbözik, de a leggyakrabban alkalmazott szankciók a következık: - az intézménynek vagy annak vezetıinek írásbeli figyelmeztetése, - az intézmény kötelezése belsı szabályzatainak, eljárásrendjeinek megváltoztatására, - felügyeleti bírság kiszabása az intézményre (ez 2010-tıl már akár 2 milliárd forint is lehet) vagy az intézmény vezetı állású személyére, - többlet tartalék vagy többlet tıkekövetelmény megképzésének elıírása, - vezetı állású személy alkalmazására kiadott engedély visszavonása, - helyszíni ellenır vagy felügyeleti biztos kirendelése, - tevékenységre vonatkozó felügyeleti engedély felfüggesztése vagy visszavonása, - felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése. A Felügyelet által alkalmazható intézkedések egyes szektorokban (pl. hitelintézeti) szorosan kapcsolódnak a fennálló helyzet veszélyességének mértékéhez, míg például a biztosítási szektorban a Felügyeletnek nagyobb intézkedési szabadsága van. Speciális intézkedési lehetıség a felügyeleti biztos kirendelésének lehetısége. A felügyeleti biztos a kirendelésének idıtartama alatt lényegében átveszi a teljes korábbi vezetés funkcióját, egyszemélyben hoz meg olyan döntéseket, amelyek normál körülmények között az igazgatóság hatáskörébe tartoznának. Magyarországon jelenleg még nincs arra lehetıség, hogy a Felügyelet ne csak menedzsment, hanem tulajdonosi jogosítványokat is átvegyen. Sok országban léteznek olyan mechanizmusok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a Felügyelet akár a tulajdonosok jóváhagyása nélkül is dönthessen
  • 338 bizonyos kérdésekben (pl. a pénzügyi szervezet egészének vagy leányvállalatainak eladásáról, a saját tıke leszállításáról és újra felemelésérıl stb.). A globális pénzügyi válság azonban felszínre hozta azokat a jogi problémákat, amelyek rendezése egy válságba került bank helyzetének rendezése érdekében hozandó gyors kormányzati lépések érdekében feltétlenül szükséges. Elképzelhetı ezért, hogy hamarosan Magyarországon is meghozhatóak lesznek ilyen intézkedések, amennyiben sikerül az ezzel kapcsolatos alkotmányossági aggályokat megoldani. 5.1.8.4 Fogyasztóvédelem A PSZÁF 2000-ben történı létrehozásakor a fogyasztóvédelem még viszonylag kis részt képviselt a Felügyelet munkájában, de az azóta eltelt idıszakban ennek a tevékenységnek a jelentısége fokozatosan növekedett. A PSZÁF törvény 2010-tıl kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Felügyelet egyik alelnökét a miniszterelnök a Felügyelet elnökének javaslatára megbízza a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásával. A PSZÁF fogyasztóvédelmi tevékenységének keretében az ágazati törvényekben meghatározott fogyasztóvédelmi elıírások valamint az alábbi törvények alapján jár el: - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény, - a gazdasági reklámtevékenység alapvetı feltételeirıl és egyes korlátairól szóló törvény, továbbá - az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggı szolgáltatások egyes kérdéseirıl szóló törvény. A fogyasztóvédelmi vizsgálatok általában az ügyfél megfelelı elızetes és folyamatos tájékoztatását, a pénzügyi szervezet valamint az ügyfél között szerzıdéses jogviszony egyes pontjainak betartását, a jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi elıírások (pl. THM számítás, elállási jog, elıtörlesztés joga, egyoldalú szerzıdésmódosítás szabályai) rendelkezéseinek való megfelelés vizsgálatát célozzák. A Felügyelet vizsgálatai során próbaügyletet is köthet. A PSZÁF a fogyasztóvédelmi elıírások megsértése esetén a következı szankciókat alkalmazhatja: - elrendeli a jogsértı állapot megszüntetését, - megtiltja a jogsértı magatartás további folytatását,
  • 339 - határidı tőzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a jogsértı szolgáltatót azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedésérıl köteles értesíteni a Felügyeletet, - a jogszerő állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja a jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását, és - fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. Speciális megoldása lehet a fogyasztóvédelmi problémáknak a hatósági szerzıdés kötése. Hatósági szerzıdést a Felügyelet azzal a személlyel köthet, aki vállalja, hogy felhagy a jogsértı magatartással és magatartását a hatósági szerzıdésben meghatározott módon hozza összhangba a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel. Sok esetben a hatósági szerzıdés megkötése kevésbé hátrányos a szolgáltató ügyfelei számára, mintha az eredeti állapotot próbálnák meg visszaállítani. Erre jó példa a fogyasztói csoportokkal kötött hatósági szerzıdés, ahol az eredeti állapot visszaállítása az ügyfelek számára jelentıs költségekkel járt volna, viszont a hatósági szerzıdés megkötésével a jogszerő mőködés kikényszeríthetı volt. 5.1.8.5 Piacfelügyeleti eljárás Piacfelügyeleti eljárásnak minısülnek a következık: - felügyeleti engedély nélkül vagy bejelentés hiányában végzett, egyébként felügyeleti engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységek, - bennfentes kereskedelem vagy piacbefolyásolás észlelése, - vállalatfelvásárlásra vonatkozó szabályok ellenırzése. Az engedély nélkül végzett tevékenység egyben büntetıjogi kategória is, ezért az ilyen esetek észlelése esetén a Felügyelet a nyomozó hatósággal is felveszi a kapcsolatot. Engedély nélkül végzett tevékenységrıl a Felügyelet általában a megjelentetett hirdetések figyelésébıl vagy ügyfél panasz alapján értesül. Ha egy személy olyan tevékenységet végez engedély nélkül, amelyet egyébként csak a szigorú szabályoknak megfelelı pénzügyi szervezetek végezhetnének, az rendkívül veszélyes lehet a piac számára, egyrészt azért mert az ilyen módon átadott pénzeszközök nincsenek megfelelı biztonságban, másrészt pedig megrendítheti a piac biztonságos mőködésébe vetett bizalmat.
  • 340 Bennfentes kereskedelem vagy piacbefolyásolás észlelése érdekében a Felügyelet rendszeresen figyelemmel kíséri a tızsdei kereskedést, az árfolyamok alakulását, nyomon követi a vállalatokra illetve a bennfentes személyekre vonatkozó nyilvánosságra hozatali kötelezettségek teljesítését illetve az ilyen személyek által folytatott kereskedéseket. 5.1.8.6 Elemzés A Felügyelet a számára beküldött adatokat feldolgozza és azokat összesített formában a piac rendelkezésére bocsátja. A PSZÁF negyedévente tesz közzé a honlapján a piac részletes folyamatait bemutató elemzéseket. 5.1.8.7 Szabályozás, ajánlások, módszertani útmutatók Amint az már korábban említésre került, a PSZÁF-nak magának önálló szabályozói jogosítványa nincs. A Felügyelet mégis aktív szerepet tölt be a szabályozás kialakításában és a felügyelt szervezetek tevékenységének befolyásolásában. Egyrészt a Felügyelet a saját szakmai tapasztalatai alapján javaslatokat tesz jogszabályok módosítására illetve részt vesz a más intézmény által készített javaslatok véleményezésében. A PSZÁF törvény szerint a Felügyelet véleményezési joggal rendelkezik a pénzügyi rendszert, a felügyelt intézményeket és személyeket, valamint a feladat- és hatáskörét érintı döntések és jogszabályok elıkészítése során, valamint javaslatot tehet jogszabályok megalkotására. Másrészt a Felügyelet 2000-tıl kezdıdıen ajánlások és módszertani útmutatók közzétételével gyakorol ráhatást a felügyelt intézmények tevékenységére. Ezek a szakmai anyagok általában a nemzetközi tapasztalatokat is felhasználva rögzítik a Felügyeletnek egy adott témakörrel kapcsolatos elvárásait. Az ajánlások betartása ugyan nem kötelezı a felügyelt szervezetek számára, de a Felügyelet a helyszíni ellenırzései során vizsgálja az azoknak való megfelelést. Szankcionálni egy intézményt ugyan nem lehet egy ajánlás be nem tartása miatt, de amennyiben a Felügyelet olyan jogszabálysértést tapasztal, amely az ajánlás betartásával elkerülhetı lett volna, akkor azt a szankció megállapítása során súlyosbító tényezıként veszi figyelembe. Az ajánlások, módszertani útmutatók általában a pénzügyi szervezetek kockázatkezelésére, vállalatirányítási gyakorlatára vonatkoznak.
  • 341 Szervezeti ábra:
  • 342 5.2 Jegybanki szabályozás Tartalomjegyzék 5.2 Jegybanki szabályozás 342 5.2.1 Szabályozási politika 346
  • 343 A monetáris politika elsısorban a bankokon keresztül érvényesül, ezért a jegybanknak – hasonlóan a modern külföldi társintézményekhez – ırködnie kell a pénzügyi közvetítı rendszer stabilitása, szabályos és zökkenımentes mőködése felett, szükség esetén pedig a végsı hitelezıi szerepkört is be kell töltenie. E feladatát az MNB a pénzügyi közvetítı rendszert szabályozó, illetve felügyelı hatóságokkal együttmőködve végzi. A jegybank és a felügyelet között kialakult és mára letisztult munkamegosztásban az MNB a pénzügyi közvetítı rendszer egészének kiegyensúlyozott mőködését figyeli, míg a felügyelet az egyes bankok (pénzügyi közvetítık) prudenciális szabálykövetését, kockázatát ellenırzi. A jegybank – az egyes hitelintézetek tevékenységének továbbra is szükséges szintő ellenırzése, figyelemmel követése és elemzése mellett – mindinkább a pénzügyi közvetítı rendszer egészét vizsgálja, elemzi, különös tekintettel a rendszerkockázatot rejtı, a pénzügyi stabilitást veszélyeztetı tényezıkre.28 A Magyar Nemzeti Bank a következıképpen definiálja a pénzügyi stabilitást: A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer, azaz a kulcsfontosságú pénzügyi piacok és a pénzügyi intézményrendszer képes ellenállni a gazdasági sokkoknak, és zökkenımentesen tudja ellátni alapvetı funkcióit: a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását. Ma már világszerte általánosan elfogadott, hogy a rendszerstabilitási felelısség – a monetáris hatósági szerepvállalás mellett – kiemelten fontos célokat és feladatokat jelöl ki a jegybankok számára, függetlenül attól, hogy a hagyományos pénz és tıkepiaci felügyeleti jogkört gyakorló szervezet a jegybanki szervezeten belül, vagy attól leválasztva mőködik. A Magyar Nemzeti Bank a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és erısíti a pénzügyi stabilitást, valamint szükség esetén kezeli a pénzügyi rendszert érı sokkok hatásait. Ezen tevékenysége részeként az MNB átfogóan és rendszeresen elemzi a makrogazdasági környezetet, a pénzügyi piacok, a hazai pénzügyi közvetítık és a pénzügyi infrastruktúra mőködését. Továbbá feltárja azokat a kockázatokat, melyek a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztethetik, és azonosítja a pénzügyi rendszer törékenységét okozó elemeket, folyamatokat. 28 Az MNB tevékenységének átalakulása 1995–2000, MNB, 2001
  • 344 A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos jegybanki felelısség és feladatkör hagyományosan 3 fontos pilléren nyugszik: 1. a makroprudenciális elemzés, rendszerkockázati monitoring a banki és nem-banki közvetítıkre vonatkoztatva és esetenként beavatkozás (lender of last resort). Ennek a feladatnak kíván megfelelni az MNB a makroprudenciális szempontú stabilitási jelentésével, amelyet a világ országai közül az elsık között kezdett el publikálni. A 2000 augusztusa óta félévente, majd 2005 után évente megjelenı, „Jelentés a pénzügyi stabilitásról“ címő kiadvány fı célja az, hogy tájékoztassa a pénzügyi rendszer mőködtetıit és használóit a pénzügyi stabilitást érintı aktuális kérdésekrıl, és ezzel növelje az érintettek kockázati tudatosságát, fenntartsa és erısítse a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat. A jegybank a piaci szereplık lépéseinek koordinálásával, valamint a végsı hitelezéssel („lender of last resort“) a már kialakult válsághelyzetet kezeli, megakadályozva a krízis továbbterjedését a pénzügyi rendszer más szereplıire, illetve a reálgazdasági költségek további emelkedését. Ebben az esetben a jegybank a piaci szereplık között közvetítıként léphet fel, a saját reputációjának felhasználásával elısegítheti a rendszer stabilitásának mielıbbi helyreállítását. A jegybanktörvény alapján „amennyiben olyan körülmény áll fenn, amely miatt egy hitelintézet mőködése a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyezteti, az MNB a hitelintézetnek rendkívüli hitelt nyújthat“. 2. a szabályozási politika, a jogszabályalkotásban való részvétel, a makroprudenciális és a piac mőködését feleslegesen korlátozó szabályozás modernizálása, hatékonnyá tétele. A szabályozási tevékenységének fontos jellemzıje, amely a MNB intézményi függetlenséget erısíti, az MNB elnökének alkotmányban biztosított, és a jegybanktörvényben meghatározott rendeletalkotási jogköre. Ennek értelmében az alapvetı jegybanki feladatok ellátásának biztosításához az MNB elnöke rendeletet adhat ki, vagyis jogszabályt alkothat (például az alapkamat és a kötelezı tartalékráta mértékérıl, a bankjegyek és érmék kibocsátásáról, a fizetési megbízások és az elszámolásforgalom lebonyolításáról, a statisztikai információgyőjtésrıl stb.).29 (bıvebben lásd késıbb) 29 Monetáris politika Magyarországon, MNB, 2006.
  • 345 3. a fizetési és elszámolási rendszerek, valamint a pénzforgalom mőködése, intézményei, hatékonysága és biztonsága miatti felelısség. A biztonságos és szilárd fizetési és elszámolási rendszer kialakítása, megfelelı szabályozása és prudenciális felügyelete garantálhatja a gyors és akadálymentes pénzforgalmat, egyben csökkentheti az egyedi intézmények nem fizetése esetén fellépı „fertızés“ veszélyét. Az e rendszereket mőködtetı hitelintézeti és tıkepiaci elszámolóházak, értéktárak alapításának és tevékenységének engedélyezési feltételeit, mőködésük prudenciális szabályait a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, valamint a tıkepiacról szóló törvény határozza meg. Az e jogszabályokban foglaltak kiegészítéséül azonban az MNB is jogosult arra, hogy elnöki rendelettel a rendszereket mőködtetı elszámolóházakkal szemben további, elsısorban a rendszerkockázatok kivédését célzó követelményeket támasszon, pl. pénzforgalmi szolgáltatási tevékenység engedélyezési eljárásában - a mőködési terv vonatkozásában és a pénzforgalmi szolgáltatás lebonyolításával kapcsolatos kérdésekben - az MNB szakhatóságként vesz részt. Továbbá a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (2) c) pontjában kiegészítı pénzügyi szolgáltatásként megnevezett pénzfeldolgozási tevékenység üzletszerő végzéséhez a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges. Az e tevékenység végzésére kiadott engedély visszavonásának jogát is a Magyar Nemzeti Bank gyakorolja. Az engedélyezési eljárás során az MNB megvizsgálja, hogy a rendelkezésére álló okiratok és információk alapján az engedély kiadása nem ütközik-e jogszabályba, valamint ellenırzi a tevékenység ellátásához szükséges feltételek meglétét. 5.2.-1. ábra: A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitási funkciójának keretrendszere Forrás: MNB, 2006.
  • 346 A Magyar Nemzeti Banknak alapvetı érdeke és – más állami intézményekkel közös – felelıssége a hazai pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása és erısítése. Az MNB szerepét a pénzügyi stabilitás fenntartásában egyrészt a Jegybanktörvény, másrészt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között született háromoldalú együttmőködési megállapodás rögzíti. 5.2.1 Szabályozási politika A pénzügyi közvetítés intézményrendszerének és környezeti feltételeinek megfelelı szabályozása alapvetıen szükséges a közvetítırendszer stabilitásának a biztosításához. Ezért az MNB mind a mai napig meghatározó szerepet tölt be – az elsıdlegesen a Pénzügyminisztérium felelısségi körébe tartozó – a pénzügyi közvetítési rendszert érintı jogszabály- és rendeletalkotásban. Szabályozói tevékenységének legfontosabb alapelve a pénzügyi közvetítı rendszer rendszerkockázatainak felderítése és kiküszöbölése. Az elmúlt idıszak szabályozási reformfolyamatában a rendszer biztonsága szempontjából kiemelendı volt a felügyeleti szabályozás kérdése. A pénzügyi intézményrendszer felügyeleti gyakorlatában az MNB következetesen képviselt elve a felügyeleti és a jegybanki tevékenység szigorú elválasztása. A pénzügyi stabilitásról szóló szakirodalom leginkább kidolgozott és legtöbbet elemzett része a bankszektor. Ennek oka egyrészt az, hogy történelmileg a bankok töltötték be a leginkább domináns szerepet a legtöbb ország pénzügyi közvetítı rendszerében, és a fizetési rendszer mőködtetésében, másrészt ezen intézmények körében fordult elı a legtöbb és a legnagyobb társadalmi költségekkel járó válság. Így természetes, hogy a figyelem fókuszában ezek az intézmények állnak, és a prudenciális elıírások éppen a bankok esetében a legkiterjedtebbek és nemzetközi szinten a leginkább egységesek. A bankrendszer problémái számos okra vezethetık vissza, melyek közül a fentebb már említett általános okokon túlmenıen a magas tıkeáttétel, az eszközök és források eltérı lejárata, az információs aszimmetriák, a bankcsoportok szintjén felmerülı komplex kockázatok, a döntéshozók kockázati tudatosságának változásai, a pénzügyi buborékok valamint a
  • 347 morális kockázat emelhetık ki. E bank-specifikus okok a hagyományos kockázati tipológia szerint a bankmőködésben az alábbi kockázati kitettségeket okozhatják: − hitelkockázat, partnerkockázat (ide értve az országkockázatot is), − piaci kockázatok, melyek között megkülönböztetünk devizaárfolyam kockázatot, részvényárfolyam kockázatot, kamatláb kockázatot, és árukockázat, továbbá − a mőködési kockázat. Hitelintézet alapításához és tevékenységének megkezdéséhez a Felügyelet engedélye szükséges. A határozat meghozatala elıtt a Felügyelet - bank, illetve szakosított hitelintézet alapítása esetén - elızetesen kikéri az MNB véleményét. A nem-banki pénzügyi közvetítık világszerte növekvı súlyának és az elmúlt évek tıkepiaci válságaiban játszott szerepüknek tükrében egyre nagyobb figyelmet kap ezen intézményeknek a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása. A pénzügyi konvergencia illetve az univerzalizálódás miatt ugyanis a pénzügyi intézmények bármely típusának problémái hatással lehetnek a pénzügyi szektor többi szereplıjére, illetve a szektor egészére. Mindezek miatt a hitelintézetek mellett a nem-banki pénzügyi közvetítık tevékenységét is folyamatosan nyomon kell követni, válsághelyzetekben döntéshozatalkor pedig egyre inkább figyelembe kell venni a nem-banki közvetítık szempontjait is. Különös figyelmet érdemelnek a pénzügyi konglomerátumok, melyekkel kapcsolatban a leggyakoribb kockázat a többszörös tıkeáttétel veszélye, vagyis hogy a csoportok számára rendelkezésre álló tıkéhez többszörös kockázatot rendelnek. A konglomerátumok létének kényes eleme a kockázat szétterjedéseként emlegetett jelenség, ismertebb nevén a „fertızésveszély” (risk of contagion) is. Veszély forrása lehet az átláthatatlan szervezeti struktúrák kialakítása is, mert ez lehetıséget teremt a konglomerátum számára kockázatos tevékenységeinek egy olyan intézményhez történı transzferálására, amelyik kevésbé szigorú követelményeknek van alárendelve. Szabályozóknak és felügyelıknek egyaránt komoly feladatot jelent annak megakadályozása, hogy a kockázatok elrejthetıek legyenek a csoportok különbözı, a bankoknál kevésbé szigorúan szabályozott tagjainál (szabályozási arbitrázs), illetve, hogy a csoport egyes intézményeinél kialakuló problémák átterjedjenek a csoport más tagjaihoz, a tagok közötti ügyletek, tranzakciókon keresztül (csoporton belüli fertızés).
  • 348 A nem-banki pénzügyi közvetítık a tıkepiacokra is hatással vannak. Normális piaci körülmények között az intézményi befektetık hozzájárulnak a piac mélyüléséhez, hatékonyságának növekedéséhez és stabilizálásához. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben, így éppen a piaci stresszhelyzetek esetében az intézmények ráerısíthetnek például az árfolyamok ingadozására, ami stabilitási szempontból kedvezıtlen jelenség.30 Az MNB részt vesz a pénz- és tıkepiaci szabályokhoz kapcsolódó egyéb jogszabályok elıkészítı munkálataiban is (a hazai pénzmosási, versenyjogi szabályok mellett kiemelendı a fogyasztóvédelem területe). Az MNB két fı célja a nem szakmabeli ügyfél számára is érthetı, az ıt döntési helyzetbe hozó információ biztosítása a tisztességtelen reklám tiltásával, valamint az ügyfelek pénzének lehetı legnagyobb védelmét garantáló szükséghelyzeti eljárások kötelezıvé tétele. A Magyar Nemzeti Bank igyekszik kezdeményezı szerepet betölteni a hazai pénz- és tıkepiaci szabályozások meghozatalakor. Ilyen jellegő szabályozási kihívások a következı idıszakban többek között a határon átnyúló szolgáltatások szabályozása – melyek immár tevékenységi szabályozást igényelnek – az új hitelkockázat-kezelési eljárások és az univerzálódás további lehetséges irányainak kérdései. 30 www.mnb.hu
  • 349
  • 350 5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének jellemzıi Tartalomjegyzék 5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének jellemzıi 350 5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi 351 5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi 356 5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi 358 5.3.4 Egyéb garancia alapok 359
  • 351 5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi Az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA) 1993-ban hozták létre, jórészt az Ybl Bank csıdjének tanulságai alapján. Létrehozásának alapvetı célja az volt, hogy a pénzügyi intézmények esetlegesen felmerülı megoldhatatlan likviditási problémái esetén a betétesek pénze – legalábbis bizonyos összeghatárig – biztosított legyen, s ezen keresztül a pénzügyi rendszer stabilitása biztosíthatóvá váljon. 1993-ig a lakossági betéteket és a devizabetéteket az állam garantálta. Az OBA mőködésével kapcsolatos elıírásokat a többször módosított 1996 évi CXII. Törvény (a „hitelintézeti törvény”) tartalmazza. (Az Alap létrehozásáról az 1993. évi XXIV. törvény rendelkezett) Az OBA egy olyan kötelezı jellegő, nonprofit módon gazdálkodó betétbiztosítási alap, amelyhez valamennyi betétgyőjtési engedéllyel rendelkezı hitelintézet köteles csatlakozni, s a csatlakozáskor egyszeri, a tagsági idıszak idıtartama alatt pedig folyamatos díjat fizetni. Betétgyőjtési engedéllyel rendelkezı hitelintézetek a bankok, a lakás- takarékpénztárak, a takarékszövetkezetek illetve a hitelszövetkezetek.(A továbbiakban bankok) Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy hazánkban nem csak az OBA hatálya alá tartozó hitelintézet győjthet betétet. Például egy Ausztriában, vagy Németországban bejegyzett bank magyarországi fiókja (fióktelepe) is győjthet betétet, ezeket viszont az osztrák vagy a német betétbiztosító intézet biztosítja. Ugyanakkor egy Magyarországon bejegyzett bank ausztriai, vagy németországi fiókja által győjtött betéteket az OBA biztosítja. Megjegyezzük, hogy az Európai Unión belül a betétbiztosítás kötelezı szolgáltatási minimumát Uniós elıírás rögzíti. Az OBA legfontosabb feladata, hogy bankcsıd esetén a felhalmozott vagyonából kártalanítsa a betéteseket, s ezáltal megakadályozza, hogy a bankrendszerrel szembeni bizalmatlanság bankcsıdök sorozatához vezessen. Emellett az OBA feladata a betétek „befagyásának” megelızésére szolgáló intézkedések megtétele is.
  • 352 Az Országos Betétbiztosítási Alapot egy független igazgatótanács irányítja. Gazdálkodásának ellenırzését az Állami Számvevıszék végzi, amely megállapításairól a Parlamentnek számol be. A csatlakozási díj mellett az OBA tagjai rendszeresen kötelesek befizetéseket eszközölni az Alapba. Az Alap az összegyőlt vagyonból és annak hozamából látja el a feladatait. Az Alap a rendszeres befizetéseken túl – a betétesek kártalanítása céljából – rendkívüli befizetési kötelezettséget is elıírhat a tagjai számára, s ezen túlmenıen kormánygaranciával biztosított hitelt is felvehet. Az OBA mőködésének lényege a következıképpen foglalható össze: A hitelintézetek fizetésképtelensége esetén kártalanítást fizet a névre szóló betétek után. (Névre szólónak azok a betétek tekinthetık, amelyek tartalmazzák a betétes adatait.) Fontos azonban tudni, hogy nem minden névre szóló befektetésre vonatkozik az OBA garanciája. Például a részvények is lehetnek névre szólók, még sincs rájuk garancia A Törvény a kifizetés (kártalanítás) felsı határát jelenleg 50.000 euróban határozza meg. Mivel a kifizetés Magyarországon Ft-ban történik, így az átszámítást a kártalanítás kezdı idıpontját megelızı napon érvényes devizaárfolyamon kell elvégezni. A devizabetétesek kártalanítása is hazai fizetıeszközben történik, az elızıekben ismertetett árfolyamon. A kifizetés maximált összege a banknál elhelyezett betétekre és azok kamataira együttesen vonatkozik. Ha tehát például a betétesnek az adott hitelintézetnél elhelyezett folyószámlájának, lekötött betéteinek, illetve bank által kibocsátott kötvényeinek együttes összege eléri, vagy meghaladja az 50.000 eurót (illetve annak Ft-ra átszámított értékét), akkor már az idıarányos kamat nem kerülhet kifizetése. (Természetesen az 50.000 euró Ft értékét meghaladó betéti összeg sem). A betétbiztosításnál jelenleg önrészt nem kötnek ki. A betétesek ugyanazon hitelintézetnél elhelyezett forint és devizabetétei összevonásra kerülnek s együttesen vonatkozik rájuk a kifizetési összeghatár. A kártalanítási összeghatár egyébként az OBA létrehozását követıen hosszú idın keresztül csak 1 millió Ft volt, amelyet késıbb 3 millió Ft-ra emeltek. Az Európai Uniós csatlakozással egy idıben, tehát 2004. május 1-tıl ez a kártalanítási összeghatár 6 millió Ft-ra emelkedett. Ugyanettıl az idıponttól kezdıdıen került bevezetésre a betétesi önrész intézménye. Egy esetleges betétbefagyás esetében végbemenı kártalanítás esetében ez
  • 353 a következıt jelentette: 1 millió Ft-os összeghatárig a befagyott betét összegének 100 százalékát, afölött viszont csak 90 százalékát fizette volna ki az OBA, de maximum betétesenként és hitelintézetenként 6 millió forintot. 2008 októberében – a pénzügyi-gazdasági válság hatására - a kártalanítási összeghatárt 13 millió Ft-ra emelték, s ezzel párhuzamosan megszüntették a betétesi önrészt is. 2009-ben a kártalanítási összeghatárt – mint korábban említettük – 50 000 eurónak megfelelı forint összegre módosították. • A biztosítás minden hitelintézetre külön-külön érvényes. Ha tehát egy betétes több hitelintézetnél helyez el betéteket, akkor mindenhol biztosítottá válik az elızıekben említett összeghatárig. A következıkben tekintsük át, hogy kikre vonatkozik az OBA garanciája. Néhány kivételtıl eltekintve az OBA által nyújtott védettség mindenkire vonatkozik, aki Magyarországon bankban, névre szólóan betétet helyez el, illetve 2003. január 1-et követıen bank által kibocsátott kötvényt, vagy letéti jegyet vásárol. (Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nem banki kibocsátású kötvényekre az OBA garanciája nem vonatkozik.) A garancia kiterjed például a magánszemélyekre, a vállalkozásokra, az egyesületekre, az alapítványokra és az ügyvédi letéti számlákra is. Nagyon fontos azonban hogy csak a névre szóló betétekre vonatkozik a garancia. Hazánkban 2001. december 19. óta már csak névre szólóan helyezhetı el betét, a korábban bemutatásra szólóan elhelyezett – és még fennálló – betétek döntı részének névre szólóvá történı átalakítása már megtörtént. Ugyanakkor nem vonatkozik OBA védettség például az önkormányzatok, a biztosító társaságok, illetve a befektetési alapok által elhelyezett betétekre. Az OBA által nyújtott védettség mindig a betét tulajdonosára vonatkozik, tehát a meghatalmazott nem élhet vele. A bankok rendszeresen kínálnak olyan megtakarítási formákat is, amelyekre nem vonatkozik az OBA általi védettség. Ebbe a körbe sorolhatók például a zártvégő és a nyílt végő befektetési alapok befektetési jegyei, vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások. A megtakarítások elhelyezése elıtt a megtakarítóknak éppen ezért tájékozódniuk szükséges a megtakarítás védettségével kapcsolatban.
  • 354 E tekintetben segítséget jelent a Betétregiszter felhasználása. A Betétregiszter tartalmazza az OBA tagintézetek által forgalmazott (vagy korábban forgalmazott, de még visszaváltható), az Alap általi biztosítási védelemben részesülı valamennyi betéti konstrukciót. A Betétregisztert a betétgyőjtés helyén jól látható módon ki kell függeszteni, illetve szóróanyagként is lehet terjeszteni. Ha egy betétes kevesellné az 50.000 eurónak megfelelı védettséget, akkor a következı megoldások közül választhat: Betéteit nem egy hitelintézetnél helyezi el, hanem több hitelintézetnél, így hitelintézetenként külön-külön érvényesíthetı az 50.000 eurós kifizetési határ. A másik lehetıség, hogy egy hitelintézetnél helyeznek el betétet, nyitnak számlát, de több tulajdonos nevén (ezt nevezik közös betétnek). Ilyen esetben tulajdonosonként érvényesíthetı a garancia felsı összege. Mint korábban már említettük, a garanciát csak a betét tulajdonosa élvezheti, a számla felett csak rendelkezési jogosultsággal bíró személy nem. • Ha egy magánszemély egy hitelintézetnél saját nevében s egy gazdasági társaság nevében is elhelyez betéteket, ezekre – tulajdonosonként – külön-külön érvényes az OBA garanciája. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az egyéni vállalkozók esetében a magánszemélyként elhelyezett betétek és a vállalkozóként elhelyezett betétek nem különíthetık el egymástól ezekre összességében érvényesíthetı csak az kifizetési korlát. Az Alap a betétek befagyását, a hitelintézet tevékenységi engedélyének visszavonását, vagy a hitelintézet felszámolásának közzétételét követı 15 napon belül köteles megkezdeni a betétek kifizetését, a kártalanítást. A kártalanítási eljárásban minden kártalanításra jogosult betétes személyre szóló „Elszámolási bizonylatot” kap, amelyen betétenként részletezve vannak feltüntetve a kártalanítás összegei. A kártalanítási összeget a betétes többféle módon kaphatja meg: banki úton (átutalással, banki készpénzfelvétellel, OBA betétbiztosítási kártyával), vagy postai átutalással. Az OBA betétbiztosítási kártya alkalmazását 1998-ban kezdték el. Ez a kifizetési eszköz csökkenti a várakozási idıt. A Postahivatalokban elhelyezett POS terminálok (POSTAMAT) és az OTP Bank Nyrt. POS és bankjegykiadó automatái révén rugalmasabb készpénzfelvételt tesz lehetıvé. Kártalanítás esetén az ügyfelek kézhez kapják az OBA Betétbiztosítási kártyát, külön levélben a kártyához tartozó PIN kódot
  • 355 tartalmazó borítékot, valamint egy elszámolást a kártalanítás összegérıl. A kártya átvételét és aktiválását követıen kártyájukkal felvehetik a számukra jóváírt összeget az elızıekben említett helyeken. Fizetésképtelenné válás esetén a hitelintézet mellett az Alapnak is kötelessége a betétesek tájékoztatása (napi sajtó, hirdetmények). Ezek alapján a kártalanítási igényt a betétesnek kell bejelentenie az arra kijelölt helyen. A bejelentést az Alap egyezteti a hitelintézet nyilvántartásával, majd értesíti a betétest arról, hogy mikor, s hol juthat a pénzéhez. Az Alap a kifizetéseket legkésıbb a betétek befagyását, a hitelintézet tevékenységi engedélyének visszavonását, vagy a felszámolás közzétételét követı 15 napon belül kezdi el és három hónapon belül fejezi be. Indokolt esetben a kártalanítás ideje két alkalommal, további három- három hónapra meghosszabbítható. Az Alappal szembeni követelés mindaddig igényelhetı, amíg az eredeti követelés a hitelintézettel szemben érvényesíthetı lett volna. Betéti jelegő követelések esetén fıszabályként az elévülés 5 év múlva következik be, de például a takarékbetétek, vagy a kötényeken alapuló követelések nem évülnek el, a letéti jegyeken alapuló követelések esetében pedig az elévülési idı 10 év. Az Alap a betétesek hitelintézetekkel szembeni bizalmának erısítése céljából az „internetre” építve létrehozta a „Betétvédelmi ombudsman” intézményét. A „Betétbiztosítási ombudsman” nem jelenik meg létezı személyként, hanem a betétesek az ombudsman@oba.hu címre elektronikus, illetve az 1535 Budapest 114., Postafiók 793 levélcímre hagyományos levelet küldhetnek, amelyet az Alap munkatársai dolgoznak fel, s segítenek a problémák megoldásában. Az OBA „virtuális ombudsmanjához” akkor érdemes fordulni, ha a betétes nem kapott a hitelintézettıl kielégítı tájékoztatást a betétbiztosítással kapcsolatos kérdéseire. A következı ügyekben ugyanakkor nem illetékes a betétbiztosítási ombudsman: � Nem vállalkozhat részletes vizsgálatok elvégzésére. � Nem illetékes azokban a kérdésekben, amelyek a hitelintézetek vezetıinek hatáskörébe tartoznak. � Nem illetékes eljárni a már kialakult válsághelyzetben illetve betétbefagyás esetén.
  • 356 � Olyan ügyekben sem illetékes, amelyekben peres eljárás van folyamatban, illetve már végrehajtás alatt álnak. 5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi Mint korábban említettük, részvényekre, befektetési jegyekre, vállalati kötvényekre nem terjed ki az OBA garanciája. Azokat az OBA-hoz hasonlóan mőködı Befektetés-védelmi Alap (BEVA) az OBA-tól függetlenül garantálja. Ez az intézmény hivatott mérsékelni azokat a károkat, amelyek a befektetıket amiatt érhetik, hogy a BEVA tagjánál értékpapírt vagy pénzt helyeztek el, s az nem képes kiadni (kifizetni) jogos követelésüket. A BEVA kártalanítási kötelezettségét a tıkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény szabályozza. A BEVA kártalanítására azok a befektetık számíthatnak, akik a BEVA tagjával a biztosított befektetési szolgáltatási tevékenységek illetve kiegészítı szolgáltatások valamelyikére érvénye szerzıdést kötöttek, és a szerzıdés alapján a befektetési szolgáltató birtokába került, és a nevükön nyilvántartott vagyont (értékpapír, pénz), a befektetési szolgáltató nem tudja kiadni számukra. A BEVA által nyújtott biztosítás a megbízási, a kereskedelmi és a portfoliókezelési tevékenységre, valamint az értékpapír letéti ırzési, letétkezelési, valamint értékpapír-számla és ügyfélszámla vezetési szolgáltatásokra terjed ki. A befektetési vállalkozások és a portfoliókezelést végzı befektetési alapkezelık jogszabály alapján kötelesek csatlakozni a BEVA-hoz. A csatlakozási díj mértéke a jegyzett tıke nagyságával arányos (fél százalék, de minimum ötszázezer és maximum három millió forint). Emellett a BEVA tagjai évente rendszeres díjfizetésre kötelezettek. A BEVA biztosítás hatálya alól a jogszabály kizárja a jogi személyek bizonyos körét (pl. az állam, a költségvetési szerv, a tartósan 100 százalékban állami tulajdonban lévı gazdasági társaság, az elkülönített állami pénzalap, az MNB, az intézményi befektetık, a helyi önkormányzatok stb.) és a magánszemélyek közül az érintett tag munkavállalóit, tulajdonosait és ezek közeli hozzátartozóit.
  • 357 A kártalanítás megállapítására a befektetı kérelme alapján kerülhet sor, amelyet formanyomtatványon kell benyújtani, s mellékelni kell hozzá a követelés alapjául szolgáló szerzıdést. A kérelmet a befektetı az igényérvényesítés elsı napjától számított egy éven belül terjesztheti elı. A BEVA legkésıbb a kérelem benyújtásától számított 90 napion belül köteles elbírálni a kártalanítási kérelmet, s a döntés eredményérıl a befektetıt tájékoztatja. Ezt követıen a BEVA köteles gondoskodni a jogosultnak járó összeg haladéktalan, de legfeljebb az elbírálástól számított 90 napin belüli kifizetésérıl. A kifizetési határidı – különösen indokolt esetben – egy alkalommal, legfeljebb 90 nappal meghosszabbítható. A kártalanítás során esetlegesen meg nem térült követeléseket, a felszámolási eljárás során lehet érvényesíteni. A felszámolási vagyonból az ügyfelek a többi hitelezıt megelızıen részesednek. A befektetı szerzıdéssel alátámasztott követelésének és a BEVA tagja által vezetett nyilvántartás adatainak megegyezése esetén, az egyezıség erejéig a BEVA kártalanítást állapít meg. A BEVA a kártalanítást mindig pénzben nyújtja. Ha a kártalanítás értékpapír után jár, összege az értékpapírnak a felszámolás kezdı idıpontját megelızı 180 nap átlagárfolyama alapján kerül meghatározásra. Tızsdei, vagy tızsdén kívüli árfolyam hiányában a kártalanítás alapjául szolgáló árat a BEVA igazgatósága állapítja meg, s ehhez a tevékenységhez akár szakértıt is igénybe vehet. A BEVA – befektetınként és Alap tagonként összevontan – legfeljebb 20.000 euró összeghatárig fizet kártalanítást. (Ez az összeghatár 2009. november elsejétıl érvényes). Az euróban meghatározott összeghatárnak Ft-ra történı átszámítása a felszámolás kezdı idıpontjának napján érvényes MNB devizaárfolyamon történik. A kártalanítás mértéke 1 millió Ft összeghatárig száz százalék, az e fölötti részre pedig 90 százalék (10 százalékos önrész érvényesül). A BEVA bizonyos esetekben nem fizet kártalanítást. Ezek közé tartozik például, amikor a követelés alapja a befektetés értékvesztése, vagy ha a befektetı nem rendelkezik biztosított szerzıdéssel. Kizárólag méltányossági alapon sem fizethet a BEVA kártalanítást.
  • 358 Az Alap forrásai a következı elemekbıl tevıdnek össze: � A csatlakozási díj � Az éves díj � Az esetlegesen elıírásra kerülı rendkívüli befizetés � Az Alap vagyonának a hozama � Az Alap által felvett kölcsön, � A Felügyelet által kiszabott bírság meghatározott része, valamint � Egyéb bevételek. A BEVA gazdálkodását is az Állami Számvevıszék ellenırzi. 5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi Az Országos Takarékszövetkezeti és Intézményvédelmi Alapot (OTIVA) 1993-ban a Magyar Állam és 222 takarékszövetkezet alapította. Induláskori alaptıkéje, 3,4 milliárd Ft volt, amelybıl 2,7 milliárd Ft-ot nyújtott az állam kötvények formájában. Az OTIVA a legnagyobb hazai önkéntes intézményvédelmi alap a szövetkezeti hitelintézeti szektorban. Társadalmi szervezetként bejegyzett önálló jogi személy. Az 1990-es évek közepén központi szerepet töltött be a szövetkezeti hitelintézeti szektor konszolidációjában. A konszolidációs folyamatban az OTIVA a takarékszövetkezeteknél határozatlan futamidejő tulajdonosi befektetést eszközölt lejárati idıhöz kötött kölcsönforrásból. Napjainkban is a Takarékszövetkezeti Integráció egyik vezetı szerve. Szorosan együttmőködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, a Magyar Nemzeti Bankkal és az OBA-val is. Az OTIVA tagjai mérlegfıösszegük arányában teljesítenek befizetéseket az Alapba. Az OTIVA egy olyan többfunkciós integrációs együttmőködési – fejlesztési szervezet, amelynek célja a takarékszövetkezetek mőködését akadályozó problémák feltárása, a szakmai segítségnyújtás,a biztonságos és korszerő mőködés elısegítése, az esetleges válsághelyzetek megoldása, továbbá az érdekvédelem. Bár az OTIVA önkéntes intézményvédelmi alap, ennek ellenére a takarékszövetkezetek nagy része csatlakozott hozzá, pedig a takarékszövetkezetekben elhelyezett betéteket természetesen az OBA is kötelezıen biztosítja.
  • 359 AZ OTIVA által kezelt Biztonsági Tartalék Alap az OBA garanciáján túl tovább növeli a tagintézmények ügyfeleinek biztonságát. Az OTIVA tagjainak piaci és gazdálkodási helyzetét folyamatosan figyelemmel kíséri, helyszíni és helyszínen kívüli ellenırzéseket tart náluk általános és célvizsgálatok formájában. . Az OTIVA jelenlegi feladatait az alábbiakban lehet összefoglalni: � A rendelkezésre álló pénzalappal és ellenırzéssel növeli a takarékszövetkezetek mőködésének biztonságát � Ellenırzi, hogy a takarékszövetkezetek megfelelnek-e a biztonságos és jövedelmezı gazdálkodás követelményeinek, a törvényes elıírásoknak és az integráció belsı szabályainak � Válságelhárítás céljából ellátja a veszélyeztetett takarékszövetkezet reorganizációját, kölcsön, kezesség vagy juttatás formájában pénzügyi segítséget nyújt � Ellátja a takarékszövetkezetek belsı ellenırzésének az irányítását. � Részt vesz az egységes szabályzatok és ügyrendek kialakításában � Javaslatot alakít ki az integráció stratégiájára és üzletpolitikájára � Szolgáltatást nyújt az integrációs célok megvalósítása és az eredményes mőködés érdekében. Feladatköre tehát szerteágazóbb, mint a korábbiakban tárgyalt kötelezı Védelmi Alapoknak. 5.3.4 Egyéb garancia alapok Az OTIVA-hoz nem csatlakozott takarékszövetkezetek (13 takarékszövetkezet) 2000-ben létrehozták a TAKIVA nevő szintén önkéntes Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot. Jogállása és céljai nagyon hasonlóak az OTIVA-hoz. Az elızıkben tárgyalt betétvédelmi Alapokon túl létezik még a Hitelszövetkezetek Elsı Hazai Önkéntes Betétbiztosítási és Intézményvédelmi Alapja, valamint a Pénztárak Garancia Alapja. Ez utóbbiak a hitelszövetkezetek ügyfeleinek illetve a magán- nyugdíjpénztárak tagjainak a befektetéseit hivatottak biztosítani. Részletes bemutatásukra nem térünk ki.
  • 360 5.4 A pénzmosás Tartalomjegyzék 5.4 A pénzmosás 360 5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége 361 5.4.2 A pénzmosás ’technológiája’ 362 5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi életben 367 5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi fellépés 368 5.4.4.1 A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi szervezetek 370 5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen 372
  • 361 5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége A pénzmosás az egyik legveszélyesebb gazdasági bőncselekmény, hiszen ezer szállal kötıdik a szervezett bőnözéshez. USA-beli kialakulása az 1920-1933 között bevezetett alkoholtilalom idejére esett. A gengszterek gyakran mosodákban rejtették el az alkoholt, és itt is „forgatták” meg az érte kapott illegális pénzt. Ebbıl a történelmi hagyományból származhat a pénzmosás kifejezés, amely írott formában elıször a Watergate ügyben merült fel, ahol is ez volt a vezérfonal: „Kövesd a pénzt!” A pénzmosás a bőncselekmény útján szerzett vagyon illegális eredetének elleplezésére irányuló eljárás. Nemzetközileg elfogadott definíciója: • illegális úton szerzett vagyon átalakítása, átadása vagy átutalása azzal a céllal, hogy a vagyon törvénytelen eredetét palástolják, továbbá segítségnyújtás bárkinek, aki ilyen cselekmény elkövetésében részt vett, • a vagyoni érték forrásának, elhelyezésének eltitkolása, feltéve, hogy az elkövetı tudta, hogy az bőncselekménybıl származik, • olyan vagyoni érték megszerzése, birtoklása vagy használata, amelyrıl tudták, hogy bőncselekménybıl származik. A fenti jogi definícióból következik, hogy a pénzmosás mindig származékos bőncselekmény. Az alapbőncselekmény gyakran kábítószer- kereskedelem, illegális fegyverkereskedelem és általában a szervezett bőnözés különbözı fajtái. A pénzmosás alapvetı ismérvei: • elleplezi a pénz valódi eredetét és tulajdonosát, • megváltoztatja a pénz megjelenési formáját, • csak a pénz valódi tulajdonosa tudja folyamatosan nyomon követni a pénzt vagy pénz-helyettesítı útját.
  • 362 Egyes becslések szerint évente 3000-5000 Mrd dollárt „mosnak tisztára” világszerte: ez a világ GDP 2-5 százalékának felel meg. A pénzmosásnak nem célja a profit realizálás, hanem a pénz illegális eredetének eltitkolása, így a pénzmosás során 20-50 százalékos veszteség keletkezik az eredeti összeghez képest. A pénzmosás azért jelent nagy veszélyt, mert hosszú távon gyengíti a legális gazdaságot, a pénzügyi rendszert. A bőnözéssel és a korrupcióval való összefonódása alááshatja a demokratikus jogrendet. Az angolszász országokban azért tartják kiemelkedıen fontosnak a pénzmosás felszámolását, mert azt hatékonyabbnak ítélik a bőnözı tevékenység elleni közvetlen támadásnál. Az illegális kábítószer- kereskedelemben a profitráta elérheti az 1000 százalékot is, s ezzel a börtönbe kerülés veszélye ellenére is nagy vonzerıt jelent a bőnözık számára. A hatóságok azt tartják, hogy ha az ily módon szerzett pénzt és az ahhoz való hozzáférést megnehezítik, a bőnözési hajlam csökkenni fog. 5.4.2 A pénzmosás „technológiája” Számtalan pénzmosási módszer létezik, ezeket egymást követıen vagy egyidejőleg is alkalmazzák. Több modellt is felállítottak a pénzmosás leírására: az Ackermann - modell a pénzmosás céljain alapul, vagyis azt vizsgálja, hogy mihez kezdenek a bőncselekménybıl származó pénzzel. E szerint a cél lehet: a pénz integrációja, az adócsatás, beruházás, bőnözés finanszírozása. A Zünd - modell a pénzmosás folyamatát a víz körforgásához hasonlítja. Az általánosan elfogadott modell szerint a pénzmosás három lépcsıbıl tevıdik össze: elhelyezés, bújtatás (mosás), integrálás (legalizálás). Az elsı elhelyezı szakaszban a bőnözésbıl származó készpénz összegeket „fizikailag” elhelyezik a pénzügyi rendszerben, pl. az illegális kábítószer-kereskedelem bevétele viszonylag kis névértékő bankjegyekbıl tevıdik össze, ezek elhelyezésére a nagy pénzforgalmat lebonyolító üzletek, pl. éttermek, kaszinók, autómosók alkalmasak. A bejelentési határ alatti összegeket betétként vagy számlapénzként helyezik
  • 363 el a bőnözık megbízottjai a bankrendszerbe. A készpénz kicsempészése, csekkre váltása, továbbá hamis dokumentumok készítése is a módszerek közé tartozik. Az 1940-es évektıl a közelmúltig a kaszinók is alkalmasak voltak a pénzek elhelyezésére, ma már a szabályozás ezt megnehezíti. Az un. bújtatási vagy mosási szakaszban a pénzmosó megpróbálja elrejteni a bőnözı tevékenységhez vezetı szálakat, és ehhez komplex pénzügyi tranzakciókat hajt végre. A bőnözık gyakran alapítanak fedıvállalkozásokat olyan országokban, amelyek híresek a banktitok védelmérıl, vagy pedig a pénzmosás elleni elıírások laza voltáról. Az elrejteni szándékozott összegeket idılegesen ezekhez a fedıvállalkozásokhoz utalják. Ezek a tranzakciók gyakran elvesznek a napi többmilliárd dolláros legitim pénzügyi mőveletek között, pl. olyan módon, hogy dupla számlázást hajtanak végre. Ez azt jelenti, hogy túlszámlázzák a szigorú szabályozással rendelkezı országokban mőködı vállalataik költségeit. Másik megoldás, ha az offshore vállalatoknak látszólag hitelt nyújtanak, amelyet azok „visszafizetnek” az anyavállalatnak. A nagy összegő beruházások, pl. részvények, autók, repülıgépek vásárlása egy ismerıs nevére szintén a pénzmosási technika lehet. A pénzmosók kedvelik az aukciókat, valamint a nyereményjátékokat (illegális lottó). Az uzsorakamatra (amely elérheti az 500 %-ot is) hitelbe adott pénzek is Az un. integrációs szakaszban a bőnözı visszakapja a korábban megforgatott összegeket, és azokat legális üzleti tevékenységbe, pl. üzleti befektetésekbe, ingatlanvásárlásba vagy luxusjavak vételére fordítja. A folyamat végén már jó nevő pénzintézetektıl származó vagy általuk kezelt vagyonként szerepel a bőnözı vagyona, megtörtént a bőnös úton szerzett vagyon legalizálása. A pénzmosás fıbb „hagyományos” elkövetési típusai Leggyakoribb módszer a készpénz tranzakciók révén végrehajtott pénzmosás, amelyre jó példa, hogyha az ügyfelek több, viszonylag kisösszegő, a törvényes határértéket el nem érı készpénz betétet helyeznek el egy bankba úgy, hogy a betétek teljes összege nagyon jelentıs mértékő, ezt a megoldást a nemzetközi szakirodalom smurfölésnek, („törpésítésnek”) nevezi. A határon átvitt vagy a bankrendszerbe elhelyezett összegekre és a pénz útjának eltitkolásában
  • 364 résztvevı személyekre, azoknak a bőnözık által irányított szervezetére egyaránt használják a „törpe” kifejezést. Gyakran elıfordul a készpénz átváltása egyéb valutanemre, külföldre nagy összegő készpénzutalás, továbbá a pénz banki széfben való elhelyezése. A bankszámlán keresztül történı tranzakciók esetén gyakori, hogy az ügyfelek megtévesztı információkat adnak a banki alkalmazottaknak számlanyitás esetén, valamint több számlát kívánnak egyidejőleg fenntartani. Gyanús lehet a nagy összegő, ismeretlen személytıl származó csekk, a váratlan külföldi átutalás és a nagy összegő betét után járó magas kamatokról való önkéntes lemondás. Az offshore pénzügyi központokat általában adózási elınyök biztosítására hoznak létre. Az adócsalási rendszerek és a pénzmosási mőveletek gyakran hasonló technikákat alkalmaznak, de egy jelentıs különbség mutatkozik az offshore helyszín adózási elınyeinek kihasználása és a bőncselekménybıl származó pénz mosása között. Az elıbbi esetben a pénzek csak egy offshore helyszínre mozognak, ahol meghúzódnak a hazai adófelügyelet elıl. Az utóbbi esetben arról van szó, hogy a pénzalapok, beleértve a bőncselekménnyel szerzett pénzeket, gyorsan mozognak több offshore helyszínen keresztül. Hawala/hundi alternatív átutalási rendszer és az arany: a „hawala” szó „trösztöt” vagy „átváltást”; a „hundi” „váltót” jelent. Egy olyan, évszázados hagyománnyal rendelkezı alternatív átutalási rendszerrıl van szó, amely lehetıvé teszi a pénzátutalást annak tényleges fizikai mozgása és hagyományos pénzintézetek bekapcsolása nélkül. A szoros üzleti kapcsolatok rendszerére épülı hawala Dél-Ázsiából származik; ma már azonban az egész világon alkalmazzák mint átutalási rendszert. Az ehhez a rendszerhez kapcsolódó pénzmosásban gyakran az arany játssza a legfontosabb csereeszköz szerepét, mivel Dél-Ázsiában az arany az elsıdleges eszköz a vagyon megırzésére és védelmére. Az egyik megoldás szerint egy aranykereskedı az adott régióban mint a különbözı ékszerboltok ‘bankára’ is tevékenykedik. Ezek az ékszerboltok olyan csekkeket és készpénzt adnak át neki, amelyeket az értékesítés során kapnak; a kereskedı ezeket saját bankszámláján vezeti át. Ennek fejében ellátja a boltokat arany ékszerrel. ‘Szolgáltatása’ fejében (valamint azért a jogi kockázatért, amelyet vállal) néhány százalékpontot
  • 365 megtart abból a pénzbıl, amelyet a boltoktól kap. A boltok tulajdonosainak így nem kell a banki bürokráciával foglalkozniuk, mivel papíron szinte egyáltalán nincs nyoma eladásaiknak, és így jelentısen csökken adókötelezettségük is. Egy másik módszer szerint a pénzt a hawala rendszeren keresztül lehet mozgatni egyik országból a másikba. A „hawaladar” (a hawala bróker) ezt a mozgást úgy segíti elı, hogy a kifizetéseket helyi valutában kapja. Ezután, kapcsolatba lép egy hawaladarral Dél-Ázsiában és utasítja, hogy teljesítsen fizetést egy meghatározott kedvezményezettnek helyi valutában. Annak érdekében, hogy számláját rendezze a dél-ázsiai hawaladarral az elsı országbeli hawaladar postai pénzes utalványt vagy egyéb hitelokmányt küld egy nemesfém kereskedıházba a Perzsa-öbölbe. Ez a nemesfém kereskedıház fizet a dél-ázsiai hawaladarnak aranyban, vagy egy a nevén lévı „biztos” számlára vagy úgy, hogy az aranyat közvetlenül a dél-ázsiai helyszínre exportálják. A hawala módszer elképesztı hatékonyságát jól szemlélteti az Origo internetes hírportál 2009. december 13-ai tudósítása: „Indiában fogták el azt a férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy a világ öt kontinensén tevékenykedı bőnbandák és terroristák piszkos pénzeit mosta tisztára. Az indiai Naresh Jain szervezete, amelynek megbízói között albán heroinkereskedık és afgán tálibok is voltak állítólag, évente 2 milliárd dollárt forgatott át, becsületszóra. A hatóságok szerint drogkartellek és különbözı terrorista csoportok számára végzett pénzmosást öt kontinensen az az indiai üzletember, akit a múlt hétvégén tartóztattak le Delhiben. Az amerikai és az olasz hatóságok fél éve a Khyber-hágó hadmővelet fedınevő akcióban igyekeztek feltérképezni az üzleti ügyeit eredetileg Dubaiból intézı Naresh Jain vagy más néven Naresh Patel üzelmeit. Azzal gyanúsítják, hogy a világ egyik legjelentısebb illegális bankáraként drogkereskedık és terroristák pénzét mosta tisztára. Egy éve próbálják elfogni, miután elmenekült Dubaiból, ahol óvadék ellenében volt feltételes szabadlábon. Ügyleteihez elıszeretettel alkalmazta a középkori eredető iszlám pénzügyi rendszert, a hawalát.
  • 366 A piszkos pénzeket hamis nyersanyag-kereskedelmi ügyletekkel tisztította meg, amelyeken látszólag veszített, miközben így juttatta vissza a pénzt ügyfeleinek. Az USA idén több mint 4,3 millió dollárnyi összeget foglalt le összesen 16 hozzá köthetı bankszámlán, továbbá világszerte további másfél millió dollárt fagyasztottak be Naresh különbözı cégeinél. A férfi 1995-ben telepedett le Dubaiban, ahol egy fémhulladék- kereskedéssel és élelmiszerekkel foglalkozó társaságot alapított. A gyanú szerint ez adta banki tevékenységének alapjait. Az általa mőködtetett pénzmosó rendszer évente állítólag 2,2 milliárd dollár átforgatására volt képes. Ügyfeleit dubai cégén keresztül látta el pénzügyi forrásokkal bármelyik általuk kiválasztott országban.” Szakmai szolgáltatók: a könyvelık, ügyvédek és cégalapítási ügynökök szerepe sem elhanyagolható. Egy bőnözıi csoport pl. kiválasztott egy jogi céget és megbízta azzal, hogy a nevükben vásároljanak meg egy vállalatot. A vásárláshoz szükséges pénzalapot az ügyvédek készpénzben kapták meg, s amikor késıbb a vásárlás meghiúsult, a pénzt – a költségek levonása után – csekk formájában visszakapta a bőnözıi csoport. Valójában a csoport tulajdonában volt már az illetı vállalat, mielıtt vásárlási szándékuknak hangot adtak volna, és a vásárlás meghiúsulásáról ık gondoskodtak, hiszen a cél pusztán az volt, hogy a bőncselekménybıl származó jövedelmet egy tiszteletreméltó jogi cég csekkére váltsák át. Ezt a sémát az érintett jogi cég gyanús tranzakciókról szóló bejelentése tárta fel. Pénzmosási módszerek lehetnek a fentieken kívül: biztosítási ügyletek; bankképviseletek felhasználása; adó túlfizetése; ingatlan befektetés; garantált kölcsönök, az un. „holland szendvics”; fiktív külkereskedelmi ügyletek, (esetenként akkreditív felhasználásával); radikális túlszámlázás; árumozgással nem járó külkereskedelmi ügyletek; ékszerek és egyéb nagy értékő cikkek vásárlása; legális vagy illegális szerencsejátékban való részvétel; fedıvállalkozások és fantomcégek; apport alul-, illetve felülszámlázása; alapítványok felhasználása; hamis választott bíráskodás; részvény-, illetve deviza tranzakciók; pénzintézetek megszerzése, stb.
  • 367 5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi életben Hálózaton hozzáférhetı banki szolgáltatások (On-line Banking): a bankok számára - annak ellenére, hogy az ügyfelek tevékenységét egy bizonyos, a nevükre létrehozott számlához kötik-, nincsen arra mód, hogy ellenırizzék az interneten tranzakciót végzı személy kilétét, ha a számlát már megnyitották. Amennyiben a pénzintézet olyan országban található, ahol köztudomásúlag erıs a banktitok, a pénzmosó elvileg számítógépe termináljáról kedvére mozgathatja pénzeit. A technológia gyorsan fejlıdik és így fokozott éberség szükséges a felügyeletek és a pénzintézetek részérıl. E-készpénz: az elektronikus készpénz arra próbál módot biztosítani, hogy az árukért és a szolgáltatásokért az interneten lehessen fizetni. Elméletben az e-készpénz helyettesítené a bankjegyeket és pénzérméket a szokásos internet tranzakciók esetében; ez azonban olyan elınnyel jár, hogy a legkisebb címlető pénzérmét is törtrészeire lehet osztani, hogy alkalmazható legyen a „mikro fizetés”-nek (micropayment) nevezett eljárás. Ezek a kisösszegő kifizetések pl. a hálózaton hozzáférhetı újságok bizonyos rovatainak olvasásáért számíthatók fel. Mivel csak az elsı beszerzés és a végsı fizetés történik bankokon keresztül, fennáll annak veszélye, hogy nem lesz mód nyomon követni azokat az e- készpénzben végzett tranzakciókat, amelyek az elsı beszerzés és az ellenérték kiskereskedı számlájára történı végsı jóváírása között történnek. Az e-készpénz anonimitása, a pénzérmékhez és a bankjegyekhez hasonlóan, gátolja a pénzintézeteket bejelentési kötelezettségükben, azaz egy e-készpénz tranzakció végsı forrásának meghatározásában. Derivatív ügylet és értékpapír piacok: a pénzmosás elsıdleges lehetıségét a komplex derivatív ügyletek piaca kínálja. A derivatívák olyan értékpapírok, amelyek értéküket egy másik kapcsolódó hitelokmányból vagy eszközbıl származtatják; saját belsı értékkel nem rendelkeznek. A derivatív szerzıdéseknek három alapvetı típusa van: a határidıs értékpapír ügyletek, a termin ügyletek (futures) és az opciók. Ezek az értékpapírok egyszerő megfogalmazásban olyan szerzıdések, amelyeket az áru árában bekövetkezı ingadozás, az idı különbségek, a kamatok, az adókulcsok, a devizaárfolyamok stb. jövıbeni kockázata elleni fedezetként értékesítenek.
  • 368 Mivel ezeknek a termékeknek rugalmas a természetük, a derivatívák piaca különösen vonzó az olyan gazdasági szereplık számára, akik hajlandóak a nagy veszteséget is megkockáztatni. A likviditás magas fokának biztosításához elengedhetetlen a nagy mértékő piaci tevékenység. A derivatívákkal folytatott kereskedelem módja és a piacon jelenlévı gazdasági szereplık nagy száma azt jelenti, hogy fennáll az egyes résztvevık és az eredeti kereskedelmi tevékenység közötti kapcsolat elfedésének lehetısége. A tranzakciók sorozatában nincsen egyetlen olyan láncszem sem, amelyik tudná, ki áll a mögött a tranzakció mögött, amelyikben közvetlenül részt vesz. A határidıs ügyletek piacai hagyományosan nem esnek szigorú szabályozási felügyelet alá, mivel a szigorúbb ellenırzés bevezetése szükségszerően azzal járna, hogy a befektetık máshol keresnének ilyen piacokat. A befektetık elijesztése miatti félelem a piacon jelenlévı kereskedıket sem ösztönzi túl sok kérdés feltevésére. A szigorú kormányzati ellenırzés hiánya még vonzóbbá teszi a határidıs ügyletek piacát egy pénzmosó szemszögébıl. Az egyre jobban terjedı internetes adathalászat, az on-line fogadások, csaló on-line vállalkozások, bankkártyával való visszaélések nagy veszélyt jelentenek a vállalatok és bankok, valamint ügyfeleik számára. 5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi fellépés A fent leírt pénzmosási módszerek veszélye eltörpül a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás súlyához képest. A terroristák pénzforrásainak felkutatása és zárolása nemzetközi és hazai téren egyaránt elıtérbe helyezte a pénzmosás elleni küzdelmet, amely 2001 elıtt elsısorban a kábítószer kereskedelem visszaszorítására tett erıfeszítésekhez kapcsolódott. Az ENSZ, az EU, az Európa Tanács összehangolt, a korábbiakhoz képest megerısített kampányt indított a pénzmosás ellen a terrorizmus elleni harc részeként.
  • 369 Fıbb nemzetközi egyezmények a pénzmosás ellen ENSZ Konvenció az Illegális Kábítószer- és Pszichotrop-anyag Kereskedelem Ellen Az ENSZ 67 tagországa írta alá 1988-ban az un. Bécsi Konvenciót, amely a kábítószer kereskedelem problémái mellett kitér a pénzmosás kérdésére is, és azt bőncselekménnyé nyilvánítja. A konvenció elıírja a banktitok- szabályok enyhítését is annak érdekében, hogy a bíróságok betekinthessenek a pénzintézetek nyilvántartásaiba. Az ENSZ 2000. évi Konvenciója a nemzetközi szervezetek hatékonyabb együttmőködést szorgalmazza a nemzetközi szervezett bőnözés elleni harc terén. A terrorizmus megfékezése érdekében több ENSZ határozat született. Az ENSZ és az érintett nemzetközi szervezetek https://www.imolin.org néven közös honlapot hoztak létre, amely valamennyi egyezményt, a világ országainak pénzmosás elleni jogi szabályozását, a teljes szakirodalmat foglalja magába. Az Európa Tanács Konvenciója Az 1990. évi Strasbourgi Konvenció egyik legfontosabb alapelve, hogy a bőncselekmények minél szélesebb körébıl származó jövedelmek kerüljenek az elkobzás hatálya alá, valamint, hogy minden állam jogrendszere nyilvánítsa bőncselekménnyé a pénzmosást. A fenti egyezményeket, valamint az OECD 1998-ban hozott Korrupció- ellenes Konvencióját Magyarország is aláírta. A pénzmosás megelızésérıl szóló EU-Direktívák A tagállamok által 1991-ben elfogadott Direktíva az EU pénzmosással kapcsolatos alapelveit rögzítı kötelezı erejő jogszabály, amely a késıbb csatlakozó tagállamokra is érvényes.
  • 370 A Direktíva legfontosabb specifikus szabályai: • nem nyithatók anonim számlák és letétek, • nem válthatók jeligés betétkönyvek, • az alkalmi ügyfelek, akiknek egy-egy tranzakciója a 15.000 ECU-t meghaladja, csak önmaguk igazolása után léphetnek a pénzintézettel üzleti kapcsolatba, • a számlatulajdonos azonosítását túl kötelezı a kedvezményezettek megnevezése, amennyiben az ügyfél nem saját nevében, hanem más javára jár el. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követıen az EU szigorította a Direktívákat. Eddig összesen három direktívát fogadott el az Európai Unió. A harmadik, a 2005/60/EK Direktíva képezi a legújabb, 2007. évi magyar pénzmosási törvény (Pmt.) alapjait, azért a Pmt. részletes bemutatása során ismertetjük a Direktíva alapelveit és szigorításait is. Az ENSZ és az érintett nemzetközi szervezetek https://www.imolin.org néven közös honlapot hoztak létre, amely valamennyi egyezményt, a világ országainak pénzmosás elleni jogi szabályozását, a teljes szakirodalmat foglalja magába. 5.4.4.1 A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi szervezetek A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi szervezetek az USA-ból származó szemléletet képviselik, hogy hiába erıteljes a pénzmosás elleni fellépés egyes országokban, ha a bőnözık ’gyenge láncszemekre’ találhatnak más térségekben. A nemzetközi pénzmosás elleni szigorú elıírásokat visszautasító államokat megfigyelés alá kell vonni és szankciókat alkalmazni ellenük. Ezen álláspontot az Európai Unió is elfogadta. A szervezett bőnözés, a terrorizmus és a pénzmosás nemzetközi méretekben zajlik, ezért az ellenük való fellépést is nemzetközi síkra kellett helyezni. Ezt a szemléletet az Egyesült Államok képviselte a legerıteljesebben, azzal érvelve, hogy hiába erıteljes a pénzmosás elleni fellépés egyes országokban, ha a bőnözık „gyenge láncszemekre” találhatnak más térségekben.
  • 371 A nemzetközi pénzmosás elleni standardeket visszautasító államokat megfigyelés alá kell vonni és szankciókat alkalmazni ellenük. Ezen álláspontot az Európai Unió is elfogadta. A pénzmosás és különösen a terrorizmus finanszírozásának veszélyeivel szinte minden magas szintő nemzetközi fórum foglalkozik. Kiemelt témaként szerepel az INTERPOL, az ENSZ az EU, az Európa Tanács tevékenységében. Financial Action Task Force on Money Laundering (FATF) A Pénzmosás Elleni Pénzügyi Akciócsoportot (FATF) a legfejlettebb államok G-7 csoportja 1989-ben hívta életre azzal a céllal, hogy elısegítse a nemzetközi fellépést a pénzmosás megakadályozására. A jelenleg 34 országból és két nemzetközi szervezetbıl álló FATF-nek hazánk nem tagja, bár felvételi kérelmünket benyújtottuk. Európában, Ázsiában, Afrikában, a Karib-térségben és Latin-Amerikában társult tagként regionális szervezetek mőködnek az FATF mintájára. A korábbi „nem-együttmőködı országok és térségek” listát az FATF már nem alkalmazza, hanem rendszeres értékelést készít és publikál az egyes országok, valamint térségek pénzmosás elleni fellépésének hatékonyságáról, illetve hiányosságairól. Az FATF nem ad ki „hivatalos” becslést a pénzmosás volumenérıl, de jelzi, hogy az világ GDP 2-5 százaléka között mozoghat. Honlapján egy 1996. évi becsült összeget közöl, amely évi 590 milliárd és 1,5 billió USD nagyságrendet valószínősít, az alsó határ egy Spanyolország mérető gazdaság éves termeléséhez hasonlítható. Az FATF 40+9 pontban dolgozta ki a pénzmosás elleni fellépésre vonatkozó ajánlásait, amelyet minden nemzetközi szervezet elfogad alapelvként: � a pénzmosás bőncselekménnyé nyilvánítása, � a titokszabályok nem képezhetik akadályát a pénzmosás elleni harcnak; � a pénzmosásból származó vagyoni értékek lefoglalása és elkobzása, � jeligés és anonim betétek tilalma � szokatlan tranzakciók jelentése � + 9 különleges ajánlás: a terrorizmus finanszírozása ellen
  • 372 Az ajánlások kiemelik továbbá a multilaterális együttmőködés fontosságát, a nemzeti jogrendszerek megerısítésének szükségességét, a pénzintézetek és pénzügyi felügyeletek teendıit, valamint a nemzetközi információcsere fontosságát. Az Európa Tanács szakértıi bizottsága (PC-R-EV, majd MONEYVAL néven) 1997-ben alakult 22 olyan résztvevıvel, köztük hazánkkal, amelyek nem tagjai az FATF-nek. E bizottság kétévente értékeli minden egyes tagjának pénzmosás elleni fellépését. A MONEYVAL is az FATF társult tagja. Magyarország elsı, 1998. évi helyszíni értékelése alapvetıen megfelelınek tartotta a magyar pénzmosás elleni törvénykezést és fellépést és a kétévente megismétlıdı helyszíni ellenırzések nem tártak fel alapvetı hiányosságokat, amely eredmény annak is köszönhetı, hogy hazánk az EU tagjaként megfelelı módon követi a nemzetközi elıírásokat. 5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen Az 1990-es évek elején Magyarország élenjárt a kelet-európai térségben a pénzmosás törvényi szabályozása terén. A Büntetı Törvénykönyv 1994. évi módosítása során a 303.§ bevezette a pénzmosást mint bőntettet: „Aki más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendı cselekménybıl származó dolog ezen eredetének leplezése céljából a. a dolgot átalakítja vagy átruházza, gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, b. a dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, illetve azt a helyet, ahol a dolog található eltitkolja vagy elleplezi, c. a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe, bőntettet követ el, és öt évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. „ A Btk. egyaránt bünteti a saját bőncselekménybıl, valamint a más illegális cselekményébıl származó vagyon eredetének eltitkolását, továbbá a gondatlan elkövetést, a bejelentés elmulasztását.
  • 373 Az elsı magyar törvény a pénzmosás megelızésérıl és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (Pmt.) volt, amely az ügyfelek azonosítását írta elı a két millió forintot elérı vagy meghaladó összegő, forintban vagy külföldi pénznemben történı készpénzbefizetéssel vagy kifizetéssel járó ügyletek lebonyolítása esetén. Hazánk a FATF „nem-együttmőködı listáján” Az FATF értékeli az egyes országok pénzmosás elleni fellépésének hatékonyságát, s ehhez az értékeléshez 25 pontból álló negatív kritériumrendszert dolgozott ki. E rendszer alapján elıször 2000 nyarán adott ki az FATF egy un. feketelistát a nem kellıen együttmőködı országokról és térségekrıl. 2001 júniusában Magyarország is felkerült erre a listára az alábbi indoklással: • hazánkban akkor még lehetett anonim, vagyis bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet nyitni, • a bankok és egyéb pénzügyi intézmények nem ismerték minden esetben a náluk elhelyezett pénzek valódi tulajdonosát; • a nem-bank pénzügyi intézményeknél nem mőködött hatékony rendszer a gyanús ügyletek referálására. A fenti hiányosságokat a 2001. évi LXXXIII. törvény felszámolta, valamint bevezette a vagyon elkobzás szankcióját is. Így 2002 júniusában az FATF közgyőlése megszüntette hazánk ’megbélyegzését’. E törvény szerint már nem lehet hazánkban anonim takarékbetétkönyvet nyitni és a régebbi anonim betéteket az ügyfeleknek nevesíteniük ajánlatos, (ez két millió forint feletti összeg esetén az ORFK értesítése mellett történhet). Az anonim betétek 2002. évi 450 milliárd forintos összértéke és 5,2 milliós darabszáma fokozatosan csökkent. 2009 végére a betétesek által továbbra is megırzött, (esetleg elfelejtett) 2 millió darabszámú anonim betét összértéke 11 milliárd forintot tett ki A 2003-ban és 2007-ben módosított és szigorított pénzmosás elleni törvény szerint az összeghatártól függetlenül bármilyen, a pénzmosásra utaló körülmény felmerülése esetén a pénzintézet, biztosító, kaszinó, brókercég, stb. köteles azonosítani az ügyfelet és a pénzmosás gyanújáról bejelentést tenni az Országos Rendır Fıkapitányság Pénzmosás Elleni Osztályának. Ez az osztály látta el a pénzügyi nyomozó egység szerepét
  • 374 Magyarországon 2007 év végéig, szerepét 2008-tól a Vám- és Pénzügyırség Központi Bőnüldözési Parancsnokság Pénzügyi Információs Osztálya vette át. A legújabb pénzmosási törvény: 2007. novemberében fogadta el az Országgyőlés a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelızésérıl és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvényt, amely – követve az Európai Unió 3. Direktíváját - a pénzmosás megelızését célzó kötelezı intézkedéseket a szakmák széles körére kiterjesztette, többek között: � pénzforgalmi szolgáltatók (2009. nov. 1-tıl), � ingatlanügylettel foglalkozók, � könyvvizsgálói, könyvviteli (könyvelıi), adószakértıi, okleveles adószakértıi, adótanácsadói tevékenységet folytatók, � játékkaszinót vagy elektronikus kaszinót mőködtetık; � nemesfémmel vagy az ezekbıl készült tárgyakkal kereskedık; � aki árukereskedelmi tevékenysége folytatása során hárommillió- hatszázezer forintot elérı vagy meghaladó összegő készpénzfizetést fogad el; � önkéntes kölcsönös biztosítópénztárként mőködik; � ügyvédi, közjegyzıi tevékenységet végez, valamint � mindezek ügyfele és a szolgáltató vezetıje, alkalmazottja, illetıleg segítı családtagja. E törvény szerint a szolgáltató a 3,6 millió forintot elérı vagy meghaladó ügyletek (pénzváltáskor 500 ezer Ft) esetén köteles azonosítani az ügyfelét és minden gyanús tranzakció esetén bejelentést kell tennie. A pénzmosás elsısorban a bankokat érinti, ezért nekik fokozottan kell ügyelniük az un. szokatlan tranzakciók felismerésére: - szokatlanul nagy készpénzbetét elhelyezése, felvétele természetes személy által, fıleg ha az nem egyeztethetı össze az ügyfél foglalkozásával, - akár magánszemély, akár cég esetében készpénzbefizetések / kifizetések hirtelen, jelentıs megnövekedése, - ügyfelek, akik több, de viszonylag kisösszegő betéttel rendelkeznek, amely betétek azonban teljes összegükben jelentıs értékőek, - készpénz gyakori váltása egyéb valutanemre, - jelentıs összegő pénzmozgás egy elızıleg inaktív számlán, stb.
  • 375 A szolgáltatókat szokatlan tranzakciók esetén bejelentési kötelezettség terheli, amely nem azonos a feljelentéssel. A bejelentıt akkor sem terheli felelısség, ha megalapozatlan volt a bejelentés. Sem a bejelentést tevı szolgáltató, sem a nyomozó hatóság a bejelentésrıl, a bejelentı személyérıl, az ügyleti megbízás felfüggesztésérıl az érintett ügyfélnek tájékoztatást nem adhat. A szolgáltató a kötelezıen elıírt ügyfél-átvilágítási intézkedések terjedelmét kockázatérzékenységi alapon jogosult meghatározni az ügyfél, a tényleges tulajdonos, az üzleti kapcsolat, a termék vagy az ügylet típusától függıen. Az új törvény szerint kockázatérzékenységi alapon kétféle ügyfél- átvilágítás lehetséges: - egyszerősített ügyfél-átvilágítás elégséges, ha az ügyfél más pénzügyi szolgáltató, tızsdén jegyzett társaság, közigazgatási szerv, EU-intézmény, vagy például életbiztosítást kötnek. - fokozott ügyfél-átvilágítás szükséges, ha az ügyfél nem jelenik meg személyes azonosítás céljából, kiemelt közszereplı, levelezı bank, valamint 500 ezer Ft-ot elérı pénzváltás esetén. A fenti szabályok betartását több hatóság is ellenırzi: A PSZÁF felügyeli és mintaszabályzattal látja el a bankokat, takarékszövetkezeteket, nyugdíj- és egészségpénztárakat, biztosítókat, pénzváltókat, zálogházakat, befektetési- és valamennyi egyéb pénzügyi szolgáltatót. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal ellenırzi a kereskedıket, ékszerészeket. A Vám- és Pénzügyırség Központi Bőnüldözési Parancsnoksága felügyeli a könyvelıket, adószakértıket és az ingatlan- forgalmazókat. Az APEH ellenırzi a kaszinókat. A Magyar Nemzeti Bank felelıs a pénzforgalom szabályozásáért. A Könyvvizsgáló Kamara pénzmosási mintaszabályzatot készít tagjai számára. Diákként, magánemberként a fent leírt szigorú szabályozás annyiban érinthet minket, hogy a bankok, biztosítók, a posta és a többi szolgáltató a korábbinál több adatot rögzít rólunk a pénzügyi mőveletek jobb átláthatósága és követhetısége érdekében.
  • 376 FÜGGELÉK 1. A hitelintézeti rendszer története 1990-2008 A gazdasági rendszer átalakításának jelentıs lépése, a kétszintő bankrendszer létrehozása óta már több mint két évtized telt el. A hitelintézetek fejlıdése mennyiségi és minıségi szempontból is látványos utat járt be. A kétszintő bankrendszer kialakulása sikeresen zajlott, a 90-es évek eleji, közepi nehézségek ellenére megteremtette a fejlıdés további lehetıségeit. A volt szocialista országok közül Magyarországnak sikerült leghamarabb áttérni a fejlett nyugati országok által elınyben részesített rendszerre. Az uniós követelményeknek megfelelı szabályozási környezet kialakításának, a szigorú költséggazdálkodás és kockázatkezelési módszerek bevezetésének, valamint az információ- és ellenırzési rendszerek fejlesztésének eredményeként elmondható, hogy már az ezredfordulót követı években a hitelintézetek – nyugati mércéknek is – megfelelı hatékonysággal valósították meg a megtakarítások közvetítését. A piacon kialakult versenyhelyzet nem csak újabb és jobb minıségő termékek kialakítását kényszerítette ki a pénzpiaci szereplıktıl, hanem új szolgáltatások megjelenését is, amelyek az ügyfelek (megtakarítók és forráskeresık) kényelmének biztosítását szolgálják. A politikai rendszerváltás körüli évek A kezdeti idıszakban a piacot az MNB-bıl kivált három nagy kereskedelmi bank uralta, mellettük tevékenykedett még a korábban is önálló, a külkereskedelem finanszírozásában résztvevı Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., az eleinte csak lakossági bankként funkcionáló Országos Takarékpénztár, valamint néhány kisebb pénzintézet. A tulajdonosi szerkezetre az állami tulajdon volt a meghatározó, csekély számú pénzintézetben elıfordult külföldi részesedés, de kizárólag jegybanki társrészesedéssel együtt (vegyes bankok). A takarékszövetkezetek a kisebb településeken voltak jelen és lakossági ügyfelekkel foglalkoztak.
  • 377 Bár a bankreform célja az volt, hogy a kereskedelmi bankok létrehozásával verseny alakuljon ki, és ezáltal sikerüljön a pénzügyi erıforrások hatékonyabb elosztása, ez csak fokozatosan valósult meg. Eleinte nem volt jellemzı a verseny, hiszen a nagybankok megalakulásukkor ágazati hovatartozástól függıen kapták meg az MNB ügyfélállományát. A versenyt nem ösztönözte az sem, hogy kezdetben külön volt választva a vállalati és a lakossági banktevékenység, valamint bankválasztási és számlavezetési korlátozások voltak érvényben. A kötöttségeket folyamatosan szüntették meg. 1987 közepétıl a vállalatok szabadon választhattak bankot, 1989-tıl pedig több hitelintézetnél is rendelkezhettek folyószámlával. Ennek ellenére a három utódbank ágazati specializálódása csak lassan szőnt meg, ami hozzájárult a 90-es évek eleji nehéz helyzetükhöz. A kisebb és újonnan alakult bankok ügyfeleivé jellemzıen a kisebb, illetve új társaságok váltak, valamint a nagy kereskedelmi bankok mellett a nagyvállalatok második, harmadik számlavezetı, hitelezı bankjai lettek. 1988-89-ben megszőntették a lakossági és a vállalati tevékenységek elválasztását, ami többek között lehetıvé tette a késıbbiekben a lakossági betéti és hitelkamatoknak a piaci viszonyoknak megfelelı alakulását. Az OTP 1989-ben kereskedelmi banki jogosítványokat szerzett. 1988-ban a lakosságra fókuszálva megalakult az állam, a Magyar Posta, a Hungária Biztosító és kisebb magáncégek részvételével a Postabank és Takarékpénztár Rt., 1989-ben pedig a takarékszövetkezetek a mőködésük hatékonyabbá tétele érdekében – jogi önállóságukat megtartva – létrehozták a Magyar Takarékszövetkezeti Bankot. Ennek ellenére a lakossági banktevékenységek terén továbbra is egyeduralkodó maradt az OTP. A lakossági piacon a verseny még lassabban alakult ki, mint a vállalatin, amelynek okai többek között a következık: A lakossági bankszektor decentralizálása, az OTP-nek a jegybankhoz hasonló részleges szétbontása nem történt meg a 80-as évek végén. A takarékszövetkezetek bár széles fiókhálózattal rendelkeztek, mőködésük, technikai színvonaluk versenyképességüket nem segítette. Az állam saját bankjainál sem serkentette a lakossági üzletágak kifejlesztését. A piacra való belépés költségesebb, lassabban térülnek meg a befektetések, így a külföldi befektetık sem tolongtak a lakossági piacon. A bankok egy része a lakossági források fontosságát csak késıbb ismerte fel.
  • 378 A megváltozott külkereskedelmi és banki kapcsolatok szükségessé tették a devizamőveletek területén történı decentralizációt is. 1988-tól kezdıdıen a bankok fokozatosan kaptak engedélyt devizamőveletekre. Végül 1990-ben valósult meg – majdnem teljes körően – a devizadecentralizáció, amikor is az arra jogot kapó kereskedelmi bankok átvették a jegybanktól a külkereskedelmi ügyletek operatív lebonyolítását. A nagybankok mellett részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonú kis- és középbankok mőködtek, amelyek az anyavállalat szakmai hátterére és tıkeerejére alapozva igyekeztek egyre nagyobb szeletet vágni a bankpiac tortájából. Számuk 1990-1991-ben ugrott meg jelentısen. A belföldi alapítású bankok száma is már a 80-as évek végén tíz fölött volt. Egy csoportját maguk az utódbankok hozták létre: A Magyar Hitelbank 1987-ben alapította a Befektetési és Forgalmi Leánybankot, amely 1989-ben alakult át kereskedelmi bankká és Dunabank néven vált ismerté. Ezen kívül ismertebb leánybankjai: a Daewoo Bank Magyarország és a Leumi Hitel Bank. Elıbbi 2002 júliusában került a Koreai Fejlesztési Bank (KDB) tulajdonába. Utóbbit 1990-ben az izraeli Leumi Bankkal alapította közösen az MHB, azonban rossz hitelkihelyezései miatt 1995-ben felszámolás alá került. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank is alapított leánybankot: a Merkantil Bank szakosított pénzintézetként váltóleszámítolással, faktoringgal és lízinggel foglalkozott, 1991-ben lépett a gépjármő- finanszírozási piacra. 1996-ban az OTP vette meg és máig az OTP- csoport tagjaként mőködik. A Budapest Bank sem maradhatott ki a bankalapítási tevékenységbıl: 1989-ben hozta létre a Realbankot, amelynek késıbb az Országos Betétbiztosítási Alap lett a fı tulajdonosa. Mőködése során milliárdos veszteségeket halmozott fel, az Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet kezdeményezésére 1999 januárjában indult meg a felszámolási eljárás. A 90-es évek elején a piacot a bankok számának növekedése, a koncentráció csökkenése jellemezte (1. táblázat). A trend az évtized második felére változott: a bankcsıdöknek és a konszolidáció idıszaka után a privatizált bankszektorban végbement felvásárlásoknak, fúzióknak köszönhetıen egy kevesebb szereplıbıl álló, de egészséges és stabil piac alakult ki.
  • 379 Megnevezés 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Kereskedelmi bankok 15 16 16 23 32 32 37 37 36 - ebbıl külföldi31 3 3 5 12 14 17 19 22 21 Szakosított pénzintézet 6 8 8 8 5 4 4 6 6 Befektetési bank 0 0 0 0 0 0 1 1 1 Bankok összesen 21 24 24 31 37 36 42 44 43 -külföldiek összesen 3 3 8 9 15 16 20 24 23 Takarék- és hitelszövetkezetek 260 260 260 260 259 257 255 258 249 F.1-1. táblázat: A hitelintézetek számának alakulása 1987 és 1995 között Forrás: Ábel – Szakadát (1997) A hitelintézetek történetében az elsı jelentıs fordulópontot az 1991-es év jelentette. Az addigi szabályozási hiányosságok, rendszerbeli adottságok és az átalakuló gazdaság problémái a bankok gondjait is egyre nyilvánvalóbbá tették. Ugyanakkor a parlament számos területen módosította a jogszabályi környezetet, szigorúbb, nemzetközi normáknak is megfelelı törvényeket fogadott el, megteremtve a bankrendszer további fejlıdésének lehetıségét. Szabályozási változások 1991-ben A 80-as évek végére, 90-es évek elejére a reálgazdaság problémái óriási méreteket öltöttek. Megnıtt a vállalatközi körbetartozások (kényszerhitelezések) értéke, alacsony volt a pénzügyi fegyelem. A bankok egy részében (fıleg, amelyekben az állami tulajdon volt a meghatározó) felduzzadt a rossz hitelek állománya. Ugyanakkor likviditási problémái a nagybankoknak sem volt, és az akkori szabályozásnak megfelelıen magas nyereségeket mutattak ki, annak ellenére, hogy a GDP jelentıs mértékben visszaesett. Ráadásul a kialakult tulajdonosi kör (többnyire az állam, illetve állami tulajdonú nagyvállalatok) osztalék formájában ki is vonta a bankrendszerbıl a képzıdött nyereséget. Többek között a következı okok takarták el ideiglenesen a bankrendszer problémáit: 31 Többségi és kisebbségi külföldi tulajdonban lévık együtt.
  • 380 A korábbi csıdszabályozás a gyakorlatban minimális számú, s fıleg nem állami vállalatot érintı csıd- és felszámolási eljárást eredményezett. A számviteli elıírások kevésbé megbízható, a valós vagyoni, pénzügyi helyzetet felszínesen feltáró kimutatások készítésére kötelezték a hitelintézeteket. (Például bevételként lehetett elszámolni a be nem folyt kamatokat is mindenféle céltartalék-képzés nélkül.) A bankok portfóliójuk értékelését nem megfelelıen végezték el. A hitelintézeteknek nem volt céltartalék-képzési kötelezettségük a kétessé és be nem hajtható követelések leírására. 1991-ben a gazdasági jogalkotás jelentısen meggyorsult. A parlament elfogadta a bázeli ajánlásokat alapul vevı pénzintézeti törvényt, és még decemberben hatályba is helyezte.32 Ezen kívül számos egyéb, a nemzetközi normáknak megfelelı, de természetesen sok esetben a magyar viszonyokhoz igazított jogszabály született meg: új csıdtörvény, jegybanktörvény, számviteli törvény, befektetési alapokról szóló törvény. Újraszabályozták a külföldiek beruházásait is. A pénzintézetekrıl és a pénzintézeti tevékenységrıl szóló 1991. évi LXIX. törvény céljai a pénzintézetek iránti bizalom növelése, a biztonságos mőködés megteremtése, a magyar pénzintézeti rendszer fokozatos nemzetközi integrációja és az állami bankfelügyeleti rendszer továbbfejlesztése voltak. Késıbb a változó gazdasági helyzet, illetve a nemzetközi sztenderdekhez való további igazítás miatt többször módosították. A törvény meghatározta: a pénzügyi tevékenységeket és a törvény hatálya alá tartozó pénzintézetek típusait; a pénzintézetek alapításának, engedélyezésének szabályait (kereskedelmi bank mőködésének megkezdéséhez egymilliárd forint, szakosított pénzintézet és befektetési bank mőködésének megkezdéséhez legkevesebb ötszázmillió forint, részvénytársasági formában mőködı takarékpénztár alapításához legkevesebb százmillió forint jegyzett tıke kellett); az ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályokat (pl. banktitok, üzletszabályzat, ügyfelek tájékoztatása). A törvény számos, a bankok biztonságos mőködését biztosító elemet tartalmazott. Bevezették a tıkemegfelelési mutatót, amelynek 8%-os 32 Korábban a bankok tevékenységének legfıbb jogszabálya rendeleti szintő volt.
  • 381 értékét 1994-re kellett elérniük a hitelintézeteknek. Kötelezıvé vált a céltartalékképzés bizonyos kintlévıségek iránt. Fontos szabályok fogalmazódtak meg a tulajdonosi struktúrára is. A nem pénzintézeti tulajdonosok által birtokolható maximális tulajdoni hányadot 25%-ban határozták meg. Késıbb a privatizáció megakadása és a konszolidáció miatt e rendelkezés alól az állam mentességet kapott. Univerzális bankok nem mőködhettek, de leányvállalatokon keresztül a bankok kezelhettek befektetési alapokat és foglalkozhattak biztosítási tevékenységgel. A csıdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény elfogadásakor a jogalkotók a pénzügyi fegyelem helyreállítását, és a sorban állás problémájának megoldását kívánták elérni. A jogszabály tisztázta a bankok és ügyfeleiknek kapcsolatát, a kielégítési sorrendet, és bevezette a kötelezı öncsıd intézményét.33 Az 1991-es törvények megteremtették a prudens banki mőködés feltételeit, elhelyezték a bankrendszer további fejlıdésének alapjait. A következı években a bankrendszerhez kapcsolódó egyéb intézmények kiépítése is megkezdıdött: 1992-ben létrejött a Hitelgarancia Rt. és a bankközi devizapiac, 1993-ban az Országos Betétvédelmi Alap, az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap, 1994-ben a Magyar Export-Import Bank Rt., valamint a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. Ugyanakkor 1991 végére, 1992-re a szabályozási környezet változása nyilvánvalóvá tette a bankrendszer gondjait, amit a gazdasági visszaesés 1992-ben tovább fokozott. A legtöbb kereskedelmi bank nem tudott a tartalékolási követelményeknek megfelelni és a tıkemegfelelési mutató is tartósan az elıírt érték alatt maradt. Legkritikusabb helyzetbe a nagybankok kerültek. A vállalati hitelkínálat csökkentése, a hitelek drágulása még jobban visszafogta a gazdaságot és megjelent a lakossági bizalomvesztés rémképe is. 33 A kötelezı öncsıd egy 1993-as törvénymódosítással szőnt meg.
  • 382 Válság és konszolidáció 1992-re a bankrendszer komoly válsággal találta magát szembe.34 Az okok között számos egymásból kiinduló, illetve egymást erısítı tényezıt, gazdasági folyamatot találunk. A gazdasági transzformáció, a reálgazdasági recesszió következtében a vállalatok között és a bankokkal szemben óriási adósságállományok alakultak ki. Az utódbankok rossz portfóliójuk egy részét eleve „megörökölték” az MNB-tıl. Alultıkésítettségük és az ágazati diverzifikáció elmaradása tovább súlyosbította ezt a körülményt. A szabályozási rendszer 1991 elıtti gyengeségei (céltartalékképzés és megfelelı minısítési követelmények hiánya) szintén hozzájárultak a problémák kialakulásához. Elégtelenek voltak a banki belsı szabályzatok, továbbá a döntési mechanizmusok és a szervezeti-irányítási rendszerek is. A pénzintézeti törvénynek viszont a bankok már nem tudtak megfelelni, valamint beindult a csıdtörvény mechanizmusa. A belföldi tulajdonú hitelintézetek egy részénél meglehetısen rossz tulajdonosi struktúra alakult ki. A nagybankoknál a 90-es évek elején kb. 50%-ra csökkent a közvetlen állami tulajdon, de a politikai nyomásgyakorlás jelentıs maradt és a korábbi osztalékkifizetések az alultıkésítettséget mélyítették el. Ugyanakkor nagy adósok váltak a pénzintézetek részvényeseivé, akik számukra kedvezı módon próbálták a bankok hitelpolitikáját alakítani. A jobb helyzetben lévı vállalatokat a többnyire külföldi tulajdonú középbankok egyre inkább elcsábították, illetve e vállalatok beruházásaik finanszírozását ritkábban oldották meg hitelfelvétellel, ami hozzájárult a nagybankoknál lévı rosszabb adósok arányának emelkedéséhez. A nagy állami társaságok ellen a bankok viszont nem kezdeményeztek 34 Valójában már 1991-ben 3 pénzintézet (az Ingatlanbank és két takarékszövetkezet) került válsághelyzetbe. Az évek során több csıd, csıd közeli helyzet, illetve csendes kivonulás volt a piacon. Néhány eset a teljesség igénye nélkül: Az Iparbankház elıször 1992 végén rogyott meg, a gyors konszolidációt követıen sem vált sikeressé, végül 1996-ban vezették ki a piacról. 1992 nyarán az Ybl Bank esete keltett nagy visszhangot, az Állami Bankfelügyelet kezdeményezte a felszámolást, a bankvezetık ellen pedig büntetıeljárás indult. Hasonlóan nagy vihart kavart az Agrobank ügye. Az Agrobank végül 1996-ban beolvadt a Mezıbankba, majd a privatizációjára kiírt pályázatot az Erste Bank AG nyerte meg 1997-ben.
  • 383 felszámolási eljárást, hiszen ezzel sokszor saját maguk kerültek volna csıdhelyzetbe. Végül meg kell jegyezni, hogy néhány hitelintézet esetében a bankvezetık kapzsisága és hozzá nem értése vezetett válsághelyzethez. A fenti okok hatására a bankrendszer kulcsfontosságú bankjai közel kerültek a fizetésképtelenséghez. A bankrendszer összeomlásának és annak a gazdaságra gyakorolt visszahatásából fakadó felmérhetetlen következményeinek megakadályozása céljából a kormány közbelépett. Intézkedései során csökkentette a súlyos helyzetben lévı vállalatok és bankok pénzügyi terheit, azokat az államadósság növelésén keresztül szétosztva a gazdaság összes szereplıjére. A bankok megerısítése, konszolidációja több lépésben történt meg. Az elsı – a késıbbi szerepvállalásoktól még eltérı célú és jellegő – lépés csak az MNB három utódbankját érintette, melynek során a kormány az 1987 elıtt nyújtott hitelekre 50% erejéig garanciát vállalt. Ez akkor valamivel több, mint 10 milliárd forint értékő garanciavállalást jelentett. Az 1992-ben megszervezett hitelkonszolidáció során a kereskedelmi bankok és takarékszövetkezetek elıre meghatározott köre a belföldi, rossznak minısített követeléseinek egy részét eladhatta az államnak 20 éves futamidejő konszolidációs kötvényekért cserébe. Összesen 98,5 milliárd forint névértékő kötvény kibocsátására került sor ekkor, amelynek kamatterhei 1994-ben terhelték elıször a költségvetést.35 Az 1993 végén végrehajtott adóskonszolidáció célja a nagyvállalatok pénzügyi helyzetének könnyítése volt. Emellett az állami privatizációs szervezetek az állami részesedések könnyebb, gyorsabb értékesítését várták az intézkedéscsomagtól. A folyamat során elsı lépésben a kiválasztott vállalatok állammal szembeni kötelezettségeik egy részét engedték el, majd pedig az állam konszolidációs kötvényekért36 cserébe a vállalatok banki adósságainak is egy részét megvette, amit késıbb – különbözı úton-módon – elengedett. Az 1993 végén, illetve 1994-ben végrehajtott bankkonszolidáció lényege a bankok újratıkésítése volt. A módszert 1993 tavaszán már a Világbank javasolta. Lényege a következı volt: a hitelintézeteknek a nemzetközi normáknak megfelelı módon újra kellett minısíteniük a hitelállományukat, majd pedig a minısítés eredményének megfelelı céltartalékot képezniük. A tıkehiány pótlására az állam tıkét emelt, hogy a bankok elérjék a tıkemegfelelési mutató 8%-os határértékét. Ez három szakaszban történt meg. Az elsı „akció” 1993 decemberében zajlott, 35 A nettó kamatteher 1994-ben a GDP 1,4%-át, 1995-ben a GDP 1,7%-át tette ki. 36 A konszolidációs kötvények névértéke 56,9 milliárd forint volt.
  • 384 amikor a negatív tıkéjő bankokban a 0% fölötti mutató eléréséhez szükséges mértékben emelt tıkét az állam. A következıre 1994 májusában került sor, a terveknek megfelelıen a 4%-os értéket érték el a tıkeinjekcióval. Végül a harmadik lépcsıben alárendelt kölcsöntıke nyújtásával37 – már csak a nagybankok esetében – a 8%-os határértékre emelték a tıkemegfelelési mutatót. Az újratıkésítések feltétele a következı volt: a bankoknak részt kellett vállalniuk az adóskonszolidáció második hullámában. A bankrendszer megerısítése során ideiglenesen ismét nıtt az állami tulajdon aránya az érintett hitelintézetekben. Azonban a konszolidáció végül is sikeres volt38, s ez megteremtette a lehetıségét a privatizációs folyamatoknak. Bankprivatizáció A konszolidáció hatása egyre érzékelhetıbbé vált: az újra jelentıs állami befolyás alá került bankok elérték a tıkemegfelelési mutató határértékét (néhány kivétellel), fokozódott a verseny, és javult a jövedelmezıség. Ennek köszönhetıen külföldi szakmai befektetık, neves bankok mutattak érdeklıdést a hazai bankrendszer iránt. Megérett a helyzet egy tudatos stratégia mentén végigvitt privatizációra. Igaz, a Magyar Hitelbank és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank részvényei iránt már 1989-ben érdeklıdtek, el is kezdıdtek a tárgyalások, de a rendszerváltás félbeszakította a folyamatot. Azonban a ’80-as évek végén néhány kisebb bank (részleges) privatizációja mégis lezajlott: Inter-Európa Bank: 1989-ben az olasz Istituto Bancario San Paolo di Torino 10 millió USD értékő, újonnan kibocsátott részvény megvásárlásával a bank 22,51%-os részvényesévé vált. Általános Értékforgalmi Bank: 1990-ben 50%-ban a Közép-európai Fejlesztési társaság (CEDC) tulajdonába került. Postabank: három osztrák bank 16%-os részesedést szerzett 1990-ben. A külföldi bankok magyarországi megjelenésének másik fı formája az új bank alapítása volt. A fellazuló szocializmus nyitottságát jelzendı, már 37 Ennek értéke kb. 30 milliárd forint volt és nem jelentett tényleges kamatterhet az állam számára. 38 Természetesen szakemberek és politikusok a mai napig felvetik a kérdést, hogy lehetett-e volna alacsonyabb költséggel végrehajtani a konszolidációt. Ennek elemzése és a témában való állásfoglalás viszont nem célja könyvünknek.
  • 385 1987 elıtt az MNB részvételével három vegyes bank alakult meg: a Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB), a Citibank és a Unicbank. A zöldmezıs bankalapítások voltak túlsúlyban – többek között a törvényi szabályozásnak köszönhetıen – a 90-es évek elején is. Megnevezés 1979– 1989 1990– 1995 1996– 2000 Összesen 1. Piacra lépés bankvásárlás útján 1 6 4 11 ebbıl: többségi tulajdonnak járó 0 3 3 6 2. Piacra lépés zöldmezıs beruházással 4 13 8 25 ebbıl: többségi tulajdonnal járó 2 9 7 18 3. Összes piacra lépés (1+2) 5 19 12 36 4. Kilépés a piacról 0 0 2 2 F.1-2. táblázat: Külföldi bankok piacra lépéseinek száma és módja39 Forrás: Várhegyi (2001) A privatizációt eleinte sok szakértı és politikus ellenezték. Többek között nem tartották jónak a külföldi szakmai befektetık térnyerését a hazai piacon. Ez leginkább a nagybankok tekintetében merült fel, mivel a külföldi vezetés akadályozhatja a hazai monetáris politikát, megszőnne egy stratégiailag fontos szektor feletti hazai ellenırzés, valamint a banki nyereség így kikerülne az országból. Végül 1994-ben született döntés a bankprivatizációs stratégiáról. A fı modell szerint szakmai befektetıket kell keresni, akik többségi vagy kizárólagos tulajdont szereznek az állami bank értékesítése során.40 Még ebben az évben sor került a Magyar Külkereskedelmi Bank privatizációjának elsı lépésére, melynek során tıkeemelés és állami tulajdonban lévı részvények eladásával az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a német Bayerische Landesbank (BLB) megszerezte az MKB részvénypakettjének 16,7, illetve 25%-át. 1995-ben folytatódott a bankok magánosításának folyamata. A Német Befektetési és Fejlesztési Társaság 1995 elején 8,3%-os részesedésre tett 39 Takarékszövetkezetek, hitelszövetkezetek és lakástakarék-pénztárak nélkül. 40 A másik privatizációs modell szerint szórt tulajdonba kerül a bank (tızsdei bevezetéssel).
  • 386 szert az MKB-ban. Sikerült részben értékesíteni a Budapest Bankot, az amerikai General Electric Capital és az EBRD a Budapest Bank részvényeinek 32,5, illetve 27,5%-át 12 milliárd forintért vásárolta meg. A Dunabank lakossági ügyfelei és kártyaügyletei az ING-hez kerültek. Az OTP volt az egyetlen, amely a bankszektorban egyedülálló és sikeres tızsdei bevezetéssel egybekötött privatizációt valósított meg41 (és azóta is a tızsde egyik legeredményesebb részvényét mondhatja magáénak). Az igazi elırelépés 1996-ban történt, amikor is Magyarország csatlakozott az OECD országaihoz, illetve az elızı évek válságkezelési eredményei már jelentıs mértékben megmutatkoztak. A külföldi befektetık számára egyre inkább vonzó területté vált hazánk. A privatizáció fıbb állomásai a teljesség igénye nélkül: A BLB megvásárolta az ÁPV Rt. portfóliójában még meglevı 25,8%-os MKB részvénycsomagot. Az orosz Gazprombank lett a 100%-os tulajdonosa az Általános Értékforgalmi Banknak. A holland ABN Amro Bank 89%-os részesedést szerzett az MHB-ban, egy évvel késıbb összeolvadt a magyar leánybankjával, majd három évre rá a K&H Bankkal. 1997-ben történt a Takarékbank értékesítése a német DG Bank és a Hungária Biztosító Rt. számára. A Mezıbank 84%-át az osztrák Erste Bank vette meg. Szintén 1997-ben történt a K&H Bank privatizálása, amelyet a belga Kreditbank és az Irish Life Biztosító vett meg. A konzorcium egyben tıkeemelést is vállalt, amelynek következtében duplájára emelkedett a bank tıkéje. A folyamat során még az EBRD szerzett 18,2%-os tulajdoni hányadot. Az MNB az évek folyamán szintén eladta a Citibankban és az Unicbankban lévı részesedéseit. 1997-ben a CIB Hungária érdekeltségétıl 30 milliárd forintért vált meg. A magyar bankrendszer privatizációjának jelentıs része 1997-re befejezıdött, csak néhány kisbank maradt ki belıle: a Konzumbank és a 41 Az OTP privatizációja 1994-tıl kezdıdıen 1999-ig több lépésben, fokozatosan valósult meg. A részvényeket 1995-ben vezették be a Budapesti Részvénytızsdére, de jelen van a bank a luxemburgi és a londoni tızsdén is. Továbbá fontos megjegyezni, hogy nem az OTP volt az elsı bank a pesti börzén, az Inter-Európa Bank részvényeinek bevezetése már 1994-ben megtörtént.
  • 387 Corvinbank, amelyek késıbb összeolvadtak.42 A privatizáció segítségével sikerült az államnak „megszabadulnia” a bankoktól, elérték a bankrendszer stabilizálódását és biztosították a tartós mőködıképességet. Az 1996-os hitelintézeti törvény és a folyamatos jogharmonizáció Az 1991-es pénzintézeti törvény mérföldkövet jelentett a hazai gazdasági jog történetében, de a bankrendszer fejlıdése, állapota, illetve a nemzetközi sztenderdekhez való igazodás miatt többször módosításra került. Az intézményrendszer változása és az uniós joggyakorlat átvétele végül szükségessé tette a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) megalkotását. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk elengedhetetlen követelménye volt, hogy jogrendszerünket az uniós szabályozáshoz igazítsuk.43 Az Európai Unió a tagországaira vonatkozó egységes bankszabályozás kialakítását többnyire irányelvek (direktívák) elfogadásával kívánja elérni. Az egységes szabályozás az egységes belsı piac, a tıke és a szolgáltatások szabad áramlásának elve miatt szükséges. Az integráció mélyülésével a pénzügyi rendszer biztonsági követelményeit csak uniós szinten lehet elérni. A bankok biztonságos mőködése szoros kapcsolatban van jövedelmezıségükkel, így a tagországok jogrendjébe beépítendı irányelvek kiterjednek az egyenlı versenyfeltételek és a konszolidált alapú felügyelet megteremtésére is. A bankrendszer, a nemzetközi gyakorlat folyamatosan változik, új intézményi struktúrák alakulnak ki, új termékek és szolgáltatások jönnek létre a piacon. Mindezek következtében az irányelvek folyamatos módosítására, illetve újak alkotására van szükség, ami magával hordozza a hazai jogrend – és persze ezen belül az 1996-os hitelintézeti törvény – változtatását is. 42 A magyar banktörténetben még egy nagy privatizációs esemény volt. A korábban sikeresnek mondható Postabank 1996-ra elvesztette tıkéjét. 1997 elején bankpánik tört ki és emberek tízezrei rohanták meg a bankot, hogy kivegyék a betéteiket. Az állam végül konszolidálta és megmentette a hitelintézetet. Tulajdonrészének eladására 2003- ban került sor, az osztrák Erste Bank a kitisztított bankot 101 milliárd forintért vette meg. 43 A jogharmonizáció természetesen már önmagában is kívánatos folyamat volt, hiszen az tulajdonképpen a nyugati modern bankszabályozás hazai átvételét, meghonosítását jelentette.
  • 388 A hitelintézeti törvény az 1991-es törvényhez képest részben átalakítja, illetve újradefiniálja a pénzügyi intézménytípusok44 és pénzügyi szolgáltatások fogalmát. Változtak az induló tıke legkisebb összegére vonatkozó paragrafusok is. Hitelintézet kétmilliárd forint induló tıkével alapítható. A szövetkezeti hitelintézetek tıkekövetelményét elıször 100 millió Ft-ban határozták meg, jelenleg a minimum érték 250 millió Ft. Az induló tıke megemelése mellett szigorodtak az engedélyezési eljárások, bıvültek a Felügyelet jogosítványai és eszközei. A Felügyelet engedélye szükséges alapításhoz, egyesüléshez, szétváláshoz, alapszabály módosításhoz, a részvények befolyásoló részesedést biztosító hányadának megszerzéséhez, vezetı állású személyek megválasztásához, kinevezéshez, tevékenységi kör megkezdéséhez, módosításához, megszőntetéséhez. A folyamatosan módosított Hpt. meghatározza a fióktelepek létesítésének és a határon átnyúló szolgáltatások végzésének szabályait is. A biztonságos mőködést és ellenırzést segítik a tulajdonjog gyakorlásának szabályai, valamint a tulajdonosokra, a vezetı testületek tagjaira és a vezetı állású személyekre vonatkozó elıírások. Az új jogszabály a szélesebb körő értékpapír-befektetések végzésére vonatkozó jogosítványok megadásával lehetıvé tette a bankok univerzális bankként való tevékenységét. Az univerzális bankrendszer viszont megköveteli a pénz- és tıkepiacok együttes felügyeletét, így 1997. január 1-jén az Állami Bankfelügyelet és az Állami Értékpapír- és Tızsdefelügyelet összevonásával létrejött az Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet. 2001-tıl ezt a feladatot a biztosítási szektor felügyeletével kiegészítve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. A törvény nagy hangsúlyt helyez az ügyfelek tájékoztatására és az üzletszabályzat készítésére. A betétesek védelme érdekében bıvült az Országos Betétvédelmi Alap hatásköre és eszközrendszere. Az intézményrıl, illetve tevékenységérıl szóló korábbi törvény hatályon kívül került, szabályozása a hitelintézeti törvénybe került bele. Az Országos Betétvédelmi Alapra nem vonatkoznak tulajdonosi korlátozások, baj esetén tulajdonjogot szerezhet a hitelintézetekben és azok irányítását is átveheti. Az uniós bankszabályozás folyamatos fejlıdését jól nyomon lehet követni az elfogadott irányelvek megismerésével. Fontos kiemelni a Bázel II. néven emlegetett, 2004-ben elfogadott nemzetközi tıkeegyezményt, amelyet a kapcsolódó direktívák módosításával az Európai Unió is 44 Pénzügyi intézmény a pénzügyi vállalkozás és a hitelintézet. Utóbbi bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet lehet.
  • 389 átültetett a jogszabályaiba. A Bázel II. tıkeegyezmény a hitelintézeteket és befektetési vállalatokat a fejlettebb kockázatkezelésre, a kockázati tudatosság erısítésére ösztönzi. Az irányelvek módosítása a tıkefogalom és piaci kockázat szabályai kivételével a Bázel I-es szabályozást váltotta fel. Az ezredforduló utáni bankszektor A magyar bankrendszer reformja és stabilizálása összességében sikeresen lezajlott a 90-es évek derekára. Mivel Magyarország kis, nyitott, exportorientált gazdaság, a globalizáció hatásai nálunk is megmutatkoznak. A világ pénz- és tıkepiacain megugrott a felvásárlások és összeolvadások száma, ami hazánk bankszektorát sem hagyta érintetlenül. A bank-, a biztosítási és a befektetési szektorok közötti fúziók motivációja sok esetben az, hogy a létrejövı pénzügyi konglomerátummal az ügyfelek számára integrált szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. Az ügyletek átnyúlnak az országhatárokon, így érve el az ügyfélkör bıvítését és a méretgazdaságos mőködést.45 A magyarországi fúziók és felvásárlások46 hátterében különbözı tényezık húzódtak meg. A konszolidáció után közvetlenül belföldi bankok egyesülésének motivációja lehetett az, hogy versenyképes szolgáltatásokat nyújtsanak és költségtakarékosan mőködjenek. 1997-ben a növekedési lendületét elvesztı Corvinbank a Konzumbankba olvadt. Egy másik fúziós példa az MHB és az ABN Amro esete. Az 1993-ban alapított ABN Amro Magyarország anyavállalata 1996 végén privatizálta az MHB-t, majd azt a leányvállalatába olvasztotta. Beolvadás történt amiatt, mert a külföldi anyavállalatok fuzionáltak, de úgy is végbement már hazai egyesülés, hogy az anyavállalatok fúziója nem történt meg. Elıbbit példázza a CIB Bank és az Inter-Európa Bank erejének egyesítése 2008. január 1-jével. Utóbbi eset a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel és az ABN Amro (Magyar) Bank Rt.-vel történt meg. A holland és a belga anyavállalatok 2000. évi megállapodását követıen 2001-ben az ABN Amro Magyarország beolvadt a K&H Bankba. Néhány további fúzió az ezredfordulót követıen: 45 Hazai példa is van az aktív felvásárló szerepére: a magyar érdekeltségő OTP térségbeli expanziója 2002-ben indult egy szlovákiai bankvásárlással, amelyet közép- és kelet- európai bankakvizíciók sora követett: Bulgáriában 2003-ban, Romániában 2004-ben, Horvátországban 2005-ben, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban és Montenegróban 2006-ban jelent meg. 46 Angolul mergers and acquisitions (M&A).
  • 390 2000-ben a Citibank megvásárolja az ING Bank Rt. magyarországi lakossági üzletágát és fiókhálózatát, melynek révén jelentısen nıtt ügyfélbázisuk, és kialakult országos fiókhálózatuk. Az MKB Bank 2003-ban a bankprivatizációs folyamat egyik utolsó lehetıségeként megvásárolta az államtól az elsısorban kis- és középvállalati, valamint lakossági ügyfelekkel rendelkezı Konzumbankot, ami a következı évben teljes mértékben beolvadt az MKB-ba, növelve ezzel az ügyfeleinek a számát, piaci súlyát és a fiókhálózatát. 2003-ban került sor a Postabank és Takarékpénztár Rt. eladására. A gyıztes Erste Bank Hungary Rt.-be 2004 elején olvadt be a hitelintézet. Az új évezredben a vállalati piac mellett intenzívebb lett a verseny a lakossági szegmensben is, ami új és magasabb színvonalú szolgáltatások megjelenését kényszerítette ki. Bıvültek a kártya-szolgáltatások, a telefon-banking lehetıségei, valamint a számítógép-használat növekedésével emelkedett az internetes szolgáltatások iránti kereslet. 2008-ra a netbankot használók száma elérte az 1,9 milliót. A fejlesztéseknek köszönhetıen az ügyfelek – banktól függıen – sok mindent intézhetnek interneten keresztül: átutalások indítása, betétlekötés, tranzakciók ellenırzése, számlainformációk lekérdezése, befektetési jegyek vétele/eladása… stb. Az elektronikus szolgáltatások fejlıdésének következı lépcsıfokát az internetkapcsolattal rendelkezı mobiltelefonok tömeges elterjedése jelenti, s bár lassúbb ütemben, de növekszik a csak neten használható webkártyák száma is. Az évezred elején a verseny fokozódása ellenére fıleg a mőködési hatékonyság javulásának, a jutalékjövedelmek és az aktivitás növekedésének következtében emelkedett a bankrendszer jövedelmezısége. Nıtt a mérlegfıösszeg/GDP arány, amelynek oka a hitelállomány bıvülése volt. Szerkezetileg a hitelek GDP-arányos állományának növekedése gyorsabb volt a lakossági hitelek esetében, és mérsékeltebb a vállalkozások hitelezése tekintetében. A lakossági hiteleken belül a lakáshitel-állomány bıvülését 2002 nyaráig a kedvezményes lakástámogatási rendszer, míg utána a bankok devizaalapú konstrukciói ösztönözték. A folyamat makrogazdasági kockázatai végül a pénzügyi válság miatt realizálódtak, nehéz helyzetbe hozva a bankrendszert és a lakosságot. Ennek elemzése viszont már túlmutat e könyvfejezet céljain.
  • 391 0 10 20 30 40 50 60 70 20 00 . jan . 20 00 . júl . 20 01 . jan . 20 01 . júl . 20 02 . jan . 20 02 . júl . 20 03 . jan . 20 03 . júl . 20 04 . jan . 20 04 . júl . 20 05 . jan . 20 05 . júl . 20 06 . jan . 20 06 . júl . 20 07 . jan . 20 07 . júl . 20 08 . jan . 20 08 . júl . 20 09 . jan . % 78 80 82 84 86 88 90 92 94 Devizahitelek részaránya (teljes állományon belül) Lakossági hitelállomány a GDP arányában Lakossági hitelállomány a rendelkezésre álló jövedelem arányában Fogyasztási ráta (jobb skála) % F.1-3. ábra: A lakosság hitelállományának és fogyasztási rátájának alakulása Forrás: MNB (2009)
  • 392 FÜGGELÉK 2. A lakástakarékpénztárak magyarországi kialakulása Törvényi háttér: 1996. évi CXII. tv. a Hitelintézetekrıl és a Pénzügyi vállalkozásokról 1996. évi CXIII. tv. a Lakástakarékpénztárakról 215/1996 (XII. 23.) kormányrendelet a lakás-elıtakarékosság állami támogatásáról 47/1997 (III. 12.) kormányrendelet a lakástakarékpénztár általános szerzıdési feltételeirıl A „lakástakarékpénztár” elnevezést a törvény (1996., évi CXIII. tv.) védi, a 4. bekezdés szerint: „A „lakástakarékpénztár elnevezést, e fogalom jelzıs alakját, továbbá rokon értelmő vagy idegen nyelvő megfelelıjét csak az e törvényben elıírtaknak megfelelıen alapított és mőködtetett szakosított hitelintézet használhatja.” Hazánkban bı egy évtizede jelentek meg a lakástakarékpénztárak, melyek a kollektív elıtakarékosság elve alapján mőködnek. A lakástakarékpénztári rendszer létrehozásának célja az volt, hogy létrejöjjön egy olyan intézményi keret, amely ösztönzi a lakáscélok megvalósítását saját tıkébıl elısegítı elıtakarékosságot, elısegítse a lakásvagyon állomány értékének megırzését, megteremtse a lakás- elıtakarékosság zárt és elkülönült rendszerben, biztonságos keretek között, állami támogatással történı lebonyolításának feltételeit. A pénztárak tulajdonképpen egy kölcsönalapból nyújtanak kölcsönöket, ennek az alapnak egy része a pénztártagok elıtakarékossági befizetéseibıl, másik része a betétek után felgyülemlett kamatokból, harmadrésze pedig az állami támogatásokból áll (és ezek után jár majd az olcsóbb lakáshitel). A lakástakarékpénztári modell lényege, hogy a pénztári tagok egy része befizet, másik része pedig hitelt vesz fel, vagyis az egyik finanszírozza a másikat. Abban az esetben, ha az új tagok belépése folyamatosan
  • 393 biztosított, az alap önfenntartóvá válik. A szerzıdés aláírásakor rögzítik, hogy az ügyfelek a jövıbeni felvehetı kölcsönösszegük hány százalékát kötelesek elıtakarékossággal kifizetni. A forma elınye, hogy lehetıvé teszi, hogy mind a betétek, mind pedig a kölcsönök fix kamatúak legyenek, azaz a szerzıdık számára a betéti és hitelkamatlábak is rögzítettek, azaz a tıkepiac változásainak nincsenek kitéve. A magyar rendszer a német mintát követve alakult ki, zárt rendszert, tehát a lakáskölcsönök folyósítását a betétesek megtakarításból, illetve a már hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl valósítják meg. Így egy sajátos finanszírozási körforgás jön létre. A magyar pénztárak már 2000-ben 55 Mrd Ft értékő megtakarítást és 13 Mrd Ft állami támogatást kezeltek. Az ezredfordulón bevezetett új lakástámogatási rendszer visszaesést okozott számukra, a lakásárak folyamatos növekedése következtében a nyújtott állami támogatással igénybe vehetı hitellehetıség értéke lecsökkent. Mindezek következtében a pénztárak veszítettek versenyképességükbıl. Késıbb, a támogatás mértékének megemelése segített valamelyest megerısíteni piaci helyzetüket. A piacon eredetileg négy pénztár tevékenykedett, de 2004-re az integrációk következtében két szereplı maradt a piacon (OTP Lakástakarék Zrt., Fundamenta Lakáskassza Zrt.). A 2004-es év végén Magyarországon közel egymillió embernek volt lakástakarékpénztári szerzıdése. A 2008. év során az OTP Lakástakarék Zrt., közel 106 ezer szerzıdést kötött 195,8 milliárd Ft szerzıdéses összeggel. Az ügyfelek által elhelyezett betétállomány 2008. december 31-én elérte a 154 milliárd Ft- ot. A Fundamenta Lakáskassza Zrt-nél a betéttel rendelkezı ügyfelek száma 2008-ban 535 ezerrıl 577 ezerre bıvült, a betétállomány 36,5 milliárd Ft- tal, 28,2 százalékkal 165 milliárd Ft fölé emelkedett, Jelenleg a hazai lakástakarék termékek penetrációja 10 százalék körüli. (Ez Németországban 40%, Ausztriában 65%, Csehországban 45%, Szlovákiában 20%, a magyarországi reális cél a 20-30%.) A lakástakarékpénztárak tevékenysége A lakástakarékpénztárak alaptevékenysége tehát a lakás-elıtakarékossági szerzıdés alapján végzett betétgyőjtés és hitelnyújtás. A megtakarítók a pénztárakon keresztül állami támogatáshoz jutnak. A megtakarítási
  • 394 idıszakban részösszeget kivenni nem lehet, felmondáskor az állami támogatás nem jár. Természetesen a szerzıdık számára a betéti és hitelkamatlábak is rögzítettek, így a tıkepiac változásainak nincsenek kitéve. A lakástakarékpénztár lakás-elıtakarékossági szerzıdést köt ügyfelével. Szerzıdéskötéssel lakás-elıtakarékoskodóvá válhat magánszemély (természetes személy), lakásszövetkezet, társasházi közösség. A szerzıdés egyrészt betéti szerzıdés, másrészt hitelígérvényt tartalmaz, egy meghatározott összegre, a szerzıdéses összegre szól. A szerzıdéses összeg a betétbefizetésbıl, a betéti kamatokból, az állami támogatásból, valamint a lakáskölcsönbıl tevıdik össze. A betéti és hitelkamatokat a szerzıdéskötéskor rögzítik, megállapítják a kölcsönhöz kapcsolódó hiteldíj mutatót is. Az állami támogatás mértékét jogszabály határozza meg. A támogatás mértékének esetleges késıbbi változtatása a már megkötött szerzıdéssel rendelkezık támogatását nem érinti. A támogatás mértéke a rendszer indulásának évében a befizetések 40%-a volt, 1998-tól a befizetések 30%- a. Természetesen csak az állami támogatás összege korlátozott nagyságú, a szerzıdéses összeg nem. Az állami támogatás csak akkor illeti meg az elıtakarékoskodót, ha a megtakarítását lakáscélra használja fel, azaz lakás-, ház-, tanya-vásárlásra, felújításra, bıvítésre, közüzem kialakítására, szerelésére stb. (bıvebb felsorolást lásd a törvényben). Magyarországon ma a lakástakarékpénztári konstrukció mindenki számára elérhetı, államilag támogatott lakáscélú megtakarítási lehetıség. Négy részbıl áll: az ügyfél rendszeres megtakarításaiból, az adott évben befizetett betétekre évente jóváírt 30%-os, maximum évi 72.000 Ft-os (adó és járulékmentes támogatás) állami támogatásból és az ezekre jóváírt kamatból, valamint a megtakarítási idı lejártát követıen a rendkívül olcsó, fix kamatozású forint alapú lakáshitelbıl. (Kivételek a társasházak, illetve lakóközösségek, ahol 241-nél több lakásos épület esetén a maximális állami támogatás értéke 324.000 Ft/év.) Az állami támogatás kizárólag lakáscélú felhasználás, továbbá minimum 4 éves elıtakarékosság esetén vehetı igénybe és maximum 8 évig jár. Az elıtakarékoskodó befizetési kötelezettségét teljesítheti egy összegben, vagy részletekben. A kedvezményes kölcsön igénybe vételéhez a megtakarítási idıszaknak legalább négy évnek kell lennie. Az elıtakarékoskodó bizonyos esetekben szüneteltetheti a befizetéseket, például, ha az ügyfél munkanélkülivé válik, de a szüneteltetés ideje nem tartozik bele a megtakarítási idıbe.
  • 395 A lakástakarékpénztár üzletszabályzatában köteles a szerzıdés szerinti betétgyőjtési és hitelnyújtási tevékenység és az áthidaló kölcsön nyújtásának általános szerzıdési feltételeit meghatározni úgy, hogy az legalább a következıket tartalmazza: a lakás-elıtakarékoskodó és a lakástakarékpénztár által teljesítendı szolgáltatások mértéke és gyakorisága, a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei, a szerzıdés alapján teljesítendı betételhelyezés után járó kamat mértéke, a lakáskölcsön igénybevételének feltételei, a minimális megtakarítási hányad, a minimális értékszám, a hitelképesség vizsgálata során figyelembe vett szempontok, a lakáskölcsön megtagadásának esetei, a lakáskölcsön kamatozása, illetve a teljes hiteldíj mértéke, a lakáskölcsönt igénylık között felállított sorrend meghatározásának módja, a kiutalásra kerülı szerzıdések meghatározása, a lakáskölcsön esedékessége és folyósításának lebonyolítása, a szerzıdés módosításának, különösen a szerzıdéses összeg felemelésének vagy csökkentésének, illetve a rendkívüli betételhelyezés feltételei és jogkövetkezményei, a szerzıdés felmondásának esetei és jogkövetkezményei, a betételhelyezés szüneteltetésének feltételei és maximális idıtartama, valamint a betét átruházásának feltételei, az áthidaló kölcsön igénybevételének lehetıségei, illetve a lakáscélú felhasználás bizonyításának okiratai. A lakástakarékpénztár köteles általános szerzıdési feltételeit oly módon meghatározni, hogy azok hosszú távon biztosítsák a lakás- elıtakarékoskodók és a lakástakarékpénztár által vállalt kötelezettségek összhangját. (Az általános szerzıdési feltételek módosításához a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye szükséges.) Léteznek olyan konstrukciók is, melyekkel az elıtakarékoskodás és a várakozási idı kiküszöbölhetı. Ha a banki lakáshiteleknél alacsonyabb törlesztı részletekre vágyunk, akkor érdemes lehet a lakástakarékpénztári és a "rendes" banki szisztéma ötvözetét kipróbálni, az ilyen kombinált ajánlatok mindkét hazai takarékpénztár és partnerbankjaik palettáján megtalálhatók. Ebben az esetben ugyanis az ügyfél azonnal hitelt kap a banktól, és közben elkezd elıtakarékoskodni a lakástakarékpénztári szerzıdése értelmében, majd 4 év után a pénztár törleszti a banki hitelt az ügyfél helyett. A lakástakarékpénztárból ugyanis elvileg csak leghamarabb négy év elıtakarékoskodás után juthatunk hitelhez (illetve két év elteltével úgynevezett áthidaló kölcsönhöz). A konstrukció elınye, hogy vissza nem térítendı állami támogatás is jár hozzá. Az állami támogatás családon belül ráadásul megtöbbszörözhetı, tehát érdemesebb mondjuk négy, 20-20 ezer Ft-os havi betétösszegő szerzıdést kötni, mint
  • 396 egy havi 80.000 Ft-os lekötést, akkor ugyanis négyszer 72.000 Ft kerül pluszban a család számlájára. Ebben az esetben persze a lakáscélú betétekhez hasonló adókedvezmény már nem jár, ahogyan a lakástakarékpénztártól felvett hitelek után sem. Az Országgyőlés 2009. július 1-jével módosította a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvényt. A módosítás értelmében a 2009. június 30-a után kötött lakás-elıtakarékossági szerzıdéseknél megszőnik a 8 éves futamidejő konstrukció szabad felhasználásának lehetısége. A változás várható hatása, hogy – bár megszőnik a szabad felhasználás lehetısége – megerısödik a lakástakarékpénztáron keresztül nyújtott lakáscélú támogatási forma. Az ügyfelek továbbra is élvezhetik a lakástakarékpénztárak nyújtotta elınyöket: állami támogatás, kiemelkedı hozam, az egész futamidıre rögzített, kiszámítható feltételek, kedvezı hitelkamatok és a kamatadó- mentesség. Az ügyfél a szerzıdésesben rögzített feltételek teljesítésével jogosulttá válik kedvezményes hitel felvételére. A hitel kiutalása azonban nem történik meg automatikusan. A lakástakarékpénztár kiutalási idıpontokat állapít meg. Kiutalási idıpont lehet például minden negyedév elsı munkanapja. Ezekben az idıpontokban a pénztár meghatározza, mely ügyfeleknek lehet a szerzıdéses összeget kifizetni, tehát a pénztár kiszámítja a rendelkezésére álló kiutalási összeget. Ez a betétbefizetések, az állami támogatások, ezek hozamai, a korábbi hitelekbıl visszakapott törlesztések összegeként kapható meg. A kiutalási összeg nagyságától függ, hogy a lakástakarékpénztár mennyi hiteligényt tud kielégíteni. Természetesen a kiutalási összegbıl kell kifizetni a felhalmozást követıen a betéteket, ezek kamatait, az elıtakarékoskodókat illetı állami támogatást, valamint ezek kamatait, a tıkepiacról felvett kölcsön törlesztését, és ezek kamatait. A fennmaradó rész szolgál fedezetül a kedvezményes kölcsönök folyósítására. Mivel a kiutalási összeg nagyságát a pénztár nem tudja elıre pontosan meghatározni, így nem vállalhat kötelezettséget arra, hogy mikor folyósítja egyes ügyfeleinek a kölcsönt. Ezért csak azt az idıpontot közlik, amikor optimális esetben kapná az ügyfél a lakáskölcsönt. A lakáskölcsön folyósításának feltételeit is teljesítenie kell az elıtakarékoskodónak. Az elıtakarékoskodónak meg kell takarítania a szerzıdésben rögzített összeget, a betétesnek el kell érnie a minimális megtakarítási idıt, a szerzızınek el kell érnie az elıírt minimális értékszámot és az ügyfélnek hitelképesnek kell lennie. (A hitelképesség
  • 397 vizsgálat a banki hitelezésnél szokványos szempontokra terjed ki, mint a jövedelem, fedezet, kezesek, stb.) Azok között a kölcsönigénylık között, akik az alapfeltételeknek megfelelnek, sorrendet állapítanak meg. A sorrend megállapításának alapja az egyes ügyfelekhez rendelt „értékszám”. Az alkalmazott értékszám számítási módját az egyes lakástakarékpénztárak maguk határozzák meg. A pénztárak azonban nem részesítik elınyben azokat, akik nagyobb összeget takarítanak meg. Az értékszám számításánál alapvetıen az jelent elınyt, hogy a szerzıdı a szerzıdéses összeg minél magasabb hányadát takarítsa meg, illetve a szerzıdéskötést követıen, minél elıbb fizesse be a vállalt megtakarítást. A pénztár meghatározza a különbözı konstrukcióinál érvényesítendı minimális értékszámot. Ennek az adott konstrukcióhoz kell illeszkednie, úgy, hogy biztosítsa a várható befizetések és kifizetések egyensúlyát. Amennyiben a kiutalási összeg nagysága elegendı, minden az alapkövetelményeket kielégítı hiteligénylı számára folyósítják a kölcsönt. Elıfordulhat azonban az a helyzet, amikor a kiutalási összeg nem teszi lehetıvé minden igény kifizetését. Ekkor játszik szerepet az értékszám által meghatározott sorrend. A pénztár megállapítja azt az értékszámot, amely teljesülése esetén (vagy az ezt meghaladó érték felett), kielégíti az ügyfelek hiteligényét. Ez az értékszám a célértékszám. (A lakástakarékpénztárnak felróható késedelem miatt a jegybanki alapkamatnak megfelelı kamatot kell jóváírni.) A lakástakarékpénztárak nyújthatnak áthidaló hitelt is ügyfeleiknek. Az áthidaló hitel nyújtására akkor kerül sor, amikor az ügyfél még nem érte el a megtakarítási idıt, de számára szükséges a hitelfelvétel. (Például kedvezı lehetısége nyílik lakásvásárlásra.) Az áthidaló kölcsön akkor nyújtható, ha a megtakarítási idıszakból legalább két év eltelt, a szerzıdı a szerzıdéses összeg 25%-át megtakarította, az eddigiekben a szerzıdéses kötelezettségeinek eleget tett, és hitelképes. Az áthidaló kölcsön piaci kamatozású. A kölcsönt a pénztár folyósíthatja szabad eszközei terhére, vagy a tıkepiacról felvett forrásból. Az ügyfél a hitelfelvételt követıen tovább folytatja a megtakarítást, törleszti a hitelt és fizeti annak kamatait. A késıbbiekben, amikor jogosulttá válik a kedvezményes lakáskölcsön felvételére, ezzel kiválthatja piaci kamatozású hitelét.
  • 398 A lakástakarékpénztárak mőködése Létrehozásuk elsıdleges célja az volt, hogy megteremtsék a lakás- elıtakarékosság zárt, biztonságos rendszerben, állami támogatással történı lebonyolításának feltételeit. A lakástakarékpénztárak a hatályos szabályozás szerint legalább kétmilliárd forint induló jegyzett tıkével alapíthatók kizárólag részvénytársasági formában, alaptevékenységként pedig betétgyőjtést és hitelnyújtást végezhetnek. A lakástakarékpénztárak specializálódott pénzintézetek, csak lakás- elıtakarékossági üzleti tevékenységgel foglalkozhatnak, ugyanakkor a lakástakarékpénztárakon kívül más pénzintézet nem végezhet ilyen tevékenységet. A lakáscélú betétgyőjtés és hitelezés zárt körben történı szervezése ugyanis nagy biztonságot és speciális üzletpolitikát kíván, amit specializálódott pénzintézetek tudnak igazán biztosítani.
  • 399
  • 400 IRODALOMJEGYZÉK • A pénzügyi intézményrendszer Magyarországon. Nebuló 2001 Kiadó, Budapest, 2003. • Ábel István – Szakadát László (1997): A bankrendszer átalakulása Magyarországon 1987-1996 között. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. július-augusztus, 635-652. o. • Bank- és biztosítástan (szerk.: Novotny Ádám); EKF, Gazdaságtudományi Intézet, 2006. • Bidie/Kane/Marcus: Befektetések I-II., Aula Kiadó 2005. • Bozsik Sándor (2007.): A magyar bankrendszer fejlıdése 2000 és 2004 között. In: Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején (szerk.: Lentner Csaba). Akadémiai Kiadó, Budapest. • Farkas Szilveszter: Biztosítás. Universitas-Gyır Kht. Gyır, 2007. • Dr. Ferencz Iván: A lakáscélú hitelezés és a lakás- takarékpénztárak; Pázmány Péter Tudományegyetem, Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet 2008. március 31. • Gál, I. 2004. A pénzmosás, KJK. • Huszár Lilla: Jelzáloghitelezési rendszerek és a lakáspolitika kapcsolatának bemutatása, nemzetközi összehasonlítás, Doktori (PhD) értekezés, NYME-KTK, 2006. • Huszti Ernı – Lentner Csaba – Seregdi László – Tarpataki László (2002): Bankszabályozás. Kiadó: A „Soproni Pénzügy Szakos Egyetemi Hallgatók Szakkollégiuma” Alapítvány, Sopron. • Jelentés a pénzügyi stabilitásról. Magyar Nemzeti Bank, 2009. november. • Kiss Gergely-Vadas Gábor: A lakáspiac szerepe a monetáris transzmisszióban, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. május. • Kiss Kornélia: A lakáselıtakarékosság új rendszere (Bankszemle 1996., XL. évf. 5. szám) • Kiss Kornélia: A lakástakarékpénztárakról szóló törvény és a kapcsolódó rendeletek (Bankszemle 1996., XL. évf. 11-12. szám) • Lajtai György – Vanicsek Mária (1999): Adóskonszolidáció – Számadás a Talentumról. ÁPV Rt.
  • 401 • Lentner Csaba – Tóth Gergely – Polyák Imre (2005): Bankfúziók hatásai Közép-Európa gazdasági felzárkózására. Átalakulási folyamatok Közép-Európában, Széchenyi István Egyetem, Jog-és Gazdaságtudományi Kar, Gyır, 43-52. o. • Lilley, P. 2001. Piszkos ügyletek, Perfekt Kiadó. • Lırincné Istvánffy Hajna (1999): Nemzetközi pénzügyek. Aula Kiadó. • May R. (szerk.) (2003) Vagyon-, Alap-, és Portfóliókezelés (BAMOSZ - Nemzetközi Bankárképzı Központ, Budapest. • Robinson, J. 1996. Pénzmosoda, Park Könyvkiadó. • Szabó L. (2004): Befektetés (SALDO, Budapest) • Szalkai István (1995): A monetáris irányítás Nemzetközi Bankárképzı Központ, Budapest. • Szegediné dr. Sebestyén K. (szerk.) (1997): Értékpapírok kézikönyve (Agrocent Kiadó, Budapest) • Ursprung János [1996]: A kétszintő bankrendszer fejlıdése Magyarországon 1987-1995. Kézirat. • Vagyon-, alap- és portfóliókezelés, Aula Kiadó 2003. • Dr. Vágyi Ferenc Róbert: Adósminısítés – hitelminısítés – banki kockázat (2001)Pénzügyi szilánkok Szerk.: Dr. Lentner Csaba. • Várhegyi Éva (2001): Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. július–augusztus, 581–598. o. • Veress József (szerk.) 1999. Gazdaságpolitika. Aula Kiadó. • Wachtel, Paul (1997): A külföldi bankok szerepe a közép-európai átmeneti gazdaságokban II. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. február, 124-141. o. Fontosabb felhasznált jogszabályok jegyzéke: • 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról. • 215/1996. Kormányrendelet a lakáselıtakarékosság állami támogatásáról. • A hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény. • 2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról. • 4/1997. Kormányrendelet a lakástakarékpénztár általános szerzıdési feltételeirıl.
  • 402 • A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény. • A tıkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény. • A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény • A hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint egyes szakosított hitelintézetekrıl szóló törvények módosításáról szóló 2007. évi LI. törvény. • A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 2007. évi CXXXV. törvény. • A befektetési vállalkozásokról és az árutızsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhetı tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény. • A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény. • A biztosítók éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 192/2000. (XI. 24.) Kormányrendelet. • A befektetési alapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 215/2000. (XII. 11.) Kormányrendelet. • A kockázati tıketársaságok és a kockázati tıkealapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 216/2000. (XII. 11.) Kormányrendelet. • A Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 221/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet. • A magánnyugdíjpénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 222/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet. • Az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 223/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet. • A hitelintézetek nyilvánosságra hozatali követelményének teljesítésérıl szóló 234/2007. (IX. 4.) Kormányrendelet. • A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, szóló 250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet. • A befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 251/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet.
  • 403 • Az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezı pénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 252/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet. • A hitelezési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl szóló 196/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet. • A mőködési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl szóló 200/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet. • A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 399/2007. (XII. 27.) Kormányrendelet. • 1991. évi LXIX. törvény a pénzintézetekrıl és a pénzintézeti tevékenységrıl. • 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról. • A hitelintézetek befektetési szabályzatáról szóló 21/2007. (IX. 15.) PM rendelet. • Összevont alapú szavatoló tıke és összevont alapon számított tıkekövetelmény számításáról szóló 27/2007. (XII. 20.) PM rendelet. • A kötelezı jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének és elhelyezésének módjáról szóló – többször módosított - 10/2005. (VI.11.) MNB rendelettel (tartalékrendelet. • A kötelezı tartalékráta mértékérıl szóló 15/2008. (XI.24.) MNB rendelet. • A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet. • 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról. • 1959. évi IV. törvény. Honlapok: www.fogyasztovedelem.com www.pszaf.hu www.mnb.hu www.bet.hu www.pba.hu www.magyarorszag.hu www.bamosz.hu
  • 404 SZERZİK BEMUTATKOZÁSA
  • 405 Dombi Zsuzsa A Magyar Nemzeti Bankban, kereskedelmi bankokban, a Pénzügyminisztériumban, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél dolgoztam. A két utóbbi szervezetnél a pénzügyi visszaélésekkel, ezen belül a pénzmosással foglalkoztam, ennek kapcsán nemzetközi tárgyalásokon és hazai egyeztetéseken vettem részt. 1993 óta tanítok pénzügyeket, bankszakmai ismereteket és üzleti kommunikációt. Éliás János Egyetemi tanulmányaimat a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végezetem, itt kaptam meg az elsı diplomámat, mint okleveles közgazdász-tanár. A második diplomámat is ezen az egyetemen szereztem meg, elvégeztem a szociológiai szakot is. Pár év egyetemi oktatás után a „bankvilágban” kezdtem el dolgozni, kezdetben piaci elemzésekkel, termékfejlesztéssel, hitelezési kockázatokkal és hitelfolyamatokkal foglalkoztam, majd 1997-tıl a jelzálog hitelezés lett a fı profilom. Részt vettem a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. elıkészítésében, létrehozásában és a mőködésének elsı pár évében. A további munkáim is a jelzálog hitelezés kialakítása és mőködtetése körül forogtak-forognak jelenleg is. A munkáim mellett részt vettem 1997-2000. között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Ph.D. programjában, 2000-ben védtem meg és kaptam meg a Ph.D. doktori címemet, amelynek témája a jelzálog hitelezés volt. A doktori fokozat megszerzésétıl kezdve, a munkám mellett, folyamatosan tanítok a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékén jelzálog hitelezést.
  • 406 2006-tól Címzetes egyetemi docens vagyok a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékén. A hazai szakmai sajtóban megjelent publikációim fıleg a jelzálog hitelezéssel, a hitelezési kockázatokkal foglalkoznak. Gál Veronika Alexandra Dombóváron születtem 1985. április 23-án. 2003-ban érettségiztem a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium nyolcosztályos képzésében. Ezután nyertem felvételt a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karára közgazdász-gazdálkodási szakra, ahol akkor indult ez a képzés elsı ízben. Egyetemi éveim alatt többször kaptam köztársasági ösztöndíjat és IV-V. éves hallgatóként demonstrátorként vettem részt a Gazdaságtudományi Kar Pénzügy- és Közgazdaságtan Tanszékének munkájában. 2008-ban kaptam okleveles közgazdász diplomát, pénzügy szakirányon. Ezután nyertem felvételt a Kaposvári Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolájába nappali tagozatra. Kutatási területem a kis- és középvállalkozások tıkeszerkezetének sajátosságai Magyarországon. Azóta PhD hallgatóként az oktatásban is aktívan részt veszek. Legfontosabb oktatott tárgyaim: Gazdasági ismeretek, Vállalati pénzügyek, Vállalati pénzügyi tervezés, Pénzügyi számítások és pénzügyi piacok, Mikroökonómia, Makroökonómia.
  • 407 Kovács Róbert Egyetemi alapoklevelét 2003. júliusában szerezte az NYME-KTK Gazdálkodási Szakán, Pénzügyi fıszakirányon, Európai Uniós pénzügyek mellékszakirányon. Tanulmányait másoddiplomás képzésen folytatta biztosítási posztgraduális képzésben, szakirányú másoddiplomával 2006 februárja óta rendelkezik. 2005 ıszétıl esti tagozatos PhD hallgató. Fıként a pénzügyi (monetáris és fiskális) folyamatok tanulmányozásával és oktatásával foglalkozik, többek közt a nemzetközi pénzügyi, biztosítási és banki vonatkozásban. Kovács Tamás Körmenden született 1981-ben. A város Kölcsey Ferenc Gimnáziumában megszerzett érettségi bizonyítványa után felsıfokú tanulmányait 2000-ben kezdte meg a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán gazdálkodási szakon. 2002-tıl az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat tagja, 2004-ben Köztársasági ösztöndíjas. Egyetemi diplomáját 2005-ben szerezte meg Alma Mater kitüntetéssel pénzügy fıszakirányon. 2006- ban nemzetközi kontroller, 2008-ban adótanácsadó képesítést szerzett. A diploma megszerzése után kutatási tevékenységét a Közgazdaságtudományi Kar Széchenyi István Doktori Iskola pénzügyi alprogramjában kezdte el, a kockázati- és magántıke-befektetések gazdaságra gyakorolt hatásait vizsgálja. Kutatási területéhez szorosan kapcsolódva 2007 februárjában „A kockázati tıkebefektetés szerepe és lehetıségei a regionális gazdaságfejlesztésben” címmel Gyırben szervezett konferenciát, nyáron pedig az INNOSTART Nemzeti Üzleti és
  • 408 Innovációs Központnál bıvítette szakmai ismereteit, s segítette az intézmény munkáját. 2006 óta oktat az egyetemen. Fı tárgyai: vállalati pénzügyek, ellenırzés, pénzügyi számítások és pénzügyi piacok, pénztörténet, EU-s ismeretek. Magánemberként uniós pályázatok és üzleti projektek pénzügyi tervezésével, valamint belsı ellenırzéssel foglalkozik. Kövér Ágnes Két, rövid idejő munkahely után 1974-tıl 10 évet dolgoztam a Csepel Mővek ipari víztisztító és vízellátó üzemében. Ez idı alatt kaptam szakképesítést 1977-ben: víztermelı, szennyvíztisztító és méregtelenítı, 1978-ban: gépszerelı géplakatos szakmában. 1980-ban felvettek a Mőszaki egyetem gépészmérnöki karára1982-ben megszületett a kislányom. A körülmények úgy hozták, hogy nem tudtam befejezni az egyetemet. Gimnáziumi idıszak alatt kezdtem el a vitorlázó repülést, melyet 1972-tıl az 1985-ben bekövetkezett balesetemig intenzíven, versenyszerően végeztem. Ezen a területen szereztem 1983-ban korlátozott rádió- távbeszélı kezelıi, 1985-ben közforgalmon kívüli repülésirányítói képesítéseket. Baleset után 1990-ig (MHSZ megszőnéséig) a Hármas-határhegyi repülıtéren voltam gazdasági vezetı, innen a Garancia Biztosítóhoz kerültem a díjkönyvelésre. Számvitel területén 1992-tıl –pénzügyi ügyintézı, képesített könyvelı szakérettségi megszerzése után– kezdtem dolgozni. Államháztartási számviteli gyakorlatomat 1992 és 1995 között az OTSH által fenntartott Budai Edzıtáborban, valamint a magyar Öttusa Szövetségnél, és annak Alapítványánál szereztem. PSZF képzésben 1996-ban szereztem meg a mérlegképes könyvelıi képesítést, s ezt használom a mai napig is a sikeresen mőködı könyvelıirodámban. Okleveles közgazdász diplomámat a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Ka Gazdálkodási szak pénzügy szakágazatán szereztem 2001-ben.
  • 409 Sajátos számviteli ismereteket a MÁV Biztosító egyesületnél tanultam , ahol fıkönyvelıként dolgoztam. Jelenleg a Kondor Béla Közösségi Ház gazdasági vezetıje vagyok. Az A+Euro-Pay SzKI (késıbb SZIGMA + Gimnázium és Szakképzı Iskola), valamint az IQSTAR Oktatási Centrum által szervezett mérlegképes-, egyéb OKJ-s tanfolyamokon 2001-tıl oktatok, legfıképpen számvitelt. Két félévet tanítottam számvitelt a Nyugat-Magyarországi Egyetem posztgraduális képzésén, Budapesten. . 2008. szeptemberétıl a Kaposvári Egyetemen PhD képzésében veszek részt. Parádi-Dolgos Anett Kaposváron születtem 1979. július 2-án. A somogyi megyeszékhelyen végeztem szakközépiskolai tanulmányaimat, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában, majd a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattudományi Karára nyertem felvétel és 2003-ban a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán végeztem okleveles gazdasági agrármérnökként vidékfejlesztési szakirányon. A Kaposvári Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskolájának 2003-2006 között nappali tagozatos doktorandusz hallgatója voltam. Ebben az idıszakban az egyetem Számvitel és Statisztika Tanszékén oktatattam számvitel, gépi könyvelés tantárgyakat, valamint részmunkaidıs könyvelıként dolgoztam egy könyvelı és tanácsadó irodánál. 2003-ban mérlegképes könyvelı oklevelet szereztem. 2006 szeptemberétıl a Pénzügy és Közgazdaságtan Tanszéken dolgozom jelenleg egyetemi adjunktusként. Oktatott tantárgyaim makro-, mikroökonómia, adózási ismeretek, vállalati pénzügyek, költségvetési pénzügyek stb. 2007-ben doktori (Ph.D) címet szereztem, amely dolgozatának címe „A gazdasági versenyképesség és az adózás összefüggései az Európai Unióban”.
  • 410 Pataki László Sopronban született. Nıs, két fiúgyermek édesapja. Általános és középiskoláit Sopronban végezte. Elsı oklevelét a Gödöllıi Agrártudományi Egyetemen szerezte üzemszervezı szakon 1987-ben. Ugyanebben az évben mérlegképes könyvelıi szakképesítést szerzett mezıgazdasági szakon. 1990-ben vállalatgazdasági - gazdaságelemzı szakmérnöki oklevél birtokosa lett. 1992- ben mérlegképes könyvelı lett pénzintézeti szakon is. Egyetemi doktori értekezését 1993-ban védte meg. PhD fokozatot 2003-ban szerzett a Szent István Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskolájában. 1987 és 1998 között a Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Számviteli és Pénzügyi Tanszékén dolgozott tanársegédként, majd adjunktusként. 1998 és 2007 között a Károly Róbert Fıiskola Számviteli és Pénzügyi Tanszékén oktatott fıiskolai docensként. 2008-óta dolgozik a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Pénzügyi és Számviteli Intézetében. Számos posztgraduális és tanfolyami jellegő képzésben tartott konzultációkat. Jelenleg is oktat a Szent István Egyetem MBA programjában. Rendszeresen oktat mérlegképes könyvelık továbbképzésein. Szakterületei: a vállalati pénzügyek, vállalkozásfinanszírozás, általános pénzügyek, nemzetközi pénzügyek. Oktatói tevékenysége mellett könyveléssel és pénzügyi tanácsadással is foglalkozott(ik). 5 éven keresztül volt ügyvezetıje a gödöllıi székhelyő Kontír Plusz Kft-nek. Emellett több cégnél végzett szakértıi tevékenységet (Agroconsult Kft, Földmíves Kft, stb.). Bejegyzett bírálója a TEMPUS Közalapítványnak. 2005 óta szakmai szerkesztıje a RAABE Kiadó Agrártámogatások-, hitelek, pályázatok címő cserélhetı lapos kézikönyvének. 5 évig volt elnöke egy KHT Felügyelı Bizottságának. 12 évig volt Gödöllı Város Önkormányzata Pénzügyi Bizottságának külsı tagja. Publikációinak száma eléri a százat, amelyek között tankönyvrészletek, egyetemi és fıiskolai jegyzetek, szakcikkek, konferencia kiadványok egyaránt találhatók.
  • 411 Seregdi László Seregdi László a Pénzügyi és Számviteli Fıiskola elvégzését követıen 1991-ben kezdett az Állami Bankfelügyeleten dolgozni. Az azóta eltelt idıszakban elsısorban a pénzügyi szektor szabályozási kérdéseivel foglalkozott, de részt vett felügyeleti módszertanok kidolgozásában, felügyeleti ajánlások és módszertani útmutatók elıkészítésében is. A szabályozási kérdések közül kiemelten foglakozott a szavatoló tıkéhez, tıkemegfeleléshez, kereskedési könyvhöz, követelések minısítéséhez kapcsolódó jogszabályok kialakításával. Tagja a CEBS egyik fontos munkacsoportjának az EGPR-nek (Expert Group on Prudential Requirements). Jelenleg a PSZÁF Szabályozási Osztályát vezeti fıosztályvezetı helyettesi beosztásban. Soós Renáta A közgazdasági ismereteket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem KE pénzügy fıszakirányán szerezte 1995-ben, Köztársasági ösztöndíjasként. Ezt követıen nagyobb vállalatoknál dolgozott pénzügyi elemzıként, kontrollerként kontrolling vezetıként (Középület Építı Rt., MAHART Rt.) Mindeközben PhD kutatásokkal is foglalkozott „A számviteli információs rendszer korszerősítésének kérdései a folyami áruszállítás vezetıi információs rendszerében - „eljutni a fuvarszintő fedezetig” – „ témakörben. 2004-tıl a bank szektorban helyezkedett el, elıbb a hitelkockázati fıosztály osztályvezetıjeként (KH Bank Rt), majd kontrolling vezetıként az IC Bankban. 2009-tıl a BCE egyetemi adjunktusa. Az egyetemi Modern vállalati pénzügyek, valamint Pénzügytan oktatása mellett a bankárképzı és a brókerképzı központokban is vezetett kurzusokat a Banki tanácsadó képzés keretében valamint a Befektetések és az Értékpapír számtan témakörökben. Publikációi jellemzıen pénzügyi számítások és a vállalati pénzügyi számítások témakörébe esnek.
  • 412 Szóka Károly Sopronban született, ott folytatta tanulmányait. Egyetemi tanulmányait a soproni - akkori nevén – Erdészeti és Faipari Egyetemen kezdte, majd 2001-ben Pro Patria és Alma Mater kitüntetéssel végzett – az új nevén – Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, Pénzügyi és Számviteli fıszakirányon. Egyetemi tanulmányai alatt öt alkalommal vett részt Tudományos Diákköri versenyen, legjobb eredménye, regionális TDK versenyen elsı helyezés. 2002-ben Okleveles adótanácsadói végzettséget szerzett. 2003 óta szervezi a Közgazdaságtudományi Karon folyó Pénzügyi felsıfokú Szakképzést, részt vett a NYME-KTK-n 2009-ben beinduló Pénzügyi BSC képzés kidolgozásában. 2006-ban Nemzetközi controller végzettséget szerzett, rákövetkezı évektıl a képzés Pénzügy és számvitel blokkját oktatja. Doktori képzését a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Széchenyi István Gazdasági folyamatok elmélete és gyakorlat Doktori Iskolájában kezdte 2002 szeptemberében. Témája: „A pénzügyi-számviteli tervezés és a controlling összefüggései és gyakorlata”. A doktori disszertációját 2007. novemberében védte volt. Fıbb oktatott tárgyai: Gazdasági elemzés, Pénzügyi Piacok, Pénzügyi elemzés, Vállalkozásfinanszírozás, Vállalkozások pénzügyi kontrollingja. Magánemberként egyéni vállalkozóként is dolgozik, pénzügyi és számviteli témában tart elıadásokat, tanfolyamokat, üzleti-pénzügyi tervezéssel és kontrollinggal foglalkozik, mely szervesen illeszkedik kutatási területéhez. Számos pénzügyi témájú konferencián tartott már és tart rendszeresen elıadásokat, jó néhány publikációja jelent már meg hazai és nemzetközi konferenciákon, magyar és angol nyelven.
  • 413 Zatykó Péter 1990-ben szerez diplomát a Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Közgazdasági és Társadalomtudományi Karán, ahol fı érdeklıdési területe a vezetéstudomány. Diplomamunkáját projektmenedzsment témakörben írja. 1994-ben a budapesti Nemzetközi Bankárképzı Központban szerez posztgraduális számviteli és pénzügyi ACCA (Chartered Association of Certified Accountants [Glasgow, UK]) diplomát. Ezen kívül számos külföldi intézménynél vett részt szakmai továbbképzéseken, fıként vezetıképzı kurzusokon, többek között, Svájcban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Folyékonyan beszél angolul, valamint alapfokú német nyelvtudással is rendelkezik. Az 1993 és 1999 között az ÁB-AEGON Biztosítótársaságnál dolgozik. Az elsı évben – a budapesti régió kontrolling csoportjának vezetıjeként – részt vesz a régió reorganizációjában, pénzügyi elemzések és döntések elıkészítésében, felel a nemzetközi standardoknak megfelelı tervezési, ellenırzési és beszámolási rendszer kidolgozásáért és mőködtetéséért. 1994-1995-ben a tervezési és ellenırzési terület vezetıje, az ÁB-AEGON Nyugdíjalap felügyelı bizottságának is elnöke. 1997-tıl 1999-ig a társaság vállalati ügyfélkörért felelıs vezérigazgató-helyettese, valamint az AEGON Nyugdíjpénztárszervezı és Szolgáltató Rt. vezérigazgatója és a Monéta felügyelı bizottságának elnöke. 1999 októberétıl 2005 augusztusáig a Citibanknál tevékenykedik. A kis- és középvállalatokra összpontosító üzletág vezetıje. Felügyeli és vezeti az üzletág értékesítési és termékpolitikáját, a kockázatkezelést és a marketinget. Késıbb a lakossági üzletág értékesítési vezetıje, felel az üzletág valamennyi értékesítési csatornájáért, beleértve az ügynökhálózat, a fiókhálózat és az értékesítési központok fejlesztését, bıvítését. 2005. augusztus 1-jétıl a Budapest Bank Lakossági Üzletágat irányító vezérigazgató-helyettese, az Igazgatóság tagja. A bank lakossági értékesítési, autófinanszírozási, alapkezelıi, jelzálog-hitelezési és fedezetlen hitelekkel kapcsolatos tevékenységét felügyeli. Az AEGON Magyarország Zrt. Igazgatótanácsa 2006. október 15-i hatállyal a biztosítótársaság vezérigazgatójává nevezi ki, majd 2009. január 1-tıl irányítja a magyarországi cégcsoportot.
  • 414 Varga József Tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügy Szakán végezte 1983 és 1987 között. 1992-ig ugyanitt tudományos aspiráns, azóta is e tanszéken dolgozik. 1992-ben egyetemi doktori fokozatot, 2003-ban Ph.-D.- fokozatot szerzett. Különbözı hazai, szlovákiai és erdélyi felsıoktatási intézményben tanított pénzügytan, banküzemtan, számvitel és pénzügypolitika tárgyakat, ezenkívül oktatott a Nemzetközi Bankárképzı és az ELTE Jogi Továbbképzı Intézet tanfolyamain, számtalan okleveles könyvvizsgáló és mérlegképes könyvelı képzésen. Jelenleg a Budapeti Corvinus Egyetemen fıállású, a Kaposvári Egyetemen félállású egyetemi docens. Néhány pénzügyi, banki és számviteli szakkönyv szerzıje, illetve társszerzıje. Vágyi Ferenc Róbert Elıször a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett okleveles közgazda (1988) diplomát, majd ugyanott egyetemi doktori címet. Szakmai továbbképzés keretében megszerezte az adótanácsadói (1989), az okleveles könyvvizsgálói (1997), majd az okleveles adószakértıi (2003) képesítést, végzettséget. PhD- fokozatot 2005-ben szerzett. 1993 óta folytat oktatási tevékenységet, 2001 óta az NYME KTK Pénzügyi és Számviteli Intézete keretében, majd 2003-tól óraadóként az ELTE JTI-ben. 2001-ben az akkori dékán hívására jött Sopronba oktatni. Elıtte dolgozott a bankszektorban, a közigazgatásban és a vállalati szektorban is. Több cégnek volt a gazdasági vezetıje vagy tanácsadója (pl. HEKA Rt., Bábolna Rt.). A Magyar Okleveles Adószakértık Egyesülete alelnökeként szakmai érdekképviseletet lát el egyes adózási képzések jogszabályi hátterének megteremtésében, valamint szervezi az egyesület nemzetközi kapcsolatait és rendezvényeit. Alelnökként és kutatóként is foglalkozik az
  • 415 adórendszer változásával, az egyes adóreformok közgazdasági és társadalmi hatásaival, nemzetközi adózási kérdésekkel, a nemzetközi eredmények és fejlıdési irányok feltárásával, a nemzetközi és a hazai adótervezési technikák és módszerek alkalmazásával, valamint az összehasonlító adótan kidolgozásával. Szakmai kompetenciájáról számos más szakmai és civil szervezetben való tagsága tanúskodik. Tanácsadói- és felsıoktatási kulcsterületei: nemzetközi adótervezés (vállalkozásalapítás, holdingtervezés), belföldi adótervezés, számviteli tanácsadás, kontrollingrendszerek tervezése és kidolgozása, az üzletviteli tanácsadás több területe, így: üzleti tervek, pályázatok, adóinformatika, innovációmenedzsment. Számos pénzügyi témájú konferencián tartott már és tart rendszeresen elıadásokat. Számos publikáció és szakkönyv szerzıje, illetve társszerzıje.
  • 416
  • 417 A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR által meghirdetett mesterszakok 1. KÖZGAZDÁLKODÁS ÉS KÖZPOLITIKA MESTERSZAK Szakirányok és specializációk A hallgatók a 3. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám függvényében: − Közintézményi menedzsment − Egészségügyi ágazati szakértı − Hivatalos statisztika (Officiel Statistics) 2. NEMZETKÖZI GAZDASÁG ÉS GAZDÁLKODÁS MESTERSZAK Szakirányok és specializációk A hallgatók az 1. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám függvényében: − Európai integráció és globalizáció − Nemzetközi pénzügyi, számviteli és controlling − Nemzetközi menedzsment (német nyelven) 3. REGIONÁLIS ÉS KÖRNYEZETI GAZDASÁGTAN MESTERSZAK 4. VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉS MESTERSZAK 5. VEZETÉS ÉS SZERVEZÉS MESTERSZAK Szakirányok és specializációk A hallgatók a 3. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám függvényében: − Emberi erıforrás menedzsment és szervezetfejlesztés − Információ-menedzsment 6. KÖZGAZDÁSZTANÁR MESTERSZAK ( A NymE Benedek Elek Pedagógiai Kar által meghirdetett képzések között) Szakirányok és specializációk: A hallgatók a kereskedelem és marketing szakirányra kerülnek felvételre.
  • 418 SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEINK 1. Egészségügyi képzések: - Orvos-közgazdász szak - Gyógyszerész-közgazdász - Egészségügyi menedzsment szak - Egészségturisztikai szakközgazdász és szakidegenvezetı szak - Egészségügyi minıségbiztosítási tanácsadó/szakközgazdász szak - Egészségügyi controller tanácsadó/szakközgazdász szak - Egészségügyi közigazgatási tanácsadó/szakközgazdász szak - Egészségügyi szóvivı és kommunikációs tanácsadó/szakközgazdász szak 2. Hivatalos statisztika 3. Mérnök közgazdász 4. Jogász közgazdász 5. Executive MBA 6. Vállalatgazdasági tanácsadó SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEINK (akkreditálás alatt) 7. Nemzetközi adózás 8. Pénzügyi és informatikai folyamatszervezı 9. Pénzügyi, adó, illeték vám szaktanácsadó További információ: www.ktk.nyme.hu és www.spek.hu