1

P a d á n y i V i c t o r

A NAGY TRAGÉDIA

(Szintézis)

második rész

Íme a folytatás

GEDE TESTVÉREK BT. KIADÁSA1995

2

GEDE TESTVÉREK BT.Felelős kiadó: Gede Tibor1 Maher St Pawkner 3060 Vic.Australia 031357-2129A könyv megrendelhető: 1385 Budapest 62 Pf. 849

Padányi Viktor Jelentősebb munkáiSzéchenyi kultúrája, 1943A nagy tragédia: Első Rész, 1952Vérbulcsu, 1955Vászoly (történelmi dráma), 1955Rákóczi, 1961Dentumagyaria, 1963Two Essays:1. Hor-aha - Harku - Horka. Notes on the Menes Question.2. A new aspect of the Etruscan provenance.),1964Egyetlen menekvés, 1967Történelmi Tanulmányok 1972Májusi fagy (regény), 1975

ISBN 963 04 50089

Nyomás: A korábbi kiadás alapján a SZOLITER nyomdábanHódmezővásárhelyen Telefon: 62/ 341-385

Ívterjedelem: 41,5 (A/5)Felelős vezető: Benkő István

GEDE TESTVÉREK BT. KIADÁSA

1995

3

P a d á n y i V i c t o r

A NAGY TRAGÉDIA

(Szintézis)

második rész

Íme a folytatás

5

A katasztrófa

Quidquid delirant reges, plectuntur Achivi

Vergilius

7

I. A NEMZETISZOCIALIZMUSTÓL A NÁCIZMUSIG

1.Egy évtizeden át tartó bágyadt és ártalmatlan sistergés után

szikrázó rakéta módjára szökkent bele a társadalmi, politikai ésvilágnézeti doktrínák túltelített és fullasztó európai atmoszférájá-ba a német nemzetiszocializmus milliószor megdicsért és millió-szor megátkozott komplexuma. A kollektivista lelkek rajongtakérte, az individualista igény gyűlölte. Egy népnek már-már vallá-sává vált, egy másiknak átkává. S a körülötte felviharzó ellenté-tekből az európai történet legnagyobb katasztrófája lett. Mintegész, a maga bonyolult összetételében egy nép hatalmas méretűvállalkozása volt, amelybe csaknem belepusztult, s pusztulásábamagával rántotta a kontinens más nemzeteinek sorát, s a nem-német európaiak tízmillióit. Temérdek szépet – igazat és nem iga-zat – mondott felőle egy hatalmas propagandaapparátus, temérdekrútat – igazat és nem igazat - mondott felőle egy még hatalmasabbmásik. Politikai összeütközésbe került államokkal, vallásokkal,fajokkal, s mindezeken felül a liberalizmus világrendjével magá-val. Konkrét hordozója, a németség, által kifejtett hallatlan ex-panzív erő leküzdését a legtarkább érdekszempontokból fakadóérzelmi kavarodás kísérte, amelynek tükrében alakja és lényegeteljesen eltorzultan jelent meg, úgy, hogy a legzavarosabb, a leg-homályosabb értesülések és vélemények burjánoznak körülötte-Néhány valóban túlzásba torzult vonása, s még inkább a több,mint egy évtizeden keresztül körülötte viharzó felháborodás, tel-jesen hamis és elrajzolt képet formált ki róla, s a kollektív rosszulértesültség tévedése és türelmetlensége most ebből a torzképbőlkiindulva akarja egy csomó elhibázott konzekvencia terhét rakni anépre, amely hordozója volt.

Az ellene felhozott sokféle kifogás zavaros tömegéneklegál2alánosabö és legkiemelkedőbb, legalábbis legtöbbször fel-bukkanó vezérmotívuma, hogy diktatúrát jelent, és ennélfogva állvele engesztelhetetlenül szemben a világ közvéleményének ízlése,életérzése és álláspontja.

8

A megállapítás azonban – noha önmagában véve, nagyjábanés egészében, legalábbis a németek konkrét nemzetiszocializmu-sát illetően igaz – abban végzetesen téved, hogy ezt a diktatúrátnemzetiszocialista szükségképiségnek tekinti és a nemzetiszocia-lizmust marasztalja el miatta.

A nemzetiszocializmusnak ugyanis valóban immanens elemea diktatórikus tendencia, azonban nem nemzetiszocialista lénye-génél, hanem általában s z o c i a 1 i s t a lényegénél fogva, s ekülönbség elsősorban azért említésre méltó, mert az a felháboro-dás, ami körülötte kavargott, és amelynél fogva fellázították elle-ne az egész világot, egyáltalán nem tapasztalható a többfajta szo-cializmusokkal szemben, holott egyikben sincs kevesebb diktató-rikus vonás, mint ebben a válfajban. Minden szocializmus, mintminden az egyenlőség alapgondolatára épült rendszer (tehát azu.n, demokrácia is), uralomra jutva e z e n alapgondolatánálfogva diktatórikus képlet, hiszen szükségképi velejárója a sza-bályzás, tehát a korlátozás és a kényszer szabadságellenes atti-tűdje. E n n y i b e n valóban diktatúrát jelent a nemzetiszocia-lizmus is, hiszen az egyenlőség világnézete már maga, önmagá-ban véve szabályozás, s mint ilyen, a tömegember diktatúrája.Márpedig a nemzetiszocializmus, mint berendezés., éppúgy, mintminden szocializmus, az életnek, s annak keretét jelentő államnaka tömeg, az átlag igényei és érdekei szerint való berendezését je-lenti.

A szocialista jellegből fakadó diktatórikus vonást a németnemzetiszocializmus esetében inkább még elhalványította a kö-rülmény, hogy a német nemzetiszocializmus sokkal inkább naci-onalizmus volt, mint szocializmus. E helyett a diktatórikus vonástfelerősítette egy másik körülmény, amely azonban szintén nemnemzetiszocialista következmény volt, hanem sokkal inkább fajiesetlegesség; az, hogy ez a nemzetiszocializmus – német volt.

A német nép faji ösztöne a kollektivizmus felé, szinte köz-mondásos tény. E kollektív ösztönzöttségnek szükségképi velejá-rója az alkalmazkodási hajlam, ez a félelmetes német tulajdonság,ami egyrészt annyit jelent, hogy a német ember nem szenved fel-tétlenül egy diktatúra állapotában, mert éppolyan könnyen, termé-szetesen és készségesen rendeli alá magát, mint amilyen skrupu-lusok nélkül követeli meg másoktól is az alkalmazkodást, Kol-

9

lektív hajlamának, pontosabban a kollektivista követelményektermészetes, szinte magától értetődő elfogadásának logikus vele-járója másrészt, a mások jogaival szembeni érzéketlenség. A"jog" szinte szentségi magasságba emelt értelmezésének élményea német emberből hiányzik, s ez természetszerűen fakad abból azéletszemléletből, amely saját jogairól is könnyen és zúgolódásnélkül képes lemondani a kollektív érdekek javára. Ez az, amit akívülálló szemlélő "példás német szervezettségnek'' szokott ne-vezni, s amit maguk a németek is egy különleges német "szervezőtehetség"-gel tévesztenek össze, mert nem figyelték meg, hogy anagyszerű német szervezési teljesítmények nem a szervezőkezirányú különleges "tehetségének", hanem az engedelmes németanyag kiválóságának, a német kollektív és kooperatív ösztönö-zöttségnek eredményei. Ez a belső adottság, és nem csupán Hit-lernek és "boncainak" nemzetiszocialista hajlama volt az, ami aszocializmus szükségképen diktatórikus jellegét a német esetben,mint a diktatúra számára kedvező előfeltételt jelentő faji esetle-gesség, felhatványozta, s a világ szemében a "nemzetiszocialistadiktatúra" impresszióját keltette.

Mindez azt jelenti, hogy a német nemzetiszocializmus dikta-tórikus jellege egyrészt általános szocialista vonás volt, másrésztkülönleges faji tünet, harmadsorban Hitler egyéniségéből fakadt,de semmi esetre sem par excellence nemzetiszocialista követ-kezmény. Márpedig, ha általános szocialista jellegéből fakadódiktatúrája miatt gyűlölte a világ olyan hevesen, és szüntette meg,mint veszélyt, érthetetlen, hogy miért tudott olyan békésen meg-férni egy másik szocialista diktatúra mellett, az orosz bolsevistadiktatúra mellett több, mint egy negyedszázadon át? Az ellent-mondásnak csak egyetlen magyarázata van, hogy a német nemze-tiszocializmust, a közszájon forgó indoklás ellenére, a "szabad-ság", a "felszabadítás" és egyéb tőmegpusztító propagandajelsza-vakkal szemben, n e m diktatúra volta miatt, nem a szabadságprincípiumának védelmében pusztították el.

Ha a német nemzetiszocializmus heves gyűlöletének okaitkutatva a német ember mások jogaival szembeni érzéktelenségéregondolunk, már közelebb jutottunk a valódi okhoz, legalábbis avalódi okok egyikéhez. A nem-német, akár mint egyén, akár mintnemzet, erősen reagál jogainak sérelmére, sokkal erősebben, mint

10

a német, mert joga és szabadsága nagyobb érték számára, mint azannak csorbításából származó ésszerű előny, s azonkívül jogainaktiszteletlen kezelésében saját életérzése szerint és ebből kiindulvaprepotenciát lát és e szerint reagál abban, hogy a németet erősza-kosnak és diktátor-hajlamúnak érzi. Ez a jelenség lényegében tra-gikus tünet, mert igazában: félreértés. A német ugyanis "közér-dek" esetén a másik német személyes jogaival szemben is érzé-ketlen. És bármennyire is helytelen ez, és bármennyire is elítélen-dő a német világon kívüli világ szemében ezt a német tulajdonsá-got akceptálni, az attitűd német részről nem rosszhiszemű attitűdannyiban, hogy a németnek legtöbbször sejtelme sincs arról, hogyő a nem-német embert, vagy népet a jogsérelem hátrányán kívülmég meg is alázta, és a diktatúra és erőszak felháborító élményétváltotta ki belőle.

Ha ehhez a német népszerűtlenség legmélyebb alapjait lerakótényhez még hozzávesszük, hogy a német nemzetiszocializmus,mint diktatórikus tünet gyakorlatilag egyetlen természetes sze-mélyhez fűződött elválaszthatatlanul hozzá a világ köztudatában,előttünk áll a német diktatúra világtudomásának magyarázata.Egészítsük ki mindezt még azzal, hogy a háborúviselés követ-kezményei még a legdemokratikusabb államban is bizonyos fokúdisciplina, tehát d i k t a t ú r a megjelenését idézik elő, amiazonban megint csak nem nemzetiszocialista, hanem h á b o -r ú s elem, valamint azzal, hogy a fenti találkozásokból összete-vődő tüneményt egy világpropaganda eltúlozta, és egész pontosanmeghatároztuk a forrást, ahonnan a "náci-diktatúra", ismételjük,nem alaptalan, de feltétlenül eltúlzott és helytelenül, sőt rosszin-dulatúan magyarázott köztudomása kinőtt és eszközévé vált egyegyetemes nemzetiszocializmus ellenes világfelfogásnak. Ennek akörülménynek lényege pedig az, hogy a német diktatúra, mintbelső tünet, német ügy, amihez senkinek semmi köze a némete-ken kívül nincs. Az, ami a német nemzetiszocializmusból európaiügy volt, amibe tehát a nem-németeknek is joguk lehetett bele-avatkozni, az nem a '"diktatúra", hanem egészen más.

11

2.Liebnecht Karl meg Luxemburg Róza keserűszívű és ordíto-

zó berlini, müncheni, vagy hannoveri legényei hosszú utat tesz-nek meg, míg eljutnak az SS-kaszárnyákig. Az utcákon lődörgő,kiéhezett arcú munkanélküli, akinek korgó gyomra felett egyrekopottabban és rongyosabban lötyög a leszereléskor rajtamaradtkatonazubbony, szabatosan szimbolizálta a két elemet, amikből afejlemények ki fognak bontakozni. Ez a két elem, az individuálisnyomor és a kollektív német megalázottság. Ez a két tényező töriaz utat a 40 millió "ja" felé, s mind a kettőről kérlelhetetlenül ki-derül, hogy nem a háború, hanem a "béke" következménye. Anémet proletár, miután kiháborogta és kiordítozta magát vezetőiellen, rájött, hogy a gyűlölt és káromolt vezető relatíve ugyan-olyan nyomorban van, mint ő. S amint az évek teltek, s az akut-háborús sebek csak nem akartak begyógyulni, egyre jobban tisz-tult benne az élmény, hogy a nyomor lidércnyomásának előidé-zője kívül fekszik az egykori vezetőkön, kívül fekszik Németor-szágon. Az egy kollektív és a német kollektivumra ható idegenok.

A középosztálybelinek ez a felismerés gyorsabb folyamat, hi-szen életérzése amúgyis a nemzett kollektivumra van épülve,nemcsak azért, mert már apái, sőt nagyapái óta készen hozza eztaz életérzést Burschenschaftjaiból,1 hanem azért is, mert a külpo-litikai összefüggéseket jobban látja. S az egyre kopaszodó lakásdiszkrét szégyenkezéssel elvándorló darabjai, a tradicionális kifo-gástalansággal felterített családi asztal foszladozó abroszai,fogyadozó ezüstjei és porcelánjai, szegényes ételek, a százszoragyonvasalt ruhák nyomasztó és állandó élménye egyre közelebbszorítja a proletárhoz, különösen az eszmélkedő fiatalságot,amelynek számára az élmény legfeltűnőbb vonása, hogy a nyo-mor általános érvényű, a zsidókon kívül mindenkire vonatkozik,és a proletár is – német.

A sivár tények szuggesztióit még növeli egy kínzó belsőkonfliktus is. A nemzedék a birodalmat teremtő apák fiainak és

1 Német egyetemi diákszervezetek, amelyekből a német egység gondolata is ki-

indult a múlt században.

12

lányainak nemzedéke s lelkében már három generáció egymásrarétegeződött talajába nyúlnak le a német "felsőbbrendűségbe"vetett hit gyökerei, amit a "germán" gondolat extrém irodalmiproduktumai és egy tendenciózus iskolai oktatás túloznak el. Ez atendencia meghökkentő, már-már lelkiismeretlen merészséggelformál át tényeket és igazságokat, hallgat el lényegest másokról,domborít ki lényegtelent önmagukról; úgy, hogy a német népnemcsak a nem-német világ felől van rosszul értesülve, hanemönmaga felől is. Hiszen a német iskola éppúgy, mint a népszerű-sítő germanológiai irodalom elkerülhetetlenül azt a tudomást ésbelső meggyőződést kell, hogy keltse az eszmélkedő német em-berben, hogy ő egy olyan nép tagja, amely minden vonatkozásbantoronymagasan áll minden más néppel szemben, mert a világonminden lényegeset és nagyot a németek alkottak. A nemzeti meg-alázottság tehát felháborító igazságtalanság-élménnyé hatványo-zódik, s ez, a körülmények egy pontba összefutó tendenciájának,a nemzeti és szociális életértés szintézisének erős faji veretet ad.

A német birodalomnak már első világháború előtti területénkívül is éltek németek. A két évszázados porosz-osztrák párharc anémet világon belül azt a szerencsétlen eredményt hozta létre,hogy a német Bund-ból kizárt Ausztriával kirekesztettek a németpolitikai közősségből tíz millió németet. A két különböző centrumköré tagolt németség perverz ténye irritáló anyagot jelentett akollektív német lélekben már a múltban is.

Az első világháborút likvidáló hatalmak aztán felhatványoz-ták ezt az amúgy is természetellenes tényt két végzetes intézke-déssel. Az egyik az volt, hogy a birodalomtól szeparált németségkörül lerombolták a Habsburg-keretet, amelyben addig élt, amelynémet volt (s amelyben vezető szerepénél fogva jól érezte magát),a másik meg az, hogy a fájdalmas német megosztottságot vigyá-zatlanul még meg is növelték azzal, hogy az osztrákokon kívülmég további mintegy hét milliónyi németet hámoztak le a némettörzsről, odaajándékozva őket Csehszlovákiának, Lengyelország-nak és Franciaországnak. Ezek a német tömbről erőszakosan le-választott "perem-németek" a Szudéta-vidéken, Nyugat-Lengyel-országban, Danzigban, Elszászban, Lotharingiában egyaránt,olyan automatikus és természetes formában nyújtottak külpoliti-kai programot a versaillesi Németországnak, hogy ennek a prog-

13

ramnak létrejöttéhez sem "német imperializmusra”, sem "náciz-musra" nem volt szükség. Ezt nem Hitler, nem is valaminő német"uralomvágy" szülte. Ezt egyszerűen Versailles hozta létre, mintahogy Versailles indítja el a "nemzeti" és a "szociális" életérzésszintézisének lelki folyamatát is az ésszerűtlenül összeszűkítettnémetségben.

A versaillesi konzekvenciákból kibontakozó európai helyzetmég a szintézis megéréséhez szükséges időről is gondoskodik. Abelső nyomor-korszakot öt-hat esztendőre a külföldi kölcsönökkonjunkturális szakasza váltja fel. A versaillesi években eszmél-kedő fiatalság felcseperedik, s ekkor köszönt be a húszas évekvégén a gazdasági világdepresszió korszaka. Az alig enyhültnyomor visszatér. Most már csak a szót kell kimondani, a szinté-zist kell tudatosítani, s a hitet kell felkelteni a szintézis igazságá-ban, és a német nemzetiszocializmus megszületik.

Az eszme rakétája már régebben sistereg, kisebb explózióimár voltak, s prófétája börtönbe is került miatta. Ez a prófétaeléggé tehetséges, eléggé elszánt és eléggé német ahhoz, hogy aszintézis megteremtésére alkalmas legyen. S mindezeken felül,mikor egy évi várfogság után Hitler Adolf egy könyv kéziratávalés egy tanulsággal gazdagabban elhagyja börtönét, szabadon bo-csátanak általa egy adottságot, ami valósággal predesztinálja afejlemények megvalósítására. S ez: k ö z b ü l s ő helyzete tár-sadalmilag és lelkileg és életszemléletben egyaránt. Hitler Adolfsokat tanult, sokat olvasott, de elmulasztotta megszerezni a kul-csot a középosztályba vezető ajtóhoz: a fiatal építész-jelölt nemtett érettségit.2 A hadseregben éppúgy a legénység és a tisztikarközött helyezkedett el, mint ahogy a félbemaradt rajzoló a polgáriéletben is féllábbal a vezetettek, féllábbal a vezetők világában áll,mégpedig nem úgy mint kispolgár, hanem úgy, mint egy nehezenmeghatározható hibrid tömeg és az elit között, akinek van egykétségtelen jegye: nem tömegember. Sőt van egy félelmetes ké-pessége is; mithoszt tud teremteni egy korban, amely a csalódásés a csüggedés fáradtságának kora volt. Pedig az ember emberileg

2 Az érettségi bizonyítvány a kontinensen döntő küszöb a század első harmadá-

ban. Az érettségi bizonyítvány a legnagyobb társadalmi válaszfal.

14

nem óriás. A kor és a körülmények másik nyomasztó figuráját,Benito Mussolinit nagyságban meg sem közelíti.

Amit Mussolini teremtett, az saját személyes akaratánakeredménye volt, hiszen az anyag és az eszköz, ami rendelkezéséreáll, aránylag silány és gyenge a Hitleréhez képest. Sőt, azonfelülaz olasz ember individualista és kollektív erőfeszítésekre alig ké-pes. A fascista erő nyolcvan százalékát tehát Mussolini személyejelenti, aki lehetett esetleg méltó a halálra az Olaszországgalszembenálló világ szempontjából, vagy akár az Európa-gondolatszerint (noha senki annyit nem tett a második világháború elke-rülésére a kor államférfiai közül mint Benito Mussolini), de aki-nek lábainál fogva felakasztott hullájával Milánó tomboló és tán-coló és üvöltő olasz csőcseléke a történelem leghálátlanabb, leg-aljasabb és leghitványabb halottgyalázását követte el. Mert arenyheség, a lustálkodás és a szegényes életörömök szabadságá-nak elvonása egy szebb és nagyvonalúbb nemzeti lét felépítéseérdekében lehetett diktatúra, aminek megdöntéséhez az olasz kis-lelkűségnek esetleg joga lehetett, de semmi esetre sem volt bűn-cselekmény.

Hitler esete egészen más. A hitleri mű emberanyaga a kerekföld legkitűnőbb anyaga volt, sok minden egyéb mellett elsősor-ban a kollektivizmusra való ősi hajlam miatt, másodsorban azexakt iránt oly nagy vonzalommal rendelkező német lélekmatematizmusa, rendező és szervező ösztöne miatt, ami az egyesés magános németet nemcsak képesíti arra, hogy munkáját, bár-mily jelentéktelen az önmagában véve, egy "Gesamtleistung" bá-torító dimenzióban szemlélje, hanem hajtja is a kollektív formafelé, mert individuális kötetlenségben, amiben más faj tagja bol-dog, a német elhagyatottnak, gyámoltalannak és kicsinek érzimagát.

Ami Németországban és Németországgal 1932 és 1945 kö-zött történt, az nem Hitler Adolf személyes műve, mint ahogyan afascizmus Mussolinié, hanem a német nép teljesítménye volt. S adiktatúra, amit mindez jelentett, nem a német emberen érvénye-sülő külső erőszak volt, hanem a német emberé magáé, aki negy-ven millió "igen"-nel önként és belső kétségek nélkül vállalta aszabályozottság ösztöneinek és életérzésének amúgyis megfelelőállapotát, hiszen az azonkívül még a felemelkedés kollektív nye-

15

reségét is ígérte. Hitler egyszerűen csak a német vágyak és a né-met elhatározás inkarnációja volt, nem teremtő, tehát kívülállósubstancia, mint Mussolini, hanem immanens elem, szinte megbí-zott egy Gesamtleistung összemarkolására és irányítására.

Mindaz, ami mint német nemzetiszocializmus ismeretes, egé-szen 1943 tavaszáig a német nép akaratából és úgyszólva teljestömegének helyeslésével történt. A szó pozitív és elítélhető értel-mében vett diktátorrá Hitler csak innentől kezdve vált, s csak aháborút illetően, tehát az által vált azzá hogy felfogása elkanyaro-dott a német nép közfelfogásától a háború továbbfolytatását ille-tően. Mikor a német népben tisztán megfogalmazódott a belátás,hogy a nagy vállalkozás nem fog sikerülni, és Hitler ezt a felfo-gást nem volt hajlandó magáévá tenni, abban a pillanatban válti g a z á n diktátorrá.3

A tény hitleri gyökerei meglehetősen bonyolultak és nehezenelemezhetők. E gyökerek legdominálóbbja a német ösztönösség adolgok túlhajtására. A tragikus német sors legveszélyesebb törté-nelmi eleme az a német szó, hogy "über", s ebben a rendkívülmértékben német emberben ez is rendkívül mértékben volt meg.A másik vezető elem általános emberi. Meggyőződésünkön vál-toztatni mindig egy kissé önmagunk megalázását jelenti, mertminden revízió ítélőképességünk, értelmünk és – nem utolsó sor-ban – hiúságunk veresége. Különösen így volt ez Hitler esetében,aki véleményét a kinyilatkoztatások modorában közölte a múltbanmindig. Hitler bálvány volt, bálvány akart maradni, s a nagy nem-zetiszocialista mű érdekében bálványnak kellett volna maradnia.Ha mindezt összevetjük, kijön a képből a hit, vagy legalábbis azönszuggesztió a kitartás győzelmében, s ez az, amiben Hitler útjaelkanyarodott a német ösztön és a német vélemény útjától,amelynek fontosabb volt a n é m e t , mint a nemzetiszocialistakövetelmény, pontosabban: fontosabb volt a fizikai, mint a morá-lis fennmaradás.

S mindehhez jött még egy további körülmény is. A vereségtudomásulvételének, beismerésének és a vállalkozás likvidálásá-nak első ára Hitler személye, fizikai és erkölcsi megsemmisüléselett volna, akinek akkor már keleten-nyugaton egyaránt a fejét 3 1943-ig Hitlernek csak elenyésző igazán német ellenzéke volt.

16

követelték. S amilyen nagyszerűnek bizonyult a német ember, akinegyvenhárom tavaszától az utolsó puskalövésig pontosan telje-sítette a kötelességét és tudott meghalni a Gesamtleistung minde-nekelőttiségében vetett hitével, olyan kicsinek bizonyult ez azember, aki nem volt hajlandó ugyanerre, aki nem tudta és nemakarta megérteni, hogy amint a német népért létre kellett hoznia anemzetiszocializmust, úgy most ugyanazért a német népért felkellene áldoznia azt, mert ezt követeli a veszély. Hitler Adolf amegszállottak makacsságával fogta be fülét az érvek elől, ame-lyek egyre türelmetlenebb és hangosabb dörömböléssel állították,hogy az igazi és célszerű német tett most már az erőfeszítések ab-bahagyása volna, s ennek érdekében részéről ugyanarra az önfel-áldozásra van szükség, amit a német férfi és a német asszonyszinte félelmetes nagysággal tanúsított.

Úgy hisszük, hogy a német nép háborús teljesítményénekimponáló látványa minden objektív kívülálló előtt eldöntötte mára hitleri "zsarnokság" és diktatúra kérdését és az erre vonatkozópropagandisztikus állítások értékét. Diktatúráért és zsarnokságért"leigázott" nép nem harcol és dolgozik úgy, ahogy a német népharcolt és dolgozott, az utolsó években szinte már csak a "diktáto-ráért". Mert a német nép 1943 közepétől valójában és igazábanmár c s a k Hitler személyének megmentéséért harcolt – egy részelelkes szeretetből, egy része fanyalgó, de fegyelmezett köteles-ségteljesítésből, sőt esetleg zúgolódva – s Hitler Adolf a németnéptől elfogadta ezt.

A kép teljes kiegészítéséül adjuk még hozzá Himmlert ésszervezetét, melynek számára szintén a fizikai értelemben vettéletet jelentette a győzelem, és a személyes fizikai halált, azakasztófát, a bukás, mert ez a szervezet a machiavellizmus némettúlhajtásával olyan extrém szélsőségekig jutott el, ami már az ab-szolút bűntények rettentő halmazát jelentette, s amit, ha erkölcsi-leg nem is, de politikailag talán a végső siker tudott volna igazol-ni, vagy legalábbis elvonni a felelősségre vonás elöl. Himmler ésszervezetének tagjai az életükért harcoltak, amikor terrorizálták azabbahagyás szándékét, likvidálták az abbahagyás kísérletét, ésennek során likvidálták kiváló németek egész sorát, bizonyosformában még a második világháborúnak legragyogóbb németalakját – Rommel tábornokot is. Ezeknek a tényeknek és ennek a

17

tevékenységnek kényszerítő ereje valósította meg 1942 másodikfelétől kezdve azt a terrorisztikus, túlhajtott és elfajult diktatúrát,ami a nemzetiszocializmusból a "faj" doktrína túlhajtása utánmost már politikailag is – nácizmust csinált.

Ennek a fejlődésnek külpolitikai vonatkozásai 1938-ig nyúl-nak vissza, tehát addig az időpontig, amikor a német külpolitikaiakciók katonai formájának elhatározása megszületik, és a hadse-reg "nácivá" formálásának folyamatában

A német haderő addig, egy általános nemzetiszocialista vi-lágnézetet nem számítva, nem a "Párt" függvénye, hanem a né-met nemzeté, s ezt főleg a még császári nevelésű törzstisztikar éstábornoki kar politikamentes álláspontja és magatartása biztosítja.A hadsereg főparancsnokot, báró Fritsch vezérezredest azonbanegy mesterségesen előkészített aljas vád alapján elmozdítják, s avád teljes megsemmisülése után sem helyezik vissza. Ugyanez asorsa von Blomberg tábornok, hadügyminiszternek is, aki viszontszerencsétlen házassága következtében (vagy ellene való felhasz-nálása útján), veszti el pozícióját, amit maga Hitler vesz át.Fritsch tökéletes tisztázásának és felmentésének szenzációja bele-vész az Anschluss triumfusának ujjongásába, de belevész az afelháborodás is, ami – különösen a tisztikar részéről –Himmlernek és a Gestapo-nak a Fritsch elleni hajszában vitt sötétszerepe miatt támad. Fritschet soha nem reaktiválják. Himmlerviszont marad, s az egymást rohamosan követő külpolitikai ese-mények – az 1938-39-40-41 évi sikerek és diadalok, majd aSzovjet elleni háború hátterében fokozatosan kiformálódik aHimmlerre támaszkodó hitleri autokratizmus túlhajtása.

Az egyre merészebb külpolitikai vállalkozásokat a tábornokikar egyre rosszalóbban nézi, több merényletet is terveznek ellene,amelyek közül az utolsó Hitler részéről véres tisztogatást idéz elő,s ezzel a hitleri "zsarnokság állapota, a háború derekán valóban ésteljesen beáll. Ezzel igazán bekövetkezik az, amit a világ már egyidő óta csúfnévként "nácizmusnak" nevez, és a nemzetiszocializ-musra alkalmaz.

A nemzetiszocializmusban tehát két fokozat van Németor-szágban, s a másodikra valóban találó a "nácizmus" elnevezés,mert ez már valóban torzképe a nemzetiszocializmusnak. E mö-gött azonban már nincs mögötte a 40 millió "ja" és egy általános

18

európai állásfoglalás és értékelés tekintetében itt van az óriásikülönbség a kettő között, mert erkölcsileg ez különbözteti meg aHitlerék klikkfelelősségét. A német nép felelős a háborúért, decsak egy olyan kis percent erejéig, ami Versailles tévedésén,könnyelműségein, önzésén, erőszakosságán s az ott győzedel-meskedő szláv mohóságon f e 1 ü l m é g m e g m a r a d .Minden egyéb ezen kívül fekvő elemért a nácizmus a felelős, anácizmus, amelyről meg kell ismételnünk, hogy más, mint a nem-zetiszocializmus, s a német nép hibája ebben a vonatkozásbanlegfeljebb az, hogy engedte és tűrte az elfajulást. Ez is azonbannem annyira bűnös, mint inkább tragikus elem, amelynek magvaa német hajlam az engedelmességre, s ami túlhajtott formábanmár nem erény, hanem bűn, sőt több: hiba. És ez az egyik pont,amelyen át a német belső történések európai kérdéssé váltak.

3.A német faji mithosz, amely nem a nemzetiszocializmusból

születik, de amely túlzásait kétségtelenül a nemzetiszocializmus-ban és a nemzetiszocializmus által érte el, sőt, ami a nácizmussávaló eltúlozódáshoz a lélektani előkészítést és az eszközöketmegadta, eredetileg n e m nemzetiszocialista tulajdonság. Az ak-kor már a negyedik német nemzedékben munkál és még a múltszázad első felének német romanticizmusában gyökerezik. Hogya nemzetiszocializmusban szinte már a vallás vonásait öltötte ma-gára és szinte alkalmatlanná tette a németséget a népek társadal-mába való beilleszkedésre, az a német léleknek az exakthoz valóvonzódásán és extrém önbizalmán, valamint Versailles reakcióinkívül a német népi szétszórtság tényének is nem kis mértékbenköszönhető, hisz ez a mithosz alkalmasnak látszott a nemzettest-ről levált németség szétporladásának megállítására és így kiváló-an alkalmas ürüggyé és eszközévé vált a német imperializmusnak.

A német ipar piac-problémájában igen jelentős tétel volt az atény, hogy a németségnek csaknem egy negyedrésze él a birodal-mon kívül, s ebből közel húsz millió Európában. A német fajimithosz politikai hajtóerővé való kifejlődését tehát, a kollektívnémet ösztönzöttségen kívül, még a német nagyipari érdekek istámogatták. De ösztökélték ezt a német militarista körök is, hi-

19

szen ennél pompásabb lelki muníciót el sem lehetett képzelni anémet haderő számára.

Mindenesetre a németség nemzeti érdekeire való kétségtele-nül kiváló közveűen és p i l l a n a t n y i hatása mellett létre-hozta azt az eléggé nem mérlegelt következményt is, hogy azamúgy sem túl népszerű német népet még inkább elszigetelte Eu-rópában, nem természetszerűen váltott ki a nem-német világ ré-széről faji, politikai és érzelmi reakciókat a németséggel szemben.A "Herrenvolk" fogalma inzultus volt a többi népekkel szemben,amelyeknek fiai aztán alkalomadtán az elégtétel gyönyörévelalázták meg a "Herrenvolk" tagjait, s a megrendítő német tragédiaéveiben az európai népek a "Herrenvolk" reminiszenciáival ke-ményítették meg szívüket a német nyomorúság feletti emberimegindultsággal szemben.

Az egocentrikus német életérzés azonban, önmaga erejét –nem először – túlbecsülve, birodalmának és önzésének határaimögött nem törődött azzal a kétségtelen ténnyel, hogy Európábana németeken kívül más nemzetek is élnek, a német politikai éskultúrtettek mellett – bármilyen imponálók is ezek egyébként –más politikai és kultúrtettek is vannak, a német életérdekek mel-lett jogot formálnak az élethez és az emelkedéshez mások is, sőt anémet nemzeti és faji erényekkel equivalens nem-német nemzetiés faji erények is vannak, ha esetleg más természetűek is, mint anémeteké.

Nem csodálható hát, ha a német faji mithosz a németség kül-ső, nemzetközi vonatkozásaiban súlyos erkölcsi, érzelmi és poli-tikai károkat okozott, s amilyen hatalmassá fejlesztette a németütőerőt, ugyanolyan katasztrófális méretezésű visszaütést4 váltott

4 E sorok írója soha nem fogja elfelejteni egy megrendítő, sőt hátborzongató él-

ményét a német összeomlás idejéből. 1945 májusának első napjaiban né-met hadifoglyokkal zsúfolásig telepréselt amerikai teherautók hoztak ke-resztül Oberammergau keskeny és kacskaringós utcáin. A járdák két oldalttele voltak megrendült német lakossággal. Az átvonuló teherautókon levőfogolykísérő amerikai katonák szavalókórusban ordítozták a járdán álldo-gálók felé: "Heil, Sieg, Herrenvolk!" – majd utána siránkozó hangon –"Alles Kaput!" A jelenetben nemcsak a német faji mithosz spontán bünte-tése volt benne, hanem a jövő katasztrófák is. Az elgyötört és sötét németarcokról tisztán le lehetett olvasni egy következő háborút.

20

ki, mert a nem-német világ természetszerűleg és logikusan, sőtjogosan tört a faji mithosz extrém túlzásai miatt, annak elpusztítá-sára. Sőt jobban meggondolva, azonfelül, hogy elkerülhetetlenülimperializmushoz, tehát háborúhoz kellett volna előbb utóbbHitler nélkül is vezetnie, ez a faji mithosz belső hatásában semvolt kedvező, főleg éppen a túlhajtásra hajlamos német rég eseté-ben nem, mert hatásai képesek a német népet abszolút értelembenalkalmatlanná tenni nemcsak európai vezető-hivatás betöltésére,hanem egyszerűen a nemzetközi életre is.

A húszas és harmincas évek német politikai irodalma elké-pesztő példáit produkálta a német irrealitásnak és tapintatlanság-nak éppen a faji mithosz túlzásai területén.

"Mi németek vagyunk, akár kisebbség, akár többség,mint németek, mi vagyunk az elsők – írja Wilhelm Stapel„Der christtiche Staatsmann” c. könyvében (Hamburg,1932 – Ha egész Lengyelországban csak két német lak-na, akkor is ők többet termelnek ki, mint a lengyel milli-ók, mert ők a németek. A rangot nem a szám és a tömeg,határozza meg, ha nem a létnek minősége, más szóval atörténelem. A Kelet kérdése nem statisztikai, vagy szer-vezésbeli, hanem világtörténelmi kérdés. Nem a németekszámáról van szó, hanem rangjukról. Nem a gazdaság-ról, hanem a németek uralkodó voltáról. Csak egy né-metektől vezetett Európa válhatik békés Európává. Eu-rópa a németek gyengesége miatt beteg. Csak ha ke-zünkben lesz a főhatalom, akkor lehetnek a határok szá-munkra olyan jelentőségnélküliek, hogy akár úgy hagy-hatjuk őket ahogy vannak. Ha mienk a főhatalom, s ha anémet embert Európa bármely népében és országábanelsőnek ismerik el, csak akkor fog megint eljönni a békeszétszaggatott földrészre. Mi a többi népet népiségébennemcsak meg fogjuk hagyni, hanem népiségüket ápolnifogjuk az eredetiségnek tarka telítettségét. Mi nem fo-gunk más népek határaihoz nyúlni, mert miért kellene azuralkodó népnek féltékenynek lennie? Mi a többi népgazdaságát elő fogjuk mozdítani, mert az ő jólétük a mierőnk. De egyet követelünk: az uralmat. Ahol nem enge-

21

dik át nekünk a hatalmat, ott ki kell vívnunk. Mert minem vagyunk másokkal "egyenlők' , hanem mi n é -m e t e k vagyunk".

Lám, milyen sebesen formálja át és mivé formálja át aVersaillessel szembeni német haragot és felháborodást a fajbavetett mithikus hit, ami előbb csak erőgyűjtésnek indult a sorssi-várságának elviseléséhez, és amiben saját hiúságának szuggeszti-ói mellett előbb csak a kínzó tények előli menekülés nyilvánultmeg Napóleon kardcsapásaira éppúgy, mint Versailles korbács-ütései idején. A könyv 1932-ben jelent meg és protestáns papiszemélyiség írta, és hol volt még akkor a "nácizmus" a teljes ki-bontakozástól és teljes hatalomtól? Ez a nacionalizmus lépettszintézisre a német esetben a szocializmussal: ez volt az amit anémet középosztály a nagy szintézishez a maga részéről szállított.

A nemzetiszocializmus túlhajtása és nácizmussá fajulása afaji mithosz szuggesztiói nyomán így nemcsak a németségre ma-gára jelentett tragédiát, hanem Európa részére is – veszélyt, hi-szen a túlhajtás általános megnyilvánulása volt a német imperia-lizmus maga. A német ambíció nem elégedett meg azzal, hogy aztaz egyenrangúságot visszaszerezze, amihez vitathatatlanul jogavolt, amitől Versailles méltatlanul megfosztotta, hanem –Herrenvolkká akart válni.

A Versailles által összetört és elgyengített Közép-európánakúgyszólva minden államában éltek kisebb-nagyobb tömegben azelőző századok során oda bevándorlókként b e f o g a d o t t ,vagy a versaillesi rendezés során oda b e k e b e l e z e t t né-metek. Ezeknek szisztematikus bevonása a faji mithosz útján anémet nemzetiszocialista eszme és szervezet világába jelentette a"területen kívüli faji állam" gondolatának megvalósítását, s azok alelki reakciók, amiket ez a Németországon kívüli német népcso-portokban mindenfelé kiváltott, egyre félreérthetetlenebbül mu-tatták ennek az imperializmusnak tényét és stratégiáját, az egyrenyilvánvalóbb szándékot s programot Középeurópát illetően.

A törekvés létrejötte itt is logikus és kiindulása itt is jogosvolt, és egy bizonyos pontig nem volt benne semmi joggal kifogá-solható nemzetiszocialista, vagy éppen "náci" vonatkozás. A né-met középeurópai politika kezdetben egyszerűen csak versaillesi

22

reakció volt, a versaillesi logikátlanság és a versaillesi hibák elle-ni természetes és egyáltalán nem imperialisztikus német állás-foglalás és csak fejlődése során érte el a német végzet: a túlhajtás,ami aztán egyikévé vált a német külpolitika végzetes hibáinak.

A középeurópai német népcsoportok keletkezésük jellegeszerint két merőben különböző kategóriát jelentettek. Az egyikkategóriát a versaillesi béke által a német törzsről erőszakkal ésakaratuk ellenére letépett német kisebbségek jelentették, a mási-kat pedig századokkal előbb önként kivándorolt és más államok-ban otthont talált németek leszármazottai. A két kategória státusaközött az a döntő erkölcsi és politikai különbség volt, hogy mígaz elsőt nem fűzték és nem is fűzhették erkölcsi kötelmek ahhozaz államhoz amelybe akaratuk ellenére kényszerítenék őket ésamelyben minden erkölcsi joguk megvolt ahhoz, hogy e kény-szerállapot megszüntetéséért minden eszközzel harcoljanak, addiga másik kategóriának ilyen erkölcsi bázisa semmi esetre sem volt.Hiszen mint önkéntes polgárai szabadon választott hazájuknak, aziránt teljes erkölcsi; jogi és politikai értelemben hűségre voltakkötelezve. Míg tehát az első kategóriánál a rabtartó állammalszembeni ellenséges magatartás emberi alapjogon nyugvó sza-badságtörekvés volt, a második kategóriánál ugyanez: hűtlenség,hálátlanság, sőt nem egy esetben – árulás.

Ezzel a különbséggel azonban a német külpolitika éppúgynem törődött, mint maguk az egyes német népcsoportok semvizsgálgatták magatartásuk jogi és erkölcsi alapjait. Mindezt, a bi-rodalmi külpolitikában éppúgy mint az egyes népcsoportok biro-dalomból irányított szervezeteinél a hatalom és a birodalom túle-reje helyettesítette. A szerzés szándékát nem érdekelte az, hogy azerkölcsi alap félretolása tudatos figyelmen kívül hagyása nemcsakimperializmust, tehát erkölcsi támadó felületet jelent, hanem azerőszakkal elvett német területek felszabadításának igénye, és ál-talában a Versaillessel szembeni fellépés alól is kirántja az erköl-csi alapot.

A német birodalom középeurópai politikájának tünetei Cseh-szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Jugoszlávia,vagy a balti államok német népcsoportjainál nagyjában azonosakvoltak, s mikor az "üldözött népi németség"-ről beszámolókkezdtek megjelenni a német sajtóban egy-egy országot illetően, a

23

nemzetközi közvélemény azonnal tisztában volt azzal, hogy an-nak az országnak a megtámadása következik.

Ezek a sajtóbeszámolók – ha a célnak megfelelően itt-ott el-túlozva is – annyiból igazak voltak, hogy a félelem és az ellenér-zés az egyes államok kormányai részéről a német népcsoportok-kal szemben a "területen kívüli faji állam" programja nyománazonnal felfakadt, sőt helyenként aktív reakciókban nyilvánultmeg. Ezeket a reakciókat azonban nagyrészt maguk a német cso-portok hívták ki maguk ellen, ha nem is kollektív egészükben, ésnem is mindenütt német voltuk puszta ténye által, hanem egyrészta német birodalom agresszivitása, másrészt az egyre magasabbrahágó német népi önércet, valamint a minden német népcsoportbanmegtalálható túlzók, a német nemzetiszocializmus által be szerve-zettek, az u.n. "Volksbundok" tagjai s ezeknek sokszor az állam-polgári hűtlenség fogalmát megvalósítóan n é m e t magatartásakövetkezményeképpen. A nemzetiszocialista német kormányugyanis ezeknek a német népcsoportoknak a számára minden ki-sebb államban az államalkotó népét, sőt még a b i r o d a l m in é m e t e m b e r é t is meghaladó kivételezett jogállást zsa-rolt ki, s így az egyes nemzeti szuverenitásokat folyamatosanmegsértette, nem törődve azzal, hogy ez mit vált ki az érintett né-pekből és kormányaikból. Német birodalmi szervezetekben valótagság szabadságától, a német birodalmi, vagy a hazai haderőbenvaló szolgálat szabad megválasztásától, a német felségjelvényekszabad (és tüntető) használatának engedélyezéséig egy csomó el-képesztő jogot erőszakolt ki a "német népcsoportok" számára akülönböző államokban. Ha aztán a hazai lakosságot irritáló, sőtnemegyszer az állam szuverenitását sértő "volksdeutsch" kilengé-seket a kormány meg akarta rendszabályozni, akkor a birodalmikövet azonnal interveniált. S ezeknek az intervencióknak, ha fog-csikorgatva is, de engedelmeskedni kellett – egészen a német ha-talom összeomlásáig. Akkor aztán jöttek a német népcsoportokellen a különböző fokú és mérvű kollektív, némely állambanegyenesen bestiális reakciók.

Amilyen ütemben formálódott át a német nemzetiszocializ-mus nemzeten belüli jelensége a nácizmus nemzeten kívül hatóaktivitásává, olyan ütemben válik a német kérdés a németek ma-gánügyéből nemzetközi üggyé. A faji mithosz elfajulása és annak

24

politikai vetülete, a német imperializmus, politikailag éppúgy,mint lelkileg a veszély és a fenyegetettség lidércnyomásaként fe-küit a nagy középeurópai vadászterület népein.

Erre a lidércnyomásra és annak későbbi realizálódásáraCsehország, Lengyelország – és nyugaton Franciaország – való-ban rá is szolgált annál a körülménynél fogva, amit Versaillesneknevezünk, ami önkényt és igazságtalanságot jelentett az első vi-lágháború legyőzöttjeivel szemben. E z a lidércnyomás nem voltmás, mint a rossz lelkiismeret szorongása.

A többi nemzetek esetében azonban ez a lidércnyomás mástermészetű volt. A többi nemzetek esetében a német lidércnyomásmár német bűn volt, sőt több, német-hiba.

Íme, ez a "náci" imperializmus volt a rettentő erő egyike,amelynek Versailles a szétvagdalt, paralizált és legyengített kelet-középeurópai teret kiszolgáltatta.

A másik erő, a másik lidércnyomás az orosz és annak bolse-vizmusa volt.

A két erő összeütközésének előbb-utóbb be k e l l e t t kö-vetkeznie, ez még csak nem is a két tényező szándékán múlott,hiszen nem a gazdátlan középeurópai tér megszerzéséről, hanemannak biztonságba helyezéséről volt szó. A nyugati világ azonbanezt a problémát képtelen volt felismerni. A nyugati világ nemlátta, hogy a Versaillesben szétvagdalt keletközépeurópai teret új-ra egyesíteni kell, hogy az politikai negatívumból politikai pozití-vummá váljék újra a két offenzív pólus között. A nyugati világnem látta: hogy a szétdarabolt keletközépeurópai tér kényelmes éskívánatos zsákmány annak az imperializmusnak, amely megszer-zi, és halálos veszedelem annak, amely ezt megengedi. Végül anyugati világ azt sem látta, hogy ez a tér Nyugateurópa ésKeleteurópa számára egyaránt védelmi sávot jelent, annak birtokatehát életfontosságú Nyugatnak, Keletnek egyaránt. A nyugativilág c s a k német veszélyt látott és e szerint cselekedett, mikorezt a teret Keletnek adta.

S ez katasztrofálisnak bizonyult nemcsak a németekre, nem-csak Középeurópa keleti államaira, hanem azokra a nyugati nagy-hatalmakra is, amelyeknek végzetes politikája egyelőre még ki-számíthatatlan következményeket jósol.

25

II. AZ ÁLTALÁNOS VISSZAHATÁS

Amilyen ütemben menetelt a nemzetiszocializmus eszméje anácizmus felé Németországban, olyan ütemben nőtt és foglalt elúj és új területeket Európában és Európán kívül a vele szembenkibontakozó reakció.

Már a nemzetiszocializmus maga is elvi ellentétben állt a ke-resztény világnézetet reprezentáló Egyházon kívül a fennálló libe-rális-kapitalista világrenddel is, s ha ezt az elvi szembenállástpillanatnyilag eliminálta is egy csomó taktikai, vagy célszerűségiszempont, az ellentéteknek egy tiszta nemzetiszocializmus eseté-ben is ki kellett volna robbanniuk. Még élesebbé válik azonban aszembenállás a nácizmus irányába történt elfajulás nyomán. Sőt anácizmussá eltúlozódás nemcsak elvi tekintetben mélyíti a szaka-dékot, hanem az ellenfelek számát is szaporítja. Az egyre erősbö-dő faji program egy másik erősen faji kategóriának, a zsidóságnakreakcióját váltja ki, a faji program imperialisztikus vonatkozásaipedig a germanizmussal kapcsolatos kényelmetlen európai remi-niszcenciákat hozzák újra az izgalom állapotába, nemcsak Angli-ában, hanem a közvetlenül érdekelt szomszéd népeknél, főlegKözépeurópában is, amely felé a germán imperializmus tendenci-ája elsősorban irányul.

A német nemzetiszocializmus így aránylag rövid idő alatt azEurópában fellelhető legkülönbözőbb erőket gyűjti össze magaellen, amely erőknek szükségképpen kellett egymás kezét megta-lálniuk a németellenes gyülekezés idején.

1.Bár a bolsevizmus fenyegetését talán a legnagyobb mérték-

ben tartja evidenciában s ebben a tekintetben tulajdonképpen kö-zös táborban van a németséggel, a kereszténység, főként a katoli-kus Egyház nemzetiszocializmusellenes álláspontja nemcsak leg-hamarább jelentkezik, hanem a legtisztábban is, amennyiben ab-ban nem fedezhető fel a kapitalizmus részéről tapasztalható "ki-sebbik rossz" opportunitás, amely a nemzetiszocializmust kizáró-lag a bolsevizmushoz viszonyítva szemlélte. Ez az opportunizmus

26

a katolikus Egyház részéről az elvi kiegyenlíthetetlenség mellettmár csak azért sem figyelhető meg, mert a katolikus Egyházzal anémet állam távolról sem olyan barátságos, mint pl. a kapitaliz-mussal szemben, amelyre szüksége van. Az Egyház erejével, mintpolitikai tényezővel, Hitler láthatólag nincs is tisztában, s ha igen,azt alaposan leértékeli. Mindenesetre a nemzetiszocializmus és akatolicizmus közötti ellentét nem a körülmények és esetlegessé-gek változásainak kitett érdekellentét, hanem elvi, sőt világnézetiszembenállás. S ez önmagában is eléggé megmagyarázza, hogy akereszténység, illetve a katolikus egyház reakciója minden másellenséges kategóriát megelőzve jelentkezik.

A keresztény világnézet szerint minden természeti és társa-dalmi valóság, tehát az állam is, Isten dicsőségén kívül az emberszolgálatára van rendelve, ennélfogva az állam öncélúságánakgondolata már a priori ellentétben áll a keresztény tanítással.

Méginkább ellentétben áll vele az a hitleri tétel, hogy az ál-lam célja és meghatározója a faj. A faj, mint olyan, biológiai fo-galom, amely az embert – bár kétségtelenül utal közvetve hatólelki vonatkozásokra is, hiszen a fajok intellektuális képességekszerinti osztályozása és a nordikus fajok felsőbbrendűségérőlvallott nézet is magábafoglalja ezt, ha alárendelt értelemben is –elsősorban testi mivoltában kategorizálja, tehát mint fizikai orga-nizmussal, nem pedig, mint Isten képére és hasonlatosságára te-remtett s az isteni szubstancia egy szilánkját jelentő lélek hordo-zójával számol. Ez a materialista felfogás ellentétben áll a ke-reszténység spiritualizmusával, sőt gyökerében támadja meg azt.A német nemzetiszocializmus faji materializmusának tehát elviösszeütközésbe kellett kerülnie a keresztény világnézettel éspedigéppen azon a ponton, ahol kompromisszum lehetetlen. Ez a ki-egyenlíthetetlen elvi szembenállás az, ahonnan az ellenségeskedéselindul. Ez aztán a kétféle erkölcsi normarendszerben jelentkezősúrlódási felület következtében egyre összeférhetetlenebb állapot-ba hozza a világegyház német tagozatát a hitleri állammal, amelyegyébként is gyors ütemben tolódik nietzschei vágányokra át.

A német katolicizmus és a német állam feszültsége így egyrenő. Az engedetlenségre amúgyis túl hevesen reagáló németek ál-lamának attitűdjei egyre türelmetlenebbek lesznek a saját erkölcsinormarendszeréhez igazodó és a német nemzetiszocialista erköl-

27

csi normarendszert elutasító Egyházzal szemben, és ez a nemzeti-szocializmusellenes hangulat és álláspont szétterjedését a világ-egyházban még inkább sietteti. Ez annál érthetőbb, mert hiszen akatolicizmus nemzetfeletti lényege amúgyis szemben áll a hang-súlyozott, sőt napról-napra eltúlzódó német nacionalizmussal és agermán faji mithosszal. A keresztény egyház és a német nemzeti-szocialista állam egymástól való eltávolodását és szembekerülésétaztán az "ősgermán" mithosz felé való fordulás romantikus, ésellenpropaganda-anyagul roppant alkalmas ludendorffi túlzásai1

tetőzik be. A szembenállás aztán különösen akkortól kezdve éle-sedik ki, amikor az Egyház a passzív védekezésből a támadó vé-dekezésbe megy át a nemzetiszocializmusnak nem csupán a ke-reszténység viszonylatában, hanem minden viszonylatban valóáltalános bírálatával, és akkor jut a tetőfokra, mikor az Egyházakceptálja szövetségesként még a – bolsevizmust is.

A kapitalizmus állásfoglalása már távolról sem elvi termé-szetű.

A par excellence német kapitalizmus – átmenetileg leg-alábbis-nemcsak hogy jóindulatú a nemzetiszocializmussal szem-ben, hanem éppen a kezdeti időkben egyenesen rá van utalva. Az1929 őszén bekövetkező gazdasági világválság a kapitalizmusnemzetközi organizmusát nagymértékben szétszaggatja, s a fellé-pő autarkikus tendenciák leválasztják róla pl. a német kapitaliz-must is, amely így mintegy nacionalizálódik. Az egyes országoktermelőtevékenysége amúgyis gyors ütemben a saját belső piacrautalódik és a minden országnál nagyobb mértékben az exportraépült német termelés ebben a súlyos fordulatban katasztrófáiismértékben van érdekelve. A belső verseny kikapcsolása a hirtelenfelkumulálódó túlprodukció szorongató árromboló állapotábanigen fontos, sőt életbevágó kérdéssé válik az egyébként is jelenté-keny társadalmi és jóvátételi terheket viselő német nagyipar szá-mára s a monopólium állapotának elérése, amit a nemzetiszocia-lista fordulat hoz, a viszonylagos biztonság öblét jelenti a világ-válság egyre ijesztőbb hullámverésében a német nagyipar számá-ra, hiszen a gazdasági liberalizmus megszüntetése a már birtokon

1 Egy "ősgermán" vallás újraalapításának extrém gondolata Ludendorff nevéhez

fűződik.

28

belüli nagyiparnak az államilag szabadalmazott kényszerkartellformájában kitűnően megfelelt (A liberális-kapitalista világbanlényegében ugyanez történik, csak az állam közbejötte nélkül).

De ezen túlmenően, a német nemzetiszocializmus politikaitendenciája a birodalmon kívüli németség irányába, a birodalmonkívüli németlakta területeknek a német gazdaság fogyasztói köré-be való bevonását helyezi kilátásba, ami némi kárpótlást ígér azelveszett külföldi piacokért. A faji mithosz így kitűnő eszköz ahatáron kívüli németségnek ipari terjeszkedésre való felhasználá-sára, arról nem is beszélve, hogy Ausztria és a Szudéta-vidék po-litikai értelemben való bekebelezése a Baltikum, a Dunavölgy ésa Balkán tekintetében gazdasági szempontból is döntő fontosságúhídfőket jelentene, ami a német ipar számára új és nagy lehetősé-geket vázol fel egy további jövő horizontjára.

Vegyük még mindehhez hozzá a nemzetiszocializmus hatá-rozott szembefordulását Versaillessel, ami megint a főként a na-gyipart terhelő jóvátételi kötelezettségektől való szabadulást he-lyezi kilátásba, s körülbelül teljes a kép, amely a szocialista ál-lamnak saját kapitalizmusával való logikátlannak látszó jó viszo-nyát megmagyarázza.

A nemzetközi kapitalizmusnál már jelentékenyen más a hely-zet, noha a többi nemzetiszocializmusellenes nemzetközi kategó-riák közül a német nemzetiszocialista állam ellentéte, különösenkezdetben, még ezzel a legkisebb. Ennek első és legáltalánosabbérvényű magyarázata abból a tényből folyik, hogy a német nem-zetiszocializmus lényegesen kevésbé szocializmus, mint naciona-lizmus, és sokkal inkább politikai, sőt külpolitikai programot je-lent, semmint belső organikus átalakulást. A német nemzetiszoci-alizmus nem hoz valami új rendszerező elvet a tőke és a munkaviszonyába, sőt végső elemzésben a tőke és az állam viszonyábase, hiszen e két tényező a hitleri korszakban is két különállósubstancia marad, azzal az egyetlen különbséggel az u.n. kapita-lista államokkal szemben, hogy itt az állam diktál a tökének, nempedig fordítva. Ezért cserébe azonban megszabadítja piac-gondjaitól. E forma következtében a nemzetiszocializmus mindenprepotenciája ellenére is elviselhetőbb a tőke számára, mint a bol-sevizmus. Így stratégiai szempontból még kedvező is létezése anemzetközi tőke számára, amennyiben alkalmasnak látszik arra,

29

hogy a bolsevizmus antikapitalista vitorláiból kifogja a szeleket.A nemzetközi kapitalizmus tehát a bolsevizmus elleni védőgátatszemléli benne mindaddig míg a zsidó komplexum hatása érvé-nyesülni nem kezd, s a nemzetiszocializmus éppúgy, mint a bol-sevizmus át nem értékelődik a zsidóság szempontja szerint.

Ez az átértékelés meglehetősen gyors és a harmincas évek de-rekára, mintegy három évvel a német nemzetiszocialista állammegszületése után már befejeződik. Ezzel eltűnik az a szemlélet,amely a nemzetiszocializmusban az olasz fascizmus egy németkiadását látta. A spanyol polgárháború idejére a nemzetközi tőkeellenszenve a "fascizmussal" szemben már teljes, s az átértékelésmost már nyílt hadüzenetté válik. Ez a fordulat igen elgondol-kodtatóan esik össze Szovjetoroszország hirtelen megjelenésévela Népszövetségben, valamint azzal a ténnyel, hogy innentőlkezdve az Egyesült Államok, pontosabban a roosevelti politika,egyre feltűnőbben keresi a Szovjet baráti kezét.2

2.A harmadik internacionális kategória, amellyel a német nem-

zetiszocializmus elsősorban faji hangsúlyozottságánál fogva ke-rült szembe, a zsidóság volt.

Az összes összeütközések közül ez volt a leglogikusabb és alegspontánabb, hiszen a faji mithosszal szemben itt sokkal régibbés sokkal szívósabb faji mithosz állt: a zsidóságé.

Ez a faji mithosz éppúgy "felsőbbrendű faj"-ból indul ki,éppúgy világuralomról ábrándozik, mint a másik. Sőt ezt a világ-uralmat egy négyezer éves propaganda magával az Istennel kötöttszerződés alapján igényli. Ezt a faji mítoszt saját faji intelligenci-ájának kollektív tudomásán kívül éppúgy a nemzeti megalázott-ság élménye hozza létre még az egyiptomi elnyomatás idején, éstartja életben egy háromezer éves tragikus történelem során, mintahogy a németet is ez fejleszti ki négy emberöltő folyamán, miótamegszületett. A "területen kívüli faji állam" gondolata, ha elmé- 2 Majd a továbbiakban látni fogja az olvasó ennek egyes állomásait: William C.

Bullit felmentése, Joseph E. Davies kinevezése, állandó sürgetés Angliaszovjetellenes álláspontja revíziójára, "quarantine" beszéd, az USA követvisszahívása Berlinből stb. (1935-36-37)

30

leti programban nem is, de élő és tevékeny gyakorlatban annál in-kább megvan itt is, hiszen minden zsidó diaszpóra egy-egy"Volksbund". A zsidó kapcsolatok, ha nem is diplomáciai, devallási és gazdasági formákban és érzelmi kötelékekben átnyúl-nak hegyeken, óceánokon, országhatárokon, kultúrákon és évszá-zadokon egyaránt.

A zsidót szintén a "faji felsőbbrendűség" más fajokat inzul-táló tanával és hitében neveli a zsinagóga, a szent könyvek és ahagyomány. S a zsinagóga ajtaján kilépve hiába vágja arcába asivár való a "felsőbbrendűségi" tan rideg cáfolatát, az alacso-nyabbrendűként való kezelés minden külső jelét csaknem két tel-jes évezred folyamán, minden paradox volta mellett is ez a hitmarad számára az erőrezervoár, a menekülés a tények sivárságaelől és a vigasztalás és elégtétel sértett önérzete számára Európá-ban éppúgy, mint egykor Babylonban, vagy Egyiptomban.

A zsidó faji mithosz ereje éppúgy egy faji hatalom megvaló-sításának álmából és vágyából táplálkozik és éppúgy megnyug-tató és lelkesítő metafizikai feleletet jelent, mint a németé, éppencsak a módszer és az eszköz más, mert az itt nem fizikai fegyveregyenes, nyílt és brutális középkori alkalmazása, hanem egyóvatossá és ravasszá finomult kollektív lélek közvetettebb és si-mább fellépése, és modernebb és ezért félelmetesebb eszköze,amellyel azonban pontosan ugyanúgy lehet gyilkolni: a pénz.

A két faji mithosz közötti konfliktusnak elkerülhetetlenül bekellett következnie hiszen világuralmi ábrándjaiban a kettő a prio-ri összeférhetetlen. S ezért tört negyvenöt előtt a másik elpusztítá-sára olyan ádázul az egyik, mint amilyen kegyetlenül ütött visszanegyvenöt után a másik mindenütt, ahol erre lehetősége volt

De be kellett következnie a kettő konfliktusának azért is,mert a német külpolitikai program általában gyorsan szembeke-rült a zsidóság nemzetközi gazdasági érdekeivel, azon egyszerűténynél fogva, hogy ahogyan bármelyik más állam imperializmu-sa automatikusan a minden államban jelenlevő zsidó tőke számá-ra jelent gyarapodást, éppúgy automatikusan jelentette volna egynémet nemzetiszocialista imperializmus a zsidó tőke kiszorítását abirtokba vett területekről tehát veszteséget. És körülbelül ez az, ésnem más, amit az amerikai tömegek felé irányított propagandaúgy fejezett ki, hogy "Amerika fenyegetettsége". Hiszen a hitleri

31

Németország térfoglalása a zsidó tőke és termelés kiszorítását je-lentette volna azokról a területekről, amiket ez az imperializmuscélbevett, s ez a veszteség nem csupán közvetlen veszteséget je-lentett volna az Amerikában székelő nemzetközi nagytőke számá-ra, hanem egy további előnyomulás előfeltételeinek megteremté-sét is. Végül pedig – de nem utoljára – be kellett volna következ-nie azért is, mert a zsidóság, elsősorban németországi mennyisé-gében, másodsorban a német imperializmus által célbevett terü-letek zsidósága által egyedeiben volt a német nemzetiszocializ-mus által, és még inkább a nácizmus által, fenyegetve, s ígyexisztenciálisan érdekelve.

S ez az érdekeltség annyival is nagyobb volt a többi német—nemzetiszocializmusellenes kategóriák érdekeltségénél, mert afaji mithosz tendenciái amelyek alapjában véve m i n d e n ide-gen faj ellen irányultak (éppúgy, mint a zsidóé), nem csupán ezenáltalános attitűdön belül irányultak a többi sorában a zsidóság el-leni i s , hanem ezen túlmenően, a zsidóság ellen egy pozitív rá-adás is volt a német nemzetiszocializmus részéről érezhető, tehátolyan tendencia, ami a többi nem-német fajokkal szemben hiány-zott. Hogy az ellentét e kettő között erősebb volt, annak oka azsidó "ellenmithosz" pozitívumával és támadó voltával szembeniösztönös reakción kívül részint az, hogy a zsidóság ellenében egyáltalános és ősrégi európai ellenszenv pozitívuma feszül éspedignemcsak a németek részéről, hanem ez a par excellence keresz-tény európa-organizmus biológiai értelemben vett tiltakozása azidegen anyag jelenléte ellen, részint pedig az, hogy a zsidóságvolt az egyetlen számottevő faji kisebbség, amely a fajilag olyrendkívül türelmetlen nemzetiszocialista állam keretein belül élt.Ezeket a körülményeket aztán egybemarkolta az az irritáló tényhogy a zsidóság, mint általában a világon mindenütt, Németor-szágban is létszámához képest aránytalan nagy pénzügyi és sajtó-hatalmat képviselt az államon belül. S az államalkotó nép ezt azönmagára nézve hátrányos és sérelmes helyzetet, még a németek-nél jelentékenyen kisebb intelligencia és jelentékenyen kevesebbfaji önérzet esetén sem veszi szívesen. Az úgynevezett demokrá-ciák államalkotó népeiben éppen ennek a kettőnek tökéletes saj-tólefojtása volt az, ami a zsidóságot képesítette arra, hogy önmaga

32

védelmére nemzsidó tömegeket hajszoljon a harcterekre nemzsidótestvéreik ellen.

A szituáció, amelybe a németországi zsidóság jutott, magánviseli a tragédia fogalmának minden meghatározó jegyét. Egynép, vagy faj, amely a maga nemzetközi teljességében éles ellen-tétben áll a nemzetiszocialista német állam politikájával és világ-nézetével, viszont németországi részlegeiben az állam iránti hű-ségre és engedelmességre van erkölcsileg éppúgy, mint törvényi-leg kötelezve, képtelen helyzetben van. Ezt a képtelen helyzetetcsak még növeli, hogy mint állampolgárnak a német fajúakkalszemben egy csomó hátrányos és megalázó megkülönböztetésterhét kell viselnie. Fajisága és állampolgári kötelmei kiegyenlít-hetetlen ellentmondásban vannak egymással s ennek az ellent-mondásnak feszítő erői szét kell, hogy szakítsák. A németországizsidóságnak ebből a hazug és összeférhetetlen helyzetből feltétle-nül ki kellett volna vándorolnia, mint ahogy a németországi zsi-dóság ebbe a kínos helyzetben tekintélyes hányadában valóbanehhez a megoldáshoz folyamodik. Egy 500.000 főnyi tömegnekkivándorolni azonban nem egyszerű dolog különösen, ha felvevőanyaállam nincs. Németországon kívüli zöme sem hajlandóezirányban áldozatokat hozni érdekében, hanem e helyett annakaz elképesztő pretenziónak érvényesítéséhez fog hozzá, hogy egyszuverén nép szuverén akaratát l e t ö r j e a n n a k t u l a j -d o n h a z á j á b a n , s azt olyasmire kényszerítse rá, amit aznem akar. Így a németországi zsidóságnak két választása maradcsak, vagy beletörődni helyzetébe és tudomásul venni visszasüly-lyedését oda, ahonnan nagyapáinak nemzedékét egyszer már ki-emelte a nemzsidó nagylelkűség, vagy küzdeni ellene mindeneszközzel, ami rendelkezésére áll.

Ez a küzdelem azonban egy türelmetlen és hatalmas nép ret-tentő gyűrűjében életveszélyes dolog. Különösen az ez a pozitívés formális háború kitörésének pillanatától kezdve, amikor a har-coló nemzet ellen fordulás még a faji türelmetlenséget nem isme-rő és demokratikus államokban is á r u l á s , és a háborús állapottényéből és követelményeiből folyó közvetlen és radikális követ-kezményeket von maga után.

A nemzetközi zsidóság számára a németországi fajtestvérektragikus sorsa nem ahhoz ad impulzust, hogy kihozza őket onnan,

33

hanem ahhoz, hogy egy németellenes nemzetközi vállalkozásbanvállaljon részt magára. A maga nemzetközi egészében hatalmaspropagandaapparátust jelentő zsidó sajtó, színház, film és rádió,amely ott van minden országban és egyetlen óriási hálózatkéntfogja körül az egész földgolyót, eleinte minden különösebb irá-nyítás nélkül, pusztán a faji azonosság tényének ösztönzésére alegteljesebb egyöntetűséggel és haladéktalanul, mentés helyetth a r c o t indít az első zsidó jajkiáltás hallatára, s a zsidóság ré-széről a németellenes háború ezzel gyakorlatilag már a h a r -m i n c a s évek derekán megindul.

3.A nemzetiszocialista német állam negyedik ellenfele maga a

versaillesi békeszerződés, illetőleg azok, akik azt, mint konkrétállamok prezentálják.

A hitleri német birodalom szembenállása a Versailles által te-remtett európai status quoval két egymástól merőben különbözővonatkozást mutat. S a kettő közötti distinkció kölcsönös hiányalesz az európai katasztrófa egyik fő oka.

Az egyik vonatkozás egyszerűen csak a német vonatkozás,egy igazságtalanul és erőszak útján megbüntetett és megrövidítettország szembenállása egy háborúvesztés tényével és annak kö-vetkezményeivel, azon az ősi igazságon, hogy amit erővel elvet-tek tőle, azt joga van erővel visszaszerezni. Franciaország félt tő-le, és saját biztonsága érdekében igyekezett a félelmetes ellenfelet1919-ben, amennyire csak lehet, gúzsbakötni. S ezt meg is tette,mivel erre lehetősége volt. Sőt, ebben a saját szempontjából igazais volt s ezt egy gyenge Németországnak tudomásul kellett ven-nie. Amint azonban a levert Németország annyira megerősödik,hogy a Versaillesben rárakott terheket és hátrányokat ledobhatjamagáról, akkor ennek a Németországnak éppen olyan joga van eztmegtenni a maga szempontjából, mint Franciaországnak volt an-nakidején. Egy abszolút igazság szemében egyik nép sem ér töb-bet mint a másik és a 80 millió német jó-, vagy balsorsa legalábbolyan lényeges, mint 40 millió franciáé. Ha Franciaország teremt-hetett a maga számára a németek rovására előnyöket, mikor ez

34

módjában állt, Németország megsemmisítheti ezeket, ha módjá-ban áll.

A versaillesi békeszerződéssel szemben német "inkorrektség-ről" beszélni, a német attitűdért a németséget gyalázni és vádolni,több mint igazságtalanság. A magáét visszaverekedni mindenki-nek joga van. Sőt, ha a németséget lehetett és szabad volt angol—francia-ellenőrzés és diktátum alá helyezni 1919-ben, semmivelsem állt volna be felháborítóbb állapot, ha Franciaország, vagyAnglia került volna német ellenőrzés és diktátum alá 1945-ben. Apártatlan értékelés számára az egyik éppolyan "jogtalan" mint amásik.

Eddig a pontig semmi imperializmusról nincs szó. Eddig apontig csak elégtételvevésről van szó, az egyenlő esélyekhez ésazonos magatartáshoz való kétségtelen jogról van szó. S haVersaillesben olyasmiket követtek el egy kiharcolt lehetőségalapján, amikért elégtétel jár, s ha előálltak egyoldalúságok, amikmegváltoztatásra várnak a legyőzött részéről, akkor a másodikmenetre készülődő Németországnak igaza van.

A másik vonatkozás azonban már "imperialista" vonatkozás,vagy, ha úgy tetszik "nemzetiszocialista" vonatkozás.. Ez már azelégtételvevés és igazságszerzés önmagában véve csak egy nega-tívumot megszüntető tényén föllépő vonatkozás. Ez a másik vo-natkozás a nemzetiszocialista Németország pozitív terjeszkedésiterve, mások fölött való uralomhoz formált jog kifejezése. Ez amásik vonatkozás, mint faji program, már pozitív támadás. Né-metország nem csupán a versaillesi sérelmeket akarja megszün-tetni, hanem hódítani akar, s amennyire érthető, jogos, erkölcsilegigazolt, sőt igazságos az első, annyira kérdéses vagy legalábbiskomplikált a második.

A keletközépeurópai tér az Osztrák-Magyar Monarchia szét-rombolása óta két nagyhatalmi kategória között elterülő védtelenterület. Ez természetesen nem ok arra, hogy Németország megtá-madja, de ok arra, hogy a másik nagyhatalomtól féltse, különösenazért, mert jogos versaillesi igényei vannak a térben és logikus,hogy ezeknek érvényesítésével szemben az érdekelt "utódállam-ok" a rivális nagyhatalom segítségét fogják keresni. Mindez azon-ban már kontinentális vonatkozás, amiről később lesz szó.

35

A kettő között a határvonalat meghűzni azonban szinte lehe-tetlen. A háborúban, ha egyszer megindult, megállás nincs egé-szen a végső győzelemig, vagy a végső elbukásig. A stratégiaihódítás, a háborús előnyomulás határai nem azonosak a háborúigazi területi céljaival, hisz az ellenfelet teljesen le kell teríteni, saz igények érvényesítése csak azután következik.3

Az igazi német igényeket és szándékokat, bár fenyegető jeleivoltak, és célzások is elég sűrűn hangzottak el a legkompetensebbnémet helyekről is, konkrét formában nem határozták meg, Sőtamit ebből meghatároztak, azt újra és újra megváltoztatták. SNémetország háborús felelőssége alapjában véve itt kezdődik el.A nem-német világnak egyszerűen nem volt módjában, mert nemvolt meg a lehetősége határozni afelől, hogy hajlandó-e háborúnélkül megadni azt" amit Németország kíván, vagy nem, eztugyanis az új és új német követelések által teremtett bizalmatlan-ság akadályozta. Éppen ezért nemcsak logikusan, hanem némijoggal is tételezte fel, hogy a végső német igények teljesíthetetle-nek lesznek, tehát a háború elkerülhetetlen. Jóhiszeműségénekkétségtelen bizonyítékát azonban a németekkel szembenálló világelvesztette már akkor, amikor a háborút már a nem-imperialitikusnémet követelések miatt megindította.4

Németország katonai kezdeményezése konkrét és közvetlenformában nem irányul nyugat ellen, Franciaország, vagy Angliaellen, hiszen egyáltalán nincsenek terjeszkedési szándékai nyu-gaton. A német akció konkrét és közvetlen formában Középeu-rópa felé irányul, amely egy nagyhatalom számára a Balkánnalegyütt egy másfélmillió négyzetkilométeres kényelmes5 vadászte-rületet jelent.

A Középeurópára irányuló német szándékok azonban, haközvetlenül nem is, de közvetve mégis érintik a nyugati hatalma-kat, nem ugyan exisztenciális, de hatalmi szempontból. És még 3 Pontosan ezt tették Németországgal is ellenfelei, noha nekik állítólag nem vol-

tak "imperialista" céljaik.4 Danzig, lengyel korridor.5 (A "kényelmes" szó azt jelenti, hogy a nyugati nagyhatalmak és Amerika vé-

delme nélkül kényelmes. Viszont a középeurópai rendezést aligha azérthozták a nyugati hatalmak létre, hogy legyen mit fegyveres készenléttelőrizni, és miatta időnkint véres és költséges háborúkat viselni).

36

annyiban, hogy kötelezettségeik vannak Középeurópában levőszövetségeseik irányában,6 valamint egy német erőnövekedésközvetett összefüggésben van Franciaország biztonságával.

A nyugati hatalmak mégis lomhán és kelletlenül mozdulnak.A Versailles által teremtett status quo helytelenségei és hibái márnyilvánvalóak s ezeknek a hibáknak a megvédésére, különösenkatonaiformában, nem vagy a hajlandóság, hiszen egy általánosátrendezés szüksége egyre nyilvánvalóbb s csak bonyolult és fá-radságos és nagyarányú volta hátráltatta eddig is. És főleg az,hogy egy új formához nem volt semmi kielégítő elképzelés. Vi-szont a középeurópai szövetségi rendszer tehetetlensége és ha-szontalansága is napról-napra jobban kiütközött, és abból az Ijedtkapkodásból, amit a németek paralizálását illetően annakidejénVersaillesben eget-földet beígért Benes részéről a harmincas évekközepe óta tapasztalni lehet, nyilván látható volt, hogy akőzépeurópai szövetségeseknek többre volna szükségük,Középeurópát, annak versaillesi formájában m e g v é d e n ikell Márpedig Középeurópát az Atlanti-óceán partjain megvédenireménytelen feladat.

Ezt látják maguk az érdekelt államok is, amelyek kívül aszövetségi szerződések megszegésében már némi prakszissal ren-delkező Románia nyíltan és gyorsan át is áll majd a németek ol-dalára, úgy, hogy a háború igazában még el se kezdődik s a térségállamaiból három már a németek oldalán áll,7 a negyedik meg,Csehszlovákia, némi kapkodás után puskalövés nélkül megadjamagát. Így a nagy közép. európai-balkáni szövetségi rendszerbőla háború kitörésére mindössze három állam marad, Görögország aBalkán déli csücskében, a szétrobbanás feszültségében álló Jugo-szlávia és a teljesen elszigetelt Lengyelország, amely az erők újrendeződése után már e l k é s e t t e n nyújtja évszázadokon átváltozatlanul hű egykori barátja, Magyarország felé a kezét, ésamely már érzi, hogy a hátában ugrásra készen áll az orosz. 6 Hogy pontosak legyünk csak Franciaországnak vannak "kötelességei" Anglia

egyetlen közép- vagy keleteurópai állammal sincs szövetségben, az Egye-sült Államok meg még csak a versaillesi békeművet sem ismerte el an-nakidején és azzal kapcsolatos minden garanciát expressis verbis megtaga-dott.

7 A Versaillesben tönkretett Ausztria, Magyarország, valamint Románia.

37

Az európai helyzet 1939 elején ez. A sok félelem és aggoda-lom és gyűlölet, ha egyelőre gyámoltalan és tehetetlen és szerve-zetlen formában is, de mind Hitler Németországa ellen feszül,mert a német szándékokat illetően mindenki bizalmatlan, mégtulajdon szövetségesei is, és a Herrenvolk komplexum miatt azokis vérig vannak sértve, akik nem mutatják. A középeurópai vilá-gon kívül egy az egész földgolyót behálózó sajtó fújja a veszélyriasztó és uszító harsonáit, s az egyelőre ártalmatlannak látszóbetűmilliárdok rövidesen hajókat, repülőgépeket, fegyvereket éskatonákat fognak teremteni, s a rádiók irányítása és bátorításamellett a középeurópai térben a németek ellen fog dolgozni a ka-pitalizmus, a katolikus egyház és a zsidóság diaszporái egyarántegyetlen közös frontban és általános fegyverbarátságban a bolse-vizmussal, mégpedig olyan eredményesen, hogy a fenyegetettKözépeurópát és a Balkánt csakugyan meg is mentik a német im-perializmustól, mert az egy veszendő kis csücsök kivételével tel-jes egészében az oroszé lesz.

S az orosz, akit kíméletlen terroristából tiszteletreméltó,konstruktív és korrekt hőssé fog átfesteni ugyanaz a propagandavilágapparátus, amely a németek számára sterilizációt helyez ki-látásba, a nyugati világ orránál fogva vezetett közvéleményénekáltalános megrökönyödésére az Egyesült Államok elnökének asz-szisztenciájával fogja meghálálni a bajtársi segítséget a háborúután a nyugati hatalmaknak, nemzetközi kapitalizmusnak, a kato-likus egyháznak, a hozzá pártolóknak és az ellenállási mozgalmakpincehőseinek egyaránt...

III. AZ ANGOLSZÁSZ ATTITÜD

A Németországgal szemben egyre komorabb csatárcsopor-tokban hadragyűlő erők seregszemléjéből szándékosan hagytuk kiAngliát. Nemcsak azért történt ez, mert Anglia úgyszólván azutolsó az erők közül, amelyek a németellenes fronthoz felzárkóz-nak, hanem azért is, mert az angol felzárkózás természete és in-dítéka merőben más, mint akármelyik is a többieké közül. Az an-gol hadbaszállás oka nem világnézeti. Az – bármik is legyenek apropagandajelszavak később – nem a nemzetiszocializmusnak, ésnem is a "diktatúrának" szól, még csak nem is a közvetlen impe-

38

rialista attitűdnek, amiket a duzzadó, saját medréből kicsapó né-met erő, önbizalom, sőt nemegyszer önteltség tanúsít. Sőt, talánakkor sem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy van-nak az angol külpolitikán belül nem is jelentéktelen tendenciák,amelyek helyesen és józanul értékelik az 1914-18-i intő kalandtanulságait, és hajlamosak bizonyos hatalmi kompromisszumra anémet erővel, amelynek nagyságáról és komolyságáról éppen azelőző háború tapasztalatai alapján vannak elképzeléseik.

Az angol külpolitikának vannak tényezői, amelyek előtt afascizmus gondolata határozottan rokonszenves, s amit barátságosérdeklődéssel figyelnek. Még szélesebb körök, és még jelentéke-nyebb tényezők vannak, amelyek, ha pozitíve nem is értékelik afascista gondolatot, negatív értelemben, mint a keleten olyannyugtalanítóan vöröslő bolsevista horizont előtt magasodó gátatszívesen szemlélik. Ami viszont Versaillest illeti, az iránt már aszületése óta igen fanyalgó a lelkesedés az angol politikai világ-ban amelynek alig lenne kifogása egy általános békerevízió ellen,különösen mióta kiderült, hogy annak reakciói sokkal kényel-metlenebbek és fenyegetőbbek, mint amire számítottak, s annakgyakorlati következményei minden vonatkozásban hátrányosakis.

Az angol felsorakozás indítéka tehát egyikét sem jelentiazoknak a különböző szempontoknak, aminél fogva a hitleri mű-vet körülvevő és méltatlankodó világ egyes erőtényezői szembe-fordultak az egyre prepotensebb ifjú Herkulessel.

Az angol felsorakozás indítéka sokkal mélyebben fekszik éshatártalanul komplikáltabb. Az angol felsorakozás oka maga avilágot kormányzó Commonwealth, pontosabban a ragaszkodás aCommonwealth egykori, világot kormányzó státusához, amiről aViktória királynő korából származó angol önérzet és ambícióegyelőre még mindig nem képes, és nem hajlandó elhinni, hogyaz már a múlté. Illetőleg, amennyiben mégis vannak homályos ésnyugtalanító sejtései efelől, és amennyiben látja, hogy egykori,szinte az egész földgolyót ellenőrzése alatt tartó szupremáciájasaját birtokállományán kívül szinte már csak Nyugat-Európárazsugorodott össze, még ezt az utolsó foltot is, nem akarja kien-gedni a kezéből.

39

1.Az angol politika irányítóinak világában igen kevesen van-

nak, akik látják – és még kevesebben vannak, akik szembe ismernek ezzel a ténnyel nézni –, hogy az első világháborúbanaratott angol győzelem t e r m é s z e t e l l e n e s volt és ter-mészetellenes állapotot hozott létre.

A kifejezést meg kell magyaráznunk.Az angol világhatalom kialakulása a 18, és még inkább a 19.

szd-ok folyamán természetes és logikus következménye volt an-nak a hatalmi eszköznek, ami Angliának elsősorban is geopoliti-kai helyzeténél fogva állt rendelkezésére.

A megállapítás súlypontja azon van, hogy "geopolitikai hely-zeténél fogva", s e mögött a kifejezés mögött igen nagy és igenbonyolult tartalom húzódik meg, aminek a felderítéséhez némitörténetfilozófiai szemlélődésre van szükségünk.

"Abból kell kiindulnunk, hogy a civilizáció és az ezzel já-ró politikai képlet, valamint annak hatalma közösségiteljesítményből jön létre. Viszont egy-egy emberi közös-ség szükségképpen földrajzi kiterjedést jelent. Mégpedigminél nagyobb-a közösség annál nagyobbat. Közösségiélet, tehát történelmi értelemben vett élet viszont egy tér-ben szétszórtan elhelyezkedő kategória számára elkép-zelhetetlen kölcsönös és állandó, tehát organizált érint-kezés nélkül, hiszen a "társadalom" fogalma irányított,közös és, kooperatív életet involvál, szellemileg, politi-kailag biológiailag egyaránt. Ennélfogva minden na-gyobb térben szétterült közösség organizált élete elke-rülhetetlenül k ö z l e k e d é s t tesz nélkülözhetetlen-né.

A társadalom fizikai tünet, amelynek a szellemieken kí-vül, sőt azokat megelőzően, fizikai szükségletei vannak,amelyeket nemcsak előállítania kell, hanem szét is kelltérben osztania. A produkció mellett az é r i n t k e z é sa társadalmak legnagyobb emblémája, éspedig minélnagyobb létszámban, ennélfogva kiterjedésben egy tár-sadalom, annál nagyobb.

40

A társadalomképződésnek első emblémája tehát a távol-ság. Ennek a problémának a megoldása nélkül sehol semkeletkezhetik társadalom, sehol sem indulhat meg koope-ratív tevékenység közösségi élet, civilizáció, politikaiegység Az ”ország” szó teret jelent s a tér távolságokatzár magába. Történettudományunk eddig sajnos, nemszentelt elégséges figyelmet annak a ténynek, hogy a tá-volság minden egyebet háttérbeszorító elsőrendű civili-zációs és ennélfogva történelmi faktor, s a történet en-nélfogva mindenekelőtt a távolság reakciója.

A távolság a legirgalmatlanabb és legnagyobb a termé-szet civilizációellenes erői között. Teljesen és véglegesensoha sem lesz lehetséges legyőzni, a vele való birkózásállandó, teljesen improduktív munkát és energiapocsé-kolást követel, s mivel aránytalanul sok értékes munka-energiát és ami még súlyosabb, pótolhatatlan időt rabolel, az ember civilizáló potenciájának túlnyomó részét el-nyeli. Ez a negatív civilizációs faktor közvetlenül érzé-kelhetetlen lévén a civilizáció legalattomosabb ellenséges a történelem legalattomosabb tényezője. Rendkívül ta-lálóan jellemzi Fortunat Strawski,1 amikor azt mondja,hogy a távolság "le deshtructeur surnois et invisible denotre vigueur physique et de notre patience morale": Egybizonyos társadalom által megszállva tartott területnek,mint t e r m é s z e t n e k ellenálló ereje a legfájdal-masabb távolságban nyilatkozik meg.

Mivel az emberiség szempontjából lényegeseket, törté-nelem szempontjából fontosakat általában inkább nagytársadalmak képesek létrehozni társadalom nagyságá-val, tehát térbeli kiterjedettségével egyenes arányban nőa legnehezebben legyőzhető civilizációs ellenség a távol-ság, éppen az emberiség és a történelem szempontjábóllegfontosabb fejlődések elé tornyosul mindenkor a leg-nagyobb természeti ellenállás:

1 F. Strawski: L’homme moderne, Paris, 1923.

41

Civilizáció, tehát történelmi élet csak ott és akkor indultmeg, ahol és amikor a közlekedés problémája megold-ható volt és megoldódott. Sőt az emberiség történeténekkezdetein a történelmi életet egyszerűen a közlekedés le-hetősége indította meg egyes helyeken. A történelemnagy ókori politikai és civilizációs kategóriái úgy kelet-keztek, hogy kész természetes úthálózatokra, tehát közle-kedési lehetőségekre telepedett közösségek hozták őketlétre, vagyis éppen az úthálózat volt az, ami a rajta élőesetleges embertömeget közösséggé, társadalommá civi-lizálódó és politikai egységgé organizálta.

Az emberiség gyermekkorában az ilyen úthálózatokat azegyes nagy folyórendszerek jelentik, mert az alacso-nyabb civilizációs kapacitású koraókori ember mester-séges úthálózatok létesítésére még hosszú ideig képtelen.Ezért keletkeznek az ókor elejének első jelentősebb civi-lizációs, kulturális és politikai kategóriái egy Nilus, egyTígris-Eufrát, egy Sárga-folyó, egy Indus—Gangesz—Bramaputra, egy Amazonas régióiban, ezért képződhetikaz ókorból a középkorba áthajló századok idején aVolga—Don régiójában egy nagy hun—onugorbirodalom, ezért tudnak a magyarok a középkorban nagyhatalmat teremteni a Duna-medencében, ugyanezértvándorolnak történelmi gócok egy bizonyos fejlődésután, mikor a emberiség civilizációs kapacitása eléri abeltengerek ellenálló erejét – vagyis mikor a hajóépítésés hajózás technikai tudománya beltengeri fokraemelkedik – egy Földközi-tenger, egy Sárga-tenger egyMexicoi-öböl mediterránrégióiba, majd végül azújkorban, az óceánok partfaira a világtörténelmijelentőséget újabb és újabb népekre helyezve át prioriföldrajzi elhelyezkedésük szerint.

Ez a körülmény hosszú évezredeken keresztül immanenerejüknél és dimenzióiknál nagyobb politikai kapacitásraruházta fel a parti népeket, éppúgy, mint ahogy ugyanezkörülmény évezredeken keresztül immanens erejüknél és

42

méreteiknél kisebb jelentőségűvé nyomta vissza a belsőkontinentális népeket, hiszen ugyanakkor, amikor a víziközlekedés a kezdetleges folyami bárkától a többezertonnás óceánjáró vitorlásig óriási fejlődésen ment át ci-vilizációnk évezredei folyamán, amennyiben súlyhatár-ban sokezerszeresére nőtt, akciósugárban elérte a föld-golyó méreteit, sőt még sebességben is jelentős emelke-désen ment keresztül, a száraz földi közlekedés, a hajó-záséhoz képest jelentéktelen, inkább csak kényelmi ésesztétikai módosítások leszámításával, egészen a múltszázad derekáig ugyanaz maradt.

Talán még senki nem gondolta át eléggé intenzíven amaga történetformáló teljességében azt a valósággaltragikus helyzetet, amibe a vitorlák szárnyain repülőparti társadalmakkal szemben a belső kontinentális nem-zetek kerültek az egyetlen szegényes közlekedési lehető-ség birtokában, amit egy az ókor mélyéről magukkal ho-zott s a fárasztó évezredek roppant ideje során alig vál-tozó ló jelentett.

Ha meggondoljuk, hogy a szárazföldi gépjárműre hat-ezer esztendőt kellett várnia a civilizáció útjára lépettemberlégnek, az a viszonylagos egykedvűség, amellyel atörténettudomány és a politikai irodalom a vasúti közle-kedés létrejöttét nagyszerűen csak a modern találmányoksorában regisztrálja határozottan meglepő. Korszakal-kotó, és történetformáló hatásában ez a találmányugyanis túlszárnyal minden egyebet. A vasúti közlekedéselterjedése az emberi nem életének eddigié legnagyobbkihatású forradalma volt.

Egy gyalogos ember, vagy egy vontató 16 átlagos óra-teljesítményét négy kilométerre, a mozdony átlagos óra-teljesítményét pedig negyven kilométerre teve, a vonat-közlekedés feltalálása és bevezetése azt jelenti, hogy akontinentális belső terek társadalma egy emberöltő so-rán, 1850 és 1885 között körülbelül egytizedére csök-

43

kentették le a távolság által könyörtelenül elrabolt idő-mennyiséget és ezzel az időmegtakarítással néhány évti-zed alatt megtízszerezték mind produkciós, mind hadikapacitásúkat. Ezzel a hatalmas és váratlan ugrássalegyszerre felbillent a parti társadalmak és a belső konti-nentális nemzetek civilizációs kapacitása, és így hatal-ma, ereje, teljesítőképessége közötti viszony, vagyis egy-szerre megszűnt a sok évszázados diszparitás a parti el-helyezkedésű és a belső kontinentális nemzetek között.

A parti nemzetek – elsősorban Anglia – óriási civilizáci-ós és ennélfogva hatalmi fölénye egyetlen emberöltőalatt automatikusan megszűnt, és a perifériák ezen ter-mészetellenes és logikátlan szuperiorjtásának megszűn-tével a belső részek, a központ természetes fajsúlyfölényehelyreált. A civilizációs feszültség fókusza lassan és fel-tartóztathatatlanul kezdte elhagyni a parti sávot és a di-adalmas mozdony hátán megindult Európa belseje felé.Nyomában azonnal megindult a 19. szd harmadik har-madáig kialakult európai rendben az a változás, ami az-óta tart.

Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek folyamán a vonat-közlekedés hatalmas iramban folyik.2 A mozgalmi pro-paganda, az eszmék gyorsabb terjedése addig elképzel-hetetlen lendületet vesz, és a stratégiai viszonyok isdöntő átalakuláson mennek át. A kontinentális nemzetektérben szétszórt egységei, amelyek azelőtt évszázadokonát csupán tudtak egymásról, kezdik felkeresni egymást ésa vezető centrumok kapcsolata a tömegekkel folyamatos-sá válik a napisajtón keresztül. Ha Goethe az előző szá-zad végén a sűrű úthálózatban szemlélte a nemzeti egy-ség létrejöttének egyetlen biztosítékát, tízszeresen volt ezérvényes a vasúthálózatra.

2 Európában 1840 és 1870 között, tehát harminc év alatt mintegy 150.000 km-

nyi vasút épül. Ezzel egy időben és párhuzamosan terjed a távíró, majdnem sokkal később a tele fon is.

44

Az egyes nemzettársadalmak kapacitásának rohamosnövekedése és koncentrálódása először Olaszországegyesítését hozza el a hatvanas évek elején, amelyet1867-ben az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte, majdnégy évvel később az egységes Német Birodalom meg-alakulása követ, Az olasz Cavour a magyar Deák és aporosz Bismarck sikerét a távolság forradalma hozza el,amit a mozdony jelent, és ennek a füttye kezdi mozgás-babozni fokozatosan a végtelen orosz terek dermedtségétis.

A vasútvonalak rohamos kiépülésével hihetetlen mennyi-ségű idő és energia szabadul fel a belső kontinentálistérben egyetlen emberöltő alatt. Ennek az évszázadokonát lekötött civilizációs és hadi kapacitásnak máról-holnapra való megjelenése a parti sávok mögötti térbenakkora potenciát szabadit fel a 19. szd. végére, hogy an-nak méreteiről a kortársnak fogalma sincs. Sőt arrólsincs fogalma a kortársnak, hogy az erőarány a parti sá-vok és a belső kontinentális tér között az új századbalépve teljesen ellenkező előjelet kapott és ez az ezer jel-ből érzett, de igazában meg nem értett tény az a bonyo-lult háttér, amire a parti nemzetek, főleg az egyre nyug-talanabb Anglia magatartása felrajzolódik.

A belső kontinentális tér és a rajta elhelyezkedő nemze-tek rohamosan és a u t o m a t i k u s a n növekvő po-tenciája azt jelenti, hogy a Brit Szigetek 16. szd-ban ka-pott geopolitikai túlnyomósága ugyanolyan automatiku-san eltűnőben van. Mivel a belső-kontinentális potencianövekedése, szabatosabban: visszatérése, konkrét for-mában elsőnek a Német Birodalom gyors emelkedésébenészlelhető, az angol idegesség a 19. szd vége óta ez ellenfordul, mert nincs tisztában azzal, hogy az emelkedésgeopolitikai tünet, nem pedig, ahogy hiszik, német atti-tűd. Az évezredeken át paralizált belső kontinentális térimmanens, tehát a priori erejét szabadította fel a gép-jármű, s így a németek egyszerűen erősebbekké váltak,

45

nem pedig agresszívekké lettek. A "geopolitikai fontos-ság”, és az ezzel járó szuperioritás kezdi elhagyni apartokat, s ez a körülmény fosztja meg Angliát addigi ki-vételes uralmi helyzetétől.

Csakhogy az angolok ezt nem látják (még ma sem). Azangolok csak a nyugtalanítóan emelkedő németségetlátják s amikor politikai és katonai értelemben ellenükfordulnak kétszer is egymásután, nincsenek tisztábanvele, hogy egy el kerülhetetlen fejlődés ellen harcolnak,amelynek a német emelkedés nem oka, hanem t ü n e -t e , és amely ellen harcolni reménytelen vállalkozás. Eztjelenti az a kifejezés, hogy a két győzelem természetelle-nes volt, hiszen ha abba kontinensen kívüli erők nemavatkoznak bele az angol szövetségi rendszer nem nyer-hette volna meg. Ezt félreérthetetlenül mutatja az a tény,hogy a németeket kétszer egymásután csak megverték, denem győzték le, viszont Anglia hatalmi helyzete a két"győzelem" ellenére is növekvő sebességgel zuhan lefelé.Ennek oka nem valami német „megfiatalodás", valamiangol "dekadencia", hanem a geopolitikai helyzetbenbeállt értékáthelyeződés, amely éppúgy angol hiba, mintahogyan nem német érdem akkor se az angolok valóbankövettek e1 hibákat (mint ahogy követtek) s ha a németekvalóban fejtettek ki komoly erőfeszítést (mint ahogy va-lóban kifejtettek).."3

Az angol világhatalom megszűnése ugyancsak természetes éslogikus következménye volt annak a változásnak ami az angol térgeopolitikai értékében beállott akkor, amikor a belső kontinentálistér geopolitikai értéke hirtelen megnőtt.

A Központi hatalmakban a megnőtt belső kontinentális erőjelentkezik középkori örökségéért és azonnal realizálni akarja azerőviszonyokban beállt új, és a 16. szd-inál nem kevésbé korszak-

3 A fenti összefoglalás a szerző Tér és Történelem c. történetbölcseleti tanulmá-

nyából (Melbourne, 1956) vett kivonat.

46

alkotó változást,4 amikor az eddigi kétségtelen és vitathatatlanangol fölénytől és szupremáciától követeli a maga részét, azt arészt, amit a mediterrán súlypont megszűnésekor, illetőleg annakAtlanti-óceán partjaira való áthelyeződésekor elvesztett.

Az angol politikai szemlélet azonban nem látja ezt a nagyváltozást, vagy ha látja is, nem látja be, hogy ennek a konzekven-ciáit le kell vonnia, s a konzekvenciák bölcs, esetleg rezignált le-vonása helyett megkísérli erőszakolni azt, amit erőszakolni nemérdemes, különösen olyan hallatlan áldozatok árán nem: az addigtermészetes, sőt szinte szükségképi, de most már természetellenesangol külpolitikai státust, sőt történelmi állapotot, a szupremácia,a vezetés birtokát.

Ennek az erőszakolása vezet az első világháborúhoz, amibőlAnglia természetellenesen és logikátlanul győztesen kerül ki.Természetellenesen és logikátlanul azért, mert a háború félreért-hetetlenül kimutatja, hogy ő a g y e n g é b b , tehát a szupremá-ciához nincs többé sem logikai alapja, sem joga. A gyengeségneknemcsak kétségtelen, hanem egyenesen meglepő jele az volt,hogy a jelentkező rivális legyűréséhez a Commonwealth-en kívülEurópának csaknem minden megmozdítható ereje is kevésnek bi-zonyult,5 úgy hogy még egy idegen kontinens erejét is segítségülkellett hívni. A világ minden tájáról összeszedett erő végülis le-verte ugyan a jelentkező hatalmi igényt, ez az erő azonban nemAnglia ereje volt, s a győzelem eredményeképpen, bár alaposanmegtépázottan, de mégis megőrzött "szupremácia" Angliát nemillette meg, pontosabban: ez a szupremácia igazában a n e má l l t h e l y r e .

Egy szupremácia nem állapot, hanem folyamat, nem valami-nő statikus fogalom, hanem dinamikai elem, aminek az alapjanem valaminő "jog", hanem az erő, amelynek nagyobbnak kelllennie minden szóbajöhető rivális erejénél, s az első világháborúazért hozott természetellenes eredményt és állapotot létre, mertangol-német viszonylatban a kisebb erő győzte le a nagyobbat. S

4 Az a korszakalkotó változás az Amerika felfedezését követő "óceáni-kor" ki-

bontakozása volt, amely az európai súlypontot a Földközi-tenger vidékérőlaz Atlanti-óceán partjára helyezte át, s Angliát világhatalommá tette.

5 Franciaország, Oroszország, Olaszország valamint csatlósaik.

47

ez az a pont, amiben az angol politikai gondolkodás végzetesennagyot tévedett, amikor úgy érezte, hogy neki a szupremáciához"joga" van anélkül, hogy ereje lenne hozzá. A végzetes tévedésalapja az első világháborúban a németek felett aratott győzelemvolt. Éspedig nemcsak azért mert azt az optikai csalódást keltettea l e g t ö b b angolban, hogy az a n g o l győzelem volt, hanem,és főkép azért, mert azt az optikai csalódást keltette kivétel nélkülm i n d e n angolban, hogy a szupremácia meg van "védve" egy"támadás" ellen. S bizony ez optikai csalódás volt mind a kettő: a"megvédés" is meg a "támadás" is. Egy szupremáciát nem lehet"megvédeni", a szupremácia fogalomalkotó lényege az, hogy azkétségbevonhatatlan. Abban a pillanatban, amikor azt mások két-ségbe vonhatják, a szupremácia eltűnőben van minden fizikai tá-madás nélkül. Az angolok az első világháborúban a szupremáciaeltűnésének automatikus folyamatát kísérelték meg feltartóztatniazáltal, hogy az övékénél nagyobb erő létezését megszüntetik az-zal, hogy a német erőt annyira megnyirbálják, amennyire csak le-hetséges. Aki tehát "támadott" azok az angolok voltak, s amit tá-madtak, az a nagyobb erő puszta ténye volt. A támadás azonban –és ez volt az első világháborús győzelem felőli angol impresszió-ban az optikai csalódás - nem sikerült: a rivális erőt nem semmi-sítették meg. A rivális erő megmaradt, s ennek következtébennem volt többé – szupremácia. Ami volt, az annak csak illúziójavolt.

Az, amit a Német Birodalommal és az Osztrák-Magyar Mo-narchiával az első világháborút követő átmeneti kimerülésben el-követtek, a természetellenes állapot jogtalan, értelmetlen és cél-talan erőszakolása volt, ami nem tarthatott tovább, mint a kime-rültség állapota. Foch marschall 20 évre becsülte ezt az időt, s abecslés meglepően pontosnak bizonyult. Két évtizeddel később arivális létezésének puszta ténye újból jelentkezett, újból a szup-remáciáért jelentkezett, és újból azon a jogon jelentkezett, amiegy szupremáciának egyetlen alapja lehet: az erő jogán.

Anglia azonban még mindig nem volt hajlandó elhinni ésbelátni azt amit az első világháborús "győzelem" után azonnal bekellett volna látnia, hogy tudniillik angol szupremácia n i n c s ,és egy ilyenhez szabott magatartás a kontinensen azt fogja ered-ményezni, hogy ezt másodszor is be fogják bizonyítani. Ez a be-

48

látás pedig azért maradt el, mert Angliában senkinek sem volt lel-kiereje szembenézni a letagadhatatlan ténnyel és a kétségtelen ta-nulsággal, hogy az első világháborút nemhogy Anglia" de azegész angol kontinentális szövetségi rendszer együttes ereje s e mlett volna képes megnyerni, hogy a háború feltétlenül elveszettvolna az Egyesült Államok segítsége nélkül. Az Egyesült Álla-mokat belekombinálni viszont egy jövő hasonló esetben annyitjelent, hogy az esetleg újra "megvédett" szupremácia majd azélesz, akinek az ereje képes lesz leverni a jelentkező rivális erejét.6

Anglia minderre nem gondolt. Anglia csak a szupremáciáragondolt, és még egyszer nekigyürkőzött minden ésszerűség és lo-gika ellenére megsemmisíteni a jelentkező nagyobb erőt.

S ez az elhatározás volt az a bonyolult motívum, ami Angliáta nemzetiszocialista német birodalom ellen hadragyűlő erők tábo-rába vitte.

2.A kifejezés, hagy "Anglia elhatározta” természetesen csak

elvi és elméleti kifejezés, és ennélfogva túlságosan le van egysze-rűsítve. Az "Anglia" kifejezés éppúgy mint az "elhatározta" szósokkal bonyolultabb tartalmat jelent, mint az az egyszerű kollek-tív képlet, amit kifejez. Elsősorban mindjárt azért, mert a gesztus,amit leegyszerűsítve "Anglia" gesztusának fog nevezni, s amiért"Angliát” teszi majd felelőssé, egyáltalán nem egységes és kol-lektív angol gesztus.

Maga a szupremácia felöli szemlélet sem egységes "angol"szemlélet, csak a külvilág számára az, belül még csak nem is egy-ségesen az angol politikát irányító politikusok és államférfiakkollektívumának szemlélete. Az angol politika irányítóinak sorá-ban vannak komoly és jelentékeny tényezők, akiknek szemléleté-ben jelentékeny fokozatbeli eltérések vannak a szupremáciát erő-

6 Amint e lapokon látni fogja az olvasó, a belső kontinentális erőben jelentkező

rivális erejét leverni nem sikerült csupán annyi sikerült, hagy ezt az erőtnem a németek reprezentálják, hanem az – oroszok. Az angolok semmiesetre sem. Az angol szupremácia megszűnt, helyette egy belső kontinen-tális szupremácia jött létre, s hogy az nem német, hanem orosz, ezen a té-nyen elvileg nem változtat. Sem az angol "szupremácia" helyzetén.

49

szakolók szemléletéről. Vannak angol tényezők, akik többé vagykevésbé, de érzik és látják a körülményekben beállt és megvál-toztathatatlan fordulatot. Sőt, többé vagy kevésbé, de belátják,hogy ez ellen küzdeni nem érdemes és nem is lehet.

Vannak azonban tényezők, akik ez ellen a rezignáció ellentiltakoznak, akik ez ellen a kilátás ellen minden energiájukkal lá-zadoznak; akik az "angol fensőbbség" kiirthatatlan szuggesztióithurcolják magukban, s "Anglia gesztusa" majd a szerint alakul,hogy a két fél és a két szemlélet közül melyik fog majd a parla-mentáris és parlamenten kívüli belpolitikai erők játékában és atömegek, a közvélemény megnyerésében túlsúlyba kerülni.

A két szemlélet már a harmincas évek derekán, a német erőjelentkezésének első jeleire elkezdi harcát az angol belpolitikaiarénában, s mire az első német puskadörrenés echója a kontinenskeleti feléből érkezve beleütközik Dover fehér mészkőszikláiba, a"szupremácia szemlélet" a nyeregben van.

A nagy európai külpolitikai katasztrófa kezdeténél és végénélkét államférfi, Neville Chamberlain és Winston Churchill áll. Akét ember Angliát illetően két különböző, sőt egymással merevenszembenálló szemléletmód képviselője. A kettő közül Chamber-lain a szerényebb, az igazabb, az európaibb, az elfogulatlanabb éstárgyilagosabb, és mindezeknél fogva intelligensebb, aki tisztábanvan azzal, hogy az angolokon kívül mások is vannak a világon, azangol érdekek mellett vannak, és méghozzá jogosultan vannak,más érdekek is, az angol akaraton kívül van más akarat is. Sőt ésfőleg-azt is látja, hogy a két világháború közti Anglia már régennem az, ami az első világháború előtti Anglia volt.

Churchill aktívabb, energikusabb, sokkal inkább angol, mint-sem európai és éppen ezért elfogultabb és szenvedélyesebb, nem-csak mint ember, hanem mint politikus is, a Chamberlainél jóvalsokoldalúbb kultúrával és jóval kisebb intelligenciával, aki ifjúsá-gának első politikai élményei óta kiirthatatlanul az angol világ-hatalom szuggesztióit hurcolja magában, és egyszerűen képtelen aszázadfordulóról származó és az angol és a kontinentális erő vi-szonyának már régen meg nem felelő angol világképtől szabadul-ni. Meggyőzően fogja ezt megmutatni az az elképesztő tény, hogyWinston Churchill olyan feladat teljesítését követeli majd nem-zetétől, amiről tudja – s ha van Angliában valaki, aki ezt igazán

50

tudja, az éppen ő –, hogy a brit Commonwealth f e l t é t l e -n ü l gyenge hozzá, sőt, amit az Egyesült Államok ésSzovjetoroszország e g y ü t t e s segítsége nélkül egyszerűennem lehet megoldani.

S a legdöntőbb különbség Churchill és Chamberlain között ittvan. Chamberlain nem hajlandó olyan feladatra vállalkozni azu.n. szupremácia chimérájának hajszolása kedvéért, amihez Ang-lia tényleges ereje nem elegendő, ami bolsevista segítség nélkülnem oldható meg, mert korrektsége, inteligenciája és európaiságaettől a segítségtől, mint képtelenségtől visszariad, Churchill azon-ban igen.

Chamberlain politikai magatartása helytelenül ment át aköztudatba, éppen a szovjet-játékban olyan katasztrófális szerepetvitt Roosevelt politikája etapján, akire jellemző volt, hogy az őszemében csak az volt a helyes, ami megfelelt a vágyainak, sbenne feküdt az ő elhatározásának vonalában. Ennek a kritikánakhatását és elterjedését Churchillnek Chamberlainnal szembeni,éppen az elutasító orosz politikával kapcsolatos szemrehányásai ismélyítették abban az időben, mikor a "nagy szövetséges" irántirajongás a tetőponton állt nyugaton.

Chamberlain politikai magatartása – amellett, hogy hasonlít-hatatlanul jobban megfelelt a brit birodalom tényleges erőviszo-nyainak és az angol ember igazi érdekeinek, akinek mindenpresztízsnél többet ért a jólét és a béke, mint Churchill nem túlszerencsés és borzalmas áldozatokat kívánó politikai fölényeske-dése7 és lépten-nyomon az angol szupremáciát idéző attitűdjei –

7 Winston Churchill nemcsak mint külpolitikus fölényeskedő, hanem fölényes-

kedő, erőszakos, nyers, goromba a belpolitikai életben is, aki, mint LordBrabanzon írja róla (The Brabanzon Story Heineman kiad. 1956) „gyenge-elméjűnek” tekinti munkatársait és úgy kezeli őket, mint a tanító az ele-mistáit. Igen sokat mond Churchill karakteréről Lord Allanbrooke naplójais, amelyet – alaposan megfésülve Arthur Bryant publikált. „The Turn ofthe Tide" cím alatt Londonban, 1957-ben, amelyből plasztikusan. dombo-rodnak ki nemcsak Churchill elképesztő stratégiai ötletei, amelyek meg-valósításuk esetén pusztulásba döntötték volna Angliát, hanem az a modoris, ahogyan ő legmagasabb rangú katonákat is kezelte. A könyvből egyerőszakos hazardőr képe bontakozik ki aki – éppúgy, mint Hitler –megfellebezhetetlen katonai szakembernek képzelte magát és rendkívülnehézzé tette a katonák munkáját.

51

korrekt és szilárd antibolsevista magatartás volt. Olyannyira, hogyéppen az antibolsevizmus hátbatámadásának elkerülésére valóőszinte törekvése volt a legfőbb indítéka annak, hogy a csehszlo-vák állam sorsára vonatkozó tárgyalások és döntések során a va-lóban diplomatikus német magatartásnak olyan udvariasan enge-dett kétszer is egymásután. Igazán nem az ő hibája volt, hogy azakkori német politikának a nem-német világ véleményét semmibese vevő és hazárd mentalitása ebben nem antibolsevista hűséget,hanem gyengeséget látott.

Ha az ember gondolatban végigfut a háború utáni külpolitikaialakulás egyes állomásain, Roosevelt és Churchill végzetesnekbizonyult szovjet-politikáján s annak éppolyan tragikus, mintamilyen logikus következményein, akkor látja igazán, hogy mi-lyen magasan állt az angolszász külpolitikai szemléletmód felettennek a konzervatív, elmaradhatatlan esernyőjével járkáló, hűsé-ges európai embernek a providenciája, aki 1935-ben, 1937-ben,1938-ban, Roosevelt minden sürgetése és Churchill mindenrosszalása és támadása ellenére is szilárdan és következetesenvisszautasít minden szovjettel való együttműködést és moszkvaifelajánlkozást8 a németek ellen. Ha van politikusa a nagy európaitragédiának, akiről el lehet mondani, hogy az események igazol-ták, Chamberlain az. A gondviselésnek talán a jutalma akart len-ni, hogy elszólította őt és ezzel megkímélte attól a rettentő kol-lektív csalódástól, ami nemzetét érte, s ami az "ördöggel is szö-vetkezni hajlandó" Churchillnek büntetése lett, aki az angol szup-remáciáért indított hazárdjátékban Nagybritannia kétségtelenexisztenciális biztonságát és pénzügyi szilárdságát is elherdálta.

Mert Chamberlainnek nemcsak antibolsevizmusában voltigaza, hanem még német politikai attitűdjeiben is, és ha ebbencsalódnia kellett, hogy öntse a düh, az elkeseredés és a felháboro-

8 Chamberlain számtalan politikai megnyilatkozása helyett, hadd idézzük itt egy

leveléből az embert: "I must confess to the most profound distrust of Rus-sia. I have no belief whatever in her ability to maintain an effective offen-sive if she wanted to. And I distrust her motives, which seem to me to belittle connection with our ideas of liberty, and to be concerned only withsetting everyone else by the ears". A levelet Chamberlain 1938 márc. 26-ánírta, s ma már annak minden betűjét el kell, hogy ismerje a nyugati világis…

52

dás a németek csehszlovák és még inkább az ő korrekt antibolse-vizmusára arculcsapásként ható szovjetszövetségi "trükk"-je mi-att, ezért is sok tekintetben inkább a churchilli, semmint a cham-berlaini álláspont és magatartás a felelős.9

Churchillnek és körének még az első világháború reminisz-cenciáiból hozott kiirthatatlan meggyőződése egy német rosszhi-szeműséget illetőleg sokkal több volt, mint bűn. A német külpoli-tika sok túlzása, önteltsége és erőszakossága mellett is a magaegészében nem azért volt olyan – főleg angol viszonylatban –amilyenné torzult; mintha a német nép, vagy vezetői valóban"desperádok'" lettek volna, ahogyan Churchill elfogultsága ésgyűlölete nem túlságosan előkelő modorban nevezi őket,10 hanemannak az angol-francia külpolitikának következtében, amely1935-től kezdve pontosan és szinte szemléltetően az ostor előlvonakodva hátráló, felhúzott ínyű és vicsorgó bulldog magatartá-sához hasonlított. amelynek jószándékában nem lehetett hinni.Hiába volt Chamberlain tiszta és kiegyenlítődésre törekvő jóin-dulata, minden angol külpolitikai gesztust gyanússá tett a Chur-chill—Eden—Duff Cooper trió és a köré csoportosuló belpolitikaitömörülés attitűdje és az angol fegyverkezés ténye, valamint aparlamentarizmus rendszere által teremtett külpolitikai bizonyta-lanság, hiszen soha sem lehetett tudni, hogy mikor kerül a Chur-chill—Eden vonal kardcsörtető „szupremácia"-irányzata az angolvilág élére.

Az angol politikával szembeni egyáltalán nem alaptalan bi-zalmatlanság hozta aztán létre a Szovjettel való leszámolásra ké-szülődő németség előkészítő és biztonsági politikájának valóbanellenszenves, sok tekintetben elhibázott, de elkerülhetetlenneklátszó állomásait, s ezeken az állomásokon keresztül robogott anémetek elleni bizalmatlanság és a német tehetetlenség felőli eu-rópai benyomás vonata a nagy vállalkozás hátbatámadásának ka-tasztrófája felé.

9 A német-orosz szerződés a németek részéről "elővágással” való védekezés

volt. A Foreign Office kiküldöttje, Sir William Strang már Moszkvábanvolt akkor egy angol-orosz szerződés ügyében.

10 Emlékirataiban számtalan helyen.

53

S ez a végzetes vonat azzal indul, hogy Lengyelország meg-támadása miatt a két támadó közül c s a k Németországnaküzennek a nyugateurópai hatalmak háborút. S a nyugati politikakét végzetes tendenciája itt kezdődik. Az egyik tendencia a szov-jet-tendencia, a másik tendencia pedig az, ami ebből a magatar-tásból logikus hogy mint 1914-ben is, az angolszász részről eznem védekezés, hanem a szupremácia visszahódítására indítottt á m a d á s .

Németországnak sem érdeke, sem szándéka nincs Angliamegtámadására. Ellenkezőleg. Hitler és kormánya szövetkezniszeretne Angliával és ez irányban mind a háború kirobbanásaelőtt, mind a háború alatt minden lehetőt elkövet.

3.Aligha van még olyan intellektus és judicium a világon,

amelyet meg kellene győzni afelől, hogy Anglia n e m Len-gyelországért, hanem egyszerűen csak Németország e l l e n in-dította a háborút. Amennyiben azonban mégis volna, annak szá-mára minden kommentár nélkül feljegyzünk három tényt: Anglianem üzent hadat Oroszországnak, pedig az is támadó volt és Né-metország szövetségese; Anglia a hadüzenet után nyolc hónaponkeresztül nem támadott, noha Bor tábornok kétségbeesett és he-roikus erőfeszítéseinek erre végzetesen szüksége lett volna, és vé-gül, ha Anglia a háborút valóban Lengyelországért indította vol-na, akkor a győzelem utáni megdöbbentő lengyel megoldásbannincs angol logika.

Németország versaillesi veszteségeiből követelte vissza azt,ami véleménye szerint őt jogosan megillette.11 A háromszoros 11 Pontosan ezt tette Oroszország is, amely szintén igazságtalannak állította az

első világháború után húzott orosz határokat. Ezzel az orosz felfogássalkapcsolatban a Lengyelország szövetségében és védelmében hadat üzenőAnglia miniszterelnöke, Winston Churchill a következőket mondja az an-gol alsóházban a jaltai értekezletről adott parlamenti beszámolójában.1945. február 27-én:

"Eddigi-beszédeim alapján teljesen tisztán kell, hogy álljon a Ház előtt, hogyőfelsége Kormánya mindenkor fontosabbnak tekintette Lengyelország sza-badságát, függetlenségét, integritását és szuverenitását, mint a ténylegeshatárok kérdését. Felfogásom szerint a határvonalak tényleges meghúzá-

54

számbeli és legalább hatszoros technikai fölényben levő német bi-rodalommal szemben Lengyelország erre, ha kelletlenül is, dehajlandó lett volna, ha Angliától biztatást nem kap. Így esett,hogy Lengyelország a második világháború "Szerbiája", Angliapedig "Oroszországa" lett.12

sánál messze fontosabb feladat, hogy a szabad lengyel otthont hozzunk lét-re... Az orosz követelés, amely először Teheránban. 1943 novemberébenkerült szóba, azóta is a Curzon-vonal keleten és az orosz ajánlat állandóanaz volt, hogy ezért cserébe Lengyelország nyugaton és északon kapjon bő-séges kárpótlást a németek kárára. Ezek a dolgok meglehetésen. ismertek,hiszen a külügyminisztérium decemberben részletesen ismertette a Curzon-vonal egész történetét.." (A Curzon-vonal egy Lord Curzon által 1919-benjavasolt orosz-lengyel határ, amely sokkal nyugatabbra volt kontemplálva,mint az az orosz-lengyel határ, amit a két ország az 1921 évi rigai békébenközös megegyezéssel megállapított majd az 1922 évi varsóit kongresszu-son még egyszer és véglegesen megerősített: "Én soha nem titkoltam a Házelőtt, hogy magam személy szerint is jogosnak és igazságosnak ítélem azorosz követelést, és amikor én ezért a határért síkraszállok Oroszországszámára, ez nem azért történik, mintha én kényszer előtt hajlanék meg"(Eade: Victory. War Speeches by the Right. Hon.. Winston Churchill.Cassel & Co. London. 1946, 50. old, 3. bek).A fenti angol kormánymegnyilatkozás kellő megítéléséhez tudni kell, hogya Curzon-vonalban megjelölt orosz követelés sokkal nagyobb területiveszteséget jelentett Lengyel országnak keleten, mint amennyi a hitleriNémetország világ háborút elindító követelése volt, hogy kelet-porosz te-rületet a versaillesi békeparancs egyszerűen elvette Németországtól, míg azorosz-lengyel határokat a két ország közös egyetértéssel állapította meg1921-ben és 1922- ben. E mellett a tényállás mellett az angol kormány aLengyelországot magtámadó két hatalom közül az egyik ellen háborút in-dít, a másikkal meg szövetségre lép, az elsőnek a követelését önkényesenjogtalannak, a másikat még önkényesebben jogosnak deklarálja, a len-gyelintegritást nem védi meg, de nem védi meg a lengyel függetlenséget, alengyel szabadságot és a lengyel szuverenitást sem. Nem hisszük, hogybárki is vitathatná, hagy az angol hadüzenet és támadás nem a lengyelekért,hanem kizárólag csak a németek ellen indult, hiszen ahogy bele lehetettnyugodni az orosz követelésbe, ugyanúgy bele lehetett volna nyugodni anémetbe is.

12 Az első világháború a szerb—osztrák—magyar konfliktussal indul, amelyazért nő világháborúvá, mert Oroszország az ultimátum idején teljes támo-gatást ígér Szerbiának egy háború esetére. Anglia gesztusa kísértetiesenugyanaz. Anglia a német-lengyel konfliktus kirobbanását megelőző utolsónapokban lép szövetségre Lengyelországgal hirtelenül és váratlanul. Agesztus a németek felé addresszált kihívás.

55

A német-lengyel konfliktuson b e l ü l , Németország esetleglehetett támadó – már amennyiben a versaillesi erőszak elleni lá-zadás támadást jelent – de a konfliktus világháborúvá és a konti-nens pusztulásává nevelője feltétlenül az akkori angol kormány ésa háta mögött Roosevelt volt.

Középeurópában a Kisantant és Lengyelország 65 millió13

lakosának akarata állt szemben 105 millió ember akaratával s atöbbség és a nagyobb erő érvényesülése természetes folyamatotjelentett volna a természetellenes és erőszakolt versaillesi álla-pottal szemben. Mindenesetre azt eldönteni, hogy Középeuropakeleti fele tragikus versaillesi gyengeségében melyik szupremáci-át választja, a németet-e, vagy a versaillesit, vagy éppen azo r o s z t , Középeurópa ügye és joga volt, nem Angliáé, és mégkevésbé – Amerikáé. Anglia (vagy Amerika) számára aközépeurópai kérdés tehát c s a k hatalmi kérdést jelenthetett, ésazt is jelentett. Minden egyéb: "szerződési kőtelezettség","náciveszély", német bestialitás", "felszabadítás" csak tömeg-uszításra szánt jelszó volt, amelyeket rendkívül cinikussá torzított,hogy szerződési kőtelezettség létezett Csehszlovákiával szembenis, mégsem lett a csehszlovák ügyből hadüzenet, a "náci veszély"mellett volt bolsevista veszély is, és nem támadás lett belőle, ha-nem szövetkezés, a "német bestialitás" mellett tízszer akkoraorosz bestialitás volt számonkérni való, e z a bestialitás azon-ban nem volt háborús ok, sőt Keletlengyelország megtámadása ésmegszállása sem volt háborús ok, és a "felszabadítás" szóval űzöttvisszaélés szemrehányásával szemben ott vigyorog az egészKözépeurópát Moszkva rabságába tasz`tó – Jalta. Ha bárki fel-szólítaná bármelyik francia, vagy angolszász politikust, hogymutassanak csak egyetlen középeurópai országot is, amely felsza-badult, kínos hallgatás lenne a válasz.

Sőt még csak nem is saját veszélyeztetettsége volt Anglia há-borús kezdeményezésének az oka, hiszen Anglia sem területében,sem exisztenciájában, sem gazdaságában nem volt német részrőlközvetlenül veszélyeztetve. Nem volt veszélyeztetve sem a nem-zetiszocializmus által, sem a németség által. Németországnak sem

13 Ezen államok lélekszáma ugyan 80 millió volt, de ezekből 15 millió a status

quo ellen tiltakozó kisebbség.

56

a brit szigeteken, sem a Commonwealth többi tartozékaibansemmi igénye, vagy követetése nem volt. Még csak a.Versaillesben elvesztett gyarmatok sem játszottak szelepet, hiszazokat Anglia felajánlotta a német birodalomnak. Gazdasági elő-nyök elvesztéséről sem volt már szó, mint tizennégyben, mertazokat már régen Amerika vágta zsebre. Általában a német ex-panzió keleti irányú volt, nyugaton csupán egy kővetetése volt, az1714-ben XIV. Lajos által elvett Elszász és az 1760-tan XV. La-jos által elvett Lotharingia, amelyeket 1871-ben visszavettek, de aversaillesi békében újra elvettek tőlük. Ez azonban nem angol,hanem francia probléma volt. Angol részről semmi egyébről nemvolt szó, mint a hatalmi egyensúly felbillenéséről, az angol "szup-remáciáról", Anglia uralmi helyzetéről, mert ez volt az egyetlen,ami veszélyben forgott. S ezt jó lesz megjegyezniük azoknak. aszerencsétlen népeknek, amelyek mindenüket elveszítették a nagyjátszmában, amely lehetett (és volt is) imperializmus Németor-szág részéről, de semmivel sem volt kevésbé az Anglia részéről.

A kettő között mégis van egy óriási különbség. Ez abban áll,hogy Németország és szövetségesei a háborút a kontinens összesellenük sorakoztatható erejével szemben meg tudták volna nyernia bolsevizmus és az Egyesült Államok segítsége n é l k ü l ,Anglia azonban c s a k a bolsevizmus és az Egyesült Államoksegítségével nyerhette meg azt. Más szavakkal ez annyit jelent,hogy Németországnak nem kellett a kontinens sem egy idegenkontinens, sem egy európaellenes világnézet veszélyének kitenniecéljai érdekében, Angliának azonban égen.

S Anglia, szabatosan kifejezve. Winston Churchill, meg istette ezt. London az egész Európát feltette az angol kártyára és –vesztett

A tétet a két idegen partner húzta be, akik Angliának úgy-szólván teljes negligálásával szétosztották maguk között Európát.Nyugateurópa fővárosa – Anglia fővárosa is – New York lett,Keleteurópáé pedig – Moszkva.

57

IV. A NAGY SZÖVETSÉGES: AZ OROSZ

Mikor Oroszország 1917-ben hirtelen saját belső világánakirdatlan térségeire húzódott vissza és máról-holnapra megszűnteurópai tényező és európai elem lenni, az amúgyis hallgatag ésmég önmaga számára is rejtélyes orosz birodalom még rejtélye-sebbé vált. A nyugtalanul figyelő, hallgatózó Európába a legel-lentétesebb hírek, mesék és beszámolók érkeznek felőle, amelyekhol csodálatos kibontakozásról szólnak, hol csüggesztő és szomo-rú rabszolgaéletről. A támpontra éhes fantázia mohón nyúl min-den kósza hír után, de az orosz komplexum számára-fenntartotthely kínzó vákuuma nem tud feltöltődni semmi határozott és iga-zolt valósággal.

A logika azt mondja felőle, hogy egy országnak, amelynekamúgyis vékony középosztálya – már amennyiben ilyenről egy-általán lehet beszélni a bojárok és muzsikok országában – vagy kivan irtva, vagy emigrációban csavarog, s így a roppant állam óri-ási adminisztrációja és vezetése hiányosan képzett amatőrök ke-zére került, állandóan a csütörtököt mondás határán kell imbo-lyognia és előbb-utóbb össze kell omlania. És ennek ellenére el-vánszorog a Szovjet felett egy évtized, aztán elvánszorog mégegy, és kisül, hogy nem a Szovjet mondott csütörtököt, hanem alogika.

Az új képlet de facto tudomásulvételét egymásután de juretudomásulvétel fogja az európai államok részéről felváltani, s avilág tűnődve és fejcsóválva áll azóta is az érthetetlen titok előtt,amely minden európai logika súlyos vereségét jelenti. Európai lo-gikát mondtunk, mert a hiba minden valószínűség szerint ott volt,hogy európai logikával vizsgálták az orosz komplexumot, holottázsiai logikával kellett volna azt megközelíteni, már amennyireannak megközelítése nem-szláv agyvelő számára egyáltalán le-hetséges.

1.A minden európai logika ellenére fennmaradt bolsevista bi-

rodalomnak, az Európáról, marxizmusról, technikai civilizációról,

58

etatizmusról mit sem tudó és ilyesmivel nem is törődő százmillióvallásos orosz paraszt marxista államának titkát általában a terro-rizmusban vélte és véli a tűnődő világ megtalálni.

A terrorizmus, mint magyarázat amúgyis kézenfekvő és ter-mészetes volt, hiszen azok, akik az orosz viszonyokat ismerték,vagy legalább ismerni vélték, tudták azt, amit a világ úgynevezettközvéleménye általában láthatólag nem tud, hogy a terrorizmus azorosz életnek mindenkor szinte döntő karakterisztikuma volt,mert az nem bolsevista tulajdonság, hanem szláv vonás. Rettene-tes Ivántól az orosz nihilista diákig benne van ez minden oroszaktivitásban és az uralomnak éppúgy ez volt mindig a legtöbbészköze az orosz világban, mint az uralom elleni lázadásnak. Smivel ez így van, a világ újból egy végzetes tévedést készül elkö-vetni akkor, amikor a terrorizmust bolsevista következménynekhiszi és látja, mint ahogyan egykor a cárizmus következményénekkönyvelte el ugyanezt, és nem vette észre sem a múltban, semmost, hogy az nem politikai rekvizituma az orosz világnak, ha-nem faji és világnézeti vonás, lelki tulajdonság és megnyilatko-zás., orosz szükségképiség, ami a bolsevizmus előtt is megvolt ésa bolsevizmus megsemmisítése után is meg fog maradni.

Az orosz népen 1917-ig egy aránylag kisszámú nemességuralkodott egy még kisebb számú adminisztrációs apparátus és afegyveres terroreszközével, s ugyanez a helyzet 1917 óta. A nagyforradalom után tíz évvel a kommunista párt tagjainak száma1.144.136 fő volt, s ebből alig tízezer volt magasabb képzettségűegy közel 200 milliós államban, és alig több, mint százezer vég-zett közülük középiskolát. A többi egy millió elemi iskolai kép-zettségű volt, vagy éppen analfabéta (hivatalos orosz közlés sze-rint 303.612),1 ami egyszerűen annyit jelent, hogy ez a millió volta terrort érvényesítő fizikum maga. Egy újabb évtized múlva akommunista párt létszáma körülbelüli két millióra emelkedett,ami alig több az összlakosság egy százalékánál. Az egy százalék,mint mennyiség és mint tünet, semmi esetre sem karakterizálhategy országot és egy népet. Az egy százalék jól megszervezve és

1 A Kommunisticseszki Kalendar 1928. évi kiadásában található adatok. Idézve

Ivan Iljin: Welt vor dem Abgrund (Eckhart-Verlag, Berltn 1931) c. köny-véből.

59

felfegyverezve csak terrorizálni képes azt, mint a cárok nemeseiés kozákjai tették.

Az orosz terrorizmus létét ez önmagában is megmagyarázná,nem magyarázza meg azonban azt, hogy a terrorizmus Oroszor-szágban nem tünet, nem jelenség, hanem történelmi á l l a p o t ,kollektív életforma.

A terrorra épült uralmi formát az orosz birodalom és az oroszélet dimenziói és struktúrája követelik meg minden időben s ígyválik az nemzeti vonássá. Az orosz terrorizmus: küzdelem a tér ésaz idő határtalansága ellen. A roppant kiterjedettség kivitelbenborzalmasan lelassít minden szándékot, s a térnek ezt az ellenállá-sát, ezt a lassító tendenciát akarja ellensúlyozni az eredményekethajszoló türelmetlenség. S ennek eszköze a terror. Az orosz di-menziókban Moszkva sincs közelebb, mint Szentpétervár. A pa-rancs és a végrehajtás között kilométerek ezrei nyújtózkodnak, saz ezerkilométerek közegellenállását csak a megfélemlítettség ésa rémület gyorsasága képes némileg csökkenteni. A sietésneknincs ideje magyarázgatásra és nyugodt meggyőzésre, a gyorsa-ság vak és főleg azonnali engedelmességet involvál, ennek az el-érésére pedig terrorra van szüksége Szentpétervár cárjainak épp-úgy, mint Moszkva urainak. Ha van a kettő között különbség, ak-kor az legfeljebb a lelkiismeret, a részvét és a vallás gátlásábanmutatkozik, ez azonban nem jelent túlvagy különbséget, mert aC É L szentesítő hatalma Szentpéterváron ugyanúgy megadja afeloldozást mindhárommal szemben, mint Moszkvában, hisz amészárlások és kínzások erkölcsi aranyfedezete az emberiségtörténetében mindenkor az úgynevezett magasabb értékek és tá-volabbi célok java volt. A cári terrorizmusra talán mégis van egyolyan enyhítő körülmény, ami a bolsevista terrorizmusra nincsmeg, s ez az, hogy a cároknak nem álltak rendelkezésre azok a tá-volságot legyőző modern eszközök, amikkel a vörös Moszkvaúgyszólva születése óta rendelkezik, amik lehetőséget nyújtanak ameggyőzésre és így csökkenthetnék a terrort. Ami felől azonbanMoszkva meg akarná győzni tömegeit, az ellen tiltakozik a judí-cium és az emberi vágy, a terror tehát maradt, sőt nőtt.

Az orosz terrorizmusnak, mint életformának magyarázatáraazonban a fentiek nem elegendők. A magyarázat másik fele ma-gában az orosz népben van adva, a tényben, hogy az orosz lelket a

60

logika és az igazság eszközeivel igen nehéz megközelíteni. Apasszív és közönyös orosz életérzés nem szívesen veszi magánakaz új elem befogadásához, ellenőrzéséhez és beépítéséhez a szel-lemi fáradságot, az "aktív" szláv típus meg nem ismer el akaratotés igazságot a magáén kívül.

S ez a másik ok, ami miatt az orosz akaratátvitel klasszikuseszköze a terror lett és maradt. Az orosz birodalom határtalanságamellett az orosz psziché határtalansága volt az, ami a terrorizmustkikényszerítene az orosz világban, amely a maga passzivitásában,közönyösségében, kontemplatív ösztönözöttségében és igényte-lenségében, az időben éppúgy független és határtalan, mint föld-rajzában, és amely, mint az oroszokat úgy látszik kitűnően ismerőegykori francia diplomata, Vogüé írta róla: "sokkal alkalmasabbsátrak verésére, mint kőházak építésére, és ahol az eszmék éppúgynomád életet élnek, mint az emberek".2 Az orosz lélek meggyőzé-se kollektív érvényű dolgokban éppolyan fárasztó munka, mint azorosz távolságok legyőzése, sokkal egyszerűbb és gyorsabb tehátterrorizálni, mint ahogyan neki magának is sokkal egyszerűbb en-gedelmeskedni, mint gondolkozni.

Az orosz világra irányuló terror döntő lényegi különbségettartalmaz az európai világra irányuló terrorral szemben, s ebbe akülönbségbe vagy belepusztul az európai ember, vagy belebukik amoszkvai európai uralom: az orosz terror lényege és filozófiájamegmozdítani a mozdulatlant, vagy – ha néha-néha kitör, mint azalvó vulkán – megfékezni az eruptív szenvedélyt, s ezzel szembenugyanennek a terrornak európai feladata, megsemmisíteni az élőés tevékeny és intelligens ellenvéleményt: ez pedig a nem-szlávszellem világában lehetetlen.

Az orosz világban nincs ellenvélemény a szó pozitív értel-mében. Az orosz világban csak közegellenállás van. Az orosz vi-lágban a mozdulatlanság: igény és érték. A lassú vérkeringésnyugalma, a lassú életritmus történelmi késlekedése és egy bizo-nyos ellenérzés és elutasítás az irány és tempóváltoztatás kényel-metlenségeivel szemben kollektív ösztön. Az orosz ellenkezésegyszerűen csak a nyugalom és a kitaposott út háborgatása miattiháborgás, a passzivitás reakciója az aktív behatások ellen, s ez 2 Vogüé: Le Roman Russe. Paris, 1906.

61

teljesen független attól, hogy mi annak az aktív behatásnak a bel-ső tartalma. És az orosz terrorizmust, akár Nagy Péter, akár Sztá-lin József alkalmazza azt, ez határozza meg.

Ami Oroszország félezer éves története alatt létrejött, az aszenvedélyesen aktív ezrek és a szenvedélytelenül passzív tízmil-liók szertelen kombinációja. Ugyanez adja azt a furcsa és jelleg-zetesen orosz kaoszt, amit a Szovjet világa jelent: "Mi mindigcsak kaosz vagyunk" – mondja rezignáltan Turgenjev. "Az oroszóriás. Óriás, mint országa, aki megdöbbentően hajlik minden felé,ami rendetlen és fantasztikus" – írja Dosztojevszkij a Bűn és bűn-hődés-ben arról a szertelen orosz kombinációról, ami a passzivitásmozdulatlanságából és az aktivitás heves erupcióiból összetevő-dik, s ami a kollektív orosz lelket, mint a muzsikból és a nihilistá-ból előálló nyugtalan, kiszámíthatatlan és meghökkentő szintézistjelenti. Valóban, az aktivitás ösztöne, vagy még inkább az ered-mény sóvárgása éppolyan heves és türelmetlen, ahol megnyilvá-nul, mint amilyen megmozdíthatatlanul közönyös és keleti a pasz-szivitás. S az orosz élet a két véglet között van kifeszítve. Ebben arobbanótérben birkózik a ki-kirobbanó orosz aktivitás heves am-bíciója az orosz földrajz és az orosz néplélek határtalanságával, ésebből a két határtalanságból adódó s számára idegesítő lassúság-gal és vonakodással. És ez a birkózás - az orosz terror.

Ha viszont egyszer a vonakodás és háborgás fázisa elcsitult, sa terror erőfeszítéseinek sikerült az új irányt és az új tempót ki-kényszeríteni, és az orosz lélek, az orosz közöny, passzivitás éskontempláció ehhez hozzáigazodott s a szőke és darabos oroszember egykedvű ballagása az új irányba megindult, akkor megmár ebből nem hajlandó egyéni iniciatívákból elkanyarodni, mertez megint új kényelmetlenséget jelentene. És – ez a megfejtése atitoknak, amiben az európai agyvelő logikája csütörtököt mon-dott.

2.Az orosz Sphinx előtt töprengő és tépelődő világ megdöb-

benve szemléli azt a grandiózus értékrombolást, amit a bolseviz-mus véghez visz, és szorongva keresi a gyökereit már egy ne-gyedszázad óta annak az elképesztő bestialitásnak, amit a sarlóval

62

és kalapáccsal kiformált 20. szd-i orosz ember megdöbbentő elté-velyedései tanúsítanak. Az igazság reménytelenül eltorzul a kü-lönböző propagandák ferdítéseinek és merészségeinek prizmájá-ban, s az igazságkereső ember számára talán legtöbbet és legiga-zabbat még az orosz irodalom klasszikusai mondanak. Turgenjev,Dosztojevszkij, Gorki, Mereszkovszkij írásai nyújtanak legfőbbmagyarázatot, amelyekből plasztikusan emelkedik ki az oroszembernek az európai számára megdöbbentően idegen figurája. A"rendetlen és fantasztikus" iránti vonzódás, a keleti tunyaság és ahalál iránti közöny vezérelemeiből összenőtt orosz nemzeti lélekszámára képtelenség hozzásimulni ahhoz a nyugati kultúride-álhoz, amelynek szinte lényege az aktivatás, az erély, a harmónia,a szimetria, a rend, a monumentalitás, a tiszta kontúrok és az életszeretete.

Az orosz nemcsak, mint szláv más, mint a nyugati ember,hanem azért is, mert mint szláv is más, mint a képlet, amit Euró-pában szlávnak ismerünk. Az orosz keverék faj, szláv és tatárhybrid, s igen nehéz volna megmondani, hogy a maga egészébenszlavizált mongol-e, vagy mongolizált szláv?

Az orosz és az európai lélek közötti rettentő szakadéknaképpúgy, mint általában az orosz lélek szertelenségének és beteg-ségének a faji körülményeken túlmenően talán egyik legfőbb ma-gyarázata, hogy az orosz népnek hiányzik az, ami az európai lélekkiformálódásának legfőbb tényezője volt: nincs középkora.

Mikor a 15. szd végén politikailag felszabadul a tatár uralomalól – s ez a tény önmagábanvéve alig jelent valamit, hiszen III.Iván alapjában véve nem hozott semmi változást, csupán átvetteugyanazon nép és ugyanazon formák felett az utolsó tatár kánhelyett Moszkvában és környékén az uralmat – Európa immár túlvan a középkor tartalomgyűjtő, szelektáló, rendszerező és forma-alkotó disciplináján, az államépítések élményein és az európaiegyüvé tartozás tudomásának kibontakozásán kívül az antikot eu-rópaivá megemésztő reneszánszon, egyszóval a kontinenssé-

63

formálódáson is.3 Ezek az élmények az orosz lélekből tehát kima-radtak és örökké hiányozni fognak.

Az orosz lélek ismerkedése Európával már a bomló formákés az eszmék anarchiájának kezdeteire esik.4 "Mi művelődésünketegyenesen elfajulással kezdtük" – sóhajt fel Dosztojevszkij, ésnemcsak az oroszok, hanem nyugaton is tisztán látják – példáulOswald Spengler –, hogy Oroszország végzete Nagy Péter lett az-által, hogy ezt a nem Európához tartozó népet Európához kötötteerőszakkal hozzá. "Nagy Péter csak egy fehér lapot talált idehazas erre erős kézzel rákanyarította a jelszót: "Európa és Nyugat" – sazóta mi európaiak és nyugatiak vagyunk" – csúfolódikTsaadajeff is két emberöltővel ezelőtt. Valóban, Nagy Péter meg-kergette az orosz népet, hogy érje utol Európát egy tizenkét év-százados előny ellenére, s az oroszságnak a kapkodásban még aztsem volt alkalma megemészteni, amit az elkésett vendégségbenmég az asztalon talált. Pedig ez az étel igen nehéz étel volt, mégeurópai gyomor számára is. Az, amit az oroszságnak gyors egy-másutánban fel kellett habzsolnia nem kevesebb, mint az évszá-zados fejlődéssel előkészített monarchikus államforma, a diplo-mácia, a racionalizmus és felvilágosodás, a reneszánsz elfajulásai:a barokk és a rokokó, a különböző európai szellemi gócpontokforrongó, vajúdó, erjedő filozófiai rendszerei, a szkepticizmus, azatheizmus, majd alig pár évtizeddel ezek után a pozitivizmus, az-tán az individualizmus gyermekei: a liberalizmus, a nacionaliz-mus, a materializmus, a kapitalizmus, és végül a technika. Ésmindennek a megemésztéséhez az amúgyis lassú életritmusú ésmég kultúrelemeiben is primitív oroszságnak még két évszázad-nyi ideje sincs. "Nálunk nincs természetes, belső fejlődés – írjaTsaadajeff –. Mi gyarapodunk, növünk, de semmi sem érik benálunk". S ez az intelligens önvallomás végzetesen igaz.

A tépett orosz lélek és a hevenyészett "orosz-európai" kultúrakiformálódásában mindez csak az egyik ok, mert van több is. Ésezek sorában nem kevésbé volt sorsformáló súlyú a minden kultú-

3 Az orosz birodalom történelmi élete, Buda eleste után két évvel, Rettenetes

Iván moszkvai nagyherceg 1543-ban történt cárrá koronázásával és anagyhercegség terjeszkedésével kezdődik. A középkor akkor már lezárult.

4 Nagy Péter, 1682-1725, Voltaire 1694-1778, Rousseau 1712-1778.

64

ra lelki előkészítője, kiérlelője és kollektív alapjainak lerakója: avallás. Az orosz lélek a nyugatitól merőben elütő vallási formálóhatás alatt alakul ki.

Aki tökéletesen meg akarná ismerni és érteni az orosz lelki éstörténeti fejlődés végzetes elferdülését, annak ismernie kellene azorosz egyház történetét, tevékenységét és általában az orthodoxvallás európaiak számára mindig érthetetlennek maradt szellemét.

Az oroszság alighogy megkeresztelkedett, tatár uralom alákerült, s így vallásilag is elszigetelődött. Megtérítőjétől tehát ak-kor sem kaphatott volna további iniciatívákat kereszténységénekelmélyítésére, ha a "képrombolás" majd a "homousion-homoiusion" vérben fogant formalizmusában megdermedt Bi-záncnak lett volna adnivalója a szelídülni akaró fiatal pogányszámára, akinek köldökzsinórja Bizánc felé szinte politikai esz-mélkedésének első percétől amúgyis majdnem teljesen el vankötve. A mai Déloroszországot a Kaukázustól az Aldunáig a tatá-rok előtt a kunok, a kunok előtt a bessenyők, a bessenyők előtt amagyarok tartják megszállva a hun birodalom összeomlása óta.Nyugat viszont kereszténységében is egy merőben más világ.

Szent Benedek regulái óta a nyugati tevékeny szerzetesség ésaz orthodox-keleti kontemplatív szerzetesség között roppant nagya különbség, hiszen éppen az előbbi az, amiből az egész u.n. nyu-gati civilizáció kiindult és éppen ezáltal vált a római egyház a szókulturális és szellemi értelmében vett Európa szülőanyjává. A bi-zánci egyház a maga merev formalizmusában, az élet és az emberiránti közönyében, kontemplatív alvajárásában teljesen nélkülözteazt az aktivitástól feszülő lendületet és életgazdagságot, amelybőla nyugati világ a hiten kívül a gyakorlati élet számára is oly sokatmerített. A passzív és tunya orosz psziché karakterét tehát azorthodoxia is segített elmélyíteni a miszticizmusra való szlávhajlammal együtt. A bizánci egyháznak, mint nemzetnevelő té-nyezőnek hatása alig van, hiszen csak az egyénhez szól, a nemzetiéletbe belekapcsolódni, nemzeti hajtóerővé emelkedni, mintahogy másutt sem, nem tud az orosz világban sem. Az orosz ko-lostorok nagy számuk ellenére is holt tőkék maradtak az oroszszellem számára, hisz az orosz szerzetes-típus sokkal inkább ha-sonlít a tibeti lámákhoz, mint Szent Benedek, vagy Szent Do-monkos, vagy Szent Ferenc friss, tevékeny és mindig modern eu-

65

rópai gyermekeihez. S az orosz világi papság aktivitása semmivelsem több a szerzetesekénél. Pasztorációjuk csak az egyébkéntroppant bőséges ceremóniák elvégzésére szorítkozik, és még a 19.szd. második felének egyre szorongatóbb egyházellenen korsza-kában sem produkálnak még az önvédelem területén sem említés-re méltót.

A ceremóniák és a szent szövegek interpretálásán kívül azorosz egyház az orosz emberhez ezer éven át alig szólt valamit;hogyne találtak volna hát termékeny talajra Lenin és követői, akikazt teszik az orosz néppel, amire papjai és szerzetesei ezer éven átnem értek rá az elmélkedés, a böjtölés és a zsolozsmák miatt:foglalkoznak vele. Hogy aztán leninék pasztorációja más istennekszól, az már a dolgok végzetes konzekvenciája, és az "alvajárókereszténység" helyett az életnek szóló vallás szomjúsága robbantki abban is, hogy a forradalom fészkei a szemináriumok voltak, spionírjai között meglepően sok volt a fiatal teológus.5

Nagypéteri örökség és orosz kolostor, Nyugat és Kelet, Eu-rópa és Ázsia az a két pólus, amik között az orosz ember évszá-zadokon át tántorog, amik az orosz szellemet addig-addig ránci-gálják, míg ketté nem szakad. S ez a vergődés különösen a 19. szdfolyamán válik szemmel láthatóan kínossá.

És ebben a vergődésben, a formák és célok tragikus és bi-zonytalan dülöngélésében kelet és nyugat között nem rétegeződ-hetik nyugodt ütemben és egyenletesen az orosz társadalom. Sokmás egyéb körülmény mellett ez is egyik fő oka annak, hogy azorosz társadalom struktúrájából csaknem teljesen kimaradt az Eu-rópában mindenütt döntő "közép", és annak is főleg éppen a "mo-dern"-t előkészítő szellemi szelvénye: a középosztály. A legfelsőorosz réteg világnézetben, műveltségben, erkölcstanában és élet-érzésében Nyugat függeléke, s majd nyugat függelékévé válik azorosz proletár is, a parasztság azonban keleté, s a kettő közül hi-ányzik az összekötő és közvetítő harmadik. S ha a középosztálydöntő kölcsönhatására gondolunk egy szocializmus formaalakulá-

5 Sztálin József is az volt.

66

sában,6 sok mindent megérthetünk az orosz bolsevizmusnak nem-csak karakterét, hanem brutális eseményeit illetően is.

A szellemileg koraérett, de lelkileg csenevész, ennélfogvaabnormális, egyoldalú és vakmerő fantaszták végzetes és makacsamatőrködése mellett a fentiek együttes eredménye szinte nem islehet más, mint egy kollektív lelki aberráció, amely az oroszszázmilliók ellen elkövetett véres és vakmerő erőszak után el-szántan sorakozni kezd, hogy Európa ellen is hasonlót kövessenel.

3A fenti szakadozott vonásokból kibontakozó ijesztő és

európaellenes arca a népnek és államnak, amellyel a hadragyűlőEurópa a harmincas évek végén szövetkezni készül, körülbelültehát ez. Ez az arc a középeurópai ember szorongása előttúgyszólva minden ízében ismerős. A német, vagy magyar, vagylengyel szellemi ember azonban hiába mutogatja a világnak ezt afotografiát, sőt hiába hallatja intő szavát a forradalom emigránsa,az orosz szellemi ember is. A politika útját nem a szellem befo-lyásolja, amire általában nem szoktak ügyet vetni, hanem az érde-kek, s azok közül is a pillanatnyiak.

Ez tehát az az Oroszország, amely egyre készségesebbenajánlgatja szolgálatait a kirobbanást közvetlenül megelőző idők-ben – utoljára a cseh válság idején – a németek ellen.Nyugateurópa azonban egyelőre még nem hisz a háborúban; azangol politika irányítója még – Chamberlain.

Annál jobban izgatja azonban a németekkel való leszámolásaz amerikai magas politikát, amely egyre idegesebben tesz szem-rehányásokat az angol kormánynak a szovjetbarátság szilárd éskövetkezetes visszautasítása miatt.

Ez a washingtoni magatartás több okból is rendkívül furcsa.Előszöris Washington Amerikában van és nem Európában, akontinentális politikai kérdésekhez tehát alig van köze. Másod-szor a versaillesi statusquot az Egyesült Államok nem ismerte el,

6 V.ö. jelen mű I. részének (Így kezdődött) Bolsevizmus és Fascizmus c. 6. feje-

zetében foglaltakkal.

67

annyira nem, hogy a legyőzött államokkal annakidején különb-ékét kötött.7 Harmadszor az Egyesült Államok közvéleménye azizoláció alapján áll. A kormány politikai kiruccanásai tehát nyil-vánvalóan önkényes megsértései az amerikai alkotmánynak, sőtAmerika népe elnökét az ilyesmi miatt egyszer már komolyan leis intette. Végül negyedszer: az Európa keleti horizontjára felraj-zolódó nyugtalanító orosz arc Amerika népének sem tetszik.

Mindez azonban Washingtont láthatólag nem érdekli, sőt azorosz arc, a félelmetes orosz arc sem izgatja. Az amerikai materi-alizmus amúgysem hisz az arcokban. Az amerikai materializmuscsak konkrét számadatokban hisz. Már pedig az orosz gazdaságiszámadatok nagyon imponálók, és hogy hány millió hulla fekszikezek mögött a számadatok mögött, és mennyi megrázó bestialitás,az Washingtont hidegen hagyja. Pillanatnyilag nem érdekli a bol-sevizmus sem, mert az messze van, az embertelenség sem, mertaz láthatólag csak akkor washingtoni ügy, ha németek csinálják,akik fasciszták és nem szeretik a zsidókat.

Igaz, hogy az oroszok a németek elleni készséges felajánlko-zások hosszú sora után illő konc fejében váratlanul a németekkelléptek szövetségre, de ez nem tesz semmit az orosz arcot illetően,nemcsak azért nem, mert Lengyelország legázolása úgy látszikcsak a németek részéről megbocsáthatatlan, hanem azért sem,mert mindenki tudja, hogy az orosz szövetség a németek részérőlcsak külpolitikai sakkhúzás a bolsevizmussal való leszámoláselőjátékában (még az oroszok is tisztában voltak vele), az orosztehát német oldalról átcsalogatható. És ez az átcsalogatás a sem-leges, sőt "izolációs" Amerikának igen fontos és igen sürgős szív-ügye. Hogy miért azt Winston Churchill Európában már tudja, deaz amerikai népnek még sejtelme sincs róla. Sőt ha azt mondanávalaki neki, hogy be fog lépni a készülő európai háborúba és eh-hez 1500 m i l l i á r d dollárt fognak rajt bevasalni, bolondok-házába csukatná az illetőt.

Pedig a manőver az oroszok átcsalogatására megindul. Abolsevizmus meggyőződéses ellenségét William C. Bullittot tár-gyilagosságával és antibolsevizmusával együtt visszahívják a

7 Magyarországgal pl. Budapesten, 1921 aug. 29-én.

68

moszkvai amerikai követség éléről, s helyette új ember megy aszovjetbarátságot melegíteni, Joseph E. Davies.

A Szovjetben "a nagy tisztogatás" folyik éppen, még a forra-dalom idején kiszelektálódott elit, a polgáriasodni kezdő vezető-társadalom a Kreml oligarchiáinak egyeduralma ellen tömörülnikezdő új "középosztály" megsemmisítése. Joseph E. Davies ottvan a monstre-pörök főtárgyalásain. A tárgyalóterem karzatáróltanulmányozza a szerencsétlen vádlottak furcsa viselkedését, akikkőzül nem egy személyes jó ismerőse, hogyan darálják el folyé-konyan bűneiket, mint a betanított leckét, hogyan ismerik be bű-nösségüket, hogyan vádolják és ítélik el önmagukat, és hogyanszakítják félbe azonnal a tárgyalást, ha valamelyik vádlott várat-lanul tagadni kezd és kényszerről, kínzásokról kezd mondanihagymázos szavakat, és – hogyan mondja aztán a k ö v e t k e -z ő tárgyaláson ez is a leckéjét, mint a karikacsapás. Joseph E.Davies egyébként alaposan megcenzúrázott jelentéseinek8 olva-sója megdöbbenve ismeri fel ugyanezeket az impressziókat majdtíz évvel később Mindszenty József magyar hercegprímás pöré-nek főtárgyalásáról nyugatra érkező jelentésekben.

Joseph E. Davies hallja a suttogásokat diplomáciai körökbenrejtélyes kínzási módszerekről, furcsa és rejtelmes vegyszerek ne-veiről hall hátborzongató célzásokat, borzalmas tömegmészárlás-okról, tömegdeportálásokról hall rettentő számadatokat, s mind-ezeket jelentéseiben pontosan közli Washingtonnal. Jelentést kö-zöl a "kollektív farmok" "érdekes" kísérletéről, 20 millió kulákborzalmas sorsáról, az orosz ipar kapacitásáról, a furcsa és sötétés nyomott és félelmetes orosz belpolitikai atmoszféráról.

Washington tehát pontosan tájékozva van az orosz arc felől,pontosabban, mint bárki más az Oroszországon kívüli világon.Mindez azonban nem tesz semmit, és nem fog majd számítaniJaltában sem, ahol majd 130 millió embert adnak szovjet kézre. Amészárlások, kínzások, az embertelenségek, az emberi szabadságteljes hiánya, az internálások, a deportálások, a tarkólövésekszörnyűségei a "félelem nélküli élet" washingtoni apostolát nemháborítják fel. Az Atlantic Charta leendő szerzőjének humanitári-us és szabadságért és "demokráciáért" dobogó szívét ez nem lá- 8 Joseph E. Davies: Mission to Moscow, 1941. Simon & Schuster kiadás.

69

zítja fel. A felháborodást és a fellázadást ő az eljövendő náci-embertelenségek számára tartogatja, amiket majd csak a háborúfog elhozni,

Joseph E. Davies moszkvai tevékenységével Mr. SumnerWelles, a helyettes külügyminiszter kooperál odahaza, Washing-tonban.

Az Egyesült Államok népe a maroknyi finn nép megtámadá-sa miatti elemi erejű felháborodás lázában ég, úgy, hogy a köz-hangulat nyomására maga az elnök is kénytelen erre a dologra el-ítélő szólamokkal reflektálni, a helyettes külügyminiszter azonbanugyanekkor e 1 n ö k i m e g b í z á s a 1 a p j á n fontos ta-nácskozásokat, nem kevesebbet, mint huszonhetet, folytat le awashingtoni szovjet követtel, Konstantin Oumanskyval a Szov-jetnek nyújtandó különböző gazdasági és hadviselési segítségektárgyában. A naiv, egyszerű és tisztességes amerikai adófizető amaroknyi finnség hősies harcáért lelkesedik és izgul, és - az oro-szokat kezdi támogatni.

Szólaltassuk meg Sumner Wellest, a helyettes külügymi-nisztert magát:

"Nyíltan be kell ismerni, hogy a Szovjetunió tevékenysé-ge a lengyel zsákmány fölött való osztozkodásban Né-metországgal, a balti államok asszimilálásánál alkalma-zott módszer néhány tünete9 és még inkább az 1940-esSzovjet háború Finnország ellen is segített eloszlatniminden javulást ami az Egyesült Államok- Szovjet köztimegértés terén beállt. A kommunista-párt tagjait kivévemindenütt az antagonizmus erős érzése és a lehető leg-nagyobb gyanakvás alakult ki a Szovjet politika mindenvonásával szemben".

9 1680 középosztálybeli személy bestiális lemészárlását Revalban, megrendítő

embertelen brutalitások végtelen sorát és 150.000 baltikumi ember elhur-colását és nyomtalan eltűntetését, amelyeket tomboló felháborodás kísértaz Egyesült Államokban, cinikusabb óvatossággal már nem lehetne kife-jezni. Hol van ez a finomság attól az útszéli hangtól, amit a szerző a né-metekkel szemben alkalmaz!!?…

70

Mindezek alapján az Egyesült Államok kormánya részéről,az amerikai nép akaratával homlokegyenest ellenkező módon akövetkező történik:

"Elkezdtem gondolkozni, hogy lehetne-e valami változásteszközölni ezen az állapoton. Az nyilvánvalónak látszott,hogy a hitlerizmus természeti lényegénél fogva bárminőegyesség Németország és a Szovjetunió között csak egyaránylag rövid használatra szánt lelkiismeretlen eszköz,és minél rövidebb ez az időtartam, annál kevésbé hátrá-nyos az Egyesült Államokra nézve (?). mert az egyességintézkedései értelmében Németországnak egy csomóéletfontosságú cikket, olajat is beleértve kellett Oroszor-szágtól kapnia, ami a nyugati hatalmakkal szemben ismegkönnyítené neki egy sikeres háborút "

"Megtárgyaltam a helyzetet az elnökkel és a külügymi-niszterrel és felhívtam a figyelmüket, hogy bizonyos lé-péseket kell tenni az Oroszországra vonatkozó exportti-lalom enyhítésére, különösen az Amtorg által már előbbmegrendelt és kifizetett anyagokat illetően. Az ő jóváha-gyásuk alapján a tárgyalások egész sorozatát kezdtemmeg – összesen huszonhetet – az akkori szovjet követtel,Konstantin Oumanskyval. Gondosan megvizsgáltuk abehozatalt, amit a Szovjetunió igényelt az Egyesült Ál-lamoktól és az új rendeléseket, amiket eszközölni kellett.A korlátozásokat egy csomó esetben enyhítettük. A szov-jet kormány azonnal kaphatott szerszámgépeket. Így az-tán, mikor a Szovjetunió a következő nyáron háborúbakeveredett Németországgal, a tény, hogy ezeket a korlá-tozásokat már egy évvel korábban felfüggesztettük és be-állítottunk bizonyos szabványokat, tette lehetővé azOroszországba küldhető kereskedelmi ellátmányokvolumenjének azonnali növelését. Igen nagy segítségetjelentett ez a muníció-előállítás felgyorsításában".10

10 Sumner Welles: The Time for Decision, 203, 204, 205 old. Az amerikai-orosz

egyezményt 1940-ben hozták létre a finn-orosz háború idején.

71

És jól jegyezzük meg, hogy mindez akkor, amikor az Egye-sült Államok nem hadviselő,11 amikor az Egyesült Á1lamoks z i g o r ú a n semleges, olyan szigorúan, hogy a kongresszusminden árúszállítási preferenciát megvon a hadban álló államok-tól, sőt még készpénzvásárlás engedélyezése, az u.n. "cash andcarry" is csak e g y e t 1 e n szótöbbséggel megy majd keresz-tül az Egyesült Államok törvényhozásában.

A birodalmi németség etnikai tömbjével összefüggő 10 és félmilliónyi osztrák és szudétanémet csatlakozása simán végbement.Bár Angliában Churchill és csoportja a parlamenti és parlamentenkívüli támadások pergőtüzét zúdítja a kormányra, amiért azt tűri,hogy egy nép 10 és fél millió akarata ellenére elszakított testvérétújra magához csatolja, Chamberlain szilárd. Mikor azonban amásfélmillió lengyelországi németre és a korridorra kerül a sor, azangol engedékenységnek vége. Európa ura ehhez már nem haj-landó hozzájárulni. London felszólítja a lengyeleket, hogy állja-nak ellen és hirtelen katonai szövetségre lép Lengyelországgal.

Az adott szituációban, revíziós szándékában meggátolva,Németország 1939. augusztus 23-ának drámai éjszakáján szövet-ségre lép a Szovjetunióval. Ezzel a szövetséggel, akármennyireátmeneti jellegű is ez, Hitler Adolf a pillanatnyi német érdekekértnyilvánvalóan elárulja Európát, az Európa-gondolatot és azt a tö-meg szerencsétlen embert, akik ebbe az "átmeneti" szövetségbebelepusztulnak.

Egy héttel később az első puska eldördül. A "húsz évi fegy-verszünet" lejárt.

4.A könnyű zsákmányt jelentő középeurópai töredezettséget és

szétesettséget természetesen nemcsak a hitleri imperializmus lát-ja, hanem látja a Sztálini is és a területet nemcsak a németek féltikaz oroszoktól, hanem az oroszok is a németektől. Néhány éviszunnyadás után már újjáéledt a százesztendős orosz külpolitikaiambíció étvágya, s hozzá még a szlávság versaillesi szerzeményeforog veszélyben, az európai szláv hídfő, amit semmiképpen sem

11 Ugyanezt másolta le Oroszország a koreai konfliktusban.

72

szabad átengedni a németeknek. Két aspiráns nem férhet megugyanazon a vadászterületen, s így, mikor nyugaton kissé elké-setten rikoltozni kezdenek a harci harsonák, a két szövetségesszinte automatikusan fordul egymással szembe. A német külpoli-tika világosan látja azt (amit később az angolszász nem volt képesmeglátni), hogy a Szovjet zsarolás ki akarja várni a partner elvér-zését, s a kimerülés időpontjában akarja megrohanni a "szövetsé-gest". A házasság amúgyis természetellenes volt, nem csoda hát,ha felbomlik, s az orosz cinizmus egy másik, még természetelle-nesebb házasságra lép a priori ellenfelével, a kapitalista világgal,(Ez a házasság a hozomány bezsebelése után majd szintén fel fogbomlani). A nyugati hatalmak nemcsak megismétlik, hanemmegháromszorozzák a német kormány Európa ellenes attitűdjét, sha az utóbbi fél Lengyelországot és a Baltikumot adta el a faustivásáron, és á t m e n e t i l e g , az előbbiek oda fogják adni azegészet, s hozzá még az egész Középeurópát és a fél Balkánt, sezzel a kontinens jövőjét és lelki üdvösségét végleg.

Közép- és Keleteurópában valamint a Balkánon három szlávgeneráció szorgalmas aknamunkájának eredménye forog veszély-ben, és Oroszország hirtelen kiesik marxista szerepéből néhányévre: a szlávizmus eszméje újraéled Keleteurópában, mindösszecsak a centrum költözött valamivel délebbre,12 s az irányítók va-lamivel rosszabbul öltözöttek, mint Gorcsakov és diplomatái egy-koron, egyébként minden ugyanaz. A középeurópai komplexumegyszer már jól bevált győzedelmes varázsigéje a szlávizmus, és –a minden egyebet megelőző feladat most pillanatnyilagKözépeurópa megszerzése. A Komintern átmenetileg tartalékbakerül. A világ proletárjai helyett most ismét a szláv testvéreketkell toborozni, s a világ proletárjaira a Kominform formájábanmajd csak akkor fog megint sor kerülni; amikor majd ott kellbomlasztani, ahol már szlávok nincsenek.

A kezdeti német katonai főlény megsemmisítő. A vereségpánikja a nyugati világban még nagyobb, mint keleten, s eztmesterien hasznosítja a katonai veszteségekkel szemben érzéket-len szláv fölény: jön Casablanca, Quebec, majd Teherán, ésWilson után egy második amerikai elnök végzetes hozzánemér- 12 Pétervárról Moszkvába.

73

tése, rövidlátása és bosszúszomja majd másodszor is odadobja aszlávságnak Középeurópát, amelyről éppúgy nem tudja, hogy miaz, mint ahogyan a keleti partnerrel, "a nagy szövetségessel"szemben makacsul hinni akarja mindazt, amit a Joseph E.Daviesek, a Sumner Wellesek, a Harry Hopkinsok, a Morgen-thauk gyűlölködő egyoldalúsága és merész felelőtlensége elhitetniakar.

A könnyelmű és hűtlen nyugati világ hűséges mostoha gyer-mekei folytonosan hátrálva ugyan, de még orosz síkságon védik amásfélezer éves közös kincset a hallgatag orosz térségek fellázadtdémonaival szemben, a holtan felbukó, vagy az elhagyatottan el-vérző, vagy megfagyó, vagy elevenen vaskampókra akasztott, ésmegnyúzott, vagy obszcén találékonysággal megcsonkított német,magyar, olasz és egyéb európai katonák emberfeletti áldozataazonban már fölösleges és hiábavaló.

És éppúgy hiábavaló már Winston Churchill elkésett fárado-zása Középeurópa és ezen át Nyugateurópa és a Földközi-tengermegmentésére. Churchillnek az az illúziója, hogy ő egy világha-talom reprezentánsa és hogy ő irányít, végzetesnek bizonyult.Kezd kiderülni, hogy ő nem irányított, hanem csak kínálkozó éskészséges alkalmakat használt fel, sőt talán éppen azok használt-áll fel őt saját, és önálló, és Churchilltől és Angliától merőben tá-volcső rugókról elpattant szándékaik megvalósítására.13

A harc és halál iránt érzéketlen, fövetlen magvakon és pálin-kán élő roppant fegyveres tömegek Sztáliné, a háborús pénztárkulcsa meg Franklin D. Roosevelt zsebében van, s őt 350 millióeurópai ember jövője kevésbé érdekli, mint az az összeg, amit aCsendes-óceáni háborún meg lehet esetleg takarítani. Az Egyesült

13 Ez azóta már teljesen kiderült. Lord Alanbrooke nemrégiben publikált napló-

részletei ijesztő képet adnak arról, hogy milyen alárendelt volt az angolokhelyzete az amerikai akarattal szemben, különösen 1943 közepétől kezdve.Az u.n. Quebeci Konferencia alig volt több, mint parancskiadás amerikairészről és fogcsikorgató engedelmesség angol részről. Itt bukott el végleg aDéleurópa elleni offenzíva, egyébként igazában Lord Alanbrooke (abbanaz időben Sir Alan Brooke) által felvetett terve is. A tervet Roosevelt ésMarshall vetették el, s hogy milyen végzetes hibát követtek ezzel el, mu-tatja a mai helyzet, amelynek legkatasztrófálisabb eleme Oroszország je-lenléte Középeurópa szívében.

74

Államok nagyvezérkarának az 1943 augusztusában tartott quebecikonferencia előkészítéséhez beterjesztett emlékiratában katonásés irgalmatlan ridegséggel van megfogalmazva a tényállás:

"Oroszország helyzete a háború után uralkodó lesz Eu-rópában. Németország összeomlása után nem lesz többéhatalom Európában, amely az ő hatalmas katonai erejé-vel szembeszállhatna. Nagybritannia ki fogja építeni amaga állásait a Földközi-tengeren, hogy az erők hasznoskiegyenlítődését Európában elérje, azonban egy harma-dik hatalom segítsége nélkül m é g i t t s e m l e s zabban a helyzetben, hogy ellenállhasson.14

…

A végkövetkeztetések világosak: Mivel a háború döntőtényezője Oroszország, minden segítséget meg kell kap-nia és minden erőfeszítést meg kell tenni barátságánakmegnyerésére. Mivel a győzelem után Oroszország két-ségtelenül uralkodni fog Európában, a legsürgősebb fel-adat ezzel az országgal a lehető legbarátibb kapcsolato-kat kifejleszteni és fenntartani.

Végül: a sokkal fontosabb tényező, amelyet az EgyesültÁllamoknak Oroszországgal szemben figyelembe kellvennie, a Csendes-óceáni háború. Ha Oroszországotmegnyerjük szövetségesnek Japán ellen a háborút gyor-sabban és kevesebb vér- és pénzáldozattal nyerhetjükmeg. Ha ezzel szemben úgy kell továbbfolytatnunk atávolkeleti háborút, hogy Oroszország barátságtalan,vagy éppen negatív magatartást tanúsít a nehézségeknagymértékben növekedni fognak és a katona tevékeny-ség általában sikertelenségre vezethet".

14 Anglia "Földközi-tengeri állásai" kiépítés helyett összeomlóban vannak. Szu-

ez elveszett, a cyprusi helyzet katasztrofális, az angol-görög viszony roha-mosan romlik, az arab szimpátiát Izrael oltárán égették el.

75

Az a 48 óra, amennyivel "a nagy szövetséges" Japán kapitu-lációja előtt a távolkeleti háborúba belépett, másfélmillió négy-zetkilométerrel, 130 millió rabszolgával, és 350 milliónyugateurópai ember és egy 1500 éves kultúra rettentő jövőjévelkissé túl van fizetve. Ez volt Churchill nézete is Pandora szelen-céjének kinyitása u t á n , de Teherán és Jalta eldöntött mindent.A helyzet ura Oroszország lett már a háború derekán, s a német ésorosz malomkövek között őrlődő Középeurópa szerencsétlen né-pei előtt feltátotta a száját a pokol...

76

V. A KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT

Az erők, érdekek, célok és szenvedélyek bonyolult fogaske-rékrendszerének, ami a második világháború kitörésének és szét-terjedésének különböző indítékait megjeleníti, mind az elejénél,mind a végénél Középeurópa áll. Középeurópa a casus belli ésKözépeurópa a cél.

Középeurópa a Balkánnal együtt mindaz, ami Németországés a Szovjetunió között fekszik, s ez a tér 100 millió ember tizen-két kisebb-nagyobb államra széttördelve a Wilson-elv ürügyénVersailles akarata szerint. A tér veszélyes Oroszországra, ha Né-metországé, veszélyes Németországra, ha Oroszországé, és éppenezért legveszélyesebb azokra, akik a két féltékeny erőnek védte-lenül kiszolgáltatva lakják.

Százmillió ideges és gondterhelt ember ez, és ezt a százmillióembert családok tízmilliói, gyermekek tízmilliói, asszonyok tíz-milliói jelentik. Templomok, iskolák, kórházak és múzeumokvannak itt, történelmi emlékek és gyárak vannak itt, üzemek, gaz-daságok, műhelyek, irodák és dolgozószobák vannak itt, amikből100 millió ember él. Otthonok tízmilliói vannak itt, szorgos ésszerető kezek munkájának dédelgetett eredményei és családokmillióinak egyetlen kincse és vagyona. Bölcsők ringanak itt sbennük mit sem sejtő csecsemők. Vágyak vannak itt és remények,örömök, bánatok, életek sugárzó indulása és életek békére, nyu-galomra, pihenésre váró befejezése. S mindez: két roppant ma-lomkő között.

A kép grandiózus téma lehetne egy szimbolista művész szá-mára, s a festmény címe ez lehetne: Versailles.

1Aki a Középeurópában és a Balkánon lejátszódott véres

színjátékot és annak belső természetét és jelentőségét meg akarjaérteni, annak ismernie kell mindazt, ami ebben a germán-szláv,vagy ha úgy tetszik nemzetiszocialista-bolsevista pólusok köztirobbanótérben a második világháború kulisszái között meghúzó-dik.

77

A germán és szláv malomkövek között őrlődő középeurópaiés balkáni világ a maga etnikai, politikai és világnézeti tarka-barkaságában alig áttekinthető zűrzavaros tünemény.

A tér etnikai struktúráját e szintézis első részében1 már felvá-zoltuk, és felvázoltuk a tér államainak politikai tagolódását is ak-kor, amikor rámutattunk, hogy Versailles túlságosan kifosztott éstúlságosan megajándékozott népekre, ennélfogva a statusquoalapján állókra és a statusquo iránt elégedetlenekre tagolta szétőket.

Rámutattunk arra is, hogy a térben magában is vannak né-metek és szlávok. Az előbbiek, a németek – a halódó Ausztria ki-vételével – mindenütt az úgynevezett kisebbségek, részint a né-met tömbről lehasított peremnémetek, részint kivándorolttelepdiaszporák. Az utóbbiak, a szlávok mindenütt "államalko-tók". E két elem mindenike egy-egy nagyhatalmat érez a háta mö-gött, a németek a német birodalmat, a szlávok az oroszt, s maga-tartásukat i g a z á b a n ez szabja meg, éppúgy, mint ellenlába-saik reakcióit is. A szlávok a germán imperializmus szálláscsiná-lóit szemlélik a tér németjeiben és vice versa. És hozzá tehetjük,hogy nem minden alap nélkül.

A két ellentétes nagyhatalmi aspirációnak tehát magában aközépeurópai és balkáni térben is vannak támasztékai. A szlávokjóval többen vannak, de azok nem egységes nép, és nem orosz,sőt a lengyelek – a vezetőosztály legalább határozottan oroszelle-nes. A németek száma a szlávoknak mintegy egyharmadát tesziki, ezek azonban egységes németek, s érzelmi kapcsolatuk a biro-dalommal már csak kisebbségi helyzetük és Versailles miatt isszorosabb, mint a szláv államoké az orosz birodalommal, amely-nek a szlávok egy tekintélyes része szemében is van egy egyelőretaszító tulajdonsága: a bolsevizmus. Mindenesetre a versaillesivonatkozástól és bolsevizmustól, illetőleg nemzetiszocializmustólfüggetlenül, a két nagyhatalomra vonatkozó véleményt a tér né-metjeinél az motiválja, hogy Középeurópa külső befolyás alá ke-rülése esetén ez a befolyás német, a szlávoknál meg az, hogy azorosz legyen.

1 Így kezdődött… 225-238 oldalak.

78

A két imperializmust faji alapon támogatni kész két kategóriamellett van egy harmadik, sem nem szláv, sem nem német kate-gória is a két malomkő közti térben, s ezt Középeurópában a ma-gyarok, Keleteurópában a románok és az önálló államot nem al-kotó kisebbségi diaszporákban elhelyezkedő, de erős faji össze-tartásuknál, közel öt millióra rúgó tömegüknél, gazdagságuknál ésnemzetközi hátvédjüknél fogva jelentékeny zsidók alkotják.

Amilyen zárt és határozott ennek a három elemből összetettkategóriának elkülönülése etnikailag a szlávoktól éppúgy, mint anémetektől, ennélfogva egy szláv imperializmus eshetőségeitőléppúgy, mint egy germánétól, annyira széteső, sőt ellentétes amaga három összetevőjében politikailag, fajilag és világnézetilegegyaránt.

A magyarok a versaillesi statusquo megváltoztatását kíván-ják. Elsősorban sérelmeik miatt, másodsorban azért, hogy egy át-szervezett új Középeurópa mind szláv, mind germán nagyhatalmitörekvésekkel szemben képessé váljék függetlenségének megvé-désére. Ezen álláspontjuk által a magyarok a szó betű szerinti ér-telmében két malomkő között vannak. Ebben a helyzetükbenegyetlen természetes szövetségesűk Románia volna, mint a ger-mán és szláv törekvésektől nyelvben, fajban és létérdekben ha-sonlóan távolálló nép, Románia azonban a versaillesi statusquofeltétlen híve, sőt, a versaillesi statuspuo a magyarság számáraéppen Romániával szemben a legfájdalmasabb, nemcsak a hatal-mas tiszta magyar területek bekebelezése és a közel két és félmillió romániai magyar kisebbség puszta ténye miatt, hanem amiatt a brutális politika miatt is, amit a román állam a magyar ki-sebbségekkel szemben folytat. Pedig az adott szorongatott - ésamint ma már látszik borzalmas katasztrófához vezető – helyzet-ben az egyetlen intelligens politika Románia számára minden ki-küszöbölhető ellentét kiküszöbölése lett volna. A holnapba nézés-re képtelen, primitív és szenvedélyes nacionalizmus helyett egyintelligensebb nacionalizmussal le kellett volna mondania a Da-naék ölébe pottyant ajándékából az ésszerűtlenül birtokoltról,hogy szilárdabbul megtarthassa az ésszerűt, és szoros, sőt barátikapcsolatot kellett volna teremtenie a magyarsággal hogy a kétmalomkő nyomásának vállvetve jobban ellenállhassanak, nem-csak a maguk, hanem egy középeurópai biztonság érdekében is.

79

Ez azonban nem történt meg. És egy sem-szláv-sem-germánközépeurópai erőcentrum képződésének elmaradásáért teljesmértékben Románia felelős, aki feltétlenül azt a felet reprezen-tálja, akinek a megoldás kulcsa a kezében van.

Románia Versaillesben nagyon gazdag lett. Exisztenciálisgondjai nincsenek, belső szociális feszültséggel legalábbis önhi-báján k í v ü l i belső szociális feszültséggel nem kell küszköd-nie. Külpolitikailag meg éppen kedvező helyzetben van a ma-gyarsággal szemben, amelynek belső szegénységén és szociálisgondjain, valamint súlyos anyagi kötelezettségein kívül elhagya-tottsága és az az ellenséges bánásmód is súlyosbítja helyzetét,amiben, mint legyőzött, a nyugati hatalmak részéről részesül. Egyközeledés minden feltételének egyoldalúan Románia az ura, merthisz Romániának Magyarországgal szemben sem jogos területiigényei, sem kisebbségi panaszai nem lehetnek, elvégre nem az őbirtokállományából ajándékoztak a magyarságnak 103.000 négy-zetkilométert, hanem fordítva, és román kisebbség a magyar ál-lamroncsban nem maradt. Sőt, a "győztesek" és ennélfogva a szu-verének közé tartozó Románia külpolitikai tevékenységében issokkal kötetlenebb, ment a szuverenitásában korlátozott Magyar-ország.

A magyar igényekkel szemben azonban a román álláspontmerev, sőt brutális, és három szóban van összefoglalva: "Nici obrazda".2 (Sőt, a "legjobb védekezés a támadás" taktikájával aromán túlzók a Kárpátmedence egész keleti felét követelik a Ti-száig). Ennek az álláspontnak az érvényesítése érdekében folytatkezdetben kisantant politikát. Ennek az álláspontnak érdekébenlép a német erő kibontakozása idején a német imperializmus szol-gálatába, majd mikor aztán a német hatalom összeomlása márbiztosra vehető, egy újabb árulással az oroszéba. Ez a szegényeskoncepciójú és súlyos rövidlátásról tanúskodó politika volt az,ami mindkét imperializmus helyzetét megkönnyítette a középeu-rópai játék során, rendkívül súlyos helyzetbe hozva azt, amineklétét köszönhette: a nyugati politikát, arról nem is beszélve, hogygyors egymásutánban háromszor is szégyenletes helyzetbe hoztaaz inkorrekt megalkuvással saját magát. 2 "Egy barázdát se!" Calinescu miniszterelnök mondása.

80

Hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia lehetett merev és ellen-séges a magyarsággal szemben, ez érthető. A szlávság nemegyezkedhetik a magyarsággal. Románia helyzete azonban merő-ben más. Románia nem vette észre, hogy a csehszlovák és jugo-szláv politika igazi fedezete nem Nyugat, mert az egyszerűen neml e h e t hatalmi fedezet a középeurópai térben, hanem Oroszor-szág. Ez a hatalmi fedezet azonban Romániának nem áll rendel-kezésére, mint ahogy nem áll rendelkezésére igazán és őszintén anémet sem, sok minden egyéb mellett azért sem, mert Romániaszámára az is messze van.

De nem látott a politikai tapasztalatokkal nem rendelkezőromán politikai intellektus mást sem.

A román politikai intellektus nem vette észre, hogy a Keleti-Kárpátok és a Fekete-tenger közti korridor Európa 1500 éveshosszú története alatt még mindig tartozott valamihez, ami rajtak í v ü l feküdt. Az 5. szd-tól a 12.-ig a mai Déloroszországonogur birodalmaihoz, a 12.-től a 16.-ig a magyar birodalomhoz,a 16.-tól a 19.-ig a törökhöz, a 19.-ben az oroszhoz. Viszont eh-hez a területegységhez még soha 1500 év alatt nem tartozottsemmi rajta kívül fekvő, és a román politikai intellektus nem láttameg, hogy ez nem véletlen, hogy ez törvényszerű. A román poli-tikai intellektus nem tudta, hogy az államalkotó történelmi erőnekfontosabbik része a t é r , mint geopolitikai súlypont, hogy van-nak foltok, melyeknek ilyen geopolitikai fajsúlya egyszerűennincs, és a román korridor is olyan folt, amelynek geopolitikaifajsúlya zéró, és amelynek ennélfogva nemhogy birtokló erejenincs, hanem amelynek magának is tartoznia kell valamilyenformában valahová, akár tetszik ez a rajta élő népnek, akár nem.

A román politikai intellektus ezt nem látta, vagy ha látta, ez-zel az elkedvetlenítő ténnyel nem mert szembenézni, mert haszembenézett volna, feltétlenül látnia kellett volna, hogy államá-nak csak két választása van, vagy a nagy geopolitikai fajsúllyalrendelkező magyarságra támaszkodik, vagy előbb vagy utóbb, dementhetetlenül belehull az orosz határtalanság és rettentő túlnyo-móság örvényébe.

Ez a megdöbbentő és szinte már komikus düh azonban, ami aszázadokon át alárendelt történet reakciójaképpen a kollektív ro-mán lélekben felgyülemlett a létszámában megfogyatkozott ma-

81

gyarsággal szemben, egy magyar vezetés gondolata ellen hevesenfellázadt, s a magyarság főlőtt ismét idegen fegyverekkel arathatóújabb olcsó és pillanatnyi győzelem élményéért vakon belevetettemagát az orosz örvénybe, miután előbb néhány éven át ugyan-ilyen vakon, ugyancsak a magyargyűlölet ösztökélésére a germánörvénybe fullasztotta bele önállóságának illúziójával együtt vérétés vagyonát.3

Ezek a szuggesztiók Versailles által nőttek betegséggé a ro-mán kollektív lélekben, hiszen Versailles sem látta, hogy ha volterőtömörítésre alkalmas központ, geopolitikai súlypontKözépeurópában és volt nép és állam, amely a germán és szláv tö-rekvések feszült atmoszférájú ütközőterében a mérleg nyelvét akétféle elektromosság kiegyenlítőjét jelenthette volna, ha nem bé-nítják nyomorékká, az a Kárpátok által kiképzett Magyar-medence és annak edzett népe volt.

2.Míg a magyarság és a románság Versailles-ellenességénél il-

letőleg Versailles-barátságánál fogva állt mereven egymássalszemben egy elintézetlen számla s egy éretlen politikai attitűd kö-vetkeztében, addig a nem-német és nem-szláv középeurópai kate-gória harmadik eleme, a zsidóság – amint erről később még rész-letesebben lesz szó – gazdasági, szociális és világnézeti, valamintnem utolsó sorban faji vonatkozások következtében áll kiegyen-líthetetlen ellentétben a másik kettővel szemben.

Az adott faji körülményeken túlmenően az első hiba, amit azsidóság elkövet az, hogy teljesen közömbös a Versailles által te-remtett szituációval szemben.

Hogy ez a közöny milyen gyümölcsöket terem a középeuró-pai térben a zsidóság számára, hogy milyen tragikus szituációbontakozik ki ebből, azt a magyar példán szemlélhetjük legtisz-tábban.

3 Antonescu tábornok, miniszterelnök Hitler kegyeltje volt, aki bizton számított

arra – valószínűleg ígérete is volt erre vonatkozóan –, hogy a német győ-zelem utáni rendezés során Románia újra vissza fogja kapni a bécsi dön-tésben megfelezett Erdély magyaroknak visszajuttatott részét. Az oroszok-hoz való átpártolás zsoldja szintén Erdély volt.

82

Az a körülmény, hogy a versaillesi amputálás után a magyarközéposztály háromnegyed része feleslegessé vált a húszas évekelejétől kezdve egy félelmetesen növekvő értelmiségi munkanél-küliség jelentkezett. Az értelmiségi felesleg elhelyezésének re-ménytelen feladata teljes egészében az állami mechanizmust ter-helte, mert a nagyipari, kereskedelmi és hitelélet átlag 77-93%-ban zsidó kézben lévén, majdnem teljes egészében csak zsidó ér-telmiségi utánpótlásra szorítkozott. Márpedig a zsidó utánpótlásolymérvű volt, hogy a kereskedelmi iskolák legtöbbjében éppúgy,mint az egyetemek egyes fakultásain több volt a zsidó tanuló,mint magyar akkor, mikor az ország lakosságának a zsidóság csakhat százalékát tette ki.

Az értelmiségi szabad foglalkozások, az orvosi és ügyvédpályák felerészben máris zsidókkal voltak feltöltve, s a sajtósze-mélyzet terén a helyzet a magyarság számára még rosszabb volt.Mivel a lapvállalatok, színházak, film szintén 85 %-ban zsidókézben voltak, a magyar értelmiségi fiatalság itt is hiába kopog-tatott. Sőt a fejlődés még súlyosbodást jósolt, mert a jobbexisztenciális körülmények között levő zsidó értelmiség köny-nyebben és jobban tudta gyermekét iskoláztatni', mint a munka-nélkülivé vált, azelőtti életszínvonalának 49%-ára lezuhant ma-gyar s az ország értelmiségének, tehát vezetésének teljes elzsidó-sodása fenyegetett, úgy, hogy hovatovább a magyar értelmiségiutánpótlás csak a magyar középvagyonú rétegre, és a különbözőnevelési kedvezményekkel támogatott köztisztviselőkre zsugoro-dott.

A zsidó és nem-zsidó exisztenciális esélyek közötti különb-ség egyre feltűnőbbé vált. Az ijesztő kilátás, hogy egy nép tulaj-don hazájában egy idegen faj irányítása alá kerül, a súlyos nem-zeti katasztrófa következtében amúgy is állandó izzásban levőhangulatot a lázadás határáig hajszolta. Az ország egészen friss ésalig asszimilált első és második generációs zsidósága és az au-tochton4 lakosság közti különbség nemcsak világnézetben, kultú-rában, modorban és fellépésen, hanem k ü l s ő b e n is rendkí-vül feltűnő volt. Sőt még a zsidók által beszélt magyar nyelv is ir-ritáló különbséget mutatott az igazi magyar nyelvvel, főleg hang- 4 . Magyarország zsidóságának 80°%-a 1870 után vándorolt be Galíciából.

83

hordozásban, amely olyan mértékben vált a magyar lakosság előttellenszenvessé, mint maga a zsidóság.5

A zsidóellenes hangulat növekedéséhez hozzájárult még azelső világháború végén lezajlott kommunista forradalom 75-80%-ban zsidó jellege és vezetése is, hiszen Kun Bélától, a pro-letárdiktatúra vezetőjétől Rákosi Mátyásig, 1945 utáni bolsevistauralom vezetőjéig, aki már akkor is népbiztos volt, a különbözőterror-alakulatok parancsnokáig. valamint a forradalom sajtójáigszinte az egész kommunista forradalom zsidó vezetés alatt állott,amit a magyar nép nem tudott elfelejteni. Ha most még mindeh-hez hozzávesszük a háborús és háború utáni konjunktúra óriásimértékű vagyoni eredményeit, éppen az általános nemzeti elsze-gényedés idején, előttünk áll az a lelki állapot, amelyből a zsidó-ság és a magyarság közti viszony kialakulása Versailles után, éséppen Versailles következtében elindul. A helyzet egy rövid ésheves antikommunista reakció után egy úgynevezett magyar faj-védő mozgalom kibontakozását hívja létre amely egyre heveseb-ben követeli a tarthatatlan helyzet megváltoztatását, s a megma-radt maroknyi területnek a magyarok számára való biztosításátmert a magyarság a feltűnő jellegben különbség által elválasztottzsidóságot nem hajlandó magyarnak elismerni Ha az értelmiségimunkanélküliség problémája néhány szükségintézkedéssel inkábbrosszul, mint jól, de nyert is részben valamelyes megoldást és hatévi kínlódás után egy valutareform pontot is tett az infláció végé-re, a zsidó-magyar vagyoni és jövedelmi diszparitás megmaradt, sa zsidók elleni ellenszenv változatlanul izzott tovább.

A szociális problémák és a versaillesi nyomor irritáló nyomá-sa alatt a legkitűnőbb államvezetés is állandó támadásoknak lettvolna kitéve. Méginkább így volt ez azzal a kormányzattal szem-ben, amely a kommunista forradalom letörése után fajvédelmi ésjobboldali jelszavak segítségével jutott uralomra, ígéretein kívülazonban a forradalom tanulságait is elfelejtette. A megindítottföldreform elposványosítása, valamint a zsidók és nem-zsidókközti egyre elviselhetetlenebb vagyoni diszparitás volt 2 két fő-bűn, amit a magyar társadalom a rezsimtől rossznéven vett.

5 Ezek a tünetek az u.n. DP-k inváziósa óta Amerikában is tapasztalhatók, s ott is

hasonló reakciókhoz fognak vezetni.

84

A rezsim, amely a nemzet többségének fokozódó ingerültsé-ge ellenére 24 éven át maradt uralmon (s végülis a Szovjethezvaló átpártolás kísérlete miatt jobboldali forradalmi erőszak távo-lította el a második világháború alatt), uralmát a nyilvánvalótöbbségi akarat ellenére csak választási csalásokkal, erőszakkal ésegy álparlamentarizmussal takart pártdiktatúrával tudta fenntarta-ni, úgy, hogy az ellenfelek egyre szaporodó táborával szembenkénytelen volt a vele együtt szorongatott nagybirtokkal és a zsi-dósággal közös frontot alkotni. Így aztán a hatalomhoz való ra-gaszkodás és a "szélsőségek”-nek nevezett többségi akarattal valószembehelyezkedés egyrészt az egyre szenvedélyesebben sürge-tett földreformot és- ami sok tekintetben szoros kapcsolatban álltaz előbbivel- a zsidó és nemzsidó kategóriák közti exisztenciálisdiszparitás nem kevésbé türelmetlenül sürgetett megszűntetéséttette számára egyre lehetetlenebbé, mert hiszen hatalmának meg-tartásához mind a zsidóság pénzére, mind a agybirtokosságraszüksége volt, másrészt, az ellenzéki akaratot sodorta a tisztessé-ges parlamentáris politikai küzdelem tisztességtelen és erőszakoseszközökkel6 való elbuktatása végülis valóban szélsőségekbe.

6 Az ellenzéki választási küzdelem elé állított ezer meg ezer kisebb-nagyobb

"közigazgatási" akadályon kívül a legtisztességtelenebb és legáltalánosabbeszköz az volt, hogy Magyarországon 1937-ig az ellenzék minden sürgeté-se ellenére is a vidéki kerületekben n y í l t s z a v a z á s o s rend-szer volt. Mikor aztán a csaknem forradalmi közhangulat nyomására végülmégis meghozzák az általános titkos választásról szóló új törvényt, ezolyan, hogy nincs benne köszönet. A törvény ugyanis előírja, hogy azolyan képviselőjelölt, aki már volt képviselő 500, az olyan pedig, aki mégnem volt – s az ellenzéki jelöltek túlnyomórészt ilyenek – 1500 "ajánló"aláírást tartozik jóval a választást megelőzően benyújtani. Ez annyit jelentihogy a jelöltre 1500 szavazónak előzetesen mintegy próbaképpen,n y í l t a n kel1 szavaznia. Ezeket a személyeket aztán a közigazgatásiközegek ígérgetésekkel és fenyegetésekkel, adóelengedés, vagy súlyosabbmegadóztatás kilátásba helyezésével addig "puhítják” míg egy csomó kö-zülük vissza nem vonja az aláírását. A választás előtt 48 órával aztán köz-lik a jelölttel, hogy ennyi és ennyi aláírás érvénytelen, s felszólítják a hiánypótlására ami ekkor már szinte technikailag lehetetlen. Így egyszerűen nemindulhat a választáson, s a kormánypárti jelöltet "más jelölt híján” – nemegyszer a tömegfelháborodás sakkban tartására kirendelt katonai asszisz-tencia mellett – egyhangúlag megválasztottnak jelentik ki.

85

Mivel a szociális feszüstség az általános versailiesi ok, az or-szág irgalmatlan elszegényesítése mellett a zsidóság túlnyomógazdasági, és ezen át exisztenciális előnyével állott közvetlenkapcsolatban, hiszen maga a földreform is tekintélyes részbenzsidókérdést jelent, az ellenzéki velleitás Magyarországon egyreáltalánosabban antiszemita jelleget kapott.

A nyugateurópai és amerikai politikai irodalom Magyaror-szággal foglalkozó részében éppolyan alaptalan, mint amilyenkülönös előszeretettel "feudális"-nak nevezett magyar nagybirtokugyanis csak kis töredékében (az 1000 holdon felüli birtokoknakmindössze 17%-a) volt a magyar arisztokrácia kezén, amelyhezlegfeljebb még a 15,5%-nyi egyházi birtokokat lehet hozzászá-mítani. A többi 68%-a idegen, részben német és osztrák főnemesi,részben pedig – zsidó kézben volt.

A magyar földreform oly sokat emlegetett problémája, ame-lyet a külföldi propaganda a magyarság elleni hangulatkeltésrehasznált ki, nem csupán szociális probléma volt, hanem egyszerű-en annyit jelentett, hogy az elszegényedett magyarság az i d e -g e n e k t ő l követelte vissza a Versailles után még megmaradtmagyar talajt.

A rosszul értesült külföldi közvélemény tudatában a "magyarfeudális arisztokráciával" összekapcsolt magyar nagybirtok le-gendájával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy 1. nem volt„feudális", mert a feudális eredetű nagybirtokok úgy álltak elő,hogy a középkorban a hűbéri felépítésű államok uralkodói nem-zeti köztulajdont képező birtoktesteket h a s z n á 1 a t r a , tehátnem tulajdonul adtak át egyes családoknak, akik azt az idők fo-lyamán egyszerűen elbirtokolták. A feudális birtokok likvidálásanyugaton tehát annyit jelentett, hogy ezeket a nemzeti köztulajdo-nokat az egyes nemzetek, teljesen jogosan, egyszerűen visszavet-ték. Magyarország azonban nem volt, a középkorban sem, feudá-lis szerkezetű állam, s a magyarországi nagy birtokok nem aköztulajdontól elbirtokolt objektumok voltak, hanem allodiális,ősfoglalású birtokok, amelyek öröklés, háramlás, házasság, azeredeti magyar allodiális birtokostól valamilyen címen elkobzottés másnak öröktulajdonul adott királyi adomány vagy – és ez alegtöbb eset – egyszerűen adás-vétel útján jutottak későbbi birto-kosaik kezébe. 2. ezeknek a "magyar" "feudális" arisztokratáknak

86

a bemutatására felsorolunk néhány nevet: a Wittelsbach bajor ki-rályi család, a Szász—Koburg—Gothai hercegi család, a Habs-burg-család a Windischgraetz-család, a Schaumburg-Lippe család(németek), Deutsch, Kohner, Schlossberger, Bokányi Schwartz(zsidók), s ez a kilenc név maga pontosan 10%-át reprezentálja a"magyar” "feudális" nagybirtoknak. De ilyen "magyar" "feudális"nagybirtokos volt Magyarországon több, mint száz Odescalchi,Lichtenstein, Grassalkovich, Pallavicini, Waldeck, Bissingen,Keglevich, Seckendorf, Kaas, Harucker, Feillitsc stb., stb. németés osztrák őrgrófi, grófi bárói családok, Goldberger, emődi Stein,Geiger, Hirsch, Lederer, Silbiger, Lichtschein stb., zsidó nagy-birtokosok, valamint egy csomó zsidó hitelintézet és részvénytár-saság.

A német, osztrák, cseh. spanyol, olasz eredetű "Habsburgarisztokrácia" kezére úgy került a magyar föld, hogy háromszázév alatt "összeesküvési", "hűtlenségi", "felségárulási" perek meg-hökkentő sorozatán keresztül a mellékbüntetés mindig "jószág-vesztés" volt (e pörök legtöbbje ezt célozta) s a vagyonától meg-fosztott magyar nemes birtokát a Habsburg királyok önmaguknak,rokonságuknak meg katonatisztjeiknek adományozták, úgy, hogyaz egykori ősi magyar főnemesség háromnegyed részben idegenfőnemességgel cserélődött ki. Ugyanez történt a török kiűzéseután felszabadult területekkel is, amelyeket a birtokkérdések ren-dezésére kiküldött császári "Neoacouistica comissio" nem adottvissza eredeti, de onnan előzőleg elmenekült tulajdonosaiknakhanem azokat is németeknek osztotta ki. Így németesedett elDélmagyarország, az u.n. Bánság és Bácska, Baranya és más vi-dékek, ahova még magyar parasztoknak is tilos volt visszatérniök.

Még gyorsabb folyamat volt a magyar földbirtok zsidó kézbejutása. A magyar nagy és középbirtok 43%-ban, tulajdon, vagybérlet, vagy zálog formájában zsidó magánosak és zsidó hitelinté-zetek kezében volt.7 Ha meggondoljuk, hogy Magyarországon1848-ig∗ zsidó földingatlant nem birtokolhatott, ez a folyamat

7 Zsidó magánosok kezében 12.4% (1.100.000 kat. hold) mint tulajdon, 17%

mint bérlet. (A többi részvénytársaságok kezelésében volt). A "bérlet"forma azonban általában csak átmenet volt a tulajdon felé.

∗ Az eredeti szövegben 1948 szerepel, és ez bizonyosan hibás szám. (Szerk.)

87

ijesztően gyors, mindössze két emberöltő. A folyamat azzal kez-dődött, hogy a Kossuth-féle szabadságharc (1848-49) bukása utánaz orosz szuronyok segítségével győzelmet aratott császár a ma-gyar bankjegyeket egyszerűen értékteleneknek nyilvánította s ez-zel a magyarság máról holnapra szinte egyetlen fillér nélkül ma-radt. Mindenki kölcsönre szorult s az általános eladósodás legál-talánosabb következménye a földingatlanoknak a hitelezők kezé-be való vándorlása lett. A hitelt kicsiben a zsidó kiskereskedelem,nagyban pedig a bécsi Rothschild-bankház nyújtotta. Az ígymegindult folyamatot aztán két emberöltő alatt nem lehetett meg-állítani, nemcsak azért, mert az ilyesmit megállítani általában ne-héz, hanem azért is, mert a kölcsönök magas kamatú kölcsönökvoltak túlnyomórészt, és a magyar társadalomban sem volt elégheroizmus ahhoz a lemondáshoz, ami az adósságok jövedelmébőlvaló törlesztéséhez kellett volna. Így esett, hogy a versaillesi csa-pás nemzedéke olyan Magyarországot örökölt, amely gyakorlati-lag alig volt az övé, és ez az ijesztő tény a versaitlesiországcsonkítás következtében egyszerre elszegényedett magyarnemzettársadalomban évről évre növekvő irritáló hangsúlyt ka-pott.

Így válik aztán teljesen érthetővé, hogy mikor a harmincasévek elején a német nemzetiszocialista mozgalom hullámveréseMagyarországra is eljut, a földreformot, és a zsidók és nemzsidókközti vagyoni és jövedelmi diszparitás megszüntetését követelőmagyar átlaggondolkodás abból elsősorban a zsidóellenes voná-sokat elemzi ki, s a különböző magyar fajvédelmi vágyak és tö-rekvések elkezdik magukat "nemzetiszocializmusnak" nevezni. Ésígy áll elő az a helyzet, hogy a magyar nemzet egyre élesebbenkerül szembe a katolikus magas klérus által is támogatott protes-táns túlnyomóságú rezsimnek a nagybirtoknak, és a zsidóságnakfurcsán összevisszaszőtt érdekszövetségével, amelynek parla-menti pártja 24 éven keresztül nemzeti és szociális jelszavak har-sogása mellett következetesen elszabotálja a két leglényegesebbnemzeti és szociális követelményt.

A magyarság hibája az ellenzéken is ugyanaz, mint a mási-kon. A jobboldal, amelynek egyes kategóriái nemzetiszocialisták-nak nevezik magukat, egyáltalán nem jelent valami kompakt ésegységes tömböt, mint pl. Németországban. Sőt, a jobboldali

88

velleitásnak egyenesen beteges tünete, hogy oly sok apró csatár-csoportra bomolva harcol a magyar politikai arénában. Ennek aharcnak tehát szükségképpen kell partizántevékenységgé fajulnia.Az egészségtelen tünetek a kategóriák sokféleségén és a tekinté-lyes katolikus jobboldali ellenzéknek a nemzetiszocialistákkalvaló szembefordulásán kívül s friss és emésztetlen fogalmak zűr-zavara, a kormány erőszaka és a különböző kisebb-nagyobb párt-vezérek féltékenysége az oka, akik mind arra akarják felhasználnia fajvédelmi vágyak nagy dinamikáját, hogy annak hátán a hata-lom birtokába jussanak; ez ugyanis bizalmatlanná teszi a közvé-lemény tekintélyes részét, amelynek a nemzetiszocializmus "né-met" eredete nem tetszik.

Így történik, hagy az eszme 1944-ig politikailag érvényesülninem tud, a zsidósággal kapcsolatos problémák idejében való nyu-godt megoldása így elmarad, s a szakadék a germánság és aszlávság által egy-formán szorongatott magyarság és zsidóság kö-zött napról-napra ijesztően mélyül, és a második világháborúidején kulminál.

A zsidósággal kapcsolatban súlyosabb, vagy kevésbé súlyosmértékben, de ez a helyzet a többi vesztes államokban is, sőt ez ahelyzet Középeurópának csaknem egész területén. Ugyanez a zsi-dóság helyzete a románokkal szemben is, legfeljebb ott aversaillesi nyomorúság, az értelmiségi munkanélküliség és a szo-ciális izgatottság hiányzik. Helyette ott van azonban az irritálótény, hogy a zsidó kultúrszínvonal a román kultúrszínvonalnálmagasabb, különösen Erdélyben, ahol a zsidóság magyar érintke-zési nyelve is izgató elem és ahol a magyarság ellen is vannak na-cionalista kilengések.

Körülbelül ez tehát a belső képe a két malomkő közti térharmadik, sem nem germán, sem nem szláv kategóriájának, s ez ahármas szembenállás idézi elő ennek a kategóriának a teljes para-lízisét, amely aztán betetézi a középeurópai és a balkáni tér gyen-geségét és kiszolgáltatottságát, és éppolyan kedvező diplomáciaihelyzetet teremt a német imperializmus számára a második világ-háború előtti és alatti időkben, mint amilyet az orosz számára ké-sőbb.

89

3Középeurópa és a Balkán szláv államai éppúgy orosz oldalra

álltak abban a pillanatban, amint ez számukra lehetségessé vált,mint ahogy az egyetlen német kisállam is Németországhoz csat-lakozott. Ezzel a lépéssel végeredményében attól az idegesítő bi-zonytalanságtól igyekeztek szabadulni, ami Versailles óta ott lap-pangott minden középeurópai és balkáni ember tudata alatt, s amia két nagyhatalom közti feszültség óta csaknem az elviselhetet-lenségig növekedett. Ezek az államok így, jól, vagy rosszul, deegyelőre feloldották belső szorongásukat. Azoknak a Németor-szág oldalán álló, nem germánfajú középeurópai népeknek azon-ban, akiknek külpolitikai orientálódását a szlávizmustól és a bol-sevizmustól való félelem szabta meg, s akiknek a számára rette-gett és gyűlölt orosz szomszédságban v á l a s z t á s u k egy-szerűen nem volt, a háború az áldozatokon, a bizonytalanságon ésszorongáson kívül egy tragikus lelki konfliktust is jelentett, amiezeket a népeket belülről morzsolta szét. A konfliktust a félelemjelentette, hogy mi lesz velők szövetségesük győzelme – után?

Igazában tragikus helyzete tehát a sem szláv, sem germánállamoknak volt, amelyek közül az egyik Románia, az esélye-sebbhez való csatlakozás opportunizmusában keresett megoldásta pillanat számára, a jövendő problémáit a jövendőre bízva a má-sik, Magyarország viszont megkísérelte küzdeni végzete ellen,szövetségesével szemberí éppúgy, mint ellenségével: A kétfélelátásmód jelölte ki a kétféle magatartást, s így került a-magyarság– sem fajilag, sem politikailag, sem érzelmileg a németségheznem tartozó magyarság – szembe a világgal, amely az "antibolse-vista" politikát, véletlenül, vagy szándékosan egy "progermán"politikával tévesztett össze, amikor figyelmen kívül hagyta azt azegyszerű körülményt, hogy tűzoltáshoz vizet kell használni.

Ma a nyugati politika maga fáradozik azon – éppen Ameri-kával az élen –, hogy a germán "vizet" valamiképpen felhasználjaa bolsevista "tűz" ellenében. A dolog elvi alapjaiban, céljában ésindítékaiban egyaránt pontosan ugyanaz, mint a két malomkő kö-zött őrlődő kisállam csinált. A hasonlóságot még kísértetiesebbéteszi a törekvés formájának azonossága: úgy felhasználni a né-

90

meteket, hogy azok ne váljanak veszélyessé, s pontosan ezt fe-jezte ki a magyar külpolitika "vonakodó antibolsevizmusa".

A "vonakodó antibolsevizmus" politikájának helyességéről,vagy helytelenségéről természetesen lehet vitatkozni, mint aho-gyan erről a vita a magyar belpolitikai életben az egész háborúalatt valóban szünet nélkül folyt is. Egy kétségtelen. Amilyenhelyes volt ez a politika elvileg, annyira káros volt gyakorlatilag.Az ellenséges nyugati világ ugyanis az "antibolsevizmust" ele-mezte ki belőle, a németek meg a "vonakodást". A magyar ellen-állás a lengyelek ellen indított háború kérdésében, Teleki grófminiszterelnök "demonstratív" öngyilkossága a feltűnő (de a nyu-gati politika által nem méltányolt) tény, hogy Magyarország csaka háború 21-ik hónapjában lépett be a háborúba és c s a k azoroszok ellen harcolt akkor, amikor a térnek minden kisállamamár rég hadviselő volt, a nemkevésbé feltűnő tény, hogy Magyar-ország 75 hadosztálynyi kapacitásával szemben csak 20 hadosz-tállyal vett részt, a német és a magyar kormányok közötti állandóhuzavona különböző kérdésekben8 éppolyan bűn volt a németekszemében, mint a magyar mezőgazdasági és ipari szállítás, azutánpótlási vonalak biztosítása, a Szovjet elleni belépés, a 20hadosztály, az antikommintern paktumhoz való csatlakozás, álta-lában a németekkel való "együttmenetelés" a nyugati politikaelőtt.

A kettős játék körülményeit rendkívül súlyosbította a románpolitika, amely nemcsak a magyarok növekvő berlini népszerűt-lenségét használta ki, hanem teljes kapacitással belépve a háború-ba így akart Hitlerék előtt népszerűséget szerezni egy háború utá-ni középeurópai rendezés idejére Erdély miatt, aminek megfelezé-sébe nem nyugodott bele. A magyar külpolitika roppant terhét ígyaz erdélyi kérdés is növelte, hiszen a németek megharagításánakára egy német győzelem esetén Erdély lett volna

Berlinben egy magyar-román versenyfutás folyt Erdélyért sebben a versenyfutásban Antonescu jóval hazárdabb politikája 8 Ilyenek voltak pl. a magyar katonai kötelékek felhasználása a jugoszlávok elle-

ni hadjáratban, a zsidók ellen német részről követelt drasztikus rendsza-bályok állandó húzása-halasztása, a Németországnak szállított élelmiszerés egyéb árúk mennyisége és ára, a "népi" németek jogállása, a magyarkötelékek viszonya a német hadvezetéshez.

91

következtében Magyarország napról-napra tért vesztett.9 Európaiszempontból mindebben az a határtalanul súlyosabb és fontosabb,hogy a tér nem-német-nem-szláv kategóriája, az együttesen mint-egy 25 milliónyi erőt jelentő magyarok és románok Románia hi-bájából képtelenek voltak egy nem-német-nem-szláv politikára,ami Magyarországnak, Romániának és Európának egyaránt érde-ke lett volna. Magyar szempontból meg az, hogy az "igazábanegyik félhez sem tartozás" politikája bármelyik fél győzelme ese-tére is nemzeti katasztrófát jósolt. S ezzel a magyar többségi vé-lemény tisztában volt.

A tragikus küzdelem legbelsőbb lényege, s a magyar maga-tartás megítélésének katasztrófális kétfélesége, egyetlen mondat-ban foglalható össze: a nyugati világ – sőt a magyarság egy kate-góriája is – a német-náci veszélyt vélte nagyobbnak, a magyarságzöme pedig az orosz-bolsevista fenyegetést A háború alatt és aháború utáni első három évben a "nyugati" látásmód dominált,triumfált és – büntetett, s a többségi magyar külpolitikai álláspontés magatartás került a vádlottak padjára személyekben és magyarnemzeti kollektívumában egyaránt. (Azóta rohamos ütemben de-rül ki, hogy a magyar többségi külpolitikai álláspont volt a helyes,azt igazolta félelmetes precizitással a riasztó fejlődés, ennek azálláspontnak a képviselője azonban olyan kicsi kategória a százmeg százmilliós világközvéleménnyel szemben, hogy már csakazért sem tud, még utólagos igazolást sem kapni).

Az Oroszországgal és annak bolsevizmusával folytatott kato-nai, s a Németországgal és annak hovatovább nácizmussá túlzó-dott nemzetiszocializmusával folytatott diplomáciai és belpoliti-kai háború kettőssége és ellentmondása és vakmerősége által azösszeroppanásig hajszolt magyar lelki feszültség azonban éppúgynem tudta elhárítani a kelet európai katasztrófát, mint az erkölcs-telenségig érvényesített román opportunizmus, s valószínűlegugyanez lett volna az eredmény német győzelem esetén is, nohaBerlin uralmi formája nem lett volna olyan rémítő, nemcsak az 9 Jellemző, hogy Németország elvesztette a háborút, s Erdély mégis a románoké

lett, noha sokkal többet követtek el a győztes fél ellen, mint a magyarok.Románia azonnal belépett Németország oldalán a háborúba és abban1.000.000 emberrel vett részt mindaddig, míg egy német győzelem voltkilátásban.

92

államot, hanem az egyént is, és nem csupán jogaiban, hanemexisztenciájában is fenyegető, mint Moszkváé lett. Mindenesetreaz ismeretlen jövendőhöz helyesen igazodni istenekre lett volnaszükség, nem emberekre, akik roskadoztak a felelősség súlyaalatt.

A keletközépeurópai szláv, germán, és sem-szláv-sem-germán kisállamok tarka mozaikjában ez tehát a lelkiállapot aBerlin és Moszkva közti grandiózus párbaj istenítéletének megin-dulása idején. A balti államok Csehszlovákia és Lengyelországvégzetének beteljesülése után ezeknek a kis államoknak száma ti-zenkettőről máris a felére zsugorodott össze.

Szlovákia Németország kreaturája, neki tehát nincs habozni-valója, követnie kell ura parancsát. A nép ugyan aggodalmasantekint kelet felé, a Kárpátokon túlra, az orosz testvérek irányába,de nincs választás, legalábbis egyelőre nincs.

Románia meg van győződve a német győzelem felől, a erre alapra tett fel mindent, mert a háború utáni rendezésben Erdélytmindenáron biztosítani akarja a magyarokkal szemben. Ezértszaggatta el a szálait a nyugati hatalmaktól, a Kisantanttól, ezértdobott félre hálát, hűséget, ezért likvidálta a múltat: érdemeketakar szerezni a középeurópai jövő leendő ura előtt A magatartáspedig merész sőt hazárd, hiszen Románia közelebb van Oroszor-szághoz, mint Németországhoz, és igazában a keleti szférába tar-tozik.

A bolsevizmustól és egy szláv imperializmustól való idegesfélelem mellett az erősen vegyes magyar állásfoglalás alaptónusátegy kollektív nemzeti aggodalom és gyanakvás adja egy totálisnémet győzelem várható következményeivel szemben. Ugyanaz alidércnyomás ez, ami ismerős minden németekkel szomszédosnép előtt, és ami a fenyegetettség dühének és a tehetetlen félelemszorongásának keveréke, csakhogy tetézve egy négyszázeszten-dős történelmi tapasztalat nyomasztó emlékképeivel és a népinémetek nyugtalanító magatartásával, akik gyűléseiken és újság-jaikban már kezdik német Gaukra felosztani Magyarországot.Mégis tekintettel a rémületes másik szomszédra, az alaposan is-mert Oroszországra és a szintén alaposan ismert bolsevizmusra,valamint a szlávság fenyegető harapófogójára, a magyarság túl-nyomó része a német győzelmet kívánja és a német győzelemért

93

dolgozik. Dolgozik, támogatja a német birodalmat minden ren-delkezésére álló eszközzel, de nem harcol, s ebben a magatartás-ban szinte pontosan ki van fejezve a magyar álláspont nemcsak azorosszal szemben, hanem a némettel szemben is. Magyarországnem akar kimerülni a német győzelem idejére.

Bulgária magatartásában Magyarországhoz igazodik. Németoldalon áll ő is, de az orosz testvérrel szemben nehéz a helyzete,egyébként is ott van a hátában a kiszámíthatatlan Jugoszlávia,amellyel szemben elintézetlen számlája van neki is.

Jugoszlávia, a térnek talán legerősebb állama, amelynekföldközi-tengeri geopolitikai súlyát maguk a nagy párbaj előtt állónémetek is respektálják, szövetségeseinek gyászos magatartásaután a legbölcsebbet teszi, amit tehet, megnemtámadási szerző-dést köt Németországgal, aki garantálja határait (sőt rákényszerítierre Magyarországot is), s mindezért cserébe semlegességet vál-lal.

A német nyomással szemben a tér összes államai közül Jugo-szlávia a legfüggetlenebb, és az új helyzetben is az ő viszonyamarad Németországhoz a legkötetlenebb, hiszen a semlegességenkívül semmi pozitív kötelezettsége nincs. Már úgy látszik, hogy akonfliktuson szerencsésen kívül tud maradni Magyarországgalegyütt, amely időközben döntőbírósági eljárás útján – a Magyar-ország megerősödését ellenző ribentroppi külpolitikával szembenelsősorban Olaszország jóvoltából – mintegy 65.000 négyzetki-lométernyi területének és mintegy 4,5 milliónyi lakosának vissza-kerülésével jelentékenyen megerősödve némileg nyugodtabbannéz a német győzelem ideje elé, s belső erejének szervezésévelegyidejűleg – főleg a román magatartás következtében – lépéseketkezd tenni a Jugoszláviával kénytelen-kelletlen kötött szerződésbelső lelki megszilárdítása érdekében.10 A magyar politikai fantá-ziában egy nem-hadviselő magyar- jugoszláv-bolgár blokk kép-ződésének lehetősége kezd kibontakozni, amely meg tudja tartani

10 A magyar közvélemény nagyon hűvösen és idegenkedve fogadta a Jugoszlá-

viával kötött szerződést, mégpedig nemcsak a Jugoszláviával szembeni re-víziós igényei miatt, hanem azért is, mert a szerződés német nyomásraszületett.

94

a maga intakt 40 milliós erejét a konfliktus végére, akárhogy isvégződjék az.

A harcizaj csak a Balkán déli csücskén van, ahol a görögökimponáló eredménnyel védekeznek az olaszok ellen, Németor-szág azonban, amely nyugalmat akar a hátában a nagy mérkőzéselőtt, a legjobb úton van ahhoz, hogy egy olasz-görög békét létre-hozzon egy aranyhíddal, amelyen a felsült Olaszország visszavo-nulhat.

Pillanatnyilag nyugaton is csendes minden. Németország,miután nyolc hosszú hónapig hiába várt a támadásra az angol-francia hadüzenet után, maga vette a kezébe a kezdeményezést ésFranciaország erejét 18 nap alatt összeroppantva, az angolokatpedig visszakergetve szigetükre, kelet felé fordult, hogy a németkimerülésre váró Oroszországgal leszámoljon. A konfliktus súly-pontja tehát a rövid nyugati intermezzo után Középeurópára he-lyezkedett át ismét s a német szimpátiáért buzgón erőlködő szlo-vákok és románok leszámításával a tér többi kisebb államai, szí-vükben ugyan különböző vágyakkal és várakozásokkal, de ma-gatartásukban rezerváltan várják a nagyok készülő párbaját.

A háború kitörése után 19 hónappal, 1941 márciusának vé-gén a középeurópai és balkáni helyzet tehát ez, és már-már úgylátszott, hogy a problémák elhalasztódnak a háború végére és leg-alább a Kárpát-tér és a Balkán megmenekül a háború borzalmai-tól, amikor, a német-orosz párbaj kezdete előtt egy perccel akció-ba lépett az angolszász politika.

A dolog előzményei egy évre és Washingtonba nyúlnak visz-sza és azzal indulnak el, amiről egyébként már beszámoltunk,hogy a "semleges" Egyesült Államoknak a tengelyhatalmakkalszemben feltűnően ellenséges érzületet és magatartást tanúsítókormánya elkezdi a német-orosz szembefordulást minden eszköz-zel munkálni, s a "leendő" német-orosz háborúhoz már egy évvelelőbb elkezdi a Szovjet számára a hadianyagok szállítását a kong-resszus a szenátus és a nép határozott akarata ellenére, az Egye-sűit Államok alkotmányának nyilvánvaló megsértésével és asemlegesség fogalmának és nemzetközi kötelmeinek semmibevevésével. A fáradhatatlanul "békeszerető" roosevelti politikaazonban ezzel nem elégszik meg, 1941 januárjában az EgyesültÁllamok külügyminisztériuma közli a washingtoni orosz követtel,

95

az amerikai semlegességnél fogva Németországban aránylag sza-badon operáló amerikai szervek jelentése alapján, hogy a NémetBirodalom Oroszország megtámadására készül.11

Az amerikai és angol kémszolgálat jelentéseiből az értesülésa német előkészületek minden fázisáról a Downing Streeten épp-úgy mint Washingtonban pontos és azonnali, és mivel az ápriliselejére tetvezett német támadás ideiére az oroszok még nincsenekkészen,12 az angolszász hatalmak elhatározzák, hogy a német tá-madás késleltetésére a németek hátában kezdeményeznek valamit.Ez a "valami" nem valami angol katonai akció, mert ilyenre azAfrikában lekötött Anglia pillanatnyilag képtelen. Erre a feladatraaz inkorrekt politikai kalandok klasszikus földjét, a Balkánt sze-melik ki.

Akik a háborút és pusztulást Középeurópára és a Balkánraegyetlen emberöltőn belül immár másodszor rázúdítják, azokmegint a – szerbek.

A türelmetlen és egekig csapkodó szerb nacionalizmus kép-viselőinek tette és magatartása a külpolitikai primitívség tragikusés fantasztikus iskolapéldája és annak a káprázatos verssilleriajándéknak a lélektani hatásával magyarázható, ami az első világ-háború után a szerbek ölébe hullott, s ami ezt a kis és teljességgelkészületlen népet olyan pozícióba dobta fel, amiről soha történetesorán még csak nem is álmodhatott.13

A versaillesi változás a szerb népet, királyt és kormánytmintegy 10 milliónyi kisebbség urává és parancsolójává tette, s ezaz uralom tipikusan szerb és tipikusan erőszakos volt ahhoz, hogy

11 A dologgal maga Sumner Welles az USA h. külügyminisztere dicsekszik el

már idézett könyvében (205-206, lapok).12 Az orosz készülődés rendkívül nehézkes és lassú. A katonai kapacitás ala-

csony, s ezt a finnekkel szembeni vereség megdöbbentően demonstrálja.Az USA nagyarányú segítsége nélkül egy totális orosz vereség aligha lettvolna elkerülhető.

13 A szerbek létszáma a középkor vége felé úgy 200.000 körül mozog. A közép-kor alulsó harmadában részben magyar, részben bizánci, majd a 15. szd-tóla 19. szd-ig török fennhatóság alatt élnek. A 19. szd. folyamán fokozatosanegy kis szerb fejedelemség, majd királyság alakul ki, amelynek a területe98.000 négyzetkm., lakósainak száma 2.800.000. Ez a nép és állam kerül aVerssillesben létrehozott közel 300.000 négyzetkm.-es, és 15 milliós Jugo-szlávia birtokába úgyszólván máról holnapra.

96

az ifjú állam belső élete egyre elviselhetetlenebbé váljék, s külö-nösen az egyenjogúság ígéretével becsalt horvát és szlovén néprészéről egészen az elszakadás követeléséig menő oppozíciótváltson ki, amelyre a szerb felelet a szerb—horvát—szlovénfederativ állam megszüntetése és egy szerb parancsuralom be-vesztése lett egy egységesen szerb állam deklarálásával Jugoszlá-via ellen (1929).

A versaillesi ígéretek és biztosítékok felrúgása a helyzetetcsak még súlyosabbá tette. Az után a pisztolygolyó után pedig,amely Radics István horvát képviselő életét a belgrádiszkuptsinában kioltotta,14 a helyzet végleg elmérgesedett.

A súlyos belpolitikai ellentéteken és a szerbek és horvátokközötti mély kulturális és vallási szakadékara kívül újra jelentke-zett az a probléma is, ami a század elején már egyszer vérespuccshoz vezetett, s ez a külpolitikai orientáció kérdése volt, amiaz európai erők új csoportosulása következtében ismét aktuálissávált, főleg akkor, amikor Oroszország újra megjelent az európaiszínpadon. A keleti vagy nyugati orientáció újonnan jelentkezőszerb problémája megint csak a szerb-horvát ellentéteket mélyítiel még az eddiginél is jobban. A szerb orientáció klasszikus keletiirányával szemben a kilencszáz éven át magyar államkeretben élőnyugati kultúrájú és katolikus horvátok tendenciája az orthodox-keleti szerbekkel szemben nyugat, s ez a „nyugat"' az Anschlussóta Németország.

A Cvetkovics-kormányban, majd a Németországgal kötöttegyezményben, valamint a régens horvátokkal szembeni engesz-telő politikájában a régi pánszláv kategóriák, főleg a tisztikar, ahorvát irányzat előnyomulását szemléli, különösen mióta a szerbmindenhatóságnak némileg vissza kellett húzódnia a horvát terü-leteken.

A Cvetkovics-kormánnyal és az új orientációval elégedetlenbelgrádi köröket szemeli ki az angol-amerikai politika arra, hogya görög-olasz konfliktus békés elintézésére irányuló német erőfe-szítéseket elbuktassa.

14 Radics Istvánt, a horvát ellenzék vezérét a parlament nyílt ülésén lelőtte egy

szerb képviselő 1928-ban.

97

Így kerül sor Donovan amerikai ezredes balkáni küldetésére,akinek az a feladata, hogy a békés megoldásra már- már kész gö-rögöket a háború folytatására vegye rá egy szerb katonai segítségkilátásba helyezésével. A szerb beavatkozás azonban a pillanatnyijugoszláv belpolitikai helyzetben képtelenség, ahhoz a Cvetkovicskormányt el kell távolítani és az ellenzéket kell nyeregbe ültetni.Sőt, Jugoszláviának a Háromhatalmi Egyezményhez való csatla-kozása, amelynek végső aktusa március 25-én, Bécsben játszódikle, egyszerre sürgőssé tette a terv végrehajtását.

Ezzel a feladattal érkezik Belgrádba komoly pénzösszegekkelfelszerelve Donovan,15 s a szerb hatalmi mohóság, a félmillió fontmeg az öt millió dollár megteszik a magukét. Donovan érintke-zést vesz fel a pánszláv, elsősorban bizonyos katonai körökkel,akikkel lényegében azt közli, hogy Németország teljes bekerítéseOroszország és az Egyesült Államok hadbelépésével küszöbönáll, az orosz-német háború csak hetek kérdése és Jugoszláviának aszláv testvér oldalán a helye. Az adott helyzetben azonnali jugo-szláv katonai akcióra van szükség Olaszország ellen. Anglia Gö-rögország fegyveres támogatásáról is biztosítja a szerbeket, ésígéri, hogy Magyarország semlegessége felől is gondoskodni fog.

A saját frontján is egyelőre katonai inferioritásban lévő Ang-lia kormánya természetesen tudja, hogy ezt a vállalkozást említés-re méltó katonai erővel támogatni nem lesz képes, s a magyarsemlegesség kilátásba helyezése is csupán a kellemes angol-magyar diplomáciai viszony puszta tényén alapul.

Sőt Churchill azt is tudja, hogy a szerződésszegésre a németvisszaütés kemény lesz, pontosan olyan kemény, mint amilyenhasonló esetben Angliáé lenne, s ha egy ilyen ütés felfogására kétnagyhatalom együttes ereje nem volt képes egy évvel ezelőtt, nemlesz képes a 15 milliós Jugoszlávia sem. Pillanatnyilag azonbancsak az Időnyerés fontos Anglia szempontjából, a következmé-nyeket majd a szerbek viselik. 15 A háború utáni politikai irodalomban szerb részről szemrehányásokat tettek

Angliának az Anglia mellett így kiállt szerb emigráció cserbenhagyása mi-att. A polémia során az angol válasz mindennemű hálakötelezettség egye-nes visszautasítása volt azzal, hogy ezt a szolgálatot. annakidején kész-pénzzel megfizették. Aki ezt a feleletet angol részről adta a szerbeknek, azifj. Seton Watson volt.

98

Felhasználva a "németbarát" Pál régensherceg horvátországitávollétét, a repülőtisztek rajtaütésszerűen őrizetbe veszik aCvetkovics kormány tagjait, megszállják Belgrád fontos épületeit,Simovic behatol a királyi palotába, a 15 éves gyermekkirálytsebtiben kinevezi "királynak", aláírat vele egy proklamációt, majdreggel betanított tömegeket küldenek Belgrád utcáira, amelyekszavalókórusokban ordítozzák: "Inkább háborút, mint szerződést,inkább halált, mint szolgaságot". Inzultálják a német követet, le-köpködik gépkocsiját. A puccsszerűen eltávolított kormány he-lyett Simovic alakít egy németellenes kormányt március 27-én.Mindezzel egyidejűleg azonnal "rendszabályok" és egyéb atroci-tások kezdődnek a jugoszláviai németek ellen.

A tett nemcsak önmagában véve, hanem főleg éppen szerbszempontból nyilvánvalóan felesleges, értelműen és ostoba. És-pedig nemcsak másfél évtizedes távlatból szemlélve az, hanemakkor is az volt, és különösen annak kellett lennie s z e r bs z e m p o n t b ó l egy olyan magas politikai intellektus sze-mében, mint Winston Churchill.

Winston Churchill kiváló stiliszta, élesszemű megfigyelő, ésAnglia és Németország viszonyát kivéve, mindenben józan judí-ciuma van. Mindezeken felül egy kissé száraz, pátoszmentes, sőtenyhén cinikus, a dolgokat rendkívül magasról szemlélő, fölé-nyes, egykedvű és éppen ezért igen élvezetes stílusa van. Nos, eza pátoszmentes Winston Churchill, a maga magasrendű intellek-tusa által f e l t é t l e n ü l érzett enyhe lenézés helyett ezt a kétmeggyőződés nélküli és üresen puffogó mondatot írja le az eset-ről:

"A katonai hőstett megindította a nemzeti vitalitás hul-lámverését. Egy idáig rosszul kormányzott, rosszul ve-zetett és tevékenységében bénított nép a visszatartottságérzésétől régóta kínozva vakon és hősiesen zúdítottaharcikedvét a zsarnokra és hódítóra éppen hatalma tető-pontjának pillanatában. "16

16 Winston Churchill: The Grand Alliance, 144 l. A két mondat nyilvánvalóan a

szerb közvéleménynek van addresszálva, a természetesen a "katonai hős-tett" (néhány miniszter letartóztatása és a másnapi köpködés) kifejezés

99

Jugoszláviára nézve a tett egyetlen politikai eredménye azangol miniszterelnök emlékirataiba beleírt fenti két laposan puf-fanó és hamisan csengő mondat. Minden egyéb pusztulást, szen-vedést, halált, borzalmat, összeomlást, bombázást, katonai meg-szállást, majd végül kommunista uralmat hozott a szerb népnek,és hontalanságot, földönfutást, megalázást a "katonai hőstett"inszcenálóinak.

Az orosz háborúra készülődő németek meglepő fegyelme-zettséggel hajlandók lettek volna nemcsak a puccsot és az inzultu-sokat, hanem a szerződés felbontását és a jugoszláviai németekelleni atrocitásokat is lenyelni. Az egykori német sajtó hangja azeset után négy napon át meglepően békülékeny.17 A puccsot kö-vető negyvennyolc órán belül megjelenik azonban Athénban (éstalán Belgrádban is) Eden angol külügyminiszter, amely után Ju-goszlávia mozgósít és csapatösszevonásokat hajt végre az északiés északnyugati határon. Így négy nap alatt nyilvánvalóvá válik,hogy a. belgrádi tett angol tett volt, háborús akció volt, támadásbevezetését jelenti, és így a fegyveres konfliktus elkerülhetetlen,bármennyire is hajlandók volnának ezt a Szovjet ellen készülőnémetek elkerülni, s az adott körülmények között az egyetlen ész-szerű dolog a kezdeményezést átvenni.

Íme, ez a balkáni német invázió megindulásának rövidre fo-gott, de hiteles története.

Az elindított istenítélet következményeinek elhárítására azangol kormány összesen két dolgot tett. Kihajózott néhány auszt-ráliai katonai egységet Görögországban, amelyeket az afrikai

éppúgy primitív olvasónak szánt túlzás, mint a „zsarnok hódító" kifejezésalkalmazása egy szövetséges hatalomra, amely éppen békét akar a térbenmég áldozatot árán is.

17 A német sajtó teljesen kormányirányítás alatt áll a nemzetiszocialista állam-ban. Ha tehát ez az irányított sajtó 27-én, 28-án, 29-én, sőt még 30-án isbékülékenyen és tartózkodóan foglalkozik a belgrádi eseményekkel, ezfeltétlenül a német kormány álláspontját fejezi ki és azt a tényt, hogy Né-metország el akar kerülni minden konfliktust a Balkánon. Az egykorú an-gol sajtó ezzel szemben feltűnően agresszív. A márc. 27. 28. 29. 30. 31.-iszámok sugározzák a német-szerb konfliktus utáni vágyat. A két sajtó egy-korú példányai beszédes dokumentumai a háborús felelősség kérdésének,amit mellesleg már eldönt a puszta tény, hogy a puccsot nem Németország,hanem Anglia inszcenálja.

100

frontról vont el,18 és hadüzenettel fenyegette meg Magyarorszá-got19 arra az esetre, ha az a vele egy táborba tartozó Németországkatonai erőit keresztül engedi Jugoszlávia ellen saját területén.

Mind a két tett tragédiákat vont maga után.Magyarország, amely minden áron kívül akart maradni. a

konfliktuson, elképesztő helyzetbe került, nemcsak azért, mert 18 Erről meglepő és nem kevésbé keserű összefoglalót ad Gavin Long "Australia

in the War of 1939-45" c. könyvének "Greece, Crete and Syria" c. másodikkötetében (Australian War Memorial kiad. Canberra, 1954). A könyv sze-rint a balkáni kaland nemcsak azzal járt, hogy az odairányított ausztráliaiés újzélandi csapatok csaknem teljes egészükben megsemmisültek, miutána vezérkaruk repülőgépen eltávozva sorsukra hagyta őket, hanem azzal is,hogy elvezénylésük következtében az afrikai front gyengült meg végzete-sen. Az egész ügy egyébként W. Churchill személyes műve volt, s úgy jöttlétre hogy – az idézett könyv szerint – Ausztrália londoni megbízottjávalazt közölték, hogy a tervvel az ausztráliai erők főparancsnoka Blameyegyetért, Blamey-vel meg Egyiptomban azt, hogy azzal Ausztrália londonimegbízottja, R. Menzies ért egyet. A dolog mind a kettőt meglepetéskéntérte.

19 Ullein-Reviczky Antal volt követ "Német háború orosz béke" (GuerreAllemande-Paix Russe) c. könyvében állítja ezt, előadva, hogy az akkorilondoni magyar követ (Barcza György) azt táviratozta kormányának, hogya Foreign Office közölte vele, hogy amennyiben a magyar kormány ke-resztül engedi a német erőket magyar felségterületen Nagy Britannia had-üzenetével kell számolnia. Ezt az előadást a fent idézett könyv vonatkozóhelyeire hivatkozva (89 és köv. lapok) Winston Churchill is átvette TheGrand Alliance könyvébe (146-147 lapok). Amint e sorok írójának atárgyban folytatott vizsgálódásai mutatják, a fentiek nem felelnek meg avalóságnak. Az igazság az, hegy a londoni Foreign Offfice n e m fenye-gette meg Magyarországot hadüzenettel hanem csak a "diplomáciai viszonymegszakításával", ezzel is csak esetleges formában. A magyar követ azon-ban, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy kormányára ráijesszen a való-ságnak meg nem felelően hadüzenetet jelentett. A dolog legközvetlenebbtragikus következménye gróf Teleki Pál miniszter elnök öngyilkossága ésegy általános angol-ellenes felháborodás lett Magyarországon, – amely azangolok irányában barátságos politikai tényezőket félresöpri, majd magyarrészről vezet hadüzenethez. Miután a londoni magyar követ misztifikációjakitudódik, Teleki utóda, Bárdossy László hazarendeli, tettéért őrizetbe vé-teti. A kormányzó egyenes parancsára azonban szabadlábra helyezik, kül-földre szökik, és egész a háború végéig intenzív tevékenységet folytat azellen, amiért honfitársai százezerszámra áldozzák életüket. A fentiekrőlrészletesebben a szerző "Teleki Pál tragikus halálának háttere" c. alatt asao-paulói Magyar Egység 1956 szept. 20-i számában publikált tanulmá-nya számol be.

101

tulajdon szövetségesének, az első világháborúban bajtársának s amegaláztatásban osztályosának ezt a kívánságát egyszerűen nemtagadhatta meg20 és főleg nem tagadhatta meg a nélkül, hogy anyolcszoros túlerejű szomszédos nagyhatalom le ne gázolja, ha-nem azért is, mert a jugoszláviai fordulat a németekével azonosmagyar-jugoszláv szerződésnek is hatálytalanítása volt. A szerbgesztus tehát lényegében Magyarország ellen is irányult, s az an-gol külpolitika, a jelek szerint legalább, nem kevesebbet követelt,mint hogy az angol politika által Versaillesben tönkretett és azellenfél táborába kergetett Magyarország önmaga feláldozásávalvédje meg saját e l l e n s é g é t , mert ha ezt nem teszi, hadi ál-lapotba kerül Angliával. Bármit tesz is tehát, az mindenképen há-borút jelent, amit semmi áron nem akart, mint ahogy annakidejénegy negyedszázaddal előbb sem akarta. Helyzet, vonatkozások,szereposztás, minden tökéletesen ugyanaz volt.

A londoni követ távirata után a kormány bénult volt és tehe-tetlen. A pusztító dilemmát a magyar kormányzat két áldozatostagja próbálta megoldani. Az egyik a vezérkari főnök volt, aki,hogy a kormány és a nemzet válláról a rettentő felelősséget leve-gye, kormányengedély nélkül, saját személyes felelősségére en-gedélyt adott az átvonulásra, és később "háborús bűnös"-sé lettérte. A másik, a miniszterelnök pedig, ősrégi magyar főnemesicsalád tagja, tragikus sorsú nemzetének szerelmese, nemzetkőzitiszteletnek örvendő személyiség, gróf Teleki Pál, magyar főcser-kész, Lord Baden Powellnek a világ főcserkészének kijelölt utó-da, hogy nemzetének ártatlanságát és kényszerhelyzetét a világelőtt demonstrálja, egy grandiózus cserkész-kötelességteljesitésképen gyóntatóatyjánál meggyónt, megáldo-zott és főbelőtte magát.

A jugoszláv végzetet azonban nem lehetett feltartóztatni. Anémetek a "vakon és hősiesen" végrehajtott puccstól és köpkö-déstől számított egy hónap alatt Jugoszláviát az ugyancsak Né-metország ellen fordult Görögországgal együtt legázolták. Mikor 20 Magyarország ezt a lengyelek érdekében egyszer már megtagadta, s az ára a

német elhidegülés lett. A magyar-német elhidegülés Lengyelország szovjetszövetségben történt megtámadása óta állandóan mélyül. A magyar köz-vélemény különösen a szovjettel való szövetkezést vette rossznéven a né-metektől.

102

a görög miniszterelnök látta, hogy az olaszokkal szembeni kedv-szó béke helyett amit eldobott, mi következik hazájára, ő isfőbelőtte magát.21

A két miniszterelnökön kívül meghalt a Balkánon körülbelülegy millió ember, Jugoszlávia szétesett, de mint Churchill TheGrand Alliance című könyvében22 megállapítja, az egésznekmegvolt "az a kitűnő eredménye", hogy pontosan hat héttel kés-leltette a Szovjet elleni hadműveletek megindítását és így a "nagyszövetségesnek" hat héttel több ideje volt felkészülni Európa el-pusztítására.

A közvetlen katonai kalandok inszcenálása az angolszász te-vékenységnek azonban csak egyik felét jelentette. A másik a térbelső erejének állandó bomlasztása volt, s erre a szövetségesekpolitikáig elsősorban a térben élő zsidóságot használta fel. Akonfliktusok veszélyes és tragikus bonyolultságát ez még továbbnövelte, s a németeken kívül a kisebb szövetségeseket is oly há-borús rendszabályokba hajszolta bele a zsidósággal szemben,amelyek aztán egy más területen váltak tömegtragédiák okozóivá.Az így előálló konfliktus lényege az volt a németekkel szövetsé-ges államokban, hogy ugyanakkor, amikor nemzeti érdekeik ésbelső aggodalmuk miatt csak félszívvel akarhatták a nyugtalaní-tóan hallgató németek győzelmét, súlyos ellentétbe kerültekOroszországon és a bolsevizmuson kívül saját zsidóságukkal is. Ahelyzet tragikus fonákságát az húzta alá, hogy ezek az országok"antiszemita" velleitásukat m e s s z e m e g h a 1 a d ó , nempolitikai, vagy világnézeti, hanem egyszerűen h á b o r ú srendszabályokra is kényszerültek részint a szervezett zsidó defe-tizmus és szabotázscselekmények, részint a háborús szempontbólteljesen jogos ilyen irányú német követelések miatt, s ez a tény

21 A kép történelmi teljességéhez tartozik, hogy a görög kormány sem akarta ezt

a kalandot. Mikor még ugyanezen év januárjában Wavell tábornok Chur-chill rendeletére a görögöket az olasz háború folytatására igyekezett ráven-ni, és Anglia részéről teljes katonai támogatást ajánlott fel, határozottan el-utasították. Csak és kizárólag a jugoszláv fordulat és a jugoszláv-angol tá-mogatás kilátása változtatta meg a görög álláspontot, s az itt bekövetkezettcsalódás adta a pisztolyt Korytis kezébe. A görög tragédia Konstantin gö-rög király első világháborús tragédiájának megismétlődése volt.

22 146. lap.

103

szintén a német győzelemhez fűzte sorsukat, ugyanakkor, amikorsüvük mélyén rettegtek tőle.

Még veszélyesebb jövőt jósolt azonban az orosz külpolitikaiés ennek függvényeképpen a kommunista-zsidó23 belpolitikaigyőzelem, s e két kilátás között tépelődött nyugtalanul a közép-európai lélek mindenfelé, különösen azonban azoknál a népeknél,amelyek számára sem őszinte német, sem őszinte szláv orientációnem volt lehetséges, hiszen ezek a népek nem minden jogalapnélkül akarták saját hazájukat saját maguk számára birtokolni, ésabban önvédelmi háborújukat veszélyeztető, az ellenséggel cim-boráló belső ellenséget nem megtörni, viszont az egyre jobbanelmérgesedő zsidókérdés megoldása megint csak egy német győ-zelem után lett volna lehetséges. A két érdek ezen összeférhetet-lensége jelentette a másik két malomkövet, a középeurópai tragé-dia másik szorongató és bonyolult vonását.

A helyzet további komplikáltságát és további veszélyeit je-lentették a térben operáló különböző "szervezetek", a "Volks-bund", amely a német győzelem esetére jelentette csaknem 23 A Németország és annak nácizmusa ellen harcoló zsidóság elkerülhetetlenül

és szükségképpen támogatja az ugyancsak Németország és annak nácizmu-sa ellen harcoló bolsevizmust s ezt már csak opportunizmusból is folytatjaa háború befejezése után is, sőt egy példátlan méretű politikai vérengzésselszálláscsinálójává válik a bolsevista rendszernek mindenütt a vasfüggönymögött. Abszolút értelemben mégsem lehet a zsidóságot bolsevistának ka-tegorizálni, annak ellenére sem, hogy a bolsevizmus irányítói között ijesz-tően magas a zsidók arányszáma Oroszországban éppúgy, mint a vasfüg-göny mögött mindenütt, sőt annak ellenére sem, hogy a Szovjet javára akémkedést feltűnően nagy számban zsidók végzik. Abban az értelembenazonban, ahogyan a bolsevizmus ellen a németekkel együttharcoló és a ná-cizmus irányában már csak ennek következtében is több-kevesebb enged-ményt tevő nemzeteket és magánosokat "progermánnak", "nácinak","fascistának" bélyegezték, elsősorban éppen a zsidók, egy háborús maga-tartás alapján, a zsidók is joggal nevezhetők és kategorizálhatók bolsevis-táknak. Ha ugyanis a németekkel való együttharcolás önvédelmi kényszereés az ezzel járó politikai és világnézeti opportunizmus valóban "nácizmus"és egy valóban náci hányad elegendő egy egész nemzet kategorizálásához,akkor a szovjettel való együttharcolás önvédelmi kényszere és az ezzel járópolitikai és világnézeti opportunizmus is "bolsevizmus" és egy valóban bol-sevista hányad elegendő az egész zsidóság kategorizálásához. A fenti szö-vegben használt „kommunistazsidó" kifejezés erre a körülményre kívánreflektálni.

104

ugyanazt, amit a kommunisták földalatti szervezetei és a zsidóságegy orosz győzelem esetére jelentettek.

Középeurópa és a Balkán államférfiainak ebben a valóbanpokolinak nevezhető helyzetben kellett kormányozniok népeikkicsi hajóit, amiket az egykori nagyhatalmi keretek védő töltéseimögül olyan mohó vággyal lökött ki a Versaillest szomjazó éselőkészítő szláv apák ambíciója a "szabadság'", a "függetlenség",a "népek önrendelkezési joga" és egyéb jelszavak szenvedélyesigézetében a nyílt tengerre, amelyről íme kiderült, hogy – viharaiis vannak . . .

105

VI. AZ "ANTIBOLSEVISTA MISSZIÓ”

1.Amióta napvilágra került a szlavobolsevizmus igazi arca és

szándéka (amelyről igen nehéz volna megállapítani hogy bolse-vista, vagy szláv vonás-e az ijesztőbbik), és a veszély, amit az azegész világra jelent, és mióta immár az egész világ előtt nyilván-valóvá vált, hogy az egyetlen európai antibolsevista erő széttapo-sása a világtörténelem egyik legtragikusabb tévedése volt, azótaegyre gyakrabban bukkan fel az utolsó negyedszázad történései-nek elemzése során az állítás, amely Németországnak és szövet-ségeseinek antibolsevista missziójára vonatkozik és a nyugati vi-lág részéről ennek az antibolsevista missziós tevékenységnek hát-batámadását kéri számon.

Vannak, akikben szilárdan él, sőt a tragikus fejlődéssel pár-huzamosan még tovább szilárdul ez a meggyőződés, vannak vi-szont, akik tagadják ennek igazolt voltát, s a hitleri politika nyil-vánvaló tervének, a Középeurópára. irányuló expanziónak való-ban letagadhatatlan tényén kívül elsősorban arra hivatkoznak,hagy annak az államnak az esetélven amoly képes volt szövetség-re lépni a bolsevista Oroszországgal Lengyelország megsemmi-sítésére, sőt céljai érdekében képes volt a bolsevizmus szolgasá-gába lökni Európából 360.000 négyzetkilométert és 23 millió eu-rópai embert, az 1939-i német-orosz egyezmény által, nem lehetantibolsevista missziótudatról és magatartásról beszélni.

Akár a német "antibolsevista missziót", akár annak a nyugativilág részéről történt hátbatámadását pontosan és igazságosanmegítélni meglehetősen bonyolult dolog, s a zavarnak mindjártelső és legfőbb oka a kétféle szempont és kiindulás, amik szerintezt a kérdést széltében-hosszában kezelik, nevezetesen, hogy minterkölcsi kérdést vizsgáljuk-e azt, vagy csupán mint politikai, tehátgyakorlati tényt.

Mint gyakorlati tényhez, a történtekhez nem sok hozzátenni-való van. Oroszország és bolsevizmusa az emberiség történeténeklegnagyobb veszedelme, s erre a nyugati politika vezetőinek a

106

második világháborút megelőző időből is ezer bizonyíték és inte-lem állott rendelkezésére. Ez ellen a németek és szövetségeseik avégső összeroppanásig harcoltak, s ebben a harcukban a nyugativilág segítség helyett minden rendelkezésre álló katonai erőveltámadta őket, sőt e támadáson túlmenően is minden eszközzeltámogatta az oroszt és ezzel a bolsevizmust. Gyakorlatilag töké-letesen mindegy, hogy a későbbi leszámolás biztos tudatában,taktikai okokból kötött-e vele Németország katonai szövetséget,vagy sem, sőt az is mindegy, hogy Németország és szövetségeseiEurópa védelmében tették-e ezt, vagy csak saját érdekükben, épp-úgy, mint ahogy az is közömbös volna, még ha igaz volna is,hogy az eseményeket irányító nyugati személyeket az orosz "rá-szedte", tehát nem tehetnek arról, hogy az oroszról az a megdöb-bentő dolog "sült ki", ami kisült. Gyakorlatilag tökéletesen elégaz, hogy Európát olyan katasztrofális helyzetbe hozták, amilyen-ben még soha történelme során nem volt, s amibe a nyugati poli-tika magatartása nélkül semmi esetre se került volna. Mivel Né-metországnak és szövetségeseinek tette elvitathatatlanul ezen ka-tasztrofális helyzet bekövetkezésének a lehetőségét akarta meg-szüntetni, és mivel ebben Németországot és szövetségeseit a nyu-gati hatalmak, éspedig a legpozitívabb és legprogramatikusabbformában, akadályozták meg, gyakorlatilag volt antibolsevistamisszió is, és hátbatámadás is.

Mint erkölcsi kérdés a dolog már sokkal bonyolultabb éssokkal fontosabb is, mert "háborús bűnösökként" és "hazaárulók-ként" kivégzett emberek ezreinek és népek egész sorának bűnös-ségéről, vagy ártatlanságáról, valamint Európa védelmében meg-halt és megrokkant katonák millióinak becsületéről, hadifogság-okban elszenvedett megaláztatásaikról, súlyos háború utáni hátrá-nyaikról van szó a múltat, és egy rettentő felelősségről a jövőborsalmait illetően.

Mindenesetre az "antibolsevista misszió" felől is, de a "hát-batámadás" kérdéséről még százszor inkább, kidomborodik a máreddig nyilvánosságra jutott diplomáciai anyagból is egy csomóelkedvetlenítő, sőt nem egy esetben egyenesen megdöbbentő vo-nás.

Tisztán kidomborodik, hogy a német politikai magatartás tá-volról sem volt abszolute c s a k ideális és c s a k önvédelmi

107

és Európavédő magatartás, tehát nem állt az antibolsevizmus ki-zárólagosságának elvi és erkölcsi magaslatán, mert azt beszeny-nyezte egy csomó nagyonis az antibolsevizmuson túlfekvő ha-szonszerzés, önzés, apróbb-nagyobb hűtlenség, és főleg hatalmimohóság. Egyszerű szavakkal a nemzetiszocialista Németországnem volt az a gáncsnélküli kereszteslovag, amivé az érdekeltekNémetországban és Németországon kívül át akarják retusálni, ha-nem, hogy a hasonlatnál maradjunk, sokkal inkább a hanyatló kö-zépkor hivatásos zsoldosa volt, aki a hadviselést zsákmányolásrahasználta fel. Mégis azonban katona volt, s bármennyire is fontosmotívuma volt a zsákmány, erő volt, amely harcolt és az ellenfélm e g v á l a s z t á s a által erkölcsi magatartást is képviselt.Sőt, a tárgyilagosságnak meg kell állapítania, hogy nem csupánközvetve és járulékosan, a dolog természeténél fogva, hanemprogramatikusan, tehát tudatosan védte egyéni céljain túlmenőeni s az európai emberiség legnagyobb értékeit amikor 1941-ben atámadó és ellenséges Anglia helyett a zsarolni akaró szövetséges,Oroszország ellen támad.

A "hátbatámadók" részéről viszont elsősorban éppen az el-lenfél és fegyvertárs kiválasztásának e l v i vonása hiányzik, sha azt felelőtlenség is volna állítani róluk, hogy az európai embe-riség tudatos kiszolgáltatása lett volna céljuk, az önmagukon éssaját érdekeiken kívül senki mással és semmi mással nem törődőönzés, sőt a saját érdekeik oltárán a mások, kívülálló gyengébbekértékeit is lelkiismeretfurdalás nélkül elégető kíméletlenség és azérdekeiket keresztezőkkel szembeni kalmárirgalmatlanság épp-olyan határozottan felfedezhető mindabban, amit a tények, háborúés háború utáni sajtójuk és politikai irodalmuk, valamint a nyilvá-nosságra került eddigi diplomáciai anyag a történelem kritikájaszámára már rendelkezésre bocsájtott, mint amelyen feltűnően hi-ányzik tevékenységűk egészéből minden, sajátmagukon kívül má-sokra is érvényesülő, tehát e r k ö l c s i igyekezet.1

Tetteik láncolata töretlenül mutatja ezt. Ezen tettek sorábanerkölcsileg a legmegrendítőbb az, hogy a német tettek közül ép-

1 Az "Atlantic Charter" nem volt tett, még csak igyekezet sem. Az Atlantic

Charter néhány üres frázis deklarálása. A felbíztatott lengyelség cserben-hagyása Anglia részéről viszont egyszerűen megdöbbentő.

108

pen a legeurópaibbal, a legerkölcsösebbel és tiszteletreméltóbbal,az ellenfél megválasztásában megnyilvánuló attitűddel élnek leg-jobban vissza, amikor a németek bolsevizmus ellen fordulásábannem néznek egyebet, mint egy kihasználható taktikai lehetőséget.S ez az a pont, ahol saját érdekeikért hidegvérűen feláldozzák azegész kontinenst, s ahol a "hátbatámadás” pregnáns kifejezésrejut. A többi már csak alátámasztja ezt. A Lengyelországgal szem-beni német követelés kérlelhetetlen elutasítása Anglia részéről, ésmivel ennek az elutasításnak érvényesítésére önmagában gyenge,a konfliktusba a népek egész sorának belerántása s a konfliktus-nak világkatasztrófává növelése, végül pedig a lengyelekre nézvea németekénél sokkal sérelmesebb orosz követelés e l f o g a -d á s a , a háború végén, nemcsak a borzalmas áldozatokat hozószövetségeseknek, hanem az e l l e n f e l e k n e k is a becsa-pását jelenti. Sőt becsapását jelenti a háború és annak következ-ményei miatt közvetve szenvedő semleges európai népeknek is,mert l e h e t e t l e n volt Lengyelország egy részét idegenszupremácia alá engedni és ennek megakadályozására e l k e -r ü l h e t e t l e n volt a borzalmas világháború, és ez esetbenLengyelország (sőt vele egész Középeurópa) orosz szupremáciaalá kerülését is meg kellett volna akadályozni m i n d e n á r o nés minden kockázattal, vagy egy ilyesmibe kénytelen-kelletlen, deelégséges erő híján bele l e h e t nyugodni, akkor viszont azegész kontinens érdekét szolgáló antibolsevista vállalkozás hát-batámadása (s vele az egész kontinens rombadöntése) elkerülhetővolt. Sőt, ha már egy eléggé meg nem gondolt lépés moráliskényszere, a harc heve és a világtörténelem legdrágább győzel-mének konok akarása abba a helyzetbe hajszolta Angliát és Ame-rikát bele, hogy az egész kontinensnek és 350 millió lakosánakbékéjét, nyugalmát, életét, vagyonát, biztonságát és jövőjét koc-kára kellett egy hazárdjáték során vetnie azáltal, hogy a bolseviz-musnak egy óriási esélyt adott, erkölcsi kötelessége lett volna ajogtalanul kockára vetett kontinenssel szemben az orosz zsarolás-sal kellő időben erélyesen szembefordulni, amit a néma erő mara-dékának meg kímélésével minden harc nélkül teljes eredménnyelmár 1944 szeptemberében megtehetett volna a teljes győzelem és– egyetlen egy kivételével – a velejáró összes eredmények bizto-sítása mellett is. Ez az egyetlen egy: az – akasztás volt. Anglia és

109

Amerika a győzelem összes igényelhető eredményein kívül mégakasztani is akart, és kizárólag azért harcolt 1944 szeptemberétől,amikor a németek ezen az egyen kívül m i n d e n feltételt elfo-gadtak volna már, a teljes megsemmisítésig, kiszolgáltatva ezzelnemcsak a kontinenst, hanem ö n m a g u k a t is a Szovjet ké-nye-kedvének, és így betetézve a hátbatámadás tényét. A casab-lancai elhatározás, amely egy ilyen lehetőséghez a hidat égettefel, megbocsáthatatlan tett volt. Ez ugyanis a németek háborújá-nak már csak, és par excellence antibolsevista misszióját támadtahátba.

Az "antibolsevista misszió" és a "hátbatámadás" két ellenté-tes szerepkörét talán úgy lehetne jellemezni legkorrektebben,hogy a tengelyhatalmak politikájának v o l t ideális és Európá-ra, sőt az emberiség egész egyetemére tudatosan vonatkoztatottelvi, tehát erkölcsi mennyisége i s , a nyugati hatalmak politiká-jának azonban kizárólag c s a k gyakorlati és csak sajátmagokravonatkozó mennyisége volt. Az emberiség szabadságeszméinekmegvédésével kapcsolatos frázisaik csak frázisok voltak igaziokaik és céljaik elburkolása érdekében.

A megítélésnek két sarokpontja van. Az egyik az, hogy tud-ták-e az angol politika irányítói már a kezdet kezdetén, hogy abolsevista Oroszország segítsége nélkül háborút Németország el-len nem nyerhetnek, vagy csak már harc közben derült ez ki, ésszorongatott helyzetükben nyúltak ehhez az Európaellenes fegy-verhez; a másik meg az, hogy volt-e a tengelyhatalmak, elsősor-ban Németország részéről pozitív és mérhető mennyiségű, a köz-vetlen gyakorlati és nemzeti érdekeken kívül eső, tehát elvi ésmissziós önzetlenségű antibolsevista elem, mert ha volt, akkor azoroszországi háború tényével e g y ü t t ez már erkölcsileg isantibolsevista misszió, s ha volt antibolsevista misszió, akkor volt"hátbatámadás" is.

Az első kérdésre habozás nélkül azzal felelhetünk, hogy tud-ták, mégpedig évekkel a háború kirobbanása előtt. Tudta a Cham-berlain csoport, amely éppen ezért akarta minden áron elkerülni aháborút, de tudta a Churchill csoport is, amely éppen ezért sürgetiállandóan az oroszokhoz való közeledést. Sőt éppen ezért üzen-nek Lengyelország megtámadása miatt c s a k a németeknekháborút.

110

A második kérdést meg tulajdonképpen már az eldönti, hogya marxizmussal, mint aktív erővel, mint támadó pozitívummal azu.n. liberális demokrácia nem mint egy másik támadó pozitívum,hanem mint negatívum áll szemben, úgy, mint a mérges folyadékaktívumával szemben a n e m mérgezett víz indifferenciája (a ha-sonlat c s a k hasonlat kíván lenni és nem kvalifikáció), míg anemzetiszocializmus aktív ellenmérget jelent és a nyugati világí g y i s s z e m l é l t e . A "bal"-lal a "közép" nem áll szem-ben. A "bal"nak ellentéte a "jobb". Ezen összefüggésekből folyókonkrét politika tehát szükségképpen nem tartalmazott a nyugatidemokráciák részéről semmi programatikusat a bolsevizmus el-len, de szűkségképpen tartalmazott ilyet a fasciszta államok részé-ről. Ha tehát az amerikai politika kilépve indifferens lényegébőlaz egymással szembenállók közül nem a mindenki ellen irányulóbolsevizmus ellen támad, hanem a mindenekfölött a bolsevizmusellen irányuló antibolsevizmus ellen szegődik Európa nyilvánvalóérdekeivel és kétségtelenül többségi véleményével2 ellentétben,akkor ezt ésszerűen csak önző okokból teheti. Mindenesetre kellvetnünk egy fénycsóvát arra, amit minderről a tények mondanak,mert absztrakciókkal a kérdés nem dönthető el, még elvileg sem.

2.A forradalmasító, nyugtalanságokat és zavarokat szító, fe-

nyegető tevékenység, ami Oroszország részéről a háború befeje-zése óta annyira közismertté és rettegetté vált az egész világon, sami mostanában már a szó szoros értelmében világdimenziókatöltött, a két világháború közti időben Európában a jobboldaliságeurópai előretörése következtében csak Spanyolországban jutottesélyekhez s ezért ebbeli tevékenységét Moszkva oda koncent-rálta. Az orosz cél – ma már úgy hisszük még nyugati közvéle-mény előtt se kell bizonygatni – egy szélsőbaloldali, marxista híd-fő kiépítése volt Nyugateurópában egy későbbi offenzíva számá-ra, s abban az időben erre egyedül a spanyol talaj látszott alkal-

2 Európa lakosságának, beleértve Franciaországot és Angliát is, túlnyomó több-

sége antibolsevista.

111

masnak, ahol a belső szociális, gazdasági és politikai viszonyokteljesen züllöttek voltak.

XIII. Alfonz és Primo de Rivera távozása után, akik maguk iscsak egy erőszakos diktatúrával tudták a rendet úgy, ahogy fenn-tartani 1930-ig, ez az ország forradalmak és ellenforradalmak,sztrájkok, zavargások, nyugtalanság, erőszakoskodások és egyébbelső zavarok, tehát a menetrendszerű moszkvai munka állomá-sain át halad a bolsevizálódás felé. A tünet a versaillesi preferen-ciák birtokában önmagukat külsőleg-belsőleg erősnek érző nyu-gati államokat nem érinti, hiszen Oroszország messze van, sőt apolitika klasszikus szabályai szerint a belsőleg gyenge és ve-szélytelen szomszédság még előnyös is.

A belső spanyol okok mellett – amik kisebb vagy nagyobbmértékben megvannak mindenütt, csak fel kell őket piszkálni -mint ahogyan manapság is mindenfelé, kétségtelenül Moszkvakeze és pénze működött a szélsőbaloldali erők aggasztó növeke-dése mögött. S az 1935-ös választáson a munkásság és a titkoskommunista alakulatok szervezettsége, szemben a nem marxistaspanyol többség- a vidék tunyaságával és szervezetlenségével,egy a valóságos népakaratot n e m fedő választási eredményt ho-zott létre, amelyben a kommunista erők ijesztő növekedése volt alegfeltűnőbb.

A választás eredményeképpen uralomra került rezsim ijesztőtempóban radikalizálódik és csakhamar olyan baloldali szélsősé-gekbe leng ki, hogy a nemzeti és keresztény eszmék végveszélybekerülnek és Oroszország mellé egy másik kommunista állam vanszületőben.

Ez végre megmozdította a spanyol középosztályt, a katoli-cizmust és a parasztságot. Franco és Mola tábornokok vezetésealatt forradalom tört ki a baloldali kormányradikalizmus ellen. Akommunista kormánycsapatok, terroralakulatok és a csőcselékborzalmas dolgokat visznek véghez. Templomok, kolostorokégetése, papok keresztre feszítése, apácák megbecstelenítése ésegyéb, a jelenlegi orosz tapasztalatokból oly közeli ismerős ször-nyűségek mennek végbe, amik megrázzák Európa tisztességesközvéleményét.

Francóék maroknyi erejének teljesítménye valóban hősies akormány teljes hatalmával fellépő túlerővel szemben. Az Alcazar

112

védőinek hősiessége a 20. szd. hőstetteinek egyik legragyogóbbpéldája, amelyen a maga idejében a kontinens minden igaz embe-re és minden férfiassága lelkesedett, s Európa ifjúságának roman-tikus lelkületű tagjai önkéntes alakulatokban siettek Spanyolor-szágba Francoék megsegítésére, éppúgy, mint egykor dédapáik, aLafayettek, Byronok, Bem Józsefek, Guyon Richardok, KlapkaGyörgyök, Türr Istvánok és velük ezrek és ezrek tették az ameri-kai, görög, olasz, magyar szabadságharcok idején, hiszen az em-bereket a lelkesedés mellett fűtötte a felháborodáson kívül az atény is, hogy a spanyol kormányt viszont külföldi kommunistákönkéntes alakulatai támogatták.

Franco harca nemcsak indokolt, hanem kétségtelenül rokon-szenves is volt a kontinentális és tengerentúli közvélemény előtt,s mikor a fasciszta Olaszország és a nemzetiszocialista Németor-szág, akik abban az időben még nem voltak szövetségesek, nem-hivatalos formában, önkéntes alakulatokkal, fegyverekkel, lőszer-rel és repülőkkel támogatták azt – mint ahogy Finnország is csu-pán nem-hivatalos támogatásban részesülhetett a Versailles általmegrendszabályozott államok részéről –, azonfelül, hogy az iga-zabbik oldalon álltak, pozitív antibolsevista magatartásról tettektanulságot.

A német meg az olasz "antibolsevista missziónak" nyitányatehát ez, s az Antikomintern-Paktum és a Szovjet elleni háborúnát Olaszország és a többi szövetségesek részéről töretlenül, s Né-metország részéről is csupán egy töréssel. i n n e n vezet az anti-bolsevista út tíz esztendőn keresztül az összeomlásig. A verbálisantibolsevizmuson, a saját tömegeik antibolsevista átnevelésén ésa doktriner szembenálláson felül a külpolitikai tényekben ez hát ahelyzet az "antibolsevista misszió" terén s erről a magatartásról,amit tíz éven át gyanakvás és ellenségeskedés kísért, most márlátnia kell a világnak, hogy az, a spanyolok, majd a finnek meg-segítésén túlmenően, minden önző vonatkozás beleszámításával isvalóban Európa védő tényt jelentett.

A nyugati világ hivatalos politikáját mindez nem érdekelte.Nem érdekelte a bolsevista fenyegetés és nem érdekelte az anti-bolsevizmus sem. Nem érdekelte Spanyolország nyomorúsága, azorosz nép rabszolgai sorsa, nem érdekelték az emberi tragédiák,nem érdekelte a bestialitás, amelyért nem indított háborút, nem

113

érdekelte a bolsevista térhódítás ténye sem, éspedig nem azértnem érdekelte, mintha kommunistabarát lett volna, sőt nem isazért nem érdekelte, mintha már akkor antifasciszta lett volna,mert ebben az időben még annak sem lehetett nevezni, hiszenOlaszországot pl. nem fasciszta volta miatt közösítették ki, hanemafrikai gyarmati terjeszkedése miatt. A nyugati világ hivatalospolitikáját az egész spanyol-komplexumból egyszerűen csak azérdekelte, hogy egy belsőleg szilárd és erős és nem az ő hatalmikörükhöz tartozó Spanyolországnak nem szabad megszületnie,mert az egy esetleges szövetségben Olaszországgal, a másik föld-közi-tengeri hatalommal az angol földközi-tengeri szupremáciátfenyegetheti.

A jobboldaliság iránti passzív közönyön és a zsidóság aktívbaloldali vonzalmán kívül ez volt a háttere és úgyszólva egyetlenmotívuma annak a hivatalos politikai magatartásnak, ami nyugatfelöl, elsősorban és mindenekelőtt nem is Anglia, hanem az Egye-sült Államok részéről tapasztalható volt, s Amerika részéről ez akiindulása a hátbatámadásnak.

És hogy ez mennyire így volt, hogy mennyire teljes mérték-ben hiányzott egy általános európai érdek tisztelete és az emberi-ségért és az emberi értékekért való aggodalom ebből az éppannyi-ra önző, mint amilyen szűklátókörű és egyoldalú álláspontból,annak sivár és megdöbbentő fotografiájaként álljon itt az EgyesültÁllamok akkori elnökének, Franklin D. Rooseveltnek a spanyol-országi helyzet kapcsán Chicagoban, 1937 októberében tartotthírhedt "quarantine" beszédéből némi szemelvény:

"A világpolitikai helyzet az utóbbi időkben fokozatosanrosszabbodott és ez súlyos gondokat és aggodalmakatokoz mindazoknak a népeknek és nemzeteknek, akik bé-kében és barátságban szeretnének élni szomszédaikkal.

Mintegy 15 évvel ezelőtt, amikor több, mint 60 nemzetkötelezte magát ünnepélyesen, hogy nemzeti céljai éspolitikája elérésére nem fog fegyvereket alkalmazni, ma-gasra szöktek az emberiség reményei egy tartós nemzet-közi békét illetően. A Briand—Kellog békepaktumbankifejezett magas igények nyomán támadt békeremény

114

azonban újabban növekvő félelemnek és zavarnak kezdhelyet adni. A terror és nemzetközi törvénytelenségmostani uralma néhány évvel ezelőtt kezdődött el.

Kezdődött szerződésszegéssel, más nemzetek ügyeibevaló jogtalan beavatkozással meg idegen területre valóbehatolással, és már olyan fokot ért el, hogy a civilizációalapjai vannak komolyan fenyegetve. A szabályozásokatés a hagyományos szokásokat, amelyek a civilizáció ha-ladását jelezték a törvény, rend és igazság állapota felé,félre söpörtek.

Minden hadüzenet, figyelmeztetés vagy igazságkeresésnélkül irgalmatlanul gyilkolnak polgárokat, asszonyokatés gyermekeket is beleértve, bombákkal a levegőből.Úgynevezett békeidőben ok és figyelmeztetés nélkül ha-jókat támadnak meg és süllyesztenek el tengeralattjárók.Nemzetek avatkoznak bele és vesznek részt olyan nem-zetek polgárháborújában, akik sohasem ártottak nekik.Nemzetek, amelyek a szabadságot követelik maguknak,megtagadják azt a másiktól."

"Ne képzelje senki, hogy Amerika meg fog menekedniazoktól a dolgoktól, amik most a világ túlsó részébentörténnek, hagy lehet irgalmat várni, hogy a nyugati fél-tekét nem fogják megtámadni, hogy nyugodtan és béké-sen és törés nélkül folytatódhatnak majd a civilizációművei és erkölcsei".

Ha azt akarjuk, hogy azok az idők ne érkezzenek ide isel, ha olyan világot akarunk, amelyben szabadon léle-gezhetünk és félelem nélkül, és barátságban élhetünk, abékeszerető nemzeteknek el kell követniök mindent azok-nak a tőrvényeknek és elveknek az érvényesítésére, ame-lyek egyedül képesek a békét megmenteni".

"Akik féltik szabadságukat és elismerik és tisztelikszomszédaik jogát ahhoz, hogy szabadok legyenek és bé-

115

kében éljenek, azoknak együtt kell dolgozniok a törvényés erkölcsi elvek győzelmén, hogy a béke, igazság és bi-zalom fennmaradjon a földön. Az adott szóba vetett hit-nek és az aláirt szerződés értékének vissza kell térnie. Aténynek, hogy nemzeti erkölcs éppúgy van, mint priváterkölcs, elismerésben kell részesülnie”.

"Ezek szerint kényszerülve vagyunk, én is, ti ís, előrenézni. A világ lapossága 90 százalékának békéjét, sza-badságát és biztonságát veszélyezteti a maradék tíz szá-zalék, akik minden nemzetközi rend és törvény megszün-tetésével fenyegetnek. Ennek a 90 percentnek, akik béké-ben, törvény szerint és a századokon át csaknem egyete-mesen elfogadott erkölcsi megállapítások szerint akar-nak élni, minden bizonnyal kell és lehet találnia módotakaratának érvényesítésére".

"Sajnos, valónak bizonyul, hogy a világ törvénytelensé-gének epidemiája terjedőben van".

"Ha egy fizikai betegség epidemája terjedni kezd, a kö-zösség karanténba helyezi a fertőzöttet, hogy megvédje aközösség egészségét a betegség terjedésétől".

"S mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a békeszeretőnemzetek békeakarata úgy jusson kifejezésre, hogy azvisszarettentse azokat a nemzeteket, akik hajlamosakmegsérteni egyezményeiket és mások jogait."

Ez a beszéd fenyegetés, hazugság és uszítás.Csak aki ismeri a spanyol ügyet, annak körülményeit és a

bestiális eseményeket, amik azt a spanyol kormány részéről kis-érték, a helyzetet, amit az Egyesült Államok elnöke tökéletesenismert, csak aki tudja, hogy az antibolsevista William C. Bullittvisszahívása után Joseph E. Davies az amerikai-szovjet barátságkimélyítésével megbízva akkor már egy éve van annál a moszkvaikormánynál, amelytől a világ a középosztály kiirtásán és 20 mil-lió kulák likvidálásán kívül a kereszténység és általában a vallás

116

üldözését, az Isten megtagadását, vádlottak kínzását, földalatti te-vékenységek szervezését, irányítását és pénzelését és általában alegvéresebb terrort kérte számon, aki tudja, hogy az "elsüllyesztetthajók" hamis lobogó alatt muníciót és fegyvereket szállító oroszhajók voltak, s a bombázott "polgárok" bestiális és megdöbbentő,legtöbbször aljasul obszcén tömegmészárlások represszáliáitszenvedték hogy a "nemzetek beavatkozása más nemzetek polgár-háborújába" kifejezés a német és az olasz segítségre vonatkozik aszovjet-támogatást élvező kommunista és túlnyomó összetétel-ében zsidó terrorkormány ellen kétségbeesetten harcoló spanyolszabadságharcosok számára, aki figyelembe veszi, hogy öt évvelkésőbb amerikai bombázók fognak asszonyokat és gyermekeketmészárolni, noha az Egyesült Államok területére egyetlen bombase hull, aki figyelembe veszi a Hirosimára ledobott amerikaiatombombát, a német és a japán nép belügyeibe való amerikai be-avatkozást, sőt egyáltalán az európai háborúba való beavatkozást,csak az képes felmérni ennek a beszédnek megrázó hipokrízisét.

A beszédben a világsajtóban már akkor széltében-hosszábankolportált bolsevista veszélyről, kommunista tömegmészárlások-ról, bestialitásokról, egyházüldözésről egyetlen hang sincs, sempedig a bolsevista mételyt terjesztő Szovjet karantenba helyezésé-ről. Az amerikai politikus, akinek rendkívül szorgalmas külpoliti-kai tevékenységében, tíz esztendőn keresztül a nemzetközi világotlépten-nyomon elárasztó terveinek, ötleteinek, indítványainak,kezdeményezéseinek tömegében 200 millió orosz ember meg aSzovjet szomszédnépeinek békéjét, szabadságát, biztonságát ésfélelem nélküli életét illetően egy sem akad, aki 130 millió euró-pai ember bőrére a leggaládabb uzsoraárat is meg fogja adniYaltában, íme, quarantine-be akarna helyezni 130 millió európaiembert, mert védekeznek a bolsevizmus bekerítő kísérlete ellen,és mert nem hajlandók tiszteletben tartani azokat a pisztolycsővelés asszonyok és gyermekek halálra éheztetésével kicsikartversaillesi szerződéseket, amiket maga az Egyesült Államoks e m volt hajlandó annakidején elismerni és amikről a kötött

117

különbékéiben expressis verbis kijelentette, hogy n e m i s -m e r i e l é r v é n y ü k e t .3

Az Egyesült Államok népének becsütetére legyen mondva, abeszédet, amely rosszul leplezett álszenteskedésen kívül ijesztőpolitikai amatőrködés és az egész Európát megbotránkoztató dur-va tapintatlanság volt, olyan viharos, elsöprő és egyöntetű felhá-borodás és visszautasítás fogadta az Egyesült Államok népénekrészéről, amilyenben államfői megnyilatkozás otthon még aligharészesült a világon. A dolog a maga egészében európai agyvelő ésízlés számára nehezen érthető meg, mert egy ilyen kényes termé-szetű, nyilvános bukás és egy államférfi véleményének ilyenpregnáns szembekerülése a nemzeti többség véleményével Euró-pában azonnali lemondást szokott maga után vonni. Az amerikaiszokások azonban úgy Látszik nagyon sok tekintetben mások,mint az európai gyakorlat, Roosevelt maradt, de a quarantinebenérdekelt nemzetek és kormányaik ezt a megnyilatkozást nagyonmegjegyezték maguknak s ennek a hatása az események alakulá-sában minden téren érvényesült, legközvetlenebbül abban, hogyennek az embernek minden későbbi közvetítő okvetetlenkedéséttürelmetlenül elhárították.

Az igazi érzésnek, felfogásnak és szándéknak ez a türelmet-len és tapintatlan elárulása, az elfogultság, a rosszindulat és gyű-lölet ezen nyilvános bizonyítéka reperálhatatlan bizalmatlanságotkeltett. És ez a bizalmatlanság volt az első számú oka annak, hogya középeurópai német revíziós tevékenység világháborúhoz ve-zetett. Az emberiséget eddig ért legnagyobb szerencsétlenségnekelőidézése a quarantine-beszéd hipokrata frázisai és a mögöttemeghúzódó igazi mozgatók közötti spáciumban foglal helyet ésitt foglal helyet a politika, amely a "hátbatámadást" jelenti. Shogy ez a hátbatámadás nem is akart egyéb lenni, mint hátbatá-madás, azt a nyugati hatalmaknak mind háborús stratégiája, minda háborút lezáró politikája tisztán kimutatja.

A második világháborút elindító válság per excellence kelet-középeurópai. Keletközépeurópában robban ki, Keletközépeurópamiatt. Keletközépeurópáért. Itt kezdődik, itt folyik le, itt dől el és

3 V.ö. az USA részéről Magyarországgal 1921 augusztus 29-én kötött béke

pontjaival.

118

itt fejeződik be. A német tevékenység, a maga ausztriai, csehor-szági, magyarországi és lengyelországi fázisaiban éppúgy kizá-rólag keletközépeurópai, mint ahogy a nyugati hatalmak beavat-kozásának oka is keletközépeurópainak van megjelölve. A háborúprogramja és célja tehát mindkét részről keletközépeurópai prog-ram és keletközépeurópai cél, A háborúnak ez a l é n y e g e .

Ezzel szemben a nyugati hatalmak nemcsak a háború folya-mán nem törekszenek Keletközépeurópába jutni, hanem a győze-lem u t á n sem óhajtanak sem a tér megszállásában, sem a térrendezésében és irányításában részt venni, vagyis a második vi-lágháború nagy komplexumának éppen a l é n y e g é v e 1 tö-rődnek legkevesebbet, amennyiben egyetlen konferencián oda-dobják az egész imperializmustól, totalitarianizmustól, diktatúrá-tól féltett területet egy imperializmusnak, totalitarianizmusnak ésdiktatúrának.

Ebben a tényben kristálytisztán tükröződik vissza, hogy azangolszász hatalmakat az egész komplexumnak csupán őket isérintő perifériái érdekelték. Márpedig ezek a "perifériák" túlnyo-mórészt Európán kívül estek. "Európai" ezekből számukra csakegy volt, a németség összezúzása. Mindezek azonban a háborúskomplexumnak csak harmadrendű elemei voltak. A lényeg Kelet-középeurópa volt, ezt azonban az angolszász politika szemmelláthatólag nem ismerte fel, főleg azért, mert az angolszász politikaakkori irányítói nem voltak tisztában azzal, hogy a "lényegesség"abszolút körülmény a politikában is, valami, amit nem annak azangolszász világhoz való viszonya határoz meg. Amikor tehátKeletközépeurópát átengedték az orosznak és a bolsevizmusnak amásodik világháború komplexumának éppen a l é n y e g é tengedték kicsúszni a kezükből. Az Igazi és egyetlen nyertese z é r t lett Oroszország, s a roppant angolszász erőfeszítésbőle z é r t nem maradt meg semmi egyéb a történelem mérlegénekserpenyőjében, mint a hátbatámadás puszta ténye.

3.A fentieket csupán demonstrációképen kellett elmondani, hi-

szen a kérdést, hogy valóban antibolsevista missziót támadtak-ehátba a nyugati hatalmak, amikor a bolsevizmussal szövetkeztek

119

egy imperialista konkurrencia megsemmisítésére, amúgy semdönti el, hogy mennyiben jelentett veszélyt a német erősödés azEgyesült Államokra (!), vagy hogy mennyiben viselkedett Né-metország inkorrektül az átmeneti orosz szövetség által, hiszen,bár kétségtelenül az övé volt a vállalkozás oroszlánrésze antibol-sevista vonatkozásban is, a 90 millió németen kívül harcolt a bol-sevizmus ellen egy másik 90 millió európai is, sőt, ha Japánt lenem köti Amerika, harcolt volna egy harmadik 90 millió ázsiai is,akiknek nem lehet a szemére vetni azt, amit Németország szemérevetnek.

Sőt azt az ellenvetést sem lehet felhozni, hogy a nyugati ha-talmak küzdelme az imperializmusnak, mint jelenségnek a leküz-désére irányult volna, mert bármennyire jogtalan és fájdalmas egyimperializmus, azt egy m á s i k Imperializmus nyeregbesegíté-sével leküzdeni esetleg lehetett angol, vagy amerikai egyéni ér-dek, de semmi esetre-sem lehetett európai misszió. Mert ha a fe-nyegetett Középeurópának c s a k két imperializmus között le-hetett választani, s egy tökéletes függetlenség lehetősége nem voltmeg, akkor is, a választás joga az övé volt és nem Amerikáé.Hogy a tengelyhatalmak Franciaországot, vagy Angliát, vagy ép-pen az Egyesült Államokat akarták volna hatalmuk alá vonni, ezta merészséget egy lelkiismeretlen és uszító propagandán kívülfelelősséggel senki sem állíthatja, s abban, hogy a második világ-háború Németország világuralmi szándékát kívánta megelőzni,igen kevés meggyőző erő van.4 A sivár, de való tény az, hogy egya világ útját kiszabó kategória nem volt hajlandó a vezetést meg-osztani egy jelentkező másikkal, s addig taktikázott, míg az egészegy harmadik kezére került.

Hogy e z t nem akarták a nyugati hatalmak irányítói azéppolyan természetes, mint ahogyan ez sem gyakorlatilag, semerkölcsileg nem menti fel őket. Az ő elképzelésük az volt, hogy akontinens még nem orosz kézben levő részét majd békésen meg-felezik, felosztván azt orosz és angol-szász érdekszférákra, és ez-

4 A mindenki által ismert tényről, hogy Hitlernek nem voltak támadó szándékai

az általa rokonnépként kezelt angol néppel szemben "Hitler and the Eng-lish" címmel kitűnő könyv jelent meg dr. Fritz Hesse, volt londoni németsajtóattasé tollából (Wingate kiad.).

120

zel, miután nem marad többé hatalom, amely szupremáciájukatveszélyeztetné, békés és nyugodt uralmuk be lesz biztosítva. Hacsalódtak, e b b e n csalódtak csak, mert minden egyéb ször-nyűséggel, ami a középeurópai népekre rászakadt, tisztában kel-lett lenniök, és tisztában is voltak. És ez ellen éppúgy nem lettvolna semmi komoly kifogásuk, mint ahogy az orosz nép tragikussorsa sem érdekelte őket egy negyedszázadon keresztül.

És erre a megdöbbentő megállapításra megvan minden törté-nelmi és diplomáciai bizonyíték Lengyelország és Románia sor-sában és abban az átalakulásban ami Jugoszlávia életében mégPotsdam előtt bekövetkezett, s ami ellen nemhogy egy véres éspusztító háborút, de még egy erélyes diplomáciai jegyzéket semkockáztattak meg.

A történtekre a maguk sivár egymásutánjukban semmi ment-ség és magyarázat nincs. Az, hogy "nem tudták előre" meg hogy"Németország is kötött szövetséget a Szovjettel" nem érv, nem vé-dekezés és nem mentség, sem gyakorlatilag, sem erkölcsileg.Azoknak, akik olyan nagyon szerették a hatalmat, hogy a pusztu-lást is megkockáztatták érte, tudniok kellett, hogy azt más is sze-reti, nemcsak ők. Ami viszont a német-orosz szövetkezés tényét,csaknem félmillió négyzetkilométernyi területnek a bolsevizmusszámára való átengedését és három szövetséges állam cserbenha-gyását illeti, az kétség nélkül Európát és európaiakat eláruló ésegy antibolsevista misszióból csúfondárosan kirívó német tény, ésmég kirívóbb volna, ha ez a hitleri Németországnak éppolyanvéglegesnek szánt tette lett volna, mint amilyen véglegesen en-gedték át a nyugati hatalmak ennek a területnek háromszorosát abolsevizmusnak. Ez azonban nem így volt, s ezt bizonyítani első-sorban azoknak a nyugati tényezőknek lehetetlen, akiknek részé-ről a Versaillesben történt kőzépeurópai rendezés német revízióstevékenységének világháborúvá való felnöveléséhez az egyetlenerkölcsi indoklás az, hogy Németország "világuralomra" tőrt,Oroszországon kívül Angliát és az Egyesült államokat is fenye-gette, mert ha ez csakugyan így volt, akkor nyilvánvaló, hogy anémeten az oroszokkal kötött egyezményt csak átmenetinekszánták. Ezzel egyébként mindenki tisztában volt, maga az orosz

121

is, s ugyanúgy tudta ezt Mussolini, Ciano, mint Sumner Welles,5vagy Churchill.6

Mindezeknek ellenére is, a tény olyan formában tőrtérő meg-határozása, hogy a "nyugati hatalmak hátbatámadási politikája",nem egészen igazságos és nem egészen korrekt.

Az igazságtalanság mindjárt ott kezdődik, hogy a "nyugatihatalmak" kifejezés általánosítást jelent, elsősorban azért, mertmindazt, ami mint a "nyugati hatalmak hátbatámadási politikája"ismeretes, 1936-tól kezdve egész a világháború végéig tulajdon-képpen két ember csinálta, Winston Churchill és Franklin D.Roosevelt. S – különösen az utóbbi – a szó szoros értelmében azEgyesült Államok népének akarata ellenére csinálta.

A "hátbatámadás" éppúgy, mint Rooseveltnek és a mögötteoperáló rejtélyes testületnek sok egyéb külpolitikai megnyilatko-zása, határozottan nemcsak nem történt az amerikai nép intenciójaszerint, hanem ezek ellen az nem egyszer tiltakozott is. Azt, amitAmerika 1938-tól a háború végéig művelt, kifejezetten csakRooseveltnek és megbízóinak számlájára fogja írni a történelem.Amerikát szinte pontosan ugyanaz a kis kategória mesterkedtebele a második világháborúba, mint amelyik az elsőbe, legfeljebbazzal a különbséggel, hogy az elsőnél a profit volt a főmotívum, amásodiknál meg a gyűlölet és a bosszú. Amerika ereje a gyűlöletés a bosszú eszköze lett, amely nem törődött azzal, hogy az Egye-sült Államok a nemzetközi erőegyensúly esztelen szétverésévelolyan fenyegetett helyzetbe fog jutni, amilyenben addig nem volt.

Roosevelt határozottan előítélettel és gyűlölettel viseltetett afascizmus és a fasciszta államok iránt. Egész elnöki pályafutásaalatt szenvedélyesen üldözte és hajszolta őket minden vonatko-zásban attól a pillanattól kezdve, mikor kisült, hogy a zsidósággazdasági szupremáciáját fenyegetik, s az ő személyes gyűlölete,tettei és propagandatevékenysége hozták létre a világot egyre job-ban elborító kölcsönös bizalmatlanság feszült atmoszféráját.7 Ő és 5 Sumner Welles i.m. 174., valamint 203. lapok.6 Winston Churchill: The Gathering Storm, 351. lap.7 Gondoljon a tárgyilagos olvasó arra a türelmes és békülékeny politikára, ami

az Egyesült Államok részéről a hitleri Németország magatartásánál össze-hasonlíthatatlanul prepotensebb Szovjettel szemben immár tizenkét évesajtóban és diplomáciában egyaránt érvényesül és érvényesült Roosevelt

122

propagandagépezete volt az, aki tudatosan, tervszerűen és fárad-hatatlanul szuggerálta a gyanakvást. Az u.n. hátbatámadásRooseveltnek és körének személyes műve volt, az átidomítottamerikai nép csak öntudatlan eszközül szolgált ehhez.

Mindenesetre az amerikai hátbatámadás motívuma határo-zottan a fascizmusnak szól, és határozottan a zsidóság miatt szól afascizmusnak, akármit is mondjanak az amerikai jóhiszeműségszámára kitalált propagandaszólamok. Az angol "hátbatámadás"karaktere és motívumai már merőben mások. Az attitűd itt nem afascizmusnak, hanem kifejezetten a németeknek szól, s ez a motí-vum szabatosan politikai. Az angol és az amerikai tett közöttikülönbség már ott kezdődik, hogy az angol tettnek van a n g o loka, ha az a világháború súlyosságához képest rendkívül arány-talan is, de az amerikai tettnek abszolúte nincs a m e r i k a ioka. Hogy az angol ok elégséges-e arra, hogy vérbe, romokba,szenvedésbe és végül rabságba taszítsák az angolok ezért a konti-nenst, az más kérdés, s e n n e k a kérdésnek eldöntéséhez ab-szolút politikai szempont nincs. Ennek a kérdésnek eldöntéséhezcsak erkölcsi szempont van. De hogy az amerikai tettnek még po-litikai oka sincs az amerikai nép számára, hogy az amerikai népmég csak nem is érdekek, hanem egyszerűen csak egy idegen ka-tegória bosszújának kielégítésére dobta ki azt a káprázatos össze-get, amit saját érdekei ellen kidobott, az tény. S ez a tény évről-évre nyilvánvalóbb lesz minden intelligens judícium előtt.

részéről is. Ez a türelem az Egyesült Államoknak máris tízszeresébe kerültannak, amibe a Németországgal szembeni türelem esetleg került volna.

123

A "FELSZABADULÁS"

"Jaj nekik, ha egyszer írni kezdik a második világháborútörténetét..."

Maurice Bardéche1

1 "Nurenberg ou la Terre Promise"

125

VII. FRANKLIN D. ROOSEVELT

A világ véres történetének eddig legnagyobb katasztrófája, amásodik világháború, 1945 tavaszán véget ért. A versaillesi dik-tatúra ellen húsz évi hiábavaló tiltakozás után fellázadt nemzete-ket, akik erőszakkal kísérelték meg visszavenni amit erőszakkalvettek el tőlük, nagy nehezen sikerült visszakergetni kijelölt re-zervációik határai mögé. Németország vissza akarta szerezni el-vett keleti területeit, amiket Versailles Lengyelországnak ajándé-kozott, e néhányezer négyzetkilométernyi volt német terület és arajta élő másfélmillió német visszatérését a többi némethez azon-ban nem lehetett tűrni, mert ez egy kis csoport ember véleményeszerint egy feltételezhető világuralom felé vezetett volna, s eztnem engedhették meg azok, akik, nem tudni milyen alapon, a vi-lág arbitrerjeinek tekintették magukat. Ezek az emberek még azeshetőségét is tűrhetetlennek érezték annak, hogy érdekeiket má-sok érdekeivel össze kelljen egyeztetniök, hogy nemzetük ma-gánéletébe mások beavatkozhassanak, viszont jogosnak és termé-szetesnek tekintették, hogy ők maguk beleavatkozzanak másnemzeteknek nemcsak külpolitikai tevékenységébe, hanem belsőéletének alakításába is. Ezek az emberek nemzeti hősöknek érez-ték magukat akkor, amikor népeik érdekei – vagy legalábbisv é l t érdekei – szerint cselekedtek és öltek, romboltak, pusztí-tottak és idegen nemzetek egész sorát áldozták fel ezért, ugyanak-kor azonban akasztófák alá hurcolták azokat akik ugyancsak sajátnemzeteik valóságos, vagy vélt érdekeinek szolgálatában ugyan-ezt tették, amit ők.

A Lengyelországgal szembeni német igény – függetlenül at-tól, hogy nem volt egészen jogtalan és logikátlan a németek részé-ről – a második világháború jelentőségéhez és következményei-hez képest bagatellum volt, ami még az angoloknak és az ameri-kaiaknak sem érte meg a századrészét sem annak amibe végüliskerült, még a belemagyarázott preventív célokkal és presztízs-okokkal1 sem, hisz Anglia hatalmi helyzete a második világhábo-

1 A lengyeleket Anglia és Franciaország, a két utóbbit az USA, az USA-t pedig

Roosevelt és a szabadkőműves páholy hajszolta bele a háborúba.

126

rú egyenes következményeképpen a réginek csak árnyéka már,Amerika meg súlyos és közvetlen veszélybe került, az azóta azoroszok által százszor felfricskázott presztízsről nem is beszélve.A dolog belekerült 59 millió ember életébe, népek egész soránakszabadságába és koldusbotra jutásába, megdöbbentő összegűpénzbe és megdöbbentő mennyiségű szenvedésbe, nélkülözésbeés nyomorúságba. Az okozott anyagi kár csak csillagászatiszámmal fejezhető ki, az okozott eszmei kár még azzal sem.

Az eredmény: az igazságtalan, sőt esztelennek bizonyultversaillesi diktátumnak sikerült érvényt szerezni, sikerült meg-akadályozni, hogy tizenkét millió elszakított német visszatérhes-sen anyaországához, sikerült megsemmisíteni egy bontakozó im-perializmust is, azonban egy millió négyzetkilométer és 130 mil-lió ember egy m á s i k imperializmus uralma alá került és ez azimperializmus rettegésévé vált a világnak. Akik nem voltak haj-landók morzsákat átengedni az egyiknek, a százszorosát odaadtáka másiknak. Az egyik egy bagatellumot követelt, és nem egészenjogtalanul: erre azt mondták "nem", s ennek a "nem"-nek az érvé-nyesítésére a poklot zúdították a világra. A másik egy milliónégyzetkilométert kért és 130 millió ember feletti "befolyást" smindezt j o g t a l a n u l , s erre azt mondták: igen. Ennek a hi-hetetlen ténynek, amely előtt bénultan áll a judicium,2 alapja az,hogy túlzottan, bűnösen és szenvedélyesen bizalmatlanok voltakaz egyikkel szemben, amelyet tervszerűen és módszeresen dacbaés elkeseredésbe hajszoltak bele, és amelyre rápazarolták mindenpuskaporukat, és ezzel szemben túlzottan, bűnösen és hazárdulbíztak a másikban, amelyről pedig ezer előzetes bizonyíték mu-tatta, hogy megbízhatatlan, s amellyel szemben a könnyelmű lő-szerpazarlás végén teljesen védtelenek maradtak.

A bizalmatlanságot egy borzalmas világháborúvá eltúlozni,méghozzá az erőszakolt, természetellenes és inkorrekt versaillesistatusquo megvédése érdekében, éppúgy végzetes hiba volt, minta bizalmat eltúlozni 130 millió ember kiszolgáltatásáig.

2 Megdöbbentő és katasztrófális lenne a világra, ha bebizonyosodna, amit egyre

többen állítanak, hogy a bolsevizmus azért volt rokonszenvesebb Roose-veltnek és a nemzetközi világnak, mert az is zsidó vezetés alatt áll.

127

Két rettentő dolog történt tehát, mind a kettő külön-különönmagában is megbocsáthatatlan tett Európa ellen. Az egyik egylokális háborút világszerencsétlenséggé növelt, a másik meg 130millió ember testi-lelki nyomorúságán, koldusbotra juttatásán ésrabságba taszításán kívül védhetetlenné tett egy kontinenst és ígyegy újabb, még nagyobb világszerencsétlenséget készített elő.

A két hibát végső elemzésben egy és ugyanaz az ember kö-vette el, akinek elfogultságánál és gyűlöleténél csak hiúsága,alaptalan önbizalma és hozzánemértése volt nagyobb, egy sze-mélyes "hunch" alapján követte el, ahogy ezt ő a jellegzetes ame-rikai kártyáskifejezéssel nevezte, és nemzetének akarata és szán-déka e l l e n é r e követte el.

Az elsőt azáltal követte el, hogy a végzetes döntés első pilla-natától kezdve állandóan és szünet nélkül bíztatott egy elegendőítélőképességgel nem rendelkező másikat, a brit szupremácia igé-zetétől szabadulni képtelen Winston Churchill,3 és ezzel párhu-zamosan szünet nélkül és elviselhetetlenül provokálta, mints e m l e g e s , Németországot4 és Japánt5 a másikat meg azáltal,hogy a szenvedélyesen gyűlölt németség fejéért cserébe mindenintő jel, minden ijesztő bizonyíték, minden óvás és figyelmeztetésellenére is odadobta egész Középeurópát 130 millió lakosával ésmérhetetlen stratégiai fontosságával együtt és ezzel tudatosan ésszándékosan olyan irtózatos erőt adott Európa ősi ellenségének

3 Harry Hopkins, Roosevelt kegyeltje és bizalmasa az elnök megbízásából 1941

jan. 10-én Angliába érkezve kijelenti Churchillnek: "The President is de-termined that shall win the war together. Make no mistake about it. He hassent me to tell you that at a l l costs and by all means he will carry youthrough, no matter what happens to him", W. Churchill: The GrandAlliance, 21. lap.

4 "Indeed, we have seen how mony American actions he (t.i. Hitler) put up with,any one of which would have provided ample grounds for war". W. Chur-chill i.m. 160 lap.

5 Robert A. Theobald tengernagy 1955-ben megjelent könyvében (The final se-cret of Pearl Harbour), okmányok tömegével van publikálva annak kimu-tatása, hogyan hajszolta bele az USA-politika Japánt a háborúba annakakarata ellenére.)

128

kezébe Európa ellen, hogy erre a tettre lehetetlenség más szót al-kalmazni, mint azt, hogy bűntett, vagy elmezavar.6

Az ember, aki ezt tette, nem volt európai. Ennek az emberneksemmi köze nem volt az európai ügyekhez, amikhez igazábannem is értett. Ennek az embernek semmi néven nevezendő erköl-csi joga nem volt idegen nemzetek sorsa felöl dönteni, merőbenidegen embermilliók élete és jövője felől határozni. Ez az emberegy idegen világrész szülötte és polgára volt és ezt az embertFranklin D. Rooseveltnek hívták.

Ennek az embernek előítéletei voltak, amikről az ő határtalanönbizalma azt hitte, hogy igazságok, és egy fixa ideája volt, abosszú, amiről azt hitte, hogy a világnak szívügye, pedig az csakaz ő és barátai számára volt az. Ez az ember világbékét akart éstermészetesen egy saját és csalhatatlan princípiumai szerinti vi-lágrend alapján. Ezt a világbékét a legegyszerűbb módon akarta:kiirtani a vele ellentétben álló princípiumok képviselőit, mert sze-rinte másoknak m á s véleményhez nem volt joguk. Ez az ember"demokrata" volt. Pontosan ugyanolyan világbékét akart, mint azösszes többi diktátorok a történelemben: a temetők világbékéjétés a kényszerzubbony nyugalmát. Ez az ember szenvedélyes éserőszakos volt, mint a próféták általában, és gyűlölete és fixa ide-ája számára egy hatalmas fegyvert sikerült kezébe kaparintania:az Egyesült Államokat.

1.Az Egyesült Államok politikai irodalmát ismerő embernek

lehetetlen megrendülést nem éreznie, ha az 1945-46-47 évek há-ború utáni politikai publikációit szemléli. Komoly könyvek, elő-kelő folyóiratokban megjelent komoly tanulmányok ismert sze-mélyek tollából hangoztatnak olyan véleményt és olyan felfogást,és tükröznek vissza akkora türelmet, mérsékletet, jóindulatot ésmegértést a bolsevizmus és az egyre inkorrektebb és egyre provo-katívabb szovjetpolitika iránt, s annyi megnyugtatást a bolseviz-mussal való coexisztencia lehetőségeit illetően, hogy ha ugyanez

6 Utaljuk az olvasót az amerikai nagyvezérkar quebeci emlékiratának már idézett

részeire (1. A nagy szövetséges: az orosz c. fejezet 4. részében, 72. lap.)

129

az irodalom az Egyesült Államok hadbalépése előtti három esz-tendőben ennek a türelemnek és mérsékletnek csak századrészéttanúsította volna az u.n. fasciszta rendszerekkel szemben, akkor anémet-lengyel konfliktusból, vagy az angol- francia-német konf-liktusnak abból a szinte komikus állapotából, amit Amerikában"phony war"-nak csúfoltak, soha nem lett volna sem az a borzal-mas kontinentális katasztrófa, sem az a világszerencsétlenség,amit Amerika beavatkozása hozott létre. Ha a két irodalom hang-ját és tendenciáját összehasonlítja az európai ember, keserűség ésfelháborodás önti el a szívét az Egyesült Államokkal szemben,mert az amerikai háború előtti és alatti politikai irodalomból, aLippmanok, a Sumner Wellesek, a Daviesek és társaik "tudomá-nyos" és publicisztikai tevékenységéből, a pártállásnak, az elfo-gultságnak, a szenvedélynek, a faji gyűlöletnek, a szándékos éstervszerű f é l r e v e z e t é s n e k olyan gáttalan foka bonta-kozik ki a tanulmányozó előtt, ami a háborús uszításnak valósá-gos iskolapéldája és ami eltüntethetetlen bizonyíték fog maradnimindig egy boldogtalan kontinens katasztrófájának igazi okozói7

ellen.Ha az angolok, vagy németek, vagy olaszok, vagy franciák

háborús propagandát folytattak egymás ellen hadbanálló népeikharci kedvének feltüzelésére, ennek megvan a logikus magyará-zata és többé-kevésbé a mentsége is. De hogy miért kellett ezt azEgyesült államok semleges kormányának tennie saját népévelszemben, amelyet senki sem bántott még csak a sajtóban sem,amelyet senki sem fenyegetett, senki támadni nem akart, erre, aháborúra való uszítás szándékán kívül, semmi de semmi magya-rázat nincs.

A történelem máris megvonta a jószándéknak, az embersze-retetnek, az őszinte demokratikus érzületnek, amit ez a propagan-da egyébként állandóan egyre hangoztatott, még csak a feltétele-zését is. Sőt megvonta a jóhiszemű tévedés lehetőségét is azoktóla politikai szakemberektől, akik képesek voltak azzal a mindenjózan logikát megcsúfuló elmélettel félrevezetni a tájékozatlan

7 Az olvasónak csupán két kérdést kell feltennie: Győzhetett volna-e a Szovjet

Amerika segítsége majd beavatkozása nélkül? Kötött volna-e Anglia azUSA beavatkozása nélkül kompromisszumos békét Németországgal?

130

amerikai tömegeket, hogy a par excellence expanzív és n e m -z e t k ö z i célkitűzésű, szándékú és programú, már világnézet-ben is szükségképpen támadó jellegű bolsevizmussal az amerikaidemokráciának lehet egy világban élnie, a par excellence csak anémet nemzetnek szóló n e m z e t i szocialista doktrináról megazt hitették el, hogy az életveszélyes Amerikára és az amerikaiembernek kötelessége azt kiirtani – Németországból. A rooseveltiidők "tájékoztatási" manőverének szemléje végén, az ember meg-rettenve emlékszik vissza Roosevelt kedvenc frázisára: "one ofthe essentials to a lasting peace is freedom of information".

Hogy a háború vérben és pénzben mibe került és mibe fogmég kerülni az Egyesült Államok népének, azt még nem lehettudni,8 mert a számla még nincs lezárva. Hogy ennek az irtózatosáldozatnak ellenértékeképpen mit mentett meg az Egyesült Álla-mok népe, pontosabban mi lett volna az, amit elveszít, ha az eu-rópai háborúba nem avatkozik bele, art soha senki meg nem fogjatudni mondani.

Az Egyesült Államokat Németország, ha gazdaságilag riváli-sa volt is Amerika bankárjainak, nem fenyegette, mert Európakellős közepéből egyszerűen n e m f e n y e g e t h e t t e . Nemfenyegette imperializmusa által, és még kevésbé nemzetiszocia-lizmusával. Hiszen a maga 1938, évi formájában és állapotábanmég Oroszország is csak bolsevizmusa által lehetett fenyegetőAmerikára politikai értelemben vett imperializmusa által nem.Politikai értelemben vett imperializmusa által Oroszország is csakEurópára volt fenyegető és csak az esetben volt fenyegető, ha anémet erő megsemmisül. Az Egyesült Államok békében élhettevolna a maga inter-amerikai életét a nyugati féltekén, legfeljebb adélamerikai államok lettek volna politikailag kevésbé kiszolgál-tatva neki, ha a világháborúba való szenvedélyes és ésszerűtlenbeavatkozásának logikus következményei olyan hatalmi egyen-súly-eltolódást nem idéznek elő a világban, aminek következté-ben egy nálánál erősebb9 ellensúlyozatlan ellenfelet kapott. A 8 Az Egyesült Államok 1951. évi költségvetése 66 milliárd, az 1952. évi 70 mil-

liárd az 1953. évi 78 milliárd dollár s mindennek 87 százaléka háborússzámla és fegyverkezési előirányzat.

9 Európa ereje, elsősorban Németország ereje nélkül az USA képtelen lesz le-győzni a Szovjetet.

131

német ellensúly elpusztítása következtében most már neki kelláttérnie az állandó fegyveres készenlétnek arra az állapotára, amimár két emberöltő óta falja az európai munka gyümölcsének s ez-zel az európai jólétnek nagy részét. A tandíj, amit a külpolitikaileckéért Mr. Lippman helyett10 az amerikai népnek kell évről évreszüntelenül fizetnie adó képében a hadfelszerelő gyárosok zsebei-be, igen súlyos lesz, s az amerikai aranykor jólétét éppúgy felfogja falni, mint az európaiét felfalta. S ebből mindaddig, míg aVersailles előtti centrális hatalmi statusquo helyre nem áll, nemlesz emelkedés.11

S mindez azért történt, mert az Egyesült Államok elnökénekés körének személyes szimpátiái és antipátiái voltak, mert idegenállamok polgárai közül egy bizonyos kategóriának12 sorsa ésmegbosszulása fontosabb volt neki, mint tulajdon hazájának jö-vője, és mert személyes ambíciója volt elpusztítani egy államren-det, amelyet gyűlölt és helytelennek tartott, s amely 8000 kilo-méterre volt Amerikától, hogy ott akasztathasson és egy népet"napi egy tányér levesen"13 éheztethessen. S hogy mindezt meg-tehesse, félrevezetett egy 140 milliós gazdag és gondtalan ésalapjában véve jóindulatú nemzetet. Ő informálásnak nevezte ezta hadjáratot, amit körülbelül 1939-ben kezdtek tervszerűen meg,éspedig olyan sikerrel, hogy amikor az ijesztő következményekjelentkezésekor agyvérzést kapott, népére, utódára és a világraegy végzetes "hunch" borzalmas kártyaadósságaképpen egy ször-nyű csődtömeg maradt.

Amerika népe – azonfelül, hogy az angolok és a franciákszámára megnyerte az első világháborút és ezzel lehetőségetnyújtott a versaillesi hiba elkövetésére –, nem oka a második vi-lágháborúnak.

Az első világháború rövid, de annál költségesebb kalandjaután, amelynek gyümölcseit szintén egy amerikai elnök világ-megváltó amatőrködése fecsérelte el, a csalódott amerikai nép a 10 Utalás Walter Lippman: U.S. Foreign Policy c. könyvére (1943) az izoláció

ellen.11 Németország nélkülözhetetlensége néhány év óta már az amerikai politika

előtt is nyilvánvaló.12 A németországi zsidóság.13 Roosevelt kifelezése a német néppel szemben.

132

legszigorúbb izolációt határozta el. Wilson megbuktatása és álta-lában a republikánus győzelem ennek volt az eredménye, ésHarding kormányzatának felfogását igen szabatosan fejezte ki azEgyesült Államok akkori londoni követe: az Egyesült Államokkormánya "választóinak tehát urainak elárulása nélkül nem tehetimeg és nem is akarja megtenni, hogy akár közvetlenül, akár köz-vetve, akár nyíltam, akár burkoltan bármi köze is legyen a Nép-szövetséghez, vagy az általa kijelölt, vagy neki felelős bármilyenbizottsághoz, vagy bizottmányhoz".

Az Egyesült Államok izolációs politikája – a nemzetközi le-szerelés kérdését kivéve – Roosevelt második elnökségének ide-jéig nem is tartalmaz semmi külpolitikai vonatkozást, még kevés-bé kezdeményezést, mert hiszen a "plátói" jellegű Kellog—Briand paktum naiv és ártalmatlan teoretizmusa nem volt külpo-litikai tett s főleg nem volt külpolitikai kötelezettség. A Wilson ésRoosevelt között eltelt 13 esztendő valóban a tudatos és szigorúizoláció korszaka volt, sőt Roosevelt első csonka elnökségénekideje is ennek a jegyében telt el, noha tapogatózások, kísérletekegy aktív külpolitikai magatartás irányába már megfigyelhetőkrészéről. Az amerikai nép izolációs álláspontja azonban olyan me-rev és szilárd volt, hogy az ellen még kísérletezni sem volt taná-csos, különösen annak, aki újra meg akarta választatni magát.

Roosevelt második elnökségének ideje az európai külpoliti-kai mozgolódások korszakára esik. A nacionalista és szocialistakibontakozás és a versaillesi "békemű" ellen élesedő kritika koraez a szuverenitásuktól megfosztott népek világában. Annak a fej-lődésnek a korszaka, aminek a versaillesi komplexumot teljesegészében e l u t a s í t ó Egyesült Államok elnöke, egészenfurcsa logikával személyes és szenvedélyes ellensége. Az Egye-sült Államok népe azonban nem az, úgy, hogy ebben a kérdésbena nép és az elnök határozott ellentétben állnak egymással. Az el-nök merész és más népekkel szemben tapintatlan és támadó meg-nyilatkozásait egyre gyakrabban illetik a "war-monger" kifejezés-sel, s mint a fejlemények később megmutatták, teljes joggal. Aspanyol polgárháború idején az amerikai nép annyira erősen akommunista jellegű köztársasági spanyol kormány ellen van,hogy törvényhozásilag tiltja meg annak számára a hadianyagszállítást. Roosevelt nem akar ebbe belenyugodni és már akkor

133

megkísérli a szembefordulást az amerikai közvéleménnyel a hír-hedt chicagoi "quarantine"-beszéddel, amit a közvélemény felhá-borodottan utasít el. Így születik meg az elhatározás az amerikaiközvélemény mesterséges átformálására.

A "quarantine"-beszéd viharos reakciójában megnyilatkozóamerikai véleménytől a jaltai egyezményig nagyon hosszú az út.És ezen a hosszú úton makacs és erőszakos következetességgel,merész alkotmánysértések és hazárd fait accomplik hosszú soro-zatával az a hanyag öltözködésű, cvikkeres nagydarab emberfogja az ösztönösen tiltakozó, húzódozó vonakodó amerikai népetvégigvonszolni és lépésről lépésre belehajszolni egy olyan külpo-litikai szituációba, amiből kikecmeregni többé nem lehet.

Az európai ügyekbe való beavatkozás nem volt amerikai ér-dek, hiszen ha voltak dolgok valóban, amiket távoli veszély fe-nyegetett, ezek a dolgok a századrészét sem érték annak amibe"megvédésük" már eddig is került. Az európai ügyekbe való be-avatkozás amerikai részről kizárólag annak a kategóriának voltérdeke, amelyet érdekekben éppúgy, mint érzelmekben és világ-nézetben Roosevelt az Egyesült Államok elnöki székében képvi-selt, és amely ellensége volt az új európai fejlődésnek. És, élén-ken visszaemlékezve azokra a mesterkedésekre, amikkel a fegy-vergyárosok és nemzetközi bankárok behúzták Amerikát az elsővilágháborúba, a Kongresszus hiába törekedett a semlegesség tör-vényes biztosítására. Annak a bizonyos kategóriának az európaifejlődési irányzat megsemmisítéséhez szüksége volt az EgyesültÁllamok lakosainak pénzére és vérére és Franklin D. Rooseveltügyessége, lelkiismeretlensége és energiája szállította azt.

2A tevékenység, amit Roosevelt a beavatkozás érdekében

1939-től 1942-ig kifejtett, éppen olyan merész volt, mint ameny-nyire nem volt egyszerű.

Akik visszaemlékeznek arra a készületlenségre, sőt valóság-gal könnyelműségre, amivel a lelkileg éppúgy, mint technikailag

134

készületlen Franciaország és Anglia14 megüzenték Németország-nak a háborút, a hadüzenők nyolc hónapi tétlen és tehetetlen vá-rakozásra (mert nyilvánvaló, hogy aki hadat üzen az háborút akarés annak támadnia kellene), a makacsságra, amellyel Anglia várta logikátlan, legalábbis logikátlannak látszó semmire, azok mamár tisztán láthatják, hogy a beavatottak tudták, sőt ebben teljesenbizonyosaknak kellett lenniök, hogy az Egyesült Államok be fogaz oldalukon avatkozni. Hiszen arra az esetre vonatkozóan, haennek biztos tudata n é l k ü l tették volna meg ezt a végzeteslépést, csak el kell az olvasónak képzelnie mi lett volna ezzel akét országgal, ha az Egyesült Államok és Oroszország n e mállnak az oldalukra. Az Egyesült Államok beavatkozását tehátmár 1939-ben tudta Churchill, tudta Roosevelt, tudta az érdek-csoport, amely körülvette. Csak az nem tudta, amely azt képzeltemagáról, hogy ő az ura a döntésnek a demokratikus Amerikában:a nép, amely mit sem sejtve élcelődött a "phony war" felett.

Természetesen, ha Roosevelt 1939-ben azt mondta volna,hogy az Egyesült Államoknak be kell lépnie a háborúba, alighamaradt volna meg az elnöki székben és aligha választották volnameg újra. A "quarantine"-beszéd óta azonban megtanulta ez azerőszakos autokrata, hogy az amerikai népet az autonómia illúzi-ójában meg kell hagyni. Ennek megfelelően egy olyan áthangolópropaganda indult meg és olyan bel- és külpolitikai tényekethoztak tervszerű egymásutánban létre, amiknek végülis automati-kusan kellett a háborúba való belépést eredményezniök, s amit anaiv és egyszerű amerikai átlagintellektus nem vett észre.

Előbb általában a külpolitikáról, s arról sem alkalmazott, ha-nem csak elméleti alapon jelennek meg művek. Azután a külpoli-tikai tevékenység nélkülözhetetlenségéről, a külpolitika elhanya-golásának súlyos veszélyeiről, az izolációs politika helytelenségé-

14 Franciaország és Anglia megdöbbentő készületlenségéről roppant nagy angol

és francia irodalom számolt be azóta. A francia készületlenségről megdöb-bentő erejű beszámoló olvasható Edward L. Spears vezérőrnagynak az an-gol kormány részéről a francia vezérkarhoz delegált összekötőtisztneknemrég megjelent Assignment to Catastrophe c. könyve "Prelude to Dun-kirk July 1939-May 1940" c. első kötetében (Heinemann kiadás, London,1954), valamint de Gaulle: "The call to Honour" c. 1955-ben megjelentkönyvében is (Collins kiad., London)

135

ről kezdenek cikkeket, tanulmányokat, könyveket kiadni, majdvégül az Egyesült Államok "veszélyeztetett" érdekei kerülnekóvatosan sorra, amiket minden körülmények között meg kell vé-deni. A propaganda tehát nagyon óvatos, különösen mert Roose-velt 1938-ban még egyszer kiesett a szerepéből, amikor a zsidókellen Németországban életbeléptetett rendszabályok miatti dühé-ben az Egyesült Államok berlini követét visszahívta. A tett annakvigyázatlan elárulása volt, hogy Roosevelt és kormánya mélyenérdekelve van zsidó vonatkozásban, s ennek a gesztusnak fenye-gető reakciója támadt az amerikai közvéleményben. Viszont ép-pen ezen reakció sajtóleküzdése vezeti be a fascizmus elleni pro-pagandakampányt, ami óriási apparátussal folyik, egyre erősebbéválik, és hogy milyen eredményeket ér el az amerikai tömeglélek-ben, azt elképedve tapasztalták az európaiak az amerikai katonákhihetetlen elfogultságán és rosszul értesültségén a megszállás elsőéveiben.

A propagandatevékenységnél is fontosabbak azonban a poli-tikai tettek. A "cash and carry",15 bármennyire semlegesnek ésártatlannak látszik is, még csak egyetlen szótöbbséggel megy átnagy nehezen a Kongresszusban, noha teljesen neutrális dolognakvan tálalva, hiszen azt, hogy m e l y i k félnek adnak készpénz-árút, már az amerikai nép és a kongresszus nélkül intézik el akormány és a cégek. S így válik a "semleges" cash and carry gya-korlat az első pozitív ellenséges lépéssé Amerika részéről a kéthadviselő tábor egyikével szemben.16 Már pedig ez az ellenségeslépés igen súlyos, sőt döntő jelentőségű, hiszen a háború: anyag-háború.

Innentől kezdve a fejlődés rohamos és törvényszerű pontos-sággal következik. A cash and carry által megkárosított háborúsfél értelmi reakcióit és védekezését – a blokádtörekvések voltakezek Németország részéről – valamint a brit ellátási zavarokatmár ki lehet színezni és használni a hangulat irányítására, amit asajtón és rádión kívül különösen a hét millió amerikai zsidó végez

15 A háborús feleknek készpénzért "ab Amerika" eladható árú törvénye, amely a

hadban álló országok számára való hadianyagszállítási tilalmat oldotta fel.16 Németek nem kapnak árút.

136

fáradhatatlanul. S valóban, a „lend lease"17 már tekintélyes szó-többséggel megy keresztül 1941 márciusában a kongresszusban.

Ezekkel az egyáltalán nem semleges gazdasági intézkedések-kel párhuzamosan egyre intenzívebb külpolitikai tevékenységfolyik kezdettől fogva az amerikai nép háta mögött. Ez kétirányú.Az egyik Oroszország elcsalogatása Németország oldaláról, a má-sik a szorongatott angol kormány, pontosabban Winston Chur-chill állandó biztatása az amerikai katonai segítség ígéretével. Azelső manővert Sumner Welles külügyminiszterhelyettes vezetiOroszország gazdasági támogatásának megszervezésével már afinn háború idején, amikor Oroszország ellen az amerikai felhá-borodás a tetőpontján van s a nép félrevezetésére az elnök ispuffogó frázisokat mond az oroszok ellen miközben egymásutánadja ki a szovjet termelést támogató intézkedéseket és már seré-nyen konstruálják a szovjet szabványokra méretezett szerszámgé-peket Amerikában. A második manőver központjában magaRoosevelt áll, aki állandóan biztosítja Churchillt, hogy bármi tör-ténjék is vele, ő minden áron és minden eszközzel bele fogja vin-ni az Egyesült Államokat a háborúba.18 Természetesen a háborúselőkészületek is egyre nyíltabban folynak, már 1940 óta és termé-szetesen a közvélemény előtt úgy szerepelnek, mint "védelmi"intézkedések. Sőt, az Egyesült Államok, amely semlegességét alend-lease óta gyakorlatilag már elvesztette, 1941 januárjában,anélkül, hogy hadat üzent volna, a k t í v e is belép a háborúba,amikor az Egyesült Államok afrikai fegyveres inváziójának kato-nai előkészítését a szigorú semlegesség fejében a németektől ke-gyelmet kapott franciák egy részének együttműködésével meg-kezdi.

A tengelyhatalmak ellen 1941 januárjától kezdve igazában a"semleges" Egyesült Államok harcol, nemcsak a háború leglénye-gesebb követelményének, az anyagnak szállításával, nemcsakOroszország átcsalogatásával és gazdasági és hadianyag-támogatásával, nemcsak az afrikai invázió katonai előkészületei-vel, hanem a Németországgal szemben egyre agresszívebb for-

17 Áruhitel nyújtásáról szóló tótvény.18 V.ö. Churchill i.m. 21. lap, amely 1941. jan. 10-érő1 egy ilyen elnöki üzenet-

ről számol be.

137

mákat öltő, kötekedő magatartásával is. A fent felsoroltakon kívülaz u.n. Biztonsági Zóna megalkotásával az Atlanti-óceán egy bi-zonyos sávját gyakorlatilag amerikai felségterületnek nevezi ki saz "Egyesült államok biztonsága" érdekében onnan egyszerűenkitiltja a tengelyhatalmakat, majd azután 1941. április 11-én kije-lenti, hogy ez a biztonsági parti sáv egészen az angol felségterülethatáráig terjed, megszállja Izlandot, vagyis gyakorlatilag az At-lanti-óceánt egyszerűen – elkobozza a németektől. Sőt, mikor ezsem használ, és a németek ember feletti fegyelmezettséggel mégezt is lenyelik, Franklin D. Roosevelt még attól sem riad vissza,hogy megengedi, hogy angol hajók és angol hadianyag az Egye-sült Államok s e m 1 e g e s lobogója alatt futhasson a tengeren,azért, hogy ennek magától értetődő megtámadását, mint "felhábo-rító német provokációt" mutogathassa az amerikai közvéleményelőtt.

Mikor aztán az Egyesült Államok által egyre ijesztőbb for-mákban szorongatott Németország előtt nyilvánvalóvá válik,hogy a Szovjet a német kimerülésre vár, hogy aztán intakt erejé-vel ő váljék a helyzet urává, s így az orosz-német szövetségi vi-szony teljesen elromlik, sőt a két szövetséges szembefordul,Harry Hopkins vezetésével egy amerikai bizottság azonnalMoszkvában terem és feltétel nélkül felajánl "minden elképzelhetősegítséget"19 a Szovjetnek azok ellen a németek ellen, akikkel azEgyesült Államok n i n c s hadiállapotban. Egyidejűleg pedigerélyesen hozzálát egy angol-orosz szövetség létrehozásához is.

Mielőtt áttérnénk annak a magánháborúnak francia fejezeté-re, amit Franklin D. Roosevelt és a köréje csoportosuló zsidóságaz Egyesült Államok népe és annak akarata ellen olyan mesterienés olyan következetesen folytatott a roosevelti politika orosz feje-zeténél némi kiértékelést kell végeznünk, európai szempontbólkülönösen.

Az amerikai politika orosz fejezete a nagy európai katasztró-fa legmegdöbbentőbb eleme és Roosevelt történelmi felelősségé-nek legsivárabb részét jelenti.

Nem csupán arról van ugyanis szó, hogy egy szövetségest át-csábítottak az ellenfél táborából a magukéba, mert ez, mint a po- 19 Sumner Welles szavai a "The Time for Decision" c. idézett könyvéből.

138

litikai ügyesség figyelemreméltó teljesítménye önmagában mégimponáló is lehetne – különösen ha nem lett volna olyan könnyűfeladat, mint amilyen volt – és ha a kétes tisztaságú fegyvert meg-ragadhatta az ellenfél, miért ne ragadhatták volna meg ők is? Az,ami ezt a dolgot feltétlenül elmarasztalja a történelmi értékeléselőtt, egy csomó tiltó körülmény végzetes és tudatos semmibeve-vése, sőt mi több, kihasználása.

Az oroszok átállításával kapcsolatos amerikai "siker" alapjaés kiindulópontja az a tény, pontosabban annak a ténynek kihasz-nálása, hogy a német-orosz szövetség amibe, mint á t m e n e t im e g o 1 d á s b a mellesleg az angol-francia fenyegetés haj-szolta bele a feltétlenül antibolsevista jellegű és az első perctőlkezdve és tisztán és elvitathatatlanul keleti expanzióra törő németpolitikát – természetellenes volt, ennélfogva megváltoztatható.Churchill memoárjai világosan előadják, hogy az angolszász po-litika tudta és számolt azzal, hogy a német-orosz szövetség németrészről c s a k á t m e n e t i és az angolok által előidézett po-litikai szükség által kikényszerített tény. Ezzel szemben az angol-szász-orosz szövetkezés nem volt átmeneti, hanem véglegesnekszánt tény, amit nemcsak a háború utáni rendezés, hanem az azótaeltelt idő is mutat, s az amit mutat, abban kulminál, hogy a Szov-jet diktatúra angolszász részről való automatikus megtámadása -elmaradt. Sőt, nemcsak átmeneti nem volt, hanem a német fenye-getés által kizsarolt tény s e m volt, mert hiszen nem a németekfenyegették a nyugati hatalmakat azonnali hadüzenettel a lengyelkonfliktus esetén, és nem a németek üzentek hadat a nyugati ha-talmaknak, hanem megfordítva. Churchill memoárjai azt is elő-adják, hogy az angolszász politika tudatában volt annak is, hogy anemzetiszocializmus leszámolásra készül a bolsevizmussal, és azangolszász diplomácia minden eszközt felhasznált, hogy ezt aSzovjet is megtudja,20 amennyiben nem tudná.

Az angolszász politika tudta azt is, hogy a Szovjetnek ambí-ciói vannak a Balkánon és a Földközi-tengeren, s ezek az ambíci-

20 Erről bőségesen ír Sumner Welles akkori USA külügyminiszterhelyettes „The

Time for Decision c. könyvében de ugyanezt mutatja ki gazdag diplomáciaianyaggal Robert A. Theobald amerikai tengernagy 10 évvel az előbbi utánpublikált „The Final Secret of Pearl Harbour” c. könyve is.

139

ók európai és angol érdekeket fenyegetnek,21 és a Szovjet ezen aponton is ellentétben áll az ugyancsak Balkánra törő német politi-kával. Láthatta azt is, legalábbis látnia kellett volna, hogy mind azantibolsevista, mind a földközi tengeri német ellenszegülés azorosszal szemben európai érdek és szerencse, sőt amennyiben errea kettőre Anglia nem volna képes – angol érdek és angol szeren-cse is. S lám, ennek a körülménynek ellenére Franklin D. Roose-velt, s vele Churchill is, mégis ezeket az európaellenes orosz ten-denciákat építi bele a németellenes politikába, illetőleg, ami több,a németellenes háborúba.

A Roosevelt—Churchill politika tehát még angolszász kiin-dulópontból szemlélve is kockázatos és azonkívül megdöbbentő-en a r á n y t a l a n ,

Magán viseli az elhibázott alaptétel és a logikátlan kiindulásirgalmatlan szillogizmusának összes logikus és szükségképi kö-vetkezményeit. Nyugat-Lengyelország megvédésére, vagyis azezt birtokbavenni akaró német gesztus következtében várhatónémet erőnövekedés megakadályozására, még pontosabban egykésőbbi angol inferioritás bekövetkezésének elhárítására háborútvezetnek a németek ellen, de ugyanakkor közvetlen és vitálisföldközi-tengeri és balkáni érdekeket hajlandók kockára vetni az-zal, hogy egy preventív szovjetellenes háború folyamán – amit anémetek akarnak megcsinálni Anglia helyett – felerősítik a leg-vitálisabb angol érdekeket immár egy évszázada állandóan fenye-gető ellenfelet, vagyis22 az angolok hajlandók inprioris helyzetbekerülni Oroszországgal szemben.

A második világháborúhoz vezető angolszász politika igazo-lására felhozott az az állítás, hogy egy győztes Németország maugyanolyan veszélyt jelentene a világra, mint a győztes Oroszor-

21 De amennyiben mégsem tudta volna, most már megtanulta. S talán arra is rá-

jött immár, hogy Szuez akárkié lehet, a németeké is, csak egyedül oroszkézbe nem szabad esnie.

22 Anglia földközi-tengeri pozíciójának elvesztése sokkal súlyosabb inferioritástfog jelenteni számára, mint a lengyel területekkel megnövekeded németerő jelentett volna, hisz egy erős Németország csak hatalmi kérdés, de aföldközi-tengeri pozíció exisztenciálls fontosságú, s hogy ez mennyire ígyvan, a szuezi konfliktussal megindult földközi-tenger fejlődés végén, nemnagyon sokára, látni fogja az olvasó.

140

szág, egyszerűen képtelenség, és csak azért nem kapott még eddigugyanolyan kézzelfogható és letagadhatatlan cáfolatot, mint atöbbi ürügyek, mert a "volna" kézzelfoghatóan sem nem bizo-nyítható, sem nem cáfolható. Nem vitás ugyanis, hogy egy oroszerőnövekedés, vagy ha úgy tetszik egy bolsevista erőnövekedéssemmivel sem volt kevésbé fenyegető a világra, mint egymegnövekedett Németország nemzetiszocializmusa, és ha meg-engedhető volt az előbbinek minden eszközzel való támogatása ésezzel Európa szabadságának kockára vetése, akkor érthetetlen,logikátlan és aránytalan az a rettentő erőfeszítés, amit az utóbbi-val szemben elkerülhetetlennek állítottak, hiszen az sem lehet vi-tás, hogy egy világháborúban ki nem merült Brit Commonwealthés az Egyesült Államok ma sokkal könnyebben volna képes ellen-súlyozni egy megnövekedett Németországot, mint a győztesSzovjetbirodalmat a jelenlegi háborús kimerültség állapotában,arról nem is beszélve, hogy Németország földrajzi fekvése, vi-szonyai és népsűrűsége következtében sokkal sebezhetőbb kato-nailag és gazdaságilag egyaránt, mint a határtalan területű és ki-meríthetetlen nyersanyagforrásokkal rendelkező szovjetállam.

De még ha egy keleti irányú német terjeszkedés valóban "vi-láguralmi" programot jelentett volna is, amit minden áron megkellett előzni, akkor sem jelentett volna egy német kontinentálisuralmi program ("világuralomról" adott világunkban beszélniegyszerűen nevetséges a német esetben) még csak megközelítőensem olyan súlyos veszélyt és olyan elviselhetetlen formát, mint azorosz. Nemcsak azért nem, mert a német nemzetiszocializmus tá-volról sem ígért olyan radikális társadalmi átalakítási programot,mint amilyenre az orosz marxizmus készül, hanem azért sem,mert az előbbinek hordozója határtalanul műveltebb nép azorosznál, létszáma nem sokkal több, mint egyharmada az orosz-ságnak és egynegyede a szlávságnak, és esetleges uralma egy Eu-rópán belül, nem pedig egy Európán kívüli kategória uralmát je-lentette volna. Egy német "uralom" problémája tehát még Európaszámára is így viszonylik egy orosz uralom problémájához. Ame-rika és népe számára viszont egy ilyen probléma egyszerűen nemlétezett. Egy német nemzetiszocializmushoz expressis verbis né-metekre lett volna szűkség Amerikában ahhoz, hogy az ott ve-

141

szélyessé válhassék, a nemzetközi kommunizmusnak azonbannincs feltétlenül szüksége oroszokra.

Mindez azonban a roosevelti mű karakterének csak az eny-hébbik oldala. A súlyosabbik oldala az az elképesztő pozitívum,hogy a német imperializmus, a német diktatúra, a német antide-mokrácia irgalmatlan legázolásával egyidejűleg l e h e t e t t , ésösszeegyeztethető volt az amerikai ideálokkal az orosz imperia-lizmust, az orosz diktatúrát és az orosz antidemokratizmust min-den eszközzel, a kapitalizmus minden erejével támogatni. A mér-hetetlenül súlyosabbik oldal tehát az attitűd lényege maga, az akörülmény, hogy a nemzetiszocializmus, vagy ha így jobban tet-szik a hitleri imperializmus tífuszgócának megsemmisítésére abolsevizmus, vagy ha így jobban tetszik a szláv imperializmuspestisét zúdítja ez az amerikai ember Európára. Az, amit Roose-velt orosz vonatkozásban csinált, egy baktériumháború tipikus ésa hiroshimai embertelenségnél is megrendítőbb alkalmazása volt.Az a tény, hogy a bolsevizmussal, ezzel a baktériumfegyverrelmegsemmisítették a nácizmus tífuszfészkét, de hogy Európa ésbenne Anglia és az angol nép túléli-e a bolsevista p e s t i s t ,amely 1942 óta angolszász kezek által Európára szabadítva mégcsak ezután fogja elérni tombolásának tetőpontját, aggasztóankétséges. Az azonban nem kétséges, hogy a Roosevelt—Chur-chill-féle "baktérium-politika" az európai történet leghazárdabb éslegkatasztrófálisabb tette volt, amit a romba döntött, koldusbotrajuttatott, védtelenné és kiszolgáltatottá tett földrész lakói szemé-ben nem ment semmiféle pillanatnyi kényszer és nem igazolsemmiféle angolszász érdek. Hazárdjátékot játszani csak a s a j á tpénzünkkel szabad, sőt erkölcsileg még azzal sem. Egy angol-francia vereség, mint a könnyelmű hadüzenet büntetése, lehetettvolna szomorú Angliára és Franciaországra, esetleg lehetett volnasajnálatos néhány európai nép szempontjából, de ami ennek elhá-rítására történt, az már eddig is megrendítően többe került, mintamennyit az angol szupremácia és az angol presztízs nemhogy akontinens lakóinak, hanem magának az angol embernek is meg-

142

ér,23 és amibe az még majd ezután kerülni fog az egy világkataszt-rófa maga.

Az Egyesült Államok tevékenysége a semleges maszkjábankárosabb, veszélyesebb és támadóbb, mintha nyíltan volna hadvi-selő. Sőt, ez a tevékenység egyre kihívóbb is, és célja nyilvánva-lóan az, hogy a tengelyhatalmak egyike támadja meg, s ígyRoosevelt és kormánya eljátszhassa a közvélemény előtt az ártat-lanul megtámadott szerepét. Az egyre elviselhetetlenebb agresz-szióra a német admiralitás sürgeti a kormányt, hogy a nyilvánva-lóan németellenes és egyáltalán nem semleges amerikai tengerimagatartás ellen alkalmazzanak ellenrendszabályokat, a németkormány azonban, fogcsikorgatva bár, de nem engedélyezi ezt,hiszen tudja, hogy Roosevelt és klikkje éppen ezt akarja.

Ilyen magatartás után és ilyen körülmények mellett Roose-velt képes a következőket mondani az amerikai népnek 1941május 27-én; "A háború közeledőben van magának a nyugati fél-tekének széleihez... Öngyilkosság volna megvárni, míg a németeka kerítéseinkhez érnek..." Ezzel a szegény fenyegetett EgyesültÁllamok számára elrendeli a hadikészültséget. S a "nyugati félte-kéhez közeledő háború" roosevelti frázisának igazi értékét kifeje-zően világítja meg a tény, hogy negyven nappal később az Egye-sült Államok hadereje megjelenik Izland szigetén, amely pedigtudvalevően nem a nyugati féltekén van, s az afrikai partraszálláskatonai előkészületei is a befejezéshez közelednek, és Afrikaszintén nem a nyugati féltekén terül el.24

A népek nagy verekedésében az Egyesült Államok tehát az abizonyos kívülálló, aki az egyik félnek hátulról adogatja a töltöttrevolvereket, a másik félnek meg széket lök a lába elé, hogy fel-bukjon, aki felhúzott pisztollyal már ugrásra készen áll az egyikfél háta mögött és lesipuskásokat bérel fel a másik ellen, szóval őaz "ártatlan" semleges, aki aztán felháborodva mossa kezeit, mi-kor a szorongatott "ellenség" kínjában végülis rárohan. Erről írtaChurchill a The Grand Alliance c. könyvében a már idézett soro- 23 A fontsterling inflációja megállíthatatlanul tart. Ma a font vásárlóértéke már

csupán egy n e g y e d r é s z e a 10 évvel előttinek.24 De nem a "nyugati féltekén" történnek azok a roosevelti intézkedések sem,

amelyek szintén az oroszok ellen készülődő japánokat lépésről-lépésre be-lekergetik a hadüzenetbe. V.ö. Robert A. Theobald i. könyvét.

143

kat: "Valóban, láttuk hány olyan amerikai akciót lenyelt (Hitler),amelyek bármelyike elégséges okul szolgálhatott volna egy hábo-rúra".25 (Nürnbergben az Egyesült Államok bírája is ott ült, ítélnia német "háborús bűnösök" felett és Japánban amerikaiak lettekbírái a japán "háborús bűnösöknek".)

Sőt, ha majd Franklin D. Rooseveltnek és társainak tevé-kenységéről a diplomáciai akták egyetlen szintézisben napvilágotlátnak egyszer és ennek a szintézisnek a végére odanyomatjákmajd az Atlantic Chartert, megdöbbenve fogja majd látni a mi-énknél igazabb, becsületesebb és tárgyilagosabb nemzedék annaka játéknak karakterét és körvonalait, amit ez az ember, nemcsakidegen nemzetekkel, hanem tulajdon népével szemben is játszott,hogy rávegye arra, hogy fiainak feláldozásán és elpusztíttatásánkívül irtózatos értékeket dobjon ki az ablakon egy olyan erő meg-semmisítésére, amelynek létezésére az Egyesült Államoknak nél-külözhetetlen szüksége volt,26 és egy olyan erő felnövelésére,amely az életére tör.27 Hogy miért jutalmazza mindezt díszsírhely-lyel, szoborral és dicsőítéssel az amerikai nép, nem tudjuk.

Mikor Franciaország vezetőinek könnyelmű hadüzenete28

következtében – ami a francia hadsereg technikai és a francia néplelki felszereletlensége mellett valóságos öngyilkosság volt – há-rom heti vergődés után megroppant derékkal összeroskadt ésfegyverszünetet kért, a németek erre azonnal késznek bizonyultaks az ellenségeskedés beszüntetésének egyetlen lényeges feltételerészükről a szabadnak meghagyott országrész t e l j e ss e m l e g e s s é g e volt a háború befejezéséig.

Ha az ember ezt a német gesztust összehasonlítja a casablan-cai kérlelhetetlenséggel, amely a németek erejének teljes meg-semmisítéséig folytatott háborút mondja ki, lehetetlenség nemlátni a különbséget a németek javára, de lehetetlenség meg nemlátni azt is, hogy a német háborús szándék nem Franciaország ésAnglia ellen, hanem Oroszország és a bolsevizmus ellen irányult, 25 W. Churchill: The Grand Alliance. 160. lap.26 Reméljük a NATO megszervezése és Németország amerikai pénzen való fel-

fegyverzése óta ezt nem kell bizonyítanunk.27 Remélhetőleg ezt sem kell bizonyítanunk.28 Franciaország és Anglia egymást bátorították bele a háborúba úgy, hogy

alapjában véve mind a kettő a másikra számított.

144

hiszen a német engedékenység gyakorlati alapja a Szovjet ellentervezett háború.

A vállalt francia semlegességet azonban Pierre Lavalon,Darlan admirálison és a 80 éves öreg katonán, a tragikus véget értPetainon kívül csak nagyon kevesen tartották meg. Az ellenféltőlkért nagylelkűség és kapott kegyelem ellenében a háború befeje-zéséig tartó időre adott francia parolát a modern francia nemzedéktekintélyesebb része nem tekintette becsületbeli kötelezettségnek,hanem úgy látszik csak barbár korok naív és elavult szokásának.Sőt a szótartás a szemükben úgy látszik bűncselekmény volt, mertaz öreg maréchalnak francia börtönben kellett elpusztulnia érte.Darlant meg (akit Winston Churchill könyveiben egyszerűen"piszkos Darlannak" nevez), pl. egyszerűen legyilkolták miatta.Pedig még azt sem lehet mondani, hogy az összeomlott Francia-ország népe kizárólag csak a német fegyverek nyomásának enge-dett, mikor fegyverszünetet kért, hiszen a tengelyhatalmak általképviselt jobboldali világnézetnek és politikának igen nagy volt atábora Franciaországban, és a nemzeti gondolattal és az antibol-sevizmussal rokonszenvező tömegek szemében a becsületessemlegesség a határozottan nagylelkű ellenféllel szemben egyál-talán nem volt ellenszenves. A francia nép hangulatának és állás-pontjának jellemzésére álljon itt néhány sornyi idézet SumnerWelles többször idézett könyvéből, aki még az összeomlás előtt,1940 márciusában Franciaországban eszközölt látogatása alkal-mával szerzett benyomásairól más egyebek mellett ezeket írja:

"A következő (Blum Leonál eszközölt látogatása utáni)napon Londonba utaztam. Távollétem alatt a franciasajtó megírta, hogy látogatást tettem Leon Blum volt mi-niszterelnöknéi. Amikor négy nappal később visszatértemPárizsba, a titkáraim becslése szerint mintegy háromezerlevél érkezett címemre amelyben franciák nem túlságo-san választékos formában tiltakoztak látogatásom ellen.A levelek túlnyomó többségét meglehetősen felháboro-dott és sértegető formában írták. Egy n é h á n y kö-zülük a szemrehányás mérsékelt szavaival volt szerkeszt-ve. Az összes leveleket azonban azért írták kizárólag,

145

amiért én, az Egyesült Államok elnökének képviseletébenlátogatást mertem tenni egy zsidónál.”29

A tragikus összeomlás előtti idők ezen hangulatát az angolokmagatartása a hadjárat alatt és azt közvetlenül követően csak mégjobban kimélyítette, hisz az angol kormány nemcsak kijelentette,hogy az adott helyzetben komoly segítséget nem képes és nemhajlandó a franciáknak adni, hanem maga is rátámadt kétség-beesett helyzetben levő szövetségesére, mérhetetlen elkeseredéstidézve elő a Mers-el-Kebiri majd később az oráni incidenssel afrancia népben.

A francia-német fegyverszüret tehát nem k i z á r ó l a g anémet fegyverek által kizsarolt, és egyoldalú tény volt, hiszen félFranciaországon kívül megvoltak még az afrikai területek, az ösz-szes gyarmatok, a flotta, és rendelkezésére állt még egy tekinté-lyes hadsereg is, azon felül, hogy az afrikai területen megvolt alehetőség és a szükséges idő is meglett volna az erők újjárendezé-sére, és a harc folytatására. A fegyverszünetben adott francia be-csületszó tehát hasonlíthatatlanul önkényesebb, szabadabb és füg-getlenebb mérlegelés alapján született, mint pl. a versaillesi béke-diktátumok elfogadása annakidején.30

A szabadnak meghagyott Vichy-Franciaország "semlegessé-gét" és adott szavát a "semleges" Egyesült Államok úgy haszno-sította, hogy a vichy-i francia kormánynál akkreditált amerikaikövet, William D. Leahy admirális vezetése alatt a kontinensenéppúgy, mint a francia birodalom afrikai területein az amerikaikonzulok és ügyvivők intézték az Egyesült Államok hadi előké-születeit, továbbították a németektől kikémlelt hadititkokat, hív-ták létre a francia katonatisztek Petain háta mögött eszközöltszervezkedést, készítették elő az amerikai haderő afrikai, hadüze-

29 Sumner Welles: The Time for Decision, 157. lap. A francia felháborodás és

tiltakozás Ruosevelt külpolitikai akciója és Sumner Welles franciaországilátogatása ellen egyébként jellemző és elgondolkodtató tünet, és még jel-lemzőbb, hogy Sumner Welles könyvében mélységesen fel van háborodvaazon, hogy a franciák saját hazájukba mernek másként gondolkozni, mintők – Amerikában.

30 A versaillesi békediktátumokat egy könyörtelen éhségblokáddal zsarolták kiNémetországtól, Ausztriától és Magyarországtól.

146

net nélküli támadását, s mindezt a diplomáciai státussal és terüle-tenkívüliséggel visszaélve.31

Itt a franciák részéről sokkal flagránsabb szerződésszegésrőlvan szó, mint amilyennel olyan nagy felháborodással vádolta meg1937-ben Roosevelt a versaillesi szerződésre célozva a németeket.Itt flagránsabb beavatkozásról van szó a más nemzetek belsőügyeibe, mint a Francoéknak nyújtott segítség volt annak idején,hisz az Egyesült Államok diplomáciai személyzete az ellen akormány ellen dolgozik, amely azt akkreditálta. Itt sokkal igazab-ban és teljesebben jelent idegen területre való behatolást az ame-rikai haderő attitűdje, mint az önkéntes magánalakulatok jelentke-zése volt annakidején Spanyolországban. Mindenesetre ha az ol-vasó most visszalapoz, és újra elolvassa a "quarantine"-beszédidézett részeit, rendkívül közvetlen élménye támad arról, hogy kivolt Franklin D. Roosevelt és mi az a hipokrízis.

Mikor aztán mindezek után, az ellenségeskedés, a gyűlölkö-dés és az aktív károkozás és a megrohanásra való 18 hónapi ame-rikai előkészület után, pontosan ugyanazon az alapon (csak száz-szor indokoltabban), amit Roosevelt úgy fejezett ki 1941.május27-én, hogy "öngyilkosság volna addig várni, míg kerítéseinkhezérnek", a tengelyhatalmak kénytelenek voltak formális hadüze-nettel megtámadni az Egyesült Államokat, Roosevelt kormányamély felháborodással közölte az amerikai néppel, hogy az Egye-sült Államokat "g a l á d " támadás érte és a tisztánlátástól lelki-ismeretlen eszközökkel megfosztott amerikai becsületesség ezenfel is háborodott. Valóban, az Egyesült Államok úgy került abba anem tálrokonszenves szerepbe, amit a megrendítő európai tragé-diában játszott, hogy az amerikai nép tulajdonképpen nem is tu-dott róla. Az amerikai nép csak fiait áldozta rá, a pénzét pocsé-kolta el benne és a történelmi felelősséget viseli majd érte. A tett:Franklin D. Rooseveltnek és körének tette volt.

És ebben a hangsúly most nem is azon van, hogy Rooseveltés köre mit követett el az Egyesült Államokkal hadiállapotban n e

31 Ezt a tevékenységet Sumner Welles akkori helyettes külügyminiszter adta elő

már idézett "The Time for Decision" c. könyvében, de elbeszéli később W.Churchill is. A Szovjet követségek mostani magatartása egyszerűen csakennek az amerikai magatartásnak a lemásolása.

147

m álló országokkal szemben. Még csak nem is azon, hogy mind-ezt hadüzenet, sőt ok nélkül, és semlegességével v i s s z a é l -v e művelte. A hangsúly itt azon van, hogy Roosevelt mindeztaz amerikai népakarattal, az amerikai nép álláspontjával szemben,és az amerikai alkotmány megsértésével, a hadügyi kormányzástitkosságával visszaélve követte el. És azon van, hogy az izolációspolitikát kívánó, izolációs érdekű és határozottan békés nemzet defacto támadóvá lett, még pedig olyan lovagiatlan formában, amitmég a cowboy-regények etikája és judíciuma is felháborodottanelítél. Sumner Welles írja: "Csak egy felvilágosított közvéleménytlehet felelősnek tekinteni tetteiért". S ez az amerikai felelősséget anép válláról, a Rooseveltek, a Sumner Wellesek, a HarryHopkinsok, a White-k, a Trumanok. a Morgenthauk és társaikvállára helyezi át.

3.Ez volt hát Franklin D. Roosevelt szerepe az Egyesült Álla-

moknak a második világháborúba való bevonszolása terén, s en-nek a szerepnek a lényege az, hogy e nélkül a "phony war" mint"phony war" ért volna véget.

A háború epidémiájának szétterjesztésében vitt döntő szere-pénél is végzetesebb volt azonban a quarantine-beszéd szerzőjé-nek tette a világháború likvidálásával és Európa feláldozásávalkapcsolatban. S ez Roosevelt felelősségének második része. En-nek a tettnek tengelyében Roosevelt végzetes probolsevizmusaáll.32

Két megmagyarázhatatlan, sőt megdöbbentő tény jellemzi ezta második roosevelti tettet. Az egyik az, hogy félreérthetetlen tü-netek és félremagyarázhatatlan tapasztalatok hosszú sora ellenére,számtalan óvás és figyelmeztetés ellenére, a hármas játékban egy-re alárendeltebb szerepet vivő Winston Churchill minden igyeke-zete ellenére, vakon és Európát teljesen és tökéletesen kiszolgál-tatva, minden józan meggondolás és köteles előrelátás félretéte- 32 A szerző kénytelen ezt a kifejezést használni. Ha ugyanis a hitleri német ál-

lammal való fegyverbarátság pronácizmus, amelyért Középeurónábanakasztófa és a világközvéleményben gyalázat jár, akkor a szovjet fegyver-barátság probolsevizmus.

148

lével és az európai népek sorsával szembeni teljes közömbösség-gel bízott Sztálin Józsefben és minden óvatosságot eldobva bízotta bolsevizmusban, mégpedig olyan elképesztő mértékben, amirejóhiszemű magyarázat egyszerűen nincs. A másik, hogy az ő u.n.személyes varázsát, intucióját és átlagos szellemi képességeit,mint általában életében mindig, most is végzetesen túlbecsülte, ésszemélyes véleményének érvényét elébe helyezte minden tény-nek, minden tapasztalatnak, a nálánál határtalanul műveltebb, ta-pasztaltabb és intelligensebb Winston Churchill akaratának is.

Ha az ember szemlét tart az anyag felett, ami Franklin D.Rooseveltnek a d ö n t é s e l ő t t az álláspont és a követendőeljárás meghatározásához mint konkrét tényállás és logikai tá-maszték rendelkezésére állt, s ennek végére odailleszti a döntést,meg kell döbbennie.

A támpontok sorozata, mint láttuk, Leninnel, bolsevista vé-rengzésekkel, egy nemzet középosztályának fizikai megsemmisí-tésével, majd utána 20 millió kulák kifosztásával és a Kommu-nista Internacionálé fenyegető tevékenységével kezdődik, ame-lyekről Rooseveltnek pontos és teljes tudomása volt. Figyelmenkívül hagyva William C. Bullitt "antikommunista" jelentéseit, is-merte Joseph E. Davies jelentéssorozatát a rejtelmes orosz "tisz-togatási" pörökről, a vádlottak titokzatosan engedelmes viselke-déséről, meglepő beismeréséről, a tünetekről, amiket MindszentyJózsef magyar hercegprímás pöre óta olyan jól ismer a világ, samelyekkel kapcsolatban még az oroszbarát Davies sem titkoltaazokat a megfigyeléseit, értesüléseit és gyanúját, hogy a foglyokatelőzetesen "preparálták" a tárgyalásokra. Aztán ott volt Finnor-szág megtámadása, a balti államok esete, megannyi világos pél-dája és bizonyítéka ugyanannak az imperializmusnak, ami miattNémetországot olyan kérlelhetetlenül kergette a megsemmisülés-be. Ismerte a tűrhetetlen orosz besúgó-rendszert, az elviselhetet-len ellenőrzést, amit az NKVD gyakorolt minden orosz felett; azta rendszert, ami mindenben kiáltó ellentéte volt annak az életesz-ménynek, amit Amerika és demokráciája vallott és képviselt,aminek érvényéért állítólag harcba szállt, s amelynek sokkal elvi-selhetőbb német formáját az emberiség elleni tűrhetetlen me-rényletnek állította. Ismerte az egyén rabszolgaságát és elnyo-mottságát a kollektivizált orosz világban; a parlamentáris és de-

149

mokratikus autonómia, a munka-, sajtó- és lelkiismereti szabad-ság t e l j e s hiányát, ismerte a vallásellenes álláspontot, az is-tentelenség programatikus hirdetését. Pontos tudomása volt a bol-sevista világszervezet fenyegető tevékenységéről, s végül, hogy aháttér felvázolása teljes legyen, tapasztalta annak a Szovjetnekpolitikai erkölcsét, módszerét és hitelképességét, amely egy évvela német-orosz szövetség megkötése e l ő t t németellenes szö-vetséget ajánlott fel b i z o n y o s j u t t a t á s o k ellenében.Amit az amerikai propaganda ma ír az oroszokról, azt Rooseveltés környezete 20 évvel ezelőtt tudta.

Ez tehát a támpontokat nyújtó dús és tartalmas háttér. S egyembernek, aki olyan sokat és olyan tévedhetetlenül volt képes ol-vasni a titkos német gondolatokból és "világuralmi szándékokból"konkrét bizonyítékok nélkül is, és aki minderre olyan felháboro-dottan reagált és olyan súlyosan elítélte a német népet, ez a háttérnagyon sokat kellet, hogy elmondjon egy világbéketerv oroszesélyeit illetően.

És erre a háttérre kerülnek rá a közvetlenebb adatok.A Németországgal folytatott 1940 novemberi tárgyalásokon a

Szovjet a további hűség ára fejében a már addig megkapott360.000 négyzetkilométeren felül kívánta Finnországot, Románi-át, Bulgáriát és a Dardanellákat, vagyis azt, amit aztán későbbRoosevelttől bővített kiadásban követelt é s m e g i s k a -p o t t . Az Egyesült Államok elnöke arról is tudott, sőt az "át-csalogatás" arra volt felépítve, hogy ők megadják, amit a németekmegtagadtak...

A Teherán előtti hónapokban tele volt a nyugateurópai ésamerikai sajtó a másfélmillió deportált lengyel sorsa felőli felvi-lágosítás követelésével, akiket Szibéria nyelt el, s akiknek sorsát am a i n a p i g i s m é l y t i t o k f e d i . Ugyanakkor tör-tént a katyni borzalom felfedezése, s az, hogy az oroszok művevolt, a legcinikusabb proszovjet propagandista előtt sem volt két-séges, és nem volt kétséges Roosevelt előtt sem.33 Ugyancsak a 33 Churchill adja elő memoárjaiban hogy Jaltában Sztálin indítványozta 50.000

német tiszt tarkónlövését a győzelem után, s ezt az indítványt Roosevelt el-fogadta, sőt Roosevelt jelenlevő fia pohárköszöntőben lelkesen üdvözölte.Az indítványt csak Churchill megrendültségét, felháborodását és kétség-beesését látva ejtették el és vették le a napirendről azzal, hogy csak "tré-

150

Teheránt megelőző nyáron jelent meg az egész Amerikát megrázóbeszámoló 150 ezer szerencsétlen balti ember megrendítő sorsá-ról, akiknek fele asszony és gyermek volt. A beszámolók pontosadatokat közöltek az NKVD börtöneiben halálra kínzott 1817 sze-rencsétlen emberről meg a bírói eljárás nélkül elítéltek rettentőtömegéről. Ezek mind széltében- hosszában tárgyalt és Rooseveltáltal pontosan, mindenkinél pontosabban ismert tények, adatok ésbizonyítékok voltak arra nézve, hogy mi a Szovjet, mi a bolse-vizmus, kicsoda Sztálin és hogy mit jelent az, ha egy területszovjet "befolyás" alá kerül.

Franklin D. Roosevelt tehát m i n d e n n e l tisztában volt.Tisztában volt azzal, mi lesz a sorsa a 150 millió orosz kézre adottközépeurópai embernek, s tisztában volt azzal is, milyen rettentőhatalomra emeli Szovjetoroszországot, hisz az amerikai katonaiszakértők ezt már Quebec előtt memorandumban közölték vele. Avilágbéke, az emberi szabadság és a demokrácia, valamint a "fé-lelem nélküli élet" apostolát azonban, aki az 1938 őszén életbe-léptetett zsidóellenes háborús rendszabályok miatt a diplomáciaiérintkezést megszakította Németországgal, de viszont 400.000mandulaszemű amerikai állampolgárt egyszerűen elhurcoltatottFloridából és deportáltatott, mert a szerencsétlenek japán ősök le-származottai voltak, ezek a tények éppúgy nem érdekelték, mintelőbb a spanyol papok keresztre feszítése meg a spanyol apácákmegbecstelenítése. Megrendítő és katasztrófális volna az emberi-ségre, ha egyszer kiderülne és bebizonyosodnék, hogy azért nemérdekelték, mert Roosevelték szerint embertelennek lenni csak azsidókkal szemben nem szabad.

De amennyiben a felsoroltak esetleg nem lettek volna ele-gendők jóhiszeműsége számára, volt egyéb komoly támpontja is.A tisztábban látók, a józanok, az óvatosak, az emberség és nem avak gyűlölet alapján állók, az Egyesült Államok népének érdekeitnem pedig idegen állampolgárok egy bizonyos kategóriájának ér-dekeit képviselők kérlelték, figyelmeztették. Az Egyesült Álla-mok előbbi moszkvai követe, William C. Bullitt, aki maga is ademokrata párt tagja volt, tehát nem az ellenzékhez tartozott, sok

fáltak". Churchill sejteni engedi, hogy a dolog nem "tréfa" volt, hanem kí-sérleti léggömb.

151

fáradozás végén, utolsó kísérletképen terjedelmes memorandumotterjesztett Roosevelt elé, amelyben drámai nyomatékkal óvta azelnököt a szovjetbarátság politikájától és a szovjettel való szövet-kezéstől. S ennek az embernek, aki annyi fricska és semmibeve-vés után most végre világdimenziókban játszhatott és egy szomo-rú és véres történelmi pillanatra a churchilli méretezésű európaiszemélyiségek fölött érezhette magát, a felelete ez volt:

"Én nem vitatom sem az Ön által előterjesztett tényeket,sem azok logikáját. Megvan azonban az elutasíthatatlanérzésem, hogy Sztálin nem az a fajta ember. Harry(Hopkins) azt mondja, hogy ő más és nem akar egyebet,mint biztonságot országa számára. Én meg fogok adnineki mindent, ami lehetséges és nem fogok semmi ellen-szolgáltatást kérni. Noblesse oblige. 8 nem fogja megkí-sérelni, hogy valamit is annektáljon és a demokrácia ésa béke világáért fog együtt dolgozni velem".34

Egy nálánál messze magasabb intellektus logikus és cáfol-hatatlan elaborátumát saját "elutasíthatatlan érzésére" appellálvaelutasítani meglepő autokratizmus és egy obskurus múltú sze-méllyel szemben "noblesse oblige"-ra játszani kétségbeejtően os-toba politika volna még akkor is, ha Roosevelt valóban meg lettvolna győződve a helyességéről. De nem volt. S mikor Bullitt to-vábbi érveivel végleg sarokba szorította, s kimutatta álláspontjaképtelenségét, Roosevelt egészen gorombán és egy közönségeskártyás szlenggel intette le a volt nagykövetet:

"Ez az én felelősségem és nem az öné, és én meg fogomjátszani a magam "hunch"-ét".

És meg megjátszotta. Mindent és mindenkit félretolva aHarry Hopkinsok meg a Morgenthauk kategóriáján kívül. És ígyjött létre 1943 novemberében Teherán és 14 hónappal későbbJalta. És így jött létre a rombadőlt Európa, és így jött létre a Vas-függöny és a mögötte folyó szörnyű tragédia, és így jött létre az,

34 Tizenöt esztendő grandiózus tükrében egy egész világ látja ennek az ember-

nek vagy mérhetetlen vakságát, vagy mérhetetlen galádságát, Az idézetmellesleg W. C. Bullittól magától való.

152

ami azóta történt és ami feltartóztathatatlanul közeledik a roose-velti politika elképesztő csődje után.

Kétségtelen, hogy Roosevelt végzetes "hunch"-én és végzetesgyűlöletén kívül voltak egyéb körülmények is, amik fegyvereketjelentettek az oroszok számára az alkudozásban, amik nehézhelyzetbe hozták Churchillt, és nehéz helyzetet jelentettek volnaRoosevelt számára is, ha amúgyis nem állt volna az oroszok irántigavalléria álláspontján és már hiú és dacos következetességgel isnem maradt volna meg ezen az állásponton.

Ezek közül az egyik soha meg nem bocsátható, ijesztő hiba, acasablancai deklaráció volt a háborúnak a németek teljes meg-semmisítéséig való kérlelhetetlen folytatását illet. Ezzel a elhatá-rozással a nyugati hatalmak önmaguk politikai kötetlenségét kö-tötték gúzsba és adták a orosz politika kezére önmagukat, hiszenettől a perctől kezdve az orosz politikának nem kellett többé tar-tania attól, hogy zsarolási manőverét a nyugati hatalmak egy kü-lönbékével bármikor elbuktathatják. Sőt a casablancai döntésneka végső és totális megsemmisítésre irányuló volta amellett, hogykétségbeesett erőfeszítésre szorította a németeket, önmagábankáprázatos perspektívákat nyitott a Szovjet számára, hiszen csak agyűlölet és a szenvedély elvakultsága nem látta, hogy az orosztúlhatalom mellett egy erős kontinentális ellensúlyra nélkülözhe-tetlen szükség lenne, s ilyen ellensúly Németországon kívül nem-csak nem volt, hanem el sem volt képzelhető.

A casablancai döntés annyira elképesztő és annyira érthetet-len egy olyan koncepciójú ember részéről, mint Churchill, viszontannyira benne fekszik Roosevelt hazárd és lelkiismeretlen vona-lának logikájában, hogy el kell fogadnunk ezzel kapcsolatban azt,amit az angol miniszterelnök erről memoárjában közöl. Churchillazt írja arról, ami a "casablancai elhatározás" néven vált a világköztudatában ismertté, hogy a tárgyalások folyamán az nem isvolt konkrét programpont, és még kevésbé történt arról döntés.Ezt Franklin D. Roosevelt csak a tárgyalások után adott sajtónyi-latkozatába vette bele, mégpedig teljesen önhatalmúlag, önkénye-sen és Churchill tudta nélkül. S mikor utána ezért a megdöbbentChurchill kérdőre vonta, valami homályos mentegetőzéssel ütötteel a dolgot. Viszont Churchillnek a háború kellős közepén nem

153

maradt más hátra, mint a bevégzett tény előtt meghajolni.35 Is-merve Roosevelt hazárd, erőszakos, eszközökben nem válogatóegyéniségét, teljes bizonyossággal lehet megállapítani, hogy őChurchillt ezzel a trükkel egyszerűen becsapta, és ezzel a leg-gyengébb partner háta mögött szántszándékkal fel akarta égetni ahidat, hogy az teljesen ki legyen szolgáltatva neki, nem törődveazzal., hogy egy egész kontinens lesz ezáltal teljesen kiszolgáltat-va az ő mindenen keresztülgázoló bosszúpolitikájának. Ő tudta,és ridegen számolt vele, hogy Churchill kérdőre vonása egy kel-lemetlen percet fog jelenteni számára csupán, viszont ez a percbőségesen megérte azt, hogy ettől kezdve Churchill és Angliakülpolitikailag bilincsekbe volt verve, s a bilincs kulcsa az ő zse-bében volt. Úgy hisszük, hogy a casablancai rejtély magyarázataez.

A szovjet politikusok gyorsan tisztába jöttek a német hatalommegsemmisítése utáni orosz politikai mindenhatósággal, s Ca-sablanca után ennek megfelelően teljes agresszivitással vették át adiktátumot. Ebben a helyzetben már csak egy nyugati stratégiaitúlnyomóság segíthetett volna, ez azonban egyszerűen nem voltmeg. Churchill egyre szorongatottabban érezte, hogy a nyugatihatalmak haderejének meg kellene jelennie a Balkánon ésKözépeurópa keleti részében, hogy ott ne legyen majd egyedül azorosz, az erre irányuló indítványait azonban az oroszok követke-zetes megakadályozták, ami Roosevelt állandó támogatásávalnem is volt nehéz. A két autokratával szemben az amerikai ésorosz kegyektől függő Angliát képviselő Churchill helyzete telje-sen alárendelt szerepet jelentett.

Az az eszköz viszont, amivel Oroszország az Egyesült Álla-mokkal szemben operált, a japán-amerikai háború volt.

Japán hadbalépését, mint már fennebb mondtuk, az EgyesültÁllamok már a fentiekben vázolt magatartása erőszakolta ki, hi-szen Japán is Oroszország ellen készülődött. A keleti térben vi-szont, amely saját kisugárzási területe volt, Japán volt a csendes-

35 1945. január 18.-i beszédében mindenesetre nagyon meggyőzően védi a "fel-

tétel nélküli megadásra" vonatkozó casablancai döntést az angol parla-mentben (Victory. War speeches by W. Churchill. Cassel & Corup Ltd. ki-adása, London, 1946.)

154

óceáni helyzet ura. Oroszország tudta ezt és látta, hogy a távol-keleti háborúban az Egyesült Államok igen nehéz helyzetben vans ezért a helyzetért teljes mértékben Roosevelt személyes politi-kája a felelős. Azzal is teljesen tisztában voltak Moszkvában,hogy Rooseveltnek égetően szüksége volna arra, hogy Japánt hát-ba támadják és ezzel a helyzetet megkönnyítsék. Sztálin többmint két esztendőn keresztül húzgálta a Japán elleni támadás mé-zesmadzagját az amerikai sóvárgás előtt. Ennek a lehetőségnek acsillogtatásával facsart ki Amerikából mindent, ennek a segítsé-gével zsarolt ki egy millió négyzetkilométert és 150 millió emberfeletti "befolyást" Európában és egy csomó stratégiai pontot Ázsi-ában. Roosevelt bőkezűséggel igyekezett Oroszországot leköte-lezni Japán megtámadására. Sztálinék zsebre is vágtak mindent, aJapán elleni támadást azonban egyre halogatták, hiszen tudták,hogy a tehenet csak addig lehet fejni, míg a vevő el nem viszi.36

36 Sőt többet tettek annál, hogy halogattak. A japán kormány már hónapokkal a

hiroshimai bomba ledobása előtt békét kért "császár személyének sértetlen-sége" kivételével f e l t é t e l n é l k ü l . Ezt a békeajánlatot MalikJakab tokiói szovjet követ és az orosz kormány közvetítésével kérték (1945május utolsó napjaiban). Az orosz kormány ezt a békekérelmet tervszerűennem továbbította a nyugati szövetségesekhez, csak azért, hogy a távol-keleti háború tényével tovább zsarolhassa a nyugati államokat még néhányhónapig és távol-keleten felszabaduló amerikai erők ne jelenhessenek megaz európai színtéren, ahol Szovjet-túlnyomóságot akart. Japán legendás hő-siességű okinavai csatája, amely 115.000 japán életébe került, és amely há-rom hónapig szüntelenül folyt (1945. márc. 18-júni. 21) az Egyesült Álla-mok félmillió embere és roppant technikai apparátusa ellen, azért folyt,hogy a kért fegyverszünet elérkeztének idejére Japán ne legyen katonailagmegvert állam. A japán fegyverszüneti kérelem "elfektetése" s ezzel párhu-zamosan az egyre szorongóbb japán sürgetések különböző hazugságokkalés ígéretekkel való megválaszolása, vagyis megakadályozása annak hogy ajapán kormány közvetlenül a nyugati hatalmakhoz forduljon, nemcsak ajapán nép rászedése volt, hanem a Szovjet szövetségeseinek rászedése is,mert a f e l t é t e l n é l k ü l i megadásra szóló japán ajánlat elfoga-dása százezrek életét, milliárdos vagyont kímélt volna meg amerikai rész-ről is (az okinavai csatának magának 45.00 amerikai halottja volt). Viszontakkor az amerikai tehenet három hónappal rövidebb ideig lehetett volnafejni.Az az általánosan elterjesztett szólam, amivel a világtörténelem legmeg-rendítőbb tömeggyilkosságát illetően az amerikai lelkiismeretet igyekeznekmegnyugtatni, hogy t.i. a hiroshimai bomba a háború "megrövidítésével"milliók életét kímélte meg, egyszerűen nem igaz. Az igazság az, hogy egy

155

Ez a halogatás egészen a hiroshimai atombomba ledobásáig tar-tott, s a Szovjet rideg tempóérzékkel tizenkét óra előtt egy má-sodperccel lépett be, szóval éppen idejében – a zsákmányoláshoz.Mindenesetre m e g n e m i n d í t o t t háborúval ekkora te-rületet még nem hódítottak meg a történelemben s nagyhatalmatúgy falhoz még nem állítottak, mint Amerikát.

Jalta után a helyzetet már csak a Balkán és a Kárpátmedenceangolszász megszállása menthette volna úgy-ahogy meg, valamiolyan kezdeményezés, mint amit Churchill Görögországban rög-tönzött. Csak aki Berlin nyugati szektorának felmérhetetlen je-lentőségére gondol a keleti megszállási övezet gyomrában, tudjafelmérni, hogy mit jelentett volna a nyugati szövetségesek számá-ra egy ék a Kárpát-medencében a vasfüggöny mögött. A románkatonai árulás után a Kárpát-medencébe benyomuló egyesültszovjet-román erők ellen 8 hónapon át (1944. aug.-1945. márc.)folyó kétségbeesett magyar védekezés az utolsó négyzetméterige z é r t történt. A magyarok abban reménykedtek, hogy ha fel-tartóztatják az oroszt a nyugati erők előnyomulásáig, a szövetsé-gek együttes megszállása alá fognak kerülni. Roosevelt azonbantűzön-vízen keresztül kitartott saját fixa-ideája mellett, s a két an-golszász politikus egyébként is olyan ütemben távolodott el egy-mástól, amilyen ütemben Roosevelt orosz kapcsolatai szilárdul-tak.37 Ezzel Európa és a jövő megmentésének elveszett az utolsóesélye is, és a vasfüggönyön, amit még annakidején Versaillesbenkezdtek összeróni, Jalta elvégezte az utolsó kalapácsütéseket is.

Alig vette át Roosevelt otthon az ügyek vezetését újra a jaltaikirándulás után, máris befutottak a jelentések arról, hogy milyenbrutálisan lép fel Oroszország Romániában., és mit jelent oroszbefolyás alá tartozni. Most már nem lehetett többé "hunch"-okrólbeszélni. Most már Rooseveltnek is látnia kellett, hogy mit érnekés mit jelentenek a Lengyelországra, a Baltikumra, Romániára és

hónapokkal előbb fehér zászlót kitűzött nemzet asszonyait és gyermekeitmészárolták le fölöslegesen.

37 Churchill emlékirataiban is keserű hangú beszámolók vannak erről, de LordAlanbrooke nemrégiben publikált naplójában is le van írva, hogy milyenmakacsul zárkóztak el a Roosevelt-emberek (elsősorban Marschall tábor-nok), egy déleurópai-offenzívára irányuló minden igyekezet elől.

156

Jugoszláviára vonatkozó orosz ígéretek, s most már nyilvánvaló-vá vált, hogy mit jelent a "befolyási szféra" kifejezés oroszul

A háború utolsó jelenetei még peregtek a véres európai szín-padon. Keleten a magyar haderő maradéka a Kárpátmedence utol-só nyugati négyzetkilométerjeit védte fogcsikorgatva, miután kö-zel 100.000 ember a főváros romjai alá temetkezett egy 46 napiostrom alatt, miközben az amerikai haderő lendületesen nyomultelőre Berlin felé. A főrendező azonban már látta a teljes bukást.

Most már az ő önelégültsége és hiúsága is megroppant. Anagy cél, a bosszú műve megvalósult ugyan, de az ár, amit érte fi-zetni kellett, és fizetni kell, ijesztőnek ígérkezett.

Megkezdődtek a szorongás napjai, míg azután április 12-énelragadta egy agyvérzés a földi felelősségrevonás elől.

Szerencsétlen áldozatai azonban itt maradtak és megkezdtékszomorú processzióikat a bitófák, kínzókamrák, internálótáborokés Szibéria szorongató rémségei felé ...

157

VIII. A "FELSZABADULÁS"

Magyarországon 200.000 hulla fölött 470.000 megbecstele-nített és venereás betegségekkel megfertőzött asszony és leány1

nyöszörgött orvosság után. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a szövetséges csapatok diadalmasan be-vonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ leggrandiózusabb éslegfeleslegesebb tömegmészárlása Hiroshimában megtörtént,Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japánporba zúzva kapitulált a pénz hatalma előtt, tíz ezelőtt szabad or-szág egy tizenegyediknek uralma alá került, s ezzel az AtlanticCharter "eszményeiért" folytatott keresztes háború 59 millió ha-lottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával végetért.

Az amerikai nagyvezérkar quebeci emlékiratának szavai be-teljesedtek. A német és japán hatalom megsemmisülése után akeleti féltekén egyetlen úr maradt: Oroszország. Németországösszeomlása után nem volt többé hatalom Európában, amely az őhatalmas erejével szembeállhatott volna. Egy keskeny nyugati ésdéli perem kivételével Európa orosz "befolyási szférává" vált. Azangolok középeurópai és balkáni szupremáciája ugyan belepusz-tult a grandiózus vállalkozásba, mert mind a kettő az oroszokzsákmánya lett és halálos sebet kapott a földközi-tengeri ésközépkeleti brit uralom is, amelyet orosz kéz rombol le a sze-münk előtt, Churchillnek és követőinek azonban meg lehetett azaz elégtétele, hogy a kontinens, Angliát is beleértve, nem németfüttyszóra fog ezután táncolni, hanem az oroszéra. Hogy mennyi-vel jobb ez és hogy mennyiben érte meg azokat a szörnyű áldo-zatokat, amiket ezért hozni kellett, a kontinens embere nem érti.

Ebből a táncból a Szovjet a háború befejezése óta Európábaneddig három leckét adott, s a többi majd ezután következik.

Az első lecke a Baltikum, Lengyelország, Jugoszlávia ésRománia "befolyás" alá vonása volt, s ez 1944-47 között folyt le.

1 Voltak közöttük utolsó hónapjukban levő várandós anyák, 8 éves leánygyer-

mekek. Voltak, akiket 30-40 szovjetkatona addig gyalázott, míg belehaltak.Voltak, akik már meghaltak, és holtan gyalázták meg őket.

158

Többre akkor még a Szovjet maga sem mert gondolni, s az általamegszállott többi területeket igyekezett tőle telhetőleg megko-pasztani és "sterilizálni" mielőtt elhagyja azokat. Csak mikor az-tán semmi döntő és erélyes lépés nem történt, mert Teherán, Jaltaés Potsdam következtében nem történhetett, a béke és a jövendőkérdésében, jött meg az étvágya a további "befolyásolásokra".Ami ezt az egyébként sem rossz étvágyat megnövelte, az azegyetlen és igazi roosevelti háborús célnak, a b o s s z ú lehető-ségének elérése pillanatában unottan eldobott fegyver, a nyugatihatalmak és az UN folytonos hátrálása és tehetetlensége, tehát aza meddőség volt, ami a bosszún kívül semmi egyebet nem tartal-mazó Roosevelt-féle csődtömegben visszamaradt, ami olyan hir-telenül és olyan megrázóan mutatta meg a kontinens emberének,hogy sem Lengyelország, sem a bestialitások megszüntetése, sema "félelem nélküli élet" biztosítása, sem a kis népek függetlensége,sem a "diktatúrák" megsemmisítése nem volt fontos és nem voltcél. Csak egy volt fontos, még a kontinens rabsága árán is, azamit a Roosevelt-emberek és a roosevelti szellem inauguráltak azAmerika-diktálta politikában: a németség és a nemzetiszocializ-mus megalázása és az akasztás.

A feltűnő és szinte szemmel látható gyengeséget, amimindennek takargatásából fakadt, az a kínos szituáció hozta létre,hogy a szovjettel való szövetkezés ténye és konzekvenciái megrá-zó ellentétben álltak a háborús jelszavakkal, hiszen ha a rooseveltipolitika valóban őszinte lett volna, ezeknek a jelszavaknak érvé-nyesítését folytatnia kellett volna az oroszokkal és a bolsevizmus-sal szemben is. Ez azonban elmaradt. S ezzel a rettentő angol-szász háborús erőfeszítés alól hirtelen teljesen kicsúszott az erköl-csi talaj. S hogy a világ olyan közvetlenül és olyan kézenfekvőenkapta rajta a roosevelti politikát az ellentmondáson, annak a kí-méletlen orosz politikai magatartás volt az oka, amely mesterienés kegyetlenül és tervszerűen leplezte le az amerikai politikát az-zal, hogy kihívóan felfedett kivétel nélkül minden roosevelti lát-szatot anélkül hogy ezért csak az ezredrésze is jelentkezett volnaannak a washingtoni erélynek ami az antiszemita Berlinnel szem-ben olyan izzó harckészséggel érvényesült.

A helyzet kínosságát csak mélyítette az, hogy a grandiózusfelsülésre nem volt mentség és nem volt magyarázat. Az 1936 óta

159

tapasztalható orosz ajánlkozás és buzgóság az izmosodó némethatalom angol-francia segítséggel való megsemmisítésére, ponto-san ugyanaz a tendencia volt, mint az, ami a konfliktus idején és agyőzelem után orosz részről megnyilvánult. Hogy a háború utániorosz politika meglepetés volna, az egyszerűen nem igaz A Cseh-ország, majd Lengyelország "megvédésére" irányuló orosz ajánl-kozás a 30-as években nem volt egyéb, mint a célba vett zsák-mány bebiztosítására irányuló törekvés a konkurens megsemmi-sítése által. Az angol-francia szövetség hajszolása Németországellen, majd a német-orosz szövetség létrehozása ugyanazon célfelé való logikus, szívós és meggondolt törekvés volt, s ez a cél aközépeurópai országok megszerzése a németek sakkmattolása út-ján, ha lehet, vagy a németekkel osztozkodva, ha kell.

Mindezt azonban a borzalmas erőfeszítések végén nem lehe-tett az angol, a francia és az amerikai harcosok, a rokkantak, azözvegyek, az árvák, a kibombázottak, az "Aid for Russia" adako-zói és a növekvő adóterheket cipelő tízmilliók előtt bevallani. Az"imperializmus" és a "diktatúra" ellen vívott demokratikus hábo-rú, a csődöt mondott "hunch" és az elvesztett hazárdjáték meg-bosszulta magát, s a háborúért és annak negatív eredményéért fe-lelősek zavara és vergődése a kötelességüket teljesített katonákelőtt felbátorította a Szovjetet. Így fogott hozzá a második lecké-hez, amelynek során már olyan területek kerültek sorra, amikre aSzovjet eleinte még nem is mert gondolni s ezek Magyarország,Csehszlovákia és Keletnémetország voltak. Ennek a leckénekideje 1947-50.

A harmadik lecke valójában már 1949-ben megindult Tri-eszttel, csak éppen megszakította a Tito-intermezzo, és ennek aleckének az anyaga Görögország, Finnország és Ausztria lettekvolna. Ázsia azonban sürgősebbnek és fontosabbnak mutatkozotts így előbb Korea, majd Indokina következett és most van előké-szítés alatt a Közép-Kelet. Európára majd ezek után fog sor ke-rülni megint. Hogy hány leckére lesz még szüksége a nyugati vi-lágnak, hogy likvidálja végre a hazug győzelem bénító örökségét,teljesen félreállítva annak egész nemzetközi garnitúráját és ígyvisszanyerje akciószabadságát, azt nem lehet tudni.

160

1.Népet – talán az egy Magyarország, Versailles bűnbakjának

leszámításával – olyan borzalmasan nem tett tönkre az angol-francia biztonsági politika, mint a lengyelt. Mert hiszen a lengyeltragédia is Versaillesben kezdődött el.

Összeróttak egy országot jelentékeny részben két roppantereje nagyhatalom rovására,2 és azt komoly erejű támogató szom-széd nélkül elképesztően megvont védhetetlen határokkal bele-helyezték egy bizonytalan térbe a két nagyhatalom malomköveiközé. Mikor aztán eljött a pillanat, aminek eljövetele magától ér-tetődő és természetes volt, hogy t.i. ezek a nagyhatalmak vissza-követelték a magukét, akkor a riadt lengyelségnek az ellenállástsugalmazták olyan protektorok, akikről aztán gyorsan kiderült,hogy őket magukat is másoknak kell megvédeniük. Sőt, a sajátvédelmük zsoldjaként, egy tragikus erkölcsi szituációban Len-gyelországot magát is fel kell áldozniok annak a háborúnak a vé-gén, amelyet – Lengyelország "megvédésére" indítottak el.

A szomorú lengyel tragédiában volt egy súlyos lengyel hibais, az az irrealitás, amely mellesleg jellemző volt a versaillesiüvegház kényes középeurópai virágaira és amely talajul szolgált alengyelországi "üzletemberek" által állandóan mesterségesenpiszkált lengyel nacionalizmus hitlerellenes irányba való terelésé-hez, s ami a lengyel államférfiak külpolitikai munkáját belülrőlnehezítette. Így, ha voltak is józan törekvések a németekkel valóelintézetlen ügyek kompromisszumos elintézésére, a Versaillesutáni misztifikációk ködében a románok mellett igazában a len-gyel államférfiak sem vették észre, hogy a középeurópai államoktitkos, de igazi politikai fedezete nem Nyugat, hanem Oroszor-szág volt, s ez a fedezet annak a Lengyelországnak nem állhat arendelkezésére, amelyen Oroszországnak követelni valója van.Ezt tudta mindenki, csak a lengyel közvélemény nem akarta

2 Remélhetőleg senkinek sem jut eszébe ellenvetni azt, hogy az á l l a n d ó -

n a k és véglegesnek szánt Lengyelország megteremtésének esztendejé-ben egy történelmi pillanatra sem Németország, sem Oroszország nem voltnagyhatalom. Aki még azzal sem volt tisztában, hogy a háború után párévvel mind a kettő automatikusan nyeri vissza erejét, annak semmi helyenem lehetett egy százmilliók sorsát intéző roppant hatású munkában.

161

meglátni, hogy ez a tény védtelenné tette őket Németországgalszemben éppúgy, mint a német területek elbirtoklása védtelennétette őket Oroszországgal szemben, s e miatt a tény miatt, ha márelőbb nem tette meg – a német erő jelentkezésének idején Len-gyelországnak ki kellett volna egyeznie vagy Németországgal,vagy Oroszországgal. Ha ez a politikai belátás érvényre jut, akkora közös német-orosz akció elmarad, a háború elhalasztódik, s ké-sőbb egy kelet-európai háború tör ki Oroszország ellen és akármiis lett volna ennek a vége, a borzalmas lengyel katonai katasztrófanem következett volna be. Sőt, ha Magyarország nem a németek,hanem a lengyelek segítségével szoríthatta volna Romániát egyegészséges kompromisszumra az erdélyi magyar igények tekin-tetébeni még idejében, egy középeurópai háború ki sem törhetettvolna, mert Csehszlovákia likvidálása és egy komoly méretű ma-gyar revízió esetén egy önvédelemre képes lengyel-magyar blokkképződhetett volna Oroszország nyugati határán, aminek pusztaléte az amúgyis tarthatatlan korridor feladása árán elejét vettevolna egy kőzépeurópai háborús konfliktus kibontakozásának

E helyett – nagy mértékben angol sugalmazásra3 – Lengyel-ország gyors összeomlása és felosztása kővetkezett be, majd utá-na a Roosevelt-féle második lengyel menet, amely még tragiku-sabb volt és megalázóbbnak bizonyult mint az első, mert szánal-mas vergődést jelentett nemcsak Lengyelországra, hanem Angliá-ra is, s a vége előbb fél Lengyelország elcsatolása, majd a mara-dék orosz szupremácia alá kerülése lett.

Amint a teheráni döntés lényege kiszivárgott és így nyilván-valóvá vált, hogy a két nagy rivális közül melyik fogja aközépeurópai létet behúzni, a két malomkő közti szférában hirte-len nagy nyüzsgés állt be. Különösen a szlovákok világában indulminden pezsgésnek a középeurópai térben, éppúgy, mint a szlávemigrációk különböző gócaiban.

3 A habozó lengyel kormányt az angol külpolitika végülis azzal tudja rávenni a

németek ellen való fordulásra, hogy a német-lengyel tárgyalások utolsódöntő napjaiban egy angol-lengyel katonai szövetséget kötnek A danzigikérdés körüli lengyel, német és nemzetközi politikai tevékenység esemé-nyei és tendenciái felől kitűnő képet nyújt gr, F. Szembek volt lengyel kül-ügyi h. államtitkár könyve. („Journal 1933-1939" Paris.)

162

A tény, hogy Középeurópa sorsa eldőlt és ezzel a biztos éscélszerűnek látszó orientálódási irány megvolt az irányváltozta-tásra mindig készmálló külpolitikai kalandor-opportunizmus szá-mára, a középeurópai népek álláspontját, vagy legalábbis azt, amitezek "álláspontként" hangoztattak, egycsapósra megváltoztatta.

Benes Eduard, akitől szökése után a szlovák nép utcai tünte-téseken szavalókórusokban kérte számon egy milliárd cseh koro-na eltűnését, londoni összeköttetései útján kitűnően volt tájéko-zódva nemcsak az orosz igények, hanem az amerikai álláspontfelől is, sőt tisztán látta a három szövetséges partner fajsúlyát is,tehát azt is, hogy az angol fajsúly a másik kettő mellett nagyonkicsi. A hasznos barátságot tehát máshol kell keresni.

Az angol vendégszeretet és az angol barátság így egyre ha-szontalanabbá, sőt kényelmetlenebbé vált számára, aki Quebecóta mindent elkövetett, hogy Moszkvába jusson, hiszen mindenközépeurópai szláv érdek ott összpontosult, különösen Teheránután. Neki, a pánszlávizmus veteránjának, így természetesen első-sorban kellett ott lennie a pecsenyesütés idejére. A londoni kor-mány tökéletesen tisztában volt a benesi óhaj hátterével, s szeret-né megakadályozni a riválishoz való átnyergelést. Husz János"szlavokommunistáinak" derék ivadéka4 azonban panaszt teszMoszkvában és az angol kormánynak deferálnia kell. Benes meg-kapja a távozási engedélyt, Churchillban azonban nemcsak a po-litikus, hanem az úriember is fel van háborodva a magatartás mi-att s ezekkel a szavakkal bocsátja el az ex-elnököt: "Benes úr, eztnem felejtem el önnek".

A fürge szlávot azonban mindez már nem érdekli. A Holnapura Oroszország, és kitörődik a Tegnappal?

A Nyugat egykor oly tüzes hűségű középeurópai és balkánikreaturái, amelyek közül nem egy vált csatlósává Németország-nak néhány évre, hevesen kezdik szaggatni a nyugati szálakat.Mihajlovich a szabadsághősből előbb futóbetyárrá, majd haza-árulóvá válik a jugoszlávok szemében, s az igazi hős: a moszkvaiprotegée, Josip Broz Tito, a bandavezér. A szlovákokat kezdi nemérdekelni többé a nemrég még oly lelkes német barátság, aminek

4 Benes a huszitizmusra, mint a kommunizmus cseh ősére hivatkozik Moszkvá-

ban.

163

öt és fél éven át exisztáló kis államocskájuk létét köszönhette,Besztercebányán németellenes felkelést rendez a Szlovák Nem-zeti Tanács, amit a német katonák levernek ugyan, de az alibi ésezzel az aranyhíd Oroszország felé megvan,

A csehek, akik egyetlen puskalövést sem voltak hajlandók aversaillesi ajándék megvédésére megkockáztatni, és engedelme-sen szolgálták a német hadigépezetet, némán várták az időt, mikormajd katonák helyett asszonyok, gyermekek, sebesültek és hadi-foglyok fogják a gyűlölt hódítót képviselni, akikkel szemben koc-kázat nélkül lehetnek majd hősök és hazafiak.

Románia pedig, vajon hányadszor már rövid történelme so-rán,5 újból "átpártol" a szerencse fordulata idején, és természete-sen most is a győztes, vagyis Oroszország oldalára.

Középeurópában egyetlen ország harcol tovább kétség-beesetten a németek oldalán, a mostoha német politika ellenére6

5 Románia, amely Moldva és Havasalföld hűbéres török hercegségek 1854-ben

történt egyesítéséből kletkezett és 1878ban a berlini kongresszuson váltosztrák-magyar támogatással "Románia" néven királysággá, 65 éves törté-nete alatt a következő szövetségi árulásokat produkálja:a. 1912-ben bolgár-szerb szövetségben részt vesz a balkán háborúban,amely után a szerbekkel összefogva megtámadja bolgár szövetségesét,hogy elragadhassa tőle Dobrudzsát,b. mint az osztrák-magyar-német szövetségi rendszer tagja, 1916-ban ti-tokban az Entente-val szövetkezik és váratlanul megrohanja a szövetségesMagyarországot,c. néhány hónappal később cserbenhagyja az Ententet és különbékét köt aKözponti Hatalmakkal Bukarestben,d, a Központi Hatalmak összeroppanása után a bukaresti békét cserben-hagyva a forradalom miatt tehetetlen Magyarország területére bevonul,Versaillesben 103.000 négyzetkilométert kap Magyarország testéből aján-dékba és belép a versaillesi hatalmak szövetségi rendszerébe.e. A második világháború elején cserbenhagyja a versaillesi hatalmakat ésNémetországhoz pártol.f. A második világháború befejezése előtt egy évvel, mikor a háború ki-menetele már látható, cserben hagyja a németeket és átpártol az oroszok-hoz.Átlag minden 10 évben egy szerződésszegés és mindig a döntő pillanat-ban.

6 A szlovákok, a románok és a szerbek "barátsága" kedvéért a német külpolitikaolyan magatartást tanúsít, amely fokozatosan elidegeníti a németektől amagyarokat, akiket hovatovább már csak az oroszoktól való rettegés és vé-gül a Jaltában számukra kimért sors tart meg a németek oldalán.

164

is, a nagy szláv tenger közepén szorongó nem-szláv sziget – amagyarok.

Teherán hatása tehát azonnal érezhető. Főleg abban, hogymost omlik össze Versailles utolsó vonatkozása is, az – illúzió.

Hiába indult a háború második menete nagy lengyel remé-nyekkel, a roosevelti politika súlyos szervi betegsége benne voltés tragikus felsüléssel kellett végződnie a lengyelek és az angolokszámára egyaránt. Az 1941. július 30-i szovjet—lengyel szerző-désben Moszkva ünnepélyesen érvénytelennek nyilvánítottaugyan az annakidején a németekkel kötött egyezményben lefek-tetett területi megállapodásokat, hogy azonban nem volt mindenrendben a hajlékony Sztálini becsület terén, azt már akkor mutattaa nyugtalanító tény, hogy a londoni lengyel exil-kormány fejének,Sikorszky tábornoknak moszkvai látogatásakor minden erőlködé-se ellenére sem sikerűit a lengyel összeomláskor fogságbeesett11.000 lengyel tiszt közül egyetlen eggyel sem beszélnie, sőt aKözel-Keleten felállított új lengyel hadsereg számára is csak né-hány zászlóaljnyi került a közel 200.000 főnyi oroszországi len-gyel hadifogolyból elő, s ezek is csak nagyon lassú ütemben szi-várogtak ki Oroszországból. A fogoly tisztek ügyében a tárgyalá-sokat Moszkva másfél évig, 1942 végéig húzta, nyújtotta, pozitíveredmény azonban sehogy sem akart létrejönni, mint aztán né-hány hónappal később, 1943 áprilisában a világ nagy megdöbbe-nésére kiderült, azért, mert mind a 11.000 tiszt már 1939 óta tar-kólövéssel feküdt a katyni tömegsírokban.7

7 A katyni tömegsírokat a németek fedezték fel a környékbeli lakosság közlései

alapján és felülvizsgáltatták egy nemzetközi bizottsággal, amelynek ameri-kai tagja is volt, aki jelentését beterjesztette az USA kormányához. A vizs-gálat eredménye szerint a mészárlást kétséget kizárólag az oroszok követ-ték el. A jelentést az USA kormánya elfektette, és a németekre fogták arémtettet.A nürnbergi perek idején ezért is a németek ellen emeltek vádat, mikorazonban a vádlottak bizonyítási eljárást követeltek (az orosz "bíró" pisz-tolyt rántott és állítólag rálőtt az egyik német vádlottra), a vádat "elejtették"s ez ellen a másik három "bírónak" nem volt semmi kifogása.Mikor aztán a Szovjet és az angolszász hatalmak között a végleges szakí-tás bekövetkezett, az UN-nál előpiszkálták az ügyet, de hiába keresték azEgyesült Államok kormányához annakidején benyújtott jelentést, az "el-tűnt". A "vizsgálat" álmosan mai napig "folyik" és soha nem lesz befejezve.

165

Közben azonban, januárban már megtörtént a Sztálingrádifordulat, megindult az orosz előnyomulás, s az oroszok már elég-gé nyeregben érezték magukat, ahhoz, hogy az ünnepélyes szovjetígéretet a lengyel határokra vonatkozóan, érvénytelenítsék, hiszenmár nem volt szükségük sem a lengyelekre, sem az angolokra.Márciusban a Tass hírügynökség közölte, hogy a Sikorszkyvalkötött szerződés a kelet-lengyelországi határokra nem vonatkozik.Sőt, mikor a katyni lelet után Sikorszky egy pártatlan nemzetköziVörös Kereszt bizottság kiküldését kéri, Moszkva óriási felhábo-rodást színlel, azonnal megszakítja a diplomáciai viszonyt a lon-doni lengyel kormánnyal s bár Sikorszky indítványát ijedten visz-szavonja, a "mélyen megbántott" Moszkva a kapcsolatot nem ál-lítja többé helyre. Az orosz-lengyel szövetségre az tesz aztánvégleges pontot, hogy, mikor Sikorszky az orosz magatartás miattlázongó közel-keleti lengyel haderő meglátogatására repült, visz-szatérőben furcsa és tisztázatlan körülmények kőzött – repülősze-rencsétlenség áldozata lett.8

Sikorszky utóda Mikolajczyk lett a londoni lengyel kormányélén, ez a kormány azonban egyre névlegesebbé és jelentéktele-nebbé vált, s a lengyelek reprezentánsa egyre inkább a Moszkvá-ban lengyel kommunistákból alakult Nemzeti Tanács lett, amelyaztán Lublinba tette át székhelyét. Ez a fejlődés pontosan mutattaazt a súlypont áthelyeződést, ami a szövetségeseken belül végbe-ment, s ami London ellényegtelenedésével párhuzamosan Moszk-va emelkedését fejezte ki. Az angol kormány minden erőlködésehatástalannak bizonyult, Moszkva még csak kompromisszumrasem volt hajlandó London és Moszkva lengyel "kormányai" te-kintetében. A Nemzeti Tanács önként lemondott a kelet-lengyelterületekről, s mint kormány ez vonult haza a "felszabadított"Lengyelországba, amelynek német területekből igértek és adtakkárpótlást.

Területileg a Szovjet Lengyelországot így keletről nyugatraeltolta útjából, s ezzel a réginél is képtelenebb helyzetbe hozta alengyelséget a németekkel szemben. Belpolitikailag pedig min-

8 A "repülőszerencsétlenség" úgy látszik a politikai gyilkosságok modern szláv

formája. "Repülőszerencsétlenséggel" tették el láb alól a csehek is annakidején 1919-ben Stefanik szlovák tábornokot.

166

den, amit Jaltában el tudtak érni, annyi volt, hogy Mikolajczykbeléphetett a lengyel kommunista kormányba és megígérték azoroszok, hogy egy hónapon belül választást fognak tartami Len-gyelországban. Ebből az egy hónapból azonban 23 lett, amely időalatt Lengyelország bolsevizálása megtörtént. A választáson akommunisták győztek és Mikolajezyknak menekülnie kellett.9Nevezetes, hogy az egész szomorú tragédia kibontakozása Jaltae l ő t t történt és Roosevelt szemei előtt játszódott le. S azAtlantic Charter szerzője mégis létrehozta a jaltai egyezményt.

A jugoszláv fejlődés állomásai ugyanezek.Miután a német-barát jugoszláv régens-kormányt egy coup

d'etat-val eltávolító és a németekkel szembeforduló fiatal Péterkirály háborúját a német csapatok három hét alatt likvidálták, ésJugoszlávia szerb területei megszállás alá kerültek, magyar, meghorvát területei meg leváltak róla, a szétszórt szerb hadseregegyes töredékei partizántevékenységbe kezdtek a hegyi terepen abehatolók ellen. Az ellenállási mozgalom vezetője az elmenekültkirály hadügyminisztere, Draga Mihajlovich lett, akinek csetnik-jei mellett egy évvel később kommunista alakulatok is kezdtekfeltűnni a partizán színjátékban, s ezeknek vezéreként egy új ne-vet dobott felszínre a háborús fejlődés, Josip Broz Titoét. A sza-kállas pápaszemes, professzorokra emlékeztető külsejű Mihajlo-vich tábornok rojalista csetnikjei és Tito kommunista bandái kö-zött a Sztálingrádi fordulat időpontjától kezdve egyre élesedik aviszony, s az ellentéteket természetesen Moszkvából fűtik.

Ahogyan a Szovjet szupremáciája nő a szövetségeseken be-lül, úgy tevődik át a szerb ellenállási mozgalom súlypontjaMihajlovichról Titora és kommunistáira. Pontosan ugyanaz a fo-lyamat megy végbe itt is, ami a londoni lengyel kormány és amoszkvai lengyel nemzeti tanács viszonyában. Mihajlovich he-lyett a nyugati hatalmak is Titot kezdik akceptálni, s az angolsajtó is Titoval foglalkozik és Titoban gondolkozik. Péter királyalatt egyre jobban olvad az angolszász jéghegy, helyzete egyrekínosabbá válik Londonban, végül is Tito követelésére távozniakell az angol fővárosból és kormányával együtt Kairoba telepedik

9 Mikolajezyk igen romantikus körülmények között Magyarországra menekült, s

innen ment tovább nyugatra.

167

át ijesztő demonstrációjaként annak a süllyedésnek, amin az angolvilághatalom keresztülesett, míg odajutott, hogy egy balkáni ban-davezér akarata előtt is deferálnia kellett.

Tito 1943 novemberében már kommunista kormányt alakítJugoszláviában. s mikor ezt az alakulást Péter király és kormányakommunista és terrorista kísérletnek deklarálja, a londoni Timesmegleckézteti ezért a képtelenségért. Az év végére Tito külpoliti-kai helyzete annyira megerősödik, hogy a kairoi kormányt meg-szűntnek nyilvánítja és Péter királyt eltiltja a Jugoszláviába valóvisszatéréstől. A szövetségesek főhadiszállásának válasza az,hogy Péter esőcsatornán elinduló külpolitikai karrierjének befeje-zéséül elismerik Titot "szöveséges főparancsnoknak". Mihajlo-vich lába alól ezzel végleg kicsúszik a talaj, s a szerb felszabadí-tás szimpatikus hősére, az angol politika leghűségesebb balkániszemélyiségére, ugyanaz a sors vár, mint ezer más szerencsétlenbalkáni és középeurópai politikusra a háború után: hazaárulásérthalálra ítélik és kivégzik. Ez a kivégzés a pont az angolszász po-litika által elindított Simovic-puccs elkedvetlenítő történeténekvégén.

Tito elismertetésétől kezdve a fejlődés gyors. A háború vé-gén Jugoszlávia kommunista "népidemokráciává" alakul át s Titoúj alkotmánya pontos mása a Szovjet alkotmánynak. Tito azt hi-szi, hogy Jugoszlávia szövetségese a szovjetnek, néhány év alattazonban ki fog derülni, hogy Moszkva nem ismer szövetségese-ket, hanem csak cselédeket, s ez kirobbantja a Tito-válságot, ami-nek fejleményeit 1949 őszén fogja látni a világ. S hogy ennek avége mi lesz, arra a felelet még hátra van.

A lengyel és jugoszláv recept csaknem megismétlődik Gö-rögországban is, ahol a német-orosz szakítás idején a német meg-szállás elleni "ellenállási mozgalom" álarca alatt intenzív kom-munista földalatti tevékenység indul meg és bontakozik ki a n -g o l támogatással, mégpedig olyan lendülettel és eredménnyel,hogy kizárólag a 12 óra előtt egy másodperccel észbekapóWinston Churchill erélyének volt köszönhető, hogy Görögországegyelőre még nem tartozik a Szovjet rabszolga-államainak sorába.A dolog története Churchill memoárjában olvasható:

168

"Az eset 1944 decemberében súlyossá és a legnagyobbmértékben sürgőssé vált, mert Görögországban véreserőszak alkalmazásával megrendezett kommunista ál-lamcsíny volt készülőben. Amint a németek kiürítettékGörögországot, kisebb angol csapatok és légi kötelékek,valamint csekély görög kormánycsapatok visszasegítet-ték a szövetségesek által elismert görög kormánytAthénba. Roosevelt elnök ehhez teljes mértékben hozzá-járult: Bár a hellének királya csapataival akart hazájábavisszatérni, – visszatartottuk Londonban, mert a monar-chia fölött előbb népszavazásnak kellett döntenie. Köz-ben a kommunista gerillabandák leereszkedtek a he-gyekből. Azokkal a fegyverekkel és lőszerekkel voltakellátva, amiket mi adtunk nekik, most azonban azt állí-tották, hogy ők Görögország megmentői és totális hata-lommal akartak annak urává lenni. Utat erőszakoltak kiAthén felé, ahol egy millió ember élt és gyilkos támadá-sokat kezdtek rendőrállomások és a gyenge, éppenhogyvisszatért görög kormány más intézményei ellen. A hatkommunista miniszter mindent megtett, ami hatalmábanállt a görög kormány katonai ütőerejének megbénításá-ra. Liberális kollégáik ennek ellenére sok engedményttettek nekik 1944 nyugtalan novemberében.

Decemberben a kommunista kalandorok kisütötték, hogyAthént végleg hatalmukba kerítik és mindenkit megölnek,aki ellenáll nekik. A bandák előrenyomultak a kormány-épülettől néhány száz méternyire. Ebben a pontosan elő-készített időpontban a hat kommunista miniszter lemon-dott. Futottak, mint a patkányok az athéni kommunisták-kal egyesülni, akik, mint hitték, a győzelmet már a ke-zükben tartották.

Ennek a napnak az éjfelén táviratoztam én Scobie tábor-noknak, aki 3000 emberrel Athénnál állt, hogy ne tanú-sítson többé semleges magatartási a görög pártok között,hanem támogassa Papandreu miniszterelnököt és löves-sen a kommunista támadókra. Ez 1944. december 6-án,

169

hajnali két órakor volt. A legfőbb ideje volt már. A britcsapatok elnyomták a kommunistákat, akik már a helyzeturainak tekintették magukat. Így nyert a görög kormányidőt, hogy magához térhessen.

Azon a napon, amelyen Athén az utolsó pillanatbanmegmenekült, valósággal céltáblájává váltam a balol-dali elemeknek. A londoni Times és a ManchesterGuardian egyesültek az amerikai sajtó nagy részével a"görögországi angol imperialista politika" elleni hevestámadásban. Az amerikai sajtó reakciója meghökkentett.Azonban a State Department is savanyúan és bírálóanreagált. Az új külügyminiszter (Stettinius) nyilatkozatotadott ki Anglia eljárásáról, amely élességében túlszár-nyalt mindent, amit az amerikai kormány valaha is nyil-vánított Szovjetoroszország érdekében. ElmondtakJingónak, Tory-nak, imperialista reakciósnak, aki legá-zoltam a görög nép szabad demokratikus szándékát.Maga Roosevelt elnök is hallgatag magatartást tanúsí-tott, noha én állandóan tájékoztattam és egy csomó sze-mélyes táviratot és tiltakozást is küldtem neki.

Végülis két-három görög hadosztálynak kellett Athénbebevonulni. Negyven napon át küzdöttek utcai harcokbana város életéért és szívéért. Házról-házra kellett a kom-munista behatolókat visszaszorítani, míg végül súlyosveszteségekkel kivetették őket. Visszavonulásuk soránlegkevesebb 20.000 férfit, asszonyt és gyermeket gyil-koltak le”.

Ezt írja a kommunista puccskísérletről Churchill. E zu t á n jött Jalta, ahol a Szovjet Románia ellenében "átengedte"Görögországot angol befolyási szférába (ez azonban egyáltalánnem akadályozta abban, hogy egy évvel később már ne támogassaMarkos tábornokot).

Miután a Szovjet elismeri Görögországot angol "befolyásiszférának" s rekompenzációképen megkapja Romániát a kis nem-

170

zetek jaltai aukcióján, haladéktalanul itt is megkezdi a "befolyá-solást".

A bolsevista kibontakozás Romániában a leggyorsabb éslegdrámaibb. Ezzel az állammal, amely külpolitikai karrierjétszövetségeseinek cserbenhagyásával és megrohanásával kezdi azelső világháború derekán, s amelyet ezért a tettéért növelneknaggyá a nyugati hatalmak Versaillesben, és amely a nyugati ha-talmak kiszolgálása, majd azután Németországhoz való átpártolá-sa, majd cserbenhagyása után immár több mint féléve szovjet-csatlós, Moszkva keveset teketóriázik.

Jalta már feltette a koronát az orosz igényekre. s többé márarra a kétszínűségre sincs szükség, amit a bolsevizmus reprezen-tánsai, a tárgyalásokon és a sajtóban legalább, eddig tanúsítottak.Most már tehát a maga teljes brutalitásában meg lehet mutatni,hogy mit jelent a "befolyási szféra" oroszul.

A moszkvai kormány nyíltan és egyszerűen kommunistakormányt követel Romániában, s mikor ez ellen a FegyverszünetiBizottság Bukarestben székelő tagjai tiltakoznak, február 27-én(1945) hirtelen megérkezik Visínszki Moszkvából és azonnal akirállyal kíván beszélni.

Ennek az embernek brutális gőgje jellemző fotografiájaMoszkva urainak. A történteket Byrnes volt amerikai külügymi-niszter írja le:10

"Molotov helyettese Andrej Visinszki egy felszólítástnyújtott át Bukarestben (az Ellenőrtó Tanácsnak), hogyRadescu lépjen vissza és alakítsanak egy új román kor-mányt.

Harriman (az USA bukaresti követe) azonnal megbízástkapott annak a közlésére, hogy mi nem ismernénk elRomániában olyan ideiglenes kormányt, amely csakegyes politikai pártok képviselőiből állna; hogy lépése-ket kellene tenni a jelenlegi kormány támogatására arend fenntartásában; hogy a fegyverszüneti feltételekszerint a sajtószabadságot meg kellene védeni; továbbá

10 James F. Byrnes: Speaking Frankly, 63-64 lapok.

171

hogy az összes politikai csoportokat le kell fegyverezniés a jelentősebb politikai döntések ,jogát az EllenőrzőTanács helyett a három ellenőrző hatalom meghatalma-zottaira kellene ruházni.

Február 27-én érkezett Visinszki Bukarestbe és estérekihallgatást óhajtott a királynál. A király és a románkülügyminiszter fogadták. Visinszki azzal hozakodott elő,hogy Radescu tábornok képtelen a rendet fenntartani ésa szovjetkormány bár nem akar a román belügyekbeavatkozni, felelős a rendért a front mögött, s ezért aRadescu·kormány azonnali lemondását és egy olyan ka-binettel való kicserélését kívánja amely "az ország de-mokratikus erőire" támaszkodik.

A következő napon a újra megjelent Visinszki a románkirálynál és a döntését kérte. A király azt válaszolta,hogy tájékoztatta Radescut és tárgyalásokat indítottak apártok vetőivel egy új miniszterelnök kiválasztása céljá-ból. Visinszki ki nem elégítőnek nevezte ezt a feleletet,ránézett az órájára és kijelentette a királynak, hogypontosan két óra és öt percnyi ideje van ahhoz, hogyRadescu elbocsátását közhírré tétesse. Nyolc óráig azutódok neveit nyilvánosságra kell hoznia. A román kül-ügyminiszter emlékeztette Visinszkit arra, hogy a királyalkotmányos uralkodó és alkotmányosan kell eljárnia éscsak a pártok vezetőit vonhatja tanácsba és csak azoktanácsát követheti. Visinszki erre azt felelte, hogyRadescu fascisztákat véd, és hogy tíz tiszt egy nappalelőbb történt eltávolítása, ami egy királyi rendeletalapján történt, a Szovjetunióval szemben barátságtalaneljárás volt, s ezen rendelet azonnali visszavonását kö-vetelte. A király engedett és Visinszki elment. Az ajtótazonban úgy bevágta maga után hogy az ajtófélfák sú-lyosan megsérültek.

A király Stirbey herceget bízta meg a kormányalakítás-sal. Stirbey herceg megkísérelte ezt, a kommunisták tá-

172

mogatását azonban nem tudta megkapni. Röviddel erreközölte Visinszki a királlyal, hogy a szovjetkormány vá-lasztása Petro Grozára, a román kommunista párt ve-zetőjére esett".

Így jött létre a Groza-kormány, amely a szovjet-zsidó AnnaPauker bábfiguráiból állt.

Roosevelt vetése tehát gyorsan beért. A "noblesse oblie"-zsallekötelezett új európai főhatalom arcát semmiféle "hunch", jöven-dölés és propaganda nem tudta többé szépíteni. A Szovjet birtok-ba vette "befolyási szféráját" s az NKVD munkája pontosan úgymegkezdődött itt is, mint annakidején Lengyelországban és aBaltikumban.

2.Az orosz "befolyásolási" étvágy hazug alapokra épített elhi-

bázott ügyet képviselő tehetetlen emberek derékba tört konferen-ciáinak sivár során nő meg a következő két és fél év alatt, amelyidő alatt pl, csak egyedűl Byrnes USA külügyminiszter 125.000kilométert – utazik.

Az álarc nélküli orosz külpolitika nyitánya az egész tájéko-zatlan, illetőleg félrevezetett világot konsternáló londoni őszikonferencia,11 ahol a Szovjet a maga teljes és leplezetlen brutali-tásában lép fel, most már nemcsak az uralma alá jutott szeren-csétlen kisnépekkel, hanem az egész világgal s az öt naggyá éshatalmassá tevő szövetségesekkel szemben is.(1946-ban)

A brüszk fordulat hátterét akkor még nem tudta a világ,amelynek a szovjetbarát nyugati sajtó és irodalom lármája miattsejtelme sem volt arról, hogy a Szovjet addigi tárgyalási készsége– ha ezek következetesen eredménytelenek maradtak is – azatombombától való félelmen alapul.

A világ – eleinte maguk a nyugati politikusok sem – nemtudta, hogy 1945 szeptemberében két kommunista ügynök, a Né-metországból menekült és Angliában menedéket kapott Klaus

11 1946-ban.

173

Fuchs, és az amerikai Harry Gold egy kiterjedt kémszervezet12

segítségével megszerzik a Szovjet számára az atombomba titkát, sezzel Szovjetoroszország helyzete az Egyesült Államokkal szem-ben egycsapásra megváltozott.

A bolsevista prepotencia a nemzetközi életben ettől kezdveolyan ütemben nő, ahogyan az atombombagyártás munkájaOroszországban előrehalad, s mikor az első orosz atomkísérlet1947 nyarán sikerül, megindul a második orosz menet, most márolyan államokban, amikkel kapcsolatban ártalmatlanná tételükönés tönkretételükön kívül Moszkva másra eredetileg nem gondolt,noha részint orosz megszállás alatt álltak, mint Magyarország,vagy Keletnémetország, részint oroszbarát és többé-kevésbékommunistabarát kormányzat alatt, mint Csehszlovákia.

A felületes szemlélet egy kalap alá vonja a háromban 1947-49 folyamán lezajlott történeteket, pedig mélyreható különbsé-gekről van szó.

Először is Magyarország és Keletnémetotszág orosz meg-szállás alatt állnak (mert hiszen semmi lényegbeli különbségetnem jelent, hogy az első esetben a megszállásnak az orosz "azausztriai megszállóerők utánpótlási vonalának biztosításáhozszükséges orosz katonai erők jelenléte" nevet adja), Csehszlová-kia viszont szabad, sőt a győztesekkel szövetséges állam. Másod-szor Csehszlovákia szláv, Keletnémetország meg Magyarországazonban nem az. Harmadszor Csehszlovákia baloldali állam aparlamenti erők csaknem 50 százalékát kitevő erős kommunistapárttal, Keletnémetország és Magyarország azonban antibolse-vista lakosságúak. Negyedszer Keletnémetország nem önállóankomplett állam, hanem csak egy közösen megszállt ország része.A három kategóriában megindult elbirtoklási manővert és mód-szert tehát különbözőképpen kell szemlélni és megítélni.

E három kategória közül a cseh népnek óriási előnyei voltaka másik kettővel szemben. Nemcsak azért, mert mint a "szövetsé-gesek" elismert tagja nem állt megszállás, vagy békeszerződés il- 12 Számtalan tagja közül világhírűvé vált a Rosenberg házaspár, akiknek halálos

ítélete és kivégzése négy éven át tartotta mesterséges sajtóizgalomban avilágot. A legyőzött nemzetek államférfiainak felakasztását sokkal gyor-sabban intézték el, azok számára nem "kegyelmet", hanem halált követeltugyanaz a sajtó.

174

letőleg fegyverszüneti rendelkezések hatálya alatt, tehát szabadonés kötetlenül rendelkezhetett önmaga felöl, nem úgy mint a fegy-veres kényszer alatt álló másik kettő, hanem azért is, mert mint anyugati közvélemény kedvence, annak intenzív védelme és támo-gatása alatt állt, s oda bárminő kommunista agresszió esetén for-dulhatott volna. A cseh nép kommunista ellenes attitűdjeit – halettek volna ilyenek – technikailag lehetetlen lett volnafascizmussal elrágalmazni, amint ez a magyar esetben pl. követ-kezetesen történt.

Az ország maga, különösen annak cseh része 89 százalékosparlamenti arányban baloldali, a kommunista párt erőaránya eléria cseh és morva lakosság szavazatainak felét, a szovjetnek tehátnem kell féltenie a "biztonságát" tőle. A szorgalmasan Moszkvá-ba röpködő Benesnek, aki maga ajánlja fel a Kremlnek a kommu-nisták részvételét a cseh kormányban, még a háború befejezéseelőtt sikerül szabad kezet biztosítania a maga számára. Ez annyi-val könnyebb, mert személyes szándékai éppúgy, mint kormány-intenciói teljes mértékben amúgyis Moszkva érdekének vonalá-ban fekszenek.

Benes kormányzati programjának lényegében négy nagyobbegysége van, éspedig: 1. az egykori magyar Kárpátalja átengedéseaz oroszok számára, mert ezt Csehszlovákia amúgyis csak "letét-ként" őrizte az orosz testvérek számára, (noha Versaillesben ép-pen az orosz bolsevizmus elleni gátként kérte és kapta megMasaryk a "kommunistagyanús" magyarok és oroszok között): 2,a német és magyar nemzetiségek eltávolítása, amit 3 millió né-mettel és 600.000 magyarral szemben, noha ezek ő s l a k ó k ,példátlan brutalitással végre is hajtanak: 3. ezzel párhuzamosan,ami a magyar lakosságú Délszlovákiának a magyaroktól valómegtisztítását, csehekkel és szlovákokkal való benépesítését, sőt apárizsi békében a Duna jobb-partján kapott cseh hídfő elszlávo-sítását, végső elemzésben tehát az északi és balkáni szláv etnikaihatárok mesterséges közelebb hozását célozza egy későbbi szláv-egyesülés előkészítése érdekében, és végül: 4. a "háborús bűnö-sök" megbüntetése, ami egyszerűbb és egyenesebb nyelven né-met-, magyar-, szlovák- és általában jobboldal-irtást jelent, s amitízezrek irgalmatlan lemészárlásában valósul meg. A moszkvaijóváhagyás és hatalmi fedezet birtokában Benes Eduárd

175

félkommunista kormánya útján mind a négy komplexumot a nyu-gati sajtó tapsaitól kisérve viszi a legnagyobb eréllyel keresztül,hiszen, mikor már leintik nyugatról, a program majdnem teljesenvégre van hajtva.

Mindebben moszkvai parancs, moszkvai elem a "harmónián"kívül nem sok van. Mindez szuverén cseh tevékenység, s már úgylátszik, hogy a háború nagy válságát Csehszlovákia megint a leg-kitűnőbb eredménnyel fogja megúszni, és amint domináló repre-zentánsa volt Benes Középeurópának Versailles után "nyugati"alapon, domináló reprezentánsa marad "keleti" alapon is.

Az orosz világpolitikai fölény két diadalmas esztendejénektapasztalatai alapján azonban Moszkva elhatározza a "befolyási"zóna előretolását s ezzel a benesi illúziók számára elkövetkezik avég.

Megtörténik a Gottwald-puccs, amit a baloldali Prága teljesközömbösséggel néz végig, egyetlen utcai felvonulás után akommunisták a kezükbe veszik a hatalmat, a külügyminisztert,Jan Masarykot, a volt elnök fiát, ősi cseh szokás szerint kidobjákaz ablakon,13 Benes Eduárdot "házi" őrizetbe veszik, ahol merészhazugságokból, korlátlan opportunizmusból és erkölcsi gátlásoknélküli politikai mesterkedésekből összetevődő életének és alko-tásainak romjain kétségbeesetten hal meg. Halálát a világsajtó –még a szövetségesek sajtója is – kínos hűvösséggel és barátság-talansággal regisztrálja, és Csehszlovákia, a propagandából szü-letett és opportunizmussal fenntartott állam megint csak puskalö-vés nélkül, bolsevista Szovjettartománnyá lesz, úgyszólva egyet-len nap alatt. Az átalakulás simán végbemegy, néhány ezren el-menekülnek, hogy az emigrációban az antibolsevizmus bajnokai-vá alakuljanak át, és ezzel Csehszlovákia Moszkva lelkes és lojá-lis csatlósává válik a – legközelebbi fordulatig.

Magyarország nem szláv, mint Lengyelország, nem baloldali,mint Csehszlovákia, nem orthodox-pravoszláv, mint Románia,hanem antiszláv, jobboldali, és túlnyomó többségben katolikus.Fogas kérdés tehát, annak ellenére is, hogy legyőzött, megszállott,az orosznak teljesen kiszolgáltatott és nemzetközi gyűlölettől kö-

13 A 30 éves háború is azzal indul el 1618-ban, hogy a csehek a két császári

megbízottat kidobják 'az ablakon.

176

rülvett állam, és fontos és kényes pont mind az orosz, mind azorosszal napról-napra élesebben szembekerülő Nyugateurópaszempontjából. Bolsevizálása az átmenetinek induló megszállásfolyamán reménytelennek látszik, hiszen népe hevesen antibolse-vista, Moszkvának nincs is különösebb célja vele, mint csupánsterilizálni akarja. Ezért megelégszik annyival, hogy a veszélyes-nek látszó antibolsevista kategóriákat lemészárolják s ezt mégcsak nem is neki kell elvégezni, elvégzi ezt a "hazai" politikaiszenvedély és a zsidó reakció – a le nem mészárolhatókat pedigtökéletesen koldusbotra juttatják a vagyonelkobozások, az elbo-csátások és az úgynevezett földreform eszközével. Ezzel a tevé-kenységgel párhuzamosan egy csoport Oroszországból visszaér-kező 1919-es megbízható kommunista Kun Béla-emigránst –majdnem teljes létszámban zsidókat14 – helyez el részint a kor-mányban, részint különböző egyéb kulcspoziciókban. Céljáranézve jellemző, hogy míg Romániában, amely a "zónába" tarto-zik, erőszakos választást rendez, Lengyelországban pedig, amelyszintén a "zónába" tartozik két évi előkészületet végez, addig itt,az ország megszállása után hat hónappal, választást enged csak-nem tiszta körülmények között.

A "csaknem tiszta" kifejezés három jelentékeny körülményreutal.

Az első az, hogy az ország egyetlen olyan helyén, ahol szá-mottevő kommunista góc van, Budapesten, igen nagy nemzetköziapparátus ellenőrzi a választást, amit a világközvélemény feszül-ten figyel, s itt a választás tiszta. Viszont vidéken, ahol a balol-dalnak alig van talaja, az eredmény nem lehet jobb a baloldal ja-vára, mint az ipari metropolisban. Így aztán a budapesti választá-sokat később követő vidéki választások is csodálatos pontosság-gal a budapesti arányokat hozzák ki.

A második, hogy a nemzeti velleitás jelentékeny részét egy-szerűen hatalmi szóval akadályozzák meg abban, hogy kifejezésrejuthasson. A választásokon a nemzeti jobboldal, amelynek min-den pártját és szervezetét már előbb megszüntették, egyszerűen

14 A hét legmagasabb rangú funkcionárius Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Vas Zol-

tán, Révai József, Farkas Mihály mind magyar nevekkel álcázott zsidók ésNagy Imre és Péter Gábor kivételével, orosz állampolgárok.

177

nem indulhatott. Ebben a ténymegállapításban a hangsúly nemazon van, hogy a jobboldali világnézet általános kategóriáján be-lül bizonyos szélsőjobboldali pártok nem indulhattak, hiszen ezmég, ha ellentmondásban is áll a "demokrácia" és a véleménysza-badság principiumaival, a "náci-háború" leverésének atmoszfé-rájában, ha korrekt nem is, de érthető lett volna. A hangsúly azonvan, hogy a tiszta, mérsékelt és nem kompromittált jobboldalivélemény számára s e m engedélyezték a demokrácia sine quanon-ját jelentő szabad akaratnyilvánítást.15

Így a nemzeti akaratnak e kategóriája arra kényszerült, hogyvagy ne nyilvánítsa véleményét, vagy olyan pártra szavazzon,amely nem fejezi ki. Így történt, hogy a politikai lomtárból előhú-zott és felismerhetetlenné átmázolt egykori Kisgazda Párt, mintaránylag legkevésbé baloldali képződmény 57%-os abszolúttöbbséget kapott.16

A harmadik és leglényegesebb azonban az, hogy a nemzetiakaratnyilvánításból, annak egyharmad része egyszerűen fizikai-lag hiányzott. Körülbelül 300.000 akkor még haza nem tért hadi-fogoly és akkoriban még csaknem félmillió külföldön tartózkodómenekült mellett, az időközben hazatért, de politikailag még "nemigazolt" kategóriák, a volt szélsőjobboldali kis-párttagok, a be-börtönzöttek, internáltak és rendőri felügyelet alá helyezettek szá-zezrei, a bujkálók és az oroszországi kényszermunkára elszállí-tottak óriási, szintén több százezer embert kitevő tőrregei, hozzá-vetőlegesen közel másfélmillió szavazat fizikai hiánya tette illu-zórikussá a választás eredményét. (Ezt az óriási hiányt úgy pó-tolták, hogy a szavazói jogosultság korhatárát a régi 24. életévvelszemben 18. életévig terjesztették ki). A választás számadatai így 15 Még csak nem is az orosz megszállók tették ezt, hanem a magyarországi ha-

talomra törő elemek. Szekfü Gyula 1948-ban Budapesten megjelent köny-vében (Szekfü: Forradalom után. Budapest, 1948. Cserépfalvi kiad.) írja(162. lap): "az egyetlen korlátozást az addig megalakult, a német uralomalatt föld alatt élő pártok maguk léptették életbe, amennyiben más pártotnem engedtek megalakulni és az első képviselőválasztáson fellépni".

16 A húszas években még olyan virágzó és jelentékeny Kisgazdapárt az évtizedvégétől kezdve rohamosan zsugorodik össze. A tünettel párhuzamos ütem-ben nőnek a "szociális" programú nemzeti pártok. A harmincas évek má-sodik felére a Kisgazdapárt teljesen összezsugorodik, majd gyakorlatilag elis tűnik.

178

nem az igazi nemzeti akaratot mutatták. A kommunisták azonbanmég így is csak 12%-ot tudtak elérni, s ez a szám a szociáldemok-ratákkal és a radikális Nemzeti Parasztpárttal együtt se közelítettemeg a parlamentáris összetétel egyharmadát (29,5%).·Igazántiszta választás esetén a kommunista szavazatarány körülbelül 3% körül mozgott volna. S mindez akkor, amikor a kormányMoszkva bábjaiból állott s az ország hemzsegett a megszállószovjet hadseregtől.

A magyar nép tehát megtette kötelességét és minden lehető-séget megadott vezetőinek. A vezetőség azonban tökéletesen cső-döt mondott.

Az új magyar kormány csődjéhez két alap ok vezetett. Ezekközül az egyik az összeomlás zűrzavarából felszínre vetődő új ve-zetők intellektuális középszerűsége volt, ami Rákosi Mátyásnakés Moszkva többi ügynökének esélyeit rendkívül megjavította. Amagyar intellektus ugyanis vagy a sírban volt már akkor, vagy akínzókamrákban hörgött és verejtékezett, vagy börtönökben sira-lomházakban, internálótáborokban pusztult, vagy pedig külföld-ön, főleg Németországban bolyongott és bújkált a 400 dollárosfejpénzért dolgozó embervadászok és a kényszerhazaszállítás előlmint "gyilkos náci" és "háborús bűnös" ahogy a bel- és külföldipropaganda a bolsevizmus és ennélfogva a "szövetségesek" ellenharcoló magyar hazafiakat nevezte. Így aztán akik, mint a lefeje-zett magyar nép vezetői számításba jöttek, azok igen-igen kicsikivétellel a Szovjethez való átpártolási kísérlet támogatói és túl-nyomórészt másodrangú figurák voltak, Moszkva ügynökei, megaz "ellenállási mozgalomnak" elkeresztelt, valójában azonban akormányakarattal, a parlamentáris akarattal, s ami legdöntőbb, anemzet önvédelmi akaratával és a hadsereg harcával szembefor-dult hazaárulás pincehősei17 sorából kikerült kis senkik, néhánytollforgató, naiv paraszt, egy-két karriervadász vidéki ügyvéd,falusi lelkész, minden különösebb koncepció nélküli figurák a ré-gi magyar politikai élet kerítésén bámészkodókból és eredmény-telen törtetőiből, akiknek eddig nem volt a hátuk mögött erő, hisz

17 Ezt Nagy Ferenc volt miniszterelnök, Amerikában, 1948-ban publikált közis-

mert pamfletijében maga állítja önmagáról

179

a nemzeti többség nyíltan vagy titokban ellenezte őket, akárhovaszavazott is.

Akikre ez a kormány támaszkodhatott a megszállók szuro-nyain kívül, az csak a kicsi kommunista töredék volt, néhány ezerháborús szabotőr, a felszabadulás és megtorlás lázában égő zsi-dók, meg a szociáldemokraták.

A másik ok még súlyosabb volt, s ez az ok lényegébenugyanaz, ami a világpolitikában is paralizálta a nyugati demokrá-ciák reprezentánsait az oroszokkal szemben, nevezetesen az, hogyegy végzetes hazugság kínos szituációja terhelte őket is. Felsza-badulást kellett hangoztatniuk, mert ebben ők is közreműködtekelőzőleg. Ha ugyanis az országot letipró ellenség nem felszaba-dító, hanem e l l e n s é g akkor ők: hazaárulók. Az asszonyoktízezreit megbecstelenítő, az országot kifosztó, és politikailag erő-szakos oroszt az összes megdöbbentő tapasztalatok ellenére kö-vetkezetesen "felszabadítókként" kellett nevezniük, sőt dicsőíteni-ük saját erkölcsi érdekükben, mert hiszen a háború elbuktatásábanők is a Szovjet oldalán tevékenykedtek, s az első diadalmas napoklázában fennen hirdették ezt. És ehhez következeteseknek kellettmaradniuk. Már pedig a "felszabadulás" borzalmas hazugság volt,s a magyar nép minden tagja tudta, látta, érezte és nap, mint naptapasztalta ezt.18

Ennek a garnitúrának meg kellett tagadnia az ország 200.000hősi halottját, akik ellen ők harcoltak, dicsőíteni kellett a szovjetkatonákat, mint bajtársaikat akiktől a nemzet irtózott akiket anemzet gyűlölt, s mindezt nem is külső fizikai kényszerből, ha-nem múltjuk irgalmatlan erkölcsi nyomására.19

Az új vezetők tehát rá voltak szorulva a megszállókra, nem-csak fizikailag, hanem e r k ö l c s i l e g is a nép, a tények, akövetkezmények és a közhangulat ellenében, amelynek sistergő

18 Szekfü Gyula írja kommunista uralom alatt, 1948-ban megjelent könyvében

ezt a sokatmondó mondatot: „Érzelmeikre nagy hatással voltak azon be-nyomások és emlékek is, melyek az orosz megszállás első idejéből marad-tak fenn" (170. lap.).

19 Budapesten nem a magyar hősi halottaknak hanem az orosz hősi halottaknakemeltek emlékművet. amelynek leleplezésekor Nagy Ferenc akkori mi-niszterelnök beszédében többek között ezt a mondatot mondotta: "Ennek aháborúnak m a g y a r hősihalottjai – nincsenek".

180

felháborodása a "felszabadítók" ellen napról-napra nőtt. S a meg-szállók ezt a vergődést és ráutaltságot használták irgalmatlanul kivelük szemben, azzal, hogy a visszatért kommunistákat a nyakuk-ra ültették.

Ez a tragikus szituáció – aminek kínosságát a véres politikaimészárlás részegsége után az elkésett kijózanodás aggodalmai isnöveltek – nemcsak a nemzet gazdasági érdekeinek védelmét tetteszámukra lehetetlenné, hanem az alkotmányosság védelméhezszükséges erélyt is a megszálló hatalommal szemben, hiszen aznem a megszálló, hanem a felszabadító, nem az ellenfél, hanem abajtárs pózában állt gúnyosan és cinikus mosollyal ezzel a szá-nalmas kis csoporttal szemben, amelyet kezén-lábán megbilin-cselt múltjuk és jelenük hazug és fonák volta.

Megbilincselte azonban őket más is, és ez az a mohóság volt,amivel az uralomra jutott csoport tagjai a nagy pusztulás utánmég megmaradt anyagi javakat egymás között szétosztották s ez-zel gyakorlatilag az országot kirabló többi tényezők csoportjábakerültek ők is. Szekfü Gyula idézett munkájában olvashatjuk ezt anéhány sort: Egy téren azonban. a

"(kisgazda) párt sokat megtett; a pártnak, mint gazdasá-gi egyednek, sőt szinte közjogi tényezőnek kialakítását.Vele együtt az összes elismert pártok jövedelmező válla-latokba kezdtek, a mozikat felosztották egymás között,épületeket foglaltak el, bankok vezetését és üzleteket fel-osztottak és tagjaikat mindennemű előnyökben és támo-gatásban részesítették, amihez szegény pártonkívüli ha-landók nem jutottak. Innen csak egy lépés volt a korrup-cióhoz, melyet a többségi párt egyáltalán nem tartott tá-vol magától és ezzel nem szolgált jó példával. Voltaktagjai, akik az országban a korrupció kőbefaragott szob-rainak számítottak".20

Így az abszolút többségű választási győzelem ellenére is elkellett fogadni az orosz főparancsnok "indítványát" a kommunis-tákkal és szociáldemokratákkal való kormánykoalícióra. A koalí-cióban négy kommunista miniszter kapta a legfontosabb tárcákat. 20 I.m.174. lap.

181

Ez a helyzet, kiegészítve a megszállás tényével s a folyton hátrálónyugat magatartásával az ország belpolitikai értelemben vettmegszállását is lehetővé tette a csupán néhány százaléknyi kom-munista párt számára. Így, mikor Moszkva 1947-ben elhatározta a"belső zóna" határának kitolását, a bolsevista átállítás már kiépülthídfőkből kezdődött meg, annak ellenére, hogy az erős terrorral ésnagyszabású csalásokkal megrendezett második, 1947 május-augusztusi választás is csúfos kommunista bukást hozott.

A silány kormánygarnitúra vezetői, Nagy Ferenccel, a mi-niszterelnökkel az élen, akinek kezén két év alatt egy abszolúttöbbségű kormányzó párt züllött szét és egy idegen belpolitikaiterror épült ki, az első fenyegető szóra külföldre szöktek. Ma-gyarországon pedig megindult, most már moszkvai rendezésbenaz "összeesküvési perek" korszaka és a katolikus egyház, mintlegerősebb ellenzék elleni hadjárat. Ez kidöntötte az első mészár-lásban esztelenül elpusztított ellenálló oszlopok után a jobboldali-ság és antibolsevizmus utolsó ellenálló oszlopait is. A bolsevistadiktatúra, a nép véres zendülésekben kirobbanó kétségbeesett el-lenállása ellenére is, az 1949-i "egylistás" választási komédiával,negyvenkilenc hónappal a "felszabadító" Roosevelt halála utánMagyarországon is, formálisan is, átvette az uralmat.

Ha a vergődő magyarságot könnyű volt elintézni, a külföldetmég könnyebb. Az orosz külpolitikai trükk olcsó volt, egyszerű éshatásos, hisz a roosevelti fércmunka lehetőséget adott mindenre.Mivel a békeszerződés értelmében Magyarország megszállásáthat hónappal a szerződés aláírása után meg kellett szüntetni,Moszkva kimondta, hogy a megszállás "elvileg" megszűnt, a csa-patoknak azonban, az ausztriai orosz megszálló erők "utánpótlásivonalának biztosítása végett" továbbra is Magyarországon kellmaradniuk. És hogy ez a "kényszerhelyzet" Oroszország számáratovábbra is fennmaradjon, Moszkva következetesen húzza-halasztja az Ausztriával kötendő békét mindaddig, míg Magyar-országon és Romániában a bolsevizmus annyira meg nem erősö-dik., hogy az orosz szuronyok jelenléte nélkül is fenn képes ma-radni.21

21 Időközben a békekötés Ausztriával megtörtént, s az orosz csapatok Magyaror-

szágon és Romániában bennmaradtak. Ezúttal a kormányok "kérésére".

182

3.A Keletnémetországgal kapcsolatos helyzet nemcsak a szö-

vetséges Csehszlovákiáétól különbözött, hanem annak a Magyar-országnak helyzetétől is, amely különben ugyanolyan levert el-lenség volt, mint Németország. A különbséget az jelentette, hogyNémetország nem kizárólagosan orosz, hanem közös megszállásalatt állt, s a németek sorsa az orosz zónában így nem kizárólag azoroszok kényétől- kedvétől függött, mint a magyaroké, hanem atöbbi szövetségesektől is, ennélfogva a keleti német megszállásiövezetet az orosz "belső zónába" beépíteni 1945-ben és 46-banképtelen gondolatnak látszott volna.

Oroszország így "biztonsági" politikájának megfelelően Né-metország totális legyöngítésének, abszolút fizikai ártalmatlannátételének álláspontján állt. Az orosz ideál egy teljesen gyenge,haldokló roncs volt a szomszédságban, amely nemcsak nem lehetveszélyes, hanem amelyre egy későbbi időpontban túlhatalmánálfogva bármelyik pillanatban rá teheti a kezét, arról nem is beszél-ve, hogy a nyomor, mint tartós állapot melegágya a forradalom-nak, ami a bolsevizmusnak amúgyis klasszikus eszköze.

S egy ilyen Németországra Oroszországnak minden esélyemegvolt, s különösen meg lett volna, ha Roosevelt meg nem hal.A Potsdamba gyülekező konferencia tagjai – különösen az ameri-kaiak – a legtombolóbb németgyűlöletet hozták magukkal a szí-vükben és az aktatáskáikban, mert Roosevelt ugyan már nem élt,de élt Morgenthau és köre és élt a roosevelti lélek. Az utód maga,Truman – egyébként is fakó és jelentéktelen figura az amerikaikamarilla kezében – nem látott a bonyolult komplexumban tisz-tán,22 s a szálakat mindenütt roosevelti figurák és ezek igazi gaz-

22 Trumannak Roosevelt életében semmi szerepe nem volt, őt túl jelentéktelen-

nek tartották ahhoz, hogy, különösen a háborús és a külpolitikai ügyekbe,beavassák. Hogy ez mennyire így volt, elárulja a "helyettes elnök" indig-nált naplófeljegyzése 1945 ápr. 12.-éről: "Nem tudom milyen hatással lesza fordulat (Roosevelt halála) a háborús teljesítményre, az árellenőrzésre, ahaditermelésre és egyebekre. Tudom, hogy az elnöknek volt egy csomó tár-gyalása Churchillel és Sztálinnal, előttem azonban ismeretlenek maradtakmindezek és efelől valóban volna egy s más gondolkodnivaló, én azonbanúgy döntöttem, hogy a leghelyesebb lesz egyelőre hazamenni, pihenni

183

dája, az u.n. Morgenthau-klikk – az irgalmatlan bosszúexpoziturája – tartották a kezükben.

A már előre kidolgozott tervek szerint, amiknek szellemétRoosevelt és Morgenthau mellett angol részről Lord Vansittart,orosz részről Ilja Ehrenburg reprezentáltak, Németország teljesiparának és minden bányájának tökéletes és végleges elpusztításá-ról volt szó. A Morgenthau-terv szerint:

"Minden katonai akciók által még szét nem rombolt iparitelepet és berendezést tökéletesen le kell bontani, és elkell távolítani, vagy tökéletesen meg kell semmisíteni. Aszénbányák teljes felszerelését el kell távolítani, magukataz aknákat pedig tökéletesen meg kell semmisíteni.”

Ezenkívül lényeges része volt a tervnek a keleti és nyugati te-rületek leszakítása, s a maradék államroncs szétdarabolása, az is-kolák és egyetemek "tekintélyes időre" való bezárása és a nem-zetközi töke teljes elzárása Németországtól. Roosevelt szó szerintezeket mondta Cordell Hullnak:

„Azt akarom, hogy a német nép mint egész, egy olyanleckét kapjon, amit soha el nem felejt... Hogy a németekéhen haljanak, azt nem akarom, ha azonban több élelmi-szerre van szükségük mint amennyit termelnek egyenekreggel, délben, este levest a tábori konyhákon. Ez kiválóegészségben fogja őket tartani s ezt a tapasztalatot egészéletükön át nem fogják elfelejteni".

Ezeket a szavakat egyszer majd tanítani fogják az összes né-met iskolákban, s ami majd mindebből a világ egyik leghatalma-sabb népének lelkéből kinő, azért-majd a Roosevelt-Morgenthaubosszú őrjöngés lesz a felelős a történelem előtt minden időben.

S ez a bosszúőrjöngés volt a szellem és a szándék legalábbisamerikai részről, ami Potsdamba jött, s a bosszú góca kitűnő tem-póérzékkel dobta be a szándék végleges bebiztosításához a KZ-lágerek borzalmainak statisztikában és fényképfelvételekben, fil-

amennyit lehet, s aztán szembenézni az elkövetkezendőkkel.” (WilliamHillman: Mr. President, New York. 1952).

184

mekben lelkiismeretlenül felhatványozott anyagát a döntés serpe-nyőjébe.

A borzalmas terv, amelynek ószövetségi irgalmatlanságaelőtt megrendülten áll az ész és a szív az orosz imperializmus ésbolsevizáló világprogram terveinek kitűnően megfelelt. Így szü-letett meg Potsdam, s ha a Szovjet akkor már úgyszólván mindenpontban ellentétben is állt a nyugati demokráciákkal, ezt a tervetlelkesen osztotta. Németországi szándékainak jövője teljesenbiztosítottnak látszott s a maga részéről Keletnémetországban avasúti sínek felszedéséig és a telefondrótok leszedéséig terjedőalapossággal megkezdte a potsdami halálos ítélet végrehajtását.

Potsdam szelleme egyébként is tombolt minden vonalon. Anémet bánya és ipartelepek megsemmisítése tervszerűen megkez-dődött és roppant értékeket pusztítva folyt mindenfelé, nem egyhelyütt véres zendülésekkel a kétségbeesett német munkásság ré-széről

Közben azonban az amerikai külpolitika irányítóinak körébenvalóságos palotaforradalom tör ki az ószövetségi embertelenségűterv miatt A lázadás vezető személyei Cordell Hull és Stimsonvoltak, akik erélyesen megkezdték az őrjöngő Morgenthau-klikkvisszaszorítását.

Ehhez jött az 1946 őszén tartott emlékezetes londoni konfe-rencia., ahol – most már az atom-titok birtokában – az orosz pre-potencia olyan képtelen fokra emelkedett, hogy a győztesek kö-zött a törésnek be kellett következnie. Oroszország végleg ledobtaálarcát, s bár még mindig voltak reménykedők a felsült politikaibűvészinasok egyre riadtabb táborában, a nyugati demokráciákpolitikusainak többsége elé leplezetlenül meredt a sivár és lesújtótény: ellenséggel állnak szemben, amely sokkal félelmetesebb éselviselhetetlenebb, mint a németek voltak, mert azok csak résztköveteltek a világ irányításában, az oroszok azonban kizárólago-san akarják birtokba venni azt. A felfedezés villámcsapáskénthatott, s a háború alatt tökéletesen félrevezetett nyugati közvéle-mény valósággal szédelegve állt. A váratlan megdöbbenés szé-dületében és zűrzavarában csak egy volt a konkrétum: a Roose-velt—Churchill-politika borzalmas hazárdjáték volt, és egyetlenfontos feladat maradt: ezt takargatni minden áron és amennyirelehet.

185

Amerika előtt csak egy lehetőség állt teljesen új vágányokraáttérni, hiszen a győztesekből egycsapásra fenyegetettekké letteka szövetségesek, mégpedig éppen a "győzelem" következtében, shirtelen meglátták, ami előtt vakon álltak eddig, hogy Németor-szágot nem lett volna szabad katonailag megsemmisíteni. Az újgondolat megemésztéséhez s még inkább a minden eszközzel vé-dekező, sarokba szorult uralkodó háborús klikk visszaszorításá-hoz, azonban idő kellett, sőt az csak igen kis mértékben sikerültúgy, hogy az embertelen potsdami szándék revíziója csak végze-tes késéssel jött el. A revízió bejelentése Byrnes stuttgarti beszédevolt, majd utána jött, mint első pozitív lépés a hosszú és bénulttétovázás után: a Marshall-terv, s a már elpusztított bánya- ésipartelepek horribilis költséggel való újraépítésének megkezdése.

A nyugati világ elkésett és a felelősek részéről minden esz-közzel fékezett felszabadulása a katasztrófális roosevelti szug-gesztiók alól automatikusan orosz ellenakciót váltott ki. Most máramúgysem volt értelme a nyugati éberség elaltatására szánt csa-lásnak, Kominform néven újra proklamálják hát Sztálinék a Ko-minternt, s az előállt új nemzetközi helyzetben a német keleti zó-na, mint orosz probléma éppúgy teljesen megváltozott, mint Ma-gyarország, vagy Csehszlovákia státusa.

Most már nem volt többé remény arra, hogy Németországegy ártalmatlan és nyomorgó és passzív folt lesz csupán az oroszbirodalom nyugati peremén, Keletnémetországot tehát a "belsőzónába" kellett besorolni, s így indult meg itt is 1947-ben az in-tenzív bolsevizálási folyamat, ezzel párhuzamosan a bekapcsolásimanőver.

A terv és tevékenység egységét és kötetlenségét csupán a térközepén jelenlevő Berlin státusa zavarta, amely nem volt kizáró-lagosan orosz kézben, hanem négy megszállást szektorra voltosztva. Ki kellett hát onnan a többi három hatalmat üldözni, hogyKeletnémetország birtokbavétele, bolsevizálása és annektálásateljessé válhassék.

Az alkalmazott orosz módszer a kiszekírozás módszere volt,amihez az oroszok felhasználtak minden lehető és lehetetlen esz-közt; s mikor végül semmi sem használt, blokád alá fogták Berlinamerikai—angol—francia zónáit, hogy így a lakosság éhhalálávalkényszerítsék rá a nyugati hatalmakat Berlin feladására. A blokád

186

ellen Amerika hallatlan erőfeszítéssel és irtózatos költséggel úgyvédekezett, hogy Berlin nyugati szektorának két millió lakosáthónapokon át légi úton táplálta, míg végülis a blokád megtört Anyugati világ ujjongott a "győzelem" felett, s közben általában el-kerülte a figyelmet, hogy Oroszország ismét felrúgott egy egyes-séget, Németország keleti részét de facto lekapcsolta, bolsevizáltaés gyakorlatilag – annektálta.

A leszakadt "bolsevista" Németországgal szemben a háromnyugati zóna laza politikai egységét úgy-ahogy helyreállító bonnialkotmány egy "demokratikus" Németországot hozott létre, s ez-zel Németország kettéhasadása megkezdődött. Az egészKeletnémetország Oroszországé lett. Ez az állapot aztán akkorválik véglegessé, mikor a nyugati hatalmak, 1952-ben, az oroszhuzavonát és taktikázást megunva, különbékét kötnek Németor-szág nyugati részével, s ezzel Keletnémetországnak Oroszország-hoz történt csatolását gyakorlatilag tudomásul veszik. Keletné-metország tehát orosz tartománnyá válik és ha az oroszokon áll,az is fog maradni véglegesen.

Ha az ember gondolatban végigfut azon a könnyelmű és te-hetségtelen dilettantizmuson, amivel az Egyesült Államok külpo-litikáját olyan borzalmas pénz elfecsérlésével vezették, és amibeegy közepes gazdagságú állam feltétlenül belepusztult volna, amitcsak az Egyesült Államok határtalan gazdagsága tett lehetővé, azesztelen rombolásokon és pusztításokon, majd az elpusztított ér-tékek következetlen újra felépítésének költségein, a berlini légikalandon, a német katonai erő értelmetlen megsemmisítésébőlfolyó amerikai fegyverkezés irtózatos költségein, amelyeknek aszámláját évtizedeken át fogja fizetni Amerika dolgozó népe, smindezek mellé állíthatja mindazt, amit az Egyesült Államok po-litikája Európának okozott, arra a következtetésre kell jutnia,hogy a vezetők kiválasztásának módja az Egyesült Államokbantökéletesen csődöt mondott, s az amerikai demokrácia körül va-lami végzetesen nagy baj van.

Az európai szláv expanzió, amely az amerikai beavatkozáskövetkeztében 750.000 négyzetkilométernyi tért nyert az első vi-lágháborút követő versaillesi békében, a második világháborúvalkapcsolatos amerikai politika eredményeképpen újabb egy ésegynegyed millió négyzetkilométerrel gyarapodott, és 60 millió

187

nem szlávnak uralma alá hajtásával megkezdte a nem szláv Euró-pa felszámolását

A kontinens 11,5 millió négyzetkilométernyi területéből 7,3millió négyzetkilométer már szláv-bolsevista kezekben van, s atúlzsúfolt kontinens lakóinak csaknem kétharmada számára márcsak 4 milliónyi tér maradt. Ezért főleg az Egyesült Államok kül-politikája a felelős, és Európa egyre türelmetlenebbül kérdezi,hogy hol van hát és miben áll az a felelősség amit elnöke a nagykatasztrófa elindításakor s annak az irtózatos hatalomnak azalapján, amivel őt az Egyesült Államok népe felruházta, a törté-nelem és a fehér emberiség előtt vállalt?

Hogyan, milyen formában és kinek "felel" az az ember, aki-nek a katasztrófális helyzetért, amit előidézett, a mesés összege-kért, amiket elherdált – szobrot emelt az Egyesült Államok népeugyanakkor, amikor szintén "felelősség" címén akasztófákat állí-tottak és börtönöket zsúfoltak tele Európában?

188

IX. NÉHÁNY SZÓ A ZSIDÓ KATASZTRÓFÁRÓL

Az eltorzult német faji mithosz számlájának egyik legsúlyo-sabb és legtöbbször és legrészletesebben kolportált tehertétele azsidósággal szemben tanúsított embertelen, sőt sok esetben besti-ális magatartás volt, amelynek, amellett, hagy a zsidóságotkollektíve mélyen megalázta, szerencsétlen zsidók tízezrei estekáldozatul.

A zsidókkal szembeni háborús rendszabályoknak az eltűrhe-tetlenségen túlmenő megalázó és embertelen tendenciájára nincsmentség, még kevésbé van az ezen rendszabályok végrehajtásasorán bekövetkezett egyéni túlzásokra és visszaélésekre. Éspedignemcsak, mint embertelenségre és bestialitásra, hanem mint ér-telmetlen ostobaságra sincs, mint ahogy nincs mentség arra semamit a háború folyamán az o r o s z o k és a "felszabadítás" utánaz oroszokkal szövetkezett z s i d ó k , vagy amiket a német ésmagyar lakossággal, meg a cseh területen a visszavonulás soránvisszamaradt hadikórházak sebesültjeivel a c s e h e k és as z e r b e k elkövettek. Az 1942 elejétől 1946 végéig eltelt félévtized a bestialitás és a gyávaság és a csőcselékemberek tobzó-dásának korszaka volt, különösen Közép- és Keleteurópa és aBalkán területén.

A háború mindkét félen igénybevett minden kétségbeesett ésaljas eszközt a pusztítás és a győzelem érdekében, de az összesekközött talán legaljasabb és legveszélyesebb az ellenfél becsületétmegsemmisíteni akaró hazudozás és rágalmazás volt, tények fel-nagyítása, tények elhallgatása, torzítás, ferdítés a világközvéle-mény igazságérzetének félrevezetése bizonyos célok érdekében,amiket a propaganda szolgálni akart.

Ha valaha a fegyverkezés korlátozására nemzetközi egyez-mény születik, annak rendelkezést kell majd tartalmaznia a hazugpropagandával szemben is, mert az mindek robbanóanyagnál ve-szélyesebb valamit gyújt fel: a szenvedélyt és az igazságtalansá-got.

Ebből a veszélyes valamiből nőtt ki a maga összes elmúlt éseljövendő borzalmaival az a komplexum is, amit úgy nevezünk:zsidó tragédia, és az is, amit úgy mondunk: zsidó bosszú.

189

Európa közepének három millió négyzetkilométernyi területeegyetlen harctér volt négy éven keresztül és egyetlen gigantikusvesztőhely az ötödikben, ahol 59 millió ember vesztette el az éle-tét. Ebből az 59 milliós veszteségből mintegy másfél milliós1 –részben meghalt, részben "eltűnt" – zsidó.

Egyik ember, vagy egyik fajta sem érdemel több sajnálatot,mint a másik. Minden teremtett ember egyformán halhatatlan lé-lek hordozója, Istennek gyermeke és ennélfogva érték, és fiait ésleányait Európa népeinek hosszú-hosszú sora siratja. A zsidó há-borús veszteséggel mégis külön foglalkoznia kell ennek a szinté-zisnek, éspedig azért, mert amikor egy rettentő háború szörnyűörvényeiben elpusztult nem-zsidók t í z m i l l i ó i n a k tragé-diájáról alig történt megemlékezés, és az Európán kívüli köztudatszinte csak zsidó áldozatokról tud, akkor másfélmillió helyett hatmillió zsidó pusztulását emlegetik a nemzetközi közvélemény egybizonyos kategóriájában, mégpedig úgy, hogy minden elpusztultzsidó élet – náci áldozat. S ennek a közvéleménynek ezen állításá-ról, magatartásáról, felelőtlenségéről és ennek múltbeli és jövő-beli következményeiről beszélni kell, mert az a visszaélés, amiezen a téren folyt és folyik, egyre tarthatatlanabbá válik, és félel-metes reakciókat ígér a jövőben.

A nácizmus bestiális kilengéseit igazságtalanság volna men-tegetni, mint ahogy igazságtalanság volna a zsidó tragédiát emlí-tés nélkül hagyni, Az igazság azonban mindkét féllel szembenegyformán kötelező és ki kell már egyszer mondani, hogy más-félmillió zsidó hiánya még akkor sem volna magyarázat nélkül,ha a háborús ellenféllel együttdolgozó zsidósággal szemben nemérvényesült volna az ellenségnek kijáró gyűlölet a tér örvénylőgyűlöletóceánjában, hisz a háború magva éppen azon a területenlángolt legborzalmasabban és legtovább, amely területen a leg-több zsidója lakott a világnak. A délorosz, lengyel és román terü-leteken, valamint a Kárpátmedencében a Balkánon és Németor-szágban tízmillióknak kellett meghalniok. S Európa zsidóságánaknégyötöd része ezeken a területeken lakott. Ezzel a körülménnyel

1 Már itt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy 12 esztendei szorgos kutatás sem

volt képes nagyobb zsidó veszteséget kimutatni másfél milliónál. Az 1954-ben bedobott 6 millió zsidó áldozat – grandiózus hazugság.

190

egy grandiózus félrevezetési manőverben rettentően visszaélt avilág közvéleményét irányító nemzetközi propagandagépezet, s aképtelen túlzások célja egészen nyilvánvaló ...

1.Azon felül, hogy a zsidó tragédiával foglalkozó propaganda

következetesen és makacsul elmulaszt különbséget tenni a háborúkollektív katasztrófájában a nem-zsidó milliókkal együtt szeren-csétlenül járt zsidók százezrei – akiknek számát az önkéntes par-tizánharcot vállaló zsidók hadivesztesége is növeli2 – és a valóbanfaji kilengések során kiirtottak s z á z e z r e i között, ennek apropagandának számadatai is teljesen bizonytalanok, könnyelmű-ek, megbízhatatlanok, sőt lelkiismeretlenek.

Sajnos, a háború befejezése után egy teljes évtizeden át semaz UN, sem más nemzetközi szerv nem mert arra vállalkozni,hogy a zsidó pusztulás pontos számadatait megállapítsa, noha ez anemzetközi izgalmat okozó probléma megérdemelte volna ezt.Egy évtized tökéletesen elegendő lehetett arra, hogy a náci kilen-gések zsidó áldozatainak pontos és igazolt számát az UN megál-lapítsa, elkülönítse a háborús veszteségektől és kimutatást tegyenközzé, hogy a Középeurópából hiányzó zsidók hol, milyen álla-mokban és milyen tömegekben élnek. Mindez tíz éven át nemtörtént meg s az emberiség vezetésére felállított szerv engedte,hogy alaptalan számok és gyűlölködő túlzások mérgezzék a földlevegőjét.

A zsidó tragédiával folytatott propaganda éveken keresztülhat, sőt éppenséggel hét millió zsidó pusztulását kérte számon,mégpedig kizárólag a "nácizmustól".

Már maga az is felelőtlenségre vall, hogy hét millió zsidórólbeszéltek, mikor a Joint Distribution Commitee megállapításaszerint is 8.839.608 zsidó élt 1939-ben összesen Európában,3Oroszországot is beleértve. Viszont az oroszországi zsidóságszáma a Nemzetközi Statisztika becslése szerint 3 millió (1930). 2 Ez a veszteség megbízható becslés szerint 80.000 főre tehető. Csak a varsói és

lembergi felkelések kapcsán 18.000 zsidó esett el, az előbbinél, 12.000 amásodiknál, fegyverrel a kezében. Ez a két tétel maga 30.000 fő

3 Mellesleg a JDC. megállapítása túlzott. Ennyi zsidó nem élt Európában

191

márpedig a "nácik" sem Spanyolországban, sem Portugáliában,sem Angliában, sem Svédországban, sem Svájcban, sem Oroszor-szág túlnyomó részében nem jártak, sőt Keletlengyelországban ismásfélévi orosz uralom u t á n jártak, s onnan tudvalevőleg ak-kor már m á s f é l m i l l i ó e m b e r tűnt el az oroszok ke-zén.4

Az amerikai megszállók németországi lapja az akkoriban zsi-dó szerkesztésben megjelenő Die Neue Zeitung egyik 1946 feb-ruárjában megjelent számában táblázatos kimutatást közölt a zsi-dóság veszteségéről, amelynek számszere adatait, hozzátesszükzsidó forrásból származó adatait, a következő oldalon közöljük:Állam 1939-ben: 1945-ben HiányLengyelország 3.250.000 80.000 3.170.000Románia 850.000 325.000 525.000Magyarország 403.000 280.000 123.000Csehszlovákia 360.000 37.000 323.000Franciaország 300.000 175.000 125.000Németország 240:000 85.000 155.000Hollandia 150.000 30.000 120.000Belgium 100.000 22.000 78.000Jugoszlávia 75:000 14.000 61.000Görögország 75.000 9.000 66.000Ausztria 60.000 20.000 40.000Olaszország 5l.000 50.000 40.000Bulgária. 50.000 46.500 3.500Egyéb országok 361.000 139.000 222.000összesen 6.289.0005 1.312.9006 4.892.5007

4 Ez a másfélmillió túlnyomórészit "középosztálybeli" volt, s ez a "középosztály"

Lengyelországban 40 %-ban zsidó. David Berkelman jelentése szerint1941-42 telén 1.200.000 zsidó fagyott meg és halt éhen Szibériába valótranszportálásuk során. De magából Németországból több, mint negyed-millió zsidó távozott már a háború előtt, Magyarországot pedig a háborúidején a kormány diszkrét támogatásával több, mint 270.000 zsidó hagytael.

5 Ez a szám túlzott. A túlzás mintegy félmillió, amely főleg a lengyelországi ésaz „egyéb országok” tételekben van.

6 Ez a szám a szövetséges megszálló kimutatása szerint a valóságban 2.100.000volt.

7 A helyes szám cca. 3.500.000. Ebből kell leütni szóbanforgó területekről ki-vándoroltak mennyiségét. Az így fennmaradó összegben vannak a termé-szetes halállal haltak, a bombázások, egyéb harci cselekmények következ-tében elpusztultak, valamint a harcban elpusztultak száma. Az így fennma-

192

A kimutatás és a kísérő cikk adatai az időpont és aszóbanforgó tér akkor még mozgásban levő tömegei miatt is túlkoraiak ahhoz, hogy az első elkeseredés túlzásaiból született,kellően ellen nem őrzött, propagandajellegű jelentést reálisnakfogadhassuk el, arról nem is beszélve, hogy a jelentés teljesennélkülözi a zsidó menekültek óriási számát körülvevő államokbóla zsidók számának növekedéséről szóló adatokat. Arról se be-széljünk egyelőre, hogy 1945 vége óta temérdek elveszettnek hittember előkerült. Sőt ne említsük kimutatásból szintén hiányzóoroszországi számadatokat sem. Állapítsunk meg most csak any-nyit, hogy ez a zsidó jelentés a zsidók összes számát csak 6.3millióra teszi, a hiányt meg, hét millió helyett csak 4.9 millióra,1945 végén, s ez a tény maga tökéletesen elég a propaganda sza-vahihetőségének megállapításához.

A cikk konklúziója egyébként az, hogy 4.9 millió zsidó hi-ányzik, ezek t e h á t náci áldozatok.

Kíséreljük meg most ezt a nem hat, vagy hét milliós, hanem4.9 milliós számadatot, mint nácibűnt némileg elemezni.

Kezdjük Lengyelországgal és kezdjük azzal, hogy a lengyel-országi zsidóság nagyobbik fele, a legtipikusabb zsidó település)terület – Dél-Lengyelország, Kelet-Galícia Lengyelország szét-osztásakor, 1939 őszén Oroszországhoz került, s a Németország-hoz került feléből is, elsősorban a kommunisták – akiknek há-romnegyed része zsidó volt –, Oroszországba menekültek.8

Folytassuk azzal, hogy a Lengyelországból elhurcolt és azótanyomtalanul eltűnt másfélmillió lengyelnek, akik főleg közép-osztálybeliek voltak, igen jelentékeny része zsidó volt, s egészít-sük ki mindezt azzal, hogy az Odera és a Don között kétszer vé-gig dübörgő k e t t ő s háborús henger nyomán ezen a területena hullák elképesztő tömege maradt vissza, hiszen a lengyel nép-nek lengyel adatok szerint 17%-ka pusztult el. Fejezzük be végülazzal, hogy a lengyelországi zsidóságból n e m 80.000 maradt

radó mennyiség elpusztításán a nácizmus és a bolsevizmus osztozik. Akérdés, hogy milyen arányban?

8 L. White: Report on Poles c. könyvének megállapítása. A szerző zsidó

193

meg, amint a kimutatás állítja, hanem 1946 és 1950 között nyüzs-gött tőlük Németország és ma nyüzsög tőlük Amerika és Izrael.9

Még jellemzőbb példa Magyarország, ahol zsidó hivatalosadatok szerint 276.000 zsidó maradt meg, illetőleg emelkedett fela "felszabaduláskor" talált 130.000 zsidó erre a számra 1946-ig,viszont az Egyleti Élet, az amerikai magyarajkú zsidóság lapja1951 márciusi számában közölt cikk szerint Izrael állam2.200.000 lakosának 12%-a magyarországi zsidó, s ez a mennyi-ség abszolút számban 264.000 főt jelent.10 Ezen két fő tételhezvegyük hozzá, hogy nincs egyetlen olyan ország Európában,Amerikában, Ausztráliában, ahol ne élnének jelentékeny számbanMagyarországról 1939 óta eltávozott zsidók. A Magyarországrólhiányzó zsidók felkutatását végző magyarországi zsidó szerv1949-ig csak 75.000 zsidó halálát volt képes megállapítani, enneka 75.000 zsidó halottnak főrésze a bombázások, az utcai harcok,partizántevékenység, valamint kémkedés és szabotázs következ-tében beállt veszteség és háborús munkaszolgálat következtébenbeállt h a d i veszteség. Csak ami ezen felül van (s ebbe bele-értjük a háborús munkaszolgálatsorán előállt, hanyagság, ellen-szenv következtében vagy éppen rosszakaratból származó halál-eseteket is), írható "náci" attitűdök számlájára.11

9 Zsidó adatok szerint Izraelbe 100.000 lengyelországi vándorolt ki a háború

után. Az USA-ba kivándoroltak ma, ennek több, mint a kétszerese. Len-gyelországban maradtak számát zsidó források 60.000-re teszik. Már ez ahárom tétel is meghaladta a többi felvevő területek lengyelországi eredetűzsidóságával együtt a félmilliót ami hatszorosa a Neue Zeitung adatának.Más oldalról viszont a lengyelországi zsidóság létszáma a második világ-háború elölt nem volt három és egynegyed millió.

10 A World Jewiss Congress által kiadott "Unity in Dispersion" vaskos kiadvány(1949) a magyarországi zsidóság számát 160.000-ben jelöli meg. Az izraelimagyarországi származású zsidó létszámmal együtt 424.000 élőmagyarország zsidót jelent csak ebben a két országban. A zsidókat legna-gyobb tömegben felvevő terület azonban mint köztudomási az EgyesültÁllamok. Magyarországi eredetű zsidók azonban kivétel nélkül mindenüttjelentékeny számban találhatók.

11 Ez a mennyiség, tehát a német és magyar "nácik" által politikai és faji gyűlö-letből ok nélkül, fölöslegesen és embertelenül lemészárolt zsidók száma, amagyarországi zsidóság részéről e s e t l e g eléri a tízezret, de e sorokírója egyáltalán nem lenne meglepve, ha az igazolt és reális adatok végsőösszeállítása után az derülne ki, hogy még ez a szám is túlzott.

194

Nagyjából, kisebb-nagyobb hullámzásokkal, ez a helyzet atöbbi országokban is.12

A tényállás pontosabb ismeretében történtek a reálisabbbecslések a második világháború korszakának zsidó emberveszte-ségéről. Így a németországi amerikai főmegbízott becslése szerinta zsidóság európai összvesztesége a orosz kézen eltűntekkelegyütt 2 millió, a Der Turmwart c svájci lap szerint 1.5 millió, sugyanennyire teszi a zsidó veszteséget 1946-ban a Basler Nach-richten is, de ugyanekkora a veszteség a londoni Tidnings szerintis. Ezek a becslések óvatosak, befolyásolja őket a hat milliós zsi-dó propaganda állítás, a valóságban ez a szám mint végülis kide-rült sokkal kisebb. A milliós számok misztifikációja mögött a fel-háborítóan összezsugorodott valóságot végülis 11 esztendő utánközölte a Nemzetközi Vöröskereszt, amelynek jelentése szerint anáciáldozatok száma 300.000 és ebben a számban benne vannak anem zsidó náci áldozatok is.13 Vajon rájön-e egyszer majd a világa bolsevista bestialitás és emberpusztítás egyre pontosabb isme-retében, hogy a nagy zsidó tragédiát illetően csak két eset volt le-hetséges: vagy a bolsevizmust is terheli zsidó pusztítás, vagy abolsevizmus – c s a k nem-zsidókat pusztít.

A milliószámra kivégzett zsidók rosszindulatú legendájával100 millió ember erkölcsi és politikai számláját terhelték meg, sennek a száz millió embernek a becsülete nem lehet közömbös avilág számára. De nem közömbös az sem, hogy a túlzásoknak, asok súlyos igazságtalanságon kívül, amibe jóhiszemű és tisztessé-ges embereket hajszolt bele a propaganda, akik igazságos "visz-szatorlásnak" hitték azt, amit e miatt tettek, legtragikusabb követ-kezménye az lett, hogy a propaganda állításokat maga a zsidóságis elhitte, sőt ma is hiszi. Ez idézett aztán elő azokban a

12 Fel kell itt jegyeznünk pl. azt, hogy a francia fegyverszünet után a Fegyver-

szüneti Bizottság engedélyével több hajórakomány zsidó hagyta el Fran-ciaországot Palesztina rendeltetéssel. Ezekből a Patria nevű hajót brit hadi-hajók Haifa előtt 1940 november 25-én rommá lőtték s a hajón támadt tűz-ben 3800 kivándorló zsidóból 2575 elégett. De ezenkívül 1941-43 közöttromán és bolgár kikötőkből összesen 20 zsidó kivándorlókat szállító hajóment Palesztinába, s ezekből hatot szintén az angolok süllyesztettek el

13 Nemzetközi Vöröskereszt ezen fontos 1956-ban kiadott jelentésével a nem-zetkőzi sajtó egyáltalán nem foglalkozott.

195

középeurópai országokban, amelyeket az oroszok "szabadítottakfel" olyan bestiális visszatorló mészárlásokat, hajszákat, kivégzé-seket, kínzásokat különösen az u.n. "felszabadulást" követő elsőévekben, amik sokszorosan meghaladták a valóságos okot, s amiképp ezért, egy európai fordulat esetén katasztrófális visszaütéstfognak kiváltani a zsidósággal szemben. S a felelősség ezért a je-lenlegi felelőtlen zsidó propagandát fogja terhelni.

Amint az évek telnek és a szétvert középeurópal világ tragé-diájának túlélői kezdik összehordani és összerakni a higgadt, iga-zolt és megbízható adatokat, az egész tragédiáról, a világ tudatábabeleszuggerált mesterségesen eltorzított kép egyre tisztul, és ezzela tisztulással párhuzamosan egyre nő a legyőzöttek világában amegdöbbenés és a felháborodás. A hat millió ártatlan zsidó besti-ális lemészárlásából hovatovább egy szerény hatjegyű14 szám ma-rad, s a németek és világnézetük kollektív felelősségéből néhánymegalázó és méltatlan intézkedés, néhány száz minden időben ésminden kategóriában meglevő csőcselékember, meg egy életre-halálra vívott háború pszichózisa. Ezzel szemben, amilyen ütem-ben zsugorodnak össze a lázító propaganda adatok az igazolt ésigazolható tények fakó valóságává, olyan tempóban nőnek, szapo-rodnak a felháborító tételek az u.n. visszatorlás elképesztő formái-ról és méreteiről mindenünnen, ahol szabad keze volt a zsidóság-nak a hat millió kiirtott zsidó legendájához méretezett visszaütés-re. A Morgenthau-örjöngés, amely kész lett volna irgalmatlanulelpusztítani egy nyolcvanmilliós népet 300.000 zsidó miatt – vagyakár másfélmilliónyi miatt – ha ebben nem akadályozták volna,hátborzongatóan sejtteti, hagy mi játszódott le visszatorlás cíména vasfüggöny mögött.

Az ugyanis, hogy a zsidó tragédiáról egy egész világappará-tus beszélt éveken át és beszél még most is, a visszaütés borzal-mairól meg mélyen hallgat mindenki, a tényeken és igazságonnem változtat.

14 A másfélmilliós becslés nagyjából úgy oszlik meg, hogy a Szovjet számlájára

(zsidó megállapítás szerint) cca. 1.200.000 esik. (David Berkelman jelenté-se).

196

2.A zsidó katasztrófa helyes és igazságos megítélése azonban

nem is számszerűségi kérdés csupán, hanem erkölcsi és világné-zeti és főleg lélektani kérdés is. Két erkölcs, két világnézet, két-fajta lélek kölcsönösen túlzásbevitt szembenállásáról volt szó azsidósággal történtekben. Éspedig nem is abban az értelemben,hogy melyiknek volt igaza, hanem egyszerűen a szembenállás té-nyében magában, mert hiszen a két önzés meg sem kísérelte tisz-tázni az igazságot. Az. egyik egyszerűen érvényesülni akart, amásik meg nem akarta megengedni ezt.

Minden ítélőképességgel és szabad akarattal rendelkező lénysaját szempontjai szerint gondolkozik és saját érdeke szerint cse-lekszik, s a modern demokrácia eszméjének sarkalatos tétele,hogy egy bizonyos erkölcsi spáciumon belül ehhez joga is van.Az emberek és a népek ezzel szemben rendszerint felháborítónaktalálják, ha más emberek és más nemzetek nem az ő érdekeikbőlkiindulva gondolkodnak s nem az ő normáik szerint cselekszenek,hanem saját érdekeik és saját normáik szerint.

Egy teljesen feltöltött, sőt túltelített ország, amelyben egyállandóan növekvő szociális nyomás kezd érvényesülni, ameny-nyiben ez a nyomás kifelé vezető szelepeken át le nem vezethető,hovatovább a hajótöröttek bárkájához hasonlít, ahol helyet, mun-kát, élelmiszert, vizet pontosan és egyformán kell beosztani. Azsúfolt európai kontinens világnézeti tendenciának lényege ez,ami különösen a Versailles-sújtotta államokban érvényesült, dehovatovább ez lesz az uralkodó európai norma.15 Ezt azonban akötetlen és önző zsidó lélek éppúgy nem tudta eddig felfogni éséppúgy nem volt hajlandó akceptálni, mint ahogyan egyelőre méga még szintén kötetlen és még szintén egocentrikus amerikai léleksem képes megérteni. A zsidó norma a kötetlenség és a szabadságliberális normája, tehát annak az egocentrikus léleknek a normája,amelynek családi és háztartási gondjai nincsenek, ilyen termé-szetű felelősséget nem érez, mert ha a háztartás, amelynek ő al- 15 E sorok írója meg meri jósolni, hogy az angol világbirodalom gyors és rövide-

sen befejeződő szétporlása után egy évtizeden belül az angol demokráciátegy sokkal türelmetlenebb nemzeti szocializmus fogja felváltani, mint anémet volt.

197

bérlője, elszegényedik, vagy összeomlik, egyszerűen – elköltözikmáshová, hiszen ő kötetlen, mozgékony és szabad. Az európainorma ezzel szemben a gondokból és felelősségből fakad. Végsőelemzésben a szabadság és egyenlőség maximáinak régi szem-benállása ez is, lélekben, világnézetben és erkölcsben egyaránt éselsősorban ez nyilatkozik meg a zsidó—nemzsidó ellentétbe. Eu-rópa minden egyes nemzete kötött, és kisebb-nagyobb mértékbenrá van szorítva a gondok és felelősség megszabta világnézetre éserkölcsre. Európában csak egyetlen kategória kötetlen lelkileg éspolitikailag és ennélfogva egyedülálló világnézetileg, s ez a zsi-dóság.

Így adódik, hogy a nemzeti lelket a beosztás, a racionalizálásfelé hajszolja Európában a gond és a felelősség, és így adódik azis, hogy a nemzeti gondokon valójában mindig kívülálló zsidópsziché nem képes megérteni és akceptálni, hogy ha egy szuverénnép nem akar egy neki nem tetsző, általa méltánytalannak tekin-tett és érdekeit sértő állapotot s a j á t országában tűrni, akkorezt megváltoztatni akkor is joga van, ha ez a zsidó kisebbségnekkárt és rövidülést jelent. A zsidó—nemzsidó európai ellentét leg-mélyebb lényege úgy hisszük ez, s ez a lélektani alapja a zsidókatasztrófának.

Egy nép saját országában joggal érzi magát szuverénnek, s havégét akarja vetni egy átlag 2-7 százalékos kisebbség gazdasági,kulturális uralmának, valamint közvetve ezeken át érvényesülőpolitikai hatalmának, akkor ehhez a legtisztább emberi és demok-ratikus joga van. Középeurópa népeinek egész sora szemlélte egy-re nyugtalanabbul azt a már két emberöltő óta fokozódó tünetet –ami egyébként már sokszor előfordult Európa 1500 éves történetefolyamán és minden esetben a tűmet drasztikusabb, vagy kevésbédrasztikus likvidálásához vezetett –, hogy a zsidóság gazdasági ésezen át politikai életében egyre jelentősebb szerephez jut, gazda-sági erejénél és politikai hatalmánál fogva egyre nagyobb mérték-ben erőszakolja rá saját ízlését, formáit és kultúreszményeit,amelyeknek fejlesztésére és támogatására vagyoni túlnyomóságakövetkeztében intézményeket állíthat, organumokat irányíthat éssaját maga által megszabott irányba, amelyeknek kifejezéséreműveket és alkotókat segíthet érvényesülésre és műveket és al-kotókat, s ezzel irányokat nyomhat el, s mindezek által. a gazda-

198

sági, politikai és kulturális uralom tényét valósítja meg. Ez esetlegcsak közvetve, vagy tudattalanul irányul a gazdanép ellen, vagyesetleg éppen abból a szilárd belső zsidó meggyőződésből folyik,hogy a saját ízlése és formái jobbak a gazdanépénél, de minden-esetre ellene irányul, hisz minden nép a saját ízléséhez és formái-hoz ragaszkodik, saját háza táján azokat követel meg, s a zsidóságkét évezred alatt úgy látszik elfelejtett nemzetben és állambangondolkozni, ha negligálta ezt. Talán most már majd el fogja tud-ni képzelni, hogy mit jelentene és mit váltana ki az izraeli zsidólélekből 4, vagy 5 százaléknyi arab kisebbség jelenléte az állam-ban, amely iránt ellenszenvet érezne, de amely pénzügyi túlnyo-mósága által mégis rákényszerítené a zsidó ízlést és a zsidó alko-tóerőt egy tőle idegen diktátum követésére; hogy mit váltana ki,ha Izraelben idegen, arab ízléstől függne a zsidó élete, az írói,művészi karrier, a színházakat arab színészek dominálnák, a film,a sajtó, az irodalom arab kezekben lenne és idegen ízlés, igények,célok és érdekek alapján formálódna ki, ha a kereskedelem, anagyipar, a vagyon, a jólét egyre inkább arab kezekbe kerülne sminden siker és emelkedés ára az idegen feltételek elfogadása ésidegen érdekek szolgálata lenne pénzügyi, politikai és kulturálistéren egyaránt.

Mert a középeurópai világban többé-kevésbé ez volt a hely-zet, és hogy ezen az egyes országok népe változtatni akart, az fel-háborította a zsidóságot, amely magától értetődőnek érezte, hogyaz ő nemzetközileg érvényesülő normáihoz mindenki igazodjék.

Két szuverenitás feszült hát egymásnak, egy nemzetközi ésegy nemzeti, s annak a véleménynek és politikai törekvésnek, amia zsidókérdés megoldása felé tört, Középeurópában a tapasztal-ható zsidó—nemzsidó gazdasági diszparitás és kulturális kétféle-ség mellett ez a feszültség volt az alapja. Ennek voltak tüneteiazok a megmozdulások és törekvések, amiket hibás gyűjtőnévenneveznek általában antiszemitizmusnak, hiszen azoknak alapmo-tívuma általában nem puszta faji kötekedés, nem a zsidó t á -m a d á s á r a , hanem mindenütt a fenyegetett gazdanép v é -d e l m é r e irányuló szándék, s igazi lényege nem a zsidók el-leni "faji gyűlölet", hanem a saját fajta iránti aggodalom, vagy haígy jobban tetszik faji önzés. Megnyilatkozása tehát nem valamielítélendő "morális eltévelyedés", aminek a propaganda be akarná

199

állítani, hanem irritáló és nagyonis konkrét tények természetes re-akciója. Ezek az irritáló tények végső elemzésben – az egy konk-rét és t á m a d ó német fajiság esetét kivéve – igazában nem afaj elleni attitűdök, hanem magatartással szembeni reakciók ésszociális mozgatók köré csoportosulnak minden korban, mindenországban Európában,16 és elsősorban nem a szemita mivolt,mégkevésbé a zsidó vallás, hanem a vagyonosság, nem a szárma-zásban hanem a kategória gazdagságában, és legfeljebb még irri-táló modorában kidomborodó tulajdonság az, ami őket kiváltja.

A reakciónak, bármilyenek legyenek is a külsőségei, igazi lé-nyege nem faji, vagy politikai szubstancia, hanem az egyes orszá-gok nemzsidó társadalmának s z o c i á 1 i s felháborodása,amit a zsidóság általános vagyoni emelkedése és hatalmi igényetörvényszerű pontossággal vált ki egy bizonyos, már elviselhe-tetlen stádiumban mindenfelé.

A tény, hogy a szegény néprétegek évtizedek óta támadó tö-rekvést tanúsítanak a gazdagabbak irányába, s hogy a tömegekbenáltalában lázadó tendencia él, közismert a világon s hogy az isközismert, hogy a középeurópai országokban a gazdagok kategó-riáját a gyors tempóban hanyatló egykori nemesség helyett egyrenagyobb túlnyomóságban a zsidók alkotják. A zsidóság elleni fe-szültség összefüggései tehát egészen kézenfekvőek. Ez az utalásmégsem hangzott el a világközvélemény tájékoztatására egyszersem. Sőt igen elgondolkodtató tünet volt a nyugati, főleg az ame-rikai sajtó részéről, hogy ugyanakkor, amikor 1945 után megelé-

16 A hitleri mozgalom nem az első és nem az egyetlen kollektív zsidó ellenes at-

titűd. A zsidó államiság Kr.u. 70-ben történt megszűnése és a zsidóságszétömlése óta a kontinens területén, úgyszólva egyetlen évszázad sincs,amikor ne volna valamelyik népnél ilyen kollektív reakció, és egyetlen népsincs, amelynek történetében ilyen elő ne fordult volna. A zsidóság ellen alegkülönbözőbb országokban és a római birodalom törvényhozásától nap-jainkig a legkülönbözőbb korokban hozott törvények és rendszabályokvaskos kötetekre rúgnak és kivétel nélkül gazdasági és szociális védőintéz-kedéseket tartalmaznak a zsidókkal szemben vagyis reakciók. A zsidóságnemcsak a világgal, hanem saját magával is szeretné elhitetni, hogy ezek azattitűdök barbár és kulturálatlan korok és népek excesszusai voltak, és errőlvolt szó a német esetben is, vagyis nem két évezrednek és 40 különbözőnépnek van igaza, mikor védekezik, hanem mindig, mindenütt a zsidóság-nak, amely kiváltja ezt.

200

gedetten tapsolt a "feudális"-nak nevezett vagyoni kategória gaz-dasági, sőt f i z i k a i megsemmisítéséhez Lengyelországban ésMagyarországon, amiben szociális igazságszolgáltatást szemlélt,egy másik, ugyancsak vagyoni kategóriának, ugyancsak szociálisalapmotívumok által ösztönzött és ugyancsak népakaraton alapulómagtámadásában 1945 e l ő t t faji üldözést látott, azon mélysé-gesen felháborodott, sőt azt bűncselekménynek állította be, s köz-ben nem látszott észrevenni, hogy az 1945 előtt megtámadott va-gyoni kategóriának faji idegensége és zártsága olyan priori tényvolt, amiről a szociális vágyak és törekvések nem tehettek. Min-denesetre még magyarázatra váró ellentmondás feszül abban afurcsa tényben, hogy a magyar vagy lengyel arisztokrácia és bir-tokos középosztály vagyonának elkobzása 1945 után szociálisigazságszolgáltatás, de ha ugyanezt a bankárral, a nagyiparossalés a kereskedővel teszik meg 1945 előtt, akkor az – antiszemitiz-mus.

A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy faji ellenérzésnem volt a zsidósággal szemben, mert volt. De nem k i z á -r ó l a g az volt, s ami az volt belőle, az is szociális és gazdaságigyökerekből nőtt ki még Németországban is.

Hogy az egyes országok zsidókkal szembeni attitűdjében holvégződik a defenzív jellegű mennyiség és hol kezdődik egy of-fenzív antiszemitizmus, itt a határvonalat természetesen nehézmeghúzni s a zsidó propaganda, sőt a zsidó meggyőződés nem isvesződött ilyesmivel. Egyszerűen minden, bárminő következ-ményt viselő zsidó: faji üldözés sajnálatra méltó áldozata volt ab-ban a mozgalmas korszakban, amelynek döntő lényege a szociálisprobléma és annak ilyen, vagy olyan megoldása, az egyéni érdekés szabadság alárendelése és az alacsonyabb osztályok feltörésevolt. A korszak vajúdásával szemben; zsidó állásfoglalásra rend-kívül jellemző volt, hogy amikor embermilliók, osztályok, nem-zetek, nyugodtak bele az áldozathozatal elkerülhetetlenségébe ak-kor az új formák keresésének lázából és szülési fájdalmaiból azsidóságot csak saját hátrányai érdekelték, az egész komplexumota maga végtelen bonyolultságában és mindenkire kiható nehézsé-geiben csak zsidó "faji üldözésnek" érezte és hirdette, mintha azsidók osztályokhoz, nemzetekhez, kötelességekhez, az egész eu-rópai evolúcióhoz nem tartoztak volna hozzá, mint ahogy a sang-

201

haji európai negyed idegenjei sem tartoznának a kínai nyomorú-sághoz Ez volt aztán az, ami a zsidókat – köztük kétségtelenülmegtalálható tragikus kivétellel együtt – már jóval a "ghettók" ésa sárga foltok újra bevezetése előtt kizárta az egyes nemzeti kö-zösségekből, s ami elvégezte a maga munkáját a zsidó tragédiaelőkészítésében. Az a zsidóság, amely a maga átlagosan 2- 7%-oskisebbségében a nemzeti jövedelem és nemzeti javak átlagosan40-80%-át birtokolta, az átépítés kollektív áldozataiból nemhogy40-80% erejéig, hanem még a 2-7 % erejéig sem volt hajlandóönként kivenni a részét a nemzeti és szociális átépítés irányába, smikor erre erőszakkal szorították rá, akár egy "náci" állam, mintNémetországban: akár egy polgári állam, mint 1939-től kezdődő-en Magyarországon, ez "faji üldözés" volt, és ez ellen fellázítottákaz egész világot. 17

És itt nem arról van szó, hogy m i l y e n volt az evolúcióiránya. Arról sem lehet szó, hogy helyes volt-e az, vagy helytelen.Ilyesmi megállapításához érvényes és jogosult fórum nincs. Itt ar-ról van szó, hogy egyes nemzetek a k a r t á k ezt, és joguk volthozná. Az angol parlamentben mondta egyszer valaki, hogy ademokráciához az a jog is hozzátartozik, hogy egy nemzet téved-hessen. Bár hogy ki tévedett igazán, azt még nem lehet megálla-pítani.

17 Magyarország kétségtelenül "antifascista" háborúelőtti kormányai az egyre

növekvő általános méltatlankodás nyomására egymás után két törvényt ishoztak a "magyar gazdasági élet fokozottabb védelmére”, amelyek a meg-döbbentő zsidó-magyar gazdasági diszparitás ellen lettek volna hivatva bi-zonyos védőintézkedéseket bevezetni. Az első 50-50 %-os paritás elvéreépült az ország zsidó és nemzsidó társadalmai között (a zsidók 6%, anemzsidók 94% voltak!), a második pedig a 6%-94% os arányszámra. Azsidóság mind a két törvényt megszabotálta, sőt a második törvény megal-kotóját, a Magyar Nemzeti Bank ekkori elnökét, majd 1938-ban egy rövididőn át miniszterelnököt, a nemzetiszocialista túlzások üldözőjét és üldö-zöttjét, valójában "antiszemitizmusa” miatt, golyó általi halálra ítélték éskivégezték a II világháború utáni "győzelem" felelőtlen bosszú-tombolásának korszakában.

202

3.Van azonban a zsidó tragédiának a zsidóság részéről egy ak-

tív motívuma is.A zsidóság egy német győzelemtől nem sok jót várhatott.

Már a háború kitörése előtt erősen kellett éreznie egy szociálisevolúció antiliberális korlátalt éppen abban a tevékenységben,ami a zsidóság messze túlnyomó részének történelmi foglalkozá-sa, sőt már-már faji lényege: a kereskedésben, amelyre fokozódóütemben kezdtek szociális és nemzeti terheket és kötelmeket rak-ni, s ennek a tendenciának kiterjedése a többi középeurópai álla-mokra logikusan volt várható. Németország tudta, hogy a zsidó-ság egy német faji alapon álló államba nem illeszthető bele, stisztában volt ezzel a zsidóság is. Az egyetlen emberséges megol-dás a zsidók kivándorlása lett volna, a Nemzetek Szövetségeazonban többek között ennek a megoldására sem tett kísérletet.18

Mikor aztán a háború megkezdődött, a tengelyhatalmak és szö-vetségesei ott álltak egy tekintélyes tömegű és nyilvánvalóan azellenséggel tartó, annak győzelmét munkáló belső ellenséggel,amelynek elsőrendű exisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy azúj rendszer ne erősödjék meg egy katonai győzelemmel, és amelyennélfogva a háború szempontjából feltétlenül és vitathatatlanulmegbízhatatlan elemet jelentett.

Mi sem természetesebb annál, mint hogy a zsidóság Német-ország és szövetségesei ellen, vagyis az ellenfél érdekében dolgo-zott nemcsak Németország és a vele szövetséges államok határainkívül, hanem azok határain belül is. És tárgyilagosan meg kellállapítani hogy a maga szempontjából, erre minden oka megvolt:Sőt azt is meg kell állapítani, hogy a tengelyhatalmak legyőzéseérdekében valóban komoly szolgálatokat tett és a szó szoros ér-telmében hadviselő volt.

Ugyanolyan tárgyilagosan meg kell azonban azt is állapítani,hogy ha egy állam polgárainak egy kis töredéke annak elbuktatá-sán dolgozik, aminek érdekében az állam többi polgára életét, vé-rét, munkáját, nélkülözéseit, szenvedéseit áldozza, akkor ezt köz- 18 A német állam ilyen kitelepedéshez minden támogatást és segítséget megadott

zsidófajú polgárainak, s a németországi zsidóság fele valóban el is hagyta a30-as évek folyamán Németországot)

203

keletű szóval a világon mindenűn hazaárulásnak hívják, és e sze-rint büntetik, különösen háború esetén, amikor ennek büntetésehalál. És azt is meg kell tárgyilagosan állapítani, hogy ha ilyenellen joga van az összes országoknak védekezni, akkor joga voltehhez a tengelyhatalmaknak is, mert ha egy ország háborút visel,azt meg is akarja nyerni. Soha még az emberiség története folya-mán olyan furcsa állam nem volt, amely eltűrte volna, hogy haegyszer háborúban van, legyenek olyan polgárai, akik a háborúelbuktatásán dolgoznak. Az ilyen tevékenységgel szemben min-denütt és mindenidőben a legnagyobb felháborodással és a leg-brutálisabban jártak el. Ehhez nem kell egy államnak diktatúrá-nak, vagy "nácinak", vagy – németnek lennie.

Mindezen túlmenően is, Németországnak és szövetségesei-nek minden jó oka megvolt Oroszország és a bolsevizmus ellenharcolni, sőt minden oka és indoka megvolt a versaillesistatusquo revideálására is, elvégre nemcsak az angolszász hatal-mak, vagy a zsidóságnak van joga ahhoz, hogy a s a j á t szem-pontjai és érdekei szerint gondolkodhassék és cselekedhessék.Hogy ennek a háborúnak érdekében a tengelyhatalmak és szövet-ségesei a saját határaikon belül operáló ellenséges tevékenységgelszemben nemcsak indokoltan, hanem jogosan is védekeztek, ezt,ha képes lenne tárgyilagos lenni, még a zsidóságnak is meg kelle-ne állapítania. Különösen mióta nyilvánosan beismerte s háborúidején kollektíve tanúsított állampolgári hűtlenség bűntettét.19

19 A második világháborút lezáró párizsi békeszerződések külön rendelkezéseket

tartalmaznak a zsidók személyét és vagyonát illetően, s a zsidókat egysze-rűen kivették a legyőzött államok szuverenitása alól. A legyőzött államokpolgárai egyébként jogilag „ex-enemy" személyekként szerepeltek a meg-szálló hatóságok előtt, a német, magyar, stb. állampolgárságú szidók azon-ban "allied personok" voltak, különböző olyan jogosítványokkal, amik azex-enemy-eknek nem voltak meg. A zsidók „szövetséges személyekké"nyilvánítása háborús tevékenységük alapján történt, s a legyőzöttek szem-pontjából ez a hazaárulás nemzetkőzi elismerése volt. Hogy mi lesz enneka kihatása a jövőben, ma még nem lehet megmondani. A dologra minden-esetre nincs precedens Európa történetében. A háborúvesztés súlyos erköl-csi jogi és anyagi következményeit viselő népek közvéleménye majd aszuverénítás visszaszerzése után aligha fogja elismerni a zsidókat állam-polgároknak, s a zsidókérdés ezzel új krízishez fog jutni Európában.

204

A száraz tényállás az, hogy az egyes államok és a háborúbaaz ellenség javára beavatkozó saját zsidóságuk között szabálysze-rű háború volt. S ha a zsidóknak joguk volt kémkedni, híreketközvetíteni, szabotázscselekményeket végrehajtani, anyagpusztítótevékenységet folytatni, valutarombolást végezni, defetista propa-gandahíreket terjeszteni,20 fegyveres akciókat kezdeményezni, ésaz ellenség győzelméért, tehát az ország pusztulásáért imádkozni,akkor az államnak joga volt ez ellen védekezni. Hogy aztán ez avédekezés kollektíve történt a kollektíve megbízhatatlan zsidó-sággal szemben., ez már a háborúban legfeljebb csak érzelmilegrésztvevő zsidók, meg az asszonyok és gyermekek számára épp-olyan megrendítő tragédia, mint amilyen a katonákkal együtt le-bombázott német, olasz, magyar, román, vagy japán asszonyok ésgyermekek tragédiája.

Ahhoz, hogy a zsidóság helyzete a legtragikusabbbak egyikevolt azoknak, amiket a történelem produkált, és hogy a zsidó ma-gatartásnak zsidó szempontból van kielégítő magyarázata termé-szetesen szó sem férhet. A történteknek azonban nem c s a kzsidó szempontja van. A tragédia a generáció tragédiája, amely ahazug és fonák helyzetet egyszerűen örökölte egy kortól, amelyaz előállt változással nem számolhatott és egy bukott világnézet-től, amely örökösnek hitte magát, és a körülmény tragédiája, hogya faj és a vallás szinte szétválaszthatatlan összeszövődöttsége kéthosszú évezreden át megakadályozta abban, hogy ugyanolyannyomtalanul feloldódhassék a keresztény Európa-képletben, mintEurópa összes többi lakója, és ugyanúgy felszívódhassék a külön-böző konkrét nemzetekben, amelyek keretébe belekerült, mintmás kisebbségek. A tragédia lényege a hírtelen kiélesedett össze-férhetetlenségi állapot volt, amit hatvan zsidó nemzedék nemcsakfenntartott, hanem programatikusan munkált És most a kötelezőállampolgári lojalitás és hűség, meg a nemzeti sorsközösség vál-lalásának erkölcsi kötelme került benne kiegyenlíthetetlen ellen-tétbe saját faji érdekeivel. A zsidóságnak választania kellett a fe-nyegető magatartású nemzet és állam között, amelyben élt, samelyben elmulasztott m i n d e n vonatkozásban beleszívódni,

20 A háború utáni triumfáló "győztes" sajtóban a zsidóság ezeket mind nyilváno-

san beismerte.

205

és a faj között, amelyhez nemcsak tények, hanem szándékok sze-rint is tartozott és amely hű volt hozzá évezredeken át. Hogy me-lyik lett volna a zsidóság szempontjából a helyesebb választásezen a végzetesen előrehaladott stádiumában, azt a szorongatottzsidó generáció maga sem tudta egyöntetűen eldönteni, mert va-lóban volt egy része, amely őszintén és igazán, a mostohaság el-lenére is és az elutasítás ellenére is, a nemzet mellett döntött, leg-alábbis akart dönteni, azonban már késő volt. A zsidó többségmagatartása által kiváltott nemzeti bizalmatlanság nem hitt nekik,és türelmetlenül visszalökte őket. A zsidó katasztrófában e z e -k é volt a tragédia, s a reakció idején ezeké volt a legerősebb re-akció, hiszen ezek mindenen felül még hálátlannak is érezték anemzetet, amelynek sok esetben valóban hoztak áldozatot, amelyiránt valóban tanúsítottak hűséget, és amelyet a maguk módjánvalóban szerettek.

A túlnyomó többség számára azonban a embléma nem ér-zelmi, hanem anyagi vonatkozású probléma volt. A fordulatbabelenyugodni, a nemzeti akaratnak engedelmeskedni annak a ve-zető szerepnek feladását jelentette volna, amit az egyesközépeurópai államok zsidósága az utóbbi félévszázad folyamánkétségtelenül vitt, mert a német példa nyomán mindenfelé ébre-dező nemzeti és népi öntudat tervszerűen kezdte meg az aggasztótúlnyomóságú szidó gazdagság és hatalom visszaszorítását a zsi-dóság számarányának keretei közé. A zsidóság zöme tehát a má-sodikat választotta, a küzdelmet hatalmi és vagyoni pozíciójamegtartásáért a vendéglátó nemzet akarata ellenére egy háborúfolyamán. Ezzel nemcsak kizárta magát abból a közösségből,amelyben gyakorlatilag élt, hanem egyszerűen háborús ellenfélléis vált, és ennek a ténynek következményeit viselnie kellett. AzEgyesült Államok kormánya a japánok ellen vívott háború idején400.000 amerikai születésű amerikai állampolgárt összefogdosottés deportált, mert azok a japán fajhoz tartoztak. S az EgyesűltÁllamok vezetője nem Hitler Adolf volt,

A kémek és az árulók és az ellenség egyéb kollaboránsai"szóval az u.n. ötödik hadoszlop fogalmába tartozók elleni küzde-lem a nemzeti önvédelem egyik területe a ennek tényében és for-máiban egyetlen országban sincs esze ágában sem senkinek jog-talanságot, embertelenséget és bűncselekményt látni, még akkor

206

sem, ha a kollektív elbánás során keletkeznek egyéni tragédiák.Ugyancsak ismeretes és természetesnek tartott tény a megbízha-tatlan és defetista elemek izolálása, tevékenységük kikapcsolása,mint preventív intézkedés a világ m i n d e n hadviselő államá-ban. A külföldiek, a politikailag gyanús, vagy katonai szempont-ból megbízhatatlan elemek összegyűjtése, együtt tartása a köny-nyebb megfigyelés és ellenőrzés érdekében, szóval internálása aháború idejére, Angliában, vagy Franciaországban éppúgy ismertés alkalmazott intézkedés volt, mint az Egyesült Államokban,Ausztráliában, vagy akárhol másutt S ez volt az alapja az ellensé-ges érzületű zsidóság koncentrálásának is a tengelyhatalmak szö-vetségi rendszerébe tartozó államokban, a háború idejére.

Más államokban azonban az internálás alá vont kategóriáklétszáma megközelítően sem volt akkora, mint a tengelyállamok-ban lévő zsidóság százezres tömegei, amelyeknek rendészeti ke-zelése, elhelyezése és ellátása óriási terhet jelentett, különösen,amikor már az ellenséges bombatámadások következtében el-pusztult lakás, élelmiszer és egyéb anyagok hiánya katasztrofáli-san kezdett jelentkezni. Az ezekből a nehézségekből folyó hátrá-nyokat, amelyeket kivétel nélkül m i n d e n k i n e k viselniekellett, természetesen elsősorban kellett viselniök a koncentrál-taknak, mint a nehézségeket előidéző ellenséghez tartozóknak,akiknek ellátása a harcoló és dolgozó nemzet amúgyis szűkős fej-adagjainak rovására történt. Ez a tény, még az ellenséggelegyüttérző zsidósággal szembeni felháborodás nélkül is, önmagá-ban is, elég lett volna ahhoz, hogy a koncentrációs táborok lakóine legyenek népszerűek A növekvő háborús terhek és nélkülözésmiatti kollektív ingerültség és a növekvő háborús szenvedély ésáltalános elvadulás atmoszférájában a külön terhet jelentő inter-nált zsidósággal való bánásmód türelmetlensége egyre inkábbembertelenséggé torzult Németországban, s ennek a háborús pszi-chózison kívül egy különleges oka is volt.

A fokozódó anyag- és főleg élelmiszerhiány, amely kivételnélkül mindenkire kihatott, még a harcoló katonákra is, termé-szetszerben sújtotta legnagyobb mértékben a koncentrációs tábo-rok ellenségként kezelt lakóit, asszonyokat, gyermekeket, akik arideg és katonás fegyelem miatt is szenvedtek, még akkor is, haez a fegyelem különben nem volt igazságtalan és rossz indulatú.

207

Az egyre romló táplálkozás, különösen a gyermekek számáraéhezést jelentett, s az emberi nyomorúság látványa és a táborokfegyelmezésének riasztó kötelességei az emberibb érzésű eleme-ket elriasztotta az ilyen táborszolgálattól. Erre, a növekvő ember-hiány miatt egyébként is a leghasznavehetetlenebb emberekeiosztották be. A humánus érzésű elemek elmenekülése ettől a nép-szerűtlen szolgálattól egy végzetes kontraszelekciót hozott létre,amelynek eredményeként a koncentrációs táborok szolgálata, ve-zetése, ellátása és fegyelmezése hovatovább másodosztályú em-berek, alantas ösztönű kegyetlenkedők, és, nem kis mértékben,z s i d ó k kezébe került. A folyton súlyosodó emberhiány kö-vetkeztében, a táborok rendőrségeit és egyéb funkcionáriusait atáborlakókból kiválogatott zsidókból egészítették ki, s ezek aJupo-k (Jupo = juden-Polizei) nemegyszer kegyetlenebbek voltaktulajdon fajtestvéreikhez, mint a németek maguk.21

A táborok adminisztrációjának zsidókkal való felhígításávalegyszerre felütötte a fejét az élelmiszerekkel és egyéb ellátmány-nyal azelőtt ismeretlen üzérkedés, a kiutalt anyagoknak a kinti la-kosság körében való árusítása, csereberéje, baráti klikkek ked-vezményezése, s mindez persze az amúgyis gyengén ellátott tá-borlakók adagjainak rovására. A felháborodás, a zendülések, aleleplezési akciók aztán kegyetlen megtorlásokat vontak magukután főleg a tulajdon sorstársaikat nyomorgatók részéről. Adjunkmindehhez hozzá egy csomó szovjet-fronton elvadult és orosz-zsidó politrukok és partizánok kegyetlenkedéseitől megvadult,bosszúért lihegő katonát, valamint azt, hogy a háborúval teljesenelfoglalt kormányhatóságokat nem nagyon érdekelte ezeknek atáboroknak belső élete, s előttünk áll a "náci-bestialitás" egésztörténete annak minden elképzelhető borzalmaival együtt.

S ha mindezt kiegészítjük a "sárgafolt" elrendelésével, a"ghetto" elnevezéssel és a szándékos és ostoba és fölösleges meg-alázás többi hivatalos intézkedéseivel, meg a hazudozók rémme-séivel, előttünk áll a csaknem teljes kép egy csomó kölcsönösenelkövetett hiba és egy még nagyobb csomó automatikus háborús

21 Elképesztő esetek találhatók az amerikai katonai bíróságok által lefolytatott

bűnvádi eljárások anyagaiban, amelyek közül nem egynek erős sajtóvissz-hangja is volt Németországban.

208

fejlemény által egyetlen egységbe foglalva, Ez a kép, amelysemmivel sem tragikusabb, mint az európai katasztrófa többi tra-gédiájának képe, az u.n, zsidó-tragédia, amely sokkal színtele-nebb a valóságban, mint a propaganda prizmájában, s amely azértlett nagyobb, mint a többi hasonló borzalom amit a háború, meg aháború utáni megtorlás produkált, mert átretusálták, felnagyítot-ták, szégyenét emberekre és intézményekre meg, a háború helyett,nemzetekre hárították át anyagi előnyök22 meg a bosszú érdeké-ben és így terjesztették szét a jóhiszeműség fellázítására az, egészvilágon.

22 Nemzeti szerencsétlenségével és mártírjaival soha még nép a történelem fo-

lyamán olyan grandiózus üzletet nem csinált, mint a közép- és keleteurópaizsidóság a második világháború után.

209

X. A GYÖZELEM TRAGÉDIÁJA

A roosevelti koncepció hirtelen összeomlásának félelmetesrobaja után beállt süket csendet 1946-tól kezdve heves amerikaiméltatlankodás kezdte felváltani. A végzetes amerikai külpolitikajóhiszemű elemeinek ijedt menekülése a felelősség hajójáról, azemlékiratok és diplomáciai anyag sietős nyilvánosságra hozatalá-val gyorsan megindult, s ezzel megkezdődött egy riadt kritikai te-vékenység is Rooseveltnek és körének tettével szemben, amely-nek egyre magasabbra csapkodó hullámai során Forrestal ameri-kai külügyminisztert öngyilkosságba hajszolták bele bizonyos té-nyezők.

Az első amerikai kritika azonban, amelynek lényegét abbanfoglalták össze, hogy Amerika "meg tudta nyerni a háborút, deelvesztette a békét" generális tévedést jelentett, mert mind kiin-dulásában, mind pedig felépítésében helytelen volt. És pedig nemazért volt helytelen, mintha a megbocsáthatatlan roosevelti tettnem érdemelne meg minden kritikát és szemrehányást, hanemazért, mert a szemrehányást nem azért kellett volna tenni, amiért akritika tette, hanem másért. Az Egyesült államok nem a békétvesztette el, hanem a – háborút,

Az amerikai közvélemény azon volt felháborodva, és abbanlátta az amerikai külpolitika tökéletes összeomlásának tragikusvonását, hogy a béke logikus előnyei a katonai győzelem ellenéreis elmaradtak. Az átlaggondolkodás a katonai háborúnyerés köz-vetlen és automatikus következményeinek elmaradását kérte szá-mon, s ennek az érthetetlen elmaradásnak kereste a magyarázatátakkor, mikor valami hibát tételezett fel a háborús, vagy háborúutáni p o l i t i k a i tevékenységben, elfelejtette azonban vizs-gálni a háború megindításának tényét, pontosabban következete-sen elfelejti feltenni a z t a kérdést, hogy egyáltalán helyes volt-e világháborúvá felnövelni a német-lengyel konfliktust, amitAnglia Roosevelt biztatása és sürgetése nélkül semmi körülmé-nyek között nem mert volna, és nem tudott volna megtenni. Akérdés amerikai szempontból induló vizsgálatának lényege egye-nesen az, hogy egyáltalán helyes volt-e Németország katonaierejének megsemmisítése?

210

Röviden: Amerikában még mindig nem merik hangosan be-vallani, hogy nem a békét kellett volna "jobban csinálni” hanemegész egyszerűen a háborúba nem lett volna szabad belépni, mertéppen a háború katonai megnyerése jelenti a háború politikai el-vesztését, vagy amint Amerikában mondják a "béke" elvesztését.

1.Eszerint a kritikai kiindulópont már önmagában is tévedés

volt. Hogy ez a tévedés szándékos-e az amerikai politikai életnekRoosevelten és klikkjén kívül eső, de a háborúban egy kicsitszintén ludas többi kategóriák részéről, ez más kérdés. A tény az,hogy Amerika nem háborút nyert meg. Amerika egyszerűen csakértelmetlenül és fölöslegesen, sőt nyugodtan ki lehet mondani,hogy meggondolatlanul elpusztított valamit (irtózatos költséggel),aminek léte nemcsak hogy nem volt káros számára, hanem annaklétezésére egyszerűen szüksége volt, s ezt a valamit – amit mostmár szeretne újra felépíteni – elpusztította azért, mert az elnökeerre haragudott.

Ha Németország, mint hatalmi kategória, mint világpolitikaitényező az akkor adott világból hiányzott volna, egy ilyennek lé-tesítésére érdemes lett volna Amerikának egy olyan óriási össze-get áldoznia, mint amekkorát annak elpusztítására nem sajnált,mert ezzel megtakaríthatta volna azt, amibe a roosevelti kaland a"győzelem" óta már eddig is került, és majd még kerülni fog.

Ezzel szemben Németország és Japán, mint a Szovjetet sakk-ban tartó hatalmi tényező megvolt, s Amerika mind a kettőt meg-semmisítette. Erre a célra az érzékeny emberveszteségen felül egyborzalmas ősszegű vagyont áldozott, csak azért, hogy Németor-szág és Japán roppant katonai terheivel saját vállait legyen kény-telen megterhelni. S ez a teher roskasztó teher lesz, mégpedignemcsak azért, mert így 250 millió ember terhét kell 150 millióember között szétosztani, és a 250 millió ember előtt álló feladatéppen a Szovjetet felerősítő amerikai külpolitika közvetlen követ-kezményeképp a "győzelem" óta a kétszeresére nőtt, hanem azértis, mert ez a 250 millió ember úgyszólva az orosz határon volt el-helyezkedve, a 150 millió amerikainak azonban majd 8000 mér-földről kell önvédelmi háborúját folytatnia. (Mert hogy az önvé-

211

delem kényszere elháríthatatlanul el fog következni, az nem vitás,s minél hamarabb elhiszi ezt az Egyesült Államok népe, annáljobb lesz rá nézve).

Mindenesetre az Egyesült Államok Németországot és Japánt,mint hatalmat és erőt megsemmisítette, a háború megnyerésérőlazonban még akkor sem beszélhet, ha e z volt a háborús célja,mert ez katasztrófális cél volt rá nézve. Ez a cél volt a háború-vesztés maga.

Ha valakinek nagynehezes sikerül felrobbantania a gátat,amely házát és vagyonát az árvíztől és pusztulástól védi, akkorformai és betűszerinti, mondjuk így: nyelvtani értelemben talánlehet "sikerről” beszélni, de lényegileg aligha. Sőt, a második vi-lágháború esetében talán még a formai sikert is meg kellene kissévizsgálniuk az. amerikaiaknak. Amerika a háborúból a világonsemmit sem nyert. Akkor sem nyert volna semmit, ha valami kü-lönös csoda folytán n e m következett volna be az orosz külpoliti-kai prepotencia és a bolsevista fenyegetés állapota, vagyis mindenúgy történt volna, ahogy Roosevelt azt jövendölte. Sőt akkor semnyert volna semmit, ha a Margenthau-terv szerint letörőlte volna anémet népet a föld színéről, és ennek nem lett volna semmifélekáros világpolitikai következménye.

Ezzel a semmivel szemben feláldozott egy csomó amerikaiemberéletet, feláldozott egy horribilis vagyont a magáéból (és egyméghorribilisabb vagyont egy szegény és túlzsúfolt idegen konti-nens szerencsétlen népeinek vagyonából). S mindezek tetejébe aháború közvetlen eredményeképpen olyan veszélyes külpolitikaihelyzetbe került, amilyenben történelme során eddig még nemvolt, s amilyenben ezután mindaddig megmarad, míg egy vagytöbb erős és hatalmas oroszellenes1 és bolsevizmusellenes konti-nentális kategória létre nem jön az orosz birodalom ellensúlyozá-sára. (Az amerikaiak ugyanis egy újabb katasztrófális tévedést ké-szülnek elkövetni. Az amerikai közvélemény azt hiszi, hogy őketc s a k a bolsevizmus fenyegeti, s nem egyszersmind abo1sevizmustól függetlenül az ázsiai imperializmus is. Az ameri-kaiak úgy látszik elfelejtették, hogy germán imperializmus volt az

1 Az "oroszellenes" kifelezés használata a mostanában. annyira használatos "an-

tibolsevista" kifejezés helyett, szándékos.

212

u.n. "nácizmus"' előtt is, és orosz imperializmus lesz a bolseviz-mus u t á n is.).

A helyzet tehát a bolsevizmustól függetlenül is fenyegetőAmerikára nézve, mégpedig a második világháború egyenes kö-vetkezményeképpen az. S egy háború k ö v e t k e z t é b e nfenyegetett helyzetbe kerülni: ezt a szituációt Európában háborúvesztésnek tekintik. A biztonság megsemmisülésében kifejezésrejutó szituáció valóban magánhordozza egy háború vesztés mindenlényeges vonását, hiszen még csak a háborús „jóvátételi" terheksem hiányoznak belőle, csak hát éppen Amerikában ezt úgy hív-ják, hogy – Marshall-terv.

A háború megnyerésével kapcsolatos tényállás azonban ezzelmég nem merült ki.

Az amerikai kritika szemrehányása a cél el nem érésére utal.A háborús hat esztendő kavargásában, a részletek és esetlegessé-gek egymásra torlódásában, a napi sajtó szenzációiban és a pro-paganda erőszakos szuggesztióinak nyomása alatt a sajtójánakteljesen kiszolgáltatott amerikai ember azonban elfelejtette felten-ni a kérdést, hogy miért is folyik hát tulajdonképpen Amerika ré-széről az a borzalmas vért és pénzt emésztő háború? Mi volt hátaz az érdek és haszon, amire olyan bőkezűen pocsékolták vezetőiazt a pénzt, amit az amerikai adófizetőn majd évtizedeken ke-resztül fognak bevasalni. Mi volt hát az Egyesült államok háborúscélja? Mi az, amit a háború megnyerésével el kellett volna érni, ésamit az Egyesült Államok nem ért el? Mert hiszen az talán két-ségtelen, hogy a legbőszebb militarizmus is valamiért háborúik éshogy egy háború megnyeréséről csak ennek a valaminek az eléré-se esetén lehet beszélni. S a „béke elvesztése" kifejezésben bennevan a csalódás, hogy az Egyesült Államok háborús célja, azEgyesült Államok népének szándéka nem valósult meg.

Talán nem lesz érdektelen megkísérelni a feleletet arra, hogymi is volt hát az Egyesült Államok, pontosabban és igazabbanFranklin D. Rooseveltnek és körének bevallott és be nem vallottháborús célja.

A második világháború Lengyelország megvédésére illetőleg– mivel azt 18 nap alatt elfoglalták a németek, s az ellenfelek, ahadüzenők offenzívája csak körülbelül két évvel később indultmeg – visszaszerzésére indult. Ez a spontán hadicél kibővült az-

213

zal, hogy a diktatúrák és imperializmus megsemmisítésével bizto-sítani akarják a nemzetek és az egyes ember biztonságát, szabad-ságát, önkormányzatát és "félelem nélküli életét". Ehhez a hadi-célhoz, mint járulék tapadt hozná az üldözöttekkel szembeni bes-tialitás megbüntetése. Ez volt, tehát a hadicél eszményi része.Konkrét fogadkozásban mindezt a háborús propaganda és a hábo-rús szuggesztió, par excellence pedig az Egyesült Államok elnökea náci tyrannizmus elpusztításában és az üldözött zsidók meg-bosszulásában szemlélte.

A bekövetkezett győzelem tragédiájának első oka az, hogydiktatúrát és imperializmust nem csupán a megtámadott Németor-szág és nemzetiszocializmusa jelentett, hanem még nagyobbmértékben, és akkor már 16 évvel régebben, a támogatott "szövet-séges" Oroszország és a bolsevizmus is, s az üldözöttekkel szem-beni bestialitás nem csupán náci-áldozatokat brutalizált, hanemhasonlíthatatlanul nagyobb tömegben bolsevista áldozatokat is.Ezt a körülményt azonban az Egyesült államok népe előtt elbur-kolták. Így a hadicélnak már a megfogalmazása is tartalmazottegy katasztrófális belső hazugságot és egy súlyos ellentmondástakkor, amikor az Egyesült Államok a diktatúra és imperializmusmegsemmisítésére s a nemzetek és emberek "félelem nélküli éle-tének" biztosítására a milliókkal szemben. a legbestiálisabb fellé-pésű bolsevista diktatúrával és orosz imperializmussal szövetke-zett, és ezzel félreérthetetlenül megmutatta, hogy az orosz diktatú-ra, az orosz imperializmus és az oroszok részéről hatóságilag el-követett bestialitások nem érdeklik. Az "elvi"-nek beállított hadi-cél tehát egyáltalán nem volt elvi.

Ebből az ellentmondásból következett, hogy 1. Lengyelor-szágot nem mentették meg, hanem még katasztrófálisabb helyzet-be döntötték, mint amilyenbe az éppen a háború vállalása követ-keztében jutott, 2. a világot olyan helyzetbe hozták, hogy valóbanreszketnie kell a legborzalmasabb imperializmustól és diktatúrá-tól, mert azt teljes egészében nemcsak meghagyták, hanem mégelképesztő mértékben fel is erősítették, 3. a bestialitást és ember-telenséget nem büntették és szüntették meg, mert azokat az oroszborzalmakat, amiket százezrek és milliók ellen a bolsevisták kő-vettek el, amelyek még az Egyesült Államok hadbalépésee l ő t t történtek, és az egész világ által köztudomásúak voltak,

214

a háború után nem büntették meg és nem is akarták megbüntetni.Sőt az Egyesült Államok szövetségében történt három milliónyicsehországi és másfél milliónyi lengyelországi és 207.000 jugo-szláviai német, 650.000 szlovákiai, 300.000 romániai és 100.000jugoszláviai magyar leírhatatlan körülmények közötti történt ki-fosztása, bántalmazása, éheztetése és kikergetése otthonából éshazájából a lengyelek, csehek, szlovákok, románok, szerbek ré-széről, a prágai és más cseh városokban lakott német asszonyokaljas megbecstelenítése, meztelenül a nyílt utcán az utca közönsé-gének újongása mellett történt kergetése, bántalmazása a csehekrészéről hátrahagyott hadikórházak súlyos sebesültjeinek és bete-geinek bántalmazása ugyancsak csehek részéről, magyar asszo-nyok és lányok százezreinek erőszakos megbecstelenítése,470.000 asszony venereás megfertőzése az Egyesült Államokorosz szövetségesei által, másfélmillió balti, másfélmillió lengyel,egy millió román, 800.000 magyar Szibériába hurcolása, 5 millióközépeurópai deportálása, temérdek kivégzés, tömegmészárlás,börtön, internálás, kényszermunka, papok, szerzetesek, apácák el-hurcolása, amiket Franklin D. Roosevelt eszményi céllal indított"keresztesháborúja" nemcsak nem torolt meg" hanem egyenesenlehetővé tett, szintén büntetlenül maradt.2

Az Egyesült Államok népe elé tárt háborús cél tehát bizonyosértelemben bírói, igazságszolgáltatási feladatban volt megjelölve.A bírói tisztség betöltéséhez való erkölcsi alap azonban pártatlan-ságot és az igazság tiszteletét követeli. Az a bíró, aki csak harago-sa aljasságát ítéli el, a barátjáét azonban támogatja, nem bíró. Azamerikai ember idealizmusát és szentimentalizmusát, az üldözöt-tekkel szemben érzett lovagi hajlandóságát tehát nemcsak elárul-ták, hanem Amerika népét egy meglehetősen aljas szerepbe isbelevonszolták vezetői, s így történt, hogy a háború eszményicélját az Egyesült Államok nem érte el, mert ez az eszményi célcsak a propagandában, a tömegek befolyásolására létezett. Amitebből az egész "eszményi" komplexumból elért, az csak Németor-szág lerombolása, a nácizmus megsemmisítése és a zsidók meg-

2 Büntetlenül maradt a Magyarország népe ellen 1956 novemberében-

decemberében elkövetett orosz bestialitás is, pedig emiatt az egész világközvéleménye fel volt háborodva.

215

bosszulása volt. A bestialitások megbosszulása azonban 59 millióember életébe és egy felbecsülhetetlen vagyon elpusztításába ke-rült és százszorannyi ú j a b b bestialitást jelentett.

Így az eszményi háborús célt Amerika nemcsak nem érte el,hanem beavatkozása borzalmak helyett ezerszeres borzalmakathozott létre, s ennek nem valami politikai műhiba volt a főoka,hanem egyszerűen a háború megindítása maga. És ezt csupán ki-egészíti az, hogy ha már fel kellett az Egyesült Államoknak lépnieaz Amerikától nyolcezer kilométerre levő nácizmus ellen, akkor abolsevizmust sem lett volna szabad eltűrnie az amerikai szabad-ságszeretetnek és humanitásnak és ha már fel akart szabadítani ezellen a "felszabadítás" ellen teljes erejével harcoló 70 millió né-metet, fel kellett volna szabadítania 180.000 millió oroszt is és elkellett volna pusztítania a bolsevizmust is. Ezt azonban nempusztította el, hanem szövetkezett vele, megerősítette, megna-gyobbította azt és uralmát az addigi 200 millió helyett 350 millió-ra segített kiterjeszteni és megszilárdítani. A brutális tény az,hogy az Egyesült Államok, a nélkül, hogy megtámadták volna,megtámadott és elpusztított négy virágzó országot, éspedig nemeszményi értékek védelmében, hanem – és állítólag ez volt a má-sik, a gyakorlati hadicél - azért, mert az Egyesült Államok bizton-ságát meg kellett védeni.

Az Egyesült Államok biztonsága viszont nem a béke intéz-kedései, hanem a bolsevizmussal közösen aratott győzelem ered-ményei következtében került olyan fenyegető helyzetbe, ami azállandó fegyveres készenlét eddig Amerikában ismeretlen állapo-tát parancsolja rá a nyugati félteke hatalmas köztársaságára. Amita "béke elvesztése" kifejezéssel Amerika népe vezetőin számonkér, az az orosz-barát politika, a Szovjet felerősítése, és ennek lo-gikus következménye, a világ fenyegetettsége, ami egykeletközépeurópai német terjeszkedés esetén nem kővetkezettvolna be.

2Az eszményi háborús célok elérésének szükségképi és logi-

kus elmaradása mellett tehát az Egyesült Államok biztonságánakelvesztését sérelmezte a bírálat. Amikor azonban e miatt a háború

216

sikerére hivatkozva érzett és juttatott kifejezésre felháborodást,még kevésbé volt igaza, mint azeszményi célok elérésének el-maradását illetően, mert az Egyesült Államok biztonságánakmegrendülése éppen a győzelem s z ü k s é g k é p i követ-kezménye lett, mégpedig kétszeresen: a szovjetellenes hatalmakmegsemmisítése által, és a Szovjet hatalmának megduplázásánálfogva. Roosevelt belekapcsolódásának az európai háborúba elvi-tathatatlanul a német erő megsemmisítése volt a célja s ezzelegyidejűleg cáfolhatatlanul a Szovjet erejét törekedett mindenmódon felhatványozni, vagyis az egymást ellensúlyozó hatalmakrendszere helyett egy egyetlen túlsúlyú hatalmat létesített, ame-lyet az Egyesült Államoknak kell ellensúlyozni. Mivel pedig azemberiség véres történetében még minden háborút a cél elérésé-ért, tehát a győzelem szándékával indítottak, Franklin D. Roose-velt és érdekcsoportja a háborút az, Egyesült Államok részéről —hogy tudatosan-e vagy nem ez a dolog érdemén nem változtat —a szó betű szerinti értelmében Amerika biztonsága e l l e nvívták, és e z t a hadicélt sikerült is elérniük. Ennek a "siker-nek" a benyomását fejezi ki az amerikai kritika azzal, hogy Ame-rika "megnyerte a háborút".

Az Egyesült Államok biztonságát fennállása óta az adta, amimár egyébként függetlenségének kivívását is lehetővé tette an-nakidején, hogy az Amerikán kívüli támadó jellegű és képességűerők lekötötték egymást. Ez tette számára lehetővé másfél évszá-zadon át a békés és zavartalan belső kibontakozást, s biztosítottaszámára világviszonylatban azt a "splendid isolationt", amineklehetősége Angliát európai viszonylatban jellemezte. Mindaddig,míg egy az Egyesült Államok megtámadására képes nagyhatalmierőnek megfelelő másik rivális nagyhatalmi erő is létezik Ameri-kán kívül, Amerika csak akkor kerülhet veszélybe, ha ez a két erőszövetkezik ellene, vagy az egyik megsemmisíti a másikat. Kö-vetkezésképp egy intelligens amerikai külpolitikának egyetlenfeladata lehetett: figyelni, és a kellő időben következetesen meg-akadályozni mind a két lehetőséget. Megakadályozni a két erőesetleges szövetkezését, de ugyanúgy megakadályozni, hogy azegyik leverje a másikat. Egy bizonyos egyensúly-politika lett vol-na ez világdimenziókban ugyanaz, amit az angolok négy ember-öltőn át tudatosan, intelligensen és következetesen Európában

217

csináltak. Eszerint az Egyesült Államoknak helyes külpolitikaesetén csak abban az esetben lett volna szabad beleavatkozni va-lamilyen Amerikán kívüli nagyhatalmi konfliktusba, ha a két leg-nagyobb Amerikán kívüli hatalom szövetkezik és nagyhatalmi ellen-fél nélkül marad, vagy pedig ha az a veszély állt volna elő, hogy azegyik legnagyobb hatalom megsemmisíti és beolvasztja a másikat.És csak olyan formában és mértékben lett volna szabad beavatkoz-nia, hogy ezt megakadályozza. Az egymást ellensúlyozó erőcsopor-tok bármelyikét is elpusztítani a másiknak a szövetségében azt je-lentette, hogy az Egyesült Államokon kívül egyetlen túlhatalom fogkeletkezni, mégpedig amerikai segítséggel — amint ezt egyébkéntaz amerikai nagyvezérkar közölte is Roosevelttel — amely parali-záló rivális híján azonnal és automatikusan Amerikával kell, hogyszembekerüljön. (E z t az amerikai nagyvezérkar már nem közöl-te).

Az Egyesült Államok külpolitikájának elméleti váza tehát ez,nem pedig az, amire Mr. Lippmann tanította az amerikai népet. Gya-korlatilag az Egyesült Államok ennek pontosan az ellenkezőjét csi-nálta.

Franklin D. Roosevelt és az érdekkategória, amelyet képvi-selt, J. E. Davies és mások kitűnő jelentéseiből, a világsajtóból és aszakértők feldolgozásaiból, ha előbb nem, hát 1937-ben pontosantudta sok minden egyéb mellett azt is, hogy Oroszország az EgyesültÁllamok mellett mind emberanyagban, mind nyersanyagban a világleghatalmasabb országa — hogy a területről és a határtalan tér mi-att csak-nemhogy legyőzhetetlen stratégiai helyzetről ne is; be-széljünk.

Azt is tudta, hogy katonai potenciában ezzel az erővel csakegyetlen egy vetekedhetik a világon, a német-japán szövetség, deez is csak akkor, ha a hiányzó nyersanyagait valamelyik gazdagnyersanyag-kategória szállítja neki. Azt is tudta, hogy a brit biro-dalom az első világháború óta a szó abszolút értelmében — és kü-lönösen Oroszországra vonatkoztatva — nem nagyhatalom többé ésFranciaország még-kevésbé az. Ha nem tudta volna is, ez az an-gol és francia hadüzenet utáni hónapokban azonnal és meghök-kentően megmutatkozott.

Azt is tudnia kellett azonban annak, aki egy nagyhatalom kül-politikájának irányítására vállalkozik, hogy míg Oroszország

218

fennáll, sem Németország, sem Japán komoly veszélyt az EgyesültÁllamokra nem jelenthet, mert a hátukban álló nagyhatalmi rivá-lis ellenük bármikor kijátszható.

A külpolitikai helyzet tehát az volt, hogy az Egyesült Álla-mokon kívül igazában két erőtényező volt adva. Az egyik volt al e g h a t a l m a s a b b Amerikán kívüli erő, Oroszország, amásik volt az orosz-bolsevista expanzió ellen feszülő u.n. Ber-lin—Róma—Tokió háromszög, amelyből Olaszország világpoli-tikai szempontból jelentéktelen volt s a másik kettő együttes tá-madó p o t e n c i á j a körülbelül egyenértékű volt az oroszé-val, vagy esetleg egy kicsit meghaladta azt. Az orosz v é d e l -m i potencia azonban feltétlenül nagyobb volt mint ezeké, mert aWladivasztok—Leningrád közti tér haditechnikailag egyelőremég legyőzhetetlen, nem beszélve arról, hogy a két szembenállókatonai főerő mögött ott állt Anglia, és Franciaország távolrólsem elsőrendű, de mindenesetre el nem hanyagolható ereje is apillanatnyilag gyöngébb támogatás szempontjából. A fent vázolterőellen-tét egyensúlya annyit jelent, hogy kisebb-nagyobb je-lentőségű győzelemre képes lehet az egyik a másik felett, deegymás megsemmisítésére képtelen.

Nos, e mögött az erő-feszültség és erőegyensúly mögött álltott az Egyesült Államok a maga óriási erejével és feltétlen képes-ségével ennek az egyensúlynak pontos szabályozására.

Ezek szerint az Egyesült Államok külpolitikájának az lettvolna a feladata, hogy 1939-ben vagy megakadályozza a német-orosz szövetkezést, ami számára esetleg jelentett veszélyt s amitmég tizenkét óra előtt egy perccel könnyűszerrel megtehetett vol-na, de amit nem tett meg; vagy amint a német—orosz szövetkezéslétrejött azonnal háborúba lép ellenük, s amit szintén nem tettmeg; majd amint ez a szövetség szétbomlott, még ha háborúban islett volna velük, ezt a háborút azonnal beszüntetni. Ezzel szembennem volt velük háborúban, ellenben éppen akkor, amikor a né-met-orosz szövetség felbomlott, amikor tehát még esetleges fe-nyegetettsége is m e g s z ű n t , háborúba lépett Németországellen. Az Egyesült Államok tehát mind a három külpolitikai fá-

219

zisban az ellenkezőjét csinálta annak, amit tennie kellett volna,3ha kizárólag saját szempontjai és érdekei, nem pedig előítéletek ésszenvedélyek irányítják. Erre a minden pontjában elhibázott kül-politikára aztán azzal tette fel a koronát, hogy ahelyett — ha mármégis belépett —, hogy a két veszélyes fél egymást gyengítésétszabályozta volna a saját érdekeinek megfelelően, a végzetes Ca-sablancai elhatározással a szó szoros értelmében szenvedélyesdühvel túlzásba vitte a háborút az orosz-bolsevista ellensúly teljesmegsemmisítéséig, az Egyesült Államok nyilvánvaló érdeke ésbiztonsága ellenére, kizárólag csak az egyért, mert a külpolitikaiirányító személyek – akasztani akartak.

A szemlélő megdöbbenve áll ez előtt a tény előtt.Egy mérsékelt, okos, szenvedélymentes, céltudatos és szeles

látókörű politikának érvényesítésénél a legnagyobb nehézségetéppen a nagy összefüggések meglátására képtelen tömeg spontánés szenvedélyes beavatkozása szokta jelenteni, különösen a de-mokráciában.

Az adott helyzetben viszont az Egyesült Államok vezetésé-nek nemcsak, hogy nem voltak ilyen nehézségei, hanem az ame-rikai nép egészséges ösztöne éppen a helyeset, egy higgadt és in-telligens külpolitika számára éppen kedvezőt, a fegyveres be nemavatkozást akarta, olyannyira, hogy a vezetőknek mesterségeseszközökkel kellett ezt a velleitást saját r o s s z külpolitikaiirányukra áthangolni.

Oroszország nem forgott a megsemmisülés veszélyében.Oroszországnak tehát, mikor Németország Angliával a hátábanmegtámadta, legfeljebb csak anyagi támogatást kellett volna adni,de abban a pillanatban, amint az orosz fölény állapota beállt, ezt atámogatást is meg kellett volna szüntetni, sőt Németország és Ja-pán esetleges megsemmisülését minden eszközzel meg kellettvolna akadályozni éppen az Egyesült Államok biztonságát jelentővilághatalmi egyénsúly érdekében.

A háborút tehát a szó szoros értelmében az Egyesült Államokbiztonsága ellen vívták és nyerték meg. A porondon, Amerikánkívül, Oroszország egyedül maradt, és automatikusan fordult az

3 A német-orosz szövetség szétlazítására irányuló igyekezet önmagában nem lett

volna helytelen, csak éppen fölösleges volt A folyamat automatikus volt.

220

Egyesült Államok ellen, mint ahogyan fordított esetben, de jóvalkésőbb a német-japán szövetség is valószínűleg ezt tette volna,h a Oroszországot megsemmisíti.

Így következett be az a tragikus helyzet, hogy a tökéletesbiztonságban levő, fegyveres készenlétre egyáltalán nem szoruldEgyesült Államok biztonsága megszűnt, vagyis az ellenfelét le-győzte, és nem azonban, hanem ennélfogva a háborút elvesztette.Elvesztette, mert ezzel a ténnyel az eddig "splendid isolationban"élő boldog ország boldog és gondtalan népére a fegyveres ké-szenlét idegesítő, költséges korszaka következett el, és a szorongóvárakozás az, ország első élet-halál küzdelmére, amely most márelkerülhetetlenül eljön, mert az Egyesült Államok következő há-borúja már nem Amerika népének hangulatától függ, mint eddig.S ennek veszélye ezután mindaddig fenn fog állni, míg egyOroszországgal egyenértékű másik Amerikán kívüli hatalom megnem születik.

A "három törpe"4 szövetsége az Atlanti Szövetséggel együttsem, sőt 300.000 német zsoldossal kiegészítve sem ez a hatalom.Még Franco Spanyolországával együtt sem az...

3.A győzelem tragédiájának képe nem lenne teljes, ha annak

amerikai mérlege után egy rövid összefoglalásban meg nem von-nánk annak európai mérlegét is.

Nemcsak az amerikaiak, hanem az angolok és a franciák s ahozzájuk zárkózott kisebb csatlósok is győzelemként ünnepeltékhat esztendő szörnyű erőfeszítésének eredményét és a háborúmegnyerése ellenére ők is elvesztették a békét.

A furcsa paradoxon oka és lényege itt sem más, mint az ame-rikaiaknál, csak legfeljebb nem olyan egyszerű, primitív és vilá-gos, hanem bonyolultabb valamivel. A tényállás itt az első világ-háborús győzelemmel kezdődik s az indíték nemesebb néhányfokkal. A spontán düh és bosszúvágy helyett az indíték itt a hazaés a nemzet minden és mindenki iránt kíméletlen szeretete és ahatalomhoz minden áron való ragaszkodás,

A tragikus győzelem európai mérlege azzal kezdődik, hogyaz első világháborúiban elért természetellenes győzelem lehetősé- 4 Belgium, Hollandia, Luxemburg.

221

gében a nyugati hatalmak teljesen megsemmisítették a kétközépeurópai nagyhatalom egyikét,5 hogy könnyebben sakkbantarthassák a másikat, mert véleményük szerint ezt követelte Fran-ciaország biztonsága és Anglia régi uralkodó helyzetének helyre-állítása. A megsemmisített nagyhatalom helyén keletkezett Euró-pa közepén egy hatalmi vákuum az erőszakos és igazságtalan bé-keintézkedések által egymásnak ugratott kisnemzetek egymásközti feszültségével belsőleg tökéletesen paralizálva. Ezért a gaz-dátlan vákuumért két évtizeddel később megindult egy teljesenlogikus és elkerülhetetlenül elkövetkező háború a vákuum két ol-dalán elhelyezkedő két nagyhatalom között

Jelen szintézis első részének6 a versaillesi békemű analíziséttartalmazó fejezeteiben már rámutattunk arra, hogy két rivalizálónagyhatalom között elterülő önvédelemre képtelen terület, amit"hatalmi vákuumnak" nevezhetünk feltétlenül azt idézi elő, hogyazt a területet mindkét hatalom igyekszik a maga számára bizton-ságba helyezni, vagy azt esetleg egymás között felosztani. Enneka törvényszerű pontossággal bekövetkező fázisnak a rugója egy-általán nem kell, hogy feltétlenül "imperializmus" legyen, A vá-kuumot birtokba k e l l venni azért, hogy azt birtokba ne vegyea másik fél, mert ez az erőviszony felbomlását jelentené.

Versailles ilyen vákuumot hozott létre az Osztrák-MagyarMonarchia helyén Németország és Oroszország között és ezzelegyenesen kényszerítette a két nagyhatalmat a te-terület bizton-ságba helyezésére.

A Versaillesben meghagyott másik középeurópai nagyhata-lomnak, Németországnak a gazdátlan vákuum saját hatalmi szfé-rájába való vonásában azonban Anglia és Franciaország a fenye-gető középeurópai erőgóc kísértetének feltámadását látta, s min-den erejével azon volt, hogy ha már ez a gazdátlan vákuum gaz-dátlan nem maradhat, az inkább az oroszé, mintsem a németé le-gyen, abban a hitben, hogy az előnyösebb lesz számukra hatalmihelyzetük szempontjából.

5 Osztrák-Magyar Monarchiát6 E mű első része: Így kezdődött, Versaillessel a 13., 14., 15., 16., 17. és 18. feje-

zetek foglalkoznak.

222

Ez a feltevés már önmagában is katasztrofális politikai hibá-nak bizonyult, hiszen abból a végzetes elfogultságból indult ki,amely c s a k a németeknek tulajdonított imperialista tendenciátés amely nem akarta meglátni, hogy az orosz birodalom még sok-kal inkább imperialista jellegű. A múltban is mindig az volt. Sőtnemcsak parancsoló szüksége következtében az, mint a német,hanem az volt és az maradt határtalan területe és óriási és kiak-názhatatlan gazdagsága ellenére is egyszerűen csak szláv ösztöneiés telhetetlensége alapján, expanzív bolsevista programjáról nemis beszélve.

De ha már a nyugati hatalmak csak önmagukra gondoló poli-tikája elkövette ezt a súlyos hibát, és Nyugat egyébként is szűköskis birtokállományából két háborúban kétmillió négyzetkilométertodadobott Keletnek csak azért, hogy az ne a németeké legyen, éstette ezt az európai Európát négy millió négyzetkilométerre zsu-gorítva össze az Orosz-Európa hét millió négyzetkilométerévelszemben, itt, s a j á t logikája szerint is, meg kellett volna álla-nia, hisz a nyugati politikai koncepció (már amennyiben egyálta-lán lehet ilyenről beszélni) lényege a fenyegető német erő parali-zálása volt,

Ahelyett azonban, hogy ennél a már önmagában is elhibázottés feltétlenül Európa ellenes pontnál megálltak volna, egy egé-szen elképesztő dolog történt. A német erőt előbb paralizálták azorosz erő felnevelésével, s miután ez megtörtént, megsemmisí-tették, így a felnövelt erő ellensúly nélkül maradt.

Azt tették, hogy a már egyszer elhibázottnak, sőt végzetesnekbizonyult versaillesi vákuum-politikát, amiről az angol újságolva-sótól Winston Churchillig7 mindenki megállapította már régen,hogy végzetes hiba volt, most újra megismételték, amennyibenmost már Középeurópa n y u g a t i : félében a német birodalomhelyén teremtettek ugyanolyan hatalmi vákuumot., mint amilyetaz első világháború után Középeurópa keleti felében teremtettek,S ez a vákuum ugyanúgy két nagyhatalmi kategória között fek-szik, mint az első.

A következmény egyszerűen nem lehetett más, mint ami aközépeurópaí keleti vákuum esetében lett, s ami már egyszer tel- 7 W. Churchill: The Gathering Storm, 11-12. l.

223

jes egészében .a nyugati politika szeme előtt zajlott le minden fá-zisában egészen a katasztrofális befejezésig: a két hatalom közöttfekvő senki földjének biztosítását előíró politikai vastörvény sze-rint, most már e z é r t a vákuumért sorakozik újabb háborúra avákuum két oldalán álló két erő, s ez a két erő most már az angol-szász hatalmak és Oroszország. A győzelem eredménye tehátannyi, hogy a sakkban tartható német fenyegető tényezőt egysakkban nem tartható másikkal cserélték ki. A fenyegetés azon-ban — megmaradt.

Sőt felhatványozódott.A "háború megnyerése és a béke elvesztése" által kifejezésre

jutó tragédia nyugateurópai része: ez...S ez a "tragédia" megdöbbentően demonstrál egy elkedvetle-

nítő tényt, amit eddig még senki sem mert nyugaton kimondani.Ez a tény az, hogy az utolsó nyugateurópai emberöltőnek mégcsak megközelítően sem volt egyetlen kontinentális mértékkelmérhető politikusa sem. A brit pon-tifex maximus, Churchill semaz, hisz az az egész véres és értelmetlen komplexum, aminek akövetkezményeit mai napig viseli a világ, amibe Európa vezetőszerepe belepusztult és amiről ő hat vaskos kötetet írt, parexcellence az ő kezdeményezése8 volt, márpedig amit ő 1938 és1945 között a versaillesi hibák és bűnök német revíziós tevékeny-ségének világháborúvá szélesítése, a középeurópai tér egész keletifelének és benne 130 millió embernek teljes tönkretétele és azegész kontinens orosz fenyegetés alá vetése terén tett, az a két-ségbeejtő eredmény tükrében egy katasztrofális politikai kiskali-berűségnek és az általa előidézett világháború arányait megköze-lítő politikai koncepció teljes hiányának minden kiábrándító vo-nását magán viseli.

Churchill szemében az egész második világháború c s a kangol háború volt s ez a szemlélet semmivel sem magasabb, mintakármelyik kisállam vezető politikusának provinciális szemlélete.Winston Churchill nem látta a második világháború l é n y e -g é t . Winston Churchill a második világháborúnak csupán angol

8 Reméljük, hogy ezt az előadottak után nem kell még egyszer bizonyítanunk. A

német-lengyel konfliktus és a második világháború között méretekben is,hatásban is, következményekben is roppant különbség van.

224

vetületét látta és abba az egyébként tipikus angol hibába esett,hogy azt hitte, hogy a második világháború komplexumának csakangol vetülete lényeges, mert az angol, minden egyéb lényegte-len, mert az nem angol, és ez tette az angolszász világ grandiózuserőfeszítését semmivé.

A második világháború lényege, amint már többször kifej-tettük e lapokon, Középeurópa volt és nem Anglia. Középeurópavolt az ok, Középeurópa volt a cél, Középeurópa volt az okozó,Középeurópa volt az eredmény. A német imperializmus prog-ramja és szándéka határozottan és vitathatatlanul Keleteurópárairányult, és semmi esetre sem irányult nyugat felé. A német poli-tika minden állomása, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország,majd Oroszország éppolyan világosan mutatják ezt, mint a többikeletközépeurópai államokkal szembeni német politika. Katonai-lag sem Anglia, sem Franciaország; nem volt fenyegetve, sőt mégcsak célba véve sem, Amerika még kevésbé. Akár Anglia, akárFranciaország hatalmi pozíciójának fenyegetettsége — amennyi-ben valóban lehet ilyenről beszélni — csupán csak későbbi járu-léka lett volna egy keletközépeurópai német terjeszkedésnek,mintahogy az járuléka lett az orosz nagyhatalomkeletközépeurópai terjeszkedésének is. Az angol, vagy francia fe-nyegetettség tehát Keleteurópa sorsával volt összekötve — leg-alábbis az angol és francia gondolkodás szerint. Winston Chur-chillnek tehát — ha már beavatkozásra vette rá Angliát —Keletközépeurópát kellett volna az angol hatalmi pozíció érdeké-ben biztonságba, helyeznie, mégpedig nem csupán Németország-gal szemben, hanem Oroszországgal szembeni is. Ha ugyanis avilágháborúnak ez volt az oka, ennek kellett volna a céljának islennie, hiszen — ismételjük — a második világháború egészkomplexumának lényege ez volt. A második világháború egészkomplexumának lényege az volt, hogy Keletközépeurópa lehetönmagáé, lehet esetleg egy másodrangú hatalomé, de nagyhata-lom birtokba nem veheti. Nemcsak a német n a g y h a t a l o mnem, hanem az orosz sem.

Az angolszász háborús politikának egyik katasztrofális voná-sa, hogy a háború alatt éppúgy, mint a háború befejezésékor ép-pen Keletközépeurópával, vagyis az egész háborúnak éppen a lé-nyegével törődött legkevesebbet. Ezt az angolszász stratégia épp-

225

úgy tudja, mint a jaltai rendezés egész tartalma és stílusa, Hitleréppúgy tudta mit csinál, mikor kinyújtotta kezét Keleteurópaután, mint ahogy Sztálin is tudta, hogy magát a háborút nyertemeg, mikor bezsebelte azt. Churchill mindezzel nem volt tisztá-ban, hiszen éppen a küzdelem tárgyát, azt, a m i é r t a háborúindult, azt a substanciát aminek elbirtoklása éppen Churchill logi-kája szerint az angol hatalmi helyzetet veszélyeztette, teljes egé-szében átengedte Oroszországnak9 a győzelem után, és ezzelugyanúgy elvesztette a háborút, mintha Németország győzött vol-na.

Mindenesetre Keletközépeurópa függetlensége sokkal totáli-sabban elveszett, mint ahogy német győzelem esetén elveszettvolna, és Anglia olyan helyzetbe jutott, hogy Oroszország egysze-rűen kiparancsolhatta Egyiptomból, és meg tudja akadályozni,hogy Szuezt újra birtokba vegye.

Mindez az eldisputálhatatlan tények egyszerű és világossummája s ez Winston Churchill politikai nagyságának ridegmérlege. Ez az, amit nem bocsát meg neki a tönkretett Európa ma,és nem fog megbocsátani a tönkretett Brit Commonwealth hol-nap.

Winston Churchill — bármit is ír felőle, ez egy kendőző iro-dalom — nem megnyerte, hanem elvesztette a második világhá-borút nemcsak azáltal, hogy Keletközépeurópa egy ellenségesimperializmus zsákmánya lett, mert Németország porig alázása ésHitlernek és társainak kézre kerítése fontosabb volt neki, mintKeletközépeurópa függetlensége,10 hanem azáltal is, hogy a világlegerősebb hatalmává növelte Szovjetoroszországot.11

9 Hogy ez elsősorban a németgyűlölettől se nem látó, se nem halló Roosevelt

eléggé el nem ítélhető politikájának eredménye volt az tény, de az a Chur-chill, aki Középeurópa egy darabja miatt az egész második világháborúroppant erőfeszítését és kockázatát vállalta a tengelyhatalmakkal szemben,ugyanennek a területnek orosz kézre jutása ellen semmi komoly erőfeszí-tést nem tesz. A németekhez való közeledés hatalmas fegyver lehetett vol-na Roosevelttel és Sztálinnal szemben.

10 Ma már mindenki előtt világos, hogy 1943 közepe és 1944 közepe közöttChurchill a legfényesebb angol győzelem külsőségei mellett köthetett vol-na kompromisszumos békét Németországgal bármelyik pillanatban, s a há-ború lényegét jelentő Keletközépeurópának nemcsak teljes függetlenségétállíthatta volna helyre, hanem saját belátása szerint szabadon rendezhette

226

Mindebben a kontinens embere egyszerűen képtelen felfe-dezni a politikai nagyság leghalványabb jelét is. A churchilli ma-gatartás előítéleteken alapult, mint a legtöbb átlagemberé és vál-lalkozásának elindítója éppúgy,, mint mozgatója nem az intellek-tuális magaslatok éles szemű emberének tiszta ítélete volt, hanemmakacs és elvakult szenvedély. Ha Churchill diktatúrája ugyan-olyan abszolút lett volna, mint Hitleré, szeszélyes és merész ötle-tei, makacssága és önmagának túlértékelése miatt Anglia katona-ilag is elvesztette volna a háborút. Az a közegellenállás azonban,ami a legfelsőbb angol vezetés reprezentánsai részéről — AllanBrooke és mások — megnyilvánult, bármennyit is szenvedtekezek az emberek fennhéjázásától és zabolátlan kitöréseitől, meg-akadályozta a konok szenvedély teljes érvényesülését.

A gyökerében elhibázott churchilli tett mérlegének követeloldalán szinte nincs is más, mint a nap-nap után jelentkező fenye-gető rések konok és kitartó betömködése éveken keresztül az ép-pen kéznél levő tömőanyagokkal a dolog jövőbeli következmé-nyeinek kiszámítása nélkül. Winston Churchill minden politikaielőrelátás nélkül a viharos tengerre lökött egy felszereletlen ha-jót,12 s miután azt folyton toldozgatva-foltozgatva kétségtelenülemberfeletti makacssággal és energiával sikerült megóvnia az el-süllyedéstől, mindaddig, míg a mentség meg nem érkezett,végülis kikötött, de nem ott, ahová menni akart, hanem ott, ahováa mentőhajók vontatták.

A churchilli tett ennyi, és semmivel sem több, s ez a teljesít-mény is súlyosan meg van terhelve azoknak az életével, és azzalaz elképesztő vagyonnal, amiket a tengerbe kellett dobálnia, hogya hajót az elsüllyedéstől megóvja. Ennek a vagyonnak van angolrésze is amiért Winston Churchill saját nemzetének felelős, de eza vagyon mindenekfelett; Európa és az európai jövő.

volna a teret újra a versaillesi keserves tanulságok alapján. A háború ered-ménye így anyagilag, erkölcsileg és politikailag egyaránt összehasonlítha-tatlanul kedvezőbb lett volna Angliára.

11 Feltételezzük, hogy senki sem tartja vitásnak, hogy angol- francia-amerikaibeavatkozás nélkül, ma már sem a Szovjet, sem a bolsevizmus nem jelen-tene világproblémát.

12 Chamberlaint Churchillék hajszolták bele a hadüzenetbe.

227

Winston Churchill e s e t l e g nem tehet arról, hogy avontatók máshová vontatták, mint ahová menni akart, de arrólféltétlenül tehet, hogy tengerre szállt, és hogy erre az útra Angliánkívül Európát is magával vitte. Nem Németország akart Angliávalháborút, hanem megfordítva és nem Hitler politikai szándéka tettea világ legfélelmetesebb politikai tényezőjévé a Szovjetet és bol-sevizmusát, hanem Churchillé.

A politika félelmetes arénájában az erő és nagyság szimbó-luma sohasem a bika, hanem mindig a torreádor. Winston Chur-chillben nincsen semmi torreádori Winston Churchillnek mindszemélyes, mind politikai habitusa John Bullt idézi, és népe —egyelőre még — igazában saját nemzeti magamagát bámulja ben-ne. Az arénákban azonban a bikát és a torreádort elsősorban as z e m m é r t é k adománya különbözteti meg, és WinstonChurchillből főleg ez hiányzott. Winston Churchillnek rossz volta szemmértéke Németországról, rossz volt Oroszországról, rosszvolt Középeurópa értékét és fontosságát illetően, rossz volt a vál-lalkozás oka és mértéke közti arány tekintetében, de legrosszabbvolt a szemmértéke Anglia igényei és lehetőségei felől.

Winston Churchill még az első világháború nyilvánvaló ta-nulságai után sem vette tudomásul, hogy a vitorlák szárnyain re-pülő tengeri társadalmak egykori szuperioritása a távolság bék-lyóiba vert kontinentális belső terek szekereken meg gyalog ván-szorgó társadalmai felett a mozdony, az autó és a repülőgép korá-ban már a múlté, mert a kontinentális társadalmak mozgási képes-sége már nemcsak utolérte a tengeri társadalmak mozgási képes-ségét, hanem meg is duplázta azt. Winston Churchillnek az is el-kerülte a figyelmét, hogy az angol politikai és katonai szándékokmég a brit szuperioritás korában sem merészkedtek be a kontinen-sek mélyébe, hanem bölcsen mindig csak a parti sávokra szorít-koztak az angol történelem folyamán. Ha ez el nem kerülte volnael a figyelmét, ésszerűen nem vállalkozhatott, volna, olyan hábo-rúra, amelynek lényege az európai kontinens szívét jelentőKeletközépeurópa volt, hiszen minden gondolkodó agyvelő előttnyilvánvalóvá kellett hogy legyen, hogy egy kontinens mélyénegy karakterisztikusan tengeri hatalomnak a belső kontinentálishatalmakkal szemben- legyen akár Németországról, akár Orosz-országról is szó- egyszerűen nem lehet esélye.

228

Winston Churchill azt sem volt képes meglátni és belátni,hogy egy külpolitikailag és katonailag pozitív Középeurópa, akárkellemes az Angliának és Franciaországnak akár kellemetlen, el-kerülhetetlen, sőt nélkülözhetetlen még Anglia számára is Euró-pában, mert ha ilyen nincs, annak helye menthetetlenül a környe-ző hatalmak valamelyikévé lesz, és ez a ''környező hatalom" azangol-francia szövetség nem lehet, mert a Középeurópátvjelentő200 millió embert és a több, mint egy millió négyzetkilométernyi,területet, benne Németországgal, az angol-francia szövetség tartó-san uralma alatt tartani, akármilyen szorosra is kovácsolják áversaillesi bilincseket, képtelen. Ennélfogva azt nem megsemmi-síteni kellett volna, hanem tudomásul venni, belenyugodni ésszámolni vele.

Winston Churchill egyszerűen nem akarta meglátni hogy azosztrák-magyar nagyhatalmak létrejötte előtti, világ angol hatalmimonopóliumának kényelmes és angol szempontból kétségtelenülragyogó korát átlépte az időr s ennek a ténynek kétségtelen törté-nelmi jele magának a két nagyhatalom létrejöttének puszta tényevolt Churchill külpolitikailag a 19. szd-ban gondolkozott, a 19.szd-ot akarta makacsul, kétszer egymás után restaurálni, mert if-júkorából hozott kiirthatatlan 19 szd.-i szuggesztiói alapján úgyképzelte, hogy csak angol akarat van, középeurópai akarat, vagyorosz akarat, vagy amerikai akarat — nincs,

Churchill a 19. szd. Nagy-Britanniájának fényes és lenyűgö-ző délibábjától képtelen volt észrevenni a 20. szd-ot és ez után adélibáb után rohanva legazolt mindent, még tulajdon nemzetétis.13 S hogy tragédiája s ezzel együtt Anglia tragédiája és Európatragédiája teljes legyen, amikor megnyerte Anglia harca számáraaz Egyesült Államokat és Oroszországot, Churchillt még az a tra-gikus illúzió is félrevezette, hogy ő mestere a külpolitikának és adiplomáciának és hogy Nagy-Britannia akarata mozgatja a vilá-got. Nem vette észre, hogy nem ő és Anglia használják fel ezeketaz erőket, hanem ezek fogadják el saját és önálló céljaik elérésére 13 Az angol világbirodalom, szemünk előtt lejátszódó gyors és tragikus szétpor-

ladása par excellence a két világháború és a két pirhusi győzelem követ-kezménye. Ennél súlyosabb következménnyel egy német győzelem semjárhatott volna, angol-német háború helyett angol—német szövetségről —amint azt a német politika szerette volna — nem is beszélve.

229

őt s az angol-német konfliktusban kifejezésre jutó lehetőségeket.14

Teherántól kezdve ezt már nemcsak Benes Eduárd látta, hanemminden újságolvasó középeurópai ember is, és talán most már,miután a győzelem tragédiája ezt kézzelfoghatóan bebizonyítottaneki, látja ő is, annak ellenére, hogy hat vaskos kötetében egyet-len mondat sincs, ami ennek a lesújtó és megalázó felismerésnekszorongását mutatná.

Churchill már öreg ember, nyolcvan éves, s hátralevő idejevalószínűleg elég lesz arra, hogy elkerülhesse azt a rettentő sor-sot, hogy összerugdossák, pofon verjék, szemtől-szembe a leg-brutálisabb szavakkal sértegessék, heteken át kínozzák és végülfelakasszák, mint ez más, hazájukat szintén szerető, szintén nem-zetük nagyságát munkáló, szerencsétlen kontinentális államférfiakijesztően nagy tömegével történt.15 Ragyogó háborús teljesítmé-nyéért nemzete hálája és elismerése veszi körül, s tragédia, szen-vedés és gyalázatos halál helyett ez az elismerés aranyozza be bú-csúzó éveit. A mienket követő angol nemzedék azonban, amelymár majd a nagy győzelem káprázatától és propagandájától men-tesen képes lesz a süllyedés útján végre meglátni, hogy a másodikvilágháborút nem jól megharcolni kellett volna, hanem Anglia ér-dekében minden áron és módon e l k e r ü l n i , (nem pedig el-lenkezőleg, megcsinálni) elháríthatatlanul rá lesz kényszerítve ar-ra, hogy átértékeljen kivétel nélkül mindent, a birodalompusztítómakacsság és gőg erőszakos és elfogult hősét, Winston Churchilltmagát is.

A kontinensen ez az átértékelés már megtörtént. A temérdekkiontott vér, elhullott ember, elherdált vagy elpusztult vagyon, le-bombázott város, elsüllyesztett hajó, a temérdek munka, félelem,

14 Ez még abban is kifejezésre jutott, hogy az angol hadvezetés maga is amerikai

kommandó alá kerül a Földközi-tengeri térségben éppúgy, mint anyugateurópai hadszíntéren, annak ellenére, hogy ezeken a területekenAnglia van otthon, nem az USA, sőt Churchill akarata ellenére. A Földkö-zi-tengeri operáció térben Eisenhover a főparancsnok. Európában megMarshall, pedig Churchill Alan Booket akarja.

15 Az amerikai haderő egyik volt ezredese, M. Himmler maga dicsekszik elezekkel a Szabadság c. amerikai lap 1947 október 22-i számában, név sze-rint is megemlítve egy George Granville főhadnagyot, mint a politikaifoglyok kínzóját.

230

éhezés, fáradság után maguk a "győztesek" is zavarodottan és ide-genkedve forgatják a kezükben a "győzelmet", aminek az ellenfélembertelen és értelmetlen legázolásának szorongató negatívumánkívül semmi, de semmi jele, eredménye, értelme, haszna, előnyenincs, hiszen a háború még a győztesek szempontjából sem segí-tett semmin és még a győztesek számára sem oldott meg semmit.S ha a győztesek szemlélete ez, el lehet képzelni, hogy milyen le-het ez az átértékelés feldúlt országuk, mocsokba taposott önérze-tük, meggyalázott hadseregük, akasztófáik, börtöneik, internálótáboraik, soha többé vissza nem térő hadifoglyaik, a világ mindentáján hontalanul csavargó menekültjeik remíniscenciái alapján alegyőzötteknél, akik a felháborodásba már belefáradva fásultannézik a torz "békemű" idétlen alakját, amely "jóvátételt" présel kia megalázott és megbélyegzett és rabszolgaságba taszított, és iga-zában ártatlan és tehetetlen kicsikből, és jóvátételt16 f i z e t , éseget-földet szövetséget, egyenjogúságot, mindent kínál a nemré-giben még napi egy tányér koldus-levesre szánt — nagynak.

A kontinensen a kimondott, vagy ki nem mondott, avagy ép-pen egyelőre még szorongva és kényelmetlenül titkolt általánosátértékelés után nincs többé világos agyvelő, amely ne látná, hogyVersailles párizsi megismétlése elkerülhetetlenül új lázadást, újháborút, új borzalmat, új tragédiát fog létrehozni, és amely megmerné jövendölni, hogy mi lesz a második "senki földje"17 sorsa,amely felé szemmel látható tervszerűséggel kúszik, harapódzik aza hatalom, amely az első "senki földjét”18 is elnyelte.

A kontinensen a nagy átértékelés után nincs többé, világosagyvelő, amely ne látná, hogy egyszerűbb, ésszerűbb és becsüle-tesebb lett volna belátni a versaillesi tévedést, beismerni az erő-szakos rendezés képtelenségét és egy természetellenes negyed-század elhibázott kísérlete után visszaadni ennek a megviseltnemzedéknek a nyugalmát, és a nyugtalan és beteg és felháborí-tott középeurópai térnek azt a demokratikus alapjogot, hogy külsőerők illetéktelen beavatkozása nélkül saját maga rendezze önma- 16 Magyarországra a párizsi békében 600 millió dollár "jóvátételt" róttak ki. Eb-

ből az Egyesült Államok a maga részéről lemondott, de a többit a győzte-sek, főleg Szovjetoroszország többszörösen is behajtották.

17 Középeurópa nyugati fele.18 Középeurópa keleti fele

231

gát a történelmi erők törvénye szerint, ahogyan az a harmincasévek vége felé megindult.

Íme, a győzelem, amerikai tragédiája mellett és angol tragé-diája mellett ez a győzelem európai tragédiája, amelynek alapjaugyanaz, mint a versaillesié volt egy emberöltővel ezelőtt, hogytudniillik csak az erő állt a győztesek oldalán s nem egyszersminda logika és az igazság is. Az erőt és a logikát Winston Churchillés Franklin D. Roosevelt fordították egymás ellen egy éppolyangrandiózus, mint amilyen reménytelen vállalkozásban, és ebbenaz egymás ellen fordulásban vált Európa idegen földrészek játék-labdájává, s az európai ember védtelenné.

Ha van még kivezető út Európa számára a jelen válságánakzsákutcájából., akkor az a fenti igazság becsületes beismerése.Mert ha a makacsság, az önzés, a hiúság és a szenvedély vakságavégleg eltompította az európai ítélő erőt, akkor ez, már annak ajele, hogy a szorongató előkép, a hellén hanyatlás agóniájánakideje, a tehetetlen és egymást bénító vergődés tragikus kora a ma-cedón és római hatalom feszülő erői között, elérkezett...

232

XI. AZ ÚGYNEVEZETT HÁBORÚS BŰNÖSSÉG

A háború lezáródása után a győztesek — mint "megtáma-dott" sértettek1 — kimondták egy jogelvet, s aztán ennek a jog-elvnek az alapján ugyanezek a győztesek — mint önbíráskodósértettek — bizonyos perrendszerű külsőségek között felakasz-tottak, agyonlövettek, bebörtönöztek és vagyonuktól és emberijogaiktól megfosztották az ellenfélnek: egy csomó államférfiát,hivatalnokát, katonáját s egyéb polgárát. Ez a jognyelv új nem-zetközi fogalom: a büntetőjogi értelemben vett személyes háborúsfelelősség, az u.n, "háborús bűnösség" fogalma, amely örök pél-dája fog maradni az emberi szellera dekadenciájának, amelyijesztő süllyedése során nem képes többé különbséget tenni abosszúállás és az igazságszolgáltatás fogalmai között.

A dologban — a justizmordok óriási számán felül — az afélelmetes., hogy a levert és fegyvertelen ellenfél egyenes ésőszinte és brutális lemészárlása helyett — amelynek vonatkozá-sait férfiasán vállalni kellett volna, ha már azt a győztesek össze-egyeztethetőnek tartották kereszténységükkel, emberségükkel éskultúrájukkal — megkísérelték azt, éppúgy mint a háborújukatmagát, az "igazságszolgáltatás" leplével burkolni az emberiségigazságérzete elől.

Az emberiség megrendítő szellemi és erkölcsi süllyedésénekszomorú és ijesztő jele ez a tünet, amely hatalmi szóval akar logi-kai és erkölcsi igazolást adni egy tettnek, aminek sem logikai,sem erkölcsi igazolása nincs, hiszen ezzel nemcsak emberi vérrelszennyezték be az igazságszolgáltatás tiszta eszméjét, hanem azállati lét fölé emelkedett emberi szellem egyik legnagyobb kin-csét, egy évezredeken át tartó fáradságos szellemi fejlődés legvi-gasztalóbb eredményét, a jog és igazság fogalmát és annak köte-les tiszteletét rongáltak meg végzetesen, amikor megingatták abele vetett hitet s az Isten felé törekvő embert az ősember tom-pultságától elsősorban megkülönböztető lényeget.

1 Hogy mennyiben voltak megtámadottak, azt Amerika esetében láthatta az ol-

vasó.

233

A "demokrácia" és az "emberi jogok" nevében elkövetettbosszú és önbíráskodás., aminek uralkodása ellen az emberi szel-lem nemesebbik fele évezredeken át küzdött, ezzel visszatért azemberi élet elfogadott szabályozó tevékenységének világába, sennek hatása megsemmisítő, mert ez precedensként fog szolgálniezután, márpedig ez; még jóhiszeműség esetén is elrémítő, hátmég a rosszhiszemű hatalom-birtokosok esetében. A résen, amitez a meghirdetett elv tört az emberi aljasság ösztöneinek legfon-tosabb gátján, máris borzalmas sugárban omlott ki az embervér azegyes középeurópai államok politikai bosszúállásától fűtött vilá-gában, ahol bíróilag fosztanak meg emberi jogoktól milliókat az"emberi jogok" védelmére való cinikus hivatkozással.

1.A kánonjogban oly klasszikus formába öntött természetjog

alapján az embert emberi jogánál fogva bizonyos jogosítványokilletik meg, amelyek közül az élethez, a szabadsághoz, a munká-hoz, a becsület védelméhez való jogok nem bizonyítható, hanemevidens jogok éppúgy, mint a tett jóhiszeműségének védelméhezvaló jog is az. Egy tettet, amit valaki a büntetlenség biztos tudatá-ban, tehát jóhiszeműen követ el, egyetlen ép judiciumú embersem nyilvánít bűncselekménynek. Ebből folyik a világ mindenbüntetőgyakorlatának az a tétele, hogy olyan cselekmény, ami azelkövetés idején nem volt törvényesen büntetendő cselekményneknyilvánítva, nem büntethető. A "háborús bűnösségről" szóló úgy-nevezett törvény — még ha érvényesen és kötelező erővel kelet-kezett volna is. ilyen — a háború u t á n keletkezett nemzetköziviszonylatban éppúgy, mint az egyes nemzetek judikaturájában.2

2 A személyes háborús-bűnösség és büntetőjogi értelemben vett felelősségre vo-

nás szándéka az angoloknál már 1940-ben elhatározott dolog volt, de csakarra az esetre, ha ők nyerik meg a háborút, s ezért óvakodtak azt a győze-lem előtt deklarálni. W. Churchill 1941 májusában az Angliába repült HessRudolffal kapcsolatban ezeket írja a külügyminiszternek: "Egészben véve alegalkalmasabb lesz őt mint hadifoglyot kezelni a hadügyminisztérium ésnem a belügyminisztérium hatáskörében, azonban úgy, mint aki ellen sú-lyos politikai vádemelés várható. Ez az ember, mint a többi náci vezetők,elsőrendű háborús bűnös és őt és társait valószínűleg törvényen kívülinek

234

De ettől teljesen függetlenül is, valakit azért büntetni, mert álla-mának hű polgára volt, mert állama által kiszabott jogrendszerhezalkalmazkodott, mert állama érdekében cselekedett, abszurdum.

Az az indoklás, hogy az emberi jogok megsértését mindenemberi lénynek tételes törvények nélkül is, emberi mi-voltánálfogva "éreznie" kell, és ilyesmitől tartózkodnia kell még akkor is,ha államának törvényei ilyet eltűrnek, vagy éppen előírnak, egy-részt tarthatatlan., másrészt anyagi jogrendű ítélet alapjául nemszolgálhat. Tarthatatlan azért, mert az emberi jogok megsértését"érezni" legtöbb esetben egyszerűen nem lehet, azt legfeljebbcsak megítélni lehet. A bíró, a rendőr, a hóhér, vagy katona hiva-tásánál fogva "sért" emberi jogokat, s egy tételes normarendszerszerint ítéli meg, hogy ehhez a jogsértéshez van-e joga vagynincs. Egy rablógyilkos megfosztása a szabadsághoz való jogátólegyszerű és könnyen megítélhető tett az emberi jogok megsérté-sének szempontjából, de ki tudja ezt "érezni" egy forradalmatelőkészítő szervezet tagjaival, vagy egy háborút szabotáló kategó-riával szemben? Honnan érezze meg egy tábornok, vagy egyközlegény egy ellenséges ország polgári lakosságát illetően, hogyki veszélyes, ki ártatlan? Ki biztosít egy hadseregfőparancsnokotegy t o t á l i s háborúban és egy olyan térben, aholszázezerszámra működnek polgári ruhás, békés embereket szín-lelő partizán férfiak, asszonyok, sőt g y e r m e k e k , arról, hogyazok, akiket az élethez, vagy a szabadsághoz, vagy a munkáhozvaló jogától megfoszt, ezen jogok birtokában nem követnek-e elmerényletet., nem szállítanak-e ezrek életét érő katonai adatot,vagy nem rontják-e szándékosan azt az árut, aminek minőségétőlesetleg tízezrek biztonsága függ? A modern háború totális és haennek a totalitásnak következtében volt és lehetett francia

fogjuk deklarálni a háborúi befejezése után" (Churchill; The Grand Alli-ance, 45. lap.A tényállás az, hogy Németország háborút indított egy ország ellen, ame-lyen követelnivalója volt a saját hatalmi érdeke szerint. Anglia pontosanugyanezt csinálta, háborút indított Németország ellen, saját hatalmi érde-kének védelmére. Churchill idézett levelében az a megrázó, hogy a németbirodalom vezetőit ezért háborús bűnösöknek tartja, de Nagy-Britannia ve-zetőit, akik a konfliktust világháborúvá növelték, nem tartja azoknak, sőtjogosultaknak tartja a bíráskodásra.

235

"maquis", volt és lehetett orosz "partizán", volt és lehetett angolmegrohanása olyan szövetségesnek, aki nem bírt tovább harcolniés volt és lehetett amerikai atombomba, akkor sem francia, semorosz, sem angol, sem. amerikai bíró nem ülhet le nemzete nevé-ben ítélkezni a totális hadvezetés excesszusai miatt az "emberi-ség" nevében.

Vajon mit "éreztek" .az angolok, mikor Mars-el-Kebir-nélmegrohanták összeroppant francia szövetségeseiket, vagy mit "ér-zett" Winston Churchill, mikor elrendelte, hogy angol csapatokgörög férfiakra lőjenek, és mit "érzett" Scobie tábornok, mikor ezta rendeletet végrehajtotta, és egy szövetséges állam polgárainakvérét kiontotta egy másik csoport polgár érdekében, meg a föld-közi-tengeri angol érdekek biztonsága érdekében? Mit "érzett" azamerikai kormány, mikor elrendelte az atombomba ledobását afegyverszünetet kérő japánokra?

De még ha valóban "érezhető" volna is, hogy egy, a saját ál-lam, jogrendszere által megkívánt, vagy megengedett ténykedés, asaját állam érdekét szolgáló magatartás, vagy állapot mások "em-beri jogainak megsértését" jelenti, mint ahogy ez a történelembenmindig azt jelentette, vajon szembefordulhat-e hát a számára elő-írt normával?

Az "emberi jogok" nem tételes jog, hanem jogelv, s az állaninem emberi jogot,, hanem állampolgári jogot ismer, bár ez utóbbirendszerint magába foglalja az emberi jogokat. Ha azonban nem,az emberi jogok elvével ellentétes állami normarendszer is teljesérvényű a polgárra nézve, aki az autokrata állammal szembenegyszerűen tehetetlen. A szovjetjogrendszer emberi jogokat nemismer, de azért az emberi jogok alapján álló' világ az emberi jo-gokkal szembeni kötelessége szerint mindeddig nem sietett azorosz polgár segítségére, hanem ellenkezőleg cselekedett. Sőt anemzetközi bíróságban, amely az emberi jogok alapján ítélt, azemberi jogokat el nem ismerő Szovjet delegáltja is helyet foglalt,és a Szovjet vezetőit nem állították bíróság elé az emberi jogokfolyamatos megsértése miatt. Már pedig egy törvény érvényessé-gének legelső kritériuma, hogy az mindenkire egyformán vonat-kozzék, tehát a revali 1817 ember, meg a katyni 11.000 lengyeltiszt bestiális lemészárlóíra is, meg a 150.000 balti, másfélmilliólengyel és 800.000 magyar elhurcolóira is, meg a németeket, ma-

236

gyarokat tömegesen lemé-szárló csehekre is, meg a magyarorszá-gi "felszabadító" kínzásokat és tömegmészárlásokat elrendelő éselkövető zsidókra, románokra és oroszokra is, sőt még az oránikikötőben 1700 mit sem sejtő francia matrózt álmában a tengerfenekére küldő3 Churchillra is. Ha egy törvény nem hajtható vég-re A-val szemben, nem szabad alkalmazni B-vel szemben sem, súgy hisszük, ehhez vita nem, férhet.

Az egyént nem az emberiség védi, hanem az állam, aminekpolgára, tehát kötelességeit, szabadságait is elsősorban az szabjaki és jogi normarendszert is az ír élő számára. Amíg meg nemalakult egy szuverén és a többi államok, felett álló Világállam,amely mindenkire érvényes és konkrété alkalmazható törvényekethoz, addig nem lehet olyan nemzeten kívüli tényező, amely bizo-nyos nemzetközi felfogás nevében — vagy éppen nemzetközipropaganda hatása alatt — a pozitív államjog előírásaival ellen-tétes olyan anyagi jogerejű ítéleteket hozhasson, amelyek a konk-

3 A francia összeomlás után Anglia azonnal szembefordul a németek által irga-

lomból meghagyott Vichy-Francia-országgal, amelyet különböző katonaiakciókon kívül blokád alá is fogott. A blokád főleg az afrikai franciagyarmatokról Franciaországba irányuló élelmiszerszállítást tette lehetetlen-né, amennyiben a francia kereskedelmi hajókat vagy elfogták, vagy elsüly-lyesztették. A francia kormány több jegyzékben hiába hivatkozott arra,hogy Franciaországban éhínség van, hiába próbált az angol kormányraRoosevelten keresztül is hatni, a legyőzött és semleges francia nép elleniangol blokád-háború, folyt tovább. Végül nem maradt más hátra, mintmegkísérelni az élelmiszerszállítmányokat convoy-jal kísértetni, s e végbőla Vichy-i kormány a fegyverszüneti bizottság engedélye alapján, a külön-böző afrikai francia kikötőkben, veszteglő francia flottaegységeket akartahazai kikötőkbe rendelni. Ezt tette az orani kikötőben horgonyzóStrassbourg-egységgel is, amelynek vezérli hajója, a Dunquerque azonbanolyan sérült állapotban volt, hogy száraz-dokk javításra lett volna szüksé-ge, a Vichy-i Franciaországnak azonban csak egyetlen száraz-dokkja ma-radt: Toulon.Ennek az intézkedésnek a hírére Winston Churchill elrendelte, hogy azorani kikötő körül ólálkodó angol flotta az orani kikötő semlegességét sért-se meg: rajtaütésszerűén, éjszaka nyomuljon oda be és süllyessze el aStrassbourg-flottát. Az angol egység parancsnoka, Sommerville admirálistáviratban tiltakozott a közönséges tömeggyilkosságot jelentő kívánság el-len, s azt csak Churchill megismételt erélyes rendeletére hajtotta végre. Aflotta-egységen fegyvertelen szolgálatot teljesítő 1700 francia tengerésztéjszaka, álmukban küldték az angolok a tenger fenekére.

237

rét állami normarendszerek valamelyikének hatálya alatt álló ma-gánszemélyeket kötelezzen. A nemzetközi jog egyelőre csak ál-lamokat kötelez, nem egyes állampolgárokat.

S ez, nem is lehet másként. Egy ember egy időben két külön-böző jogi normarendszerhez nem igazodhatik, különösen, ha a kétnormarendszer ellentétben van egymással. Ha a természetjog,vagy nemzetközi jog egy emberre, aki szuverén állam polgára,mást ír elő, mint amit az állam előír, nem vitás, hogy az a polgárállama normarendszeréhez köteles igazodni. Ha egy nemzeten kí-vüli jogi felfogás azt mondja, hogy a háború bűntett, az EgyesültÁllamok Kongresszusa viszont azt, hogy az amerikai állampol-gároknak harcolniuk kell egy bizonyos ország ellen és bombákatkell ledobniuk olyan ország asszonyaira és gyermekeire, amelyország az Egyesült Államokkal de facto háborúban nincs, samelynek hadereje puskalövést sem tett amerikai katonákra, ak-kor az Egyesült Államok polgárának ezt — bármilyen galád tett isez önmagában4 — meg kell tennie, s ezért védekezés közben,vagy felháborodásból esetleg megölhetik, de bírói eljárással, mintbűnöst, jogosan el nem ítélhetik.

S hogy ez mennyire így van és hogy ezt mennyire tisztánlátják a háborús bűnösségről szóló "törvény" megalkotói is, mu-tatja az, hogy mint háborús bűnöst halálra ítélték a német parasz-tot, aki falujának elpusztítása, házának lebombázása, feleségénekdarabokra szaggatása, kilógó beleivel utolsó perceit vonaglógyermekének jajgatása miatt félőrülten agyonverte a kényszerle-szállást végző "fegyvertelen" amerikai pilótát, s tették ezt abból atényből kiindulva, hogy az saját államának rendelkezése szerintkötelességét teljesítette.

A nemzetközi bírói ítéleteken kívül is a nemzetközi felfogás-ra és az emberi jogok tiszteletének kötelezettségére való utalássalhozott intézkedések alapján éveken keresztül milliók szenvedteküldöztetést, katasztrofális exisztenciális és erkölcsi bárányokat, 4 Magyarország szövetségi kötelme következtében puszta formalitásból hadat

üzent az Egyesült Államoknak Európa kellős közepéből. Az Egyesült Ál-lamok hadereje ellen azonban sem földön, sem vizén, sem levegőbenegyetlen magyar katonai kötelék nem harcolt, az Egyesült Államok légi-ereje ezzel szemben borzalmas rombolásokat végzett magyar területen, ésasszonyok, gyermekek tízezreit ölte meg.

238

mert ezeknek államuk jogrendszere iránti kötelezettségét egysze-rűen nem vették figyelembe, s ezzel az emberek millióit a jóhi-szeműséggel való védekezés alapjogától minden további nélkülmegfosztották. Hontalanná vált menekült katonatiszteket évekenkeresztül nem engedték bevándorolni a szövetséges államok, el-sősorban az Egyesült Államok területére, mert azok honvédelmikötelezettségüket és nemzetük iránti hűségüket nem szegték meg,feljebbvalóik parancsának nem szegültek ellen, szóval nem váltaklázadókká az ellenség kedvéért, hanem hivatásuk szerint védtékhazájukat és népüket a bolsevizmus ellen. A magyar csendőrségtagjaitól az International Refugee Organization még a kivándorlá-si eligibilityt is megtagadta, mert azok teljesítették államuk, fe-lettesük és munkaadójuk legkorrektebb alkotmányossággal hozottrendeleteit a háború szempontjából megbízhatatlan elemek össze-gyűjtésére és internálására. A legyőzött államok törvénytisztelő,kötelességteljesítő, hűséges, harcos,, konstruktív, bátor, szóvaltisztességes menekült polgárait tervszerűen, minden támogatásnélkül hagyták éhezni, pusztulni gyermekeikkel együtt, s győzte-sek összes szervei, az UNRA, az IKO, a DP-Commissionok, aCIC-k az M.P.-k az I.N.S.-ek bűnözőknek kijáró gyanakvással ésbarátságtalansággal kezelték őket, mert a győztes nemzetek furcsaetikája ezen államok polgárai közül csak az árulókat, katonaszö-kevényeket, zsidókat, kémeket, szabotoröket, a tulajdon nemze-tükkel, s annak antibolsevista küzdelmével szembeni "ellenállásimozgalom" tagjait és hasonló kategóriákat tekintette megbízhatóés derék elemeknek és a priori menteseknek a "háborús bűnös-ség" vádja alól.

Ennek az elképesztő gyakorlatnak romboló hatása majd a jö-vőben fog katasztrofálisan megmutatkozni. A jog-tisztelet b í -r ó i hiányának meghökkentő élménye következtében milliókvesztették el az emberiség legszentebb eszményeibe vetett hitet,hiszen a nürnbergi és egyéb bírói pulpitusok: hirdették, hogy a jognem abszolút és a gyűlöletnek is megállj-t parancsoló érvény, ha-nem a hatalom által formálható ürügy s az ember sorsát nem Jogés Törvény és Igazság szabályozza, hanem a hatalom, tehát azember nem szabad, hanem rabszolga, mert élete nem normákhozigazodik, hanem a gazdáit és parancsolóit váltogató esetlegesség-hez.

239

Vajon hogyan kívánhatja majd a demokratikus állam politi-kai esetlegességek következtében börtönt, vagyon- és jogfosztástszenvedett polgáraitól az engedelmességet és a demokratikusmagatartást, ha azok ki vannak téve az új nemzetközi gyakorlatprecedense alapján annak, hogy a következő háború "szocialista",vagy "nemzetiszocialista", vagy ki tudja milyen más világnézetűgyőztesei meg majd "demokratikus magatartásuk" és kötelesség-teljesítésük miatt fogják felakasztani, vagy börtönbe dugni, vagy ademokrácia védelmében folytatott harcokért fogják háborús bű-nösökké deklarálni őket?

És végül még egy kérdés, amely abból indul ki, hogy min-den törvény alapja annak belső igazságából fakadó érvényén felülaz a tulajdonsága, hogy az egyformán kötelező mindenkire ésegyformán alkalmazzák mindenkivel szemben. Ha a személyesháborús felelősség, mint elv abszolút igaz, helyes és érvényes ésmint gyakorlat a l k a l m a z h a t ó , és az ennek alapján bíró-ilag történt bűnösségi megállapítások i g a z a k — mert hiszenigazaknak kell lenniük, különben Nürnberg is és az összes többiis közönséges bűncselekmény — vajon mi történt volna akkoraz akasztófára juttatott, agyonlövetett, bebörtönzött, vagyo-nuktól és jogaiktól megfosztott, tehát szükségképpen bűn ö sállamférfiakkal, generálisokkal és egyéb büntetettekkel, ha tör-ténetesen ők győztek volna? Hogyan szereztek volna érvényt,ennek az igazságnak és törvénynek? (Mert hiszen nyilvánvaló,hogy akik ezt megállapították és meghozták és végrehajtották,azok felelnek érte, hogy ez igazság és ez törvény). És egyálta-lán, ha már ez a "törvény" megvan, és hatályba is helyezték egycsomó büntetés, emberi élet elvétele és embervér kiontása által,mi lesz a legközelebbi háború után, ha akkor történetesen a "bű-nösök" fognak győzni? Akkor majd a már bevezetett és é r v é -n y e s törvény és annak igazsága alapján a békeszerződés alá-írása után ezek a bűnös győzök ünnepélyesen halálra ítélik ésfelakasztják saját magukat?

Avagy ez a háborús bűnösségi "törvény" és az ennek alapjáneszközölt jurisdictio c s a k a második világháborúra vonatko-zik és csak a Grand Alliance ellenfeleire érvényes és ez esetbenmégsem jurisdictio, hanem csak közönséges mészárlás volna?

240

Ezekre a kérdésekre 250 millió legyőzöttön kívül a világ min-den igaz embere feleletet vár...

2.A judicium az értelem egyik leglényegesebb tartozéka. Az

ember a judiciuma miatt szenved, ha jogsérelem éri, ésjudiciuma miatt szégyelli magát, ha jogsérelmet követ el. Ezérttörekszik az ember a tettei alá erkölcsi alapot helyezni. Innenvan, hogy a háborúnak, mint emberhez méltatlan tettnek erköl-csi felelősségét mindkét fél a másikra igyekszik áthárítani, ígyáll elő a háborús bűnös nemzet fogalma, s amivel annak meg-állapítására, hogy a két fél közül melyik az, pártatlan szervnincs, gyakorlatilag mindig az a "háborús bűnös", amelyik aháborút elvesztette. Ez így volt a történelemben mindig, bár a pá-ros háborúk korában a kívülálló nemzetek, mint többé-kevésbépártatlan közvélemény, erkölcsileg rendszerint eldöntötték azt,hogy melyik a bűnös és melyik az ártatlan.

A világháborúk korában ez nincs így. A világháborúkbancsaknem az egész világ közvetlenül érdekelve van, s így, mivelhiányzik a pártatlan s világtúlnyomóságot jelentő semlegesközvélemény, a háborút követő rendezésben korlátlanul érvé-nyesül a győztesek "ártatlansága" és a legyőzöttek "bűnössé-ge"5 noha a kategorizálás már csak általánosításánál fogva isigazságtalan. A modern demokrácia eszméjének lényege, hogyminden ember — és minden nemzet — mindenkor a saját szem-pontjaiból kiindulva gondolkodhatik és saját ércteke szerint cse-lekszik, s a modern demokrácia sarkalatos tétele, hogy ehhez jo-ga is van, hiszen senki sincs a demokrácia szabad világában alá-rendelve a másiknak. A szabadság fogalmának legmélyebb lé- 5 Klasszikus tiszta példája ennek Románia ÉS Magyarország esete az első

világháborúban. Románia, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szö-vetségese volt, a háború derekán minden ok és provokáció nélkül, alegkisebb fenyegetettség nélkül, rajtaütésszerűén megtámadta Ma-gyarországot. A világháborút, mint ismeretes, végülis a központi hatal-mak elvesztették, s a "háborús bűnösök" ők lettek. Ennek alapján a"bűnös" Magyarországot kötelezték, hogy — 103.000 négyzetkilométer-nyi területveszteségen felül — "jóvátételként" fizessen az "ártatlan"Romániának mintegy 200 millió dollárt pénzben és anyagban.

241

nyege, hogy egy emberi lény, éppúgy, mint egy nemzet is önál-lóan, saját véleménye szerint, saját szempontjai alapján, függetle-nül vigye ügyeit. Az az ember, vagy nemzet, aki más emberek, vagynemzetek szempontjaihoz, érdekeihez, ízléséhez, akaratához kénytelenigazodni, tehát saját szempontját, érdekét, ízlését és akaratát meg-győződése ellenére a másokénak kénytelen alávetni, nem szabadember, nem szabad nemzet. Bernard Shaw mondja: "Az a nemzet,amelynek kötelességei más oldalon vannak, mint érdekei, elveszett”.6

Ha én mint ember, jogtalannak, igazságtalannak s ezért elvi-selhetetlennek érzek valamit, bírósághoz fordulok, amely megál-lapítja, hogy a társadalom által tételesen lefektetett jogelvek sze-rint valóban jogtalan és igazságtalan-e az, amit felpanaszolok, ésha igen, az elvek uralmának fizikai érvényt, szerez.

A nemzetek életében ez nincs így. Itt még nincsenek érvé-nyes tételes jogelvek, nincsen olyan bíróság sem, amely függetlenés pártatlan lenne, s végül, még ha volna is ilyen, nincs fizikaieszköz az igazság; érvényesítésére. A nemzeteknek így saját ma-guknak kell jogaikat megvédeni, vagy jogsérelmeiket orvosolni,ha van hozzá erejük. Ez a ténykedés a háború, amely tehát nemminden esetben imperialista brutalitás.

A háborút így kiküszöbölni nem lehet, sem bűncselekménnyényilvánítani nincs joga semmiféle hatalomnak addig, míg1 egynemzeteken felüli és pártatlanság minden biztosítékával rendelke-ző jogvédő és jogszolgáltató szerv, s annak kellő fizikai eszközenem lesz a nemzetek jogainak megvédésére,, illetőleg jogsérel-meik orvoslására. A "háborús bűnös" nemzet fogalma tehát nemjogi fogalom, hanem csak egyszerű vélemény, nem abszolút ér-vényű igazság és még kevésbé ítélet, hanem az ellenfelek politikaiálláspontja csupán, ennélfogva az ilyen megállapításon alapulóbíráskodás, az abból folyó következmények egyoldalú hatalmiténykedések, amelyek jogilag és erkölcsileg érvénytelenek, tisz-teletben tartásuk nem kötelező, s amint erre fizikailag lehetőségvan, ha békésen nem, erőszakkal is megváltoztathatok, elvégreazok is erőszak útján jöttek létre. Hogy erről aztán mi az ellenfe-lek véleménye, az jogilag is, erkölcsileg is közömbös. A kétszembenálló vélemény valamelyikének érvénye a világ mai be- 6 G. Bernard Shaw: The Man of Destiny.

242

rendezésében hatalmi kérdés. A hatalom és az erő birtoka védhetcsak jogot, de ugyanügy sérthet is jogot és tarthat fenn jogtalan-ságot is, sőt, állíthatja jogosnak a jogtalant és ennek az állításnakfizikai érvényt is tud szerezni.

A jogviszály bonyolult, és minden jogviszály pártatlan bírála-tot kíván, ezért hivatott szerv híján nem lehet megállapítani, hogyegy-egy háborúban igazában melyik fél a hibás. A háborúért valóerkölcsi felelősséget a körülmények határozzák meg, és semmi eset-re sem az, hogy ki támadott, mert egy háború rendszerint nem ön-magában való tünet, hanem történelmi folyamat része, amelynekelőzménye van. Ha egy nemzet régi sérelmének megszüntetésevégett és megcsonkított jogának helyreállítása céljából támad, atámadás puszta ténye még nem teszi bűnösévé a háborúnak, épp-úgy, mint ahogyan semmi esetre sem ártatlan az a "meg-támadott'\aki valósággal kikényszerítette a támadást. A roosevelti politikaklasszikus példája ennek a második világháborúban., amelyegyébként minden vonatkozásban az első világháború folytatásavolt.

Hogy p o l i t i k a i l a g mi a helyzet a bűnösség terén,az más kérdés, azonban ezt sem könnyebb abszolút érvénnyelmegállapítani.

Vegyük csak például a német nemzetiszocializmust, amelyetpolitikai megállapítások alapján az emberiség elleni bűmnek nyil-vánítottak, sőt odáig mentek, hogy a német nép elleni bűnnekdeklarálták. Senkinek sem jutott azonban eszébe feltenni a kér-dést, hogy — ha már a politikai szemléletnél tartunk — mi lettvolna akkor, ha a nyomor, a züllöttség, a szocialista feszítőerők éselkeseredés idején Németországban, Olaszországban, Spanyolor-szágban, Magyarországon nem a nemzeti erők veszik a kezükbeezeket a szocialista törekvéseket, s nem transzporálják át azokatjobboldali képződményekké, hanem baloldali, marxista erőkszervezik meg, mint az Oroszországban történt, és ez az öt mar-xista állam egyetlen blokkban támad a liberális-kapitalista világ-rend ellen? Azzal ugyanis már remélhetőleg tisztában van a világgondolkodó része, hogy az első világháborúban kimerült, utánakifosztott, megcsonkított vesztes államok korábbi életlehetősége-itől megfosztott és elszegényedett társadalmai számára csaks z o c i a l i s t a irányú politikai kibontakozásról lehetett szó.

243

Egy liberális-kapitalista kísérletet — mint ennek ijesztő jelei aweimari Németországban mutatkoztak is — előbb-utóbb vérbefullasztotta volna a versaillesi életszínvonalra süllyesztett töme-gek felháborodása.

Márpedig, amennyiben csak szocialista irányú kibontakozás-ról lehetett ,szó, egy ilyennek "jobboldali" formája a marxizmusprevenciója volt, mondjuk így: amputálás a biztos halál elkerülé-sére. Az u.n. fascista megoldásokat elhibázott dolog volna abszo-lút formában értékelni. A fascista formákat a bolsevizmushoz vi-szonyítva kell és szabad értékelni, és ennek megfelelően kellettvolna politikailag is kezelni a fascizmust és hordozóit. Ennek azellenkezője történt

A politikában — mint már fennebb mondtuk — mindig aztállítják bűnösnek, aki elveszti a háborút. Ez mindig így volt, eztazonban a történelemben eddig még nem merték b í r ó i l a gkimondani.

A második világháború az első eset.Ha már az elhatározásaikban önálló, nagy nemzetek esetében

is nehéz a bűnösség, vagy ártatlanság kérdését eldönteni, még ke-vésbé lehet ezt a nagy koalíciók által vívott s egy-egy nagyhata-lom által kezdeményezett háború esetén az abban résztvevő kis-államok háborús bűnösségéről beszélni, különösen, ha nagyha-talmi "nyomás alatt állnak" mint ahogy rendszerint ez a helyze-tük. A kisállam magatartását általában a vele szomszédos nagy-hatalom közvetlen, vagy közvetett akarata, illetőleg saját ellenfe-leinek egyik, vagy másik koalícióhoz való csatlakozása szabjameg. Hogy egy kisállam tud-e semleges maradni egy háborúban,azt igen sok körülmény bonyolult szövevényéből lehetne csakmegállapítani, s ezek közül a legelső annak geopolitikai helyzete.A Németország és Franciaország közt elhelyezkedő és felvonulásiterületet jelentő Belgium semmi körülmények között nem marad-hatott "semleges" éppúgy, mint a Németország és; Oroszországközött fekvő Magyarország sem.

Az erkölcsi felelősség kérdése mindig azon fordul meg, hogyelhatározásának szabad birtokában követte-e el a szóbanforgótettet az, aki elkövette. Ennélfogva ha egy kisállamot háborús bű-nösség címén büntetnek, akkor lényegében azért büntetik, mert

244

szerencsétlenségére a vesztes oldalon volt, pontosabban, már apriori a vesztes oldalra kényszerítették körülményei.

A lezajlott második világháború után Németország kis szö-vetségeseit — akiket mellesleg következetesen a megvető "csat-lós" névvel jelölnek, noha nem mindenik volt közülük "csat-lós”— háborús bűnösöknek deklaráltak és e szerint bántak velük,noha a háború létrejöttében sokkal ártatlanabbak, mint a győztesnagyhatalmak maguk, amelyeknek módjukban állt szabadonmérlegelni, hogy ne kerüljék-e el a háborút.

Hogy hogyan kerül egy kisállam bele egy nagy háborúba éshogyan válik "háborús bűnössé", annak kitűnő jellemzése talál-ható Winston Churchill The Grand Alliance c. köny-vében:

„Magyarország már München óta azon van, hogy a né-met diplomáciai győzelmek nyomán Csehszlovákia ésRománia rovására tágítsa 1920 utáni határait, ugyanak-kor azonban nemzetközi vonatkozásban igyekszik meg-tartani semleges helyzetét. A magyar diplomácia azonfáradozik, hogy: elkerüljön minden határozott elkötele-zettséget a tengely irányában egy esetleges háborús szö-vetséget illetően Magyarország csatlakozott Bécsben aHáromhatalmi Szerződéshez, de, mint Románia, nemvállalt határozott kötelezettségeket. Sem Hitler, semMussolini nem óhajtott veszekedést a Balkán államokközött. Remélték, hogy egyidejűleg mindnyájukat ellen-őrizhetik. Ez okból szorították rá Magyarországot ésRomániát egy rendezésre Erdélyt illetően. Mussolini Gö-rögország elleni támadásának Hitler egyáltalán nemörült, mert ez angol délkeleteurópai beavatkozást von-hatott maga után. Ennélfogva nyomást gyakoroltak Ju-goszláviára azirányban, hogy Magyarország és Romániapéldájára az is lépjen be a tengely-blokkba. Mikor a ju-goszláv minisztereket Bécsbe hívták ebből a célból márúgy látszott, hogy minden el van rendezve. A március 27-1 belgrádi drámai események azonban felborítottak min-den reményt egy a tengelyhez csatlakozó egyesült Balkánblokkot illetően."

245

"Magyarországot ez közvetlenül és azonnal érintette.Noha a fő német lökésnek kétségtelenül Románián ke-resztül kellett jönnie a fékezhetetlen Jugoszlávok ellen,az összes összekötő vonalak magyar területen vezettekkeresztül. A belgrádi eseményeknek szinte első reakciójaa német kormánynál az volt, hogy a berlini magyar kö-vetet repülőgépen Budapestre küldték egy sürgős üze-nettel a magyar kormányhoz, Horthy admirálishoz:

"Jugoszláviát megsemmisítjük, mert éppen most nyilvá-nosan szembefordult a tengellyel való megértés politi-kájával. A német fegyveres erők nagyobbik részének Ma-gyarországon kell áthaladnia, bár a főtámadást nem amagyar szakaszon intézzük. Itt a magyar hadsereg lépjenközbe és viszonzásul a közreműködésért Magyarország-nak meg lesz a lehetősége visszafoglalni mindazokat avolt területeit amelyeknek Jugoszláviának való átengedé-sére egykor kényszerítették.7 Az ügy sürgős. Azonnalibeleegyező választ kérünk".

"Magyarországot barátsági szerződés kötötte Jugoszlá-viához, amelyet csak 1940 decemberében írtak alá (né-met nyomásra), A német követeléssel szembeni nyílt el-lenszegülés azonban csak Magyarország német meg-szállásához vezetett volna az azonnali katonai tevékeny-ség folyamán. Ott volt a csábító kilátás is azoknak a déliterületeknek visszaszerzésére, amiket Magyarország atrianoni szerződéssel elvesztett. A magyar miniszterelnökszívósan munkálkodott, hogy megtartson némi cselekvésiszabadságot országa számára. Ő a legkevésbé sem voltmeggyőződve afelől, hogy Németország; meg fogja nyer-ni a háborút. A háromhatalmi szerződés aláírásakorigen kevés bizalma volt Olaszországnak, mint tengely-hatalomnak függetlenségében. Hitler ultimátuma sajátJugoszláviával kötött egyezményének megszegését kí-vánta".

7 A versaillesi békében, 1920-ban.

246

"... 1941 április 2-áni este táviratot kapott a londoni ma-gyar követtől, hogy az angol külügyminisztérium formá-lisan közölte vele, hogy ha Magyarország részt veszbármilyen Jugoszlávia elleni német megmozdulásban,számolnia kell Nagy-Britannia hadüzenetével. Magyar-ország számára tehát vagy az átkelő német csapatokkalszembeni hiábavaló ellenállás, vagy a között volt vá-lasztása, hogy nyíltan besorakozik a szövetségesekkelszembeni táborba és elárulja8 Jugoszláviát. Ebben a ke-gyetlen helyzetben Teleki gróf csak egyetlen eszközt lá-tott személyes becsületének megmentésére, röviddel ki-lenc óra után elhagyta a külügyminisztérium épületét éshazatért a Sándor-palotában levő lakására, ahol tele-fonhívást kapott. Valószínű, hogy ekkor közölték, hogy anémet csapatok átlépték a magyar határt. Röviddel ez-után agyonlőtte magát".

Lám egy kisállam — hacsak nem agent provokatőrje egynagyhatalomnak, mint pl. Szerbia volt az első világháborúbanOroszországnak, vagy a másodikban Angliának — nemcsak egyvilágháború felidézésében nem lehet bűnös, hanem még az abbavaló belépést is lehetetten elkerülnie, ha a nagyhatalmak úgyakarjak.

Németország négy kisebb szövetségesének és azok ál-lamférfiainak lakolniok kellett "háborús bűnösség" címén, való-jában azért, mert megkísérelték feltartóztatni azt a rettenetes vég-zetet, amit a bolsevista uralom jelent.

A bolsevista rémuralom; ellen most már — sajnos végzetesenkésőn — a nyugati hatalmak is kezdenek felsorakozni... A néme-tek segítő keze után nyúl Amerika is, pedig az nem kisállam, ha-nem a világ egyik legnagyobb hatalma., s az nem fekszik a Szov-jet közvetlen szomszédságában. Vajon mikor fogja a világ tisztes-séges embereinek becsülete és lelkiismerete szükségét érezni an-nak, hogy ezeket a szerencsétlen kisnépeket és azok lemészárolt"háborús bűnös" fiait rehabilitálják? Ha egyetlen szerencsétlenfrancia katonatiszt, akit Alfréd Dreyfussnak hívtak a világ köz-

8 Az "elárulja" kifejezés természetesen csak Churchillé.

247

véleménye részéről megérdemelte ezt, vajon nem érdemli ezt mega háborúban büntelen öt kis nemzet színe-virága?

3.Ha emelhető is a személyes felelősségre vonás miatt a „nem-

zetközi" bíráskodással szemben súlyos elvi kifogás és teljes mér-tékben elítélhető is annak egész kiindulópontja, teljes elhibázott-sága és jogszerűtlensége, mégis, meg kell állapítani, hogy az u.n."csatlós országok" hazai politikai igazságszolgáltatásához képest— az egyetlen Finnországot kivéve —, aránylag9 gondos, hiszena legyőzött kisállamokban az uralomra jutott győztesek "népbíró-ságai" a minden törvénykezést megcsúfoló közönséges politikaigyilkosságok olyan hallatlan tömegét követték el, ami páratlan azemberiség törvénykezésének történetében. A legyőzött kisálla-mokban a "személyes háborús felelősség" elve a bosszú és szen-vedély és butaság alacsonyrendű tendenciái számára olyan ret-tentő zsilipeket húzott fel, hogy nem csoda, ha ezek a háborús bű-nösségi perek és ítéletek jogtalanságában, erkölcstelenségében,igazságtalanságában, az ítéletek elrémítő számában és kegyetlen-ségében nélkülözik az igazságszolgáltatási szándéknak még a lát-szatát is.

Ha van még valamelyes értéke eldurvult és bestiális korunk-ban az emberéletnek és van még jelentősége ennek, hogy bírák ésigazságszolgáltatás nem gyilkolhatja le az emberek ezreit szörnyűkínok kíséretében á r t a t l a n u l , ha a humanitás valóban em-beri és erkölcsi kötelezettség, akkor a középeurópai és balkánitérben a megrendítő méretűi mészárlás roppant háborús masszá-jából is kiemelkedik az a hullatömeg amelynek pusztulására mégcsak a háborús állapot kényszerének és pszichózisának mentségenincs, amit nem a háború alatt, hanem a háború u t á n , nemegyes bűnözök és elvadult végrehajtó közegek műveletlensége,mohósága és szenvedélyei hanem b í r á k és igazságszolgálta-tás produkáltak.

9 Az "aránylag" kifejezés azt jelenti, hogy volt a nürnbergi bíráskodásnak olyan

tagja (USA), aki tiltakozásul bizonyos jogszerűtlenségek ellen, lemondott.

248

A kis nemzetek kollektív felelősségének kérdése általábaneldönti államférfiaik, katonáik és polgáraik háborús felelősségé-nek kérdését is. Sőt, mint fentebb rámutattunk, egyes személyekfelelősségre vonása nemcsak a háború "bűncselekménye" címen,hanem — a közönséges bűncselekményeket kivéve — bizonyos,háborúval összekötött "embertelen" intézkedések miatt is jogilagabszurdum, hiszen ezeknek az embertelen intézkedéseknek amegítélésével is úgy vagyunk, mint a háborúval magával, nem-csak kis nemzetek, hanem nagyhatalmak esetében is: a nemzetiszükségesség és nemzeti érdek magyarázatul szolgál hozzájuk ésigazolja őket, ha a nemzeti szükséget és nemzeti érdeket, mintszempontot egyáltalán akceptáljuk. Ha meg nem akceptáljuk, ak-kor a háborúban való részvétel és az ebből folyó tettek m i n d -k é t r é s z r ő l egyaránt menthetetlenek és az ilyesminek jogiformába öltöztetett eldöntése, különösen pedig anyagi joghatály-lyal és jogkövetkezményekkel összekötött eldöntése: abszurdum.És még inkább az, ha ezt nem egy kívülálló harmadik végzi, ha-nem a szembenállók egyike, aki természetesen mindig a győztes,akár a nemzetek közti világban, akár az egyes nemzeteken belülszembenálló politikai erők esetén.

A "háborús bűnösségnek" és az ezen alapuló "igazságszol-gáltatásnak" képtelenségére álljon itt jellemzésül az alábbi össze-hasonlítás:

Franciaország összeroppant 1940 júniusának tragikus napjai-ban. A francia katona, a francia hadsereg, a francia nép nem voltképes tovább harcolni és a szükséges harci erők birtokában nemlevő hadseregfő parancsnok a további és céltalan pusztítások elke-rülésére, valamint az ellenség által még el nem ért részek meg-mentése céljából a francia parlament megbízása alapján fegyver-szünetet kért és kapott a németektől. A fegyverszüneti feltételeknemcsak elfogadhatók, hanem az adott reménytelen helyzetbenegyenesen kedvezők voltak a m e g t á m a d o t t 10 ellenfél ré-széről: Franciaországnak még el nem foglalt része mentes marada katonai megszállástól, a francia haderő és a francia flotta meg-maradt részeit nem kell lefegyverezni, a németek mindenneműellenségeskedést beszüntetnek, s mindezért cserébe csupán egyet 10 Franciaország volt a hadüzenő és támadó.

249

kívánnak: teljes és korrekt semlegességet a háború végéig, amireegy Fegyverszüneti Bizottság ügyel fel.

Akik emlékeznek az eseményekre, az óriási és megsemmisítőkatonai fölényre, a 18 napig tartó megrendítő francia vergődésre,azok megítélhetik ezeknek a feltételeknek a nagylelkűségét.

Néhány év múlva a németeket legyőzik m á s o k , s a fran-cia nép életfogytiglani börtönre ítéli Petain marsallt a fegyverszü-netért mint "háborús bűnöst", s az agg katona, népe hű fia, az elsővilágháború tiszteletreméltó hőse francia börtönben hal meg, minthazaáruló.

Ugyanekkor a nyugati világ keleti peremén, Magyarorszá-gon, hasonlóan kilátástalan helyzetben, szintén kötnek egy fegy-verszünetet. A fegyverszünetet nem a magyar nép megbízásábólkötik, mint ezt Petain tette, hanem titokban, egy alkotmányellene-sen kinevezett kormány, és a parlament tudta nélkül. A fegyver-szünet feltételei súlyosak, nem is fegyverszünetről van szó, ha-nem arról, hogy Magyarország 500.000 főnyi katonát bocsássonaz ellenség rendelkezésére tulajdon szövetségese elleni harchoz,ez a "fegyverszünet" tehát átpártolás az ellenséghez, amely egy-általán nem lovagias és nagylelkű, mint a németek voltak Fran-ciaországhoz, hanem erőszakos, mohó és irgalmatlan, s mindezenfelül bolsevista, amikor a nemzet kétségbeesetten bolsevizmusel-lenes, sokkal inkább az, mint amennyire antifascista a francia nép,végül pedig itt nincs szó el nem foglalt részek katonai megszál-lástól való mentességről.

Ezt a háta mögött kötött "fegyverszünetet" sem a nemzet, sema hadsereg túlnyomó része nem fogadja el, az áruló kormányt el-távolítják, s a harc folyik kétségbeesetten tovább még öt és félhónapig.

A háború után a további harc mellett döntött összes magyarállamférfiakat, katonai vezetőket és egyéb személyeket "háborúsbűnösség" címén, mint hazaárulókat kivégzik, itt most éppen el-lenkező okból, mint Petain marsallt és szerencsétlen társait: azért,mert esztelen és hiábavaló pusztítást és vérontást okoztak Ma-gyarországnak.11

11 Pontosan ugyanúgy, mint az 1956 októberi felkelés "esztelen" "bűnösei" és

"hazaárulói".

250

Az összehasonlítás megdöbbentő eredménye akkor váliknyilvánvalóvá, ha arra gondolunk, hogy mi történt volna a sze-mélyes büntetőjogi felelősség elve szerint ezekkel az emberekkelFranciaországban éppúgy, mint Magyarországon, ha az ellenke-zőjét csinálják annak, amit csináltak s a végén a — németekgyőztek volna.

A bűnnek abszolút érvényű és állandó meghatározó jegyeivannak, különösen ha olyan természetű bűnről van szó, amiért alegsúlyosabb büntetés: halál jár. Éppen azért, ha a vesztes kisál-lamok államférfiai valóban bűnösen jártak volna el antibolsevistapolitikájukkal, és ha a fejlődés utólag nem is igazolta volna őket,mint ahogyan a fejlődés, sajnos, őket igazolta, akkor sem lehetnebűnről, bűncselekményről beszélni, hanem legfeljebb csak téve-désről. Már pedig bűn és tévedés között mérhetetlen erkölcsi kü-lönbség van.

Hogy az államvezetés abszolút nemzeti követelményét né-mileg eltorzította a kisállamoknál a háború folyamán a külpoliti-kai nyomás kényszere, ez tény. Hogy a háborúba belekénysze-rített kisállamok kormányzati attitűdjei között voltak a kényszerkövetkeztében olyanok is, amelyek nem kizárólagosan nemzetiérdekeket szolgáltak, tehát nem feleltek meg mindenben a k i -z á r ó l a g o s nemzeti érdekeknek és szuverén nemzeti akarat-nak, ezen sincs semmi tagadni való, a külső erőszak a felelős érte.Hogy Hitler Németországa egy győztes háború esetén csakugyanannektálta volna kis szövetségeseit is, az sincs kizárva. Aki azon-ban egy túlnyomó és prepotens hatalom árnyékában élő, annakvédelmére szoruló, és egy még túlnyomóbb és még prepoten-sebbhatalom ltal fenyegetett kisállam kormánya számára az abszolútés független politika folytatását büntetőjogilag írja elő. s egynagyhatalmi nyomás jelenlétét a kormányzati férfiakon halállaltorolja meg, az gyilkos.

S ha az eddigiekhez hozzávesszük, hogy a kisállamok kor-mányzatának cselekvési szabadságát egy súlyos háború alkot-mány korlátozó követelményei is korlátozták, azonkívül az a kö-rülmény is, hogy az erőszakos szomszéddal való kooperáció —lett légyen az helyes, vagy helytelen — az egyetlen esélyt jelen-tette egy halálos veszély elleni fegyveres védekezésre, tisztán áll-hatnak mindenki előtt a "csatlós" államok kormányzatának ne-

251

hézségei, amelyeket mérhetetlenné fokozott az a szituáció, hogy,ha másod-, vagy harmadrangú kérdésekben sértette is a nemzetiérdekeket a német presszió, a legelsőrendűbb nemzeti érdekterü-leten, a védekezés területén, tiszta, kétségtelen és vitathatatlan ér-dekazonosság volt a német és a vele szövetséges államok közöttmegállapítható.

Íme, ezekből tevődik össze az az alap, amelyen a kisállamokháborús bűnösségének kérdése akár nemzetközi, akár nemzetenbelüli, akár kollektív, akár személyes szempontból nyugszik, sami a háborús bűnösök kérdését nemzeti és erkölcsi, jogi és poli-tikai szempontból egyaránt eldönti. S ez eldönti bíráiknak és hó-héraiknak kérdését is.

252

XII. SÜLLYEDŐ VILÁG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT

Jelen szintézis első kötetében már foglalkoztunk az egyenlő-ség fogalmának bolsevista értelmezésével és a "népi demokrácia"társadalomeszményével, amely a kisszámú vezetőkből és a kizá-rólag csak biológiai és nem politikai életet élő egynívójú passzívtömegből álló egyszerű társadalmat valósítja meg. Ennek szigorúfenntartása céljából nem ismer el, és nem enged meg társadalmiszelekciót, szelekció alapján történő rétegződést, "osztályképző-dést", hanem a felfelé törő ösztönöket részben elnyomja, részbenártalmatlan szelepeken, "versenyeken" igyekszik levezetni, rész-ben — és főként — megszüntetve a magántulajdont és szétzül-lesztve a család intézményét, megsemmisíteni törekszik az osz-tályképződés folyamatának ősi intézményét, az öröklést.

Természetesen a bolsevista társadalom egynívójú, tehát osz-tálytalanított formáját meg kellett teremteni az átvett többrétűtörténelmi társadalomból. Oroszországban ez a nagy forradalmatkövető évtized véres és irgalmatlan munkája volt, amelynek soránaz arisztokrácia forradalmi kiirtását, illetőleg szétkergetését, a kö-zéposztály kiirtásával és lezüllesztésével, valamint a földtulajdo-nos parasztság meg a kispolgárság megsemmisítésével és elpro-letarizálásával tették teljessé.

Az a 30 millió ember, akiket Franklin D. Roosevelt ítélt azorosz "befolyási szféra" rettentő sorsára, pontosan ugyanazon jö-vő előtt állt, ami előtt az orosz társadalom a forradalom után1917-ben. És a háború befejezése óta ennek a megrázó átalaku-lásnak brutális felvonásai a világ szemei előtt peregnek immárközel egy évtizede a nélkül, hogy bármi határozott és komoly jelelátszanék annak, hogy ha már a nyugati világ nem érzi becsület-beli kötelességének kiemelni a rabszolgasorsból és pusztulásbólazt az embertömeget, amelyet kizárólag ő taszított ebbe a sorsbabele, legalább megértené, hogy ez egy borzalmas gyeptűz, amelymegállíthatatlanul terjed nyugat felé, és ezt "lokalizálni" nem le-het.

253

1.Az egyformán alacsony színvonalra züllés processzusa már a

"felszabadulás" és leszámolás véres zűrzavarában megindul aszületési, szellemi, politikai és pénzarisztokrácia valamint a kö-zéposztály intrazigensen nacionalista részének, egyszóval az u.n.jobboldali elitnek a megsemmisítésével és szétkergetésével. Ezt amunkát Moszkva még csupán fedezi és a háttérből ösztönzi; ezt amunkát maguk az egyes országok felszínre vetődött "demokrati-kus" garnitúrái a "háborús bűnösség" elvének véres és szenvedé-lyes alkalmazásával maguk végzik el a nagy szövetséges szuro-nyainak biztos fedezete alatt, amint ez Románia, Bulgária, Jugo-szlávia és különösen Magyarország1 esetében történt.

A "háborús bűnösség" eszköze mellett a másik eszköz a fő-leg Lengyel- és Magyarországon alkalmazott u.n. "földreform",amely a magánbirtok és az egyházi ingatlanok egyszerű elkobzá-sával és szétosztásával az ipari és kereskedelmi vállalatok szocia-lizálásával, a házingatlan és az ingóságok elrablásával, vagy má-soknak való "kiutalásával" semmisíti meg a legfüggetlenebb tár-sadalmi kategóriákat. A középosztály jobboldali, és természetesen"fascistának" és "nácinak" nevezett kategóriáit a "nyomozási eljá-rások" kínzásai során, meg a börtönökben mészárolják le, a mara-dékot pedig elképesztően magas börtön- és kényszermunka bün-tetésekkel és internálásokkal helyezik olyan embertelen körülmé-nyek közé a "náci métely kiirtásának" örvendező demokratikusvilágsajtó jóváhagyásával, ami gyakorlatilag a halálbüntetésselegyenlő.

Ez a módszer és tendencia valamivel kevésbé eruptív formákközött folytatódik a "leszámolás" drámai korszakának lezajlásaután a külföldre nem menekült középosztály azon részével szem-ben, amely az antíbolsevizmusban közvetlenül nem kompromit-tált "fascista" ugyan, de viszont „reakciós" és valamilyen mond-vacsinált ürüggyel beléjük lehet kötni. Ez a folyamat különösen avasfüggöny-világ nem-szláv népeinél intenzív, amelyek, mint le-

1 Sem Bulgáriának, sem Romániának, sem Jugoszláviának nincs arisztokráciája

és történelmi értelemben vett középosztálya.

254

győzöttek, teljesen ki vannak szolgáltatva a szláv és zsidó faji re-akcióknak.

A lengyel középosztály sorsa különleges, azt nem a hazai"demokratikus" elemek pusztítják el, hanem a háborúval kapcso-latban még 1939-ben maga az orosz, amely a végleges berendez-kedést már akkor megkezdve egyetlen generális akcióval másfél-millió lengyelt, főleg középosztálybelit hurcol el Lengyelország-ból, valahová Ázsiába, Ezeknek sorsára tragédiájuk óta eltelt kö-zel másfél évtized alatt még nem derült fény, de, hogy milyen le-het, azt a katyni tömegsír sejttetni engedi. Ugyanez a helyzet a há-rom kis balti államban is, ahonnan az első rohamban 150.000 em-bert hurcolnak ismeretlen helyre el, és ugyanez a helyzet ha ki-sebb mértékben is, a háború végén Keletnémetországban is.

A többi vasfüggöny-államban, Romániában, Bulgáriában,Jugoszláviában és Magyarországon a menetrend és a módszer a"felszabadulás" szloganjához képest más. Amint mondtuk, itt azelső időkben nem közvetlenül az orosz operál, hanem a hazai"demokratikus" elemek, amelyek szenvedélyes buzgalmukbanvagy nem tudják, hogy a bolsevista világrend pionirjai, vagy, hatudják is, nem törődnek vele.

Miután a felszabadulás során felszínre vetődött hazai "népi-demokratikus" rezsimek megtették a magukét és a jobboldal kiir-tását befejezték, Moszkva elkergeti őket és új, most már teljesensaját garnitúráját jelentő vezetőket állít. Az új garnitúrák legfeltű-nőbb karakterizáló vonása, különösen a nem szláv országokban,az, hogy túlnyomó összetételükben: zsidók. Nemcsak Romániamoszkvai prokonzulja, Pauker (Rabinsohn) Anna, és Lengyelor-szág moszkvai prokonzulja Jacob Berman, és Magyarországmoszkvai prokonzulja Rákosi (Róth) Mátyás az, hanem — mintSzovjetoroszországban magában is — azokkal vannak betöltve azösszes gazdasági, rendészeti, közlekedési, bel- és külpolitikaiposztok is.

Ezzel megkezdődik a középosztály azon baloldalibb, "de-mokratikus" részének megsemmisítése is, amely politikailag vagyteljesen intaktnak bizonyult, vagy egyes töredékeiben éppen a"náci-háború" ellen dolgozott az ötödik hadoszlop tudatos, vagyöntudatlan támogatásával és a zsidóság szövetségében a háborúalatt, s amelynek feje fölött ennélfogva az első „népi-

255

demokratikus" likvidálási roham nagyobb veszélyek nélkül ke-resztülzúdult. .

Ezeknek a megsemmisítése már lassúbb ütemben és módsze-resebben történik, egyrészt mert már nem alkalmazható az olcsóés kényelmes náci-ürügy, másrészt, mert az önálló és aktívabbrész megsemmisítése után, ezek túlnyomórészt tisztviselők, akik-re átmenetileg szükség volt, míg a kommunista utánpótlásról nemtörténik gondoskodás a párt meg az új rezsim által rendezett né-hány hetes, vagy hónapos kurzusok, meg népiskolai előképzettségalapján elvégezhető "főiskolai" és "egyetemi" tanfolyamok útján.Amilyen ütemben azonban ez az utánpótlás a proletariátusbólcsak. valamelyest is használható új személyzetet teremt, olyanütemben folynak nyugdíjazások, tömeges elbocsátások, vagy ép-pen likvidálások az "államháztartási terhek csökkentése", vagymegbízhatatlanság, vagy, ami radikálisabb, "összeesküvések" cí-men. Elv, hogy minden posztot proletárral kell betölteni a proletárállamban2 és "osztályidegen" nem tűrhető meg sehol.

Lehetetlen nem látni, hogy mennyire folytatása, kiegészítéseés betetőzése ez annak a vészes folyamatnak, ami a régi, és ko-moly kultúrájú osztrák-magyar középosztály megsemmisítésévelés egy teljesen hiányos műveltségű új vezetőség teremtésével aVersailles utáni időben az utódállamokban lefolyt, amiKözépeurópa keleti részének színvonalát annyira lesüllyesztette.Ez most egy újabb lépcsőfokot jelentett lefelé, mégpedig mostmár nemcsak az utódállamokban, hanem olyan területeken is,amelyeket akkor ez a társadalmi és kulturális infláció nem érin-tett, mint pl. Magyarországon, vagy Keletnémetországban. A tü-netet, mint Versailles után is, a demokrácia érvényesüléseként ésdiadalaként szemlélték nyugatról is, és nem vették észre, hogy apolitikai tendencián túl ez: katasztrofális színvonalsüllyedés, s alétrejött új kategóriák fellépésének és modorának durvasága anemzetközi életben nem "bolsevista" fellépés és modor, hanemegyszerűen — színvonal.

A letaszított középosztályt a szervezett munkásság termé-szetesen nem fogadja be, mert nem párttag, és nincs benne a szak-

2 Ez természetesen csak a jelentéktelen posztokra vonatkozik. A fontos posztok-

ra mindenütt zsidó kerül.

256

szervezetekben — a párt és szakszervezetek meg nem veszik fel— alkalmi munkák vállalásától a "hivatásos munkás védelméről"szóló törvény tiltja el, mint munkanélküli tehát államilag utaljákmunkára, szóval kényszermunkás rabszolgává válik. Különösenazok a részek, amelyeket Oroszországba "utalnak" jóvátételimunkára, meg azok, akiket régi lakóhelyükről kényszer útján újfelvevő területekre deportálnak embertelen körülmények közé,éheztetnek és dolgoztatnak, hogy minél hamarább meghaljanak ésproblémájuk így megoldódjék.

Aki tud külföldre szivárog közülük, bár a határt egyre inten-zívebben őrzik a szögesdrótkerítések, figyelőtornyok, aknamezők,villamoscsapdák, reflektorok és vérebek. Aki nem tud, vagy alegaljasabb munkáig, meg a koldulásig süllyed, vagy bűnözővézüllik és mint ilyen kerül börtönbe s családja, amelyet eltartaninem képes, szétesik, ha pedig nő, elnyeli a prostitúció. A közép-osztály lassú megsemmisítésének tervszerű és elháríthatatlan fo-lyamata ez, és ez már több, mint egy évtizede tart. Nem nehéz ki-számítani, hogy ha néhány éven belül nem történik ezzel a vas-függöny mögötti kategóriával semmi, a kommunista utánpótlás azegykori középosztály utolsó kohorszait is felváltja, s velük meg-szűnik nemcsak egy esetleges belső forradalom egészséges kon-szolidálásának lehetősége, hanem egy keresztény-polgári világ-rend restituciója is. S hogy a bolsevizmus célja ez, az remélhető-leg mindenki előtt nyilvánvaló.3

A kispolgársággal a folyamat ugyanez, csak a módszerekmások. A kisüzemet és kiskereskedést tervszerűen olyan adókö-telezettséggel terhelik meg, amiről tudják, hogy azt megfizetninem lehet. Ha a tulajdonos adóeltitkolással, adócsalással, hiányoskönyveléssel védekezik, alkalmazottai, akik között mindenütt ottvan a párt spionja, azonnal feljelentik, mert a likvidált üzem az

3 A vasfüggöny mögötti államok immár egyre kevésbé valószínű felszabadulá-

sának idejére egyszerűen nem lesz kongeniális nem kommunista kulturálisés adminisztrációs személyzet ezeknek az országoknak számára. Ennek azijesztő helyzetnek az elkerülésére — aminek tudomásulvételére megintcsak utólag lesznek képesek az u.n. antibolsevista hatalmak — még csakannyi sem történik, hogy a vasfüggönyországok kimenekült középosztá-lyának konzerválásáról a külföldön létesíthető utánpótlás támogatásárólgondoskodnának.

257

alkalmazottak "kollektív tulajdonába" megy át (egy időre). Hanem követ el adómani-pulációt, a felszaporodó adóhátralék fejé-ben veszik el és államosítják üzemét, ahol egyidőre meghagyjákalkalmazottnak, majd aztán áthelyezik valahova, az ország egymásik részébe, és még utazni is csak külön rendőrhatósági enge-déllyel lehet. Az üzemtől viszont, míg megvan, szabadulni na-gyon nehéz, mert azt eladni nem tudja a tulajdonos, az államnakugyanis elővételi joga van minden árúba bocsátott üzemre. Az ár,amit az állam egyoldalúan megállapít felháborítóan kicsi, s mégazt sem kapja meg az eladó készpénzben, hanem azt hitelintézet-ben kezelik, és csak előzetes rendelkezések által szabályozott ésengedélyezett időközökben és részletekben juthat hozzá egy ré-széhez, mert jelentékeny részét a különböző akciók, beruházási"tervek" "béke"- és egyéb "kölcsönök" javára kell a sűrű felhívá-sok alapján "felajánlania", méghozzá "önként". S az "önkéntesmegajánlások" elől elzárkózni nem lehet, mert akkor jön a rendőrivexatúra, bűnvádi eljárás, s a népbíróságok ítéleteinek elmarad-hatatlan része a vagyonelkobzás, mint mellékbüntetés.

A parasztság megsemmisítése, illetőleg proletarizálása volt avasfüggöny mögött mindenütt a negyedik és utolsó fázis, amihez,mint legnehezebbhez, legutoljára fogott Moszkva hozzá, noha asürgősen végrehajtott "földreformok" alapjában véve már annakvoltak előkészületei. A proletarizálás eljárása rendkívül intelli-gens és kivédhetetlen, mert mindig a szegényparaszt mohóságá-nak és irigységének felhasználásával történik.

Már a "földreformok" idején, a megadományozott újgazdákvagy olyan kevés földet kaptak, ami mint önálló kisbirtok élet-képtelen volt, vagy ha kaptak is nagyobb darabokat, semmi gaz-dasági instrukció és épületfelszerelés nem volt hozzá, csak azegykori — nagybirtokról van szó — központi gazdasági üzem,amely sem mint épületobjektumok, sem, mint gazdasági gépek,nem volt elpazarolható. A gazdálkodás sok helyen tehát máris kö-zösen, kollektíve indult

A megadományozott parasztságot mégis meghagyták néhányévig abban az illúzióban, hogy ő földet kapott és önálló birtokos,a termésbeszolgáltatási kulcsot azonban fokozatosan olyan ma-gasra emelték, amire a kezdő kis gazdaság nem volt képes. Atermelékenység emelésére, erre közös, csoportos használatra

258

traktorokat és egyéb gépeket adtak "ingyen", a csoportos gazdál-kodás határozott kikötésével, ami megint csak a kolhoz felé szo-rította az újgazdákat, akik a föld árának törlesztése által amúgy isa zsebében voltak az államnak. Az újgazdák "termelőszövetkeze-tekbe" terelése után a régi gazdákra került a sor, ezt azonbanújabb földosztás előzte meg, amit egy a "kulákot" népszerűtlennéés gyűlöltté tevő sajtópropaganda vezetett be, ahol a közép- éskisbirtokos paraszt kövér, falánk, lusta, munkásnyúzó, önző bi-tangnak volt következetesen beállítva a szegény paraszt szemeelőtt, aki a népidemokrácia és a szegények ellensége. Az új föld-osztás során már a harminc holdon felüli kisbirtokokat is nagy-birtokká nyilvánították s a harminc holdon felüli részt elvették éskiosztották. E folyamat vége az lett, hogy az engedélyezett bir-tokhatár akkorára zsugorodott, amennyit egy ember meg tud mű-velni. Az elgyengített szövetkezeten-kívüli paraszt beszolgáltatásiés adókötelezettségét fokozatosan az elviselhetetlenségig emelték,a beszolgáltatási árat viszont olyan alacsonyra szabta, hogy a me-zőgazdasági rezsi leszámításával a paraszt szinte csak a betevőfalatjáért volt kénytelen dolgozni. Ha aztán elkedvetlenedve keve-sebbet produkált, akkor szabotálás miatt elvették a földjét.

A kolchozgazdálkodásra való áttérés Lengyelországban ésRomániában a teljes befejezés előtt áll, Bulgáriában és Magyaror-szágon pedig igen előrehaladott stádiumban van, csak Tito Jugo-szláviája tagadta meg azt, ami egyik okává vált a Tito-válságnak.

Az esetleges ellenállók, vagy elégedetlenségüket kifejezésrejuttatók bármelyik porladó osztályból, előbb vagy utóbb Szibériá-ba kerülnek, s ezeknek a száma a vasfüggöny mögüli országokbólegyüttesen már meghaladja az öt milliót. Helyükbe a nem szlávországokba oroszokat hoznak, s így a politikai és világnézeti elő-nyomulás nyomán az orosz etnikai előnyomulás is elérte már Eu-rópa szívét.

És ez az előnyomulás — mint az első világháború utáni nagyszláv előnyomulás is — a katasztrofális nyugati politikai vonal-vezetés egyenes, logikus és közvetlen következménye.

259

2.A vasfüggönyön túli társadalom nivellálásának menetrend-

szerű folyamata nemcsak az önálló exisztenciák valamint az ér-telmiség szisztematikus kiirtásának gazdasági, tehát exisztenciálisarcvonalán folyik, hanem ennek integer kiegészítője a család in-tézménye elleni tendencia is, amely a generáción túlmenően már anemzet elleni támadás, mert célja a társadalom tervszerű szétla-zításán át az, hogy a kötetlen egyénekből összetevődő anorgani-kus tömegbeli minden esetleges osztályképződés, tehát öröklés éstradíció lehetetlenné váljék.

Mivel a család intézménye elleni harc főfegyvere a nevelés,tervszerű hadjárat folyik a történelem legnagyobb nevelőintéz-ménye a vallás ellen. A vallás ellen, ami Európában parexcellence kereszténységet jelent.

A kereszténység elleni harc a győzelem legkitűnőbb esélyétkorunk kereszténységének felekezeti töredezettsége szolgáltatja abolsevizmus számára. Moszkva és középeurópai és balkánidepozítúrái a vallási harcot nem indították a kereszténység összeskategóriái ellen egyszerre, mert akkor egységes keresztény front-tal találták volna szembe magukat. Az alkalmazott módszer éstaktika tehát az, hogy az egyes keresztény kategóriákat egymás-után semmisítik meg úgy, hogy a még sorra nem kerülő többinekkülönböző preferenciákat nyújtanak, hogy a defenzívától távoltartsák, sőt a stratégiába tudatosan be van építve az egyes keresz-tény kategóriák közötti ellentét és antagonizmus, olyannyira,hogy a kereszténység erejének rombolását Moszkva magával akereszténységgel végezteti el.

A vallás elleni bolsevista harc ezen stratégiája egészen új, sMoszkva igazában csak azóta alkalmazhatja, mióta kilépve azorosz orthodoxia egységes világából olyan területekre jutott előrenyugat felé törésében, ahol az orthodox valláson kívül már másjelentős keresztény kategóriák vannak.

Az első ilyen területek voltak Lengyelország, Románia ésMagyarország.

Lengyelország túlnyomó többségében katolikus ál-lam,mintegy 17-18 %-nyi orthodox kisebbséggel. A főellenségtehát a katolicizmus, amely ellen Moszkva itt az orthodoxiát

260

játsza ki olyan sikerrel, hogy az első fájdalmas csapásokat nem isa bolsevizmusnak kell a kereszténységre mérnie, hanem elvégziazt a Moszkvából támogatott orthodox pravoszláv egyház maga,amely szinte a lengyelség Moszkvához láncolásának pillanatábanmegkezdi a katolicizmus gyengítését a római egyházzal egyesültgörögkeletieknek, az u.n. görögkatolikusoknak erőszakos levá-lasztásával és az orthodox egyházba való bekebelezésével. Ezt akatolicizmus elleni harcot mindaddig folytatja, míg a vérző kato-likusság könnyű prédájává nem válik Moszkvának.

Romániában a helyzet fordított, ott az orthodoxia van túl-nyomó többségben, amellyel szemben mintegy 24%-nyi egyéb —római katolikus, görög katolikus és protestáns — keresztény ki-sebbség áll. Itt a taktika az, hogy előbb a román orthodox egyhá-zat fűzték szorosan hozzá az orosz orthodox egyházhoz, s a ki-sebb keresztény kategóriák felszámolását ez indította meg. Ez afelszámolás — amely egyébként itt is a mintegy 8%-nyi görögkatolikusságnak Rómától való elszakításával és az orthodox egy-házba való bekebelezésével kezdődött — annyival készségesebbvolt, mert mind a görög katolikus, mind a római katolikus, mind aprotestáns kategóriák túlnyomórészt magyarokat jelentettek azorthodox vallású románsággal szemben. A román orthodox egy-ház súlyos csapásai után aztán megindult a bolsevista likvidálás aparalizált görögkatolikusság után most már a 9%-nyí római kato-likusság felszámolására, amely a papok, szerzetesek és apácákdeportálásával folyik most már teljesen nyíltan és irgalmatlanul.

A vasfüggöny mögötti különböző kisebb-nagyobb protestáns:és egyéb töredékeken, a túlnyomórészt német evangélikusokon,reformátusokon, unitáriusokon, huszitákon, baptistákon, adven-tistákon és egyebeken, valamint a mohamedánokon, zsidókon ésfelekezetnélkülieken — összesen mintegy 35-40 millió lélek —kívül, mintegy 45 milliónyi orthodox (szerbek, bulgárok, mace-dónok, románok, ruthének„ ukránok) mellett körülbelül 60 milli-ónyi katolikus (németek, lengyelek., csehek, szlovákok, magya-rok, horvátok) él.

Létszámban legnagyobb a lengyel katolikusság, erőben ésharckészségben azonban a magyar bizonyult legnagyobbnak, sennek éveken át tartott elkeseredett küzdelme, amely hosszú időnát foglalkoztatta a világközvéleményt, Magyarország hercegprí-

261

másának, Mindszenty József bíborosnak világhírűvé vált alakjá-val kapcsolódott elválaszthatatlanul egybe.

A kereszténység elleni stratégiájában Moszkva Magyarorszá-gon is a felekezeti ellentéteket építette bele s mivel ott orthodoxvallás nincs, a protestáns egyházakat szemelte ki arra a célra,hogy a katolicizmus elpusztításához a pionír-munkát elvégezzék.

A moszkvai taktika egészen képtelen vállalkozásnak látszott,hisz a magyar protestantizmus nem volt sem szláv, sem orthodox,sem probolsevista, hanem magyar, nemzeti és antibolsevista, smégis, a moszkvai taktika majdnem bevált,

A Magyarországon akkor már évtizedek óta tartó vallási jel-szavakkal vívott, de valójában hatalmi csata zajában az egyébkéntnacionalista protestáns tömegek és a nemzeti erőt bénító szem-benállást egyre nyugtalanabbul és elégedetlenebbül figyelő fiata-labb protestáns lelkészgeneráció egy ideig nem vették észre, hogya katolicizmushoz való viszony és a katolicizmus elleni taktikakövetelményeit merőben megváltoztatta a közös és immáre x i s z t e n c i á l i s keresztény és nemzeti veszély, viszont amagasabb protestáns klérusnak politikai hatalomra törő része,amely az ország romjainak égő zsarátnokában kitűnő alkalmatlátott az ősi ellenfél elevenen való elégetéséhez, hajlandó voltodaadni magát eszközül a rivális hatalmának megsemmisítéséhez,annyival is inkább, mert a katolicizmus felszámolásának elsőéveiben az államhatalom a zsidók mellett főleg protestáns kezek-ben volt.

Ennek az álláspontnak természetesen magában az egyetemeskonventben is voltak ellenfelei, s a protestáns tömegek magatartá-sában a fordulat akkor következett be, mikor az országban vallás-különbség nélkül általános tiszteletnek és tekintélynek örvendőRavasz László református püspök, nem bírván megállítani ezt avégzetes tendenciát, otthagyta az egyetemes konventet és lemon-dott püspöki méltóságáról.

Ravasz László lemondása egyszerre felbolygatta a protestánstömegeket s a tisztánlátást Ordass Lajos evangélikus püspök fog-ságra vetése is elősegítette.

Bár Ravasz püspök visszavonulása után a protestáns konventkormánytámogató politikája egyre nyíltabbá és eltökéltebbé válik,a probolsevista magatartás fő reprezentánsa a Ravasz László he-

262

lyét elfoglalói Bereczky Albert gyors ütemben kevesedmagáramarad, s az ország protestáns tömegei, szinte zárt kötelékekben,nemegyszer lelkészeik vezetése alatt zárkóznak fel egymás után anemzetet és vallást akkor már kétségbeesett elkeseredéssel foly-tató önvédelmi harchoz, Mindszenty hercegprímás katolikus had-serege mellé.

S ez a harc nemcsupán veszélyes volt, nemcsupán hősi-halottakat és mártírokat követelt a katolicizmus részéről, hanemnemzeti harccá szélesedett, mint ahogy a támadás is a nemzet el-len irányult a katolicizmuson keresztül, s hogy ez a harc mennyirenemzeti küzdelem volt, azt nem egyszer fejezték ki a százezrestömegek vallási demonstrációi alkalmával az oltáriszentséget vivőkatolikus főpap után közvetlenül menetelő evangélikus és refor-mátus tömegek néma és dacos sorai.

Hogy a katolicizmus és bolsevizmus szembenállása éppenMagyarországon robbant ki olyan heves összeütközésben olyanelkeseredett szívóssággal a vasfüggöny mögött, annak különlegesokai vannak, s a tünet megértéséhez ezekkel az okokkal tisztábankell lenni. Azt a különös tünetet, hogy egy politikai küzdelem kö-zéppontjába éppen a katolikus egyház és annak egy bíborosa ke-rül, csak az tudja megérteni, aki tisztában van nemcsak azzal,hogy az akkor már teljesen lefejezett magyar népnek igazán anti-bolsevista és igazán bátor világi vezérei nem voltak, hanem azzalis, hogy a magyarság vallásos és konzervatív alaptermészetén kí-vül a katolicizmus a magyar államiságnak és a magyar naciona-lista érzületnek is integráns része, amelyben kivételes helyzetettölt be.

Ez a helyzet nem abban domborodik ki igazán, hogy a ma-gyar népoktatást csaknem kétharmad részben a katolikus egyházlátta el, vagy hogy az agrár és kispolgári tömegek Magyarorszá-gon oly nagy erőt jelentő kategóriái is a katolikus egyház vezetésealatt állottak és a katolicizmus elnyűhetetlen erejét jelentették.Mégcsak nem is abban, hogy gazdag volt, hiszen ezek elvégrecsak katolikus kihatást jelentettek, hanem elsősorban és minde-nekelőtt abban, hogy lényege kielemezhetetlenül és szétválaszt-hatatlanul bele volt szőve mind a magyar történelembe, mind amagyar alkotmányba, ami annyit jelent, hogy a katolicizmusnemcsupán vallást és egyházat jelentett Magyarországon, hanem

263

az országot és a nemzetet magát, s így az valahogyan mindenkiévolt Magyarországon, egy kicsit még a protestánsoké i s .

A vallási és nemzeti ereklyeként egyaránt tisztelt csaknemezer esztendős közjogi szimbólumnak, a magyar Szent Koroná-nak, valamint az első magyar király közel ezer éven át épségbenmegmaradt jobbkezének kultusza és az a különleges és seholmáshol meg nem található magyar Mária-tisztelet, amely az Üd-vözítő anyját Magyarország Patrónájá-nak, Magyarországot pedigmár 900 éve Mária országának tekinti, a magyar katolicizmust hi-hetetlen mértékben feltöltötte nemzeti elemekkel s ezt a főpapságolykor oly intenzív katonai,4 diplomáciai és belpolitikai részvételea nemzet életében annak mindenkori története folyamánméginkább elmélyíti. A magyar ember azt tanulja történetéből,hogy harcoknál, küzdelmeknél, emelkedéseknél és bukásoknál,hol mint hadvezér, hol mint kancellár, hol mint diplomata, holmint bűnös királyt megfékező bíró, vagy az alkotmányt és sza-badságot védő hatalmasság ott áll, hol páncélban, hol re-verendában, hol karddal, hol kereszttel a magyar főpap nemzetetörténetének úgyszólván minden lapján.

Még erősebbé teszi a magyar nacionalizmus katolikus voná-sait az ország népének kivételes bensőséges és a vallási fegyelmetmessze túlhaladó ragaszkodása a Szentszék iránt, aminek évez-redre visszanyúló történelmi és éppen ezért kiirthatatlan gyökereivannak és onnan erednek, hogy ennek a furcsa, fajban, nyelvben,lelkületben az európai népektől teljesen elütő, szentimentális és lí-rai hajlandóságú ugor-török népnek irányában alapjában vévemindig barátságtalan nyugateurópai világ részéről igazán jó em-lékei csak a Szentszéktől vannak. II. Szilvesztertől kapták Kr.u.1000-ben koronájukat. Teljes magukra hagyatottságukban elszen-vedett nagy nemzeti katasztrófájuknak, az évszázadokon át tartótörők inváziónak kezdeténél és végénél egy-egy pápa rokonszen-ves alakja áll. Az egyik III Calixtus, aki 1456-ban azeurópamentő nagy nándorfehérvári5 magyar győzelmet a világ

4 A prépostok és apátok hosszú sora mellett 12 magyar püspök esett el a harcme-

zőn, mint katona, és 10 lett politikai mártír.5 Nándorfehérvár félezer éven át volt a legfontosabb déli magyar végvár. Ma

Belgrád néven Jugoszlávia fővárosa. Az emlékezetes csatát 165.000 ember

264

összes harangjainak meghúzatásával köszöni meg nekik, a másikXI. Incze, aki takarékosságból elődjének reverendáit hordja, de400.000 aranyat rak össze és utal ki Magyarország felszabadításá-ra a török alól 1686-ban.6 A versaillesi béke utáni külpolitikaimegalázottságukban és mérhetetlen nyomorúságukban és elha-gyatottságukban XV. Benedek az első külföldi hatalom, aki dip-lomáciai kapcsolatokat teremt a kétségbeesett magyarsággal,hogyne vetette volna hát most is minden reményét szorongattatá-sában XII. Piusba?

De mindezeknél is nagyobb oka a katolicizmus nemzeti jel-legének és jelentőségének a magyar világban az hogy a katolikusegyház a magyar állam életében egészen a legutolsó évekig az or-szág egész alkotmányos felépítését átható közjogi szerepet töltöttbe. Az ország katolikus, tehát vallásos jellegű királyság volt,7amelyben a magyar egyházfejedelem, az esztergomi érsek nem-csak az első egyházi, hanem a miniszterelnököt is megelőző elsőés ősi á l l a m i méltóság is volt, ő volt az ország első zászlós-ura, aki a király és a nádor után következett. Megtagadhatta a tör-vénytelen király megkoronázását,8 mert a király koronázása jogi-lag csak akkor volt érvényes, ha ezt az esztergomi érsek végezte,kiátkozhatta az alkotmányt nem tisztelő királyt,9 börtönbüntetéstróhatott ki a királyra,10 s bár ezek a régi jogok elavultak, a ma-gyarság szemében a hercegprímás mégis az ország első embere,az esztergomi püspöki vár félelem nélküli katonája s a királytalannemzet és a törvénytelen kormány alatt élő ország igazi vezére. Amagyar hercegprímás harca és ellenállása a Moszkvából irányítottkormány bolsevizáló törekvésével szemben tehát nem csupánegyházi attitűd, s a nemzet felzárkózása mellé nem csupán vallási

harcolta, s egyike volt a középkor legnagyobb euröpai ütközeteinek. III.Calixtus pápa intézkedése óta vált általánossá a déli harangszó.

6 XI. Incze 400.000 aranya nem az egyedüli, amit a pápák Magyarország felsza-badítására adtak. Elődei különböző tételekben közel egy milliót adtak aHabsburgoknak erre a célra, ezek azonban ezeket a pénzeket másra hasz-nálták fel.

7 A magyar király címe: Magyarország Apostoli Királya.8 Az ország történetében háromszor meg is történt.9 Ez is többször megtörtént.10 Ez is többször megtörtént.

265

jellegű megnyilatkozás, hanem a régi és igazi Magyarország vilá-gi jellegű, nemzeti és politikai és alkotmányjogi küzdelme is egy-ben a Moszkva által teremtett újjal.

Csak aki ezeket tudja, tudja megérteni és megfelelően érté-kelni a magyar eseményeket, mert csak az látja, hogy mit jelentettaz amúgyis gyűlölt háború utáni rezsimmel szemben a herceg-prímás magatartása,11 akinek szavára nemcsak az ország katolikuslakossága, hanem mint az uratlan nemzet történelmi jogon veze-tőjére csakhamar protestáns magyar tömegek is hallgattak ésmozdultak.

Ez hát Mindszenty bíboros mozgalmának háttere és ez a szi-tuáció és lehetőség kapott ebben a kemény, elszánt és törhetetlen,67 kardos-páncélos érsek-elődjéhez mindenben méltó emberben,papban és magyarban alkalmas személyt a nevelés és oktatás sza-badságáért, a családért, a vallásért, a kereszténységért és a nem-zetért indított harchoz.

Miután a protestantizmus felhasználására irányuló kormány-taktika nem érte el kitűzött célját, Mindszenty bíborost rajtaütés-szerűén el kellett fogni, kínzásokkal előbb lelkileg, majd testilegis ronccsá tenni, és katonai és rendőri riadó-készültség mellett el-ítélni. Harca az utolsó még potens anti-bolsevista erő harca volt130 millió ember megrendült világában, és vele és a magyar ka-tolicizmus megroppanásával az utolsó antibolsevista erőgóc lazultkatasztrofálisan szét a vasfüggöny mögött.

3.Miután a totális bolsevizmust előkészítő és bevezető fél-

kommunista "népidemokratikus" rezsimek előkészítő uralma alattlefolyt "tisztogatás" során a vasfüggöny mögötti társadalmak ki-szolgáltatottsága és védtelensége teljessé vált, egymás után vette

11 A hercegprímás éles ellentétben és belpolitikai harcban állott a Nagy Ferenc-

Varga Béla féle "népidemokratikus" kormányzattal is. Az ellene folyó haj-szát már ezek kezdték, még 1947 tavaszán, amikor a Nagy Ferenc vezetésealatt álló kisgazdapártnak a vallásoktatás megszüntetése tárgyában be-nyújtott törvényjavaslatát a hercegprímás által létrehozott országos tiltako-zás elbuktatta. A törvényt aztán 1949 szeptemberében hozzák meg a kom-munisták

266

át uralmát az egyes országokban a teljes és nyílt bolsevizmus amaga egész megrendítő brutalitásában.

A középosztály, a kispolgár és paraszt sterilizálása után mostmár nincs szükség a Szovjeterőszak eddig egyetlen társadalmi bá-zisára a kommunista és szociáldemokrata ipari munkásságra sema különböző gúzsbakötött államokban, most már a párt és a ter-rorszervezetek tökéletesen elegendők, s ezzel megkezdődik azipari munkásság kioktatása is: arról, hogy mi a bolsevizmus. Egykapitalista korszakban ismeretlen és elképzelhetetlen méretű ésfolyton növekvő munkás kizsákmányolás indul meg, s amilyentempóban hajszoljak a munkakapacitást felfelé, olyan tempóbanszedik el a munkástól munkájának gyümölcséből mindazt, amiéletének fenntartásához nem feltétlenül szükséges. A munkáshaj-sza indoklása cinikus, gálád és kivédhetetlen: "Tiéd a gyár, ma-gadnak dolgozol", "Tiéd az ország, magadnak építed". Ha tehátnem dolgozol inad szakadtáig, a társadalomnak és az országnakvagy az ellensége, s ennek következményeit viselned kell.

A munkás egy meggondolatlan kezdet és egy sunyi logikaledobhatatlan bilincseibe kerül, s élete attól kezdve vergődés. Amunkakapacitás kicsisége tehát: hazaárulás. Azt viszont, hogy mia "nagy" és mi a "kicsi", a kormányzat állapítja meg, s a kor-mányzatnak az "országépítésben" semminő kapacitás nem elég. Amunkateljesítmény átlagát, a "normát", vagyis azt a kapacitást,amellyel az állampolgári érték kezdődik, s amely alatt már a ha-zaárulás következik, folytonos versenyekkel hajszolják felfelé,tervszerűen kihasználva egyesek ambícióit, S a hajszát nem lehetabbahagyni, mert aki ezt megkísérli a "népidemokrácia" ellensé-gévé válik. Ennek büntetése pedig fogság, deportálás, kényszer-munka.

A bérek terén a helyzet ugyanez. A bérek, bármilyen alacso-nyak és nyomorúságosak is a nyugati országok munkabéreihezképest, aránylag a legmagasabbak helyi viszonylatban, magassá-guk azonban csak illúzió, mert a bolsevísta állam örökké gyűjté-seket, kölcsönjegyzéseket rendez, bizonyos célokra. "Önkéntesmegajánlásokat" kér. A jegyzést mindig és mindenütt egy erre acélra "preparált" párttag kezdi, és jaj annak, aki a "népidemok-rácia" közérdekű kezdeményezését a. legnagyobb lelkesedésselnem teszi magáévá, aki vonakodik, avagy aki szűkkeblűt az rög-

267

tön a "népidemokrácia ellenségeihez" való tartozás gyanújábaesik, s ez a gyanú katasztrofális következményeket jelent.12

De katasztrofális következményekkel jár az is, ha valaki nemlátogatja szorgalmasan a kommunista propaganda szemináriumo-kat, vagy nem tanulja meg az ott feladott leckéket, amiketszámonkérnek. Egyéni antibolsevista vélemény nincs, vita életve-szélyes volna,13 mert aki tagadásba merné venni a kommunistatanok helyes, igaz és egyedül üdvözítő voltát és ellenkező véle-ményt merne nyilvánítani, az mint "reakciós" vagy "fascista" alegszörnyűbb sorsnak nézne elébe.

Sztrájk a népi-demokráciában nincs és elképzelhetetlen isvolna, hiszen ki ellen sztrájkolna a munkás? Az állam ellen, amiaz "övé"? S mivel parlament sincs, ahol tiltakozni lehetne, és bí-róság sincs, mert mindenütt népidemokrata bírák ülnek ésnépidemokrata törvények szerint ítélkeznek, a munkás tökéletesenés védtelenül ki van szolgáltatva és nincs más lehetőség számára,mint a vak engedelmesség. Panaszkodni, vádolni még külföldön,nemzetközi szerveknél sem lehet, mert a panasz ellenében a kor-mány azonnal képes produkálni százezer, vagy akár ötmillió alá-írást, ha kell, amely bizonyítja, hogy a panasz és a vád hazugságés a "népidemokrácia" ellenségeinek mesterkedése.

A kétségbeesés egyes megmozdulásainak csak a fejeit kelllikvidálni színpadias bírói eljárások útján, ahol az előzetesen bor-zalmasan megkínzott vádlottak a megváltó halál jutalmáért enge-delmesen beismernek mindent, a többit elintézi az állam szem-pontjából leggazdaságosabb büntetőintézmény, a kényszermunka.

A kényszermunkatáborokban szenvedő és pusztuló rabszol-gák száma megrendítő.

A nyílt bolsevista kormányzatok bevezetése előtti "népide-mokratikus" előkészítő időkben a kényszermunka túlnyomórésztOroszországba való deportálást jelentett, s ennék arányait 1946végéig a hozzávetőleges, de teljesen megbízható számok mutat-ják: 12 Sőt a felajánlás összege felől a munkás legtöbbször nem is dönthet, mert azt a

hetibér bizonyos százalékában, vagy bizonyos mennyiségű díjazás nélkülitúlóra vállalásában a tömeg "egyhangúan" állapítja meg.

13 Vitákat rendeznek, de csak elméleti részletkérdésekben, A kommunizmus el-fogadása a priori alapfeltétel.

268

A balti államokból ........................... 1.500.000Romániából „.„...............„.....„„..„„... 1.000.000Magyarországról ...„....._.......„......„„. 800.000Csehszlovákiából .._._.„„„....„„...„..„... 20,000A Romániából és Csehszlovákiából deportáltak tekintélyes

része magyar.A nyílt kommunista kormányzatok bevezetése után a kény-

szermunka büntetések végrehajtása már túlnyomórészt hazai te-rületen történik, s ennek adatai nem kevésbé megrendítőek.

A romániai kényszermunka táborokban az UN becslése sze-rint körülbelül 250.000 ember sínylődik, s ebből 30.000 értelmi-ségi, akiket napi 20 órai munkában a Duna-Feketetengeri csator-naépítésénél foglalkoztatnak. A román kényszermunkások tekin-télyes része magyar, különösen sok belőlük a katolikus lelkész ésszerzetes.

Magyarországon 95 kényszermunkatábor működik, s az ittpusztuló áldozatok száma meghaladja a 270.000-et, akikből10.000 szerzetes, 50.000 egyetemi és középiskolás diák, cca.50.000 idősebb, túlnyomórészt nyugdíjas korban levő értelmiségi.A formálisan kényszermunkára hajtott 270.000 emberen kívülazonban gyakorlatilag kényszermunkás rabszolga lett az egészmezőgazdasági és ipari munkásság, mert ma már sem munka-sem lakóhelyét nem hagyhatja el hatósági engedély nélkül egyet-len munkás sem.

Bulgáriában mintegy 250.000 dobrudzsai török és bulgár de-portálton kívül 30 kényszermunkatáborban mintegy 70-80.000deportált kényszermunkás van rabszolgaságba taszítva, Csehszlo-vákiában az internáltak száma mintegy 350.000 és ezeknek mesz-sze túlnyomó része magyar, német és szlovák. Lengyelországbana kényszermunkatáborok száma 20 és 25 között van s a rabszol-gák száma meghaladja az 50.000-et.14

Ezekhez a számokhoz jönnek még a három vesztes kisállamMagyarország, Románia és Bulgária mai napig haza nem bocsá-tott hadifoglyainak százezrei, már amennyiben még egyáltalánéletben vannak több, mint egy évtizedes borzalmas rabság után...

14 A fenti felsorolás az 1951-i állapotot tükrözi vissza.

269

Íme a kép a vasfüggöny mögött menthetetlenül süllyedő vi-lágról, amely nem a háború, hanem a g y ő z e l e m egyenes ésközvetlen eredménye, és az eddig immár hat milliót meghaladószámú fehér ember irtózatos sorsáról, amely nem annyi, mint aháborús propaganda "hat millió" zsidója volt, hanem húszszorannyi.

A nácibestialitások valóságos méretei jelentéktelenné törpül-nek ezek mellett a szörnyű tények mellett, amelyek pedig csak kí-sérő hátterét jelentik a győzelem után és a győzelem alapján elkö-vetett akasztások, golyó általi kivégzések. halálraverések és rug-dosások, elevenen való megcsonkítások és borzalmas és elmond-hatatlan kínzások égbekiáltó mennyiségének.

És mindennek bűne és felelőssége Isten és a történelem előtta "győzelmet" terheli. Mert aki az oroszlánok vermébe taszítjaembertársát, ne az oroszlánokat átkozza pusztulásukért.

Százmilliók ellen, s ezen át az egész európai emberiség ellenegy kollektív bűntény történt olyan grandiózus méretekben, amirepélda az emberiség történetében nincs, s ezért a bűntényért eddigmég senkit sem állítottak bíróság elé...

271

A JELEN VÁLSÁGA

Mondottam:

Ember, Küzdj és bízva bízzál.

Madách

273

XIII. KELET ÉS NYUGAT

Mindaz, amit eddig szakadozottan és elnagyoltan, de a lé-nyeg teljességének igényével előadtunk, a múltat jelenti a nagyeurópai tragédiában. Erről a tragédiáról azonban kivétel nélkülmindenki érzi és látja, hogy nincs befejezve. Két borzalmas hábo-rú és két tragikus győzelem vetésének véres aratása még csakmost következik. A dráma most fog lezárulni és ebben a lezáró-dásban válik majd a tragédia igazán teljessé, s jelenünk válsága:ez.

Ezt a válságot mindenekelőtt a tökéletes zűrzavar s szinteteljes áttekinthetetlenség jellemzi, és éppen ezért a jelen válságá-ról még csak megközelítően is átfogó és némi rendszeribe foglaltképet adni szinte lehetetlen feladat.

Ha azonban mégis meg akarná ezt kísérelni a rendező ösztön,az ilyesféle munkát a torz és zűrzavaros Európa-képletnek, mintkollektív és globális egésznek kollektív és globális k ü l s ő fe-nyegetettségének felvázolásával kellene kezdeni, tehát annak azijesztő körülménynek megtárgyalásával, hogy a politikai, világ-nézeti és társadalmi vonatkozások bonyolult belső európai szem-benállásán túl, ez az egész feszült és marakodó komplexum kívül-ről fenyegetve van,

Európa egyetemes fenyegetettsége Európán kívüli erők részé-ről nem új dolog, hanem csaknem olyan régi, mint a kontinensmaga. Sőt az sem új dolog, hogy ez ellen a globális és egész Eu-rópára irányuló fenyegetés ellen a Kontinens, néhány elszigeteltesetet kivéve, soha még globálisan nem volt képes védekezni. Avilág legkulturáltabb és legcivilizáltabb kontinentális közösségesoha még nem volt képes eljutni az intelligenciának arra a fokára,hogy különbséget tegyen a partikuláris belső perpatvarok és aglobális, az egész kontinensre ható külső támadások fontosságaközött. Sőt, mint ezt éppen a legutolsó példa is mutatja, éppen eu-rópaiak vontak nem egyszer belső konfliktusaikba külső,Európaellenes erőket bele.

A kontinens egyeteme soha még nem volt képes megérteni,hogy ha a széleket kontinensen-kívüli erők támadása éri, ez nem-csak a széleken lakó népek ügye, hanem a kontinens egészéé, s

274

ezek ellen a támadások ellen a kontinens egésze együttes erőfe-szítéssel tartozik védekezni.

Nagy Károly európaszervező művének gyors szétesése óta,tehát a nemzeti államok kialakulása óta lefutott évezred folyamánegy-két elszigetelt esetet kivéve, amikor a Szentszék hallatlanerőfeszítésekkel közös európai vállalkozásra tudta megmozdítania kontinens néhány nemzetét, a közös érdeket, az egyetemes kon-tinentális feladatokat különösen éppen a védekezés terén követke-zetesen mindig elbuktatta a pillanatnyi és partikuláris érdekekelőtérbe kerülése, amelyek számára mindig fontosabb volt a Mazsákmánya, mint a Holnap biztonsága.

És pontosan ez az elkedvetlenítő helyzet napjainkban is.

1.A nagy eurázsiai komplexum tengerek patkójába szorított

nyugati csücske, amit a mediterrán központú antik világ elsüllye-dése óta E u r ó p á n a k nevez és érez a kategorizáló ösztön,kelet felöl teljesen nyitott Ez a földrajzi körülmény hozza magá-val, hogy a kontinens fenyegetettsége a történelem folyamánmindig keleti irányból jött.

A népvándorlás korának lezáródása és e földrész véglegesmegszállása óta Európát szinte szünet nélkül ostromolják az Eu-rópa-fogalmon kívül rekedt népek, amelyeket az eurázsiai belsőtér rémségeitől és a rettentő távolságok bilincseitől való iszonyatállandóan az óceánok partjai felé hajszol.

A nyugatnak zúduló erő hullámai természetesen az európaiEurópa1 keleti peremén élő nemzeteket és országokat csapkodják,ostromolják állandóan, s ennek a szüntelen ostromnak felfogása anagy kontinentális "Ostmark" népeinek tragikus feladata és sze-rencsétlen sorsa volt.

Az igazi, tehát történelmileg és kulturálisan is Európának ne-vezhető terület keleti határsávján, a szia? Kelet és nem-szlávNyugat közti nyugtalan térben két nép helyezkedett el nyugatikonstrukcióban és élt hátát Nyugatnak megvetve ezer esztendő 1 Az "európai Európa" nem azonos a földrajzi Európával. Az európai Európa:

Nyugat, és ez valahol a 28. és 30. hosszúsági fokok között végződikGreenwichtől keletre.

275

ostromállapotában, úgyszólva szüntelen harcban: a nagy keletikapu északi szárnyán a lengyel, déli szárnyán a magyar, A Kelettemérdek kisebb-nagyobb inváziós kísérletének sorából méretei-nél, makacsságánál és veszélyénél fogva három emelkedett ki azezer esztendő során, mint olyan, amely nemcsak politikai, hanemfaji és kulturális támadást is jelentett egyben, a tatár, a török és azorosz.

A tatár-veszély a 13., 14. és 15. századokat tölti ki, és a csak-nem két és fél évszázadon át tartó, újra és újra megismétlődő ost-rom minden terhe és borzalma a magyarokra és lengyelekre zú-dul. Mind a két nép a háta mögötti Európától kér és vár segítségetés mind a kettő hiába.

Dzsingisz és fia Ogatáj kánok uralkodása idején a tatárok át-lépik az Ural-vonalat és a földrajzi értelemben vett Európa keletirészének országait2 rendre legázolva mintegy 25 esztendős elő-nyomulás során elérik a nyugati világ szélét. Mikor már hajladoz-nak a fák a tatár-vihart megelőző roppant szélroham nyomásaalatt, amely riadt és megtépázott kis népek roncsait sodorja be aKárpátok által védett magyar medencébe, 1240-ben IV. Béla, azakkori magyar király leveleket ír Európa minden uralkodójához.A teljesen negatív válaszok sorában az egyetlen "eredmény" a 71éves öreg pápa, az akkor már utolsó napjait élő súlyosan beteg IX.Gergely levele, amelyben Isten oltalmát kéri a magyar népre."Nisi verba", "csak szavak" olvassuk a magárahagyott nép magárahagyott királyának rezignált sóhaját 700 esztendő messzeségéből.Jött az első és legborzalmasabb roham. A tatár Ogatáj főkán leg-idősebbik fiának, Batunak fő-vezérsége alatt három hadoszlop-ban, szinte az egész keleti kapu szélességében támadott. A közép-ső oszlop, a főerő, magának a fővezérnek a parancsnoksága alattMagyarországra, a jobb szárnyon támadó északi oszlop Lengyel-

2 A földrajzi Európa keleti részét (a mai Oroszországot), ezidőben három jelen-

tékenyebb országon kívül egymással marakodó apró orosz fejedelemségekhosszú sora töltötte ki. A három jelentékenyebb ország volt: A közép-Volga és az Ural között elterülő Nagy-Magyarország (a magyaroknak csakkisebbik fele jött a 9-szd végén a Kárpát-medencébe, a zöm a mondott he-lyen alapított egy 1234-ig fennálló államot), Nagy-Bolgária (a magyarok-kal rokon bolgárok esete ugyanez) és délen Kunorszag. Az orosz fejede-lemségek közül a kievi, moszkvai és susdali voltak jelentősebbek.

276

országra, és a balszárnyon támadó déli oszlop a Balkánra zúdult,majd Lengyelország és a Balkán legazolása után ez a két oszlop isMagyarországot vette közre. A nem egészen egy esztendeig tartóélet-halálharc alatt a magyarságnak több, mint egyharmadát irtot-ták ki és az ország pusztasággá vált. A Belső-Európát védő gátfelszakadt, s az út a tatárok előtt teljesen nyitva állt nyugat felé. AGondviselés végzéséből azonban 1242 tavaszán Ogatáj főkánmeghalt, s a roppant birodalom egyes részeit vezető négy fia se-regeivel együtt sietve hazatért a trónöröklés kérdésén összeveszni,és Európát e z a v é l e t l e n mentette meg történetének leg-nagyobb borzalmától.

A nyugati világ még csak a veszély méreteinek sejtelméigsem jutott el. Magyarország közvetlen szomszédságában is egy-kedvűen tértek napirendre a dolog felett, amelyet mindösszeegyetlen mondattal regisztrált a kor riportere, a jámbor altaichibajor szerzetes: "A magyar királyságot, miután Isten kegyelméből350 esztendeig fennállott, ebben az évben a tatárok megsemmisí-tették".

Sőt, nyugat nem állt meg az egykedvű közömbösség mellettsem. Az osztrák herceg, Babenberg Frigyes a tatár-magyar vias-kodás tetőpontján hátbatámadta a szorongatott országot, és azegész nyugati részt végigrabolva és végigpusztítva elvett, és her-cegségéhez csatolt három nyugati vármegyét. És hogy betetőzzeművét, a Duna-vonal áttörése után menekülő királyt, a tatár ka-tasztrófáig a korabeli Európa egyik leggazdagabb uralkodóját,akinek apja 23 évvel azelőtt saját költségén külön magyarkereszteshadjáratot vezetett a Szentföldre, s akinek nagyapja aBritish Múzeumban őrzött magyar "királytükör" tanúsága szerintévi 22 millió ezüstdenár jövedelmet tudhatott a magáénak, és akimost szorongatott helyzetében koronáját és családi kincseit akartaelzálogosítani kölcsönért egy új hadsereg felszerelésére, a hercegosztrák területre csalta, mindenét elvette és tépett kis csapatávalegyütt kikergette tartományából,

277

Magyarországnak kizárólag a maga erejéből kellett a pusztu-lás mélységeiből felküzdenie magát, hogy a most következő kétévszázados tatár nyomást feltarthassa.3

Ugyanez a sorsa a lengyeleknek is. I. Ulászló, I. Kázmér,majd a Jagiellók keletről, nyugatról egyaránt fenyegetve védik or-szágukat, és Európát, a tatár ellen, s ebben a harcukban csak azugyancsak szorongatott Magyarországra támaszkodhatnak. A 14.szd. második és a 15. szd. első felének, I. Károly magyar és I.Kázmér lengyel királyok szövetségének, majd Nagy Lajos ma-gyar király lengyel királyságának, a rövid életű magyar-lengyelperszonáluniónak, majd ezt követőleg Nagy Lajos leányának,Szent Hedvignek lengyel trónra jutásának kora ez, a kor, amikorBelső-Európa a renaissáncé lázában ég, és Petrarca szonettjei,Donatello szobrai, Fra Angelico képei, Boccaccio novellái, a Prá-gában ezidőtájt alapított első német egyetem, majd aztán Leonar-do da Vinci, Michelangelo Buonarotti, a könyvnyomtatás, aziránytű meg a felfedezések és gyarmatosítások feletti izgalmábansem ideje, sem kedve, sem pénze nincs a nyugati világnak arra,hogy ennek a kultúrmunkának a zavartalanságát és védelmét biz-tosítsa, így aztán az európai kulturális fejlődés védelmének ésbiztonságának minden véres terhét a két határőr országnak kellettviselnie. Ennek a kulturális erőfeszítésnek a meglátására azonbana mai napig sincs Nyugateurópának szeme.

A tatár-veszély 200 esztendei hiábavaló ostrom után mégössze sem omlott véglegesen, mikor Kultúr-Európa délkeletifrontszakaszán máris új veszély jelent meg, a tatárénál is hatalma-sabb: a török. Nagy Lajos magyar király keleti haderejének, azerdélyi hadaknak még állandó készenlétben kell lenniők és véresharcokat kell vívniok a félévezreddel azelőtti magyar "lovas-viking" hadjáratokra emlékeztető tatár beütések leküzdésére, amika 14. szd derekán a litván és: o r o s z s z ö v e t s é g g e l fel-erősödött tatárság részéről különösen hevesek és veszélyesekvoltak, mikor a Balkán déli csücskében 1334-ben megjelent törökrohamos balkáni terjeszkedése során alig több, mint egy ember-

3 A tatárok elleni küzdelem IV. Béla, V. István, IV László, I. Károly, I. Lajos és

Zsigmond királyok alatt 1241-1435 között állandóan kiújul. A tét állandó-an a magyar birodalom keleti "Ostmarkja", a mai Románia és Besszarábia.

278

öltő alatt már elérte a magyar birodalom balkáni tartományainak4

határát, és ezzel kezdetét vette az a háromszáz éven át tartó harc,amely a magyarságot csaknem teljesen felmorzsolta.

A török veszélyt illetően Belső-Európa magatartása azzalkezdődik, hogy előbb a nápolyi királyság, majd azután azezidőben földközi-tengeri nagyhatalmat jelentő Velence, utána anémet-római császár fenyegető magatartása a tatár—litván—orosz szövetséggel folytatott háborúk következtében amúgyiserősen igénybevett magyar birodalmat megakadályozza abban,hogy a kis balkáni népek kezdeti védelmi erőfeszítéseithathatósan támogassa. S mire a keleti és nyugati konfliktusokelintézése után lélegzethez jut, ezek a népek, néhány évtized alattelvéreznek az aránytalan és egyenlőtlen harcban és csak a balkánimagyar tartományokhoz közeleső töredékek tudják ideig-óráigelkerülni a török megszállást.

Az 1377-ben lezajlott első török-magyar fegyveres összecsa-pástól az 1686-ban meginduló felszabadító hadjáratig a magyar-ság a háta mögött biztonságban élő Nyugat-Európától valamiegységes ás említésre méltó segítséget nem kap, pedig 150 esz-tendőn keresztül a Balkánon szinte szüntelenül folyó háborújaután (1377-1521) amely hat egymásután következő magyar királyszámára jelent egyre súlyosodó terheket és gondokat, a második150 esztendőn keresztül már nem a Balkánon, hanem Belső-Magyarországon, magában a Kárpát-medencében harcol folyto-nosan tért vesztve, folytonosan gyengülve, fogyva, pusztulva, két-ségbeesetten. Ez alatt az idő alatt az egyre közvetlenebbül fenye-getett német birodalmi rendek pénzsegélyén, az u.n. "Türken-hilfe"-n, valamint a Szentszék pénzáldozatain kívül senki a törökveszedelemmel nem törődik, viszont a pénzsegélyeket a magyarkirálynak hovatovább már csak címét viselő Habsburgok kilenc-ven százalékban a magyarországi török háborúk helyett saját ma-gáncéljaikra használják fel. Sőt, hogy Belső-Európa szinte mártörvényszerű hátbatámadó magatartása teljes legyen, a török általlekötött és fogyadozó magyar erő tragikus helyzetével visszaélve,

4 A Magyar Birodalom balkáni tartományai voltak: a mai Észak-Bulgária, Ó-

Szerbia északi része (Macsó, Só, Ozora, Szörény), Bosznia, Hercegovina,Dalmácia, Tengermellék és Horvátország.

279

a Habsburgok egyre erőszakosabban a még szabadnak maradtmagyar területeknek a Birodalomhoz való csatolására törekednek,s így valósággal rákényszerítik a magyarságot, hogy az, az állan-dó török nyomással a hátában egyetlen évszázad alatt hatszor(1606, 1619-22, 1623-24, 1626, 1644-45, 1673-86) viseljen füg-getlenségi háborút ellenük, pusztító és zsaroló politikájuk és a kö-zönyük, tehetetlenségük és nemtörődömségük miatt elpusztultnagy magyar birodalom roncsainak a német birodalomhoz valócsatolása ellen.

A török elleni évszázados háború terhét csak a lengyelekosztják meg a magyarokkal, sőt veszik át annak irányítását a ma-gyar kimerülés idején a 17.szd-ban egy évszázadra, A magyarszármazású Báthory István lengyel királytól Szobieszki Jánoslengyel királyig terjedő évszázad legutolsó lengyel haditényeBécs felszabadítása 1683-ban a roskadozó magyar gáton akkormár átcsapott töröktől.

A tény, hogy a török 300 év alatt Nis-től Bécsig tudott eljut-ni, végre felrázza Európát, s 1686-ban végre megindul egy euró-pai vállalkozás a török hatalom felgöngyölítésére. Egy európaközikereszteshadjárat ez, az egyetlen háromszáz év alatt, amelyben akontinens több állama részt vesz és amelynek mozgatója és pén-zelője a pápa: XI. Incze.

A magyar frontszakasz a Balkánig így felszabadul, de azészakin tovább tart a török-tatár szövetség ellen a harc, sőt márismegjelenik a lengyel fronton a harmadik keleti veszély: az orosz.

A tatár és török küzdelmek félezrede alatt a lengyelség is ki-merül már, s az újonnan jelentkező veszély európai jellegénekfelismeréséhez megint évszázadok kellenek, mert lám, a magya-rok hátbatámadása után, most hátbatámadja Belső-Európa a len-gyeleket is. Először 1772-ben, majd 1793-ban és 1795-ben a po-roszok, osztrákok és az oroszok felosztják egymás közt Lengyel-országot. A dologban kontinentális szempontból az a szomorú ésmegbocsáthatatlan, hogy a nyugati értelemben vett Európa ki-lencszáz éven keresztül szerves részét engedik át az orthodox ke-letnek, s Belső-Európa képes napirendre térni e fölött.

A 19. szd folyamán az orosz veszély általános európai jellegea Földközi-tenger miatt egyre jobban kidomborodik ugyan, deegy egészséges és egységes kontinentális reakció kibontakozásá-

280

hoz a mindig csak nemzeti dimenziók töredezettségében és a pil-lanat politikájában gondolkozó Európának egy évszázad nemelég. Az oroszban jelentkező Kelet elleni gát a 19. szd. utolsóharmada óta az Osztrák Császárság és a Magyar Királyságegyenjogúságát végre elismerő Habsburgok új birodalma, azOsztrák-Magyar Monarchia lesz. A negyedik, és minden eddigi-nél határozottabb, és most már nemcsupán orosz, hanem már ál-talános szláv roham az első világháború, s a kontinens keleti bás-tyáját, a Monarchiát megintcsak Belső-Európa támadja hátba: aversaillesi békében Nyugateurópának e sok vihart látott keletibástyáját örömujjongások között földig lerombolják, s maradvá-nyait szétosztogatják a — szlávok között...

2.Lehetetlenség észre nem venni, különösen olyanoknak, akik

Középeurópa újkori történetét ismerik, hogy Kelet előnyomulásaLengyelország 160 év előtti felosztása óta lassú és állandó, és ezaz előnyomulás csak az Osztrák-Magyar Monarchia határaináltorpant meg egy félszázadra. Ez a félszázad a Monarchia belsőszétbomlasztásával és külső népszerűtlenítésével telt el — amit aMonarchia szlávjai orosz pénzen, francia és angol segítséggelhajtottak végre.5 Mikor aztán ez, az első világháború végén, be-fejeződött, s a bástya megsemmisült, minden előfeltétel megvoltaz előnyomulás továbbfolytatására, ami egy csomó szláv államlétrehozásában valósult meg.

Az orosz birodalom nyugati peremén egy csomó önálló szlávállamot hoztak létre, amelyeknek az orosz centrum köré való tö-mörüléséhez az első lépés Versaillesben történt. Lettország, Len-gyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Jugoszlávia, sőtorthodoxiája által Románia is, a szláv program előnyomulását je-lentette közel egy millió négyzetkilométernyi olyan területre,

5 Franciaországban Tardieu, Angliában pedig Winkham Steed és a Scotus Viator

álnéven író Seaton Watson voltak ennek a tevékenységnek legprominen-sebb képviselői.

281

amely addig a németek, osztrákok és magyarok által nyugati el-lenőrzés alatt álltak.6

Belső-Európa hirtelen összezsugorodása során — Versaillesután —, az azelőtt a keleti bástya mögött Belső-Európát jelentőNémetország vált határállammá, mert az, amit Versailles a németbirodalom keleti határának vonalán túl alkotott, nem "ostmark",hanem "senki földje" volt.

A német védekezési ösztön megkísérelte benyomulni ebbe a"senki földjébe" s ezzel visszanyomni az ijesztően összezsugoro-dott Belső-Európa határait kelet felé. Ezt a kísérletet, minden ösz-szeszedhető erejét latba vetve, megint csak maga Nyugat hiúsí-totta meg a "második világháborúnak" nevezett végzetes tettével.Az eredmény Kelet további élő-nyomulása lett. A történelmiszükségképiséggel bekövetkező összecsapásnál az úgy látsziktörvényszerű örök európai refrén ismétlődött meg újra: Belső-Európa ugyanúgy hátbatámadta tulajdon határának katonáit, minta 13,, vagy a 15. és 17. századokban a magyarokat, a 18.-ban alengyeleket és a 20. szd elején az Osztrák-Magyar Monarchiát.

A részletek zsúfolt és a pillanatnyi érdek vonalaiból összete-vődő kacskaringós ornamentikájában a nemzeti önzés megint nemlátta meg a kontinentális lényeget, s az "ok" most sem hiányzott.A 18. szd végén nem lehetett tűrni a lengyel "anarchiát", a 20. szdelején az osztrák "népek múzeumát" meg a magyar "zsarnoksá-got", s most a "nácizmus" volt az, ami tűrhetetlen volt. Ezekről ahibákról, meg visszásságokról beszélni esetleg valóban lehet,mint ahogyan a nyugati államok temérdek "tűrhetetlen" hibájárólés visszásságáról is lehetett volna beszélni az ezeréves európaimúlt során, mindenesetre tény, hogy amint Churchill strassburgibeszédében olyan hátborzongató tömörséggel kifejezte. Európa10 fővárosában már az orosz az úr. És az is tény — noha ezt nemfejezte ki Churchill sem Strassburgban, sem máshol —, hogy en-nek a németek háta mögötti világ magatartása az oka. Abból akomplexumból, amit Európának hívtak valaha, ma már csak a

6 A szláv — főleg cseh — propaganda hangzatos "demokratikus" jelszavaitól el-

bódult világ egyszerűen képtelen volt meglátni, hogy a roppant erejű oroszpólus köré csoportosult kis szláv egységek, még ha akarnak sem tartozhat-nak nyugathoz, azoknak a szláv kelethez kell tartozniok.

282

Brit-Sziget és egy nyugati kontinentális sáv maradt meg. Ha vala-ki megnézi a térképen, hogy az eurázsiai komplexum roppant tér-ségeiből mennyi a szlávoké és mennyi maradt meg 330 milliónem-szláv európai számára, lehetetlenség, hogy végig ne fusson ahátán a hideg.

És ez a körülmény az, ami Kelet és Nyugat szembenállását, agermánság és a szlávság szerepét, jelenlétét és jelentőségét euró-pai problémává teszi.

A németség hibáival, türelmetlenségével, korporatív-mentalitásával, politikai irrealitásával, tűrhetetlen pedantériájával,faji gőgjével és hatalomszomjával együtt jelenthet európai ve-szélyt, amely ellen védekezni valóban kell, mert egyetlen népneknincs joga formáit és eszményeit ráerőszakolni a többiekre, ural-kodni a többiek fölött, s a "Herrenvolk" tapintatlansága valóbanolyasmi, amit nem tűrhet el a kontinens, éppúgy, mint azt sem,hogy egy nép fiai előnyösebb helyzetben legyenek a többi népekfiainak rovására a kontinens egységében. Az ilyen német tenden-ciák megszüntetéséhez, vagy fékentartásához azonban semmiesetre sem lett volna szabad az európai centrum erejének szétta-posásával kontinentális öngyilkosságot elkövetni, mert ha a né-metek urai nem is lehetnek a kontinensnek, számuknál, erejüknél,szervezőképességüknél és nem utolsó sorban geopolitikai hely-zetüknél fogva protagonistái és védői lehetnek és tágítói is lehet-nek, sőt kell is lenniök, mert számukra a kontinens védelmeéppenúgy önvédelmet is jelent egyúttal, mint jelentett a korábbiszázadok őrnépeinek. Viszont éppen ezért a német önvédelem si-kere európai érdek, és ebből a szempontból kell ezt megítélniemindenkinek, még a — franciáknak is.

A germánság, akármit is mondjon más népek ellenérzése irá-nyukban, Európa alapanyaga volt, és mióta ebből a nyersanyagbóla keresztény egyház kicsiszolta azt, amit Kereszténységnek, Nyu-gatnak és Európának ismer a világ, alapanyaga is maradt. A ger-mánság metafizikai értelme Európa létjogosultsága maga, sameddig a kontinensnek, mint önálló szubstanciának van hivatá-sa, a németségnek is van.

Európának — s Európa esetleges elbukása után a világnak —egy 240 milliós kompakt szláv tömeggel kell számolnia ma és350 millióval egy emberöltő múlva, s ez a probléma a bennünket

283

felváltó nemzedék számára akkor is megmarad, ha a bolsevizmus,mint az egyén fenyegetése és mint társadalmi veszély elmúlik,vagy elviselhetőbbé szelídül. Kontinentális dimenziókban a nem-szláv Nyugat helyzete és problémája tehát ugyanaz, mint a franci-áké a németekkel szemben. S ha ezzel a ténnyel nem vagyunkhajlandók szembenézni, ennek a ténynek nyomasztó gondját vál-lalni, akkor jobb lesz feladni a megmaradásért folytatott harcotakár ma. Azok, akik elviselhetetlennek érzik a gondolatot, hogyezerötszáz év erőfeszítései után a nyugati szellem a jövőben szlávízléshez, szláv kulturideálokhoz, szláv koncepcióhoz és szlávdiktátumokhoz igazodjék, vegyenek búcsút az öreg kontinenstől,és vándoroljanak ki örökre, mint ahogy ezt menekültek millióitesti-lelki nyomorukban és kétségbeesésükben máris megtették,azok meg, akik hajlandók vállalni a testüktől-lelkűktől idegenújat, törődjenek bele, mert a szellem, meghalhat részletekben éserőlködés nélkül is. Ha azonban megoldást akarunk, ha modusvivendit akarunk, ha fenn akarjuk tartani, amit másfélezer év alattelődeink erőfeszítései létrehoztak, ha nem akarjuk idegeneknekátadni, amit másfélezer év alatt teremtettünk és annyi vérrel,könnyel, verejtékkel fenntartottunk és nem akarunk maradványai-val idegen földrészekre futni, ha hiszünk a kereszténység nyugatiformáinak helyességében, ha hiszünk a nyugati kultúra létjogo-sultságában, szellemünknek s a j á t irányunkban való tovább-fejlesztésében, ha hiszünk az európai szellem értékében és fontos-ságában és hiszünk az Örökséghez való jog érvényében és az au-tonómia eszméjének igazában, akkor a szláv Kelet tendenciájátvissza kell utasítanunk, akkor a szláv-kérdést nem lehet és nemszabad elhanyagolnunk, és a német-kérdést, a német gondot nemlehet a német erő széttaposásával és intézményes paralizálásávalelintézni. Mert ha ezt tesszük, végünk. A német szellemnekegyébként is kell annyira intelligensnek lennie, hogy két inasza-kadt kísérlet után megértse végre, hogy a túltelített Európában aharmincadik szélességi fokon innen nincs expanziós lehetőségmég gazdasági formában sem, mert ha ezt nem képes megérteni,akkor Európán többé segíteni nem lehet, de — a német jövő is el-veszett.

Természetesen egy kontinens belső nyugalmát és biztonsá-gát, és 260 millió nem-német nyugati ember szabadságát nem le-

284

het könnyelműen a német belátásra bízni (mint ahogy nem lettvolna szabad az orosz belátásra bízni sem) különösen az ismételttapasztalatok után, mert a német engedelmesség katasztrofálisjótulajdonság, amellyel mindig vissza lehet majd élni és ami min-dig meg fogja hagyni a lehetőségét annak, hogy új és az európaidimenziókban való gondolkodáshoz nem eléggé szerény és nemeléggé intelligens vezetés újra a nemzeti önzés magános ösvé-nyeire viheti.

Éppen ezért biztosítékokra van szükség, és vitathatatlan,hogy ezeknek a biztosító törekvéseknek a lényege Európa kívül-ről és kollektíve fenyegetett helyzetében semmi esetre sem lehet alegfontosabb európai önvédelmi kategória le-gyöngítése, vagyéppen megsemmisítése, hanem feltétlenül egy erőegyensúlyi álla-pot megteremtése a nem-német erők egyenértékű felfokozása ál-tal, ami ugyanúgy szabályozhatja a német erőt, mint amennyiresegítheti azt a közös veszéllyel szemben. Egy m á s i k jelenté-keny középeurópai hatalom kiépítése éppúgy eszköze kell, hogylegyen ennek, mint a nyugati készenlét állapota, s bármennyire isterhes és kényelmetlen ez, ezt, nemcsak a németek miatt, meg kellvalósítani, mert lehetetlen, hogy ne lássa be végre ezer esztendőtapasztalata után Európa, hogy keleti veszély: van.

A "germán-probléma" tehát ez, s ez a probléma Európa szá-mára éppúgy, mint a németek számára — ugyanaz.

3.A "germán-probléma" helyes szemléletét ezek szerint Európa

túltelítettsége mellett a szláv nyomás határozza meg.A szláv nyomást most általában bolsevista veszélynek tekinti

és szemléli a világ túlnyomó része, bolsevista veszélyként interp-retálja a világot tájékoztató gépezet, amelynek szuggesztív erejemég az európai szemléletet is eltorzítja, úgy, hogy csak egy kicsitöredék, csak a független és értelmes szellem képes azt orosz ve-szélyként szemlélni. S z l á v nyomásnak, a "Nyugat" problé-májának meg szinte csak a kérdés tanulmányozói látják, mertúgyszólva senki, még a Nyugat mellett hitet tett s a problémametafizikai örvényei fölött gyötrődő maroknyi, igazán nyugatiszláv szellemi ember sem látszik észrevenni a tényt, hogy az u.n.

285

szláv gondolatot, a szláv tendenciát, a szláv együttműködést éshatalmi politikát az orosz Kelet jelenti és teljes megvalósulásátharminc év óta csupán egyetlen dolog akadályozza és hátráltatja,a bolsevizmus, amely taszító hatást gyakorolt egy csomó szlávkategóriára 1945 előtt és ami félelemmel tölti el ezeket 1945 óta.

A világ a bolsevizmust, mint földrajzi kérdést, mint katonaiés legfeljebb még világnézeti védekezés akut problémáját szem-léli, vagyis azt kutatja, hogy vajon elkerülhető-e, s ha nem, ki-védhető-e a bolsevizmus katonai táraadása valahogyan?

A probléma ezen kezelésének két végzetes hibája van. Azegyik az, hogy nem szentel elégséges figyelmet annak, hogy abolsevista expanzió nem-katonai formában állandóan nő, s ki-sebb-nagyobb mértékben az egész u.n. Nyugat máris alá van ak-názva; a másik az, hogy a bolsevizmust, mint katonai problémátnem úgy szemléli, mint az összenyomott nem-szláv Európa újbólikitágításának elkerülhetetlen feladatát, hanem csupán mint defen-zív kérdést, teljesen figyelmén kívül hagyva 150 millió ember fel-szabadításának rettentő és sürgős adósságát, aminek letörlesztésepedig több, mint erkölcsi kérdés. Hiszen nemcsak arról van szó,hogy a nyugati politika taszította őket és erkölcsi jelszavak kísé-retében taszította őket rabságra, és lökte őket k e l e t r e , hanemarról is, hogy ez a 150 millió ember néhány évtizeden belül első-rendű és Európán k í v ü l i kontinentális veszélyt fog jelenteni,ha Belső-Európa sürgősen haza nem hozza őket.

A nyugati köztudat úgy tartja nyilván, hogy ez a leigázott150 millió ember szilárdan ellenzi a bolsevizmust és elszántan fe-szül Moszkva zsarnoksága ellen, s annak megdöntésére azonnaltalpra fog szökkenni, amint erre alkalma nyílik. Ez a szemléletazonban úgy látszik végzetesen megfeledkezik arról, hogy enneka tiltakozásnak és ellenérzésnek egy a lázadás kockázatát is elérőfoka tulajdonképpen csak egy napról-napra pusztuló, gyengülőkategória velleitása, amit legfeljebb meg a régi keresztény-polgáriszuggesztiókból — és hozzátehetjük módszeresen, állandóan éseredményesen bénított szuggesztiókból — táplálkozó és egyregyengülő kollektív lelki rezgelődés támogat a vasfüggöny mögöttinemzettársadalmakon belül, és ami nem fog örökké tartani.Ahogy a magasabb műveltségűek és még régi világnézetűek ka-tegóriája pusztul a tervszerű bolsevista hadjárat során, és ahogy

286

bénul az egyházak tevékenysége, olyan ütemben nő a beletörő-désnek előbb hangulata, majd állapota, s innen már csak egy lépésa meggyőződésig. S ezt a folyamatot sietteti és szilárdítja az a kö-rülmény is, hogy a régi "polgári" életeszmény és keresztény vi-lágnézet alapján nevelődött népesség évről-évre cserélődik.Amint egy-egy régi évjárat kilép a sorból, helyette ritmikusan be-érkezik az új kommunista életeszményen nevelődött új, A szülőkés a család heroikus harca a gyermekek lelkéért egyre kevésbéképes ellensúlyozni a társadalom és az iskola tendenciáját, s azorosz "felszabadítás" óta már tíz új évjárat kapcsolódott be a vas-függöny mögötti világ életébe, és ez a tíz évjárat egy egyre fakulóképlet a polgári-keresztény életeszmény szempontjából. Várjon anyugati világ az offenzíva javai még tovább, míg az új évjáratokszelleme és struktúrája el fogja nyomni a megtizedelt régiek erejétés a szovjet-politika rájön, hogy a kizsákmányolás szisztémája hi-bás, s majd meghökkenve és értetlenül és indignálódva fogja ta-pasztalni, hogy a 150 millió embert illetően elszámította magát, segy esetleges győzelem után elkezdhet majd megint akasztani bű-nért, amit — ő követett el. A társadalom élő és alakuló szervezet,amelynek reakciója nem állandó m e n n y i s é g , hanem válto-zó és változtatható f o l y a m a t .

Más szavakkal mindez annyit jelent, hogy ha a bolseviz-musnak ideje lesz a faji, nyelvi és érzelmi azonosság mellé világ-nézetileg és kulturálisan is egyformává és o r o s s z á ková-csolni a szlávságot, akkor már késő lesz a bolsevizmust meg-szüntetni, mert a lebontott bolsevista deszkaváz mögött akkor márott lesz készen még az eddiginél is veszélyesebb és keletibb for-májában a jövőben igazán minden tekintetben egységessé kalapáltszlávság kompakt orosz szobra, mint hatványozott európai vesze-delem. Hiszen a bolsevista "átnevelés" célja a régihez képest kis-igényű, feladata egyszerű, tehát könnyen és jól megvalósíthatónevelési feladat, ennélfogva eredményes tevékenység. A fiatalság12 éves kortól kezdve a legfogékonyabb, s a 12 és 18 év közöttidispozíciók a legmaradandóbbak. Mindebből bárki megrajzol-hatja a vasfüggöny mögötti kollektív szláv lélek 1960, vagy 1970évi arcképét,

A hamis illúziók végzetesek volnának. Igen keveset számítaz, hogy mennyiben bolsevistaellenesek ma a szláv vezetők egyes

287

kategóriái a vasfüggöny mögött, vagy az emigrációban, s aki en-nek jelentőséget tulajdonít, az önmagát csapja be. A bolsevizmuseszmeáramlat és mint ilyen időbeli jelenség, amely kezdődött ésbe fog fejeződni egyszer mint ahogyan a történelem minden esz-meáramlata befejeződött. De a f a j térbeli és fizikai t é n y , smint ilyen formálódhatik, változhatik, de mindaddig fennmarad,míg egy erősebb másik faj fel nem szívja, vagy ki nem irtják. Márpedig a szlávnál erősebb faj Európában nincs, hisz a nyugati né-pek lassú szaporodása a szláv szaporodási ütemet meg sem köze-líti, s a szlávság háromnegyedrészben orosz. A fennmaradó egy-negyed rész pedig könnyen orosz lehet.

A bolsevizmus ezek szerint nem csupán közvetlen világné-zeti veszély, hanem egy tökéletes szláv totalitást ígérő közvetettveszedelem is, és ez azt jelenti, hogy a bolsevizmus, megsemmi-sülése után, egy fenyegető és felfokozott faji problémát fog magaután hagyni és ez a probléma élethalál kérdést jelent majd Európaszámára, mert a szláv nyomással szemben a túltelített Európa to-vább összehúzódni nem tud, hiszen már jelenlegi összenyomott-ságában is fuldoklik.

Ha viszont arra gondolunk, hogy Európa túltelítettségéhez vi-szonyítva az orosz birodalomból meg egy milliárd ember hiány-zik, akkor egyszerre kitűnik, hogy Európa részéről minden névennevezendő szláv igény elutasítása teljesen jogos és igazságos vol-na.

Ez mindenesetre kontinentális port jelent a szlávok és nem-szlávok között, s ennek a pörnek elháríthatatlan bekövetkezésenélkülözhetetlenné teszi Európa számára a — németeket.

A "Kelet" és a "Nyugat", a két tartalom, amit a két szó az eu-rópai ember számára kifejez, már évszázadok óta több, sőt évszá-zadok óta más, mint geográfiai fogalom. Földrajzilag Európaszámára "Kelet": Ázsia, és az Uralnál kezdődik. A valóságban,történelmi, kulturális, világnézeti, egészében lelki értelemben.Kelet valahol a harmincadik hosszúsági kör táján kezdődik a kievikolostor hagymakupolái fölött megrekedt idővel és azzal a külö-nös szláv-tatár világgal, ami soha Európa nem volt és soha Euró-pa nem lesz.

A kettő egy évezred óta néz farkasszemet egymással, és azellentét kezdettől fogva több volt, mint külpolitikai és katonai

288

kérdés. Napjainkra meg éppen elvesztette már e két fogalom föld-rajzi értelemben vett kategorizáló jellegét, nemcsak azért, mert aNyugat jelentékeny kategóriái élnek Kelet világába taszítva, vi-szont a "kelet" aknamezői — nem beszélve szerencsétlen szöke-vényeinek millióiról — mindenfelé szét vannak szórva nyugaton,hanem azért is, mert a "Nyugat" kifejezés az elvetélt győzelemtragikus zűrzavarában valahogyan az Európa-igenlés, a "Kelet"pedig az Európa-tagadás meghatározásává tágult.

Nyugat a régi formák programját jelenti, Kelet egy újét.Nyugat egy ritmikus evolúció, Kelet egy hazárd forradalom tipi-kusan szláv felelőtlenségéből és tipikusan zsidó erőszakából vanösszeszőve. Nyugat a kereszténységet fejezi ki még bűneiben is.Kelet még erényeiben is az istentagadást. Nyugat a múlt folytonosmozgása a jövő felé, Kelet egy robbanás utáni beállt állapotnakpontosan ugyanolyan megmerevítése, mint amilyen merev volt eza világ azelőtt. Nyugat az európai ember ritmikus biológiai fo-lyamata, amely 1500 év óta állandó, Kelet a szláv ember szeszé-lyes erupciója két tunyaság között.

"Kelet" és "Nyugat" tehát metafizikai jelképekké nőttek,amelyek között — szintén egy jelkép — a vasfüggöny mered és anyomott hangulatú készülődés a leszámolásra.

289

XIV. HÁROM EURÓPA

1.A kép, amely a hadragyűlő Kelet fenyegető arcával szemben

Nyugatot ábrázolja, több, mint elkedvetlenítő. Mégpedig nemcsakaz eddigiekben előadott részleteiben az, hanem elkedvetlenítő amaga egész kuszáit és ijedt zűrzavarában is, pedig ez a kép mégnem is teljes. Az Európa-lényegnek az a szétporladása, amit annyiszemrehányással emlegettünk ezeken a lapokon, az eddig elmon-dottakkal még távolról sincs kimerítve.

Az utolsó három európai nemzedék kezén nemcsak a libera-lizmus merész szintézisét összetevő vezérelemek bomlottak szétés fordultak egymással szembe. A szabadság-elvnek, tehát a kö-tetlenség maximájának kapitalizmussá torzulásával és az egyenlő-ség-elvnek, a szabályozás maximájának szocializmussá fokozódá-sával, majd a kettő szembefordulásával párhuzamosan egy másikeurópai kettősség és európai szembefordulás is kibontakozott atársadalom-eszme területén az utolsó száz esztendő folyamán. Ésez a nacionalizmus és internacionalizmus kettőssége volt.

Amilyen ütemben emelkedett világnézetté mind a kettő,olyan ütemben kerültek ezek is egyre élesebben szembe egymás-sal, s hogy ez a szembekerülés a robbanásig fokozódjék, arról apolitika gondoskodott.

Már szóltunk arról, hogy a nemzeti organizmusba kötött em-ber életérzése főleg a középosztálybeli, tehát a hivatalnok, a kö-zépbirtokos és a szellemi emberek, meg a kispolgári, iparos éskisbirtokos kategóriákban fejlődik világnézetté, vagyis abban aképletben, amelynek sorsa és exisztenciája biológiai értelembenfügg össze a nemzetével nyelvben, talajban, szellemben, orga-nizmusban egyaránt, és amelyet "közép”-nek jelöltünk meg eze-ken a lapokon. Viszont az internacionális kötetlenség iránti haj-lam a "közép" két oldalán elhelyezkedő kapitalista és szocialistaképleteknek lett sajátjává, főleg a leginternacionálisabb nemzet-társadalmi kategórián, a zsidóságon keresztül, amelyben az ér-

290

zelmi kötőanyag is kevesebb, mint a nemzet fajához, földjéhez éstörténetéhez kötött többi tagjaiban.1

A nemzeti eszme bontakozása és fejlődése a "közép" kategó-riáiban csaknem azonnal a nemzetköziség programjának kibonta-kozását váltotta ki a kívülálló kategóriáknál, amelynek elterjedésea nacionalista szuggesztióktól függetlenebb képletekben gyorsfolyamat volt. Ahogyan a nacionalizmus életérzése a család éstulajdon, a nemzet és haza fogalmainak szoros bölcseleti össze-függéseméi és szétválaszthatatlanságánál fogva válik világnézetté,sőt kap keresztényi foglalatot, ügy lesz világnézetté a "közép" kétoldalán elhelyezkedő kapitalizmus és szocializmus "nemzetközi"életérzése is. Mégpedig nemcsak azért, mert egyedei ta-lajtalanokés kötetlenek, hanem azért is, mert a maga kollektív arculatábansem a kapitalizmus, sem a szocializmus nem keresztény: a kapi-talizmus összetételének nem-keresztény túlnyomósága által nemaz, a szocializmus meg marxi intézményei által. És amilyenütemben nőtt a két kötetlen kategória súlya és ereje az egyesnemzetfoglalatokon belül, olyan tempóban nőtt a nemzetközi kö-tetlenség életérzésének uralma a "közép" nacionalizmusának ha-nyatló erejével szemben, úgy, hogy a századforduló a nemzethezfűző kapcsolatokon túlmenően immár a családhoz és ennélfogva akeresztényihez fűző kötelékeket is bontogatni kezdte.

A fordulatot az első világháború élményei és méginkább aversaillesi békemű megrendítő következményei hozták még előbba Versailles által érintett térben, majd ennek kisugárzásaképpenmindenfelé. A változás kifejezése politikai volt, és abban állt,hogy a nemzetközi életérzésű szocializmus csalódott német töme-

1 A zsidóság internacionalizmusáról eszközölt fenti megállapítás természetesen

csak az ország, állam és nemzet viszonylatában érvényes, amelynek kere-tében a zsidóság él. Önmagán belül, mint zárt kategória a zsidóság a legna-cionalistább képlet a világon, sőt éppen ez a belső zsidó nacionalizmus az,ami a zsidóságot kifelé "nacionalista-ellenes" internacionalistává teszi, hi-szen az "internacionalizmus" politikailag mások nacionalizmusának meg-szüntetésére irányul. A nacionalista életérzés legjellemzőbb vonása, hogyfelháborítónak találja mások nacionalizmusát. Az u.n. internacionalizmusmások nacionalizmusa ellen tör, és lényegében a család eszméje elleni ten-denciával azonos.

291

gei kezdtek felzárkózni a "közép" világnézete mellé és így egy-másután kezdtek kialakulni a "nacionalista" nemzetek típusai.

A megújhodott életérzés előretörésével szemben egyre ide-genebbül és ellenségesebben áll a két internacionális kategória.

Sem a kapitalizmus, sem a szocializmus nem igényli a nem-zetet, hiszen 'hordozói a nemzetváltoztatással szemben a legke-vésbé érzékeny legalsó és legfelső exisztenciális kategóriák, azok,amelyek közül a legalsó alig kap valamit a nemzet-forma általnyújtott előnyökből, a legfelsőnek meg nincs rá okvetlenül szük-sége. Valóban, az internacionalizmus világnézetének fejlődésekezdettől fogva szemmel láthatóan két külön vágányon futott. Azegyik a proletariátus vágánya volt, a világ proletárjainak az osz-tályazonosság alapján nyugvó marxi nemzetközisége, a másik amobil pénzzel összefüggő és nemzetközi életformát kívánó kapi-talista vonal, amelynek kialakulása a múlt század második felébena szétszórt zsidóság mindenfelé bekövetkezett emancipációjávalindul meg és ízlésének és életszemléletének általános érvényrejuttatásával mindenfelé bizonyos "polgárinak" nevezett formákatölt.

A nacionalizmus éppúgy, mint az internacionalizmus, a leg-szélsőbb radikalizmustól a legmérsékeltebb konzervativizmusigaz árnyalatok és fokozatok hosszú sorozatában jelentkezik. A leg-durvább sovinizmustól a legvörösebb internacionáléig hosszú át-menetet jelent ez a színszalag amelynek közepén, a nacionalizmusés internacionalizmus összemosódásánál egy cezúra van, és —elméletileg legalább — ettől a képzeletbeli válaszvonaltól balraeső összes kategóriákat nemzetközi, a jobbra esőket meg nacio-nalista kategóriáknak tekintik. Ezt a tagolódást nevezi a politikaifrazeológia egy idő óta "jobbnak" és "balnak". A "jobb" világné-zete az organizált egyén, a családba, a hazába belekötött egyén, azönmagát a nagyobb egységekhez, a t ö b b i e k h e z , a nemzet-hez igazított egyén, az önfeláldozó egyén és ezeket a formákat éstörvényeket őrző kereszténységhez kapcsolt egyén követelmé-nyének világnézete. A "bal" társadalma ezzel szemben egy vi-lágméretezésű mechanizmus, a többiektől független "szabad"egyének anorganikus világa, szinte nem is társadalom már, hanemcsak nyüzsgő tömeg, amelynek kötetlenül kóborló atomjai nemtartoznak és nem is kívánnak tartozni sehova és semmihez, ami

292

érdekeiken kívül fekszik, s ennek az életérzésnek programja akötelékek megszüntetése a szabadság, vagy legalábbis annak illú-ziója érdekében. "Jobb" és "bal" megjelölés szerint tagolódik te-hát az európai életérzés, az európai világnézet, és ezek gyakorlativetülete, a politika, és nagyjából eszerint csoportosul a kontinenskét szembenálló tábora, a kapitalista-szocialista hasadás melléprodukálva így egy másikfajta, internacionalista hasadást is.

A "jobb" és a "bal" ellentéte és feszültsége — ha régebbennem is használták ezt a francia parlamenti életből kikölcsönzöttkifejezést — immár harmadik generáció óta tart nemcsak azegyes nemzettársadalmakon belül, hanem az egyes nemzetek kö-zött is, amelyek nagyjában politikailag is ennélfogva csoporto-sultak két szembenálló táborba.

A két világháború közötti korban ez a kategorizálás általá-nossá vált. Mindenfelé jobb és bal szerint osztályozták az embe-reket, sőt osztályozták a nemzeteket is, aszerint, hogy foglalatu-kon belül melyik életérzés volt túlsúlyban, vagy legalábbis kor-mányzatukat melyik életérzés jellemezte.

A kapitalista-szocialista tagolódást és szembenállást Európá-ban ez a nacionalista-internacionalista életérzés szerinti tagolódásszinte kibogozhatatlanul összekuszálta, keresztezte és kombinálta.S ez a kombináció egyszerűen osztályozhatatlan, mert mind a kéttagolódási mezőny széles skáláját jelenti a fokozatoknak. A sovi-nisztától a világpolgárig éppolyan hosszú a sorozat, mint a bolse-vistától a korlátlan kapitalizmus képviselőjéig, arról nem is be-szélve, hogy míg az egyikben a nemzeteszme igenlői és tagadóiállnak egymással szemben, addig a másikban, végső elemzésbena kor két nagyhatalma feszül egymásnak: a tömeg és a pénz.

Ami mármost Európa e kétféle szempontú hasadásának egy-máshoz való viszonyát illeti, hát az igaz, hogy a kapitalista-szocialista hasadás eredetileg az internacionalizmus két — prole-tár és kapitalista — vágányán futók egymásközti ügye volt, teháta "bal" családi ügye, nem a nacionalizmusé. A két világháborúközötti időben azonban ez a komplexum átcsapott a nacionaliz-mus területére is egy rövid és tragikus intermezzóban, amikor anemzetközi ösztönösségű szocializmus gondolatát a nacionaliz-mussal hajszolták szövetségbe részint Versailles ostorcsapásai,részint a "közép" egyre elviselhetetlenebb szorongatottsága.

293

A különböző kombinációk mindenesetre egy tarka-barka Eu-rópát hoztak létre a két háború közötti korszakban, amikor a"jobb" és "bal", tehát a nacionalizmus és internacionalizmus, va-lamint a "szabadság" és "egyenlőség" elvei, tehát a kapitalizmusés a szocializmus eszméi tragikus összekuszáltságban feszültekegymásnak. A baloldali, tehát a nemzetközi szocializmus melléígy keletkezett egy jobboldali, tehát nemzeti szocializmus, amelyfrontot vett fel a kapitalizmussal szemben s z o c i a l i s t avolta alapján éppúgy, mint ahogy felsorakozott a nemzetközi szo-cializmussal szemben is n e m z e t i , tehát jobboldali voltánálfogva.

A főellenfél a kapitalizmus volt, nemcsak "kapitalista", ha-nem "nemzetközi" mivoltában is. Sőt még abban is, hogy ezt soktekintetben azok a politikai kategóriák jelentették, amelyek Ver-sailles szerzői voltak. A hadragyűlő erők európai nyüzsgésébenott állt, mint kategorizálhatatlan, mint egyik frontszakaszhoz semtartozó, helyesebben mind. a kettőhöz odasorolható, éppen ezértbizonyos mértékben és értelemben kötetlen harmadik, a bolse-vizmus, a sarlós és kalapácsos szovjetember, aki éppúgy rokonavolt a nemzetiszocializmusnak a szocializmus által, mint ahogyrokona volt a nemzetközi kapitalizmusnak internacionalista, tehátbaloldali volta alapján, vagy ha úgy jobban tetszik, éppúgy ellen-fele volt a nemzetiszocializmusnak nemzetköziségénél fogva,mint a kapitalizmusnak szocialista volta miatt.

Ebben a kettős szempontú tagolódásban a feszültség kirob-banásakor mindenesetre nem a s z o c i a l i s t a , hanem an e m z e t k ö z i s é g , a baloldali együvétartozás ténye bizo-nyult döntőbbnek. A bolsevik! Oroszország rövid ingadozás utána "szocialista" atyafiság helyett a "baloldali" rokonság mellettdöntött, annyival is inkább, mert a nemzetiszocializmusban isnem a szocializmus volt az uralkodó elem, hanem a "nemzeti",2 sígy a "bal" közös erővel zúzta szét a nacionalizmus 20. szd-i re-neszánszát.

Az internacionalizmus frigyszekrénye előtt kötött kapitalista-szocialista házasság azonban paradox volt és természetellenes. S

2 A középeurópai "vákuum" miatti feszültséget előbb osztozkodással kísérelték

meg levezetni.

294

ez a természetellenes házasság, amely egyébként sem konstruktív,hanem destruktív célra köttetett, nem is bizonyult tartósnak, merta szövetkezés egyetlen céljának elérése után úgyszólva azonnaleredeti, a priori ellentétei szerint szakadt szét liberális-kapitalistaés szocialista-marxista összetevőire, és mint két különböző Euró-pa, fokozódó tempóban sorakozik tragikus jelenünkben egymáskölcsönös megsemmisítésére.

2.A világerők egymásnak feszülésében és összekuszálódásában

jelentkező folyamatot és eredményt a fentiekben még egyszerössze kellett foglalnunk, hogy az olvasó lássa, hogy milyen pe-dáns pontossággal tükröződött és tükröződik mindez vissza azegyes országok belső életében lefolyt eseményekben, azok belpo-litikai kuszálódásában és fejlődésük minden konzekvenciájában.

"Nemzeti" és "nemzetközi" ösztönzöttség és tendencia feszültegymással szembe az egyes európai országok határain belül is,éppúgy, mint ahogy az egyes országok keretein belül is ott mun-kálták az "egyenlőség" és "szabadság" túlzott konzekvenciáinak,a szocializmusnak és kapitalizmusnak tendenciái is a tömeg és apénz szembenállásában.

Ebből a bonyolult kavargásból, az erőknek sokszor már azegyes nemzeti foglalatokat szétrobbantással fenyegető feszülésé-ből szinte törvényszerűen bontakozott ki az a kísérlet, amely aszocialista gondolat konstruktív elemeit a nemzeti gondolat ér-zelmi motorjának dinamizmusával próbálta diadalra juttatni. Ésha ez a fascista államok kivételével nem is valósult meg sehol, atörekvés az egyes államokban éppúgy kiváltotta egyfelől a szoci-alista gondolat monopóliumát hétfejű sárkányként őrző marxistákféltékenységét, másfelől a megriadt "polgári" nemzetköziség int-rikáit, majd szembefordulását, mint ahogy ez nemzetközi dimen-ziókban történt.

A jobb és bal erőarányát az egyes nemzeteken belül nagyjá-ban a marxizmussal és a kapitalizmussal szembenálló "közép"nemzeti ereje és jelentősége határozta meg, márpedig ez az erő ésjelentőség — amint e mű első kötetének első fejezeteiben fejte-

295

gettük — az első világháború idejéig rohamosan hanyatlott Euró-pának csaknem minden pontján.

A helyzet Versailles után megváltozott, amennyiben a béke-szerződés által sújtott országokban a "közép" hanyatlása megállt,sőt egy regenerálódási tendencia indult meg előbb lassan és ha-bozva, majd aztán egyre gyorsuló ütemben, szemben a győzte-sekkel, akiknél ez a változás nem következett be, Versailles sé-rültjeinél a marxizmus légióit egyre túlnyomóbb többségben a na-cionalizmus oldalára verte az elszigeteltség, a keserűség és a ve-reségből folyó belső egymásrautaltság, azonfelül, hogy a pusztítóbéke által létrehozott szociális nehézségek nagyarányú szociálisprogram megvalósítását tették volna szükségessé, s ezt csak a ka-pitalizmus rovására lehetett megvalósítani.

A vesztesek és a győztesek között tehát életérzésben és vi-lágnézetben is egyre mélyülő szakadék támad, s a szakadék jobbés bal partján állók között ásítozó űrt egyre szabatosabban az fe-jezi ki, hogy a jobboldalon állók minden eszközzel nemzeti erejü-ket kumulálják a pusztító békeintézkedések megváltoztatására, abaloldalon állók meg a nemzetköziséget feszítik ennek ellenében.Elsősorban azzal, hogy a nacionalizmust igyekeznek minden esz-közzel elgyalázni a világközvéleményben.

A "jobboldali" és "baloldali" nemzetek és országok kialaku-lásában mutatkozó új európai tépettséget tovább bonyolítja az,hogy tiszta "jobboldali" és tiszta "baloldali" nemzetek nincsenek.A győztes, "baloldali" nemzeteken belül éppúgy van jobboldalimennyiség, mint ahogy a "jobboldali" államokban is vannak bal-oldali erők, bármennyire is egy nacionalista és szocialista ki-egyenlítődés irányába bontakozik ki a belpolitika. S ha ez a ten-dencia konkrét párttúlnyomóságában nem is fejeződik ki minde-nütt úgy, mint a fascista államokban, mégis, mind a nacionalista,mind a szocialista erők annyira túlnyomóak a versaillesi térben,hogy az ellenük feszülő belső baloldali erők annak legyőzéséresoha sem lettek volna elegendők. Ezeknek az ösztönös erőkumu-lációknak a leverése csak mint a nagy világmérkőzés függeléke éskövetkezménye sikerülhetett, amely — a németországi kompro-misszumot kivéve — mindenfelé a kisebbséget jelentő "baloldali"győzteseket segített uralomra a "felszabadított" országokban aháború után.

296

A jobboldali erőkumuláció ellen ugyanis az egyes államok-ban éppúgy szövetségre lépett a marxizmus és a liberális-kapitalizmus két különböző nemzetközi vonalon menetelő tábora.mint ahogyan ez világviszonylatban is történt. A marxista kategó-riáknak a liberális "demokrata" kategóriákkal való szövetkezéseezeken az országokon belül természetesen éppolyan természetel-lenes tünet volt, mint világviszonylatban s a vadházasság is pon-tosan csak addig tartott, míg amazé. A "jobb" és "bal" felé történthasadás tehát az egyes nemzeteken belül sem állt meg ebben astádiumban, hanem tovább ágazott.

A nyugati szövetségi rendszerbe tartozó országok és a volttengelyállamok között van azonban néhány figyelemreméltó kü-lönbség a jobb és a bal háború utáni viszonyában is.

Az első mindjárt az, hogy a nyugati szövetségi rendszerbetartozó demokrata államokban a "közép" és nacionalizmusa távol-ról sem képviselt olyan jelentékeny politikai erőt, mint amilyeneka baloldali kategóriák voltak a tengelyállamokban. A demokráci-ákban a jobboldalt jelentő "közép" már nem volt önálló politikaierökategória, a vesztesek jobboldali túlnyomóságú világábanazonban nagy pénzerejénél és nemzetközi kapcsolatainál fogva abaloldali "polgári" demokrácia az volt.

A második az, hogy a katonai mérkőzés idején a nyugati szö-vetségesek "jobboldali" kisebbségeiben éppen nacionalista voltukalapján volt annyi becsület, hogy elenyésző kivétellel (Quisling)világnézeti szembenállásuk ellenére is felzárkóztak a baloldalitöbbséghez a fegyveres ellenséggel szemben, míg a tengelyálla-mok baloldali, marxista és liberális-demokrata kategória —kilenctizedrészben zsidók — habozás nélkül hátba támadták tu-lajdon országuk katonai erőfeszítéseit.

A harmadik különbség végeredményben az első kettőből fo-lyik és abban áll, hogy míg a győztes államokban a jobboldaliá r u l ó k a t büntette meg a baloldali többségben megnyilvá-nuló, ennélfogva érvényes nemzeti akarat a háború után, jogilagés erkölcsileg többé-kevésbé kifogástalanul és logikusan, addig alegyőzött államokban a győztessé vált ellenséggel cimboráló bal-oldali kisebbség, tehát az á r u l ó k "büntették meg" az érvé-nyes nemzeti akaratot kifejező jobboldali többséget, mind jogilag,mind erkölcsileg igazolatlanul, a győztes külső ellenség, nem pe-

297

dig saját országuk intenciói szerint. Ezt a súlyos különbségetazonban a világ közvéleménye eddig nem vette észre.

A két baloldal természetellenes házassága mindenesetre fel-bomlott. Ezzel a győztesek Európája, kontinentális dimenzióbanéppúgy, mint az egyes országok belső struktúrájában újból szét-hasadt és eredeti jellege szerint rendeződött két pólus irányába,amelyek egyike Moszkva, a másika meg nem is annyira Wa-shington, mint inkább az azt irányító: New York.

A kétféle tendencia két Európája két egymással szembenállóEurópát jelent, mégpedig nemcsak Churchill vasfüggönyén inneniés túli darabjaiban, hanem az egyes országokon belül is, a vas-függönyön innen éppúgy, mint a vasfüggönyön túl. Amit tehát avilágerők tagolódása létrehozott, az nemcsak Európa térképének,hanem Európa eszmei egységének is katasztrofális szétrobbantá-sát jelenti Moszkva és New York ideáljai szerint, az igazában semMoszkvához, sem New Yorkhoz nem tartozó Európa igazi érde-kei és igazi tendenciái ellenére.

S mindebben a legijesztőbb az, hogy a tényben igazában nema világméretezésű erők szétszaggató törekvésének elháríthatatlanérvényesüléséről van szó, mert ez európaiak segítsége nélkül nemsikerülhetett volna. Itt európaiak "baloldali" velleitásáról, sőtkollaborációjáról van szó kontinentális dimenziókban éppúgy,mint az egyes nemzeti kereteken belül, akik uralmuk biztosításáraEurópa lelki és fizikai integritásának egy darabját keletre hurcol-ták, egy másikat meg nyugatra, egy Európát eláruló előzetes "bal-oldali" tényben, egy előzetes tévedésben, amit azóta sem hajlan-dók beismerni, így esett, hogy megrázó demonstrációként ez a két"győztes" Európa, lelkében és biztosítékaiban egyaránt vagyMoszkvában, vagy New Yorkban előszobázik és kunyorál, mertez volt az ára annak, hogy annakidején letiporhatta a — harmadi-kat.

3.De hol van hát a harmadik Európa? Mi hát az a harmadik Eu-

rópa, amit legyőzött, leigazolt s utána összeveszve felette, ketté-szakított a másik kettő, hogy a kettészakított darabokon tehetetle-nül kuporogva most ádázul acsarkodjék most már nemcsak a

298

harmadik, hanem egymás ellen is, kontinentális dimenzióbanéppúgy, mint az egyes nemzeteken belül?

Van-e hát még csakugyan egy ilyen harmadik Európa, egysem Moszkvához, sem New Yorkhoz nem tartozó Európa, a kol-lektív pusztítás, a grandiózus politikai mészárlások, a börtönök ésinternáló táborok, a deportálások és lámpavasak, a likvidálások ésnépbíróságok, a hazaárulás: perek és nürnbergek, aSpruchkammerek és kényszermunkatáborok, az éhenhalások éskivándorlások után? Vagy valóban sikerült volna teljesen megsemmisíteni azt, és valóban nem maradt volna más a nagytakarí-tás után, mint Moszkva és New York Európáinak torz darabjai?

Van-e hát még harmadik Európa, igazi és európai és c s a keurópai Európa a gigászi katasztrófa után, vagy már valóban csakmoszkvai meg new-yorki Európák vannak? Van-e hát még fizi-kailag és lelkileg Európa a maga egykori független és autonómértelmében Moszkva és New York kolóniáin kívül? Vagy valóbanteljesen és véglegesen elintézte ennek a földrésznek egykori füg-getlenségét Winston Churchill diadalmas külpolitikája?

A nagy győzelmet követő fáradhatatlan baloldali sajtótevé-kenység szinte belehipnotizálta az európai lélekbe azt, hogy jele-nünk félelmetes válságának számára csak amerikai és szovjetszempontok vannak. Mindenki Oroszország és az Egyesült Álla-mok szemöldökrezdüléseit figyeli aggódva, mindenki azt kutatja,boncolja és elemzi, hogy vajon az orosznak mi a szándéka és mithajlandó ez ellen tenni Amerika, hogy vajon megtámadja-e azegyik a lefegyverzett és nyomorékká roncsolt és politikai felcse-rek által összevissza szabdalt kontinenst és vajon hajlandó lesz-eazt a másik megvédeni? S mindez oly fokban és mértékben folyika győzelem óta, és annyira csak Moszkva és New York interpretá-torainak hangja hallatszik az európai kérdésekben s az európaisors boncolgatásában, mintha Moszkva és New York prokonzu-liain és mezei hadain kívül nem is volna már az európai kontinen-sen tényező, és az amerikai és szovjet érdekeken kívül nem isvolna már Európában más érdeknek létjogosultsága. A nagy "győ-zelem" után nem csendült fel egy New York maga okozta gond-jaival nem törődő, önálló, független és bátor és egészséges, csakeurópai szempontok szerinti hang a vasfüggönyön innen, akkor,amikor még a vasfüggönyön túli világ életveszélyes atmoszférá-

299

jából is, rendszerint halálsikolyba fulladva ugyan, de hol itt, holott felharsantak az élettel leszámolt e u r ó p a i bátorság ordítá-sai.3

A nyugati zsivajból egyszerűen hiányzik az a hang, amelyszámonkéri a kontinens összes nemzetei nevében Európa maiszánalomra méltó helyzetét Hiányzik a hang, amely kimondaná,hogy tizenöt évvel ezelőtt, a diadalmas nyugati politika akcióbalépése előtt Európa biztonsága még abszolút biztonság volt min-den szlavo-bolsevista támadással szemben Amerika nélkül is. Hi-ányzik a hang, amely kimondaná, hogy alig egy emberöltővel ez-előtt, a diadalmas nyugati politika első "győzelmét", Versaillest,megelőzően Európa szuverén hatalmát és erejét egyszerűen két-ségbe sem merte vonni egyetlen Európán kívüli kategóriája sem avilágnak, Amerikát is beleértve. S ezzel szemben ma, az európaiEurópa 350 millió lakosának kezeit tördelve azt kell lesnie, hogyvajon hogy fog dönteni Moszkva és mit fog határozni New Yorkannak a szánalmas roncsnak az ügyében, amely Európa tisztelet-reméltó nevét viselte valaha. Hiányzik a hang, amely bátran meg-kérdezné végre, hogy mennyivel jobb, méltóbb, vigasztalóbbMoszkva s New York szemöldökrezdüléseit figyelnünk, mintBerlinét, és kimondaná végre, hogy lett volna légyen bárhogyanis, Berlin legalább Európa, s mint ilyen a miénk volt, de semMoszkva, sem New York nem az.

A nyugati zsivaj egész másról beszél. Mintha terror fojtaná ela szót. Vagy valóban nem lenne már a nyugati hosszúság első ésharmincadik foka között Moszkva és New York Európáján kívülsemmi, ami igaz? És főleg semmi, amihez a moszkvai és a new-yorki kategóriákhoz nem tartozóknak igaza és joga lehet?

A szituáció a maga elkedvetlenítő sivárságában és még el-kedvetlenítőbb fonákságában egyenesen elképesztő.

Az európai Európa lakosságának nagyobbik fele különbözőfokban és mértékben, de kétségtelenül és pozitív értelemben,jobboldali volt. Jobboldaliak voltak a németek, az olaszok, a ma-

3 Gondoljon az olvasó Mindszenty József magyar hercegprímás tragédiájára.

Gondoljon az olvasó az egész világot megrázó magyar felkelés csodálatoshalálmegvetésére. Van-e ennek a bátorságnak csak nyoma is a vasfüg-gönyön innen?

300

gyarok, az osztrákok messze túlnyomóságukban, s ez a mennyi-ség az európai Európa lakosságának: fele. Ezeken a "jobboldali"nemzeteken kívül voltak azonban jelentékeny jobboldali tömegekkivétel nélkül mindenfelé a kontinensen. Sőt, annak ellenére,hogy százezer, sőt milliószámra deportálták őket Oroszországba,tízezerszámra pusztultak el a politikai rendészet keze alatt s ezré-vel végezte ki őket egy diadalittas faji igazságszolgáltatás a le-győzött államokban, számuk az elmúlt évtized tapasztalatainak éskollektív csalódásának hatására, amint minden tünet mutatja,4egyre nő.

Ezt a tömeget, ezt az energiát és akaratot tartja lefojtva egy apriori tévedés makacs továbberőszakolása, amely a nagy politikaibukás után sem hajlandó belenyugodni abba, hogy ez az erő sajátEurópáját építse újjá, hanem ehelyett minden eszközzel abbanmesterkedik, hogy ezt az erőt saját zsoldjába kényszerítse és sajátbaloldali vezetése alatt, saját baloldali céljainak megfelelőenhasználja fel önmaga megvédésére, amihez az ereje önmagában— kevés.

Európában ugyanis nemcsupán annyi történt, hogy egy kato-nai szövetség levert egy másikat. Európában egy világnézetet ta-postak vérbe, amely nemcsak a legyőzött államokban szenvedetttragikus vereséget, hanem a győztesekben is. És ez a világnézetnem "fascizmus" szükségképen bármenynyire is annak rágalmaz-zák balról. Ez a világnézet a — harmadik Európa.

Mert a harmadik Európát nem csupán Hitler és Mussolinimegtizedelt és szétvert falanxai és szenvedéllyé hajszolt eszméi,meg Franco falangistái jelentik. A harmadik Európát a jobboldaliszínskála hosszú sora adja. A harmadik Európa az a mennyiség,amely nemcsak Moszkvát utasítja el, hanem New Yorkot is. Már-pedig ez a mennyiség nagyon nagy. Idetartozik a hallgatag né-metség, idetartozik a csalódott angol nacionalizmus5 idetartoznakaz "aktív” franciák. Ide tartoznak a kereszténység európai 4 Éppen az angol világpolitikai és pénzügyi függetlenséget olyan kétségbeeset-

ten, és olyan — elkésetten hajszoló Winston Churchill az élén, akinekAngliája mostanában az Egyesült Államok opponense.

5 Ezeket a sorokat a szerző hat évvel ezelőtt írta. Most egyszerűen csak a könyvnyomdába küldésekor kirobbant csodálatos magyar eseményekre és annakaz európai tömegekben támadt visszhangjára kell rámutatnia.

301

renascimentojának rohamosan szaporodó légiói, a bontakozószellemi Militia Christi és idetartozik a "felszabadítás” mindenkeserűszívű menekültje. De idetartozik a vasfüggönyön túl mégélő jobboldal minden elfojtott ereje, a kényszermunkatáborokminden szenvedése, az elbocsátott és el nem bocsátott hadifog-lyok fogcsikorgató emlékezése. Ide tartozik az egész hallgatóMagyarország, a csalódott lengyelség felháborodása a megismé-telt Versailles reakciójának izzása és idetartozik az európai rette-gés és kiszolgáltatottság és megalázottság keserűsége. Ezek mind,mind egyetlen kategória egyelőre még zilált és nyomás alatt állóés töredezett egységei, amelyekből csak a szív és okosság hiány-zik még ahhoz, hogy félretéve a nemzetközi sajtó által mestersé-gesen szított és közéjük vetett gyűlöletet és duzzogást, megmar-kolják egymás kezét és együtt és nyíltan előálljanak végre és kö-zöljék mindenkivel, akit illet, hogy van egy harmadik Európa is,amely saját hite, eszméi, szabályai és erkölcsei szerint akar élni éscselekedni, akár tetszik ez másoknak, akár nem, amely magaakarja megvédeni magamagát, és ezért elvett fegyvereit kéri visz-sza.

Elvégre mégiscsak képtelenség talán, hogy akkor, amikor akorszak réme, a baloldali radikalizmus szabadon mozoghat, tör-vényen kívüli állapotban lehessen tartani az Európa kétségtelentöbbségét jelentő jobboldali gondolatot és szabadon lehessen bi-tangolni és gyalázni annak élő és holt katonáit egy olyan kataszt-rofális helyzetben, amikor a baloldali radikalizmus moszkvaiDzsingiszkánjai ellen kivétel nélkül minden erőre szükség vol-na.

Azt ugyanis egyre tisztábban kell, hogy lássa minden újabbés újabb fordulat után minden európai állam és minden európaiember, hogy, ha a kontinens saját katonai erejével és saját katonaikezdeményezéséből nem képes visszautasítani a moszkvai fenye-getést és nem képes visszaszerezni azt az erőt, amit 130 milliórabságra vetett fia jelent, akkor elveszett. Mert Amerika Európáértigazán harcolni mindaddig, míg maga is veszélyben nem tudja

302

magát, nem fog.6 S amikor majd fog, azt amit megvéd, a sajátmaga számára fogja megvédeni.

A háború lezáródása óta semmi végleges nem történt. Amieddig történt, sugározza magából azt az impressziót, amit úgy fe-jezünk ki: átmeneti állapot. Az "átmeneti állapot" immár többmint egy évtizede tart, ami egy generáció életének egyharmadátjelenti. Az egyik baloldal fenyegetése és a másik baloldal meddőtehetetlensége miatt 350 millió ember őrlődik és vár a semmire,hiszen valaminő megoldásra még csak konkrét határidő sincs ki-látásban. Amerika "végveszélye" egyébként is majd csak akkor állbe, ha az offenzíva Európa egyelőre még szabadnak nevezhetőcsücskei ellen is megindul,

Ha ezt a tragikus és jóvátehetetlen fázist nem akarja bevárni akontinens, az átértékelést a jobboldallal szemben, bármilyen fáj-dalmas is ez a nagy diadal számára, el kell végezni, míg nem ké-ső. A vasfüggöny mögötti világ egykori antifascista demokratái-nak felsülése eléggé ékesen beszél. Ha ez a példa sem elég, a régiEurópának el kell hamvadnia a feltartóztathatatlanul közeledőkataklizmában, amelynek lángjába és zsarátnokába hullva, apusztulás mindent lezáró pillanatában elkésetten fogja megállapí-tani a baloldal demokráciája, hogy néhány extrém túlzást leszá-mítva, a jobboldalnak, a "harmadik Európának" — igaza volt.

6 A szerző ezeket a sorokat is 1950-ben írta. Az 1956 novemberi magyar esemé-

nyek ezeket a szavakat fájdalmasan igazolták.

303

XV. SZOCIALIZMUS, NACIONALIZMUS, DEMOK-RÁCIA

A gigászi összeütközés félelmetes mérlegét még az eddigiek-ben előadott fejlődés és azt kísérő tettek szinte kézzelfogható kö-vetkezményei ellenére sem akarjuk csupán annyival elintézni,hogy a "jobboldalnak, a harmadik Európának volt igaza". Úgyérezzük tartozunk még néhány lapot áldozni annak analizálására,hogy miért és mennyiben volt az u.n. jobboldalnak, a "harmadikEurópának" igaza.

Ehhez az analízishez onnan kell kiindulnunk, hogy a Keletáltal fenyegetett nyugati világ biztonságának par excellence kato-nai problémája mellett, sőt annak integráns részét alkotva, ott me-redezik a jelen válságának káoszában egy másik kérdés is, az eu-rópai ideológiai zűrzavar nyugtalan kérdőjele: az individualizmusbomlasztó évszázadai során széthullott kontinens laza konglome-rátumából újra egy egységes és egészséges Európa-organizmuslétrehozásának roppant feladata.

Ezt a feladatot általában mintha egy kissé túl egyszerűen ke-zelnék akkor, mikor ezt gazdasági és katonai problémaként keze-lik. Akár a Marshall-tervet, akár az Európa-Uniót, akár a külön-böző "federációs", meg "confederációs" terveket vizsgálgatjuk,nem tudunk szabadulni a benyomástól, hogy minden ilyen törek-vés pusztán a papiroson kidolgozott elméleti eljárás egy neme,amelyekből hiányzik a legfontosabb, sőt az egyetlen fontos, amotor, ami a kollektív természetű tömegszándékokat megvalósí-tani képes: az ideológiai tartalom.

Sem a közgazdasági, sem a politikai intellektus tömegekrehatástalan, száraz absztrakciói nem elégségesek kohéziónak egyszervezett és egységes kontinensnyi kategória létrehozására, ésami határtalanul nehezebb: Összetartására, éppúgy, mint a bolse-vizmus elleni v é d e k e z é s negatívuma sem elég egy konti-nentális katonai szervezet megvalósításához. Az európai Európát350 millió ember jelenti — az egynyelvű Kína után ez a 15 kü-lönböző nyelvet beszélő tömeg lenne a világ legnagyobb politikaiorganizációja — s egy ilyen mennyiségnek az egységét csak belsőmeggyőződésből fakadó többségi akarat valósíthatja meg. Egy

304

többségi akarat azonban ideológiai szuggesztiók nélkül létre nemjöhet. Az egységes Európát egy közös kontinentális célgondolatnélkül megvalósítani lehetetlen.

A kontinensnek súlyos biztonsági és anyagi gondjai mellettideológiai problémája, sőt válsága is van, A liberalizmus — aminte könyv első kötetének az európai tragédia társadalmi hátterét fel-vázoló fejezeteiben kimutattuk — mint tartalom és mint igazság akontinensen kétségtelenül megbukott. De mint tartalom és mintigazság megbukott az ellene feszülő másik nagy világnézeti tö-rekvés, a marxizmus is. A nacionalizmust meg, ami a fentiek bu-kása után támadt űrt az európai lelkekben általában betöltötte, abaloldal igyekezett nemcsak megölni, (hanem diszkvalifikálni is,s ha ez teljes mértékben nem is sikerült, az ideológiai zűrzavarmegvan, s egyre fájdalmasabb.

Az eszméitől és eszményeitől megfosztott európai tömegegyelőre mindenesetre megtorpant és zavarodottan áll a hirtelenbizonytalanná vált talajon, és új prófétákra és új evangéliumravár, hogy gyötrő vákuumaitól megszabaduljon, s az összetört kő-táblák helyett új kánont kapjon élete számára. A lélektani időpontígy roppant kedvező volna egy új indításhoz a puhává és enge-delmessé bizonytalanodott európai tömeglélek számára. De holvan hát az új evangélium és hol vannak a próféták éppen most,amikor a bolsevizmus határozottan imponáló céltudatosságaolyan nagy lélektani hatást gyakorol?

És, lám, ez az, ahol a jobboldal igazolása elkezdődik. Ez azigazság ott kezdődik, hogy nem lett volna szabad elpusztítani arégit, míg készen nincs az új. Mert a kontinens embere a liberális-demokrácián már régesrég túl van. S a diadalmas győzők tragédi-ája minden egyéb mellett az is, hogy ezt nem voltak hajlandók, sőtmég ma sem hajlandók, elhinni.

Az ideológiai probléma a második világháború győzteseiszámára, főleg Amerika számára, eleinte roppant egyszerű volt.Minden baj meggyógyítója, minden boldogság biztosítója, a csal-hatatlan és tökéletes gyógyír: a demokrácia.

Ennek a meggyőződésnek megfelelően a nyugati demokráci-ák fel is használnak minden antidemokratikus eszközt a demokrá-ciának a vonakodó európai lélekre való rákényszerí-tésére a "sza-badság" és "autonómia" nevében azokon a területeken, amelyek

305

akár a fegyver, akár a pénz hatalmánál fogva közvetlen, vagyközvetett uralmuk alatt állnak. És nem akarják elhinni, hogy —hiába. Rabindranath Tagore mesebeli madara ők, amely repülniakart megtanítani annak minden tiltakozása ellenére a sajnálatra-méltó halat, amely örökké csak a vízben él ahelyett, hogy repülne,s aztán nagyon csodálkozott, hogy a buta hal a repülőleckébe —belepusztult. Sőt, ezen felül arra sem gondolnak a kényszert al-kalmazók, hogy ezáltal súlyos ellentétbe kerülnek az elvvel, amithirdetnek, s aminek a nevében az emberiség legborzalmasabb há-borúját hozták Európára.

Nem tekintve azt, hogy a nyugati politika demokratikus sza-vai és antidemokratikus tettei közti megrázó ellentétet Európábanminden írni-olvasni tudó felnőtt ember látja, és az úgynevezettnyugati demokrácia eszméje, hitelét vesztve, már ezen a pontonelbukott, meg kell szemlélnünk egy kissé közelebbről azt a kér-dést is, hogy vajon a sokat szenvedett kontinens életének szabá-lyozására, a fascízmus törvényen kívül helyezése után, alkalmasvolna-e hát a demokrácia gyakorlata, pontosabban az, amit ezenma Amerikában értenek.

1.A társadalomtudományi fogalmak tisztázatlanságára és a há-

ború alatti és utáni publicisztika felületességére, felelőtlenségéreés szenvedélyességére jellemző a tény, hogy a demokráciát és azúgynevezett nemzetiszocializmust, mint társadalmi, sőt politikaiantipólusokat állítja egymással szembe. Ez a szemlélet súlyos bel-ső tévedést tartalmaz, hiszen a demokrácia sem nem világnézet,sem nem társadalmi rendszer, míg a szocializmus az. A demokrá-cia egyszerűen csak egy elv, a többségi akarat uralmának elve, atársadalom irányításának egy technikai megoldása, szóval az ön-kormányzat gyakorlati kivitelezése. Illetőleg nyersebben, de iga-zabban: az autonómia illúziójának nyújtása a tömeg számára,mert hiszen a tömeg mindig azt akarja, amit beleszuggerálnak éscsupán hiszi, hogy ő akarja azt, amit akar és amihez igazában nemis ért.

Ennélfogva természetesen képzelhető el pl. demokratikusnemzetiszocializmus, tehát nemzeti alapon álló szociáldemokrá-

306

cia, vagy ha úgy jobban tetszik nemzetiszociáldemokrácia is,mindössze arról van szó, hogy a társadalom többsége azt, mintvilágnézetet és politikai rendszert szabadon és kényszer nélkül el-fogadja és bizalmát iránta demokratikus formák között az általá-nos választásokon időről-időre kifejezésre juttassa. Az, ami a kü-lönböző szocialista rendszerekben elvi és világnézeti tartalom,egyáltalán nem összeférhetetlen a demokráciával, mint társadalmimaximával, vagy mint politikai gyakorlattal, csupán a szociáliselvek megvalósításának módja, az esetleges kényszerítés, tehátegy kisebbségi akarat oktroja volna az.

Az igaz — s erről már történt említés e lapokon —, hogy aszocializmusban valóban van diktatórikus elem kétféle is, s azegyik ezek közül a benne kifejezésre jutó s z a b á l y o z á sakarata, a másik meg a tömeg, a többség diktatúrájában mutat-kozik. A szabályozásban azonban a gyengék szabadsága van ben-ne s a tömegdiktatúra megvan a demokráciában is, amelyexpressis verbis tömeguralmat jelent.

A "demokrácia" és a "szocializmus" fogalmának viszonyatermészetesen ugyanaz a fascista rendszerek bármelyikével szem-ben is, mert hiszen a szocializmus nemzeti fajtájának sem szük-ségképi eleme, fogalmi tartozéka az, hogy diktatúra legyen for-máiban i s , hiszen a diktatúra és a szocializmus egyáltalán nemugyanaz. A Führer-princip nem nemzetiszocialista, hanem németspecifikum.

A szocializmus, mint világnézet, nem a demokráciának, ha-nem a liberalizmusnak antipólusa, nem az autonómia, hanem akötetlenség elvével áll szemben. Aki tehát a demokráciával állítjaszembe a nemzetiszocializmust, az a demokráciát a liberalizmus-sal téveszti véletlenül, vagy szántszándékkal össze. Már pedig akettő nem mindegy, mert ahogy liberális demokrácia van, ugyan-úgy van szociális demokrácia is; a lényeg az, hogy az többségiakaratból jöjjön létre. S ez technikai kérdés. A világnézeti kérdésott van, hogy egy társadalom a maga többségében a szabadságmaximáját tartja-e előbbre valónak a francia forradalom öröksé-géből, vagy az egyenlőségét, igazában a szabályzást. A tény, hogya két követelmény kiegyenlíthetetlen ellentétben van egymássalnem századunk megoldást kereső erőfeszítéseinek hibája, hanema liberalizmust kiformáló dédapáké.

307

Az tehát, aki a szocializmus — legyen az bár nemzetiszocia-lizmus — mint antidemokratikus képletet szemléül, döntő vonat-kozásban téved, mert nem a nemzetiszocializmus az antidemok-ratikus tény, hanem a diktatúra. SÖt egy nemzetiszocializmusmint szabályozott társadalmi életforma is kevésbé diktatórikusképlet, mint egy osztályszocializmus. Nemzetiszocializmus ésnemzetiszocializmus között döntő különbség lehet, és épen ezértszületett meg a rendszerint egészséges népi ösztön nyelvhaszná-latában a "nácizmus" elnevezés, amely nem nemzetiszocializmust,hanem kifejezetten diktatórikus nemzetiszocializmust, nemzeti-szocialista diktatúrát jelent, a maga führerprincipes fogalmazásá-ban, ami már kétségtelenül antidemokratikus tény, azonban néninemzetiszocialista, hanem diktatúra jellegénél fogva. A világmintha nem látná, hogy a nemzetközi kapitalizmus már régen né-hány száz ember diktatúrája és ez Is antidemokratikus tény.

A teoretikus zűrzavaron felül van azonban egy nagyonis gya-korlati kifogás is a demokratizmussal szemben, s főleg ez a területaz, ahol a demokrácia gondolata Európában vereséget szenvedett.

A demokrácia a maga eredeti politikai értelmében a nép ön-kormányzata, tehát a szabadság legmagasabb formája, amely úgyvalósul meg, hogy a nép, választott megbízottai útján, magaszabja meg azokat az elveket és szabályokat, amik szerint közös-ségi életét berendezni kívánja és maga dönt a közösségi szándé-kokat illetően azon elv alapján, hogy a közügyek meneténekmeghatározásához minden teljes korú polgárnak egyformán jogavan.

Nem időzhetünk sokáig annál a gondolatnál, hogy az a felfo-gás, amely egy országnyi közösség sorsának irányítását nem mintk é p e s s é g i , hanem mint jogosultsági kérdést szemléli, súlyosveszélyeket rejt magában, hiszen ez egy emberöltő elkedvetlenítőkülpolitikai tapasztalatai után sok érvelést talán nem is igényel.Annyit azonban mégis fel kell itt jegyeznünk, hogy a demokráciaközel három évezredes gondolata pompásan megfelelhetett a kis-méretű, egyszerű feladatú, patriarchális társadalmaknak, a kis gö-rög városállamoknak, meg reneszánszkori társaiknak, mert azok-ban a dimenziókban a politikai anyag áttekintéséhez és egészsé-ges döntésekhez a puszta józan ész is tökéletesen elegendő volt,mint ahogyan a municipális életben a demokrácia most is kitűnő-

308

en megfelel. De megfelelt az egy emberöltővel azelőtti, történe-lem és mohó szomszédok nélküli, egyszerű szerkezetű és felada-tú, külpolitikát alig ismerő és mérhetetlen gazdagságában a ki-sebb-nagyobb külpolitikai balfogások következményeit alig érzőEgyesült Államoknak is (hogy, hogy fog megfelelni a jövőben, ezmás kérdés).

A bonyolult modern idők bonyolult, ezerágú állami életénekirányításához azonban, különösen a komplikált Európában, ahol anemzeti közösségek irányítása egy óriási terjedelmű tudomány-ággá vált valósággal, a komoly és évtizedes előkészületet kívánópolitikai műveltségen és politikai szakismereteken kívül az össze-függések meglátásának és egy intelligens providenciának megle-hetősen ritka és kifejezetten mély kulturáltsággal együtt járókomplikált képessége szükséges. És erre átlagember a legnagyobbjóakarat mellett sem képes. Egyszóval: az emberiség közösségiéletének, meg az állami organizmusnak: és az államközi viszo-nyoknak bonyolódásával párhuzamosan egyre anakronisztikusab-bá válik a demokrácia követelménye, mint társadalomirányításitechnika.1 Viszont — tragikus — ugyanilyen ütemben nő a tömegönérzete s ezzel az önkormányzatot követelő igény, amely a "jo-gosultság" mellé nélkülözhetetlen "hozzáértés" követelményét fi-gyelmen kívül hagyja.

Így válik politikai, vezetőket szelektáló tényezővé a tömeg amúlt század közepe óta. így kényszerülnek rá a politika irányítói,hogy az általában helytelen ítéletű tömeget becsapják és akaratátkülönböző inkorrekt fárasztó és költséges mesterkedésekkel meg-kerüljék, így jönnek létre békeművek, amelyek tízmilliók szabad-ságába és százmilliárdos értékek elpusztulásába kerülnek két évti-zeddel később, és mindennek esetleg a tízszeresébe fognak kerül-ni újabb két évtizeden belül.

1 Tragikus példája ennek a két világháború utáni két békemű, amelyek mindeni-

két tömegvélemény, tömegakarat fogalmazta meg. Viszont ez a tömegvé-lemény és tömegakarat u.n. propaganda eredménye volt. A propagandaborzalmas hatalmával szemben az egyetlen védekezés volna a tömeg "ha-tástalanítása", vagyis a "demokrácia" megszüntetése, illetőleg korlátozása.Ma minden politikai kérdés: szakkérdés. Szakkérdések tömegdöntés alábocsátása korunk legveszélyesebb képtelensége, minél nagyobb politikaiegységek alakulnak ki, annál inkább.

309

Pedig milyen magától értetődően kívánjuk meg attól, akivelruháinkat csináltatjuk, hogy jó szabó legyen, és mennyire nyil-vánvaló az, hogy egy könyvelőből akkor sem lesz jó vaseszter-gályos, ha ezt húszezren megszavazzák, mert hiszen a h o z z á -é r t é s már nem a népakarattól függ. A beteg életéért felelősorvosnak, gyógyító tevékenységében, lám, a legmagabiztosabbdemagóg sem mer direktívákat adni, a milliók életéért felelős ál-lamvezetési tevékenységnek azonban igen.

Minden további elmélkedés helyett fogadjuk el azonban ademokrácia tényét, vagyis azt, hogy a társadalom minden felnőtttagjának joga van beleszólni a közösségi feladatok kérdéseinekintézésébe és szavazatával érvényesíteni véleményét. Ezt annál isinkább meg kell tennünk, mert a diktatórikus megoldás súlyos ésvégzetes hátrányai felől szerzett megrázó tapasztalatok után, más,jobb megoldás a társadalomirányítás komoly problémája számára,ez idő szerint nincs. Vegyük inkább kissé szemügyre a tömeg po-litikai véleményét magát. Hogyan keletkezik az átlagember, a tö-megember politikai álláspontja, tehát annak a rettentő hatalomnaka megnyilvánulása, amit a demokratikus társadalmak millióinakegyüttes akarata jelent?

Ezeken a lapokon többször használtuk az "autonómia illúzi-ója" kifejezést, és éppen ez az, amiről néhány szót kell szólnunk.

Az úgynevezett átlagember, a saját kicsi szakterületén kívülnem képzett ember, a cipész vagy a prokurísta, a farmer vagy azautómechanikus, az építővállalkozó, vagy a fogtechnikus a magaszakterületén kívül eső kérdésekben, elsősorban a politikában(amiről mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá) véleményét az újsá-gokból, a rádióból, vagy jobbik esetben Itt-ott véletlenül a kezébekerülő könyvekből meríti2 meg társadalmi köre szuggerálja bele,

2 Félelmetes, hogy minél nyugatabbra megyünk, annál kevesebb az elméleti

könyveket olvasó ember. A filmszerű képkockákból álló selejtes magazi-nok rettentő népszerűsége demokratikus betegség, ami a tömeget egyszerű-en butává és tájékozatlanná teszi a legfontosabb kérdéseket illetően. Akönyvolvasók számának ijesztő zsugorodása, különösen Amerikában ésAusztráliában a demokrácia katasztrófájához fog vezetni, ha arra gondo-lunk, hogy a magazinok szellemi színvonalán álló tömegnek politikai ha-talom van a kezében, A demokrácia megvalósítói és fenntartói elfelejtetteka tömegnek a jogaihoz adequált műveltséget is adni. Ellenkezőleg: a. tö-

310

akik színién újságolvasók meg rádióhallgatók, így alakul ki a de-mokratikus "közvélemény" s ezt a véleményt a modern civilizációmodern produktuma szállítja és szuggerálja: a sajtó, és ennek elő-állítója, a zsurnaliszta.

A zsurnalisztika, jelenlegi formájában, a modern életnekrendkívül jelentős és éppen ezért rendkívül veszélyes intézménye.

Még ha figyelmen kívül is hagyjuk azt, hogy a zsurnalisztikaitett és vélemény, mint korunk legnagyobb összetett hatásánakönmagában kicsi része, feltétlenül, és éppen alkatrész jellegénélfogva, felelőtlen tett és felelőtlen vélemény, mert következményeközvetett és távoli, mint a lavinát elindító kis kavicsé, amit fele-lőtlen, sőt legtöbb esetiben jóhiszemű láb mozdít meg valahol,még mindig félelmetes pluszként fennmarad, hogy a zsurnalisztavélemény és az ezen alapuló zsurnalisztikái tett felületes is, sezért száz esetből kilencvenszer helytelen.

A zsurnalisztikának óriási elméleti területen kell dolgoznia,neki mindenhez kell értenie, ennélfogva nem érthet semmihez. A20. szd-ban igazán érteni bármely politikai vagy világnézeti kér-déshez tíz évig tartó alapos elméleti előkészület és óriási olvasott-ság kell, ehhez pedig éppen a zsurnalisztikának van a legkevesebbideje, hisz a zsurnaliszta pálya és az ezzel járó hajszoltság márátlag 20 éves korban elkezdődik, így a zsurnalisztáknak legfeljebb0.1%-a üti meg azt a mértéket, amit hivatásának roppant felelős-sége a 20. szd-ban megkívánna.

A sajtószabadságról százötven évvel ezelőtt alkotott fogalmatrevidiálni kellene, mert az emberiségre egyre gyakrabban rázú-duló szörnyű politikai katasztrófák legfőbb oka ez. A liberálisdemokráciákban mindenki indíthat újságot és mindenki írhat, aki-nek laptér áll a rendelkezésére, Korunk egyik legveszélyesebbanakronizmusa, hogy a zsurnaliszta mestersége az egyetlen olyanintellektuális foglalkozás, amihez bizonyos stíluskészségen és azúgynevezett alapműveltségen kívül különösebb elméleti és jogikvalifikációt csak újabban kezdenek kívánni, s azt sem mindenütt.

Arról ne is beszéljünk, hogy a zsurnaliszta-tevékenység mamár par excellence erkölcsi kérdés, hiszen a félrevezetés és uszí-

megek szellemi művelése terén az utolsó 40 év alatt visszaesés tapasztal-ható.

311

tás annak irtózatos következményeinél fogva valósággalb ű n t e t t , mert azt mint tragikus nemzedékünknek látnia kell,feltétlenül igazságtalan tömeggyilkosságokhoz vezet. Beszéljünkcsak arról, hogy az ezerféle közéleti kérdés ezerféle területen valójártassághoz kolosszális intellektusra volna szükség, hisz az építőhatású publicisztika a személyes kultúra mélységét és személyesbölcselet magasságát követeli, ilyesmi pedig csak nagyon ritkaembernek van meg, hisz ez évtizedes munka eredménye, azonfelül, hogy a kérdésekben való elmélyülés mindenegyes témánálhosszú időt és sok utána olvasást kíván, A zsurnalisztika ennél-fogva az újságcsinálás modern rohamában a dolgokat nem bon-colja fel, mert legtöbb esetben nem is ért a felboncolásukhoz ésideje sincs rá, hanem csak a felületükből lát egy keveset és azt ismessziről nézi. És messziről nézve minden egyszerű. Így kelet-keznek a tetszetős, érthető, rendszerint jól megírt zsurnaliszta-vélemények, amelyekkel a zsurnaliszta elsősorban sajátmagátszedi rá, és ezeket veszi át és visszhangozza az átlagemberekkollektivuma, a tömeg.

A tömeg aztán azt hiszi, hogy politikai tetteiben saját véle-ményét juttatja számbeli erejével demokratikus érvényre, pedig avélemény és vele az akarat érvényesítése nem az övé, hanem azsurnalisztáé. S körülbelül ez az, ami abban a kifejezésben jelent-kezik, hogy "a sajtó nagyhatalom". A liberális társadalmi rend-szer ezen napról-napra veszélyesebbé váló betegsége ellen próbála szociális társadalmi rendszer küzdeni azzal, hogy a tömegeketintézményesen politikai iskolázás alá vonja az úgynevezett politi-kai képzéssel.

A demokrácia korunkban, a modern társadalmak óriási di-menziói következtében igazában tehát a zsurnaliszták uralmát je-lenti. S ebben még az aránylag kisebbik hiba az, hogy a zsurna-liszta szükségképen felületes, felelőtlen és ennélfogva merész be-folyásolója a szakproblémáknak a súlyos és bonyolult kérdésekkezelésében, amikhez legtöbbször nemcsak nem ért, hanem nemis é r t h e t . A legvégzetesebb hiba az a körülmény, hogy azsurnaliszta mindig mások zsebében van. A "demokráciák" és a"totális államok" között, bármilyen furcsán hangzik ez az elsőpillanatban, az a l e g l é n y e g e s e b b különbség, hogy azelőbbiek esetében a sajtó magánérdekcsoportok és tendenciák

312

zsebében van, s a tömeg ezek akarata szerint mozdul, az utóbbia-kéban pedig a — kormányéban.

Irányítás nélküli "autonóm," tömeg; nincs. Sőt, nem is lehet.A tömeg mindig irányítás alatt állt és irányítás alatt is kell állnia.A nemzet organizmusát irányító "állam" e s e t l e g irányíthatjatévesen a tömeget, de a magánérdekcsoportok és tendenciák —különösen ha nemzeten kívüliek — f e l t é t l e n ü l önzően,tehát a közösség szempontjából rosszul irányítják. A közvéle-mény-irányítás nagy pénzbe kerül. Erre csak a phitokrácia képes,vagy az — állam. Már pedig a pénz érdekei expressis verbis éss z ü k s é g k é p p e n szemben állnak a tömeggel. Ma a világ-sajtó a plutokráciáé, s a plutokrácia vezetői nem demokratikustömegakaratból kerültek a helyükre. Sajtójuk, rádiójuk, televízi-óik, mozijaik és könyveik segítségével viszont ők irányítják a tö-megeket oda, ahova nekik tetszik, ők emelnek és buktatnak kor-mányokat, őket azonban nem demokratikus többségi akarat he-lyezte hatalomba, hanem a pénz,

Íme a másik pont, ahol a jobboldalnak feltétlenül igaza volt.Körülbelül a fentiek adják hát a demokrácia kijózanító és le-

egyszerűsített képét, és egyben mutatják annak belső valőrjét is.,Most már aztán az a kérdés, hogy a demokrácia, mint a fentiekbenvázolt társadalomtechnikai megoldás és folyamat, alkalmas-e háta túlzsúfolt, szegény és bonyolult Európa számára., vagy sem?

2.E szintézis keretei, sajnos, nem engedik meg itt sem az egyes

részletekkel való kimerítő foglalkozást, s azért nem tárgyalhatjukaz Európa biológiáját összetevő és meghatározó elemeket, bár-mennyire érdekes is lenne ez. Meg kell azért elégednünk a pusztamegállapítással, hogy Európa, mint életlehetőséget nyújtó bioló-giai keret, mintegy másfélszáz év óta már vegetatív, tehát pusztánlétfenntartási szempontból is a túltelítettség állapotában van.

E mű első kötetének első fejezeteiben már rámutattunk arra,hogy ez a probléma végülis a gyarmatok útján nyert megoldástmintegy másfélszáz esztendőre. Ezen a mondaton természetesennemcsupán a betű szerinti, tehát formális gyarmatosítást és kiván-dorlást kell érteni, szóval nemcsak azt a folyamatot, amelynek so-

313

rán Európa felesleges lakosságának egy része elhagyta a konti-nenst és más földrészekre, főleg Amerikába telepedett át, hanem— mint erről szintén történt említés ezeken a lapokon — azt amásikfajta "gyarmatosítást" is, amit a kultúrtársadalom úgy oldmeg, hogy maguk a fölösleges tömegek nem hagyják el fizikaiértelemben a kontinenst, hanem csupán munkájuk eredményétküldik el idegen felvevő területre, meg a kereskedelmi ügyvivő-ket, akik ezt a fajta "gyarmatosítást" gyakorlatilag végzik.

Természetesen a kontinensről el nem vándorolt felesleges,"gyarmatos" tömegeknek sem volt jobb a helyzetük, mint amilyetaz exisztenciateremtés és létfenntartás hősies erőfeszítéseit és le-mondásait vállaló tényleges kivándorlók ökrösszekerekben és sát-rakban kezdődött élete jelentett, mert a fölösleges voltukban ki-fejezésre jutó kínálati állapot a. kontinensen is kiszolgáltatta őket.Az ő termelvényeik értékéből ugyanis nemcsak a nagy távolsá-gokra való szállítás óriási költségeit kellett leírni, hanem a gyor-san fellépő verseny nyomásának következményeit is. Sőt azt a ha-szonrészt is, amit produkciójuk megszervezéséért és elhelyezésé-ért a termelő és a közvetítő tőke önmagának igényelt.

Az európai társadalom, mint egész, elméletileg tehát kétfelétagolódott. Az egyik fele volt az igazán "európaiak" kategóriája,vagyis az a rész, amelyet a kontinens e l t u d o t t t a r t a n i ,a másik felét adták a feleslegesek, a kontinensen kívüli talajbólélők, a tengerentúlra exportra dolgozó munkásság, amely éppenazért, mert ezer meg tízezer kilométerek távolsága számára dol-gozott, nem kereshetett annyit, minit a másik kategória, mertmunkaeredményének tekintélyes részét felemésztette a t é r , atávolság, amit produktumának le kellett győznie. Természetesenehhez a munkahozam csökkenéshez hozzájárult a tőke maga is,amely a ''feleslegnek" foglalkoztatásáért cserébe a lehető legtöb-bet akarta keresni a "feleslegesek" rovására és ez sikerült is, hisz a"felesleg” mindig olcsó, Ugyanolyan természetesen ez ellen a"feleslegesek" védekeztek s különböző kényszerítő eszközökkel— szakszervezet, sztrájkok, politika — addig szorítottak munká-juk árát felfelé, míg tönkre nem mentek a kontinentális export

314

esélyei3 s ennek — valamint más egyebeknek — következtébenbe nem állt újra a munkanélküliség korszaka, tehát a "felesleges-ség" tényének közvetlen és megrázó kifejezése.

Az emberibb színvonal felé való törekvés legelső logikus kö-vetkezménye az volt, hogy a munkásság belső kontinentális szük-séglet és fogyasztás szempontjából "felesleges" része a nem fe-leslegesek színvonalát süllyesztette le, mert hiszen a belső fo-gyasztás számára előállított, tehát teljes értékben értékesíthetőproduktum, meg a rosszul értékesíthető exportproduktum előállí-tói között gyakorlatilag különbséget tenni nem lehet, így egyátlagmunkahozam alakult ki, ami a "feleslegesek" munkájának pi-aci értékénél magasabb volt, de viszont a nem-feleslegesek kate-góriájának munkaértékét nagyon lesüllyesztette.4

Így alakult ki a termelőmunkásság alacsony exisztenciálisszínvonala, amit különösképpen az előállítási ár és a fogyasztói árközötti megdöbbentő különbség tett elkeserítővé,

A kapitalista rendszerben hasonlíthatatlanul többet fizetnekki az áru k ö z v e t í t é s é r e , mint előállítására, s a különbsé-get a távolság mellett főleg a közvetítéssel foglalkozó szervezetnyeli el. A tény egyre elviselhetetlenebb, és egyformán sújtja atermelőt és a fogyasztót. A költséges reklámrendszer, a fényesüzletek, a termelő és a fogyasztó közötti lánc mohó szemei s azegészet szervező fényűző bankrendszer, párosulva az állam rop-pant vám- és adópretencióival elképesztő költségeket jelentenek,amit egyrészt a betű szerinti értelemben vett termelő, a munkásbéréből, másrészt a fogyasztó vagyonából vesznek el.

Jelenünk kapitalisztikus felépítésének halálos betegsége ez,amelyből vagy ki fog valami drasztikus gyógymód útján gyógy-ulni, vagy bele fog pusztulni.

Ez a tendencia immár közel másfél évszázados és az ellenefolyó védekezés is az. A védekezés minden látszat ellenére iseredménytelen, hisz a kapitalista és a munkás: anyagi helyzete 3 A kontinentális export esélyeit katasztrofális rohamos-az első világháború tette

tönkre, amikoris a kontinensen kívüli piacokat a háborús termelési felada-tok miatt ellátni képtelen Európa addigi piacait az Egyesült Államokvették a háború folyamán birtokukba.

4 Gyakorlatilag különbséget tenni csak a nyilvánvalóan és közvetlenül helyi pi-acra dolgozó kisiparosságnál lehetett, s itt életszínvonalban nem is volt baj.

315

között a diszparitás 150 év óta nemhogy fogyna, hanem ellenke-zőleg, egyre nő, csupán csak a gazdát cserélő összegek, mintszámjegyek növekednek állandóan. Az érték és az értékarány ma-rad, sőt romlik.5 Mindez nem egyéb, mint egy 150 éve tartóegyetemes világinfláció. Végső elemzésben ez hozta létre a sza-badság tiszta maximájának bukását, az "egyenlőség" eszméjénekelőtérbe kerülését, a szabályozás követelését, a szocializmust és aszociális világnézetet Európában.

A szocializmus a maga legmélyebb lényegig leegyszerűsítettfogalmazásában ma már nem egyéb, mint a termelő és a fo-gyasztó között nyújtózó falánk és parazita szörnyeteg kiküszöbö-lésére s helyette egy egyszerűbb, olcsóbb és főleg nem nyerész-kedő intézmény megvalósítására irányuló európai igyekezet. En-nek az igyekezetnek az oka az, hogy az európai termelők és fo-gyasztók társadalma a közvetítés roppant terheit egyszerűen kép-telen tovább viselni. A szocializmus expressis verbis európai tü-net, és mint a benne rejlő szabályozási gondolatnak a foglalata, akontinentális túltelítettség következménye. Mint ilyen, akár he-lyes, akár helytelen, akár rokonszenves, akár kellemetlen, Euró-pából ki nem küszöbölhető,6 akárhány cikkben, könyvben és elő-

5 Az olvasó most ösztönösen azt veti ellen, hogy a munkás átlag életszínvonal az

angol ipari munkásság 120 évvel ezelőtti borzalmas nyomorával szembenóriásit emelkedett. Ez tény. Ez a tény azonban nem változtat állításunkigazságán, mert

1.) az életszínvonal emelkedése nem a termelési rendnek, hanem a technika éscivilizáció emelkedésének automatikus eredménye. A lovak és a kutyákéletszínvonala is emelkedett.

2.) A kapitalista vagyon tízszer akkorát nőtt, mint amekkora az átlagszínvonalemelkedése, vagyis az arány rosszabb.

3.) Az európai munkás életszínvonalának emelkedését 50%-ban a gyarmatinépek gyalázatosán fizetett munkája tette lehetővé, vagyis az európai mun-kás egykori standardjához ez a mennyiség került hozzá, ami az ázsiai, afri-kai, délamerikai színes munkást megillető normából hiányzott. Hogy ezmennyire így van, azt a gyarmatbirodalmak rohamos széthullása után fogjaészlelni a világ.

6 Ne tévesszen meg senkit a néhány gyarmatokkal rendelkező állam példája amaga egyelőre még nyugodt "demokratikus" berendezésével. A fehér iste-nek alkonya már megkezdődött a gyarmati világban, s Angliára, Hollandiá-ra, Belgiumra, Franciaországra — ahol a "feleslegesek" magasabb életszín-vonalát a gyarmati színesek Európa számára elképzelhetetlenül igénytelen

316

adásban is igyekeznek népszerűsíteni a liberális demokráciát, ésakárhány embert is akasztanak fel ennek védelmében. Sőt ez, a tö-rekvés annál kevésbé sikerülhet mert a második világháború akontinentális nemzeti és magán vagyonokat többszáz milliárddalcsökkentette. S ez katasztróiális hatást fog gyakorolni arra a kon-tinensre, amely hiányzó jövedelmét gyakorlatilag már a húszasévek eleje óta amúgyis tőkéjéből volt kénytelen kiegészíteni, mameg egyszerűen "hitelre" vásárol.

Vegyük még ehhez hozzá, hogy az európai Európa Rooseveltkatasztrofális szovjetpolitikája következtében egymillió négyzet-kilométerrel még összébb zsugorodott, nemcsak mint piac, ha-nem, és főként, mint élelmiszertermelő terület is, Hiszen éppenlegfőbb mezőgazdasági területeit, Romániát,, Magyarországot,Lengyelországot és Keletnémetországot veszítette el, ugyanakkor,amikor 150 millió emberből álló piac elvesztése a megmaradtNyugateurópa "felesleges" termelő lakosságát hirtelen felnövelte.S ha arra gondolunk, hogy mindez Versaillesből indult ki s apróközépeurópai és balkáni népecskék túltengő önérzete idézte végsőelemzésben elő, meg a demokratikus tömegakarat erőszakosszentimentalizmusa és hozzánemértése, a sivár katasztrófa előttsírva lehet fakadni.

Mindenesetre a katasztrófa megvolt, s annak végzetes követ-kezményei sokkal többet követelnek, mint a Marshall-pénz, vagyapró népecskék hiúságának különböző "federációk" illúzióivalvaló kielégítése. A katasztrófa keserű következményei Versailleselkerülhetetlen likvidálásán kívül kemény szabályozást követel-nek a kontinentális élet számára, még akkor is, ha a szovjet ve-szélyt sikerülni fog egyszer felszámolni.

Európának ezek szerint nem az a dilemmája, hogy a szocia-lizmus szabályozottsága legyen-e az uralkodó forma, vagy a libe-rális demokrácia a maga kötetlenségével, mert kötetlenségről Eu-rópában aligha lehet szó. Európában az a dilemma, hogy az elke-rülhetetlen és egyetlen lehetőséget jelentő szabályozottság társa-

színvonala biztosítja — nehéz jövő várakozik. A szocializmus szabályozásitendenciájának előtérbe kerülése ezekben az államokban is rövidesen befog következni a "marxizmus, vagy nacionalizmus?" hamleti dilemmájávalegyütt.

317

dalmi formája, tehát a szocializmus, baloldali, vagyis marxista le-gyen-e vagy jobboldali, tehát nemzeti irányú?

Függetlenül a kérdés elvi és érzelmi vonatkozásaitól,, füg-getlenül az alacsonyabbrendű uralmának logikátlan és természet-ellenes voltától, a materializmusról alkotott véleménytől, a ke-reszténység fenyegetettségétől, nevelési szuggesztióktól, faji ön-tudattól, szimpátiától és antipatiától mi is hát a baloldali és jobb-oldali szocializmus közötti különbség lényege?

A kérdésre akkor tudunk legegyszerűbben és legvilágo-sabban felelni, ha előbb megállapítjuk, hogy mi az, ami a kettő-ben azonos.

Mindkét szocializmus lényege az alacsonyabb exisztenciáliskategóriákba tartozók életszínvonalának emelése egy szabályozottelosztás útján, az életszínvonal-különbség igazságtalansága felőlvallott meggyőződés alapján.

Ezt a célt a baloldali szocializmus azáltal véli és akarja elérni,hogy a magasabb osztályokat fizikai kényszerrel megfosztja aszínvonalkülönbözettől és annak eszközeitől és ezeket "szétoszt-ja" az alacsonyabb exisztenciális színvonalúak között, hogy ezál-tal "igazságosabb" állapot következzék be,

A baloldali szocializmus körülbelül száz évvel ezelőtt fogal-mazta meg ezt a célt, s ebből a célkitűzésből — az árú-közvetítésnek fizetett súlyos adó megszüntetése kivételével — azelmúlt száz év alatt meg is valósult c s a k n e m , minden, amibelőle reális, indokolt és megvalósítható. A száz évvel ezelőtti kétvéglet — látszólag legalább — korunkban valóban jelentős mér-tékben közelebb került egymáshoz, amennyiben a munkásszínvo-nal jelentékenyen közelebb került a szocialista "normához". Meg-szűnt az embertelen gyermekmunka, megszűnt a vasárnapi mun-ka, sőt legtöbb helyen megszűnt a szombati munka is, a munkaidőaz egykori napi 16-18 óráról napi nyolc órára szállt le, a munka-bér az egykori éhbérről emberséges órabérre emelkedett, a mun-kás lakás- és ruházati viszonyai elérték a követelhető normát. Atovábbi pretenciók alapja a tömegeknél már nem exisztenciális,hanem lélektani természetű, s mozgatója már legtöbb esetben nem

318

a nyomor többé,7 hanem egy bizonyos fajta, és nem mindenbenindokolt önérzet.

A száz év előtti program egyben maradt szinte teljesen si-kertelen. Abban, hogy a munkásság általános életszínvonal-javulása nem a kapitalizmus rovására következett be, hanem a"nem-felesleges” munkáskategória és a fogyasztók, az egykori"közép" rovására, amelynek életszínvonala mind financiális lé-nyegében, mind társadalmi külsőségeiben az általános emelke-déshez képest stagnált, ha nem süllyedt. Ennyit tehát elért a szo-cialista tendencia, s ezzel rendeltetését be is töltötte. Sőt, a konti-nentális export esélyeinek fokozatos megterhelésével és ezáltaltönkretételével már túl is ment rajta, mert addig-addig javítgatta a.munkás életszínvonalát, míg az munkanélkülivé nem lett. így,amit a szocializmus az európai társadalomból még esetleg kipré-selhet, már nem több, mint az elosztás nyerészkedő és fényűzőformájának kiküszöbölése s a még meglévő álló kapitalista va-gyon egyszeri és végleges elkobzása. S ez az, amit a bolsevizmusakar. De ha aztán ez megtörténik, akkor már nincs tovább, mintahogy Oroszországban sincs. Sőt, Oroszország még bolsevizmu-sával, géppisztolyaival és kirgizeivel eszközölhet rablókirándulá-sokat a Kapitalista Nyugatra és facsarhatja a vasfüggöny orszá-gainak szerencsétlen népeiből különböző ürügyekkel azt, amimég facsarható, de ha a kommunizmus az egész földön megvaló-sulna, már nem volna többé hová rabolni járni.

Nem tekintve azt, hogy a kontinentális vagyon egyszeri bir-tokbavételével megvalósított teljesen nivellált életszínvonal aligészrevehető javulást jelentene a legalacsonyabb kategória számáramég becsületes végrehajtás esetén is, ennek bekövetkezése ka-tasztrofális hatással lenne Európa és az egész emberiség jövőjére,fejlődésére, a kultúrára és civilizációra, az elitképződésre és hala-dásra, egyszóval az ember lényegesebbik részére a s z e l l e m -r e . És — mint az a vasfüggöny mögött kétségbeejtően látható —ezzel megkezdődnék a földrész emberi színvonalainak hanyatlása.Elitnek és életkörülményeknek l e n n i ü k k e l l , bizonyos

7 Ez a megállapítás természetesen csak a jelenlegi "gyarmatosítás"-on alapuló

állapotra vonatkozik. A gyarmati népek színvonalának emelkedése az eu-rópai munkás életszínvonalra fájdalmas hatással lesz.

319

állapot és színvonal után vágynunk kell és annak elérésére esé-lyünknek kell lennie, mert különben kihűl a társadalom motorja,az ambíció, és a vegetálás állapota következik be. De ettől füg-getlenül is, hogy minek kell egy intézményes és erőszakos nivel-lálás sorsának lennie, arra már e könyv első kötetének első feje-zeteiben rámutattunk.

A baloldali szocializmus végső lényegében tehát egy szegé-nyes éléskamra tartalmát akarja radikálisan szétosztani. Már pedigez nem sokat segít, mert ami egy magasabb életszínvonal elérésé-nek lehetőségét illeti, ezt a kontinensen a rendelkezésre álló ter-mékeny terület szabja meg.

Egy személy vegetatív szükségleteinek (élelmiszer, lakás, ru-házat biztosítására korunk technikai színvonalán Európában át-lagban mintegy 8000 négyzetméternyi mezőgazdasági termőte-rület és 3000 négyzetméter erdőterület szükséges. Ha ennyi esik akontinens mindenegyes lakójára, a vegetatív feltételek mindenkiszámára biztosítva vannak, csak igazságosan szét kell őket oszta-ni, ha nem esik ennyi, akkor nem segít semmiféle marxizmus. Azexisztenciális kérdés végső elemzésben területi kérdés, amit ex-porttevékenység enyhíthet, míg tart, de meg nem oldhat.

Már pedig Európában a szükséges termőterület már 150 évemég a vegetatív szükségletek kielégítésére sincs meg. A 150 esz-tendő technikai fejlődése imponáló eredményei8 ellenére semtudta a termelékenység fokozásával olyan mértékben és ütembenösszeszorítani az egy személy vegetatív szükségleteihez szüksé-ges termőterület nagyságát, mint amilyen ütemben a kontinens la-kossága szaporodott.

A marxista megoldás eredményeképpen Európát a keleti,ázsiai régi kultúrcentrumok sorsa fenyegeti, ahol a túltelítettségkövetkeztében már évezredekkel ezelőtt beállt a megmerevedésállapota. Ez fejlesztette ki a kasztrendszert, ez hozta létre a tömegnyomorúságos színvonalát, ebből bontakozott ki a lemondás eré-nyének buddhista világnézete, az elértéktelenedett élet iránti kö-zömbösség kollektív fáradtsága, amely a befelé fordulásbanigyekszik vigaszt találni. Ez kényszerítette ki a termőterület taka-

8 A mezőgazdasági termelékenység a 18. szd dereka óta körülbelül megnégysze-

reződött. Európa lakossága viszont ugyanezen idő alatt az ötszörösére nőtt.

320

rékos kezelését és a maximumig való kihasználását, amely a fo-lyók hátát használja lakásul és temetők helyett elégeti halottait,vagy a Hallgatás Tornyaiba helyezi őket a keselyűk számára,amelyek hallgatagon gubbasztanak a megmerevedett élet felett.

3.A jobboldali szocializmus alaplényege tulajdonképpen innen

indul ki, mert a nacionalizmus dinamikája ma már alapjában vévenem más, mint ösztönös menekülés a megmerevedés és az enyé-szet gubbasztó keselyűitől. Ez a szemlélet az exisztenciális kérdésés a fejlődő jövő problémáit joggal látja a területi terjeszkedés-ben, tragédiája és tévedése azonban, hogy csak nemzeti dimenzi-ókban gondolkodik, s a kétségtelen és nyomasztó p r o b l é m a ,amely európai probléma, számára csak nemzeti problémát jelent.A túltelítettség nyomásától való szabadulás tendenciája tehát úgyjut kifejezésre, hogy a saját népet, vagy fajt a többi népek, vagyfajok, főleg a szomszédok rovására akarja a túltelítettség követ-kezményeitől megszabadítani, vagyis mások szociális, vagy leg-alábbis politikai színvonalának süllyesztése árán akarja a saját népexisztenciális problémáját megoldani.

Bármelyik nemzeti imperializmusról legyen is szó a konti-nensen belül, akár össze van az kapcsolva szocializmussalprogramatikusan, akár nincs, annak önző és brutális lényege ab-ban domborodik ki Európában, hogy az egész európai Európa,vagy más kifejezéssel az egész Oroszországon kívüli Európa, ki-sebb-nagyobb és lényegtelen ingadozásokkal ugyan, de egyaránta túltelítettség állapotában van. Oroszország kivételével mindeneurópai állam lakosságának vagy éppencsak a vegetatív lét fenn-tartásához szükséges területminimum áll a rendelkezésére, vagy— és ez a nagyobbik rész — még az sem. A kulturális és civilizá-ciós, tehát "szellemi és kényelmi igények kontinentális exportnélkül Európában mindenütt fedezetlenek, sőt fedezetlenek többmint 50 millió ember számára a vegetatív szükségletek is.

Nézzük mit mond minderről egy összehasonlító táblázat azeurópai államok területi viszonyairól 12 évvel a versalllesi rende-zés után. A feldolgozás a nemzetközi statisztikai adatok alapjántörtént az 1932-1 állapot szerint, azért értéke csak hozzávetőleges.

321

Az egy személyre eső terület Európa országaiban:9

Ország szántó éslegelő

erdő együtt terméket-len ter.

összesen

négyzet méterekbenAusztria 6.830 — 4.950 + 11.780 1.300 13.080Belgium* 2.740 — 460 — 3.200 880 4.080Dánia 10.200 + 1.140 — 1L340 1.710 13.050Finnország 9.360 + 71.370 + 80.730 36-310 117.040Franciaor.* 10.200 + 2.510 — 12.710 570 13.280Hollandia* 3*720 — 460 — 4.180 590 4.770Magyaror. 8,850 + 1.200 — 10.050 900 10.950Nagy brit* 4.400 — 230 — 4.630 1.020 5.650Németor. 4.560 — 2.000 — 6.560 800 7.360Norvégia 3.710 — 28.600 + 32.310 92.100 124.410Olaszor.* 5.760 — 1.480 — 7.240 980 8.220Spanyolor.* 14.720 + 7,020 + 21.740 2.880 24.620Csehszlov. 6.500 — 3.420 + 9.920 570 10.490Jugoszlávia 11-870 + 4.520 + 16.390 4.600 20.990Lengyelor. 9.130 + 2.310 — 11,440 2.110 13.550Románia 10,730 + 4.520 + 15.250 3.140 18.390Szovjet 97.240 92.600 189.340 41.580 231.420

A táblázat jelentősen sokat mond. A 12 nem-szláv állam kö-zül mindössze egy van, ahol a lakosságnak tökéletesen elegendőtermőtalaj áll a rendelkezésére, és még négy másik olyan, amelynémi hiánnyal ugyan, de el tudja látni lakosságát. A lakosságszámára kiértékelve ez az arány még ijesztőbb, mert ez az öt ál-lam csupán mintegy 70 millió lelket jelent, viszont az ellátatlanilletőleg csak részben ellátott államok lakóinak száma 180 milliókörül van, s ebből gyarmatokkal csak mintegy 100 millió rendel-kezik — egyelőre. Az Oroszországon kívüli szlávokból viszontmindössze 10 millió szorul élelmiszer behozatalra, a többi ellá-tott.

Kontinentális átlagban az egy nem-szláv lélekre eső mező-gazdasági terület kerek számban 4800 négyzetméter, az erdőterü-let viszont 1400 négyzetméter körül mozog, ami annyit jelent,hogy Európa nem-szláv lakossága felerészben ellátatlan. 9 A *-gal jelölt államok gyarmatokkal rendelkező országok. A számok utáni po-

zitív (+) 111. negatív (—) előjelek elegendő, ill. elégtelen területmennyisé-get jelentenek.

322

Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk a mindenegyes oroszlélekre eső 97.240 négyzetméter mezőgazdasági és 92.600 négy-zetméter erdő termőterülettel, vagy akár— szlávokra átlagban —az egy szláv lélekre eső 76.000 négyzetméter mezőgazdasági és77.000 négyzetméter erdő termőterülettel — amely körülbelül 18-szorosa a nem-szlávokénak — csak akkor látjuk a gyarmatok el-vesztése esetén bekövetkező rettentő diszparitást a szlávok és anem-szlávok között.

Ez a diszparitás egy a priori állapot, az igaz, ez az állapotazonban már másfélszáz év óta kiált valaminő kiegyenlítés után.A teljesen szétesett és egy aktív és közös európai öntudatot telje-sen nélkülöző nyugati világ azonban erre 150 év alatt teljesenképtelen volt. Sőt, nemcsak, hogy képtelen volt, hanem a kétnyugati nagyhatalom partikuláris politikai érdekekből maga segí-tett két egymást követő háborúban ezt a diszparitást a szó szorosértelmében életveszélyessé növelni azzal, hogy egyetlen ember-öltő alatt egy millió négyzetkilométernél több nem-szláv szuvere-nitás alatt álló területet szláv szuverenitás, majd — másfélmillióratoldva a második világháború után — par excellence o r o s zszuverenitás kezére adott.

Hogy ez a tény a Nyugat számára a keleti féltekén levő Euró-pa-tartozékok ijesztően gyorsuló leválási folyamatát vonja magaután, ez a múlt szemrehányása. A Delcassé—Grey—Churchill—Roosevelt-féle orosz külpolitikai vonal végzetes elhibázottságátmajd csak a gyarmatvilág elvesztése után fogja igazán látni aszláv—nem-szláv területi diszparitás ijesztő tükrében a világ. Dehogy még ma sem a túlzsúfolt és fuldokló kontinensnek van im-perialista programja Oroszországgal szemben, hanem f o r -d í t v a , az a jelen katasztrófája, amely ott kezdődött, amikorNémetország szlávellenes imperialista szándékát vérbe fullasz-tották.

A kontinens tehát katasztrofálisan szegény lett és így vegeta-tív szükségleti cikkei a legkínosabb szabályozottsága elosztást kí-vánnak. A liberális-demokrácia kötetlenségét idehozni tehát,képtelen igyekezet.

Maradna ezek szerint a szocializmus. Viszont, ha a szocia-lizmusnak csak a két említett válfaja között van választás, ez aválasztás nehéz dolog, mert végső elemzésben, mint megoldást

323

ígérő elintézés, m i n d a k e t t ő zsákutcába jutott Európá-ban, mégpedig ugyanazon oknál fogva. S ez az ok, a rendelkezés-re álló terület elhatárolt volta. Az európai szociális nehézségekcsak Európa tágítása esetén volnának megoldhatók, hiszen —mint láttuk — az Oroszországon kívüli Európában a rendelkezés-re álló terület mennyisége mélyen a vegetatív minimum alatt van,s ennek közvetlen szociális és kulturális visszahatása a kontinen-tális export hirtelen visszaesése óta csak azért nem idézett előakut katasztrófát, mert a kontinens hiányzó jövedelmét tőkéjébőlpótolta.10 Ennek a tőkének tekintélyes részét elvitték azonban amásodik világháború súlyos költségei és pusztításai, meg a bolse-vista rablás.

Mindenesetre ha egy marxizmus számára már nem nagyonmaradt szétosztanivaló századunkban, egy csomó egymás ellenfeszülő nemzeti szocializmus a kontinentális társadalom belsőerejét paralizáló és emésztő erőt jelentene. És ezt az erőt vissza-fojtani éppen egy rettentő érzelmi katasztrófa után, hiú igyekezet-nek fog bizonyulni, mert okok szülik és táplálják, nem szándékok,azt nem is említve, hogy az egyes nemzettársadalmakon belülmindig lesz egy rész, amely a nacionalizmus feszültségét ébrentartja. És ezt ébren is kell tartani addig, míg bármely idegen fe-nyegető törekvés akár nacionalizmus, akár más elnevezés alattexisztálni fog, és ébren is fogják tartani mindazok a nemzetek,amelyeknek jogos követelnivalóik vannak. Márpedig ilyen jogoskövetelnivalók vannak és maradni fognak mindaddig, mígVersaillest ki nem törlik Európa múltjából.

A nacionalizmus elvetése lelki leszerelést jelentene, s alighafog olyan nemzet akadni, amely ezt elkezdené. A megalázott ésnyomorba és rabságba döntött nemzetek semmi esetre sem, mert arevans ösztöne örök és elpusztíthatatlan emberi alapvonás. Euró-pában, az adott veszélyes szituációban meg éppen, még ha a do-log természete mellett lehetséges volna is az ilyesmi, akkor semvolna szabad végrehajtani mindaddig, míg Európa katonai fenye-

10 Amennyiben az olvasót közelebbről érdekli ez a kérdés. Európa eladósodásá-

nak egyre gyorsuló üteméről meghökkentő számadatokat találhat a húszasévek közepétől az ötvenes évek kezdetéig terjedő negyedszázad alatti idő-ből származó pénzügyi jelentésekben.

324

getésnek van kitéve, s amíg egy egységes európai "kontinentaliz-mus" nem születik meg.

Íme, ezt i s jelenti az a kifejezés, hogy a jobboldalnak, a"harmadik Európának" néhány extrém túlzást leszámítva, igazavolt.

Végül pedig igaza volt a "jobboldali" blokkba tömörült Eu-rópának abban i s , hogy Középeurópa keleti részének versaillesi"szláv" formáját meg akarta változtatni, mert ez életkérdés voltnemcsak önmaga számára, hanem Európa nyugati fele számára is.

325

XVI. "HALOTT BETŰK"

1.Egy kollektív szerencsétlenségtől való rettegés lidércnyomá-

sa soha még oly fullasztóan nem nehezedett a világra, s benne el-sősorban Európára, mint ma. A 20. szd. tátongó sebeivel a törté-nelem egyetlen katasztrófája sem hasonlítható össze. Milliók ésszázmilliók teszik fel naponta a tépelődő és szorongó kérdést,hogy miért van ez így, s különösen a győztesek világa áll döbbentzavarral a győzelem logikájának érthetetlennek látszó és tragikuscsődje előtt: egy emberöltőn keresztül kétszer viseltek győzedel-mes keresztesháborút az "emberiség ellenségei", a "békebontók"ellen, a "háborús bűnösöket" ezrével hurcolták vesztőhelyre és tí-zezrével tették földönfutóvá, de a béke ügye rosszabbul áll, mintvalaha.

A megdöbbentő tény, hogy egy egész emberöltő sajtójáról ésgyőzelmes propagandájáról kezd kiderülni, hogy minden állítás-nak az ellenkezője az igaz, és egy mozgalmas kor egész politikaitevékenységéről válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy egy rosszulleplezett brutális önzés igazolatlan erőszakoskodásainál és erköl-csi jelszavak mögé rejtett tervszerű fosztogatásnál alig volt egyéb,többé már nem titkolható. És ez a megdöbbentő felismerés nem-csak egy kettős győzelemmel igazolt világ politikai hitét és véle-ményét értékeli át máról holnapra és nemcsak a morális alapotrántja ki két hajszolt generáció roppant erőfeszítései alól, haneméles és hideg fényt vet arra is, hogy hová lett egy 350 milliós ha-talmas egységből az önvédelemhez szükséges — erő.

Meg egy emberöltő sem futott le egészen az első világháborúbefejezése óta, Versailles deresedő nemzedékének utolsókohorszai egyre nyugtalanabb és egyre tétovázóbb lélekkel mégitt menetelnek köztünk, s máris kiderült, hogy a tízes és húszasévek politikai doktrináiból és tetteiből úgyszólva egy sem voltésszerű, őszinte és igaz, és Európa meggyötört népeinek "sohatöbbé háborút"-jára a történelem leglelkiismeretlenebb politikájakövetkezett.

326

Még egy emberöltő sem futott le egészen azóta, hogy azOroszországon kívüli Európa hatalma vitathatatlanul túlnyomóvolt az egész földgolyón, és ez az erő egységbe markolva katona-ilag is térdre kényszeríthette volna Oroszországot és Amerikátegyaránt, és három évtized elég volt arra, hogy ez a hatalmas erőteljesen semmivé váljék, olyannyira, hogy 350 millió európai em-ber sorsa, élete, szabadsága, boldogulása függ az oroszoktól, függaz amerikaiaktól, csak éppen magától a 350 millió európai em-bertől nem függ,

Ötven millió európai meghalt, hat millió a szó betű szerintiértelmében véve rabszolga-munkát végez ütlegek és rúgások fi-zetsége fejében és tíz millió hazáját és otthonát elveszítve keserűszívvel csavarog a földteke különböző pontjain a bolsevizmuspoklába taszított másfélszáz millió európairól nem is beszélve.

Mindezért az elmúlt három évtized politikája felelős, amelyazzal kezdődött, hogy Európa természetes rendjét és a fejlődés lo-gikáját felborította egy természetellenes status-quo erőszakolásaérdekében.

A két világháború közti húsz évet a Versaillesben. megtapo-sott népek meddő jajgatása töltötte fel. Hiába jelentek meg egy-más után önálló és intelligens és magános szellemek tisztességesés figyelemreméltó írásai, aggódó és emberséges emberek egészsora hiába rángatta kétségbeesetten a vészharang kötelét, nem voltsemmi eredmény. Jött a második világháború, és ugyanaz megyannak befejezése óta is. Egy rettentő hazugság és egy rettentő té-vedés fojtogató szövevényeiben vergődik az egész úgynevezettnyugati politika, és ez az immár három évtizedes vergődés Euró-pa pusztulása maga.

A béke- és egyéb szerződések kocsideréknyi tömege jött létreez alatt a tragikus harminc esztendő alatt, mind-mind szánalmastoldozás-foldozás a nyomorúságos alapmű egyre szaporodó repe-désein, s az alapművet mégis, tűz, víz, pusztulás, hullahegyek,háború és csillagászati összegekre rúgó költségek ellenére is, ma-kacsul tartják.

A második világháború után XII. Pius pápa "halott betűk"-nek nevezte a békeszerződéseket, és a pápai frázis éppolyan tö-mör és tartalmas, mint amennyire megdöbbentően mély és igaz,amit mond, hiszen "halott betűk" nem csupán negatív hatástalan-

327

ságukban halottak, hanem abban is, hogy pozitív hullamérget istartalmaznak, s bomlásuk termékei azok, amik a háború és pusz-tulás járványait hozták az emberiségre.

S mindebben az a legkétségbeejtőbb, hogy bár a világ na-gyobbrészt tisztességes és jóindulatú emberekből áll, akik egyen-kint és külön-külön elvileg bűnnek és érzelmileg elviselhetetlen-nek tartanak minden jogtalanságot és igazságtalanságot, összessé-gükben makacsul nem akarják tudomásul venni, hogy az úgyne-vezett legyőzött népekkel szemben a pillanat szabadságában éslehetőségében elkövetett önbíráskodás jogtalan, igazságtalan éselviselhetetlen, és ez új és új háborúba hajszol bűnöst, ártatlantegyaránt, és hogy a vért, a pusztulást és szerencsétlenséget nemegyes népek hajlamai és harci kedve idézik elő, amint azt az iga-zában felelős előző győztesek saját hibájuk belátása helyett olyanszívesen hiszik el és hitetnek el mindenegyes új háború kitörése-kor, hanem az emberiség szervezetét inficiáló hullaméreg, a mél-tatlankodás és a meg nem értés gyorsan osztódó baktérumai, ami-ket a békeszerződések "halott betűi" árasztanak magukból.

Mert van-e még vajon gondolkodó fő, tiszta szív és egészsé-ges judicium, amely ne volna tisztában azzal, hogy a második vi-lágháború borzalmait végső elemzésben a párizskörnyéki békékhalott betűiből áradó hullaméreg idézte elő? Van-e még vajonvalaki, aki nem látja, hogy a második világháborúhoz okot és le-hetőséget egyaránt az első adott? És a harmadikhoz a második?Van-e még vajon valaki, aki a szorongó jelen fullasztó atmoszfé-rájának sárga ködei mögött még midig nem ismeri fel Versaillesádáz vonásait? Van-e hát még politikus, vagy történész, aki a lá-zas Európa aggasztó kórtörténetét nem Briand, Clemenceau,Wilson, Lloyd George, Massaryk, Benes és társaik vérfoltosoperálóasztalainál kezdi el? Ki nem látja a tévedések és hazugsá-gok három évtizedes szillogizmusát a versaillesi bosszú, félelemés mohóság sivár negatívuma és a feltartóztathatatlanul közeledőatomháború szörnyű nihilizmusa mögött?

Hiszen az "egyetlen világ” az "One World" kora van, amintWendell Willkie írja, s a konfliktusok mindig világháborúkkáválnak. És minden új háborúért a helyzet urai a felelősek, a hely-zet urai pedig mindig az előző háború győztesei, hiszen a helyze-tet ők teremtik meg.

328

Ezt meg kell állapítanunk, mikor feljegyezzük, hogy a máso-dik világháború után, amely Versailles miatt tört ki, ésKözépeurópában tört ki, a Középeurópára vonatkozó p á r i z s ibéke újra megismételte Versailles rendezését. És amikor ezt felje-gyezzük, e lapok Következtetéseinek summázásaképpen mégegyszer össze kell foglalnunk mindazt, amit Versailles jelent,hogy tisztán láthassuk, hogy miért fog bekövetkezni a harmadikvilágháború, Jodl német vezérezredes kifejezésével élve, mint "azÁmen a templomban", és miért kell ez elé 350 millió ember rop-pant erőt jelentő tömegének védtelenül, lefegyverzetten és szo-rongva néznie...

2.A Földközi-tengerre törekvő Oroszország által pénzelt pán-

szláv mozgalom egyik szerb nemzetiségű ügynöke két revolver-lövéssel megöli az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét ésfeleségét. A kettős gyilkosság a szerbek által inaugurált politikaimerényletek hosszú sorára teszi fel a koronát, s a teljes joggal fel-háborodott Monarchia részéről egy, a szerb pánszlávizmus titkosterrorszervezetét véglegesen felszámolni akaró kis lokális háborúkészül. A nagy protektor azonban, Oroszország, szövetségeseinektudtával, beavatkozik, és ezzel a háborús bányaléggel feltöltötteurópai atmoszféra lángralobban. A küzdelemben a háborút ki-robbantó pánszláv gondolat teljes katonai vereséget szenved, sőt apánszlávizmus nagy hatalmi rezervoárja átmenetileg összeomlik,hogy a romokból egy új támadó forma bontakozzék ki. A háborút,amely egyre inkább azzá válik, ami legfőbb és priori lényege volt:angol-német mérkőzéssé, a nyugati hatalmak számára nyeri megaz Egyesült Államok beavatkozása. A győzelemnek azonban épp-úgy nincs valaminő egységes vezéreszméje, mint a háborúnaksem volt, s így a győztesek nem tudnak vele mit kezdeni. A németnép létezésével szemben csak egy brutális imperialista programesetén lehetne valamit csinálni, az imperializmus bűnével azon-ban a németek vannak megvádolva, így hát Középeurópa keletifelét törik össze és dobják oda háborús zsoldként a pánszláv gon-dolatnak. Közép- és Keleteurópában és a Balkánon Oroszországmellett vérből, vasból, könnyekből és hazugságból öt szláv állam

329

új és diadalmas szláv világa épül fel, de nem nyugat számára,mert a Versaillesi halott betűk mögül lassan és fokozatosan fel-magasodik a szláv ember sarlós és kalapácsos problémája. Ver-sailles és a "sarló és kalapács" életveszélyes összefüggése ellenvégülis fellázadnak a legyőzöttek. A győztes nyugat Versailles ésa sarló és kalapács mellé áll, a lázadást leverik, Középeurópa ke-leti részét az újabb háború újabb zsoldjaként most már Oroszor-szágnak dobják oda, s ezzel a lidércnyomás, amit az első húsz év-ben csak a legyőzöttek éreztek, általános európai átokká nő.

Az utolsó három évtized történetének ez a kvintesszenciája,az ezt kísérő tettek és elméletek csak az önzés, a mohóság és alelkiismeretlenség állomásai.

A "béke biztosítására" megalázták és kifosztották Németor-szágot. A megalázásból nacionalizmus, a szegénységből szocia-lizmus lett, s a kettő kézfogásából: háború.

A "béke biztosítására" megsemmisítették a germánimeperializmus hátvédjének tekintett osztrák császárságot. Ron-csainak német részét a germán, szláv részét a szláv imperializmusigényelte ki, s a kettő ellentétéből kibontakozó eredmény: háború.

A "béke biztosítására" földarabolták és ötféle osztották amagyar királyságot, s ezzel az oroszellenes magyar szupremáciátoroszbarát szláv szétesettséggel cserélték ki a Földközi-tengerfelé vezető orosz útvonal legfontosabb szakaszán. A következ-mény, hogy a végzetesen legyöngített magyarság germán jársza-lagra kerül a szláv fenyegetés miatt, s így előáll egy önmagát kö-zömbösítő, belsőleg szétesett Kárpát-tér, egy ellensúly nélkül ma-radt Balkán, egy politikai és katonai hátvéd nélküli Lengyelor-szág, tehát egy tehetetlen vákuum Kelet- és Nyugateurópa között,amely passzív színterévé válik a germán-szláv, majd a hitleri im-perializmus bukása után az angolszász-szláv érdekellentéteknek, sennek eredménye újra: háború. És az exisztenciális végveszélybejutott magyarság politikai ösztöne éppúgy hiába reagált minderreazonnal és a leghevesebben, mint ahogy hiábavalónak bizonyul-tak a német kritika vésztjósló feldolgozásai is. A Középeurópaörök lényegét, természetét, rendeltetését és jelentőségét Kelet ésNyugat között immár egy évezred óta a legkényesebb európaiposztról figyelő magyar nyugtalanság és a német aggodalomkomplikált igazságait kezdő kis népek primitivizmusának és túl-

330

tengő önbizalmának erőszakos lármája hurrogta le. A német jele-ket az európai béke ellen készülő merényletnek, a magyar vész-jeleket revizionista propagandának rágalmazták el, s aKözépeurópa-gondolatnak egy harminc esztendős Golgotha sorána keresztrefeszítésig kellett elvánszorognia, és egy borzalmas ka-tasztrófa fenyegetésének kellett a világra nehezednie, hogy kide-rüljenek a tévedések és napvilágra kerüljenek a hazugságok.

Likvidálták a német császárságot és sorsára hagytak a cáriz-must, mert azt hitték, hogy a német császár és az orosz cár eltűné-se az imperializmus halálát fogja jelenteni. A császárság helyettjött azonban a "harmadik birodalom", a cárizmus helyett a Szov-jet, II. Vilmos helyett jött Hitler, II. Miklós helyett Sztálin, és ki-derült, hogy ez még rosszabb, mert az imperialista veszély mégnagyobb lett. És ki fog derülni, hogy Hitler és Sztálin világánakesetleges kiégetése után is meglesz, mert a háborúkat okok szülik,és ki fog derülni, hogy egy 80 milliós nép marad akkor is, ha le-verik és szét szaggatják. Kiderült az is, hogy ha imperializmushoznem is, de élethez a németeknek is joguk van, s hogy a rablás ak-kor is rablás marad, ha büntetésnek keresztelik is el.

Az is kiderült, hogy a francia securíté és az angol szupremá-cia nem az egyetlen akceptábilis szempont, bármennyire is fontosez a franciáknak és az angoloknak, és hogy nem is csak a politikaiszempontok akceptábilisak, és az is kiderült, hogy az első számúközellenség nem Hitler volt, hanem Roosevelt barátja, Sztálin. Ésaz is kiderült, hogy mindaddig, míg Oroszország exisztál, a német"militarizmusra", bármilyen kellemetlen is a léte, szükség van.Márpedig a nagy Oroszország, akárhány felé is szaggatják, meg-marad, egyszerűen azért, mert — összetartozik.

Likvidálták a Habsburgok 115 éves császárságát, mert az"rozoga" volt, mert az "nemzetiségi múzeum" volt, mert az "né-metbarát" volt, és mert 23 milliónyi szláv nem volt vele megelé-gedve. Megcsinálták helyette a kisantantot, s kiderült, hogy azmég rozogább, hogy annak államai is "nemzetiségi múzeumok", shogy, mint a billegő deszkán csúszkáló tehetetlen súlytöbblet,mindig a pillanatnyilag erősebb imperializmus nyomását növelik.Kiderült, hogy az osztrák császárság nem veszélyeztette, hanemvédte és konzerválta a benne élő népek életét, amelyeknek elége-detlensége és panaszkodása telhetetlenséget jelentett és

331

európaellenes volt, és szentimentális ambícióknál és burkolt fajíimperializmusnál egyéb alapjuk nem volt. Sőt kiderült az a furadolog is, hogy az osztrák császárságból és a magyar királyságbólösszetevődött Monarchia egységére és antiruszianizmusára ma-guknak a kis nyugati szláv népeknek is nagy szükségük volna. Éskiderült az is, hogy a Monarchia keretében élő osztrák nép sokkalkevésbé érzékeny a germanizmussal szemben, mint amegkopasztott kis köztársaság népe, amelynek így geopolitikaihelyzeténél és gazdasági strutúrájánál fogva okvetlenül egy na-gyobb egységhez kell zárkóznia, éppúgy, mint a kis Csehország-nak. És ez a nagyobb egység, a Monarchia nemlétében, vagy Né-metország, vagy a Szovjetunió.

A Monarchia szétrobbantásán túlmenően likvidálták a ma-gyarok "tarthatatlan" nemzetiségi királyságát is, mert az apró né-pek exisztenciális léte veszélyben forgott a "tűrhetetlen magyarnacionalizmus" irtó hadjárata miatt. A világ nem vette észre, hogyMagyarország 6.5, vagy a magyar királyság 10 millió idegen-ajkújának puszta léte a legcsattanósabb cáfolata volt ennek az ál-lításnak, akkor, amikor az amerikai bevándorló már a másodikgenerációban elveszíti nemzeti nyelvét s a harmadikban meg fajikülönállását is, egy természetes folyamat során, az állam, vagy azállamalkotó nép és kultúra minden tudatos törekvése, vagy igé-nye, vagy éppen "zsarnoksága" nélkül.

Aztán rendre kiderült, hogy a népek önrendelkezési jogánakwilsoni doktrínája szemérmetlen ürügy volt csupán a legyőzőttektönkretételére, mert a háromnegyedrészben német lakosságúElszász-Lotharingiát az etnikai elvet sutbadobva "történelmi jo-gon" csatolták vissza Franciaországhoz, a saját sorsa felőli intéz-kedéshez az osztrák népnek nem volt "önrendelkezési joga", mertez a jog sértette volna a győztesek érdekeit, négy millió idegenuralom alá kergetett magyarnak szintén nem volt önrendelkezésijoga, mert 1.700.000 szlovák "nép" volt, de négy millió magyarnem volt az. És az is kiderült, hogy a wilsoni doktrína amúgyisgyakorlati képtelenség, mert az adott történelmi, földrajzi és gaz-dasági egységek feldarabolása az európai mozaikot még tarkábbáteszi és növeli a nagy imperializmusok vadászterületét. Kiderült,hogy a kis népecskék faji, nyelvi és érzelmi szempontjai igenisjelentéktelenebbek a történelmi logikánál, a földrajzi ténynél és a

332

gazdasági követelményeknél. Az is kiderült, hogy egy bonyolulttelepülésű területet nemzetiségi szempontok szerint igazságosanfelosztani nem lehet, mert lám egy nemzetiségi állam helyett négymásik jön létre, s míg a régi legalább történelmi, földrajzi és gaz-dasági erők természetes és logikus képződménye volt olyan belsőkohézióval, amely egy ezeréves fennmaradás fényes bizonyítéká-ra tud rámutatni, addig a három új létrejöttének egyetlen alapjaegy éppoly jól megszervezett, mint amilyen tág lelkiismeretű pro-paganda, s az első külpolitikai földrengés legelső lökésére mind ahárom szétesett. Kiderül az is, hogy a tízes évek Magyarországá-nak népességi problémáját úgy szemlélni, mint 12 millió magyararányát 10 millió nem-magyarhoz, laboratóriumban előállítottoptikai csalódás volt a világ számára, mert mint államrendezésiprobléma igenis nem 10 millió "nem-magyar", hanem 3,5 millióhorvát és szlavón, 2,5 millió román, 1,7 millió szlovák, l milliószerb, 800.000 német és félmillió ruthén hat állam felé tendálóegyenkinti jelentéktelensége állt k ü l ö n - k ü l ö n és egyéniigényeivel a 12 milliós e g y s é g e s államalkotó massza mesz-sze túlnyomó többségével szemben, és ezt a 12 milliós népet amaga egységében és egészében tették jövőjében és életképességé-ben tönkre északon 1,7 millió szlovák, keleten 2,5 millió román,és délen l millió szerb kedvéért.1 Ez a tény. Minden egyéb sta-tisztikai zsonglorködés volt csupán.

Az a bosszantóan sok apróság meg, ami a szennyes kis csalá-sok és hazugságok zaklató és fárasztó tömegéről kiderült, szintemár nem is érdekes, és csak arra jó, hogy a világ lássa, hogy mi-lyen műhelyekben készül és mennyit ér a propaganda,

Az, hogy nyelvi és nemzeti szempontokra való hivatkozássala versaillesi békecsinálók kése hatalmas nemzeti és még hatalma-sabb vegyeslakosságú területeket hasítottak le a legyőzött népektulajdonából a "győztesek" javára, éppannyira közismert és unal-mas igazság, mint amilyen ízléstelen ennek a ténynek az ellen-mondása az "etnikai" elvvel, vagy amilyen fura az a helyzet, ami-be a rajtakapott román propaganda jutott azáltal, hogy, míg egy-felől azzal sírta tele a világot, hogy a két millió románt a magyar

1 A horvát-szlavón tartomány elcsatolása csak annyiban érintette a magyarokat,

hogy az kapcsolta össze Magyarországot egyetlen tengeri kikötőjével.

333

türelmetlenség és zsarnokság miatt a pusztulás végveszélye fe-nyegeti ha az elviselhetetlen magyar államkeretből ki nem men-tik, másfelől azt bizonygatta, hogy ugyanezek a románokKeletmagyarországban az egykori Dácia nevű római provincia la-kóinak utódai, akik hat viharos népvándorláskori évszázad utánelkövetkező ezer esztendős magyar zsarnokság "végveszélye" el-lenére is csodálatosan fennmaradtak, sőt két és fél millióra szapo-rodtak fel akkor, amikor a zsarnok magyarok csak két millióigvitték ugyanezen a területen ezer év alatt. De semmivel sem ízlé-sesebb, hogy a szlovákok eleinte azt állították, hogy ők csehek,most meg azt állítják, hogy ők nem csehek, hogy a horvátok és aszlovének eleinte azt állították, hogy a szerbek nekik testvéreik,most meg azt állítják, hogy nem testvéreik, hogy a csehek an-nakidején azzal a megokolással kérték a Csehországtól nem keve-sebb, mint 600 kilométerre fekvő Kárpátalját, hogy a ruthén "test-véreket" megóvják a magyar "kommunizmustól" huszonöt évvelkésőbb viszont önként ajánlották fel őket az orosz bolsevizmus-nak,2 avagy hogy a zsákmányosztáskor azt állítottákVersaillesben, hogy van "csehszlovák" nép, meg "jugoszláv" népholott egyik sincs, meg, hogy a csehek békés, türelmes és demok-ratikus nép, pedig türelmetlen és brutális nacionalisták, akik azösszlakosság több, mint 25 %-át kitevő nem "csehszlovákot" ker-gették ki azokról a területekről, amelyekről huszonöt évvel azelőttazt állították, hogy ott csehek meg szlovákok laknak, és így to-vább, így festenek tehát egy negyedszázaddal később a versaillesihalott betűk igazságai, noha a maguk idejében egy fél világ tap-solt elégedetten hozzájuk.

Ezeken az apró és szenvedő érdekelteken kívül legfeljebbmég a becsület és az igazság kigúnyolt eszméit sértő részletekenfelül azonban kontinentális következményekkel járó és katasztro-fális jelentőségű elvi tévedései is napvilágra kerültek a versaillesi"halott betűknek".

2 Massaryk Tamás azzal az indoklással kérte és kapta meg ezt az északkeleti

magyar területet, hogy az gátként szolgáljon az orosz és a magyar kommu-nizmus között, Benes Eduárd viszont ezzel plántálta be a bolsevizmust Eu-rópa legbolsevista-ellenesebb területére.

334

Bebizonyosodott, hogy a győztesek csoportjában a győzelemellenére sincs mindenkinek és mindenben automatikusan és szük-ségképpen igaza nemcsak morális értelemben, hanem politikaiszempontból sem, és a győzelem automatikusan hulló gyümölcseilegtöbb nemzet számára nemcsak meg nem érdemeltek, hanemáltalános politikai szempontból károsak is, éppúgy, mint ahogy alegyőzőitek koalíciójában sem minden nép feltétlenül hibás, s ki-fosztása nemcsak igazságtalan, hanem célszerűtlen is.

A páros, vagy kis koalíciók által vívott magánháborúk koraúgy látszik lejárt. A világháborúk csaknem az egész emberiségetmozgósítják, s az óriási szövetségi rendszerek kiterjedettsége ma-gával vonja, hogy az elvek és érdekek harcába kalandor és op-portunista népek kerülnek bele, akik sokkal kevesebbet javítanaka háborús esélyeken a küzdelem idején, mint amennyire súlyos-bítják a békealkotás feladatait a küzdelem után. A később, a harctulajdonképpeni eldőlte után belépők, a tétjüket a baj esetén sze-mérmetlenül visszahúzók, a győztesek oldalára 12 óra előtt 5perccel átalló árulók ezek, akik zsákmányosztáskor a legmohób-bak, legarcátlanabbak és legkegyetlenebbek, akik eltorzítják a bé-ke intenciókat, megnehezítik a békealkotást, elviselhetetlenné te-szik a békeművet és előidézik az új háborút.

Ezeknek nem a modus vivendi és a megbékélés a fontos, ha-nem a zsákmány, ezek a szerencsétlenségnek nem mérsékelői,hanem vámszedői, ezek nem a megértést igyekeznek megterem-teni, hanem a félreértést állandósítani. Ezt az egyre általánosabbáváló politikai "stílust" nem jutalmazni kellene, hanem törvényen,kívül helyezni, hisz ennek alacsony-rendűsége még akkor is nyil-vánvaló, ha ezt a "győztesek" kategóriájához tartozók követik el.

De bebizonyosodott Versailles tanulságai alapján az is, hogyaz egyes népek és az egyes területek politikai lényegességét ésközérdekű jelentőségét nem az határozza meg, hogy egy háborúlikvidálásakor a győzők, vagy a legyőzöttek csoportjába tartoz-nak-e, hanem állandó jellegű szempontok és vonatkozások ereje,egy bizonyos és pillanatnyi háborús eredménytől független ap r i o r i fajsúly, és ennek figyelmen kívül hagyása nemcsakhamis és természetellenes, hanem veszélyes eredményt is teremt.Mert a lényegtelen alá rendelt lényeges, vagy a hangsúlynakhangsúlytalan pontra helyezése perverz állapot, hibás eredményt

335

ad, és a háborús pszichózis színházi lámpáinak kialvása után be-álló normális és igazi nappali fényben az obskúrus politikai se-gédszínész népek "győztesi" maszkja groteszkül és inzultuskénthat gyakorlatilag és érzelmileg egyaránt, és automatikusan indítjael a fejlődést a következő háború felé.

Ha most aztán a fenti rövid elvi analízisnek a végére odail-leszti a judicium Algier és Francia-Marokkó önrendelkezési jo-gért harcoló és francia fegyverek, francia akasztófák és franciainternálótáborok által sanyargatott népét, Írország, Kenya, India,Délafrika vagy Ciprus önrendelkezési jogért harcoló és angolfegyverek, angol akasztófák, angol internálótáborok által sanyar-gatott népeit, Horvátország és Szlavónia önrendelkezési jogértharcoló és szerb fegyverek, szerb akasztófák, szerb internálótá-borok által sanyargatott népét, Erdély önrendelkezési jogért har-coló és román fegyverek, román akasztófák, román internálótá-borok által sanyargatott népét, Észak-Magyarország önrendelke-zési jogért harcoló és cseh fegyverek, cseh akasztófák, cseh inter-nálótáborok által sanyargatott népét, akkor teljes lesz a kép arról,hogy a versaillesi rendezés nem csupán tévedés volt, hanem an-nak "elvi" alapja, a "népek önrendelkezési jogának" meghirdetettdoktrínája egyszerűen csak cinikus ürügy volt, amellyel ugyan-ezek a franciák, angolok, csehek, románok, szerbek szétvertékKözépeurópa régi rendjét, bírói tógában törve pálcát egy olyan"zsarnokság" felett, amely összehasonlíthatatlanul liberálisabb éstürelmesebb volt, mint az övék és amely kisebbségeivel szembensem tömegmészárlásokat, sem akasztófákat, sem internálótáboro-kat nem alkalmazott soha.

Megrendítő szemérmetlenség és cinizmus jut kifejezésre ab-ban, hogy az u.n. önrendelkezési jogért harcoló algieri, marokkóiarab, vagy az ír, az egyiptomi, a mau-mau, vagy a ciprusi szabad-ságharcos aljas és gyáva "terrorista" a francia és angol interpretá-cióban, aki francia vagy angol birodalmi integritás ellen törve sa-ját jelentőségénél és szentimentális vágyainál összehasonlíthatat-lanul nagyobb és fontosabb egységek életfontosságú érdekei ellentámad, de egy emberöltővel ezelőtt a cseh, a szlovák, a szerb pro-pagandista és merénylő nem volt aljas és gyáva terrorista, hanema nyugati hatalmak dédelgetett pártfogoltja és egy hatvan milliósbirodalom integritásának és vitális érdekeinek védelme összeha-

336

sonlíthatatlanul jelentéktelenebb népek és vágyak kártevése ellen— zsarnokság volt, amit tűrni nem lehetett. Ma az angolok, afranciák, az amerikaiak kormányait és sajtóját egyaránt szenve-délyes együttérzéssel foglalkoztatja a Gulf Akaba kérdése, mert akétmilliós kis Izraelnek "vitális" érdeke, hogy Földközi-tengerikikötőin kívül az Indiai-óceánra is legyen tengeri kijárása, de egyemberöltővel ezelőtt ugyanezeket a hatalmakat teljesen hidegenhagyta az a tény, hogy nem egy kétmilliós, hanem tizenkét milliósnépnek Európa szívében sokkal vitálisabb érdeke lett volna, hogyegyetlen, roppant költséggel kiépített tengeri kikötője, Fiume,megmaradjon és egyetlen kiútja a Földközi-tengerre, az Adriai-tenger szabadsága számára biztosítva legyen, és mégis, mindenteketória nélkül egyetlen tollvonással elvették tőle és odaadtak atengerrel teljesen körülövezett Olaszországnak, amelynek semmide semmi szüksége nem volt rá. Egy hetven milliós hatalom testétugyanis ketté lehetett vágni, hogy a lengyeleknek korridorjuk le-gyen a danzigi kikötőhöz, de igazában még meg sem született Ju-goszlávia nyugati peremén nem lehetett egy magyar folyosót léte-síteni Fiúméhoz, mert a szerbek még a Magyarországból Fiúmébavezető vonaltól nyugatra, a Balkánon kívül még Középeurópábóla történelmi Ausztriából is kellett egy darab, és a 25 milliós Kár-pát-medence vitális érdeke nem nyomott annyit a tengerek fon-tosságával ugyancsak tisztában levő angolok és franciákjudiciumának mérlegén, mint a három milliós kis szerb állammohósága,

3.A fontos és jelentékeny legyőzöttek húsz évvel későbbi láza-

dása a fentiekben összefoglalt tényállás ellen teljesen logikus,teljesen érthető és teljesen jogosult is. Mindaz, ami német és oszt-rák és magyar részről húsz évvel később történt, és ami kizárólagaz angol és francia magatartás következtében dagadt világháború-vá, Versaillesben jött létre, és a németek, az osztrákok, a magya-rok akarata ellenére jött létre.

Versailles világa a logika és a tények rettentő erejével fordultszembe, amikor a második világháborúban szembeszállt ezzel alázadással, és nem a lázadásba, hanem ebbe a szembefordulásba

337

pusztult bele Magyarországon és Bulgárián kívül Lengyelország,Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyaránt, hiszen ezekneka területeknek népe hasonlíthatatlanul rosszabb sorsban van ma,mint volt Versailles előtt, s nem vitás, hogy Versailles n é l k ü lnem jutott volna ebbe a sorsba. Sőt, a szembefordulásba a franciagyarmatbirodalom is belepusztul és a brit birodalom is belepusz-tul, kezdve magán a Brit Commonwealthot összetartóval az első,soha ki nem heverhető csapást, amikor nem vették észre, hogy eztaz Osztrák-Magyar Monarchiát szétbontó elvet nem lehet csupánKözépeurópára és a Balkánra lokalizálni, ez szét fog folyni azegész világon és fundamentumában fogja megtámadni és szétfogja porlasztani az összes gyarmatbirodalmakat.

Mindezeken felül azonban belepusztult a második világhábo-rúba a Versailles-komplexum maga is, mégpedig nemcsak abbanaz értelemben, hogy katonailag nem sikerült megvédeni, mert azegy a versaillesi csoporton kívülálló hatalom imperializmusnakzsákmánya lett, hanem abban az értelemben is, hogy egy aversaillesi csoporton kívülálló hatalom zsákmánya lett volna ak-kor is, ha a háború nemet győzelemmel végződik. Logikailag fel-tétlenül hibás és etikailag feltétlenül rosszhiszemű versaillesi mű-nek egyszerűen n e m v o l t e s é l y e .

Versailles tehát nem csupán tényeiben, hanem mint feltevés,mint elgondolás, mint koncepció bukott meg, s a különböző fede-rációs és restaurációs tervek nem mások, mint ennek a bukásnakrezignált és kapkodó beismerése most, miután ennek a koncepci-ónak "megvédésére" olyan irtózatos mennyiségű emberéletet éspénzt és munkát és szenvedést fecsérelt rá Európa.

A tények és körülmények fentiekben összefoglalt gyilkos lo-gikája éppúgy, mint az a sok szégyenletes ellenmondás, amin azimmár lezárult véres és keserű emberöltő rajtakapta Versaillesszellemileg és erkölcsileg egyaránt harmadrangú megalkotóit, an-nak a sok mindennek a listájához tartozik, ami kiderültVersaíllesről, arról a Versaillesről, amelynek kritikája nem az1939 őszén eldördült első német puskával kezdődött el, hanemmár húsz évvel hamarább.

A középeurópai helyzet gyulladásos és üszkösödő sebe azegész Európára jelentett veszélyt, s kontinentális fontossága aszláv-bolsevista veszély tükrében most már mindenki által ijesztő

338

élességgel látható. S lám, a győztesek világa egy negyedszázaddalkésőbb, a párizsi békeasztal mellett mégis, másodszor is megis-mételte Versailles véres baklövését, sőt még meg is tetézte azt.

A német szövetségi rendszerbe tartozó kisállamokat "háborúsbűnösök"-nek nyilvánították és súlyosan megbüntették Hitler ésChurchill háborújáért, és azért, mert Versailles intézkedései kö-vetkeztében teljesen kiszolgáltatva és védtelenül a német túlnyo-móság szférájában, kicsik és gyengék voltak ahhoz, hogy képeseklegyenek távol tartani magukat a nagyhatalmak körülöttük vihar-zó háborújától. Németországot magát azonban, megint csupánmegalázták, de nem büntették meg, mert nem képesek megbün-tetni, és nem is fogják megbüntetni. A kis Magyarország nyomo-rult népére 600 millió dollár sarcot róttak ki azért, mert Németor-szág és Oroszország között fekszik, és ebben a helyzetben a kétfél közül valamelyikhez csatlakoznia k e l l e t t . A német népezzel szemben Marshall-segély formájában hatszáz milliót ésújabb hatszáz milliót kap. A kis nemzeteket a bolsevizmus rab-szolgaságába taszították Jaltában, a németeket, az olaszokat fegy-veresen v é d i k ez elöl.

Az első világháborút lezáró békealkotó tevékenységnekmeghirdetett politikai vezéreszméje volt: a népek önrendelkezésijoga. A második világháború likvidálásának vezéreszméje nempolitikai, hanem jogi formába öntött erkölcsi eszme: a háborúsfelelősség büntetőjogi formája, amelyet népek ellen éppúgy al-kalmaztak, mint személyek ellen, s a győzelem korlátlanságábanéppúgy visszaélt vele a lelkiismeretlenség, az alacsonyrendűségés az önzés, mint Wilson doktrínájával azelőtt. Az első világhábo-rú után nem azt keresték, ki a hibás, a meghirdetett program Eu-rópa igazságos újrarendezése és a biztonság eszméje volt. A má-sodik világháború után a perdöntő kérdés az volt, hogy ki a bűnöss a meghirdetett program az u.n. Atlantic Charterben lefektetettemberi jogok uralmának biztosítása. Ennélfogva soha még olyanostobán és igazságtalanul nem rendezték Európát, mint az elsővilágháború után, és soha az emberiség szomorú története folya-mán még olyan hallatlan tömegben nem sértették meg az emberijogokat, mint a második likvidálásakor.

Hogy hol van mindebben a logika, az embernek tulajdonítottész, tisztesség és igazság, azt nincs ember a földön, aki meg tudná

339

magyarázni, éppúgy, mint ahogy nincs ember a földön, aki tagad-ni merné, hogy az emberi elme és szív ezen megdöbbentő eltéve-lyedéseit kétszer egymásután ugyanazok a győztesek követték el.

A véres katasztrófa óta, amelyhez Versaillesnek elkerülhe-tetlenül el kell jutnia, immár több, mint egy évtized eltelt, s ez azévtized volt az európai történetnek talán legmeddőbb évtizede.

Ez a meddő évtized nemhogy valaminő megoldást, hanemmég egy elfogadható tervet, de még egy becsületesen megfogal-mazott új elvet sem volt képes létrehozni sem a kilátástalan euró-pai jövő, sem a szétzúzott és tönkretett Középeurópa számára.

A legyőzötteknek ebben a meddő világban nincsen szavuk, AHelyzet Urainak, a győzteseknek viszont nincsen — gondolatuk.Az, ami eddig Középeurópa jövendőjét illetőleg, főleg Versailleshaszonélvezőinek köreiből felmerült, nem volt egyéb, mint Ver-sailles prolongálására irányuló sunyi igyekezet.

Középeurópa szétszabdaltságának kontinentális veszélyessé-ge nyilvánvaló. Viszont bármilyen federációs, vagy konfederációsmegoldás is nem egyéb, mint ennek a szét-szabdaltságnak konokés alattomos fenntartására irányuló igyekezet.

Becsületes szándéknak, erkölcsi bátorságnak a legkisebb jelétsem lehetett ez alatt a meddő évtized alatt tapasztalni annak a ki-mondására, hogy a versaillesi épületet pedig, mint tarthatatlantlegmélyebb alapjáig le kell bontani és annak újrarendeződéséhezmeg kell engedni a földrajzi és történelmi erők szabad érvénye-sülését, mert külső politikai akarat nem rendezheti. Ezt a teretcsak emberen felülálló erők megfellebbezhetetlen parancsa ren-dezheti helyesen, tartósan és egészségesen.

Ennek az egyszerű igazságnak a felismerését két világpoliti-kai csőd után és egy meddő évtized végén semmi jel nem mutatja.

Az első világháború utáni rendezés automatikus következ-ményei a németség karjaiba taszítottak egy csomó kis nemzetet, smikor aztán ezeknek magatartása a német nyomás szerint alakult,legázolták őket érte. A második világháború politikájának auto-matikus következményei a Szovjet karjaiba taszítottak mindenkétségbeesett harcuk és tiltakozásuk ellenére egy csomó kis nem-zetet. Vajon mi fog ezekkel történni, ha magatartásuk most megmajd az orosz nyomás szerint fog alakulni? Vajon megint legá-zolják-e őket, börtönökbe és akasztóiakra hurcolják-e vezetőiket

340

egy változás esetén, vagy eljön majd végre a nagy szláv győzel-met jelentő kollektív merényletnek, Versaillesnek teljes és mara-déktalan felszámolása, és ezzel az egyetlen lehetséges kontinen-tális program: a túlzsúfolt nem-szláv Európa tágítása kelet felé? ...

341

XVII. "MINT AZ ÁMEN A TEMPLOMBAN"

A fenti szavak egy tragikus sorsú német katona szavai. Jodlvezérezredes fejezte ki ezzel a harmadik világháború elkerülhe-tetlen bekövetkezését Nürnberg megbocsáthatatlan akasztófái ár-nyékában. Ezek a szavak ugyanolyan híressé fognak válni, mintFoch marsall emlékezetes megjegyzése a versaillesi békeművelkapcsolatban.

A helyzet, amit a második világháború létrehozott, átmeneti.Annak érzi a változást egyre elkeseredettebben váró 130 milliórabszolgaságba taszított ember az u.n. vasfüggöny mögött, annakérzi tíz millió hontalan egyre növekvő idegessége, annak érzinyolcvan millió német méltatlankodása, annak érzi a megállítha-tatlan font és dollár inflációt egyre nyugtalanabbul figyelő angol-szász világ, annak érzi a túlnépesedéstől fuldokló Japán, annakérzik a koreaiak, annak érzik az arabok, annak érzi az egyelőremég a vasfüggöny innenső oldalán élő Európa szorongása, annakérzi minden politikus és minden generális, annak érzi az egészgondolkodó világ a háború lezáródása óta eltelt tizenkét esztendőután is. Az átmenetiség egy kollektív várakozásban nyilvánulmeg, és ez a várakozás évről-évre elviselhetetlenebb.

Két minden fázisában hibás és hazug világháború értelmetlengyőzelme következtében a harmadik elkerülhetetlen.

Mintha csak a harmincas évek utolsó évei tértek volna vissza,egyre többet és egyre idegesebben írnak, beszélnek, tanácskoznaka béke fenntartásáról, különösképpen azok a "békeszerető" kate-góriák, amelyek 1914 és 1939 Egyiptom megrohanását meg semközelítő arányú és fontosságú konfliktusait világháborúkká fo-kozták fel annakidején.

Forradalmak lángolnak fel hol Bogotában, hol Buenos Aires-ben, hol Kenyában, hol Cyprusban, hol Algierben, hol Sziámban,hol Poznanban, hol Budapesten. A háború gyep-tüzei egymásutánizzanak fel a föld különböző pontjain. S mindezt fenyegetően kí-séri az időről-időre felrobbantott nuclear-bombák tompa menny-dörgése. Valami készül, valami közeledik, mint az Ámen azimádság végén …

342

1.Már az első világháború kimenetele is hibás, természetellenes

és ezért elviselhetetlen helyzetet teremtett, kiváltképpen Európá-ban. A gyógyulás természetes folyamatának erőszakos megaka-dályozása, sőt a lassan helyreálló eredeti statusquo makacs ésostoba visszaállítása a versaillesi formába a második világháborúborzalmas árán a helyzetet aztán katasztrofálissá súlyosbította.

Az első világháborúval létrehozott és a másodikkal felhatvá-nyozott válság lényege a hibás, brutális és éppenezért tarthatatlanterületi rendezéseken kívül, sőt fölül, két, az utolsó emberöltő so-rán igazolt megállapításban foglalható össze.

Az egyik az, hogy mindkét háború kapcsán elveket mondtakki és helyeztek azonnal érvénybe a fegyveres kényszer alatt állólegyőzöttekkel szemben, mikor ezek az "elvek" a győztesek rová-sára kezdtek hatni, azonnal megtagadták ezeknek az elveknek ér-vényét, csalódást, felháborodást, megvetést váltva ki ezzel azok-ban a nemzetekben, amelyeket ezek az "elvek" sújtottak.1

1 Az első világháború eredményeképpen tönkretett nemzetek fiainak éppúgy,

mint minden tisztességes gondolkodású embernek számára megrázkódta-tást jelentett, hogy akkor, amikor az angol Lloyd George. Seaton Watson,Wickham Steed, a francia Tardieu, Clemenceau, a cseh Massaryk, Benes, aromán Titulescu, a szerb Pasics és társaik a népek önrendelkezési jogánakkeresztes lovagjaiként szerepeltek a világközvélemény előtt, az ír deValera, az egyiptomi Zaghlui, az indiai Gandhi, az arab Abd el Krim, aszlovák Hlinka, az ugyancsak szlovák Tuka, mint nemzetük önrendelkezésijogának harcosai éppúgy az "önrendelkezési jog" protagonista nemzeteinekszámító angolok, illetőleg franciák, illetőleg csehek börtöneiben sínylődikaz első világháborút követő évek során, számtalan más sorstársukkalegyütt, mint ahogyan a horvát önrendelkezési jog apostolát nyílt parlamentiülésen lövik agyon a szerbek, a szlovák önrendelkezés megvalósítójátakasztófára hurcolják a csehek, akik mellesleg milliókat kergetnek el a len-gyelekkel együtt azokról a területekről, amiket negyedszázaddal előbbkaptak Versaillesben ajándékba, a cyprusi önrendelkezési jog apostolát de-portáljak az angolok, az északafrikai önrendelkezési küzdelem öt vezetőjétegy közönséges gangszter-fogással repülőgépről rabolják el és börtönzik bea franciák a második világháborút követő időkben, az önrendelkezési jogkövetelői számára felállított lengyelországi, csehországi, romániai, jugo-szláviai, cyprusi, algieri, kenyai akasztófák, börtönök, koncentrációs tábo-rok Versaillest számonkérő megrendítő számáról, vagy az 1956 őszi ma-

343

Az elvnek fogalomalkotó lényege az, hogy általános érvényű.Az elvek nem tesznek különbséget győztesek és legyőzőitek kö-zött, az elvek fittyet hánynak az érdekeknek, s ha a politikábanbizonyos hatalmak érvényesítik őket másokkal szemben, önma-gukkal szemben azonban nem engedik őket érvényesíteni, akkoraz elvek megbuknak és velük bukik minden, amit rájuk építettek.Nos mind az első, mind a második világháború kapcsán felállítottelvek megbuktak, és maguk az elveket kimondó győztes hatalmakbuktatták meg őket, akár a "népek önrendelkezési jogának, " agyőztesek által meghirdetett és a legyőzöttek rovására azonnal ér-vénybehelyezett elvéről, akár a "háborúért való büntetőjogi fele-lősségnek" ugyancsak a győztesek által meghirdetett s a legyő-zöttek rovására ugyancsak azonnal érvénybehelyezett elvéről vanszó.

Azzal, hogy az "önrendelkezéshez való jog" elvének érvényétmegtagadták a birodalmi németséggel újra egyesülni akaró auszt-riai németségtől a húszas években, a függetlenséget követelőírektől, indiaiaktól, egyiptomiaktól ugyan-abban az időben, hogymegtagadták a nemzeti keretbe való visszatérést a Lengyelor-szágba bekebelezett németeknek, a Csehszlovákiába bekebelezettszudéta-németeknek, a Csehszlovákiába, Romániába, Jugoszlávi-ába bekebelezett magyaroknak, a negyvenes években, azzal, hogymegtagadták ezt a jogot a függetlenségre törekvő szlovákoktól,horvátoktól, ukránoktól a második világháború után azzal, hogy anagyhatalmak visszakényszerítették őket akaratuk ellenére és azönrendelkezéshez való jog flagráns megsértésével azokba az ál-lamkeretekbe, amelyekben nem kívántak élni, azzal, hogy megta-gadják az önrendelkezéshez való jogot a cyprusiaktól, azalgieriektöl, a kenyaiaktól, a palesztiniai araboktól, azzal, hogyfegyveresen gázolják le a magyarok önrendelkezési jogát, az ön-rendelkezési jog, mint érvényes politikai elv megbukott Az oro-szok, az angolok, a franciák, a csehek, a lengyelek, a románok, azizraeliták, a szerbek buktatták meg,

Azzal, hogy a háborúért való büntetőjogi felelősség elvétnem érvényesítették a Magyarországot fegyverrel legázoló

gyar forradalmat vérbetaposó orosz brutalitás világot felháborító emberte-lenségéről nem is beszélve.

344

Oroszország kormányával, az Egyiptomot fegyverrel legázolóAnglia, Franciaország és Izrael kormányával, azzal, hogy a ma-gyarországi, romániai, jugoszláviai, lengyelországi bulgáriai, ke-nyai, cyprusi, algieri, tibeti embertelenségek, akasztófák, börtö-nök, koncentrációs táborok büntetlenül maradnak, a háborúért ésaz emberiség ellen elkövetett bűntettekért való büntetőjogi fele-lősség elve bukott meg, és ugyancsak az oroszok, az angolok, afranciák, az izraeliták, a csehek, a románok, a szerbek buktattákmeg.

A válság lényegének egyik felét ez adja.A válság lényegét összefoglaló másik megállapítás az, hogy

mindkét világháború után olyan politikai rendezést hajtottak vég-re főleg Európában, amelyek territoriális elhibázottságukon, ter-ritoriális igazságtalanságukon és territoriális tarthatatlanságukonmessze túlmenően, Európa fennmaradásához elengedhetet lenkontinentális maximákkal állanak kiegyenlíthetetlen ellentétben.

A két háború után végrehajtott európai politikai rendezés akontinens pusztulásával egyenlő. Nem azért, mert ezek a rendezé-sek bizonyos népekre katasztrofálisak, hanem azért, mert ezekkatasztrofálisak a kontinens egyetemére is. A Versaillesben vég-rehajtott, majd egy negyedszázaddal később Párizsban megismé-telt Európa-rendezés Európa öngyilkossága volt.

Európa fennmaradásának 20. szd-i feltételei között háromolyan van, amelyek mindenike a logika legteljesebb értelmébenconditio sine qua non. Ezek politikai maximák a kontinens szá-mára s ha ezt felismeri a nyugateurópai világ, a kontinensnek, né-peinek és annak a szubstanciának, amit az Európa szó kifejez,élete biztosivá van. Ha nem, néhány haldokló évtized után Euró-pának vége.

Az első európai maxima azon a történelmi tényen alapul,hogy a kontinens, a maga expressis verbis "európai" lényegében,lelkében és formájában immár több, mint száz éve szláv fenyege-tés alatt áll nemzeti elemeiben éppúgy, mint kollektív egészében.

Az orosz birodalom "konstantinápolyi", meg "balkáni" poli-tikája éppúgy az angol Európa, az osztrák-magyar Európa, tehát anem-szláv Európa elleni tendencia volt a múlt század másodikfelében és a századfordulón, mint ahogyan a nem-szlávKeletközépeurópa lerombolása és helyette a szláv Lettország, Lit-

345

vánia, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia felépítése is anem-szláv magyarok, a nem-szláv osztrákok, a nem-szláv néme-tek, a nem-szláv olaszok elleni politikai attitűd volt. A nem-szlávnémetek, a nem-szláv magyarok, a nem-szláv osztrákok, a nem-szláv olaszok elleni attidüd volt az orosz birodalom háborús ésháborúvégi magatartása is, és ha Versailles eredményeképpen 10millió nem-szláv került szláv szuverenitás alá, a Párizsban meg-ismételt Versailles eredménye 50 millió szláv kézre adott nem-szláv lett. Versailles még csak 100.000 négyzetkilométer nem-szláv lakosságú területet adott szláv kézre, Párizs azonban meg-tízszerezte ezt. A két világháború szláv politikája azért irányult azOsztrák-Magyar Monarchia, a Német Birodalom, majd Olaszor-szág ellen, mert ezek feküdtek a szláv célok és szláv érdekek ha-tárán. Ma, ezeknek a lenyelése után a változatlanul orosz irányításalatt álló szláv politika már az angolok, a franciák, a spanyolok, anorvégek, szóval Európa nyugatabbra fekvő elemei ellen irányul.Mindenesetre az Osztrák-Magyar Monarchia, vagy a Német Biro-dalom éppúgy nem-szláv volt és éppúgy E u r ó p a volt 1914-19-ben, vagy 1939-45-ben, mint ahogy Anglia, Franciaország,Spanyolország azok ma.

A folyamat történelmi állomásait még csak nem is szükségesismertetni. Tökéletesen elég szemügyre venni a folyamat félel-metesen nyugat felé haladó eredményeit a maguk következetesegymásutánjának két világháborús fázisában ahhoz, hogy tisztánkitűnjék, hogy "szláv" politika van. Immár egy évszázada van.Márpedig ha van szláv politika, szláv terjeszkedés, szláv imperia-lizmus, a maga orosz, lengyel, cseh, szerb elemeiből összeróva,akkor akármelyik része is Európának a közvetlen és pillanatnyicél, ez a "szláv" attitűd szükségképpen a "nem-szláv" ellen irá-nyul. A "pánszlávizmus", mint szó, fogalom és program éppúgykizárja és megkülönbözteti a '"nem-szlávot", mint a ''szláv" maga,ami "szlávra" és "nem-szlávra" osztja Európát. Hiába mondják aszlávok és hiszik a nem-szlávok, hogy a pánszlávizmus elmúlt. Apánszlávizmus nem múlt el, hanem egyszerűen befejezte felada-tát, amikor a különböző szláv kategóriákban politikailag tudato-sította azt, ami bennük közös, s ami megkülönbözteti őket azok-tól, akikben ez a "közös" nincs meg.

346

Mindebből kiindulva az első európai maxima az, hogy a"szláv" és "nem-szláv" Európa között az utolsó emberöltő soránbeállt s a nem-szláv világra nézve életveszélyes területi diszpari-tást, bármibe kerül is ez, meg kell szüntetni. A második világhá-ború befejezése óta Európa 11.4 millió négyzetkilométernyi terü-letéből 7.4 millió négyzetkilométer, tehát az egész kontinensk é t h a r m a d része van 220 millió európai szláv szuverenitásaalatt, amikor 355 millió európai nem-szlávnak immár csak 4 mil-lió négyzetkilométernyi területe maradt.

És ezt a nem sok jót ígérő diszparitást még csak nem is a fel-sorolt számadatok2 ijesztő aránya teszi elsősorban félelmetessé,hanem két további körülmény.

Az egyik azt hogy Európa lakosságának élelmezési területei— a kontinens táplálására hivatott nagy keletközépeurópai éskeleteurópai mezőgazdasági régiók — teljesen és kizárólagosanszláv ellenőrzés alá kerültek a kontinens fejlődésének éppen ab-ban a válságos fázisában, amikor az európai népek egymás utánveszítik el azokat a tengerentúli területeket, amelyek a túlnépese-dett kontinenst másfélszáz éven át táplálták. Ha a két világháborúáltal létrehozott jelenlegi helyzetben változás be nem áll, egyetlenemberöltő múlva Európa 400 milliós nem-szláv lakosának betevőfalatja Moszkva és New York kényétől-kedvétől fog függni, vagypedig legalább 200 millió nem-szlávnak el kell hagynia a konti-nenst.3 2 Európai orosz birtok 5.5 millió négyzetkm. Nem orosz, de szláv birtok 900.000

négyzetkm. Közvetlen orosz katonai megszállás alatt áll már 12 év óta650.000 négyzetkm.-nyi nem-szláv lakosságú terület, orosz "befolyás" alattáll továbbá 400.000 négyzetkm.-nyi nem-szláv terület. Mindez együttesen7.45 millió négyzetkm.-t jelent Európában. Mindezeken felül orosz szuve-renitás alatt áll Ázsiából 13.5 millió négyzetkm.-nyi terület, s ez egymagá-ban nagyobb, mint az egész Európa.

3 Ha valaki egy pillantást vet Észak- és Délamerika, Délafrika és Ausztrália eu-rópai eredetű lakosságára, amely több, mint 250 milliót tesz ki, képet al-kothat arról, hogy milyen arányokban kényszerült Európa latin, germán ésangol-szász lakossága elhagyni a kontinenst, akkor, amikor Európa egészkeleti fele még ma is gyér lakosságú, az Uralon túli tér meg éppen csaknemlakatlan. A tény, hogy Európa nem-szláv népfeleslegei nem keleti iránybanszorítottak helyet maguknak saját kontinensükön — ami logikus történelmifolyamat lett volna —, hanem nyugat felé, az óceánokon túlra hátráltak,végzetessé vált a kontinens nem-szláv jellegére.

347

Az első alternatíva teljes kiszolgáltatottságot és alárendeltsé-get jósol annak a kontinensnek, amely a fehér emberiség bölcsőjétjelenti, és amely negyven évvel ezelőtt még kétségbevonhatatla-nul ura és irányítója volt a világnak és két végletekig hajszolt ésm i n d e n á r o n kivívott katonai győzelem egyenes követ-kezményeképpen züllött le Európán kívüli kategóriák függvényé-vé, a második alternatíva meg azt jelenti, hogy az évszázadokraellátott szlávság nemcsak területben és hatalomban, hanem lét-számban is el fogja nyomni és szláv szupremácia alá fogja vonniaz eredetileg nem-szláv jellegű és semmi esetre sem szláv alkotá-sú kontinenst, beleértve azt a két nyugateurópai nemzetet is,amelyek a szlávság elé emelt európai gátak4 kétszer egymásutántörtént felszakításáért és Európa jelenlegi nagy tragédiájáért fele-lősek.

A másik körülmény az, hogy az európai Európa másfélezeréves határát és védővonalát jelentő Keletközépeurópa és a Balkán— nagyjából a 20. és 30. hosszúsági körök által bezárt sáv—,amelynek 1918-ig minden lényeges része nem-szláv szuverenitásalatt állott, szláv szuverenitás alá került egy olyan időben, amikoraz Európát mindenkor fenyegető keleti veszély megjelenési for-mája éppen — szláv lett.

E sorok írója tudatosan, és jól megalapozott véleménye sze-rint jogosultan használja a "szláv" szót az "orosz" helyett A"szláv" nyolcvan százalékban "oroszt" jelent. A félelmetes orosztérhódítás nem csupán a második világháború következménye. Afélelmetes orosz térhódítás a két világháború e g y ü t t e seredménye, márpedig a kétségtelenül jól végrehajtott szláv munkaelső felét nem az oroszok végezték. Minden átépítésnek nélkülöz-hetetlenül rombolás az előfeltétele, s az orosz imperializmuskeletközépeurópai épülete számára a többi szlávok bontották le azelőző épület falait. A jelenlegi orosz imperializmus komor és fe-nyegető épülete éppúgy dicséri Palacky, Massaryk, Benes,Hlinka, Pasics és a többiek munkáját, mint Gorcsakovét és Sztáli-nét. Az eredmény tehát bármennyire is "orosz" a megjelenésiformája ma, és bármennyire is vannak ennek az eredménynekszláv — főleg lengyel — áldozatai is, par excellence s z l á v 4 Az Osztrák-Magyar Monarchia, majd Németország.

348

eredmény, amely a nem-szláv Észtország, a nem-szlávKeletnémetország, a nem-szláv Románia, a nem-szláv Magyaror-szág lenyelése által és lenyelése ó t a par excellence a "nem-szlávra" hat.

A nem-szláv Európára ható veszély tehát s z l á v veszély,mind történelmi, mind európai értelemben akkor is, ha ez a sajátmunkájuk elől elmenekült cseh, vagy lengyel, vagy szerb, vagyukrán emigránsoknak nem tetszik. S aki ezt nem hajlandó e sorokírójának elhinni, vessen egy pillantást a lengyel, a cseh, a jugo-szláv határokra, vagy az ukrán vágyak és tervek Európa szívéignyúló térképeire. Sem a lengyelek, sem a csehek, sem a szerbek,sem az ukránok nem oroszok. Ellenben szlávok. Az oroszokkalegyütt.

Mindezekből önként következik Európa fennmaradásának el-ső számú politikai maximája, s ez az, hogy azt a másfélmilliónégyzetkilométert, amit a nem-szláv szuverenitás birtokállomá-nyából Versailles, majd Párizs könnyelmű embereinekhozzánemértése huszonöt év alatt elherdált, minden áron és min-den körülmények között vissza kell szerezni.5

A második kontinentális maxima az elsőnek automatikusfolyamánya és ezt az a szükségképiség fogalmazza meg, hogy amár száz éve orosz fenyegetés alatt álló és még századokig oroszfenyegetés alatt maradó nem-szláv Európának olyan falak mögöttélnie, amelynek kapuját szlávok őrzik, képtelen és veszélyes álla-pot. Márpedig Keletközépeurópa és a Balkán politikai karaktere aversaillesi rendezés óta szláv, sőt a második világháború óta

5 Sőt, ez tulajdonképpen nem is elegendő a kontinens jövőjének bebiztosítására.

Igazában a szláv - nem-szláv birtokállomány arányát össze kellene hangol-ni a szláv—nem-szláv lélekszám arányával. És motiválja bár a császáriNémetország", vagy a Harmadik Birodalom külpolitikáját akárhogyan isegy kontinentális dimenziókban gondolkodni képtelen politikai céliroda-lom, tény volt, és tény marad, hogy a német expanziós politika nem nyu-gati, hanem keleti irányú. A "Drang nach Osten"-ben kifejezett külpolitikaiprogram német felismerés és annyira teljesen bennefekszik a kontinens jö-vőjének legfontosabb politikai maximáját jelentő vonalban, mint amennyi-re végzetesen kontinensellenes a német igyekezetet kétszer is elbuktatóNyugateurópa attitűdje mind antigermán, mind pedig szlávbarát aspektu-saiban. Egy kelet felé terjeszkedő Németország a nem-szláv Európa szűkbirtokállományának tágítását jelentette volna.

349

orosz, Lengyelország nyugati irányba való eltolása és Trieszt ju-goszláv kézre juttatása óta ez a szláv politikai jelleg félelmetesutat tett meg nyugat felé még földrajzi értelemben is.

Középeurópa és Kelet-Balkán orosz kézre kerülése logikusfolytatása volt a tér politikai értelemben vett "elszlávosításnak",hiszen a keletközépeurópai és balkáni szlávság az orosz imperia-lizmus nyugati és földközi-tengeri előőrse már a gorcsakovi kül-politika óta, és az marad a jövőben is, még ha nem is akarna azlenni, egyszerűen azért, mert túlméretezett politikai ambíciókhozmindenkor rá lehet szorulva az oroszokra. Ez a szlávság részben,vagy egészben esetleg lehet antibolsevista és lehet Szovjet-ellenesma, de orosz-ellenes nem lehet és nem is lesz soha. Márpedig abolsevizmus történelmi értelemben csak átmeneti állapot, amelyvagy elviselhetővé szelídül, vagy elbukik. Mindenesetre az oroszbirodalom természetes és logikus védője és fegyvere aközépeurópai és balkáni szlávságnak a nem-szláv világgal szem-ben s az orosz birodalmat megsemmisíteni nem lehet. Legjobbesetben is csak a bolsevizmust lehet megsemmisíteni, ennekmegtörténte azonban az egyetlen meglevő szakadékot tömné be akeleti nagyhatalom és a középeurópai és balkáni szlávság között.Ha a keletközépeurópai és balkáni szlávság politikai szuperi-oritása ebben a térben a bolsevizmus összeomlása után is megma-radna, ez a szlávság, az orosz világ 200 milliós erejével a hátamögött, vagy esetleg éppen egy orosz irányítású szláv federáció-ban, olyan parancsoló tényező lenne, amely politikailag állandóanterrorizálhatná és terrorizálná is a nem-szláv Európát. Ezt aszuperioris helyzetet tehát vagy likvidálja a nem-szláv Európa,vagy engedelmeskednie kell neki. Ha Keletközépeurópa és a Bal-kán szláv politikai jellege megmarad, a nem-szláv Európa szuve-renitása megszűnt.

Ezek szerint Keletközépeurópát és a Balkánt nemcsak azorosz megszállás és közvetlen nyomás alól kell felszabadítani,hanem meg kell szüntetni ebben a térben az orosz imperializmuspolitikai (és katonai) esélyeit is. Már pedig ezeket az esélyeket aközépeurópai és balkáni szlávság domináló politikai helyzetenyújtja. Keletközépeurópa és a Balkán abszolút függetlenségeminden szláv nyomástól olyan feltétel, amellyel a nyugati világbiztonsága, békéje, félelem nélküli élete és jövője áll, vagy bukik.

350

Keletközépeurópa és a Balkán abszolút függetlenségét min-den szláv nyomástól csak egy erős német birodalom képes bizto-sítani, és ez az a pont ahonnan Európa harmadik politikaimaximája elindul.

A harmadik európai maxima az, hogy a kontinensnek újraegy Moszkvától, New Yorktól egyaránt független, saját központú,autonóm és öncélú kategóriává kell válnia, mert ha nem lesz az,vagy Amerikának, vagy Ázsiának válik függvényévé, vagy eset-leg éppen kettéosztják "befolyási" zónákra, mint az gyakorlatilagmár meg is történt. Állandósulás esetén mindez annyit jelentene,hogy a világ legsűrűbben lakott kontinense két idegen kontinensimperializmusainak játéklabdájává és jövendő kontinentális hábo-rúk borzalmas sorsot és örök bizonytalanságot jelentő hadszínte-révé válna. Vajon van-e a második világháború után egy évtized-del még gondolkodó európai fő, amely nem látja, hogy EurópaAmerika és Oroszország számára valójában nem egyéb, mint sajátbiztonságuk problémája?

Európa ma egy önvédelmére képtelenné nyomorított passzívföldterület, amelynek sorsát két rajta kívüli akarat kombinációjaszabja meg.

Mindez, ha az európai Európa a maga 350 millió lakosávalönálló földrész akar maradni, így nem maradhat. Európának kon-tinentális szuverenitását vissza kell szereznie. Háromszázötvenmillió európai élete, sorsa, akarata és biztonsága nem függhet sem150 millió amerikaitól, sem 200 millió orosztól.

Egy autonóm Európa önvédelmét semmi esetre sem biztosít-hatja sem a perifériális elhelyezkedésű és egyébként is rohamosanhanyatló Franciaország, sem a kontinenstől földrajzilag leválasz-tott Anglia, nemcsak azért nem, mert a két világháború bebizo-nyította, hogy adekvát ellenfelekkel szemben katonailag mind akettő inferioris, hanem azért sem, mert a kontinentális védekezésfeladatai nem az Atlanti-óceán partjain vannak adva, hanem akontinens keletén. Az autonóm Európa főerejét és bázisát csak aközponti elhelyezkedésű és nagy ütőerejű nyolcvan milliós né-metség jelentheti. Egy autonóm és potens Európa helyreállításá-nak első lépése tehát a német erő és politikai hatalom restauráci-ója kell, hogy legyen. Hogy ez a kontinentális maxima megsem-misítő bírálatot jelent két németellenes világháború egész politi-

351

kájára, az más kérdés. Ezeken a lapokon bőségesen kimutattuk,hogy mindkét katonai győzelem politikai elvesztésének logikusoka az volt, hogy a két európai konfliktusból "világháborút" csi-nálni nem lett volna szabad. Ha egy természetes erőegység legyű-réséhez az egész világot mozgósítani kell, akkor a győzelem ter-mészetellenes, pillanatnyi eredményei is azok, és egyébként isolyan drága, hogy annyit a "győzelem" nem érhet még.

A németséget egy csonka-szuverenitás állapotában és szét-szaggatva tartósan megtartani amúgy sem lehet, mert ezt a világegyik leghatalmasabb, legtehetségesebb és a föld egyik legna-gyobb geopolitikai fajsúlyú területét birtokló népe egyszerűennem tűrné, mint ahogy az első világháború utáni intézkedéseketsem tűrte. Egy második német lázadás a megduplázottVersaillesért felelős nyugati hatalmak ellen a fenyegető Kelet ár-nyékában, a nyugati világra nézve a végpusztulást jelentené.

A németséget tehát nem lehet terrorizálni. A németséggel,akár tetszik ez, akár nem, egyezkedni kell. Különösen abban akollektív veszélyben, amibe a világot a második világháborúsgyőzelem juttatta. Más szavakkal a kontinens jövője és biztonságacsak a németekkel e g y ü t t e s e n biztosítható. Egy tragikusemberöltő fennhéjázó és minden pontjában hibás politikája utánvégre valóban kezdenek ennek a felismerésnek jelei mutatkozni, sha a nyugati politikai gondolkodásban beállt ezen forradalmiváltozás nem is képes visszaadni a két világháború tüzében és akét háború-vég esztelen gyűlöletében elégetett európai vagyont,de talán megmenti azt, ami a harmadik után még megmarad.

Ha az európai autonómia helyreállításának első elengedhe-tetlen lépése a németség kontinentális helyzetének restaurációja,ennek a restaurációnak viszont megvannak a maga elkerülhetetlenfeltételei. És ezek a feltételek még csak nem is kizárólag "német"feltételek. Ezek a közös európai jövő kontinentális feltételei. Ésezek között a feltételek között egyetlen egy sincs olyan, amely nelenne kiegyenlíthetetlen ellentétben a megkettőzött Versailles el-veivel, eszméivel és intézkedéseivel,

352

2.Amikor a két világháborúban meghirdetett, a legyőzöttekkel

szemben azonnal érvénybehelyezett, de a győztesek által megta-gadott elvek cinizmusában, valamint Európa politikaimaximáinak a két békeműhöz való viszonyában megjelöltük jele-nünk válságának két legfőbb okát, az egyben a versaillesi, jaltai,potsdami és párizsi politikai alkotások bírálatának végső summá-zása is volt. Aki mármost a szemle végén a konklúzió levonásáravállalkozik, az előtt nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy a szo-rongató kontinentális tények és az elkerülhetetlen kontinentáliskövetelmények közötti konfliktus olyan mély és olyan súlyos,hogy azt háború nélkül, méghozzá győztes háború nélkül rendeznilehetetlen. Az európai jövő fentiekben fejtegetett maximáinak ér-vényre juttatása drasztikus operációt jelent, Versaillesnek és kö-vetkezményeinek kioperálását Európa beteg testéből. Márpedig ezcsak egy háborúvég erővákuumában volna lehetséges, mint ahogya versaillesi, majd később a jaltai, potsdami, párizsi operáció iscsak egy háborút követő erővákuumban volt lehetséges a múltbanis. S egy harmadik világháború okának felvázolása után, ez a kö-rülmény elnagyolt körvonalakban már megjelöli a célt is.

Egy harmadik világháború és az első kettő között az a mér-hetetlen különbség, hogy ennek van kontinentális oka is, konti-nentális célja is, ennélfogva kontinentális programja is. Az elsőkettőnek nem volt. Az első kettőnek csak ürügyei voltak. Az elsőkettővel csak a szláv imperializmusnak voltak céljai.

Az első világháború tragikus, véres és értelmetlen komple-xumából politikailag igazolható és történelmileg mérhető okaegyedül annak a katonai expedíciónak volt, amellyel az Osztrák-Magyar Monarchia végre fel akarta számolni azt az egyre veszé-lyesebbé és egyre merészebbé váló szubverzív tevékenységet,amely a birodalom integritására, 55 millió ember békéjére, biz-tonságára és jólétére tört, amely akkor már kémkedések, lazítá-sok, rágalmazások, gyalázkodások és merényletek formájábanhosszú évtizedek óta folyt. Hogy ez a tevékenység, amely kilencfegyveres merénylet végén egy nagyhatalom trónörökösének ésfeleségének meggyilkolásában kulminált, valóban ellenséges voltszándékában és valóban életveszélyes volt a birodalomra méretei-

353

ben, azt a Versaillesben készült középeurópai és balkáni térképmegmutatta a világnak. A Monarchia lépésének tehát volt elégsé-ges oka és volt értelmes célja is. Sőt a szlávizmus katasztrofális ésmegdöbbentő fejlődésének mai stádiumában remélhetőleg már azis nyilvánvaló, hogy az ok nemcsupán osztrák-magyar, hanemkontinentális érdekeket is sértett és a cél nem csupán osztrák-magyar, hanem kontinentális érdekeket is szolgált.

Minden egyéb, ami a Monarchia elkerülhetetlen lépéseu t á n a többi hatalmak részéről történt, s ami az egyszerű bal-káni expedíciót világháborúvá szélesítette, nélkülözte az elégsé-ges okot, s mivel nélkülözte az elégséges európai okot, nélkülözteaz európai célt is, hiszen a németekkel szembeni düh és félté-kenység attitűdjei Elszász-Lotharingiával együtt sem érték meg aszázadrészét sem annak, amibe az első világháború a nyugati ha-talmaknak került. S a céltalanság programnélkülisége nyújtotta azeuróparomboló esélyt a szlávoknak.

A második világháborút illetően pontosan ugyanez a helyzet.A nyugati világ részéről oka, a gyűlölet, a féltékenység és a bosz-szú alantas motívumain kívül ennek sem volt. Oka, igazi, valósá-gos és elfogadható oka, mindabból amibe Európa belepusztult,egyedül csak annak volt, amit a németek Versailles szláv világá-nak egyre fenyegetőbb ténye ellen kezdeményeztek. Ez az okelégséges német ok volt még akkor is, ha a kezdeményezés "ná-ciktól" indult ki és a cél elsőrendű kontinentális érdeket szolgáltmég akkor is, ha a német hatalom nőtt általa. Minden egyéb, amia német lépés után a nyugati hatalmak részéről történt, nélkülöztenemcsak a kontinentális okot, hanem még az individuális nemzetiokot is. Francia és angol részről legfeljebb csak aggodalomról le-het beszélni, s a második világháború árához és következményei-hez képest ez még akkor sem volt elégséges angol, vagy franciaok, ha ennek az aggodalomnak volt alapja. Amerika esetében megmég csak aggodalomról sem lehet beszélni.

Ha nem volt elégséges angol, francia és amerikai ok, nem le-hetett értelmes angol, francia és amerikai cél sem, hiszen a politi-kában a cél mindig az okok kiküszöbölése. Mivel a második vi-lágháborúnak a nyugati hatalmak részéről sem konkréten kifejez-hető oka, sem konkréten kifejezhető célja nem volt, amit a töme-geknek fel lehetett volna mutatni, azért kellett a vállalkozás alá

354

"eszmei" alapot összetákolni, s valószínűleg az oktalanság és cél-talanság palástolására nevezik Amerikában az amerikai vagyon ésemberélet elpazarlását — crusadernek.

Jelenünk tükrében minden bizonnyal látja a kortárs, hogyvalójában még ezek az "eszmei" alapok sem voltak meg, vagy haigen, ezeket mind a "totalitarianizmus", mind a "diktatúra", mindaz "imperializmus", mind az "embertelenségek" megbüntetésére,mind pedig a "felszabadítás" és a "félelem nélküli élet" biztosításatekintetében teljesen feladták a katonai győzelem elérése után.Ebből az ellenmondásból az a zavaros, sőt kínos dilemma bonta-kozik ki, hogy ezek az "eszmei" alapok vagy akkora értékek, hogymegérték azt a roppant mennyiséget, amit a nyugati világ katonái,munkásai és adófizetői a második világháborúra vérben, pénzbenés szenvedésben feláldoztak és ez esetben a nyugati világ vezetőiJaltában, Potsdamban és Párizsban, a "totalitarianizmus", a "dik-tatúra", az "imperializmus" és az "embertelenségek" teljes győ-zelmének, valamint a "felszabadítás" és a "félelem nélküli élet"arculverésének három földrajzi helyén logikátlanul és hűtlenülcserbenhagyták nemcsak a győzelmet és az "eszmei" alapokat,hanem tulajdon katonáikat, munkásaikat és adófizetőiket is, vagypedig ezek az "eszmei" alapok éppúgy nem értek meg egy világ-háborút, mint 1956 októberében, s ez esetben a második világhá-borúnak a nyugati hatalmak részéről még csak "eszmei" okai és"eszmei" céljai sem voltak. Sőt, aki átgondolja, hogy még a há-romszázezer zsidót sem a háború előtt, hanem a háború után ir-tották ki, az előtt a második világháborút elindító okok és célokhiánya csaknem abszolúttá válik.

A második világháborút előítéletek, indulatok, klikk-érdekekés klikk-türelmetlenség hívta létre. Aki egy tüzetesebb pillantástvet annak a furcsa türelemnek a tükrébe, amit a két nyugati nagy-hatalom immár több, mint egy évtizede a bolsevista Oroszországtotalitarianizmusával, diktatúrájával, imperializmusával, ember-telenségeivel és egyre fenyegetőbb hatalmi növekedésével szem-ben tanúsít, annak azt a következtetést kell elkerülhetetlenül le-vonnia, hogy a nemzetiszocialista Németországnak az oroszokétmeg sem közelítő magatartása sem lehetett világháborúra okotadó indíték.

355

A harmadik világháborúnak azonban már az egész európaiEurópa részéről, sőt Amerika részéről is van oka. Éspedig ponto-san akkora oka van, mint amekkora hibát az első kettővel elkö-vettek. És a cél tekintetében a helyzet pontosan ugyanez.

A "két világháborúval elkövetett hiba", mint a harmadik vi-lágháború oka, némi elemzést igényel.

A kifejezés sokkal több, mint a két világháborút létrehívópolitika eredményeképpen elvesztett másfélmillió négyzetkilo-méternyi "európai" terület elvesztésére, meg 130 millió európairabszolgaságára való utalás, hiszen ez immár több mint egy évti-zede így van, s a visszaszerzésnek és a "felszabadításnak" mégcsak a gondolata sem merült fel. Ez csak erkölcsi értelemben vol-na oka, pontosabban, kellene hogy oka legyen egy"keresztesháborúnak". Cinikus és hi-pokrata korunk politikai irá-nyítói számára azonban nincsenek erkölcsi kötelmek és a"keresztesháborúkat" manapság nem keresztények ügyéért vívják.Mióta a magyarok tragikus októberi forradalma leszaggatta a ke-resztes vitézekről a maskarát, az egész világ meglátta, hogy nemTankrédok és Oroszlánszívű Richárdok voltak alatta, hanem egyegészen más embertípus.

A "két világháborúval elkövetett hiba", mint a harmadik vi-lágháború oka egy kényszerhelyzetre utal, amibe a győztes nyu-gati világ győzelmének egyenes következményeképpen jutott egyolyan bonyolult, olyan veszélyes és olyan kényszerítő szituáció-ban, amire történelmi példa egyszerűen nincs. És ez a kényszer-helyzet az — ok.

A kényszerhelyzet alapja és háttere az, hogy a kétszer isgyőztes politika eredményeképpen Európa nyugati része olyanabszolút mértékben ki van szolgáltatva a keleti részt birtoklónagyhatalomnak, hogy egy idegen kontinens fegyveres ereje nél-kül ellenállást még csak meg sem kísérelhetne. Háromszáz millióeurópai sorsa és biztonsága, békéje, vagy háborúja egy olyan tes-tület elhatározásától függ, amelyet egy idegen kontinens polgáraiválasztanak az Atlanti-óceán túlsó partján, akik előbb-utóbb felfognak lázadni a súlyos "önvédelmi" terhek ellen. Ha valami radi-kális változás be nem következik a második világháborúval te-remtett státusban, ez a helyzet Európa teljes leigázásáig így ma-rad.

356

Erre a háttérre rajzolódik fel az egyre nyomasztóbb problé-ma; Európa önvédelmi képességét helyre kell állítani. Helyre kellállítani először azért, mert ez a földrész soha még történelme fo-lyamán ilyen súlyosan és ilyen kollektív teljességében veszélyez-tetve nem volt, másodszor azért, mert soha még olyan védtelen ésvédhetetlen állapotban nem volt, mint amilyenbe a második vi-lágháborúban aratott győzelemmel hoztak, harmadszor pedigazért, mert a második világháború utáni évek során gyorsan nyil-vánvalóvá vált, hogy ezt a földrészt Amerika tartósan megvédenimég akkor sem volna képes, ha akarná.

A leghatalmasabb ázsiai nép által is támogatott szlavo-bolsevista veszéllyel az európai történet egyetlen keletről jövőválsága sem hasonlítható össze. A népvándorláskori keleti táma-dások éppúgy, mint a 13. szd nagy mongol inváziója, vagy a 15.és 16. szd-ok ozmán-török inváziója, méreteiben, természetükbenés esélyeikben eltörpülnek a Szovjet-imperializmus fenyegetésé-nek méretei, természete és esélyei mellett.

Ezzel szemben Európa jelenlegi önvédelmi képessége mégcsak össze sem hasonlítható azzal az önvédelmi képességgel,amivel ez a kontinens a múltban rendelkezett, hiszen a hun nyo-mást lényegében éppúgy abszorbeálta a 20. és 30. hosszúsági kö-rök között elterülő önvédelmi sáv, mint a tatárokét, vagy később atörökét. Ma azonban ez a sáv a támadásra készülő keleti imperia-lizmus kezében van, sőt annak éppen kiindulópontját jelenti. Eu-rópa területével olyat művelt a két világháború két békeműve,hogy az a darab, ami a nem-szláv világnak még megmaradt, va-gyis amit még nem szabdaltak szét passzív darabokra, vagy nemosztogattak el zsold fejében a győztesek, védtelen és, védhetetlen.

Az amerikai politika a második világháború helyrehozhatat-lan hibáján kívül két végzetes tévedést is elkövetett. Az egyik azvolt, hogy megdöbbentően rosszul becsülte fel a Jalta—Pots-dam—Párizs után előálló orosz erőt és annak természetét, a másikmeg az volt, hogy, ha lehet, még rosszabbul becsülte fel sajáterejét. Az amerikai politikusoknak fogalmuk sem volt arról, hogymekkora külpolitikai és katonai kötelezettséget vállalnak magukraakkor, amikor az általuk megsemmisített német és japán erők ter-ritoriális feladatának és világpolitikai hivatásának ellátására vál-lalkoztak. Ennek a szerepvállalásnak roppant terheit és messze

357

ható következményeit éppolyan beszédesen mutatja a dollár-infláció és az USA fokozódó fáradtságának számtalan egyéb jele,mint amilyen beszédesen demonstrálja ezt az a csodálatos gazda-sági fellendülés is, amit a katonai és külpolitikai terheitől meg-szabadított Németországnál és Japánnál olyan meglepődve ésolyan értetlenül szemlél a világ.

Egy évtizedre sem volt szükség ahhoz, hogy mindez nyilván-valóvá váljék, és kiderüljön, hogy Amerika Európát — beleértvea tökéletesen kimerült Britanniát is — megvédeni képtelen.

Az, amit a második világháború győzelmének tragikus csődjeután az Atlanti-óceán partjaitól néhány száz kilométerre sebtiben"védelmi vonalként" kiépítettek, nem Európát védi, hanem Angli-át és Amerikát, ebben az aspektusban tehát Európa nem "megvé-dett terület", hanem kijelölt harctér. Aligha kíván bővebb kifej-tést, hogy ennek a "védelmi vonalnak" mindkét oldala — egy cca6-800 kilométeres sáv, tehát a par excellence Európa — hadmű-veleti területet jelentene. Hogy viszont ez mit jelent, azt mindenkitudja Európában. Ez a nyolcszáz kilométer szélességű sáv aligkevesebb, mint az egész n e m - s z l á v Európa maga.

Ilyen körülmények között természetes, hogy e z t a vonalateurópai katonák nem hajlandók védeni. A német nép magatartásavilágosan mutatja ezt, és nemcsak a németek nemi hajlandók sajáthazájuk romjai alá temetkezni Anglia és Amerika védelmében.

Európa védelmi vonala ettől az angol-amerikai "védelmi vo-naltól" másfélezer kilométerrel keletebbre fekszik, Keletközépeu-rópa keleti határán, nagyjából a 29. és 30. hosszúsági körök kö-zött. Ezt a védelmi vonalat rombolta szét Versailles és adta oroszkézre Jalta.

Az első világháború győzteseinek minden "Európa-rendező"intézkedését a "németekkel szembeni biztonság" francia fogalma-zású elve jelölte ki, helyesebben, torzította azzá, amit versaillesiEurópa-műnek nevezünk. Ugyanez az "elv" karakterizálja Ver-sailles második világháború utáni kiadását is. Európát 1919-benéppúgy, mint 1945-ben egy "német veszély" szempontjai szerintépítettek át.

Ennek az átépítésnek annyira c s a k egyetlen szempontjavolt, annyira vigyázatlan volt, és ennélfogva annyira kiszolgál-tatja a kontinenst a "német veszélyen" kívül minden egyéb ve-

358

szélynek, hogy azt a lelkiállapotot, amelyben ezt Versailles ésJalta emberei létrehozták, a szó legteljesebb orvosi értelmébenmonomániának kell tekintenünk.

A földrajzi és hatalmi értelemben vett Európa mindkét átépí-tése kizárólagosan c s a k németellenes karakterű, annak min-den pontjában, minden vonatkozásában és minden eredményében.Nemcsak a német felségterület megnyirbálásában és a németségmesterséges és erőszakolt szétvag-dalásában és kollektív "rendőrifelügyelet alá helyezésében" az, hanem németellenes karakterű azösszes németekre kedvező kategóriák és vonatkozások tervszerűmegsemmisítésében éppúgy, mint a németséggel egy riváliss z l á v politikai erő mesterséges létrehozásában, majd azutánfelkumulálásában is. Végül pedig abban is, hogy a németNyugatközépeurópa hátát kelet felől teljesen védtelenné és sebez-hetővé tették, nem gondolva arra, hogy az a német hát — Európaháta. Annak az Európának a háta, amelyről a nyugati hatalmaikkét roppant erőfeszítés után a nyugati hatalmak közvéleményéneknagy megdöbbenésére az derült ki, hogy azt nem a németek ve-szélyeztetik, hiszen azok Európán b e l ü l vannak, hanem azoroszok. Ha tehát egyáltalán volt Európán átépíteni való, azt egyorosz veszély szempontjai szerint kellett volna eszközölni —amint azt a németek mindkét világháborúval akarták — vagy leg-alábbis nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni egy ilyenveszélynek; a lehetőségét sem.

Ez a felismerés — amely egyébként csak a nyugateurópai ésamerikai közvélemény számára új és megdöbbentő, Középeu-rópában, a németek, az osztrákok, a magyarok világában ennek afelismerésnek immár egy évszázada szaporodó nagy irodalma van— hozta létre azt, amit fentebb "kényszerhelyzetnek" neveztünk,és amely abból áll, hogy a nyugati hatalmak által a "német ve-szély" szempontjai szerint átrendezett Európát ugyanazoknak anyugati hatalmaknak elkerülhetetlenül az "orosz veszély" szem-pontjai szerint kell újra átrendezni, mert egy ilyen átrendezés nél-kül Európa védhetetlen és védhetetlen is marad. Az Európa szí-véig élő-nyomuló szlavobolsevizmus ellen atomfegyverekkel vé-dekezni lehetetlen. Nemcsak azért, mert ezek a fegyverek nemvédő, hanem támadó (és legfeljebb megtorló) fegyverek, hanemazért is, mert egy ország, vagy egy kontinens "biztonsága" nem

359

azt jelenti, hogy egy katonai támadást borzalmas áldozatok áránvissza tud verni. A biztonság olyan állapot, amellyel szemben egykatonai támadás a támadóra jelentene veszélyt.

Az igazi kontinentális veszélynek, a németek kontinentálisjelentőségének és nélkülözhetetlenségének, valamint a jelenlegikontinentális területi felosztás tarthatatlanságának felismerése akét világháború roppant angol-amerikai erőfeszítésének lesújtóátértékelését jelenti, s politikai realizálása már csak azért is igenvontatott és kínos folyamat. A félszázados angolszász álláspontnyilvános vesszőfutása már az ötvenes évek kezdete óta folyik ésfog még folyni sokáig. A levert és Franklin D. Roosevelt által na-pi egy tányér levesre ítélt németekkel való alkudozásnak azonbanmár eddigi interim eredménye is valósággal forradalmi; a NémetBirodalom, közel egy évszázad óta először a nyugati szövetségirendszer szuverén és egyenrangú tagja lett.

Európa számára Adenauer Konrád Németországa sem más,jobb, vagy rosszabb, mint II. Vilmos, vagy Hitler Adolf Németor-szága volt. Adenauer Konrád éppúgy nem-náci, mint II. Vilmossem volt az, de éppen annyira német, mint Hitler Adolf volt, sAdenauer Konrád Németországának külpolitikája — különösenkelet felé — pontosan ugyanaz, mint II. Vilmos, vagy HitlerAdolf Németországáé volt, egyszerűen azért, mert Németországszámára más külpolitika nem lehetséges, A forradalmi változástehát nem itt van. A forradalmi változás Németországon kívülvan. A nyugati szövetségi rendszerhez való tartozás nem a néme-tek részéről forradalmi attitűd. Egyik világháborúban sem a né-metek üzentek a nyugati világnak hadat, hanem mind a kettőben anyugati világ támadta meg őket.

Azok, akik eléggé ismerik az európai politikai alakulás állo-másait III. Napóleontól Winston Churchillig, valóban olyannakfogják találni a korszakalkotó fordulatot, amire azt a kifejezéstszokták használni, hogy "forradalmi". A fordulat korszakalkotóforradalmiságát azonban mégsem a franciák, az angolok és azamerikai politikai bukfenc adja. A fordulat "forradalmi" voltát aza kollektív és minden eddigi átértékelő hatás adja, amit az új fel-ismerés a kontinenst rendező szempontokra nézve jelent. Annak akövetkezménynek érvényesülése, hogy a Versaillesben egy "né-met veszély" kizárólagos szempontjai szerint megtervezett és át-

360

épített Európát újra át kell építeni, ezúttal az "orosz veszély"szempontjai szerint és a németek kontinentális státusában beálltforradalmi változás szerint

S egy ilyen átépítésen nem sokat tud alakítani ellenpropagan-da, személyes befolyásolás, statisztikai bűvészmutatványok ésintrikák. Itt nehéz lesz a döntő tényezők tájékozatlanságával visz-szaélni. Ebben az átépítési munkában ezúttal először benne lesz-nek a németek és itt minden követelésnek elutasíthatatlan alapjaEurópa biztonsága lesz és az egyetlen cél; Európa elpusztított ön-védelmi képességének restaurálása. Mivel pedig ez az önvédelmiképesség egy olyan sávon fekszik, amelytől a megvédendő konti-nensnek n y u g a t r a kell elkerülnie, Európa önvédelmi képes-ségének restaurálása csak úgy lehetséges, ha a kontinens ezt a sá-vot visszaszerzi. Ez pedig háború nélkül lehetetlen.

A "két világháborúval elkövetett hiba", mint a harmadik vi-lágháború oka tehát Európa Önvédelmi képességének elvesztése,célja pedig ennek visszaszerzése. Amennyiben pedig Európa egy-kori önvédelmi képességét kelet felé Versaillesben és Versaillesáltal veszítette el — hiszen ennek egyenes következménye voltJalta maga is — egy harmadik világháború oka éppúgy aversaillesi komplexum, mint ahogy a célja ennek a komplexum-nak a felszámolása. Európának, ha önmagát megvédeni képesautonóm kontinens akar maradni, nem pedig külső hatalmi ténye-zők hideg és meleg háborúinak permanens hadszíntere, véres,pusztító, természetellenes, értelmetlen és igazságtalan évtizedekután, anyagilag elszegényedve, lakosságában megtizedelve ugyan,de vissza kell kerülnie arra a pontra, ahol történelmi útját 1919-ben eltérítették.

3.Azok, akik a nyomasztó Európa-probléma megoldását csu-

pán Jalta és bolsevizmus likvidálásában szemlélik és egy európairestitució programját 1938-ban jelölik meg, Európa jövőjének ésfennmaradásának nemcsak elvi követelményeivel nincsenek tisz-tában, hanem egy kontinentális biztonsági politika gyakorlatimegvalósításának tényezőivel és körülményeivel sem. Versaillestnemcsak az európai biztonság politikai maximáinak követelése

361

miatt kell felszámolni, hanem annak a németségnek a követelésé-re is, amely nélkül Európa megvédhetetlen, és amely nélkül Jaltafelszámolásáig és egy 1938-as restaurációig sem lehetne eljutni.A német nép semmi esetre sem vállalná Jalta és a bolsevizmusfelszámolásának véres erőfeszítéseit és roppant kockázatát, hajutalmul 1938 restitucióját helyeznék kilátásba, hiszen egyvédhetelen és bizonytalan jövőjű Európában — amilyen .az 1938-as statusquo lenne — élhet egy ilyen véres erőfeszítés nélkül is.Ha tehát a jelenlegi tarthatatlan európai helyzet felszámolásamegindul, az Jalta likvidálásánál semmi esetre sem fog megállni,az szinte automatikusan fog eljutni Versaillesig. Odáig kell eljut-nia, nemcsak az Európát rendező eszmék és szempontok kicseré-lődésének következtében, hanem a két előző győzelem konjunk-túrának diadalittas attitűdje következtében is.

Az Európát rendező eszmék és szempontok kicserélődéseéppolyan tragikus következményekkel jár elvekre és nemzeti am-bíciókra, mint a versaillesi fordulat járt. Az "önrendelkezés" és a"függetlenség" minden más követelményt félrekönyöklő szenti-mentális és szenvedélyes elveit a "kontinentális biztonság" egyreinkább előtérbe kerülő eszméje éppúgy meg fogja semmisíteni,mint ahogyan a szláv veszély ténye is el fogja söpörni akeletközépeurópai töredezettséget előidéző és fenntartó népi am-bíciókat, amelynek már eddig is nem-szláv tízmilliói estek áldo-zatul.

Ez a fejlődés tehát már a maga elvi síkján, önmagában istmondjuk úgy, elméletileg is Versailles likvidálását jelenti, annaklegmélyebb wilsoni alapjaiban.

Versailles elkerülhetetlen felszámolását jelentené azonbanegy harmadik európai háború a németség kontinentális nélkülöz-hetetlenségénél fogva is. Európa kontinentális biztonságának as-pektusában a németség keletközépeurópával kapcsolatos kívánsá-gait egyszerűen lehetetlenség lenne nem honorálni. Márpedigezek a kívánságok nemcsupán német területi követeléseket jelen-tenek — ilyeneket ugyanis magától értetődően tartalmaznák —,hanem a tér egész politikai struktúrájának átformálását is. És ezmindenekelőtt a tér jelenlegi határozottan szláv politikai karakte-rére és töredezettségére vonatkozik. A térnek, a jelenlegi moszk-vai súlypont helyett vagy egy s a j á t — és semmi esetre sem

362

szláv — súlypontot kell kapnia, vagy pedig Berlinre kell támasz-kodnia.

Az Európa sorsát kiszabó eszmék és szempontok rohamoskicserélődésének automatikus politikai következményeit —amelyek egy sikeres szovjetellenes háború esetén már önmaguk-ban is a keletközépeurópai szláv konjunktúra rövid, de brutáliskorának lezáródását jósolják — még pregnánsabbá fogják tenniazok az embertelen attitűdök, amelyek a két világháborút követ-ték. Hogy ez mit jelent, arról úgy alkothatunk tiszta képet, ha egyrövid összefoglaló szemlét eszközlünk ezekről az attitűdökről egymegnyert háború, a győztesek közé tartozó németség és a sajátbiztonságát kiépíteni akaró nem-szláv Európa szemüvegén ke-resztül.

Már az első világháborút követő német-lengyel határrendezésis eléggé elviselhetetlennek bizonyult a németség számára ahhoz,hogy a német nép egy perccel se tűrje tovább, mint amennyi időrea nemzeti erő regenerálódásához szüksége volt. Az azonban, amia második világháború után német-lengyel vonatkozásban történt,olyan politikai oktalanság volt, amire magyarázatot, alapot és in-doklást találni azon az elképesztő szándékon kívül, amely Európalegnagyobb nemzetének roosevelti értelemben vett megsemmisí-tését tervezte, lehetetlen.

A tett szláv részről éppolyan brutális és mohó, mint amilyenkivédhetetlen imperializmus volt, amelyhez az oroszok páratlanügyességgel az angolok által 1939-ben elkövetett katasztrofálispolitikai hibát, az 1939 augusztus utolsó napjaiban a lengyeleknekadott angol kötelezvényt használták fel. A politikai mesterfogáselső lépése az volt, hogy a lengyeleknek nyújtott angol területi ga-ranciából folyó szerződéses kötelezettség teljesítését az oroszokmegakadályozták és ezzel politikai fizetésképtelenségbe szorítot-ták tulajdon szövetségeseiket. A kínos helyzetbe juttatott angolpolitikának így nem maradt más választása, mint a németek zse-bébe nyúlni, és onnan fizetni ki a lengyeleket. A második lépésaztán az volt, hogy az oroszok a német szerzeménnyel együttzsebrevágták a lengyeleket.

Az akció a németséget illetően a legelemibb előrelátást éspolitikai intelligenciát is nélkülöző hatalmi fölényeskedés meg-döbbentő gesztusa volt, amellyel kapcsolatban az angol politika

363

képviselői azzal nyugtatták meg belső kételyeiket, hogy a kira-boltat úgyis — agyonverik.

Hogy a tények fenti interpretációja mennyire pontos, és hogya jaltai lengyel megoldásnak mennyire a németség pillanatnyi te-hetetlensége volt az egyetlen politikai fedezete, annak demonst-rálására feljegyzünk ide néhány mondatot Winston Churchill ak-kori angol miniszterelnöknek az angol alsóházban a jaltai konfe-renciáról 1945 február 27-én .adott több, mint két órás beszámo-lójából.6

Winston Churchill, miután hosszasan bizonyítja az alsóházelőtt a Lengyelország keleti felére bejelentett orosz igény jogos,korrekt és igazságos voltát, és kimutatja, hogy fél LengyelországOroszországhoz való csatolása az első világháborút követő hibáshatárrendezés igazságos reflektációja,7 amely ellen nem lehetsemmi kifogása azoknak az angoloknak, akik a második világhá-borút zúdították Európára a németek hasonló rektifikációs, desokkal indokoltabb, jogosabb, összehasonlíthatatlanul s z e r é -n y e b b és sokkal inkább a kontinens érdekében álló követelé-sének elbuktatására, így folytatja:

"Fél-Lengyelország levágásának emlegetését én tehátnagymértékben félrevezetőnek tartom. A valóságban aCurzon-vonaltól keletre eső rész semmi esetre sem mér-hető annak kiterjedése szerint. Az magába foglalja aPripet-mocsarak roppant és vigasztalan vidékét, amelyetLengyelország birtokolt a két háború között és amelyetmost egy sokkal termékenyebb és fejlettebb nyugati te-rülettel fog kicserélni, amelyet német lakosságának igennagy része már el is hagyott. Attól, hogy ezeknek az újterületeknek megtartása nagyon nehéz lesz Lengyelor-

6 Victory. War speeches by the Right Hon. Winston Churchill, összeállította Ch.

Aede. London, 1946. Az idézet a mű 52. lapjáról vett angol eredetinek aszerző által készített fordítása.

7 Churchill téved a tényekben. Az orosz-lengyel határ nem a párizskörnyéki Eu-rópa-rendezés során jött létre. (A Versaillesbcn tervbe vett határ az u.n.Curzon-vonal lett volna). Az orosz—lengyel-határ az orosz-lengyel háborúbefejezése után a két állam által 1921-ben kölcsönös megegyezés alapjánkötött varsói béke eredménye volt, amelyben semmi külső kényszer nemérvényesült Oroszországgal szemben. Itt tehát nem volt rektifikálni való.

364

szág számára, vagy, hogy ez újabb német bosszút fogelőidézni, avagy — hogy egy konvencionális kifejezésthasználjak — ez a jövendő háború magvát veti el, nemkell félnünk. Ma már sokkal jobban értünk az ilyesmihez,mint a múltban, és most sokkal drasztikusabb és hatható-sabb lépéseket szándékozunk tenni, mint az első világhá-ború után azirányban, hogy Németországnak még az el-jövendő nemzedékei számára is lehetetlen legyen bár-milyen támadó vállalkozás."

A fenti sokat elmondó sorokban benne rejlik az egész jöven-dő német-lengyel viszony, és benne van a jaltai rendezés sorsa.Benne van, hogy mi vár a lengyelek államára egy olyan háborúután, amelyben a németek a győztesek csoportjába tartoznak. Ésbenne van másfélmillió keletnémet-országi német brutalizálásá-nak és lakóhelyéről történt el-kergetésének minden tragikus, dejogos, logikus és igazságos következménye is.

Semmivel sem különb a csehek helyzete a harmadik világhá-borút és háborúvéget illetően.

Ennek a helyzetnek kiindulópontja szintén Versailles és ki-formálódása oda nyúlik vissza, hogy a mások által kivívott elsővilágháborús katonai győzelem konjunktúrájában a cseh mohóságolyan területek után is kinyújtotta a kezét, amelyek még az "ön-rendelkezési jog" alapján sem illették meg, amelyek ennélfogvaaz áteredő bűn átkával terhelték meg az újszülött cseh államot, ésolyan ígéreteket szegett meg, amelyekre Versailles a cseh államotépítette.

A csehek versaillesi államába akarata ellenére bekebelezettnégyes fél millió német, több, mint egy millió magyar és kétszáz-ezer lengyel, meg az oda csalárdul becsalogatott csaknem kétmillió szlovák és félmillió ruthén ötféle törekvő tendenciája mármagában is krónikus válságot jelent, különösen európai konfliktu-sok idején arra a népre, amelynek sikerült önmaga felől éppúgymint mások felől is valótlanságokat elhitetnie egy olyan közvéle-ménnyel, amelynek egy oroszellenes keletközépeurópai nagyha-talom kontinentális fontosságáról és nélkülözhetetlenségéről fo-galma sem volt. A tény, hogy a csehek állama hatvan százalékban

365

nemzetiségi állam volt, szinte automatikusan vezetett disszolúció-hoz a harmincas évek végének középeurópai válsága idején is.

A Versaillesben cseh uralom alá vetett és azzal elégedetlennem-cseh népi kategóriák pontosan ugyanazon "önrendelkezésijog" alapján és ugyanazon argumentumokkal váltak ki a cseh ke-retből, mint a csehek az osztrákoktól húsz évvel előbb. Erre a ki-hívásra adott példátlan brutális cseh válasz a megint csak másokáltal megnyert második világháború után, a konokul újra restau-rált cseh állam helyzetét a második világháború óta még válságo-sabbá tette, mint az első világháború után volt.

Arra, amit a csehek három és félmillió némettel és hatszáz-ezer magyarral szemben elkövettek, amikor minden vagyonuktólmegfosztották, brutalizálták s végül csordákba terelve egyszerűenelhajtották őket azokról a német, illetőleg magyar területekről,amelyeket hazug ígéretek és merész csalások eredményeképpenkaptak meg Versailles arbitrerjeitöl, egyszerűen nincs példa a ke-resztény Európa történetében. Ilyesmire példa csak a RettenetesIvánok, Nagy Péterek, Leninek, Sztálinok, Benesek szláv világá-ban van. Úgy hisszük: nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy egyharmadik világháború után a győztesekhez tartozó német biroda-lom ragaszkodni fog az ősi telepterületeikről elkergetett némettömegek lakóhelyeikre való visszatelepítéséhez, tulajdonaikbavaló visszahelyezéséhez és teljes kártalanításukhoz,, és az semvitás, hogy ezeket a tömegeket még egyszer egy ilyen brutálisszuverenitás alá nem engedi. S a magyar álláspont mindenben eh-hez fog igazodni.

A Keletközépeurópa felőli politikai szemléletben beállt for-radalmi változás a németek új külpolitikai helyzetének vetületé-ben tehát úgy jelentkezik egy sikeres szovjetellenes háború után,hogy az oroszok által a németek rovására nyugatra lökött Len-gyelországot a németek az orosz rovására legalább annyira fogjáka versaillesinél keletebbre lökni, amennyire azt az oroszok tették,Csehszlovákiát pedig a történelmi és etnikai Csehország szerénykeretei közé fogják szorítani a német tér belsejében. És pontosanugyanígy jelentkezik majd a "kontinentális biztonság" sürgető el-vének vetületében, sőt a nem-szláv Európa kitágítását követelőkontinentális maxima vetületében is.

366

A forradalmi változás karaktere azonban nem csupán szláv-ellenes, hanem ugyanolyan mértékben "töredezettségellenes" is.Egy politikailag töredezett, gyenge kis népek marakodó csoportjaáltal lakott teret állandóan félteni kell a szomszédos nagyhatal-maktól. Keletközépeurópa nyugtalan, töredezett és tarka etnikumúterében ez nem nagy jövőt jósol apró népek függetlenségi ambíci-ói számára.

A kontinentális biztonság mindennél elsőbbrendű követel-ménye, valamint az a három vitathatatlan körülmény, hogy egy-részt az európai Európa egy erős Németország nélkül védhetetlen,másrészt, hogy a németekkel együtt is csak valahol a 29. és 30.hosszúsági körök közötti sávon védhető meg, végül pedig, hogy ahirtelen félelmetessé dagadt orosz hatalom megnyirbálása után azeurópai tér döntő tényezője Németország lesz, nemcsak a klasszi-kus politika internacionális esélyeiben idézett elő forradalmi vál-tozást, hanem forradalmi változást idézett elő a keletközépeurópainépeknek; a nyugati hatalmakhoz Versaíllesben kialakult viszo-nyában is.

A németség ellenében és ellensúlyozására politikailag létre-hívott keletközépeurópai szlávság, mint kollektivum ugyanis,mint a németek bekerítésére létesített keletközépeurópai szláv ál-lamképződmények egyenkint, a németekkel egy és ugyanazon tá-borhoz nem tartozhatnak. Nemcsak azért nem, mert a németek —és az immár közel egy százada a németekkel együtt fenyegetett sa németekével azonos politikai vonalra kényszerült szintén nem-szláv magyarok — birtokállományának rovására hozták őketVersalllesben létre, hanem azért sem, mert a kontinentális bizton-ság par excellence keleti arcvonalat követelő eszméjeexisztenciális ellentétben áll politikai létük minden feltételével,még azok nélkül az excesszusok nélkül is, amiket két győzelmikorszak erővákuumában a németekkel, az osztrákokkal és amagyarokkkal olyan hetykén és vigyázatlanul megengedtek ma-guknak. Végül pedig nern tartozhatnak a németekkel egyazon tá-borba azért sem, mert a németség kontinentális hivatása kifeje-zetten a szlávságot e l l e n s ú l y o z ó hivatás.

Mindennek a konklúziója az, hogy Keletközépeurópa jelen-legi versaillesi struktúrájának fennmaradása — mint ez egyébkéntPárizsban, 1946-ban olyan tisztán megmutatkozott — az oro-

367

szokhoz van kötve. Az oroszokhoz volna kötve még akkor is, haennek a versaillesi rendezésnek haszonélvezői nem volnánakszlávok (mint ahogy a románok pl. nem azok). Az oroszokhozvan kötve azért, mert ez a versaillesi keletközépeurópai formaegyedül csak az orosz imperializmus számára kedvező, ezt a for-mát tehát egyedül az orosz hatalom hajlandó védelmezni, AVersaillesben megajándékozott népeknek a következő európaiháborúban tehát az oroszok oldalán kell harcolniok. Elkerülhetet-lenül ezt kell tenniök, ha meg akarják tartani azt, amitVersaillesben kaptak. Versailles két keletközépeurópai kreatúrá-jának, Lengyelországnak és Csehszlovákiának az oroszok ellenfordulni annyit jelentene, mint saját integritásuk, ambícióik, sőtsaját létük e l l e n harcolni, hisz a harmadik európai háborúcélja nyilvánvalóan a nem-szláv Európa keleti előnyomulása tesz.Megint Bernhard Shawot idézzük: "Az a nép, amelynek a köteles-ségei más oldalon vannak, mint érdekei, elveszett".

Ugyanez áll Versailles balkáni kreatúráira, Romániára és Ju-goszláviára is.

A Kárpátok és a Fekete-tenger közötti román korridor észak-ról éppúgy, mint a tenger felöl védhetetlenül az orosz térnek vankiszolgáltatva. Ez a körülmény ennek a földdarabnak állandó ésváltozatlan geopolitikai sajátsága immár másfélezer éve, mióta azEurópa-fogalom megszületett. Ez a geopolitikai sajátosság más-félezer éven át a történelem során törvényszerű állandósággalmegmutatkozott, abban, hogy ebben a térben az orosz térrel ellen-séges politikai képződmény soha fenn nem maradhatott Ennek atérnek politikai exisztenciája az orosz tér magatartásától függ. Eu-rópa első századaiban éppúgy az orosz teret akkoriban birtoklóhunoktól függött, mint ahogy az orosz teret hunoktól átvevő ono-gur népektől függött a 10. századig. A 9. szd végefelé ideérkezőmagyarok éppúgy nem voltak képesek itt államot alapítani azorosz teret akkoriban birtokbavevö, ellenséges besenyők miatt,mint ahogyan a magyarokat követő besenyők kísérletét az oroszteret birtokbavevő kunok, a hunok államát meg az orosz teret a13. szd elején birtokbavevö tatárok semmisítik meg. A tatárokat a15. szd végétől az oroszok követik az orosz síkság birtokában s aromán korridor Nagy Pétertől kezdve orosz-török marakodás tár-gya lesz egész a múlt század közepéig. Ezt a korridort 1854-töl

368

kezdve száz esztendőn keresztül nemzetközi védelem képes csakbiztosítani az oroszoktól, s mikor ez Jaltával megszűnik, a térenéppúgy beteljesedik végzete, mint ezerötszáz éven át mindmáig.

Versailles végzetesnek bizonyult tetteinek egyike volt, hogyezt az orosz tértől függő képletet nyugati irányba bővítette, elő-retolta, a Kárpátok nyugati oldalára, vagyis Európa védelmi vo-nala mögé. Európa hátának lemeztelenítését a lengyel tértől délrea nyugat felé tágított Románia jelentette, Európa önvédelmi ké-pességének helyreállításához Románia versaillesi formáját és ki-terjedését tehát elkerülhetetlenül likvidálni kell. S ezzel ma márnemcsak az 1944 augusztusát követő véres leckét megtanult né-metek vannak tisztában.

Az Európa kontinentális biztonságát meghatározó alapköve-telmények aspektusában nem más a helyzet Versailles másik bal-káni kreatúrája, Jugoszlávia tekintetében sem.

A náci-diktatúra, amit hat millió szerb csaknem kétszerannyinem-szerb felett immár csaknem egy emberöltő óta gyakorol,ugyanolyan disszolúciónak néz egy győzelmes orosz-ellenes há-ború esetén elébe, mint a csehek nemzetiségi állama. Sőt azt ahalálos ítéletet, amit a kontinentális biztonság maximája aversaillesi Európa-műre jelent, s amelyben Jugoszlávia éppúgyérdekelve van, mint a többi Versailles-kreatúrák, a szerbek eseté-ben még két különleges körülmény is súlyosbítja. Az egyik az,hogy a szerbség, amely orthodoxiájával és cyril betűivel mégkulturálisan sem tartozik az európai Európához, nemcsakversaillesi-exisztenciájában van az orosz világhoz kötve, mint atöbbi versaillesi államok, hanem tradícióinál, hajlamánál és ösz-töneinél fogva is, és még annál a körülménynél fogva is, hogypolitikailag értelme csak az orosz birodalom számára van s létecsak az orosz politika számára fontos. A nem-szláv Európa szá-mára nem az, sőt a Földközi-tenger biztonsága szempontjábólmég a kontinentális biztonság követelményein túlmenően sem kí-vánatos. A másik az, hogy a kétszerkettőnél is nyilvánvalóbb,hogy az orosz bolsevizmus esetleges megsemmisítése után aszerbek kommunista államát egy percig sem fogja tűrni a győztesantibolsevista világ. Ez, annyira nyilvánvaló, hogy ezzel Tito ésegész rezsimje tökéletesen tisztában kell, hogy legyein. Nyugatoldalára állva Titoék önmaguk elpusztításáért harcolnának.

369

Mindennek kristálytiszta logikáját csak a Titot tetemes összegek-kel támogató Amerika külpolitikája nem látja.

Ha mármost mindezekhez hozzárakjuk a két világháború ésháborúvég szerb attitűdjét — amelyekről nyújtottunk beszámoló-kat ezeken a lapokon —, meglehetősen tiszta képet nyerünk aszerb esélyeket illetően a németek kontinentális státusában beálltforradalmi változás aspektusában is.

A németek kontinentális politikai státusában beállt forradalmiváltozás Európaformáló jelentőségével még egyszer foglalkoz-nunk kell. Nemcsak azért, mert azt a kontinentális biztonság esz-méjének elutasíthatatlan sürgetése idézte elő s ebben a körül-ményben már priori benne van Európa keleti arcvonalának előre-tolása éppúgy, mint a keletközép-európai tér nem-szláv szem-pontok szerint való radikális új rendezése is, hanem, egy másik,nemkevésbé jelentős oknál fogva is.

Ha Keletközépeurópa újrarendezése csupán csak a kontinen-tális biztonság logikus — mondjuk úgy elméletileg — létrehozottmaximáí parancsára történnék, félő volna, hogy az újrarendezésiművet egy csomó kompromisszum, meg az elhibázott múlt egycsomó kényelmetlen kötelezettsége úgy eltorzítaná, hogy a lé-nyegből alig maradna meg valami. A németek kontinentális poli-tikai státusában beállt változás következtében azonban az elkö-vetkező keletközépeurópai újrarendezési műiben — egy fél év-század óta először — egy középeurópai hatalomnak is szava lesz.S ez a körülmény döntő jelentőségű.

A németek ismerik a keletközépeurópai komplexumot, job-ban, mint akármelyik másik nagyhatalom. A kontinentális bizton-ság kérdése a németek számára a legközvetlenebb és legégetőbb,A németeknek komoly és jogos területi követeléseik vannak eb-ben a térben. A németség a szlávság európai ellensúlya, s a szláv-ság által létében van fenyegetve. Az európai Európa "biztonságiövezete" elsősorban a németek számára jelent biztonsági övezetet,s ennek az övezetnek európai széle a Keleti-Kárpátok vonala. Vé-gül pedig a német birodalom az egyetlen nyugati nagyhatalom,amely semmiféle formában nincs elkötelezve a szlávság egyetlenrészének sem, s a németségen belül szláv befolyás egyszerűennem érvényesíthető, de nincs elkötelezve a Versailles- művelszemben sem.

370

Az a körülmény, hogy a szovjet-orosz hatalom drasztikusmegnyirbálása után a világ legnagyobb hatalma az Egyesült Ál-lamok után Németország lenne, döntő szót biztosít neki a konti-nentális biztonság kiépítésének kérdésében. Egyébként is Német-ország van Európában nem az Egyesült Államok, és a magyaroktragikusan végződött októberi forradalmával kapcsolatban tanú-sított amerikai magatartás óta az Egyesült Államok a kontinenseneddig élvezett presztízsének és erkölcsi támogatásának kilencvenszázalékát elvesztette. Végül pedig Németország gazdaságilagmáris a világ második legerősebb nagyhatalma.

Mindennek világos konklúziója az, hogy a keletközép-európai és balkáni tér újjárendezési művét lényegében Németor-szág fogja végezni, s ebben a másik két nyugati nagyhatalom sze-repe inkább fékező és ellenzéki szerep lesz roskadásig megterhel-ve azzal a tragikus körülménnyel, hogy a német program mindenelalkudott pontja Európa számára fog veszteséget jelenteni, s an-nak a félnek számára jelent nyereséget, amelyik ellen a háborúfolyt.

Van azonban a fentieknek egy másik világos konklúziója is.Egy oroszellenes háború megnyerése elkerülhetetlenül a némethatalom ugrásszerű emelkedését vonja automatikusan maga után,ennélfogva a nyugati hatalmak elkövetnek mindent egy ilyen há-ború kitörésének megakadályozására, vagy legalábbis a lehetősé-gek legvégső határáig való késleltetésére, ami esetleg katasztrofá-lis következményt von maga után a győzelmi esélyek tekinteté-ben. Már pedig ha az oroszok győznének, a szláv világ éppúgynem fog habozni a legdrasztikusabb szláv-szempontú operációtvégrehajtani a szláv uralom véglegesítése érdekében a nem-szlávEurópán, mint ahogy nem habozott tizenkilencben és negyvenöt-ben sem.

A huszadik század eleje óta Európa nagyobbik felének életepokollá vált. Az első világháborúig Középeurópa népeinek életétállandóság, biztonság, nyugalom, rend, szabadság, humanitás, bé-ke, európai színvonal, kereszténység, lovagiasság, jó modor, fi-nom ízlés és tiszta kontúrok jellemezték. Az alatt a fél évszázadalatt, amíg Középeurópa és a Balkán életét osztrákok és magyarokirányították, internáló táborok, tömegmészárlások, terror, depor-

371

tálások, emberkínzás, politikai akasztások merőben ismeretlenekvoltak. Az első világháború óta Középeurópa élete pokollá vált.

Mióta Versailles 1919-ben politikailag létrehozta a szlávsá-got és kezére adta Keletközepeurópát és a Balkánt, a tér életemegdöbbentően eldurvult Mióta a "nacionalizmus" szót szlávokértelmezik Középeurópában és a Balkánon, ez a szó bestialitástjelent mindenütt, ahol a parancsokat szláv nyelven osztogatják.Az emberekkel való bánásmód a brutalitás égbekiáltó fokát érteel. A versaillesi béke óta Középeurópában és a Balkánon ütik, ve-rik, rugdalják, kényszermunkatáborokban brutalizálják, a civili-zált közvélemény által elképzelhetetlen börtönökben állati szín-vonalon tartják, kínzókamrákban vallatják, ezerszámra akasztják,karóba húzzák a lakosságot nemzeti hovatartozása, vagy politikaiálláspontja miatt. A nem-szláv élet, vagyon és jog szabad préda.Milliókat fosztanak meg egy tollvonással legelemibb jogaiktól,kergetnek el a szó legbetűszerintibb és legmegrendítőbb értelmé-ben állati körülmények között lakóhelyükről, fegyvertelen töme-geket gázolnak halálra harckocsikkal. Egész nemzetek élnek fe-nyegetés és terror alatt már egy emberöltő óta.

A szlávok képtelenek tudomásul venni, hogy az ő akaratukonkívül más akaratnak is, az ő igazságaikon kívül más igazságoknakis, az ő igényeiken kívül más igényeknek is, az ő nacionalizmu-sukon kívül más nacionalizmusoknak is van jogosultsága.

Jelen kötetben összefoglalt tettekből és magatartásból olyanösszkép bontakozik ki a szlávság politikai habitusáról, ami felettlehetetlenség megrendültség nélkül szemlélődni Szlávságról be-szélünk, nem csupán oroszokról, vagy éppen bolsevistákról. Abrutalitás és az ember értékének oly ijesztő fokú leszállítása, amita szláv világ jelenlegi nyugati határaitól keletre mindenfelé ta-pasztalhatunk, a bolsevista doktrínának a munkás-világ nyereségeés az osztálygyűlölet ellenére sem szükségképi tartozéka. Az abrutalitás, amellyel a Sándor szerb király ellen elkövetettmarseillesí merénylet után magyar családok ezreit valósággal ki-pofozták s kirugdosták Jugoszlávia magyar területeiről 1934-ben,nem orosz brutalitás és még kevésbé bolsevista brutalitás volt. Azszerb brutalitás volt. Az a brutalitás, amellyel másfél millió né-metet elhajtottak Keletnémetországból, megintcsak nem oroszbrutalitás, vagy bolsevista brutalitás volt. Brutalitás volt. Az a

372

brutalitás, amellyel három és fél millió szudéta-németet, meg hat-százezer magyart állati körülmények között elhajtottak lakóhely-ükről szintén nem orosz és még kevésbé bolsevista brutalitás volt.Az cseh brutalitás volt. Mindez a kollektív szláv politikai maga-tartás orosz. vagy szerb, lengyel- vagy cseh, egyszóval s z l á vformája. Ennek a szláv fellépésnek megrendítő és felháborítóorosz változata a világ szemei előtt zajlott le a magyarok 1956október-novemberi szabadságharca idején.

Mindennek véget kell vetni, bármibe kerül is. Versailles egyrettentő, betegséget oltott bele Keleteurópa szívébe, és ezt ki kelloperálni.

Mindez a maga hátborzongató ridegségében az 1914-ben el-indított véres politikai szillogizmus zárótétele. És mint ilyen, mégcsak nem is program, hanem — mint azt az európai Európa egykatonájának magas intellektusa olyan tisztán látta meg az akasztó-fa a árnyékában — egyszerűen konklúzió Félelmetes és elkerül-hetetlen konklúziója egy minden előrelátás nélkül útjára lököttfejlődésnek, amely ugyanolyan automatikusan zárul háborúval,mint az imádság az Amennel.

A sorsdöntő és végzetes kérdés csupán az, hogy Európa kétszembenálló világa közül melyik fogja a harmadik világháborútmegnyerni és mibe fog kerülni a — győzelem?

373

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

Baráth: A dunai táj államszerkezete francia szemléletben. Mont-real, 1953.

Baráth: Le Cri de la Hongrie. Montreal, 1957.

Baínville: Frankreichs Kriegsziel. Hamburg, 1941.

Bryant: The Turn of the Tide. London, 1948.

Byrnes: Speaking Frankly. New York, 1948.

Churchill: War Memoires. London, 1948-53.

The Gathering Storm.

The Grand Alliance.

The Hinge of Fate.

The Ring Closed.

Davies: Mission to Moscow. New York, 1941.

Eade: Victory. War Speeches by the Right Hon. Winston S. Chur-chill. London, 1946.

De Gaulle The Call to Honour, London, 1955.

Guedella: Mr. Churchill, A Portrait. London, 1931.

Hesse; Hitler and the English, London, 1956.

Hillmann: Mr. President New York, 1952.

Hitler; Mein Kampf.

Hoffman: Durable Peace. New York, 1944.

Hóman-Szekfü: Magyar Történet, V. Köt Budapest, 1936.

Hjen; Welt vor dern Abgrund. Berlin, 1931.

Kovách A.: A Mindszenty-per árnyékában. Innsbruck, 1949.

Lippman: U.S. Foreign Policy, New York, 1943.

374

Long; Australia in the War of 1939-45. Canberra, 1954,

Maloney: Inside Red Russia. Sydney, 1948,

Padányi: Tér és Történelem. Melbourne, 1956:.

Relnhard; Spanischer Sommer. Zürich, 1948.

Schmidt: Statist auf diplomatischer Bühne. Bonn, 1950.

Schuschnigg: Ein Requiem in Rot-Weiss-Rot. Zürich, 1946.

Seton Watson: Eastern Europe Between The Wars. Cambridge,1946.

Spears: Assignement to Catastrophe. London, 1954.

Stapel: Der Christlicihe Staatsman. Hamburg, 1932.

Szekfü: Forradalom után, Budapest, 1948.

Szembek: Journal, 1933-1939. Paris, 1954.

Theobald: The Final Secret of Pearl Harbour. New York 1955.

Tiso: Die Wahrheit über die Slowakei. In der Emigration, 1948.

Vísson: Corning Struggle for the Peace. New York, 1944.

Wallich: The Mainsprings of the German Ravival. Yale, 1955.

Welles: The Time for Decision. New York, 1944.

White: Report on Poles. New York, 1948.

Wülkie: One World. New York, 1945.

World Jewish Congress: Unity in Dispersion, 1949.

Brabanzon: The Brabanzon Story. London, 1956.

Michener: The Bridge at Andau. London, 1957.,valamint angol, német, amerikai, svájci, zsidó és ausztráliai

lapok és folyóiratok háború alatti és utáni évfolyamai, számtalankiadvány a különböző emigrációk részéről és számos, de rend-szertelen lap- és folyóirat-példány és egyéb kiadvány a vasfüg-göny mögül.

375

Meg kell itt említenem, hogy jelen kötet negyedik fejezeté-ben bőségesen felhasználtam az egykori Pannonhalmi Szemleegyik régebbi számában megjelent kitűnő tanulmány anyagát,amelyet egy egészen más célra még otthon jegyzeteztem ki ma-gamnak, s amely jegyzetek egy nagy része egyebek közé keve-redve véletlenül került ki velem külföldre. Sajnos Itt sem a folyó-irat számát nem tudom megjelölni, sem a tanulmány kiváló szer-zőjét, mert céduláim között ezeket nem sikerült megtalálnom, skülföldön képtelen voltam a kérdéses folyóiratpéldányhoz hoz-zájutni. Csupán a tanulmány címére emlékszem: "Az oroszszfinx".

Végül pedig megjegyzem, hogy az a tény, hogy a felhasználtirodalom túlnyomórészt angol és amerikai, szándékos és tervsze-rű.

376

Név-, hely- és tárgyjegyzék

A

Abd el Krim........................ 342Adenauer Konrád ............... 359Adriai-tenger ...................... 336afrikai99, 100, 113, 136, 142,

145, 236, 315Alan Booke......................... 229Alan Brooke ......................... 73Alanbrooke................... 73, 155Alcazar ............................... 111Alduna.................................. 64Alfréd Dreyfuss .................. 246Algier ......................... 335, 341algieri ................. 335, 342, 344algieriek.............................. 343Allan Brooke ...................... 226Allanbrooke.......................... 50allodiális ............................... 85Amazonas............................. 41Amerika30, 35, 46, 55, 56, 66,

67, 83, 89, 108, 109, 113,114, 119, 121, 126, 129,130, 131, 133, 135, 140,148, 150, 155, 158, 185,186, 193, 209, 210, 211,212, 214, 215, 216, 220,224, 232, 246, 298, 299,301, 302, 304, 305, 309,326, 350, 353, 355, 356,357, 369

Ameriká31, 129, 134, 136, 140,145, 178, 212, 354

amerikai19, 30, 66, 67, 68, 69,70, 72, 73, 85, 95, 97, 110,112, 115, 116, 117, 119,121, 122, 127, 128, 129,

130, 131, 132, 133, 134,135, 136, 137, 138, 141,142, 143, 145, 146, 147,149, 150, 153, 154, 156,157, 158, 159, 162, 164,169, 170, 173, 182, 183,184, 185, 186, 191, 193,194, 196, 199, 205, 207,209, 210, 211, 212, 214,215, 216, 217, 219, 220,228, 229, 231, 235, 237,298, 331, 353, 356, 358,359, 370, 374, 375erők ................................ 154

amerikaiak143, 182, 211, 220,336

amerikai-angol...... 96, 357, 359amerikai-francia ................. 226amerikai-japán.................... 153Amtorg ................................. 70Anglia25, 29, 34, 35, 36, 37,

39, 43, 44, 45, 46, 47, 48,49, 50, 53, 54, 55, 56, 71,74, 95, 97, 98, 99, 101, 102,107, 108, 110, 113, 119,125, 129, 134, 139, 141,143, 153, 161, 169, 172,191, 206, 209, 218, 221,224, 225, 226, 227, 228,229, 234, 236, 246, 280,315, 344, 345, 350, 357

angol34, 37, 44, 48, 49, 52, 66,73, 95, 100, 145, 153, 159,161, 166, 167, 168, 169,183, 185, 217, 222, 225,226, 227, 229, 300, 335,336, 342, 353, 374, 375

377

akarat................................49alsóház .............................53beavatkozás ....................244belpolitika ........................49csapatok .........................235ember ...............................50engedékenység .................71érdek...............................119érdekek.....................49, 139eredeti.............................363Európa............................344fajsúly.............................162fegyverek........................335felségterület....................137felsorakozás......................38fennsőbség........................49fenyegetettség ................224flotta ...............................236fölény ...............................46függetlenség ...................300gesztus..............................48háború ............................223hadianyag .......................137hadvezetés ......................229hajók...............................137harcosok .........................159hatalom...........................225hátbatámadás..................122inferioritás ......................139irodalom .........................134kártya ...............................56kormány55, 66, 99, 136,

165, 236kormánynyilatkozat..........54kötelezvény ....................362külpolitika ................38, 101külügyminiszter................99külügyminisztérium .......246logika ...............................53miniszterelnök..........99, 152miniszterlenök................363

monopólium ................... 228munkásság...................... 315negrohanás ..................... 235nemzedék ....................... 229nép.......................... 119, 141ok353parlament ....................... 201politika39, 46, 109, 169, 362probléma ..........................56sajtó..................................99segítség........................... 280sugalmazás ..................... 161szemlélet ..........................48szövetségi rendszer ..........45szupremácia 47, 51, 113, 330tragédia........................... 231válasz ...............................97vendégszeretet................ 162világbirodalom ....... 196, 228világhatalom......... 39, 45, 49viszonylat .........................52

angol-amerikai...... 96, 357, 359angol-francia52, 94, 129, 138,

159, 160, 228angol-görög ..........................74angol-jugoszláv .................. 102angol-magyar........................97angol-német.................. 46, 328angolok45, 47, 48, 73, 94, 100,

122, 129, 131, 138, 139,145, 157, 164, 194, 216,220, 235, 236, 335, 336,342, 343, 344, 345, 359, 362

angol-orosz......................... 137angolszász51, 53, 55, 72, 94,

95, 102, 118, 138, 139, 141,155, 158, 164, 166, 167,203, 223, 224, 329, 341, 359

angol-szász ................. 119, 346Anna Pauker ....................... 172Anschluss ....................... 17, 96

378

antibolsevista51, 89, 105, 106,108, 109, 110, 112, 115,118, 120, 138, 139, 173,176, 211, 238, 250, 256,261, 262, 265, 267, 349, 368

antibolsevista misszió. 109, 112antibolsevizmus51, 67, 90, 107,

110, 112, 175, 181antifascista.......... 201, 249, 302antiszemita............ 85, 102, 158antiszemitizmus.................. 201antiszláv.............................. 175Antonescu....................... 81, 90arab............... 74, 198, 335, 342arabok................................. 343arisztokrácia85, 86, 200, 252,

253atheizmus.............................. 63Athén.................... 99, 168, 169Atlanti Szövetség................ 220Atlantic Charta ..................... 68Atlantic Charter107, 143, 157,

166, 338Atlanti-óceán36, 46, 137, 350,

355, 357atombomba......... 155, 173, 235Ausztrália100, 193, 206, 309,

346ausztráliai ............. 99, 100, 374Ausztria12, 28, 36, 77, 159,

181, 191, 224, 321ausztriai ...... 118, 173, 181, 343autokratizmus ............... 17, 151Ázsia..... 65, 154, 159, 287, 350ázsiai57, 119, 211, 315, 319,

356

B

Babenberg Frigyes.............. 276Babylon ................................ 30Bácska .................................. 86

Baden Powell ..................... 101Balkán28, 36, 37, 72, 76, 89,

94, 95, 99, 102, 104, 138,153, 155, 188, 189, 244,276, 277, 278, 328, 329,336, 347, 348, 349, 350,370, 371

balkán háború..................... 163balkáni36, 77, 88, 89, 94, 97,

99, 100, 139, 157, 162, 167,174, 247, 259, 278, 344,349, 353, 367, 368, 370népecskék....................... 316népek.............................. 278terjeszkedés.................... 277

baloldali111, 113, 169, 173,174, 175, 177, 242, 293,295, 296, 297, 298, 300,301, 317, 319

balti államok22, 69, 92, 148,268

Baltikum. 28, 72, 155, 157, 172baltikumi .............................. 69Bánság.................................. 86Baranya ................................ 86Barcza György ................... 100Bárdossy László ................. 100Báthory István .................... 279Batu .................................... 275Bécs...................... 97, 244, 279befolyási szféra... 156, 170, 252béke

elvesztése210, 212, 215, 223békerevízió ........................... 38Belgium191, 220, 243, 315,

321Belgrád ................... 97, 98, 263belgrádi........... 96, 99, 244, 245Belső-Európa279, 280, 281,

285Bem József ......................... 112

379

Benes36, 162, 174, 175, 229,327, 333, 342, 347, 365

benesi.......................... 162, 175Benito Mussolini ..................14Bereczky Albert..................262Berlin91, 92, 155, 156, 157,

158, 185, 218, 299, 362, 373berlini11, 90, 135, 163, 186,

245Bernard Shaw ......................241besenyők.............................367bessenyők .............................64Besztercebánya...................163Bismarck...............................44Bissingen ..............................86Bizánc...................................64bizánci ..................................95

egyház ..............................64Blamey ...............................100Blomberg..............................17Blum Leo............................144Boccaccio ...........................277Bogota ................................341Bokányi ................................86bolgár.................... 93, 163, 194bolgárok..............................275bolsevista9, 38, 50, 76, 89, 91,

103, 105, 109, 112, 141,148, 170, 173, 175, 181,186, 187, 211, 218, 249,252, 260, 284, 286, 323áldozatok ........................213bestialitás........................194birodalom .........................57diktatúra .........................181doktrina ..........................371ellensúly .........................219erő ..................................265erőnövekedés..................140expanzió .........................285fellépés ...........................255

hadjárat........................... 285harc ................................ 259kormányzatok................. 267Oroszország ................... 354program.......................... 222rémuralom...................... 246támadás .......................... 299társadalom...................... 252terrorizmus .......................59tulajdonság .......................58uralom ...................... 83, 246veszély ..... 55, 116, 337, 356világrend ........................ 254vonás .............................. 105

bolsevizmus25, 27, 28, 56, 58,61, 67, 77, 92, 102, 103,105, 106, 108, 110, 116,119, 120, 126, 128, 130,141, 143, 150, 170, 174,178, 181, 192, 194, 203,211, 213, 215, 226, 238,259, 262, 265, 266, 283,285, 286, 287, 293, 303,304, 318, 326, 333, 338,349, 360, 368célja................................ 256

bolsevizmusellenes..... 211, 249Bor tábornok.........................53Bosznia............................... 278Brabanzon .................... 50, 374Bramaputra ...........................41Briand................. 113, 132, 327brit50, 56, 127, 135, 157, 169,

194, 223, 227, 321, 337birodalom....................... 217

Brit Commonwealth ........... 337brüszk fordulat.................... 172Bryant........................... 50, 373Buda .....................................63Budapest67, 176, 177, 179,

245, 341

380

budapesti ............................ 176Buenos Aires ...................... 341Bukarest...................... 163, 170bukaresti ..................... 163, 170bulgár ................................. 268Bulgária93, 149, 191, 253, 268,

278, 280, 337Bulgáriá .............. 254, 258, 268bulgárok.............................. 260Byrnes ........ 170, 172, 185, 373Byron.................................. 112

C

Calinescu .............................. 79cári........................................ 59Casablanca.................... 72, 153casablancai . 109, 143, 152, 153Casablancai ........................ 219cash and carry............... 71, 135casus belli ............................. 76Cavour .................................. 44Chamberlain49, 50, 51, 52, 66,

71, 109, 226Chicago .............................. 113Churchill49, 50, 51, 52, 71, 73,

75, 97, 98, 100, 102, 109,121, 127, 134, 136, 138,139, 141, 142, 143, 146,148, 149, 152, 153, 155,157, 162, 167, 169, 182,184, 222, 223, 224, 225,226, 227, 228, 229, 233,234, 236, 281, 297, 322,338, 363, 373

churchilli .............. 52, 151, 226Ciano .................................. 121CIC ..................................... 238Ciprus ................................. 335ciprusi................................. 335Clemenceau ................ 327, 342

Commonwealth38, 46, 50, 56,140, 225

Cordell Hull........................ 183cseh66, 86, 162, 173, 174, 175,

188, 214, 281, 335, 342,345, 348, 364, 365, 372fegyverek ....................... 335

csehek163, 165, 175, 188, 214,260, 333, 335, 342, 343,344, 348, 364, 365, 368

Csehország ... 24, 159, 331, 365csehországi ......... 118, 214, 342csehszlovák 51, 52, 55, 80, 333Csehszlovákia12, 22, 36, 55,

80, 92, 159, 161, 173, 174,175, 182, 185, 191, 224,244, 280, 321, 337, 345

Csehszlovákiá..................... 268csendes-óceáni.................... 154Csendes-óceáni............... 73, 74Curzon.................................. 54Curzon-vonal................ 54, 363Cvetkovics................ 96, 97, 98Cyprus ................................ 341cyprusi.................. 74, 342, 344cyprusiak ............................ 343

D

Dácia .................................. 333Dalmácia ............................ 278Dánia .................................. 321Danzig ............................ 12, 35danzigi........................ 161, 336Dardanellák ........................ 149Darlan................................. 144David Berkelman ....... 191, 195Davies... 68, 129, 148, 217, 373de Gaulle ............................ 134de Valera ............................ 342Deák ..................................... 44Délafrika..................... 335, 346

381

Délamerika .........................346Delcassé..............................322Déleurópa .............................73Dél-Lengyelország .............192Délmagyarország..................86Déloroszország ...............64, 80demokrácia8, 110, 150, 151,

177, 186, 196, 233, 239,240, 255, 296, 304, 305,306, 307, 308, 309, 311,312, 316, 322

Deutsch.................................86Die Neue Zeitung ...............191diktátor .................................10diktátum........................34, 198diktatúra8, 9, 10, 14, 16, 125,

138, 141, 159, 181, 213,306, 307, 354

Dobrudzsa...........................163dobrudzsai ..........................268Don...............................41, 192Donatello ............................277Donovan ...............................97Dosztojevszkij .......... 61, 62, 63Dover....................................49Downing Street.....................95DP-Commission .................238Drang nach Osten ...............348Duff Cooper..........................52Duna ............. 41, 174, 268, 276Duna-medence......................41Dunavölgy ............................28Dunkirk...............................134Dunquerque ........................236Dzsingisz ............................275

E

Eade..............................54, 373Eden................................52, 99Edward L. Spears ...............134

Egyesült Államok29, 36, 37,48, 50, 56, 66, 69, 70, 71,74, 94, 97, 113, 115, 116,117, 119, 121, 128, 129,130, 131, 132, 133, 134,135, 136, 137, 140, 142,145, 146, 149, 150, 153,154, 164, 173, 186, 187,193, 205, 211, 212, 213,214, 215, 216, 217, 218,219, 220, 230, 237, 238,298, 300, 314, 328, 370

egyház27, 37, 64, 65, 181, 260,262, 264, 282

Egyház............................ 25, 27egyházi ................. 85, 253, 264Egyiptom...... 30, 100, 341, 344egyiptomi.............. 29, 335, 342első világháború12, 24, 39, 46,

47, 49, 52, 53, 54, 83, 95,131, 170, 217, 222, 227,242, 249, 258, 280, 290,295, 314, 325, 338, 339,342, 351, 352, 353, 357,364, 365, 371

Elszász............................ 12, 56Elszász-Lotharingia .... 331, 353emberi jogok233, 234, 235,

237, 338emődi Stein...........................86Entente................................ 163Erdély81, 88, 90, 91, 92, 244,

335erdélyi........................... 90, 161

hadak.............................. 277északafrikai ........................ 342Északamerika ..................... 346Észak-Magyarország .......... 335esztergomi .......................... 264Észtország .......................... 348eurázsiai...................... 274, 282

382

Európa14, 18, 19, 20, 21, 25,30, 43, 56, 62, 63, 64, 65,66, 67, 71, 72, 74, 80, 102,106, 110, 111, 112, 117,118, 127, 130, 140, 141,147, 151, 154, 155, 157,187, 189, 190, 193, 197,199, 203, 204, 212, 216,221, 222, 223, 225, 226,228, 229, 231, 237, 258,259, 273, 274, 275, 276,277, 278, 279, 281, 282,283, 284, 285, 287, 288,289, 292, 294, 297, 298,299, 300, 301, 302, 305,307, 308, 312, 313, 314,315, 316, 318, 319, 320,321, 322, 323, 324, 325,326, 327, 333, 336, 337,338, 340, 341, 342, 344,346, 347, 348, 349, 350,352, 353, 355, 356, 357,358, 359, 360, 361, 362,363, 365, 366, 367, 368,369, 370, 372öngyilkossága................. 344organizmus..................... 303története ......................... 203tragédiája........................ 228

európaellenes.. 56, 66, 139, 331Európa-fogalom.......... 274, 367Európa-gondolat ................... 14európai7, 10, 13, 18, 19, 20, 25,

31, 33, 36, 43, 46, 49, 65,71, 116, 119, 128, 141, 148,161, 195, 196, 200, 216,226, 227, 231, 279, 282,286, 292, 293, 294, 295,298, 299, 300, 304, 313,315, 320, 326, 344, 346,

347, 348, 351, 355, 359,360, 361, 370agyvelő..................... 61, 117állam .............................. 301államok .................... 57, 320atmoszféra...................... 328autonómia ...................... 351benyomás ......................... 52dimanziók ...................... 284együvé tartozás ................ 62ellensúly......................... 369ellentét............................ 197előretörés........................ 110ember51, 62, 73, 105, 129,

287, 288, 326emberiség............... 107, 269érdek .............................. 113érdekek........................... 139eredet ............................. 346erő .................................. 105erők .................................. 96Európa222, 274, 303, 316,

320, 350, 355, 366, 368,372

fejlődés........................... 277főhatalom ....................... 172gátak............................... 347gyomor............................. 63háború ...... 67, 116, 130, 367helyzet.............................. 37jelleg .............................. 279jövő ........................ 339, 352katasztrófa.. 33, 91, 137, 208katona............................... 73katonák........................... 357konfliktusok ................... 364kontinentalizmus............ 324külpolitika ...................... 132kultúra .............................. 63lélek ................................. 62logika ............................... 57

383

maxima................... 344, 350mérleg ............................220misszió ...........................119mozaik............................331múlt ................................281munka.............................131munkás ................... 315, 318nehézségek .....................323nemzedék .......................289népek.............. 108, 263, 346ok353öntudat ...........................322önvédelem......................284poszt ...............................329probléma ........................282refrén..............................281szellem ...........................283szembenállás ..................273személyiségek ................151szemlélet ........................284szempont ........................137színpad ...........................156színtér.............................154szláv expanzió................186társadalom......................318tényező .............................57tér369, 370terület .............................355tömeg .............................304tömegek..........................300történet ................... 339, 356tragédia........... 146, 273, 304ügyek..............................133vagyon............................351vállalkozás.............. 274, 279veszteség ........................194világ .................................60zűrzavar..........................303

Európa-Unió .......................303ex-enemy ............................203

F

faji hatalom...........................30faji mithosz18, 19, 20, 21, 23,

28, 29, 30, 31, 188faji üldözés ......................... 200Farkas Mihály..................... 176fascista14, 38, 103, 243, 253,

267, 294, 295, 306fasciszta110, 112, 113, 121,

129fasciszták ...................... 67, 171fascizmus14, 29, 38, 121, 135,

300Fegyverszüneti Bizottság170,

194, 249Feillitsc .................................86Fekete-tenger................ 80, 367Feketetengeri ...................... 268félelem nélküli élet68, 116,

150, 158, 213, 354felszabadítás9, 55, 167, 188,

215, 286, 301, 354felszabadulás179, 193, 195,

253, 254feudális .................................85finn ......................... 69, 70, 136finnek.................................. 112finn-orosz .............................70Finnország69, 112, 148, 149,

159, 321Fiume.................................. 336Florida ................................ 150Foch marschall .....................47Földközi-tenger41, 46, 73, 74,

138, 229, 279, 329, 336, 368földközi-tengeri93, 113, 139,

157, 235, 278, 349földreform83, 84, 85, 176, 253,

257Foreign Office ......................52Forrestal.............................. 209

384

Fortunat Strawski ................. 40Fra Angelico....................... 277francia34, 55, 56, 60, 134, 137,

141, 143, 144, 145, 159,185, 194, 217, 224, 234,235, 236, 246, 248, 249,280, 292, 306, 330, 335,336, 337, 342, 353, 357, 373

francia-amerikai ................. 226francia-angol 94, 138, 160, 228franciák129, 131, 136, 144,

145, 146, 220, 300, 335,336, 342, 343, 344, 345, 359

Francia-Marokkó................ 335francia-német.............. 129, 145Franciaország12, 24, 33, 34,

35, 36, 46, 94, 110, 119,125, 134, 141, 143, 144,145, 191, 206, 217, 218,221, 224, 236, 243, 248,250, 280, 315, 321, 344,345, 350

Franco......... 111, 112, 220, 300Francó................................. 111Franklin D. Roosevelt73, 113,

128, 133, 146, 152, 216Fritsch................................... 17Fritz Hesse.......................... 119

G

Galícia .................................. 82Gandhi ................................ 342Gangesz ................................ 41Gavin Long......................... 100Geiger................................... 86George Granville ................ 229germán12, 25, 27, 76, 77, 78,

81, 89, 92államok ............................ 89imperializmus......... 211, 329járszalag ......................... 329

lakosság ......................... 346probléma ........................ 284

germanológiai....................... 12germánság .................... 88, 282Gerő Ernő ........................... 176Gesamtleistung......... 14, 15, 16Gestapo................................. 17ghetto.................................. 207ghettók................................ 201Goethe .................................. 43Goldberger ........................... 86Golgotha............................. 330Gorcsakov .................... 72, 347Gorki .................................... 62görög74, 94, 102, 112, 168,

169, 235, 307katolikus......................... 260

görögkatolikusok................ 260görögök ................................ 94görög-olasz........................... 96Görögország36, 97, 99, 101,

155, 159, 167, 168, 169,191, 244

Gothai................................... 86Gottwald-puccs .................. 175Grand Alliance98, 100, 102,

127, 142, 143, 234, 239,244, 373

Grassalkovich....................... 86Grey.................................... 322Groza-kormány .................. 172Guyon Richard ................... 112gyarmatok..... 56, 145, 312, 322győztesek79, 184, 230, 231,

232, 238, 240, 247, 295,297, 325, 327, 328, 331,332, 334, 338, 339, 342,343, 352, 356, 362, 364

385

H

háborús bűnös101, 178, 233,237, 240, 241, 246, 249

háborús bűnösök.................325háborús bűnösség232, 238,

243, 246, 249, 253Habsburg ........................12, 86Habsburgok 264, 278, 280, 330Haifa ...................................194halott betűk......... 326, 329, 333hamleti dilemma .................316Harding...............................132harmadik világháború.........355Háromhatalmi Szerződés....244Harriman.............................170Harry Gold..........................173Harry Hopkins73, 127, 137,

147Harucker ...............................86hátbatámadás106, 108, 109,

117, 118, 121, 122hátbatámadók .....................107Havasalföld.........................163Hercegovina .......................278hercegprímás68, 148, 262, 264,

265, 299Herrenvolk.............. 19, 37, 282Hess Rudolf ........................233Himmler ................. 16, 17, 229Hiroshima ...........................157hiroshimai........... 141, 154, 155Hirosima .............................116Hirsch ...................................86Hitler9, 13, 14, 15, 16, 17, 20,

26, 37, 50, 53, 81, 119, 127,143, 205, 225, 227, 244,245, 250, 300, 330, 338,359, 373

Hitler Adolf ...... 13, 16, 71, 359hitlerellenes ........................160

hitleri14, 15, 16, 17, 26, 28, 30,33, 54, 105, 120, 121, 141,147, 199imperializmus........... 71, 329mű ....................................38

hitlerizmus............................70Hlinka......................... 342, 347Hollandia .... 191, 220, 315, 321Hopkins .............................. 151Horthy ................................ 245horvát............ 96, 166, 332, 342horvátok................ 96, 260, 333Horvátország ...... 157, 278, 335horvát-szlavón .................... 332hun.......................... 41, 64, 356hunch127, 131, 151, 152, 155,

159, 172hunok.................................. 367húsz évi fegyverszünet .........71Husz János.......................... 162huszitizmus......................... 162

I

I. Károly ............................. 277I. Kázmér............................ 277I. Lajos................................ 277I. Ulászló ............................ 277I.N.S. .................................. 238II. Miklós............................ 330II. Szilveszter...................... 263II. Vilmos ................... 330, 359III Calixtus ......................... 263III. Calixtus ........................ 264III. Iván.................................62IKO..................................... 238Ilja Ehrenburg..................... 183imperialista34, 35, 38, 119,

169, 222, 241, 328, 330program.......................... 322

imperializmus21, 24, 25, 30,34, 56, 71, 77, 78, 79, 88,

386

118, 119, 126, 141, 159,184, 211, 213, 221, 224,225, 328, 329, 330, 345,347, 349, 354, 356, 362, 367

India ................................... 335indiai................................... 342Indiai-óceán........................ 336individualizmus ............ 63, 303Indus..................................... 41internacionális29, 289, 291,

366internacionalizmus289, 290,

291, 292, 293International Refugee

Organization................... 238Írország............................... 335Isten26, 116, 232, 269, 275,

276IV László............................ 277IV. Béla ...................... 275, 277Ivan Iljin ............................... 58IX. Gergely......................... 275Izland.......................... 137, 142Izrael..... 74, 193, 198, 336, 344izraeli.......................... 193, 198

J

Jacob Berman ..................... 254Jagielló ............................... 277Jalta55, 68, 75, 149, 151, 155,

158, 163, 166, 169, 170,338, 354, 356, 357, 358,360, 368

jaltai53, 133, 155, 166, 170,225, 352, 363, 364

Jan Masaryk ....................... 175japán116, 150, 154, 204, 205,

356bűnösök.......................... 143hatalom........................... 157

Japán74, 75, 127, 153, 154,157, 210, 218, 219, 341

japán-amerikai.................... 153japán-német ................ 217, 220japánok............................... 205Jingó................................... 169jobboldal87, 174, 176, 301, 304

kiirtása ........................... 254jobboldali83, 84, 87, 144, 175,

177, 242, 243, 253, 293,295, 296, 299, 300, 301,317, 320, 324

jobboldaliság ...... 110, 113, 181Jodl............................. 328, 341Joint Distribution Commitee

....................................... 190Joseph E. Davies29, 68, 69, 73,

115, 148Josip Broz Tito ........... 162, 166juden-Polizei ...................... 207jugoszláv80, 93, 97, 101, 102,

166, 167, 244, 333, 348, 349jugoszláv-angol .................. 102Jugoszlávia22, 36, 80, 93, 95,

96, 97, 99, 100, 101, 102,120, 156, 157, 166, 167,191, 244, 245, 246, 253,263, 280, 321, 336, 337,367, 368, 371

jugoszláviai98, 99, 101, 214,342, 344

jugoszláv-magyar ............... 101jugoszlávok .................. 90, 162Jupo .................................... 207

K

Kaas...................................... 86Kairo .................................. 166kairoi .................................. 167kapitalista25, 28, 72, 242, 289,

291, 292, 293, 314, 315, 318

387

korszak ...........................266kapitalizmus25, 27, 29, 37, 63,

141, 290, 291, 292, 293,295, 296, 307, 318

Kárpátalja ................... 174, 333Kárpátmedence79, 155, 156,

189Kárpát-medence155, 275, 278,

336Kárpátok ....... 81, 275, 367, 368Kárpát-tér .....................94, 329katolicizmus26, 259, 261, 262,

264, 265katolikus25, 37, 87, 88, 96,

175, 259, 260, 263egyház 26, 37, 181, 262, 264főpap ..............................262hadsereg .........................262lakosság..........................265lelkész ............................268

katyn... 149, 164, 165, 235, 254Kaukázus ..............................64Keglevich .............................86Kelet20, 65, 274, 280, 281,

282, 283, 285, 287, 288,289, 303, 349, 351

Keleteorópa ........................329Keleteurópa24, 56, 72, 78, 188,

224, 225, 328, 372keleteurópai .......... 36, 208, 346Kelet-Galícia ......................192Keleti-Kárpátok ............80, 369Keletközépeurópa117, 118,

224, 225, 227, 344, 347,348, 349, 350, 357, 365,366, 369

keletközépeurópai24, 34, 92,117, 118, 215, 224, 346,347, 349, 361, 362, 364,366, 367, 369

Keletlengyelország .......55, 191

Keletnémetország159, 173,184, 185, 186, 254, 255,316, 348

Keletnémetotszág ............... 173Kellog......................... 113, 132Kenya ......................... 335, 341kenyaiak ............................. 343kényszermunka214, 253, 266,

267, 268kényszermunkatábor........... 268kényszermunkatáborok268,

298, 301keresztény25, 26, 31, 256, 259,

285, 290egyház ...................... 27, 282eszmék ........................... 111Európa.................... 204, 365front................................ 259kisebbség........................ 260veszély ........................... 261

kereszténység25, 26, 27, 65,115, 259, 261, 283, 300,317, 370

kievi............................ 275, 287Kisantant ........................ 55, 92Kisgazda Párt...................... 177Kisgazdapárt....................... 177Klapka György ................... 112Klaus Fuchs........................ 173Koburg..................................86Kohner..................................86kolchozgazdálkodás ........... 258kollektív7, 8, 11, 12, 14, 18,

23, 29, 30, 48, 51, 59, 60,61, 64, 66, 68, 80, 81, 190,195, 199, 201, 206, 251,257, 273, 285, 286, 298,303, 341, 344, 358, 372aggodalom........................92arculat............................. 290bűntény........................... 269

388

csalódás.......................... 300fáradtság......................... 319felelősség ....................... 248hatás ............................... 359merénylet ....................... 340szerencsétlenség............. 325teljesség.......................... 356veszély ........................... 351

kollektivizmus ...................... 14Kominform................... 72, 185Komintern .................... 72, 185kommunista83, 99, 103, 116,

132, 166, 167, 168, 169,170, 172, 173, 174, 176,178, 179adminisztráció ................ 256agresszió ........................ 174alakulatok....................... 111állam ...................... 111, 368államcsíny ...................... 168csőcselék ........................ 157életeszmény.................... 286kalandorok ..................... 168kormánycsapatok ........... 111kormányzatok................. 268miniszter......................... 180mukásság........................ 266párt ............................. 58, 69propaganda..................... 267rezsimek ......................... 265tömegmészárlások.......... 116töredék ........................... 179utánpótlás ............... 255, 256

kommunista forradalom ....... 83kommunisták104, 112, 166,

169, 171, 174, 175, 178,180, 192, 265

kommunistazsidó................ 103kommunizmus .... 162, 267, 318Konstantin .............. 69, 70, 102Konstantin Oumansky .......... 69

koreai.................................... 71Korytis................................ 102Kossuth................................. 87Közel-Kelet ........................ 164közép36, 65, 110, 258, 275,

289, 290, 291, 292, 294,295, 296, 318

Középeuropa ........................ 55Középeurópa21, 24, 35, 36, 37,

55, 72, 73, 75, 76, 77, 78,88, 89, 94, 95, 104, 108,153, 162, 188, 197, 222,224, 225, 227, 228, 230,255, 280, 324, 328, 329,335, 339, 349, 370

középeurópai21, 22, 24, 35, 36,37, 55, 66, 71, 72, 77, 78,79, 80, 81, 88, 89, 90, 92,94, 103, 117, 120, 150, 157,159, 160, 161, 162, 167,195, 198, 199, 202, 205,208, 214, 221, 223, 228,229, 230, 233, 247, 259,284, 293, 316, 337, 349,353, 365, 369

Közép-KeletEurópa............................ 159

középkori........................ 30, 45Központi Hatalmak ............ 163Kreml ................................... 68Kun Béla ...................... 83, 176kunok............................ 64, 367KZ-lágerek ......................... 183

L

Lafayett .............................. 112Lederer ................................. 86lembergi ............................. 190lend lease............................ 136lengyel20, 35, 53, 54, 66, 69,

138, 139, 149, 161, 164,

389

165, 166, 167, 189, 192,200, 214, 223, 235, 275,277, 345, 347, 348, 362,363, 364, 372anarchia ..........................281front................................279határ ...............................363hiba.................................160katolikusság....................260király ..............................279kormány .........................161középosztály...................254tér368tragédia...........................160

lengyelek77, 90, 101, 125, 161,164, 165, 214, 260, 279,343, 348, 364

lengyel-német54, 55, 129, 209,364

Lengyelország12, 20, 22, 24,36, 53, 54, 55, 67, 71, 72,92, 101, 105, 108, 109, 120,125, 139, 155, 157, 159,160, 161, 165, 166, 172,175, 176, 191, 193, 200,212, 213, 224, 253, 254,258, 259, 268, 276, 279,280, 316, 321, 329, 337,345, 349, 363, 365

lengyelországi71, 118, 160,165, 191, 192, 193, 214,342, 344

lengyelség... 107, 260, 279, 301Lenin .................... 65, 148, 365Leningrád ...........................218Leon Blum..........................144Leonardo da Vinci ..............277Lettország ................... 280, 344liberális25, 28, 110, 242, 306,

316

demokrácia304, 310, 316,322

demokrata....................... 296kapitalizmus ................... 296norma ............................. 196összetevő ........................ 294rendszer.......................... 311

liberalizmus 7, 27, 63, 289, 304Lichtenstein ..........................86Lichtschein ...........................86Liebnecht Karl......................11Lippman ............. 129, 131, 373Lippmann............................ 217litván........................... 277, 278Litvánia .............................. 345Lloyd George.............. 327, 342London50, 54, 56, 71, 134,

144, 153, 165, 363, 373, 374londoni100, 101, 119, 132,

162, 164, 165, 166, 167,169, 172, 184, 194, 246

Lotharingia ...........................56Lotharingiá ...........................12Lublin ................................. 165Ludendorff............................27Luxemburg ................... 11, 220Luxemburg Róza ..................11

M

M.P. .................................... 238macedón ............................. 231macedónok ......................... 260Macsó ................................. 278Madách............................... 271magyar44, 54, 66, 68, 73, 78,

79, 86, 88, 90, 96, 101, 163,176, 179, 188, 204, 214,235, 245, 261, 268, 275,276, 277, 299, 336, 353, 364államférfiak .................... 249állásfoglalás .....................92

390

arisztokrácia ................... 200birodalom................. 80, 278családok ......................... 371csendőrség...................... 238diplomácia................ 97, 244értelmiség......................... 82események...... 265, 300, 302eset ................................. 174fennhatóság ...................... 95feudális............................. 85földbirtok ......................... 86földreform ........................ 85folyosó ........................... 336forradalom...................... 343frontszakasz ................... 279gazdaság......................... 201gondolkodás ..................... 87haderő ............................ 156hadsereg ......................... 245hercegprímás.................. 148hősi halottak................... 179igények........................... 161Kárpátalja....................... 174katolicizmus ................... 265katolikusság ................... 260kimerülés........................ 279király ...................... 264, 277királyság................. 329, 331kommunizmus................ 333kormány ......................... 178kötelék............................ 237kötelékek.......................... 90követ ...................... 100, 246középosztály..................... 82közvélemény .................... 93külpolitika ........................ 90lélek.................................. 91magatartás ........................ 91medence ......................... 275miniszterelnök................ 245nácik............................... 193

nacionalizmus ........ 263, 331nagybirtok ........................ 85nemzetiség ..................... 174nép ... 83, 178, 249, 262, 331népoktatás ...................... 262nyelv ................................ 82példa................................. 81politika ............................. 93politikum.......................... 88püspök............................ 263semlegesség ..................... 97szabadságharcosok......... 112szakasz ........................... 245Szent Korona ................. 263támogatás ....................... 163társadalom........................ 83terület ............................. 333területek ................. 166, 365türelmetlenség................ 332védekezés....................... 155végvár ............................ 263vezetés ............................. 81világ ............................... 264zsarnokság...................... 281zsidól.............................. 203

Magyar Birodalom ............. 278Magyar Királyság............... 280magyar-jugoszláv ............... 101Magyar-medence.................. 81magyar-német..................... 101magyarok41, 64, 78, 83, 90, 91,

155, 164, 174, 260, 279,281, 300, 331, 333, 336,345, 355, 358, 366, 367,370, 372önrendelkezési joga........ 343

Magyarország22, 36, 67, 79,82, 84, 85, 86, 87, 89, 90,91, 92, 93, 97, 100, 101,157, 159, 160, 161, 163,173, 175, 181, 185, 191,

391

193, 200, 201, 214, 237,240, 242, 243, 244, 245,246, 249, 250, 253, 254,255, 258, 259, 260, 261,262, 263, 264, 265, 268,275, 276, 278, 301, 316,321, 331, 332, 337, 338,343, 348

Magyarország Apostoli Királya.......................................264

magyarországi85, 118, 177,193, 236, 278, 344

magyar-osztrák ........... 228, 344magyar-otszrák ...................255magyarság78, 81, 82, 83, 85,

87, 88, 89, 91, 92, 262, 264,278, 329

magyar-tatár .......................276magyar-török ......................278Malik Jakab ........................154Manchester Guardian .........169Margenthau

terv .................................211Mária országa .....................263Markos tábornok ................169marokkói.............................335Marschall ............................155Mars-el-Kebir .....................235Marshall........................73, 229

pénz................................316segély .............................338terv ......................... 212, 303

Marshall-terv ......................185marxista .......... 58, 72, 110, 317

erők ................................242kategória.........................296kategóriák.......................296megoldás ........................319összetevő ........................294többség ...........................111

Masaryk..............................174

második világháború14, 54, 76,84, 88, 117, 118, 119, 123,125, 131, 163, 193, 194,208, 211, 212, 223, 224,225, 243, 244, 304, 316,322, 323, 326, 327, 328,338, 339, 341, 342, 343,346, 347, 348, 350, 353,356, 357, 362, 365

Massaryk .... 327, 333, 342, 347materialista ...........................26materializmus ................. 63, 67mau-mau............................. 335Maurice Bardéche .............. 123megnemtámadási ..................93Melbourne .................... 45, 374Menzies .............................. 100Mereszkovszkij.....................62Mers-el-Kebir ..................... 145Mexicoi-öböl ........................41Michelangelo Buonarotti .... 277Mihajlovich ........ 162, 166, 167Mikolajczyk................ 165, 166Milánó ..................................14Militia Christi ..................... 301Mindszenty József68, 148, 261,

299Moldva ............................... 163Molotov .............................. 170mongol.......................... 62, 356Morgenthau73, 147, 182, 183,

195Morgenthau-klikk....... 183, 184Morgenthau-terv................. 183Moszkva52, 55, 56, 59, 62, 72,

92, 110, 111, 137, 154, 162,164, 165, 166, 167, 170,173, 174, 175, 178, 181,253, 254, 257, 259, 260,261, 264, 265, 285, 297,298, 299, 346, 350

392

moszkvai51, 60, 63, 68, 69,111, 115, 150, 162, 164,166, 170, 174, 175, 181,254, 261, 275, 298, 299,301, 361

München............................. 244Mussolini 14, 15, 121, 244, 300

N

náci10, 21, 24, 69, 103, 201,203, 253, 359áldozat.... 189, 192, 194, 213attitűdök ......................... 193bestialitás ....................... 207diktatúra ......................... 368gyilkos............................ 178háború .................... 177, 254hányad............................ 103kilengések ...................... 190métely ............................ 253tyrannizmus.................... 213ürügy .............................. 255veszély ............................. 91vezetők........................... 233

nácibestialitások ................. 269náci-diktatúra................ 10, 368nacionalista88, 132, 253, 261,

262, 290, 291, 292, 295, 296nacionalizmus8, 21, 28, 63, 78,

95, 160, 263, 289, 290, 291,292, 293, 295, 300, 316,320, 323, 329, 331, 371

náciveszély ........................... 55nácizmus17, 21, 23, 25, 31,

103, 141, 189, 192, 212,214, 215, 281, 307

Nagy Britannia ................... 100Nagy Ferenc178, 179, 181, 265Nagy Imre........................... 176Nagy Károly ....................... 274Nagy Lajos ......................... 277

Nagy Péter.............. 61, 63, 365Nagybritannia................. 51, 74Nagy-Britannia... 228, 234, 246Nándorfehérvár .................. 263NATO ................................ 143német7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 16,

18, 20, 21, 23, 24, 28, 33,35, 37, 48, 54, 55, 66, 71,77, 80, 81, 85, 86, 88, 90,91, 94, 101, 103, 105, 126,130, 137, 142, 148, 149,163, 165, 188, 196, 199,203, 204, 214, 222, 223,224, 228, 268, 281, 331,336, 341, 353, 359, 362,364, 374állam .... 26, 32, 33, 147, 202attitűd ......................... 44, 51barát ............................... 166barátság .......................... 162befolyás............................ 77bestialitás ......................... 55birodalom12, 22, 33, 48, 56,

77, 93, 222, 234, 281,350, 369

bűnösök.......................... 143császárság ...................... 330diplomácia...................... 244egyetem.......................... 277életérzés ........................... 19ellenzék ............................ 15előkészületek.................... 95ember ............................. 283emelkedés ........................ 45erő38, 47, 49, 79, 139, 186,

216, 350, 356erőfeszítések .................... 96erők ................ 100, 245, 284erősödés ......................... 119eset ................................. 199evangélikusok ................ 260

393

expanzió ...................56, 348faji mithosz.................18, 19fegyverek........................144felségterület....................358feltételek.........................351fenyegtés ........................223fölény ...............................72gesztus.................... 139, 143gondolatok......................149győzelem81, 91, 92, 103,

225győzelen .........................202háború ..............................97haderő...............................17hadigépezet ....................163hajlam...............................18harag.................................21hatalom... 153, 157, 159, 370igény...............................125igények.............................35imperializmus18, 21, 31, 88,

141inkorrektség......................34invázió..............................99ipar ...........................18, 184irodalom ...........................20iskolák............................183kapitalizmus .....................27kategória...........................78katolicizmus .....................26katona...............................73keleti zóna ......................185kérdés .............................283kimerülés........................137kisállam............................89konfliktus .......................229kormány ...........................90követ.................................98követelések............. 102, 361kritika .............................329

külpolitika17, 22, 30, 52, 72,163

lakosság.......................... 363lázadás............................ 351lélek..................................14lökés ............................... 245magatartás ................ 51, 106malomkő ..........................75megmozdulás ................. 246megszállási övezet ......... 182méltatlankodás ............... 341mép ..................................19militarizmus ................... 330misszió ........................... 105mitosz............................. 188nácik............................... 193nemzetiség ..................... 174nemzetiszocialista ...... 29, 87nemzetiszocializmus13, 15,

25, 26, 28, 29, 31, 242nép14, 16, 131, 183, 211,

357, 361népcsoportok....................22nisszió ............................ 112nyomás ............. 93, 245, 339oldal .................................67összeomlás .......................19ösztönösség ......................15paraszt ............................ 237példa............................... 205politika ................... 139, 163presszió .......................... 251program.......................... 370puska .............................. 337rendek............................. 278rész................................. 329revízió .................... 117, 223rosszhiszeműség...............52sajtó............................ 22, 99sajtóattasé....................... 119segítség........................... 116

394

specifikum...................... 306szándékok......................... 35szerzemény..................... 362szövetség........................ 338tehetelenség...................... 52tendenciák ...................... 282tér365terjeszkedés............ 140, 215terület ............................. 125területek ................. 161, 365tettek .............................. 107tevékenység.................... 118tömb ................................. 12tömegek.......................... 290túlhajtás............................ 16uralom ............................ 177vádlott ............................ 164veszély ............. 91, 357, 358vezérezredes................... 328visszaütés ......................... 97zsoldos ........................... 220

Német Birodalom44, 47, 95,345, 359

német-angol.................. 46, 328németbarát ............................ 98németek8, 9, 10, 12, 16, 19, 20,

21, 22, 23, 26, 31, 33, 36,37, 44, 45, 47, 48, 51, 52,54, 66, 67, 69, 71, 72, 77,86, 90, 92, 93, 95, 98, 99,101, 102, 106, 108, 109,122, 125, 129, 137, 138,139, 142, 143, 146, 149,152, 159, 161, 163, 164,168, 182, 183, 184, 195,207, 212, 222, 235, 236,246, 248, 249, 250, 260,281, 282, 284, 287, 299,328, 330, 336, 338, 343,345, 353, 357, 358, 359,

360, 362, 363, 364, 365,366, 368, 369

németellenes25, 33, 37, 98,139, 142, 149, 163, 350, 358

német-francia ..................... 145német-japán................ 217, 220német-lengyel54, 55, 129, 161,

209, 364német-orosz52, 94, 120, 138,

167, 218, 219Németország12, 14, 17, 25, 31,

33, 34, 35, 37, 53, 54, 55,56, 70, 71, 74, 76, 87, 89,91, 92, 93, 94, 95, 96, 97,98, 99, 100, 101, 103, 106,107, 109, 112, 119, 120,121, 125, 127, 130, 131,135, 136, 137, 139, 143,157, 159, 160, 163, 170,178, 182, 183, 185, 186,189, 191, 192, 193, 200,201, 202, 206, 207, 209,210, 213, 214, 218, 219,221, 225, 227, 234, 242,243, 244, 245, 246, 281,321, 322, 331, 338, 347,348, 359, 366, 370

németországi31, 32, 131, 191,194, 202, 295

német-római ....................... 278németség7, 12, 18, 19, 22, 28,

52, 55, 71, 118, 127, 158,282, 300, 339, 350, 351,358, 361, 362, 363, 366, 369

nem-germán ................... 79, 88nem-imperialitikus ............... 35nem-német7, 9, 12, 19, 20, 31,

35, 51, 91nem-szláv79, 88, 91, 164, 175,

253, 274, 282, 283, 321,322, 340, 344, 345, 346,

395

347, 348, 349, 361, 362,366, 369, 370, 371

nem-szlávok ....... 287, 322, 345Nemzetek Szövetsége.........202nemzeti91, 130, 177, 198, 201,

227, 250, 251, 261, 263,284, 293, 297, 305, 306,308, 317aggodalom........................92akarat.............. 177, 205, 296akaratnyilvánítás ............177államok...........................274ambíciok.........................361célok...............................113dimenziók............... 280, 320egység ..............................43elemek............................344élet....................................64életérzés............................13elszegényedés...................83érdekek............. 19, 102, 109ereklye............................263erények.............................19erkölcs ............................115erő .......... 261, 294, 295, 362erők ................................242eszme..............................290eszmék............................111foglalatok .......................294gondolat .........................144harc.................................262hősök..............................125hovatartozás ...................371imperializmus.................320jelleg...............................264jelszavak...........................87jobboldal ........................176katasztrófa ........................82keret ...............................343köztulajdon.......................85lélek..........................62, 197

lét14megalázottság............. 12, 29nyelv .............................. 331ok353önvédelem...................... 205önzés .............................. 281organizmus..................... 289sorsközösség .................. 204szempontok .................... 332szocializmus........... 196, 323szükségesség .................. 248szuverenitás......................23tanács ............................. 166terhek ............................. 202többség ................... 117, 179vagyon............................ 316vitalitás.............................98vonás ................................59

Nemzeti Parasztpárt............ 178Nemzeti Tanács .................. 165nemzetiszocialista8, 9, 10, 15,

17, 18, 21, 23, 26, 28, 30,32, 33, 34, 48, 76, 87, 99,107, 112, 201, 239, 306,307, 354állam........................... 29, 31fordulat.............................27

nemzetiszocializmus7, 8, 9, 10,13, 15, 16, 18, 21, 23, 25,26, 28, 29, 31, 55, 88, 110,138, 140, 141, 158, 213,242, 305, 306, 307

nemzetiszocializmusellenes25,27, 28, 31

nemzetközi19, 23, 27, 28, 29,30, 32, 78, 94, 126, 130,132, 141, 159, 161, 164,165, 173, 175, 176, 183,185, 189, 190, 198, 232,233, 235, 236, 237, 239,244, 251, 290, 291, 292,

396

293, 294, 296, 301, 307,320, 368bankárok ........................ 133béke................................ 113bíráskodás ...................... 247egyezmény ..................... 188élet.................................. 255erőegyensúly .................. 121jog .................................. 237kapitalizmus ..................... 37rend ................................ 115szervek ........................... 267világ ............................... 116zsidúság............................ 32

Nemzetközi Vöröskereszt... 194nemzsidó32, 84, 197, 198, 199,

201nem-zsidó ..................... 82, 190nemzsidók .................... 87, 201nem-zsidók ......................... 189népbíróság .......................... 247népi demokrácia ................. 252népidemokrácia .. 167, 258, 266

ellensége ........................ 267Népszövetség................ 29, 132Neville Chamberlain ............ 49New York56, 183, 297, 298,

299, 346, 350, 373, 374new-yorki ................... 298, 299nihilista................................. 58Nis ...................................... 279NKVD ................ 148, 150, 172nordikus fajok....................... 26norvégek............................. 345Norvégia............................. 321Nürnberg ............ 143, 239, 341nürnbergi ............ 164, 238, 247Nyugat12, 38, 63, 64, 65, 80,

160, 162, 222, 274, 281,282, 283, 284, 285, 287,288, 322, 329, 368

Európa............................ 278Nyugateurópa24, 56, 66, 73,

176, 277, 280, 316, 329, 348Nyugat-Európa ..................... 38nyugati24, 35, 36, 37, 51, 53,

62, 64, 79, 91, 94, 96, 110,118, 130, 142, 153, 156,161, 166, 172, 175, 185,199, 215, 222, 230, 274,278, 296, 304, 322, 328,348, 349, 354, 355, 358, 371alap................................. 175államok .................. 111, 281demokrácia..................... 179demokráciák................... 184ember ............................. 283értelem ........................... 279fél324félteke .................... 114, 142gondolkodás................... 351hatalmak70, 72, 92, 109,

117, 118, 119, 120, 121,138, 152, 158, 170, 185,221, 222, 246, 335, 351,353, 358, 366, 370

irány ....................... 349, 368készenlét ........................ 284köztudat ......................... 285közvélemény .......... 110, 174nagyhatalom........... 369, 370népek...................... 287, 331országok......................... 266perem ..................... 157, 280politika79, 89, 105, 223,

285, 305, 326politikusok ..................... 172rendszer.......................... 296rész................................. 276szálak ............................. 162szektor............................ 155szellem ........................... 283

397

szláv ...............................284szövetség ................ 296, 359szövetségesek.................154terület .............................363területek .........................183világ72, 73, 90, 105, 112,

159, 249, 252, 275, 276,277, 303, 353, 355

vonalvezetés...................258zónák..............................186zsivaj ..............................299

nyugati_világ ......................185Nyugat-Lemgyelország ......139

O

Oberammergau .....................19Odera ..................................192Odescalchi ............................86Ogatáj .................................275okinavai ..............................154olasz14, 29, 44, 73, 86, 102,

112, 116, 204olasz-görög .....................94, 96olaszok.......... 94, 129, 299, 345Olaszország14, 44, 46, 93, 94,

97, 112, 157, 191, 218, 242,245, 321, 336, 345

onogur ..........................80, 367önrendelkezési jog104, 331,

338, 342, 343, 364, 365onugor ..................................41orani....................................236oráni............................ 145, 236Ordass Lajos.......................261orosz9, 24, 36, 37, 48, 71, 77,

88, 97, 100, 103, 106, 128,140, 150, 153, 158, 164,179, 181, 183, 185, 186,213, 215, 218, 235, 254,259, 260, 275, 277, 278,279, 281, 286, 287, 322,

345, 347, 349, 363, 365,367, 375ajánlkozás....................... 159akarat.............................. 228akaratátvitel......................60akció............................... 161állampolgár .................... 176arc .............................. 67, 68atomksérlet..................... 173befolyás.......... 155, 157, 252befolyásolás ................... 172belátás ............................ 284bestialitás ................. 55, 214birodalom57, 59, 60, 63,

185, 211, 222, 280, 344birtok.............................. 346bolsevizmus ................... 333borzalmak....................... 213brutalitás................. 343, 371cár .................................. 330cél................................... 110egyezmény ............... 70, 105egyház ..............................65ellenakció ....................... 185ellenes ............................ 368előnyomulás ........... 165, 258ember ....................... 66, 116erő .......................... 222, 356erőnövekedés ................. 140esélyek ........................... 149fejedelemségek............... 275fejezet............................. 137fejezt .............................. 137fenyegetés ........ 91, 223, 348fölény ............................. 219főparancsnok.................. 180győzelem........................ 104háború ..............................99hajók .............................. 116hatalom................... 366, 370határ ............................... 210

398

határatalanság................... 80határok ............................. 53hősi halottak................... 179ideál................................ 182igények................... 162, 170imperializmus141, 184, 212,

367ipar ................................... 68kaosz ................................ 61kapcsolatok .................... 155készülődés........................ 95kéz.......... 119, 194, 225, 357kolostor ............................ 65kommunizmus................ 333komplexum ...................... 57kormány ......................... 154követelés .................. 54, 108közöny.............................. 61külpolitika ...... 172, 181, 211lélek........ 61, 62, 63, 64, 322malomkő .......................... 75megszállás...... 173, 182, 349megszállók ..................... 177módszer.......................... 185nagyhatalom................... 224nemesek ........................... 62nép...................... 58, 59, 112néplélek............................ 61nyomás ........................... 339oldal ................................. 89örvény .............................. 81paraszt .............................. 58pénz................................ 280polgár ............................. 235politika ..................... 50, 152pólus............................... 281prepotencia..................... 184psziché ............................. 64síkság ............................... 73Sphinx .............................. 61százmilliók ....................... 66

szellem ............................. 65szempont ........................ 176szövetség........................ 119Szuez.............................. 139szupremáció ................... 161szuronyok................. 87, 181tapasztalatok .................. 111társadalom........................ 65tendenciák ...................... 139tér368terek ................................. 44terrorizmus....................... 59testvér......................... 92, 93testvérek......................... 174tisztogatás ...................... 148uralom............................ 191útvonal ........................... 329veszély ... 279, 284, 358, 360világ ................................. 60világpolitika ................... 175viszonyok......................... 58

oroszbarát ........... 148, 173, 329oroszellenes77, 211, 329, 364,

370Orosz-Európa ..................... 222Oroszlánszívű Richárd ....... 355orosz-lengyel ........ 54, 165, 363orosz-német52, 94, 120, 137,

138, 167, 218, 219oroszok48, 63, 67, 71, 90, 95,

126, 136, 138, 142, 149,152, 153, 157, 164, 165,166, 174, 182, 184, 185,188, 191, 195, 213, 279,343, 344, 347, 348, 358,362, 365, 367, 370

Oroszország46, 53, 54, 57, 59,61, 63, 66, 70, 71, 72, 73,74, 75, 80, 92, 95, 96, 97,105, 107, 109, 110, 111,118, 130, 134, 136, 140,

399

143, 153, 154, 155, 157,160, 162, 163, 164, 176,181, 182, 184, 186, 190,191, 192, 203, 213, 217,218, 219, 220, 221, 223,224, 225, 228, 243, 246,256, 267, 275, 293, 298,300, 318, 320, 326, 328,329, 330, 338, 344, 350,354, 363

orosz-zsidó .........................207orthodox64, 96, 175, 259, 260,

261, 279orthodoxia............. 64, 259, 260ősgermán ..............................27Ostmark ..............................274Oswald Spengler...................63osztálygyűlölet ...................371osztályidegen......................255osztrák12, 54, 71, 85, 86, 163,

276, 281, 336, 353császárság............... 329, 330nép..................................331

Osztrák Császárság.............280osztrák-magyar163, 228, 255,

344Osztrák-Magyar Monarchia34,

44, 47, 221, 240, 280, 281,328, 337, 345, 347, 352

osztrákok279, 281, 300, 336,345, 358, 365, 370

ozmán-török .......................356Ozora ..................................278

P

Pál régensherceg...................98Palesztina............................194palesztiniai..........................343Pallavicini.............................86pánszláv.................. 96, 97, 328pánszlávizmus .... 162, 328, 345

Papandreu........................... 168Párizs144, 344, 345, 348, 354,

356, 366párizsi ......... 174, 203, 230, 352

béke................................ 328békeasztal....................... 338

Pasics.......................... 342, 347Patria .................................. 194Pauker (Rabinsohn) Anna ..254Pearl Harbour ..... 127, 138, 374peremnémetek ......................77Petain.................. 144, 145, 249Péter Gábor......................... 176Péter király ................. 166, 167Pétervár ................................72Petrarca............................... 277Petro Groza......................... 172phony war........... 129, 134, 147Pierre Laval ........................ 144pirhusi................................. 228poroszok ............................. 279Portugália ........................... 191Potsdam120, 158, 182, 183,

184, 354, 356potsdami ............. 184, 185, 352pozitivizmus .........................63Poznan ................................ 341Prága........................... 175, 277prágai.................................. 214pravoszláv .................. 175, 260Primo de Rivera.................. 111Pripet-mocsarak.................. 363probolsevista....................... 261probolsevizmus................... 147protestáns 21, 87, 260, 261, 265

Q

quarantine-beszéd29, 113, 116,117, 133, 134, 146, 147

Quebec.................. 72, 150, 162quebeci ................. 74, 128, 157

400

Quebeci Konferencia............ 73

R

Radescu ...................... 170, 171Radics István ........................ 96Rákosi (Róth) Mátyás......... 254Rákosi Mátyás ...... 83, 176, 178Ravasz László..................... 261reakciós ...................... 253, 267Rettenetes Iván ....... 58, 63, 365Révai József ....................... 176Reval .................................... 69revali................................... 235ribentroppi ............................ 93Robert A. Theobald127, 138,

142Róma .................................. 218római .......................... 199, 260

egyház .............................. 64hatalom........................... 231katolikus......................... 260provincia ........................ 333

római-német ....................... 278román78, 79, 80, 81, 88, 90,

91, 93, 155, 170, 171, 172,189, 194, 204, 214, 260,268, 332, 342, 367fegyverek ....................... 335

Románia22, 36, 78, 79, 80, 81,89, 91, 92, 120, 149, 155,157, 161, 163, 169, 170,175, 176, 181, 191, 240,244, 253, 254, 258, 259,260, 268, 277, 280, 316,321, 337, 348, 367, 368

romániai 78, 214, 268, 342, 344románok78, 88, 91, 94, 160,

163, 214, 260, 333, 335,343, 344, 367

románság .............................. 81Rommel ................................ 16

Roosevelt50, 51, 55, 73, 117,121, 122, 125, 126, 127,130, 131, 132, 133, 134,135, 136, 137, 139, 141,142, 143, 146, 147, 148,149, 150, 151, 152, 153,154, 155, 158, 161, 166,168, 169, 172, 181, 182,183, 184, 209, 210, 211,212, 214, 216, 217, 225,231, 236, 252, 316, 322,330, 359

roosevelti29, 94, 130, 137, 141,142, 147, 152, 158, 164,181, 182, 185, 209, 210,242, 362

Rosenberg házaspár............ 173Rothschild ............................ 87Rousseau .............................. 63ruthén ................. 332, 333, 364ruthének.............................. 260

S

Sándor-palota ..................... 246sao-paulói ........................... 100Sárga-tenger ......................... 41Schaumburg-Lippe............... 86Schlossberger ....................... 86Schwartz............................... 86Scobie......................... 168, 235Scotus Viator...................... 280Seaton Watson............ 280, 342Seckendorf ........................... 86Sikorszky.................... 164, 165Silbiger ................................. 86Simovic ........................ 98, 167Só278Sommerville ....................... 236spanyol29, 86, 110, 111, 112,

113, 115, 132, 150spanyolok ................... 112, 345

401

Spanyolország110, 112, 146,191, 220, 242, 321, 345

spanyolországi ....................113Spruchkammer....................298State Department ................169Stefanik...............................165Stettinius.............................169Stirbey ................................171Strassbourg .........................236strassburgi...........................281Strawski................................40stuttgarti..............................185Sumner Welles69, 70, 73, 95,

121, 129, 136, 137, 138,144, 145, 146, 147

susdali.................................275Svájc ...................................191Svédország .........................191Szász.....................................86Szekfü Gyula ...... 177, 179, 180szélsőjobboldali ..................177Szembek ..................... 161, 374Szent Benedek ......................64Szent Domonkos...................64Szent Ferenc .........................64Szent Hedvig ......................277Szent Korona ......................263Szentföld.............................276Szentpétervár ........................59Szentszék............ 263, 274, 278szerb54, 95, 96, 97, 98, 99,

101, 157, 163, 166, 167,328, 332, 335, 342, 345,348, 368, 369, 371fegyverek........................335

szerbek95, 96, 97, 163, 188,214, 260, 328, 333, 335,336, 342, 343, 344, 348, 368

Szerbia.................. 54, 246, 278Sziám..................................341Szibéria149, 156, 191, 214, 258

szkepticizmus .......................63szláv18, 57, 58, 60, 62, 64, 71,

72, 76, 77, 78, 81, 89, 92,97, 103, 104, 141, 173, 174,187, 254, 261, 284, 286,287, 322, 330, 346, 347,348, 350, 361, 362, 365, 371állam............................... 280államképződmény .......... 366befolyás.......................... 369ellenőrzés ....................... 346előnyomulás ................... 258emigráció ....................... 161érdek .............................. 162erő .................................. 358Európa285, 348, 357, 367,

368expanzió ......................... 186felelőtlenség ................... 288fenyegetés ...................... 344forma...................... 165, 324győzelem........................ 340igény .............................. 287imperializmus................. 352Kelet............................... 283konjuktúra ...................... 362lélek................ 286, 321, 322népfeleslegek ................. 346nyomás ................... 284, 349országok ................. 254, 258ösztönök ......................... 222politika ........................... 345propaganda..................... 281rész................................. 329roham ............................. 280szétesettség..................... 329szupremácia.................... 347szuverenitás.................... 348tenger ............................. 164tömeg ............................. 282veszély ................... 337, 361

402

világ328, 349, 353, 356,365, 370, 371

vonás .............................. 105szláv-ellenes ....................... 366szlávizmus ............................ 89szláv-nem-szláv.......... 346, 348szlavobolsevizmus...... 105, 358szlávok72, 77, 280, 287, 322,

345, 347, 348, 367, 371Szlavónia ............................ 335szlávság71, 80, 88, 92, 282,

286, 287, 347, 349, 366,369, 371

szláv-tatár ........................... 287szlovák162, 165, 174, 268,

331, 335, 342, 364Szlovák Nemzeti Tanács .... 163Szlovákia .............................. 92szlovákiai............................ 214szlovákok94, 161, 163, 214,

260, 333szlovén ................................. 96Szobieszki János................. 279szociáldemokrata

munkásság...................... 266szociáldemokraták178, 179,

180szocialista8, 9, 28, 130, 132,

239, 242, 243, 289, 292,293, 295, 318gondolat ......................... 294norma ............................. 317rendszerek ...................... 306tagolódás ........................ 292

szocializmus8, 9, 28, 65, 196,290, 291, 292, 293, 305,306, 307, 315, 316, 317,318, 319, 320, 322, 323, 329

Szörény............................... 278szovjet50, 53, 68, 69, 101, 136,

150, 172, 178, 370

barátság .......................... 115csatlós ............................ 170fegyverbarátság.............. 147front ............................... 207ígéret .............................. 165katonák........................... 179kormány ........................... 70követ ........................ 70, 154politika ........................... 286szempontok .................... 298veszély ........................... 316

Szovjet17, 29, 57, 61, 68, 69,72, 84, 90, 94, 99, 102, 103,109, 112, 116, 121, 129,130, 137, 138, 139, 144,146, 149, 150, 152, 154,155, 157, 158, 159, 164,165, 166, 167, 169, 172,173, 179, 184, 195, 210,215, 216, 226, 227, 235,246, 321, 330, 339, 349, 356

szovjetbarátság ............. 66, 151szovjet-lengyel ................... 164Szovjetoroszország29, 50, 150,

169, 173, 225, 230, 254szovjet-politika..................... 51szovjet-román..................... 155szovjetszövetségi.................. 52Szovjetunió69, 70, 71, 76, 171,

331Sztálin61, 65, 148, 149, 150,

151, 154, 182, 185, 225,330, 347, 365

Sztálin József.......... 61, 65, 148Sztálingrádi ................ 165, 166Sztálini ............................... 164

imperializmus .................. 71szudétanémet ........................ 71Szudéta-vidék................. 12, 28Szuez ............................ 74, 139

403

szupremácia46, 47, 48, 49, 50,52, 53, 108, 127, 141, 161,347

T

Tankréd...............................355Tardieu ....................... 280, 342Tass ....................................165tatár. 62, 64, 275, 277, 278, 279tatár kán ................................62tatár-magyar .......................276tatárok... 64, 275, 276, 277, 367tatár-szláv ...........................287tatár-török ...........................279Teherán54, 72, 75, 149, 150,

151, 158, 162, 164teheráni ...............................161Teleki gróf ....................90, 246Teleki Pál.................... 100, 101Tengermellék......................278terrorisztikus.........................17Times.......................... 167, 169Tisza .....................................79Tito159, 166, 167, 258, 368,

369Tito-válság..........................258Titulescu .............................342Tokió ..................................218tokiói ..................................154török86, 95, 163, 263, 268,

275, 277, 278, 279, 367török-tatár ...........................279Tory ....................................169Toulon ................................236trianoni ...............................245Trieszt.................................159Truman ....................... 147, 182Tsaadajeff .............................63Tuka....................................342Turgenjev .......................61, 62Türkenhilfe .........................278

Türr István.......................... 112

U

ukrán................................... 348ukránok....................... 260, 348Ullein-Reviczky Antal........ 100UN.............. 158, 164, 190, 268UNRA ................................ 238Ural..................... 275, 287, 346USA29, 95, 117, 125, 127, 129,

130, 138, 164, 170, 172,193, 229, 247, 357

V

V. István ............................. 277Vansittart ............................ 183Varga Béla.......................... 265varsói .......................... 190, 363Vas Zoltán .......................... 176vasfüggöny103, 155, 195, 252,

253, 254, 256, 257, 258,259, 260, 262, 265, 269,285, 286, 287, 288, 297,298, 299, 301, 302, 318,341, 374

vasfüggönyországok........... 256Velence............................... 278Vergilius.................................5Versailles13, 18, 21, 24, 28, 33,

34, 36, 38, 56, 76, 77, 79,81, 83, 85, 89, 101, 112,120, 125, 131, 155, 160,163, 164, 170, 174, 175,196, 221, 230, 255, 280,281, 290, 292, 293, 295,301, 316, 325, 326, 327,328, 329, 333, 334, 336,337, 338, 339, 342, 344,345, 348, 351, 353, 357,358, 359, 360, 361, 364,365, 367, 368, 369, 371, 372

404

versaillesi12, 13, 21, 22, 33,34, 36, 53, 54, 55, 56, 66,71, 77, 78, 82, 83, 87, 88,95, 96, 111, 116, 125, 126,131, 132, 145, 146, 160,163, 186, 203, 221, 222,223, 226, 228, 230, 243,245, 264, 280, 290, 295,324, 332, 333, 335, 337,339, 341, 342, 348, 352,357, 360, 361, 364, 366,368, 371bosszú ............................ 327

Vichy.......................... 145, 236vichy-i ................................ 145világuralom .......................... 29Visínszki............................. 170visszatorlás ......................... 195Vogüé ................................... 60Volga............................ 41, 275Volksbund .................... 30, 103Volksbundok ........................ 23Voltaire................................. 63vonakodó antibolsevizmus ... 90Vörös Kereszt..................... 165

W

Waldeck................................ 86Washington 66, 68, 69, 94, 297washingtoni66, 67, 68, 69, 94,

158Wavell tábornok ................. 102weimari............................... 243White .................. 147, 192, 374Wickham Steed .................. 342Wilhelm Stapel..................... 20William C. Bullitt67, 115, 148,

150William D. Leahy............... 145William Strang ..................... 52Wilson .......... 72, 132, 327, 338

elv .................................... 76Windischgraetz..................... 86Winkham Steed .................. 280Winston Churchill49, 50, 53,

54, 56, 67, 73, 98, 100, 121,127, 136, 144, 147, 167,222, 223, 225, 226, 227,228, 231, 235, 236, 244,298, 300, 359, 363

Wittelsbach........................... 86Wladivasztok...................... 218World Jewiss Congress ...... 193

X

XI. Incze..................... 264, 279XII. Pius ............................. 264XIII. Alfonz........................ 111XIV. Lajos............................ 56XV. Benedek...................... 264XV. Lajos ............................. 56

Y

Yalta ................................... 116

Z

Zaghlui ............................... 342zsidó29, 30, 31, 82, 83, 84, 85,

86, 88, 102, 103, 116, 126,135, 172, 176, 189, 190,191, 192, 193, 194, 195,196, 197, 198, 199, 200,202, 254, 255, 269, 374bosszú ............................ 188erőszak ........................... 288faji mithosz ...................... 30kapcsolatok ...................... 30magatartás ...................... 204menekültek..................... 192nacionalizmus ................ 290pusztulás ........................ 190sajtó.................................. 33

405

tőke...................................30tragédia................... 188, 208

zsidóellenes ............ 83, 87, 150zsidók11, 67, 78, 82, 83, 86,

87, 90, 103, 135, 176, 179,188, 190, 192, 193, 194,198, 199, 200, 201, 202,203, 204, 207, 236, 254,260, 261, 296megbosszulása................213megboszulása .................214

zsidó-magyar ................83, 201

zsidó-orosz ......................... 207zsidóság29, 30, 31, 32, 37, 81,

82, 83, 84, 85, 88, 102, 103,104, 113, 121, 122, 131,137, 188, 189, 190, 191,192, 193, 194, 195, 196,197, 199, 200, 201, 202,204, 205, 206, 208, 254,289, 290, 291hadviselő fél ................... 202

Zsigmond............................ 277zsinagóga..............................30

406

Tartalomjegyzék

A KATASZTRÓFA...............................................................................5

I. A NEMZETISZOCIALIZMUSTÓL A NÁCIZMUSIG .................71......................................................................................................72. ...................................................................................................113....................................................................................................18

II. AZ ÁLTALÁNOS VISSZAHATÁS ...........................................251....................................................................................................252....................................................................................................293....................................................................................................33

III. AZ ANGOLSZÁSZ ATTITÜD..................................................371....................................................................................................392....................................................................................................483....................................................................................................53

IV. A NAGY SZÖVETSÉGES: AZ OROSZ ...................................571....................................................................................................572....................................................................................................613....................................................................................................664....................................................................................................71

V. A KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT ...................................................761....................................................................................................762....................................................................................................813....................................................................................................89

VI. AZ "ANTIBOLSEVISTA MISSZIÓ”......................................1051..................................................................................................1052..................................................................................................1103..................................................................................................118

A "FELSZABADULÁS"..................................................................123

VII. FRANKLIN D. ROOSEVELT................................................1251..................................................................................................1282..................................................................................................1333..................................................................................................147

VIII. A "FELSZABADULÁS" .......................................................1571..................................................................................................1602..................................................................................................1723..................................................................................................182

IX. NÉHÁNY SZÓ A ZSIDÓ KATASZTRÓFÁRÓL...................188

407

1. .................................................................................................1902. .................................................................................................1963. .................................................................................................202

X. A GYÖZELEM TRAGÉDIÁJA ................................................2091. .................................................................................................2102 ..................................................................................................215

XI. AZ ÚGYNEVEZETT HÁBORÚS BŰNÖSSÉG .....................2321. .................................................................................................2332. .................................................................................................2403. .................................................................................................247

XII. SÜLLYEDŐ VILÁG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT ............2521. .................................................................................................2532. .................................................................................................2593. .................................................................................................265

A JELEN VÁLSÁGA......................................................................271

XIII. KELET ÉS NYUGAT............................................................2731. .................................................................................................2742. .................................................................................................2803. .................................................................................................284

XIV. HÁROM EURÓPA................................................................2891. .................................................................................................2892. .................................................................................................2943. .................................................................................................297

XV. SZOCIALIZMUS, NACIONALIZMUS, DEMOKRÁCIA...3031. .................................................................................................3052. .................................................................................................3123. .................................................................................................320

XVI. "HALOTT BETŰK"..............................................................3251. .................................................................................................3252. .................................................................................................3283. .................................................................................................336

XVII. "MINT AZ ÁMEN A TEMPLOMBAN" .............................3411. .................................................................................................3422. .................................................................................................3523. .................................................................................................360

FORRÁSOK ÉS IRODALOM.........................................................373

NÉV-, HELY- ÉS TÁRGYJEGYZÉK ............................................376

TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................406

408