a hellenizmus És az Ókori rÓma politikai...
TRANSCRIPT
Datálás
Három korszakot különböztetünk meg az antik politikai filozófia történetén belül:
• Kr. e. 5 – Kr. e. 4. század: klasszikus görög politikai filozófia az ókori Athénban
• Kr. e. 3 – Kr. e. 1. század: hellenisztikus politikai filozófia
• Hellenizmus kezdete: Kr.e. 323: Alexandrosz halála.
• Hellenizmus vége: Kr.e. 31: Octavianus Marcus Antonius feletti győzelme az actiumi csatában. De a kései sztoicizmus egészen Kr. u 200-ig virágzik.
• Kr. u. 1 – Kr. u. 4. század: klasszikus római politikai filozófia az ókori Rómában
• Alexandrosz óriási mértékben kiterjesztette a görög világ határait
• Bár a birodalom szétszakadt ugyan Alexandrosz korai halálát követően, a görög kultúra és a görög nyelv (koiné) terjedését nem lehetett megállítani
• Megnőtt az érdeklődés a földrajz és a történelem iránt
Földrajzi elhelyezkedés
• Kr.e 5 – Kr. e 2. században a fő központ: Athén
• Kr. e. 3 – Kr. u. 2. században további jelentős, de kisebb központok:
• Alexandria: Könyvtár és kutatóközpont 700 ezer papirusztekerccsel. Javították, gondozták is a szövegeket, kommentárokkal látták el.
• Rodosz: Poszeidóniosz itt alapított iskolát.
• Antiókia: Görög alapítású város 250 ezer lakossal.
• Nikopolisz: Epiktétosz iskolát alapít.
• Kr. e. 2. századtól a fő központ: Róma
A kitáguló, ismeretlen világra két válasz adható
Elfordulás a világtól
• Epikurosz: lemond a polgári életről.• Korai sztoa: függetlenség a külvilágtól.A szemlélet lényege: • Egyedül az ember belső világa, az értelem szolgálhat egy nyugodt élet alapjául.•A városállam a háttérbe szorul, és az az idők jele.
Megpróbálni megtalálni a helyünket az új világban
• Középső és kései sztoa.
A szemlélet lényege: • A zűrzavar ellenére fontosak a polgári erények. • Törekedni kell az együttműködésre.• Például a sztoában akozmopolitizmus.
Akármelyik válasz, akkor is szükség van arra, hogy a hellenizmus embere:• értelemezze identitását és• erkölcsi útmutatást kapjon.
Az antik Róma történelme
1. Római Királyság
Kr. e. 753–Kr. e. 509
• Róma alapítása: Kr. e. 753 Varro szerint
• Előtte: törzsek laktak egy helyen.
• Legfontosabb törzsek: etruszk, szabin és latin.
• Róma alapítói: Romulus és Remus. Romulus megölte az ikertestvérét és ő lett a király.
• Kezdeti államforma: királyság.
• 7 király Rómában, mindegyik több évtizedig uralkodott
• Első korszak: latin-szabin uralom
• Második korszak: etruszk uralom
• A korai időszak sok, történelmileg nem teljesen hiteles elemet mutat
• A királyságban arisztokratikus jellemzők mutatkoztak
• Teljes jogú tagok csak a patríciusok, akik az „ősatyáktól” származtak a királyság alapításának korából.
• A kezdeti időben csak ők viselhettek hivatalt.
• Kr. e. 509: a Római Királyság vége.
• Utolsó római király: Lucius Tarquinius Superbus
• Fia megerőszakolt egy római asszonyt.
• Ekkor az asszony férje, Collatinus és annak barátja, JuniusBrutus elűzték a királyt.
• Ők ketten lettek konzulok.
• Innentől kezdve mindig 2 db konzul állt a frissen alapított köztársaság élén
• A 300-600 fős szenátussal a hátuk mögött.
2. Római Köztársaság Kr. e. 509 – Kr. e. 29
Kr. e. 6-2. század: • A köztársaság kezdeti időszakában a fő feladat: Róma
területének megszilárdítása és a belső konfliktusok feloldása• Egyrészt védelem a környező törzsektől• Másrészt a patríciusok kiváltságos helyzetéből konfliktusok
• Plebejusok = kézművesek, parasztok, kézművesek, leigázott törzsek tagjai. • Egyre több jogot, egyenlő jogot követeltek maguknak.
• Kr. e. 3. századra a teljes jogú római polgárok alapjogai: 1. Szavazás joga2. Hivatalviselés joga 3. Vagyon joga és 4. Házasodás joga (patrícius és plebejus).
• Nem teljes jogú római polgárok joga: csak a vagyon joga.• Eredmény S.P.Q.R.: (Senatus Populus Que Romanus) A
szenátus és a római nép együttes uralma
• A köztársaság későbbi időszakában a fő feladat: területi terjeszkedés.• A területi terjeszkedés azonban egyre kevésbé hatékony
igazgatáshoz és egyre nagyobb elégedetlenséghez vezetett• A harci költségeket elsősorban a kisbirtokosok és a
szövetségesek állták. • Kr. e. 60 – Kr. e. 48: Első triumvirátus: Julius Caesar, Pompeius és
Crassus.• Julius Caesar tovább terjeszti a köztársaság határait, és a
területi problémákból adódó helyzetet úgy próbálta megoldani, hogy dictatorrá vált, azonban Kr. e. 44-ben meggyilkolták.
• Kr. e. 43 – Kr. e. 36: Második triumvirátus: Antonius, Octavianus, Lepidus. Alatt Lepidus visszavonult, és Antonius és Octavianus megkezdték a harcot az egyeduralomért. • Kr. e. 31.: az actiumi csatában Octavianus legyőzte Antoniust:
hellenizmus vége!
3. Római Birodalom Kr. e. 27 – Kr. u. 395/476
• Már a hellenizmus időszakában birodalmi jellemzők• Kr. e. 27: Augustus a Római Birodalom (Imperium Romanum)
első császára• A Római Birodalom mint császárság
1. Principatus: Augustus hivatalosan lemond az abszolút hatalomról.• A köztársaság intézményei azonban folyamatosan
kiüresednek2. Dominatus: Kr. u. 284-ra az államforma tekintetében is
elismerik a császárságot Diocletianus császár• A hivatalos államforma abszolút monarchia • A polgárok pedig alattvalók (subiecti)
• Császárság szétesése• Egyik legfőbb ok: az utódlás kérdése nem tisztázott, amely
alig néhány hónapos uralomhoz és erőszakos hatalomátvételekhez vezetett
• Másik fő ok: a hatalmas terület. Többek között ezért tette át I. Constantinus császár a birodalom központját Bizáncba Kr. u. 312-ben.
Az ókori Róma jellemzői
• Államforma: nem demokrácia. • Előbb királyság, majd köztársaság, végül császárság.• A királyság korában sem jellemző, hogy isteni lenne a király.• Az arisztokrácia kezdettől kiemelkedő fontossággal bír, később
egyenlő jogok.• Athénhoz képest különbség: bárki teljes jogú római polgárrá
válhatott.• A poliszban a közösség és a közjó egyértelműen elsőbbséget élvez
a magánélethez képest: az ókori Athénhoz hasonlóan • A köztársaság, a res publica „az emberek ügye”, a „közös
ügyek”• Ellentéte a res privata, amely a magánügyeket jelölte.
• Vallás a görögökhöz hasonlóan meghatározó szerepet tölt be: vallásukat szinte egy az egyben a görögöktől veszi át, csak az istenneveket módosítják.• A vallásban a más kultúrákkal való érintkezés miatt helyet kap
egyre inkább a szinkrétizmus.• Megjelenik persze a kereszténység, amely egyre inkább teret
hódít: Kr. u. 313: I. Constantinus császár a milánói ediktumban engedélyezi a keresztény vallást az üldözés után.
• Városok mérete teljesen más léptékű: Róma 1-1,5 millió főt, Alexandria 250 ezer főt számlál. Közepes városok: 15-30 ezer fő, kisvárosok: 2-3 ezer fő. • Politikában való közvetlen részvétel teljesen lehetetlen. • Hivatalviselés is elérhetetlen a nagy számok miatt a legtöbb
embernek• Hatalmas hivatali apparátusra van szükség ennyi ember és
ekkora terület működtetéséhez. • A törvények kodifikálása itt már nagyon erőteljesen megjelenik.
• A római jog minden modern, nyugati jog alapja
Róma és a politikai gondolkodás
Mi számít politikainak?
• Az ókori Athénban minden, ami a polisszal, a társadalom alapvető egységével kapcsolatos. Különleges jellemzője, hogy az etika szorosan összefonódik a politikai kérdésekkel.
• A hellenizmus kezdetét többek között a polisz hanyatlása jellemzi a Kr. e. 4. század végétől, amely alapvetően változtatta meg a politikai gondolkodást. A politikai gondolkodás alapegysége nem a polisz lesz többé; de az etikával való szoros kapcsolata megmaradt.
• Az ókori Rómában egyre inkább közeledik a fogalom a modern politika fogalmához. A politika itt már a társadalom intézmény-alapú vezetését jelenti, amelynek keretében az etika már elsősorban a magánszféra területén tárgyalandó.
Közéleti erény kiemelkedő szerepe• Erényesség Athénhoz hasonlóan rendkívüli szerephez jutott
• Római árnyalat: a család hírnevét is öregbíteni kellett, megfelelni a több generációs nemességnek
• A római polgárság nem elsősorban mint jog, hanem mint kiváltság jelenik meg az emberek fejében
• „Ha Rómában akarsz polgár lenni, legyél olyan, mint a rómaiak.” • Közmondás: „Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak.”
• A rómaiak az erény megszállottjai, mégpedig a közösségi erényeké• Eredete: Panaitiosz• Fennmaradt: Cicero: De officiis
• Augustus címe: princeps = első polgár, amely morális elsőségre utal.
• Censor hivatal: a legrangosabb címhez: a morál felügyelete• A rómaiak elfogadták az autoritást: családon belül az atya (pater)
hatalmát, háborúban a hadvezér parancsát
Római közéleti paideia és emberideál
• Politika rendkívüli jelentősége• Cursus honorum: Sulla által meghatározott karrierív a
magistratusok számára, amely ott nyitva állt minden teljes jogú, római férfi előtt. 1. Quaestor (20): Pénzügyi feladatok; legalább 30 éves.2. Aedilis (2): Kereskedelmi, rendészeti és vallási funkciók.3. Praetor (8): Legalább 40 éves. Városi rend fenntartása.
Bíráskodás polgárjogi és büntetőjogi kérdésekben. Időnként hadvezetés.
4. Consul (2): Állam, és hadügyek irányítása. Mindig két konzul: egymás ellenőrzése és vétójog. Legalább 43 éves. 1 évig lehetett betölteni a pozíciót, utána 10 évig nem. Gyakorlatban sokszor előfordult: egyikük a „belügyekkel”, másikuk a háborúskodással foglalkozott.
5. Censor (2): Census: nép- és vagyonszámlálás 5 évente, pénzügyek ellenőrzése, erkölcs felügyelete.
Római történetírás
• A rómaiak alapvető gondolkodási egysége a történelemről az exemplum volt• Uralkodó egyéniségek példája a múltban, akik a hatalmat
különféle módon és különböző mértékben gyakorolták• Az alkotmányforma ezzel szemben kisebb hangsúlyt kapott
• Természetesen a római történetírók érzékelték a különbséget a köztársaság és a principatus (Római Birodalom első szakasza) között, azonban számukra a különbség úgy tűnt, mint a döntéshozatal másféle folyamata• Köztársaság: A döntéshozatal nyilvános folyamat• Principatus: A döntéshozatal privát módon, az imperiális
háztartásban zajlik. • A római történetírás exemplumok sorozata
Titus Livius (Kr. e. 59 – Kr. u. 17)• Fő műve: Ab urbe condita (A város alapításáról)• Róma története 142 könyvben a királyok korától Augustusig.
• Fennmaradt könyvek: I-X. (Kr. e. 292-ig), XXI-XLV (Kr. e. 219 –Kr. e. 168)
• A politikai teória helyett fontosabb volt számára egy egységes narratíva megteremtése.
• Ősök erényeit hirdeti, amelyek közösségi jellegűek.• Külpolitikával kapcsolatos alapvető fogalma a jóhiszeműség
(fides), amely szerint Róma mindig csak akkor kezdett háborúba, amikor azt jogosnak érezték • Jogos háború (bellum iustum) fogalmának megteremtése• A rómaiak a görögökkel ellentétben sosem rajtaütéssel és
váratlanul indítottak támadást, hanem azt érvelés és tárgyalás előzte meg
• Később a fogalom Ciceronál bontakozik ki
Polübiosz (Kr. e. 200 k. – Kr. u. 119) görög történetíró Rómáról• Fő műve: Hisztorai (Történet; Polübiosz történeti könyvei)• Célja, hogy ne csak Róma történetét, hanem egyetemes
világtörténelmet írjon. • A történelmet a sors mellett jelentős történelmi személyiségek
is alakítják.
Florus (Kr. u. 2. század)• Fő műve: Epitome Rerum Romanorum• Két részre osztja a történelmet, a Gracchusokkal mint
választóvonallal• Az aranykort felváltja a bronzkor, amelyben morál hanyatlás
figyelhető meg, amely a hatalomvágyból és irigységből következik
Velleius Paterculus (Kr. e. 19 – Kr. u. 31)• Fő műve: Historia Romania (Róma története) 2 könyvben
Plutarkhosz (Kr. u. 46/48 – Kr. u. 125/127)• Fő műve: Bioi paralelloi (Párhuzamos életrajzok) 22 könyvben, 46
életrajzzal.• Párosítás: egy görög és egy római kiemelkedő személyiség
életrajza, jellemük, életük vagy cselekedeteik hasonlósága alapján.
Tacitus (Kr. u. 55/56 – Kr. u. 117/120)• Fő művei: Historiae és Annales.• Célja, hogy történeti írásaival neveljen, ugyanis így mások
példájából tanulhat a következő generáció. • A történelem politikai hatalomról és nem alkotmányokról szól.• Ideális esetben az arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat,
mivel ők tudnak vele megfelelően bánni.
Római jogászok
• Eredet: ahogy az athéni államapparátusból adódóan frissen megjelentek a szónokok és a rétorok, úgy Rómában a hatalmas államapparátusból és a részletekig menően kodifikált jogból adódóan felbukkantak a jogászok.
• Feladat: jogi tanácsadás.• Munkájuk: hatalmas jogi irodalom, jogi kommentár és értelmezés.• Forrás: Kr. u. 533: Pandekták (vagy digeszták): 50 könyvből álló
kivonat a klasszikus római korból származó jogászok munkáiból, elsősorban a magánjog területéről.
• Jellemzők:• Klasszikus politikai filozófiával nem foglalkoztak, elsősorban
pragmatikus megközelítés.• Átvettek számos politikai filozófiai elemet, főként a
sztoicizmusból.
Jogi teóriák jogászoktól
A Pandektákban összesen két helyen marad fenn általános jogértelmezés: az írások ugyanis szinte teljes egészében praktikusak
1. IusNomosz vs. phüszisz felosztás megtalálható, de különböző módon
• Kettes felosztás:1. Ius civile: ami az egyes államokra jellemző, eltérő.2. Ius gentium: az államok mindegyikére jellemző, egyetemes.• Hármas felosztás:1. Ius civile2. Ius gentium: amely minden ember számára közös.3. Ius naturale: az a törvény, amelyet a természet ír elő minden
állat számára, tehát ez tágabb, mint az ius gentium.• A gyakorlatban azokon a területeken, ahol az ius civile
összeütközik az ius naturaleval, ott előbbi érvényesül.• Rabszolgaság vs. emberek természettől fogva egyenlők.
2. Igazságosság (iustitia)
• Legjobb meghatározás a jogászi írásokban az, hogy az igazságosság egy folyamatos és kitartó akarat arra, hogy mindenkinek saját jogot tulajdonítsunk.
• Az igazságosság tanai (sztoikus eredet, Cicero: De off.)• Tiszteletre méltóan élni.• Nem ártani másnak.• Megadni mindenkinek az őt megilletőt
3. Közjog vs. magánjog
• Közjog (ius publicum): A római állam ügyeit érinti. • Magánjog (ius privatum): Az egyének érdekeit érintő ügyeket
foglalja magában.
Róma és a politikai filozófia
• Politikai filozófiájukat szintén nem maguk dolgozzák ki, hanem nagy részét átveszik a görögöktől.
• Rómában először Kr.e. 155-ben kerültek kapcsolatba a görög filozófiával:
• Követség: peripatetikus Kritolaosz, akadémikus Karneádész és sztoikus szeleukeiai Diogenész.
• Filozófia római ellenzője: Cato: ne rontsák meg az erkölcsöket.
• Filozófia római barátja: Scipio Africanus, akinek köréhez tartozott Panaitiosz.
• A hellenizmus görög és római periódusának egyik fontos különbsége, hogy míg a görög filozófusok elsősorban tanárok voltak, a rómaiak elsősorban jelentős politikai figurák
• Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy a római filozófiában hangsúlyosabban megjelenik a közösség kérdése.
• A kezdő lökést mégis egy görög polgár, Panaitiosz adta meg.
• Latin nyelvű filozófiai irodalom születése csak későn, az Kr. e. 1. században: Lucretius, Cicero, Varro, Seneca
• Érdekesség, hogy nem csak a latin nyelv, hanem a latin ábécé, a mi ábécénk alapja is ekkor alakul ki
• De még ekkor is sokan írtak görögül, pl. Marcus Aurelius és Epiktétosz
• A korszak közös nyelve továbbra a görög
• Római filozófia sajátossága:
• Rétorizált írásmód
• Filozófia praktikus, etikai vonatkozásának hangsúlyozása
• Filozófia politikai ideológiaként való hasznosítása
Fő filozófiai témák
• Előtérbe kerültek az ismeret forrásainak és a tudásigazolásának problémái.
• Jellemző az etika és az életproblémák előtérbe kerülése, de nem tűnik el a teória.
• Ezzel együtt több irányzat teljes filozófiára törekszik: legerőteljesebben az epikureusok és a sztoikusok.
• Platón és Arisztotelész háttérbe szorul, a hellenisztikus filozófusok főleg Szókratészre építenek.
• Éppen Platón későbbi ismételt népszerűséget jelöli majd a hellenisztikus gondolkodás végét: újplatonizmus.
Filozófiai iskolák
A hellenisztikus korban a filozófiai iskolákba való tömörülés volt a jellemző: a különböző filozófusok egyéni vitái helyett iskolák versengése.
Az 2+3 legfontosabb filozófiai iskola a hellenizmus korában:
1. Platón – Akadémia (Kr. e. 387-Kr. u. 529) – kevésbé népszerű (iskola)
2. Arisztotelész – Peripatosz / Lükeion (Kr. e. 335)
3. Epikurosz – Kert / Képosz (Kr. e. 306) - fontos (iskola)
4. Kitioni Zénón – Sztoa (Kr. e. 300) - fontos (iskola)
5. Pürrhón: szkepticizmus (Kr. e. 360 – 270) - fontos (nincs fizikai iskola)
Filozófiai iskolák jellemzői a hellenizmus elején
• Ingatlan kellett hozzá• Iskola vezetője:
• Élethosszig tartó poszt• Példamutató élete modellként szolgált• Legtöbbször maga jelölte ki az utódját• Sokszor politikai szerep, például politikusként vagy
tanácsadóként• Tanulók: Filozófusok és az elit ifjúság • Tantárgyak:
• Filozófia mellett retorika és tudományok .• Nem jellemző minden filozófiai iskolára: az epikureusok
elvetették az általános műveltséget.• Szabályok az iskolához tartozó filozófusokra vonatkozólag:
• Identitásukat meghatározta az adott iskolához való tartozás• Részt kellett venniük a belső vitákban saját állásfoglalással• Védelmezniük kellett a saját iskolájukat más tanokkal
szemben
Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé
• Általában már nem konkrét intézmények• Az is elég volt egy iskolához tartozáshoz, hogy elismerje egy
filozófus az adott irányzat tanait.• A filozófiai iskolák a hellenisztikus korban helyhez kötöttek
voltak és egy konkrét közösség életében való részvételt jelentették, míg i.e. 140-től ezek az iskolák többnyire feloszlanak és számos filozófus Rómába megy • Pártfogót keresnek (több császárnak van filozófus tanára,
tanácsadója vagy bizalmasa)• Magániskolát működtetnek, ahová sokszor a római elit
gyermekei járnak (pl. Epiktétosz)• Császári fenntartású köziskolák tanárai (pl. aphrodisziaszi
Alexandrosz)• A római elit tagjai sokszor filozófusokká válnak (pl. Cicero,
Seneca, Marcus Aurelius)
Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé
• Kr. e. 140-től már szellemi mozgalomként éltek tovább a filozófiai irányzatok, nem konkrét iskolaként.
• Egy adott iskolához való tartozást az döntötte el, hogy az adott gondolkodó elfogadja-e az adott szövegkorpuszt abszolút tekintélynek.
• Ezért is próbálták az iskola alapítójának (és egyéb tekintélyeinek) szövegeit megbízható kiadásban hozzáférhetővé tenni.
3 legfontosabb hellenisztikus filozófiai irányzat
• Epikureizmus, a szkepticizmus és a sztoicizmus.• Platón és Arisztotelész gondolatai kevésbé meghatározóak. • A sztoicizmus örvendett a legnagyobb népszerűségnek.• Egymással versengtek, és gyakran bírálták is egymást, amely
aztán gyümölcsözően hatott mindegyik iskolára:• A sztoikusok és az epikureusok egymást bírálták.• A szkeptikusok mindkettejüket bírálták.
• Az Kr.u. 3. századra sok irányzat és iskola eltűnik vagy beleolvad az újplatonizmusba, amely Plótinosz (Kr.u. 205-270) óta „A Filozófiának” számít már, egyedüli versenytársa csak a kereszténység.
AJÁNLOTT OLVASMÁNY A MAI ÓRÁHOZ
Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia. Osiris, Budapest, 1998. 13–28. o.Németh Gy. – Hegyi W.: Görög-római történelem. Tankönyv, Osiris, Budapest, 2011.Rowe, C. – Schofield, M. (szerk.): The Cambridge History of theGreek and Roman Political Thought. CUP, Cambridge, 2005, 401–414. és 517–531. o.