Ókor

A gyermekvédelem a kereszténységgel az ún. karitász tevékenységgel jelent meg.

Középkor A rászoruló gyermeket sorsa helyi karitásztól függ.

Sok a kolduló, rongyos, elhagyott gyerek.Magas a gyermekhalandóság. (rossz körülmények)

Reneszánsz

A társadalom először rendelkezik gyermekek nevelésével foglalkozó

programmal.

Megjelennek az első árva- és szeretetházak

(1597 Róma, 1604 Hamburg)

Gyermekvédelem kezdete M.o.-on

Hazánkban első ízben István király foglalkozik az árvák védelmével.

Gellért csanádi püspök: magyar gyermekvédelem első jótékony szervezője

Szent Özséb által alapított pálos rend: egyetlen magyar rend, mely árvák gondozásával foglalkozik

Állami gyermekvédelem megjelenése

1711 І. József szabályozza a vagyonos árvák helyzetét

1724 Rendelettel köteleznek minden községet, hogy gondoskodjanak a rászorulókról

1749 Mária Terézia újabb rendelettel szabályozza a gyermekek helyzetét.

Árvaházakat alapítanak Nemescsón, Kőszegen, Pozsonyban, Sopronban stb.

Az állami gyermekvédelem fellendülése

Fellendül a karitatív tevékenység és állami támogatással nagyszerű eredmények születnek gyermekelhelyezés területén is.

1820-40 között több városban is létrehoznak kisebb-nagyobb alapítványokat, melyek az árvaházi ellátást segítik.

• 1868 Eötvös népoktatási törvény

• Molnár Aladár miniszteri osztálytanácsos Weber Eduárddal Balatonfüreden megszervezi az első magyar szeretetházat, mely Pestalozzi nevelési elvein alapul.

• 1870 Molnár Aladár közreműködésével megalakul az első gyermekmenhely egyesület

• Javítóintézetek megjelenése pl. 1884 Zelemérpuszta, 1890 Rákospalota (lányok részére)

Gyermekvédelem törvénybe iktatásának okai

Kivándorlási statisztika8apák elmennek, fenntartó nélkül marad a család szegénység és csecsemőhalandóságGyermekek dolgoztatása megélhetési gondok miattEgyre több törvénytelen gyerekRohamosan növekvő alkoholizmus

A karitász ellenére a 19. század második felében érzékelhetően nőtt a nyomorban élő néptömegek aránya.

1886-ban ezer halottból 518 az 5 éven aluli gyermek. Ezer újszülött közül 411 hal meg egyéves kora előtt.

A századfordulón évenként mintegy 50 ezer „törvénytelen” gyermek született. Ezek jelentős részét elhagyták.

Külföldi minták és hazai tapasztalatok alapján 1898-ban becikkelyezték a XXI. törvénycikket, az első magyar gyermekvédelmi törvényt. (nem követte végrehajtási utasítás)

Ennek értelmében az állam a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek gondozásának költségeit 7 éves korukig az Országos Betegellátási Alapból fedezte.

A hét év feletti gyermekek gondozása azonban

továbbra is megoldatlan maradt.

Ehhez képest az igazi előrelépést az 1901. évi gyermekvédelmi törvény (VIII. t.c.) jelentette.

Az első paragrafus szerint „A talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven aluli gyermekek védelmére … az ország különböző vidékein gyermekmenhelyek (lelencházak) állíttatnak fel.”

Néhány hónappal később már a 7-15 éves korú elhagyott gyermekekre is kiterjesztették az állami gondoskodást.

Az állami gyermekvédelem mellett továbbra is fontos szerepet töltött be a magánemberek és egyesületek karitatív tevékenysége.

1906-ban hozták létre a Gyermekvédő Ligát, amely továbbra is a karitatív érzületre apellálva buzdította közadakozásra az ország népét.

Ekkoriban 64 intézetben közel 6000 gyereket gondoztak és neveltek.

A Liga hatására megerősödött a kettős rendszerű (állami és karitatív) gyermekvédelem.

A gyermekvédelem ekkoriban csak a már bajbajutottakon kívánt segíteni, hiányzott a preventív funkció.

1914-ben kitört a v.h, melynek következtében megnőtt a gyermekvédelem feladata . Nőtt az elhagyott gyerekek száma és sok volt a hadiárva is.

1915 Megalakult az Országos Stefánia Szövetség az első olyan intézmény, amely megelőzésre is gondot fordított.(terhes anyák védelme stb.

A v.h. utáni 3 esztendőt gyermekvédelmünk legsikeresebb időszakai között tartjuk

számon.

A háború befejezésekor több ezer gyermek kóborolt az utakon, kéregettek, élelmet loptak. 1945 végéig központi intézkedésekkel többségük gondozásba vétele megoldódott

Naponta 30 ezer gyermeknek biztosítottak

meleg ebédet a közkonyhákon.

Az 1945. évi XXI: tv. megnyugtató módon rendezte a házasságon kívül született gyermekek anyagi, erkölcsi és jogi helyzetét. Megtartotta ugyan a „házasságon kívüli” fogalmat, de kimondta a teljes jogegyenlőséget. A gyermek a vér szerinti apja nevét vagy egy képzelt nevet kapott.

1952. évi IV. törvény (családjogi törvény) az állami gondoskodás határát kiterjesztette 18 éves korig

1957-ben újjáalakul az Országos Gyermek-és Ifjúságvédelmi Tanács

1957 Létrehozzák a Fóti Gyermekvárost

1967 Bevezették a gyermekgondozási segélyt (GYES)

1968 Létrehozzák a nevelőotthonok differenciált hálózatát

1968-ban megkezdődik a Nevelési Tanácsadók rendszerének kialakítása

1973-tólcsaládgondozói státuszokkal is bővülnek a nevelési tanácsadók

1986 Kísérleti jelleggel megkezdik működésüket a Családsegítő Központok

A hetvenes-nyolcvanas években tovább nőtt a veszélyeztetettek, gyermek-és fiatalkorú bűnelkövetők száma.

1987 gyermekvédelem átkerült a szociális- és Egészségügyi Minisztérium irányítása alá. (1990-ben a minisztérium nevét népjólétire változtatják.)

A Parlament 1997 április 22.-én –több évi előkészítés után-törvénybe iktatta ‚a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról” szóló törvényt.

Unicef

A világ vezető gyermekekkel foglalkozó humanitárius szervezete.

‚minden gyermeknek-életkörülményeitől társadalmi, gazdasági helyzetétől-függetlenül joga van a növekedéshez és fejlődéshez”

Veczkó József: A gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.