Az algák és a gombák testszerveződése és

egyedfejlődése

Phycophyta - Mycota

Algák (Phycophyta)

Az algák osztályozása Hortobágyi: Növénytan 2. alapján Uránia Növényvilág 1. alapján Törzsek: Osztályok: Törzsek:

Cyanophyta Cyanophyta(kékmoszatok)

Euglenophyta Euglenophyta(ostorosmoszatok)

Chrysophyta(sárgásmoszatok) Chrysophyceae (sárgamoszatok) Chrysophyta

Xanthophyceae (sárgászöld m.) XanthophytaBacillariophyceae (kovamoszatok) Bacillariophyta

Pyrrophyta(barázdásmoszatok) Dinophyceae (páncélos ostorosok) Dinophyta

Cryptophyceae (egybarázdás m.) CryptophytaChlorophyta

(zöldmoszatok) Chlorophyceae (zöldmoszatok) ChlorophytaConjugatophyceae/Zygophyceae(járommoszatok) Zygophyta Charophyceae (csillárkamoszatok) Charophyta

Phaeophyta Phaeophyta(barnamoszatok)

Rhodophyta Rhodophyta(vörösmoszatok)

1. Oscillatoria fonalas kékalga /Cyanophyta/ 9000x.Prokarióták. Felépítésüket és működésüket tekintve közelebb állnak a baktériumokhoz, mint az algákhoz. Sejtmagjuk nincs, a DNS-tartalmuk (magekvivalens) a sejtekben centrálisan helyezkedik el (nukleoplazma). Elkülönült plasztiszuk nincs, a fotoszintetikus pigmentek a többé-kevésbé szabályosan elrendeződő tilakoid lamellákhoz kötődnek(kromoplazma). Mitokondriumuk nincs. Riboszómájuk kisebb méretű, mint az eukarióta szervezeteké. Sejtfaluk többrétegű, amelyet kívülről nyálkaburok fed. A sejtfal nem tartalmaz cellulózt, anyaga a baktériumok a sejtfalához hasonlóan murein . Ostoros alak nincs közöttük, de a fonalasok között vannak helyváltoztatásra képesek (csúszó mozgás). Oscillatoria fonal részlete. Freeze etching 10000x.Jól láthatók a N2 tartalmu gázvakuólumok, amelyek valószínűleg a sejt lebegtetését segítik elő és védik

a kromoplazmát az erős napsütéstől

1. 2.

1. Melosira kovamoszat /Bacillariophyceae/ 2500x. A sejteket kovából felépülő szögletes váz védi. Nagy sejtvakuólum és több nagyméretű lamellás kloroplasztisz látható a citoplazmában.2. Porophyridium vörösmoszat /Rhodophyta/ 12000x.Jellemző az egyetlen óriási , lamellás kloroplasztisz , centrálisan elhelyezkedő pireonid szemcsével, amelybe a lamellák benyomulnak. A citoplazmában keményítőszemcsék láthatók.

1.

2.

1. Glenodinium páncélos ostoros /Dinophyceae/ 14000x. A tilakoidok kettesével-hármasával állnak és a plasztiszt három membrán határolja. A nagyméretű sejtmag ún. mezokariotikus típusu. A kromoszómák az interfázisban is kondenzált állapotban maradnak. A citoplazmában mitokondriumok és keményítőszemcsék láthatók.2. Euglena ostoros moszat /Euglenophyta/ 6000x. A sejtet fűrészes szélű pellikula határolja. A plazmamembrán alatt spirálisan fehérjekötegek futnak körbe. Megaplasztiszok, sejtmag, szemfolt és jobboldalt garatüreg látható. 3. Chrysochromulina mészmoszat /Haptophycceae/ 20000x. A két megaplasztisz között a sejtmag és egy diktioszóma, valamint mitokondriumok helyezkednek el. Jobboldalt az ostor keresztmetszete látható /nyíl/.

3.

2.

1.

1.-2. Trachelomonas /Euglenophyta/ 60000 és 12000x. A sejtet pellikula és lorica borítja. A nyálka anyagába vas rakódik be és ez merev tokot alkot.3. Chroomonas /Cryptophyceae/ 20000x. A sejtet csak periplaszt határolja. A plazmamembránba proteinszerűanyag rakódik be.

3.

2.

1.

1. Peridinium /Dinophyta/ SEM 1000x. Cellulóz lapokból álló páncél /theca/ alakul ki, amelyben jól látható a sejtet kettéosztó barázda.

2. Különböző cellulózból álló páncélalkotó pikkelyek a Dinophytáknál. A plazmamembrán alatt képződött cellulózlapok rajzolata sajátságos. SEM felvételek. a, Heterocapsa 14000x, b, Peridinium 5000x, c, Goniaulax 50000x, d, Prorocentrum 50000x

2. 1.

1. a, Synura sárgamoszat /Chrysophyceae/ 26000x. A pikkelyekbe SiO2 épül be. b. Chrysochromulina /Haptophyceae/ 40000x. A

pikkelyek cellulózból állnak. c. Coccolithus /Haptophyceae/ 20000x. A pikkely cellulózból áll, amelyet mészgyűrű vesz körül.2. A kovamoszatoknál /Bacillariophyceae/ a sejtfal kovapáncélt alkot /SiO2 -ból áll/. a, Stephanodiscus 2800x. b. Gyrosigma 17500x, c.

Rizosolenia 17500x.

2. 1.

A plasztiszok szerkezete

Az algákra jellemző: a plasztiszban nincsenek gránumok /kivéve egyes zöldalgák/. Minden plasztiszban van pireonid. A tilakoid lamellák száma, elrendeződése, valamint a plasztiszokat határoló membránok száma törzsre, ill. osztályra jellemző bélyeg.

1. a. Porphyridium vörösmoszat /Rhodophyta/ 45000x. A tilakoid lamellák egyesével állnak a sztrómában, külső felületükön fikobiliszómák vannak. A plasztiszt kettős membrán határolja. b. Porphyridium plasztisz részlet a membránfelszínekkel. Freeze etching felvétel 50000x.2. a-b. Chroomonas /Cryptophyceae / a: 80000x. b: 70000x. Plasztisz részletek. A lamellák párosával állnak, belsejükben fikobilin pigmentek. A környezet hatására a lamellák egymáshoz tapadnak.

1. 2.

1. a, Chrysochromulina /Haptophyceae/ 49000x. A lamellák kettesével-hármasával állnak. b, Dinobryon /Chrysophyceae/ 59000x.A lamellák kettesével-hármasával állnak. c, Trachelomonas /Euglenophyta/ 59000x. A lamellák kettesével-hármasával állnak.2. A zödalgák közül a Chladophoránál még nem, de a Charánál már megjelenik a gránumos szerkezet. A zöldalgák plasztiszait kettős membrán határolja. a, Cladophora /Chlorophyceae/ 75000x. Kezdetleges gránumok. b, Chara /Charophyceae/ 26000x. Gránumos plasztiszok.

1. 2.

Pirenoid típusok

A pirenoid az algákra általában jellemző, de alakjuk és szerkezetük törzsi bélyeg. A pirenoid mindig a plasztisz részeként fordul elő. Teljesen beágyazódhat a plasztiszba, kiállhat a plasztiszból, de utóbbi esetben is plasztiszmembrán határolja.Granuláris,vagy néha parakristályos szerkezetű, fehérjetermészetű anyag alkotja. Feladata pontosan nem ismert, az azonban bizonyos, hogy a szénhidrátok szintézisében és raktározásában játszik szerepet.

1. a, Porphyridium / Rhodophyta/ vörösmoszat 26000x. A pirenoidba a plasztisz lamellák benyomulnak, körülöttük lipidcseppek. b, Prorocentrum / Dinophyta/ 39000x. A pireonidba a plasztisz lamellák benyomulnak.2. a, Scenedesmus zöldalga /Chlorophyta/ 24000x. A pirenoidot keményítőgyűrű határolja. b, Chlamydomonas /Chlorophyceae/ 13000x. A pirenoid lamellált, amelyet keményítőszemek öveznek. b.

2.

b.

a.

1.

a.

Szemfolt /stigma/

Az ostoros és nem ostoros, a mozgó és a nem mozgó algákban egyaránt lehet szemfolt. Ozmiofil globulusokból álló organellum, amely vörös vagy sárga karotinoid pigmenteket tartalmaz. Általában a sejt meghatározott helyén fordul elő, vagy a kloroplasztiszban, vagy a kloroplasztiszon kívül az ostor tapadási helye közelében. Fényérzékelő szerv.

1. a,b, Platymonas /Prasinophyceae/ 59000x. A szemfolt 2-3 lapos réteget alkot, oldal ill. felülnézetben látható. c, Chroomonas / Cryptophyceae/. 49000x. A szemfolt a plasztiszban helyezkedik el, egyrétegű. 2. a,b, Euglena /Euglenophyta/ 11500x. A szemfolt a plasztiszon kívül az ostor tapadási helyének közelében helyezkedik el. c, Euglena 18000x. Ugyanaz, más metszési síkban.

1. 2.

b.

a.

b.

a.

Sejtmag, sejtszerkezet, gaméták

Az algák sejtmagja az eukariótákéra általánosan jellemző szerkezetű, kivéve az ún. mezokariotikus magot (ld. lentebb). Az algák gamétái gyakran csupaszok /sejtfal nélküliek/, csupán membrán borítja őket. Gyakran ostorral rendelkeznek /plano-v. zoogaméták/. Az algasejtekben kölönböző típusú sejtüregek fordulnak elő. A lüktető vakuólumok főként az egysejtű, merev sejtfallal nem rendelkező algákra jellemzők. Ezek ozmoregulációs és kiválasztó szervecskék, időleges képződmények. A kis vezikulák fúzionálnak, nagy üreggé egyesülnek, amely folyamatosan kiüríti tartalmát. Ha ez a kiválasztószerv tartósan megmarad és határozottabb szerkezetűvé válik, pusula-nak nevezzük. Az emésztő vakuólum a Dinophytánál gyakori.

1. Heterocapsa / Dinophyceae/ 10000x. A kromoszóma az interfázisos magban is kondenzált állapotban van /mezokariotikus mag/.2. Amphydinium / Dinophyceae/ 30000x. Ugyanaz nagyobb nagyításban.3. Scenedesmus /Chlorophyta/ 28000x. Citokinézéskor a diktioszóma osztódása meglőzi a magosztódást.

1.

2.

3.

1. Chroomonas / Cryptophyceae/ 40000x. Lüktető vakuólum. Struktúrálisan mindig megújuló képződmény.2. Wolozynskia / Dinophyta/ 25000x. Strukturálisan állandósult sejtüreg, pusula.3. Ceratium fecskemoszat / Dinophyta/ 20000x. Emésztő vakuólum.

3. 2. 1.

1. Bryopsis /Chlorophyta/ 14000x. Ostoros hím gaméta. Úszva közelíti meg a női gamétát, ezért nagy az energiafelhasználása, óriási mitokodriummal rendelkezik. 2. Bryopsis női gaméta 17000x. Hosszú életű, hiszen belőle alakul a zigóta és az tovább osztódik. Ezért plasztiszai fejlettek, sok tartalék keményítőt tartalmaznak.

1.

2.

Wolozynskia /Dinophyta/ 1-3: 3000x, 6000x, 12000x. Az aktív sejt átalakulása nyugalmi állapotúvá / kitartó spórává./. Megszűnik a kromoszóma jellegzetes szerkezete, olajcseppek halmozódnak fel, a sejtorganellumok dedifferenciálódnak.

A teleptest kialakulása

A hajtásos növényekhez hasonlóan már plazmodezmák fordulnak elő a sejt között. Ez a szövetes szerveződés irányába mutató bélyeg. A barna algáknál kezdetleges gödörkés sejtfalvastagodás is megfigyelhető. A tallusz kauloid, fiollid és rhizoid részre tagolódik. Az algáknál ez a legfejlettebb szerveződési típus.

1-5. Nerocystis /Phaeophyta/ FM. 1. Részlet a kauloid kérgi részéből (km). 2. Kéreg és bél /medullári rész/ részlete.

3. A medulláris rész nagyobb nagyításban, rostasejtek és hialinsejtek (hm). 4-5. “Rostacső“ kialakulása (hm).

3.

5.

4.

Gombák (Mycota, Fungi)

1. A fonalas gombák hifájának csúcsa állandóan növekszik. Az újonnan keletkező sejtfal anyagát a Golgi- készülékből származó vezikulák ( wv) szállítják a hifacsúcshoz, ahol membránjuk összeolvad a plazmalemmával és ezzel a sejtfalanyagok a membránon kívülre kerülnek. A membrán a felületnagyobbodás miatt ráncolódik. A plazmalemmához kötve lomaszóma ( L ) látható. A hifacsúcsban nincsenek sejtszervecskék, beljebb mitokondriumok figyelhetők meg. TEM 26000x. 2. Tipikus lomaszóma a Saprolegnia ferax hifájában.A membrán-invaginációval keletkezett vezikulák a hifacsúcson ráncolódó membrán visszatűrődésével jönnek létre. A lomaszóma membránjai felhasználódnak az újabb Golgi-vezikulák képzésére. A lomaszóma az élővilágban egyedül csak a gombák sejtjében előforduló képlet. TEM 112.700x

1.

2.

A gombák organellumai. Fent: A nem valódi gombákra jellemző tubuláris szerkezetű mitokondrium a Saprolegnia ferax sejtjében, amelyben a belső membrán csöveket alkot. A valódi gombák mitokondriumai a növényekéhez hasonlóan lemezes szerkezetűek. TEM 50.200x. Balra lent: A S. ferax Golgi-ciszternái felülnézetben, a róluk lefűződő vezikulákkal. A valódi gombákban hasonló, komplex szerkezetű Golgi-készülék nem fordul elő, csak egyesével álló ciszternák vannak. TEM 102.600x. Jobbra lent: Endoplazmatikus retikulum részlete poliriboszómális komplexekkel. TEM 92.000x.

1. A S. ferax vegetatív sejtmagjának szerkezete. A sejtmagot kettős membrán határolja, amelynek két zsebszerű bemélyedésében ( P ) centriólumok láthatók (C1 keresztmetszetben , C2 hosszmetszetben). A centriólumokból indul ki az osztódásban szerepet játszó

mikrotubulus orsó, amely az interfázisban is látható. Az ostoros sejtekkel nem rendelkező gombacsoportok sejtjeiben nincsenek centriólumok.2. A gombákra jellemző különleges sejtosztódás lépései Catenaria anguillulae (Chytridiomycetes) sejtjében. Balra fent: Az osztódás metafázisa a középvonalba rendezett kromoszómákkal (Ch ) és a sejtmagon áthúzódó mikrotubulus orsóval (sm). A maghártya (Ne) az osztódás során megmarad. TEM 46.100x. Jobbra fent: Az anafázisban a kromoszómák a pólusokhoz vándorolnak. TEM 32. 600x. Középen: A késői anafázis. A maghártya továbbra is megmarad. Lent: Telofázis: a maghártya a két kromoszómacsoport körül befűződik és kialakul a két új sejtmag. A nukleoplazma középső része a magmembrán ezen részének feloldódása után kizáródik a magból és a citoplazmába kerül. TEM 26.800x.

1.

2.

Az ostoros sejtekkel nem rendelkező valódi gombák sejtjeiben nincsenek centriólumok. Ezekben a magosztódáskor a magorsó egy elektrondenz, lemezszerű ú.n. poláris orsótestből (Spindle Polar Body) indul ki, amely a centriólumokhoz hasonlóan minden osztódáskor megkettőződik. Fent balra: Ascobolus sp. tömlősgomba sejtjének hosszmetszete a meiózis anafázisában. SPB=poláris orsótest a belőle kiinduló mikrotubulusokkal (sm), kromoszómákkal (Ch) és a maradó maghártyával (Ne). TEM 14.000x. Fent jobbra: SPB tangenciális metszete. TEM 36.800x. Lent: A poláris régió hosszmetszete az osztódás anafázisában. Az orsótest (SPB) a maghártyához (Ne) csatlakozik. TEM 76.000x.

1. A Physarum polycephalum nyálkagomba sporangiumának SEM képe. A sporangium külső rétege (peridium) körülveszi a belső, fonalas régiót (kapillícium). A meiospórák a belső részben keletkeznek. A perídium citoplazmatikus képződmény, nem sejtfal.2. Valódi nyálkagomba egyedfejlődése.

NYÁLKAGOMBÁK (MYXOMYCOTA) 

1.

2.

1. Nyálkagomba plazmódiuma (FM)2. A Sorosphaera veronicae parazita nyálkagomba plazmódiumának részlete interfázisos sejtmagokkal. A sejtmagokat kettős membrán határolja. Megfigyelhető a nukleolusz (N), az endoplazmatikus retikulum (E), citoplazmatikus vakuólumok (cv) és sok mitokondrium. A nyilakkal jelölt rész a parazitának a gazdával (H) érintkező felülete. TEM 1:18.000x, 2: 9.000x.

NYÁLKAGOMBÁK (MYXOMYCOTA)

2.

1.

VALÓDI GOMBÁK ( EUMYCOTA)

Rajzóspórás gombák ( Chytridiomycota)

1. Rajzóspóra sejtszerkezete.2. Az Allomyces macroygnus ( Chytridiomycetes) zoospórája. Nc= magsapka, N=sejtmag, Ki=kinetoszóma, l=lipidcsepp, M=mitokondrium. TEM 9.850x. 3. A zoospóra végének hosszmetszete N=sejtmag, Ki=kinetoszóma TEM 54000x.4. Az Allomyces macrogynus zigótája közvetlenül az ostoros gaméták fúziója után. M= mitokondrium, Nc= magsapka, l=lipidcsepp, Rt=az ostor rögzítő gyökere, F=ostor, N= sejtmag. TEM 1: 17.100x, 2: 30.800x.

3.

4.

2.

1.

Petespórás gombák (Oomycota )

1. A burgonyavész kórokozójának ( Phytophthora infestans ) életciklusa. A-G: ivartalan, H-L: ivaros szakasz. A: zoosporangium, B: a rajzóspórák kijutása a sporangiumból, C: zoospórák, D-E: a rajzók osztatlan hifát fejlesztve fertőzik a gazdanövényt, F: a micélium kifejlődése a gazda levélszövetében , G: a sporangium kifejlődése és kinyúlása a levél sztómáin, H: oogónium és antheridium, J: oospóra, L: a zoosporangium kihajtása az oospórából. 2. Pythium sp. vese alakú rajzója két ostorral ( F1, F2) Ki= kinetoszóma, N=sejtmag, l=lipidcsepp, m=mitokondrium, TEM 11.500x.

3. Ferde hosszmetszet a kinetoszómáról (Ki) a rögzítő gyökérrel (Rt). Kis kép: a gyökér keresztmetszetben 8 kapcsolt mikrotubulusból áll. TEM 75.000x.4. A Saprolegnia furcata oogóniuma két, sok lipidcseppet tartalmazó petesejttel (OS). Az antherídium megtermékenyítési tömlőt (Ft) fejlesztett az oogónium felé, amely átemésztette annak falát (W). W1 W2=a petesejtek sejfala. TEM 7.500x.

2.

4.

1.

3.

Járomspórás gombák ( Zygomycota) 

Az indáspenész (Rhizopus stolonifer) életciklusa. A-C: ivartalan ciklus. A: haploid mitospórák, B: a spórák osztatlan hifát hajtanak, C: a hifákon sporangiumok fejlődnek. D-H: ivaros ciklus. D: zigogámia, E-G: a zigospóra kialakulása (benne kariogámia), H: a sporangium kifejlődése a zigospórából, benne a spórák meiózissal keletkeznek.

1. A Gilbertella (Zygomycetes) spóráinak kialakulása a sporangium feji részének cönocitikus citoplazmájából (I). N=sejtmagok, Cv=vezikulák, er=endoplazmatikus retikulum, Ci=Golgi ciszternák, CA=a vezikulák fúziójával kialakuló elválasztó csatornák. TEM 12.000-16.000x.2. A Gilbertella (Zygomycetes ) spóráinak kialakulása a sporangium feji részének cönocitikus citoplazmájából ( II.) Fent balra: Az elválasztó csatornák egy-két sejtmagot tartalmazó citoplazma részeket határolnak körül. TEM 8.000x. Fent jobbra: Az elkülönített plazmarészek körül kialakul a leendő spórák sejtfala. TEM 11.500x. Lent: a folyamat vázlatrajza.

1. 2.

Élesztősejt EM képe. A citoplazmában középen nagy sejtmag (N) helyezkedik el, körülötte mitokondriumok, az ER részletei és vakuólumok láthatók.

Tömlősgombák(Ascomycota)

Élesztők vegetatív és reproduktív sejtjei. Balra fent: Saccharomyces cerevisiae (sörélesztő) vegetatív diploid sejtje. TEM 15.000x.- Balra lent: spóraképzés előtt álló sejt sarjsejttel (bimbóval) a csúcsán, benne sok lipidcseppel (l), vakuólummal (v) és mitokondriumokkal. TEM 14.000x. Jobbra fent: a Saccharomyces sporangiummá átalakult sejtje négykaréjú meiotikus sejtmaggal (N) és a kialakult spóra-határoló membránokkal (SDM). TEM 16.000x. Jobbra lent: érett sporangium endospórákkal.

Tömlősgomba életciklusa.Az Ascodesmis nigricans tömlősgomba aszkuszai az aszkospórákkal. A spórákat már sejtfal veszi körül. Belsejükben organellumok és nagyéűméretű lipidcseppek láthatók. TEM 400x.

1. Woronin-testek a tömlősgombák hifáiban. Balra: Elektrondenz, globuláris Woronin-testek a hifák harántfalainak közelében. TEM 52.000x. 2. Jobbra: Sérült hifarészlet fáziskontraszt-mikroszkópos felvételei. A fénytörő Woronin-testek a szeptumoknál gyűlnek össze, hogy elhatárolják a sérült részt az egészségestől. 1.700x.3. A képsoron az Ascodesmis sphaerospora öregedő hifáiban a Woronin-testek fokozatos lebomlása látható. A fiatal hifákban ezek a képletek zárjákel a tömlősgombákra jellemző egyszerű szeptum-pórusokat, megakadályozva az organellumok vándorlását. A Woronin-testek feloldódása után a pórusokn keresztül sejtszervecskék juthatnak át a szomszédos szegmentumokba. TEM 40.000x

1.

3.

2.

1. A Sphaerotheca mors-uvae lisztharmatgomba kleisztotéciumának keresztmetszete. A külső, elhalt rétegen belül sok lipidcseppet tartalmazó belső sejtréteg helyezkedik el. Az egyetlen aszkuszt vastag, elektronáteresztő sejtfal határolja, benne három aszkospóra metszete látható. TEM 2.800x.2. Hálózatos vastagodású aszkospóra az aszkuszban, háromrétegű sejtfallal ( W1, W2, és 1). TEM 21.000x.

Kis kép: Érett aszkusz nyolc aszkospórával. FM 1.000x

3. Az obligát parazita Erysiphe graminis v. hordei ( árpa lisztharmat) hausztóriuma (szívófonala) az árpa epidermisz sejtjében. A hausztórium áttöri a növényi sejt falát és belenő annak belsejébe. A hausztóriumot a plazmalemma választja el a gazdasejt citoplazmájától. A sejtorganellumok csak a hausztóriumban láthatók, a gazdasejt plazmájában nem. TEM 11.200x

1.

3.

2.

A rozson élősködő obligát parazita anyarozs-gomba (Claviceps purpurea) életciklusa. Az érett aszkospórák (A) a fiatal virágot fertőzik meg B). A spórákból kifejlődő micélium belenő a fertőzött virág magházába (C). A micélium felszínén konídiumok keletkeznek. A micélium ragadós, édes váladékot termel, amelyet a rovarok kedvelnek és melynek gyűjtése közben a konídiumokat széthordják (ivartalan szaporodási ciklus). Miután a micélium benőtte a magházat, ősszel kemény bíborszínű, hosszúkás karom-alakú vegetatív kitartó képződményt (szkleróciumot) képez, amelyet varjúkörömnek nevezünk (D).Az áttelelő szkleróciumból tavasszal nyeles fejecskék, termőtestpárnák (sztrómák) fejlődnek (E). Ebben történik meg a hifák közt az ivaros folyamat és kifejlődnek a sztrómában a felszín alatt elhelyezkedő palack alakú termőtestek (peritéciumok) (F). A peritéciumokban (G) alakulnak ki a hosszúkás, nyolc fonal alakú aszkospórát tartalmazó aszkuszok (H), amelyek ismét fertőzik a rozs magházát és a ciklus kezdődik előlről.

A bazídiumos gombák egyedfejlődése. A: bazidiospórák, B: haploid elsődleges hifák kialakulása a spórákból, C: szomatogámia, D: a dikariotikus másodlagos micélium kialakulása csatképzéssel, E: a termőtest (harmadlagos micélium) kialakulása a termőréteggel, F: a bazídium kialakulása, benne karogámia (zigótaképzés), G: a bazídiospórák sejtmagjának kialakulása meiózissal, a bazídióspórák kifejlődése és lefűződése.

Bazídiumos gombák (Basidiomycota)

A bazídiumos gombák szeptumának szerkezete. Felül rajz, balra fent: Rhizoctonia solani szeptuma (Se) dolipórussal (Sp). A szeptum fala megvastagodott a pórus körül (Sw). A pórus felett elhelyezkedő membránsapka (Sc) és a hozzá csatlakozó endoplazmatikus retikulum (er) nem folyamatos, ezért a sejtszervecskék, pl. mitokondriumok (M) átvándorolhatnak a szomszédos szegmentumba. TEM 27.000x. Jobbra fent: A rozsdagombák szeptumain nem alakul ki dolipórus. A pórusok (Sp) a tömlősgombáékhoz hasonlóan egyszerű szerkezetűek. TEM 108.000x. Balra lent és középen: Boletus rubinellus (tinóru) szeptuma (Se) pórussapkával (parenteszómával) (SC), rajta kerek nyílásokkal (CP.). A pórussapka az endoplazmatikus retikulumban (er) folytatódik. TEM 74.000x. Jobbra lent: Parenteszómás dolipórus. Se=szeptum fala, P=plazmamembrán, Sw= a szeptum falának megvastagodása, SC=pórussapka , CP= nyílás a pórussapkán, amelyet elektrondenz anyag (EUM) tölt ki. Ez a póruskészülék megakadályozza a szegmentumok plazmájának keveredését. TEM 105.000x.

1. A bazidiospórák képződése. Balra fent: egy Boletus (tinóru) símafalú bazídiospórái oldalnézetben. SEM 6.000x. Alatta Lactarius sp. (tejelőgomba) tüskés feszínű bazidiospórája oldalnézetben. Látható a köldöknyúlvány. EM 7.000x. Jobbra fent: Egy Coprinus sp. (tintagomba) érett bazídiumának hosszmetszete két bazidispórával, melyek sterigmákon (St) ülnek. TEM 5.800x. Balra lent: érett bazidiospóra sejtfalának négy rétege a keletkezés sorrendjében számozva (1-4). Kívül burok (Sh) borítja. Látható a csírapórus (GP) részlete. TEM 42.900x. Jobbra lent: bazidiospóra csírázása csírapóruson keresztül. A spóra 4. sejtfalrétege a hifa sejtfalában folytatódik. V=vakuólum, N=sejtmag. TEM 29.000x. 2. Az Agaricus bisporus ( kétspórás csiperke) termőrétegének SEM képe. Balra fent: a lemezek (Gi) felszíne a kalap alján. Cu= kalap. SEM 338x. Jobbra fent: a lemez felszíne a bazidiospórákkal. Bs= bazidiospórák. SEM 840x. Balra lent: lemez keresztmetszete. Ba=bazídiumok. SEM 860x. Jobbra lent:a lemezek km.-e és felszíne. SEM 3.525x.

2. 1.

1. Az obligát parazita Puccinia graminis ( gabonarozsda) bonyolult, gazdacserés egyedfejlődése. A búzalevélen (Triticum aestivum) keletkező bazidiospórák tavasszal a köztes gazda, a Berberis vulgaris sóskaborbolya) levelét fertőzik (A) . A spórák a levélen kicsírázva haploid hifákat fejlesztenek. Kialakulnak a palack alakú, kifelé pórussal nyíló spermogóniumok (piknídiumok) (D), amelyekben hím jellegű, fonalas spermáciumok és női jellegű fogóhifák keletkeznek. A spermáciumok fúzionálnak a fogóhifákkal, plazmogámia következik be kariogámia nélkül. Az így létrejött magpáros sejtekből alkulnak ki a sóskaborbolya levelében az ún. aecidiumok, amelyekben szögletes, pirosas aecidiospórák keletkeznek (B-E). Ezek fertőzik a búza leveleket. 2. A búza levélszöveteiben az aeciospórákból kifejlődő magpáros hifák hausztóriumokat fejlesztenek és a gazda sejtjeiből tápanyagokat vonnak el. Kb.10 nap után a búza levelén az epidermiszt áttörve nyeles uredospórák fejlődnek (B,C), amelyek ún. uredium-telepet alkotnak (rozsdafoltok) (A). A magpáros uredospórák több hullámban tovább fertőzik a búza leveleket. Ősszel alkulnak ki az ún. teliumok (D,E), amelyek vastagfalú teliospórák (teleutospórák) tömegéből állnak A teliumok áttelelnek. Bennük történik meg a kariogámia és az azt követő meiózis. Tavasszal belőlük hajtanak ki az osztott bazídiumok a haploid bazidióspórákkal.

1.

2.

Fent: Az Aspergillus niger (kannapenész) telepe kenyér felszínén és a konídiumtartók nagyobb nagyításban. Br= kenyér, Cp=konídiumtartó, My=micélium. SEM 1.650x. Lent balra: Aspergillus konídiumtartói a vezikulákkal (Ve) és konídiumokkal (Co), primer és szekunder sterigmákkal (PS,SS). SEM 3.200x: Lent jobbra: A Penicillium frequentans ( ecsetpenész) elágazó konídiumtartója és konídiumai. Co= konídium, CB= összekötő híd, Ct= konídiumképző nyúlvány, St=sterigma. SEM 5.100x.

Konídiumos gombák (Deuteromycetes, Fungi Imperfecti)