Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Alkotmányjogi Tanszék

Szakdolgozat

A nemzetiségek alkotmányos jogai

Miskolc

2013

Konzulens: Készítette:

dr. Hallók Tamás Popovics Nikolett

adjunktus

University of Miskolc

State- and Jurisprudential Faculty

Constitutional Law Department

These

Constitutional rights of minorities

Miskolc

2013

Supervisor: Author:

dr. Tamás Hallók Nikolett Popovics

lecturer

1

Tartalomjegyzék

Bevezetés .......................................................................................................................... 2

1. Nemzetiségek történeti áttekintése ............................................................................ 3

2. A nemzeti kisebbség fogalma ..................................................................................... 5

2.1. A kisebbségek tipológiája ...................................................................................... 7

3. Nemzetiségek jogai Európában ............................................................................... 10

3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog ....................... 12

4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon .......................................................... 14

4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon ............................................................ 15

4.2. El nem ismert nemzetiségek ................................................................................ 17

5. A magyarországi nemzetiségek jogai ...................................................................... 18

5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok ............................................................................... 19

5.2. Közösségi nemzetiségi jogok ............................................................................... 21

6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon ............................................ 23

6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után........................................ 23

6.2. Oktatáspolitikai problémák .................................................................................. 26

6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon ........................................................ 27

6.4. Roma kisebbségi oktatási politika ....................................................................... 28

Összegzés ....................................................................................................................... 33

Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 34

Jogszabályjegyzék ......................................................................................................... 35

Internetes hivatkozásjegyzék ....................................................................................... 36

2

Bevezetés

Szakdolgozatom témája, a nemzetiségek alkotmányos jogai, egy messzire nyúló, mélyre

ható és sok kérdést felvető témakör.

Minden állampolgárt emberi méltóságánál fogva megilletik az alapvető emberi

jogok, akár a magyar nemzethez, akár a nemzetiséghez tartoznak. Mivel hazánkban

sokféle nemzetiségi csoport él, szükséges, hogy ismerjük problémáikat, lehetőségeiket,

melyet alkotmányunk kínál számukra. Ehhez az ismerethez úgy juthatok el, ha vizsgálat

tárgyává teszem a nemzet és a nemzetiség fogalmát, s áttekintem egymáshoz való

viszonyukat a történelem során. Ez szükséges ahhoz, hogy a jelen jogrendszer szabályai

alapján be tudjam mutatni azt a jogi keretet, melyben, hazánkban, a nemzetiséghez

tartozó egyének és csoportok élhetnek. Arra a kérdésre törekszem válaszolni, hogy a

nemzetiségek tagjai számára ma, a jelenben milyen törvényi szabályozás áll

rendelkezésre. Ez a szabályozás mennyire segíti a társadalomba való beilleszkedést.

A témaválasztás során az motivált, hogy átfogó képet mutassak a nemzetiségek

múltjáról és jelenéről, valamint alkotmányos jogaik tekintetében az oktatáshoz való

jogukról. A válaszadáshoz, fogalomtisztázáshoz és történelmi háttér bemutatásához

összevetem a nemzetiségi törvényeket, az 1993. évi LXXVII. törvényt, és a 2011. évi

CLXXIX. törvényt. E összevető elemzés során rajzolódhat ki hazánk nemzetpolitika

céljai és jövőképe, melynek ismerete minden magyar állampolgár számára kívánatos.

3

1. Nemzetiségek történeti áttekintése

Általános értelemben a nemzetiség egy néphez tartozást jelenti, a történelem folyamán a

fogalmi megközelítés gyökerében változik, a polgári forradalmak előtt jelenik meg a

nemzeti kisebbséghez való tartozás jelentésében. 1 Tehát a nemzetiségi kérdés nem

egyidős az emberiség történetével, az ókorban nem vetődött fel. A görögök nem

ismertek nemzetiségi problémákat, mert magukat kultúrembereknek tartották, minden

más népet pedig barbárnak. A rómaiak identitását az a tény határozta meg, hogy csak a

világ uraként tudták magukat elképzelni. A hatalmas római birodalomban a római

nemzet nyelvének, a latinnak nem jutott meghatározó szerep, mert mint győztes hatalom

átvette a leigázott görög nép immár magas szintű virágzó kultúráját és nyelvét. A

katolikus egyház a középkorban nem mutatott érdeklődést egy nemzet nyelve iránt sem,

mert a szentmise latin nyelven folyt Európa valamennyi országának templomában. A

reneszánsz korban alapvető eltolódás következik be az emberi gondolkodásmódban, az

addig középpontban lévő Isten helyére az ember kerül. Az általános emberi értékek,

mint a természet szeretete, a szerelem élvezete és a szellemi élet fontossága a tudós

költészet szépségének értékelése válnak fontossá. E tényezők felszínre hozzák a nemzeti

érzést is, s így kezdenek kialakulni a nemzeti kultúrák. A művelődéstörténetben a

következő állomás a polgári értékrend térnyerése, mely egy hosszú gondolkodásbeli

fejlődés eredményeként a francia forradalom győzelméhez vezeti az emberiséget. A

polgári forradalom fő vívmányaként az emberi és polgári jogok elismerését szoktuk

kiemelni. Európának azokban az országaiban, ahol a 18. század végén nem alakult ki

kedvező politikai helyzet egy polgári forradalom elindításához, ott a polgári fejlődés a

nemzeti nyelvért folytatott küzdelemben bontakozott ki. E küzdelem során a kis

létszámú polgári réteg több országban is politikai szempontból is öntudatosabb lett.

A magyarság sok évszázados küzdelme után csak későn jut el a polgárosodás

kezdetéig. Visszatekintve történetére nem rövid és egyenes út jutott osztályrészül e

népnek. Már a honfoglalás idején sem egyedül a magyar birtokolta a Kárpát-medence

területét, hanem avarok és különféle szláv törzsek közé telepedett be. István király a

feudális állam megteremtésével lerakta az alapvető állami jogokat, s az Árpád házi

királyok uralkodása során e jogok erőteljes jogrendszerré fejlődtek. E jogrendszer

elemei zömében a magyar anyanyelvű jobbágyokra és nemesekre vonatkoztak. Ez is 1 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal

4

mutatja, hogy a 15. századig a magyar állam tagjai zömében magyarok voltak. A 16.

században a török pusztítás után az elnéptelenedett területeket különféle nemzetiségű

jobbágyokkal népesítették be. A 18. századra már németek, dél-szlávok, románok,

szlovákok, ukránok, magyarok, lenyelek, csehek és franciák települtek ezekre a

helyekre. Ennek következtében a Duna-medence és az itt elterülő történelmi

Magyarország lakossága vegyes nemzetiségűvé vált arra az időre, amikor megindult az

iparosodás, városiasodás. A magyarországi nemzetiségek ősei többször nemzetiségi

privilégiumokat kaptak, amelynek értelmében külön világi vagy egyházi vezetőik

voltak. Megtarthatták vallásukat, szokásaikat, anyanyelvüket és kultúrájukat.

A 19. században először az osztrák hatóságok által lebonyolított népszámlálás

mérte föl Magyarország nemzetiségi viszonyait. Ekkor az ország lakosságának 41,5% -

a volt magyar, míg a többség 58,5% nem magyar nemzetiségű volt. A 19. század

második felében már csökkent ez az arány, de még mindig magasabb volt, mint a

magyaroké. Hazánkban viszonylag széles jogkörű és lehetőségű nemzetiségi autonóm

jellegű testületek alakultak ki.

Nemzetiségek sajátosságait, identitását és az adott állammal való kapcsolatát

erőteljesen befolyásolta, hogy az adott népcsoport milyen körülmények között került az

adott állam fennhatósága alá. A múltban egyszerűbb volt a helyzet akkor, amikor

önkéntesen kisebbségi sorba került bevándorolt emberek népcsoportjáról van szó. Ilyen

esetben egyértelműbb és kedvezőbb viszony alakult ki a nemzetiség és az állam között.

Ezzel szemben súlyos társadalmi problémák merültek fel, a kényszerrel odakerült

kisebbségek esetén. Igaz, hogy időnként a betelepült nemzetiségek és a magyar állam

között is kialakulhat ellentét. A történelem folyamán lejátszódott események azonban

nem határozzák meg a nemzetiségek mai helyzetét az állammal. Nem az a fontos - ,

hogy mikor kerültek egyes nemzetiségeink jelenlegi lakóhelyükre, és hogy a múltban

milyen konfliktusaik voltak elődeik között - , hanem a jelen helyzet és viszonyok.2

2 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. 44-45 oldal

5

2. A nemzeti kisebbség fogalma

A ma Európája sokszínű akár a nemzeteket, a nemzetiségeket, vagy a kisebbségeket

tekintve. Ezért is fontos, hogy ezeket a fogalmakat pontosan használjuk. A fogalmi

meghatározások a szakirodalomban nagyon változatosak, Ferdinand Tönnies az emberi

közösségek két alapvető csoportját különbözteti meg.3 Az első csoportba tartoznak azok

a közösségek, melyek a tradicionális társadalom vérségi- származásbeli természetes

közösségei, melynek tagjai ismerik egymást, rendszeresen érintkeznek egymással. A

másik csoportba a társadalmi típusú szerveződésű közösségeket sorolja. Ebben a

közösségi formában a tagokat személyes tapasztalat nem köti össze. A modernisták

szerint a nemzet fogalma az utóbbi meghatározást fedi le. Az evolucionisták szerint a

nemzet a legmagasabb rendű természetes társadalmi típusú közösség. A romantika

korában Herder így fogalmaz: „ A nemzet természetes, a régi korokból, az etnikumból

fakadó, arra ráépülő, azt meghaladó magasabb minőség, a legmagasabb szintű

Gemeinschaft”4

A nemzet fogalmán sokat vitatkoztak és vitatkoznak, az utóbbi századokban de a

nézetek abban megegyeznek, hogy a nemzet fogalma egyszerre kötődik a

modernizmushoz, az államhoz, és az etnicitáshoz. A 19. században vált meghatározó

tényezővé a politikai legitimáció elméletévé. Meg kell említeni, hogy emellett a

kulturális tényezők is lényegesek, a vallási hovatartozás, a nyelv és maga az etnicitás. A

nemzetté fejlődésben fontos szerepet játszik a nyelv és az általa közvetített történelmi

szemlélet, hiszen ennek segítségével alkotja meg minden nemzet a saját önértelmezését.

Az államoknak nemzetek szerint kellene megalakulniuk, mert csak így keletkezhet

természetes egyensúly a nemzetek között. Hatékonyabb az államhatalom gyakorlása

azon népesség felett, mely egy nemzethez tartozik, azonos hazafisággal, hasonló

társadalmi tudattal és erkölcsi rendszerrel, valamint sajátosan a nemzetre jellemző

fizikai adottságokkal bír.5 Tehát a nemzet kötődik az államhoz is, léte elképzelhetetlen a

modern állam megjelenése nélkül. A nemzetépítés történhet az államépítéssel

párhuzamosan, de létre jöhet annak ellenkezőjeként is, amikor a centralizáló állam ellen

lázad. A nemzet az állam mellett, vagy ellene fejlődve, de mindenképpen az emberiség

3 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. Budapest 51-52. oldal

4 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 30 oldal

5 Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények Felelős kiadó: Kilényi József a programiroda vezetője

Budapest 1989. 20. oldal

6

alapvető közösségét alkotja.6 A nemzet fogalmának helyes megértése mellett tisztán kell

látni a nemzetiség fogalmának többrétűségét, s törekedni kell pontos használatára.

Nemzetiség szónak három jelentése van. Az első: valamely nemzethez való

tartozás. Példaként nézzük meg a választ a „milyen nemzetiségű vagy?” kérdésre. Ez

esetben az adott válasz: magyar, német vagy szlovák. Itt tehát a szó azt jelenti, hogy az

illető mely nemzethez tartozik. Ellenben ha az előbb feltett kérdésre a válasz: sváb,

vend vagy székely akkor megértjük a szó második jelentését. Az itt említettek csak egy

nemzet csoportjához tartoznak, tehát a szó nemzeti kisebbséget jelent. A jelenben

leggyakrabban a nemzetiség szót ebben az értelemben a „kisebbségi népcsoport”

jelentésben használjuk. 1968-ban a kislexikon következőképpen határozta meg a

nemzetiség fogalmát „nemzetiség egy állam területén élő, nem az uralkodó nemzethez

tartozó kisebbségi csoport”7. Mai törvényi fogalom: 2011. évi CLXXIX. törvény

meghatározása van érvényben, melyben a nemzetiség fogalmát így határozza meg:

A kisebbség olyan csoport, amely:

nemzeti vagy etnikai kisebbség, legalább egy évszázada honos népcsoport

számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának többi része,

nincs domináns helyzetben,

tagjai etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, ami különbözik

a lakosság többi részének jellemzőitől,

a tagok a sajátosságaikat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, vallásukat,

meg is akarják őrizni, ez jelenti a közösséget összekötő szolidaritás érzését, az

önálló közösségi tudatot.8

A nemzeti kisebbség alatt a magyar törvény egy már kialakult kultúrnemzet azon részét

érti, amely egy másik (nemzet) államban él, szerepe nem domináns és számszerűen

kisebbséget alkot. A 1993. évi törvény az olyan csoportra, amely még modern nemzetté

nem formálódott és anyaországgal nem rendelkezik, mint a cigányság, az „etnikai

kisebbség” elnevezést használja. A kisebbség létezésének alapkövetelménye, hogy

6 Győri Szabó Róbert : Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 48 oldal

7 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal

8 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48 oldal

7

tagjai legyenek tudatában annak, hogy csoportjuk valamely lényeges szempontból más,

eltér a többségtől. Fontos az is, hogy a többség tudatában legyen a kisebbségi csoport

különbözőségének, és egyetértsen a különbözőség védelmének biztosításában.9

2.1. A kisebbségek tipológiája

Ma korunkban szinte minden földrészen, de különösen Európában, az Európai Unió

országaiban a nemzetek, nemzetiségek, etnikumok sokszínű egymás mellett élése

jellemző. Ezen emberi közösségeken belül meghatározó az egyén számára, hogy mely

nemzethez, nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartozik. Ezért fontos ismernünk a

kisebbségek csoportjait és jellemző vonásait. A nemzetiségek típusba sorolása többféle

szempont alapján lehetséges, lehet szempont a földrajzi fekvés, a történelmi fejlődés

sajátosságai, a nyelv, a társadalmi szerkezet. Ezek a szempontok önmagukban még nem

elegendőek, ki kell egészíteni csak a nemzetiségi csoportokra jellemző szempontokkal.

Erre tett kísérletet Juraj Zvara, aki a nemzetiségi kérdés szlovák szakértője, aki

Csehszlovákiát és a szomszédos országok egyes területeit tanulmányozta. A szlovák

szerző modellje10

a következő:

I. A regionális tipológiájában a történelmi és települési kritérium összekapcsolása

alapján három nemzetiségi típust különböztet meg.

Az első típusba azok a nemzetiségi csoportok tartoznak, akik ősidők óta az adott

területen élnek, más etnikumok tagjaitól körülvéve, és nem tartoznak az adott

állam határain túli etnikumok és nemzetek egyikéhez sem.

A második típusba tartozik a lakosság 15-18. századbeli emigrációja. Ez a típus

nem az etnikai határokon, hanem más etnikum lakta területen él. (pl. a

magyarországi szlovákok)

A harmadik csoportot egy átmeneti típus alkotja, melyet a szerző a határ menti

típusba sorol.

9 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48-49 oldal

10 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 60 oldal

8

Itt a lakosság etnikai keveredések vonalán, az államhatárok mentén jött létre, például az

első világháborút követő békeszerződések következtében. Erre a csoportja jellemző,

hogy az etnikai összetartozás kiemelkedően fejlett tudatát őrizték meg, és intenzív

nemzeti életet élnek. (legjellemzőbb példaként lehet megemlíteni a Szlovákia-Románia

területén élő honfitársainkat)

II. Nemzetiségi politika oldaláról megközelítve a kisebbségi törekvések kritériumát

tartja döntőnek Zvara a típusba sorolásnál, amely alapján két típust különböztet meg:

Az egyik típus ugyanolyan bánásmódot kíván az államtól, mint amilyenben

minden más állampolgár részesül. Kívánsága az e csoportba tartozóknak az

állam nemzeti életbe való integrálódás és a lehető leggyorsabb asszimilálódás.

A másik típus különleges jogokat és pozitív intézkedéseket kíván az államtól,

melyek sajátos kisebbségi jellegének megőrzéséhez szükséges.

III. Itt történelmi és új kisebbségeket különböztetünk meg:

Történelmi típusba azokat soroljuk, akik hosszabb idő óta kisebbségi sorban

élnek, ez határmódosítás vagy kényszer áttelepítés során kialakult kisebbséget

jelent.( pl. Szlovákiában élő magyarok)

Az új kisebbségek közé azok tartoznak, akik nemrég kerültek kisebbségi sorba.

Ezek általában önkéntes kisebbségeknek is minősíthetőek.(pl. vendégmunkások,

bevándoroltak, Izrael által elfoglalt területén élő arabok). 11

Érdemes a fenti kísérletet kiegészíteni néhány, az ENSZ dokumentumban nem szereplő

szemponttal. Pontosabbá teheti a csoportok megismerését a mennyiségi szempont

alkalmazása. A kisebbséghez sorolásnak alsó határa nincs, felső határát viszont

meghatározza, hogy kisebb létszámú legyen, mint a lakosság többi része, aki az adott

ország nemzetét alkotja. A mennyiségi szempont azért fontos, mert egy adott közösség

létszámának mindig gyakorlati jelentése van, például a Spanyolországban egy tömbben

élő katalánok létszámuknál fogva nagy súllyal bírnak, fejlett iparral és kultúrával

rendelkeznek s ennél fogva ezt az államhatalomnak respektálnia kell.

11

Kántor Zoltán : Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről Rejtjel Kiadó Budapest 2005. 153-157.

oldal

9

Fontos szempont az elhelyezkedés és a település-forma, e szempontnak az ENSZ

dokumentum is nagy jelentőséget tulajdonít, e szerint megkülönböztetjük a határ menti,

a határtól távol lévő, az egy tömbben létező, vagy szórványban élő települést. A fenti

szempontok mutatják meg, hogy az e szerint elkülönített csoportok életében hogyan

alakul a nemzetiségi politika és milyen fokú lesz a nemzetiségi összetartó erő.

Természetes, hogy kisebb a szórványban élő nemzetiségek kohéziós ereje, mint a nagy

tömbben élőké. Ezt a szempontot figyelembe véve a szomszédos országban élő

magyarok a nagyobb, vagy tömbben élő kisebbségi csoportokhoz tartoznak. Az ENSZ

dokumentum harmadik szempontja a kisebbség állampolgársága. Magyarországon mi

megkülönböztetjük az állampolgársággal bíró nemzetiségieket, az állampolgársággal

nem rendelkező idegenektől. Európa országaiban ez ideig sokkal jellemzőbb volt, hogy

a nemzetiségeket kisebbségnek tekintették oly módon is, hogy az állampolgárságot meg

sem kapták. A vizsgálódás szempontja lehet az is, hogy az adott nemzetiségi egyén

nemzeti államban vagy többnemzetiségű államban él-e. Figyelembe kell venni az állam

nemzeti jellegét, mely szempont szerint felmerül a nemzeti jog szerinti támasztott igény

is. Szokás még azt is vizsgálni, hogy milyen a nemzetiség eredete, s hogyan alakul az

államhoz való kapcsolata. E szerint három csoportot különböztetünk meg:

a, a nemzetiség az állam alapítása előtt került jelenlegi lakhelyére

b, az állam alapítása során került az államba

c, az állam alapítása után került jelenlegi lakhelyére.12

A típusba sorolás alapvető és kiegészítő szempontjait figyelembe véve lehet

ezek jellemzőinek eredményeként meghatározni a nemzetiségi törekvések jellegét,

melyet az ENSZ dokumentum az utolsó helyen tárgyal. Ebből a szempontból bőséges

példatárral rendelkezünk, például a franciaországi németek csak saját megkülönböztető

jegyeiket és kultúrájukat kívánják megőrizni, ugyanakkor más franciaországi

népcsoportok közigazgatási és kulturális önkormányzati igénnyel is fellépnek. Fenti

szempontok taglalása segítséget nyújthat számunkra, hogy a különféle nemzetiségi

típusba tartozó csoportok tagjait identitásbeli-kulturális vagy jogi szempontból jobban

megértsük.

12

Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1997 80-86 oldal

10

3. Nemzetiségek jogai Európában

A történelem során Európában két alapvetően hagyományos nemzetfelfogás alakult ki.

Elsőként a politikai nemzet, államnemzet, amelynek jellemzői a közös terület,

ugyanazon jogi- politikai és gazdasági hovatartozás. E tekintetben a nemzet az

állampolgári viszonyt jelenti, és így a közös politikai részvételen alapuló kollektív

szuverenitást is. A modell legfőképpen Nyugat- Európában jellemző. Eredendően a

politikai nemzet- államnemzet felfogás Franciaországból származik. A szakirodalom

úgy fogalmaz, hogy ezen kifejezés ugyanazon jelentéssel bír, mint a polgári nemzet. A

polgári nemzet fogalma során megállapítható „az állam egybeesik a nemzettel,

mindazok, akik az adott állam területén élnek, függetlenül a nyelvüktől, a nemzethez

tartoznak”.13

Más megfogalmazásban, amelyet Alain Dieckhoff tett a múltban „a

polgárok szabad szövetsége, racionális és önkéntes politikai konstrukció”. E fogalomból

megállapítható, hogy a politikai nemzet a közös politikai múlt és berendezkedés

egyesítő erején nyugszik, és ez adja a Francia nemzet felfogás alapját. Ez az eszme

nyújtja a többségelvű felfogás érvényesülését, amely együttesen torkollik a demokrácia

alapjába. Az ilyen alapokon működő nemzetekben mindenki egyenlő az állampolgári

jogát tekintve, de ez nem elegendő ahhoz, hogy egy adott államban egy nemzeti és

etnikai kisebbség létezzen. Ez a felfogás azt jelenti, hogy miután az állampolgársága

automatikusan köt valakit egy nemzethez, nem ismerik el, hogy a nemzetiségek élnek

az adott ország területén.14

Az eszme gyakorlati megvalósulása során a politikai

nemzetben élő etnikumok elkezdték az adott államot saját maguknak tekinteni.

Megtettek minden olyan lépést, bevezettek minden olyan eszközt, amely elősegítette az

egy állam- egy nemzet elv megvalósulását. Franciaország ennek az eszmének a

segítségével valósította meg saját területén az etnikumok visszaszorítását. A XX.

századra elérték, hogy csak nem egynyelvű állammá váltak, és teljesen felszámolták az

etnikai kisebbségeket. Az idő során az európai államok többsége államnemzetként

alakultak meg, tekintet nélkül arra, hogy nem homogének hanem gyakorlatilag több

nemzetiségűek, ahol a nemzetiségek aránya akár 50%-ot is meghaladhatja. Ez azt

jelenti, hogy az etnikai homogenitás (ilyen eset kizárólag Portugáliában fordul elő).

Ebből kifolyólag az Európa Tanács az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok

13

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 36. oldal 14

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 37. oldal

11

Védelméről szóló Egyezményének 14. cikkelyében megfogalmazott antidiszkrimináció

elvére tekintettel az etnikai valóságot állandó tényezőnek, az államok politikai

megszervezését pedig változó tényezőnek kell tekinteni. Egyszerűbben megfogalmazva:

„a nemzetállam mint a társadalom politikai megszervezésének leggyakoribb modellje,

elméletileg és gyakorlatilag is elavulttá vált.15

Megállapítható, hogy az ilyen

nemzetállamok multinacionális formát igényelnek. A forma elérésének előfeltétele az

államon belüli reformok véghezvitele, valamint az integráció, mint eszköz

szükségessége az etnikai közösségek közötti konfliktusok legyőzése érdekében. Ha

hosszú távra tekintünk kiderül, hogy ez az egyetlen egy racionális megoldás az európai

nemzetiségi konfliktusok elkerülése végett.

A második kialakult nemzetet Európában kultúrnemzet elnevezéssel illették.

Jellemzői közé sorolható egy adott területen a nyelv és kultúra azonossága, a közös

származás mítosza vagy valósága. A Rajnától keletre alakult ki, német eredetű, a közép-

és kelet európai államok felsorakoztatásával. Ez esetben az állam és nemzet viszonya

már bonyolultabb összetételű. A kultúrnemzet egy történeti közösség, amely különböző

nemzeti kulturális és származási szempontokra épülő összetartozás-tudat által

definiálható. A Rajnától keletre a birodalmi térségekben nem tudtak kialakulni az

államok, és ez eredményezte a kultúrnemzet létrejöttét. A kultúrnemzet alapját képezte

a nyelv egységesítése, a nemzeti eposz megírása és a népi hagyományok összegyűjtése.

A nyugati fejlődéshez képest e területen a fejlődés jóval gyengébb alapokon nyugodott.

Ebben a térségben az etnikumok földrajzilag jelentősen összekeveredtek egymással, és a

rendkívül sokrétű identitás vezetett el egy sikertelenebb időszakhoz. Európa nagy részét

a kultúrnemzeti felfogás a létező államoktól területileg eltérő nemzetállamok létrejöttét

eredményezte. Ezeken a területeken a nacionalizmus és az állam viszonya két irányba

ágazik, az egyik az egyesítő jelleg, ennek példája Olaszország, Németország,

Lengyelország. Azonban itt hiányoztak a kultúrák politikai keretei. A másik eset, a

szeparatista nacionalizmus. Ez a jelleg a többnemzetiségű államok területén letelepedett

domináns csoportoknál alakult ki.(Magyarország, Görögország)

15

Christoph Pan: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi

rendszer Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle Pro Minoritate Alapítvány

Budapest 1997 III. szám 12-18. oldal

12

A kultúrnemzeti felfogásnak két alváltozata jelent meg Közép-Európában. Ebből

az első, hogy a térség három történelmi államának történelmi etnikumai

megpróbálkoztak mind a politikai nemzet, mind pedig a kultúrnemzet egyidejű

kiépítésével. A nemzettudatok jelen esetben erősek voltak, ráadásul terület is volt,

amelyet el kívántak foglalni, azonban e terület meghaladta a kultúrnemzet fogalmát.

Törekvéseik kudarcot vallottak ám a térségbe hamar megérkeztek a modernizáció és a

demokratizáció alapjai. A második alváltozat keretében megállapítható, hogy a kelet-

európai és balkáni népcsoportok csak rövid ideig rendelkeztek önálló állammal.

Ellentétben az első változattal itt nem tapasztalható a politikai burok megléte, mégis

azonban ezek az etnikumok jóval nagyobb területű államot kívántak maguknak mint

amit ők maguk kultúrnemzetként kitöltenének.16

Törekvésük sikerrel járt, a XX. század

elején elindult az állami és nemzeti fejlődés folyamata.

3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog

A nemzetiségek jogát az idők során több törvény is pontokba foglalta. A szabályozás az

évek során rengeteg változáson ment keresztül, de csíráiban végső soron nem változott.

A 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségiek jogáról tételesen felsorolja azokat a

nemzetközi politikai és jogi dokumentumokat, amelyeket a törvényalkotók az egyéb

nemzetközi dokumentumok mellett a leghangsúlyosabban figyelembe vesznek.

Mindezek közül a legfontosabb, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései.

Ezek a következők:

„1. cikk Az Egyesült Nemzetek célja az: …3. gazdasági, szociális,

kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása

útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki

részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő

tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi

együttműködést létesítsen”;

„13. cikk 1. A Közgyűlés tanulmányozást kezdeményez és ajánlásokat

tesz abból a célból, hogy b) a nemzetközi együttműködést gazdasági,

16

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 40. oldal

13

szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi téren előmozdítsa és az

alapvető emberi jogoknak és szabadságoknak mindenki részére, fajra,

nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő megvalósulását

elősegítse”.

„55. cikk Abból a célból, hogy létrejöhessenek az állandóságnak és

jólétnek azok a feltételei, amelyek a nemzetek között a népeket megillető

egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletbe tartásán alapuló

békés és baráti kapcsolatokhoz szükségesek, az Egyesült Nemzetek elő

fogja mozdítani: c) az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak

mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül

történő általános tiszteletben tartását”.

„56. cikk valamennyi tag kötelezi magát arra, hogy az 55. cikkben

felsorolt célok elérése érdekében a szervezettel együttesen és külön

együttműködik”.

Következő fontos dokumentum az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-i

ülésén elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amely a tagállamokat az

egyezményben foglalt jogok garantálására kötelezte.17

Ezt a kötelezettséget az Emberi

Jogok Egyetemes Nyilatkozata tételesen megfogalmazza: így tehát 2. cikk: „A jelen

nyilatkozatban megfogalmazott összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre,

nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi

származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű

megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek”. Nemzetközi jogi szempontból

jelentős megállapodást eredményezett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi

Egyezségokmánya amelyet az ENSZ Közgyűlése 1976. december 16-án fogadott el.18

Az okmány 2. cikke kimondja, hogy a részes államok, saját területükön tartózkodó,

illetve joghatóságuk alatt álló minden személyt – fajra, nemre, nyelvre, vallásra tekintet

nélkül – kötelezniük kell az Egyezségokmányban felsorolt jogok tiszteletben tartására

és biztosítására. Az Egyezségokmány 27. cikke a kisebbségi jogokat elismeri, amikor

kimondja, hogy: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek

17

Bodáné Pálok Judit- Cseresnyés János- Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon

Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 25. oldal 18

Lásd bővebben 1976. évi VIII. törvény az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966.

december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről

14

élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot,

hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat

vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják”.

1990 novemberében Párizsban megrendezésre került az Európai Biztonsági és

Együttműködési Értekezlet részt vevő államai állam-és kormányfői találkozója. Itt

hozták létre a Párizsi Chartát az új Európáért című dokumentumot. Ennek értelmében az

emberi jogok és alapvető szabadságjogok valamennyi embernek születésétől fogva

elidegeníthetetlen és a törvény által biztosított jogai. Szakdolgozati témám

szempontjából a Charta egyik kiemelkedő jelentőséggel bíró rendelkezése, miszerint:

„Megerősítjük azt, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási

identitása védelmet élvez és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van

szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást, megkülönböztetéstől

mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján.”19

Megállapíthatjuk tehát, hogy a nemzetközi jog az egyénekre alapozott általános

emberi jogoktól fokozatosan fejlődött a népcsoportok jogait számításba vevő és a

diszkrimináció puszta tilalmát meghaladó, kisebbségvédelmi célú különleges

intézkedéseket szorgalmazó megoldások felé.20

4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon

Magyarországi nemzetiségek kis számban szórványosan helyezkednek el, keverten

élnek más nemzetiségű lakosokkal együtt. A magyarországi nemzetiségi csoportok mai

elhelyezkedése a következőképpen alakult. Nyugat-Magyarország és a Dunántúli-

középhegység németsége keleti- dunai- bajor nyelvjárást beszél, melyre a múltban a

bécsi köznyelv is hatott. A baranyai- tolnai területeken a Bács megyei és a keleti

szórványokban élő német rajnai frank nyelvjárást, Szatmárban sváb, a Tokaj- Hegyalján

rajnai frank nyelvjárásokat beszélnek. Ugyanakkor ismeretesek hazánkban a keleti

frank, a mózeli frank és alemann nyelvjárások is. A magyarországi délszlávok több

etnikai nyelvi csoportot alkotnak, a bunyevácok Bács megye déli részén élnek. A

19

Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon

Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 26. oldal 20

Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon

Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 27. oldal

15

sokacok négy alcsoportja ismert: a bácskaiak, a mohácsiak, az úgynevezett falusiak,

valamint a Dráva-mellékiek. A bosnyákok Baranya megyében laknak. A horvátok

alcsoportjai és több szórványban fordulnak elő. A Dráva- mellékiek, a somogyiak, a

Mura-mellékiek Nyugat-Magyarországon laknak. A rác-horvátok Bács és Pest

megyében élnek. A szlovének hét Vas megyei faluban telepedtek le. A szerbeknek is

három település csoportja említhető meg: a mohács környékiek, a Békés és Csongrád

megyeiek és a Pest környékiek. A magyarországi szlovákok három nyelvi szigete a

Dunántúl északi részén Komárom és Veszprém megyében valamint Nógrád és Pest

megyék területén, Békés és Csanád megyében valamint Borsod- Abaúj- Zemplén és

Szabolcs megye területén található. Mindhárom nyelvi sziget a szlovák más nyelvjárását

beszéli. A magyarországi románok Hajdú- Bihar, Békés és Csongrád megye falvaiban

élnek elszórtan. Magyarország mai nemzeti lakossága kétnyelvű. Az öregek nagyobb

része jobban beszéli anyanyelvét, mint a magyart. A nemzetiségi többség azonban

magyarul jobban fejezi ki magát, mint anyanyelvén. Napjainkban, mint mindenhol

világszerte Magyarországon is a nemzetiségi tudat és öntudat erősödő tendenciát mutat,

s ezt elősegíti államunk is amikor elősegíti a nemzetiségi nyelvi oktatást és a

nemzetiségi kultúra ápolását.21

4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon

A mai korban a magyarországi nemzetiségek kis létszámú szórványban élő csoportok,

amelyet etnikai származási kötelékek fűznek más országokban élő nemzetekhez.22

.

Magyarország területére évszázadokkal ezelőtt az államalapítás előtt, az államalapítás

után általában önkéntes bevándorlás útján kerültek olyan időszakban, amikor nem volt

kialakult nemzetük. Ezért leszármazottjaikat tekintjük a mai magyarországi nemzetiségi

kisebbségeknek. Azért is, mert ők egy önálló állam nemzeti keretében élnek

nemzetiségi sorban, és más állam területén is élnek kisebb csoportjaik.

Magyarország a nemzetiségi jogokat törvénycikkekben foglalták össze, és az

alkotmány szerves részévé tették. A 2011. év CLXXIX törvény 1. fejezet 1.§ (1)

bekezdésében így fogalmaz: „Nemzetiségnek számít minden olyan- Magyarország

területén legalább egy évszázada honos- népcsoport, amely az állam lakossága körében

21

Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó Budapest 1981. 51-52 oldal 22

Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség. Kossuth Könyvkiadó 1997 89 oldal

16

számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és

hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz

bizonyosságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik

érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”.23

Ha az elismert nemzetiségeken kívül

további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a törvényben

megfogalmazott feltételeknek, legalább ezer, magát e kisebbséghez tartozó

választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az

Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás keretében az Országos

Választási Bizottság köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének

állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.24

A 2001-es évi népszámlálás során Magyarország 3157 települése közül az

összes kisebbségiek létszáma együttvéve 53 településen haladta meg a népességben

betöltött 50%-os arányt. A kisebbségi kötődést megvallók közül 442739 személy

majdnem fele cigány, valamivel több, mint negyede német és a fennmaradó negyedet a

további 11 nevesített kisebbség jellemzi. „E törvény értelmében nemzetiségnek

minősül: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a

ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán”.25

Ezzel szemben a 2011 népszámlálás

szerint a magukat valamely nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001-óta a legtöbb

hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben növekedett. Magyarországon a

legnépesebb hazai nemzetiség a cigányság. 2011. október 1-jén 315 ezren vallották

magukat cigány nemzetiséghez tartozónak, másfélszer annyian mint 2001-ben. 186 ezer

fővel a németeké a második legnagyobb létszámú hazai nemzetiség.26

A 2011-es

Alaptörvény és Kállai Ernő kisebbségi biztos javaslatára változik „nemzeti és etnikai

kisebbségek”-ről „nemzetiségek”-re. Az új szóhasználat egyrészt a kisebbségek

egyenjogúságát fejezi ki, másrészt a magyar jogtörténeti hagyományokhoz tér vissza.27

23

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1. fejezet 1.§ (1) bekezdés 24

2/2006. (I. 30.) AB határozat összefoglalása Magyar Közlöny 2006. évi 9. számában

Alkotmánybírósági közlöny: XV. évf. 1. szám 25

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. fejezet 1.§ (1) bekezdés 26

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf(2013.04.01)

27 Lásd a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlés Biztosának az Országgyűlés Alkotmány-

előkészítő Eseti Bizottsága számára küldött javaslatait.

http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf (Letöltés dátuma: 2013. 04. 01.)

17

4.2. El nem ismert nemzetiségek

Egy adott nemzet, etnikum különböző regionális formái nem tekinthetők kisebbségnek,

például Magyarországon a palócok. Sokszor eldönthetetlen, hogy külön etnikumról

(nyelvről) vagy egy etnikum (nyelv) regionális változatáról van-e szó.28

Magyarországon számos, törvényben el nem ismert nemzetiséghez tartozó

ember él. Egy részük nem akart vagy nem tudott megfelelni a törvényi elismerés

feltételeinek. A nemzeti kisebbséggé nyilvánításhoz népi kezdeményezésre van

szükség. Ehhez az szükséges, hogy legalább ezer, magát a közösséghez tartozónak valló

magyar állampolgár kérje ezt az Országgyűléstől, amely dönt a kérelemről. Az

országgyűlés elsősorban azt vizsgálja, hogy megfelel-e az adott népcsoport a

törvényben szereplő feltételeknek, a kisebbség kritériumának, azaz nyelvében,

kultúrájában, hagyományaiban különböznie kell a többségtől, s legalább százéves

Magyarországi múlttal kell rendelkeznie. A fentiek alapján a következő nemzetiségek

nem tartoznak a törvényben elismert nemzetiségekhez: a zsidók, a kínaiak, az arabok, a

bunyevácok.

1989 és 1990 között az első kisebbségi törvénytervezetek még nemzetiségként

számoltak a zsidósággal.1993-ban széleskörű vita bontakozott ki, hogy egyáltalán

nemzetiségnek tekinthetjük őket. A zsidók véleménye is megoszlott, ki elfogadta magát

annak, ki pedig nem. Végül a zsidóság, mint addigi nemzetiség lemond ezen státusáról.

Egészen 2005-ig egyáltalán nem merült fel igény, népi kezdeményezés lefolytatására.

2005 őszén felmerült az igény ennek a megváltoztatására. A probléma megoldását négy

magánszemély kérte az Országos Választási Bizottságtól, hogy a kisebbségi törvény

előírásai szerint megkezdhesse annak az ezer támogató aláírásnak az összegyűjtését,

amely szükséges ahhoz, hogy bekerüljenek a bejegyzett nemzetiségi kisebbségek közé.

Mind a testület, mind pedig az Alkotmánybíróság jóváhagyta a kezdeményezést. Abban

az esetben, ha sikerül elérni a megfelelő számú aláírást, az Országgyűlés kétharmados

többséggel hivatott a kezdeményezésről dönteni. A döntéshozatalhoz szükséges a

Magyar Tudományos Akadémia előzetes állásfoglalása. Közben a viták tovább

folytatódnak, a zsidók véleménye szerint lehet valaki kettős identitású is, azaz magyar

és zsidó egyaránt. A mai szociológiai felfogás szerint a hazai zsidóság fele

28

Győri Szabó Róbert:Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 49. oldal

18

asszimilálódott zsidó vallású magyar lett, vagy szimplán magyar, avagy európai. Ezzel

szemben egynegyedük kettős kötődését vallja, egyötödük pedig Magyarországon élő

zsidóként határozta meg identitását.29

Végül nem fogadta el Magyarország a zsidókat

államilag elismert nemzetiségként.

5. A magyarországi nemzetiségek jogai

Magyarországon a kisebbségi jogok elismerése hosszú és lassú fejlődési folyamat volt,

és évszázadokig megoldatlan probléma volt. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után

is több évtized volt szükséges e probléma viszonylagos megszűnésére.

Továbbra is az előzményeknél maradva megemlíthető, hogy az 1867-es osztrák-

magyar kiegyezés visszaállította Magyarország szuverenitását, azonban a nemzetiségek

helyzetét nem rendezte. Ebben az időszakban a magyarok az ország lakosságának

kevesebb, mint 50 %-át alkották, így a nemzetiségi jogok rendezése központi igényként

merült fel. Erre respektálva az Országgyűlés 1868-ban elfogadta a nemzetiségek

jogairól szóló 1868. évi XLIV. törvénycikket.30

E törvénynek rendkívül nagy

hiányosságát eredményezte azon tény, hogy a mindennapi életben csak kevéssé valósult

meg.

A 20. század első felében sem történt változás. Az 1948. december 10-én

elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata még említést sem tett a kisebbség

fogalmáról. A „nemzeti kisebbséghez tartozás” az 1950. november 4-én aláírt Emberi

Jogok Európai Egyezményének 14. cikkében jelent meg. Ekkor még nem létezik

egységes, általánosan elismert fogalom, ami kisebbségre vonatkozik. A nemzeti

kisebbségek védelméről alkotott ET keretegyezmény az egyes országokra bízza a

nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását.31

A 20. század második felében 1993-ig a magyarországi nemzetiségek helyzetét

kizárólag miniszteri rendeletek taglalták. E jogalkotási forma azonban nem

eredményezett megfelelő végrehajtást. Ebből kifolyólag még ugyanebben az évben

29

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006 399. oldal 30

Lásd bővebben: 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. 31

A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény Európa Tanács 1995

19

elfogadásra került a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény. Itt

megszületett egy új szabályozás, miszerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai

kisebbségek országos és helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre.32

Az idők

során ez a törvényi szabályozás is elavultnak bizonyult, és megszületett a mai hatályos

nemzetiségi törvény a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A törvény

legfontosabb célja, hogy az évszázadok óta Magyarországon élő nemzetiségek saját

kultúrájukat megőrizzék és anyanyelvüket ápolják. A törvény központi eleme az egyéni

és közösségi jogok biztosítása.

Figyelemre méltó tény, hogy bővülés tapasztalható az 1993. évi LXXVII.

törvénnyel szemben. A 2011. évi CLXXIX. törvény valósítja meg a nemzetiségek

alapvető jogainak rendszerezését, s így a nemzetiségekről szóló sarkalatos törvénnyé

válik. Fontos előrelépés, hogy meghatározza az egyéni és közösségi jogokat, bővíti és

pontosítja az értelmező rendelkezéseket, meghatározza az oktatási-kulturális jogokat és

részletesen szabályozza a médiajogokat.

5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok

Magyarországon a nemzetiségekről szóló törvények tekintetében érdemlegesen az

utolsó két törvény emelhető ki. Éppen ezért érdemes a1993. évi LXXVII. törvényt és a

2011. évi CLXXIX. törvényt összehasonlítani az azonosság és az előrelépés

aspektusából. Mindkét törvényi szabályozás középpontjában az az elv áll, miszerint

„Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és

elidegeníthetetlen joga.”33

A 2011. évi törvény igaz hogy később, azonban csekély

módosításokkal lépett csak hatályba. A két törvény ugyanazon megfogalmazásban

tartalmazza a nemzetiségek azon jogait, miszerint:

joguk van a politikai és kulturális esélyegyenlőségre, amelyet az állam

hatékony intézkedésekkel elősegíteni köteles;

joguk van családjuk kapcsán nemzetiségi hagyományok tiszteletére,

családi kapcsolataik ápolására, azon belül az ünnepek anyanyelven

32

Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. 33

1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól II. fejezet 7.§ (1) bekezdés

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól III. fejezet 11.§ (1) bekezdés

20

történő megtartására, valamint az egyházi szertartások anyanyelvi

lebonyolítására;

szabadon megválasztathatják saját, illetve gyermekük utónevét, joguk

van saját anyanyelvükön történő anyakönyveztetéshez- annak kizárólag

jogszabályi keretek közötti hivatalos okmányban való feltüntetéséhez-, a

nem latin nyelvű bejegyzéseket kötelesek fonetikus, latin betűs

írásmóddal is alkalmazni;

joguk van megismerni anyanyelvüket, történelmüket, kultúrájukat, joguk

van ápolni azt, gyarapítani és továbbadni;

joguk van megtanulni anyanyelvükön beszélni, ehhez biztosítani

számukra a köznevelést, az oktatást és a művelődést;

az állam köteles biztosítani az oktatási és kulturális esélyegyenlőséget;

joguk van, hogy a nemzetiséghez való tartozásukat hivatalos statisztikai

adatgyűjtés alkalmával önkéntesen és névtelenül is megvallhassák. Ezek

az adatok különleges adatnak minősülnek, jogi szabályozást rájuk nézve

a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az

információs szabadságról szóló törvény tartalmaz.34

külön törvény rendelkezik az egyén nemzetiségi voltával kapcsolatos

személyes adatok védelméről.35

Az 1993. évi törvényben még szabályozási alapot kap az a kritérium, amely kimondja:

„a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországok és nyelvnemzetek

állami és közösségi intézményeivel, mint a más országokban élő kisebbségekkel való

kapcsolattartásra”36

. Ugyanakkor megállapítható a 2011. évi törvény alapján, ahhoz

hogy egy nemzetiségi egyén magyar állampolgár lehessen nem szükséges az állam

hozzájárulása, erről kizárólag a nemzetközi szerződések illetve egyezmények döntenek.

34

Lásd bővebben: 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogról és az információs

szabadságról 35

Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 7.§-14.§

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 11.§-16.§ 36

1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 14.§

21

A közéletben való részvételüket tekintve azon minőségre tekintettel, hogy ők a

nemzetiségi társadalom tagjai, nem korlátozható. Ahhoz, hogy érdekeiket érvényre

jutassák a törvény segítséget nyújt, így tehát pártokat és egyesületeket hozhatnak létre.

Saját személyük megfelelő igazolására szolgáló személyazonosító igazolvány vagy más

hatósági igazolvány tekintetében a két törvény akként rendelkezik, hogy a

nemzetiséghez tartozó személy nevét kötelesek nemzetiségi nyelven is feltüntetni.37

A 2011. évi törvény jóval nagyobb hangsúlyt fektet a nemzetiségi oktatásban,

valamint a kulturális életben való részvétel jogának áttekintésére. A nemzetiségi

oktatást egy külön fejezetben reprezentálom, e körben csak a kulturális életben való

részvétel jogával foglalkozom. A kulturális önigazgatás végrehajtásában

kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemzetiségi önkormányzatok. A nemzetiségi

önkormányzat jogosult nemzetiségi kulturális intézmény létrehozására, fenntartására

valamint a fenntartói jog gyakorlására. Az új törvény rögzíti továbbá, hogy az állam

támogatja a nemzetiségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyűjtését, nemzetiségiek

könyvkiadását, a törvényeknek és közérdekű közleményeknek nemzetiségeknek

anyanyelvén történő ismertetését.

5.2. Közösségi nemzetiségi jogok

Nemzetiségi jogszabályokat vizsgálva nagy hangsúlyt kap az a kérdés, hogy mit kell

érteni a közösség megnevezése alatt. A törvény helyes értelmezése akkor valósul meg,

ha a jogszabály szövegében a közösség szót az utolsó magyar nemzetiség fogalom

meghatározása szerint értelmezzük. A törvények egyértelműen kinyilvánítják, hogy a

nemzetiségi jogok és kötelezettségek a nemzetiséghez tartozó egyént és a közösséget

akkor illetik meg, ha identitását- törvényi vagy jogszabályi keretek között- kinyilvánítja.

A törvény közösségi nemzetiségi jognak ismeri el a történelmi hagyományokat, a

nyelvet, a kultúrát, annak ápolását és gyarapítását, a közösségi névhasználatot, a

nemzetiségi földrajzi nevek használatát. Ezen felül megállapítható még, hogy ide

tartoznak a nemzetiségi nevelési, valamint oktatási jogok, intézmény létrehozása,

működtetése illetve nemzetközi kapcsolattartás joga.38

Az oktatás területén a két

37

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 14.§ 16.§ (3) bekezdés 38

http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571-tobb-jogkort-ad-a-

magyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny (Letöltés dátuma: 2013.04.01)

22

törvény szövege eltérést mutat, a 2011. évi törvény pontosítja a nemzetiségiek

oktatásban való hova tartozását. E szerint a nemzetiségiek jogosultak óvodai, általános

iskolai neveléshez, nemzetiségi kollégiumi ellátáshoz, gimnáziumi, szakközépiskolai,

szakiskolai neveléshez, valamint felsőfokú képzéshez. Magyarország a törvényi

szabályozás által biztosítja számukra a közösségen belüli ünnepek zavartalan

megtartását, építészeti, vallási emlékeik megőrzését, és átörökítését.39

Módosítást fedezhetünk fel az 1993. évi törvénnyel szemben, ez abban

tapasztalható, hogy a 2011. évi törvény már nem szól a közszolgálati rádiók és

televíziók kisebbségi műsorokat sugárzó adásairól. Nem szól továbbá az anyaországból

származó rádió és televízió adások vételéről sem. Az újabb törvényi szabályozásba nem

került be az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a kisebbségeknek bár külön

törvényben meghatározott módon, de joguk van az országgyűlési képviseletre.40

Az

1993. évi törvényben a jogalkotók még szólnak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok

országgyűlési biztosának személyéről, e keretben lefektetik, hogy a biztost az

országgyűlés választja, amelyet megelőz az országos kisebbségi önkormányzat

véleményének a kikérése, e szabályozást a mai Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése is

tartalmaz. Az országgyűlési biztos személyére egészen 2012-ig az állampolgári jogok

országgyűlési biztosáról 1993. évi LIX. törvény rendelkezései voltak irányadóak. Ezt

követően az országgyűlés úgy határozott, hogy 2012-től megszünteti a nemzeti és

etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogintézményét, a mai szabályozás

szerint e feladatkört az országgyűlési biztos helyettese látja el.41

Mint az előző fejezetekből kiolvasható az 1993. évi LIX. törvény biztosította a

nemzetiségek alapvető egyéni és közösségi jogait, addig a 2011. évi CLXXIX. törvény

mindkét területen előrelépést mutat, hiszen az oktatásban-nevelésben, a

kultúraterjesztésben jóval szélesebb jogi keretet biztosít az előző törvénynél.

39

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet 19. § a) b) c) pontok 40

1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 19.§- 20.§ 41

http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html (Letöltés dátuma: 2013.04.01)

23

6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon

Az Alaptörvény XXIX. cikkének (1) bekezdése szerint: „ A Magyarországon élő

nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar

állampolgárnak joga van önazonossága szabad vallásához és megőrzéséhez. A

Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját

nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az

anyanyelvű oktatáshoz.” Fontos tisztáznunk, hogy az oktatás (anyanyelv használata,

ápolása) minden nemzet és nemzetiség társadalmi fejlődésének alapvető feltétele. A

jogszabályi háttért tekintve a mai hatályos szabályozás szerint az oktatás a kollektív

nemzetségi jogok gerincét alkotja.

6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után

Az oktatási rendszer demokratizálásának folyamatában az első legjelentősebb lépés

1945. október 24-én történt. Ebben az időszakban az Ideiglenes Nemzeti Kormány

rendeletével első ízben szabályozta a nemzetiségi oktatást. E rendelet tartalma kiterjed a

gyermekek anyanyelvének iskolai oktatásban történő használatára, ott ahol tíz gyerek

szülője kérte, szavazással lehetett eldönteni, hogy saját anyanyelvét kívánják - e tanítani

mind amellett, hogy megtartják a magyar nyelvet, mint tantárgyat vagy pedig az

anyanyelvük tantárgykénti tanítását kívánják.42

A nemzetiségi népiskolai oktatás

különböző arányokban, de végső soron három típusban valósult meg Magyarországon:

Az A. típus, úgynevezett tiszta anyanyelvi oktatás. Jellemzője, hogy minden

tantárgyat nemzetiségi nyelven tanítottak.

A B. típus keretében a tantárgyakat fele részben magyarul, másik felében

nemzetiségi nyelven oktatták.

42

Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat 1990/02 História

Alapítvány 1990.

24

A C. típus során a tanítás nyelve magyar volt, nemzetiségi nyelvet csak tantárgy

keretében oktatták.43

1945. októberi miniszterelnöki rendelet és annak végrehajtási utasítása a B típust

elvetve kétlépcsős rendszerré alakította az oktatást, ezen belül nagyobb szerephez jutott

a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolatípus. Ebben az időszakban a jogszabályok

semmilyen különbséget nem nevesítettek a nemzetiségiek között, így elvben az előbb

említett miniszteri rendelet mindenkire vonatkozott. A rendelet legszembetűnőbb

hiányossága abban mutatkozik meg, hogy a nemzetiségi anyanyelvi oktatást nem

ismerték el, a nemzetiségeket megillető, alapvető kollektív nemzetiségi jognak, hanem

azt kizárólag külön kérésre kívánták biztosítani. 1946. január 5-én újabb miniszteri

rendelet került elfogadásra, ez rögzíti az oktatás valódi demokratikus szellemű

alapelveit. E keretben az ideiglenes kormány által kiadott rendeletet a választások után

alakult nemzeti kormány végleges rendelete váltotta fel. A szakirodalom szerint

1945/46. tanévben 1173 tanulóval 30 nemzetiségi iskolát üzemeltettek.44

Kezdetben

német nyelvű oktatás Magyarországon nem volt, ez csak az 1949/1950 folyamán

megszületett azon jogszabályokban kerül tisztázásra, amelyek megszüntették a német

nemzetiségű lakosság emberi és állampolgári jogkorlátozásait Magyarországon. A

minisztertanács 1949. októberi és 1950. márciusi rendeletei elismerték a hazai németség

állampolgárságát. A nemzetiségi iskolák hálózati kiépítése az 1950-es évek végére

bontakozott ki. A nemzetiségi iskolák, valamint abban tanulók száma az 1960/61-es

tanévben teljesedett ki, a létszám ilyenkor érte el a legmagasabb értéket. A kétnyelvű

iskolákban 1991-re elérték azt a szintet, miszerint az előzetes adatok által megismert

26540 tanköteles diák helyett már csak 18284 tanuló járt. Ennek egyik okát abban

vélték felfedezni, hogy a nemzetiségi oktatásügy iránt közömbösséget tapasztaltak az

oktatásügyi hatóságok részéről, a másik ok a nemzetiségi szülőknél fellépő

közömbösséggel magyarázták a tanulók számának felére csökkenését. A következő

problémákat vetették fel:

A nemzetiségi oktatásügy irányítását kivették a Művelődésügyi Minisztérium

Nemzetiségi Osztályának hatásköréből, és a Közoktatási Főosztályon egyetlen

főelőadót bíztak meg e feladat ellátásával, akinek ez erejét meghaladta. 1967-

ben a Nemzetiségi Osztályt is megszüntették.

43

Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1981 133 oldal 44

Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1981 134 oldal

25

Nemzetiségi tanerőt addig ne lehessen áthelyezni vagy felmenteni, amíg pótlásra

nem kerül sor.

Kevesellték az anyanyelven tartott órák számát, mert magyarul jól megtanultak

de anyanyelvüket irodalmi szinten nem sajátították el a tanulók. Kifogásolták a

kétnyelvűség módszertanát és kérték ennek a munkának az Országos Pedagógia

Intézet hatáskörébe utalását.

Nemzetiségi oktatással szemben állított követelmények:

A nemzetiségi iskola a magyar iskoláéval azonos színvonalú nevelést, oktatást

biztosítson.

Nemzetiségi anyanyelv és kultúra elsajátításával illessze be a tanulókat anyanyelvi

közösségükbe.

A nemzetiségi iskolanevelő munkájával tegye lehetővé a nemzedék tagjainak, hogy

nemzetiségüket megőrizve illeszkedjenek be a társadalomba.45

A nemzetiségi anyanyelvi és irodalmi oktatás az 1960-as évek második felében is

véglegesített tantervek nélkül folytak. Az Országos Pedagógiai Intézet 1969-től

kidolgozta a nemzetiségi tárgyak tantervét, és 1972-től folyamatosan megjelentette

magyar, valamint horvát-szerb, szlovén, német, román és szlovák nyelven. Ennek célja

abban állt, hogy az 1970-es évek elején még ugyanazt a földrajzot és történelmet

tanították, mint a magyar iskolákban, majd kiegészítő történelem és földrajz tankönyvek

jelentek meg a nemzetiségi általános iskolák és gimnáziumok számára. A kisebbségi

oktatás területén a legnagyobb kérdés a megfelelő pedagógus ellátása volt, mert

nélkülük nem biztosítható az oktatás megfelelő színvonala. A kezdeti pedagógus hiányt

az magyarázta, hogy a nemzetiségi oktatás 1945 után szinte a semmiből indult ki. A

nemzetiségi pedagógusképzés javítása érdekében a tanárképző főiskolák nemzetiségi

tanszékeinek irányítása alá került, így a növekvő igényeknek megfelelően növekedett a

pedagógusképző főiskolákon a nemzetiségi hallgatók száma.46

45

Mátrainé Gorján Mária: A nemzetiségi oktatásügy alakulása az 1945-utáni évtizedekben; Nemzetiségi

tanulmányok Molnár István Tessedik Sámuel Főiskola Kőrös Főiskolai Kar Szarvas- Békéscsaba 2000

185. oldal 46

Kővágó László:Nemzetiségek A mai Magyarországon Kossuth Könyvkiadó 1981 143-144 oldal

26

Ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a Magyarországon élő kisebbségek

oktatáspolitikájába, meg kell ismernünk azok oktatási rendszert és a magyar

oktatáspolitika kihívásait is. Ezt követően a legnagyobb számban megforduló

kisebbségi csoport, a roma kisebbség oktatási problémáit szeretném bemutatni.

6.2. Oktatáspolitikai problémák

Mivel a kisebbségi identitás megőrzésének kulcsfontosságú feltétele az oktatás, a

nemzeti együttműködésnek szerves részévé kell válnia az oktatás fejlesztésének. E

nemzeti együttműködés szerves részévé kell válnia a szociális ágazatokkal való

együttműködés, valamint az oktatással való tudatos információcsere. Az

együttműködésnek is két iránya kell, hogy legyen: a határon túli magyarság

szempontjából egyaránt fontos az integráció és a globalizáció így Magyarország és az

Unió irányába való tekintés, de a helyi sajátosságok megőrzése is; ugyanakkor a

magyarországi többség szempontjából pedig fontos a határtalanság hangsúlyozása, azaz

a határon túliak felé fordított kiemelt figyelem, amelynek meg kellene jelennie az

anyaországi oktatáspolitikában is.47

Mivel az oktatás kérdése és anyaország általi

támogatottsága szinte minden eddigi kormányzat-kisebbségiegyeztetésen felmerült, úgy

tűnik, hogy a kisebbségben élők lehetőségei ezen a téren javulni fognak. Fontos

állomásaként tekinthető vajdasági magyar oktatási stratégia, amely a 2010-2016

időszakra fogalmazott meg konkrét cselekvési tervet az oktatás fejlesztése, a

gyermek/hallgatói létszám és a színvonal növelése érdekében.48

Az oktatáspolitika

mellett gyakori fogalomként jelenik meg az identitáspolitika is. Ez is egy olyan terület,

amelynek nem kizárólag a határon túli magyar közösségekre, hanem a magyarság

összességére kell vonatkoznia, hiszen nem csak a határon túli közösségeknek van

szükségük, identitásuk megerősítésére és sérelmeik megtárgyalására, hanem a magyar

nemzet egészének is. A nemzeti összetartozás megvalósításának fontos része kell, hogy

legyen az identitáspolitikára fektetett hangsúly.

47

Eplényi Kata, Kovács Eszter, Medgyesi Ádám, Pap Szilárd István, Zsár Virág: Kitekintő elemzések 4.

Nemzetpolitikai elemző Budapest 2010. november 21. oldal 48

http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktatasi_strategia/

(letöltés dátuma 2013. április 1)

27

6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon

A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003

(XII.17.) Kormányrendelet szerint a nemzeti kisebbségi nevelés és oktatás célja a

tanulók nemzetiségi közösséghez való tartozásának erősítése.49

A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról szóló 130/1995. (X. 26.) Kormányrendelet

mellékletében meghatározottak szerint a kisebbségi oktatás több formában valósul meg.

A nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a nemzeti, etnikai

kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI. 5.) MKM

rendelet (a továbbiakban: irányelv) szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai

kisebbségek eltérő nyelvállapota és kulturális sajátosságai, valamint a kisebbségek

különbözősége miatt a kisebbségi oktatást a következő oktatási formák szerint lehet

megszervezni:

a) anyanyelvű oktatás,

b) kétnyelvű kisebbségi oktatás,

c) nyelvoktató kisebbségi oktatás,

d) cigány kisebbségi oktatás,

e) kiegészítő kisebbségi oktatás.

A két rendelet szerint az anyanyelvű oktatás célja a teljes értékű kisebbségi oktatás

biztosítása. Az anyanyelvű oktatásban – a magyar nyelv és irodalom kivételével – az

oktató és nevelő munka a kisebbség nyelvén folyik. A pedagógiai program magába

foglalja az anyanyelv és irodalomtantárgy és a népismeret tanterveit. A kétnyelvű

kisebbségi oktatás célja, hogy kiegyensúlyozottan kétnyelvű készségeket alakítson ki. A

kétnyelvű kisebbségi oktatás a nyelvismeret elmélyítésével és tanítási nyelvként való

alkalmazásával járul hozzá a kisebbségi oktatás céljainak megvalósításához. A

nyelvoktató kisebbségi oktatás célja, hogy biztosítsa a tanulók számára anyanyelvük

elsajátítását. A nyelvoktató kisebbségi oktatás a nyelv tanításával, az irodalom és a

kisebbségi népismeret témaköreinek elsajátíttatásával hozzájárul a kisebbségi oktatás

49

Lásd bővebben: 243/2003 (12.17.) a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról

28

céljainak megvalósításához. A nyelvoktató kisebbségi oktatás két formában valósítható

meg:

hagyományos nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelyben a tanítás nyelve a

magyar nyelv, a kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyat tanítási óra keretében

az első évfolyamtól kell oktatni;

bővített nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelynek célja a kétnyelvű kisebbségi,

illetve az anyanyelvű oktatási formára való felkészítés.

A cigány kisebbségi oktatás célja a NAT értelmében, hogy elősegítse a cigány tanulók

iskolai előmenetelét, a tanulók képességeinek megfelelő felzárkóztató, illetve

tehetséggondozó programokkal, amelyek a heti kötelező tanórai foglalkozásokon kívül

tanórán kívüli csoportos vagy egyéni foglalkozásokkal is kiegészülnek. A kiegészítő

kisebbségi oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását

külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és

időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek. A kiegészítő

kisebbségi oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását

külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és

időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek.50

6.4. Roma kisebbségi oktatási politika

A roma gyerekek szegregációja már igen kiskorban elkezdődik. Ennek egyik oka, hogy

a roma gyerekek gyakran nem járnak óvodába. Ezzel máris hátrányba kerülnek a roma

gyerekek, mivel az óvoda fontos feladata, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolára és

szocializálja a gyereket a társas együttlétre. Fontos problémaként jelentkezik, hogy a

roma gyerekek kimaradnak az óvodákból az, hogy nincs elég férőhely. Sok apró

teleülésen nincs óvoda, a romák pedig gyakran tömörülnek apró, elszigetelt, fejletlen

infrastruktúrával rendelkező falvakban. Az roma és a nem roma gyermekek óvodai és

iskolai együttléte során hamar megmutatkoznak a kulturális különbségek, a közösségbe

a roma gyerekek nehezen illeszkednek be. Az általános iskolai statisztikák rendkívül

50

Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a nemzeti és etnikai kisebbségi

általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről 2011/411 31-32 oldal

29

negatív helyzetet reprezentálnak a roma gyerekeket illetően. A 15 éves vagy idősebb

gyerekek 90%-a fejezi be az általános iskolát 8. osztály végére, míg a roma gyerekeknél

csak 44%-a fejezi be 8. osztály végére a tanulmányait. Sokan többször is megbukva, de

befejezik az általános iskolát, így ha a tanulmányaikat, később befejezőket is

figyelembe vesszük, akkor a roma diákok 77%-a végzi el az általános iskolát. Az

általános iskola befejezése után roma gyerekek 25%-a nem folytatja tanulmányit

középiskolában.

Az iskolai szegregáció hatalmas problémát jelent, hiszen a kirekesztés és a

hátrányos megkülönböztetés miatt még kevesebb esélyük van a roma fiataloknak kitörni

az őket körülvevő világból. Négyféle iskolai szegregációt különböztetünk meg. Az első

az iskolák közötti szegregáció, ami lakóterületek szegregálódásával függ össze. A

romák gyakran a város elkülönült részein vagy a falu szélén élnek, egy csoportba

tömörülve. Az ilyen cigány telepekhez közeli iskolák gyakran elgettósodnak. A nem

cigány szülők kiveszik gyerekeiket az ilyen iskolákból és inkább egy másik iskolába

járatják gyereküket. Így a tanulók zöme cigány marad, az oktatás színvonala pedig

egyre romlik. A második típusú szegregáció az iskolán belüli szegregáció. Ilyenkor az

iskolába vegyesen járnak a roma és nem roma tanulók, de a roma gyerekeket

elkülönítve, egy másik osztályban tanítják. Egy felmérés során kiderült, hogy a roma

gyerekek száma a normál osztályokban 45,3%. Ezzel összehasonlítva viszont nagyon

alacsony a számok a speciális képzést nyújtó osztályokban: matematika tagozaton

számuk mindössze 16,2 %, nyelvtagozaton pedig 17,5%. A roma gyerekeket gyakran

küldik kisegítő iskolákba, ahol mint visszamaradott képességű diákokként foglalkoznak

a roma gyerekekkel. A roma diákok száma 25% volt 1975-ben a kisegítő iskolákban,

míg 1992-re számuk 42 %- ra nőtt. Sok roma fiatal magántanulóként végzi az iskolát.

Ilyenkor felmentik az iskolában járás alól, de félévente osztályozó vizsgát kell tennie.51

A középiskolai oktatás tekintve csupán a roma tanulók kétharmada fejezi be általános

iskolai tanulmányait 16 éves korára, míg 14–15%-a 18 éves korára. Az általános iskolát

korábban befejező tanulók 85%-a folytatja tanulmányait középiskolában. A kisegítő

általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők, speciális szakiskolában folytathatják

tanulmányaikat. Statisztikai adatok és kutatási eredmények szerint a középiskolában

tanulók roma diákok többsége szakképző intézményekbe jár. Ez a roma gyerekek 50%-

51

http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras (Letöltés dátuma: 2013. 04.01.)

30

át takarja, még csupán csak a 14% folytatja tanulmányait, érettségit nyújtó

intézményben.52

A jelenleg alkalmazott pedagógiai gyakorlat nem alkalmas a társadalmi

hátrányok kompenzálására, hiszen a könnyen tanítható homogén csoportokat előnyben

részesítik a tanításnál. Ez szeparációhoz vezet, és a gyengébb képességű diákok még

jobban elmaradnak társaiktól.

A magyar közoktatást erős szelekció és szegregáció jellemzi. A kisebbségeket ért

hátrányokat 3 csoportra oszthatjuk:

társadalmi kirekesztődés, ilyen lehet például a státusz különbségek,

demográfiai jellemzők, vagy az intézményi támogatottság mértéke.

nyelvi-kulturális hátrányok, ilyen például szabad identitás választás jogának

és lehetőségének az érvényesülése, lényegében a kisebbségi jogok

érvényesülése.

hátrányos megkülönböztetés, amely például az emberi jogok sérelme lehet.53

Ahhoz, hogy ezek a problémák kevésbé erősödjenek, valamint inkább eltűnjenek a

színről nagy jelentőséggel bírna, ha az oktatás részévé válhatna a roma kultúra oktatása

is, kezdve a roma zene, történelem, irodalom, művészet megismertetésétől a roma nyelv

tanításáig. A roma diákok többségének csak minimális, vagy egyáltalán nincs ismerete

népének történelméről, semmit vagy nagyon keveset tudnak arról, hogy milyen sok

roma ért el nagyszerű eredményeket kitartással, szorgalommal.54

Tájegységtől, a romák

regionális számarányától függetlenül sok intézményben a roma fiatalok körében a

legnagyobb problémát a pályaválasztás jelenti. Ez az életkori időszak az érintett tanulók

szempontjából a legkritikusabb. Nő a hiányzások száma, csökken a tanulási motiváció.

Az úgynevezett affirmative action, azaz egyenlősítő politikák a kirekesztés

problémájára adnak választ, emellett iskolaszerkezeti reformok szükségesek a

diszkrimináció megszüntetésére. Egy minimum teljesítménystandardokon alapuló

rendszert kellene kialakítani, kompenzációs képességet erősítő fejlesztéseket kellene

alkalmazni a pedagógusoknak. A kisebbségi oktatási programoknak két fajtája van; az

52

http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras (Letöltés dátuma: 2013. 04.01..)

53 http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/ (Letöltés dátuma:

2013. 04.01.) 54

http://sziltop.hu/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.04.) Pál Dániel Levente – Szilasi György – Topolay Elek:

A 2002-2009 közötti oktatáspolitika rövid értékelése, különös tekintettel roma honfitársaink edukációjára

Budapest 2009

31

egyik a preferenciális intézkedések, melyek etnikai alapon nyújtanak támogatást,

például kvótákat állapítanak meg a romák számára, és nekik alacsonyabbá teszi a

felvételi ponthatárokat számukra. A másik pedig a fejlesztő intézkedések, ami a

romáknak nyújt segítséget, például külön érettségi felkészítő program indul számukra.

Az antidiszkriminációs politika a hátrányos megkülönböztetés felszámolását szolgálja.

Ezt diszkrimináció tilalmával; szankciók, procedurális garanciák és szabályok

alkalmazásával próbálja elérni. Az állami és független jogvédő szervezetek is segítségre

lehetnek a ilyen törekvésekben, így például az ombudsman konfliktuskezelő és előítélet

kezelő programokat szerveznek.55

A mai közoktatás sikerességének egyik mérvadója, hogy mennyire képes

tanulási sikerhez juttatni hátrányos helyzetű kisebbségeit. Ha megismerjük, milyenek

azok az intézmények, amelyek sikeresek a roma tanulók oktatásában, akkor közelebb

kerülhetünk a roma oktatáspolitika sikertelenségének nyitjához. A PISA adatok56

elemzéséből magyar közoktatás sikeres volt a tanulási eredmények minőségének

javításában; sikertelen volt azonban az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésében. A

sikertelenséghez a következő tényezők járulnak hozzá nagyban. A tanulók közötti

különbségek olyan nagyok, hogy azok pedagógiai módszertani gyakorlattal már

kezelhetetlenek. Az iskolán belüli elkülönítés nagyon gyakori: a kudarc elkerülésesének

érdekében „jó osztályok”-at hoznak létre, ahol egy pedagógusnak sikerélményei

vannak, a „rossz osztályok” azonban büntetés egy tanárnak és nap, mint nap kudarcokat

élnek meg.

A kistelepüléseken élő halmozottan hátrányos helyzetű, gyakran roma identitású

lakosság iskolázottsága jóval alacsonyabb szintű, mint a nagyobb településeken élőké.

A közismeretekben való lemaradás nyilvánvalóan csak esti vagy levelező munkarend

szerint működő általános iskolákban és középiskolákban pótolható. A kistelepülések

nehéz anyagi helyzete és az egyre csökkenő állami normatíva miatt ezek elindítására

szinte semmi esély. A cigányság elemi érdeke lenne, hogy ezeket a normatívákat

55

http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/ (Letöltés dátuma:

2013. 04.01.) 56

A PISA (Programme for International Student Assessment) vizsgálat célja annak felmérése, hogy a

közoktatás kereteit hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az

alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a

munkába álláshoz szükségesek.

32

jelentősen megemeljék és a romák által sűrűn lakott települések nagyobb önerő

befektetése nélkül képesek legyenek ilyen iskolákat elindítani.57

57

http://sziltop.hu/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.04.) Pál Dániel Levente – Szilasi György – Topolay Elek:

A 2002-2009 közötti oktatáspolitika rövid értékelése, különös tekintettel roma honfitársaink edukációjára

Budapest 2009

33

Összegzés

A téma kifejtése után a következő megállapodásokra jutottam. Hazánkban több

nemzetiségi csoport él, különösen a török pusztítás után sokféle nemzetiségi csoportot

telepítettek be. Ugyanakkor nem a tömbben való, hanem a szórványban lévő jelenlétük

jellemző.

A nemzetiségek jogainak kérdése évszázadokig megoldatlan maradt, így a 20.

században kellett rendezni az alapvető egyéni és közösségi jogokat. A nemzetiségi

jogok rendezésére az 1993. évi LXXVII. törvény vállalkozott, amely kimondta, hogy

egy nemzetiséghez tartozás, s annak kinyilvánítása az egyén kizárólagos és

elidegeníthetetlen joga. A törvény kitér a nemzetiségi jog gyakorlására egyéni és

közösségi szempontból. A nemzetiséghez tartozó egyén szabad névválasztást

gyakorolhat, rendelkezzenek a kulturális esélyegyenlőséggel, s joguk van a

közösségeknek a hagyományok ápolására is. A 2011. évi CLXXIX. törvény továbblép,

még árnyaltabban dolgozza ki az oktatási-nevelési lehetőséget, a saját kultúra

terjesztésének a lehetőségét. Vagyis a jelenlegi alkotmány az európai jogokat is

figyelembe véve ma azt a célt tűzi ki, hogy a nemzetiségek tagjai ápolhassák

hagyományaikat, kultúrájukat, nyelvüket, ugyanakkor rendelkezzenek

esélyegyenlőséggel, teljes körű magyar állampolgári joggal. A nemzetiségek élnek is

ezekkel a lehetőségeikkel, önkormányzataik, oktatási-nevelési intézményeik vannak,

melyben nemzetiségi létük kibontakozhat. További cél a nemzet előtt és ez egyúttal

európai jellegű kihívás is, hogy a cigány nemzetiséghez tartozó etnikumot sikerüljön az

oktatásban nevelésben felzárkóztatni, hogy a társadalomba való beilleszkedésük révén

összhangban- álljanak a magyar társadalom tagjaival. E cél érdekében az alkotmányos

jogi szabályozás mellett az oktatáspolitika is mindent megtesz. A jövő tétje a magyar és

a cigány kulturált együttélése, a cigányság felemelése- mert mint a statisztikai adatok

mutatnak a hazánkban élő nemzetiségek között az ő létszámuk a legmagasabb. A jogi

szabályozás és az oktatáspolitika mellett szükséges gondolkodásmód változása is a

magyar, a nemzetiségek és a cigányok körében is.

34

Irodalomjegyzék

1. 243/2003 (12.17.) a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről, és

alkalmazásáról

2. Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek

jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994

3. Eplényi Kata- Kovács Eszter- Medgyesi Ádám- Pap Szilárd István- Zsár Virág:

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 4. NEMZETPOLITIKAI ELEMZŐ Budapest

2010. november

4. Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat

1990/02 Közös dolgaink fejezet História Alapítvány 1990

5. Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006

6. Kántor Zoltán- Majtényi Balázs: Szöveggyűjtemény a nemzetiségi

kisebbségekről Rejtjel Kiadó

7. Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1977

8. Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Könyvkiadó

1981

9. Mátrainén Gorján Mária: A nemzetiségi oktatásügy alakulása az 1945-utáni

évtizedekben; Nemzetiségi tanulmányok Molnár István Tessedik Sámuel

Főiskola Kőrös Főiskolai Kar Szarvas- Békéscsaba 2000

10. Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a

nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről

2011/411

11. Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle: Christoph Pan: A nemzeti

és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi

rendszer Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány Budapest 1997

12. Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények

35

Jogszabályjegyzék

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya

1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyába

1993. évi LXXVII. törvény a nemzetek és etnikai kisebbségek jogáról

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogáról és az információs

szabadságról

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól

1998. évi III. törvény a népszavazásról és népi kezdeményezésről

2/2006. (I. 30.) Alkotmánybírósági határozat

36

Internetes hivatkozásjegyzék

http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571-

tobb-jogkort-ad-a-magyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny

http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf

http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf( 2013.04.01)

http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktata

si_strategia/

http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras

http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras

http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/

http://sziltop.hu

http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/